Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-26 / 174. szám
Budapest, június 25. A szenvedélynek van elvadulása, a haragnak kitörése. Egyeseknek, valamint a társadalomnak lehet elfogultsága, izgatottsága A sajtónak azonban nem hivatása, hogy fokozza a harag kitörését, növelje az elfogultságot. Tüzet gyújtson a szenvedélyek alá Hogy ürügyeket keressen az alarmra. Megtámadjon, gyanúsítson közhatóságokat. Felkeltse, éppen válságos időkben, a közhatalom iránt a kételyeket. Hivatása az ellenkező. Az ellenőrzés mellett a felvilágosítás, a bírálat mellett a csillapítás. S most a lapok mégis az ellenkezőt teszik a tiszaeszlári ügyben,támadásuk egészére ne éri az ez ügyben szereplő főügyészi helyettest. S most már nemcsak azért támadják meg a főügyészi helyettest, mert a tárgyalás alatt követett magatartása nem felel meg ízlésüknek. A tudomány és törvény nevében is beszélnek. A roham doctrinai alapról indul. A támadók segítségül hívják azon tudományt, melyet nem ismernek, azon törvényt, melyet sohasem láttak, azon doctrinát, melynek jelszavai talán most csendültek meg legelőször fölökben. Felállítják a tételt, hogy a közvádló feladata egyedül csak a vádolás, a védelem soha. Feladata a bűnösök és büntettek kiderítése, az ártatlanságé soha. Vagyis a kir. ügyész csak vádolhat, csak a boszunak vak eszköze lehet. Gép, melyet felhúznak a vádbeszéd ledarálására. Erő, mely csak rombolásra van felvonva. Az igazság iránt neki nem lehet érzéke, az ártatlanság felismerésére szeme. Kételyt táplálnia nem szabad soha. Aki vádolva van, az ő előtte nem lehet büntelen. Vád és bűnösség rá nézve azonos dolog. Gyanú és bizonyíték összeolvad abban a sötét látkörben, melyet az ügyészségre fel akarnak erőszakolni. Ez a támadók büntetőjogi elmélete. Hol vették? nem kérdezzük. Bizonyára legújabb felfedezésük. A tiszaeszlári vérpernek kellett jönnie, hogy a tudomány e legújabb oivmánynyal gazdagodjék. Nekünk más tudásunk, más okadatolt meggyőződésünk van. Vagy ők tévednek, vagy tévedünk mi. Vagy ők nem ismerik az igazságszolgáltatás feladatát, és méltóságának feltételeit, vagy nem ismerjük mi. Vagy ők nem tudják, mily szerepe van a közvádlónak az igazság kiderítésénél, vagy nem tudjuk mi, s nem tudja velünk az egész műveit világ törvénykezési praxisa, codificatiója és litteraturája. Ha a közvádlónak csak az a feladata, hogy vádoljon, vádoljon lelke, meggyőződése ellenére; ha kötelessége bűntettet látni ott, ahol, véleménye szerint bűntett nincs; feketének látni, ami véleménye szerint fehér; ha az ügyész tartozik vádat formulázni, mielőtt legalább a vád emelésére bizonyítékai lennének ; ha köteles benső meggyőződésének hevével küzdeni oly czélért, melyet agyrémnek tart, igazság gyanánt elfogadni amit mesének vél, akkor mi nem ismerjük a közvádlói intézményt, — ellenben ismerik azok, kik újdonatúj büntetőjogi elméletükkel fellépve, a tudomány és erkölcsi méltóság magaslatáról tekintenek le a meghaladott álláspontra, melyet elfoglalunk mi, s elfoglalnak velünk a büntetőjog eddigi eredményei. A közvád képviselője a világ semmiféle perrendtartása szerint sem lelketlen automata, kinek véleménye, akarata nincs. Arra találnak törvényes rendelkezést, hogy a büntetőper bizonyos szakaiban a közvádló nem vonhatja vissza a már egyszer emelt vádat, hogy tehát ez esetben a bíró lesz vádlóvá — ez az inquisitori rendszer átka — de nincs oly törvény vagy gyakorlat, mely az ügyészt bizonyítékok nélkül kergetné előre a vád útján, mint a végzet haragjának áldozatát. És a támadók mégis szörnyüködve kiáltanak fel, hogy a nyíregyházaihoz hasonló igazságszolgáltatási botrány »más országokban« nem fordulhat elő. De talán Magyarországon van oly barbár törvény, mely a közvád képviselőjének föltétlen kötelességévé teszi, hogy vádoljon, mielőtt bűntettet és bűnösöket lát ? Bizonyára nem kell figyelmeztetni Szeyffert Ede megtámadóit azon bűnvádi eljárási gyakorlat természetére, mely nálunk érvényben van. Mindenesetre kötelességük leendett előbb megismerkedni annak elveivel, mielőtt rohamra indultak. Mérlegre kellett volna venniük az abban rejlő ellentétes elemeket, vagy legalább alaptételeit meg kellett volna ismerniük, mielőtt Szeyffert ellen fegyverkeztek. Mert csak úgy mondhattak ítéletet a főügyészi helyettes magatartása fölött, vájjon ez megegyeztethető-e a nálunk szokásos bűnvádi eljárás szabályaival. De mi felettébb engedékenyek vagyunk. A támadóktól még annyit sem követelünk. Az ideig. bünvélt szabályok ismeretét nem várjuk meg tőlük, mert ez nem törvény, s nem mindenben indul utána a gyakorlat. Amikor azonban világos törvény, s az ügyészségek számára kiadott utasítások léteznek, akkor legalább ezek ismeretét joggal meg lehet követelni mindenkitől, aki bármily, annál inkább, ha vakmerő támadásra vonul ki. S mit mond a törvény? Mit mondanak a királyi ügyészségek számára kibocsátott utasítások? A támadók azt mondják : az ügyész csak a vádlásra, csak az elítéltetés kieszközlésére van hivatva. A törvény azt mondja: az igazságszolgáltatás érdekében még a vádlottak javára is tartoznak jogorvoslattal élni, ha ennek jogait sértve látják. Ugyanezen törvény mondja azt is, hogy bizonyos esetekben az ügyész tartozik a vizsgálatok szabálytalanságával szemben is intézkedni. Az ügyészségek számára kiadott utasítások világosan meghagyják, hogy az ügyész a vádlott érdekeit is szem előtt tartani köteles. Különösen a főügyész által kibocsátott híres rendelet utasította az ügyészeket, hogy az egyéni szabadságot védjék, ha kell, még a bírósággal szemben is. És hogy a vádelv sem mossa el teljesen az ügyésznek némileg a védelembe átcsapó szerepét, erről bizonyságot tesz a magyar bűnvádi eljárási javaslat, mely világosan meghagyja az ügyésznek, hogy a büntetendő cselekmény gyanújával terhelt személynek, védelmének és más jogának oltalmáról gondoskodjék. S az a törvény, az utasítás és rendelet, mely a kir. ügyészség szerepkörét jelöli meg, s az az eljárási javaslat, mely a vádelven, így a functiók szétválasztásának elvén alapszik részben több mint egy évtized, részint évek előtt, tehát akkor jött létre, mikor az antisemitismus csapása még nem látogatta meg ezt az országot. Egyik sem készült tehát a nyíregyházai per számára. Szeyffert Ede magatartása e szerint még egyeztethető a törvény és a törvényes intézkedéseknek úgy betűjével, mint szellemével. Elismerjük, hogy a főügyészi helyettes szerepe némileg eltér a közönséges tapasztalattól. Ennek oka azonban az, hogy a nyíregyházai per kivételes természetű. És itt nem szólunk arról, hogy az ügyészség nem hitt a rituális gyilkosság elkövetésében, s nem akarta a magyar állami hatalom képviselőjét egy boszorkányper főinquisitorának szerepére lealázni. Nem abból indulunk ki, mi volt az ügyészség benső meggyőződése, hanem hogy mily eljárást követelt a nyíregyházai per processuális természete. Ebben a perben mindeddig nem volt valódi nyomozás, valódi vizsgálat, valódi vád. A főtárgyalás helyettesíti mindezt. Helyettesíti a nyomozást, a vizsgálatot, a vádat, az elítélésre, vagy a felmentésre szükséges adatok beszerzését. A nyomozás és vizsgálat hibái és hiányai elrontották az egész megelőző eljárást. Nem állapítottak meg, nem hoztak tisztába semmit. De szemben mégis ama bizonyítási anyaggal, amely bármiként jött létre, a perben szerepel, s különösen pedig az izgatott közvéleménynyel szemben, a vádat egyszerűen elejteni nem lehetett. A vészes problémát, mely a magyar társadalom feje felett függ, csak nyilvános, főtárgyaláson lehetett megoldani. Mit tett tehát az ügyészség ? Főtárgyalásra vitte a nyíregyházai pert. Hogy újra, s a közönség szeme láttára megvizsgáltassék, léteznek-e bűntettesek. Szeyffert főügyészi helyettes azért jelentette ki, hogy a vádat csak feltételesen emeli, hogy meg lehessen tartani a főtárgyalást. Annak eredményéhez képest fog azután vádolni, vagy a büntetőper megszüntetését kérni. Ha a rakterek bűnösségét szilárd adatok fogják bizonyítani, követelni fogja elítéltetésüket. Különben nem. Ehhez képest azután csak természetes, ha nem pusztán a terhelő, hanem egyszersmind a mentő bizonyítékokat is keresi. Először meg akar győződni önmaga, hogy meggyőzze a bíróságot. Tulajdonkép nagy, nyilvános vizsgálat az, mely most folyik Nyíregyházán. Ennek követelményei szabják elő a törvényhez a a törvényes szabályokhoz képest, Szeyffert magatartását. Ez a magatartás tisztességében vita tárgya nem lehet. Akik azzá teszik, maguk ítélik el. Amikor pedig az antisemitismus kábitó gőze elpárolog, a szenvedélyek felhői szétoszolnak, s ismét tiszta lesz a magyar társadalom láthatára, akkor az egész közvélemény igazságot fog szolgáltatni e magatartásnak. A közlekedésügyi miniszter — a Bud. Corr. értesülése szerint — július hóban nagyobb szaktanácskozmányt fog egybehívni a Rába és Rábcza szabályozása és Győr város árvíz elleni biztosítása kérdésének megvitatása czéljából, amelyre az érdekeltek nagyobb száma meg lesz hiva. A közoktatásügyi miniszter — amint értesülünk — az iparmúzeum fölötti felügyeletre 16 tagból álló bizottságot nevezett ki, melynek élén gróf Zichy Jenő mint elnök és Gerlóczy Károly alpolgármester mint alelnök állanak, e bizottság egyszersmind arra is lesz hivatva, hogy a miniszternek annak idején a múzeumi igazgató kinevezése iránt javaslatot tegyen. Törvényhatósági orvosok minősítése. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. tcz. 9. §-a intézkedéseinek megfelelőleg, jövőre a köztörvényhatósági, törvényszéki és rendőri orvosok szakvizsgálat tételére lesznek kötelezve. E vizsgálat tárgyaira és letételi módozataira vonatkozó szabályzat tervezetének kidolgozásával az országos közegészségi tanács bízatott meg, mely ezen munkálatával már elkészülvén — mint értesülünk — azt közelebb fel fogja terjeszteni a belügyminiszterhez. A belügyminiszter — mint az a csángó egyesület mai ülésén bejelentetett — Siromon Dezső képviselőt kormánybiztosnak nevezte ki a torontáli és temesmegyei csángótelepekhez. Gromon fogja vinni a telepítést és kezeli a csángók ügyeit. A telepítés és ezzel kapcsolatos ügyekben Nagy Györgygyel, mint a kincstár képviselőjével és a szabályozási társulat elnökével, egyetértőleg fog eljárni. Az új kormánybiztos mindenesetre könnyíteni fog Nagy György helyzetén, ki hónapokon keresztül elismerésre méltó önfeláldozással vitte a nagy felelősséggel járó sokféle ügyet és gondozta a csángókat. Nagy György ezután az új kormánybiztossal együtt fog a csángók javára közreműködni. Hogy a szomszédos megyei hatóságokkal minden súrlódás kikerültessék, a kormány mindenik megyéből (Torontál és Temes) egy-egy politikai biztost nevez ki a csángó községek közigazgatási ügyeire. Gromon Dezső Pancsován fog lakni, Nagy György pedig továbbra is a telepeken marad, hogy egyetértőleg oldják meg a kérdést. A külföldi sajtó részéről beköszöntött az a viszhang, melytől rég tartott mindenki, aki látta, hogy az elfogultság és szenvedélyek azon kölcsönös harcra, mely e kérdésben kifejlődött, mily nagy arányokat k ölt nálunk. A külföldi lapok mindazon — többé-kevésbbé hangsúlyozott s legélesebben az irántunk legjobb akaratú Journal des Debats-ban nyilatkozó — vádja, mely a magyar államhatalmat az e per alapját képező elfogult babonában részesnek mondja, teljesen és tökéletesen alaptalan. A magyar állam nem térhetett ki az elől, hogy a fölmerült vádak a bíróság előtt nyilvánosan tárgyaltassanak ; de azt hogy a vád, vagy inkább vizsgálat, azon alapgondolatában, mintha bármely bevett vallás rítusa embervért követelhetne, nem hisz, azt kijelentette a magyar állam minden hivatott tényezője és képviselője minden helyen, ahol ez ügy szóba jött, kijelentette legutóbb a királyi ügyészség képviselője, magában a törvényszéki tárgyalásban, rögtönannak megkezdése előtt. Hogy e hitet kifejezte, azért az illető királyi ügyész a legméltatlanabb támadások özönét viseli; a külföldi lapok ilyen nyilatkozataiban mi nem habozunk kijelenteni, hogy az e támadások alapját képező nyilatkozat az országnak a műveit és felvilágosult világ előtt való reputatiója megmentéséért is szükséges volt. A Times a Tisza-eszlári perről. Az angol lapok a nyíregyházi tárgyalást, annak megkezdése óta, terjedelmes táviratokban ismertetik. A Times ma érkezett száma vezérczikket szentel neki, mely igy kezdődik: »A pör mely Magyarországon most foly és melyről hasábjainkon napról napra tudósításokat adunk, inkább egy középkori fantastikus álomhoz hasonlít, mint bármihez, ami a prózai és felvilágosodott tizenkilenczedik századhoz tartozik.« A citylap elmondja azután az állítólagos gyilkosság részleteit, ismerteti a tisza-dadai hulla ügyét és azután igy folytatja: »Scharf Móricz, a kinek vallomásán fordul meg az egész eset, sok pontban keveredett ellentmondásokba, de annyira jutott, hogy összefüggő történetet mondott, melyhez ragaszkodik anélkül, hogy a keresztkérdések megrendíthetnék. Úgy látszik, hogy át van hatva mély gyűlölettel a zsidóság ellen és atyja ellen, kinek életét igyekszik elesküdni, még pedig oly konok elszántsággal, mely megdöbbentő volna még, ha esetének minden részlete igaz volna is. Más tanúk arról beszéltek, hogy kiáltásokat hallottak a zsinagógából ápril elsején, de úgy látszik egyikükön sem esett meg, hogy oda néztek volna segíteni; ellentmondanak egymásnak oly modorban, minőt várni lehet tudatlan emberektől, kik izgatottság befolyása alatt igyekeznek elmondani eseményeket, melyek akkor nyilván semmi hatást se gyakoroltak rájuk. Kétségtelennek látszik, hogy a Solymosi leány eltűnt, azt bizonyosnak vehetjük, hogy a Tiszában találtak egy holttestet. De ezen a két ponton kívül, az egész eset úgy veszi ki magát, mint egy őrültnek álma s nem mint egy éber valóság. Nehéz néha egy holttestet identificálni, de nem kellett volna nehézséggel járni, némi biztonsággal megmondani azt, hogy a talált holttest egy tíz-tizenegy héttel ezelőtt meggyilkolt leányé-e. Ha a phisikai látszat megegyezik ezzel a feltevéssel, akkor igen valószínű, hogy a folyamban talált holttest az eltűnt leányé. Ha nem, akkor, nyilván két ember hiányzik. De ha a kettős rejtély elméletét elvetjük, akkor a Scharf-fiú egész történetét el kell ejtenünk, mint koholmányt, az öcscséét pedig mint olyant, mely emennek viszhangja. Meglehet, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, de annyi bizonyos, hogy nem gyilkolta meg a zsinagógában Scharf József oly czélból, hogy a húsvéti szertartáshoz vért szerezzen. Egészben véve könnyebb azt hinni, hogy Scharf Móricz egyike azon abnormis szervezeteknek, melyekben az értelem és a kedély reménytelenül meg van rontva, mintsem azt, hogy a históriát igaznak vegyük. A psychologok felhozhatnának hasonló eseteket, melyekben egy leleményes hazugság feltétlenül megszállott egy lelket és növekedő meggyőződéssel és erélylyel állíttatik, minél tovább gondolkozik rajt az illető. Hajlandók vagyunk Scharf Móriczot a legreménytelenebb és legveszélyesebb fajtából való őrültnek tartani, akit egy rögeszme dominál, mely nem enged helyet a gondolkozás rendes folyamatának, vagy az emberi érzések játékának. Habár zsidó, mégis át van hatva attól a hittől, hogy az ő fajának a vallási szertartáshoz emberi áldozatra van szüksége. Sajátságos, de nem megfoghatatlan inversio folytán typusa lett a mély, nyakas, kiolthatlan gyűlöletnek, mely üldözi a zsidókat mindenütt, ahol a keresztény fanatismus hozzájárul az eredeti babonához. A vád, hogy kéresz-tény vért ontanak sajátszerű és gyűlölt rítusukhoz, endemikus Európa fejletlen népességei közt. Sok ok miatt gyűlölik őket; azért mert külön osztályt képeznek, mert sajátságos vallást követnek és egyéb gyűlöletes különlegességeikhez az járul, hogy pénzt szereznek ahol mások szegények és hogy mások erkölcsromlottsága által erősítik magukat. A rituális vérvétel vádja évszázadokon át üldözte őket. Sohasem volt rá bizonyíték és ha csak egy percig nyugodtan gondolkozunk, látjuk, hogy ha a vád való volna, számos nagy és bebizonyítható gyilkosság történnék. Egy keresztény áldozatra szükség volna mindenütt, ahol zsidók imádkoznak és várják a véres boszulót. De mélyen benn a nép szellemében meg van ez a szörnyű hit, mely alkalmas társa a sötét és undok babonáknak, miket sem a tudomány, sem a hit még ki nem irtottak. Időközönkint egy-egy eset felszínre hozza és akkor az egész népességet, amint az most Magyarországban történik, sötét, végzetes dühre ragadja, mely vérért kiált. Szerencsére ritkán történik hogy — mint ez itt történt — a »Judenhetze« zsidó szellemekből induljon ki és hogy a nép gyűlöletének eszköze zsidó legyen« (Fölösleges mondanunk, hogy az itt vázolt zsidógyűlölet, mint az épp a nyíregyházi példa tanúsítja, hol az a tulajdonképi néprétegekben éppen nem vagy csak csekély mértékben nyilvánul, koránt sem oly általános, mint az angol lap állítja. A »Nemzet« szerkesztője.) A részletügyletekről szóló 1883: XXXI. törvényczikk végrehajtása tárgyában a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter körrendeletet intézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben a törvényhatóságok által az említett törvény alapján teendő intézkedések részletesen meg vannak határozva. E körrendelet szerint az első fokú iparhatóságok által felszólítandók mindazon üzlettulajdonosok, kik részletügyletekkel már e törvény meghozatala előtt is foglalkoztak, hogy azokat 14 nap alatt jelentsék be, továbbá kötelességükké tétetett az első fokú iparhatóságoknak, a vizsgálatnak f. évi szept. hóban, azután pedig minden negyed évben való megtartása. Végre elrendeltetett, hogy mindazon részletügyletekről, melyek a törvény életbeléptetése előtt legombolyítást még nem nyertek, jegyzék kivántassék be és terjesztessék fel. A fővárosban az első fokú iparhatóságot tudvalevőleg a kerületi elöljáróságok gyakorolván, azokat a tanács a körrendelet pontos végrehajtására utasította. A királyi ügyészség hivatása és az igazságszolgáltatás. Lapunk más helyén e részben mondottakhoz adalékul közöljük a királyi ügyészségekről szóló törvény s az e részbeli utasítások és rendeletek ide vágó intézkedéseit. Az ügyészségalkotó 1869. törvényczikk 17. §-ában a c) szakasz igy szól: az ügyész hivatva van »a bűnvizsgálat befejezte után az eljárás megszüntetése, vagy a perbefogatás iránt indítványt tenni.« Az e) szakasz szerint hivatva van az ügyész »a büntető igazságszolgáltatás érdekében per orvoslattal élni akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna.« Már a törvény e szavai kizárják ama fölfogást, mintha az ügyész kötelessége egyszerűen a vád mindenáron való erősbitése volna. A törvény szellemében kifejtett gyakorlat még tovább megy. Az 1872. jan. 1-én kiadott igazságügyminiszteri »utasítás a kir. ügyészségek számára« 19 §-a ezt mondja: »alaptalan üldözések és zaklatások szigorúan kerülendők.« Ez utasítás 25. §-a meghagyja az ügyésznek, hogy oly tények kiderítésére szorítkozzék, melyek »a büntetendő cselekmény tényálladékának megállapítása, vagy a bűnösség bebizonyitása, vagy a súlyosító és enyhítő körülmények világossgra hozatala végett szükségesek.« Ugyancsak ezen utasítás 36. §-a fényesen igazolja Szeyffert főügyészi helyettes beszédének legtöbb oldalról neheztelt passusát, es ezt rendelvén: »a kir. ügyész a bírósági ügykezelésben észrevett szabálytalanságokra a biróságot figyelmeztetni köteles.« És amennyiben még mindezek daczára kétkedhetnék valaki abban, hogy a magyar közvádló nem egy pár force üldöző, bünösfogó közeg, idézzük ide vágó részeiben a m. kir. főügyész azon körrendeletét, melyet ez hivatalbalépésekor 1872. január 1-én az egész sajtó dicshymnusai között kibocsájtott mely körrendeletben a sajtó a liberális és humánus közvádlói intézmény megalkotását méltán üdvözölte. »A kir. ügyész« — mondja e rendelet — »az állam képviseletében nem peres fél, aki ellenében mindenáron diadalmaskodni, akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, mely igazságot kutat és követ el.« »Ami a kir. ügyészség jellegét leginkáb kifejezi« — mondja tovább a rendelet — »az a kiváló szabadság a perorvoslatokkal való élésben. A törvény 17 §-a nyiltan kimondja, hogy az ügyész, a vádló, a vádlott javára is fellebbezhet. A törvény e néhány szóban az intézménynek egész eszméjét fejezi ki.« A körrendelet szóról-szóra kimondja azt is, hogy az ügyész »nyomoz, de nem üldöz,« továbbá hogy menjen a vád győzelemre juttatásának önző érdekétől, »keresse az igazságot s legyen őre a törvénynek.« Azt hiszszük, mindez elvek és törvényes igazságok oly erősek s oly meggyőzők, hogy belőlük minden további commentár nélkül is levonhatja az igazságot minden elfogulatlan olvasó. Képviselői beszámoló. A főváros II-ik kerületének képviselőjét, dr. Darányi Ignáczot választóinak küldöttsége ma felkérte, hogy a választók előtt tartani kívánt beszámoló beszédét szeptember hó első felében tartsa meg. Dr. Darányi tehát választói kívánságához képest, az említett időben fog tevékenységéről számot adni. Zá v ira t ok. BéCS, jun. 25. (Saját tudósítónktól.) Thömmel báró ezredes a csetinyei osztrák-magyar miniszterresidens megkezdi a napokban egészségi tekintetből nyert három havi szabadságát és először Marienbadba megy a fürdőt használni. Távollétében Millinkovics alezredes lesz csetinyei ügyviselő. Bécs, jun. 25. A » Wiener Abenbpost« a »Gazetta Narodowa« azon további tudósítását is megczáfolja, hogy Adler Armin Kraszewszki iratait kínálta volna megvételre a sajtóirodának. BéCS, június 25. Mária Antoinette főherczegnő holtteste (meghalt f. évi ápr. 13-án Cannesban) ma délelőtt helyeztetett örök nyugalomra a capucinusok sírboltjában. Laibach, június 25. A helytartó ma délelőtt 11 órakor háromszoros »Hoch«hal és »Szláva«-val, ő felségére megnyitotta a tartománygyűlést. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a kormány a békülékenység elveit vallja és reménye, hogy a ház feladatát szintén ezen elvek szemmeltartásával fogja teljesíteni. A tartománygyűlés azután elhatározta, hogy ő felségének, midőn legközelebb az évfordulós ünnepélyek alkalmával Laibachban fog tartózkodni, alattvalói hűségét kifejező feliratot fog átnyújtani. A felirat szerkesztésével megbízott bizottságba, mely a felirat szövegét a holnapi ülésben fogja bemutatni Gutmansthal, Schwegel, Svetec, Bleiweis, Vasnjak, Suklje és Graselli választottak meg. Az országos bizottság választása is holnap fog végbe menni. Berlin, június 25. A képviselőház az egyházi törvényjavaslatot, névszerinti szavazásnál, 224 szavazattal 107 ellenében végleg elfogadta. Páris, június 25. Cseng marquis legkésőbb a jövő héten visszatér ide. Páris, június 25. A Havas-ügynökségnek jelentik Shangaiból mai kelettel. A tárgyalások kedvezően folynak. Valószinütlen, hogy Li-Hung-Csang Pekingbe utazzék. — Alaptalanok mindazon hírek, melyek China hadikészülődéseire vonatkoznak. Páris, jun. 25. A montenegrói fejedelem a »Reforme« szerkesztőjével folyt beszélgetésében oda nyilatkozott, hogy a zavargások Albániában véget érnek. A Balkánállamok közt nem létezik írásbeli, csak természetes szövetség. Montenegró viszonya Szerbiához kitűnő. A fejedelem továbbá megcáfolta a Karagyorgyevics-féle házasságról szóló hírt, és végül e szavakkal vált el a szerkesztőtől: »Határozottan állíthatom, hogy Európában mindenki a békét óhajtja.« Páris, jun. 25. A Havas-ügynökség megerősíti, hogy Damietteben kiütött a cholera. London, jun. 25. A »Daily News« a » Reuter-ügynökség jelentésével szemben kinyilatkoztatja, hogy Cseng marquis határozottan megcáfolja azon hírt, mintha Francziaország és China között, Tonkingra nézve megegyezés jött volna létre. Nevezett hirlap megerősíti, hogy Yunnan Kuangsi és Kuangtun tartományok több részén chinai csapatok összpontosíttatnak. Kattaro, jun. 25. (Eredeti távirat.) Ded Prendi a malisorok feje nem hajlandó elfogadni a Hafiz pasa által ajánlott fegyverszünetet. Az egyesült törzsek a máj. 31-kén vívott csata óta zsákmányul ejtettek három Krupp ágyút és várágyút, két más ágyút egy bárkán koboztak el, ezenkívül zsákmányul ejtettek 400 láda Henry-Martini töltényt és elfogták a tuzsi helyőrség 1580 katonáját. Ezeknek harmada a malisorok sorába pártolt át. (N. W. A.) London, jun. 25. A »Reuter-ügynökség« helyreigazítja a Damiettéből érkezett cholera-hírt, amenynyiben ott nem a cholera, hanem hagymázos nemű láz ütött ki járványszerüleg. Pétervár, jun. 25. (Eredeti távirat.) Az újon kinevezett varsói főkormányzó, Gurkó tábornok számára, egy külön bizottság fogja kidolgozni az utasításokat. A bizottmány elnöke Tolstoi gr. — Gurkó tábornok a napokban érkezik Varsóba. (N. Fr. Pr.) Varsó, június 25. (Eredeti távirat.) Geretener itteni könyvkiadóhoz június 20-ai ketettel a következő levelet intézte Kraszewski a drezdai börtönből: Általában érthetetlen körülmények következtében szomorú sorsra jutottam. A börtönben nagyon gyöngélkedő vagyok, egészségem folyton hanyatlik. Mit lehet tenni ? Tűrni kell és az istenben bízni. E szavakat a hatóság engedélyével intézem önökhöz. Ami a nálam megrendelt munkákat illeti, kérem a határidő meghosszabbítását, míg ügyem el nem intéztetik. A legrosszabb, hogy beteges vagyok, amin a börtön nehezen fog javítani. Őrizzenek meg híven emlékükben. Varsó, jun. 25. (Eredeti távirat.) Gurko az uj főkormányzó e héten fog ide érkezni, hogy elfoglalja állomását. Belgrád, junius 25. Marinovics, Szerbia koronázási követe, ma éjjel Pétervárról ideérkezett. A délelőtt folyamán Marinovics Pirocsanaz miniszterelnökkel értekezett s aztán Milán királynál kihallgatáson volt, kinek a követ a czár sajátkezűleg irt levelét hozta. Konstantinápoly, jun. 25.(Eredeti távirat.) Hafiz pasa utasítást kapott, hogy az albánokkal folytatott alkudozásban az általuk követelt általános amnestiát és szabadalmaik biztosítását ígérje meg, de minden esetre ragaszkodjék ahhoz, hogy az albán-montenegrói határt a porta által megállapított módon véglegesen rendezni kell. A porta alaptalannak nyilvánítja azt a hírt, hogy Hafiz pasa fölgyújtotta a kasztrattik valamennyi faluját, amelyeken átvonult. A török kormány értesülése szerint ugyanis csak a kasztratti bairaktár házára lődöztek, a június 3-ai harczban pedig csak néhány csűr égett le. (Pol. Corr.) Konstantinápoly, jún. 25. (Eredeti távirat.) Az itteni török nagykövetség Dufferin megérkezése után közvetlenül meg akarja indítani a diplomatiai hadjáratot az örményországi reformok érdekében. Everett ezredes erzerumi angol corsul, aki nemrégen Konstantinápolyban volt utasításért, most Örményországba utazik. Első jelentése megerősíti azokat az adatokat, amelyek szerint Örményországban majdnem fejetlenség uralkodik. Nápoly, jún. 25. A »Savoya« nevű Yacht vízre bocsátása délután 121/* órakor teljesen sikerült. A keresztanyas tisztet a portugáll királyné fogadta el, a felszentelést Castellamare püspök végezte. Ő Felségeik a herczegek és a királyi ház tagjai ezután szemlét tartottak a hajóraj díszfelvonulása felett. Konstantinápoly, jun. 25. Rustem pasa, a libanoni tartomány volt kormányzója, ma ide érkezett. A népszínhááz tagjai Bécsben Bécs, jun. 25. A budapesti népszínház ma a »Sárga csikó« czimű népszínművet adták elő Pálmai Ilka asszonynyal. A színház üres volt, Vidor tetszést aratott, Solymosi a zsidó szerepében megkacagtatta a közönséget. Élőpatak, június 25. (Eredeti távirat.) József főherczeg ma délelőtt 11 órakor érkezett kíséretével az ünnepélyesen díszített Élőpatakra, hol határtalan lelkesültséggel fogadtatott. A diadalkapunál a fürdőbirtokosság, nagyszámú bandérium s a gyógy vendégek, élén gróf Nemes János üdvözölte ő fenségét, ki nyájas szavakban köszönte meg a lelkes fogadtatást. A fürdő birtokosság tisztelgése alkalmául gróf Nemes felkérte a főherczeget, engedné meg, hogy az újonnan befoglalt uj forrást József főherczeg kútnak nevezhessék el. Az engedélyt a főherczeg készséggel megadta, s egyúttal megköszönte, hogy nevét Élőpatak megörökíteni akarja. Ezután megtekintette a forrásokat, s több ideig időzvén a nevét viselő új kútnál, s délután 1 órakor a fürdői zenekar válogatott darabjai mellett kíséretével megebédelt, azután a sétatereken hosszabb sétát tett. Délután 4 órakor a a főherczeg nagy számú kocsi és bandérium által kisérve, lelkesült éljenzések között utazott Földvár felé. Marosvásárhely, jun. 25. Szécehnyi Pál gr. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, ki tegnap Bánffy b. főispán kíséretében Görgénybe utazott, a herbusi kincstári faraktárt szemlélte meg. A miniszter a vasútépítés tárgyában többekkel értekezett később a görgény-szt.-imrei kastélyt és parkot tekintette meg. A miniszter ma kora reggel Bedő orsz. főerdőmester, Girsik erdőigazgató és Pausinger erdőmester kíséretében, a Fancsalba utazott, a vadászlak megtekintésére. Holnap reggel 5 órakor Vécsre utazik, Kemény Kálmán báróhoz. Vécsről holnap d. u. 5 órakor Vásárhelyre tér vissza és holnapután reggel Budapestre utazik. Szász-Régen, június 25. (Eredeti távirat.) Gróf Széchényi Pál kereskedelmi miniszter tegnap Görgény-Szent-Imrére érkezett, ahol három napig marad az egész vadászkerület megtekintése czéljából. Innen a miniszter Tordára megy, azután pedig Kolosra , Kolos-Monostorra. Pozsony, június 25. Krisztina spanyol királyné, ma délután 1 órakor nyitott phaetonban körülkocsizott sógornője Izabella főherczegnővel, ki maga hajtott a városban. A phaetont Frigyes, István és Jenő főherczegek fogatai követték. A magas vendé