Nemzet, 1883. április (2. évfolyam, 89-118. szám)
1883-04-19 / 107. szám
Melléklet a »Nemzet« ápril 19. 107-ik számához ORSZÁGGYŰLÉS A képviselőhöz Illése Április 18-én. A képviselőház, miként már esti lapunkban is említettük, mai ülésében a részletügyletről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A tudósitást erről közgazdasági rovatunkban adjuk. Az 1881. évi zárszámadások. Következik erre a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása az 1881. évi zárszámadások megvizsgálása tárgyában. Lukács László előadó: T. ház ! Midőn a zárszámadási bizottságnak az 1881. évi államzárszámadás megvizsgálása körül kifejtett tevékenységéről ezennel számot adni szerencsém van, azon kedvező helyzetben vagyok, hogy amennyire a körülmények és a tárgy fontossága, megengedik,nem fogom hosszú időre igénybe venni a t. ház nagybecsű türelmét. Miként a bizottság jelentéséből látni méltóztatnak, a zárszámadási bizottságnak számítása az 1881. évi államzárszámadások végeredménye tekintetében teljesen megegyező az államszámszék számításával, úgy, hogy a tisztázott végösszegeket tekintve, ugyanazon eredményekhez jutott, mint maga az államszámszék, habár némileg más után. És ez épen természetes, ha méltóztatik tekintetbe venni, hogy az államszámszék az 1881. évi zárszámadás összeállításánál szem előtt tartotta azon határozatot, amelyet a t. ház a múlt évben az elszámolás ügyében 1881. jegyzőkönyvi száma alatt hozott és a mely határozat, miután ahhoz a főrendiház is hozzájárult, országgyűlési határozattá vált. Ezen határozat, amint talán emlékezni méltóztatnak, oda irányul, hogy az állami kiadások, amelyeket nem a költségvetési törvény, nem is a póthitel törvénye, hanem már külön e célra alkotott törvények engedélyeznek, anélkül, hogy a törvényben az engedélyezett összegek nagysága számszerűleg megállapítva volna, jövőre nem úgy tekintetnek, mint addig tekintettek ; nem oly kiadásoknak, amelyeknek efectuálásában a kormány törvényileg nyert jogkörét túllépte, tehát nem úgy számoltassanak el, mint előirányzat nélküli kiadások, hanem úgy, ahogy a természetüknek megfelel, mint oly kiadások, amelyek szintén törvényen alapulnak, törvény által engedélyezettek, egy szóval előirányzottak. Ezen határozatnak célja volt elérni azt, hogy a zárszámadások által nyújtott adatok alapján azoknak minden további csoportosítása és rectificatiója nélkül mindenki első tekintetre megítélhesse, hogy váljon valamely évben a pénztárilag foganatosított állami zárszámadás eredményei mennyiben felelnek meg az előirányzott eredménynek, vagyis más szóval, hogy valamely évben a pénzügyi hiány minő viszonyban áll az előirányzott hiánynyal szemben. Miután az államszámszék ezen határozatot, mint szerencsém volt jelezni, foganatosította és ennek megfelelőleg rendezte be az 1881. évi zárszámadást, e tekintetben az különbözik is, mégpedig előnyére a megelőző évek számadásától és e körülménynek volt kifolyása az is, hogy a zárszámadási bizottság az államszék által kitüntetett végeredményeken semminemű módosítni és változtatni valót nem talált. Azonban ép azért, hogy az említett országgyűlési határozat magyarázata a törvényhozás intenziójának megfeleljen és hogy az a jövőre nézve félreértésekre alapul ne szolgálhasson, szükségesnek tartotta a bizottság két átmeneti természetű csekélyebb jelentőségű módosítását eszközölni az államszámszék kimutatásában, nevezetesen azon kimutatásban, amelyben az államszámszék az előirányzott bevételeket tüntette ki. Módosította pedig a bizottság ezen kimutatást annyiban, hogy azon összegek közül, amelyeket a számszék mint 1881. évre praelimináltakat mutat ki, két tételt kihagyott; kihagyta először azon 2 millió forintnyi állami előlegének megtérítését, amely a sziszekszunyi határszéli vasút építésére adatott, és másodszor kihagyta azon 758,260 forintnyi állami előlegnek megtérítését, mely a földrengés által sújtott zágrábi lakosoknak engedélyeztetett. Az előbbi alapszik az 1880. évi XLIII. törvényczikken, mely úgy intézkedik, hogy a sziszekszunyi határszéli vasút építésére az államkincstár adja a szükségelt összeget azon feltétellel, hogy az u. n. határőrvidéki erdőalap, beruházási alap ezen összeget megtéríteni tartozik, az államkincstárnak akkor, midőn a megfelelő készpénzzel rendelkezni fog. 1881-ben az említett erdőalap ezen összeggel nem rendelkezett és épen azért, midőn az 1881. évi költségvetés összeállittatott, ezen megtérítés a költségvetésben nem is praelimináltatott, mint bevétel. Tehát ugyanazon oknál fogva, mert a törvényben jelzett felvétel 1881-ben nem következett be, a bizottság felfogása szerint nem volt helyes felvenni ezen összeget, mint 81-re előirányzott bevételi összeget a zárszámadásban sem. Ami a második tételt, vagyis a 758,260 frtot illeti, erről intézkedik az 1881. LX. t.-cz., amely azt mondja ki, hogy a földrengés által sújtott zágrábi lakosok által nyert állami előlegek visszatérítendők az államkincstárnak az 1882. évtől kezdve félévi részletekben , tehát nem 81-ben, hanem 82-ben. Ennélfogva ezen összegnek, mint 81-iki bevételnek kimutatása ellenkezett a törvény világos szavaival és azért úgy ezt, mint az előbbi összeget a bizottság az előirányzott bevételekből kihagyta. Mert habár kétségtelen az, hogy mindkét összeg, mint állami követelés beállítandó volt, de mint előirányzott bevétel nem volt feltüntethető, már a törvénynek határozott intézkedésénél fogva sem. De nem volt megmagyarázható az imént általam említett országgyűlési határozatból sem, amely határozat intenziójánál és tartalmánál fogva ezen két speciális esetre nem is alkalmazható. Ezen átmeneti természetű módosítások daczára, mint volt szerencsém jelezni, a végeredmények változatlanul maradtak, ezek pedig rövidesen a következőkben tüntethetők fel: Tekintetbe véve az 1881. évi költségvetési törvényt és az ugyanezen évre vonatkozó póthiteltörvények és külön engedélyeket nyújtó törvények által megállapított előirányzott bevételeket és kiadásokat, és úgy a bevételből, mint a kiadásból leütve azon összegeket, amelyek vagy kölcsönökből származtak, vagy kölcsönök conversiójára voltak forditandók és igy 1881-ben állami jövedelemnek nem is tekintendők, igy csoportosítva a tételeket, mutatkozik az 1881. évre előirányzott bevételek és kiadások közt 39 millió 967 ezer forint hiány. Tehát ez fejezi ki az 1881. évi törvényen alapuló előirányzott hiányt. Ha ezzel szembe akarjuk állítani a ténylegesen bekövetkezet eredményeket, ugyanazon csoportosítás mellett, ahogy előirányoztatok, mutatkozik 48.650.000 frt deficit, úgy hogy a tényleges deficit az előirányzottat felülmúlja 8 millió 107 ezer forinttal. Ezen kedvezőtlen tényleges eredmény nagyobbrészt látszólagos és ebből nem lehet következtetést vonni az előirányzatnak hibás voltára. Annyiban látszólagos a kedvezőtlen tényleges eredmény, amennyiben bizonyos megfelelő tételek által ellensúlyozva vannak. Ugyanis a rendes kezelésnél szőlő dézsmaváltságból előirányozva volt 2.865,250 frt, befolyt pedig 1.232.900 frt, tehát itt a kevesebblet 1.632.349 frt. A dohányjövedékből előirányozva volt tiszta bevétel 17.900.000 frt. Miután azonban ez évben nagyobb mértékben kellett dohányt vásárolni, tényleg tett a tiszta jövedelem 15.915.000 frtot, tehát mutatkozik 2.053.000 frt kevesebb bevétel, mely ellensúlyozva van azon dohányanyag szaporulat által mely 1.991.673 frtot tesz. Az átmeneti bevételeknél előirányozva volt államjószágok eladásából 3 millióért, miután azonban a kedvezőtlen viszonyok következtében nem lehetett annyit eladni, tényleg csak 1.358.052 forint folyt be itt a kevesebblet 3.641.947 forint. E részben azonban megvan az egyensúly az el nem adott államjavak értékében. Ha ezen kevesebbleteket összegezzük, már majdnem itt előáll azon 8 milliónyi összeg, melyet említettem , pedig mint már volt szerencsém megjegyezni, két tétel ellensúlyozva van, a harmadik pedig, a szőlődézsmaváltság, melynél a kevesebblet oly természetű, hogy bizonynyal senki sem fogja a kormányt azért felelősségre vonni, hogy e követelések behajtásánál nagyobb szigorral nem járt el. Azonban ha mindezeket tekintetbe veszszük is, nem lehet kétségbe vonni, hogy ezen 48.065.000 forintnyi hiány igen jelentékeny összeg és szembe állítván az 1881-iki tényleges deficittel, amely 41 millió 900 ezer frtot tett, első tekintetre hanyatlást kellene constatálnunk. Azonban, tehát, ha igazságosan akarunk ítélni, nem szabad ezen összegeket egy átlag venni figyelembe, hanem szükséges az egyes külön kezelési ágakat megvizsgálni. Négy ily kezelési ág van. A rendkívüli közösügyi pénzkezelésnél azt látjuk, hogy ezen kezelésnél a különböző bevételek és kiadások körülbelül egyformák 1880-ban úgy mint 1981-ben, tehát különbözet a kettő közt nincs, vagy legalább igen jelentéktelen. Ami azonban a rendes kezelést illeti, tehát azon kezelést, mely az államháztartás állásának megítélésénél a legnagyobb pontossággal bír, azt látjuk, hogy 1881-ben a rendes bevételek és kiadások közti viszony majdnem 4 millióval kedvezőbb, mint az előbbi évben, tehát az állandó természetű bevételek és kiadások közti viszony 1881-ben nem vált rosszabbá, sőt javult, a bevételek kedvezőtlen eredménye tehát csak kis átmeneti kiadásokra és illetőleg a beruházásokra súlyosodik és azt látjuk, hogy valósággal 1881-ben e viszony kedvezőbb, mint az előző évben, habár nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy 1881-ben az átmeneti pénzkezelés nemcsak a conversióval, hanem árvízi védekezéssel és más ilynemű munkálatokkal terheltetett, szóval előre nem látható költségek fordultak elő. Ami a bankházakat illeti, 1880-ban 61 2 milió, 1881-ben 15 millió 872 ezer forint, tehát 1881- ben két és félszer nagyobb összeg fordíttatott beruházásokra, mint az előző évben. A beruházások pedig, habár ezek oly tételek közé tartoznak, melyet mindenki a legszívesebben szavaz meg, miután ellensúlyozva nincsenek, kétségkívül az állami mérleg megrontására bírnak nagy befolyással. Mindenesetre constatálni kell azt, hogyha ezen beruházásokat nem veszszük figyelembe és kihagyjuk a számításból, amint hogy ki is kell hagynunk, ha helyesen akarjuk az összehasonlítást megtenni, azt látjuk, hogy az 1881-ik év 3,262,000 írttal kedvezőbb eredménynyel záratott be, mint a megelőző év. Ezeket kívántam a tényleges eredményre vonatkozólag megjegyezni. Szükséges még röviden kimutatnom a úgynevezett jövedelmi mérlegre a bevételi kiadás közt mutatkozó különbözetet, mely nem kevesebb, mint 70 milliónyi jövedelmi hiány túlnyomó nagy része, törvényen alapuló s a költségvetés keretén kívül álló kezelésnek, a nagyobb mérvű pénzügyi műveleteknek képezi következését. Egészben véve e jövedelmi hiány három csoportra oszlik. Az első csoport, mely valamivel több 10 milliónál az 5 százalékos papírjáradék kibocsátásával kapcsolatos árfolyamveszteség következménye. A második csoport, mely nem egészen 55 milliót foglal magában, a 6 százalékos aranyjáradék egy része bevonásának, illetőleg a 4 százalékos arany járadékból 200 milliónyi névértékű kölcsön kibocsátása közti differenciának következménye, tehát egy szóval a conversiónak képezi természetes következését. Végre a harmadik csoport a tulajdonképeni jövedelmi hiány, mely 5 millió 249 ezer frtot tesz, az állami igazgatás egyes ágazatai, és a többi adósságkezelési ágazatok közt oszlik meg. Látható ezekből, hogy a 70 millió túlnyomó nagy része törvényen alapuló hiány olyan, mely a conversióból s az 4°/0-ás papírjáradék kibocsátásából származott, mely nem előre nem látott, sőt igenis előre látott és természetes következménye azon nagymérvű pénzműveletnek. Hogy ezen különbözet a jövedelmi hiányban szerepel, okául szolgál azon körülmény, hogy mióta zárszámadásaink vannak, azóta az ily természetű nyereségek és veszteségek mindig be voltak foglalva a jövedelmi hiányban, másrészről azon körülmény, hogy ha egyáltalában megkívántatik, hogy mérleget készítsünk, a jövedelmi mérleg csak úgy fog tökéletesnek tekintethetni, ha úgy az állampénztár kezelésével, mint az állam követeléseivel és adósságaival kapcsolatos nyereségeket és veszteségeket is magában foglalja. Ezeket kívántam az általános részre nézve megjegyezni, részletekbe nem kívánok bocsátkozni, hanem csak egyszerűen jelzem, hogy mindazon felvilágosítások, melyek a részleteknél az ellenzék indokolásául szolgálnak, a bizottság jelentésébe befoglalva vannak. A bizottság ez indokokat vizsgálat alá véve, azon meggyőződésre jutott, hogy azok a valóságnak megfelelnek, hogy tehát a zárszámadásilag mutatkozó eltérések indokolva vannak. Ez alapon bátor vagyok kérni, méltóztassék a t.hát a zárszámadási bizottság jelentésében foglalt határozati javaslatokat elfogadni s a kormánynak ez által a zárszámadásilag mutatkozó eltérések tekintetében a törvényszerű fölmentést megadni. Fröhlich Gusztáv kifogásolja, hogy akkor, mikor a földtehermentesítési alapnak földtehermentesítési pótlékokból is fölöslege van, a földtehermentesítési kötvények törlesztésére szükséges összegek beszerzése czéljából mégis papírjáradék bocsáttatik ki. Ennélfogva a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: »A képviselőház utasítja a kormányt: 1. egy oly törvényjavaslat beterjesztésére, melynek alapján a földtehermentesítési adópótlékból befolyó összegek azon feleslege, mely nem vétetik igénybe, ezen adósság kamatoltatására és tervszerinti törlesztésére, ezen adósság rendkívüli törlesztésére fordíttassék; 2. miután pedig a földtehermentesítési pótlék ez idő szerint már szedetik, a földtehermentesítési adósság kamatoltatását és tervszerű tőketörlesztését, illetőleg terjeszszen be a kormány egy javaslatot, mely hatályon kívül helyezi az 1880. IX. t.-cz. 3. §-át.« A napirend: Az idő előrehaladván, az elnök megállapítja a holnapi ülés napirendjét. E szerint először a ma elfogadott törvényjavaslat fog harmadszor felolvastatni. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 18. 47 A Domokosok. Regényes történet. Irta: T©Hsa, HS^Zór. Asszonyok versenye. (Folytatás.) — Kívánom, hogy kilásd. De ha nem találnád itt meg, ha nem ismernél rá, bizony visszaadom az erszény aranyad. Azzal parancsot adott a kadmna az eunuchoknak, hogy hozzák fel az udvarba mind a kertben dolgozó rabszolgákat, akiknek még tisztességes kinézésük vagyon. Azokat ott sorban felálliták s akkor Damokos Tamásné végig haladt a sor előtt, arczaikba nézett, busán fejet csóvált és visszatért a kadmához, a ki hölgyeivel együtt a kastélynak egy aranyrácsos köröndjéből nézte ezt a szemlét. — Az én uram nincsen ezek között. Ekkor Kalme azt parancsolá, hogy tereljék fel a többi rabokat a bőrgyárból, akik ott dolgoznak. Egyszerre nem fértek el mind az udvarban, csak úgy csapatonként hajtották fel őket. Ezek már elzüllött, marezonaalakok voltak, naptól agyonégett, szenvedésektől elkényszerült arczokkal, félig mezítelen, rongygyal tél-túl fedett sovány tagokkal; karjaik, lábszáraik a bőr csávától sárgára, feketére, vörösre edzve. Kín ezeket látni, végig szemlélgetni. Damokos Tamásné sorba járt előttük, végig nézett rajtuk s csüggedten tért vissza: »egy sem az én uram!« Egyre nyomorultabb alakok csoportját terelték eléje. A könytül alig látott már. Azok között sem volt még Damokos Tamás. Most aztán Kalme parancsot adott, hogy hozzák elő a bőrgyárból a foglyokat. Ezek végzik a legkínzóbb munkát, melyre azokat szokták kárhoztatni, akik vagy szökési kísérlettek meg, vagy a váltságdíjukra hiába várattak. Ezek nem emberi alakok már, hanem kisértetek! Ilkának a szive úgy elszorult, mintha hegy feküdnék rajta, mikor ez ijesztő alakok eléje lépdeltek, arczuk elcsúfítva, megcsonkítva, Isten képe kitörülve róla. Oh mily szívfájdalom őket igyen látni, egy kedves alakot közöttük keresni! De mégis megtalálja! Arczát szétmarczangolhatták, de azt a büszke fejhordozást el nem vehették tőle. A szennytől fekete, a rongytól undok alakban ráismer az ő kedvesére, s oda rohan hozzá, öleli karjával, elhalmozza forró csókjaival s mondja édes szóval ennek az elundokitott arcznak: »én angyalom! én szivem bálványa!« Kalme nem állhatta ki tovább ezt a jelenetet, kirohant a körönd ajtaján , nem törődött vele, hogy férfi szem látja fátyoltalan arczát, odarohant az ölelkezőkhöz. — Menjetek előlem! Takarodjatok innen! Ne öleljétek itt egymást, ha én látlak! Itt a pénzed aszszony! Vedd vissza a váltságdíjad! Azzal oda veté az erszényt a lábaihoz Ilkának. — Nem akarnád őt kiadni? kérdé megrettenve Ilka. — De kiadom ingyen! Damokos Tamás még most is büszke volt! Rongyos, szurtos és ijesztő! De még mindig kevély. — Vedd fel azt az erszényt, mondá a nejének s add vissza az úrasszonynak. Ennyit kértek értem, ennyit adnak értem. — És én mégsem veszem vissza, mondá Kalme , s most már ő is versenyre szállitá a maga büszkeségét. Most vettem Ahmet bégnek a levelét, amely mást parancsol; hallgasd meg, nem fogod megbánni. (Mint azt a másik levélolvasást, gondold magában.) Mikor azt elolvasta Kalme, az eltorzítot arcznak is volt ragyogása. — Lásd, monda a levél elolvasásával, Kalme, s a feleséged ilyen hűséges volt hozzád. — Tudtam ént azt mindig! kiáltá Damokos Tamás, keblére szorítva édes egyetlenét. — No hát vedd vissza a pénzed! — Mégsem veszem vissza, Monda Tamás. Hanem ha kegyelemosztó napod van, fogadd el hát ezt a váltságdíjat nem értem, hanem kétszáz fogolytársamért, kik velem együtt jutottak rabságba. Add ki őket, hadd jöjjenek ők is velem. — Jól van. Vidd őket magaddal. De ha a rabokat nem adhatom ingyen, szabad nekik adnom egyéb útravalót. Gyalog hosszú az út, ott künn a ménesem. Válaszsz ki belőlük annyi paripát, a bányán vagytok, magyar rabok. S aztán nehogy a moldvai oláhok, kozákok, fegyverteleneket megcsúfoljanak, itt van a fegyvertár, vigyetek belőle magatokkal kardot, lándzsát, a mennyit elbírtok. De még az sem illenék, hogy útközben fosztogatásokból tartsátok magatokat: útiköltségnek vegyétek el tőlem ezt az erszény aranyat. S ezzel a sokat utazott kétezer arany megint csak visszavándorolt a Damokos Tamás kezébe. Még utoljára majd a Kalme marad győztes az asszonyversenyben. Most már Ilka asszony könnyező szemekkel fordult hozzája: — Óh úrasszonyom! Mivel háláljam én meg ennyi jóságodat ? Mit adhatok én te neked ezért. Kalme szemei úgy égtek, ragyogtak. — Add ide egy pillanatra azt a kis kölyköt a karodról, hadd csókoljam össze. Ilka odanyújta két kezével a kis szégyenkedő pirospofájú angyalkát. Kalme odaragadta azt a keblére mind a két karjával, s elhalmozta arczát, szemeit, homlokát forró csókjaival; a könny, mint a zápor, úgy szakadt szeméből, egy hosszú pillanatig olyan boldognak álmodta magát, mint az a másik asszony. Akkor visszadobta a gyermeket hevesen az anyja keblére. — Fogjad ! vigyed! S most már szaladj előlem a kincseiddel: amig jókedvemben találsz, amig föl nem ébredek haragos kedvemre; mert akkor, nem tudod, hogy nem öllek-e agyon, s elveszem tőled az uradat és a gyermekedet! De úgy megijedt ettől a fenyegetéstől Ilka aszszony, hogy egy pillanatig sem maradt ott állva, hanem a két kezével megkapta egyfelől az urának, másfelől a nagyobbik fiának a kezét, a kisebbiket a nyakába ültette lovazva s úgy futott ki velők a nyitott várkapun, mint a ki lopott kincset visz magával. Csak azután, hogy a kapun kívül voltak, s látta, hogy senki nem kergeti, tért magához, s azt kérdé az urától: — De várjon Buzdurgán márra, ha hazakerül, helyeselni fogja-e azt, hogy a felesége ennyi rabot elbocsátott s még lovat, fegyvert is adott nekik ? — De bizony nem fogja. — Talán meg is haragszik érte a feleségére ? — De nagyon megharagszik. — Mit fog vele tenni? uram Jézus! — Bőrzsákba varratja s beledobatja a nagy vízesésbe. — Hogy az ur Isten pusztítsa el őtet, mielőtt hazaérkezne! — Magam is azt kívánom neki! (Talán nem is tette volna azt hozzá Damokos Tamás, ha előre tudta volna, hogy az Ur Isten meghallgatja ugyan azt a kegyes óhajtást, hanem épen ő rá fogja bízni annak végrehajtását. (Vége következik.) azután folytattatik a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása. Végül a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat fog tárgyalás alá vétetni. Élés vége d. u. 1/43 órakor. A főváros közgyűlése. — ápril 18. A főváros mai közgyűlésének legfontosabb mozzanatát azon indítvány elfogadása képezte, hogy jövőre a főváros iskolái polgári iskolai szaktanfolyammal bővítessenek ki. Kétségkívül örvendetes hatást fog gyakorolni ez a polgári iskolák minden igaz barátjára és utánzásra lel majd országszerte, mert csak így válnak a polgári iskolák igazán azzá, minek szánva vannak: értelmes kereskedőket, iparosokat és gazdákat képző szakiskolákká. Említést érdemel továbbá, hogy a közgyűlés ismét 25 új tanítói és tanítónői állomás szervezését, továbbá az Országúton új iskola építését rendelte el. A többi tárgyak közül még az óbudai temető tárgyában beadott monstre-kérvény érdemel említést, mely azonban érdemileg nem nyert elintézést. Az ülés folyamáról tudósításunk a következő: A közgyűlés megnyitása után Ráth főpolgármester melegen emlékezett meg az elhunyt Ma to- ray Elekről, ki szakértelmével és hazafias buzgalmával a főváros ügyeinek sok éven át szolgált. A közgyűlés a haláleset felett fájdalmát jegyzőkönyvileg fejezte ki. Elnök bemutatta a bíráló választmány határozatát, melynél fogva a virilista tagok közül hat mandátumát veszti, mivel qualificatiója megszűnt. Ezek helyébe a póttagok közül behívatnak: Heinrich Ferencz, Vaskó Endre, Varheim János, Báthori Mihály, Werderber István, Luczensaacher Pál. Matolay helyére belép dr. Végh Arthur. Ezután Harsányi Adolf interpellált. A polgármestert az iránt kérdé: Van-e tudomása arról, hogy több fővárosi képviselő a leszámítoló és pénzváltó bank igazgatótanácsában ül, mely bank pedig a fővárossal szerződési és leszámolási viszonyban áll ? E körülményt megegyeztethetőnek tartja-e az 1872 36. t.-cz. 23. és 28. §-aival ? Ha nem tartja megegyeztethetőnek, minő intézkedést szándékozik tenni? A polgármester a választ a jövő közgyűlésen adja meg. Most a múlt közgyűlésről vissza maradt egyetlen tárgyat: Apaticzky K. kőbányai halottkém felfolyamodványát tárgyalták, hogy a rákosfalvai szolgálatokért kocsibér átalány adassék neki. Számos felszólalás után a közgyűlés a tanács határozatát megváltoztatván, Apaticzkynak évi 100 frt kocsibér átalányt szavazott meg. Majd Viola tanácsnok adott elő kisebb gazdasági tárgyakat. Hat kőbányai sertésállástelek eladása végett tartott árverés eredményét jóváhagyták. Nyolcz kőbányaligeti telek pedig a főváros tulajdonába visszakerülvén, azok 2—6 frtnyi kikiáltási árral (□ ölével) újra elárvereztetnek. Egy molnár-utczai városi telek Szarvassy Sándornak évi 50 írtért bérbe adatik. Hornig Józsefnek megengedték, hogy a Krisztinaváros felőli várbástya tövében kioszkot épithessen. A régi ferenczvárosi temető mellett levő nyílt lovagló hely iránt a katonai hatósággal a szerződés még öt évre meghosszabbittatik. A budai katonai lövölde kibővítéséhez kellő m. e. 2600 négyszögölnyi területet a hadmérnökkari igazgatóságnak megadja, de az egész területért ezentúl 40 frt évdijat tartozik fizetni. A Kemniczer utczában fekvő 4022 hrsz. telek eladása jóváhagyatott, úgy szintén jóváhagyták egy budai telek megvételét a gyámtartalék alap javára. A VI. ker. előljárósági hivatalhelyiségek átalakítására 725 frtot megszavaztak. Verderber István mint gyám felfolyamodását átiratási díj tárgyában a jogi bizottsághoz utasították. Bejelentik, hogy a liquidáló bizottságba három jelölt közül 64 szavazattal Mandl J. Ignácz választatott meg. A bérkocsiszabályrendeletre a belügyminiszter által tett észrevételek szellemében pótolt szöveget elfogadták. A főváros részéről a leszámítoló és pénzváltó bank felügyelő bizottságába ismét Horváth János tanácsos és Fuchs Gusztáv biz. tag küldetnek ki. A Kassovitz-féle és a Schlechta-féle szegényházi alapítványok felől készített alapítói okiratokat a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyja. A központi vaspályatársaságnak a zugligeti vonalon a második Binpár lefektetésére az engedély kiadatik. A közegészségi bizotság indítványára újabb felterjesztés fog intéztetni a kormányhoz, hogy miután egyéb alkalmas terület a pesti új temető számára nem mutatkozik, mint a már előbb kiszemelt város terület Kőbányán, hagyja jóvá a közgyűlési határozatot. Most felolvasták 2377 ó-budai lakosnak felfolyamodását az Ó-Budára kitűzött új temető ellen. A terület szerintük igen vizenyős és a hozzá vezető út sok pénzbe kerülne. Bár előadó jelenti, hogy az idevonatkozó határozat már részben foganatosítva van, pl. a tvkönyvbe temetőnek van már bevezetve stb., de Máry Gyula, Végh János, dr. Sághy Gyula és Rácz oly irányban érveltek, hogy a kérvény adassék ki a tanácsnak a bennefoglaltak tüzetes fontolóra vétele végett, addig pedig, míg véleménye beérkezik, az ezen terület tárgyában folyamatban levő tárgyalások akasztassanak meg. Ráh főpolgármester azonban utalva arra, hogy a temetőhöz a város már 16 parczellát megszerzett, ki is fizetett s csak egy telek ügyében folynak még tárgyalások, amik esetleg egy újabb terület kijelölésének útjába nem állnak, — indítványozta, hogy a közgyűlés előbbi határozatának érintetlenül hagyása mellett a kérvényt a tanácshoz azzal adja a közgyűlés, hogy annak pontjai felől tüzetesen nyilatkozzék. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A tanács 25 újabb tanítói állomás szervezése iránt tesz javaslatot Draskovics J. a fővárosi elemi tanügy hanyatlásáról kezd beszélni, mire nagy zaj támad s ő folytonos zaj közt fejtegeti, hogy a gyermekek erkölcse hanyatlik, igen sok a vásott tanuló. Midőn elnök figyelmezteti, hogy nem erről van szó, azon indítványnyal lép elő, hogy az elemi iskolákban is gymnasiumi tanári qualificatióval bíró tanerők tanítsanak a fővárosban. (Nevetés! Zaj) Ezen különös indítvány felett Hunfalvy János röviden megcáfolta Yaskovics azon állítását, hogy a fővárosi elemi tanügy hanyatlik, az meg a legfonákabb volna, ha az elemi iskolákban tanárok működnének, mert ő mint egyetemi tanár az egészen más czéllal bíró elemi tanításra nem merne vállalkozni — a közgyűlés napirendre térvén, a 25 tanítói állomás szervezését egyhangúlag elfogadta. Ezután elfogadták a dunagőzhajótársaság ajánlatát, hogy a hajógyári telepen elemi iskolát épít, s megszavazták ezen iskolába a felszerelést s megadták a tanerőket; egyúttal a gőzhajótársulatnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Most Hubonay József indítványa nyomán készült azon tanügyi bizottsági vélemény olvastatott fel, hogy elvileg mondassák ki az összes fővárosi polgári főiskolák oly megtoldása kereskedelmi ipari vagy gazdászati szaktanfolyamokkal, hogy az alsó 4 osztály tananyaga marad amint van. A felsőbb 3 osztályban pedig szaktárgyak taníttatnak. A II kerületben pedig már a jövő tanévre ily módon váljék kereskedelmi középiskolává a polgári főiskola. Ezen indítvány ellen csak Békey Imre tanfelügyelő szólt, mert szerinte az határozottan a törvénybe ütközik. Ő csak egy helyes módot tud czélravezetőnek s ez az: Írjon fel a főváros a közoktatási miniszterhez, hogy a polgári iskolai tantervet módosítsa akkép, hogy mellesleg a 4., 5. és 6-ik osztályokban kereskedelmi tárgyak is taníttathassanak. Daráni Ignácz tetszés közt szól a fölfogás ellen. Kezében van az 1868: 38. t.-cz. melynek 79. § a semmikép se tiltja a polgári iskolák jelenleg tervezett átalakítását. A mellesleg való tanítás félrendszabály, amiből haszon nincs. Szólót illetékes helyen biztosították is, hogy a főváros ezen szándéka semmi akadályba nem ütközik a kormány részéről. A polgári iskola még egy meg nem állapodott intézmény: az apa nem tudja, mire nevelje belőle a fiát. Azért idomítsuk az iskolát a gyakorlati élet igényeihez. A II. kerületben az iskola, hite szerint fog teremteni tanítványokat is. (Zajos helyeslés) Ballagi Mór sem tudja felfedezni a törvénynek azon §-át, amibe ezen javaslat ütközik. Szükséges kenyérkereseti pályát csinálni a polgári iskolai képzésből. Hogy fogunk-e szerezhetni egy éves önkéntességi jogot e tanodát végzet ifjaknak, a miatt — úgymond — ne fájjon a fejünk. Szólt még Lutter Nándor főigazgató a tanácsi javaslat mellett. A polgári főiskoláknak a szervezetét eddig nem találtuk el, most lépünk a helyes útra. S aki nem hunyja be szemét, látnia kell, hogy kereskedelmünk csak szinleg, csak mázra magyar, s hogy gyökeresen magyar kereskedelmünk legyen, arra kell teremteni szakiskolát, mint most akarnak. Annál inkább ajánlja, mert semmi törvényes akadálya nincs. Austriában a 7 éves tanfolyamú reáliskolát végzett tanítvány nyer egy éves önkéntesi jogot, ezek a növendékek is fognak nyerni. (Zajos helyeslés.) A közgyűlés majdnem egyhangúlag elfogadja a Párisi színházak. — Delibes új operája: »Lakmé.« — — ápr. 15. A jelenkori franczia zeneszerzők közül Delifaes r ő túlzás nélkül lehet állítani, hogy burokban született. Világrendítő sikere még nem volt s mégis, többé-kevésbbé, az egész művelt világon — amit némi pretensióval »Európának« kérek olvasni — ismerik és kedvelik. Egyénisége megnyerő; művészi egyénisége kellemes. Igaz ugyan, hogy ő operaszerző számba kíván vétetni, de eddig, kivált két hallétjének: »Sylviának« és »Coppéliának« köszöni hírnevét. Még tán annak a — majdnem azt merném mondani: moliérei — »Király mondta« czimü víg operának, mely extra muros (s kivált Bécsben és nálunk) nagyobb sikert aratott, mint intra. Már a történeti tárgyú »Jean de Nivelle« nem hagyta el a franczia határt. Délibes Leo még fiatal ember: 1836-ban született s máris emberül megtett szép útra tekinthet vissza. Ha magyar ember volna, már két év előtt megütették volna vele zeneszerzői huszonötéves jubileumát, mert húsz éves korában került színre, egy kis színpadon »Deux sous de charbon« czímű nem kevésbbé kis operettje, amire egyébiránt Delibes nem igen szeret emlékezni, s ha akadt mégis néhány franczia lap, mely emlékeztette őt rá, ez csak arra vall, hogy még itt sem ismerik eléggé a tapintat ama művészetét : honnan kell számítani egy író vagy művész nyilvános működését ? Delibes is, mint minden hivatott ember, aki nem épen »lángész«, sokat tapogatózott: eleintén az operette felé fordult s féltucatot meghaladó operettesei közül a mi vidéki színpadainkon tán még most is játszák a »Petaud király udvarát.« Első komoly műve — s tán ez az ő számára kijelölt út! — »Source« (»Forrás«) című ballet volt, mely az itteni nagy operában került színre, szép sikerrel. Hét évvel azután lépett föl Delibes azzal az őszintén vig dalművel, melynek »Király mondta« a kifejező czíme, melynek azonban itt a Francziaország történetében dátumot jelölő dalsorsa volt. 1873. május 24-én adták először e kellemes zenéjű operát s a premiére alatt, az első és második felvonás közt, a folyosókon Thiers bukásának hire terjedt el. Ezentúl az uj operával senki sem törődött, mindenki az uj kormányt, sőt az uj kormányt orra át találgatta s mivel Párisban a premiere-től függ minden (a miből persze a művészet igaz érdekeire nézve sok visszáság következik) az új operának épen nem volt megérdemelt sikere, s Bécsben, a gyászos emlékezetű »Komische Oper«-ben magam is nagyobb sikerét láttam, mint amilyenről az akkori párisi lapokban most olvasok. Delibes finom zenéjű, dallammal telt zeneszerző ; tehetsége hajlékony, alkalmazkodó, de valódi tehetsége (ami alatt művészi önállóságot értek) mégis, úgy látszik, az egészen könnyed opera vagy ballet-zenére utalja. Műveit, tanult zenész (az itteni zeneképzőben a compositio tanára) s azért tehetségének befogadó könnyedségével a legkülönfélébb genreok Rrodusán is átugrik; de egyéniségének bélyegét valósággal csak arra nyomja, amiben, mint benne magában, könnyedség, gondtalanság, derültség van. De tán elég is ennyi a zeneszerzőről magáról , és bevezetésnek alighanem sok is. De szükségesnek tartom e személyes bemutatást, hogy amit — néhány megjegyzést — tegnap szinre került új művére megtenni fogok, ne gáncsnak tűnjék föl. Mert Delibes tegnap a? »Opera comiquet»