Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-11 / 129. szám
Budapest, május 10. Hatalmas viszhangot fog kelteni egész Európában az a beszéd, melyet Depretis kormányelnök az olasz parlamentben tartott. Nem azért, mintha Depretis uj dolgokat mondott s leleplezéseket tett volna, melyek új világítást vetnének az európai helyzetre. Olaszországnak monarchiánkhoz és Németországhoz való csatlakozása köztudomású dolog, rég bevégzett tény. Veréb csiripeli a fán, száz és száz hírlap elcsépelte már a rá vonatkozó combinatiókat. Depretis beszéde azért fontos, mert feltünteti, hogy az olasz belpolitika megfelel a külpolitikának. Kettős arczot nem lehet tartósan ölteni. Osztrák-magyar barátságot nem lehet hirdetni kint és otthoni irredenta politikát cselekedni. Képtelenség a külügyi kérdésekben Ausztria-Magyarországgal és Németországgá karöltve járni és otthon tűrni a fel nem szabadított Olaszország nevében folytatott izgatásokat, monarchiánk biztossága ellen intézett merényleteket. Depretis nem vállalkozhatott a lehetetlenségek és képtelenségek szakadatlan lánczolatának megvalósítására. Azért lépett fe nyíltan és határozottan az irredentisták, a »kalandorok « és »fantasták« ellen. S e tekintetben a legnagyobbat producálta, ami egy olasz kormányelnöktől csak várható. Sűrű bunkócsapások oly irgalmatlanul le nem verték még az olasz parlamentben az irredentismust, mint Depretis támadásai. A gúny nyilainak zápora úgy el nem borította még a politikai szédelgők seregét, mint az olasz kormányelnök beszéde elárasztotta az irredentistákat. Döntő ütközetben le vannak verve, nem veszedelmesek többé magára Olaszországra nézve sem. De legkevésbbé lehetnek veszélyesek azon rendszabályok miatt, melyek alkalmazását az olasz kormány már megkezdte. Olaszországnak van törvénye s a törvénynek van sújtó karja. A kormány minden törvényes eszközt mozgásba hozott, hogy a bűnös üzelmek emberei elvegyék büntetésüket. E miatt interpellálta Fortis szélsőbali képviselő Depretist, aki a leghatározottabban kijelentette, hogy az Ausztria-Magyarország elleni tüntetéseket jövőre nem fogja tűrni, mint meggátolta a múltban. És Depretisnek módjában lesz szavának állam. Az esküdtszék megtagadhatja a szolgálatot, mint megtagadta Udinében. De ez csak egy okkal több lesz azon hatalmas áramlat felülkerekedésére, mely Olaszországban, kiváló jogtudósok által vezetve, az esküdtszéki intézmény ellen irányul. Az esküdtszék majd mindig képtelennek bizonyul a törvényes repressió gyakorlására, valahányszor a társadalom izgatott. A szenvedély s a politikai pártszempont mindig betör az esküdtek tanácskozási termébe. Minden elfogulatlan olasz politikus meg van győződve az osztrák-magyar és német barátság szükséges voltáról. Magának az olasz társadalomnak szine-java elítéli az irredenta őrjöngéseit. Az esküdtek padjain azonban sem az olasz politikusok, sem a társadalom szine-java nem ülnek. A tömeg pedig, melyben az irredentismus tüze még most sem aludt ki, bár kialvóban van, a legrosszabb bíró, mikor saját szenvedélyeinek kihágásait kell megtorolnia. Az esküdtszék egyébiránt Olaszországnak egészen belügye. Mi történik vele, ez az olasz politikusok és az olasz jogászok dolga. Mi csak azt akarjuk, s azt akarja — pedig komolyan — az olasz kormány,hogy esküdtszékkel, vagy anélkül, rend legyen Olaszországban. Hogy a gonosztevőket megbüntessék. A tüntetéseket elnyomják, a kiáltozó utczát elnémítsák. Olaszország becsületének kérdése ez, sőt kérdése Olaszország békéjének és hatalmi állásának. Azt kérdezte Depretis: Mit szólna ahhoz Európa, ha az olasz kormány a vele baráti viszonyban levő hatalom ellen irányuló tüntetéseket meg nem akadályozná? E kérdésre egészen kétségtelen a válasz. Azt mondaná Európa: Olaszország vagy kétszínű, aki titokban elárulja jó barátját; vagy gyenge, tehetetlen, aki nem képes megfékezni az utczai szóvivőket, a politikai kalandorokat. Ily állammal nem számolna komolyan, nem szövetkeznék egy hatalom sem, akár perfid, akár tehetetlen volna az olasz kormány. És csakis a tehetetlenséget lehetne feltételezni. De miként lehetne számítani, és a komoly pillanatokban oly kormányra, melynek nincsenek hatalmi eszközei, s oly államra, melyben a fantasták és Őrjöngök viszik a vezérszerepet ? Depretis mai fellépte megmutatta, hogy kormánya nem tehetetlen kormány, s hogy Olaszországban az okos szónak varázsa és hatalma van. A hatalmi eszközök sem fognak hiányozni. A közrendért a hatósági közegek felelősek, s a kormány erélyének nyomása alatt felelni fognak. S a törvény ellen vétők legnagyobb része nem követ el oly cselekményt, mely az esküdtszékek hatáskörébe volna utasítva. Sőt, hogy az esküdtszék elé tartozó ügyeket is miként lehet elvonni és a jogtudós bírák elé utalni, erről sokat beszél az olasz bűnügyi statiszika. Hogy a közönséges gonosztevők ne menekülhessenek a büntetéstől, ügyészség és bíróság egyetért már évek óta a törvény kijátszásában. Ide juttatta az olasz igazságszolgáltatást az esküdszék még a közönséges bűntettesekkel szemben is. De mégsem hiszszük, hogy Depretisnek, osztrák-magyar és németbarát politikája miatt, bármely társadalmi válsággal kellene szembe szállnia ezzel, Nem volna szabad kitérnie, és nem térne ki, de meg vagyunk győződve, hogy erre nem kerül a dolog. Az irredentismus mindinkább tért veszt Olaszországban. A legegyszerűbb olasz paraszt is megérti Depretis világos szavait, hogy ha az irredentisták csinálnák Olaszország külpolitikáját, az egész világgal háborúba keverednének , mert Italia irredenta nem csak Ausztriában, hanem Francziaországban, Afrikában stb. is van. S a szélsők, mint Fortis kijelentette, mégis a nyugati hatalmakkal való szövetséget ajánlják a Közép-Európával való barátság helyett. A nyugati hatalmak alatt Fortis bizonyára Francziaországot és Angliát értette. De miként szövetkezhetnék Francziaország épen az irredentistákkal, akik e akarják tőle venni az olasz provinziábat Európában és Afrikában? Vagy miként szövetkezhetnék velük Anglia, akik Olaszország számára követelik az észak-afrikai partokat, s akik készek czimboráskodni Anglia legnagyobb ellenségével, a panslavismussal ? Ha a józan felfogású olaszok eddig is elítélték az irredenta tzelmeit, Depretis mai beszéde után csak annál határozottabban fogják ítélni. Ez a beszéd felvilágosítja azokat is, kik eddig a kétely homályában voltak ; meggyőzi, kik Olaszország valódi érdekpolitikája és a kalandorok ábrándjai közt haboztak. Ezt az érdekpolitikát felismerte először a kormány, mindig nagyobb mérvben fel fogja ismerni az olasz nemzet, melyen át fog czikázni a harag villáma, amiért a szélsők, Olaszország független kormányát ( osztrák), tehát idegen zsoldban álló kormánynak merészelték gúnyolni. A szélsők denique egyformák mindenütt. Egyenlően vakmerők és rövidlátók. Minghetti már okosabban apostrolipálta Depretist, kijelentve, hogy egyetért vele, de bebizonyult, hogy a hatalom enyhíti és átváltoztatja a nézeteket. Úgy van. A hatalommal felelősség és a felelősséggel megfontolás jár. Közös sorsa minden ellenzéknek, hogy mikor kormányra jut, módosítja programmját. A két nagy angol párt ismételten átment már a véleménymódosítás e pbázisain. Más volt Beaconsfield, más Gladstone az ellenzék és a kormány élén. Más volt Gambetta, mikor csak saját és más mikor Francziaország nevében beszélt. Depretis is más volt mai nagy beszéde alkalmával, mint mikor, az ellenzéken, Minghettivel állt szemben. Vagyis más az oppositió és a kormány feladata. Depretis most a kormány feladatát teljesíti és jól teljesíti. A mai beszédében nyilvánuló erős akarat, harczkész elhatározás le fogja fegyverezni a szélsőket, megfélemlíti az irredentistákat. Remélhető tehát, hogy Olaszország belpolitikája minden zavar nélkül átalakulhat a külpolitika követelményeihez képest, s így Olaszország garanciát nyújt arra, hogy komoly, számba vehető állam, melynek súlya van a külpolitikában. Budapest, május 10. Ezen nem csodálkozunk azon, hogy a legkisebb hír, mely Bismarck egészségének rosszabbulását jelzi, aggodalomra ad okot a politikai világnak és lehangolja a pénzpiaczot. Hisz ő most olyan állást foglal el a nemzetközi politikában, milyent az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején III. Napóleon foglalt volt el. Ha az utóbbi köszvénybajával és másféle betegségeivel oly sokat foglalkozott akkor a világ, nem csoda, hogy Bismarck arcú fájdalmait is megérzi Európa. Sőt még jobban, két okból. Először, mert következetesebb és hatalmasabb nemzetközi politikát tudott inaugurálni, mint a kalandos, szeszélyes és változékony III. Napóleon. Másodszor, mert Németország egysége elsősorban Bismarck alkotása és így könnyen felmerül az aggodalom még arra nézve is, hogy Németország belviszonyai lényeges és a külügyi helyzetre is hatással bíró változás alá fognak esni Bismarck halála után. Nem annyira azért, mintha az egységet már fentartani Németország túlnyomó része most nem akarná, mint inkább azért, mert nincs a német államférfiak sorában még csak távolról sem senki, ki oly befolyást és hatalmat tudna gyakorolni, aminőt Bismarck közel húsz éve gyakorol. És ezalatt sem értjük pusztán a német cancellári kivételes állást, mert hisz ez abnormis, mely nagyon valószínűleg, Bismarck halálával meg is fog szűnni. Hanem értjük azon vezérszerepet, mely előtt minden német tartomány, minden német párt, minden német politikus meghajol, ha mindjárt csak kényszerűségből is. Ez az, miben nehéz lesz Németországon Bismarckot helyettesítni. Pedig abban Európának is nagy érdeke van, hogy Németország belzavarok színhelye ne legyen, hogy öntudatos és azzal a súlylyal bíró külpolitikát tudjon folytatni, melyre a conservativ európai érdekeknek, melyekkel Németország a franczia-porosz háború s így egysége kivívása óta külpolitikai tekintetben azonosította magát — állandóan szüksége van. Már pedig azt kétségbe vonni nem lehet, hogy ha sikerült is Bismarcknak a német egység külső kereteit (nem kis erőfeszítéssel) megteremteni; ha teljesen sikerült is neki Németországnak olyan nemzetközi állást létesíteni, mely Francziaország egykori túlsúlyát, még hatványozva, biztosította Németországnak, annak belpolitikáját — főleg épen az utóbbi években — olyan járatlan utakra terelte és részben új alapokra is fektette, hogy mindaz, mi most egyházpolitikában, óvásban, közlekedésben, vámpolitikában és pénzügyi politikában — részben az egységből folyó követelmények, de részben egyéni hajlamok következtében is — készülőben van Németországon, merőben ellenkezik azzal, mi évtizedeken át annak egyes államaiban fejlődőben volt. Az állam erős marokkal ragadta kezébe a katholikus egyház papnevelésének és egyházpolitikájának ellenőrzését, védvámos alapokra fekteti a vám és fogyasztási adópolitikát ; kezébe vette a legfontosabb társadalmi kérdéseket, nevezetesen az ipartörvény és munkásviszonyok reformját; ugyancsak a vámokkal agrárius politikát űzött a birodalomban, s kiterjesztette ezt egyes országokban még az adó és hitel, valamint magánjogi törvényhozás terére is. De az is tagadhatatlan, hogy a belreform e különböző és részben csak most művelés alá fogott tévéin Bismarck sem olyan következetes, sem olyan szerencsés nem volt, mint a nagy politikának, reá nézve is ismeretesebb, nagy színpadán. Ehhez járult még az a körülmény, hogy a parlamentet, már természeténél és pályájának nehézségeinél és sikereinél fogva is, ignorálni lévén hajlandó, soha nem gondolt arra, hogy valódi parlamenti kormányzatot honosítson meg és így parlamenti pártot vagy pláne állandó többséget teremtsen, hanem mikor valamely rendszabályát vagy tervét a birodalmi gyűlés által jóváhagyatni akarta, minden következetesség és a jövőre származható minden obligóra való tekintet nélkül, összeszedte a rendszabálynak vagy tervnek megnyerni vélt töredékeket; ezekre támaszkodott és érvényesíté — ha lehetett — azokat. Amiből származott az, hogy terveinek parlamenti sikerében soha sem volt biztos, sőt a legtöbbször kellemetlen meglepetéseknek volt kitéve. Így járt épen most is, a birodalmi költségvetésnek azonnal való tárgyalására nézve, mely többséget nem nyert, hanem bizottsághoz utasíttatott ; — így járt a munkás-balesetbiztosítás tárgyában, amelyről szóló törvényjavaslatának leglényegesebb intézkedését, a 25°/0-ás állami hozzájárulást,a parlament törölte úgy hogy a javaslat ma már megbukottnak tekinthető. így járt — a bizottságban — a favámnak felemelésével, és már korábban, a munkáskérdésre vonatkozó két javaslatával, a két évi költségvetéssel és annyi mással. Mindez igaz, hogy csak türelmetlenségét és a parlament iránti megvetését növelte, de épen ezért egyszersmind fokozta a bonyodalmat is, mely Németország belpolitikájában napról napra nő. Mert a régi viszonyok minden téren ki vannak sarkaikból forgatva; ezek helyét azonban új intézkedések és új intézmények nem foglalták el; úgy, hogy Németország belpolitikája most inkább csak tervekben, mint az életben létezik. — Elég ennek bebizonyitására a római curiával és a német katholika egyházzal való viszonyra utalni. A régi viszonyokat az 1873—4-iki törvények az államhatalom érdekében felforgatták. Most e törvények részben módosítva, részben az alkalmazásban hatálytalanná téve vannak, mert a római curiával folynak az ügyeknek végleges és békés elintézése végett az alkudozások. De ennek szálai Bismarck kezében vannak. Ha ki találja kezéből ejteni, ki tudja mi lesz azokból? Mindez — azt hisszük — eléggé megmagyarázná azt, hogy Bismarck egészségére még Németországnak és a nemzetközi politikának is nagy szüksége van, s hogy az aggodalom, mely minden betegségéhez fűződik, nem kizárólag az évszázad betegségének — az idegességnek — kifolyása, melynek lehet ugyan része ez aggodalmakban is, mert hisz a világtörténet nem ismer nélkülözhetetlen embert s a mundus se eypechet bizonyára alkalmazását találja minden körülmény közt, hanem tagadhatatlan az, hogy Bismarck az a férfi, akinek egyénisége korunkban a legtöbb és legfontosabb — nemzeti és világpolitikai — érdekekkel forrott össze. A képviselőház f. évi május hó1-én, pénteken d. e. II órakor ülést tart. Napirend: A kincstári birtokon levő telepítvények után járó váltságösszegek egy részének törlesztésére 6.800.000 frt erejéig záloglevelekben felveendő jelzálogkölcsönről szóló törvényjavaslatnak tárgyalása. A főrendiház folyó évi május hel-én d. u. ,21 órakor ülést tart. A szerb congressusnak egybehivását e mai napig százhúsz szerb egyházi község kérelmezi a szerb congressusi választmánytól. Potocki gróf Galicia helytartója — mint a N. W. Tagblattnak Lembergből jelentik — az értesült körök szerint legközelebb otthagyja állását és csak a galicziai tartománygyűlési választásokig marad hivatalban. Utódjává Sápieha herczeg az urak házának tagja van kijelölve és azokba a feltételekbe, a melyekhez Sapieha az állás elfoglalását köti, nagy nehézségek nélkül beleegyeztek az illetékes körök. S a pieha kinevezését nagy megelégedéssel fogadnák a lengyelek. Az országos kataszteri bizottság utazó küldöttsége Budapestről kiindulva, folyó hó 6-án Félegyházára érkezett. Tagjai e küldöttségnek Rudnyánszky Ferencz elnöklete alatt Kemény K., Kispál Sándor, Stoll Károly, Gyurgyevics, Ivics és Sváb Károly. A kormány részéről Fejér Miklós oszt. tanácsos és Móricz Vincze központi felügyelő, az egyes kát. igazgatóságok képviseletében Budapest részéről Simonffy Kálmán felügyelő; Szeged részéről André Frigyes igazgató és Tárniczky Géza felügyelő; Debreczen részéről Szunyoghy Sándor igazgató, akikhez az érintendő járások részéről mindenütt az illető járási biztosok és becslők csatlakoznak. Eddig szemle tartatott Félegyháza, Kisszállás, Csongrád, Szentes, Tecs, Kun-Szent-Márton, Szelevény és Istvánháza határaiban, folytattatik pedig tovább Békés megyében Orosháza felé. Az érdekeltség mindenfelé nagy, az illető városok fényes küldöttségekkel fogadják a bizottságot és Félegyházán, Csongrádon és különösen Szentesen, hol az éjjelezés történt, este 60 terítékű fényes bankett volt, melyen Horváth Gyula kormánybiztos és Stammer megyei alispán is résztvettek. A lakomán Szentes város polgármestere, Rudnyánszky F., Horváth Gyula, Kemény báró stb. mondtak felköszöntőket. A küldöttség máj. 8-án Kun-Szent-Mártonból kora reggel indulva, Kondoroson és Csorváson tartott helyszíni szemléket. A küldöttség Károlyi Alajos gr. pusztáján megebédelvén, délután tovább indult és P.-Szt.-Tornyán át esti 8 órakor Orosházára érkezett. 10-kén Orosházáról a debreczeni és szegedi kerületek határmentén haladt, Apáczán keresztül délre P.-Gerendásig jutott (Apponyi gr. birtoka) és ebéd után Csaba felé hajtatva, ottani megérkezésével bevégezte szemleútját, mely ez alkalommal a budapesti, szegedi és debreczeni kerületek között fennforgó némely aránytalanságok kiigazíthatása szempontjából történt. Orosházán Zsilinszky Mihály orsz. képviselő és Székács J. mint járási bizottsági elnökök az utazó küldöttséghez csatlakoztak. E hó 17-kére Budapestre van összehiva az utazó küldöttség, s czélja a pénzügyi minisztériumnak a tárgyalásokat oly módon vezetni, hogy jövő június 10-én már az országos bizottság plénuma is megkezdhesse ülésezéseit. A harmadik egyetem. A harmadik egyetem ügyében öszszehívott enquet-et a képviselőház közoktatásügyi bizottságának albizottsága előtt ma d. u. 5. órakor Hoffmann Pál elnöklete alatt folytatták. Dr. Sztoczek József reflectál dr. Than Károlynak a múlt ülésben tett nyilatkozatára és különösen megjegyzi, miszerint a tanárképezdészek vizsgálatainak eredménye, nemhogy hanyatlást nem mutat, hanem ez idő szerint mindenesetre örvendetes haladást tüntet elő. Dr. Jeney Viktor kolozsvári egyetemi jogtanár a budapesti egyetem túltömöttségét relatívnak tartja, amennyiben az orvosi és demonstratív természettudományi tárgyak előadásai csak bizonyos számú hallgatóság mellett lehetnek tökéletesek és a tantermek nagyobbításával a túltömöttség bajain nem vél segíthetni, míg a jogi facultás nagy népességéből nem tudna káros következtetést levonni. A tanszabadságot bizonyos tekintetben korlátozni kívánná, úgyszintén a tanpénzek tekintetében is bizonyos méltányosabb szabályozást lát szükségesnek és ennek kapcsán azt hiszi, hogy parallel-tanszékek felállításával a budapesti egyetem túltömöttségéből kifolyó bajokon lehetne segíteni. A harmadik egyetem szükségét a tudományos verseny, a magyar kultúra emelése szempontjából ítéli meg és azért kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását, meg lévén győződve, hogy azzal a kormány nem fogná elmulasztani úgy a budapesti, de különösen a kolozsvári egyetem továbbfejlesztését és kiegészítését. Óhajtja a harmadik egyetem felállítását még azon szempontból is, hogy ifjúságunk aránytalanul nagy része még mindig a jogi pályára özönlik, és miután azok kenyérkeresetet nem találnak, meghasonlanak önmagukkal és az állammal. Hogy tehát az ifjúság más irányzatú pályákra könnyebben jusson, a jogakadémiák számát reducálni és azok összevonásával egy új egyetem felállítását elkerülhetetlenül szükségesnek nyilvánítja. Igazolásul rámutat arra a körülményre, hogy a kolozsvári egyetem felállításával egyszerre öt jogakadémia szűnt meg önként, anélkül, hogy az ott alkalmazva volt tanárok kenyérkereset nélkül maradtak volna. A kolozsvári egyetem életképességére vonatkozólag megjegyzi, hogy a tudomány fejlesztésének munkájában már most is meghozza a maga kamatait és a tapasztalatok után ítélve, fokozva gyümölcsöző a jövőben is. A kolozsvári egyetem népességére nézve rámutat a németországi viszonyokra, ahol is 30 egyetem kevesebb hallgatósággal bír, mint a kolozsvári, de különben is nem emelkedhetett a 10 évi rövid idő alatt a népesség oly rohamosan, mint a budapesti egyetemen, azért sem, mert egyes nemzetiségek még mindig tartózkodó állást foglalnak el. Dr. Hoffmann Pál elnök azt a kérdést veti fel, miszerint a tanérdek veszélyeztetése nélkül hogyan képzeli a népes kollégiumot megosztatni és mennyiben képez a tandíj intézménye okot a túltömöttségre. Dr. Jeney Viktor a bizonyos tantárgyra jelentkező ifjúság megosztását úgy képzeli, hogy a bizonyos meghatározott számig jelentkezők a népszerűbb tanár előadásaira; míg a később jelentkezők megelégedni tartoznak a paralell előadást tartó kevésbbé népszerűbb tanerővel; továbbá megjegyzi, hogy a tandíj intézményében közvetlen okot nem lát a túltömöttségre. Dr. Eckmayer Ágost pozsonyi jogakadémiai tanár kijelenti, hogy a budapesti egyetemen a demonstratív szakoknál káros és tarthatatlan baj a túltömöttség és nem tartja lehetségesnek, hogy paralell tanszékek felállításával segítve legyen, nem lát orvoslást abban sem, ha bizonyos rendszabályokkal az oktatás rendszerében változás történnék. Kifejti, miszerint a jogakadémiák népessége napról-napra apad és azok prosperálását csak úgy látja fentarthatónak, ha azok a rigorosális joggal felruháztatnak. Kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását is, de egyelőre, ha teljesnek is fogna decretáltatni. Az orvosi kar, mint igen költséges egyelőre nem volna felállítandó. Az állami jogakadémiák közül hármat kívánna beszüntettetni, a többit pedig közigazgatási tanfolyammal kívánná berendezni, nevezetesen Pozsonyba, Szegeden, Kassán, esetleg Győrött. Az állami jogakadémiák közül a rigorizálási jogot megadná a pozsonyi, kassai és debreczeni akadémiáknak, esetleg külön bölcsészeti és történelmi tanszék felállításával és ha Pozsonyban és Kassán ilyen csonka egyetem állíttatnék fel, akkor Szegeden egy közigazgatási tanfolyammal ellátott jogakadémiát kívánna felállíttatni. Végül kívánatosnak tartja, hogy az ügyvédség elnyerésére aspirálók a tudori szigorlatok alól felmentessenek. Dr. Kautz Gusztáv győri jogakadémiai igazgató azon kérdésre, hogy a budapesti egyetemen létezik-e túltömöttség a jogi karban, megjegyzi, hogy ha absolute tekintjük, elhiszi, hogy nincsen, i de tekintve a fegyelem fentartását és a jelenlegi vizsgálati rendszert, be kell ismerni különösen a tanárok túlhalmozottságát és annak káros következményeit; e bajon segítendő, azon nézetben van, hogy szüntettessék meg az ügyvédségre készülők rigorozáltatása, de gondoskodva legyen egyszersmind arról is, hogy e czélból jogakadémiáink tökéletes littessenek, úgy, hogy az ügyvédjelöltek kellő önálló gondolkozással és bölcselkedő képességgel bírjanak. Kifejti részletesen az újjászervezendő jogakadémiák és az egyetemi jogikar kapcsolatos vizsgálati rendszerét és áttérve a harmadik egyetem kérdésére, kifejti, hogy azt úgy a demonstratív tanszakok tényleges túltömöttsége, mint a nemzet culturális szempontjából szükségesnek és felállítandónak tartja. Dr. Feméry Lajos kolozsvári egyetemi tanár kijelenti, hogy a budapesti egyetem egyes szakainak túltömöttségét olyan betegségnek tartja, hogy az egyszerűen paralell tanszékek felállításával orvosolható nem lesz; ennek a bajnak kutforrását különösen a középiskolai érettségi vizsgálati rendszerben keresi és rámutat arra, hogy középiskolai vizsgálataink, különösen pedig az érettségi vizsgák, kevés szigorral tartatnak, a tanulók képessége szemben a külfölddel igen csekély mértékkel mérlegeltetik. Az a kérdés, hogy az új középiskolai törvény fog-e segíteni a bajon és apadni fog-e a középiskolát végzett ifjak száma, mert ha nem, úgy nincs remény, hogy az egyetem túltömöttsége megszűnjék; olyan különbözőnek ismeri középiskoláink vizsgarendszerét és olyan enyhének, hogy még a törvényben contemplált biztosi intézménytől sem vár olyan eredményt, hogy a középiskolát végzettek száma lényegesen megapadna és azért kívánatosnak tartja, hogy az egyetemek gyakorolják azon jogokat, (Egyetemi fegyelmi rend 10 §-a szerint) hogy ellenőrizve a középiskolák érettségi bizonyítványait, az egyetemre jelentkezőket felvételi vizsgálatokra szorítsák. A jogakadémiák tekintetében megjegyzi, hogy azokat nem kívánná isolált facultásokká alakítani és tudorozási joggal felruházni; kívánatosnak tartja, hogy a nem életképes jogakadémiák szüntettessenek be. Szóló a nagyszebeni állami jogakadémiának mint a dákoromán és pangermán eszmék fészkének, feltétlen és azonnal eltörlését kívánja. A harmadik egyetem kérdésére nézve megjegyzi, hogy bármennyire szereti Magyarország kultúrájának emelkedését látni, de olyan szűk légkörben sinlődő új egyetemet, mint amilyen a kolozsvári egyetetem, semmi körülmények között nem óhajt. Felhívja a közoktatási bizottságot, hogy mielőtt a harmadik egyetem kérdése fölött döntene, küldjön ki egy albizottságott, mely a kolozsvári egyetem állapotát megvizsgálná és a szerzett tapasztalatokból véleményt formáljon az új egyetem életképességére és meg van győződve róla, hogy a legszükségesebb intézkedés a kolozsvári egyetem felszerelése és tökéletesbítése leend. Dr. Fodor József reflektál Felméry beszédének egyes részleteire és kijelenti, hogy a kolozsvári egyetem jelenlegi állapota mellett is szép eredményeket képes felmutatni. Kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását. Dr. Felméry rövid viszonválasza és dr. Hoffmann Pál elnök rövid megjegyzése után az ülés esti 91/2 órakor véget ért. Az értekezlet folytatása holnap délután 4 órára tűzetett ki. Táviratok: BÉCS, május 10. A király és a királyné május 15-én Schönbrunnba érkeznek. BéCS, május 10. (Eredeti távirat.) Ő felsége legkegyesebb módon fogadta ma Smolkát a képviselőház elnökét, köszönetet mondott neki a tárgyalással járó fáradozásáért és megelégedését nyilvánította, hogy aránylag rövid idő alatt annyi és oly fontos törvény intéztetett el. BéCS, május 10. A »Presse« jelentése szerint Saintvallier grófnak bécsi franczia nagykövetté való kineveztetése legközelebb várható. Bécs, máj. 10. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.«-nak írják : A port-saidi verekedésnek, egyik versió szerint, néhány görög volt oka, akik ellenségei a görög consulnak és zavarba akarták őt ejteni. Másik versio szerint abból eredt a verekedés, hogy a kormányzó csendőrök által megakadályozta Judás és Pilátus szokásos elégetését. Egy syriai meggyilkoltatott és körülbelül huszon megsebesültek. Az »Iris« 150 angol matrózt szállított partra, ezek megszálták a templomot és őrjáratokat küldöttek a városon végig. A rend ezután nem zavartatott meg. Berlin, május 10. A Rudolf trónörökös védnöksége alatt álló és ennek nevét viselő osztrák-magyar segélyegylet, Széchenyi gróf elnöklete alatt és Hansemann főconsul jelenlétében, ma tartotta meg közgyűlését. Széchenyi gróf megnyitó beszéde után, melyet Ferencz József császár és király éltetésével végzett, Schweinburg pénztárnok olvasá fel az évi jelentést, mely szerint a bevételek 14343 frtra, a kiadások pedig 7921 írtra rúgnak; a vagyon 60103 frtot tesz ki. Az év folyamán 1050 személy részesült segélyben. Amerikából hazatért 140 személy, hazatérhetésüket az egylet elősegítette. Az egylet elnökévé Czikani konzul, elnöki helyettessé Gutfeld mérnök, pénztárnokká Schweinburg választatott meg. Ezenkívül megválasztatták továbbá dr. Reich és Goldberger konzul. A gyűlés Rudolf trónörököst éltetve oszlott fel. Berlin, máj. 10. A hygienikus kiállítás ma délben minden különös ünnepélyesség nélkül megnyittatott. Az ünnepélyes megnyitás szombaton délután 2 órakor fog végbemenni. A megnyitást a trónörökös eszközreadi. Berlin, május 10. (Eredtt távirat.) Az egészségügyi kiállítás mai bizottsági ülésén Rietschel, Henneberg és Hoerner tanárok felvilágosításokat adtak a kiállítás állásáról. Dr. Csatáry Lajos, a magyar biztos, élénk tetszés között utalt arra, hogy Magyarország mily súlyt fektet az ezen kiállításon való megjelenésre. A kiállítást ma pompás , idő mellett már nagyszámú közönség látogatta meg. Az épületeken német, magyar és osztrák lobogók lengenek. Páris, máj. 10. (Eredeti távirat.) A »Presse« jelenti: Saint Vallier grófnak bécsi franczia nagykövetté való kinevezése küszöbön áll; a többi jelöltek mind elejtettek. Páris, május 10. A kamara az osztrák-magyarfranczia kereskedelmi szerződés meghosszabbítását elfogadta. A kamara keddi ülésén a tonkingi ügy fog tárgyaltatni. Róma, máj. 10. (Eredeti távirat.) A "Vatikánban igen rossz benyomást tett Arnulph bajor herczeg, ki az utóbbi római nászünnepélyeken a bajor királyt képviselte, a pápánál nem tisztelgett, holott a múzeumok megtekintése végett ismételten megfordult a Vaticánban. Róma, máj. 10. (E rede ti távirat.) Cadorna senatornak a »Deutsche Revue«-ben nemrég megjelent levele éles polémiát idézett elő a franczia sajtóban. Most Cadorna másik levélben válaszolni fog a franczia támadásokra. E levél a Florenczben f. hó 15-én megjelenő »Rassegna di Scienze socialie e politiche« czimű szemlében lesz közzétéve. Cadorna ez újabb levelének czime: A hármas szövetség és a franczia sajtó.