Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-14 / 44. szám
Szerkesztéség : Barátok tere, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. REGGELI KIADÁS KIAD-HIVATAL Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési du: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 frt 3 hónapra ............ .. 6 > 6 hónapra ...................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenként .. » .. ........ 1» H. évi folyam. Budapest, 1883. szerda, február 14. 44. szám. Budapest, február 13. Az iparfelügyelői intézmény Ausztriában. Az osztrák birodalmi gyűlés képviselőházának iparügyi bizottsága tegnap szakértőket hallgatott ki az iparfelügyelői intézmény felől. A szakértők voltak : Skene, Löblich, Haardt, Sprung képviselők, Höger, Baudisch, Gehrke munkások és Kretschmer szabó. A rendkívül érdekes ülés lefolyásáról a következőket közöljük: A bizottság elnöke , a 11 inger üdvözli a szakértőket és köszönetet mond megjelenésükért, s hangsúlyozza a társadalmi és gazdasági ellentétek békés kiegyenlítésének szükségét. A negyedik rend képviselői ma jelennek meg először tanácskozó szavazattal a képviselőházban, kéri őket, hogy megjegyzéseiket az egész javaslat fölött tegyék meg, de tartsák szem előtt a tárgyilagosságot. Kérdőpontokat nem terjeszt a szakértők elé. Höger és Gehrke munkások kijelentik, hogy a bizottság iránti hálájuk és köszönetük daczára nem nyilatkozhatnak pártjuk nevében, mert erre nem kaptak meghatalmazást s ily módon a pártfegyelem tiltja, hogy szót emeljenek. Erre többen figyelmeztetik a munkásokat, hogy nem mint valamely foglalkozási ág képviselői hivattak meg, hanem azért kérettek a megjelenésre, hogy személyes nézetüknek adjanak kifejezést a javaslat felől. Ezen felvilágosítás után a munkások Kretschmer szabó kivételével készeknek nyilatkoztak megjegyzéseik megtételére. Ezután megkezdődött a szakértők kihallgatása. Haardt képviselő, a bécsi kereskedelmi és iparkamara elnöke az iparfelügyelők működését főleg a gyári üzem szempontjából világítja meg és azon aggodalomnak ad kifejezést, hogy az iparfelügyelők sok meggondolatlan újítást és drága műszaki változtatásokat fognak előidézni. Höger munkás nem sokat vár a tárgyalás alatti törvényjavaslattól, véleménye szerint mindenekelőtt egy gyári munkarendet kell megállapítani. Azt kívánja, hogy az iparfelügyelőket a munkások válaszszák, mert a munkásokra nézve nem lesz különben semmi értéke az egész intézménynek. Ha a felügyelőket a kormány nevezi ki, azzal csak a bureaukratiát fogják szaporítani. Mivel ezen hivatalnokok fizetése nem lehet túlságos nagy, a corruptio sincs kizárva, a felügyelők száma is oly csekély lesz, hogy nem felelhetnek meg mindenütt a kellő erélylyel kötelességüknek. A törvény szerint az iparfelügyelők működése április 1-én kezdődnék, ő azt hiszi, hogy azok még december végén sem lesznek tisztában feladatukkal. Westfaliában jelenleg 2800 gyár van, amelyek közül csak 800 áll az iparfelügyelők alatt, attól tart, hogy hasonló viszonyok keletkeznek itt is. Nem kell a lovat a farkánál felkantározni, inkább alkossanak előbb egy gyári munkarendet. Löblich képviselő az iparfelügyelők működését nem véli kiterjeszthetőnek a kézműiparra, szorítsák azokat a gyárakra, mivel a kézműiparban a testületek ellenőrizhetnek. Az iparfelügyelői intézményt nem terjeszthetni ki a kézműiparra, különösen a kisiparra, mert épen a kisiparos, aki egy-két tanonccal dolgozik és nem tart legényt, kénytelen sokszor éjjel is dolgozni, hogy elkészíthesse a megrendeléseket és ezen esetben már közbeléphetne az iparfelügyelő, ami az illető keresetképességét csorbítaná. Az iparfelügyelők hatásköre alá a gyárakon kívül csak oly ipartelepeket utalna, amelyekben több segédmunkás dolgozik és a gőzerő is alkalmaztatik. Höger munkás szerint az iparfelügyelői intézmény behozatala jelentékeny haladás. Anglia példája mutatja, hogy ezen intézményt nem szoríthatni a gyárakra, mivel ezen országban zsákmányoltatnak ki leginkább a női munkások. Épen a kisiparban mutatkoznak oly bajok és visszaélések, amelyek felderítése és megszüntetése kívánatos. E czélra a testületek nem tekinthetők helyes orgánumokul, mivel a testületek általában nem működnek áldásosan és nem képviselik az ipar érdekeit megfelelő módon. A testületek kebelében alig találhatók oly egyének, akik képesítve vannak, vagy ráérnek és hajlandók az iparfelügyeletet mint fizetéstelen tiszteletbeli állást ellátni. A kis kézműiparban sokféle visszaélés tapasztalható, a hiányos iskolalátogatásnak is az az oka, hogy az iparosok inkább még este is személyes szolgálatokra alkalmazzák tanonczaikat, mintsem hogy iskolába küldenék őket. Tény az is, hogy a kisiparosok segédmunkásai gyakran egészségellenes helyiségekben kénytelenek dolgozni, amit azonban tekintve a magas lakbéreket, nem akar vádkép fölhozni. Azon körülmény, hogy az iparfelügyelők mindig csak bizonyos iparágban lehetnek csak jártasak, nem hozható föl ellenvetésül, mivel ma már az egész ipar a munkamegosztáson alapszik. Gehrke munkás üdvözli az iparfelügyelői intézményt, amely a munkások védelmére elenged- Letlen. A gyermekek és nők munkája az egész népesség degenerátióját idézi elő, amit máris bizonyít az újonczozásnál évről évre tapasztalható azon tény, hogy mindig kevesebben válnak be. Itt közbelépni egyik legáldásosabb feladata a felügyelőknek. Ha az iparfelügyelőket a kereskedelmi miniszter nevezi ki, ezáltal azok elvesztik a munkások bizalmát, akiknek érdekeit kellene oltalmazniuk. Az iparfelügyelőket a munkásoknak kellene választaniuk, akkor bírni is fogják a bizalmukat. Skene képviselő: Az állam kötelességének tartja az iparvállalatok fölötti felügyeletet, de óvatosan kell eljárni, hogy a keresztülvitel több kárt ne okozzon, mint hasznot. A törvényhozásnak kell közbelépnie annak megakadályozására, hogy a ki nem fejlődött munkaerők egyoldalúan ki ne zsákmányoltassanak, ami a nép fejlődését megakasztja, degenerálást idéz elő. Ezen felügyeletnek alávetendők nemcsak a gyárak, hanem az összes ipari vállalatok. A vállalatok nagy száma miatt az iparfelügyelő nem kísérhet figyelemmel minden iparágat minden részletében, de mindenesetre hasznos lesz, ha egyes esetekben, hol a közbelépés a munkások érdekében föltétlenül szükséges, az illető iparágban felügyelet gyakoroltatik, ami által a visszaéléseket elháríthatni. A törvényjavaslat azonban több tekintben messze megy. Ha az államot megilleti is a felügyeleti jog, az intézkedések végrehajtásának ellenőrzése tekintetében, mégis meggondolandó, hogy az iparfelügyelők hatáskörének ilyetén való kiterjesztése mellett annyi felügyelőt kellene alkalmazni, hogy ezt a terhet a kincsár nem viselhetné el. Francziaországban mindössze 15 iparfelügyelő van. Ezeknek azonban csak az a feladatuk, hogy bizonyos ipari eszméieket terjeszszenek, berendezéseket, újításokat meghonosítsanak. Egészen szakadatlan felügyelet úgy sem szükséges, mivel azon esetekben, amidőn például az iparfelügyelő közbelépése következtében valami építési hiba javíttatik ki, vagy a gépek helyeztetnek át, nem lehet újra rögtön építeni vagy gépeket áthelyezni. Amennyiben a törvény csak a rendőri felügyeletet lépteti életbe, nincs ellene kifogásom. Az 5. §. tekintetében, amely az iparfelügyelő hatáskörét kiterjeszti arra is, hogy a segédmunkásoknak egészséges lakások jelöltessenek ki, a községi hatóságok jelenlegi hatásköre kielégítő. A gyári munkásokat az esetek kisebbségében helyezik el a munkaadók, ahol munkás házak vannak, ott azok fól is vannak építve. A jelenlegi javaslat szerint a gyártelepen kívül lakók kivonatnának az iparfelügyelők hatásköre alól, és csak azokra terjesztetnék az ki, akiknek elhelyezése nem okoz aggodalmakat. Egészen kivihetetlen a javaslat azon intézkedése, hogy az iparfelügyelők ügyeljenek föl a fiatal segédmunkások ipari kiképeztetésére, az iszákos tanítók kötelezettségeinek teljesítésére, a tanoncstartási képesség ellenőrzésére, ellenben nincs kifogásom az ellen, hogy az iparfelügyelők tartsák számon a baleseteket és vizsgálják meg azok okait. Hogy az iparfelügyelő az ipartelep bármely helyiségébe beléphessen, azt csak akkor tarthatnám megengedhetőnek, ha előbb jelentést tenne a tulajdonosnak. Ha az iparfelügyelő saját hatáskörében rendelné el valamely észlelt szabálytalanság elhárítását, akkor az ellen felebbezést kell megengedni, mert az iparfelügyelő is tévedhet. Végül általában elleneznem kell, hogy az iparfelügyelői intézmény, amelynek behozatala ellen nincs kifogásom, oly tág hatáskörre ruháztassék föl, amely gátlólag hathatna az ipar fejlődésére. Höger munkás megengedi, hogy a munkásházak a legtöbb esetben föl vannak építve, ellenben vannak olyan iparosok, akik csak azért adnak munkásaiknak lakást, hogy azokat még a lakbérhez való mód nélküli hozzájárulásra is kényszerítsék, olyan lakásokat, amelyek minden tekintetben kifogásolandók. Itt a községi orvosnak kellene közbelépnie. A javaslatból hiányzik az az intézkedés, hogy az iparfelügyelők ügyelnek fel a rendes munkaórákon túli munkára, a nők és gyermekek munkájára. Az iparfelügyelő hatáskörét ki kellene terjeszteni az engedélyezés alá eső iparok engedélyezésére, amik fölött ma egy nem szakértő hatóság dönt. Az iparstatistika tekintetében is jótékonyan hathatnak az iparfelügyelők, ami magyári statistika neve alatt forog közkézen, az rendkívül hiányos és önkényes és semmi tekintetben sem érdemel bizalmat. Ami a javaslat rendészeti jellegű intézkedéseit illeti, azok csak hasznosak lehetnek, bizonyos rendőri felügyeletet kell gyakorolni. Van számos olyan ipartelep, amelyekben emeleteken keresztül gyúlékony anyagok vannak felhalmozva, és mindössze csak egy, gyakran falépcső áll rendelkezésre, úgy hogy tűz esetén az illető munkások menthetetlenül elvesznének. Ezen a téren az iparfelügyelők áldásosan működhetnek. Az iparfelügyelők korruptiójának esete is lehetséges, de ennek lehetőleg elejét kell venni a törvényben. Kretschmer szabó az ipartestületek ellen nyilatkozik, kijelenti, hogy azok a munkások érdekében soha sem tettek semmi üdvös dolgot. Pártolja az iparfelügyelői intézményt, de az iparfelügyelőket a munkások köréből kell választani, mert azok csak akkor működhetnek eredményesen, ha szakértők. Spring képviselő az iparfelügyelői intézmény meghonosítását nemcsak kívánatosnak, de egyenes kötelességnek tartja, de a jelen javaslat szerint nem vár attól sokat. Az intézmény nem lesz kedvező sem a munkásra, sem az iparosra, de az iparfelügyelő nem is felelhet meg a jelen javaslat szerint tisztének. Az iparfelügyelők választását szerencsétlen kísérletnek tartaná, az iparfelügyelőt csak a hatóság nevezheti ki, nem pedig azok, akikre föl kellene ügyelnie. Zallinger elnök köszönetet mond a szakértőknek érdekes nyilatkozataikért és a szaktanácskozmányt bezárja. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A felső iparrajztanoda szervezése. A felső iparrajztanoda szervezése ügyében tegnap a kereskedelmi minisztériumban vegyes tanácskozmány tartatott Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt. Jelen voltak a vallás- és közoktatási minisztérium s a kereskedelmi minisztérium képviseletében Schnierer Gyula miniszteri tanácsos, Gönczy Pál miniszteri tanácsos, Herich K. oszt. tanácsos, Szalay Imre o.tanácsos, a főváros képviseletében Alker Gusztáv tanácsnok, Say Mór igazgató, Vidéky János a felső iparrajziskola igazgatója, továbbá Mudrony Soma iparegyesületi igazgató, Hegedűs Károly a középipartanoda igazgatója, Ráth Károly, a technológiai múzeum szervező biztosa. Matlekovics üdvözölvén a megjelenteket, az értekezlet jegyzőjével Balog Vilmos fogalmazóval felolvastatá a fővárosi közgyűlés azon határozatát, amelylyel a felső iparrajziskola továbbfejlesztését és különépületbe elhelyezését mondta ki s egyúttal felkérte a kormányt, hogy miután az iskola tanulóinak fele vidékről való s az intézmény fejlesztése az országnak is érdekében áll, ő is nyújtson támogatást és adjon segélyt. Schnierer mint tanácsos általában megjegyzi, hogy a felső iparrajziskola, melyet a létesítő és szervező igazgató, nem egészen tanácsi utasítás szerint ugyan, de szerencsés kézzel vezetett és fejlesztett — már nemcsak életképességét, de versenyképességét is megmutatta. S így továbbfejlesztése kötelesség. A kereskedelmi minisztérium mint műiparost képező intézetet fogja fel az iskolát s óhajtja, hogy a kerámiás osztály országos kerámiái tanműhelyyé változtassák át, hol tanuljon és dolgozzon a tanuló s a jövedelmet év végén a tanítók és tanulók osszák meg, hogy a készséggel adandó állami segély mellett ez is egyik fentartó eszközzé legyen. Matlekovics óhajtja, hogy a részletekhez szólás előtt a főváros képviselője adja elő: mi módon kívánja a város újjászervezni ezen iskolát. Pótlásul az orságosítás szempontjából lehet ehez aztán egyebet adni. Alker Gusztáv szerint a főváros tulajdonképeni újítást nem, hanem inkább nagyobbítást akar, mert az iskola mai szervezete is jó. A szervezési javaslat előtt a kormány segélyére kíván számot tartani a főváros. Gönczy Pál a közoktatási minisztérium részéről is kilátásba helyezi a segélyt. Ráth Károly óhajtja, hogy az intézet maradjon meg a főváros büszkeségének, azért annak államivá tételét nem kívánná, bizonyos országos jelleg, országos támogatás után államosítás nélkül is adható leszen az intézetnek. Say Mór is meg kívánja hagyni a régi formáját az intézet szervezetének s a város szabad rendelkezési jogát megóvandónak tartja. Mudrony Soma felsorolja a már meglévő műipari intézményeket: műiparmuzeumot, középipartanodát, alsó ipariskolákat, technológiai múzeumot. A felső iparrajziskola legyen oly intézet, mely az előbbiek mellett, velük összhangban töltsön be bizonyos feladatokat. Azért hangsúlyozza ezt, mert a műipari múzeum s vele kapcsolatos iskola sem felel meg czéljának. Szalay Imre ezen múzeumról emlékezik meg s közeli kilátásba helyezi azt, hogy a rajzterem a közönség használatára nemsokára megnyílik. Herich Károly kívánja, hogy az felső iparrajziskola legyen minden irányban szylfejlesztő, tekintettel a nemzeti motívumokra; a többi műipari tanintézetek között képezzen összekötő lánczszemet. Hegedűs Károly szerint az elszigetelt iparrajziskolák alig felelnek meg a czélnak. Ily műipari intézményeknél nem a rajzra, hanem a gyártásra kell a súlyt fektetni. Vidéky János statisztikai adatokat sorol fel, amikből kitűnik az intézet életképessége és szükségessége. Ma már nyolczszáz tanulója van s a növendékek, kik belőle kikerültek, nemcsak az agyagiparnál, de az építészetnél is jó alkalmazással bírnak. 122 tanulót kellett eddig helyszűke miatt elutasítani. Örvend, hogy ezen általa vezetett iskola sorsa ma ennyi kitűnőséget s kormányköröket foglalkoztat. KÖZLEMÉNYEK. Az országos iparegyesület gyáripari szakosztályának ma délután tartott ülésén Mudrony Soma igazgató tartott rendkívül érdekes előadást Magyarország áruforgalmi statisztikájáról. Csoportokba osztva adta elő az egyes iparczikkek és nyersanyagok kivitelére és behozatalára vonatkozó adatokat, érdekessé téve a száraz számadatokat a hozzájuk fűzhető combinátiókkal. Az előadást a szakosztálynak nagy számban megjelent tagjai erősen megéljenezték. Utána néhány felszólalás is történt. Herich Károly min. osztálytanácsos azt indítványozta, hogy a szakosztály határozza el, hogy a kereskedelmi miniszterhez feliratot intéz, melyben az áruforgalmi statisztika adatainak gyűjtését a postai, a lábon és vizen való szállításra is kiterjesztetni kéri. Herichez indítványát azzal indokolta, hogy az eddig nyert adatok megbiztatlanok, melyre alaposan építeni nem lehet. A tárgyhoz hozzászólottak Müller, Szontagh Pál, Mudrony s Fönyvessy Adolf, s végre a szakosztály az indítványt elfogadta. Neményi Ambrusnak a mai ülés napirendjére kitűzött előadása, az élelmiszerek hamisításáról, az idő előhaladottsága folytán a legközelebbi ülésre halasztatott. A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek második nagygyűlése f. hó 25-én és az azt követő napokon, mindenkor délelőtt 11 órakor fog megtartatni a Köztelek helyiségében. A nagygyűlés legfőbb tárgyát a mezőgazdasági biztosítás ügye fogja képezni s az erre vonatkozó pontozatokat gróf Dessewffy Aurél, mint az orsz. gazdasági egyesület szövetkezeti szakosztályának elnöke azzal küldötte meg a szövetség tagjait képező egyesületeknek, hogy azokat előleges tárgyalás alá vegyék s véleményüket lehetőleg írásban terjeszszék be az elnökséghez. A Bontoux-Feder-féle bűnper, mint Parisból jelentik,valószínűleg jövő hó 9-én fog a Court d’Appel de Paris által tárgyaltatni. Bontoux és Feder a párisi rendőri törvényszék m. é. deczemberben hozott ítélete ellen tudvalevőleg felebbezést adtak be s az ügy ennek következtében került a másodfokú bírói hatóság elé. Az orosz valuta helyreállítása. Az orosz pénzügyminisztérium, mint Pétervárról írják, most azzal foglalkozik, hogy az orosz valutát kidolgozott tervezet szerint helyreállítsák. E hír s az orosz értékeknek Berlinből jelzett emelkedése között bizonyos összefüggés van, jóllehet az orosz valuta helyreállítását czélzó tervezet az orosz birodalom pénzügyeinek rendezetlen volta miatt aligha fog megvalósíttatni. Még a múlt évi orosz deficit is többre rúgott 100 millió rubelnél s nem tudjuk, ki a megmondhatója, hogy mikor fogja az óriás birodalom pénzügyi főhatósága az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani. Mindenesetre így tekinthetjük az orosz valuta helyreállításnak még akadémikus tárgyalását is, mint a béke újabb jelét, a minthogy Péterváron a czár közel álló koronázására való tekintetből feltűnő módon fáradoznak azon, hogy Oroszország békés voltát s a béke fentartásának Oroszországra való szükségességét a világ előtt valószínűvé tegyék. A koronázás tehát, mint látjuk, a külföldre nézve is több jó oldalt tüntet fel, mert a nyár kezdetéig (a koronázás májusban lesz) úgy látszik, Oroszország nem fog az európai pénzpiacnak újabb nyugtalankodásra okot szolgáltatni, ms miután épen orosz eredetű politikai hírek azok, melyek a tőzsdéket leginkább kihozzák sodrukból, a legközelebbi idők politikai fegyverszünetéért köszönettel tartozhatnak Oroszországnak. Úgy a keleti, mint az európai Törökország volt vazall-államaiban működő orosz titkos ügynökök most bizonyára hosszú szabadságra tarthatnak számot. A német birodalmi adóreform. Berlinből írják február 11-ki kerettel. Most már a képviselőház adóügyi bizottsága is véleményt adott az egyenes adók reformjára vonatkozó javaslat tárgyában. A zavar ennek következtében átalánossá vált. A kormány nem igen sokat gondolt vele, hogy megtartják-e az egyenes adók rendszerét. Ez abból is kiviláglik, hogy könnyen mond le az osztályadó négy alsó osztályáról, sőt maga javasolja azok megszüntetését, míg a bizottság csak a két első fokot kívánta megszüntetni. A mértékadó államgazdák legújabb elve ugyanis az, hogy az egyenes adókból annyit kell közvetett adókká változtatni, amennyit csak egyátalán véve lehetséges és a mellett folytonosan Francziaország példáját fitogtatják. Az első lépés ezen az útán a czél elérésére az egyenes adórendszer teljes megszüntetése. Ez aztán ama javaslat szándéka, mely szerint a négy alsó osztályadó eltöröltessék. Az adóügyi bizottság nem siklott át oly könnyen e javaslaton, hanem elégnek tartotta, igyekezvén legalább úgy , hogy megtartani az egyenes adók rendszerét az eddigi adóelengedések helyett, melyek évenkint öt hóra szóltak, a két alsó osztály teljes felmentését lépteti életbe, mi által 2.700.000 személy, kinek évi jövedelme 420— 560 kh. márka és eddigi adótétele 3 márka, továbbá egy millió személy 600—900 márka jövedelemmel, melyre 6 márka évi adó volt róva, teljesen felszabadulna az adó alól. 3.700.000 adózó felszabadítása mindenesetre köszönetre méltó rendszabály, csakhogy a bizottság úgy látszik meg nem gondolta, hogy még e kevésbé gyökeres változtatás is az egész adózást más alapokra fekteti. A franczia ipar és a strikeok. Leroy-Beau-eu Pál, a párisi egyetem nagynevű tanára és a nálunk is ismert közgazda ismét felszólal a »Journal des Débats«-ban a munka szabadsága mellett. Felszólalására okot a limogesi porczellán-munkások strikeja adott, mely csak a napokban fejeztetett be és mely a községi hatóság által is támogattatván, hosszabb ideig tartott, mint az ily munkaszünetek rendes körülmények közt tartani szoktak. Leroy- Beaulieu szerint az állam, ha a járadékoknál valamivel magasabb kamatot ad, a népet ingyen oktatásban részesíti, a szegény gyermekeknek tankönyveket s néha-néha élelmiszereket osztogat és a kiskorúak gyári munkájának idejét szabályozza, már jóval többet tett a munkásokért, mint amennyi szorosan vett kötelessége, mert végre is a munkaadó fizeti az államnak az adót, a közpénzek egy része tehát az ő érdekei ellen használtatok fel. Nagyon helytelenül cselekedett a limogesi községtanács, midőn 30,000 frankot szavazott meg az ötezer strikeoló munkás nyomorának enyhítésére. Más ipari központok, Lyon, Páris községtanácsai, ez elvet követve milliókat adhatnának a strikeolóknak s akkor veszve lenne a franczia ipar. A párisi községtanács már is nagy kárt okozott azáltal, hogy az épitésipari munkabéreket megszabta. A legtöbb bér 1876. óta 50—60°0-kal emelkedett s ez oka annak, hogy a házbérletek most oly nagyon fel vannak csigázva. Az igaz, hogy más tényezők is működtek itt közre, és különösen elsősorban a speculáció, mely közgazdaságilag teljesen jogosult factor. A strikeoknak köszönhető a franczia ipar hanyatlása, s az angol és kiváltkép a londoni trades-unions épen ezért küldtek ezer frankot a limogesi strikeolók fölsegélésére. E parányi összegben ugyan alig van veszély a limogesi porczellán-iparra nézve, de azért a franczia munkásoknak vissza kellett volna utasítaniok ezen alamizsnát. Ha munkásaink tönkre akarják tenni az őket tápláló ipart, ez az ő dolguk. Az öngyilkosság törvényesen nem büntethető cselekvény. De azt nem lehet megengedni, hogy közhatóságok is közreműködjenek főiparunk hanyatlásának gyorsításában. A limogesi községtanács több veszélyt látott abban, ha senki sem gondol a strikeolókkal, mert a nyomor tudvalevőleg oly nagy volt közöttük, hogy zavargások kitörésétől lehetett tartani s még az apróbb üzletemberek is, kik közvetlenül a munkásoktól élnek, felhívták az emberiesség nevében a községtanácsot, hogy ne engedje a végsőig menni a dolgot. A franczia ipar némely ágai sokat vesztettek ; a műasztalosság, játékszerek stb. kivitelei. 1882-ben csak 82 millió volt az 1881-iki 114 s az 1876-iki 153 millióval szemben. Francziaország most csak 20 millió frankot kap a külföldről bútorokért az 1881-iki 33 millióval szemben, csak 3 milliót vesz be exportált tükrökért az 1874-ki 9 millióval szemben s porczellán és fayence áruinak exportja az utolsó 8 év alatt 15°/0 kal csökkent, míg az import 30°/o kal emelkedett. Az építésipari s a rokon bútorasztalossági bérek kivételével ma sem állanak jobban a munkások mint a császárság alatt; a bérek ugyanazok, habár az életfenntartás csaknem kétszeresen megdrágult. Mindezek részben még a drága 1870-iki háborúnak utódajai, részben összefüggenek a felemelésével a városi pótadóknak, melyek az ipari központokon rendkívül magasak, holott takarékosabb kezelés mellett jelentékenyen le lennének szállíthatók. Ehhez járul az is, hogy a franczia iparosok nagy része megtartotta a régi termelési módokat azon hitben, hogy a franczia név egymagára biztosítani fogja, mint régebben történt, az áru keresletét, míg a többi államok iparosai pillanatnyi áldozatok árán is modern eszközökkel szerelték magukat fel s igy jó és olcsó czikkeket képesek előállítani. Páris elvesztett több iparágat; speciális fényűző várossá lett, melyben csak a kereskedelmi képviselet tarthatja magát állandóan fenn; az ipar mindinkább elmenekül a departementokba, ahol azonban az olcsó élet daczára, nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy megbirkózhassék a külföldi versenynyel. A konyhakertészek országos egyesületének alakuló közgyűlése ismét halasztást szenvedett. A szervező bizottság több tagja ugyanis az országos iparegyesület kertészeti szakosztálya által legutóbb kibocsátott felhívás folytán a napokban értekezletet tartott, mely alkalommal az a nézet jutott érvényre, hogy tekintetbe véve, miszerint a vidék nem mutat valami nagy érdeklődést az ügy iránt, miáltal az országos egyesület fennállhatása nem bír elég szilárd alappal, ajánlják az országos iparegyesület kertészeti szakosztályához való csatlakozást, annál inkább, mert a konyhakertészek beolvadásával az ő ügyük is nyomatékosabb pártolásra fog lelni. A másik rész pedig az országos gazdasági egyesülettel való kapcsolatos működést óhajtja. A Gazdakör igazgatósága holnap, 14-én délután 5 órakor ülést tart, utána pedig gr. Andrássy Manó fog értekezni a regale-kérdésről. Az ezen ügy tanulmányozására kiküldött szakbizottság f. hó 15-én, a fővárosi élelmezési viszonyokat tanulmányozó bizottság pedig f. hó 16-án, mind a kettő délután 4 órakor tartja alakuló ülését. Az idényben tartandó felolvasások sorrendje a következőleg van megállapítva: február 21-én Jónás János »Az életbiztosításról és földhitelről,« február 28-án gr. Keglevich István »A szőlőművelésről«, márczius 7-én Fáy László »A dohánytermelésről és ezzel kapcsolatban a dohánymonopólium reformjáról« , márczius 14-én dr. Czakó Kálmán »Az élősdiekről.« A magyar kereskedelmi bank igazgatósága elhatározta, hogy a részvényeseket folyó hó 27- dikére közgyűlésre hívja össze, melyen azon indítványt fogja tenni, hogy a bank részvényeire az idén 45 forint osztalékot fizessen ki, ami 9 százaléknak felel meg és a múlt évben kifizetett osztalék nagyságával megegyezik. A fiumei új vasúti indóház építésére szükséges összeg, mint a »Times« értesül, a jövő évben a költségvetésbe föl fog vétetni, s így az új indóház létesítése 1885-re várható. Az eddigi késedelmet az államvasutak rendkívül nagy kiadásai okozták. A magyar liszt Fiuméban és Triesztben. A f. é. január hóban a különböző magyar piaczokról Fiuméba érkezett lisztmennyiség 48,648 m. m., a Triesztbe szállított magyar liszt mennyisége pedig 12,102 méter mázsát tett ki. A magyar kereskedelmi csarnok pénteken este Neuwe 11 Armin elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Az elnöki és bizottsági jelentések után titkár bejelente, hogy a legutóbbi ülés óta a tagok száma 14-gyel szaporodott. Ezek után tárgyalás alá vétettek a következő benyújtott indítványok: Neruda Nándor indítványa a rövidített sürgönyök után fizetendő díjakat illetőleg; ifj. Heidelberg Mór indítványa a postacsomag küldemények kezelése tárgyában ; Harsányi Adolf indítványa a fióktávirdahivatalok ügyében s Szakáll László indítványa az újévi ajándékok megszüntetése iránt. A választmány, tekintettel a kérdések fontosságára, valamenynyit szakbizottságoknak adta ki tárgyalás és véleményadás végett. Áruforgalom Fiume és Magyarország között. A január 30-tól február 7-ig, Magyarországból Fiuméba s Fiuméból a magyar piaczokra szállított nevezetesebb áruk forgalma főbb vonásokban, egyes áruczikkek és piaczok szerint a következő eredményt tünteti föl: Érkezett: Liszt Budapestről 19692 mm. Debreczenből 710 mm. N.-Váradról 607 mm. Szegedről 1605 mm. Aradról 102 mm. N.-Kikindáról 202 mm. Összesen 22,707 mm. Gabonanemü Dombóvárról 203 mm. Budapestről 1762 mm Bonyhádról 102 mm. Mágocsról 101 mm. Báttaszékről 102 mm. Szegedről 204 mm. Debreczenből 101 mm. Kaposvárról 2223 mm. Kassáról 3518 mm. Pinczehelyről 303 mm. Összesen 8619 mm. — Bab Budapestről 200 mm. Bajmokról 108 mm. Debreczenből 201 mm. Összesen 501 mm. — Bor Promontorról 1 mm. Kanizsáról 380 mm. Sz.Fehérvárról 199 mm. Szt.-Mihályról 631 mm. Keszthelyről 510 mm. Összesen 1721 mm. — Elindult: Kőolaj Budapestre 968 mm. Rizs Sziszekre 7 mm. Különféle piaczokra 206 mm. Budapestre 300 mm. N.Károlyba 5 mm. Kassára 300 mm. Összesen 818 mm. — Kávé Budapestre 16 mm. Iglóra 21 mm. Különféle piaczokra 15 mm. Összesen 52 métermázsa. A pesti hazai első takarékpénztár-egyesület. Azon vidéki pénzintézeteknél, melyek a pesti hazai első takarékpénztár egyesülettel, az osztrák-magyar bank alapjábóli váltóviszleszámítolás útján összeköttetésben állnak, 1882. deczember végén el volt helyezve 2.119,862 frt 92 kr., i. é. január havában leszámitoltatott 776,073 forint 37 kr értékű, s a bankhoz viszleszámitolás végett beadatott: 863,722 frt 13 kr értékű váltó; 847,923 frt 85 kr értékű, időközben lejárt váltók a pénzintézetek által beváltottak, marad leszámítolva 2.048.012 frt 44 kr. A magyar országos központi takarékpénztár zárszámadása és mérlege szerint az 1882. évi tiszta nyeremény 198.828 frt 89 kr, mely a múlt évi 2016 frt 04 krnyi áldozattal együtt 200.844 frt 93 krra rúg. Ez összegből 135.000 frt a f. é. május 1-én esedékes részvényszelvénynek 33 frttal való beváltására, 3000 frt a tisztviselők segélyezésére szánt külön tartalékalap javadalmazására, 2000 frt jótékony czélokra s a fenmaradó összeg a jövő év számlájára vezettetik át. Az intézet váltótárczája 3.293,726 frt 84 kr, jelzálogkölcsönei 159,839 frt 25 kr, és értékpapírokra adott előlegei 1.024,904 frt 50 krra rúgnak. A betétek összege 4 855,626 frt 01 kr. Magyar északkeleti vasút. Bevételi kimutatás.Elszámolási időszak 1883. január . . 199,661 frt 1883. január 1-től január végéig . . . 199,661 » 1882. január 1-től január végéig . . • 196,887 » A múlt év hason időszakához viszonyítva több........................................ 2,874 » Az üzletellenőrség. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Február 13. A csekély vételkedv miatt az eladók hajlandóknak mutatkoznak concessiók tételére. — Magyar öreg nehéz 58 — 59, fiatal nehéz 62 — 62'/«, közép 60—61, könnyű 57—58. — Szedett nehéz 58-----, közép 56 — 57, könnyű 53 — 56. — Romániai bakonyi nehéz 59—59‘/ átmeneti, közép 56’/« — 57’/» átmeneti, könnyű-----átmeneti, eredeti nehéz-------átmeneti, közép 54—55 átmeneti. — Szerbiai nehéz---------átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 55—56 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4*/a levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/ levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Február 13. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A tőzsde a délután folyamán változatlanul szilárd maradt. Elkelt több rakomány tengeri május—júniusra 6.31 és 6.32 forinton, és egy rakomány tavaszra 9.61 forinton. Szokványbúza tavaszra 9.57—9.60. Szokványbúza őszre 10.02—10.05. — Bánáti tengeri május —júniusra 6.27—6.30. Szokvány-zab tavaszra 6.45 —6.48. Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 13 és 14. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) A forgalom, mely ma délután kifejlődött, minden tekintetben szilárd volt és különösen a járadékokat kedvezően érintette, mert azok a folyton tartó pénzbőség következtében sokat vásároltatnak. Politikailag semmi sincsen, ami a kedélyekre nyugtalanítólag hatna, külföldi árak igen kedvezőek. Magyar 4 százalékos aranyjáradék 86.80— 87.021/a. Magyar 5 százalékos papírjáradék 85.67/a —85.711/g. Osztrák hitelintézet 289.40—290.30— —290.20. Magyar hitelbankrészvények 289.25— 289.50. Magyar leszámítoló bankrészvények 94.75 —94.25—94.50. Osztrák magyar államvasuti részvények 333 névlegesen. A zárlat 6 órakor csendes maradt, de nagyon szilárd. Zárlati áraink: Új aranyjárad. 87.021/a, papírjáradék 85.721/a. Osztrák hitelrészvény 290.50. Magyar hitelrészvény 289.50. Leszámítoló 94.50. Osztrák m. államvasuti részvények 333.1. Szilárd.