Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-14 / 44. szám

Szerkesztéség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. B­érmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. REGGELI KIADÁS KIAD­­-HIVATAL­ Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési du: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 frt 3 hónapra ............ .. 6 > 6 hónapra ...................................................... 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felül­fizetés negyedévenként .. » .. ........ 1» H. évi folyam. Budapest, 1883. szerda, február 14. 44. szám. Budapest, február 13. Az iparfelügyelői intézmény Ausztriában. Az osztrák birodalmi gyűlés képviselőházának iparügyi bizottsága tegnap szakértőket hallgatott ki az iparfelügyelői intézmény felől. A szakértők vol­tak : Skene, Löblich, Haardt, Sprung kép­viselők, Höger, Baudisch, Gehrke munkások és Kretschmer szabó. A rendkívül érdekes ülés lefolyásáról a következőket közöljük: A bizottság elnöke , a 11 in­g­er üdvözli a szakértőket és köszönetet mond megjelenésükért, s hangsúlyozza a társadalmi és gazdasági ellentétek békés kiegyenlítésének szükségét. A negyedik rend képviselői ma jelennek meg először tanácskozó szava­zattal a képviselőházban, kéri őket, hogy megjegyzé­seiket az egész javaslat fölött tegyék meg, de tartsák szem előtt a tárgyilagosságot. Kérdőpontokat nem terjeszt a szakértők elé. Höger és Gehrke munkások kijelentik, hogy a bizottság iránti hálájuk és köszöne­tük daczára nem nyilatkozhatnak pártjuk nevében, mert erre nem kaptak meghatalmazást s ily módon a pártfegyelem tiltja, hogy szót emeljenek. Erre töb­ben figyelmeztetik a munkásokat, hogy nem mint va­lamely foglalkozási ág képviselői hivattak meg, ha­nem azért kérettek a megjelenésre, hogy személyes nézetüknek adjanak kifejezést a javaslat felől. Ezen felvilágosítás után a munkások Kretschmer szabó ki­vételével készeknek nyilatkoztak megjegyzéseik meg­tételére. Ezután megkezdődött a szakértők kihall­gatása. Haardt képviselő, a bécsi kereskedelmi és iparkamara elnöke az iparfelügyelők működését főleg a gyári üzem szempontjából világítja meg és azon ag­godalomnak ad kifejezést, hogy az iparfelügyelők sok meggondolatlan újítást és drága műszaki változtatá­sokat fognak előidézni. Höger munkás nem sokat vár a tárgyalás alatti törvényjavaslattól, véleménye szerint minde­nekelőtt egy gyári munkarendet kell megállapítani. Azt kívánja, hogy az iparfelügyelőket a munkások válaszszák, mert a munkásokra nézve nem lesz külön­ben semmi értéke az egész intézménynek. Ha a fel­ügyelőket a kormány nevezi ki, azzal csak a bureau­­kratiát fogják szaporítani. Mivel ezen hivatalnokok fizetése nem lehet túlságos nagy, a corruptio sincs kizárva, a felügyelők száma is oly csekély lesz, hogy nem felelhetnek meg mindenütt a kellő erélylyel kö­telességüknek. A törvény szerint az iparfelügyelők működése április 1-én kezdődnék, ő azt hiszi, hogy azok még dec­ember végén sem lesznek tisztában fel­adatukkal. Westfaliában jelenleg 2800 gyár van, a­melyek közül csak 800 áll az iparfelügyelők alatt, attól tart, hogy hasonló viszonyok keletkeznek itt is. Nem kell a lovat a farkánál felkantározni, inkább al­kossanak előbb egy gyári munkarendet. Löblich képviselő az iparfelügyelők mű­ködését nem véli kiterjeszthetőnek a kézműiparra, szorítsák azokat a gyárakra, mivel a kézműiparban a testületek ellenőrizhetnek. Az iparfelügyelői intéz­ményt nem terjeszthetni ki a kézműiparra, különösen a kisiparra, mert épen a kisiparos, a­ki egy-két ta­­nonc­c­al dolgozik és nem tart legényt, kénytelen sokszor éjjel is dolgozni, hogy elkészíthesse a meg­rendeléseket és ezen esetben már közbeléphetne az iparfelügyelő, a­mi az illető keresetképességét csor­bítaná. Az iparfelügyelők hatásköre alá a gyárakon kívül csak oly ipartelepeket utalna, a­melyekben több segédmunkás dolgozik és a gőzerő is alkal­­maztatik. Höger munkás szerint az iparfelügyelői intézmény behozatala jelentékeny haladás. Anglia példája mutatja, hogy ezen intézményt nem szorít­hatni a gyárakra, mivel ezen országban zsákmány­ol­­tatnak ki leginkább a női munkások. Épen a kisipar­ban mutatkoznak oly bajok és visszaélések, a­melyek felderítése és megszüntetése kívánatos. E czélra a testületek nem tekinthetők helyes orgánumokul, mi­vel a testületek általában nem működnek áldásosan és nem képviselik az ipar érdekeit megfelelő módon. A testületek kebelében alig találhatók oly egyének, a­kik képesítve vannak, vagy ráérnek és hajlandók az iparfelügyeletet mint fizetéstelen tiszteletbeli ál­lást ellátni. A kis kézműiparban sokféle visszaélés tapasztalható, a hiányos iskolalátogatásnak is az az oka, hogy az iparosok inkább még este is személyes szolgálatokra alkalmazzák tanonczaikat, mintsem hogy iskolába küldenék őket. Tény az is, hogy a kis­iparosok segédmunkásai gyakran egészségellenes he­lyiségekben kénytelenek dolgozni, a­mit azonban te­kintve a magas lakbéreket, nem akar vádkép föl­hozni. Azon körülmény, hogy az iparfelügyelők min­dig csak bizonyos iparágban lehetnek csak jártasak, nem hozható föl ellenvetésül, mivel ma már az egész ipar a munkamegosztáson alapszik. Gehrke munkás üdvözli az iparfelügyelői intézményt, a­mely a munkások védelmére elenged- Letlen. A gyermekek és nők munkája az egész népesség degenerátióját idézi elő, amit máris bizonyít az újon­­czozásnál évről évre tapasztalható azon tény, hogy mindig kevesebben válnak be. Itt közbelépni egyik legáldásosabb feladata a felügyelőknek. Ha az iparfel­ügyelőket a kereskedelmi miniszter nevezi ki, ezáltal azok elvesztik a munkások bizalmát, a­kiknek érde­keit kellene oltalmazniuk. Az iparfelügyelőket a mun­kásoknak kellene választaniuk, akkor bírni is fogják a bizalmukat. Skene képviselő: Az állam kötelességének tartja az iparvállalatok fölötti felügyeletet, de óva­tosan kell eljárni, hogy a keresztülvitel több kárt ne okozzon, mint hasznot. A törvényhozásnak kell közbe­lépnie annak megakadályozására, hogy a ki nem fej­lődött munkaerők egyoldalúan ki ne zsákmányoltas­­sanak, a­mi a nép fejlődését megakasztja, dege­­nerálást idéz elő. Ezen felügyeletnek alávetendők nemcsak a gyárak, hanem az összes ipari vállalatok. A vállalatok nagy száma miatt az iparfelügyelő nem kísérhet figyelemmel minden iparágat minden részle­tében, de mindenesetre hasznos lesz, ha egyes ese­tekben, hol a közbelépés a munkások érdekében föl­tétlenül szükséges, az illető iparágban felügyelet gyakoroltatik, a­mi által a visszaéléseket elhárít­hatni. A törvényjavaslat azonban több tekintben messze megy. Ha az államot megilleti is a felügyeleti jog, az intézkedések végrehajtásának ellenőrzése te­kintetében, mégis meggondolandó, hogy az iparfel­ügyelők hatáskörének ilyetén való kiterjesztése mel­lett annyi felügyelőt kellene alkalmazni, hogy ezt a terhet a kincsár nem viselhetné el. Francziaország­ban mindössze 15 iparfelügyelő van. Ezeknek azon­ban csak az a feladatuk, hogy bizonyos ipari eszmé­­ieket terjeszszenek, berendezéseket, újításokat meg­honosítsanak. Egészen szakadatlan felügyelet úgy sem szükséges, mivel azon esetekben, a­midőn pél­dául az iparfelügyelő közbelépése következtében va­lami építési hiba javíttatik ki, vagy a gépek helyez­tetnek át, nem lehet újra rögtön építeni vagy gépeket áthelyezni. A­mennyiben a törvény csak a rendőri felügyeletet lépteti életbe, nincs ellene kifogásom. Az 5. §. tekintetében, a­mely az iparfelügyelő hatás­körét kiterjeszti arra is, hogy a segédmunkásoknak egészséges lakások jelöltessenek ki, a községi hatósá­gok jelenlegi hatásköre kielégítő. A gyári munkáso­kat az esetek kisebbségében helyezik el a munkaadók, a­hol munkás házak vannak, ott azok fól is vannak építve. A jelenlegi javaslat szerint a gyártelepen kí­vül lakók kivonatnának az iparfelügyelők hatás­köre alól, és csak azokra terjesztetnék az ki, a­kik­nek elhelyezése nem okoz aggodalmakat. Egészen kivihetetlen a javaslat azon intézkedése, hogy az iparfelügyelők ügyeljenek föl a fiatal segédmunkások ipari kiképeztetésére, az iszákos tanítók kötelezettsé­geinek teljesítésére, a tanoncstartási képesség ellen­őrzésére, ellenben nincs kifogásom az ellen, hogy az iparfelü­gyelők tartsák számon a baleseteket és vizs­gálják meg azok okait. Hogy az iparfelügyelő az ipartelep bármely helyiségébe beléphessen, azt csak akkor tarthatnám megengedhetőnek, ha előbb jelen­tést tenne a tulajdonosnak. Ha az iparfelügyelő saját hatáskörében rendelné el valamely észlelt s­zabályta­­lanság elhárítását, akkor az ellen felebbezést kell megengedni, mert az iparfelügyelő is tévedhet. Végül általában elleneznem kell, hogy az iparfelügyelői in­tézmény, a­melynek behozatala ellen nincs kifogásom, oly tág hatáskörre ruháztassék föl, a­mely gátlólag hathatna az ipar fejlődésére. Höger munkás megengedi, hogy a munkás­házak a legtöbb esetben föl vannak építve, ellenben vannak olyan iparosok, a­kik csak azért adnak mun­kásaiknak lakást, hogy azokat még a lakbérhez való mód nélküli hozzájárulásra is kényszerítsék, olyan la­kásokat, a­melyek minden tekintetben kifogásolan­­dók. Itt a községi orvosnak kellene közbelépnie. A javaslatból hiányzik az az intézkedés, hogy az ipar­felügyelők ügyelnek fel a rendes munkaórákon túli munkára, a nők és gyermekek munkájára. Az ipar­felügyelő hatáskörét ki kellene terjeszteni az engedé­lyezés alá eső iparok engedélyezésére, a­mik fölött ma egy nem szakértő hatóság dönt. Az iparstatistika tekintetében is jótékonyan hathatnak az iparfelügye­lők, a­mi ma­gyári statistika neve alatt forog közké­zen, az rendkívül hiányos és önkényes és semmi te­kintetben sem érdemel bizalmat. A­mi a javaslat rendé­szeti jellegű intézkedéseit illeti, azok csak hasznosak lehetnek, bizonyos rendőri felügyeletet kell gyako­rolni. Van számos olyan ipartelep, a­melyekben eme­leteken keresztül gyúlékony anyagok vannak felhal­mozva, és mindössze csak egy, gyakran falépcső áll rendelkezésre, úgy hogy tűz esetén az illető munká­sok menthetetlenül elvesznének. Ezen a téren az ipar­felügyelők áldásosan működhetnek. Az iparfelügye­lők korruptiójának esete is lehetséges, de ennek lehe­tőleg elejét kell venni a törvényben. Kretschmer szabó az ipartestületek ellen nyilatkozik, kijelenti, hogy azok a munkások érdekében soha sem tettek semmi üdvös dolgot. Pár­tolja az iparfelügyelői intézményt, de az iparfelügye­lőket a munkások köréből kell választani, mert azok csak akkor működhetnek eredményesen, ha szak­értők. Spring képviselő az iparfelügyelői intéz­mény meghonosítását nemcsak kívánatosnak, de egye­nes kötelességnek tartja, de a jelen javaslat szerint nem vár attól sokat. Az intézmény nem lesz kedvező sem a munkásra, sem az iparosra, de az iparfelügyelő nem is felelhet meg a jelen javaslat szerint tisztének. Az iparfelügyelők választását szerencsétlen kísérlet­nek tartaná, az iparfelügyelőt csak a hatóság nevezheti ki, nem pedig azok, a­kikre föl kellene ügyelnie. Za­llinger elnök köszönetet mond a szak­értőknek érdekes nyilatkozataikért és a szaktanács­­kozmányt bezárja. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A felső iparrajztanoda szervezése. A felső iparrajztanoda szervezése ügyében teg­nap a kereskedelmi minisztériumban vegyes tanács­­kozmány tartatott Matlekovics Sándor állam­titkár elnöklete alatt. Jelen voltak a vallás- és köz­oktatási minisztérium s a kereskedelmi minisztérium képviseletében Schnierer Gyula miniszteri taná­csos, Gönczy Pál miniszteri tanácsos, Her­ich K. oszt. tanácsos, Szalay Imre o.­tanácsos, a főváros képviseletében Al­k­e­r Gusztáv tanácsnok, S­a­y Mór igazgató, V­i­d­é­k­y János a felső iparrajz­­iskola igazgatója, továbbá Mudrony Soma ipar­egyesületi igazgató, Hegedűs Károly a közép­­ipartanoda igazgatója, Ráth Károly, a technológiai múzeum szervező biztosa. Matlekovics üdvözölvén a megjelente­ket, az értekezlet jegyzőjével Balog Vilmos fogalma­zóval felolvastatá a fővárosi közgyűlés azon határo­zatát, a­melylyel a felső iparrajziskola tovább­fejlesz­tését és különépületbe elhelyezését mondta ki s egy­úttal felkérte a kormányt, hogy miután az iskola ta­nulóinak fele vidékről való s az intézmény fejlesztése az országnak is érdekében áll, ő is nyújtson támoga­tást és adjon segélyt. Schnierer mint tanácsos általában meg­­jegyzi, hogy a felső iparrajziskola, melyet a létesítő és szervező igazgató, nem egészen tanácsi utasítás szerint ugyan, de szerencsés kézzel vezetett és fej­lesztett — már nemcsak életképességét, de verseny­­képességét is megmutatta. S így továbbfejlesztése kö­telesség. A kereskedelmi minisztérium mint műiparost képező intézetet fogja fel az iskolát s óhajtja, hogy a kerámiás osztály országos kerámiái tanmű­hely­­­y­é változtassák át, hol tanuljon és dolgozzon a tanuló s a jövedelmet év végén a tanítók és tanulók osszák meg, hogy a készséggel adandó állami segély mellett ez is egyik fentartó eszközzé legyen. Matlekovics óhajtja, hogy a részletekhez szólás előtt a főváros képviselője adja elő: mi mó­don kívánja a város újjászervezni ezen iskolát. Pót­lásul az ors­­ágosítás szempontjából lehet ehez aztán egyebet adni. A­lker Gusztáv szerint a főváros tulajdonké­­peni újítást nem, hanem inkább nagyobbítást akar, mert az iskola mai szervezete is jó. A szervezési ja­vaslat előtt a kormány segélyére kíván számot tar­tani a főváros. Gönczy Pál a közoktatási minisztérium ré­széről is kilátásba helyezi a segélyt. Ráth Károly óhajtja, hogy az intézet marad­jon meg a főváros büszkeségének, azért annak álla­mivá tételét nem kívánná, bizonyos országos jelleg, országos támogatás után államosítás nélkül is adható leszen az intézetnek. S­a­y Mór is meg kívánja hagyni a régi formá­ját az intézet szervezetének s a város szabad rendel­kezési jogát megóvandónak tartja. Mudrony Soma felsorolja a már meglévő műipari intézményeket: műiparmuzeumot, középipar­tanodát, alsó ipariskolákat, technológiai múzeumot. A felső iparrajziskola legyen oly intézet, mely az előbbiek mellett, velük összhangban töltsön be bizo­nyos feladatokat. Azért hangsúlyozza ezt, mert a műipari múzeum s vele kapcsolatos iskola sem felel meg czéljának. Szalay Imre ezen múzeumról emlékezik meg s közeli kilátásba helyezi azt, hogy a rajzterem a kö­zönség használatára nemsokára megnyílik. H­e­r­i­c­h Károly kívánja, hogy az felső ipar­rajziskola legyen minden irányban szylfejlesztő, tekin­tettel a nemzeti motívumokra; a többi műipari tan­intézetek között képezzen összekötő lánczszemet. Hegedűs Károly szerint az elszigetelt ipar­­rajziskolák alig felelnek meg a czélnak. Ily műipari intézményeknél nem a rajzra, hanem a gyártásra kell a súlyt fektetni. V­i­d­é­k­y János statisztikai adatokat sorol fel, a­mikből kitűnik az intézet életképessége és szük­ségessége. Ma már nyolczszáz tanulója van s a növendékek, kik belőle kikerültek, nemcsak az agyag­iparnál, de az építészetnél is jó alkalmazással bírnak. 122 tanulót kellett eddig hely­szűke miatt elutasí­tani. Örvend, hogy ezen általa vezetett iskola sorsa ma ennyi kitűnőséget s kormányköröket foglalkoztat. KÖZLEMÉNYEK. Az országos iparegyesület gyáripari szakosztá­lyának ma délután tartott ülésén Mudrony Soma igazgató tartott rendkívül érdekes előadást Ma­gyarország áruforgalmi statisz­tikájáról. Csoportokba osztva adta elő az egyes iparczikkek és nyers­anyagok kivitelére és behozata­lára vonatkozó adatokat, érdekessé téve a száraz szám­adatokat a hozzájuk fűzhető combinátiókkal. Az elő­adást a szakosztálynak nagy számban megjelent tag­jai erősen megéljenezték. Utána néhány felszólalás is történt. Herich Károly min. osztálytanácsos azt indítványozta, hogy a szakosztály határozza el, hogy a kereskedelmi miniszterhez feliratot intéz, melyben az áruforgalmi statisztika adatainak gyűjtését a pos­tai, a lábon és vizen való szállításra is kiterjesztetni kéri. Herich­ez indítványát a­zzal indokolta, hogy az eddig nyert adatok megbiztatlanok, melyre alaposan építeni nem lehet. A tárgyhoz hozzá­szólottak Müller, Szontagh Pál, Mudrony s Fönyvessy Adolf, s végre a szakosztály az indítványt elfogadta. N­e­m­é­n­y­i Ambrusnak a mai ülés napirendjére kitűzött előadá­sa, az élelmi­szerek hamisítás­á­­ról, az idő előhaladottsága folytán a legközelebbi ülésre halasztatott. A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek má­sodik nagygyűlése f. hó 25-én és az azt követő napo­kon, mindenkor délelőtt 11 ór­akor fog megtartatni a Köztelek helyiségében. A nagygyűlés legfőbb tár­gyát a mezőgazdasági biztosítás ügye fogja képezni s az erre vonatkozó pontozatokat gróf Dessewffy Aurél, mint az orsz. gazdasági egyesület szövetkezeti szakosztályának elnöke azzal küldötte meg a szövet­ség tagjait képező egyesületeknek, hogy azokat elő­­leges tárgyalás alá vegyék s véleményüket lehetőleg írásban terjeszszék be az elnökséghez. A Bontoux-Feder-féle bűnper, mint Parisból jelentik,valószínűleg jövő hó 9-én fog a Court d’Appel de Paris által tárgyaltatni. Bontoux és Feder a párisi rendőri törvényszék m. é. deczemberben hozott ítélete ellen tudvalevőleg felebbezést adtak be s az ügy ennek következtében került a másodfokú bírói ható­ság elé. Az orosz valuta helyreállítása. Az orosz pénz­ügyminisztérium, mint P­é­t­e­r­v­á­r­r­ó­l írják, most azzal foglalkozik, hogy az orosz valutát kidolgozott tervezet szerint helyreállítsák. E hír s az orosz érté­keknek Berlinből jelzett emelkedése között bizonyos összefüggés van, jóllehet az orosz valuta helyreállítá­sát czélzó tervezet az orosz birodalom pénzügyeinek rendezetlen volta miatt aligha fog megvalósíttatni. Még a múlt évi orosz deficit is többre rúgott 100 millió rubelnél s nem tudjuk, ki a megmondhatója, hogy mikor fogja az óriás birodalom pénzügyi főha­tósága az államháztartásban az egyensúlyt helyre­állítani. Mindenesetre így tekinthetjük az orosz va­luta helyreállításnak még akadémikus tárgyalását is, mint a béke újabb jelét, a minthogy Péterváron a czár közel álló koronázására való tekintetből feltűnő módon fáradoznak azon, hogy Oroszország békés vol­tát s a béke fentartásának Oroszországra való szük­ségességét a világ előtt valószínűvé tegyék. A koro­názás tehát, mint látjuk, a külföldre nézve is több jó oldalt tüntet fel, mert a nyár kezdetéig (a koroná­zás májusban lesz) úgy látszik, Oroszország nem fog az európai pénzpiac­nak újabb nyugtalankodásra okot szolgáltatni, m­s miután épen orosz eredetű politikai hírek azok, melyek a tőzsdéket leginkább kihozzák sodrukból, a legközelebbi idők politikai fegyverszüne­téért köszönettel tartozhatnak Oroszországnak. Úgy a keleti, m­int az európai Törökország volt vazall-álla­­maiban működő orosz titkos ügynökök most bizonyára hosszú szabadságra tarthatnak számot. A német birodalmi adóreform. Berlinből írják február 11-ki kerettel. Most már a képviselő­­­ház adóügyi bizottsága is véleményt adott az egyenes adók reformjára vonatkozó javaslat tárgyában. A za­var ennek következtében átalánossá vált. A kormány nem igen sokat gondolt vele, hogy megtartják-e az egyenes adók rendszerét. Ez abból is kiviláglik, hogy könnyen mond le az osztályadó négy alsó osztályá­ról, sőt maga javasolja azok megszüntetését, míg a bizottság csak a két első fokot kívánta megszüntetni. A mértékadó államgazdák legújabb elve ugyanis az, hogy az egyenes adókból annyit kell közvetett adókká változtatni, a­mennyit csak egyátalán véve lehetséges és a mellett folytonosan Francziaország példáját fitogtatják. Az első lépés ezen az útán a czél eléré­sére az egyenes adórendszer teljes megszüntetése. Ez aztán ama javaslat szándéka, mely szerint a négy alsó osztályadó eltöröltessék. Az adóügyi bizottság nem siklott át oly könnyen e javaslaton, hanem elég­nek tartotta, igyekezvén legalább úgy , hogy meg­tartani az egyenes adók rendszerét az eddigi adóel­engedések helyett, melyek évenkint öt hóra szóltak, a két alsó osztály teljes felmentését lépteti életbe, mi által 2.700.000 személy, kinek évi jövedelme 420— 560 kh­. márka és eddigi adótétele 3 márka, továbbá egy millió személy 600—900 márka jövedelemmel, melyre 6 márka évi adó volt róva, teljesen felszaba­dulna az adó alól. 3.700.000 adózó felszabadítása mindenesetre köszönetre méltó rendszabály, csakhogy a bizottság úgy látszik meg nem gondolta, hogy még e kevésbé gyökeres változtatás is az egész adózást más alapokra fekteti. A franczia ipar és a strikeok. Lero­y-B­e­a­u-­­­­e­u Pál, a párisi egyetem nagynevű tanára és a nálunk is ismert közgazda ismét felszólal a »Journal des Débats«-ban a munka szabadsága mellett. Fel­szólalására okot a limogesi porczellán-munkások stri­keja adott, mely csak a napokban fejeztetett be és mely a községi hatóság által is támogattatván, hosszabb ideig tartott, mint az ily munkaszünetek rendes körülmények közt tartani szoktak. Leroy- Beaulieu szerint az állam, ha a járadékoknál valami­vel magasabb kamatot ad, a népet ingyen oktatásban részesíti, a szegény gyermekeknek tankönyveket s néha-néha élelmiszereket osztogat és a kiskorúak gyári munkájának idejét szabályozza, már jóval töb­bet tett a munkásokért, mint a­mennyi szorosan vett kötelessége, mert végre is a munkaadó fizeti az ál­lamnak az adót, a közpénzek egy része tehát az ő ér­dekei ellen használtatok fel. Nagyon helytelenül csele­kedett a limogesi községtanács, midőn 30,000 fran­kot szavazott meg az ötezer strikeoló munkás nyo­morának enyhítésére. Más ipari központok, Lyon, Páris községtanácsai, ez elvet követve milliókat adhatnának a strikeolóknak s akkor veszve lenne a franczia ipar. A párisi községtanács már is nagy kárt okozott azáltal, hogy az épitésipari munkabéreket megszabta. A legtöbb bér 1876. óta 50—60°­0-kal emelkedett s ez oka annak, hogy a házbérletek most oly nagyon fel vannak csigázva. Az igaz, hogy más tényezők is működtek itt közre, és különösen első­sorban a speculáció, mely közgazdaságilag teljesen jogosult factor. A strikeoknak köszönhető a franczia ipar hanyatlása, s az angol és kiváltkép a londoni tra­des-unions épen ezért küldtek ezer frankot a limogesi strikeolók fölsegélésére. E parányi összegben ugyan alig van veszély a limogesi porczellán-iparra nézve, de azért a franczia munkásoknak vissza kellett volna utasítaniok ezen alamizsnát. Ha munkásaink tönkre akarják tenni az őket tápláló ipart, ez az ő dolguk. Az öngyilkosság törvényesen nem büntethető cselek­­vény. De azt nem lehet megengedni, hogy közhatósá­gok is közreműködjenek főiparunk hanyatlásának gyorsításában. A limogesi községtanács több veszélyt látott abban, ha senki sem gondol a strikeolókkal, mert a nyomor tudvalevőleg oly nagy volt közöttük, hogy zavargások kitörésétől lehetett tartani s még az apróbb üzletemberek is, kik közvetlenül a munkások­tól élnek, felhívták az emberiesség nevében a köz­ségtanácsot, hogy ne engedje a végsőig menni a dolgot. A franczia ipar némely ágai sokat vesztet­tek ; a műasztalosság, játékszerek stb. kivitele­i. 1882-ben csak 82 millió volt az 1881-iki 114 s az 1876-iki 153 millióval szemben. Francziaország most csak 20 millió frankot kap a külföldről bú­torokért az 1881-iki 33 millióval szemben, csak 3 milliót vesz be exportált tükrökért az 1874-ki 9 mil­lióval szemben s porczellán és fayence áruinak ex­portja az utolsó 8 év alatt 15°/0 kal csökkent, míg az import 30°/o kal emelkedett. Az építésipari s a rokon bútorasztalossági bérek kivételével ma sem állanak jobban a munkások mint a császár­ság alatt; a bérek ugyanazok, habár az életfenn­tartás csaknem kétszeresen megdrágult. Mindezek részben még a drága 1870-iki háborúnak utódajai, részben összefüggenek a felemelésével a városi pót­adóknak, melyek az ipari központokon rendkívül ma­gasak, holott takarékosabb kezelés mellett jelentéke­nyen le lennének szállíthatók. Ehhez járul az is, hogy a franczia iparosok nagy része megtartotta a régi termelési módokat azon hitben, hogy a franczia név egymagára biztosítani fogja, mint régebben történt, az áru keresletét, míg a többi államok iparosai pilla­natnyi áldozatok árán is modern eszközökkel szerel­ték magukat fel s igy jó és olcsó czikkeket képesek előállítani. Páris elvesztett több iparágat; speciális fényűző várossá lett, melyben csak a kereskedelmi képviselet tarthatja magát állandóan fenn; az ipar mindinkább elmenekül a departementokba, a­hol azonban az olcsó élet daczára, nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy megbirkózhassék a külföldi ver­senynyel. A konyhakertészek országos egyesületének ala­kuló közgyűlése ismét halasztást szenvedett. A szer­vező bizottság több tagja ugyanis az országos ipar­egyesület kertészeti szakosztálya által legutóbb kibo­csátott felhívás folytán a napokban értekezletet tartott, mely alkalommal az a nézet jutott érvényre, hogy tekintetbe véve, miszerint a vidék nem mutat valami nagy érdeklődést az ügy iránt, miáltal az országos egyesület fennállhatása nem bír elég szilárd alappal, ajánlják az országos iparegyesület kertészeti szakosztályához való csatlakozást, annál inkább, mert a konyhakertészek beolvadásával az ő ügyük is nyomatékosabb pártolásra fog lelni. A másik rész pedig az országos gazdasági egyesülettel való kapcso­latos működést óhajtja. A Gazdakör igazgatósága holnap, 14-én dél­után 5 órakor ülést tart, utána pedig gr. And­rás­s­y Manó fog értekezni a regale-kérdésről. Az ezen ügy tanulmányozására kiküldött szakbizott­ság f. hó 15-én, a fővárosi élelmezési viszonyokat tanulmányozó bizottság pedig f. hó 16-án, mind a kettő délután 4 órakor tartja alakuló ülését. Az idényben tartandó felolvasások sorrendje a követke­zőleg van megállapítva: február 21-én Jónás Já­nos »Az életbiztosításról és földhitelről,« február 28-án gr. Keglevich István »A szőlőművelés­ről«, márczius 7-én Fáy László »A dohányterme­lésről és ezzel kapcsolatban a dohánymonopólium reformjáról« , márczius 14-én dr. C­z­a­k­ó Kálmán »Az élősdiekről.« A magyar kereskedelmi bank igazgatósága el­határozta, hogy a részvényeseket folyó hó 27- dikére közgyűlésre hívja össze, melyen azon indítványt fogja tenni, hogy a bank részvényeire az idén 45 forint osztalékot fi­zessen ki, a­mi 9 százaléknak felel meg és a múlt évben kifizetett osz­talék nagyságával megegyezik. A fiumei új vasúti indóház építésére szükséges összeg, mint a »Times« értesül, a jövő évben a költ­ségvetésbe föl fog vétetni, s így az új indóház létesí­tése 1885-re várható. Az eddigi késedelmet az ál­lamvasutak rendkívül nagy kiadásai okozták. A magyar liszt Fiuméban és Triesztben. A f. é. január hóban a különböző magyar piaczokról Fiumé­ba érkezett lisztmennyiség 48,648 m. m., a Triesztbe szállított magyar liszt mennyisége pedig 12,102 mé­ter mázsát tett ki. A magyar kereskedelmi csarnok pénteken este N­e­u­w­e 11 Armin elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Az elnöki és bizottsági jelentések után titkár bejelente, hogy a legutóbbi ülés óta a tagok száma 14-gyel szaporodott. Ezek után tárgyalás alá vétet­tek a következő benyújtott indítványok: Neruda Nándor indítványa a rövidített sürgönyök után fize­tendő díjakat illetőleg; ifj. Heidelberg Mór in­dítványa a postacsomag küldemények kezelése tár­gyában ; Harsányi Adolf indítványa a fióktávir­­dahivatalok ügyében s Szakáll László indítványa az újévi ajándékok megszüntetése iránt. A választ­mány, tekintettel a kérdések­ fontosságára, valameny­­nyit szakbizottságoknak adta ki tárgyalás és véle­ményadás végett. Áruforgalom Fiume és Magyarország között. A január 30-tól február 7-ig, Magyarországból Fiu­méba s Fiuméból a magyar piaczokra szállított ne­vezetesebb áruk forgalma főbb vonásokban, egyes áru­­czikkek és piaczok szerint a következő eredményt tünteti föl: Érkezett: Liszt Budapestről 19692 mm. Debreczenből 710 mm. N.-Váradról 607 mm. Sze­gedről 1605 mm. Aradról 102 mm. N.-Kikindáról 202 mm. Összesen 22,707 mm. Gabonanemü Dombóvárról 203 mm. Budapestről 1762 mm Bonyhádról 102 mm. Mágocsról 101 mm. Báttaszékről 102 mm. Szeged­ről 204 mm. Debreczenből 101 mm. Kaposvárról 2223 mm. Kassáról 3518 mm. Pinczehelyről 303 mm. Össze­sen 8619 mm. — Bab Budapestről 200 mm. Bajmokról 108 mm. Debreczenből 201 mm. Összesen 501 mm. — Bor Promontorról 1 mm. Kanizsáról 380 mm. Sz.­­Fehérvárról 199 mm. Szt.-Mihályról 631 mm. Keszt­helyről 510 mm. Összesen 1721 mm. — Elindult: Kőolaj Budapestre 968 mm. Rizs Sziszekre 7 mm. Különféle piaczokra 206 mm. Budapestre 300 mm. N.­Károlyba 5 mm. Kassára 300 mm. Összesen 818 mm. — Kávé Budapestre 16 mm. Iglóra 21 mm. Kü­lönféle piaczokra 15 mm. Összesen 52 métermázsa. A pesti hazai első takarékpénztár-egyesület. Azon vidéki pénzintézeteknél, melyek a pesti hazai első takarékpénztár egyesülettel, az osztrák-magyar bank alapjábóli váltóviszleszámítolás útján összeköt­tetésben állnak, 1882. deczember végén el volt he­lyezve 2.119,862 frt 92 kr., i. é. január havában leszámitoltatott 776,073 forint 37 kr értékű, s a bankhoz viszleszámitolás végett beadatott: 863,722 frt 13 kr értékű váltó; 847,923 frt 85 kr értékű, időközben lejárt váltók a pénzintézetek által bevál­tottak, marad leszámítolva 2.048.012 frt 44 kr. A magyar országos központi takarékpénztár zárszámadása és mérlege szerint az 1882. évi tiszta nyeremény 198.828 frt 89 kr, mely a múlt évi 2016 frt 04 krnyi áldozattal együtt 200.844 frt 93 krra rúg. Ez összegből 135.000 frt a f. é. május 1-én esedékes részvény­szelvénynek 33 frttal való beváltására, 3000 frt a tisztviselők segélyezésére szánt külön tartalék­­alap javadalmazására, 2000 frt jótékony czélokra s a fenmaradó összeg a jövő év számlájára vezettetik át. Az intézet váltótárczája 3.293,726 frt 84 kr, jelzálog­kölcsönei 159,839 frt 25 kr, és értékpapírokra adott előlegei 1.024,904 frt 50 krra rúgnak. A betétek összege 4 855,626 frt 01 kr. Magyar északkeleti vasút. Bevételi kimutatás.­­Elszámolási időszak 1883. január . . 199,661 frt 1883. január 1-től január végéig . . . 199,661 » 1882. január 1-től január végéig . . • 196,887 » A múlt év hason időszakához viszo­nyítva több........................................ 2,874 » Az üzletellenőrség. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Február 13. A csekély vételkedv miatt az eladók hajlandóknak mu­­tatkoznak concessiók tételére. — Magyar öreg nehéz 58 — 59, fiatal nehéz 62 — 62'/«, közép 60—61, könnyű 57—58. — Szedett nehéz 58-----, közép 56 — 57, könnyű 53 — 56. — Romániai bakonyi nehéz 59—59‘/­ átmeneti, közép 56’/« — 57’/» átmeneti, könnyű-----átmeneti, eredeti nehéz-------át­meneti, közép 54—55 átmeneti. — Szerbiai nehéz----­-----átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 55—56 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4*/a levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/­ levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Február 13. Gabonaüzlet. (D­él­u­t­á­n­i t­ő­z­s­d­e.) A tőzsde a délután folyamán változatlanul szilárd maradt. El­kelt több rakomány tengeri május—júniusra 6.31 és 6.32 forinton, és egy rakomány tavaszra 9.61 fo­rinton. Szokványbúza tavaszra 9.57—9.60. Szokvány­­búza őszre 10.02—10.05. — Bánáti tengeri május —júniusra 6.27—6.30. Szokvány-zab tavaszra 6.45 —6.48. Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 13 és­ 14. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) A forgalom, mely ma délután kifejlődött, minden tekintetben szi­lárd volt és különösen a járadékokat kedvezően érin­tette, mert azok a folyton tartó pénzbőség következ­tében sokat vásároltatnak. Politikailag semmi sincsen, ami a kedélyekre nyugtalanítólag hatna, külföldi árak igen kedvezőek. Magyar 4 százalékos arany­járadék 86.80— 87.021/a. Magyar 5 százalékos papírjáradék 85.67­/a —85.711­/g. Osztrák hitelintézet 289.40—290.30— —290.20. Magyar hitelbankrészvények 289.25— 289.50. Magyar leszámítoló bankrészvények 94.75 —94.25—94.50. Osztrák magyar államvasuti rész­vények 333 névlegesen. A zárlat 6 órakor csendes maradt, de nagyon szilárd. Zárlati áraink: Új aranyjárad. 87.021/a, papírjáradék 85.721/a. Osztrák hitelrészvény 290.50. Magyar hitelrészvény 289.50. Leszámítoló 94.50. Osztrák m. államvasuti részvények 333.1. Szilárd.

Next