Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-29 / 28. szám
böző vallásfelekezet létezik, a törvényhozás üdvös működésének előfeltételét az képezi, hogy többségében létezzék azon érzet és öntudat, hogy van valami, ami magasabban áll a hitfelekezetnél és ez az ország fennmaradásának érdeke. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Mert tehát, ha a törvényhozók többsége vallásfelekezet iránti rokon vagy ellenszenv által vezéreltetik, ha mindenki jogot érez magában megtámadni egy vallásfelekezetet és azt a vádlottak padjára hurczolja, a törvényhozás működése többé nem államfenntartó, hanem állambontó lesz. (Ugy van jobb- és balfelől.) És az alapjaiban minduntalan felkavart társadalom mélyéből oly szenvedélyek fognak támadni, amelyek nemcsak a törvényhozás, hanem az alkotmányosság üdvös működését is megbénítandják. Országos szempontból fogom e kérdést tárgyalni és ezt annál könnyebben tehetem, mert az előttem felszólalt kitűnő képviselő urak igazolták azt, hogy a tapolczai kérvény éle nem is annyira a zsidó hitfelekezet, mint a modern állam alapja ellen van intézve. (Tgy van jobb- és balfelől.) Intézve van az azon jogelv ellen, amelyet nem lehet egy civilizált államban tagadásba venni, hogy a hitfelekezet, a vallás és a polgári jogok közt semmiféle kapcsolatnak nem szabad létezni. (Helyeslés bal- és jobbfelől) intézve van azon elv ellen, hogy az állam nem nézi, hogy micsoda vallásfelekezethez tartozik valaki, hanem tekinti az egyént, mint embert és amennyiben ez polgári kötelességét teljesíti ember és ember,polgár és polgár és polgár között különbséget nem tesz.Hasztalanul törekesznek ezen elv consequentiája alól kibújni azok, kik azt mondják, hogy ők nem a zsidó vallás, nem a felekezeti szabadság ellen izgatnak, hanem a zsidó kérdést fajkérdésnek tekintik és e szempontból akarják azt megoldani. Ez kifogása és ürügye volt minden időben azoknak, akik a vallásegyenlőség ellen törtek, akik a hitfelekezetek szabadságát üldözték. (ügy van jobb és balfelől.) Nagy történetírók mint Macaulay és Buckle nagy munkáikban igazolják, hogy minden időben az állam és a társadalom érdekének köpenyébe bújt a vallási fanatismus, mert tudta, hogy ha nem vesz fel álarcot, már az akkori időben sem talál követőkre és hívőkre, (ügy van bal és jobbfelől.) Ezen elv nevében irtották ki a mórokat Spanyolországban; ezen elv nevében üldözték a katholikusokat Erzsébet alatt Angolországban, mert mint ezt Buckle megegyzi, már háromszáz év előtt röstelték az emberek annak bevallását, hogy a lelkiismereti szabadság ellen törnek ; ezen elv nevében irtattak ki a protestánsok Francziaországban, annak nevében tagadták meg a katholikusoktól Angliában a polgári jogokat a múlt század végéig, mert azt állították, hogy a katholikus vallásfelekezet szervezete ellentétben áll Nagybrittania alkotmányával. És ma, midőn minden ember elismeri azt, hogy az emberiség legszebb erejét pazarolta el azon meddő vallási küzdelmekre, akarják önök e küzdelmet Magyarországba átültetni ? (Élénk tetszés jobb és balfelől) egy oly országba, amelyben hat különböző vallásfelekezet él, amelyben a vallások iránti türelmesség nemcsak a magyar faj nemes érzületének, hanem mondhatom államfentartó ösztönének képezi jellemvonását ? (Élénk tetszés jobb és balfelől.) Hármas szempontból emelnek vádat a magyar zsidóság ellen: közgazdasági, vallási és társadalmi szempontból. Közgazdasági szempontból hangzik felénk a vád, hogy a magyar zsidóság nem termelő, nem productív osztálya az országnak, hogy a magyar zsidóban a speculatív irány a túlnyomó, ami az ország közgazdasági érdekeivel ellenkezik. Egyátalán nem tagadom azt, te ház, hogy az elnyomás hosszú évei alatt a zsidóságban fejlődtek bizonyos hibák, melyek azonban nem az ő bűnök, hanem a viszonyokban rejlenek. Természetes dolog, t. hát, hogy ha évszázadokon át egy vallásfelekezet kizáratik mindazon foglalkozásokból, melyek nemesebb becsvágyat ébreszthetnek, melyek azon tudatot ébresztik, hogy vannak magasabb érdekek az anyagiaknál, akkor sokakban elsorvad a nemesebb érzelem, mert az csak az egyenjogúságnak, a politikai és társadalmi traditióknak képezheti eredményét. De nem az a kérdés, hanem az, hogy mikép fejlődött a helyzet a polgári egyenjogúsítás óta. És itt merek hivatkozni a házban mindazokra, kiknek ítélete szenvedély által elvakítva nincsen, hogy 1867. óta nem történt e lényeges átalakulás. (Úgy van!) Százával, ezrével tódulnak a zsidó fiatal emberek azon pályákra, melyek a classical műveltséggel járnak, hol a léleknek nemesedése szükségképen kizárja a kapzsiságot; a tanítói, a tanári, orvosi és mérnöki pályán az abstract tudományok terén versenyeznek az országnak jeleseivel, és ha nem is érték utol idősb testvéreiket, annyi bizonyos, hogy szorgalommal törekszenek előmozdítani a nemzeti kultúrát és úgy az ipar, mint a kereskedés terén érdemeket szereznek maguknak. Én nem tagadom, hogy vannak zsidók, akik piszkos pénzüzletekkel foglalkoznak, hanem viszont megvárom, hogy legyen az antisemitákban annyi erkölcsi bátorság, annyi igazságérzet, hogy bevallják, hogy a magyar zsidók az ipar terén jelentékeny érdemeket szereztek. Hát a malom-, karton- és a szeszfaipar terén nincsenek-e a zsidóknak érdemei. És ha a vidéken vannak egyesek, akik csalják a népet, ezzel szemben áll azon tény, hogy a főváros gabna kereskedelme, mely nagyobbrészt zsidók kezében van, Európaszerte oly hitelt élvez és oly tiszteletet vívott ki, mely ismét Magyarország mezőgazdáinak válik előnyére. Azt mondják, hogy a zsidóság inproductív foglalkozást űz és ezen vádnak adatokkal bebizonyítására egyetlen képviselő sem vett még magának fáradságot. Ez tehát puszta állítás, puszta gyanúsítás. Én képes vagyok az ellenkezőt statistikai adatokkal bebizonyítani. Kezemben vannak az 1881-ik évi fővárosi népszámlálás főbb adatai. (Halljuk!) Mit igazolnak ezek ? Azt, hogy a fővárosban lakó zsidó vallású férfiak közül 200/° foglalkozik iparral, 230/° kereskedéssel, 150/° testi és szellemi munkával, hogy pl. a fővárosban 36,985 zsidó férfi közül 223 foglalkozik földműveléssel, van közöttük 166 pék, 241 mészáros, 1842 szabó, 620 czipész, 177 asztalos, 215 lakatos, 330 iparos művészettel foglalkozó, 464 könyvnyomdász, 209 kárpitos. Van 554 terménykereskedő, 270 fűszer kereskedő, 649 vászon- és rőföskereskedő, 66 könyvkereskedő, 1958 napszámos, 417 ügyvéd, 224 orvos, 237 író, színész és gépművész, 221 tanító. Simonyi Iván (közbeszól.) Hát az uzsora hol van ? Chorin Ferencz : Nem tudom, várjon mindenki, aki pénzüzlettel foglalkozik, uzsorát űz-e egyszersmind ? Hogy mennyi köztük uzsorás azt a népszámlálás ki nem derítheti. (Úgy van!) Vannak köztük, akik uzsorával foglalkoznak, ez kétségtelen, de az is igaz, hogy azokért az egész vallásfelekezetet felelőssé tenni nem lehet. Simonyi Iván: Nem is tesszük! Chorin Ferencz: Azt hiszem, tehát, ezen adatok eléggé igazolják azt, hogy azon vád, mintha a magyar zsidók csupán úgynevezett inproductív foglalkozást űznének, mintha nem volna bennök termelő kedv és képesség, semmi erkölcsi, de semmi tényleges alappal sem bír. A másik vád vonatkozik a zsidók egy részének vallásos hátramaradottságára-Elvitázhatlan tény, hogy felső Magyarországon a zsidóság között nagy a hátramaradottság. De én kérdem más ott lakó felekezetűeknél nem található e babona és hátramaradottság ? Hát csak a zsidóság egyik részére áll az, hogy ők vallási tekintetben nem emelkedtek magasabb fokra? A felső magyarországi zsidók vallási hátramaradottságának két oka van. Egyik Galiczia közelsége és az a szerencsétlenség, hogy Galicziából sűrűn jönnek át a fanaticus rabbik, ezek a népet ámítják és olyanokat terjesztenek, melyek a mivelt zsidó vallásos meggyőződésével is a leghatározottabb ellentétben állanak. Másik oka az ott lakó népnek hátramaradottsága, mert a felföldi népnek miveltsége ép annyira különbözik az alföldiétől, mint a felföldi zsidó miveltsége az alföldi zsidó miveltségétől. Legyünk igazságosak : nemcsak magukban a zsidókban van a hiba, hanem a hátramaradottság oka climaticus, ethnograficus és nemzetiségi viszonyokban rejlik. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondják, hogy a miveit zsidókat éri a felelősség, hogy ők nem tettek hitsorsosaik miveltségi állapotának emelésére semmit. Az 1868-ban egybegyült congressus alapszabályai egészen modern, egészen szabadelvű alapon akarták szervezni a hitközségeket, a papnöveldéket, az iskolákat , mert a congressus tudta, hogy a vallásra nem dogmatikus fejtegetésekkel, hanem az iskolák és lelkészek által lehet csak hatni. (Helyeslés.) És mi történt a szervezettel? Mikor ez ellen az orthodox zsidók kérvényt adtak be a képviselőházhoz, 1870. márczius 18-án azt a határozatot hozta a ház, hogy a szervezeti szabályok senkire nem kötelezők, ami által azon szabályok kötelező ereje megsemmisült. A congressusi párt kérvényt nyújtott be, felderítve figyelmet érdemlő emlékirattal azon veszélyeket, melyeket e határozat nemcsak a zsidókra, hanem a magyar culturára és haladásra fognak előidézni. A képviselőház hosszan tárgyalta e kérvényt s 1871. márczius 31-én a következő határozatot hozta. »A kérvény kiadatik tanulmányozásul a vallás- és közoktatási miniszternek a netalán benyújtandó törvényjavaslatnál leendő figyelembe vétel végett.« És mit tett az akkori vallás- és közoktatási miniszter Pauler Tivadar úr ? Nem terjesztette be a törvényjavaslatot, hanem szentesítette külön az orthodox izraeliták szervezeti alapszabályait és ez által ketté szakította a magyar zsidóságot és lehetetlenné tette a haladottabb zsidóknak befolyást gyakorolni elmaradott hitsorsosaikra. De a congressusi párt, ezzel még nem fejezte be kötelességét, hanem a minisztert sürgették, hogy azon alapból, mely Haynau alatt keletkezett, állítson fel egy zsidó rabbi-képezdét, amely Magyarországot műveit, magyar érzelmű izraelita hitszónokokkal lássa el. S mi történt akkor ? 1874-ben az orthodox izraeliták ismét tömegesen kérvényeket nyújtottak be a képviselőházhoz, hogy a törvényhozás ne engedje meg a miniszternek egy ilyen rabbiképezde felállítását. S mit tett akkor a törvényhozás ? Leszavazott minden határozati javaslatot, úgy, hogy 1874-ben semmi határozat nem hozatott, s az ügy az ország nagy kárára, ismét évekkel háttérbe szoríttatott. Végre 1877-ben Trefort jelenlegi miniszter úr megemberelte magát: 1878-ban felállította Budapesten a rabbiképzőt. Én felszólítom a t. képviselő urat: szerencséltesse meg ezen intézetet látogatásával, és azt hiszem, nagy örömmel és megelégedéssel fogja tapasztalni, hogy az milyen szellemben vezettetik,hogy abból mily hivatott papok fognak kikerülni, s meg vagyok győződve, el fogja ismerni, hogy az intézet hazafias, magyar, modern alapon van szervezve. Azonban az orthodoxok 1880-ban újra petitiót nyújtottak be a törvényhozáshoz a czélból, hogy helytelenítse Trefort közoktatási miniszter ezen intézkedését. Nagy vita folyt a házban. Akkor mondotta el Molnár Aladár boldog emlékezetű barátom azon beszédét, melyre a t. képviselő úr hivatkozik, de amelyet Molnár Aladár nem azért mondott el, hogy fegyvert szolgáltasson a magyar művelt zsidóság ellen, (Tgy van a jobb oldalon) hanem hogy figyelmeztesse a képviselőházat, hogy kötelessége intézkedni ez ügyben, ha nem akarja, hogy olyan rabbik árasszák el Magyarországot, mint az általa idézett Rabbi-Hillel, aki olyan tanokat hirdetett, amelyek nemcsak a magyar állameszmével, de azt hiszem minden állameszmével a leghatározottabb ellentétben állanak. Most tisztelt képviselőház a törvényhozáson van a sor, ha csakugyan szükségét látja, tenni ebben az ügyben valamit. Méltóztassanak törvénybe iktatni a zsidó autonómiát, és én biztosítom a tisztelt képviselőházat, hogy néhány évtized alatt az állapotok javulni fognak. Vagy ha a képviselőház nem akarja ezt tenni, ragadja kezébe a kezdeményezést a tisztelt kormány. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Őrizze ellen azon iskolákat, melyek az orthodoxok hitszónokait szolgáltatják ; ne engedje, hogy a külföldről importáltassanak oly rabbik, akik a magyar történelemben, a magyar nyelvben járatlanok . (Élénk helyeslés) de ne tessék szemrehányást tenni a művelt zsidóknak, hogy hitsorsosaikkal nem foglalkoztak volna , mert ha valaki, ők érzik fájdalmasan a felsőmagyarországi zsidók hátramaradottságát. Az utolsó szemrehányás társadalmi szempontból emeltetett. Azt mondják, a zsidók nem olvadtak be elég gyorsan a magyar nemzetbe. T. képviselőház! Hogy ez az ellenvetés nagy részben jogosulatlan, ezt már a különböző pártokból felszólalt képviselő urak megmutatták. Én most csak annyit akarok mondani e kérdésre vonatkozólag: a vallások közötti ellenszenv lerontására egy eszköz van, ez a műveltség: minél jobban terjed a műveltség és a tudomány, annál inkább ledöntetnek azon válaszfalak, melyek a különböző felekezeteket egymástól elválasztják, mert művelt emberek közt sem a dogma, sem a hit, sem az egy Istennek így vagy amúgy imádása különbséget nem tesz. A másik tényező a rokonság, a házasság. Lehetővé kell tenni, hogy a különböző vallásfelekezetek, oly országban, ahol 7 felekezet lakik, a más vallást követőkkel egybekelhessenek. Akkor meg vagyok győződve, hogy azon ellenszenv nagy részben le fog lohadni. (Helyeslés balfelől.) Tgy vagyok meggyőződve tehát, hogy egy hazafias magyar politikusnak csak egy politikát lehet követni, s ez a beolvasztás, az assimilatió politikája. Nincs annyi magyar ember Magyarországban, hogy vissza lehetne utasítani azon kezet, mely mint testvérkéz nyujtatik a magyarnak, mely biztosítja a magyart, hogy be fog olvadni a nemzetbe. (Tetszés.) Az assimilátió politikáját támogattam és követtem mindig. Ezt ajánlom azoknak is, kik a zsidó vallással szemben ellenszenvet táplálnak. Szeressék jobban a hazát, mint ahogy gyűlölik az ellenséget: ezt mondta a nagyemlékű Deák Ferencz. Ha vannak itt még egyesekben ellenszenvek, fegyvereztessék le azokat a hazának közös érdekei által. (Tetszés.) És meg vagyok győződve, hogy ezen mozgalom nem sokára ki fog küszöböltetni a magyar társadalom testéből. Ez az álláspont az, melyet én e kérdésben egészen tárgyilagosan elfoglalok. Magától értetődik, hogy elfogadom a határozati javaslatot, melyet a kérvényi bizottság előterjesztett. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Széll György a zsidókérdést egyenesen agrárkérdésnek tartja, melynek igazolására statisztikai adatokra hivatkozik. A budapesti törvényszéknél mint első folyamodású bíróságnál az évenként beadatni szokott keresetekből 95°0 esik a zsidók által folyóvá tett polgári keresetekre, a bűnügyekben pedig mint vádlottak szintén 90—95%-ban jelentkeznek. Erre hivatkozva, felhívja szóló a ház figyelmét, hogy Magyarországon egy éven át 211,790 ingatlanbirtok cserélt gazdát, ami körülbelül 200 milliót képvisel. Ebből az iménti statistikai adatokra hivatkozva, végrehajtás útján forgalomba jött mintegy 20,000 parcella, amely körülbelül 20 milló frtot képvisel. Az ingatlanság értéke az ily tömeges végrehajtások következtében 1875-től fogva négy éven át 1185 frt átlagárból leszállott csaknem 700 frtra. Egy éven át a magyarországi ingatlanokra bekebeleztetik 150 millió frt új teher, négy év alatt bekebeleztetek 720 millió forint. Már most, ha az előbbi statistikai adatokat veszi ti, hogy Budapesten, de az egész országban a zsidók által a polgári ügyekben 90°0 peres ügy létetik folyamatba, nagyon természetes dolog, levonhatjuk azt a következtetést, hogy ebből a forgalomból 20000 parcella birtok adatik el évenkint végrehajtások útján ; körülbelől ennyi végrehajtást foganatosíttatnak a zsidók. Szóló ezután bizonyítgatja, hogy a zsidóknak életczéljuk a kapzsi vagyonszerzés s ennek szolgálatában áll az emancipatió. El kell tehát ezt törülni, vagy módosítani s azért pártolja Verhovay határozati javaslatát. Krisztinkovich Ede: Midőn az ország oly helyzetben van, hogy az egyik perczben felmutathatja a büntetőtörvénykönyvet, mely Európa bármely előrehaladott államának büntetőtörvénykönyvével vetélkedik és a másik percben az emancipatió után azt mondja, hogy az egyik vallásfelekezethez tartozó polgártársak nem méltók az emancipatió által elért jogok érvényesítésére, akkor azt árulja el, hogy nincs kellő felfogása megérteni azt, hogy a törvényhozás, ha valamely vallás államellenes czélokat követ, csakis a büntetőtörvénykönyv alapján indíthatja meg a repressiv eljárást. A népet tanítani — úgymond — szóló, — az értelem átalánosítását előmozdítani kötelessége nemzetünknek, hisz csak az imént olvastam azt, hogy midőn a keresztény felekezetek a képviselőház egyik bizottságában jogaik érvényesítésére hivatkoznak: nem az országnak, nem a parlamentnek omnipotentiájától várják az ügyek eldöntését, hanem a létesített békekötésektől ; mily helyzetben, vagy ezzel szemben mérlegelni egyik vagy másik vallásnak tanait, azt hiszem sokkal rosszabb, mintsem a hazafias kötelesget teljesítve egy szívvel, lélekkel lelkiismereti szabadságot pronunciálni. — Elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. Kiss Albert nem csatlakozik sem Verhovay, sem Istóczy indítványához, hanem elfogadja a kérvényi bizottság ajánlatát, mert meggyőződése szerint incidentaliter, egy beadott módosítványnyal ilyen compact, bonyolódott, összefűzött kérdést alaposan megoldani nem lehet. Hanem a kormánytól kéri, reméli és elvárja, hogy ezen téren vegye kezébe a kezdeményezést és ne tartogassa a vallás- és közoktatásügyi miniszter fiókjában az izraelita congressus munkálatait évek után is, tovább és tovább, kezdje meg az egyháznak szervezését, kérje be hitfeleiket — úgymond szóló — hadd mutassák meg ők, hogy kik hát azok a valódi előrehaladó izraeliták, akik midőn a zsidó kérdés felmerül, mindig hangosan feljajdulnak, hadd ismerjük meg őket, hogy őket a vád a többiekért ne érje, másfelől pedig hadd ismerje fel a haza, hogy kik azok a Galicziából eredő elvekkel saturált polgártársaink, kik e nemzet kíméletére nem érdemesek, mert hisz mienk e haza és nekünk első és fő kötelességünk e hazának és nemzetünk jövőjének fentartása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Most midőn egy kérvény fekszik a ház asztalán, mely a zsidók emancipatiójának eltörlését kívánja, én nem látok ebben egyebet, mint egy nagy visszaesést, egy nagy reactiót. És már magában az, hogy ily kéréssel lehet fordulni a magyar parlamenthez, mutatja azt, hogy Magyarország rétegeiben a reactio érdekében megkezdett agitatio már mily mértéket vett, mily eszközöket és fegyvereket használ fel. (Tígy van a szélsőbaloldalon.) Mert kétségtelen, tehát, hogy mindig voltak és lesznek fanaticusok, kik előbb felgyújtják a keresztények és nem keresztények közti gyűlölet üszkét, hogy aztán, miként Spanyolországban, ha a mórok és zsidók ki vannak üldözve, meggyújthassák az eretnekek lábai alatt a máglyát. Nem fogok a kérdés érdemébe és lényegébe bocsátkozni, tekintve a hosszas vitát, amelyben e kérdés kellőleg megvitatva jön. (Halljuk !) De felemeltem szavamat azért, hogy visszautasítsak minden solidaritást a függetlenségi párt részéről, azon t. képviselőtársainkkal szemben, akik akár a tapolczai kérvényt s így az emancipatiónak eltörlését támogatták, akár pedig annyira léhák voltak......... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék ily kifejezést használni. Ugron Gábor, hogy a kérvényi bizottság véleményével ellenkező határozati javaslatot aláírják; de mert a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadják, felszólalásaikban épen a kérvényi bizottság véleményével szemben a kérvényeket pártolják. Ez könnyelműség azon ember részéről, aki teszi önmagával szemben, de lelkiismeretlenség azon párttal szemben, amely tiltakozik az ellen, hogy azonosíttassék az antisemiticus felfogás azon párt eljárásával, amely párt a jogegyenlőséget mindig elvei incarnátiójának, a maga fő princípiumának tekintette és minden következtetést ebből vont le. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem hallgathatom ezt el szó nélkül azért, nehogy künn a világ azt hihesse, hogy a függetlenségi párt és némelyek azon képviselők közül, kik e párt tagjainak látszanak lenni, egy nézetben volnának, avagy csak hogy azok a függetlenségi pártnak előre tolt piomnierjai volnának, oly elveket hirdetvén, melyeket a függetlenségi párt nem akar magáénak vallani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn ezt kijelentem, teszem azért, hogy kijelentsem, hogy azon elveket és azok consequentiáit mint az anarchia és a reactio consequentiáit ezen párt perhorrestálja. Szóló Kossuthra hivatkozik, ki egy levelében kijelentette, hogy szégyen és botrány, mikép Magyarországon még zsidókérdés is lehetséges. S azon határozat után, melyet e kérdésben a függetlenségi kör hozott, szóló kötelességének tartja minden solidaritást visszautasítani az antisemitikus törekvésekkel. (Élénk tetszés) Pártolja a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Helyeslés) Szalay Imre: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Minthogy Ugron Gábor t. képviselő úr jónak látta azon határozati javaslatot, amelyet, amint kijelentettem, collegialitásból írtunk alá Istóczy Győző képviselő úrnak, léhaságnak nevezte, én e kifejezésre nem tartom szükségesnek reflektálni azért, mert a t. elnök úr kötelességét tudva, ez ügyben már intézkedett; annyit azonban engedjen meg mégis a t. ház s nemcsak a háznak akarom mondani, amit mondandó vagyok, hanem az egész országnak. (Derültség) hogy azt kérdjem, vájjon pártjának érdekeit melyikünk képviseli jobban, mi-e, kik daczára annak, hogy Ugron Gábor képviselő úrnak az nem tetszik, azon pártnak régi harcosaiként meg akarnak és meg fognak maradni ? (Egyes zajos helyeslések a szélsőbaloldalon.) vagy pedig az-e, aki a clubban megvitatandó dolgot a ház elé tárja. (Helyeslések a szélsőbalon.) Herman Ottó : T. ház 1 Személyes kérdésben nagyok bátor szót kérni. (Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr akként hivatkozott rám, mintha én tegnap a párt nevében tagadtam volna meg a solidaritást. Constatálni kívánom, hogy én erre felhatalmazva nem lévén, csupán csak a magam nevében személyesen tagadtam meg a solidaritást Simonyi Iván J. képviselő úrral szemben és constatálom egyszersmind azt is, hogy én részemről soha sem mernék azon párt nevében itt szót emelni, mielőtt én a párt részéről erre mandátumot nem nyertem. (Zajos helyeslések a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Személyes kérdésben kell megjegyzést tennem s igen rövid és érthető leszek. Felhozatott az, hogy clubba való nyilatkozat volt, melyet én tettem. Én tehát, azt tartom, hogy egy párthoz tartozni nem elég, annak a pártnak ügyét kompromittálni és beléletet zavarni, hanem szükséges, hogy az összetartozandóság érdekében és az elvek egységében nyilatkozzék. (Helyeslés.) És ha egy párt a maga körében valamit megvitatott, legyen minden egyes képviselőben annyi kötelességérzet, hogy saját eljárását szabja annak határozatához, vagy pedig tudja levonni azon consequentiat a melyet Kossuth Lajos nagy hazánkfia levont. És ha valaki ezt a consequentiát, annak daczára, hogy érthetően van kimondva, nem akarja levonni, annak szükséges ott, ahol legelső alkalom nyílik, azt ismételni. De tovább megyek. Azt mondja Herman Ottó. képviselőtársam, hogy nem nyilatkoznék a párt nevében soha, hogy ha arra külön meghatalmazása nem volna. Midőn a párt elfogadta azon határozati javaslatot, amelyet elfogadott és midőn ezen választ adta, az ellen tiltakozni kell. A válasz az, hogy elvárja, hogy a párt határozatának magukat alárendeljék és ezen párthatározat elfogadása után mindenki, aki a pártnak tagja, kötelességének ismerje, hogy annak respectálását megvárhatja. Tehát joga van mindenkinek,akik ezen párthoz tartoznak és nem akarják ezen párttól az ország közvéleményét és a civilizált világ becsülését elvonni és én azt mondom, hogy t. képviselőtársaim sokkal okosabban teszik, hogyha el nem kényeztetve a pártnak eddigi enyhe eljárása által, a párt határozatának alárendelik magukat. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! Én tudom azt nagyon jól, hogy a t. házra mindig kínos benyomást tesz, midőn egy képviselő személyes kérdésben kénytelen felszólalni; de Ugrán képviselő úrnak erre teljes joga volt, mert személyesen meg volt támadva, és a többi ezen czímen felszólalt képviselő uraknak is, mert habár személyesen megnevezve nem voltak is, de mindig mintegy reájuk lehetett mutatni, hogy bizonyos tekintetben érintve vannak. A ház gyakorlata azt hozza magával, hogy ily esetben az illetők felszólalása meghallgattassék. Egyébiránt kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a személyes támadásokat, melyek ily felszólalásokat aztán maguk után vonnak, amenynyire lehet mellőzni. (Helyeslés.) Simonyi Iván szintén személyes kérdésben szólal fel s Herman tegnapi felszólalására reflektálva kijelenti, hogy Herman annyit ért a gyakorlati politikához, mint ő a pókászathoz. Szólásra senki sem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja. Berzeviczy Albert előadó : Bármennyire méltánylom a t. háznak azon mondhatni türelmetlen vágyát, hogy e kellemetlen vitán egyszer valahára, már átessünk, mégis tekintettel azokra az ellenmondó dolgokra£, amelyek itt kimondottak, tekintettel a két ellenindítványra, tekintettel azon sajátságos kételyekre kérdésekre és magyarázatokra, melyekkel a bizottság javaslata találkozott, az előadói zárszó jogával kénytelen vagyok élni, de igyekezni ..fogok beszédemet a lehető legrövidebbre szabni. Örvendetesebb lett volna, ha e vita mellőztetik vala, de ha már egyszer megtörtént, eredményeként két örvendetes tényt is jegyezhetünk fel. Az egyik az, hogy e vita folyamán bebizonyult, hogy a magyar képviselőházban nincs oly párt, sőt nincs oly párttöredék sem, mely a jogegyenlőség elvét megdönteni óhajtaná s az oly kérelmet, mint e kérvényben foglaltatik, helyeselné. (Helyeslés) A másik tény az, hogy a mint e vita alatt bebizonyult, az antisemita agitatiónak vezérei, úgyszintén azok, kik ez agitatióban többé kevésbbé osztoznak, egymással ezen egész mozgalom czélja iránt, s ez iránt, hogy meddig menjenek és hol álljanak meg, s mit akarnak, mit nem akarnak, tisztában nincsenek. (Úgy van) A legkülönbözőbb értelmezéseket, a legkülönbözőbb álláspontokat hallottuk jeleztetni. Az egyik az egészet vallási, egyházszervezeti kérdésnek, a másik faji, a harmadik policiális, a negyedik agrárkérdésnek tekinti. Az egyik hozzá akar nyúlni a jogegyenlőség elvéhez, a másik nem. Az egyik elfogadja a bizottság javaslatát, a másik ellenzi azt. Egy szóval, bebizonyult, hogy az egész mozgalomnak, mely a legutóbbi időkben már oly praetenciókkal lépett fel, mintha benne rejtenék Magyarország jövő politikájának kulcsa, ez egész mozgalomnak semmi meghatározott czélja, de még csak tisztázott értelme sincs, semmi más tendentiája nincs, mint az izgatás és a zavar maga, melyet támasztott, s melyet önczél gyanánt látszik fentartani törekedni. (Helyeslés.) Ama felszólalt t. képviselő urak közöl csak Széll György és Kiss Albert képviselő urak beszédeire kívánok röviden néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Széll György t. képviselő úr vádolta többek közt a zsidókat azzal, hogy nem akarnak magyarosodni, hogy németek, és azok maradnak. E tekintetben hivatkozott fővárosi példákra. Nem akarok e részben statistikai adatokkal lépni fel, csak egy bizonyítékra akarok hivatkozni. Azon mozgalomban, mely nemrég a Schul-Verein ismeretes agitatiója folytán megindult, pro és contra különböző czikkek és röpiratok jöttek nyilvánosságra. A többek közt megjelent egy röpirat, melynek czíme: »Deutsche Wahrheiten u. magyarische Entstellungen.« E röpirat szerzője, dühös haraggal fordulván a magyarosodási mozgalom ellen, kiemeli, hogy ezen mozgalomban senki sem vesz oly élénk részt mint a zsidók. Azt hiszem, ezen az ellenség részéről tött bizonyítékot, a t. képviselő úr is respectálni fogja. Kiss Albert t. képviselő úr beszédét illetőleg csak azt kívánom megjegyezni, hogy egyes kebellázító csalási esetek felhozása, melyek, elhiszem hogy úgy adták magukat elő, mint ő felhozta, nem bizonyíthat semmit arra nézve, hogy egy egész vallásfelekezetet megrendszabályozni kelljen. Ily esetekre nézve provisio másutt, mint a büntető törvénykönyvben nem kereshető és nem található. És én azt kihiszem, hogy a t. képviselő úr maga sem kívánja, hogy a büntető törvénykönyv egy külön fejezetben rendelkezzék a zsidók ellen. (Helyeslés.) Simonyi J. képviselő úr beszédével nagyon behatóan nem akarok foglalkozni, mert meg vagyok győződve, hogy ha polémiám csak fél annyira nyúlna, mint amennyire az ő beszéde nyúlt, üres ház előtt kellene azt bevégeznem. (Derültség.) Hogy egyébiránt menynyire veszélyeztetik Simonyi J. képviselő úr nézetei a kérvényi bizottság határozati javaslatát, azt illustrálja legjobban azon körülmény, hogy ő Istóczy I. képviselő úr indítványa mellett tulajdonképen csak egy érvet hozott fel, s ez az volt, hogy felállított egy képzeleti zsidóországot, és azt mondotta, hogyha ilyen ország léteznék, abban a zsidók nekünk magyaroknak polgárjogot nem adnának. Természetes tehát, hogy nekünk is így kell eljárnunk ellenükben. Ez mindenesetre nagyon kényelmes módja az argumentatiónak, de vajmi kevés embert képes kapacitálni. Igen hatásos volt az igen. képviselő úr beszédében az az ünnepélyes gyámoltalansági nyilatkozat is, melyet ő az összes keresztény társadalom nevében koczkáztatni jónak látott, midőn kimondta, hogy a keresztény társadalmat az államnak kell lábra állítania és minden módon istápolnia, mert különben a zsidóság által minden ponton megveretik és elnyomatik. Hiszen az ilyen állítás valóságos antichristianismus nem antisemitismus jellegével bír, mert ilyen lealacsonyító, siralmas, nyomorult színben a keresztény társadalmat még soha senki sem tüntette fel, mint a képviselő úr (Helyeslés. Sokkal kevésbé ment végletekig Verhovay képviselő úr beszédjében, kinek mielőtt határozati javaslatára reffectálnék, előbb egy némileg személyes természetű észrevételére tartozom válaszszák A képviselő úr szólván az én doctrinair szabadelvüségemről ezeket mondá : »Ez a doktrinair szabadelvűség, mely egy eszmét átvesz a német tudományosság tankönyveiből és ezt az eszmét képviseli ott is, ahol épen neki, mint Sáros megye képviselőjének a legkevésbé kellene ezt tennie; tekintettel kell lennie a népvándorlás ama folyamatára is, amely épen Sáros megyéből keres a tengeren túl kenyeret és hazát. Ez embereknek e hazából távozniok kell, mert e föld nem ad többé nekik kenyeret, amaz elemnek bevándorlása következtében, amely kiszorítja őket hajlékukból. Ehhez hasonló szemrehányással lépett fel ellenem Ónody képviselő úr is. Én azt találom, hogy az ilyenféle beszédek és megtámadások nagyon hasonlítanak a kortes eszközökhöz és azért azokat valami nagyon komolyan venni nem akarom. (Helyeslés jobbfelől.) de kénytelen vagyok kijelenteni, mégis azt, hogy megyém érdekeit és speciális viszonyait ismerem, és hogy ahol azokat itt a házban érvényesíteni kötelességemnek látandom, azokat a kötelességeket érvényesíteni fogom; azonban engedje meg a t. képviselő úr, tiltakoznom kell az ellen, miszerint azon megyét, amelyet nekem is szerencsém van itt képviselni, annak lakosságát és érdekeit úgy tüntesse fel bárki is, mintha azok megkívánnák, hogy az állam szabadelvű alapintézményei megdöntessenek vagy valamely vallásfelekezettől annak törvényadta jogai elvonassanak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily particuláris érdekeket sem Sáros megyében, sem sehol az országban el nem ismerhetek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Különben a t. képviselő úr beszéde abban culminál, hogy bizonyos osztályozást állított fel az álszabadelvűség különböző neméről. Ennek egyik neme azon doctrinair szabadelvűség, amelylyel mint mondom engem vádolt, és amely szerinte a maga eszméit a német tudományosság tankönyveiből merit. Ezt a képviselőház nem doctrinalt szabadelvüség mert ezt a szabadelvűséget, a mely a polgári társadalmi jogokat nem vallásfelekezetek szerint méri és osztja, Európa minden szabad állama a törvényeibe iktatta és intézményeiben megvalósította. Nem mi kölcsönöztük a németektől szabadelvűségünket, de a t. képviselő urak kölcsönözték az antisemitismust azoktól. Ezt a szabadelvűséget mi a magyar politika szelleméből merítettük, amely mindig szabadelvű volt, és amely az olyan követelményeket, minek e kérvényben foglaltatnak, mindig visszautasította. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elismerem, hogy létezik az ál-szabadelvűségnek különböző neme. Többek közt egyik neme az, amelyet én is ismerek, amely kijelenti általánosságban, hogy a jogegyenlőség elvét bántani nem akarja, de azután előáll egy csomó kivételes rendszabállyal, amelyek nem a társadalomnak ilyen vagy olyan viszonyára, vagy állapotára vonatkoznak, hanem egyetlenegy vallásfelekezet hívei ellen irányulnak. A t. képviselő úrnak határozati javaslata és beszéde ezen nemét a szabadelvűségnek tükrözi vissza. És ebben van oka annak is, hogy mért nem fogadom el a képviselő úr határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezen határozati javaslatot nem fogadhatom el először azért, mert a felhozott hét rendszabály közül négy kizárólag csak a zsidók ellen irányul, másodszor azért, mert azáltal, hogy a képviselő úr ezen indítványt a tárgyalás alatt levő kérvénynyel hozta kapcsolatba, ezen indítvány úgy jelenik meg, mint más oldalról jövő és más alakú indokolása és támogatása a kérvénynek. (Helyeslés jobbfelől.) Ónody képviselő úr beszéde a polémiára kevés anyagot szolgáltat. A képviselő úr érveinknek és állításainknak komolyságát és számbavehetőségét vonta kétségbe. Sajnálom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi összes érveinket és állításainkat ezen lesújtó nyilatkozat után is fentartjuk teljes mértékben. (Derültség. Helyeslés jobbfelől.) Nem kevésbbé volt meglepő t. hát azon állítás, melylyel Szalay képviselő úr állott elő. Ő, miután tudatta azt, hogy ő és társai Kecskemétre csakis a rend fentartása végett mentek (Derültség) és miután a tapolczai kérvénynek azon ártatlan kívánságát, hogy a zsidó emancipatió vonassák vissza, azzal véli igazolhatónak, hogy a tapolczai vidéken a zsidók rontják a bortermelők üzletét, ezek után egy új érvvel lépett fel az antisemitismus mellett, azt mondta ugyanis, hogy minálunk a zsidók tenyésztik és támogatják a socialismust. Ha tehát a társadalom és az állam a socialismus ellen, mint közveszély ellen akar fellépni, akkor elsősorban a zsidók ellen kell fellépnie. Ezen állítás nagyon meglepő, épen a t. képviselő úr ajkáról. Hiszen a t. képviselő úr ép oly jól tudja, mint én, hogy a socialismus tulajdonképen a munka harcza a tőke ellen. Már most a képviselő úr és társai minduntalan azt hangoztatják, hogy minálunk a tőke a zsidók kezében van, hogy a zsidóság monopolizálja a tőkét. Már bocsánatot kérek, ha ez igaz, amit épen a képviselő urak állítanak, hogy ezután a zsidóság épen oda törekedjék, hogy megtámadja, megingassa azt, amiben saját ereje rejlik, ez oly határtalan esztelenség volna, amit a zsidókról, azt hiszem, még a legnagyobb ellenségük sem teheti fel. (Helyeslés jobbfelől.) Széll György: Mert a tőke nem helyettesíti a munkát! Simonyi Iván : A socialismus negatív, romboló természetű, azért pártolják a zsidók. Berzeviczy Albert előadó: Különben, habár ebben Szalay képviselő úrnak nincs is igaza, egyben el kell ismernem, hogy határozott fölénye van fölöttem (Halljuk!) Ugyanis ő a ház asztalán fekvő valamennyi határozati javaslatot egytől egyig elfogadta. Előbb aláírta, — habár mint mondja, csak collegiális szívességből — Istóczy képviselő úr indítványát, azután aláírta Verhovay képviselő úr indítványát és végül elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát. E szerint azt hiszem, hogy a t. képviselő úr győzelme egészen biztos, (Élénk derültség jobb felől.) neki a t. ház mindenesetre igazat fog adni, mert a három határozati javaslat közül — több nem lévén, egyet határozati javaslattá emelni kell. (Derültség.) Hanem ennek a némileg komikus körülménynek van egy komoly oldala és erre kénytelen vagyok reflektálni. A képviselő úr azt mondja, hogy azért jár el így, mert kívánja, hogy ezen ügynek megbeszélése által a kérdésben világosság terjedjen. Már én megvallom, azt hiszem, hogy ha a hozandó határozat iránt már előzetesen ily fogalomzavar támad, az kevéssé alkalmas arra, hogy a kérdésben a világosságot terjeszsze. (Úgy van!) Egyébiránt belenyugszom ebbe is, nem kuta-