Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-26 / 174. szám

gek a vár romjait és a ligetet megszemlélvén azután több kereskedésbe betértek holmit vásárolni. Délután 3 órakor volt az ebéd. Ebéd után a 102. sz. gyalogez­red zenekarát hallgatták meg és a legénység egyeseit a csárdás táncz bemutatására szóllíttatták fel. A spanyol királyné megjegyzi, hogy a »csárdás« a »fandangó«-hoz hasonlít. Hat órakor este, a király­né kíséretével, Tetuan herczeg főudvarmester, a Me­dinai herczegnő fivérei és sógornője kíséretében, a pályaudvarba hajtatott és István és Jenő főherczegek­­kel együtt visszautazott Bécsbe. Fiume, jun. 25. Az angol hajóraj jelzett 3 ha­jója, úgymint az »Inflexible« és »Monarch« tornyos pánczélos hajók, továbbá a »Caryfort« fa fregatta ma d. u. 3 órakor megérkeztek. Tengernagy nincs ve­lük. Látogatásuk egészen magyar jellegű. Mindhárom parancsnok egyszerre tisztelgett a kormányzó helyet­tesénél a kormányzói palotában. A látogatás holnap fog viszonoztatni. A megérkezett hajók tisztjei és le­génysége már­is nagy számban láthatók az utczákon, a hajók egyenesen Velenczéből jöttek ide. Zára,­ jun. 25. A tartománygyűlés ma a szoká­sos szertartásokkal megnyittatott. Holnap a föleske­­tések és igazolások ejtetnek meg. Muraszombat, jun. 25. (D. É.) Radó Kálmán, Vasmegye főispánja, e hó 22-én kezdte meg körútját, s e napon a körmendi, másnap pedig a szentgotthárdi szolgabirói hivatalokat vizsgálta meg. A főispán Kör­menden Batthyány herczeg várkastélyában, Szt.­­Gotthárdon pedig a cistercziek házában szállt meg s mindkét helyütt fogadta a hatóságok küldöttségeit. Szent-Gotthárdról a főispán este Széll Kálmánhoz, Rátótra utazott, hogy onnan másnap a muraszombati szolgabiróság megvizsgálására induljon. Ma Felső-Lendván Széchenyi grófnál pi­hent meg a főispán s holnap városunkba jön. A főis­pán kíséretében vannak titkárán kivül a megyei főszám­vevő és a kir. ügyész, ki a járásbirósági fogházakat mutatja be. Radó főispán saját négyes fogatán, kísérete pedig másik fogatán utazik, s noha az ünnepélyessé­gek mellőzését kérte, mé­gsem kerülheti el itt-ott az üdvözlő fogadtatást. Karansebes, június 25. Az itteni törvényszék B­o­z­o­v­i­c­s királyi járásbíró ellen felségsértés miatt bünfenyítő vizsgálatot rendelt el és a vizsgálat esz­közlésével S­c­he­r­f János bírót bízta meg. Hannover, június 25. (Eredeti távirat.) Az itteni lóversenyek második napja az alábbi ered­ménynyel folyt le. Eladóversey: Cosack C. A­p­r­i­c­o­t-ja első, Oelschläger O. Photograph-ja 2-ik volt. A gróf Eulenburg-versenyben: Ban­deln F. Blue Monkey-ja győzött; báró Cramm Lik­e-je 2-ik volt. A 3000 márk államdíjat gróf Henckel Hugo Al­b­­­o­n-ja (magyar ló) nyerte meg ; Treskon V. I’y pense-je 2-ik volt. A nagy aka­dályversenyben Heiden-Linden hon. Pro­fi t­r­oll­e-ja győzött; dr. Cramm Rifleman-je 2-ik volt. Az Állvány-versenyt a graditzi főménes G­e­r­n­o­t-ja aratta. Mr. Edwards Hanseat-ja 2-ik volt. A tiszti akadályversenyben Pieschel hadnagy Goldkerl-je első Frerichs hadnagy Gretchen I-je 2-ik volt. áradt. Közgazdasági táviratok: Lemberg, június 25. A tartós esőzések folytán, Galiczia több vidékéről árvízveszélyt jeleznek. Bécs, június 25. A Duna ma 29 centimétert Értéktőzsde. Bécs, jun. 25. (Eredeti távirat.) Ér­té­k a z­­­e t.) A mai előtőzsdét igen elkedvetle­nítette a Länder­bank részvényekben beállott baisse, a­mi a többi coulissa-papírokban is hanyatlást idé­zett elő. Csakis járadékok tartottak. A forgalom csak néhány coulisse-papírban és Erzsébet-vasut részvé­nyekben volt. Valuták tartottak. Jegyzéseink a következők: Osztrák hitelrészv. 303.20. Magyar hitelrészvény 301.50. Anglo-bank _... Union­ bank 116.25. Osztrák államvasut 326.76. Lóvasút —.—. Elbe vasút —.—. Lombar­­dok 154.80. Papírjáradék 78.45—. Magyar arany­járadék 89.70. Károly Lajos vasút —.—. Húsz frankos arany 9.50. Tartományi bank 123. A déli tőzsde kevésbbé lanyha irányzat­tal nyílt meg, de a hangulat még mindig nyomott. Később lanyhább irányt vett a tőzsde és a coulissa­­papírok ára újra hanyatlott. A korláton belől abso­lute nincs ü­zlet, az árak névlegesek, csakis járadékok szilárdak. Erezváltók és valuták változatlanok. Délután két órakor a következő árak jegyeztet­tek: Osztrák hitelv. 303.10. Angol-osztrák bankr. 110.—. Union­ bank 115.75. Bankegyesület 106.30. Magyar hitelbank 301.25. Osztrák államvasut részv. 326.70. Károly Lajos-vasut 300.75. Dunagőzhajózási társaság részv. 592.—. Osztrák-magy. Lloyd 677.—. Északnyugati vasút 202.—. Elbevölgyi vasút 220.50. Lovaspálya 219.10. Lombardok 155.10. Osztrák pa­pirjáradék 78.47. Osztrák aranyjáradék 99.30. Ma­gyar aranyjáradék 89.62—. 1864-ki sorsjegy. 168.—. Bécsi községi sorsjegyek 124.50. Húsz frankos arany 9.50—. Német birodalmi márka 58.50. Tartományi bank 123. Bécs, június 25. (Eredeti távirat.) Ga­bonaüzlet. A szép idő és a pesti lanyha árjegy­zések következtében lanyhább hangulattal nyílt meg a tőzsde, de végül mégis megjavult az irányzat. Hivatalosan jegyeztettek a következő árak: búza júniusra 10.10.—10.15 forint, búza őszre 10.80 —10.85 forint, búza tavaszra (1884) 11.12—11.17 frt, magyar rozs 8.—8.30 forint, rozs őszre 8.22— 8.27 forint, tengeri azonnal szállítva 7.15—7.20 frt, tengeri május—júniusra 6.98—7.03 forint, tengeri július—augusztusra 6.92—6.97 frt, tengeri aug.— szeptemberre 7.10—7.15 forint, tengeri május—jú­niusra (1884) 6.70 —6.75 frt, zab azonnal szállítva 6.80—7.— forint, zab május—júniusra 6.95—7 frt zab őszre 6.97—7.02 frt. Bécs, jun. 25. (E r­e­d­e t­i távirat.) Szesz­üzlet. Ma kész áruban nem volt üzlet, sem árválto­zás. Kész áru 34 frt. Árutőzsde. h­írek. Junius 25. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő . A­ tisza­eszlári eset tárgyalása. (Folytatása a főlapon kezdett czikknek.) — Idegenek névjegyzéke. — Kivonat a hivatalos lapból. — Színházak. — Nyílt tér. — Személyi hírek. T r e f o r t Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter, Hegedűs Károly igaz­gató kíséretében ma megszemlélte azon telkeket, a­melyekre a közép ipartanoda állandó épülete tervez­tetik, s azután az országos nőképző egylet tanintéze­tébe hajtatott, a­hol hosszabb ideig hallgatta a növen­dékek feleleteit három tantárgyból. — Gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszter, tegnap délelőtt Aszód­ról Budapestre érkezett s az esti vonattal Bécsbe utazott. — Báró Edelsheim-Gyulai hadtest­­parancsnok, a tegnap délutáni gyorsvonattal a fővá­rosból elutazott. — Dr. Vaj­kay Károly a kir. tábla alelnöke tegnapelőtt Koritnyiczára utazott, hogy mint a szünidei tanács elnöke, a szünidők megkezdése előtt némi üdülést szerezzen. Visszatérte után azonnal át­fogja venni a szünidei tanács elnökségét, s akkor fog Szabó Miklós elnök szabadságra utazni. — Erkel Ferencznél tegnap délelőtt tisztelgett a zenetanárok országos egyletének küldöttsége, Ságh József vezetése alatt s átnyújtotta a disztaggá való megválasztatásá­ról való okmányt, melyet az ősz mester meghatottan fogadott. — Ö­r­­­e­g János fővárosi tanítóhoz, kinek a múlt napokban ülték meg 40 éves tanítói jubileumát Kamermayer Károly polgármester, a fővárosi tanács nevében, szívélyes üdvözlő iratot intézet.­­ A csángó magyar egyesület igazgatótanácsa ma S­o­m­s­i­c­h Pál elnöklete alatt ülést tartott, melyen először is Tisza miniszterelnök leirata olvas­tatott föl. A kormányelnök tudatja az egyesülettel, hogy a csángók ügyének rendezésére G­r­o­m­o­n De­zső képviselőt kormánybiztosul nevezte ki. Ezután több ajánlat olvastatott föl csángó családok fölfoga­dására. Az elnök előterjesztő dr. S­i­m­o­n­y­i Lajos levelét, melyben a csángók letelepítésére más vidéke­ket jelöl ki letelepítési helyül. Majd a titkár fölol­vasta Kutlánya János vállalkozó előterjesztését. Kutlánya a csángók körül tett tapasztalatait adja elő s mivel az előterjesztés sok egészséges nézetet tartal­maz a telephelyekre nézve, az egyesület Gromon De­zső kormánybiztoshoz fogja az iratot áttenni. Az ülés azt határozta, hogy az egyesület a közlekedési minisz­ternél a portamentességért kérelmezzen. Azután Nagy György kormánybiztos érdekes képet nyúj­tott a csángók helyzetéről. Hosszasan foglalkozott azon indokokkal, melyekre a csángókról szóló különféle hírek visszavezethetők. Bejelentette továbbá, hogy 2200 kat. hold földet osztott ki köztük, s 502 csalá­dot a legkedvezőbb feltételek mellett aratásra elhe­lyezett. Kiemeli, hogy a­mily nagy volt náluk bejöve­telük alkalmával a munkára való készség, a sok izga­tás miatt oly nagy mértékben lankadtak. Míg akkor 900 ember állott munkában, ma alig dolgozik 200. A legmunkabíróbb embereket, a hozzájuk futkosó urak elbolondították meggondolatlan ígéretekkel és telje­­síthetlen vágyakkal. Bejövetelük alkalmával a sok ölelgetés által el lettek kényeztetve, de legrontóbban az ingyen tartás hatott reájuk. A télire való elhelye­zésüket illetőleg úgy intézkedett, hogy 2 1/2 öl hosszú s 1112 öl széles ideiglenes hajlékot építenek, melyhez a fát a dunai szigetekről kapják. Karók lesznek leütve, befonva és besarazva a szegény családok számára. Hogy a fák kivágásánál is kereshessenek valamit, 100 kivágott fáért 4 irtot kapnak. Az igazgatóság köszö­nettel s örömmel vette tudomásul a kormánybiztos intézkedéseit. — A magyar tudományos akadémia, Lónyay Menyhért gr. elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor tartotta meg utolsó ülését a szünet előtt. Az ülés tárgyát a szünidő előtt még elintézendő folyóügyek képez­ték. F­r­a­k­n­ó­i Vilmos főtitkár mindenekelőtt He­gedűs Candid Lajos halálát jelentette be. Az elhunyt levelező tag fölötti emlékbeszéd tartásáról a II. osz­tály fog gondoskodni. — A közoktatási miniszter át­iratban értesíti az akadémiát, hogy ő felsége Lónyay Menyhért grófnak elnökké és dr. Pauler Tivadarnak másodelnökké történt megválasztását jóváhagyta. — A megalakult állandó bizottságnak bejelentése után előterjeszti továbbá a főtitkár, hogy Czartom­szky her­­czegtől Párisból levél érkezett, melyben fölhatalmazza az akadémiát, mikép pályakérdését (a magyar és len­gyel nemzet kölcsönös érintkezése) belátása szerint formulázhassa. — A Fáy-alapból tudvalevőleg csak 1200 frtnyi tiszteletdíj adatott ki. A fönmaradt ösz­­szeg (1800 frt) a szabályok értelmében, valamely nyomtatásban megjelent, szaktudományi munka jutal­mazására fordítandó, de a szakkört az első hazai taka­rékpénztár választmánya határozza meg. A takarék­­pénztár értesíti az akadémiát, hogy a jog teljes fen­­tartásával, a kérdés kitűzését ez idő szerint az akadé­miára bízza.­­ Az Edel- és Holzer-féle ösztöndíjakra (egy műegyetem és egy orvostan-hallgatónak, szak­jának külföldön bevégezhetésére) a kitűzött ha­táridőre pályázat nem érkezett. — Id. gr. Te­­leky Géza 10 darab aranyat küldött be oly czélból, hogy október 1-ig szóló határidővel jutalmul tű­zessék ki Petőfi valamely lyrai költeményének fran­­­czia fordítására. Az illetékes osztály azonban azon szempontból indulva ki, hogy a magyar akadémia csak magyar nyelvvel foglalkozik, idegen munkákat magyar nyelvre fordíttat, de viszont nem, Teleky ajánlatát el nem fogadhatónak jelentette ki, s ily értelemben határozott az összes ülés is. — A Besse­­nyei-ünnepélyen, az akadémiát Rómer Flóris és Szász Béla képviselték. Ez alkalommal Boronkai György egy Bessenyei ősöktől származó kardot ajándékozott a küldöttségnek, hogy a múzeumnak adja át. Az ösz­­szes ülés meghallgatván a küldöttség jelentését, kész­séggel tesz eleget az ajándékozó óhajának.­­ Az ori­entalisták ez idén szeptember 10—15-ig fogják tar­tani congressusukat Leydenben. A congressusra az akadémia is meghivatott, s Hunfalvy Pál fogja képviselni.­­ Az igazgatótanács legutóbbi gyű­lésén két új hagyományt jelentettek be: Boron­kai Rudolf 250 forintot adományozott, Kan Ágos­ton végrendeletileg 40 darab aranyat. Ez utóbbi ösz­­szeg a nagy­kanizsai takarékpénztárban van letétemé­­nyezve, s az akadémia által a következő pályakérdés megfejtőjének adandó ki: »V­ajjon az ember, mint élő lény, képes-e valamely égi­testen lakó élő lénynyel érintkezésbe lépni. Ha pedig e kérdés 20 évi időtartam alatt meg nem fejtetik, az esetben a végrendelkező akarata sze­rint, az összeg kamatjai, bármely tudományos kérdés megoldásának jutalmazására lesznek fordítandók.­­ A kereskedelmi műszótár létesítésére, társulatoktól újabb két, 20 és 10 frtnyi összeg érkezett be. — S­z­é­­chenyi István gr. hagyatékának I. kötete, mely Széchenyi naplóját tartalmazza, sajtó alatt van s legközelebb megjelenik. — Bemutatja végül a főtit­kár az akadémiának időközben megjelent kiadványait. Lónyay Meny­hért ezek után j­ó szünidő­t kiván a tagokn­ak, mire a II. osztály Fridvalszky János elnöklete alatt tar­totta meg ülését. Az ülésen König Gyula, Rausch­­nek Gusztáv részéről »A felsőbb fokú congruentiák elméletéhez« czimü, V­á­­­y­i Gyula részéről pedig »A partialis differential-egyenletek elméletéhez« czi­mü munkát terjesztett be s egyúttal tudományos be­csültnél fogva kiadásra ajánlotta. K­r­u­s­p­é­r István, dr. Braun kalocsai csillagvizsgáló intézet igazgató­jának »Egy trigonometer« czimü értekezését mutatta be. — Dr. Szabó József, Margó Tivadar r. tag nevében, dr. R­o­b­o­z Zoltánnak a gráczi egye­tem állattani intézetéből küldött »Rhizopoda tanul­mányok« czímű munkáját nyújtja be. Az értekezés­ben Roboz egy eddig ismeretlen új fajt »Calcituba poly­­morpha« név alatt ír le. A szerző a tengeri Rhizo­­podáknak ezt az új faját és nemét, a Foraminiferák rendjébe és a Mikiolidák családjába sorozza s azt mint az egész család primitív alakját tekinti. A leírás any­­nyira világos, szabatos s eredeti képekkel illustrálva, hogy Margó az értekezést örömmel ajánlja az osz­tálynak kinyomatás végett.­­ Ugyancsak dr. S­z­a­­b­ó József az imént megjelent Geológi­áját­smertette meg. — A tudományos irodal­munkban hézagot pótló munkát méltán örömmel fogadhatják a szakférfiak és a természet iránt lelke­sedő műveit közönség. Az akadémiai tagok, nagyér­demű tudósunk ez újabb munkájának ismertetését tar­tósan megéljenezték. — Borbás Vincze »A Lapjak ismeretéhez« czimű értekezést küldött az osztály »Értesitő«-je számára. Az értekezést szintén Szabó nyújtotta be. Ezzel az ülés 61/2 órakor véget ért. A tisza-eszlári eset tárgyalása. Nyíregyháza, jan. 25. A tisza-eszlári bűnper tár­gyalásának mai 6-ik napján a sensaió után eredő hallgatóság érdeke a tárgyalás második felében kielé­gítést talált, midőn azon személyek hallgattattak ki, a­kik múlt évi máj­usban Scharf Móricz környezeté­hez tartoztak Recsky csendbiztos házánál Nagyfalu­ban, a­hol Móricz vallomását tette. Juhász és Bakó pandúrok, valamint a sokszor említett P­é­­c­z­e­­­y tervsz. Írnok tanúskodtak ma oly értelemben, hogy egész rendjén ment minden Móricz kihallgatá­sánál és hogy az önkénytelen, barátságos rábeszélés után tette vallomását. Juhász, aki jelenleg csendőr, keveset mondhat, mert ő Eszláron maradt és a kihallgatás későbbi módjáról sincs tudomása, de annál beszédesebb volt Bakó, ki még igen fiatal ember és csendőr. Mellette ült Móricz a bakon, mikor Recsky és Péczelyvel Nagyfaluba hajtottak, és egész lefolyásá­ban tanúja volt a kihallgatásnak, hallotta a vallomást és látta a jegyzőkönyv aláírását. Minden kérdésre legelőbb is azt feleli: »Móriczot semmivel sem bántot­ták« s azt a nyilatkozatot teszi, hogy Móricz nem volt se nagyon vig se nagyon szomorú. A hallgatóság elbeszéléseit tetszésével kiséri. Nagy feszültség mel­lett hallgattatott ki azután P­é­c­z e­g­y szerény kiné­zésű öreg ember, ki hosszabb összefüggő előadásban képét adja ama kihallgatási jelenetnek és gyakran hangsúlyozza, mily gyöngéden bánt ő Móriczczal Az államügyész kérdései, hogy miképen kér­dezte ő Móriczot s várjon ki hivta be Esztert és ho­gyan jutott e kérdés eszébe stb., tanúi zavarba hoz­zák, mire a hallgatóság zúgolódik, sőt piszeg, mikor Scharf József nagy felindulásában kérdéseket in­téz hozzá és szemrehányásokat tesz neki. A védők kérik a keresztkérdéseket csak holnap kezdeni, a mi­dőn Recsky is ki lesz hallgatva. Két óra lévén, a tár­gyalás megszakittatik. Nagy fontosságú volt ma a keresztény V­á­­m­o­s­i Julcsa vallomása, a­ki Groszbergnél volt cse­léd s a kritikus szombaton, épen úgy, mint Rosenberg Rózi, látta Zsófit Eszterrel beszélni, midőn ez a ke­reskedőtől visszatért. Határozottan állítja, hogy legalább egy óra lehetett és hogy Zsófi, Eszter elmenetele után neki mondotta, hogy Eszter szomorú volt. Zsófit még ma sem eskették meg, úgyszintén Péczelyt sem, kivel holnap a kihall­gatás folytattatni fog. Érdekes jelenet volt, midőn Bakó kihallgatása után Friedmann védőügyvéd B­ar­y jelenlétét a te­remben constatálta és egyenesen felkérte az elnököt, őt, tekintettel arra, hogy a következő dolgokra nézve Bary is valószínűleg ki fog hallgattatni, a teremből eltávolí­tani. Még mielőtt Friedmann végzett volna, Bary gyors léptekkel elhagyta a termet és kimentette az elnököt a dilemmából, a­ki is megelégedetten consta­tálta, hogy Bary már elhagyta a termet s így intézke­dése szükségtelen. A 3 fővádlott alibije ma több tanu által ki lett mutatva. Solymosi Zsófi az időre vonatkozó adatait naponkint megmásítja és csökönyö­sen megmarad legutóbbi állításánál. A hölgy közön­ség ma végre elhagyta az elnöki asztal mögötti helyet. A tanúkihallgatás még néhány napot fog igénybe venni. N­aptár. Kedd, június 26. Nap kél 4 6. 5. p. nyug. 8. o. — Hold kél, 11­6. 11 p. este, nyug. 10­6. 37 p. d. e. R. kath. János és Pál vértanuk. Prot. Jeremiás próféta. Görög­orosz (jun. 14.) Elizeus próféta. Zsidó, (szivén 21.) Zo­­robábel. Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4. Honvédelmi miniszter fogad d. u. 4—5 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad dél­után 3—4 óráig. A magyar történelmi társulat rendkívüli választmányi ülése d. u. 5 órakor az Akadémia Kisfaludy-termében. Az orsz. m. kir. zeneakadémia vizsgálati zárhangversenye d. e. 10 órakor. Fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városháza tanácstermében. Iparművészeti múzeum a műcsarnok épületében d. e. 9—d. u.i-ig — Hatodik nap. — (Eredeti távirat.) Nyíregyháza, junius 25. (Folytatás esti lapunkhoz.) Folytattatván a tanuk kihallgatása, bevezette­tik Wolfner Hermanné, szül. Felső-Isvezán, cserző­­nek a felesége, 33 éves. A tavalyi húsvétot megelőző szombatot Eszláron töltötte, innen Tokajba szándé­kozott menni. Elnök: Mondja meg, hogy Eszlárra mikor ér­keztek ? Tanú : Pénteken délben, bizonyosan nem tudom mikor. Elnök: De déltájban ? Tanú:Igen. Elnök: Hová szállottak be ? Tanú: Az egyházfihoz. Elnök: Ismerte azt? Tanú: Nem ismertem. Elnök: Ott töltötték az éjszakát? Tanú: Igen. Elnök: A szombati napot mikép töltötték el ? Tanú: Férjem beteg volt, míg a templomban volt, mindjárt kijött és lefeküdt egy szalmaboglyára a kertben, s ott feküdt egész nap. Elnök: Mikor feküdt le a szalmára férje, dél­után? Tanú: Ebéd után. Elnök: Ebéden másutt volt? Tanú: 11 óra tájban, mikor a templomból kijött. Elnök: Hamar jött vissza ? Tanú: Nem emlékszem, mert más faluba mentem. Elnök: Mikor érkezett maga vissza a faluból ? Tanú: Nem tudom bizonyosan megmondani, hogy 1 óra volt-e vagy kevesebb. Elnök: És férjét már ott találta ? Tanú: Feküdt a szalmaboglyánál. Elnök: Ki volt ott még magukon kívül ? Tanú: Még egy idegen asszony. Elnök: Az a másik idegen asszony ült-e ma­gukkal a boglya alatt ? Tanú: Az is. Elnök: Scharfhoz mily időtájban mentek be? Tanú: Nem tudom, mily időben, de mihelyt a templomból kijöttek. Elnök: Scharf otthon tartózkodott? Tanú: Igen. Elnök: Nem volt sehol ? Tanú: Nem. Elnök: A faluban nem volt? Tanú: Nem. Elnök: Hát folytonosan a szobában időzött ? Tanú: Igen. Elnök: Mert az állíttatik, hogy Scharf éppen nem töltötte magukkal folytonosan az időt, ha­nem még megszakította ezen időzését és másutt is járkált. Tanú: Én nem tudom, nem emlékszem, hogy elment-e. Elnök: Hát miért állítja, hogy folyvást maguk­kal volt együtt ? Tanú: Nem tudok oly jól emlékezni, hogy oda­haza volt-e mindig, de este odahaza volt, mikor lefe­küdtünk. Elnök: Azt látta, hogy délelőtt a templomot ki zárta be ? Tanú: Arra nem ügyeltem. Elnök: Hát délután ki zárta be ? Tanú : úgy gondolom, hogy az egyházfi. Elnök: Scharf maga? Tanú: Igenis. Elnök : Később, midőn már a délutáni imádságot elvégezték, voltak még izraeliták a templomban ? Tanú: Nem. Elnök: Arról nem tud semmit, hogy este is lettek volna izraeliták a templomban ? Tanú: Este voltak. Elnök: Mily időben ? Tanú : Alkonyat felé, még nap volt. Elnök: Hát a délutáni imádság elvégzése után voltak-e még izraeliták a templomban ? Tanú: Igenis voltak. Elnök: Honnan tudja ? Tanú : Még csak nem mentek délután a tem­plomba. Elnök: Férje szintén a templomban volt dél­után ? Tanú : Igen. Elnök : Vacsoráit férje már akkor ? Tanú: Nem, mert beteg volt. Elnök: Maga sem ? Tanú: Nem. Elnök: Hol töltötték az éjszakát ? Tanú: Az egyházfinál. Elnök: És Eszlárról mikor távoztak el ? Tanú: Vasárnap jókor reggel, még alig virradt. Elnök: Mikor férje a szalma boglya alatt feküdt, maga is pihent ? Tanú: Igen. Elnök: Honnan tudja, hogy este imádkoztak? Tanú: Tudom, mert metszőket akartak felvenni és próbálták, ki tud jobban imádkozni. Elnök: Szombaton este? Tanú: Igen. Elnök: Hallotta a metszők imádságát? Tanú : Nem volt rá gondom, estefelé benn vol­tam a szobában. Enök: Honnan tudja tehát, hogy metszők vol­tak a templomban ? Tanú: (Hallgat.) Voltak-e a templomban, én nem tudom, metsze­k-e, ki-e, csak voltak. Elnök : Egyik állítása a másikkal homlokegye­nest ellenkezik, ha benn volt folytonosan a szobában, akkor természetesen nem tudhatta, volt-e valaki a templomban vagy sem? Scharf nem beszélt valamit, hogy jöttek oda zsidók valamit végezni a tem­plomban ? Tanú: Nem beszélt semmit. Szeyffert: Ezen tanú férje szintén a vádlottak padján van, és másképpen nem hallgatható ki, hacsak bele nem egyezik. Méltóztassék őt, ezen jogára utóla­gosan figyelmeztetni. Elnök: Nem tettem egy kérdést sem, mely férje ellen lett volna intézve, csak általánosakat. (Tanúhoz): Hol ebédelt maga ? Tanú : Újfaluban, bizonyosan nem tudom, csak olyan nagy udvar volt és boltajtó volt kivágva, de bolt nem volt nyitva, mert szombat volt. Elnök: Nevét nem tudja, kinél? Tanú: Nem. Szeyffert: Maga ott volt akkor a templom kö­rül, midőn az istentiszteletnek vége volt ? Tanú: Igen, délben. Szeyffert: Hogyan oszlottak szét az imádkozás után a templomból ? Tanú : Mind elmentek s azután elmentek a tem­plomba. Szeyffert: De azt mondják, nem mentek el mindnyájan, hanem néhányan visszamaradtak. Tanú: Nem maradt senki sem. Szeyffert: Honnan tudja azt ? Tanú : Azért, mert ott voltam, míg csak el nem mentek és aztán én is elmentem. Szeyffert: Ismerte-e azokat, kik a próbaimat tartották ? Tanú: Nem ismertem. Szeyffert: De akkor látta, és tudta, hogy kik ? Tanú: Nem tudtam. Heumann védő: A nagyságos úr azt kérdezte hogy az esteli imádság mikor tartatik, tudja ezt ? Tanú: Úgy alkonyodáskor. Heumann: Arra emlékszik, hogy volt esti ima ? Tanú: Igen. Heumann: Azután bement az egyházfihoz ? Tanú: Igen. Elnök: És mikor benn volt az egyházfinál, ki­jöttek-e a zsidók a templomból ? Tanú: Azt már nem tudom. Funták: Mikor együtt voltak a templomban, a férje is a templomba ment, ugy­e ? Tanú: Igen. Funták: És mikor a templomban volt, az isteni­tisztelet befejezése előtt, nem jött-e ki férre a tem­plomból ? Tanú: Kijött, kérem. Funták: Mielőtt vége lett az isteni tiszteletnek? Tanú: Igenis. Funták : És hova ? Magához ? Tanú: Igenis az egyházfihoz, ott lefeküdt. Funták: Tehát látta határozottan, hogy az isteni tisztelet előtt kijött és többet be nem ment ? Tanú: Igen ? Funták: És ez akkor történt, mikor az isteni tiszteletnek nem volt vége ? Tanú: Vége volt már kérem. Funták: Nem emlékszik határozottan ? Bevezetik Szüszmann Jakabnét, született Gross­berg Rozi tanút, 40 éves férjes, gyermekes, férje korcsmáros Eszláron. Elnök­ kérdésére előadja, hogy a múlt évi hús­­vétot, megelőzőleg szombaton Buxbaum tarczali met­sző náluk volt szállva, szombaton 11 órakor haza jött férjével, ott ebédelt, azután lefeküdt és vasárnap hajnalban elment. Elnök: Ismeri-e Hatalovszki Andrást? Tanú: Igen. Elnök: Mi volt az Eszláron ? Tanú: Szolga. Elnök: Hallott-e Hatalovszkitól valami nyilat­kozatot Solymosi Eszterre vonatkozólag ? Tanú: Annyit hallottam tőle, hogy mikor ita­tott, látta, hogy megállott egy fűzfa mellett, a­mint kijött a gazdája udvarából és ott egy kicsit szomorú lett volna, vagy rítt és azt mondja, hogy a gazdasz­­szonya kijött utánna és kiáltott, hiszen még három­szor is haza jöhet a faluból. Elnök: Milyen állapotban volt ekkor Ha­­talovszky, mert az is állíttatik, hogy korcsmá­ban történvén e beszéd, Hatalovszky igen részeg lett volna. Tanú: Nem volt részeg, mert úgy jött be hoz­zánk, hogy strázsa. Elnök: Melyik itatásról emlékezett meg Hata­lovszky ? Tanú: Az esteri itatásról. Elnök: Hogy akkor látta volna ő Esztert ? Tanú: Úgy nyilatkozott. Míg én azt mondtam neki: tévedés talán András, az reggeli itatás volt. Én nem tévedek, mert bizonyosan tudom — mondja — az nem lehet, mert hallottam többektől, a gazdasz­­szonyától is, hogy reggel küldte el, délelőtt fzüstök után, én nem tévedek. »Hátha déli itató volt ?« »Nem« — mondja — esteli itató.« Ekkor azt mondtam az én akkori szolgálómnak német nyelven, mit mondasz, mit értesz te ebből ? Elnök : Szolgálójának, Varga Katinak? Tanú: Igen, azt mondtam azután Hatalovszki­­nak: én a te szavadat nem értem, mert igy, a­mint te mondod, hamarabb elmentek keresni a leányt, mintsem hogy küldték, mert az én leányom a­mint jött estefelé, Hurinéval találkozott. Azt mondta Hu­­rinénak: Julcsa néni, hova megy ? »Megyek keresni, esküdtem azt a rossz leányt festékért, nem győzöm várni, megyek keresni.« Leányom erre azt mondta, bizony megérdemelné, hogy megverné Julcsa néni, mert ilyen szorgos időben miért marad el. Nem ve­rem én, mondta Huriné. Azért mondom Hatalovszki­­nak,­­ha te most azt mondod, hogy esteli itatáskor is láttad, Huriné meg azt mondja, hogy délelőtt küldte el. Elnök: Látta maga Hurinét akkor ? Tanú: Nem is ismerem, de leányom találko­zott vele. Elnök: Melyik leánya? Tanú: Lóri. Hát azt mondtam, ha te ma azt mondod, hogy esteli itatáskor is láttad a leányt, ezt is nem tudom elhinni. Azt mondja erre, hiszen mit gondol maga, én nem olyan későn itatok, még a nap fent van. Erre Hatalovszky kiment egy másik fiúval, ki strázsa. Elnök: Ki volt az? Tanú: Egy tót fiú, de tud magyarul, lakott Láncziéknál. Hát mondtam neki, nem látta-e, én annak a Hatalovszkynak a szaván nem tudok elmen­ni, »én nem tudom — mondja — mert szántani voltam.« Elnök: Álljon félre, Szu­szmann Lóri! (bevezetik.) Maga hol született ? Tanú: Tisza-Eszláron. Elnök: Hány éves ? Tanú: 18 múltam. Elnök: Mint tanú van beidézve, a kir. törvény­szék elé, figyelmeztetem, hogy a tiszta igazságot kell mondani, hogy lelkiismeretes hitet tehessen. Emlék­szik-e a múlt esztendei húsvétot megelőző szombatra, ki volt akkor maguknál ? Tanú : A tarczali metsző. Elnök: A tarczali metsző ? Tanú: Igen. Elnök : Ismerte azt maga előbb? Tanú : Nem ismertem, csak akkor láttam. Elnök: Hát hogy jutott ő magukhoz ? Tanú : Azzal jutott, hogy jöttek a templomból metszőt keresni, hozzánk jöttek, mert az édes­apám kurátor volt, hát akkor nálunk volt szombaton. Pén­teken délután jött. Elnök : Tehát édes atyja kurátor volt, és mint­hogy a metszői hely megüresedett, jött a tarczali metsző, hogy azon helyet el fogja kapni és atyjánál mint egyházgondnoknál tért be, pénteken délután érkezett ? Tanú : Igen. Elnök: Meddig időzött ott, szombaton ott volt-e ? Tanú: Szombaton igen. Elnök: Hát vasárnap ? Tanú: Vasárnap nem, korán elment reggel. Elnök: Korán reggel elment ? Tanú: Igen. Elnök: A szombatot miképen töltötte a metsző ? Tanú: Azzal töltötte, hogy felkelt korán és imádkozott, míg a templomba nem kellett menni, azután elmentek a templomba és 11 óra tájban jöt­tek vissza. Elnök: Kik? Tanú: Apám és ő. Elnök: Mikor mentek el. Tanú: 8—8­/2 órakor. Elnök: És visszajöttek ? Tanú: 11 óra tájban. Elnök: És akkor mit csináltak? Tanú: Pálinkáztak és früstököltek, azután mindjárt mentek ebédelni. Elnök: És délután otthon maradt ? Tanú: Igenis. Elnök: Egész nap ? Tanú : Míg az isteni tiszteletre nem kellett menni. Elnök: Mikor volt az ? Tanú: Estefelé. Elnök: Azután elment még valahová ? Tanú: Arra nem emlékszem, mert nem vol­tam oda benn, csak este jöttem meg, sétálni voltam. Elnök (Szüszmannhoz): Emlékszik, hogy még elmentek volna valahová ? Szüszmann: A­mint jöttem, elmentek, és csak az isteni tiszteletről érkeztek haza. Elnök: Milyen időben? Tanú: Este, gyertyagyújtás után lehetett, köze­lebb nem tudom. Heumann (Szüszmann Lórihoz): találkozott-e maga az­nap Hári Andrásnéval ? Tanú: Igen. Elnök: Mikor? Tanú: Estefelé. Elnök: Körülbelül hány óra lehetett? Tanú: Az órákat nem tudom, órákról nem tu­dom magamat tájékozni, mert nem figyelmeztem, de azonnal nemsokára este lett. Elnök: Hol találkozott vele ? Tanú: Túl a gáton, az Ó-Falu felé. Elnök: Huriné mi járatban volt? Jött vagy ment ? Tanú: Jött a faluból és én mentem ki az Új- Faluba. Elnök: Mondja meg már most, hogy folyt-e va­lami beszélgetés köztük ? Tanú: Folyt, mert kérdeztem, hogy hová men Julcsa néni ? Megyek — azt mondja — beküldtem a cselédemet festékért, még nem jött vissza, nem tu­dom hol van oly soká, megyek keresni. Elnök: Hát ez már estefelé volt ? Tanú: Este­felé. Elnök: Egyebet nem szólott Huriné? Tanú : Egyebet nem szólott. Elnök: Ezt ő maga is mondja, hogy 4—Sára is lehetett, a­mikor ő ment. Heulmann ügyvéd: Laura! felelt maga valamit Hurinénak ? Tanú : Azzal feleltem, mert mondta, hogy soká oda van, megérdemelné azért, hogy oly soká oda van, sok helyen meg is vernék. Elnök : És Huryné mit mondott rá ? Szüszmann Lóri: Az mondta nem veri, verje meg az isten. (Folytatását lásd mellékletünkön.)

Next