Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-01 / 119. szám
Szerkesztéség: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. REGGELI KIADÁS KIaDÓ-HIVATAL : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................... 2 frt. 3 hónapra .. .. ...... .. .......... 6 » 6 hónapra ................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenként ......................... 1 » II. évi folyam. Budapest, 1883. kedd, május 1. 119. szám, Budapest, április 30. Észrevételek a vízjogi törvényjavaslatnak az öntözésre vonatkozó intézkedéseire. Most midőn a földmivelési minisztérium szakosztályában a vízjogi törvényjavaslat tárgyában értekezlet tartatik, nem tartom feleslegesnek a vízlevezetés czéljából ásott árkok és csatornák engedélyezése és létesítése körül egy-két, a gyakorlatban már nálunk is felmerült s a csatornák mentén a földbirtokosoknak igen érezhető kárt okozó körülményre az illető szakférfiak figyelmét felhívni. Teszem ezt nem csak az ezután keletkező vízi utak s öntöző csatornák érdekében, hanem tekintettel a már létezőkre is, amelyeknek hiányosságai nem kis akadályul szolgálnak azon czél elérésére, hogy ezen üdvös intézkedés az országban a földmivelés és ipar előmozdítására kellő méltánylásban részesülhessen. Az öntözés felkarolásáról és terjesztéséről lévén szó, szükség a felhasználandó vízben minden lehető módon gondoskodni főkép az Alföldön, hol ezen nagybecsű elem, az év melegebb szakában, tehát épen akkor, mikor szárazság miatt szenved a mező, megbecsülhetetlen jótétemény gyanánt tekintendő. Ezen elvből indulva ki, a víznek a csatornákban és árkokban való elvezetése nagy elővigyázatot igényel, s annak mértéktelen elfecsérelése az átszivárgás s a talaj beivása által gondosan elkerülendő. Hogy mennyire nyomatékos ezen körülmény, tanulságul szolgálhat maga a Ferencz-csatorna, mely a bezdáni zsilipen a Dunából veszi eredetét s hogy két szakaszra osztott tartányai mindig kattentálva legyenek, azaz bizonyos megállapított niveam maradhassanak, legalább is kétannyi víztömegre van szüksége a beömlésnél, mint a csatorna keresztszelvénye megkívánná. Vagy egy más esetet hozván fel, mikor a kissztapár-újvidéki csatorna elkészült, senki sem figyelt arra, hogy a bezdáni zsilipet is nagyobbítani kellett volna legalább 10 köbméter másodperczenkénti horderővel s ezért az anyacsatornában annak egész hoszszában, a viz magassága mintegy 30 centiméterrel apadt. Hogy ezt a vizréteget visszapótolják, Bajától és Szeremlétől a Szurdok és a baracskai Duna ágait uj töltés közé fogták s körülbelől a bezdánihoz egyenlő horderejű zsilipet kellett építeni Kossuthnál, hogy a csatornák vízszínét 30 centiméterrel magasabban a szükséges niveamn fentarthassák. És hová lett ez a temérdek víztömeg ? A csatorna fenekén s oldalain szivárog el legnagyobb részt a víz a közelfekvő földek kimondhatatlan nagy kárára. Mindezen károknak elkerülése szempontjából én a törvény által meghatározandónak tartom, hogy 1- er a vizek levezetését eszközlő árkoknak és csatornáknak fenekei és oldalai kellően vízmentesen építtessenek akár agyag, akár beton vagy maszk segélyével és így a lakóépületek is; 2- szor hogy minden öntöző csatorna mentén s a főárokkal egykezüleg, lecsapoló árkok huzassanak az öntözés és ipari czélokra felhasznált vizek viszszavezethetése esetére, és a kanálisból átszivárgó vizek felfogására. Ezek főmomentumot képező feltételek, melyeket nem kell a műszaki berendezés részletezésére bizni, hanem egyenesen törvény által lennének kimondandók. Törvénybe utatandó lenne továbbá az is, hogy az ilyen öntözőárkok s csatornák tervezete alkalmával az altalaj geologiailag is tanulmányozandó volna s annak keresztszelvényei a tervrajznak kiegészítő részét kellene, hogy képezzék. Az alföldön nagy kiterjedésű oly területek vannak, hol egy pár méter mélységre már futó homokot találunk, de a kavicsos homok csaknem mindenütt létezik közvetlenül az altalajt képző agyagos föld alatt, ahol tehát a csatorna feneke két és több méter mélységre van a földszin alatt beásva, ott többé a vizet nagy veszteség nélkül elvezetni lehetetlen; de az átszivárgó viz egyebütt üti fel magát s kiapadhatlan forrásául szolgál a káros talaj s belvizek terjedésének. így történik, hogy a földmivelő sok esetben jogosan is elitéli az öntözést, mint az ő jóléte ellen tett intézkedést. A felhozott esetek eléggé ismeretesek s elegendő nyomatékkal birnak egyszersmind az itt előadottak indokolására, de nem lesz felesleges ezen igen fontos tárgyat még külföldről, nevezetesen felső Olaszországból vett példákkal is támogatni. Annyival is inkább, mert ott is kényszerítve voltak közelebbről az átszivárgás megakadályozása végett a fent jelzett pontokat törvényerőre emelni. Olaszországban az altalaj permeabilis volta következtében mondhatni, hogy nincs öntöző csatorna, mely kisebb-nagyobb mérvben, a mederben levő vizet át ne bocsátaná. A híres Cavour csatorna mentén a fakadó vizek egymásután nagy számban buzognak fel; a közelebb eső kutak s források a csatorna létesítése óta rendkívül bő vízzel rendelkeznek. A Naviglio di Langoscóból a felvett vizek fele része a kavicshomok alrétegen keresztül a Ticinoba visszafolyik és az első szakaszából Muzza mellett, az átszivárgó víz az Adda felé veszi útját nagy kárára Lódi város lakossainak. Elannyira, hogy a Naviglio társulat képviselője már rendelkezett is a csatornák fenekének kibetonírozása végett, hogy ezen átszivárgásokat különben a Marlesana csatornán megakadályozza. Nagy, de elkerülhetlen kiadás volt ez. De ezen intézkedéseknek még közjogi alapja is van, minthogy ez csakugyan ellenkezik a mezőgazdaság elemi fogalmaival és a társadalmi viszonyokká is, hogy egy vagy másik víztulajdonos vagy társulat vigyázatlansága és hanyagsága miatt oly nagy menynyiségű közvagyon használaton kívül tétessék. Másrészt maguk a társulatok vagy magánosok, kik oly nagy költséggel építették ki vízvezető csatornáikat, a legnagyobb mértékben érdekelve vannak, hogy azok víztartó állapotba tétessenek s a burkolásra szükséges munkálatok, habár utólagosan, a mű befejezése végett végrehajtassanak. Hogy mikép lehet mind egy cseppig megőrizni bizonyos vízmennyiséget egy csatornában vagy tartányban, arról még az olaszok is ismeretet szerezhetnek maguknak a Mórok által készített palermói híres Conca d’oronak vagy némely spanyolországi tengeri kikötőnek a megszemlélése által. Ott lehet látni, hogy mily nagy eredmény érhető el aránylagosan igen csekély víztömeggel is. Magyarországon természetesen nincs szükség folytonosan olyan nagymérvű vízmegtakarításra, mint a melegebb Olasz- s még annál is melegebb Spanyolországban, ezért sok tekintetben az a nagy részletezése az öntözővíz kiosztásának a különböző átensek közt nem is jöhet számításba, legalább még jó ideig nem, hanem mind e mellett is a takarékosságban magának a kormánynak s törvényhozó testületnek kell példával elől járni, ha azt akarja, hogy az öntözéssel s a hajózó csatornákkal czélt érjen. Folytatva az olaszországi példákat, a fent megemlített Naviglio di Langosco 25 köbméter víztömeg horderejűre van kiszámítva, de ebből épen 13 köbméter elszivárog, elvész, úgy, hogy csak 12 köbmétert lehet öntözésre felhasználni, s minthogy a csatornában levő minden köbméter vizet 1 millió líra értékre szoktak Lombardiában számítani, tehát nem kevesebb, mint 12 millióra rúg azon veszteség, mely a társulatot sújtja. Ezen terhes állapot orvoslása iránt azonban a csatorna igazgatósága erélyes intézkedésekhez fordult s máris észrevehető a javulás a jelzett irányban. Végül még nem lenne felesleges törvénybe igtatni azon intézkedéseket, melyeknek czélja lehetővé tenni a magasabban fekvő házaknak ép oly könnyűszerű megöntözését s vizzeli elbontását, amint ez a lapályosabb, alantabb fekvő területeken eszközölhető. E végre ki kellene mondani, hogy az úgynevezett csere (permuta) a használók közt megengedtetik. Megtörténik ugyanis gyakran Olaszországban, hogy alant fekvő lapos területek megöntözésére a vizet igen magas niveauból veszik ki, mikor sokkal alacsonyabban álló nyíláson is elegendő vizet kaphatnának ugyanazon terület öntözésére. A magas fekvésű zónák ennek következtében vízhiányban kell, hogy szenvedjenek, míg ellenben a lapályosabbaknak igen bőven jut ki a vízből. Tehát bármennyire féltékenyek is legyenek az egyes utensek saját vizeikre, mégis gyakran megtörténhetik, hogy két ilyen víztulajdonos ki szeretné cserélni a jogát, a vízvezetést, illetőleg, mely csak akkor állhatna be legfeltehetőbben, mikor a magasabb terület tulajdonosa kimutatná tervszerűen az alantabb fekvő birtokosnak, hogy ő képes lenne ugyanannyi terület számára a szükséges vizet egy alantabb fekvő nyráson vagy csurgón eszközölni. Ezen permuta is csak a törvénybe igtatás által nyerhet gyakorlati alkalmazást, mert máskülönben a cserére bajosan áll reá a jobb helyzetben levő magas folyású víz tulajdonosa. Természetesen, ha ezen intézkedések a már meglevő csatornákra is kiterjesztetnének, akkor méltányos lenne ezekre is kiterjeszteni a berendezéshez való tőke beszerzésére szükséges biztosíték megadását is. BODOLA LAJOS: Mai számunkhoz egy év melléklet van csatolva. Az országos gazdasági egyletnek a földbirtokos-osztály hitelviszonyaira vonatkozó pályakérdései. Az orsz. gazd. egyesület nemzetgazdasági szakosztálya által a magyar földbirtok érdekében kiírandó pályázat tárgyában kiküldött albizottság gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak: gr. Károlyi Sándor, gr. Dessewffy Aurél, Hódossy Imre, Darányi Ignácz és Ordódy Lajos mint jegyző. Darányi Ignácz előadja, hogy a magyar földbirtok megóvása érdekében szükséges rendelkezések részben megoldatnak az akadémiában vegyes bizottságilag megállapított Bay-féle 3000 frtos pályázat kiírásával; hátra van azonban a kérdések két csoportja, név szerint egyfelől a közigazgatás és másfelől a közhitel szempontjából a földbirtok érdekében szükséges rendelkezések. Attól tart azonban, hogy ha a kérdések mindkét csoportja jelöltetik a pályázatban, ez az erők szétforgácsolására fog vezetni, ennélfogva az orsz. gazdasági egyesület által külön kiírandó pályázat a kérdések fontosabb csoportjára, név szerint a hitelviszonyok mikénti szervezésére volna korlátolandó. Ezekből kiindulva, a pályázat szövegét következőkép javasolja megállapíttatni: »Mely intézkedések, esetleg mily törvényhozási rendelkezések volnának szükségesek az államiságunk szempontjából fentartandó földbirtokososztály hitelviszonyai tekintetében? Adassék ezek közt különösen elő, hogy szükséges-e az 1876. XXVII. törvényczikkben foglalt váltótörvény módosítása s ha igen, mily irányban s mily korlátok között ? Gróf Károlyi Sándor teljesen osztja a kifejtett nézeteket, felhívja azonban a figyelmet arra a körülményre, hogy a legsürgősebb szabályozást a középbirtok és a kisbirtok személyes hitele igényli; e részben ugyanis a birtokos osztály meglehetősen elmaradottnak tekintendő. Gróf Desewffy Aurel ugyanily szellemben nyilatkozik s ezért óhajtaná, ha a gróf Károlyi által felvetett eszmére a pályázók figyelme különösen is felhivatnék. Hódossy Imre nem tartja egészen helyesnek a Darányi által javasolt szöveg bevezetését; attól tart, hogy a födbirtokos osztály fentartásának az államiság szempontjából való hangsúlyozása félremagyarázásokra fog alkalmat adni és a földbirtokososztályt az iparos és kereskedelmi osztálylyal mintegy szembeállítani látszik, holott például, tekintve a felvidéki viszonyokat, a földbirtokos osztály fenmaradását csakis az iparviszonyok fejlődésétől remélheti. Magát a pályázati formulázás lényegét azonban teljesen osztja, mert maga is azt tartja, hogy a hitelviszonyok tekintetében lehet a földbirtokos osztály helyzetét leginkább javítani. Az előadottak alapján indítványozza, hogy a Darányi által javasolt szöveg bevezetésének, illetőleg az első kérdésnek helyébe következő kérdés vetessék föl: »Mily intézkedések volnának szükségesek a középbirtokos és bérlői osztály és milyenek a kisbirtokos osztály reális és személyes hitelének helyes szabályozására?« Gróf Károlyi Sándor nem habozik hangsúlyozni a vezérlő szempontot, ha az ipar és kereskedés érdekeltjei saját érdekükben mozognak, a földbirtokos osztály is kell, hogy ugyanezt tegye. Az érdekek ezáltal nem helyeztetnek ellentétbe, hanem inkább kiegészítik egymást; ennélfogva a Darányi által javasolt pályázati szöveget változatlanul meghagyatni kívánja oly megjegyzéssel, miszerint ez a Hódossy által javasolt s szóló által is hangsúlyozott speciális kérdéssel egészíttessék ki. Gr. Dessewffy Aurél szintén a mellett van, hogy a pályázat kiírásának indoka, t. i. a földbirtokos osztály fentartása az államiság szempontjából hangsúlyozva legyen. Ezután gr. Lónyay Menyhért elnök ily értelemben kimondja a határozatot, mely szerint a kérdés következőleg forumláztatik: »Mely intézkedések, esetleg mily törvényhozási rendelkezések volnának szükségesek az államiságunk szempontjából fentartandó földbirtokos osztály hitelviszonyai tekintetében ? Adassék ezek közt különösen elő, hogy 1. mily intézkedések volnának szükségesek a középbirtokos és bérlői osztály, és milyenek a kisbirtokososztáy reális és személyes hitelének helyes szabályozására? 2. szükséges-e az 1876. XXVII. tcz.-be foglalt váltó-törvény módosítása s ha igen, mily arányban és mily korlátok között ? A pályázat összegét illetőleg befolyt az indítványozó Darányi Ignácz által felajánlott 400 írton kívül gróf Széchenyi Pál minisztertől 400 frt, Vigyázó Sándortól 400 frt, gr. Zichy Nép. Jánostól 50 darab cs. arany, az albizottsági ülés folyamában pedig felajánltatott még gr. Dessewffy Aurél által 200 frt és gr. Károlyi Sándor által 200 frt, úgy hogy a pályadij eddig 1600 frtot és 50 db császári aranyat tesz. KÖZLEMÉNYEK: Enquete az iparstatistika szervezése ügyében. Többször említettük már, hogy az országos statistikai hivatal az iparstatistikai felvétel szervezése ügyében részletes javaslatot terjesztett a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter elé, a javaslatot magát annak idején közöltük is. A minisztérium a statistikai hivatal ajánlatára ezen tervezetet kiadta véleményezés végett: az országos statistikai tanácsnak, a kereskedelmi és iparkamaráknak, és az országos iparegyesületnek. Ezen testületek befejezték tanácskozásaikat s fölterjesztették jelentéseiket a minisztériumhoz, amely most május hó 2-ára d. u. 5 órára szakértői értekezletet hívott össze. Az enqueten dr. Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt részt fognak venni: az országos statistikai hivatal részéről Keleti Károly miniszteri tanácsos és dr. Jekelfalussy József min. titkár; az országos statistikai tanács részéről Havas Sándor, Hegedüs Sándor, Meitzer István, dr. Földes Béla, Körösi József, b. Kochmeister Frigyes; a budapesti kereskedelmi- és iparkamara részéről dr. Szvetenay Miklós kam. titkár és Ráth Károly kam. alelnök; az országos iparegyesület részéről Mudrony Soma igazgató , Heltai Ferencz, Walser Jakab, Adler Ignácz, Fischer Ignácz, Guttmann Oszkár, Ungár Ignácz és Burchárd Konrád egyesületi tagok ; ezeken kívül dr. Láng Lajos egyetemi tanár, dr. Kovács Gyula, a miskolczi kamara titkára és De 1 .Jenő, a kassai kamara titkára. A minisztérium főtisztviselői közül dr. Schnierer Gyula min. tanácsos és dr. Herich Károly osztálytanácsos lesznek jelen. Az orsz. magyar gazdasági egyesület mai igazgató választmányi ülésén lelepleztetek néh. gróf Károlyi István arczképe, melyet gróf Károlyi Sándor ajándékozott az egyesületnek. A boldogult érdemeiről Korizmich László elnök emlékezett meg röviden, mire Ordódy Lajos titkár leleplezte a képet, ezután Darányi Ignácz az egyesület jogtanácsosa jelentést tett a közgazdasági szakosztály által megállapított hitelügyi pályázatról. Ordódy Lajos titkár jelenti, hogy a közgyűlés gróf Dessewffy Aurélt alelnökké, ifj gróf Széchényi Imrét s Mailáth György esztergomi főispánt igazg, választmányi tagokká megválasztotta. Dessewffy Aurél gróf jelenté, hogy a gazda egyesületek Il-ik nagygyűlésén kiküldött bizottság munkálatával már elkészült, s azt a május 25-én tartandó közgyűlés elé fogja terjeszteni. Miután a titkár jelentése a szakosztályok működéséről tudomásul vétetett, az igazgató választmány elhatározta, hogy néhai Mailáth György arczképét a gyűlésteremnek megszerzi. Áruforgalmi statisztika. A Magyarország áruforgalmáról Ausztriával és más országokkal a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter rendeletéből az országos statistikai hivatal által szerkesztett kimutatások közül megjelent a február havi áruforgalom eredményeit feltüntető füzet. E kimutatás szerint Magyarország Ausztriával szemben a kivitel a behozatalt 108.334 írttal, a többi országokkal szemben 1.641.687 írttal, összesen tehát 1.750.021 fttal haladja meg. A kivitel mint az előző hónapban, úgy most is a nyers terményekben volt a legnagyobb, amennyiben gabona és hüvelyesek, liszt- és őrlemények, továbbá rizs összesen 14.600.443 frt értékben exportáltatott. Vágó- és igásmarha 4.079.442 frt, és ital 2.309.604 frt értékben vitetett ki. A behozatalban a legnagyobb összegekkel a következő áruk szerepelnek: pamut, pamutfonalak és pamutáruk 6.504.245 frt, nemesfémek és érczpénzek 5.080.600 frt, gyapjúáruk 2.044.686 frt, czukor 1.424.315 frt és vasáruk 1.337.549 frt értékkel. A behozatal és kivitel az egyes országok között következőleg oszlik meg: Ország Behozatal Kivitel Főösszeg: 28.873,758 30.623,779 Az általános magyar municipalis hitelintézet ma Rechmitz Henrik elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az évi jelentés szerint 1882. évi üzleteredmény 97.984 frt 72 krt tesz, ehhez hozzáadva a múlt évi nyereményáldozatot (432 frt 79 kr), marad összesen a közgyűlés rendelkezésére 98,417 frt 51 kr. Az igazgatóság indítványozza, hogy ebből 75,000 frt a részvénytőke 5 százalékos kamatai fizetésére fordíttassék, a még fennmaradó 23,417 frt 15 krból 5 százalék a tartalékalapba, 3907 frt 39 kr jutalékok kifizetésére, 3339 frt 25 kr új számlára 15,000 forint részvényenként 2 frtos felülosztalék kifizetésére fordittassék. A jelentést tudomásul vették, az indítványokat elfogadták s a szokásos felmentvényt megadták. Végül a felügyelő bizottságba megválasztottak: dr. Nyiry Lajos, Kilényi Hugó, dr. Bende Ödön és Friedland Frigyes. A szajol-szentes-hódmezővásárhelyi vasút ügyében fordulat állott be. Erre vonatkozólag a szentesi lapban a következőket olvassuk: E héten ezen vasútra nézve is komoly, figyelemre méltó dolgok történtek. Kolman Bernát gráczi vállalkozó ugyanis — és pár hónappal ezelőtt ezen vasút előmunkálataira nézve engedélyt nyert a minisztériumtól — beutazta a terveit vasút vonalába eső érdekelt városokat és községeket, nevezett f. hó 25-én megjelent városunkban is és itt a vasút építési végrehajtó bizottság tagjaival s különösen városunk polgármesterével érintkezésbe tette magát, hogy igy városunk hangzatát a szajol-vásárhelyi vasút ügye iránt tájékoztassa. Kolman urat mindenütt szívesen fogadták, s készséggel adták meg neki a kellő felvilágosításokat. Nevezett hajlandó a vasutat a magyar vasúti bank által készített tervek szerint 2 millió 100 ezer frtért dépíteni és pedig úgy, hogy ezen összegből elsőbbségi részvényekre 700 ezer frtot sajátjából fedez, s hajlandó egyszersmind az érdekeltség által fedezendő 1 millió 400 ezer frt kölcsönzésére s kész a szerződésnek azonnali megkötésére. Ha pedig az érdekeltség ma már nem volna hajlandó a magyar vasúti fankkal kötött szerződés alapföltételei szerint belemenni a vasút építésbe, az esetre Kolman úr hajandó a vasút építésébe belemenni úgy is, ha az érdekeltség a vasútépítésre egyszer mindenkorra az építési összeg egy részét fizetné neki. Hogy ezen egyszer mindenkorra leendő hozzájárulási összeg mennyi legyen, ez iránti feltételeit Kolman úr, mint itt kijelentette, 8 nap leforgása alatt közölni fogja megyénk alispánjával, mint a végrehajtó bizottság ideiglenes elnökével. Kolman úr egyenesen Gráczból jött ide, hogy ezen vasút építésével a kilátásokra nézve kellő adatokat szerezzen és így ennek alapján ajánlatát megtehesse az érdekeltségnek. Ezen ügygyel kapcsolatban felemlítendőnek tartjuk, hogy Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye május 10-én tartandó közgyűlésében ezen ügyet végre valahára szintén érdemleges tárgyalás alá fogja venni. Bizony erre nézve már valóban elérkezett az idő, mert hogy a szajolvásárhelyi vasútépítés ügye annyira elposványosíttatott, az kétségkívül egyedül csak Jász-Nagy- Kun-Szolnok megyének ezen ügygyel szemben tanúsított eddigi magatartására vihető vissza. A pesti építő társaság ma tartott rendes évi közgyűlésén elfogadtatott az igazgatóságnak az az indítványa, hogy a 7946 frt 67 krt tevő nyeremény az 1883. év számlájára átvitessék. Az igazgatóságnak felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadták. A magyar-franczia biztosító részvénytársaság április 28-án tartott közgyűlésről szóló közleményünkhez pótlólag felemlítendőnek tartjuk, hogy a megejtett választásokat megelőzőleg az elnök bejelentette, hogy Szokoly Gyula úr mint felügyelő bizottsági tag állásáról még a múlt év folyamában emondott és egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy újból való megválasztatását el nem fogadhatná. Első erdélyi vasút. Előttünk fekszik az első erdélyi vasút üzleti kimutatása az 1882. évről. A jelentés tanúsága szerint ezen ínséges vasút helyzete az 1881. évhez képest javult ugyan valamivel, de még mindig igen szomorú. A vasuttársulat részvénytőkéjének, elsőbbségi kötvényeinek és különböző kölcsöneinek kamatoztatására és törlesztésére 1.771,000 ezüst és 217,629 aranyforint szükséges s ezzel szemben csak 217,448 frt üzletjövedelmi fölösleg áll, úgy hogy az államkincstár kénytelen 1.553,531 frt 45 frt ezüstben és 217,629 frt 2 krt aranyban fedezni. A társulat üzleteredményét a következő számok tüntetik föl : 6. Különféle, tulajdonképen nem üzleti kiadások 76,108 79 54,079 85 Összesen 1.139,806 72 1.090,924 20 A bevételek 1882. évben az 1881. évi bevételeket meghaladják 82,831 frt 5 krral, vagyis 6T5°/0-kal. A kiadások 1882. évben az 1881. évi kiadásokat meghaladják 48,882 frt 52 krral, vagyis 4,48°/0-kal. Ezen bevételi többletből a tulajdonképeni szállítási bevételekre esik 21,142 frt 19 kr, a különféle bevételekre pedig 61,688 frt 86 kr, — ami különösen más vasúti vállalatoknak kölcsönhasználatra átengedett mozdonyok és kocsikért fizetett bérekből származott. Az üzlet bevételi fölösleg tesz 1882-ben 217,448 frt 55 krt, 1881-ben 173,500 frtot. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara folyó április 28-án tartott közgyűlésének főbb tárgyai voltak. A kamara 1881. és 1882-ről szóló évi jelentése elkészülvén, a titkár erre vonatkozó előadása következtében a gyűlés az elnökséget bízta meg a munkálat felülvizsgálásával, valamint minden kamarai tag felhivatik az őt érdeklő rész átnézésére s esetleg véleménye nyilvánítására. Az orsz. statista hivatal által javaslatba hozott iparstatistikára nézve az elnökség által előadott terjedelmes véleményt a gyűlés magáévá tette. A részleteken kívül e vélemény oda megy ki, hogy az összeírást előre betanított szakbiztosok által kell megejteni, különben a siker lesz kockáztatva. A tojáskiviteli társulat kérésére a kamara folyamodni fog a vasútigazgatósághoz árelengedésért az egész kocsirakományok után, valamint az eddiginél gyorsabb szállítási idő berendezéséért. E nélkül a kereskedés ez ága nálunk egészséges fejlődést nem vehet. — Az ipartanácsnak a fegyencz-ipar szabályozására tett közelebbi megállapodásaival szemben a kamara kötelességének tartotta a nagyenyedi iparosok egyhangú panaszát a miniszter úrhoz pártolólag fölterjeszteni. — A maros-torda megyei közigazgatási bizottság és Maros-Vásárhely város közt fennforgó differenciákra nézve a kamara azon nézetnek adott kifejezést, hogy Maros-Vásárhely hatósága az utóbbi években a közlekedési utak és terek építésére annyi áldozatot hozott, hogy a közigazg. bizottság panasza tárgytalanná vált. — A nszebeni kir. postaigazgatóság véleményt kíván a postai megbízások intézménye iránt. A gyűlés ez ügyet bizottsághoz utasította, addig azon nézetet fejezte ki, hogy e különben hasznos intézmény csak november óta állván fenn, még kevés tapasztalatra nyílt alkalom, a helybeli postánál a forgalom e tekintetben elég élénknek mondható. A keresk. minister tudatja a kamarával, hogy a gyorsvonatok a rendes postai küldeményekkel is rendkívül el lévén foglalva, a kamara kérésének, hogy Kolozsvár és Budapest közt sürgős csomagokat szállítsanak, eleget nem lehet tenni. Az elnökség jelenti, hogy a szindiporczellán-földgeológai viszonyainak tanulmányozására dr. Koch Antal egyetemi tanár és Blaschke marosujvári sótiszt urak vállalkoztak s ő Fischer kamara tag urat kérte fel, hogy nevezett urakat a kirándulásokban kisérje és a viszonyokat technikai szempontból tanulmányozza. Mint örvendetes eseményt vette tudásul a gyűlés, hogy a kamara javaslata következtében sikerült a kissebesi gránit-kőbányához a toroczkói lakosokból munkásokat telepíteni s e derék bányász népet újabb hasznos munkához juttatni. — A kolozsvári ipariskolák ez évi zárvizsgái f. hó 29-én esvén, elnök felhívja a tagokat azok látogatására s jelenti, hogy a felügyelő bizottság intézkedései szerint az önkénytesen jelentkező tanulók a szünidő alatt is fognak rajzoktatásban részesülni, valamint gondoskodva van arról is, hogy a tanulók a szünidő alatt vallásoktatásra járjanak, amihez a felekezetek készséggel járulnak. A tanulók munka kiállításához eddigelé 112 jelentkező van s a keresk. miniszter úr a költségekhez 200 frtal járult, amiért a kamara köszönő feliratot határoz. A közoktatási miniszter úr a vidéki városok ipariskolai felügyelő bizottságokba a kamara által javaslatba hozott tagokat kinevezte, akiket erről a kamara értesített. Az ülés megkezdése előtt elnök melegen üdvözölte Tauffer Ferencz kamarai tanácsos urat azon legfelsőbb kitüntetésért, amelyben mint a kisegítő pénztár igazgatója ez intézet közelebbről tartott jubileumán részesült. Az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság kimutatása az április 5-étől április 11-éig terjedő hét bevételéről: 1883. év : 373,650 frt 83 kr, 1882 év 340,735 frt 37 kr, ehhez a bevételek a hajózás kezdetétől ápr. 4-ig, 1.793,249 frt 79 kr,az 1882.évi 1.329,582 forint 99 kr. Összesen az 1883. év bevétele: 2.166.900 forint 62 kr, az 1882. évi 1.676,318 forint 36 krajczárral szemben. A mohács-pécsi vasút kimutatása az április 8-ától április 14-éig terjedő bét bevételéről: az 1883. évi 22.803 frt 96 kr, az 1882. évi 15.335 frt 7 kr, ehhez a bevételek m. é. deczember 1-étől f. é. április 7-éig 343.524 forint 28 kr, az 1882. évi 375.405 frt 73 kr. Összesen az 1883. évi 366,328 forint 24 kr, az 1882. évi 390,740 frt 80 krajczár ellenében. Bevételek: forint Németország .... 6.141,273 4.359,627 Svájcz......................... 34,581 728,483 Olaszország .... 123,174 590,956 Francziaország . . . 30,660 1.288,825 Belgium és Holland . . 28,124 361,496 Nagybritannia . . . 395,145 2.007,696 Oroszország .... 611 58,180 Bosznia és Herczegovina 66,660 101,209 Románia.................... 1.707,924 580,964 Szerbia .................... 397,432 259,098 A balkán félsziget . . 59,666 127,577 Más államok .... 35,350 196,176 Összesen: 8.960,600 10.602,287 Ausztria..................... 19.913,158 20.021,492 1882-ben 1881-ben írt kr. frt kr. 1. Személyszállításból. 225,598 37 223,238 92 2. Podgyász és gyorsárukért... 12,892 77 11,364 72 3. Teherárukért. . . 941,842 63 924,587 94 4. Haszonbérekért . . 39,863 64 33,444 41 5. Kocsihasználati bérekből .................... 117,835 61 66,222 19 6. Távirda illetékekből 1,951 89 2,706 06 7. Különféle bevételekből .................... 17,270 36 12,859 98 Összesen : 1.357,255 27 1.274,424 22 Kiadások. 1882. 1881. frt kr. frt kr. 1. Általános igazgatás 67,445 47 69,494 13 2. Pályafentartás és pályafelügyelet .................... 461,118 60 445,845 69 3. Forgalom és kereskedelmi üzlet .... 242,400 42 242,865 52 4. Vonatmozgósitás és jármű-fentartási szolgálat 276,173 72 262,956 09 5. Anyagkezelés . . . 16,559 72 15,682 92 Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — április 30. Az üzlet jelentéktelen. — Magyar öreg nehéz 59—60—, fiatal nehéz 61 —62, közép 60—61, könnyű--------. Szedett nehéz 58 —. — 59, közép 57*/«—58'/, könnyű 58*/«--59Vii. Romániai bakonyi nehéz 59 — 60 átmeneti, közép 56 — 58’/«, átmeneti, könnyű 55*/«—56*/» átmeneti, eredeti nehéz 56-57 átmeneti, közép-----.-----átmeneti. — Szerbiai nehéz 60— 61— átmeneti, közép 58'/,—59'/« átmeneti, könnyű 58—56’/« átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4»/« levonással 52—56, 2 éves--------— Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/« levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Április 30. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán elkelt 3000 mmázsa búza őszre 9.96 és 9.98 írton és egy rakomány bánáti tengeri május —júniusra 6.37 írton. Jegyzéseink a következők: Szokványbúza tavaszra 9.80—9.85. Szokványbúza őszre 9.95—9.98. — Bánáti tengeri május —júniusra 6.36—6.38. Szokványzab tavaszra 6.60 —6.62. — Szokványzab őszre 6.58—6.62. — Káposztarepere 1883. augusztus—szeptemberre 14— —141/8. . . Értéküzlet. (Esti tőzsde.)A mai délután jobb hangulatban kezdődött, de a zárlatig gyengébb külföldi jegyzések következtében ezen jobb irányzat nem volt fentartható. Jegyzünk: Uj aranyjáradék 89.70—89.75—89.55. — 5 százalékos papirjáradék 87.90—87.80. — Osztrák hitelintézeti részvények 310.80—308.80 prolongation május 5 re 1.10—70 krg. — Leszámítoló bankrészvények 92.50. — Magyar hitelrészvények és osztrákmagyar államvasuti részvények nem kerültek forgalomba. Hajóforgalom Budapesten. Április hó 29-én a Duna balpartján a következő vizi járóművek kötöttek ki: u. m.: Zimmermann Mátyás »Duna« m. h. 2950 mm búza Nagy-Becskerek, Freund és Trebicser »Szeged« m. h. 1284 mm. búza, 428 mm. árpa 130 mm. lenmag, 110 mm. bab Fajszról. Schneider János m. h. 70 kbmtr. falkő Bogdányból. Fischer M. W. »Gambetta« m. h. 2300 mm. tengeri Petrováczról. Lusics Miklós »Lina« m. h. 4150 mm. tengeri N.-Becskerekről. Ugyanaz »Georg« m. h. 4500 mm. tengeri Nagy Becskerekről. Fleischman Imre »Erzsébet« m. h. 1955 mm. tengeri Nagy-Becskerekről. Geiringer és Berger m. h. 2200 mm. tengeri Nagy-Becskerekről. Freund és Trebitscher »Adél« m. h. 2450 mm. búza, 374 mm. tengeri Torzsáról. Freund J. fiai »Mária« m. h. 468 mm. búza, 656 mm. tengeri, 428 mm. árpa, 17 mm. zab Szt.Tamásról.