Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-23 / 53. szám

óvatosan kerültetnek, csak helyeselhetjük. Azonban ú­gy látjuk, hogy találkoznak törvényhatóságok, a­melyek, ha ez alkalomból nem bírnának politikai demonstrációt csinálni, azt hiszik, hogy csorbulást szenvedne hazafias gondolkozásuk. Nincsen jogunk, de nem is akarunk más törvényhatóságok ebbeli eljárásához hozzászólni. A hit üdvözít. Ám te­gyen minden törvényhatóság, a minthogy közönsége ezt akarja — szabadon és függetlenül, legjobb belá­tása szerint. Egyet azonban jogosan kívánhatunk: hogy a mely hatóságban a közönség politikai meg­győződése és hitvallása meg van osztva, az üdvözlő iratot szerkesztő »k­é­ze­z eme körülményt még ak­kor is, ha »üdvözlő irat« helyett »pártiratot« akar szerkeszteni, vegye legalább is igazságos figye­lembe. Szabadka szabad kir. város nagy hazánkfia tiszteletére szinte egy ily »ü­d­v­ö­z­l­ő iratot« ren­delt elküldeni. Mind­ez helyes, azonban nemcsak nincsen helyén, sőt a választó­polgárok az a része, és pedig választó­kerületileg éppen »fele,« a mely szabadelvű kormánypárti — hangosan felszólalt ama fogalmazványi szerkesztmény ellen, a­mely elfogadás és aláírás végett törvényhatóságunk elé került. Csak úgy hemzseg ebben a »szélbali« ige, és pedig a »felfogásnak« oly különös eszmezavarában, a­milyent nem minden nap lehet hallani és látni. Beszél abban a fogalmazó valódi és nem valódi sza­badságról. Szerinte most valódi »szabadság« nincsen. A jelen »időt« a »múlttal« teljesen ellentétbe állítja. Elmereng a múlton és visszakivánja amaz időket. A törvényes állapotot el nem ismeri. Jelenleg — úgy­mond — »tényleges hatalom« uralkodik. El fog jönni — jóslata szerint — • »valahára azon i­d­ő, a­melyben a függetlenség eszméje testet fog nyerni.« Hogy ez nem üdvözlő irat, hanem pártirat? ezek után, úgy hisszük, bebizonyítani nem kell. Annyi tény, hogy közönségünk annak elfogadása ellen protestál. h­írek. Február 23. Hivavatalos. Kinevezések. Ő felsége, Sebes Pál miniszteri titkárnak az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Tomka Sándor báttaszéki közalapítványi uradalmi ispánt la­­kocsai uradalmi tiszttartóvá,­­ Gyomlay Kálmánt pedig köz­alapítványi gazdasági gyakornokká nevezte ki. A m. kir. pénz­ügyminiszter, a m. kir. pénzügyigazgatósági számtisztek sze­mélyzeti létszámában , Csánky Dániel, Holndonner Ottó, Ni­­kell Lajos, és Cséry Alajos III. oszt. számtiszteket II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter, Kaiga­­novic Mihály pótbecslőbiztost a zágrábi kataszteri kerület be­­lovári járásába ideiglenes minőségű kataszteri járási becslőbiz­­tossá nevezte ki,­­ Bertic Milutin belovári járási becslőbiztost­ pedig hasonló minőségben ugyanazon kataszteri kerületnek kapronczai becslőjárásába helyezte át. A m. kir. igazságügy­miniszter, Hetyei Lajos sümegi kir járásbirósági végrehajtót a devecseri járásbírósághoz helyezte át. A soproni m. kir. pénz­ügyigazgatóság, Gyük József V. oszt. adótisztet a letenyei kir. adóhivatalhoz III. oszt. ellenőrré nevezte ki. — Vásár. A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, f. évi 7598. sz. a. kelt rendeletével megengedte, hogy Somogymegye területéhez tartozó Tab községben, a fo­lyó évi junius hó 2-ára eső országos vásár ez évben kivételesen ugyanazon hó 4-én tartassák meg. — Alapszabályok A magyar-láposi olvasó-egylet alap­szabályai, a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Kitüntetés. Ő felsége Bene Antalnak, a szab. általános osztr. földhitelintézet jelzálog-osztá­lya vezetőjének, a közügyek terén szerzett kitűnő ér­demei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagke­resztjét adományozta. — József főherczeg — az »Esztergom és vidéke« közlése szerint — igen érdekes latin nyelvű levél kíséretében megküldte a herczegprímásnak az al­­csuthi albumot a remek templom leírásával és fény­képeivel együtt, azon kérés kíséretében, hogy a her­­czegprimás a művet a főherczeg hódolata gyanánt a pápának küldje meg.­­ A kir. József-műegyetemen a hallgatók föl­vétele az 1882/g tanév II i. felére február 17-én fe­jeztetett be. Fölvétették: az építészi szakosztályba 39-en, a gépész­mérnökibe 121, a mérnökibe 312, a vegyészibe 20, az egyetemes osztályba 22, rendkí­vüli hallgatóul 26-an; a hallgatók létszáma 540 (50-nel kevesebb, mint az első félévben, de 129-el több, mint a megelőző tanév második felében). A csökkenés az első félévről a második félévre szembe­tűnően csekélyebb, mint a megelőző tanévekben, mert míg 1880/1-ben 481-ről 421-re, tehát 60-nal vagyis 12°/0-al, 1881/2-ben 476-ról 411-re, tehát 65-tel vagyis 14°/0-al, a jelen 1882/3 tanévben 590-ről 540-re, tehát 50-nel, vagyis csak 9°/0-kal szállott le a hallgatók létszáma. — Ónody Géza a függetlenségi kör elnökével tudatta a körből való kilépését. — NéváltoZtatOSOk. Kiskorú Husenicza Mihály iglói illetőségű budapesti lakos vezetéknevének »Újvárira, Spitzer Fanni budapesti illetőségű s ugyanottani lakos vezetéknevének »Szilágyiéra és Scheiber Zsigmond tárnoki illetőségű ugyan­ottani lakos vezetéknevének »Sebő«-re kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Nordenskjöld uj expeditiója. Nordenskjöld dr. Dickson Oszkárral együtt erélyesen egyengeti grönlandi expeditiójának útját. Annál a nagy tekin­télynél fogva, melynek Nordenskjöld örvend, nem lesz nehéz kivinni a kormánynál, hogy engedje át az expeditió czéljaira a »Sofia« postagőzöst. Ezért már itt is Nordenskjöld a királynak, s levelében előadja utazásának czélját. Nordenskjöld, a­mennyire csak lehetséges, be akar hatolni Grönland belsejébe, mert azt, ellentétben a tudósok eddigi nézeteivel, tel­jesen jégmentesnek tartja. E mellett azonban Grönland keleti pontjait is át fogja tanulmányozni földrajzi és természettudományi szempontból. Nor­denskjöld három-négy természettudóst is visz magá­val s ezekkel föl akarja keresni az egykor virágzó O s t b y g d nevű norvég gyarmatnak esetleges ma­radványait. Ez expeditió költségeit Dickson Osz­kár fedezi, ki a »Yega«-expeditio költségeinek har­madrészét is fedezte. Az »Ostbygd« és »Westbygd« voltak a legrégibb európai telepítvények Gröndland­­ban. A hazájából száműzött Thorvaldson Erich ala­pította Kr. u. 986-ban. A telepítvény 300—400 éven keresztül virágzott, s a XIII. században mintegy 10,000 lakost számlált egy püspökséggel, 16 templom­mal, 2 kolostorral, 160 faluval. A Westbygdet a XIV. században az eszmkimók, az Ostbygdet pedig 1418-ban angol tengeri rablók pusztították el. A kö­­ltező századokban a dán királyok többféle kísérle­tet tettek e telepítvények fölélesztésére. Az expeditók mind keleti Grönlandba mentek, mert azt hitték, hogy a régi Ostbygd Grönlandnak keleti partján fe­küdt. A tudósok véleménye jelenleg az, hogy az Ostbygd Grönlandnak nyugati partjain volt. — Rablógyilkosság. Torda-Aranyosmegye Fel­­ső-Szt.-Miklósfalva községében, mint a »K. Közlönyé­nek írják, e hó 21-én éjjel özv. Bajka Györgynét ma­gánosan álló házában megtámadták, őt és egy 13—14 éves fiucselédjét iszonyú sebesitésekkel lemészárolták s házát teljesen kirabolták. A meggyilkolt özvegy vagyonos hírben állott, s bár rokonai már régen biz­tatták, hogy valami módon gondoskodjék a saját személye biztosságáról, mire azonban az özvegy mind­akkoráig mit sem hederített. A bűnösök kézrekerítésé­­re N­a­g­y Zsigmond tordai aljárásbiró és Szántó Fe­­rencz szolgabiró, rögtön megindították a nyomozást. — Fővárosi krónika. Öngyilkosság. Zsig­­m­­o­n­d Pál 52 éves czipész az éjjel gyár utcza 40 szám alatt levő lakásán egy erős szöget a falba verve, arra felakasztotta magát. Mire a háziak észrevették, már halva volt. Holttestét a Rókus kórház halottak kamarájába szállították. Öngyilkos­ságának oka ismeretlen. Megharapta a kutya. Lusztig Ferencz pék­­segédet tegnap délután egy kutya megharapta az utczán. Lusz­­tigot bevitték a Rókus kórházba, a kutyát pedig megfigyelés végett az állatgyógyintézetbe szállították, mert az a gyanú forog fenn, hogy veszett. Ékszerlopás. Tegnap délután 6 óra körül a sé­tatér 6. számú ház egyik konyhájából 6 darab kis ezüst kést, 6 darab ezüst kávés kanalat ismeretlen tettes ellopott. Pinczefeltörés. A Ferencz­ József tér 8. számú ház udvarán a pinczeajtó lakatját tegnap estefelé ismeretlen tettes lefeszítette s igy bejutva a pinczébe, onnan egy nagy üveg rumot, 22 frt értékben ellopott. Irodalom, színház és művészet. — Az aradi színészek javára a nemzeti színház drámai tagjai a jövő hét csütörtökén elő fogják adni a várszínházban a »Czifra nyomorúságot«, és hogy a jövedelem a színház nélkül maradt szegény színé­szek javára minél nagyobb legyen, fölemelt helyárak mellett. Legújabb: Páris, febr. 22. (Eredeti távirat.) Az új minisztériumot az Union républicaine hírlapjai, — minthogy ugyanez a Gambetta-párt tagjaiból áll — barátságosan fogadják. A többi mérsékelt köztársa­sági lapok, bár nem mutatnak valami nagy rajon­gást, de jóakaratot tanúsítanak a minisztérium iránt. A »Paix« Grévy közlönye, némi gúnynyal mondja, hogy a minisztérium eltekintve saját értéké­től, amelylyel bírhat, legfőbb erejét az állandóság szükségének érzetéből fogja meríteni; még azok is támogatják e minisztériumot, kik tendentiáival tel­jesen egyet nem értenek. Kerry nyilatkozatot olvasott föl a kamarában a miniszterek részéről. A republikánusok élénken tap­soltak, mikor a hadseregben szolgáló herczegek dis­ponibilitásba helyezésére utalt. De gyér tetszést ara­tott azon passus, hogy a kormányra kell bízni az initiatívát, melyet sokan a kamara szabadsága elleni támadásnak tekintenek. A centrum élénken megtapsolta azon nyilatko­zatot is, hogy a tunisi protectoratust teljessé kell tenni, hogy Francziaországnak minden békeszeretet mellett meg kell őrizni azon rangját, mely őt meg­illeti. Mikor Ferry végzett, kivéve a radicálisokat, minden köztársasági padból élénk tapsok hangzot­tak föl. Páris, febr. 22. (Eredeti távirat.) Ferry programmja nem részesült a képviselőházban fényes fogadásban, némely része azonban elég élénk tet­széssel fogadtatott, habár ellenmondás és gúnyos megjegyzések nem hiányoztak. A balpárt egyedül azt a részt fogadta lelkese­déssel, amely a herczegeknek katonai rangjuktól való megfosztását helyezi kilátásba. Tetszettek a következő szavak is: »Ha valamikor összeesküvők támadnának, a kormány meg fogja találni jogaiban a szükséges ha­talmat.« A falragaszok elleni intézkedés mozgást idézett elő. A tulajdonképeni munka­programmot csekély lelkesedéssel hallgatták. Ennek következő pontja érdemel figyelmet: »Alkudozásba fogunk bocsátkozni a vasúti társasá­gokkal, abban a reményben, hogy méltányos egyes­­ségeket kötünk, a­melyek tisztel­etben tartják az ál­lam jogait és könnyítik a közmunkák végrehajtását a hitel túlságos megterhelése nélkül. A Tuniszra vonatkozó részt vegyes érzelmekkel fogadták. A külföldi politikáról szóló pontot, vala­mint a nyilatkozat végét tetszésben részesítette a centrum. (N. fr. Presse.) A kulturharcz a porosz képviselőházban. Berlin, febr. 23. (Eredeti távirat.) A po­rosz képviselőháznak tegnap nagy napja volt. A na­pirenden a cultus budget második felolvasása volt, a­mely alkalomból fontos leleplezéseket vártak a pá­pához való viszony felől s már a sűrű embercsoporto­sulás a házban, úgy a teremben, mint a hallgatóság­nak szánt helyen, nyilván tanúsította a nagy feszült­séget, melylyel a dolgok kifejlődése elé tekintettek. Mint első szónok, Schorlemer-A­­st, az ismert clericalis szóvivő beszélt. Támadásom — jegyezte meg Schorlemer — irányul a cultusminiszter személye ellen. Sok kér­dést ő jóakaratúlag intézett el, egészben azonban az iskolában s a vallási nevelés terén a kormány előbbi rendszerét folytatta s Poro­szországban egyre tart a katholikusok elnyomása. Nem a cultusminiszter, hanem egy magasabban álló egyéniség bűnös ebben. Ezután kezdett a pápa és a császár közti levélváltásról szólani. A kegyelet érzetét sértette meg az, hogy a császár levele először is egy oly újságban, a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung«-ban jelent meg, mely közmegvetés tárgya. (Közbeszólások.) Ha a pápa egyes pontokban, a­mint a centrum kivánja, enged, úgy mi az e részbeli megegyezést el­fogadjuk. A kormány a mi fejünk felett akar békét kötni. Soha mi a katholikus hittől el nem fogunk sza­kadni , nem vagyunk mi heletük, mi vagyunk ez ál­lamban a legrégibb testvérek. Jogunkat megsemmi­sítették, tulajdonunkat confiskálták. A zsidóhe­z egész gyerekjáték a katholikusok azon üldözéséhez képest, mely Poroszországban tiz év óta foly. Mi vagyunk ez országban a legrégibb fe­lekezet s vallásunk szabad gyakorlásának jogát kell követelnünk. Szóló ezután azt kérdi, miért nem hajtotta a kormány végre az utolsó (1882-ki) egyház­törvényt. A kormány úgy tüntette föl e törvényt, mint a békí­­tés művét s bizonykodott a mellett, hogy az nem do ut deo üzlet. Mi a kormány részére semmi diskreczionárius hatalmat nem hagytunk volna jóvá, ha tudtuk volna, hogy a törvény nem hajtatik végre. Az elűzött püs­pökök közül egyet sem hívtak vissza, s a zártörvényt sem szüntették meg. Nagy reményeket keltettek ben­nünk , valósították-e azokat ? A kormány nyilatkozatai alapján becsületével kötelezve volt a törvény végrehaj­tására. A derűst a kormány alá akarják rendelni, nekünk pedig római katholikus, nem porosz királyi papság kell. A szentségekre hivő papok, nem pedig kiátko­zottak részéről van szükségünk. Erkölcsi pusztulás az, a­mi uralkodik. Katholikus népegyházat akarnak al­kotni a római katholikus anyaszentegyházból. Az elárvult községek földjén istentelenség, er­kölcstelenség s durvaság fog tenyészni, s ez lesz a socialdemocratia előfutára. A kormány minden pár­tot támogat, mely a katholikus egyházzal szemben ellenséges. Ez ügyben a kormány roppantul compro­­mittálta magát. G­o­s­z­­­e­r miniszter ezt felelé: A sajtóban hónapok óta észlelhető azon fáradozás késztet szóla­­nom, hogy szakítás idéztessék elő az ország és a mon­archia közt. Monarchikus államba élünk s olyan pil­lanatban, melyben a minisztereknek ily fontos kérdés mellett nem lehet reményök, hogy a király által tet­széssel meghallgattassanak, az lenne­­az első a mit tennénk, hogy kérnénk ő felségét, tiszteljen meg most bizalmával, s ha mi mennénk azon értelemmel tör­ténne ez, hogy távozásunk használt az országnak. (Richter: Nagyon helyes!) (Nagy derültség.) Schorlemer a következő szavakkal vé­gezte : Ránk katholikusokra, egyházunkra és vallá­sunkra nézve nincs többé igazság Poroszor­szágban ; milliónyi katholikusok érzik ezt. A je­lenlegi viszonyok emlékeztetnek oly állapotokra, me­lyeket Mallinkrodt a culturharczban a benső ember leigázásának nevezett. Forduljon meg a kormány ezen az úton, mely a társadalom, az állam és a mon­archia romlására vezet. (Élénk helyeslés a középen.) G o s­z­­­e­r cultusminiszter meglehetős izgatot­tan felelt. A­mi a püspökök megkegyelmezését illeti, úgy a kormány csak akkor határozott, hogy ez intéz­kedés a béke érdekében meg nem történhetik, mert éppen mikor a püspököknek kegyelmezni akartak, támadtak a centrumnak leghevesebb és leghatározot­tabb követelései a kormánynyal szemben. Biztosítom azonban önöket, mondá a miniszter, hogy e kormány tekintet nélkül a centrum lapjainak engesztelhetetlensége körül szerzett­ tapasztalatokra, közel volt hozzá, hogy föloldja a zárlatot s kegyel­met adjon a kölni érseknek, a­kinek érdekében a kor­mány előtt igaz rokonszenves oldalról léptek közbe. (Halljuk! halljuk!) Épp e pillanatban álltak be ismét zavarok, me­lyek Blum limburgi püspöktől indultak ki. (Halljuk, halljuk.) A vegyes házasságok kérdésének fölkavarása volt a legnagyobb szerencsétlenség a dolgok békés megoldására nézve. E kérdés a különféle felekezetek békés együtt­élésének legfinomabb pontját illeti. A kormánynak legnagyobb figyelmet kell fordítania a vallási béke föntartására. Komoly megfontolás tárgyát képezte, várjon a kormány repressív intézkedések által avat­kozzék e kérdésbe, de nem tette, mert remélte, hogy a német nép egészséges érzéke alapján egészségesen megoldható lesz az. Múlt év szeptember havában megkezdődött a nagy választási mozgalom, mely Windthorst szemé­lyes beavatkozása által sajátságos színezetet nyert. (Halljuk.) A legfontosabb gyűlések időszaka követ­kezett be, melyben Windthorst a kormánynyal szem­ben egy programmot fejtett ki. (Egy hang a középen: Miért ne beszélhetne az ember. Nagy derültség.) Ez a programm valószínűleg éveken át uralkodni fog a politika mezején. Windhorst követeli a katholikusok minden jo­gának helyreállítását, garantiákat­ kíván a mostani állapotok megújulása ellen, végre a mi fő, azt mondta Windhorst, hogy a kulturharcz nehéz, de gyermek­­játék az iskolákért való küzdelemhez képest. Hova érünk, ha tíz éven át iparkodunk mene­külni az egyházi bonyodalmakból, hogy ha végre föl­tűnik a békehajnal, ismét új harczot helyeznek kilá­tásba, a­mely a kulturharcznál is komolyabb lesz. A katholikus papok bejelentésének kötelezettsége ké­pezi a jelen helyzet csomópontját. A kormány ebben a tekintetben nem köt sem concordatumot, sem con­­ventiot. A kormány olyan előzékeny volt katholikus polgártársai iránt, a­mennyire csak lehetséges volt, de ha a bejelentési kötelmekben nem segítenek raj­tuk, akkor annyi történt, a­mennyi megtörténhetett s ezért a kormányt vád nem érheti. (Ellenmondás a középen.) A praxisban lehetőleg tekintetbe vettük a katholikusok igényeit; másfél éve 150 kegyúri helyet és plébániát töltöttek be. Ott, a­hol az állam törvé­nyei állanak utunkban, ott előzékenyek nem lehetünk. Én tehát minden szemrehányást, melyet a kormány ellen intéznek, elutasítok. (Jobbról és balról tetszés, a középen pisszegés.) Erre Windhorst szólalt föl épen olyan ma­róan támadta meg a kormányt, mint Schorlemer. A kormány lépéseiben, úgymond, bármit higyyenek is, semmi komoly nincsen. Ha a kormány igyekezett volna békét szerezni, akkor rajta lett volna, hogy szeretetet és tiszteletet vívjon ki, ez azonban nem tetszett a kormánynak, s előnyösebbnek tartja ben­nünket apró diplomáciai fogásokkal elszakítani, s örö­mét találja abban, ha a pártokat egymás között és egymás ellen összekavarja. »Ha én beleszóltam a választási mozgalmakba, ez azért történt, mert ezen eszközével és eszközöcs­­kéivel mindenféle visszás nézeteket igyekezett a nép­ben elterjeszteni. Ez áltatásokat ki kell küszöböl­nünk. A status quo antet kívánni fogjuk mindig, még ha engedményeket kell is tennünk. Az iskoláért folytatandó küzdelem erősebb lesz, mint az eddigi kulturharcz, de azért nemcsak mi magunk fogunk küzdeni, de az egész világ kereszténysége. A küzdelem az iskoláért tulajdonképen annyit tesz, mint a kereszténység küz­delme a hitetlenség ellen. (Ellenmondás.) Windhorst azután a Rómával folytatott tár­gyalásokról beszélt. Hogy állunk a pápa által békü­­lékenységre nyújtott jobbal ? kérdezé. Ha a miniszter megfelel nekem, hogy nincs visszautasítva, hogy még folyik a tárgyalás, akkor én azt mondom, hogy v­i­s­z­­sza van utasítva, hogy a tárgyalások megakadtak. (Helyeslés a centrumban). A kor­mány nem akarja a békét, bár a mi trónunkon ülő aggastyán a békét akarja. Ezt jegyezze meg minisz­ter úr. Windhorst azon követelésére, hogy az iskola az egyház alá rendeztessék, ezt felelte a cultusminisz­ter . A keresztény iskolát nem akadályozza meg, ha­nem meg akarja óvni attól, hogy az egyház az isko­lára döntő befolyást gyakoroljon. A vitát holnap folytatják. Közgazdaság. A vízjogi törvényjavaslat megállapítása tárgyában egybehívott szaktanács­koz­m­á­n­y kedden este folytatta Matlekovics államtitkár elnöklete alatt tanácskozásait a kereske­delmi minisztériumban. A szaktanácskozmány a 12. §-t vette tárgyalás alá, mely igy hangzik: »A mederben és parton levő kavics, porond, sás, nád és egyéb hasonnemű anyagok a meder, illetve a parttulajdonost illetik.« E szakaszra nézve, miután az értekezlet több­sége az utolsó ülésben a medret és partot a parttu­lajdonosnak mondta odaítélendőnek, és miután azon nézet érvényesíttetett, hogy a mederben lévő kavics, porond, és hasonló anyagoknak hozzáférhetőségét a közhasználatra bizonyos irányban és módozatok közt biztosítani szükséges, a szakasz függőben ha­gyatott azzal, hogy Delh Adami Rezső és Dárday Sándor urak mint az első czím előadói felkeressenek, tegyenek jelentést arra nézve, hogy a medertulajdo­nosok a 12. §-ban említett anyagoknak közhaszná­latra bocsátása iránt tulajdonjogukban mennyiben korlátoztassanak. A 13. §. így szól: »A természetes iszapodások és támadt szigetek a partbirtosoké. Az iszapolásnak vagy szigetnek azon részét, a­mely ugyanazon part birtokosait illeti meg, oly merő­leges vonalak határozzák meg, a­melyek a birtok végpontjaiból húzhatók a vízfolyás középvonalára. Az újonnan támadt szigeteknek és iszapolások­nak a hajózás vagy szabályozás szempontjából 30 éven belül való megszüntetéséért kártérítés nem kö­vetelhető.« E szakasz 1., 2. és 3. alineája elvileg elfogad­tatott, a mellett azonban a szabályozás útján nyert területek tulajdonjogára nézve Dell Adams előadó tá­maszkodva a külföldi törvényhozásokból fölhozott számos példára, javasolja, hogy ezek az államot il­lessék. Az ezen javaslat fölött megindult vita alapján az értekezlet a 13. §-ban foglalt elveket elfogad­­j­a azzal, hogy azon elv, hogy a természetes iszapo­lások és támadt szigetek a partbirtokosokat illetik,nem zárja ki azt, hogy azok azon szabályozások költségei­hez hozzájárulni köteleztessenek, melyeknek alapjául az ilyen területekhez jutottak. A 3. alineára nézve pedig, a­hol az van mondva, hogy az újonnan támadt szigetek, ha 30 éven belül megszüntetnek, ezekért kárpótlás nem követelhető, azzal fogadtatik el, hogy az ezen szigeteken létesített építményekért és befek­tetésekért kárpótlás követelhető. A 14. §. így hangzik: »A 13. §. rendelkezései nem állanak abban az esetben, hogy ha a sziget oly talajból képződött, a­melyet pillanatnyi erő szakított el a parttól, nemkü­lönben ha valamely vízfolyás új medret képezve, át­szeli vagy szigetet alkotva körülveszi a szomszédos birtokos földjét; mindezen esetekben az eredeti bir­tokos tulajdonosa marad továbbra is a földnek.« Az ezen szakasz első sorában foglalt elv, mint önként érthető, elfogadtatott, a szakasz többi részére nézve pedig a következő módositvány adatott be: »Ha valamely forrásvíz medrét önként hagyja el, azon birtokosok, kiknek területén átfolyik, ezt tűrni tartoz­nak, jogukban van azonban azt régi medrébe visszate­relni.« Ezen módosítvány tárgyalását az értekezlet a jövő ülésre tűzte ki. Az értekezlet ezután tárgyalás alá vette az ere­deti szöveg 2. czimének 8. §-át, mely az uj szöveg 3. szakaszával elintézést nyervén, egyszerűen mel­­lőztetett. A 2. czim 9. §-a így hangzik: »Közvizeknél a víz rendes használata gépezet vagy más mesterséges készülék nélkül, minő a merí­tés, itatás, úsztatás, fürdés, mosás, mindenkinek sza­bad, a­mennyiben ezáltal sekinek kára nem történik vagy a víz káros vagy veszélyes anyagokkal meg nem fertőzt­etik ; azonban e közönséges vízhasználat csak az utak mellett és a rendőrileg kijelölt helyeken és a rendőri szabályok korlátain belül gyakorolhatók.« Ezen szakaszba belevétetett, hogy jéghasználat bárkinek szabad ; kihagyatott e tétel : »vagy a víz káros vagy veszélyes anyagokkal meg nem fertőzte­­tik« ; a szakasz többi része pedig a meder kérdésénél fog tárgyaltatni. A 10. §-ba foglalt azon elv, mely szerint a köz­vizek használatához stb. hatósági engedély szükséges, az értekezlet által elfogadtatott. KÖZLEMÉNYEK Biztosítási köreinkre nézve rendkívül érdekes elveket állapított meg tegnapi ülésében a kir. Curia a magyar-franczia biztosító részvénytársaságnak egyik biztosítási perében. Legfőbb törvényszékünk ez intéz­kedései egészen meg fogják változtatni a biztosítási perekben a bizonyítási eljárást, a­mennyiben, ellen­tétben az eddig dívó gyakorlattal, a kár mennyisége tekintetében való bizonyítás kötelezettségét, mely ed­dig kizárólag a biztosító intézetet terhelte, áthárítják a biztosított félre. A Curia ugyanis kimondta, hogy annak bizonyítása, hogy termények elégése esetén mennyi és mily értékű termény égett el, a kárt val­lott felet terheli. E határozat rendkívül megkönnyíti a biztosítási perekben az eljárást, mert a biztosítóra nézve majdnem lehetetlen volt a kár mennyiségének megállapítása és bebizonyítása, míg a kárt szenvedett fél könnyű szerrel igazolhatja azt, hogy mire égett el és mily értékben. A másik, ennél még fontosabb elv, melyet a Curia szentesített, az, hogy a biztosított által a biztosítási szerződés alkalmával az ajánlatban a biztosított tárgy értékek­épen bevallott összeg nem tekinthető oly érték-megállapításnak, melytől eltérés­nek helye nem volna, hanem csakis oly összegnek, mely csupán a biztosítási díjak megállapítására szol­gál alapul és a kártérítésnek maximumát állapítja meg. A Curia e nagyhorderejű döntvénynyel ismét helyreállítja a kereskedelmi törvénynek, bíróságaink eddigi gyakorlata által teljesen figyelmen kívül ha­gyott azt a distinctióját, mely szerint a törvény kü­lönbséget tesz a biztosítási összeg és a biztosított tárgy tényleges értéke között. Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodakat és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok­ tere, Athenaeum-épület Közgazdasági táviratok, Fiume, febr. 23. A »Demerara« nevű Adriagőzös 691.900 klgr. liszt, 18.636 klgr. keményítő, 5075 klgr. gyöngy kása, 2672 klgr. babérlevél, 1015 klgr. gyógy­­gyökér és 520 klgr. maraschino rakománynyal Liver­poolba indult. Budapesti áru- és értéktőzsde. Február 23. Gabonaüzlet. Búzát ma igen gyengén kínáltak ugyan, de malmaink is felette tartózkodók voltak, mi­nek következtében vontatott lett az üzlet. Egészben 8000 mmázsa adatott el és pedig finomabb minősé­gűek­­, alárendeltebbek 10 krral olcsóbb árakon. Tengeri jó keresletnek örvend, ára 5 krral emelke­dett. Rozs, árpa és zab változatlan. A mai napon történt eladások közül a követ­kező kötések jutottak tudomásunkra: Búza, tisz­a vidéki 1000 mm. 804 k. 10 frt 55 kr, 500 mm. 80 k. 10 frt 50 kr, 200 mm. 80 k. 10 frt 35 kr, 700 mm. 797 k. 10 forint 45 kr, 100 mm. 79'5 k. 10 forint 40 kr, 200 mm. 77'6 k. 10 frt 15 kr. Pest megyei: 100 mm. 81*5 k. 10 frt 40 kr, 200 mm. 80 k. 10 forint 25 kr, sárga, 200 mm. 79'8 k. 10 forint 10 kr, sárga, 300 mm. 78 k. 9 forint 92Va kr, 100 mm. 78'2 k., 100 mm. 76'5 k., 100 mm. 76 k. 9 forint 80 kr. Felső-tiszai: 300 mm. 80­5 k. 10 forint 30 kr, 300 mm. 79'5 k. 10 forint 25 krajezár. Bácskai 100 mmázsa 77­5 k. 10 forint 10 krajezár, 100 mm. 77 k. 9 frt 60 kr üszögös. Bánáti: 100 mm. 77­3 k. 9 forint 77 krajezár. Északmagyarországi 100 mm. 777 k. 9 forint 60 kr, 100 mm. 77 k. 9 forint 70 kr, 200 mm. 76’5 k. 9 forint 25 kr, üszögös, 200 mm. 76 k. 9 frt 20 kr, 100 mm. 79 k. 9 frt 80 krajezár. 0l áh­országi 200 mm. 73’5 k. 8 forint 35 kr, mind 3 hóra. Árpa: 300 mm. 7 forint 20 kr, 100 mm. 7 frt 20 kr, 200 mm. 8 forint 10 krajezár. Tengeri 200 mm. 6 f­orint 15 kr, 200 mm. 6 forint 25 kr, 100 mm. 6 forint 30 kr, 200 mm. 6 forint 33 kr. Határidőkre változatlan lanyha üzleti hangu­lat uralkodik, miután a külföld piaczai szintén üzlet­pangást és árcsökkenéseket jelentenek. Eladatott búza tavaszra 9.47 kron, tengeri május—júniusra 6.26 kron. Jegyzéseink: Szokványbuza tavaszra 9.48—9.50. Szokvány­­búza őszre 10.16—10.18. — Bánáti tengeri május —júniusra 6.26—6.28. Szokvány-zab tavaszra 6.40 —6.42. Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 137/a—14. Értéktőzsde. (R­eggeli tőzsde.) Mind a mellett, hogy a párisi jegyzések most már némi lan­­kadtságot mutatnak, és hogy a Ferry-minisztérium el lévén helyezve, a helyzet konsolidáltnak tekinthető, mégis nálunk az áradat felfelé szilárdan megmarad, miután egyrészt a nagyszerű contremine mégis fede­zéseit folytatja és a pénzbőség még mindig gyara­podni látszik. Jegyzéseink a következők : Új aranyjáradék 88.371l­—38.30—88.32 (pro­­longatio 5—10 kr.) — 5 százalékos papirjáradék 86.621/B— 86.50 (prolongatio 21/1 kr.) Osztrák hitel­részvények 304.20—303.60—304.80. — Magyar hi­­telrészvények 309—307.50—308.50 (prolongatio 50— 75 kr ) — Magyar leszámítoló bankrészvények 96— 96.25 (prolongatio 10 kr — ingyen.) Osztrák magyar államvasuti részvények 335 névlegesen. A zárlat 11 óra 15 perczkor igen szilárd marad. A déli tőzsdén a jó hangulat folytatódott azonban az emelkedés nem tett további haladást, mi­után a prolongatio igényelte a figyelmet nagyobb mértékben és a mellett realisatiók is következtek. Jegyzéseink a következők: 6 százalékos arany­járadék —... 4 százalé­kos aranyjáradék 88.371la—88.30. 5 százalékos pa­pírjáradék 86.70—86.75—86.721/2. Osztrák hitel­részvények 304.80—304.90—304.50. — Magyar hi­­telrészv. 308.50—310—308.50. Leszámítoló bank­­részvények 96—96.50. — Osztrák magyar államvas­utak 335.80. Anglo bank 121.50. Unió bank 118.75. Magyar sorsjegy 118.50—119­­. Malmok nagyon élénken vásároltattak emelkedő árakon. Hengerma­lom 675—680. Budapesti 1560. Molnárok és sütők 392—400. Erzsébet m. 246—248. Concordia 585. Victoria 490. Pannónia gőzmalom 1360—1370.Lujza 296—298­­. Iparbank —.—. Dräsche 163. Közúti vasút 435 kínálva. Athenaeum —.—. Schlick —.—. Egyebekben nem volt észrevehető forgalom. A zárlat 12 óra 30 perczkor kissé legyengülten marad, de az sem érezhetőleg. Zárlati áraink: Magyar 4 százalékos arany­járadék 88.30—. Magyar 5 százalékos papirjáradék 88.721/2. Osztrák hitelintézet 303.50. — Magyar hitelbankrészvények 308.75. Magyar leszámítoló bankrészvények 96­/8. Osztrák magyar államvasuti részvények 335.25. Díjtételek feszesen, holnapra 6—7 fo­rint, egy hétre 13—15 forint, egy hóra 23—25 frt. Arany és valuták inkább feszesebben. Napoleon az. 9.50. Hangulat kitűnő, mert az hírlik, hogy a hitel­bank elárusította az összes magyar 5°70-os járadék készletét, és így eladásaival többé a vásárokra ezen értékben nyomást gyakorolni nem fog. Felszámolási árfolyamok: Magyar 4°/0-os aranyjáradék................... 88,25­0 5°/0-os papírjáradék...............................86.75 » általános hitelbank........................ 309.— » pénzváltó- és leszámítoló bank . . 96.— » jelzálogbank..................................—.— Osztrák hitelintézet.................................. 304.— Vízállás 1883. február 23. Főszerkesztő: CTólsai IMrér. Felelős szerkesztő: "Visi Imre. Méter Méter Névszerint O Változik Névszerint O Változik ___________fitt»» | alatt fölött (alatt ———————M— Duna Tlaza Pozsony 1.91 — _ M.-Sziget 0.58 — áradó Komárom 1.58 — apadó Beregsz. — _ — Budapest 1.77 — apadó Sárosp. — — _ Mohács 3.02 — apadó Szatmár — — — Vukovár — — _ Tokaj 0.55 — apadó Újvidék 3.28 — apadó Szolnok 1.30 — apadó Pancsova 1.42 — apadó Szeged 1.84 — apadó Orsova 2.25 — apadó Kőrös Dráva B.-Gyula 0.08 — apadó Barcs 0.35 — apadó Gyoma 1.46 — apadó Eszék 1.69 — apadó OlajoS Arad — 80 átadó Száva Sziszek 0.90 — apadó Béga Mitrovicza 2.20 — apadó Temesvár 0.01 — apadó

Next