Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-22 / 52. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részei, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. . ESTI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................ 2 frt. 3 hónapra ................................................ 6 » 6 hónapra ................................................ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ......................... 1 » II. évi folyam. Budapest, 1883. csütörtök, február 22. 52. szám. Táviratok. Páris, febr. 22. A hivatalos lap a minisztérium megalakulását közli. A minisztérium akként alakult meg, mint már jelezve volt. Bizonyosnak mondják, hogy Ferry ma aláiratja azon rendeleteket, melyek által a hadseregben szolgáló herczegek állásaikból elmozdíttatnak. Páris, febr. 22. Az új cabinetet különösen az opportunista hírlapok fogadják kedvezően. London, febr. 22. (Eredeti távirat.) A Duna-conferentia tegnapi ülésében Granville a conferentia határozatát olvasta föl, mely által Szerbiának az a kérelme, hogy a conferentiában résztvehessen, visszautasíttatott. A határozat azzal lett indokolva, hogy a conferentiának nem állott jogában alterálni azon európai bizottságszerű jelleget, melyet annak a szerződések biztosítottak. Azután Mohrenheim olvasott föl egy hosszú emlékiratot Oroszországnak a Kilia-ágra támasztott igényeire vonatkozólag. Oroszország a kizárólagos rendelkezési jogot követeli a Kilia-ágon és azt a jogot, hogy ott minden munkálatokat foganatosíthasson, az európai commissio minden felülvizsgálatának kizárásával. A bizottság ezek ellenében azt az ajánlatot tette, hogy Oroszország óhajtásait megegyezés létrehozása czéljából ajánlólag terjeszti az európai bizottság elé. Mohrenheim emlékirata a conferentia minden tagja előtt ismeretlen volt s legalább is meglepő hatást — ha nem kellemetlen benyomást tett a tagokra. Granville a conferentia nevében arra kérte Mohrenheimot, hogy a tagok számára a memorandumból másolatokat készíttessen. E másolatok valószínűleg már a napokban szétosztatnak. — Mohrenheim kijelentette, hogy még részletesebb utasításokat és nyilatkozatokat vár a legközelebbi udvari futár által, s reméli, hogy azokat már a legközelebbi ülésen közölheti a conferentiával. Megbízható értesülések szerint Francziaország semmi nehézségeket sem fog útjába gördíteni Oroszország kívánságainak. Francziaország nem tartja indokolatlannak Oroszország kívánságait, mert az Ocsakov-torkolat Kilia ágának mindkét partján Oroszország a souverain. Francziaország azt sem fogná ellenezni, ha például Románia a Szent György ágat hajózhatóvá szándékoznék tenni. Az a körülmény, hogy a párisi szerződés mindhárom torkolatot az európai bizottság alá helyezi, nem képez akadályt Oroszország óhajtásai ellenében, mert a bizottság már a Sulina torkolat mellett nyilatkozott. Oroszország tehát követelheti magának a Kilia-ágat. Igaz, hogy Francziaország maga is bizonyos garantiákat követel Oroszországnak különben jogosult igényeivel szemben, s reméli, hogy azokat Oroszország készséggel meg is adja. Az angol nézet nem megy ennyire, azonban nem föltétlenül kedvezőtlen Oroszországra nézve. A többi hatalmak nézete e kérdésben még nem ismeretes, azonban bizonyosnak látszik, hogy egy vagy két hatalom ellenkező értelemben fog nyilatkozni. E pillanatban a nagykövetek élénk sürgönyváltást folytatnak kormányaikkal, és kétségtelen, hogy a legközelebbi ülés még nem fogja a conferentiának zárülését képezni. (N. fr. Pr.) London, febr. 22. A »Daily News« értesülése szerint a Duna-értekezlet a jövő hét közepe táján befejezi munkálatait. Bécs, febr. 22. A képviselőház ülése. Taaffe gr. miniszterelnök a Stein és Mautern közti dunai híd ügyében hozzá intézett interpellációra válaszolva, kijelenti, hogy a tárgyalások már folynak Alsó-Ausztriával egy vashíd létesítése iránt. Legkedvezőbb lesz a kérdés elintézésére azon időpont, midőn határozattá válik, hogy a krems-sanktpölteni vasútvonal kiépíttessék. Időközben a fahíd ki fog javíttatni. A hajóközlekedés nincs akadályozva. A földbirtokok egyesítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasás után vita nélkül elfogadtatott, valamint másodszori és harmadszori olvasás után megszavaztatott az idegen községek tulajdonát képező erdőterületek egyesítéséről szóló törvényjavaslat is. Róma, febr. 22. A »Moniteur de Roma« megcáfolja ama hírt, hogy a német császár a pápa utolsó levelére válaszolt. Debreczen, február 22. (Eredeti távirat) Degenfeld Imre holttestét, mely hajnalban érkezett ide, a vonatnál nagy néptömeg várta. A reggeli vonattal Téglásra utaztak a gymnasiumi és académiai tanárikar, a főiskolai cantus, továbbá a zenedeegylet és a Tisza biztosító intézet képviselői, valamint igen nagy közönség. Városunkban számos középületen gyászlobogó leng. Debreczen, febr. 22. (Eredeti távirat.) Degenfeld Imre gr. teteme ma reggel kilencz órakor a téglási családi sírboltban elhelyeztetett. Csáfvány téglási lelkész mondott megható imát a koporsó fölött ; a debreczeni főiskolai énekkar két gyászdalt énekelt. Városunkból sokan utaztak át a temetésre, kik délben visszaérkeztek, a különvonat, mely a családtagokat vitte, délután háromkor utazik át városunkon a fővárosba. A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 22. Criquette. Regény. Irta: Ludovlc Halévy. (Folytatás.) 13 A vitatkozás veszekedéssé élénkült, s végre annyira komolylyá vált, hogy Laveline megunva a sok beszédet, kapta kalapját és köpenyét s hirtelen eltávozott. Criquette még mindig a földön hasalt, s egy papírdarabot kapkodva, ingerelte a kutyát. A herczeg elrohanása olyan gyors volt, hogy mielőtt észrevette volna, rátaposott Criquettenek egyik kezére. Criquette fölsikoltott fájdalmában és reszketve állott föl. — Ez már elviselhetetlen, ez a gyermek mindig az utamban van! S megfogva karját, tiz lépésnyiről odalóditotta a kerevetre. Fölébredt benne a kozák! Criquette tántorogva hajolt a pamlagra, s föl sem merte emelni a fejét. — Bocsánatot kérek, . . . nem kellett volna itt lennem. Rosita letérdelt Criquette mellé, s átölelte őt karjaival, mintha meg akarta volna védelmezni. A gyermek fájdalmas sikolyát hallva, Aurélie is elősietett, s a salon egyik ajtajának küszöbén megállóit. Laveline magához tért. Ő nem volt rossz természetű. Erőszakos, durva tette őt magát is megborzasztó. . — Én, mondá Criquettenek, én kérek tőled bocsánatot. Nem cselekedtem helyesen. Megütöttelek. — Nem, herczeg, nem. — Mutasd a kis kezedet. — Nem tesz semmit . . . hisz az semmi. .. csak az ijedtség ... a félelem . . . egyéb okom a kiáltásra nem volt. — Ne haragudjál... ne sírj többet. Majd küldök a számodra egy szép kis játékot. . . Szeretnél valami játékot kapni ? — Bizony szeretnék, mondá Criquette, könyvin keresztül mosolyogva. Laveline eltávozott, de az ajtónál, mielőtt kilépett volna, visszafordult. — Úgy van, mondá Rositához, nekem nem volt igazam ... de neki nem kellett volna itt lennie . . . s ezt nem én mondtam, hanem ő maga. Eltávozott. Egy óra múlva hozott egy bérruhás szolga egy kis zenegépet, melyet ha játszattak, a tetején levő majomfigura hegedült, hunyorgatta a szemeit, kinyitotta az ajkait, kimutatva fehér fogait. Criquette egy alacsony széken ült s amint nézte az újon kapott ajándékot, semmi örömet az arcra ki nem fejezett. Sőt inkább egy kis szomorúság sötétíté elvonásait. Majom ! Sőt e majom Pascalra emlékeztető ! XVI. Aurélie és Rosita ez idő alatt töprengtek a helyzet fölött. Rosita, valahányszor komolyabb körülmények közé jutott, mindig igénybe vette az Aurélie tanácsát, s majdnem mindig az ő tanácsa szerint történt az, aminek történnie kellett. Aurélie rendkívül jó érzékkel bírt, nyugodt volt, s nagyon okos. Modora és gondolkozásmódja sokkal felülhaladta helyzetét. Lassan, tisztán beszélt érthető, rövid mondatokban. Beszédében nem volt soha aljas vagy triviális. Rositának százszor is mondották: »Az ön komornájának valóban olyan előkelő kinézése van.« Aurélie ortographiája mindig tárgya volt Rosita bámulatának. Soha hibát el nem követett. Használta a legnagyobb könnyűséggel a válogatott formákat. S hála e tulajdonságának, Rosita a saját körében olyanul volt ismeretes, mint aki nagyon jól írt, mert leveleinek legnagyobb része Aurélie szövegezése nyomán, s az ő írásával készült. Aurelie, daczára mindez érdemeinek, mindig megmaradt állásának korlátai között, sohasem igyekezett úrasszonyával bizalmaskodni, még ha egészen bizalmas volt is beszélgetésük, mindig megtartotta a legilledelmesebb tartózkodást. Nem volt sem fecsegő, sem kiváncsi, s maga nem szerette sem a fecsegőket, sem a kiváncsiakat. Már tizenöt éve lakott ugyanabban a házban, de soha senki, még Rosita sem pillanthatott benső élete módjába. Sohasem kapott leveleket, s látogatói sem voltak. Soha el nem ment hazulról, ha csak azért nem minden harmadik hónapban, hogy beszélgessen egy váltóügynökkel, ki hajdan a ház bizalmasai közé tartozott. E homályos és titokteljes magaviselet egy napon annyira ingerelte Rositát, hogy Auréliet ki akarta vallatni, de ez határozottan felelt. — Nagyon hálás volnék asszonyom iránt, ha engem múltam felől nem kérdezne. Az én életem egy része igen nagy küzedelmek, nehéz körülmények, sok búbánat között folyt le. Én ezekre visszaemlékezni nem szeretek. Ne kényszerítsen arra, hogy fölidézzek most olyan dolgokat, amelyek rám nézve fájdalmasak, kínosak. Én önt hűségesen szolgálom, az kétségtelen. Hagyjuk aludni a múltat nyugodtan. Mindazáltal az 1860-ik év első hónapjaiban Aurélie barátságot kötött egy bizonyos Guarena aszszonynyal, ki nehány héten át Rositához járt, hogy neki leczkéket adjon a spanyol nyelvből, a legsajátságosabb természetű nyelvoktatásokat. Volt Rositának akkor egy szerepe, melyben nyolcz vagy tiz mondatot spanyolul kellett mondania, s Guarena asszony hivatása abból állott, hogy betanította Rositát folytonos ismétlésekkel e pár szó helyes kimondására. Guarena asszony mintegy 60 éves, száraz, sovány, hideg, de eléggé művelt kinézésű agg volt. Mindig pontosan érkezett a leczke kitűzött órájára, de Rosita, aki rendesen el volt foglalva, legtöbbnyire arra kérte Aurélie által, hogy várjon egy kissé . .. Ez a »kissé« mindig elfoglalta háromnegyed részét annak az időnek, mely a spanyol lecskére volt szánva. Aurélie, a legnagyobb meglepetésére Rositának, ilyenkor mindig ott maradt Guarena asszony mellett társaságnak. Kétségtelen, hogy a két nő ezalatt megismerkedett egymással, és a leczkék végével ez ismeretségnek nem jön vége. Az ezután következő öt hónap alatt Guarena asszony nagyon gyakran meglátogatta Auréliet . . . Meglehetősen hosszú ideig szoktak volt együtt beszélgetni . . . Végre ápril havában kijelenté Aurélie Rosita előtt, hogy szándékában van ezentúl minden hónapban egy-két napi szabadságot venni magának. Ilyenkor rendesen korán reggel ment el hazulról, és csak este ment a színházhoz. Július elején egy reggel a szolgák kikémlelteték Auréliet a grommal. A fiú egy órával később haza érkezett. Aurélie az északi vasúthoz ment, ott váltott magának menetjegyet, hogy hová ? Azt Célestin meg nem tudhata, minthogy bizonyos távolságra kellett tőle maradnia. De miután Aurélie elutazott, leírta mindazon főbb állomásokat, melyek irányában mennie kelle. Ez állomások voltak: Beaumont, Méry, Beauvais, Saint Omer, Amiens, Le Tréport . .. Egyebet róla meg nem tudtak. Tehát Rosita és Aurélie tanácskoztak. A komorna, fölötte illedelmesen, a herczegnek adott igazat. — De hát mit tegyünk ? . . . mondá Rosita, Elkergessem Criquette-et ? . . . Soha! — Erről nincs is szó, asszonyom. Ha el lehetne venni a gyermeket a színháztól már ma is, s beadni egy nevelőbe, kétségkívül az volna a legokosabb dolog ... De Criquettenek szerződése van, s az igazgató el nem bocsátja, amíg csak Crick a színlapon marad. — Tehát mit tegyünk ? mit tegyünk ? — Criquette aludjék oda fönn, nálam .... ott lehet még nappal is. A herczeg nem fogja őt többé látni, s vége lesz minden akadékoskodásnak. — Erre magam is gondoltam ... de nem mertem önnek róla szólani . . . attól tartottam, hogy kellemetlen lesz önre nézve .... — Rám nézve semmi sem kellemetlen, amivel asszonyomnak szolgálhatok. — Aztán nem is addig van ... én úgy vettem észre, hogy ön nem szereti Criquette-et. — Dehogy asszonyom, felelt fagyos hangon Aurélie, szeretem én Criquette-et, nagyon szeretem, annyira szeretem, amennyire én szeretni képes vagyok . . . Asszonyom nagyon jól tudja, hogy én érzelgős nem vagyok. — Ön tehát magához veszi ? — Igen .... ez sokkal illedelmesebb lesz a gyermekre nézve. Nem jó az, hogy annyira egy legyen az ő élete asszonyoméval, s hogy egész napját dologtalansággal töltse el. Majd én tanítani fogom egy kissé írni, helyesen írni, egy kis földrajzra is . . . Igyekezni fogok rajta, hogy valami dolga mindig legyen. — Oh! helyes . . . nagyon helyes... Nos, ebben hát megnyugodtunk. Egészen más, fölötte egyhangú, és szomorú élet kezdődött most Criquettere........Nem volt többé más szórakozása, csak a színház, azaz a saját szerepe és Pascal. De milyen bosszú volt egész napja Aurélie mellett, Aurélie minden reggel tanította két óra hosszán át. A tanulás mindig mondatolással kezdődött, melynek tárgyául a biblia szövege szolgált. S mialatt Criquette irta a bibliát, visszaemlékezett azon diktálásokra, melyeken Pascallal olyan sokat mulattak, nevettek .... Az inkább vidámság volt mint tanulás! S annyira megkapta néha a visszaemlékezés az előbbi bohóságokra, drámai töredékekre, hogy egyszer a helyett, hogy: »az Ur szelleme annyira megszállotta Dávidot,« — azt irta: »az ur szelleme megszállotta Buridánt.« Mikor Aurélia elővette Criquette írását, hogy átolvassa és kijavítsa, Criquette-nek volt része a dorgálásban ... de az nem volt szigorú, mert Aurélie igyekezett kerülni minden rideg, durva szót. Sőt azon törekedett, hogy amennyire lehet, gyöngéd legyen, csak hogy nem volt hozzá elég gyakorlata. Megtanulni azt a gyöngédséget, melylyel gyermekek iránt viseltetni kell, nem lehet, ahol velünk született tulajdonságok szükségesek, hajlandóság . . . szenvedély . . . Magunkat megszerettetni valaki által legkönnyebb annak az útján, hogy mi is szeretjük e valakit; csak hogy Aurélia nem szerette Criquette-et , amennyire foglalkozott vele, tette azt nyugodt, gondolkozó törekvéssel, igyekezettel. Este Pascal így szólott Criquette-hez: — Szomorú az arctod. Aurélie kisasszony talán rosszul viseli magát irántad ? — Nem, nem viseli magát rosszul. Hálátlan volnék, ha azt mondanám: Ő jószivü . . . Igen, jószivü . .. Megcsókol minden reggel és minden este. Csakhogy, talán ostobaság, amit mondok, ostobaság, de igaz, ő csókolni nem tud ... A mama tudott. . . Ah ! nem olyan ő, mint a mama ! Aztán, látod, Pascal, én azt hiszem, hogy más, mint a mama, sohasem lehet olyan, mint a mama. (Folyt, köv.) Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor értekezletet tart. Az uj franczia minisztérium. A párisi hivatalos lap ma közli az uj miniszterek kinevezését. Ferry kormányelnök elődje volt Gambettának és 1881. nov. 9-én mondott le a tunisi kérdés miatt. Challeme-Lacour külügyminiszter 1827- ben született Avrancheban. A Saint-Louis lyceumban kitűnő sikerrel tanult; 1846-ben belépett az Ecole normáléba. Innét 1849-ben távozott és kineveztetett paui, 1851-ben a limogesi lyceumban phylosophia tanárává. 1852-ben mint gyanús ember börtönben ült néhány hónapig Parisban, azután kiutasittatott az országból. Nevét főképen, mint publicista szerezte. 1870. évben Rhône megye préfetjévé neveztetett ki, de az előzetes béke aláírása után lemondott. A képviselőházban 1874-ben és 1875-ben kitűnt néhány ékesszóló beszédje által. 1876-ban senatorrá választatott. 1879-ben berni követté neveztett ki, az utóbbi időben pedig londoni nagykövet volt. "Wadeck-Rousseau belügyminiszter Gambetta cabinetjében is belügyminiszter volt. Martin Feuillet igazságügyminiszter eddig ismeretlen ember. Thibaudin hadügyminiszter az előbbi cabinetben is ezt a tisztséget viselte. Charles Brun tengerészminiszter 1821-ben született Toulonban. Az École polytechniqueból 1840-ben lépett ki és ettől kezdve 1875-ig a tengerészetnél volt alkalmazva mint mérnök. 1871- ben a nemzetgyűlésbe választatott és a gauche républicaine padjain ült. 1876-ban senatorrá választatott. Tirard pénzügyminiszter Ferry régi minisztériumában kereskedelmi és földmivelési miniszter volt. Baynal közmunkaügyi miniszter szintén ismeretlen. Méline földmivelési miniszter 1828-ban született. 1872-ben beválasztatott a nemzetgyűlésbe. Grévy minisztériumában belügyminiszteri államtitkár volt egy hónapig és Morcére belügyminiszterrel együtt ő is lemondott. Mint a képviselőház tarifa-bizottságának tagja 1880-ban védelmezte az új tarifa protectionista irányát a szabad kereskedők ellen. Cochéry távirdaügyi miniszter valamennyi köztársasági minisztériumban ezt a tisztséget viselte. Hérisson kereskedelemügyi miniszter 1831- ben született. A Saint-Louis lyceumban tanult és ügyvéddé lett. 1864-ben, bekevertetek a Tizenhárom perébe és elítéltetett. Ő is foglya volt a nemzetgyűlésnek. 1878-ban képviselővé választatott és az union républicaine tagja lett. országgyűlés, Budapest, február 22. A vadászati- és fegyveradóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását folytatta ma a képviselőház. Következett a 6. §., melynél Balogh Géza, Fekete Lajos, Ernuszt Kelemen, Széchenyi Pál gróf, Jónás Ödön, Madarász József és Szapáry miniszter szólaltak fel, illetőleg adtak be módosítványokat, melyek közül elfogadtatott Balogh, Ernuszt és Jónás Ödöné, kié ul, 7. §-nak létetett és azt tartalmazza, hogy hegyi vidékeken a birtokosok és bérlők saját területükön vadászjegy nélkül is lelőhetik a medvét és farkast. Fekete Lajos módosítványával a szavazatok megszámláltatván, 99 szavazat volt a módosítvány ellen és 95 mellette. A 7., most 8. §. változatlanul fogadtatott el. A következő 8., illetőleg 9. §-nál élénk discussió fejlett ki. Ugyanis e §-ban állapíttatik meg a vadászati adó egy évi összege tizenkét forintban. Ezen adótételnek 6 fztra leszállítása iránt módosítványt adott be Gyurgyik Gyula, ki azt hosszabb beszédben indokolta. Hasonló szellemben, a pártra való leszállítás mellett nyilatkoztak még Almássy Sándor, Lázár Lajos, Csanády Sándor, Németh Albert és Ugrón Ákos. Az eredeti szövege mellett szólaltak fel Bánffy Béla gróf és Szapáry pénzügyminiszter, ki az államháztartás rendezésének mindenek fölött álló érdekét és szükségét hangsúlyozó s kijelenté, hogy ha a képviselőház, valamint a főrendiház pártra szállítná le a tételt, ő nem érezhetne magában hajlandóságot, hogy ezen törvény végrehajtásához segédkezet nyújtson. Erre következett a név szerinti szavazás, melynek eredménye a következő: a § változatlan elfogadása mellett szavazott 141 képviselő, ellene 112; távol volt 193 képviselő. E sokat vitatott szakasz igy elfogadtatván, a többi §§, alig támasztottak némely eszmecserét s a 49. §-ig egy-két igen csekély módosítással elfogadtattak. Még csak hét szakasz van hátra, melyek a holnapi ülésben fognak tárgyaltatni. A további napirendre nézve kimondta a ház, hogy a középiskolai javaslatot márczius 5-én veszi tárgyalás alá. Ezzel az ülés eloszlott. A képviselőhöz Illése február hó 38-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Rakovszky, Pejacsevich gr., Fenyvessy. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry gr., Trefort, Széchenyi gróf, Pauler, Bedekovich. Elnök az ülést d. e. 101/4 órakor nyitotta meg. A tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az elnök azon észrevételével hitelesíttetett, hogy az uzsoráról szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítások előzetes tárgyalás végett a jogügyi bizottsághoz utasíttatnak. Interpellate a háznagyhoz. A napirend előtt felszólal Csanády Sándor, T. képviselőház! A napirendet megelőzőleg egy kérdést, illetőleg interpellate akarok intézni a t. háznagy úrhoz. (Halljuk!) A házszabályok 207. §-a ekkép szól: »A hivatalos iratoknak és nyomtatványoknak a ház tagjai közt leendő kiosztásáról a háznagy gondoskodik. Magániratokat vagy hirdetményeket az ő engedelme nélkül e házban szétosztani nem szabad.« Van szerencsém tehát azon kérdést intézni a háznagy úrhoz, van-e tudomása arról, hogy mai napon itt a házban egy kérvény osztatott szét, amely németül is van szövegezve, mégpedig az első helyen a német szöveg áll. Én az ily eljárást nem tartom a ház méltóságával megegyeztethetőnek. Itt nem szabad, nem lehet magyar képviselőnek lenni, aki a magyar nyelvet tökéletesen nem bírja, és ha van ilyen valaki, menjen haza Németországba, de itt ne szerepeljen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a háznagy urat, méltóztassék az általam tett kérdésre, interpellátióra, nyilatkozni azért, hogy a körülményekhez képest a ház a további teendők iránt intézkedhessél Kovách László háznagy: T. ház! Azon szabályt, melyre t. barátom Csanády Sándor képviselő úr hivatkozott, hogy az irományok kiosztásáról a háznagy gondoskodik, igen jól ismerem, valamint a második pontot is, mely szerint nem hivatalos, tehát magániratok csupán a háznagy engedelmével oszthatók ki. Azon iratot, amelyről most szó van, nekem bemutatták és én azt szokás szerint megnéztem és azt találtam, hogy nem oly irat, melyet szétosztani nem lehetne, mert tárgyilagos, és oly kérdésre vonatkozik, mely legközelebb foglalkoztatni fogja a házat. Azt, hogy német nyelven is van szövegezve, nem tartottam oly akadálynak, amely miatt az szét ne osztathatnék, mert magyar nyelven is van szövegezve. Szerintem felesleges ugyan, hogy valamely kérvény több nyelven adassék be, de ha megtörténik, az szerény felfogásom szerint, a ház méltóságát nem sérti, és így ez nem képez oly iratot, melyet a ház t. tagjai közt szétosztani nem lett volna szabad. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt méltóztassék a t. ház rendelkezni, és én jövőre ahhoz fogom magamat tartani. (Helyeslés.) Csanády Sándor : T. ház! Engem a t. háznagy urnák nyilatkozata nem nyugtat meg, mert szerintem, ha már német nyelven is szövegezve van a kérvény, legalább a magyar nyelvnek kellene első helyen lenni. (Felkiáltások: Hisz az van az első helyen!) Elnök : T. ház ! A kiosztott kérvény ugyanaz, melyet a képviselőházhoz is benyújtottak és én csak arra vagyok bátor a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy nézetem szerint a magyar nyelvű szerkezet van elül, mert az egésznek rubrumán a felül a magyar van és azután német. Különben hiszem, miután a kérvény a házhoz is beadott, külön intézkedés szüksége e tekintetben fenn nem forog (Helyeslés.) A fegyver- és vadászati adó. Következik a napirend: a fegyver és vadászati adóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 6 § így szól: A vadászati adó alól kivételnek : a) a külhatalmak követei és consulai, valamit a követségek és consulátusok személyzetének tagjai, ha nem belföldiek ; b) a vadászterületek tulajdonosainak, vagy bérlőinek szolgálatában álló vadászcselédek; c) a vadak gondozására és vadászterületek őrzésére alkalmazott cselédek; d) a mező- és erdőgazdaságnál alkalmazott csőszök, pásztorok, erdőkerülők; e) a hatóságilag fölesketett erdőtisztek, erdőőrök és a kir. erdőfelügyelőség személyzete. Az ezen §, b), c), d) és e) pontjai alatt említett egyének csak azon erdőbirtokos összes erdő- és vadászterületén, a királyi erdőfelügyelőség tagjai pedig illető szolgálati területükön viselhetnek vadászatra is használható fegyvert, ahol alkalmazva vannak, más területen a fegyverviselésre és a vadászat gyakorlására csak akkor vannak feljogosítva, ha vadászati adót fizetnek. Az ezen §-ban megállapított adómentesség igazolásául szolgál: az a) alatt említett egyéneknél a vadászati ingyenjegy (33. § ), a b), c) és d) pontok alatt említett egyéneknél a fegyveradó-igazolvány (33. §.), az e) pont alatt említett egyéneknél pedig az eskübizonyítvány eredetije vagy hiteles másolata. Az erdőőri szakiskolák hallgatói azon kedvezményben részesíttetnek, hogy a 8. §-ban egy évre megállapított vadászati adó felét fizetik. Balogh Géza a vadászati adó alól a szőlőpásztorokat is kivétetül indítványozza, azért módosítványt nyújt be, mely szerint a 6. §. d) pontjában e szó után »mező« tétessék »szőlő.« Fekete Lajos módosítást nyújt be, mely szerint a b), c), d), e) pont alattiak ne vétessenek ki a vadászati adó alól, hanem annak felét fizetni legyenek kötelesek. Ernuszt Kelemen a szakasz 7-ik bekezdését a következő szövegezésben ajánlja elfogadásra: »Ezen szakasz b), c), d), e), pontja alatti személyek az azon vadászterületen, melyen alkalmazva vannak, vadászatra is használható fegyvert csak a vadászterület tulajdonosának, illetőleg bérlőjének engedélye mellett viselhetnek és csak a vadászati törvény korlátai közt vadászhatnak ; más területeken azonban a vadászatot, még a vadászati törvény korlátai közt is csak a vadászati adó lefizetése mellett gyakorolhatják. Széchenyi gróf miniszter Balogh módosítására megjegyzi, hogy a szőlő eddig mindig a mezőgazdasághoz számíttatott, ennélfogva felesleges külön a szőlőpásztorokról említést tenni. Fekete módosításához szóló nem járulhat, de Ernuszt módosítását elfogadja, mint amely a szöveget világosabbá teszi. Jónás Ödön a 6. §. után a következő új 7. §-t indítványozza : »Oly vidékek, hol farkasok vagy medvék elszaporodtak, azokat a birtokos, illetve a bérlő saját területén elpusztíthatja azon esetben is, ha vadászati jegygyel ellátva nincsen. Azok, kik a vadászatról szóló törvény 19. és 21. §-aiban körülírt hivatalos vadászatra meghivatnak, azokban részt vehetnek a nélkül, hogy vadászati jegygyel ellátva legyenek.« (Helyeslés). Madarász József a szakaszt a bizottsághoz indítványozza visszautasittatni és pedig oly szövegezés végett, hogy az a) és b) pontok hagyassanak ki s az erdőőri szakiskolák hallgatói egészen mentessenek fel a vadászati adó alól. Thaly Kálmán pártolja Madarász indítványát s egyúttal azon kérdést intézi a kormányhoz, váljon monarchiánk külföldi követei és consulai az illető államokban szintén ki vannak-e véve a vadászati adó alól, mert ha igen, akkor szóló már a magyar vendégszeretet elvénél fogva is elfogadja az a) pontot. Szapáry dr. miniszter megjegyzi, hogy átalánosan bevett szokás, hogy a külföldi diplomatiai testületek tagjai sehol semmi néven nevezendő adót nem fizetnek. Különben Jónás indítványához hozzájárul, de Madarász határozati javaslatát mellőzni kéri. (Helyeslés jobbról.) Dobránszky Péter a vadászati adó alól oly vidékek lakóit kivétetni indítványozza, hol törvényhatósági felterjesztés szerint duvadák pusztítanak s ezt a szakasz végére felvétetni kívánja. Harkányi előadó rövid megjegyzése után a szakasz Ernuszt és Balog módosításával fogadtatott el. Ugyszintén elfogadtatott a Jónás által indítványozott új szakasz is. A 7. §. igy szól: »A fegyveradó egy évi összege tesz: a) egy forintot minden darab egycsövű puska