Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-26 / 174. szám

Budapest, június 25. A szenvedélynek van elvadulása, a ha­ragnak kitörése. Egyeseknek, valamint a tár­sadalomnak lehet elfogultsága, izgatottsága A sajtónak azonban nem hivatása, hogy fokozza a harag kitörését, növelje az elfogult­ságot. Tüzet gyújtson a szenvedélyek alá Hogy ürügyeket keressen az alarmra. Meg­támadjon, gyanúsítson közhatóságokat. Fel­keltse, éppen válságos időkben, a közhatalom iránt a kételyeket. Hivatása az ellenkező. Az ellenőrzés mellett a felvilágosítás, a bírálat mellett a csillapítás. S most a lapok mégis az ellenkezőt te­szik a tisza­eszlári ügyben,támadásuk egészére ne éri az ez ügyben szereplő főügyészi helyet­test. S most már nemcsak azért támadják meg a főügyészi helyettest, mert a tárgyalás alatt követett magatartása nem felel meg ízlésük­nek. A tudomány és törvény nevében is be­szélnek. A roham doctrinai alapról indul. A támadók segítségül hívják azon tudományt, melyet nem ismernek, azon törvényt, melyet sohasem láttak, azon doctrinát, melynek jel­szavai talán most csendültek meg legelőször fölökben. Felállítják a tételt, hogy a közvádló fel­adata egyedül csak a vádolás, a védelem soha. Feladata a bűnösök és büntettek kiderí­tése, az ártatlanságé soha. Vagyis a kir. ügyész csak vádolhat, csak a boszunak vak eszköze lehet. Gép, melyet felhúznak a vád­beszéd ledarálására. Erő, mely csak rombo­lásra van felvonva. Az igazság iránt neki nem lehet érzéke, az ártatlanság felismeré­sére szeme. Kételyt táplálnia nem szabad soha. Aki vádolva van, az ő előtte nem lehet büntelen. Vád és bűnösség rá nézve azonos dolog. Gyanú és bizonyíték összeolvad abban a sötét látkörben, melyet az ügyészségre fel akarnak erőszakolni. Ez a támadók büntetőjogi elmélete. Hol vették? nem kérdezzük. Bizonyára legújabb felfedezésük. A tisza­eszlári vérpernek kellett jönnie, hogy a tudomány e legújabb oiv­mánynyal gazdagodjék. Nekünk más tudásunk, más okadatolt meggyőződésünk van. Vagy ők tévednek, vagy tévedünk mi. Vagy ők nem ismerik az igazságszolgáltatás feladatát, és méltóságának feltételeit, vagy nem ismerjük mi. Vagy ők nem tudják, mily szerepe van a közvádlónak az igazság kiderítésénél, vagy nem tudjuk mi, s nem tudja velünk az egész műveit vi­lág törvénykezési praxisa, codificatiója és litte­­raturája. Ha a közvádlónak csak az a feladata, hogy vádoljon, vádoljon lelke, meggyőződése ellenére; ha kötelessége bűntettet látni ott, ahol, véleménye szerint bűntett nincs; feke­tének látni, a­mi véleménye szerint fehér; ha az ügyész tartozik vádat formulázni, mielőtt legalább a vád emelésére bizonyítékai lenné­nek ; ha köteles benső meggyőződésének hevével küzdeni oly czélért, melyet agyrém­nek tart, igazság gyanánt elfogadni a­mit mesének vél, akkor mi nem ismerjük a közvád­lói intézményt, — ellenben ismerik azok, kik újdonat­új büntetőjogi elméletükkel fellépve, a tudomány és erkölcsi méltóság magaslatá­ról tekintenek le a meghaladott álláspontra, melyet elfoglalunk mi, s elfoglalnak velünk a büntetőjog eddigi eredményei. A köz­vád képviselője a világ semmiféle perrendtartása szerint sem lelketlen auto­mata, kinek véleménye, akarata nincs. Arra találnak törvényes rendelkezést, hogy a bün­tetőper bizonyos szakaiban a közvádló nem vonhatja vissza a már egyszer emelt vádat, hogy tehát ez esetben a bíró lesz vádlóvá — ez az inquisitori rendszer átka — de nincs oly törvény vagy gyakorlat, mely az ügyészt bizonyítékok nélkül kergetné előre a vád út­ján, mint a végzet haragjának áldozatát. És a támadók mégis szörnyüködve kiál­tanak fel, hogy a nyíregyházaihoz hasonló igazságszolgáltatási botrány »más országok­ban« nem fordulhat elő. De talán Magyarországon van oly bar­bár törvény, mely a köz­vád képviselőjének föltétlen kötelességévé teszi, hogy vádoljon, mielőtt bűntettet és bűnösöket lát ? Bizonyára nem kell figyelmeztetni Szeyf­fert Ede megtámadóit azon bűnvádi eljárási gyakorlat természetére, mely nálunk érvény­ben van. Mindenesetre kötelességük leendett előbb megismerkedni annak elveivel, mielőtt rohamra indultak. Mérlegre kellett volna ven­niük az abban rejlő ellentétes elemeket, vagy legalább alaptételeit meg kellett volna ismer­niük, mielőtt Szeyffert ellen fegyverkeztek. Mert csak úgy mondhattak ítéletet a főügyé­szi helyettes magatartása fölött, vájjon ez megegyeztethető-e a nálunk szokásos bűn­vádi eljárás szabályaival. De mi felettébb engedékenyek vagyunk. A támadóktól még annyit sem követelünk. Az ideig. bünv­­élt­ szabályok ismeretét nem vár­juk meg tőlük, mert ez nem törvény, s nem mindenben indul utána a gyakorlat. A­mikor azonban világos törvény, s az ügyészségek számára kiadott utasítások léteznek, akkor legalább ezek ismeretét joggal meg lehet kö­vetelni mindenkitől, aki bármily, annál in­kább, ha vakmerő támadásra vonul ki. S mit mond a törvény? Mit mondanak a királyi ügyészségek számára kibocsátott utasítások? A támadók azt mondják : az ügyész csak a vádlásra, csak az elítéltetés kieszközlésére van hivatva. A törvény azt mondja: az igaz­ságszolgáltatás érdekében még a vádlot­tak javára is tartoznak jogorvos­lattal élni, ha ennek jogait sértve látják. Ugyanezen törvény mondja azt is, hogy bi­zonyos esetekben az ügyész tartozik a vizsgá­latok szabálytalanságával szemben is intéz­kedni. Az ügyészségek számára kiadott uta­sítások világosan meghagyják, hogy az ügyész a vádlott érdekeit is szem előtt tartani köteles. Különösen a főügyész által kibocsátott híres rendelet utasította az ügyészeket, hogy az egyéni szabadságot védjék, ha kell, még a bírósággal szemben is. És hogy a vádelv sem mossa el teljesen az ügyésznek némileg a védelembe átcsapó szerepét, erről bizonyságot tesz a magyar bűnvádi eljárási javaslat, mely világosan meg­hagyja az ügyésznek, hogy a büntetendő cse­lekmény gyanújával terhelt személynek, vé­delmének és más jogának oltalmáról gondos­kodjék. S az a törvény, az utasítás és rendelet, mely a kir. ügyészség szerepkörét jelöli meg, s az az eljárási javaslat, mely a vádelven, így a functiók szétválasztásának elvén alapszik részben több mint egy évtized, részint évek előtt, tehát akkor jött létre, mikor az antise­­mitismus csapása még nem látogatta meg ezt az országot. Egyik sem készült tehát a nyír­­egyházai per számára. Szeyffert Ede magatartása e szerint még egyeztethető a törvény és a törvényes intéz­kedéseknek úgy betűjével, mint szellemével. Elismerjük, hogy a főügyészi helyettes szerepe némileg eltér a közönséges tapaszta­lattól. Ennek oka azonban az, hogy a nyíregy­­házai per kivételes természetű. És itt nem szólunk arról, hogy az ügyészség nem hitt a rituális gyilkosság el­követésében, s nem akarta a magyar állami hatalom képviselőjét egy boszorkányper fő­­inquisitorának szerepére lealázni. Nem abból indulunk ki, mi volt az ügyészség benső meg­győződése, hanem hogy mily eljárást köve­telt a nyíregyházai per processuális ter­mészete. Ebben a perben mindeddig nem volt valódi nyomozás, valódi vizs­gálat, valódi vád. A főtárgyalás helyette­­­síti mindezt. Helyettesíti a nyomozást, a vizs­gálatot, a vádat, az elítélésre, vagy a felmen­tésre szükséges adatok beszerzését. A nyo­mozás és vizsgálat hibái és hiányai elron­tották az egész megelőző eljárást. Nem állapí­tottak meg, nem hoztak tisztába semmit. De szemben mégis ama bizonyítási anyaggal, a­mely bármiként jött létre, a perben szerepel, s különösen pedig az izgatott közvélemény­nyel szemben, a vádat egyszerűen elejteni nem lehetett. A vészes problémát, mely a magyar társadalom feje felett függ, csak nyil­vános, főtárgyaláson lehetett megoldani. Mit tett tehát az ügyészség ? Főtárgyalás­ra vitte a nyíregyházai pert. Hogy újra, s a közönség szeme láttára megvizsgáltassék, lé­­teznek-e bűntettesek. Szeyffert főügyészi he­lyettes azért jelentette ki, hogy a vádat csak feltételesen emeli, hogy meg lehessen tartani a főtárgyalást. Annak eredményéhez képest fog azután vádolni, vagy a büntető­per meg­szüntetését kérni. Ha a rakterek bűnösségét szilárd adatok fogják bizonyítani, követelni fogja elítéltetésüket. Különben nem. Ehhez képest azután csak természetes, ha nem pusz­tán a terhelő, hanem egyszersmind a mentő bizonyítékokat is keresi. Először meg akar győződni önmaga, hogy meggyőzze a bírósá­got. Tulajdonkép nagy, nyilvános vizsgálat az, mely most folyik Nyíregyházán. Ennek követelményei szabják elő a törvényhez a a tör­vényes szabályokhoz képest, Szeyffert magatar­tását. Ez a magatartás tisztességében vita tár­gya nem lehet. A­kik azzá teszik, maguk ítélik el. Amikor pedig az antisemitismus kábitó gőze elpárolog, a szenvedélyek felhői szétoszol­nak, s ismét tiszta lesz a magyar társadalom láthatára, akkor az egész közvélemény igaz­ságot fog szolgáltatni e magatartásnak. A közlekedésügyi miniszter — a Bud. Corr. ér­tesülése szerint — július hóban nagyobb s­z­a­k­t­a­­nácskozmányt fog egybehívni a Rába és Ráb­­cza szabályozása és Győr város árvíz el­­leni biztosítása kérdésének megvitatása czéljá­­ból, a­melyre az érdekeltek nagyobb száma meg lesz hiva. A közoktatásügyi miniszter — a­mint értesülünk — az iparmú­zeum fölötti felügyeletre 16 tagból álló bizottságot nevezett ki, melynek élén gróf Zichy Jenő mint elnök és Gerlóczy Károly al­polgármester mint alelnök állanak, e bizottság egy­szersmind arra is lesz hivatva, hogy a miniszternek annak idején a múzeumi igazgató kinevezése iránt ja­vaslatot tegyen. Törvényhatósági orvosok minősítése. A köz­­tisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. tcz. 9. §-a intézkedéseinek megfelelőleg, jövőre a köztörvényha­tósági, törvényszéki és rendőri orvosok szakvizsgálat tételére lesznek kötelezve. E vizsgálat tárgyaira és le­­tételi módozataira vonatkozó szabályzat tervezetének kidolgozásával az országos közegészségi tanács bíza­tott meg, mely ezen munkálatával már elkészül­vén — mint értesülünk — azt közelebb fel fogja ter­jeszteni a belügyminiszterhez. A belügyminiszter — mint az a csángó egyesü­let mai ülésén bejelentetett — Siromon Dezső képviselőt kormánybiztosnak nevezte ki a torontáli és temesmegyei csángótelepekhez. Gromon fogja vinni a telepítést és kezeli a csángók ügyeit. A telepítés és ezzel kapcsolatos ügyekben Nagy Györgygyel, mint a kincstár képviselőjével és a szabályozási tár­sulat elnökével, egyetértőleg fog eljárni. Az új kor­mánybiztos mindenesetre könnyíteni fog Nagy György helyzetén, ki hónapokon keresztül elisme­résre méltó önfeláldozással vitte a nagy felelősséggel járó sokféle ügyet és gondozta a csángókat. Nagy György ezután az új kormánybiztossal együtt fog a csángók javára közreműködni. Hogy a szomszédos megyei hatóságokkal minden súrlódás kikerültessék, a kormány mindenik megyéből (Torontál és Temes) egy-egy politikai biztost nevez ki a csángó községek közigazgatási ügyeire. Gromon Dezső Pancsován fog lakni, Nagy György pedig továbbra is a telepe­ken marad, hogy egyetértőleg oldják meg a kérdést. A külföldi sajtó részéről beköszöntött az a visz­­hang, melytől rég tartott mindenki, a­ki látta, hogy az elfogultság és szenvedélyek azon kölcsönös harcra, mely e kérdésben kifejlődött, mily nagy arányokat k ölt nálunk. A külföldi lapok mindazon — többé-kevésbbé hangsúlyozott s legélesebben az irántunk legjobb akaratú Journal des Debats-ban nyilatkozó — vádja, mely a magyar államhatalmat az e per alap­ját képező elfogult babonában részesnek mondja, teljesen és tökéletesen alaptalan. A magyar állam nem térhetett ki az elől, hogy a fölmerült vádak a bíróság előtt nyilvánosan tárgyaltassanak ; de azt hogy a vád, vagy inkább vizsgálat, azon alapgondolatá­ban, mintha bármely bevett vallás rítusa embervért követelhetne, nem hisz, azt kijelentette a magyar ál­lam minden hivatott tényezője és képviselője min­den helyen, a­hol ez ügy szóba jött, kijelentette leg­utóbb a királyi ügyészség képviselője, magában a tör­vényszéki tárgyalásban, rögtön­­annak megkezdése előtt. Hogy e hitet kifejezte, azért az illető királyi ügyész a legméltatlanabb támadások özönét viseli; a külföldi lapok ilyen nyilatkozatai­b­an mi nem habozunk kijelenteni, hogy az e támadások alapját képező nyilatkozat az országnak a műveit és felvilá­gosult világ előtt való reputatiója megmentéséért is szükséges volt. A Times a Tisza-eszlári perről. Az angol lapok a nyíregyházi tárgyalást, annak megkezdése óta, ter­jedelmes táviratokban ismertetik. A Times ma ér­kezett száma vezérczikket szentel neki, mely igy kezdődik: »A pör mely Magyarországon most foly és mely­ről hasábjainkon napról napra tudósításokat adunk, inkább egy középkori fantastikus álomhoz hasonlít, mint bármihez, ami a prózai és felvilágosodott tizen­­kilenczedik századhoz tartozik.« A citylap elmondja azután az állítólagos gyil­kosság részleteit, ismerteti a tisza-dadai hulla ügyét és azután igy folytatja: »Scharf Móricz, a kinek vallomásán fordul meg az egész eset, sok pontban keveredett ellentmondá­sokba, de annyira jutott, hogy összefüggő történetet mondott, melyhez ragaszkodik a­nélkül, hogy a ke­­r­esztkérdések megrendíthetnék. Úgy látszik, hogy át van hatva mély gyűlölettel a zsidóság ellen és atyja ellen, kinek életét igyekszik el­esküdni, még pedig oly konok elszántsággal, mely megdöbbentő volna még, ha esetének minden részlete igaz volna is. Más tanúk arról beszéltek, hogy kiáltásokat hallottak a zsina­gógából ápril elsején, de úgy látszik egyikükön sem esett meg, hogy oda néztek volna segíteni; ellentmon­danak egymásnak oly modorban, minőt várni lehet tudatlan emberektől, kik izgatottság befolyása alatt igyekeznek elmondani eseményeket, melyek akkor nyilván semmi hatást se gyakoroltak rájuk. Kétség­telennek látszik, hogy a Solymosi leány eltűnt, azt bizonyosnak vehetjük, hogy a Tiszában találtak egy holttestet. De ezen a két ponton kívül, az egész eset úgy veszi ki magát, mint egy őrültnek álma s nem mint egy éber valóság. Nehéz néha egy holttestet identificálni, de nem kellett volna nehézséggel járni, némi bizton­sággal megmondani azt, hogy a talált holttest egy tíz-tizenegy héttel ezelőtt meggyilkolt leányé-e. Ha a phisikai látszat megegyezik ezzel a feltevéssel, akkor igen valószínű, hogy a folyamban talált holttest az el­tűnt leányé. Ha nem, akkor, nyilván két ember hiány­zik. De ha a kettős rejtély elméletét elvetjük, akkor a Scharf-fiú egész történetét el kell ejtenünk, mint ko­holmányt, az öcscséét pedig mint olyant, mely emen­nek viszhangja. Meglehet, hogy Solymosi Esztert meg­gyilkolták, de annyi bizonyos, hogy nem gyilkolta meg a zsinagógában Scharf József oly czélból, hogy a hús­véti szertartáshoz vért szerezzen. Egészben véve könnyebb azt hinni, hogy Scharf Móricz egyike azon abnormis szervezeteknek, melyek­ben az értelem és a kedély reménytelenül meg van rontva, mintsem azt, hogy a históriát igaznak vegyük. A psychologok felhozhatnának hasonló eseteket, me­lyekben egy leleményes hazugság feltétlenül megszál­lott egy lelket és növekedő meggyőződéssel és erély­­lyel állíttatik, minél tovább gondolkozik rajt az illető. Hajlandók vagyunk Scharf Móriczot a legreménytele­nebb és legveszélyesebb fajtából való őrültnek tartani, akit egy rögeszme dominál, mely nem enged helyet a gondolkozás rendes folyamatának, vagy az emberi ér­­­zések játékának. Habár zsidó, még­is át van hatva attól a hittől, hogy az ő fajának a vallási szer­tartáshoz emberi áldozatra van szüksége. Sajátságos, de nem megfoghatatlan inversio folytán typusa lett a mély, nyakas, kiolthatlan gyűlöletnek, mely üldözi a zsidókat mindenütt, a­hol a keresztény fanatismus­­ hozzájárul az eredeti babonához. A vád, hogy kéresz-­­­tény vért ontanak sajátszerű és gyűlölt rítusukhoz, endemikus Európa fejletlen népességei közt. Sok ok­­ miatt gyűlölik őket; azért mert külön osztályt képez­­nek, mert saj­átságos vallást követnek és egyéb gyűlöletes­­ különlegességeikhez az járul, hogy pénzt szereznek a­­­hol mások szegények és hogy mások erkölcsromlottsága által erősítik magukat. A rituális vérvétel vádja évszá­zadokon át üldözte őket. Sohasem volt rá bizonyíték és­­ ha csak egy perc­ig nyugodtan gondolkozunk, lát­­j­­uk, hogy ha a vád való volna, számos nagy és bebi­zonyítható gyilkosság történnék. Egy keresztény ál­­­­dozatra szükség volna mindenütt, ahol zsidók imád­­­­koznak és várják a véres boszulót. De mélyen benn a nép szellemében meg van ez a szörnyű hit, mely al­kalmas társa a sötét és undok babonáknak, miket sem a tudomány, sem a hit még ki nem irtottak. Idő­­közönkint egy-egy eset felszínre hozza és akkor az egész népességet, amint az most Magyarországban történik, sötét, végzetes dühre ragadja, mely vérért kiált. Szerencsére ritkán történik hogy — mint ez itt történt — a »Judenhetze« zsidó szellemekből indul­jon ki és hogy a nép gyűlöletének eszköze zsidó le­gyen« (Fölösleges mondanunk, hogy az itt vázolt zsi­­dógyű­lölet, mint az épp a nyíregyházi példa tanúsítja, hol az a tulajdonképi n­é­p­rétegekben éppen nem vagy csak csekély mértékben nyilvánul, koránt sem oly általános, mint az angol lap állítja. A »Nemzet« szerkesztője.) A részletügyletekről szóló 1883: XXXI. törvényczikk végrehajtása tárgyában a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter körrendeletet intézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben a törvényha­tóságok által az említett törvény alapján teendő in­tézkedések részletesen meg vannak határozva. E kör­rendelet szerint az első fokú iparhatóságok által fel­­szólítandók mindazon üzlettulajdonosok, kik részlet­ügyletekkel már e törvény meghozatala előtt is fog­lalkoztak, hogy azokat 14 nap alatt jelentsék be, to­vábbá kötelességükké tétetett az első fokú iparható­ságoknak, a vizsgálatnak f. évi szept. hóban, azután pedig minden negyed évben való megtartása. Végre elrendeltetett, hogy mindazon részletügyletekről, me­lyek a törvény életbeléptetése előtt legombolyítást még nem nyertek, jegyzék kivántassék be és terjesz­tessék fel.­­ A fővárosban az első fokú iparhatósá­got tudvalevőleg a kerületi elöljáróságok gyakorol­ván, azokat a tanács a körrendelet pontos végrehajtá­sára utasította. A királyi ügyészség hivatása és az igazságszol­gáltatás. Lapunk más helyén e részben mondottak­hoz adalékul közöljük a királyi ügyészségekről szóló törvény s az e részbeli utasítások és rendeletek ide vágó intézkedéseit. Az ügyészségalkotó 1869. tör­­vényczikk 17. §-ában a c) szakasz igy szól: az ügyész hivatva van »a bűnvizsgálat befejezte után az eljárás megszüntetése, vagy a perbefog­a­­tás iránt indítványt tenni.« Az e) szakasz szerint hivatva van az ügyész »a büntető igaz­ságszolgáltatás érdekében per orvos­lattal élni akkor is, ha az a vád­lott javára szolgálna.« Már a törvény e sza­vai kizárják ama fölfogást, mintha az ügyész kö­telessége egyszerűen a vád mindenáron való erősbi­­tése volna. A törvény szellemében kifejtett gyakorlat még tovább megy. Az 1872. jan. 1-én kiadott igazság­ügyminiszteri »utasítás a kir. ügyészségek számára« 19 §-a ezt mondja: »alaptalan üldözések és zaklatások szigorúan kerülendők.« Ez utasítás 25. §-a meghagyja az ügyésznek, hogy oly tények kiderítésére szorítkozzék, melyek »a büntetendő cselekmény tényál­­ladékának megállapítása, vagy a bűnösség bebizonyitása, vagy a súlyo­­sító és enyhítő körülmények világoss­gra hozatala végett szükségesek.« Ugyancsak ezen utasítás 36. §-a fényesen igazolja Szeyffert főügyészi helyettes be­szédének legtöbb oldalról neheztelt passusát, e­s ezt rendelvén: »a kir. ügyész a bírósági ügyke­zelésben észrevett szabálytalanságok­­ra a biróságot figyelmeztetni köteles.« És amennyiben még mindezek daczára kétkedhetnék va­laki abban, hogy a magyar közvádló nem egy pár force üldöző, bünösfogó közeg, idézzük ide vágó ré­szeiben a m. kir. főügyész azon körrendeletét, melyet ez hivatalbalépésekor 1872. január 1-én az egész sajtó dicshymnusai között kibocsájtott mely körrendelet­ben a sajtó a liberális és humánus köz­vádlói intézmény megalkotását méltán üdvözölte. »A k­i­r. ü­g­y­é­s­z« — mondja e rendelet — »az állam képvisele­tében nem peres fél, aki ellenében minden­ár­on diadalmaskodn­i, akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, mely igazságot kutat és követ el.« »Ami a kir. ügyészség jellegét leginkáb kifejezi« — mondja to­vább a rendelet — »az a kiváló szabadság a per­or­vos­latokkal való élésben. A törvény 17 §-a nyiltan kimondja, hogy az ügyész, a vádló, a vádlott javára is fellebbezhet. A törvény e né­hány szóban az intézménynek egész eszméjét fejezi ki.« A körrendelet szóról-szóra kimondja azt is, hogy az ügyész »nyomoz, de nem üldöz,« továbbá hogy menjen a vád győzelemre juttatá­sának önző érdekétől, »keresse az igaz­ságot s legyen őre a törvénynek.« Azt hiszszük, mindez elvek és törvényes igazsá­gok oly erősek s oly meggyőzők, hogy belőlük min­den további commentár nélkül is levonhatja az igaz­ságot minden elfogulatlan olvasó. Képviselői beszámoló. A főváros II-ik kerületé­nek képviselőjét, dr. Darányi Ignáczot választói­nak küldöttsége ma felkérte, hogy a választók előtt tartani kívánt beszámoló beszédét szeptember hó első felében tartsa meg. Dr. Darányi tehát választói kívánságához képest, az említett időben fog tevékeny­ségéről számot adni. Z­á v i­r­a t o­k. BéCS, jun. 25. (Saját tudósítónk­tól.) Thömmel báró ezredes a csetinyei osz­trák-magyar miniszterresidens megkezdi a napokban egészségi tekintetből nyert három havi szabadságát és először Marienbadba megy a fürdőt használni. Távollétében Millinkovics alezredes lesz csetinyei ügy­viselő. Bécs, jun. 25. A » Wiener Abenbpost« a »Ga­­zetta Narodowa« azon további tudósítását is megczá­­folja, hogy Adler Armin Kraszewszki iratait kí­nálta volna megvételre a sajtóirodának. BéCS, június 25. Mária Antoinette főherczegnő holtteste (meghalt f. évi ápr. 13-án Cannesban) ma délelőtt helyeztetett örök nyugalomra a capucinusok sírboltjában. Laibach, június 25. A helytartó ma délelőtt 11 órakor háromszoros »Hoch«ha­l és »Szláva«-val, ő felségére megnyitotta a tartománygyűlést. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a kormány a békülékeny­­ség elveit vallja és reménye, hogy a ház feladatát szintén ezen elvek szemmeltartásával fogj­a teljesíteni. A tartománygyűlés azután elhatározta, hogy ő felségének, midőn legközelebb az évfordulós ünnepé­lyek alkalmával Laibachban fog tartózkodni, alatt­valói hűségét kifejező feliratot fog átnyújtani. A fel­irat szerkesztésével megbízott bizottságba, mely a fel­irat szövegét a holnapi ülésben fogja bemutatni G­u­t­­mansthal, Schwege­l, Svetec, Bleiweis, Vasnjak, Suklje és Graselli választottak meg. Az országos bizottság választása is holnap fog végbe menni. Berlin, június 25. A képviselőház az egy­házi törvényjavaslatot, névszerinti szavazás­nál, 224 szavazattal 107 ellenében végleg el­fogadta. Páris, június 25. Cseng marquis leg­később a jövő héten visszatér ide. Páris, június 25. A Havas-ügynökség­nek jelentik Shangaiból mai kelettel. A tár­gyalások kedvezően folynak. Valószinütlen, hogy Li-Hung-Csang Pekingbe utazzék. — Alaptalanok mindazon hírek, melyek China hadikészülődéseire vonatkoznak. Páris, jun. 25. A montenegrói fejedelem a »Re­forme« szerkesztőjével folyt beszélgetésében oda nyi­latkozott, hogy a zavargások Albániában véget érnek. A Balkánállamok közt nem létezik írásbeli, csak ter­mészetes szövetség. Montenegró viszonya Szerbiához kitűnő. A fejedelem továbbá megc­áfolta a Karagyorgye­­vics-féle házasságról szóló hírt, és végül e szavakkal vált el a szerkesztőtől: »Határozottan állíthatom, hogy Európában mindenki a békét óhajtja.« Páris, jun. 25. A Havas-ügynökség megerősíti, hogy Damietteben kiütött a cholera. London, jun. 25. A »Daily News« a » Reuter-ügynökség jelentésével szemben ki­nyilatkoztatja, hogy Cseng marquis határo­zottan megc­áfolja azon hírt, mintha Fran­­cziaország és China között, Tonkingra nézve megegyezés jött volna létre. Nevezett hirlap megerősíti, hogy Yun­nan Kuangsi és Kuang­tun tartományok több részén chinai csapa­tok összpontosíttatnak. Kattaro, jun. 25. (Eredeti távirat.) Ded Prendi a malisorok feje nem hajlandó elfogadni a Hafiz pasa által ajánlott fegyver­­szünetet. Az egyesült törzsek a máj. 31-kén ví­vott csata óta zsákmányul ejtettek három Krupp ágyút és vár­ágyút, két más ágyút egy bárkán koboztak el, ezenkívül zsák­mányul ejtettek 400 láda Henry-Martini töl­tényt és elfogták a tuzsi helyőrség 1580 ka­tonáját. Ezeknek harmada a malisorok so­rába pártolt át. (N. W. A.) London, jun. 25. A »Reuter-ügynökség« helyre­igazítja a Damiettéből érkezett cholera-hírt, ameny­­nyiben ott nem a cholera, hanem hagymázos nemű láz ütött ki járványszerüleg. Pétervár, jun. 25. (Eredeti távirat.) Az újon kinevezett varsói főkormányzó, Gurkó tábornok számára, egy külön bizottság fogja kidolgozni az utasításokat. A bizottmány el­nöke Tolstoi gr. — Gurkó tábornok a napok­ban érkezik Varsóba. (N. Fr. Pr.) Varsó, június 25. (Eredeti távirat.) Ge­­retener itteni könyvkiadóhoz június 20-ai ketettel a következő levelet intézte Kraszewski a drezdai bör­t­­önből: Általában érthetetlen körülmények következ­tében szomorú sorsra jutottam. A börtönben nagyon gyöngélkedő vagyok, egészségem folyton hanyatlik. Mit lehet tenni ? Tűrni kell és az istenben bízni. E szavakat a hatóság engedélyével intézem önökhöz. A­mi a nálam megrendelt munkákat illeti, kérem a ha­táridő meghosszabbítását, míg ügyem el nem intézte­­tik. A legrosszabb, hogy beteges vagyok, a­min a börtön nehezen fog javítani. Őrizzenek meg híven emlékükben. Varsó, jun. 25. (Eredeti távirat.) Gurko az uj főkormányzó e héten fog ide érkezni, hogy el­foglalja állomását. Belgrád, junius 25. Marinovics, Szerbia koronázási követe, ma éjjel Pétervárról ideérkezett. A délelőtt folyamán Marinovics Pirocsanaz miniszter­­elnökkel értekezett s aztán Milán királynál kihallga­táson volt, kinek a követ a czár sajátkezű­leg irt leve­lét hozta. Konstantinápoly, jun. 25.(Eredeti táv­irat.) Hafiz pasa utasítást kapott, hogy az albánokkal folytatott alkudozásban az álta­luk követelt általános amnestiát és szabadal­maik biztosítását ígérje meg, de minden esetre ragaszkodjék ahhoz, hogy az albán-monte­­negrói határt a porta által megállapított mó­don véglegesen rendezni kell. A porta alaptalannak nyilvánítja azt a hírt, hogy Hafiz pasa fölgyújtotta a kasztrat­­tik valamennyi faluját, a­melyeken átvonult. A török kormány értesülése szerint ugyanis csak a kasztratti bairaktár házára lődöztek, a június 3-ai harczban pedig csak néhány csűr égett le. (Pol. Corr.) Konstantinápoly, jún. 25. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Az itteni török nagykövetség Dufferin megérkezése után közvetlenül meg akarja indítani a diplomatiai hadjáratot az örményországi reformok érdekében. Everett ezredes erzerumi angol corsul, aki nem­­­régen Konstantinápolyban volt utasításért, most Ör­ményországba utazik. Első jelentése megerősíti azo­kat az adatokat, a­melyek szerint Örményországban majdnem fejetlenség uralkodik. Nápoly, jún. 25. A »Savoya« nevű Yacht vízre bocsátása délután 121/* órakor teljesen sikerült. A keresztanyas tisztet a portugáll királyné fogadta el, a felszentelést Castellamare püs­pök végezte. Ő Felségeik a herczegek és a királyi ház tagjai ezután szemlét tartottak a hajóraj díszfelvo­­nulása felett. Konstantinápoly, jun. 25. Rustem pasa, a libanoni tartomány volt kormányzója, ma ide érkezett. A népszínhááz tagjai Bécsben Bécs, jun. 25. A budapesti népszínház ma a »Sárga csikó« czimű népszínművet adták elő Pál­mai Ilka asszony­nyal. A színház üres volt, Vidor tetszést aratott, Solymosi a zsidó szerepében meg­­kac­agtatta a közönséget. Élőpatak, június 25. (Eredeti távirat.) József főherczeg ma délelőtt 11 órakor érkezett kíséretével az ünnepélyesen díszített Élőpatakra, hol határtalan lelkesültséggel fogadtatott. A diadalkapu­nál a fürdőbirtokosság, nagyszámú bandérium s a gyógy vendégek, élén gróf Nemes János üdvözölte ő fenségét, ki nyájas szavakban köszönte meg a lelkes fogadtatást. A fürdő birtokosság tisztelgése alkalmául gróf Nemes felkérte a főherczeget, engedné meg, hogy az újonnan befoglalt uj forrást­ József főherczeg kút­nak nevezhessék el. Az engedélyt a főherczeg készség­gel megadta, s egyúttal megköszönte, hogy nevét Élőpatak megörökíteni akarja. Ezután megtekintette a forrásokat, s több ideig időzvén a nevét viselő új kútnál, s délután 1 órakor a fürdői zenekar válogatott darabjai mellett kíséretével megebédelt, azután a sétatereken hosszabb sétát tett. Délután 4 órakor a a főherczeg nagy számú kocsi és bandérium által kisérve, lelkesült éljenzések között utazott Föld­vár felé. Marosvásárhely, jun. 25. S­z­é­c­e­h­n­y­i Pál gr. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, ki teg­nap B­á­n­f­f­y b. főispán kíséretében Görgénybe uta­zott, a herbusi kincstári faraktárt szemlélte meg. A miniszter a vasútépítés tárgyában többekkel érteke­zett később a görgény-szt.-imrei kastélyt és parkot tekintette meg. A miniszter ma kora reggel B­e­d­ő orsz. főerdőmester, Girsik erdőigazgató és Pau­sing­e­r erdőmester kíséretében, a Fancsalba utazott, a vadászlak megtekintésére. Holnap reggel 5 órakor Vécsre utazik, Kemény Kálmán báróhoz. Vécsről holnap d. u. 5 órakor Vásárhelyre tér vissza és hol­napután reggel Budapestre utazik. Szász-Régen, június 25. (Eredeti távirat.) Gróf Széchényi Pál kereskedelmi miniszter tegnap Görgény-Szent-Imrére érkezett, a­hol három napig marad az egész vadászkerület megtekintése czéljából. Innen a miniszter Tordára megy, azután pedig Kolosra , Kolos-Monostorra. Pozsony, június 25. Krisztina spanyol királyné, ma délután 1 órakor nyitott phaetonban körülkocsi­­zott sógornője Izabella főherczegnővel, ki maga haj­tott a városban. A phaetont Frigyes, István és Jenő főherczegek fogatai követték. A magas vendé­

Next