Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)

1883-05-11 / 129. szám

Budapest, május 10. Hatalmas viszhangot fog kelteni egész Európában az a beszéd, melyet Depretis kor­mányelnök az olasz parlamentben tartott. Nem azért, mintha Depretis uj dolgokat mon­dott s leleplezéseket tett volna, melyek új vi­lágítást vetnének az európai helyzetre. Olasz­országnak monarchiánkhoz és Németország­hoz való csatlakozása köztudomású dolog, rég bevégzett tény. Veréb csiripeli a fán, száz és száz hírlap elcsépelte már a rá vonat­kozó combinatiókat. Depretis beszéde azért fontos, mert fel­tünteti, hogy az olasz belpolitika megfelel a külpolitikának. Kettős arczot nem lehet tartósan ölteni. Osztrák-magyar barátságot nem lehet hir­detni kint és otthoni irredenta­ politikát cse­lekedni. Képtelenség a külügyi kérdésekben Ausztria-Magyarországgal és Németországgá karöltve járni és otthon tűrni a fel nem sza­badított Olaszország nevében folytatott izga­tásokat, monarchiánk biztossága ellen intézett merényleteket. Depretis nem vállalkozhatott a lehetet­lenségek és képtelenségek szakadatlan lán­­czolatának megvalósítására. Azért lépett fe nyíltan és határozottan az irredentisták, a »kalandorok « és »fantasták« ellen. S e te­kintetben a legnagyobbat producálta, a­mi egy olasz kormányelnöktől csak várható. Sűrű bunkócsapások oly irgalmatlanul le nem verték még az olasz parlamentben az irre­­dentismust, mint Depretis támadásai. A gúny nyilainak zápora úgy el nem borította még a politikai szédelgők seregét, mint az olasz kormányelnök beszéde elárasztotta az irredentistákat. Döntő ütközetben le vannak verve, nem veszedelmesek többé magára Olaszországra nézve sem. De legkevésbbé lehetnek veszélyesek azon rendszabályok miatt, melyek alkalma­zását az olasz kormány már megkezdte. Olasz­országnak van törvénye s a törvénynek van sújtó karja. A kormány minden törvényes eszközt mozgásba hozott, hogy a bűnös üzel­mek emberei elvegyék büntetésüket. E miatt interpellálta Fortis szélsőbali képviselő De­­pretist, a­ki a leghatározottabban kijelentette, hogy az Ausztria-Magyarország elleni tünte­téseket jövőre nem fogja tűrni, mint meggá­tolta a múltban. És Depretisnek módjában lesz szavának állam­. Az esküdtszék megtagadhatja a szolgá­latot, mint megtagadta Udinében. De ez csak egy okkal több lesz azon hatalmas áramlat felülkerekedésére, mely Olaszországban, ki­váló jogtudósok által vezetve, az esküdtszéki intézmény ellen irányul. Az esküdtszék majd mindig képtelennek bizonyul a törvényes re­­pressió gyakorlására, valahányszor a társa­dalom izgatott. A szenvedély s a politikai pártszempont mindig betör az esküdtek ta­nácskozási termébe. Minden elfogulatlan olasz politikus meg van győződve az osztrák-ma­gyar és német barátság szükséges voltáról. Magának az olasz társadalomnak szine-java elítéli az irredenta őrjöngéseit. Az esküdtek padjain azonban sem az olasz politikusok, sem a társadalom szine-java nem ülnek. A tö­meg pedig, melyben az irredentismus tüze még most sem aludt ki, bár kialvóban van, a legrosszabb bíró, mikor saját szenvedélyei­nek kihágásait kell megtorolnia. Az esküdtszék egyébiránt Olaszország­nak egészen belü­gye. Mi történik vele, ez az olasz politikusok és az olasz jogászok dolga. Mi csak azt akarjuk, s azt akarja — pedig komolyan — az olasz kormány,hogy esküdt­székkel, vagy anélkül, rend legyen Olaszor­szágban. Hogy a gonosztevőket megbüntes­sék. A tüntetéseket elnyomják, a kiáltozó ut­­czát elnémítsák. Olaszország becsületének kérdése ez, sőt kérdése Olaszország békéjé­nek és hatalmi állásának. Azt kérdezte Depretis: Mit szólna ahhoz Európa, ha az olasz kormány a vele baráti viszonyban levő hatalom ellen irányuló tün­tetéseket meg nem akadályozná? E kérdésre egészen kétségtelen a válasz. Azt mondaná Európa: Olaszország vagy kétszínű, aki titok­ban elárulja jó barátját; vagy gyenge, tehe­tetlen, a­ki nem képes megfékezni az utczai szóvivőket, a politikai kalandorokat. Ily állam­mal nem számolna komolyan, nem szövetkez­nék egy hatalom sem, akár perfid, akár te­hetetlen volna az olasz kormány. És csakis a tehetetlenséget lehetne feltételezni. De mi­ként lehetne számítani, és a komoly pillana­tokban oly kormányra, melynek nincsenek hatalmi eszközei, s oly államra, melyben a fantasták és Őrjöngök viszik a vezérszerepet ? Depretis mai fellépte megmutatta, hogy kormánya nem tehetetlen kormány, s hogy Olaszországban az okos szónak varázsa és ha­talma van. A hatalmi eszközök sem fognak hiányozni. A közrendért a hatósági közegek felelősek, s a kormány erélyének nyomása alatt felelni fognak. S a törvény ellen vétők legnagyobb része nem követ el oly cselek­ményt, mely az esküdtszékek hatáskörébe volna utasítva. Sőt, hogy az esküdtszék elé tartozó ügyeket is miként lehet elvonni és a jogtudós bírák elé utalni, erről sokat beszél az olasz bűnügyi statiszika. Hogy a közön­séges gonosztevők ne menekülhessenek a bün­tetéstől, ügyészség és bíróság egyetért már évek óta a törvény kijátszásában. Ide juttatta az olasz igazságszolgáltatást az eskü­dszék még a közönséges bűntettesekkel szemben is. De még­sem hiszszük, hogy Depretisnek, osztrák-magyar és német­barát politikája miatt, bármely társadalmi válságg­al kellene szembe szállnia ezz­el, Nem volna szabad ki­térnie, és nem térne ki, de meg vagyunk győ­ződve, hogy erre nem kerül a dolog. Az irre­dentismus mindinkább tért veszt Olaszország­ban. A legegyszerűbb olasz paraszt is meg­érti Depretis világos szavait, hogy ha az irre­dentisták csinálnák Olaszország külpolitiká­ját, az egész világgal háborúba keveredné­nek , mert Italia irredenta nem csak Ausztriá­ban, hanem Francziaországban, Afrikában stb. is van. S a szélsők, mint Fortis kijelen­tette, mégis a nyugati hatalmakkal való szö­vetséget ajánlják a Közép-Európával való barátság helyett. A nyugati hatalmak alatt Fortis bizonyára Francziaországot és Angliát értette. De miként szövetkezhetnék Franczia­­ország épen az irredentistákkal, a­kik e akarják tőle venni az olasz provinziábat Európában és Afrikában? Vagy miként szö­vetkezhetnék velük Anglia, a­kik Olaszország számára követelik az észak-afrikai partokat, s a­kik készek czimboráskodni Anglia legna­gyobb ellenségével, a panslavismussal ? Ha a józan felfogású olaszok eddig is elítélték az irredenta t­zelmeit, Depretis mai beszéde után csak annál határozottabban­­ fogják ítélni. Ez a beszéd felvilágosítja azo­kat is, kik eddig a kétely homályában vol­tak ; meggyőzi, kik Olaszország valódi érdek­politikája és a kalandorok ábrándjai közt ha­boztak. Ezt az érdekpolitikát felismerte elő­ször a kormány, mindig nagyobb mérvben fel fogja ismerni az olasz nemzet, melyen át fog czikázni a harag villáma, a­miért a szél­sők, Olaszország független kormányát ( osz­trák), tehát idegen zsoldban álló kormány­nak merészelték gúnyolni. A szélsők denique egyformák mindenütt. Egyenlően vakmerők és rövidlátók. Minghetti már okosabban apostrolipálta Depretist, kije­lentve, hogy egyetért vele, de bebizonyult, hogy a hatalom enyhíti és átváltoztatja a né­zeteket. Úgy van. A hatalommal felelősség és a felelősséggel megfontolás jár. Közös sorsa minden ellenzéknek, hogy mikor kormányra jut, módosítja programmját. A két nagy angol párt ismételten átment már a vélemény­módo­sítás e pbázisain. Más volt Beaconsfield, más Gladstone az ellenzék és a kormány élén. Más volt Gambetta, mikor csak saját és más mikor Francziaország nevében beszélt. Depretis is más volt mai nagy beszéde alkalmával, mint mikor, az ellenzéken, Minghettivel állt szem­ben. Vagyis más az oppositió és a kormány feladata. Depretis most a kormány feladatát teljesíti és jól teljesíti. A mai beszédében nyil­vánuló erős akarat, harczkész elhatározás le fogja fegyverezni a szélsőket, megfélemlíti az irredentistákat. Remélhető tehát, hogy Olasz­ország belpolitikája minden zavar nélkül át­alakulhat a külpolitika követelményeihez ké­pest, s így Olaszország garanciát nyújt arra, hogy komoly, számba vehető állam, melynek súlya van a külpolitikában. Budapest, május 10. Ezen nem csodálkozunk azon, hogy a legkisebb hír, mely Bismarck egészségének rosszabbulását jelzi, aggodalomra ad okot a politikai világnak és lehangolja a pénzpiaczot. Hisz ő most olyan állást foglal el a nemzet­közi politikában, milyent az ötvenes évek vé­gén és a hatvanas évek elején III. Napóleon foglalt volt el. Ha az utóbbi köszvénybajá­val és másféle betegségeivel oly sokat foglal­kozott akkor a világ, nem csoda, hogy Bis­marck arcú fáj­dalmait is megérzi Európa. Sőt még jobban, két okból. Először, mert követ­kezetesebb és hatalmasabb nemzetközi politi­kát tudott inaugurálni, mint a kalandos, sze­szélyes és változékony III. Napóleon. Másod­szor, mert Németország egysége első­sorban Bismarck alkotása és így könnyen felmerül az aggodalom még arra nézve is, hogy Németország belviszonyai lényeges és a külügyi helyzetre is hatással bíró válto­zás alá fognak esni Bismarck halála után. Nem annyira azért, mintha az egységet már fentartani Németország túlnyomó ré­sze most nem akarná, mint inkább azért, mert nincs a német államférfiak sorában még csak távolról sem senki, ki oly be­folyást és hatalmat tudna gyakorolni, a­minőt Bismarck közel húsz éve gyakorol. És ezalatt sem értjük pusztán a német cancellári kivéte­les állást, mert hisz ez abnormis, mely na­gyon valószínűleg, Bismarck halálával meg is fog szűnni. Hanem értjük azon vezérszere­pet, mely előtt minden német tartomány, minden német párt, minden német politikus meghajol, ha mindjárt csak kényszerűségből is. Ez az, miben nehéz lesz Németországon Bismarckot helyettesítni. Pedig abban Euró­pának is nagy érdeke van, hogy Németor­szág belzavarok színhelye ne legyen, hogy öntudatos és azzal a súlylyal bíró külpoliti­kát tudjon folytatni, melyre a conservativ európai érdekeknek, melyekkel Németország a franczia-porosz háború s így egysége kiví­vása óta külpolitikai tekintetben azonosította magát — állandóan szüksége van. Már pedig azt kétségbe vonni nem le­het, hogy ha sikerült is Bismarcknak a német egység külső kereteit (nem kis erőfeszítéssel) megteremteni; ha teljesen sikerült is neki Németországnak olyan nemzetközi állást léte­síteni, mely Francziaország egykori túlsú­lyát, még hatványozva, biztosította Német­országnak, annak belpolitikáját — főleg épen az utóbbi években — olyan járatlan utakra terelte és részben új alapokra is fektette, hogy mindaz, mi most egyház­politikában, ó­v­ásban, közlekedésben, vámpolitiká­ban és pénzügyi politikában — részben az egységből folyó követelmények, de részben egyéni hajlamok következtében is — készü­lőben van Németországon, merőben ellenke­zik azzal, mi évtizedeken át annak egyes államaiban fejlődőben volt. Az állam erős marokkal ragadta kezébe a katholikus egyház papnevelésének és egy­házpolitikájának ellenőrzését, védvámos ala­pokra fekteti a vám és fogyasztási adópoliti­kát ; kezébe vette a legfontosabb társadalmi kérdéseket, nevezetesen az ipartörvény és munkásviszonyok reformját; ugyancsak a vámokkal agrárius politikát űzött a biroda­lomban, s kiterjesztette ezt egyes országok­ban még az adó és hitel, valamint magánjogi törvényhozás terére is. De az is tagadhatat­lan, hogy a belreform e különböző és részben csak most művelés alá fogott tévéin Bismarck sem olyan következetes, sem olyan szeren­csés nem volt, mint a nagy politikának, reá nézve is ismeretesebb, nagy színpadán. Ehhez járult még az a körülmény, hogy a parlamentet, már természeténél és pályájá­nak nehézségeinél és sikereinél fogva is, igno­­rálni lévén hajlandó, soha nem gondolt arra, hogy valódi parlamenti kormányzatot hono­sítson meg és így parlamenti pártot vagy pláne állandó többséget teremtsen, hanem mi­kor valamely rendszabályát vagy tervét a bi­rodalmi gyűlés által jóváhagyatni akarta, minden következetesség és a jövőre származ­ható minden obligóra való tekintet nélkül, összeszedte a rendszabálynak vagy tervnek megnyerni vélt töredékeket; ezekre támasz­kodott és érvényesíté — ha lehetett — azo­kat. A­miből származott az, hogy terveinek parlamenti sikerében soha sem volt biztos, sőt a legtöbbször kellemetlen meglepetéseknek volt kitéve. Így járt épen most is, a birodalmi költségvetésnek azonnal való tárgyalására nézve, mely többséget nem nyert, hanem bizottsághoz utasíttatott ; — így járt a munkás-balesetbiztosítás tárgyában, a­mely­ről szóló törvényjavaslatának leglényegesebb intézkedését, a 25°/0-ás állami hozzájárulást,a parlament törölte úgy hogy a javaslat ma már megbukottnak tekinthető. így járt — a bizottságban — a favámnak felemelésével, és már korábban, a munkáskérdésre vonatkozó két javaslatával, a két évi költségvetéssel és annyi mással. Mindez igaz, hogy csak türelmetlenségét és a parlament iránti megvetését növelte, de épen ezért egyszersmind fokozta a bonyodal­mat is, mely Németország belpolitikájában nap­ról napra nő. Mert a régi viszonyok minden té­ren ki­ vannak sarkaikból forgatva; ezek he­lyét azonban új intézkedések és új intézmé­nyek nem foglalták el; úgy, hogy Németor­szág belpolitikája most inkább csak tervek­ben, mint az életben létezik. — Elég ennek bebizonyitására a római curiával és a német katholika egyházzal való viszonyra utalni. A régi viszonyokat az 1873—4-iki törvények az államhatalom érdekében felforgatták. Most e törvények részben módosítva, részben az alkalmazásban hatálytalanná téve vannak, mert a római curiával folynak az ügyeknek végleges és békés elintézése végett az alkudo­zások. De ennek szálai Bismarck kezében vannak. Ha ki találja kezéből ejteni, ki tudja mi lesz azokból? Mindez — azt hisszük — eléggé megma­gyarázná azt, hogy Bismarck egészségére még Németországnak és a nemzetközi politi­kának is nagy szüksége van, s hogy az aggo­dalom, mely minden betegségéhez fűződik, nem kizárólag az évszázad betegségének — az idegességnek — kifolyása, melynek lehet ugyan része ez aggodalmakban is, mert hisz a világtörténet nem ismer nélkülözhetet­len embert s a mundus se eypechet bizonyára alkalmazását találja minden körülmény közt, hanem tagadhatatlan az, hogy Bis­marck az a férfi, a­kinek egyénisége korunk­ban a legtöbb és legfontosabb — nemzeti és világpolitikai — érdekekkel forrott össze. A képviselőház f. évi május hó­­1-én, pénteken d. e. II órakor ülést tart. Napirend: A kincstári birtokon levő telepítvények után járó váltságössze­­gek egy részének törlesztésére 6.800.000 frt erejéig záloglevelekben felveendő jelzálogkölcsönről szóló törvényjavaslatnak tárgyalása. A főrendiház folyó évi május he­­l-én d. u. ,­21 órakor ülést tart. A szerb congressusnak egybehivását e mai napig százhúsz szerb egyházi község kérelmezi a szerb congressusi választmánytól. Potocki gróf Galicia helytartója — mint a N. W. Tagblattnak Lembergből jelentik — az értesült körök szerint legközelebb otthagyja állását és csak a galicziai tartománygyűlési választásokig marad hiva­talban. Utódjává Sápi­eh­a herczeg az urak házának tagja van kijelölve és azokba a feltételekbe, a melyek­hez S­a­p­i­e­h­a az állás elfoglalását köti, nagy nehéz­ségek nélkül beleegyeztek az illetékes körök. S a p­i­e­h­a kinevezését nagy megelégedéssel fo­gadnák a lengyelek. Az országos kataszteri bizottság utazó küldött­sége Budapestről kiindulva, folyó hó 6-án Félegyhá­zára érkezett. Tagjai e küldöttségnek Rudnyánszky Fe­­rencz elnöklete alatt Kemény K., Kispál Sándor, Stoll Károly, Gyurgyevics, Ivics és Sváb Károly. A kor­mány részéről Fejér Miklós oszt. tanácsos és Móricz Vincze központi felügyelő, az egyes kát. igazgatósá­gok képviseletében Budapest részéről Simonffy Kál­mán felügyelő; Szeged részéről André Frigyes igaz­gató és Tárniczky Géza felügyelő; Debreczen részé­ről Szunyoghy Sándor igazgató, a­kikhez az érin­tendő járások részéről mindenütt az illető járási biz­tosok és becslők csatlakoznak. Eddig szemle tartatott Félegyháza, Kisszállás, Csongrád, Szentes, Tecs, Kun-Szent-Márton, Szele­­vény és Istvánháza határaiban, folytattatik pedig to­vább Békés megyében Orosháza felé. Az érdekeltség mindenfelé nagy, az illető városok fényes küldöttsé­gekkel fogadják a bizottságot és Félegyházán, Cson­­grádon és különösen Szentesen, hol az éjjelezés tör­tént, este 60 terítékű fényes bankett volt, melyen Horváth Gyula kormánybiztos és Stammer megyei alispán is résztvettek. A lakomán Szentes város pol­gármestere, Rudnyánszky F., Horváth Gyula, Ke­mény báró stb. mondtak felköszöntőket. A küldöttség máj. 8-án Kun-Szent-Mártonból kora reggel indulva, Kondoroson és Csorváson tar­tott helyszíni szemléket. A küldöttség Károlyi Ala­jos gr. pusztáján megebédelvén, délután tovább in­dult és P.-Szt.-Tornyán át esti 8 órakor Orosházára érkezett. 10-kén Orosházáról a debreczeni és szegedi kerületek határmentén haladt, Apáczán keresztül délre P.-Gerendásig jutott (Apponyi gr. birtoka) és ebéd után Csaba felé hajtatva, ottani megérkezésé­vel bevégezte szemleútját, mely ez alkalommal a budapesti, szegedi és debreczeni kerületek között fennforgó némely aránytalanságok kiigazíthatása szempontjából történt. Orosházán Zsilinszky Mihály orsz. képviselő és Székács J. mint járási bizottsági elnökök az utazó küldöttséghez csatlakoztak. E hó 17-kére Budapestre van összehiva az utazó küldöttség, s czélja a pénzügyi minisztérium­nak a tárgyalásokat oly módon vezetni, hogy jövő június 10-én már az országos bizottság plénuma is megkezdhesse ülésezéseit. A harmadik egyetem. A harmadik egyetem ügyében ösz­­szehívott enquet-et a képviselőház közokta­tásügyi bizottságának albizottsága előtt ma d. u. 5. órakor Hoffmann Pál elnöklete alatt folytatták. Dr. Sztoczek József reflectál dr. Than Károlynak a múlt ülésben tett nyilatkozatára és kü­lönösen megjegyzi, miszerint a tanárképezdészek vizs­gálatainak eredménye, nemhogy hanyatlást nem mu­tat, hanem ez idő szerint mindenesetre örvendetes haladást tüntet elő. Dr. J­e­n­e­y Viktor kolozsvári egyetemi jog­tanár a budapesti egyetem túltömöttségét relatívnak tartja, a­mennyiben az orvosi és demonstratív termé­szettudományi tárgyak előadásai csak bizonyos számú hallgatóság mellett lehetnek tökéletesek és a tan­termek nagyobbításával a túltömöttség bajain nem vél segíthetni, míg a jogi facultás nagy népességéből nem tudna káros következtetést levonni. A tansza­badságot bizonyos tekintetben korlátozni kívánná, úgyszintén a tanpénzek tekintetében is bizonyos mél­­tányosabb szabályozást lát szükségesnek és ennek kapcsán azt hiszi, hogy parallel-tanszékek felállításá­val a budapesti egyetem túltömöttségéből kifolyó ba­jokon lehetne segíteni. A harmadik egyetem szükségét a tudományos verseny, a magyar kultúra emelése szempontjából ítéli meg és azért kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását, meg lévén győződve, hogy azzal a kormány nem fogná elmulasztani úgy a budapesti, de különösen a kolozsvári egyetem továbbfejlesztését és kiegészítését. Óhajtja a harmadik egyetem felál­lítását még azon szempontból is, hogy ifjúságunk aránytalanul nagy része még mindig a jogi pályára özönlik, és miután azok kenyérkeresetet nem találnak, meghasonlanak önmagukkal és az ál­lammal. Hogy tehát az ifjúság más irányzatú pályákra könnyebben jusson, a jogakadémiák szá­mát reducálni és azok összevonásával egy új egyetem felállítását elkerülhetetlenül szükséges­nek nyilvánítja. Igazolásul rámutat arra a körül­ményre, hogy a kolozsvári egyetem felállításával egyszerre öt jogakadémia szűnt meg önként, a­nél­kül, hogy az ott alkalmazva volt tanárok kenyérke­reset nélkül maradtak volna. A kolozsvári egyetem életképességére vonatkozólag megjegyzi, hogy a tu­domány fejlesztésének munkájában már most is meg­hozza a maga kamatait és a tapasztalatok után ítélve, fokozva gyümölcsöző a jövőben is. A kolozsvári egye­tem népességére nézve rámutat a németországi viszo­nyokra, a­hol is 30 egyetem kevesebb hallgatósággal bír, mint a kolozsvári, de különben is nem emelked­hetett a 10 évi rövid idő alatt a népesség oly roha­mosan, mint a budapesti egyetemen, azért sem, mert egyes nemzetiségek még mindig tartózkodó állást foglalnak el. Dr. Hoffmann Pál elnök azt a kérdést veti fel, miszerint a tanérdek veszélyeztetése nélkül ho­gyan képzeli a népes kollégiumot megosztatni és mennyiben képez a tandíj intézménye okot a túltö­­möttségre. Dr. Jeney Viktor a bizonyos tantárgyra je­lentkező ifjúság megosztását úgy képzeli, hogy a bi­zonyos meghatározott számig jelentkezők a népsze­rűbb tanár előadásaira; míg a később jelentkezők megelégedni tartoznak a paralell előadást tartó ke­­vésbbé népszerűbb tanerővel; továbbá megjegyzi, hogy a tandíj intézményében közvetlen okot nem lát a túltömöttségre. Dr. Eckmayer Ágost pozsonyi jogakadé­miai tanár kijelenti, hogy a budapesti egyetemen a demonstratív szakoknál káros és tarthatatlan baj a túl­tömöttség és nem tartja lehetségesnek, hogy paralell tanszékek felállításával segítve legyen, nem lát or­voslást abban sem, ha bizonyos rendszabályokkal az oktatás rendszerében változás történnék. Kifejti, miszerint a jogakadémiák népessége napról-napra apad és azok prosperálását csak úgy látja fentartható­­nak, ha azok a rigorosális joggal felruháztatnak. Kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását is, de egyelőre, ha teljesnek is fogna decretáltatni. Az orvosi kar, mint igen költséges egyelőre nem volna felállítandó. Az állami jogakadémiák közül hármat kívánna beszüntettetni, a többit pedig közigazgatási tanfolyammal kívánná berendezni, nevezetesen Po­zsonyba, Szegeden, Kassán, esetleg Győrött. Az állami jogakadémiák közül a rigorizálási jogot megadná a pozsonyi, kassai és debreczeni aka­démiáknak, esetleg külön bölcsészeti és történelmi tanszék felállításával és ha Pozsonyban és Kassán ilyen csonka egyetem állíttatnék fel, akkor Szegeden egy közigazgatási tanfolyammal ellátott jogakadé­miát kívánna felállíttatni. Végül kívánatosnak tartja, hogy az ügyvédség elnyerésére aspirálók a tudori szi­gorlatok alól felmentessenek. Dr. Kautz Gusztáv győri jogakadémiai igazgató azon kérdésre, hogy a budapesti egyetemen létezik-e túltömöttség a jogi karban, megjegyzi, hogy ha absolute tekintjük, elhiszi, hogy nincsen, i de te­kintve a fegyelem fen­tartását és a jelenlegi vizsgálati rendszert, be kell ismerni különösen a tanárok túlhal­­mozottságát és annak káros következményeit; e ba­jon segítendő, azon nézetben van, hogy szü­ntettessék meg az ügyvédségre készülők rigorozáltatása, de gon­doskodva legyen egyszersmind arról is, hogy e czélból jogakadémiáink tökéletes littessenek, úgy, hogy az ügyvédjelöltek kellő önálló gondolkozással és böl­­cselkedő képességgel bírjanak. Kifejti részletesen az újjászervezendő jogakadémiák és az egyetemi jogikar kapcsolatos vizsgálati rendszerét és áttérve a harma­dik egyetem kérdésére, kifejti, hogy azt úgy a demonst­ratív tanszakok tényleges túltömöttsége, mint a nem­zet culturális szempontjából szükségesnek és felállí­­tandónak tartja. Dr. F­e­­­m­é­r­y Lajos kolozsvári egyetemi tanár kijelenti, hogy a budapesti egyetem egyes sza­kainak túltömöttségét olyan betegségnek tartja, hogy az egyszerűen paralell tanszékek felállításával orvo­solható nem lesz; ennek a bajnak kutforrását külö­nösen a középiskolai érettségi vizsgálati rendszerben keresi és rámutat arra, hogy középiskolai vizsgála­taink, különösen pedig az érettségi vizsgák, kevés szi­gorral tartatnak, a tanulók képessége szemben a kül­földdel igen csekély mértékkel mérlegeltetik. Az a kér­dés, hogy az új középiskolai törvény fog-e segíteni a bajon és apadni fog-e a középiskolát végzett ifjak száma, mert ha nem,­­ úgy nincs remény, hogy az egyetem túltömöttsége megszűnjék; olyan különbö­zőnek ismeri középiskoláink vizsgarendszerét és olyan enyhének, hogy még a törvényben contemplált biztosi intézménytől sem vár olyan eredményt, hogy a kö­zépiskolát végzettek száma lényegesen megapadna és azért kívánatosnak tartja, hogy az egyetemek gyako­rolják azon jogokat, (Egyetemi fegyelmi rend 10 §-a szerint) hogy ellenőrizve a középiskolák érettségi bizonyítványait, az egyetemre jelentkezőket felvételi vizsgálatokra szorítsák. A jogakadémiák tekintetében megjegyzi, hogy azokat nem kívánná isolált facultásokká alakítani és tudorozási joggal felruházni; kívánatosnak tartja, hogy a nem életképes jogakadémiák szüntettessenek be. Szóló a nagyszebeni állami jogakadémiának mint a dákoromán és pangermán eszmék fészkének, fel­tétlen és azonnal eltörlését kívánja. A harmadik egyetem kérdésére nézve megjegy­zi, hogy bármennyire szereti Magyarország kultúrá­­jának emelkedését látni, de olyan szűk légkörben sin­­lődő új egyetemet, mint a­milyen a kolozsvári egyete­tem, semmi körülmények között nem óhajt. Felhívja a közoktatási bizottságot, hogy mielőtt a harmadik egyetem kérdése fölött döntene, küldjön ki egy albi­­zottságott, mely a kolozsvári egyetem állapotát meg­vizsgálná és a szerzett tapasztalatokból véleményt formáljon az új egyetem életképességére és meg van győződve róla, hogy a legszükségesebb intézkedés a kolozsvári egyetem felszerelése és tökéletesbítése leend. Dr. F­odor József reflektál Felméry beszé­dének egyes részleteire és kijelenti, hogy a kolozs­vári egyetem jelenlegi állapota mellett is szép ered­ményeket képes felmutatni. Kívánatosnak tartja a harmadik egyetem felállítását. Dr. Felméry rövid viszonválasza és dr. Hoffmann Pál elnök rövid megjegyzése után az ülés esti 91/2 órakor véget ért. Az értekezlet folytatása holnap délután 4 órára tűzetett ki. T­áviratok: BÉCS, május 10. A király és a királyné május 15-én Schönbrunnba érkeznek. BéCS, május 10. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Ő fel­sége legkegyesebb módon fogadta ma Smolkát a kép­viselőház elnökét, köszönetet mondott neki a tárgya­lással járó fáradozásáért és megelégedését nyilvání­totta, hogy aránylag rövid idő alatt annyi és oly fon­tos törvény intéztetett el. BéCS, május 10. A »Presse« jelentése szerint Saintvallier grófnak bécsi franczia nagykövetté való kineveztetése legközelebb várható. Bécs, máj. 10. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.«-nak írják : A port-saidi verekedésnek, egyik versió szerint, néhány görög volt oka, a­kik ellensé­gei a görög consulnak és zavarba akarták őt ejteni. Másik versio szerint abból eredt a verekedés, hogy a kormányzó csendőrök által megakadályozta Judás és Pilátus szokásos elégetését. Egy syriai meggyil­koltatott és körülbelül huszon megsebesültek. Az »Iris« 150 angol matrózt szállított partra, ezek meg­­szálták a templomot és őrjáratokat küldöttek a váro­son végig. A rend ezután nem zavartatott meg. Berlin, május 10. A Rudolf trónörökös védnök­sége alatt álló és ennek nevét viselő osztrák-magyar segélyegylet, Széchenyi gróf elnöklete alatt és Han­semann főconsul jelenlétében, ma tartotta meg köz­gyűlését. Széchenyi gróf megnyitó beszéde után, me­lyet Ferencz József császár és király éltetésével végzett, Schweinburg pénztárnok olvasá fel az évi jelentést, mely szerint a bevételek 14343 frtra, a kiadások pe­dig 7921 írtra rúgnak; a vagyon 60103 frtot tesz ki. Az év folyamán 1050 személy részesült segélyben. Amerikából hazatért 140 személy, hazatérhetésüket az egylet elősegítette. Az egylet elnökévé Czikani konzul, elnöki helyettessé Gutfeld mérnök, pénztár­nokká Schweinburg választatott meg. Ezenkí­vül megválasztatták továbbá dr. Reich és Goldber­ger konzul. A gyűlés Rudolf trónörököst éltetve osz­lott fel. Berlin, máj. 10. A hygienikus kiállítás ma dél­ben minden különös ünnepélyesség nélkül megnyitta­­tott. Az ünnepélyes megnyitás szombaton délután 2 órakor fog végbemenni. A megnyitást a trónörökös eszközreadi. Berlin, május 10. (Eredtt távirat.) Az egészségügyi kiállítás mai bizottsági ülésén Rietschel, Henneberg és Hoerner tanárok felvilágosításokat ad­tak a kiállítás állásáról. Dr. Csatáry Lajos, a magyar biztos, élénk tetszés között utalt arra, hogy Magyar­­ország mily súlyt fektet az ezen kiállításon való meg­jelenésre. A kiállítást ma pompás , idő mellett már nagyszámú közönség látogatta meg. Az épületeken német, magyar és osztrák lobogók lengenek. Páris, máj. 10. (Eredeti távirat.) A »Presse« jelenti: Saint Vallier grófnak bécsi franczia nagykövetté való kinevezése küszö­bön áll; a többi jelöltek mind elejtettek. Páris, május 10. A kamara az osztrák-magyar­­franczia kereskedelmi szerződés meghosszabbítását elfogadta. A kamara keddi ülésén a tonkingi ügy fog tár­gyaltatni. Róma, máj. 10. (Eredeti távirat.) A "Va­tikánban igen rossz benyomást tett Arnulph bajor herczeg, ki az utóbbi római nászünnepélyeken a bajor királyt képviselte, a pápánál nem tisztelgett, holott a múzeumok megtekintése végett ismételten megfor­dult a Vaticánban. Róma, máj. 10. (E r­e­d­e t­i távirat.) Cador­­na senatornak a »Deutsche Revue«-ben nemrég meg­jelent levele éles polémiát idézett elő a franczia saj­tóban. Most Cadorna másik levélben válaszolni fog a franczia támadásokra. E levél a Florenczben f. hó 15-én megjelenő »Rassegna di Scienze socialie e po­­litiche« czimű szemlében lesz közzétéve. Cadorna ez újabb levelének czime: A hármas szövetség és a franczia sajtó.

Next