Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-26 / 174. szám

Tanú: Nem én magam vettem át. Recsky úr is ott volt és együtt ő is felült a kocsira és Móricz is és együtt mentünk. Szeyffert: De jelen volt, mikor az utasítás ki­adatott, hogy a fiút el kell vinni Nagyfaluba ? Tanú : Ott nem voltam jelen. Szeyffert Hát mikor volt jelen ? Tanú: Csak a szekéren ültem, mikor Recsky és Péczeli urak kijöttek. Szeyffert: Eszláron a községházánál vették át a fiút ? Tanú: Igen. Szeyffert: És úgy mentek Nagyfaluba ? Tanú­.Igen. Szeyffert :Késő volt már az idő ? Tanú : Nem olyan késő, napszálat felé. Szeyffert: Világoskor érkeztek Nagyfaluba ? Tanú: Nem volt egészen világos, alkonyodni kezdett. Szeyffert: Azután az ebédlőbe vezette-e a fiút ? Ö­­ volt mindig ? Tanú : Az ebédlőből más szobába mentünk, a nagy szobába, de az ajtó mindig nyitva volt. Szeyffert: Hogy van az, hogy maga mindig ott volt ? Tanú : Igen, mert legénye voltam Recsky úrnak. Szeyffert: De a legény nem szokott mindig ott lenni, hát magának meg volt parancsolva, hogy ott legyen ? Tanú: Igen, meg volt parancsolva, hogy mint tanú ott legyek. Szeyffert: Azelőtt azt mondta, hogy a csendbiz­tos három tanút hivatott, és többet is, hogy jelen le­gyenek ? Tanú: Igen. Szeyffert: Nem történt előbb kihallgatás négy­szem­közt ? Tanú: Nem történt. Szeyffert: Mihelyt megkezdődött Móricz vallo­mása, egyenesen behívták ezen embereket ? Tanú: Igen. Szeyffert: Biztosan tudja maga ezt ? Tanú: Biztosan tudom.­­ Szeyffert: Tehát mikor a kihallgatásnak vége volt, Recsky és Péczely felvették a jegyzőkönyvet, mi történt Móriczczal? Tanú : Nem történt semmi, azután a vizsgáló­bíró és a kir. ügyész oda jött. Szeyffert: Ott maradt a szobában ? Tanú: Igen, ott maradt. Szeyffert: Abban kellett bevárni ? Tanú : Igen, abban volt. Szeyffert: Mikor jött oda a vizsgálóbíró és a kir. ügyész ? Tanú: Körülbelül éjfél felé volt az idő. Szeyffert: Éjfél után nem ? Tanú : Nem tudom biztosan hány óra lehetett, mert az órát nem néztem, de sötét volt már. Szeyffert: Tehát maga nem tudja határozottan az órát ? Tanú : Nem tudom határozottan. Szeyffert: Más csendlegény volt-e még bent a szobában ? Tanú: Nem volt senki, csak magam. Szeyffert: Vacsorát kapott-e Móricz ? Tanú : Kínáltam­ vacsorával, de nem kellett neki semmi. Eötvös : Fegyveresen volt a szobában, vagy csak így, a­mint itt van ? Tanú: Csak igy voltam. Eötvös: De nem ebben a ruhában ? Tanú: Igen ebben. Eötvös: Micsoda állása volt magának Recsky úr mellett ? Tanú : Nem volt kérem szükséges semmi fegy­ver, csak igy voltam bent. EötvösMi volt ön akkor. Tanú: Én pandúr voltam. Eötvös: Ez volt a pandúrruhája ? Tanú: Igen, ez. Eötvös: Hát rüsztung nem volt vele ? Tanú: Nem volt semmi sem.. . Eötvös: Ön azt mondja, hogy tanúképen volt ott, csak ebben az egy esetben volt így ? Tanú: Igen, akkor. Eötvös: Arra feleljen nekem, hogy maguk amíg Recsky úr mellett volt, éjszaka szokták-e kihallgatni a tanút vagy nappal ? Tanú: Az, kérem, nem én rám tartozik, hogy mikor szokták, az a csendbiztos úr dolga. Eötvös: Tudom, hogy az ő dolga, de önnek mint csendlegénynek tudnia kell, hogy éjjel vagy nap­pal szoktak-e kihallgatni ? Tanú: Nem tudom. Elnök: Történt-e máskor is, hogy éjszaka hall­gattak ki ? Tanú: Máskor kérem nem történt? Eötvös: Csak ezt az egy esetet tudja, hogy éj­szaka történt a kihallgatás ? Tanú: Igen. Eötvös: Hány óra táján kezdte elbeszélni Scharf Móricz azt a történetet ? Tanú: Nem tudom határozottan, hány óra le­hetett, csak hogy este volt már. Eötvös: Este volt ? Tanú: Igen este, sötét volt, vacsora után, de bizonyosan, hogy hány óra lehetett, nem tudom. Eötvös : Ön le meri tenni az esküt arra, hogy Recsky úr mondta Scharf Móricznak, hogy az apád elbeszélte már az egészet, beszéld el te is ? Tanú: Igen, le merem tenni. Eötvös: Le meri tenni ? Tanú: Igenis. Eötvös: Látta, hogy Péczely vette fel a jegyző­könyvet ? Tanú : Igen, szemem láttára igy volt az asztal (mutatja) és így itt Péczely úr. Eötvös: De Péczely úr akkor nagy beteg volt, nem tudott dolgozni ? Tanú: Igen, de felvette előbb a jegyzőkönyvet és mikor bevégződött, akkor feküdt le a divánra és vizes ruhát rakatott, mert fájt a feje. Eötvös: De nem akkor fájult meg, már előtte való nap Eszláron beteg volt. Tanú: Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy ő írta. Eötvös: Mi baja lehetett ? Tanú: Nem vagyok én doktor, nem tudom én, hogy mi baja lehetett, csak azt tudom, hogy lefeküdt a divánra és vizes ruhát raktak rá. Eötvös: A vizsgálati iratok közt itt az van, a vizsgálóbíró által bírói végzéssel bizonyítva, hogy Péczely Kálmán május 21-én, Tisza-Eszláron megbe­tegedvén, miután hivatalos functiót nem teljesíthet­te, neki szabadság adatott. Ön micsoda betegséget vett észre Péczelyn ? Tanú : Én nem tudom, hogy tudtam volna, hogy micsoda beteg, nem vagyok én doktor csak azt tudom, hogy mondta, hogy a feje fáj, mikor, megkezdte az írást; akkor is mondta, hogy fáj a feje, csakhogy míg a jegyzőkönyvet fel nem vette, nem feküdt e lé. Eötvös : Van-e Recskynek külön irodája, a­hol hivatalos dolgait szokta végezni ? Tanú : Igen­is van. Eötvös : Abban az irodában volt az ? Tanú : Igenis, ebben az irodában volt. Eötvös : Az a szoba az ebédlő mellett ? Tanú: Igen. Eötvös: És volt ott több tanú is folyton ? Tanú : Igenis volt, az ebédlő ajtajánál álltam és az ajtó nyitva volt. Eötvös: Mikor feküdt le ? Tanú: Reggelig nem feküdtem le. Eötvös: Hát Móricz? Tanú: Mikor elvégződött és a kir. ügyész is ki­hallgatta, lefeküdt egy kis ideig, de hogy hány óra tájban, azt nem tudom. Eötvös: Vacsorát nem evett Móricz ? Tanú: Nem evett semmit. Eötvös: Jókedvű volt Móricz ? Tanú: Valami nagyon jó kedvű nem volt, de valami nagyon rosszkedvű sem volt. Bevezetik Durst András tanút. Szeyffert: Nagyságos elnök úr. Nemcsak Scharf Móricznak azon vallomása folytán, mely sze­rint ő azt vallotta, hogy a vizsgálóbíró úr neki azon biztosítást tette, hogy apjának semmi bántódása nem lesz, hanem a most kihallgatott tanúnak vallomása foly­tán is annak szüksége fog elő­állani, ,hogy Bary Jó­zsef aljegyző úr itt kihallgattassék. Én tehát tiszte­lettel kérem a nagyságos elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy Bary József vizsgálóbíró úr kihall­gatás végett készen legyen. Elnök: Ezt nem Bary József vizsgálóbíró mondta, hanem Péczely és Recsky urak mondták Móricznak. Szeyffert: Scharf Móricz kihallgatása alkalmá­val azt mondta, hogy neki Bary József vizsgálóbíró úr, midőn őt kihallgatta, azt mondta, hogy nem lesz bántódása. Tanú: Igenis, én is ezt hallottam. Elnök: Bary úrtól ? Tanú: Nem, Bary úrtól nem hallottam, hanem Recsky úrtól. Friedmann : Én részemről megint constatálom, hogy Bary József vizsgálóbíró úr imét azt a helyet foglalja el, mint tegnap. Ezt csak azért említem meg, hogy mégis leg­alább akkor őt a teremből eltávolítani méltóztassék, midőn arról van szó, hogy az itt előadott tanúvallo­másokra nézve kihallgattassék, mert nem lehetetlen, hogy bár a nagyságos elnök úrnak nézete nem, is egyezik meg azzal, de talán mint törvényszék mégis elrendelni méltóztassék külön kihallgatását. Bary József úr per longum et latum még hallgatja az itt tett vallomásokat, pedig lehetnek valamely oly­an kö­rülmények, a­melyekre nézve nem volna czélszerű­, hogy azok iránt tájékozva legyen. Elnök: Bary József úr már eltávozott és igy feleslegessé vált a további intézkedés. Scharf József: Méltóztassék a női elnök úr megkérdezni tanútól, hogy melyik éjszaka vitték Mó­­riczot Nagyfaluba ? Tanú: Én bizony nem tudom. Elnök: Melyik nap volt? Tanú: Én bizony nem tudom megmondani. Eötvös: Hány napig dolgoztak már Eszláron, mikor elvitték a fiút ? Tanú: Nem tudok semmit. Eötvös : Mert maga az első nap reggelétől min­dig ott volt. Tanú: Nem voltam az utolsó napon ott Eötvös : Itt van az iratok közt, hogy május 19-ik napján hivatalosan működött mint csendlegény és ezen a napon történt az átvitel Nagyfaluba. Tanú : Az első napon nem voltam ott, és hogy melyik napon a 2-ik, 3-ik vagy 4-ik napon vitték-e, azt nem tudom most bizonyosan megmondani. Elnök: Durst András (bevezettetik.) A múlt esztendőben maga is csendlegény volt Recsky úrnál ? Durst András tanú: Igenis. Elnök: Sokszor hallotta azt, hogy aki mint tanú a bíróság előtt áll, annak a hozzá intézett kér­désekre lelkiismeretesen meg kell mondania az igazságot. Elnök: Most ily tanuképen áll a túszék előtt, tehát teljesítse ezen kötelességét Hol született ? Tanú: Rakamazon. Elnök: 29 éves, nős, családos, most mivel fog­lalkozik? Tanú: Most szántó vető ember vagyok. Elnök: Tehát gazdálkodó, a múlt esztendőben csendlegénye volt Recsky úrnak ? Tanú: Igenis. r Elnök: Emlékszik-e arra, midőn Recsky csend­biztos úr Tisza-Eszlárról Scharf Móriczot átvitte Nagyfaluba ? Tanú: Arra nem emlékszem, hogy mikor vit­te őt. ■-'oa.7 ■ ,, Elnök: Nem emlékszik reá, hisz maga ott volt ? Tudja-e azt, hogy Recsky úr kihallgatta azt a fiút? Tanú: Azt tudom, hogy kihallgatta, ott Eszlá­ron a községházánál, de Nagyfaluban nem tudom, hogy mikor, melyik napon hallgatta ki Elnök: Másképpen mondom: mikor Bakó ott szolgálatban volt Eszláron, maga is ott volt ? Tanú: Bakóval nem voltam, mert én Juhász­­szal voltam. Elnök: Juhász ott volt Eszláron Bakóval, tudja-e azt, mikor Recsky csendbiztos úr átvitte Scharf Móriczot Nagyfaluba? Akkor is Eszláron volt ? Tanú: Én ott voltam, de arról nem tudok sem­mit, hogy Eszlárról elvitték a fiút Elnök: Maga ott volt és nem hallotta ? Tanú: Nem hallottam, hogy a járásbíróság előtt volt, azelőtt láttam, hogy nemcsak egyszer volt kihallgatva. Elnök: Főügyész-helyettes közvádló úr: Méltóz­tassék kérdést intézni tanúhoz mindazon körülmé­nyekre, a­melyekre beidéztetett. Szeyffert: Mondja meg tanú, hol tartózkodott maga ? Tanú: A községházánál. Szeyffert: Hiszen a községházánál volt a kihal­­gatás is ? Tanú : De én nem voltam­ benn. Szeyffert:: Hát micsoda dolga volt magának? Tanú: Én nekem egyéb dolgom nem volt, mint hogy benn voltam az izraelitáknál. Szeyffert: A kihallgatásnál nem volt ? Tanú: Nem. Szeyffert: Azután nem ment Nagyfaluba? Tanú : Nem. Szeyffert: Hol hallotta, hogyan történt a ki­hallgatás Nagy-Faluban? Tanú: Nem tudok erről semmit. Szeyffert: Azt tudja, hogy visszahozták ? Tanú: Nem hallottam én semmit. Szeyffert: Arról sem hallott semmit, hogy Móricz vallomást tett Nagyfaluban ? Tanú: Hallottam, hogy tett. De hogy fiöl, azt nem tudom megmondani. Nagyfaluban vagy Tisza- Eszláron. Bevezettetik Péczely Kálmán törvényszéki írnok, Elnök: Ön meg van idézve mint tanú, és mint ilyen, de úgy is, mint szolgálatban levő, lelkiismere­tesen vallomást tartozik tenni és a mennyiben még kihallgatva nincs, nationalejára nézve is meg fog hallgattatni. Hol született ? Péczely Kálmán: Abaujmegyében, Hernádon. Elnök: 50 éves, nős, gyermekes, kir. törvény­széki írnok. A múlt esztendőben, midőn Bary József­ mellett, mint tollnok működött, emlékezik-e arra, mikor Scharf Móricz Eszlárról elvitetett Recsky csendbiztoshoz. Beszélje el körülményesen, mi czélból és okból vitetett oda és adatott által Scharf Móricz Recskynek ? Tanú : Azért adatott át, mert T.­Eszláron már nem volt hol tartani. A fiút Bary vizsgálóbíró tehát által adta Recsky csendbiztosnak, kinek úgyis be kellett jönnie vizitáczióra; én akkor nagyon beteg vol­tam, azért mondtam, hogy én is be fogok menni Nyíregyházára, mire a vizsgálóbíró úr azt mondta: Gondviselésére bízom a fiút, vigyázzon, hogy a csehd­­legények kezére ne kerüljön, átvittük Nagy-Falura. Elnök: Még egyet. Közbevetőleg hogyan vite­tett a fiú, úgy mint tanú, vagy mint vádlott ? Tanú: Ezt nem tudom, csak később hozatott erre nézve határozat, a­mint elérkeztünk Nagyfalura, mivel nagyon beteg voltam, leszálltam a szekérről, bementem a szobába, ott vacsoráit éppen a Recsky­­család; az asszony azonnal felállott, nekem helyet adott, hogy üljek le és vacsoráljak velük. Én erre azt mondtam: Isten őrizzen, én beteg vagyok, de az asz­talhoz mégis leültem. Recsky leült és vacsoráit, fej­görcsöm támadt és felkértem Recskyné asszonyt, hogy rendeljen hideg borogatást fejemre. Időközben széjjelnéztem és nem láttam a kis fiút, mire kérdeztem, hogy hol van a kis fiú ? Midőn azt felelték, hogy a cselédházban, kértem Recskyt, hogy hozassa be a fiút, mert felügyeletemre van bíz­va, én pedig csak úgy felelhetek érte, ha mellettem van. Behozták tehát a gyermekét, ott van az asztal (mutatja kezével az irányt), én itt ültem ezen a he­lyen, ott volt a bejárás az ebédlőből, hátam mögött a kályha és a kis­fiú a kályha mellett ült, azután mondtam: Engedjék meg, hogy lenyugodjam. Azt mondja Recsky úr: Na Péczely úr, megmutatom a czelláját, hol fog hálni. Én ezzel megindultam, mire azt mondja Recsky a kis Móricznak: Gyere­ke is­­ kérdezett, hogy ha nem sért­ e meg, ha úgy intézkedik, hogy Móricz is ott háljon, én azt mondtam, sőt ellenkező­leg én nagyon szeretem, bementünk tehát a szobába, én éppen le akartam feküdni Recsky pedig kifelé menve éppen az ajtó kilincsét fogta, mikor azt mond­tam a fiúnak, tudod-e, hogy hová mégy ? »Nyíregy­házára«, felelt. Ott tudod-e, hogy hová mégy? »A tömlöczbe !« — Nézd csak édes gyermekem, te tudsz mindent, mert hallottam habozó vallomásodat: ha te tudsz valamit, miért nem vallod ki ? Eddig a bűntény súlya apádra nehezedik, egész életedben lelkiismereted rabja akarsz lenni, szenvedni akarsz egész életedben, hiszen azzal nem könnyítesz apádon, ha tagadásban maradsz ?« Azt mondja erre a fiú : — »Én szólanék, de nem merek, mert ha szólok, a zsidók megölnek vagy apám felakaszt.« — Azt mon­dom rá: fiam, ha az ember az igazságot mondja, ak­kor a törvényszék mindig védelmére van, ha az iga­zat mondom, a törvényszék mindig védelmezni fog s nem fog egyetlen hajszálad sem meggörbülni. Erre a fiú azt mondja: »Meg is mondok min­dent.« — Mit mondasz meg mindent ? Mondd meg nekem, mert mindig tagadtad, ismerted-e Solymosi Esztert ? »Ismerem hát!« — Hogy nézett ki ? — Erre elmondta, mint a jegyzőkönyvben fel van írva, melyet átadtam. Erre azt mondtam Recsky úrnak: Uram! Én beteg vagyok, sok időt nem tölthetek itt, de nagyon szeretném, ha ezt a jegyzőkönyv­be felvehetnénk menjünk be az irodába. Bemen­tünk tehát Móricz is és Recsky is, és ott a­mint Mó­ricz mondott, jegyzőkönyvbe felvettem és Móricz sa­játkezűig írta alá, akkor írtam Barynak részlete­ket arról a nagy dolgokról, miket Móricz vallott és kértem intézkedjék, hogy mit tegyünk a gyermekkel, bekisérjük-e, vagy holnap ki akarja-e hallgatni és ekkor intézkedjék vagy szíveskedjék által jönni. Ezen levelet a csendbiztos úr vette át és adta egy csendlegénynek; az azután átment Eszlárra és úgy a vizsgálóbiró átjött bevégezni a fiú elbeszélését. Azt mondtam neki, hogy: fiam, én tovább nem beszé­lek veled; azért van itt a vizsgálóbiró, majd beszél az veled, itt van a jegyzőkönyv, azt aláírtad, én a jegyzőkönyvet összehajtottam, a fejem alá tettem, a fiú szintén lefeküdt velem a szobában. Én aludtam mikor Bary úr jött Egressy László úrral, fel­­költötték Móriczot, kihallgatták; én a jegyzéket át­adtam ; azt sem tudom kinek, csak úgy kiadtam az ajtón ; visszafordultam, lefeküdtem és aludtam regge­­lig. Reggel kocsira ültem és beteg állapotban hozott be engem Bary úr Nyíregyházára. A nagyságos el­nök úr is emlékezhetik reá, hogy néhány napig fe­küdtem. Elnök: Mikor Bary eljött, maga nem vett részt a kihallgatásnál ? , Tanú: Nem. Én lefeküdtem, nem is tudom, mi­ként ejtetett meg a kihallgatás. Szeyffert: Mióta írnok ön a kir. tvszéknél ? Tanú: Úgy gondolom 1876 óta. Szeyffert Mi volt még korábban ? Tanú : Gazdatiszti írnok voltam. Szeyffert: Mindig gazdatiszti írnok volt. Tanú: Nem mindig, gazdálkodó ember is voltam. Szeyffert: Hát mondja meg, minő utasítással vette ön át a fiút? vagy a csendbiztos vette át? Tanú: A csendbiztosnak lett átadva, nekem pe­dig úgy adta át Bary úr, hogy ügyeljek rá, vigyük be Nyíregyházára és ott adjuk át. Szeyffert: Az az egyenes út Nyíregyházára Nagy-Falun keresztül ? Tanú: Azt nem tudom, megmondani, hogy az-e az egyenes út vagy nem, de úgy van a dolog, hogy már este volt az idő. Szeiffert: Nem volt az még oly későn. Tanú: De már egészen sötét volt, hát azért mentünk Nagy-Faluba, hogy Recsky csendbiztosnak ott a lakása és ő éjszakára ott akart lenni. Szeyffert: Hisz ön is elvihette volttá a fiút? Tanú: Igert, ha nékem fuvart adtak volna. Szeyffert: Okvetlenül adtak volna. Tanú : Ha megrendelte volna a vizsgálóbíró úr, miért nem ? De úgy történt, hogy Recsky úr jött hazafelé Nyíregyházának, valami katonalovak vol­tak nála. Szeyffert: Mikor megérkeztek, hova tették a fiút ? Tanú: Azt nem tudom. Szeyffert: Hát micsoda felvigyázó volt ön? Hiszen önre volt bízva, nem Recskyre ? Tanú: Igen, de méltóztassék meghallgatni, hogy nagyon beteg voltam. Szeyffert: (Közbevág) Nem lehetett nagyon beteg, míg ráért jegyzőkönyvet vezetni.­­Tanú: Nem kívánok az ellenségemnek sem olyan betegséget. Szeyffert: Az nem volt betegség. Ön ráért fel­ügyelni, hogy a fiú hol van. Szeretném hát tudni, hogy mikor megérkeztek, hová lett a fiú. Tanú : Az figyelmemet kikerülte, és a midőn bementünk, széjjel néztem és kérdeztem, hogy hol a fiú, hozzák be; mondom, hadd legyen itt és azután ott volt Szeyffert. Hát mikor aludni mentek, kezdtek diskurálni, de azt nem mondta el egészen, csak be­szélt neki, hogy őt viszik a börtönbe; először mondja meg mi jogosította fel egyáltalában, hogy a fiúval ilyen beszélgetésbe ereszkedjék ? Tanú: Mi jogosított fel ? Hát csak az kérem alásan, hogy láttam, hogy a fiú Eszláron nem vallott semmit sem, hát mondom, mégis szeretném tudni, ha tud valamit, hogy megmondja. Szeyffert: Hát ön volt a vizsgáló­bíró ? Hi­szen önnek megszűnt a működése még a toll­­noki működése is megszűnt — mert fel volt mentve. Tanú: Ez nem is volt olyan kihallgatás, csak egyszerűen felkérdeztem a fiút, kis jegyzéket vettem fel róla és a vizsgálóbiró úr vette rendes jegyző­könyvbe. Szeyffert: Hát mondja, milyen kérdéseket inté­zett hozzá ön és mit vallott a fiú ? Tanú: Már elbeszéltem egyszer kérem alásan. Szeyffert: Nem beszélte el, hivatkozott a jegy­zőkönyvre, de én nem hallottam az egészet hát mond­ja el. Tanú: Azt kérdeztem tőle, hogy ismerte-e Solymosi Esztert? Szeyffert: Ezt már hallottuk. Tanú: Továbbá azt kérdeztem, hogy ki hívta be Solymosi Esztert, mond meg, ő azt felelte apám hivatta be. Seyffert: Hát hogyan tudta ön, hogy behivatta valaki ? Tanú: Ott voltam Eszláron, hallottam a vizs­gálatot, tökkel ütött volnék, ha ezt sem tudtam volna. Seyffert: Hát mit felelt a fiú erre ? Tanú : Azt mondta, hogy apám hivatta be. Seyffert: Mi volt a második kérdés ? Tanú : Az volt, hogy hát aztán, minek hivatta be apád ? Erre azt felelte: ott voltak valami gyer­tyatartók az asztalon, hogy azokat tegye fel a sifo­­nérra. Seyffert: Az volt a második kérdés. Mi volt a harmadik ? Tanú: Beszélt aztán magától. Seyffert: De hát mi volt a harmadik kérdés ? Tanú: Én nem kérdeztem tőle semmit tovább, mert elmondta magától, hogy mikor a gyertyatartó­kat a sifonra feltette, bejött egy magas barna koldus zsidó, az kihivatta a templomba Solymossy Esztert és bementek vele a templomba, a­mig a temlomba bement vele, azt mondja, ott a magas barna koldus zsidó megfogta és a földre terítette, a téglási és tar­­czali metsző lenyomta, a mellett a koldus zsidó fogta a fejét, a löki pedig levágta a nyakát. Ezt igy sorba mondta. Szeyffert: Előfordult már Eszláron az a kér­dés, hogy ki hozta be ? Ki adta elő e körülményt, miután azt egyáltalán nem találom a vizsgálati ira­tokban, hogy az előtte való napon valakihez azon kérdés intéztetett volna, hogy Solymossy Esztert va­laki behívta Scharfék lakására. Tanú : Ott van kérem a jegyzőkönyvben. Szeyffert : Csak azután kezdődik az és csak ak­kor jutottak tudomására annak, hogy Solymosi Esz­ter a zsinagógában lett volna és Scharfék lakására ment volna. Tanú: Én nem tudom, de úgy emlékszem reá. Szeyffert: Nem emlékezhetik, mert itt vannak a vizsgálati iratok, a vizsgálóbíró nem tudta, hogy Móricz beszélt-e a leánynyal, vagy nem. Tanú: De kérem, én ott voltam a vizsgáló­bírónál Eszláron, hol hallottam, hogy a királyi ügyész és a vizsgálóbíró mit beszéltek. Szeyffert: Lehet, hogy önök maguk beszéltek róla, de az iratokban annak nincs nyoma, hogy csak május 19 és 20-án oly kérdést lehetett volna valaki­hez intézni, hogy ki hívta be a leányt Scharfékhoz és mikor hívták. Ezt a kérdést úgy látszik, ön tette meg­először, és azután nagyon természetesen tétetett ez mások által is. Tanú: Én pedig úgy emlékszem, hogy már ott lett ezen kérdés téve. Szeyffert: Az iratokban nyoma sincsen. Eötvös: Nagyságos elnök úr! Egy előterjesz­tést teszek én tiszteletteljesen a tek. törvényszékhez, különösen kérem nagyságodat, kegyeskedjék megen­gedni, hogy vagy Péczeli Kálmán tanú után és a hozzá intézendő keresztkérdések után Recsky An­drás csendbiztos úr is egyfolytában hallgattassák ki és a hozzá intézendő keresztkérdések is akkor tétesse­nek fel, vagy miután most már két óra van, halasz­­tassék el a tárgyalás holnapra és én esedezem, hogy akkor tehessem fel kérdéseimet. Friedmann: Csatlakozom védőtársamhoz, mert nekem is volnának kérdéseim. Heumann: Tanú azt mondja, hogy az első kér­dés az volt, hogy ismered-e Solymosi Esztert, mire a fiú azt felelte volna: igen is ismerem, a Péczely által fölvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az nem igaz, mert a fiú azt mondta, hogy nem ismeri; úgy tudta meg, hogy Eszter, mert anyja annak szólította. Scharf József: Engedelmet kérek, olyan öreg embernek úgy hazudni a törvényszék előtt 19, 20 és 21-én nem kérdeztek senkit a vizsgálatnál, hogy be­­hívtam-e a lányt sem engem, sem a többi tanút nem kérdeztek, maga kényszerítette azon fiút reá, maga volt az első tanítója, a­ki tanította hazugságra! Elnök: Ne sértegessen senkit, mert . . . Scharf József: Megyek a börtönbe. Elnök (Heumannhoz fordulva): Azon jegyzék így szól (olvassa), hogy a leányt Eszternek h­ivják, onnan tudom, mert apám Eszternek szólította. Ezután a ma kihallgatott tanul, Péczelyt ki­véve, azok kik lényegesebb körülményt adtak elő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás véget ért. * * 3 * L. Idegenek névjegyzéke. Junius 25. Angol királynő szálloda: Zubor J. főispán, Komárom. Gr. Seilern H. birt. Bécs. — Wirth D. elnök, Szt.-Gallen. — Pawelka K. igró, Feldsberg. — Horváth J. magánzó, Mitrovitz. — Heise Gy. kers. Hanover. Aranysas szálloda : Nyáry J. birt. B.-Füred. — Tesz­­szary S. szolgab. T.-Szele. — Kuncze J. jegyző, T.-Szent- Miklós. — Fernbach J. jegyző, Orczifalva. — Bogdanovits J. jegyző, Szolnok. — Vágó F. jegyző, Biharmegye. — Ka­­lavszky A .-né mgzó, T.-Füred. Európa szálloda : Lombard E. mgzó, Genua. — Sorét E. mgzó, Genua. — Euphrat K. kersk. Bécs. — Kubics V. kers. Bécs. — Sessler M. kers. Galgócz. Erzsébet szálloda: Polgáry K. földbirtokos, Osgyán. — Somogyi M. földbirt. K.-Szt.-Miklós. — Szondy J. igró, Nagy-Kálló. — Vecsey L.-né földb. Gomba. — Dr. Kellemen K. és neje igazg. Gyergyó-Ditró. — Gyarmaty P. igazgató,­­ Pécs. — Kraft K. gyógysz. Maros-Vásárhely. — Gerenday L. tisztv. Szegzárd. — Bársy J. kir. sótárnok, Losoncz. — Paul Gy. hird­. N.-Várad. Fehér ló szálloda : Dr. Berényi F. körorvos, Berhida. — Nágl E. magánzó, Bécs. — Keimer B. igró, Grácz. — Vitályos S. kir. jegyző, Szászrégen. — Barna A. hivatalnok Temesvár. — Schvarcz H. kers. Marosvásárhely. —­ Holänder 3. kers. Jankovácz. — Shaffer M. kereskedő, Szt.-Miklós. — Schvarcz J. kers. N.-Abony. — Guth A. kers. T.-m.-Káta. — Weisz J. kers. Szeged. Fehér hattyú szálloda, Morgenstern J. kávés, Eger. — Strassburger A. földb. Kis-Kőrös. — Ungár J. földbirt. M. -Csáth. — Horváth Á. földbirt. Hom­omra. — Gyenesi K. földb. Halas. — Glöckner J. földb. Félegyháza. — Komanik L. gazd. K.-Ladány. — Ehrenfeld L. gazd. Dömsöd. — Kohn M. vendégl. H.-M.-Vásárhely. — Reich J. kers. Debreczen. — Kohn J. kers. Rozsnyó. — Guttmann E. kersk. Szikszó. — Klein M. keresk. Eger. — Tájkerti M. honvéd kapitány, Budapest. Holzwarth-Frohner szálloda, Woon Hoofen magánzó, Frankfurt. — Diener E. birt. Awarcz. — Waldner A. birt. N. -Ujlak. — Gerstle M. építési vállalk. Bécs. — Popper L. gyáros, Hohenbruck. — Laks Gy. vállalkozó, Miskolcz. — Horn M. kers. Esztergom. — Schmidt Gy. mérnök, Pécs. — Lorencz V. mérnök, Krompach. — Dr. Panhaus ügyvéd, Presznitz. — Mandl J. és leánya, Derecske. — Friedmann B. kers. Komárom. — Teltsch J. kersk. L.-Szt.-Miklós. — Hel­ler J. kers. Pécska. — Ebel J.kers. Mannheim. — Brichta J. kers. Trencsén. —­ Singer 8. kers. Pancsova. — Szusz R. és családja, Ruscsuk. — Pollacsek D. kers. Szeged. Hungária szálloda: Gr. Somtsich Paula bírt .Patonfa. — Br. Nyáry Mária birt. Bagonya­ — Gaal J. birt. Kapos­­mező. — Weinfeld J. kers. Kassa. — Rü­ckler S. törv.­ein. Karánsebes. — Bertalan L. főmérnök, Tokaj. — Meltzel S. tanár, Kolozsvár. — Mayer E. tanácsos, Göthen. — Kérésztr L. ügyvéd, Miskolcz. — Szalay E. képv, Pozsony. — Dr. Bach M. újságíró, Bécs. — Klimont S. kers. Bécs. — Fuchs M. kers. Bécs. — Louschey K. kers. Bécs. — Bachmann R. kers. Bécs. — Schlesinger J. keresk. Berlin. — Deutsch IS. kers. Tata. — Bauer A. kers. Igló. — Pavlovics Anna kers. Oravicza­ István föh. szálloda : Löwy 8. birt. Jankovácz. — Pollák I-né birt. Szeged. — Bidschof H. bird­. Bécs. — Ma­gyar D. kers. Turn-Severin. — Pollak Terézia kers. Szeged. Magyar király szálloda: Lőrincz K. gazd. tanácsos, Székesfehérvár. — Tabajdy 8. Ibiró, Kis-Jenő. — Kame­­netzky Gy. gazd. Alibunár. — Oberländer F. gazd. Nagy- Verbász. — Ferenczy K. gyógysz. Veszprém. — Samek A. kers. Bécs. — Krisshaber V. kers. Bécs. — Gegner M. kers. Ehrenfeld M. kers. Léva. — Hirsch S. kers. Tamássy Stras­­now H. kers. Reichenberg. Nemzeti szálloda : Szent-Iványi F. birt. Aper. — Krie­ger A. tanár, Apor. — Gleim E. felügyelő, Bécs. — Klein J. bird­. Prága. — Szüts J. aljegyző, Sz.-Fehérvár. — Bit­­zinger Anna tisztné Alcsuth. — Zünke K. gyáros, Láttka. — Steinbock M. kers. Somogy. — Tschapek Gy. kereskedő, Bécs. — Galitzenstein A. kers. Bécs, Pannónia szálloda, Kubinyi J. földbirt. Várgede. — Szőke L. földbirt. Felcsut. — Kiss L. földbirt. Turkeve. — Herczegh L. földb. Turkeve. — Láng J. földb. Szabadka. — Gaál L. földb. Székesfehérvár. — Lázár J. földb. Fülek. — Braun G. földb. Heves. — Remenyik J. földb. Egersarmos. — Bischitz S. kers. Losoncz. — Löwy 51. kers. Serajevo. — Moskovits J. kers. Kis-Várda. — Reiner S. kers. Pásztó. — Wolff D. kers. Nyíregyháza. — Frank H. kers. Miskolcz. — Guttmann A. kers. Miskolcz. — Weisz M. kers. Oravicza. Páris szállo­da: Bernhardt A. gazd. Brassó. — Windt I. gazd. Szeged. — Ofer K. mérn. Szeged. — Weisz L. tech­nikus, Miskolcz. — Löw J. keresk. Kis-Czeli. — Bauer L. kers. Kecskemét. — Stein M. kers. Temesvár. — Lorencz 3. kers. Pozsony. — Goldberger M. kers. T.-Komlós. — Vadas C. utazó, Bécs. — Mercador E. hird­. Nyitra. Schmidt-Orient szálloda , Dobi K. földbirt. Dorogh. — Udvardy L. földb. T.-Szelle. — Ifj. Kozenkay B. szolgabiró, T.-Kanizsa. — Zurovetz J. mérnök, Bécs. — Dömötör K. mérnök, Szabadka. — Dr. Zsilinszky E. tanár, Szarvas. — Gregor J. és neje, Simontornya. — Papp J. hivatala, Rima­szombat. — Singer S. kersk. Pozsony. — Lipsitz S. keresk. Szabolcs. — Hanzinger K. asztalos, Gentres. — Stelzner J. kers. Selmeczbánya. — Schlosser M. kers. Bécs. — Brenka H. kers, Prága. — Fehlner S. kers, N.-Várad. Tigris szálloda: Duka K. mgzó, N.-Kanizsa.— Stefa­­dovits M. mgzó, N.-Kanizsa. — Petrovits 51. ügyvéd, Nagy- Kikinda. — Fehrentheis E. őrnagy, Boroszló. — Pollak W. vállalk. Grácz. — Marosi A. bérlő, Brassó. — Draskóczy M. gyógysz. Gradiska. — Korn 8. mérnök. Wallus. — Hollän­der S. kers. Csermő. — Nemes K. kers. Marosvásárhely. — Kohn J. kers. Szeged. — Lichner J. kersk. Szeged. — Ro­­bitsek M. kers. Bécs. — Angyaláti K. kereskedő, Nagybánya. Vadászkürt szálloda : Almásy S. birt. Gömör. — Bö­­könyi Gy. birt. Ludas. — Samassa J. birt. Arad. — Werzár Gy. birt. Arad. — Gaál L. birt. Somogy. Nagy K. igazg. Veszprém. — Seres K. polgárm. Zilah. — Biringer D. plé­bános, Bács. — Cementrovits 51 jegyző, Bács. — Grigorevits P. lelk. Bács. — Gabrilovíts 51. gazdász, Bács. — Weber F gazd. Bács. — Ambrus M. gyógysz. Bács. — Raab Emma magánzó, Nürnberg. — Eizenhut M. mérn. Károlyváros. — Mayerhoffer J. gyáros, Neumark. — Poll A. kers. Bécs. — Feil A. kers. Bécs. — Fränkel A. kers. Bécs. — Heesler V. kers. Romsdorf. — Bauriedel T. kers. Nürnberg. Tanú: Igenis. r.­ Kivonat a hivatalos lapból. Junius 25. Árver­é­se­k a fővárosban. Nissim F. Kaiéi 8001 írtra b. i. VII. Károly körut 9. sz. jun. 27. Peltz Antal 321 írtra b. i. II. üröm-utcza 66. sz. jun. 6. Árverések a vidéken. Kacskovics Ágost lefog­lalt ingatlan aug. 13. b.-gyarmat. Schmeiderbauer József 2863 írtra b. i. aug. 30. Baján. Bittó Jakab 2605 írtra b. i. jul. 18. Perkosuván. Bittó Franciska 2944 írtra b. újul. 17. Perkosu­­ván. Goricsáner József 3664 írtra b. i. jul. 16. Csáktornyán, gr. Csáky Rezső 82,782 írtra b. i. aug. 16. Homonnánk. Pályázatok. A munkácsi adóhivatalnál adótiszti áll. 8 hét alatt. A maros­vásárhelyi illetékkiszabási hivatalnál pénzügyi fogalmazói gyakornoki áll. julius 10. A győri törvény­széknél III. oszt. telekkönyvvezetői áll. 4 hét alatt. Postames­teri áll. a következő helységekben : Kapcsánon, Holicscsal, Ste­­panon, Dajcscsal, Vágkirályfán, Podolán, Turdukon, Semplén, (Nyitramegye) 3 hét alatt. A nagybányai járásbíróságnál jog­gyakornoki áll. 4 hét alatt. A felsőeőri járásbíróságnál jegyzői áll 4 hét alatt.. Színházak. Budapest, kedd, 1888. junius 26-án . Nemzeti színház. Romeo és Julia. Nagy opera 5 felv. írták Bar­bier Gy. és Carré M. Fordí­totta Ormay F. Zenéjét szer­zette Gounod Károly. Személyek: Escalus Malecky Gróf Páris Kiss D. Gróf Capulet Talliáp Julia Maleckyné Gertrud Saxlehner E. Tybald Dalnoki Romeo Hajós Mercutio Fektér F. Benvolio Szalai Stefano Kordin M. Manuell» Tárnái S. Pepita Doppler I. Holnap, szerdán Don Caesar de Bazan Vígjáték 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor Fővárosi színhüz Budán a Krisztinavárosban A kis herczeg. Operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Angela Gregorio Lorenzo Va« Szekeres Ney Ma, junius 26-án esti 6 órakor: Silberer Viktor „VINDOBONA“ óriási léggömbjének első felemelkedése négy utassal 81 s a régi polgári lövöldéből, király­ utcza a városligeti fasor előtt. Főszerkesztő : J­ók­a.1 IN£ór. Felelős szerkesztő: "Vizi Imré. m .■ A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI RÍM­ 45« váltó-üzlete, Budapest,­­D©rott3rs,--utca, 1,«e Vesz én elad értékpapírokat, ércznemeket a napi árfolyam szerint 6Val aranyban kamatozó m. kir. járadék* kölcsön felmondott kötvényei. Az 1883. junius 36-tól kezdve Budapesten a Magyar Általános Hitelbanknál lebélyegzés végett, bemutatandó 6° 10 arany járadék kötvények 1883. jul. 26-től kezdve ugyanott a lebélyegzés után egy hó■ val további Intézkedésig 10 arany forint névértékért 20,49 márk árfolyamon fog­nak beváltatni. A kötvényeket a beváltáskor a hozzájuk tartozó 1884. január 1-én esedékes és következő szelvényekkel és uzalvány­­utalványnyal ke­l beszolgáltatni. A lebélyegzésre vonatkozó minták a fentemlitett bevál­tóhelynél kaphatók. Budapest, 1883. jun. 25-én. _ 845 a Magyar Általános Hitelbank. bécsi község-sorsjegyekre főnyeremény 200,000 forint 825 elárusítja 21/s­írtjával és 50 kr bélyegdíjért L TJEFF illatszerész. Budapesten, vAci­ntot­te. július hó 2-iki húzásra

Next