Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-21 / 169. szám
Solyminé: Igen. Eötvös. Hiszen ő akkor, ha jól emlékszem, már szolgálatban volt. Solymosiné: Nem volt még akkor. Eötvös: magának a sorsa részvétet gerjesztett az egész országban, mert, mikor egy szerencsétlen anyának gyermeke, — legyen az kicsi vagy nagy — ilyen szerencsétlen körülmények közt elvész, minden jó érzésű szívben jó indulat és részvét támad az ilyen szerencsétlen anya iránt, és hire járt, akkor az újságok is közölték, hogy jótevő lelkek a maga számára adományoztak némi pénzösszegeket. Igaz-e ez vagy nem igaz ? Solymosiné : Hanáét, kérem? Eötvös : Hogy adományoztak magának vigasztalására jótevő lelkek bizonyos pénzösszegeket. Solymosiné : Én ebből nem értek semmit. Eötvös : Hát világosabban mondom : azok, akik jóindulattal viseltetnek maga iránt, és akik sajnálták ezt a szomorú esetet, adtak-e magának pénzt ? Solymosiné : Soha senki. Eötvös : Nincs is tudomása róla, hogy gyűjtöttek volna a maga számára ? Solymosiné : Nincs nekem se tudomásommal se semmivel. Eötvös : Mert én úgy emlékszem, hogy egy németországi újságban »Augsburger Allgemeine Zeitung«-nak hívják, — melyet maga nem is ismer — határozottan olvastam, hogy Németországban a maga számára 6000 tallért gyűjtöttek össze és azon újság útján küldték el ide Magyarországba, hát maga nem tud erről semmit ? Solymosiné: Én nem tudok róla. Eötvös : Még egy utolsó felszólításom van magához Solymosiné: Magát az Isten tapasztalással, már élemedett korral és éles, világos elmével áldotta meg. Maga tudja azt, hogy a világi törvények szerint a gyilkosságnak büntetése súlyos, sőt ha a gyilkosság szándékosan követtetett el, sokszor hallásai is büntetik a gyilkost. De maga tudja azt is, hogy történhetik olyan dolog is, hogy ártatlan emberek is belekeverednek a gyilkosság gyanújába. Történt már olyan, hogy a bíróság, mely pedig igazán keresi az igazságot, néha megtévedett, az igazság keresésében. Én arra kérem és figyelmeztetem magát, hogy gondoja meg lelkében jól azon dolgokat, melyek leánya eltűnése körül forognak, és ha csak kétséget táplál is magában, hogy talán mégsem ezek a szerencsétlen vádlottak révén tűnt el a leány, hanem talán más módon történhetett halála ha van ily kétsége . . . Solymosiné : Olyan nincs! Eötvös: Itt a tekintetes törvényszék előtt terjessze elő. Solymosiné: Olyan nincs! Eötvös: Lássa, nem látta, felnőtt emberek, ép elemejű emberek sem látták, csaknem valószínű, hiszem, hogy kiderül itt a teli törvényszék helyes vezetése alatt, hogy ezek az emberek, kik sohasem látták a leányt, nem esküdtek össze, hogy vérét kiontsák. Hátha van valami kétsége, terjeszsze elő itt a tek. törvényszék előtt kivált mondja meg, jókedvű volt-e a leány vagy néha búslakodott ? Solymosiné: jó kedvű, de lehetett volna szomorú is, mert akkor temettük el testvérbátyját. Hatod magammal maradtam tíz éve apja halála után; négy éves volt, mikor apja meghalt, az volt a legnagyobb gyermekem. Hát ha szomorú lett volna is, lett volna oka. Eötvös: nem gondolt arra, hogy a gyenge gyermek, akit 12—13 éves korában szolgálatba ad, mert a szegénység arra kényszeríti, hogy akkor, amikor még játszania kellene, keze munkájával keresse kenyerét, mondom nem támadhatott az a gondolata, hogy mintsem olyan nyomorúságos életet vigyen, inkább önkényt élje el életét ? Solymosiné: Nem muszály volt neki szolgálni, csak jókedvében tette, mivel atyja fia és másik lányomnak kereszanyja, és úgy tartotta, mint saját maga gyermekét, mert csak egyetlen fia van. Eötvös: Huriné minő atyafiságban van magával ? Solymosiné: Olyan atyafiságban, hogy Huri András nagyanyja és az én gyermekeim nagyapja egy testvérek voltak. Eötvös: A maga férjének apja ? Sólymosiné: Igen. Solymosi apja és Hári Andrásnak nagyanyja. Eötvös: A vizsgálati iratok közt említés van egy tanúról, valami Boros Borbáláról, aki azt beszéli a vizsgálóbíró előtt, hogy ő egy tiszalöki részeges aszszonytól hallotta — úgy mondom el, a mint az írásban van, mert itt mindenkinek úgy kell beszélni, a mint az igazságot tudja, vagy az írásban látja — az azt mondta, hogy hallotta, hogy a szegény Eszter megesett és hogy szégyenében ölte volna el magát. Hát ez nem igaz ugye ? Solymosiné: (Összecsapja kezét.) Haragudjék meg rá a csillagos ég, aki rá merte a száját ereszteni. Eötvös : Hát erről nem hallott, nem vett észre semmit, ilyeneket is kell hallani. Friedmann: (Kérdést akar intézni Solymosinéhoz.) Elnök: Mielőtt megkezdené a kérdéseit, valamint kijelentettem már előbb, úgy ezúttal is kijelentem, hogy a védelem szabadságát nem hogy korlátozni, sőt inkább terjeszteni óhajtom, de engedelmet kérek, olyan kérdéseknek a további feltételét, hogy világszerte megjelent lapok valamelyikében minő hírek és kacsák jelentek meg, ezen vizsgálat folyama alatt, ez talán mégsem helyénvaló, mert így a tárgyalás nem napokig, hanem hónapokig fog húzódni, valamint arra is kérem a védelmet, hogy bizonyos erkölcsi leckék tartásától óvakodjék, mert ez talán mégsem hozzá tartozik. Friedmann Anságos elnök úr ezen figyelmeztetése szerint mindenesetre tartózkodó leszek, ámbár tagadhatatlan, hogy a védelemnek is bizonyos fokig megadta a törvény azt a jogot, hogy a tanúnak vagy vádlottnak értelmi fokáról is szerezzen magának meggyőződést azon irányban, hogy megítélhesse vallomásának horderejét; ehhez tartozik az is: meggyőződni,hogy a vallás egyik-másik parancsát, a törvény egyik másik tilalmát hogyan fogja fel. (Sólymosinéhoz) megtudná-e mondani, hogy Eszter leánya magának meddig ért ? Solymosiné: Már én azt nem mondhatom, nem mérkőztem én vele. Friedmann: De állhatott valamikor mellette? Solymosiné: Nem tudom én azt megmondani. Friedmann: Hát máskor beszélt-e már javasasszonynyal ? Solymosiné: Soha életemben, hírét sem hallottam. Friedmann: Tegnap elbeszélte, hogy az a zsidó bábaasszony, aki magánál volt, tanácsot adott. Mi is volt az ? Solymosiné: Hitt magával Mármarosba, hogy ott van egy olyan tudós asszony, aki az én leányomat előhozza, akár élve akár halva van. Friedmann: Hát még? Solymosiné: Hogy:vigyünk az ingéből is ha csak egy darabot is. Friedmann : A vizsgálati iratok szerint ugyanakkor még egy másik tanácsot is adott magának, hogy ha nem mehetne el. Solymosiné: Azt már majd csak meg se tudom nevezni, mert arra már majd rá se hallgattam. Olyan babonaságot mondott, hogy az inget ássam a tűzhely alá és a tűt varrják bele, vagy alá, nem is tudom, mert nem is hallgattam rá. Friedmann : Hát azok a javasasszonyok, azok honnan tudnak ilyent? Solymosiné: Nem tudom, én nem vagyok jóslós asszony utoljára is. Friedmann : Hát azt meg tudná-e mondani itt a tesetszéknek, mi az az eskü ? Solymossiné: Eskü — eskü! Friedmann: Hát csak a maga közönséges szavaival mondja, nem kívántam én valami tudós magyarázatot, mit tesz esküdni ? Solymossiné: Ha megesküszik az ember, az mindjárt eskü. Friedmann: Jól van. Hát azt tudja-e, hogy az igazra lehet megesküdni. Solymosiné: Hát hogy ne tudnám ? — nem vagyok szamár azért, hogy szegény vagyok! (Derültség.) Friedmann : Csak közvetlen meggyőződést akartam magamnak szerezni, hogy tudja-e azt, hogy csakis az igazra szabad megesküdni. Ezt csak a szamarak meg az oktalan állatok nem tudják, minden lelkes állatnak tudni kell. Friedmann : Csak erről akarom közvetlenül meggyőződni, látom, hogy tudja. Székely Miksa: Huriné hogyan bánt Eszterrel ? Solymosiné: Mint a maga gyermekével. Székely Miksa: Nem szidta meg soha ? Solymosiné: Bizony nem. Székely M.: Én úgy hallottam, hogy rosszul bánt vele, hogy verte. Solymosiné: Nem igaz abból semmi. Székely M.: Hát azt hallotta-e, hogy aznap megszidta volna ? Solymosiné: Nem, egy szóval sem. Székely M.: A vizsgálati iratokból ki fog derülni, hogy áprililsején mégis perelt vele. Solymosiné: Csak az volt, hogy hazajöjjön, mert ünnepi ruhára pénzt adott. Ennyi a való. Székely : Hát az öt írtról nem szólott ? Solymosiné: Igen, az lett volna az az öt írt. Székely: Hát mit beszélt erről az öt írtról ? Solymosiné: Semmi egyebet, csak azt, hogy készült Julcsa leányom, Tokajba. Székely: Mily alkalomért adta volna neki az 5 forintot ? Solymosiné: A béréből. Székely: A béréből ? Solymosiné: Másképen miért adta volna,csakis a béréből, mert be volt szegődve. Elnök: Scharf ugye közelségben lakott magukhoz ? Solymosiné : Mostanság nem lakik közel, hanem lakott közel részekben, mikor még Eszláron laktak. Elnök: Mit gondol maga, valószinüe Scharf- nak azon előadása, hogy általában nem ismerte leányát ? Solymosiné: Nem való. Elnök : Tehát neki ismernie kellett? Solymosiné: 1881. szent Mihálytól újévig Pap Albertnél lakott a leányom, ő pedig járatos volt oda, tehát ismerhette leányomat. Mig leányom odahaza volt, nem ismerhette. Elnök: Mert Scharf azt állította, hogy leányát nem ismerte. Solymosiné: Dehogy nem, hiszen sokat látta is. Scharf József (felállva): Látni-láttam, de nem ismertem; meglehet, hogy nálam is volt, ha küldték valamiért, de nem ismertem. Solymosiné: De bizony ismerte, a felesége is ismerte. Scharf József: Meglehet, hogy feleségem ismerte de én igaz lelkemre mondhatom, hogy nem ismertem. Elnök : Huri Andrásné (Bejön.) Huri Andrásné: Szerencsés jó reggelt kívánok. Elnök: Maga Huri Andrásné, született Olajos Juliánná ? (Igen.) Született Tisza-Eszláron, 44 éves ? (Igenis) református vallású, férjezett (Igen)? van gyermeke ? Huriné: Igenis, egyetlen egy. Elnök: Férje mivel foglalkozik ? Huriné: Gazdasággal, szolgál, magunk odahaza gazdálkodunk. Magam bajlódok vele, csak egy kis fiam van. Elnök: Tegnap reggel ide bent volt maga? Hurnné: Igen. Elnök: Már tegnap megtettem általánosságban a figyelmeztetést, hogy a törvényszék előtt állanak s hogy vallomásaikat lelkiismeretesen tartoznak megtenni. Figyelmeztetem újra, hogy csak olyat adjon elő, mi lelkiismeretével megegyezik. Solymosi Eszterrel minő rokonsági viszonyban állott maga ? Huriné: Olyan rokonsági viszonyban állottam, hogy a férjem édes atyja és a kisleánynak nagy anyja testvérek voltak. Elnök : Tehát a maga férjéhez közel rokon. Ezen kis leány magánál állott szolgálatban, fizetésre volt szegődve ? Huriné: Igen. Elnök: Mennyi ideig volt magánál ? Huriné: Beszegődött ápril 1-én. Solymosiné: márczius 1-én. Huriné : Isten bocsáss meg, majd eltévesztettem . Igen márczius 1-én. Egy esztendőre 15 frt fizetése és egy pár csizma volt. Elsők : Minő szolgálatokat teljesített Eszter? Huriné: Mikor 3—4 lélek volt kint a mezőn, ezeknek a kis eledelt ő vitte ki; ha több volt, én magam vittem és a gyermek otthon maradt. Elnök : Volt-e annyira kifejlődve, hogy ha komoly helye lett volna ? Huriné: Szívtelen ember megteszi, hogy erős munkába fogja, a fiam a ki, elhalt, éppen annyi éves volt ezzel a kis leánynyal. Én máskor is bajlódtam kis leány gyermekekkel, de azokat sem terheltem, készebb vagyok magam tenni mindent, csak hogy jól töltsék fiatal napjaikat. Ezzel a kis leánynyal is így bántam, nem maradt, csak egy 7 éves fiam, ez azt mondta: »hívja el édes anyám ezt a kis leányt hozzánk, s azt a kis bért inkább egy atyafinak adja.« Igen szép, ügyes gyermek volt, járt az ismétlő iskolába. Én megígértem fiamnak, hogy majd elkérem édes anyjától, de mielőtt ez megtörtént, eljött maga a gyermek hozzánk. »Lelkem Eszter, — mondtam neki« — eleresztene-e édes anyád hozzánk szolgálni« ? Ezt sem mondtam volna, de mikor elmenőben volt, fiam az istáló ajtajába állott és intett, hogy szólítsam meg. Én tehát megszólítottam : mondd meg a komaasszonynak, hogy eleresztene-e téged hozzánk lakni ? Elnök : Ápril elsején mi történt ? Tanú : további kihallgatása folyamában nagy bőbeszédűséggel előadja, hogy taval ápril 1-jén elküldte a nála szolgálatban levő Solymosi Esztert, kivel különben gyermeke gyanánt bánt, festékért Ó-Faluba kevéssel 10 óra után. Van nálam két árva leány is, így szólt, akkor nap azt mondtam: ma nem megyünk a mezőre, hanem a pitvart és a ház elejét bemeszelem. Eszternek mondtam: te megmeszeled az edényt és lemosod. Mikor ez meg volt, a gyermek kifelé ment. Akkor jött Lánczy Gáborné tőszomszédom, és azt mondta: »Nem vett Julcsa nekem festéket?« mert máskor egyiknek másiknak is átkiáltottam, hogy nem kell-e festék ? Hát ő az által jött át hozzám, hogy másszor is adtam neki. Azt mondom : én bizony nem, mert az építkezés miatt az este is voltam a boltban, és a meszelést is csak azért teszem, hogy tessék, lássék, az ünnep után meg a gazda mindjárt elbontja a házat. Elnök: Ne beszéljen arról sokat, hanem feleljen röviden a kérdésre, hogy milyen rendeletet adott neki akkor nap ? Huriné: Azt mondtam neki, hogy mossa meg az edényt, én meg meszelek, így jött Láncziné a festékért, és én azt mondtam, hogy nem hoztam. A kis leány hát mondta: van Kohlmayernél, lemegyek, amíg maga meszel és hozok. Ő aztán a kis edényt leszedte a pitvarból, és megmosta, azután kiszólt a végső ablakból, hogy adjak neki pénzt. Én bementem a házba, és azt mondtam, hogy itt van egy garas hozz kindruszt, vagy ha úgy nem jut eszedbe, bécsi kormot, igy a kislány 4 krral elment. Lánczinénak átkiáltok, hogy nem hozat-e valamit ? Azt mondja: dehogy nem! Én utána kiáltottam a leánynak, de már akkor az anyja kertje szögleténél volt. Egy menyecske, Csordás Gáborné adott neki patkószögre egy garast, így aztán ő ezzel a 6 krral ment el. Elnök : Mennyi időtájban ment el? Huriné: Tíz óránál valamivel kevesebb lehetett. Elnök : És mennyi idő alatt járhatta meg Kohlmayer boltját ? Huriné: Nem tartott volna egy fél óránál tovább, még ezzel is sokat modok. Elnök : Mikor tehát 11. 12 óra felé sem érkezett meg, milyen gyanúja támadt ? Huriné: Azt gondoltam, hogy beteg talált lenni, mert a kisfiam is hirtelen lett beteg és úgy halt meg, hát azt gondoltam, hogy talán a früstöktől megzabált; azután átmentem a hátsó szomszédhoz, az már egy óra tájban lehetett, mert az iskolából a kis árvák egyike már hazajött. Meg is ebédelt. Elnök: Hány órakor szoktak azok hazajönni ? Huriné: 12 órakor. Heumann: Akkor találkozott vele, midőn Sissmann leányával ? Tanú: Később. Heumann: Nem állt szóba vele ? Tanú : Nem, csak annyit mondottam megetette-e a marháját öreg úr , mert így neveztem, öreg úr. Heumann: Kérem kihallgattatni Frenkel Sámuelt arra nézve, hogy volt-e szó a leány eltűnéséről. Tanú : Nem mondtam, csak annyit, hogy megetette-e a marháját. Heumann : Hányszor itatják a marhát? Tanú: Háromszor. Heumann: Mikor? Tanú: Azt nem nézzük olyankor, csakhogy napközben háromszor. Először reggel, azután déltájban, és este, mikor a nap alkonyodni akar. Heumann : Aznap ki ittatta meg a tehenet ? Tanú : Magam mind a háromszor. Heumann: Este is ? Tanú: Este is. Éppen azért nem mehettem másodszor keresésére. Heumann: A szomszédságukban lakik Debreczeni Mihály, annál szolgált akkor egy kocsis, tudja annak nevét? Tanú: (Gondolkozik). Heumann : Nem hát, Hatalovszky András ? Tanú: Az. Heumann: Kérem a tekintetes törvényszéket, méltóztassék a nevezett Hatalovszky András kihallgatását elrendelni arra nézve, hogy a jelzett napon az esti itatást Huriné tehenével ő végezte-e ? Tanú : Még talán otthon sem volt, mert szántott künn a pusztán. Heumann : Maga azt mondta, hogy a hullától borzad. Melyik volt az utolsó holttest, amelyet látott ? Tanú : A Gönczi Andrásé. Heumann: Hát Hegedüsné holttestét ki terítette ki? Tanú : Úr isten, még nem is láttam az istenadtát, nem hogy kiterítettem volna. Senkit életemben még saját gyermekemet sem. Heumann : Jakab Andrásné azt mondta, hogy együtt terítették ki ? Tanú : Én Hegedüsnével ? Kegyelmes isten ne hagyj el! (Élénk derültség a közönség körében.) Elnök : Előbb azt mondta, hogy meghatalmazta a leányt, hogy a fiókból vegyen ki egy garast. Annyi szabadsága volt neki a háznál, hogy a pénzhez is hozzá merte bocsátani ? Huriné: Mindenhez. Most idegen lakik nálam, az is úgy van. Elnök: Jó leány, jó természetű volt ? Huriné: :Sohase láttam gyermekben olyan jót. Elnök: És maga sohasem volt iránta haragos ? Huriné : Haragos annyiban voltam vele, hogy olyan jó gyermek volt és a sertést úgy terengetéssel hajtotta és azt szóltam neki, hogy vegyél fel egy fát, mit rimánkodol neki, csak üsd, a másik hogy amint az edényt mosta. Elnök : Az is azon napon volt ? Huriné: Azon a napon. Az úgy volt, hogy mondtam neki, hogy majd öblítse meg az edényt, de a szappanos teknőt elfoglaltuk konkolylyal, ő meg nem ürítette ki, hanem van egy sütő teknőm, olyan, hogy egy köbölt is lehet belőle sütni, és abba akarta a kormos edényt mosni, hát mondtam, hogy ha cseléd leszel is a sütő edényeknek mindig gondját viseld, mert azért az isten is megver. Elnök : Ez haragból ment vagy csak olyan jóakarata figyelmeztetés ? Huriné: Csak figyelmeztetés volt; igaz, hogy élesen mondtam neki, nem mondom, de hogy komolyan bántottam volna, azt nem mondom. Elnök: Kihallgatása alkalmával a múlt esztendő május 30-án a vizsgálóbíró előtt bizonyos tudomásáról tett említést, hogy magát valami méltatlan gyanúsítással illetik. Huriné: Bizony illettek engem sokszor. Elnök: Miből állt az a gyanúsítás ? Huriné: Azt mondta az egész izraelitaság, hogy én a gyermeket megvertem és azért mehettt neki a Tiszának. Elnök: De még egyebet is mondott Lichtmannról Huriné: a zsidó fiú azt mondta egy vasárnap reggel, no Huriné, azt mondják a keresztények, hogy maguk adták el a zsidóknak a leányt; erre azt mondtam, hogy behjó, hogy apád értünk jót állt a takarékban most, mikor a házat csináltuk, különben azt is mondanák, hogy ebből csináltuk a házat. Huriné után azon tanuk hallgattattak ki, kik a kis Scharf Samunak azon elbeszélését hallották, mely szerint a metsző megvágta a magyar leány nyakát. Erre a tárgyalás d. e. h/a 12 órakor felfüggesztetett. Nyíregyháza, jun. 21. (Saját tudósítónktól.) A mai tárgyalás alatt nagy feltűnést keltett Huriné vallomásának ellentéte azzal, amit Solymosiné vallott. Ellenmondás az, hogy Solymosiné már azelőtt kereste leányát, mindenütt, mielőtt neki megmondta volna Huriné, hogy eltűnt. Honnan tudta tehát? Kérdezték, sejtette, érezte? A keresztkérdések nagy zavarba ejték mindkét nőt. Heumann beidéztetni kérte Hatalovszky kocsist, ki azon napon, melynek delén Eszter eltűnt, látta őt este Hurinénál itatni. A hallgatóság magaviselete izgatott és ingerült. HÍREK. Junius '23. Hivatalos. Kinevezések. Ő felsége túrákká a deék törvényszékhez : Kabos Sándor ottani alügyészt, a gyulafehérvári törvényszékhez: Szentkirályi Lajos dévai alügyészt, a kaposvári törvényszékhez: dr. Pfisterer Lajos ottani alügyészt ; továbbá járásbirákká az algyógyi járásbírósághoz: Balog József dévai járásbirósági albirót, a moóri járásbírósághoz : Gazdy Béla tatai járásbirósági albirót; albirákká: a pétervásári járásbírósághoz, Krémy József egri törvényszéki jegyzőt, a gyulafehérvári járásbirósághoz : Incze Gera beszterczei törvényszéki jegyzőt; végül alügyészszé : az eperjesi ügyészséghez, Kilicssy Kálmán bártfai járásbirósági albirót nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminiszter, Turzó Miklós trencséni kir. törvényszéki aljegyzőt ugyanazon kir. törvényszékhez jegyzővé, Gyárfás Lajos brassói kir. járásbirósági joggyakornokot pedig a Csíkszeredai kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. A magyar királyi miniszterelnök, Schmidt János fiumei adófelügyelőségi III-ad osztályú számtisztet, a fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzósághoz irodatisztté nevezte ki. A kolozsvári m. kir. pénzügyigazgtóság, Papp György IV. oszt. adótisztet, és Popela Simon I. oszt. adótisztet III. osztályú adóhivatali ellenőrökké ; Boncz Gyula és Zoltán Béla V. oszt. adótiszteket IV. osztályú adótisztekké; Csegeri Károly m. kir. pénzügyőrségi fővigyázót és ifj. Mischinger János adóhivatali gyakornokot VI. oszt. adótisztekké , végül Keresztesi Sándor pénzügyőrségi fővigyázót II. II. oszt. adóhivatalszolgává nevezte ki. A beszterczebányai rm. kir. pénzügyigazgatóság, Paluga Ágost irodasegédtisztet II. osztályú irodatisztté nevezte ki. — Alapszabályok. A dognácskai olvasókör és a nagymegyeri önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Ügyvédi kamara. A nagyszebeni ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Kolozsvári Albert dicsőszt.-mártoni ügyvéd, miután lakhelyét a brassói ügyvédi kamara területére tette át, a kamara lajstromából kitöröltetett. — Áthelyezés Ő felsége Sándor Frigyes károlyfalvi kir. járásbirósági albirónak az erzsébetvárosi kir. járásbírósághoz leendő áthelyezését megengedte. — Névátoktatások. Paszternák Henrik egri illetőségü ugyanottani lakos vezetéknevének »Soltészára Singer Miksa szentmiklóshusztoki illetőségű liptószentmiklósi lakos vezetéknevének »Beregházi«-ja és Zemplénér Tivadar és Zempléner Antal kiskorú eperjesi illetőségű ugyanottani lakosok vezetéknevének »Zemplényi«-re kért átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Személyi hírek. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter Fegyvernekről, Németh Imre miniszteri tanácsos Fiuméből Budapestre érkeztek. — Albrecht főherczeg teljes kíséretével együtt tegnap este 9 óra 37 perckor, az osztrák-magyar államvaspályatársaság gyorsvonatán, Bécsből Budapestre érkezett. Az indóházban Edesheim-Gyulay dr. a 4-ik hadtest parancsnoka, táborkari főnökével és Gábrányi ezredes térparancsnok várták. Az indóházból egyenesen az »Európa« szállóba hajtatott a főherczeg, hol az ő és kísérete számára az I. emeleten 11 szoba volt készen. A főherczeg kíséretében vannak : Spine 11 e báró ezredes főhadsegéde Merovatz báró őrnagy s ezeken kívül a szolgálattételre teljes kísérete. A szállodába érkezvén, a főherczeg búcsút vett Edelsheim-Gyulay báró hadtest parancsnoktól és visszavonult termeibe, hol levest és fagylaltot vevén magához, lefeküdt. Ma reggel 5 órakor kelt föl. * * * * */26 órakor egyszerű reggelit vett magához, és 1/27 órakor főhadsegéde, báró Spinette ezredes kíséretében Vörösvárra hajtatott az ottani sátortábor és csapatok megszemlélésére, honnan délután 2 óra tájban fog visszatérni. Délután 3 órára 22 terítékű díszebéd van megrendelve az »Európa« szálló I. emeleti dísztermébe. Holnap és holnapután a főherczeg a Budapesten állomásozó csapatok fölött fog szemlét tartani. Holnap délután 4 órára ismét diszebéd van megrendelve, 40 terítékre. A főherczeg szombaton délután fél 3 órakor fog Budapestről az osztrák-magyar vaspálya gyorsvonatán Bécsbe visszatérni, honnan azonban még az nap este Baden-Badenbe utazik néhány napi tartózkodásra. A főherczeg itt időzésének tartama alatt, az »Európa« szálloda kapuja előtt az 52. gyalogezred két-két délczeg legénye áll diszőrségen. — Halálozás. Hinkovczei Hinka József, a tud. akadémia és a Kisfaludy-társaság volt ügyésze, 68 éves korában meghalt Pécsett. — Két semmiségi panaszt tárgyalt ma a kir. Curia sajtóügyi osztálya. Az egyik a Hurbán József az ismert pánszláv izgató panasza volt. Hurbán tudvalevőleg beperelte Zmertych Ivánt a »Felvidéki Nemzetőrben megjelent czikk miatt, de a pozsonyi esküdtszék Zmertichet fölmentette. Hurbán tehát semmiségi panaszt adott be, állítván, hogy az elnapolás és hivatalos adatok beszerzése iránti kérelme nem teljesíttetett. A Curia azonban a semmiségi panaszt elvetette. Hasonlókép elvetette a másik semmiségi panaszt, melyet Erdélyi Gyula bajai hirlapba nyújtott be. Erdélyi az esküdtszék határozata folytán Olay Lajos ügyvéd panaszára tudvalevőleg egy havi fogságra ítéltetett. — Eltűnt csendőrök. Fehértemplomból, jelentik, hogy a palánkai csendőrségi állományhoz tartozó két csendőr f. hó 17-ikén este óta, mikor is Csibakka-szigetre őrjáratra mentek, eltűntek. Itt az a hír kering, hogy e magyar csendőrök szerb alattvalók által meggyilkoltattak, egy másik versió szerint megsebesítve valamely szerbiai városban tartatnak vissza. Keey szolgabiró, tekintettel a palánkai csendőrségi állomás exponált fekvésére, ma a csendőrségi őrség létszámának helyreállítását kérte az illetékes hatóságtól. — Pálmay Ilka sajtópere. Pálmay Ilka asszony tegnap levél útján felkérte ügyvédjét, dr. Rozgonyi Jakabot, hogy a »Borsszem Jankó« szerkesztője, dr. Ágai Adolf ellen benyújtott panaszfeljelentést vonja vissza. Dr. Rozgonyi ehhez képest a visszavonást bejelentő kérvényt ma benyújtotta a sajtóbirósághoz. — Rudnyánszky Gyula váltóhamisítási bűnperét tárgyalta ma a budapesti királyi fénytörvényszék. Rudnyánszky összesen 5 darab váltót hamisított. Kettőt 1000 és 1900 forint értékben a magyar orsz. központi takarékpénztárnál számitoltatott le. Ezeken gr. Berchtold László, Rudnyánszky György és Rudnyánszky Kálmán neveit hamisította. Három darab váltót összesen 1400 forint értékben egy magánpénzintézetnél számítoltatott le. Az utóbbiakon csupán Rudnyánszky Kálmán nevét hamisította a vádlott. Rudnyánszky a hamisításra nézve teljes beismerésben van. A törvényszék vádlottat 6 havi börtönre ítélte, mely ítélet jogerőre emelkedett. Közgazdasági táviratok. Árutőzsde. Páris, június 20. Este. (Áruüzlet.) Búza folyó hóra 26.50, júliusra 26.50, július—augusztusra 26.50, négy utolsó hóra 27.50. — Liszt 9 márkás folyó hóra 58.—, júliusra 58.25, július— augusztusra 58.50, négy utolsó hóra 59.80. — Olaj folyó hóra 102.—, júliusra 82.50, július—augusztusra 80.25, utolsó négy hóra 77.50. — Szesz folyó hóra 48.75, júliusra 49.50, július—augusztusra 50.—, utolsó négy hóra 50.50. Szállítási díj Budapest-Páris 8.27 frank. — Irányzat: búza, liszt, olaj, szesz csendes. New York, június 20. Petroleum helyben átvéve 7.8/4, Philadelphiában átvéve 71/2, liszt 410, szalonna —.5, vörös őszi búza helyben 1191/4, júniusra 117.1/a, júliusra 1188/4, augusztusra 120.7/8 100 kilogrammonként. Szállítási díj imperial-quarterenként Észak-Amerikából az angol kikötőkbe és az ezekkel egy magasságban fekvő egyéb szárazföldi kikötőkbe 2 1/2 100 kilogrammonként. Zsir Wilcox jegyzése —.—. Fairbanks jegyzése —.—. Tengeri 63.—. Gyapotbehozatal —.—. Hamburg, június 20. (Áru-üzlet) Búza június—júliusra 185.—, szept.—októberre 193.—. — Rozs junius—júliusra 145.—, szeptember— októberre 147.—. — Olaj helyben kész szállításra 71.50, októberre 61.50. — Szesz júniusra 45.75, július—augusztusra 46.25, augusztus—szeptemberre 47.—, szeptember—októberre 46.75. — Szállítási dij Budapestről 100 kilogramért 9.39 márka. — Irányzat búza, rozs, szesz tartva, olaj pang. Időjárás : Eső. Értéktőzsde, Bécs, június 21. (Megnyitás.) Osztrák hitelrészvény 305.60. Magyar hitelrészvény 304.25. Déli vasúti részvény —.—. 6 százalékos magyar aranyjáradék —.—. 4 százalékos magyar aranyjáradék 89.85. 5 százalékos magyar papírjáradék —. Angol-osztrák bankOsztrák, államvasút —.—. Unióbank —.—. 20 frankos arany 9.501/,. Magyar jelzáloghitelbank —. Cs. kir. arany —. Magyar leszámítoló és pénzváltó bank —.—. Szilárd. Bécs, június 21. (I. Előtőzsde.) Osztrák hitelrészvény 306.—. Magyar hitelrészvény 304,50. Déli vasúti részvény 156.30. 6 százalékos magyar aranyjáradék —. 4 százalékos magyar aranyjáradék 89.87. 5 százalékos magyar papirjáradék —. Osztrák aranyjáradék —.—. Osztrák papirjáradék —. Angol-osztrák bank 111.—. Osztrák államvasút 329.50. 20 frankos arany 9.501/1. Cs. kir. arany —.—. Unióbank 117.25. Magyar leszámítoló és pénzváltó bank —. Magyar jelzáloghitelbank —. Károly Lajos vasúti részvény —.—. Szilárd. Budapesti áru- és értéktőzsde. Junius 21. Gabonaüzlet. A buzaüzlet iránya, szemben malmaink tartózkodó voltával ellanyhult. A kínálat gyenge, de inkább sürgető, minek következtében árak 5—10 krajczárral csökkentek, kiadatott 10,000 métermázsa. Árpa 5—10, tengeri 5 krajczárral, zab szintén pár krajczárral olcsóbb. Mai napon a következő kötések történtek: Búza, tiszavidéki: 500 mm. 81 k. 11 frt 30 kr, 1000 mm. 80-2 k. 11 frt 05 kr, 100 mm. 80 k. 10 frt 70 kr, 200 mm. 80 k. 10 frt 80 kr, sárga, 100 mm. 80 k. 11 frt 05 kr, 200 mm. 80 k. 11 frt, 200 mm. 79 5 k. 10 frt 85 kr, 100 mm. 78‘5 k. 10 fii | 50 kr, 200 mm. 78-3 k. 10 frt 60 kr, sárga. Pestmegyei: 700 mm. 78 k. 10 frt 90 kr, | 200 mm. 78-7 k. 10 frt 50 kr, 100 mm. 78‘§ k. 10 frt I 60 kr, 300 mm. 77 k. 10 frt 25 kr, sárga. Bácskai: 2000 mm. 79'5 k. 10 frt 90 kr. Északmagyarországi: 200 mm. 78-5 k. , 10 frt, 200 mm. 78'5 k., 100 mm. 78'3 k. 10 frt 35 kr, 160 mm. 77 k. 10 frt 10 kr, 100 mm. 77 k. 10 frt 30 krajczár. Szerbiai: 2650 mm. 69 k. 9 frt 30 kr, mindhárom, hóra. Árpa: 200 mm. 6 frt 15 kr, 200 mm. 6 frt 25 kr, készpénz. A határidőüzlet iránya teljesen ellanyhult. Búza őszre 10, tengeri 8—10, zab 5 krajczárral olcsóbb. Elkelt búza őszre 10 frt 75 krtól lefelé 10 frt 70 krig, tengeri julius augusztusra 6 forint 67 kr. Jegyzéseink: Szokványbuza őszre 10.70—10.73. — Bánáti tengeri május—júniusra 6.67—6.70. — Bánáti ten-geri julius—augusztusra 6.67—6.70. — Szokványzab őszre 6.55—6.58. — Káposztarepcze 1883. aug.— szeptemberre 14 7/8—15. Értéküzlet. (Reggeli tőzsde.) Az irányzat ma szintén a bizonytalanságnak és határozatlanságnak bélyegét viselte magán. A szép derült idő a megnyitáskor jó hangulatot keltett, mely emelkedő árakban talált kifejezést, de a nap folytán támogatás hiányában, s miután a 60 milliónyi járadék convertálásáról újabb és megbízhatóbb hírek hiányoztak, a színvonal ismét lejebb szorittatott. Jegyezünk: Új aranyjáradék 89.80—89.70. — 5 százalékos papírjáradék 87.45—87.40. — Osztrák hitelrészvények 305.20—306.30—304.80.— Magyar hitelbankrészvények 304—303.50. — Magyar leszámítoló bankrészvények 89.50—89.25. — Osztrákmagyar államvasuti részvények 329. A zárlat 11 óra 15 perczkor gyengeségre mutatott. A déli tőzsdén eleinte a gyengülés tovább hatolt, de végre kissé jobb bécsi jegyzésekre itt is emelkedtebb árakon történt a zárlat. Jegyezünk: Új aranyjáradék 89.70—89.471/2—89.521/1.— Papirjáradék 87A0~81.271/1. — Osztrák hitelrészvény 304.80—303.10—304.20. — Magyar hitelrészvények 303.75—301.50.—302. — Leszámítoló bank részvények 89. — Osztrák-magy. államvasutr. 328.75. — Anglo bank 110.50. — Unio-bank 114. Közúti vasút 415.50—416. A helybeli értékekben az üzlet tökéletesen pangott. Arany és valuták inkább gyengébbek, de gén kevés üzlettel. London 120—120.25. Napoleonarany 9.51. Dijbiztosítások változás nélkül, de forgalom nélkül is. Az ára 1 1 óra 30 perczkor ismét gyenge és csendes. Új aranyjár. 89.50. Papirjáradék 87.82kift. Osztrák hitelrészv. 303.60. Magyar hitelv. 302. Leszámítolók. 89. A hangulat csökkenő, mivel a tonkingi alkudozásokról kedvezőtlen hírek jönnek. Berlin szintén bágyadt. Felszámolási árfolyamok: Magyar 4/-os aranyjáradék ...... 89.50 » 5 /-os papírjáradék................87.25 » általános hitebank..............3Q21—» pénzváltó- és leszámitolóbank . . 89.— » jelzálogbank.................... —•— Osztrák hitelintézet.................... 304.— Angol-osztrák bank .................................. —•— »Union«bank............................................ —•— Tiszai és szegedi kölcsön............................. —.— Előfordult kötések. Magyar 4 százalékos aranyjáradék 89.65—89.57, magyar 5 százalékos papirjáradék 87.30, budapesti iparbank 30.50, m. ált. hitelbank 302.50—303, magy.leszám. és pénzv. bank 89.75 —89.50, osztr. hitelintézet 304.30—303.20, rimamurány-s.-tarjáni vasműrészv. társ. 126. Vízállás 1883. junius 21. Főszerkesztő : Tókai ^kór. Felelős szerkesztő: "Visi Imre. Méter Méteri Névszerint O Változik Névszerint 6 Változik . _____________fölött alatt fölött I alatt Duna Tisza Pozsony 4.54 — áradó M.-Sziget 0.95 — apadó Komárom S. 79 — áradó Beregsz. — — — Budapest 4.10; áradó Sárosp. — — , — Mohács 5.34 — áradó Szatmár — — — Vukovár — , — — Tokaj 1.74 apadó Újvidék 5.26 — apadó Szebed5.20 — apadó Pancsova 3.71 — apadó Szolnok3.10 — apadó Orsova 3.88, — apadó Kőrös Dráva B.-Gyula0.68 — apadó Barcs 2.72! áradó Gyoma 3.48 — apadó Eszék 3.19 — áradó MaroS Arad 0.451 — változatú Száva Sziszek 3.78— áradó Bégej Mitrovicza 2.951 — áradó Temesvár0.671 — apadó Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok tere, Athenaeum-építlat