Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-20 / 168. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. ESTI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földezint. Előfizetési du : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. .................................................. 2 frt. 3 hónapra ............................ 6 » 6 hónapra .................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküdéseért felüdlfizetés negyedévenként .............. 1 » Budapest, 1883. szerda, június 20. 168. szám. Táviratok: Bécs, jun. 20. A »Wiener Zeitung« több törvény szentesítését közli, ezek közt a belföldön épült tengeri gőzösök adómentességére, a herpilje-trieszti és sivecicknini államvasutakra, a strybeskidi vasútvonal kiépítésére, a hannsdorf-ziegenhalsi helyi érdekű vasútra, az osztrák kikötői illetékre, a gácsországi transversalis vasút elágazásainak kiépítésére szükségelt póthitelre és a bregenzi komp közlekedésre vonatkozó törvényeket. Páris, június 20. A »Graulois«, egy államférfinak, Cseng marquis khinai nagykövettel folytatott beszélgetését közli. E szerint Cseng marquis constatálta, hogy a helyzet kevésbbé feszült, mint volt; azon reményének adott kifejezést, hogy a Tonking-kérdés békés megoldást nyerend s azt véli, hogy öszszetűzés esetén az európai hatalmak egyszerűen csak a nézők szerepét fogják játszani. Páris, június 20.) Eredeti távirat.) A madagaskári küldöttség, mely hónapokkal ezelőtt hirtelen elutazott Párisból és megszakította a franczia kormánynyal az alkudozást, visszatért ide és kihallgatáson volt Ferry kormányelnöknél. Ferry csütörtökön fogadja Cseng chinai követet, Páris, jún. 20. (Eredeti távirat.) ANational hivatalos forrásból állítja, hogy Cseng chinai követ utasítást kapott az alkudozás megkezdésére és arra való törekvésre, hogy mind a két állam által elfogadható egyezséget iparkodjék kötni. A chinai követségben nem mondanak le arról a reményről, hogy a kölcsönös engedélyek segítségével China, becsületét kímélő egyezség fog létre jönni. Valamennyi tudósításból azt lehet következtetni, hogy a lapok pessimista nézetei ellenére, nem lehet szó Francziaország és China diplomatiai viszonyának megszabadításáról. Kattaro, jun. 20. (Eredeti távirat.) A török csapatok az utóbbi csatákban döntő sikereket vívtak ki az albánok ellen. Az albánok szétszórattak, a törökök pedig positióikba nyomultak előre. A Montenegrónak átengedett terület átadása tehát rövid időn meg fog történni, ha valami véletlen eset nem jön közbe. (N. fr. Presse.) London, jún. 20. A felsőház a részletes tárgyalásnál is elfogadta azon törvényjavaslatot, mely szerint sógor és sógornő között törvényes házasság köthető. Dalhousie a tárgyalás alatt indítványt jelentett be az iránt, hogy törvény visszaható ereje, a törvény létrejötte előtt kötött házasságokból származó gyermekekre korlátoztassék. Trieszt, június 20. A tengeri hatóság kerületi parancsnokánál, tegnap az angol hajóraj tiszteletére fényes ünnepély rendeztetett, mely a mai hajnali órákig tartott. Az ünnepélyre 600 vendég volt meghiva. Hay altengernagy és az angol tisztek az angol néphymnussal fogadtattak. Zanzibar, jún. 20. Tamataveból érkezett hírek szerint a francziák a legjelentékenyebb két vámhivatal és a howák fővárosába vivő utak megszállásával czéljukat elértnek tekintik és korántsem szándékoznak Tananarivóba menni, hanem bevárják a howák meghódolását, mi nem késhetik soká. Xeres, jun. 20. A »fekete kéz« 17 tagja közül, kiket Blanco meggyilkolásával vádoltak, heten halálra, nyolcan pedig életfogytiglani kényszermunkára ítéltettek. Marosvásárhely, jun. 20. József főherczeg Grra e fadlatussal özvegy Knöpflerné fogatán Szt.Györgyre hajtatott. Vele ment rendes kísérete is. A főherczeget Kovács polgármester és Lázár rendőrfőkapitány a város végéig elkísérték. — Bánffy b. főispán, Henneberg altábornagy, Pacor, Mangesius tábornokok, Janky alezredes, továbbá Kraft és Gunesch őrnagyok délután 12 és fél órakor kikocsiztak. Kassa, június 20. Az utóbbi napokban Zemplén és Szepes megyék egyes vidékeiről nagy esőzéseket jelentenek. Ujhelyen tegnap jégeső volt. Kassán tegnap dél óta esőzés állott be, mely a levegőt egészen lehűtötte. Az eső kis megszakítással folytonos. Az abnormális idő mindez ideig nem okozott károkat, lomnál, törvényes forradalomnál. Ez határozott elejtése azon collectiv despotismusnak, amely az absolutismust követte. Ez a komoly esemény, amely szükségképpen kezdete sok másnak, feltűnő ellentétbe hozta az osztrák kormány külügyi és belügyi politikáját. Kifelé azon az úton marad, ez a kormány, amelyen Andrássy gróf járt, Németország szövetségese marad, a hármas szövetség mellett, Oroszország ellenében Németországra támaszkodik. Benn azonban elejti a német pártot a szláv párt kedvéért. Mert az egyenlőség igazságosság a szlávok győzelmét, a többség törvényes győzelmét jelenti. A tények igazolni kezdik ezeket a szavakat. A cseh tartománygyűlés föl van oszlatva, a választások meg fogják szabadítani néhány nap múlva Husz János és Zsiska János hazáját a német kisebbség igájától. A választások Cislaibhaniában kétség nélkül általában ezt a példát fogják követni. A választás eredménye az egész birodalomban mindenütt olyan lesz, mint Csehországban. A szláv áramlat növekedik és ki fog csordulni, és a szlávok annál mérsékeltebbek lesznek, minél inkább közeledik napjuk. Csehek, lengyelek, ruthének, szlovének karöltve járnak minden villongás elnémul köztük, és irántuk idegen elemeket is magukkal ragadnak, például Tirolban az olaszokat, továbbá ebben az országban és máshol a németek egy részét. Krajnában a centralista német pártnak le kellett mondania a küzdelemről. Szaporodik tudnillik azon német osztrákok száma, akik a szlávokkal való kiegyezést többre becsülik az elporoszosodásnál. Mi lesz ebből a nagy mozgalomból ? Annyi bizonyos, hogy az európai politika csomója a Duna mellett van most. Bizonyára Németországban is foglalkoznak vele. Azon német lapok, amelyek a hármas szövetségnek Francziaország és Oroszország ellen irányzott harczias terveit oly föltűnő módon fejtegették, most leereszkednek és megengedik, hogy Ausztria szláv elemei kevésbbé lesznek megbízhatók ebben a harczban, de az ausztriai szlávokat Lengyelországgal akarják ellensúlyozni. Elfelejtik azonban, hogy ha van a világon gyógyíthatlan ellenszenv, a lengyelek Poroszország ellen táplálnak ilyent. A lengyelek azon kezek közül, amelyek kétség nélkül feléjük nyújtatnának, Poroszországot ragadnák meg legutoljára. De megtörténik-e valaha ez a sokat hirdetett háború, várjon néhány vagy sok évmúlva ? A »kevésbbé megbízható elemek«, amelyekről szó van, nemsokára kormányra kerülnek Ausztriában és pedig forradalmi válság nélkül, sőt a dynastia javára. Ha a szlávok fognak uralkodni Bécsben, fog-e Ausztria hadat indítani Oroszország ellen ? Természetesen oly Oroszország ellen kellene harczolnia, amely meg akarná valósítani a régi álmot, minden szláv nép bekeblezését. De a keleten új tények mutatkoznak: Európa délkeletén lakó kis népek, amelyek eddig vetélkedtek és veszekedtek egymással, a bolgárországi szlávok, a görögök, románok a kölcsönös közlekedést és érdekeik kiegyeztetését kezdik tekinteni egyetlen eszköznek, amelylyel biztosíthatják függetlenségüket. Azon hosszú kerülőutat, amelyen Bulgária fejedelme Moszkvába ment, mindenki elég jellemzőnek tarthatja. Ha Oroszország jelölte ki ezt az utat és az általa nyilvánított tendentiát, azt lehet következtetni, hogy lemondott a kis államok elnyeléséről oly föltétellel, hogy Ausztria is lemond. A jövő kétség nélkül sötét, de kedvező az a kilátás, hogy a keleti népek végre ki fognak egyezni, ahelyett, hogy Németország érdekében egymást marczangolnák. Azt lehet és kell remélni, hogy ugyanez fog történni az osztrák-magyar monarchia keleti felében Translajthaniában a magyarok, szlávok és románok közt. Egy rendkívül ravasz politika Kelet felé szorította Ausztriát, hogy összeveszítse Oroszországgal. De abban a mértékben lesz szlávvá, amelyben előhalad ez után. Egészen ellenkező szellem lép a németség szelleme helyébe. Mi lesz a hármas szövetségből a szláv Ausztriában ? Nem fog-e elmozdulni ? Az a politika, mely elérte ezt a czélt, az eredményben lelheti zátonyát is. Hova tart ez a politika ? Az ismeretlen felé. Henri Martin. Henri Martin senator Ausztriáról. Henri Martin franczia senatornak Ausztriáról szóló és a »Liede« által közölt levele, melyet kivonatban már ismertettünk igy szól: »Azon szives megemlékezésbe, a mely,első levelemet ismertette, egy hiba csúszott be. Én nem utaztam Németországban, és az a levél, a melyet ma küldök önnek, nem Németországra vonatkozik, hanem Ausztriára. Midőn előbbi levelemben Olaszországgal való viszonyunkról beszéltem, vonatkozást tettem egy másik országra, amely Olaszországnak szomszédja, Ausztriát értettem. Az osztrák-magyar monarchia nyugati felében, Cislaibhaniában, valóban oly politikai jelenségek mutatkoznak, amelyet nálunk a közvélemény nem részesített elég figyelemben, pedig ezek nagyon érdekelnek minket. Az osztrák reichsrath ülésszakának bezárásakor olyasmit mondott Taaffe gróf kormányelnök, amelylyel akkor nem foglalkoztunk Francziaországban és amely sokkal fontosabb, mint Mancini beszédje, amely oly nagy zajt ütött. A reichsrathi német párt képviselői fölszólították a kabinetet politikájának megváltoztatására. A miniszterelnök azt felelte, hogy nem fogja megváltoztatni és hogy a kormány tekintettel akar lenni valamennyi nemzetiség jogaira, tisztelni fogja mindegyik nemzetiség jogait és egyenlő lábra akarja állítani a nemzetiségeket. Szavainak értelme legalább ez volt. Egyenlőség ugyanazon állam polgárai közt! Nálunk ez egyszerű, majdnem banális dolognak látszik. De oly államban, ahol a kormányzás egyik faj praeponderantiáján alapult, nem jelent kevesebbet ez forrada- Scharf Móricz. (Saját külön tudósítónktól.) Nyíregyháza, jun. 19-én. —■ Vezessék be Scharf Móriczot! mondá az elnök erőteljes hangon. A csöndesen suttogó tömeg között egy pillanatban halk moraj futott végig, aztán sik csönd állott be; mindenki az ajtó felé fordult, sóvárgóan, kíváncsi arczcal, kidülesztett szemmel, visszafojtott lélekzettel. Olyan kínos némaság volt a teremben egy pár perczig, s e csönd annyira elfoglalt mindenkit, hogy alig vehetők észre, mint jött be, csak azt láták egyszerre, hogy a teremben, a bírák előtt áll Scharf Móricz, ez a nevezetessé lett fiú. S mialatt bejött, az alatt az elnök elmondá, hogy rendkívüli körülmény kényszeríti őt arra, hogy a fiút ne abban a rendben, amint külön következnék, de most hallgassa ki: valami merénylet volt, amint kire terjedt, ez a körülmény. Hogy két lengyel zsidó a megyeház falán keresztül akart mászni, s megcsípte őket a harangozó. Mit akartak ott ? talán lopni ? vagy rabolni ? S éppen a megyeházba mernének betörni ilyen szándékkal, — jól tudva azt, hogy ott folyton áll őr? vagy Scharf Móriczot akarták megszöktetni? vagy megölni ? az őr daczára ? S megtudtak szökni a vakmerők, mikor a harangozó már megcsípte őket ? alig hihető. A rendkívüli körülményt elfogadta a közönség, mert nem tudta, hogy micsoda, a merényletet senki sem fogja elhinni, mert tudja, hogy mi akar lenni. A híres fiú most előttünk állott, s nézhettük. S ez sokkal könnyebb, mint leírni is azt, hogy milyen hát ? Avagy lehet-e leírni, jellegzetesen olyannak az arczát, aki csak pufók s fejletlen fiúgyermek ? Hogy a száját el-elgörbíti, hogy muszkavászon a ruhája, hogy a szemeivel bambán tekint, s igyekszik minél kevesebbet széttekinteni, mindabból meg nem tudják magyarázni azt: minő mód lehetett e fiú segítségével megcsinálni mindazt, ami tavaly Eszlár óta történt ? A fiú, amint bejött a terembe, mintha menekülni akart volna attól a súlytól, amit a közönség tekintete reá gyakorolt, s különösen, mintha attól félne, hogy atyjának, vagy a vádlottak valamelyikének szemrehányó tekintete érheti, — egyenest oda lépett az elnök asztala előtt elhúzódó korláthoz, annak fájába belekapaszkodott, s ott állott meg veszteg. Néhány perczig folyt valami vita az elnök és a védők között, s ezalatt érdekes volt megfigyelni a fiút. A keze folyton reszketett, ujjaival idegesen billegette a korlátot, s húzogatta a saját kabátját, mint a rossz diák, aki szepeg a leczke elmondása előtt. S e hasonat később meglepő módon bizonyult be tökéletesnek. Azon idő alatt, amíg várnia kellett, hogy kérdezzék, s amíg csupán az elnök által föltett kérdésekre válaszolt, egyetlen egyszer hátra nem nézett. Kétségkívül hatalmas érzésnek kellett lennie annak, mely teljesen leigázta benne azt a kíváncsiságot, mely bizonynyal fölébredt volna hasonló helyzetben minden fiúban megnézni azt, ki van hát abban a nagy közönségben, mely most olyan feszülten lesi az ő szavait. Hogy ez érzés milyensége iránt kétség nem lehet, azt fölösleges volna kifejteni. S aztán elkezdett vallani, mint ahogy az iskolában felelnek; előbb az aprólékos kérdésekre mindig hűen azt felelte: igenis, s aztán, midőn megkérdezték tőle, hogy mit látott, elkezdte a mondókáját egy magas hangon, azon ledarálta, megmaradva a fenső sima hangon mindvégig, alighanem egyetlen lélekzettel az egészet, mint egy megindított óramű, mely az arra szolgáló rántásra lemuzsikálja a maga darabját. Amint egynéhány mondatot ez a fiú lemorzsolt, a közönség tagjai csak egymásra néztek, s általános volt a vélemény, hogy ha a bűn lehetősége még mindig fenn forog, az bizonyos, hogy e fiú így, e szavakkal, e modorban, csak előkészítés folytán vallhatott. S ezzel a közönség már le is számolt a fiúval, mintha nem is lett volna többé: az érdeklődés egész erejével fordult az apa és a többi vádlottak felé, hogyan viselik magukat mind e vallomások alatt ők. S a látvány, amit az apa, Scharf József nyújtott, megdöbbentő volt; az öreg ember, olyan végtelen csüggedéssel, annyi kétségbeesett lemondással nézett maga elé a földre, mialatt fia reczitált, mintha összeroskadna fájdalom alatt, melyet fia magaviselete miatt érez, azért, hogy szivét ennyire elfordithaták tőle, sőt ellene fordíthaták, s hogy élete talán fia miatt úgy van veszélyben, mint egy gyilkosé. Egy ideig hát bólingatott, keserű megnyugvással abban, amin változtatni nem bir, végre kitört: — Nem tudom kiállani, hogy idebenn legyek addig, amig ez a fiú beszél! — kiáltott föl. Az elnök szelíd szóval megnyugtató. S a fiú darált tovább. S amikor akadt egy vádlott, aki azt mondá, hogy ő nem értette a vallomást, elmondta a Móricz még egyszer — szórul szóra. A többi vádlottak közül egy sem látszott törődni azzal, hogy Scharf Móricz miket mond ellenök; közömbösen néztek maguk elé, mintha egészen tisztában volnának azzal, hogy Móricz beszámíthatlan, hogy az, mit mond, nem is érdemes a szóra. A fiú csak beszél tovább. S szavaiban annyi a logika, olyan kapcsolatosság azok összeválogatásában, annyira correct, dátumai annyira pontosak (például, amikor azt kérdezték tőle, hogy hány órakor történt ez vagy amaz, úgy felel rá: 1882. ápril n-ikén délután »n« órakor, — a legkimerítőbb készséggel.) Ez az ijesztő jártasság a válaszolásban, ez a rögtönös készenlevés minden kérdésre, ez a szóbőség, — odavető árnyát védők arczára is, akik előbb csak elhűltek, később pedig mikor látták, hogy milyen tökéletes fiúval van dolguk, akkor mosolyogtak. De amikor hiába figyelmezteté az elnök a fiút, hogy vallani nem köteles, hogy gondolja meg, saját apját vádolja meg másik három emberrel együtt azzal, hogy gyilkoltak, hogy másik négy bűnrészes a gyilkosságban, és fia ugyanazzal a gépies hangsúlylyal, azzal a változatlanul daráló hanggal beszélt tovább, akkor Eötvös Károlyból kitört a fölháborodás s igy szólt az elnökhöz: — Méltóztassék megkérdezni a tanút, hogy nem mondaná-e el e vallomását a versben ? Az élet gunyjának maró látása alatt egyet mozdult a közönség, s a tárgyalás folyt tovább. Részleteit a táviró megvitte már, mire e sorok festéket látnak. S bizonnyal kiegészítik abból olvasóim e kép hiányait, hogy mint s mennyire hiába követelte azt Schwarcz, hogy az ő szemébe nézzen, mikor reá vall, hogy mint pökte arczul a fiata. Buxbaum a Móriczot, mikor ő róla is elmondta vádjait, nekem csak annyit kell hozzátennem, hogy Móricz mindezek daczára megmaradt a szerepében, rendületlenül, csak egyben nem tudott hű lenni ahhoz, amit elkezdett: szemébe nézni annak, akire vallott, nem bírt, s nem merte, mert nem bírta volna németül elmondani azt, amit magyarul mondott, daczára minden, követelésnek. Kétségtelen, hogy erre a védők súlyt fognak fektetni. S még csak néhány szót a vádlottakról. Az tudvalevő hogy a vádlottak nagyobb része magyarországi falusi zsidó vuklis, kaftános valamennyi; a börtön leveg egyiken-másikon meglátszik ugyan, amennyiben fakóvá tette arczukat, de legtöbbje elég jól néz ki arra, hogy ezt felőle állítani túlzás legyen. Néha-néha kitör belőlük a falukban levő vérmesség, s olyankor dühösen szakítják félbe a vallót, az elnök figyelmeztetései daczára. De a legcsekélyebb jelre, a leghalványabb mozdulatra úgy engedelmeskednek, mint akiket nagyon szigorú iskolában tanítottak meg a vakengedelmességre. A vádlottak mind nyugodtan, határozottan tisztán felelnek, de az elnök választékos stílusát nem értik meg mindig, ami sok kellemetlenséget idéz elő. — A maguk törvénye egyenlően tiltja-e azt, hogy a keresztényeket sem szabad megölni, valamint a zsidókat ? — úgy hallottam, felelé a vádlott közömbös hangon, amivel azt akarta mondani, (amint pár percz múlva kiderült), hogy hallomása szerint a keresztényeknek is van ilyen ártalmatlanságot parancsoló törvényük. De a közönség sietett hamar eliszonyodva felzúdulni. A terem, — talán mondanom is fölösleges, — zsúfolva volt, a hőség rendkívül nagy, s a megyeház előtt a tárgyalás idejét megelőzőleg nagy néptömeg, melyet Solymosi Jánosné érzékenyitett el hangos zokogással. A tiszaeszlári eset tárgyalása. (Eredeti távirat.) Nyíregyháza, junius 20. — Második nap. Scharf József, Wollner Hermann, Taub Smánuel és Junger Adolf ülnek. Elnök : A tegnapi napon megszakadt végtárgyalás folytattatni fog. Ugyancsak a tegnapi napon Eötvös védő úr kérdést tett az iránt, hogy a végtárgyalásra való idézés Scharf Móricznak mikor s ki által rézbesittetett, és azt ki vette át. (Felmutattatik a kézbesitési iv, mely szerint az idézést május 20-án Scharf Móricz sajátkezüleg vette át.) Vezessék be Solymossy Jánosnét. (Megtörténik.) Egy beadvány nyuttatott be hozzám, mely Solymossi Jánosné keze keresztvonásával ellátva és két tanú által előttemezve van. E beadványhoz meghatalmazás van csatolva Szalay Károly ügyvéd részére. A kérvényben kéri Solymossiné, hogy ő, mint panaszos magát itt a tárgyalásnál a nevezett ügyvéd által képviseltethesse. Van-e ellene észrevétel? Szeyffert Ede főügyészi helyettes: A kérelem ellen nincs kifogásom. Tegnap is kijelentettem már, hogy Solymossinét nemcsak tanúnak, de érdekelt élnek is tekintem. Nincs tehát az ellen kifogásom, hogy a tárgyalás folyama alatt képviseltesse magát. Elnök: (A szavazóbírákkal halkan folytatott rövid tanácskozás után) Ezennel kijelentem a törvényszék azon határozatát, hogy Szalay Károly ügyvéd úrnak, mint Solymossi Jánosné meghatalmazottjának a tárgyalásnál hely adatik. (Szalay Károly ügyvéd helyet foglal a szakértők asztalánál.) Következik Scharf József kihallgatása. Az áltaános kérdésekre előadja: született Hajdu-Nánáson, 43 éves, izraelita, 3 gyermek apja, foglalkozására nézve suszter és egyházfi Tisza-Eszláron. Csekély vagyonú, írni-olvasni tud, büntetve nem volt; négy évig volt Eszláron alkalmazva, míg el nem fogták. Elnök: Megértette a felhozott vádat? Vádlott:Igen. Elnök : És mit felel e vádra ? Vádlott: Azt felelem, hogy nem igaz semmi. Elnök: Ismerte Solymossi Esztert ? Vádlott: Nem ismertem; lehet, hogy láttam, de nem ismertem. Elnök: De vannak bizonyságok, melyek amellett szólnak, hogy igenis ismerte. Vádlott: Lehet. Elnök : Mondja meg azt, hogy Móricz fiát mindig atyai bánásmódban részesítette-e ? Vádlott :Igen, mindig. Elnök: És ő ? Vádlott: Ő, mint gyermek......... Elnök : Jól viselte magát ? Vádlott: Jól viselte magát mindig. Elnök: Mondja meg azt, hogy a múlt évi zsidóhúsvét előtti szombat napot és délelőttöt miként töltötte ? Vádlott: Csak az imaházban voltunk 8 órától egész 10—11 óráig, azután én magam kezemmel zártam be a templomajtót. Ekkor feleségestől, 3 gyermekestől együtt asztalhoz ültünk. Ebédeltünk. Nem történt semmi sem abból, amit itt beszélnek. Egy szó sem igaz belőle, sem semmi a világon. Elnök: Mondja el tovább, hogyan töltötte a napot ? Vádlott: Lefeküdtem, hevertem, aludtam. Estefelé, akkor elmentem a korcsmároshoz, Süsmanhoz, ki Móricz keresztapja. Ott voltak ezek a vidéki emberek (a többi vádlottra mutat), mert Süsman egyúttal kurátor. Onnan együtt mentünk a templomba, estefelé. Az ima úgy fél óráig tartott. Ezután elmentek Lichtman Móriczhoz vacsorára, én pedig vissza bementem a házamba. Ein : Estefelé volt-e valahol? Vádlott: Estefelé voltam Lichtmannál. Elnök: Kivel volt ott ? Vádlott :Móricz fiammal együtt. Elnök: Meddig voltak? Vádlott: Nem sokáig, egy negyed vagy fél óráig. Elnök: Este még volt-e valaki a templomban az imádság után is ? Vádlott: Voltak,igen is. Elnök: Kik voltak ? Vádlott: Lichtmann, Grossberg, Süsman, Brenner, Einhorn. Elnök: Mi czélból voltak ezek ott ? Vádlott: Nekik volt valami izé.. .. Mindegyik, hogy is nevezzem, a korcsmárosok. Süsman és Einhorn árendások és volt köztük valami kis perlekedés. Egyik olcsóbban mérte a pálinkát, mint a másik, és megválasztották Lichtmant, mint főcurátort, és Breinert és Grossberget, hogy őt (pár pillanatig vár) — én nem tudok úgy beszélni, mint Móricz fiam, mert őtet tanították. Mondom azt akarták, hogy egyezzenek ki, ne bántsák egymást, mert mindegyik fizet árendát, és ha egyik olcsóbban méri, nem mennek a másikhoz, úgy egy óra hosszat voltak, amíg egy kétkrajczáros gyertya elég. Elnök: Mikor mentek el ? Vádlott: Úgy 8 órakor. Elnök : Szokásos az, hogy ilyen ügyek a templomban egyenlíttessenek ki ? Vádlott: Igen, a templom pitvarában ott gyűlést tartanak, valahányszor valami előadódik, mert nekünk nincs törvényszék vagy faluháza, amint szokott lenni, hanem a templom pitvarában szokták azt elvégezni. Amikor elvégezték, én azután bezártam az ajtót, bementem házamba feleségestől. Móricz aludt már, ez a szegény zsidó (Wollnerre mutat) is ott volt az asszonynyal és két gyerekkel; szalmát vittem be nekik. Elnök: De az állíttatik, hogy a templomban sokkal későbbi időben is voltak. Vádlott: Az nem igaz. Elnök : Sőt, hogy jóformán egész hajnalig égett a gyertya. Vádlott : Az nem igaz. Egy két krajczáros gyertya szokott égni, de az sem volt egész, mert már péntek este is égett belőle. Elnök : Midőn bírói nyomozás volt és a zsinagóga pitvara megvizsgáltatott, akkor annak földjén egy bizonyos helyen frisebb tapasztás találtatott, mint a többiben. Vádlott: Egy fél esztendővel, vagy 8 hónappal azelőtt volt az már ott berakva. Elnök: Midőn ön felkérdeztetett az iránt, hogy miként jött ez létre, mit felelt arra ? Vádlott: Hogy nincs kipadimentumozva a föld, kikopott egy helyen, éppen ahol az asztal áll. A curátor azt parancsolta, hogy csináljam egyenesre, hogy az asztal ne billegjen. Móriczczal hozattam polyvát, vizet és becsináltam; azután vizet öntöttem rá, hogy Korniss Ferencz elnök néhány percczel után nyitja meg a törvényszéki ülést, padján Schwarcz Salamon: A Bux tapadjon Azt a földet találták ott. Felelek én mindenféle lyukról, hasadékról, ha ott van valami. Elnök : Kiván-e akár közvádló úr, akár a védő ügyvédek közül valaki vádlotthoz még kérdést intézni ? Szeyffert: Bátor leszek vádlotthoz néhány kérdést intézni. (Scharf Józsefhez.) Mondja meg nekem azt, hallottuk, hogy szombati napon a házi teendők elvégezésére maguk keresztényeket tartottak, kik teljesítették ezen teendőket. Scharf József: Egy szombati asszonyom van, Bátori Gáborné, aki erre a czélra fel van fogadva.Szeyffert: Szerződéssel van felfogadva vagy másképpen ? Scharf József: Nem szerződéssel, hanem mint jó szomszéd, miután nekünk szombati napon nem szabad tehenet megfejni, a gyertyát levenni és feltenni, szóval dolgozni. Szeyffert: Hogyan tudta az asszony, mikor kell a dolgot elvégezni ? Scharf József: A legkisebb gyereket átküldtem hogy eredj, hívd el Bátorinét, vagy leányát. Szeyffert : Ki szokott rendesen átjönni ? Maga az asszony, vagy leánya ? Scharf József: Az anyja, néha a leánya is. Szeyffert Ede : Megtörtént-e az, hogy szombati napon akár maga az asszony, akár a leánya nem jelent meg ? Scharf József: Azt bizonyosan nem tudom, én elmentem a templomba és a feleségem csinált valami intézkedést. Szeyffert: Ápril 1-je a múlt esztendőben nevezetes nap volt. Nem emlékszik arra, hogy akkor akár maga Bátori Gáborné, akár leánya ott lett volna ? Scharf József: Bizonyosan nem tudom, inkább lehet, mint nem. Seyffert: A gyertyatartók mindig szoktak ott maradni az asztalon ? Scharf József: másnap reggelig, a szombati asszony már tudja kötelességét. Szeyffert: A kérdéses szombati napon a gyertyatartók mikor vetettek le az asztalról és tétettek fel a szekrényre ? Scharf József : Csakis másnap reggel, midőn átjött a tehenet megfejni. Szeyffert: Biztosan tudja ? Scharf József: Egy esztendő vagy tizenöt hónap után bizonyosan nem tudhatom. Szeyffert: Hiszen alkalma volt felette gondolkodni. Scharf József: Arra nem emlékezhetem, hogy a gyertyatartók hogy állottak Szeyffert: Mondja meg, a templomajtót ki szokta felnyitni és bezárni ? Scharf József: Vagy én, vagy a fiam. Szeyffert: A múlt év április 1-én volt-e a templomban ? Scharf József: Akkor szombat volt, hogyne lettem volna kötelességem ott lenni. Szeyffert: Ki zárta be akkor az ajtót rendesen ? Scharf József: Én vagy a gyerekek, mert a gyerekek ott vártak, már minden szombaton és kiáltozták, hogy »én viszem be a kulcsot.« Seyffert: Úgy történt akkor is ? Scharf József: Úgy történt. Seyffert: Móricz azt mondá, hogy . . . Scharf József: Móriczot megtanították arra, hiszen gyerek. Seyffert: Miért tanították volna ? Scharf József: Hogy miért tanították, azt az tudja, aki tanította. Az bizonyos, hogy tanították. Szeiffert: Mondja meg: látta-e azokat, akik eltávoztak a templomból délelőtt ? Scharf József: Igen, addig be sem mentem a házba. Szeyffert: Akik ott voltak, mindnyájan együtt mentek a faluba? Scharf József: Elmentek. Szeyffert: Kik távoztak el együtt ? Scharf József: Schwarcz elment Taubhoz, Buxbaum Süssmanhoz, a koldus ment Lichtmannhoz, én magamban maradtam azon helyen. Seyffert: Azt mondja ön, hogy mindnyájan együtt távoztak ? Scharf József: Már nem egészen együtt, de láttam, hogy valamennyien távoztak, mert az ablakon utánuk néztem. Szeyffert: Lehetséges, hogy azok visszajöhettek volna ? Scharf József: Hogy mentek volna be ? Szeyffert: A kulcs rendesen hol volt ? Scharf József: Felakasztatik az ajtó mögött? Szeyffert: A pitvarban ? A ház ajtaja fölött ? Scharf József: Az ajtó mögött van a kulcsszeg. Szeyffert: Tehát jól van, mondja meg nekem, emlékszik-e azon napra, nem volt-e magánál valaki a szobában délelőtt? Vádlott: Ezen szegény ember (Wollnerre mutat). Onnét azután Lichtmann Móriczhoz ment ebédelni. Beteges volt a szegény.Jól emlékszem, pénteken délelőtt jött hozzám. Szeyffert: A templom mellett van egy kert, abban Lengyel Jánosné háza oldalán találtak egy fris behányású gödröt. Ki ásta azt ? Vádlott: Ott nem volt gödör, meglehet talán, hogy 3—4 év előtt ástak egyet, de én nem tudok róla. Szeyffert: A gödör meg is lett mérve és megállapittatott, hogy nem régen lett behányva. Vádlott: Ott nem volt gödör. Mikor a sövény meg lett csinálva, kert sem volt még ott, mert az is van. Szeyffert: A házigazdának tudni kellene arról, hogy ott volt egy gödör. Vádlott: Meglehet, hogy ott volt valamikor verem. Seyffert : De hiszen friss behányása volt a gödör. Vádlott: Az nem lehet. Szeyffert: Szénaboglya---Elnök: Szalmaboglya. Szeyffert: A szalmaboglya, mely a kertben volt mely tályon állott ? Vádlott: Bátori Gábor sövényeinél. Szeyffert: Milyen magas volt ? Vádlott: Legfölebb másfél öl, vagy talán még egy ölnél sem volt magasabb. Szeyffert: Ott legeltetni szoktak gyermekek teheneket, vagy libákat ? Vádlott: A boglya alatt? Szeyffert: Annak közelében, 9 óra vádlottakban.