Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-25 / 173. szám
teni ,hogy várjon az elnök úrnak jutott-e tudomására hogy ezen börtönkezelési mulasztások és visszaélések kiderítése s az abban vétkesek fegyelmi megbüntetése iránt, a vizsgálat megtörtént-e ? Elnök : A börtönfelügyelet a kir. ügyészséghez tartozik, s én úgy tudom, hogy e tekintetben volt is valami nyomozat. Szeyffert: Először imformáltatni akarom magamat ezen ügy felől. Friedmann (a tanúhoz): Arra a levélre felelt-e? Tanú: Nem feleltem. Elnök: Üljön le ott a padra. Tanú : Én abban a jegyzőkönyvben amit tavaly vallottam, még többet is vallottam, mint a nagyságos elnök úr tetszett kérdezni, a metszők felől. Enök: Hát mit akar még előadni ? Tanú : Elnök úr, tetszett kérdezni, hogy voltam-e ott náluk, és meddig ? azt feleltem, hogy háromnegyed 1 vagy 1 óráig. Onnan el is mentem és Schvarcz Salamon jött velem haza. Nálam volt, ha nem tévedek, fél órát vagy talán egy órát. Ott beszélgetett, és úgy ment el tőlem az Újfaluba. Friedmann: Arról nem bir tudomással, hogy mikor utaztak el, Braun Lipót és Schwarcz: Eszlárról? Tanú: Schwarcz elment, valami hajnal tájban, láttam jókor reggel, mert haza kellett sietnie, mert metsző volt Lökön. Hogy milyen jókor volt, arra nem emlékszem, csakhogy igen jókor volt Friedmann: Vasárnap ? Tanú: Vasárnap. Friedmann: És Braun Lipót? Tanú : Azt nem láttam. Csak akkor valami nap hallottam, hogy Szüszmann ment Kállóba, ő jött volna vele Nyíregyházáig vagy meddig, arra nem emlékszem. Friedmann: Tehát vasárnap nem látta már? Tanú : Bizonyosan tudom, hogy akkor ment el, vasárnap, Braun, Lichtmannal. Heumann : Mikor ment Huriné, leánya keresésére, a maguk vidékére ? Tanú : Négy óra, vagy öt óra lehetett közel. Heumann : A vizsgálóbíró iratai szerint nem azt mondta akkor. Azt mondta, hogy délután 3 óra tájban. Tanú: Azt nem mondhattam; lehet, hogy nem jól értette volt; lehet, hogy mondhattam, hogy két órával utána, ahogy Schwarcz Salamon elment tőlem, oly formán kereste. Bevezettetik Rosenberg Hermanné. Elnök: Maga született Szt.Mihályon, 32 éves, férjes, gyermekes, boltosné Eszláron. A múlt esztendőben kihallgattatott a vizsgálóbíró által, és kérdeztetek, hogy bizonyos időben, férje eltávozott-e hazulról vagy sem ? Emlékszik-e arra ? Rosenberg Hermanné tanú: Emlékszem. Elnök: Tudja-e tehát, hogy férje hová ment ? Tanú : Annyit tudok, hogy Tokajba ment, azután hogy hova, nem tudom. Elnök: Nem emlékszik a napjára, hogy mikor indult el hazulról ? Tanú: Hétfőn indult el. Elnök: És mit mondott, hogy hova megy ? Tanú: Csak azt mondta, hogy megy Tokajba. Elnök: Hát hogy tovább hova megy ? Tanú: Azt nem mondta. Elnök : Kivel üzent vissza, hogy tovább utazik ? Tanú : Azt már nem mondta. Elnök:És ezen útjából mikor tért haza ? Tanú: Pénteken délelőtt 10 órakor. Elnök: Ezen visszaérkezésre nézve férje 12 órát mondott. Tanú: Már én azt nem tudom, csak amit mondtam. Elnök: Mikor maga kihallgattatott, úgy délután 3 óra tájban jött haza. Tanú: Én 10 vagy 11 órát mondtam, oly formán. Elnök: Nem szólt magának semmit sem arról, hogy miért távozik hazulról ? Tanú : Nem, csak hogy Tokajba megy. Klein József este hazajött és mondta, hogy tovább megy. Elnök: Emlékszik a húsvétot megelőző szombatra? Tanú: Igen. Elnök: "Volt akkor a templomban ? Tanú: Nem voltam. Elnök: Odahaza volt? Tanú: Odahaza. Elnök: Egész délelőtt? Tanú: Igen. Elnök: És mikor jött haza éjjel ? Tanú: 11 órakor. Elnök: Egyedül vagy többed magával ? Tanú : A metsző Schvarcz Salamon, a téglási metsző meg ő és Taub. Elnök: Mit csináltak ? Tanú: Pálinkáztak, früstököltek. Elnök: Mennyi ideig voltak ott? Tanú: Nem tudom, fél vagy fertály óráig, tovább nem voltak. Elnök : És egyszerre mentek el mind? Tanú : Mind a hárman, férjem nem ment Elnök: És mikor mentek haza ? Tanú: Mikor megebédeltek. Elnök : Ment férjével valaki? Tanú : Zsófi volt vele. Elnök: És mit vitt Zsófi? Tanú : Bort vitt el. Zsófi visszajött. Elnök: Férje ott maradt ? Tanú:Igen. Elnök: A férje ott mennyi időt töltött? Tanú: Azt nem tudom, volt-e két vagy másfél óra hosszat. Elnök: Hát milyen időre esett az, mikor férje a bort vitte? Tanú: 12 óra körül. Elnök: A vallomásában egy óra van mondva. Tanú: Hát már az éppen úgy van, csak 12 órakor szoktunk megebédelni. Elnök: Azután a metszőket látta még azon a napon? Tanú: Visszajött a férjemmel Schwarcz Salamon. Elnök: Mennyi idő múlva ? Tanú : Egy fertály, vagy fél óra lehetett. Én a másik házban voltam, azután elmentek onnan. Elnök : Tud-e valamit arról, hogy mikor mentek el ? Tanú: Szombaton. Csak azt tudom, hogy Schwarcz Salamon elment, nálam már nem volt délután. Elnök: Amint magától eltávozott, többé nem látta ? Tanú: Nem. Tanú: Hát a másikat ? Tanú: Csak akkor láttam, mikor nálunk pálinkáztak. Elnök: Solymosi Zsófi tett-e maga előtt olyan nyilatkozatot, mintha Eszter azon időben amikor ő vele utoljára találkozott, nagy szomorúságban lett volna? • Tanú : Már hogy Eszter volt-e szomorúságban ? Elnök: Igen. Tanú: Igen is mondta, még úgy mondtam neki, Ty ha látta hogy olyan szomorú, mért nem kérdeznek ? azt felelte, igazán szamárság volt tőlem. Elnök: Mikor volt az ? Tanú: Akkor nap és azután is többször említette. Elnök: De Solymosi Zsófi ezt általában nem ismeri el. Tanú: Már, ha nem ismeri el, én esküszöm, hogy úgy mondta ő azt. Elnök (Solymosi Zsófihoz): Tett maga említést az asszony előtt, hogy elkövette azon nagy szamárságot ? Solymosi Zsófi: Én azt mondtam, csak, amit mondtam azt, hogy sajnálom és sírtam mindig. Azt nem tudom, hogy melyikük mondta, hogy ne sírjak, ne búsuljak. Az én leányom is úgy ment el. De hogy én azt mondtam volna, hogy milyen nagy szamárságot tettem, azt én nem mondtam. Rosenbergné: De mondtad, olyan igaz, mint hogy itt állok. Klein József: A lassan instálom, azelőtt azt mondta Zsófi, hogy Rosenbergné mondta, hogy ne szomorkodj, az én leányom is elveszett, most meg azt mondja, hogy nem tudja melyikük mondta. Elnök: Ne csak ne kiabáljon úgy. Solymossi Zsófi: Nem mondtam egy szóval sem, hogy melyikük mondta. Heumann : Rosenbergné, a maga szomszédságában lakó zsidók szokták-e magához a szombati eledelt pénteken elküldeni ? Tanú: Igenis. Heumann : Hát többek között például Taubék is így szokták küldeni, hogy péntekre elküldték ? Tanú: Péntekre este felé. Heumann: Nem tudná-e megmondani, hogy a kérdéses szombaton, mikor a sakterek maguknál pálinkáztak, a Taubék cselédje volt-e magánál ? Tanú: Igenis, Taubné is tudja, én is tudom, hogy bizonyosan ő vitte. Heumann: Taubné is tudja ? Tanú: Igen. Heumann : Határozottan emlékszik rá ? Tanú: Határozottan. Megmondom azt is, hogy mi volt az étele. Heumann: Nos mi volt ? Tanú: Paszuly volt, és elöntötték a zsírt, azután azt mondtam, hogy ne is szólj, majd holnap megmondom. Heumann: Nem a maga ebédjéről szólok, hanem a Taubéról. Tanú: A Taubéról. Heumann : Küldött-e Taubné ezen ebédje után? Tanú: Ő vitte. Heumann Ki? Solymosi Zsófi: Ő nem küldte, mert neki nincs cselédje. Heumann: Mikor ? Tanú: Mikor a metszők jöttek, mindjárt utána küldte. Heumann: Egyszerre ? Tanú: Igen. Heumann: Biztosan emlékszik ? Tanú: Igen. Elnök : Vitte-e e maga az eledelt ? Solymosi Zsófi: Nem vittem, máskor sem. Szólát Zsófi vitte, az volt bejáratos a sakterhez. Tanú: Szólát Zsófi nem volt más, mint vízhordóné. Heumann: Mely körülményből emlékszik maga arra, hogy Solymosi Zsófit küldték az ebéddel ? Tanú: A sakter mondta, hogy nincs, ki viszi az ebédet. Én akkor mondtam, majd elviszi Solymossy Zsófi és átadtam neki az ételt, és ő utána vitte. Solymossy Zsófi: Nem igaz. Tanú: Rá tudok esküdni, hogy igaz. Elnök: Mikor maguknál voltak a vendégek: — Taub és a két metsző, — nem távozott el egyik sem előbb? Tanú : Nem. Egyszerre ment mind a három és ő utánra vitte az ebédet. Elnök: Az állíttatik, hogy Taub előbb ment el. Tanu : Ő csak kis fiával ment, mert messze laknak, de visszajött és azután együtt mentek. Friedmann: Solymosi Zsófi arra emlékszik, hogy Taubék ebéde akkor szombaton ott volt maguknál ? Solymosi Zsófi: Arra emlékszem ott volt. Friedmann: Ott főzték meg ? Solymosi Zsófi: Igen. Friedmann: Arra nem emlékszik hogy feldőlt volna a csöbör ? Solymosi Zsófi: Nem. Friedmann: Hát arra, hogy ki vitte az ebédet ? Solymosi Zsófi: Szólai Zsófi. Friedmann: Kérem Szólai Zsófi beidéztetését. Elnök: Lichtmann József, született Szatmármegyében, Csengerben, 48 éves, nős, kevés vagyona van. A vizsgálóbíró által kihallgattatott arra nézve, hogy maga Solymossiné leányának eltűnéséről szólva, neki egyszersmind ezer forintot helyezett kilátásba, hogyha egy leányt, mely az éjjel érkezik meg, magáénak fog vallani. Tanú: Ezer forintot nem ígértem, hanem csak 200 ftot és pedig azért, mert éppen azon napon a csapláros Szentmihályon azzal a hírrel jött oda, hogy egy leány ment Szent-Mihály felé; jelek szerint a Solymosi Eszter; máshonnan is jöttek azon hírrel, hogy a Solymosi Eszter a szentmihályi csárda felé ment és haza fog érkezni; estefelé azonban még nem érkezett én egy pár hétig bejártam ezen vidékét a hegyaljának. Elnök: Ne beszéljünk a hegyaljai útról, hozzuk tisztába a 200 frtos kérdést, mondja meg 1000, vagy 200 frtról volt-e szó ? Tanú: Azon tekintetben ígértem, hogy ha előjön leánya, jelente azonnal és kap 200 frtot. Elnök: Azért mondta, hogy 200 frtot kap, ha mindjárt jelenteni fogja, hogy megérkezett a leánya ? Tanú: Igen. Elnök: Hát még mi előadása van ? Tanú: Egy hét alatt bejártam az egész hegyalját, mert magam is jelen voltam az imádság alkalmával és láttam, midőn a sakterek velünk onnan kimentek, hogy az egész állítás hamis, annak következtében azt véltem, hogy a leány vagy magától elment, vagy pedig elküldték valahová, kerestem mindenütt, és hallottam, midőn egy tiszaeszláros azt mondta, hogy arra ment, a leányt látták, hogy Eszlár felé jött és azért voltam tehát Sólymosonnénál, hogy ha hazajön a leány, jelentse, hogy a zaj ne legyen tovább. Elnök (Solymosinéhoz): Úgy van-e ? Solymosiné: így volt, találkoztam vele, azután midőn a sok izraelita körül vett, többed magával volt, csak jött ment mellettem és megvárta, mig egyedül vagyok és nincs velem több senki sem, akkor húzódott hozzám. Nézze Solymosiné, valamit mondok magának, ha a maga leánya éjjel hazajön és nem tagadja meg, egy ezer forint lesz a magáé. Én azt mondom erre: nem kell nekem, nincsen a kincs a világon, csak a gyermekemet hozzák vissza, akár élve, akár halva. Azt mondja erre az idegen, hogy úgy is jó lesz, úgy lesz nekem jó, feleltem, csak a gyermekem kell. Erre azt mondta az idegen: Hiszen meg lesz a lány úgy is, ne búsuljon. Elnök: Mondta-e magának határozottan Lichtmann József, hogy azon leányt, aki éjjel haza fog jönni, ne tagadja meg és ezért kapja az ezer forintot ? Solymosiné: így mondta, instálom, hogyha haza jön a leány éjszaka és maga nem tagadja meg, egy ezer forint lesz a magáé. Elnök: Lichtmann mit felel ? Lichtmann: Ezer forintot nem ígértem, kétszázat ígértem azon esetre, ha a leány hazajön, mert féltem, nagy zaj volt. Elnök: Maga akarta adni azon 200 forintot ? Lichtmann: Én ígértem, én adtam volna. Elnök: Honnan ? Lichtmann: Honnan (gondolkozik) még 200 forintot bírtam volna, és ha kellett volna mások is adtak volna. Elnök : Magától nem telt volna, mert vallomása szerint mindössze 200 frt értékű vagyona van. Szeyffert: Azt hiszi Solymosiné, hogy azért ígérték, mert idegen leányt akartak oda hozni. Solymosiné : Azt nem tudom, nem is gondoltam miért mondja azt, vagy miért ígér.. Szeyffert: Azt nem hitte, hogy azt akarják, hogy idegen lányt fogadjon a maga gyermekének? Solymosiné: Akkor még eszembe nem jutott, hogy idegent hoznak-e, vagy miért mondják. Heumann: Maga azt mondja, hogy a kérdéses szombaton maga is templomban volt és tudja, hogy a gyanú vagy vád nem igaz. Eszlárnak melyik részében lakik maga ? Tanu: Uj-Faluban. Heumann: Mikor a templomból kiment, merre ment? Tanú : Együtt mentünk ki, és egy rész ment az Uj-Faluba, más rész az Ó-Faluba. Heumann: De maga merre ment ? Tanú : Atyám felé mentem. Heumann : A többit is látta, hogy merre ment ? Tanú: Egy rész ment az Uj-Faluba, más része Ó-Faluba. Heumann: Uj-Faluba ki ment magával ? Tanú: Én nem mentem Uj-Faluba, hanem felmentünk mindnyájan és láttam, hogy egy sor ment Ujfaluba, más rész Ó-Faluba. Heumann: Kikérdezte-e magát a vizsgálóbíró arra nézve, hogy a templomba mikor ment be és mikor jött ki ? Tanú: Nem. Eötvös: Itt a vizsgálati iratokban nyoma van annak, hogy azon a napon, mikor maga azon ajánlatot tette Solymosinénak, sok zsidó sereglett össze Eszláron és a mellete levő után; igaz ez vagy nem igaz ? Tanú : Egynehányan jöttek, mert mind az volt a hír, hogy arra felé ment egy lány, és mondták, hogy éppen úgy néz ki, mint Solymosi Eszter; jöttek nézni hogy igaz-e ? Eötvös: Voltak ott sokan zsidók ? Tanú: Voltak egynehányan. Eötvös: Hová valók voltak ezek ? Tanú : Lökre való volt, akit ismertem, a többieket nem tudom. Eötvös: Mennyien lehettek azok ? Tanú : Amint én láttam, 6—8-an. Eötvös: Azután honnan jött az a leány, ki látta ? Tanú : A sz.-mihályi korcsmárossal, felesége és dohányosok láttak egy leányt, beszéltek vele és a gyanú jött, hogy az Eszter lehet. Eötvös: Mire alapították azt a gyanút ? Tanú: Mert úgy néz ki, mint le volt írva, és csakugyan fel is keresték azt a leányt, de nem Eszter volt és később kitűnt, hogy a tanyának ment. (Bevezettetik Einhorn Józsefné tanú). Elnök: Mi a született neve ? Tanú: Rosenberg Eszter. Elnök : Nincs valami atyafiságban Rosenberg Hermannal ? Tanú: Nem. Elnök: Hol született ? Tanú : Villmányban. Elnök: 23 éves, férjes, gyermekes, korcsmárosné, lakik Eszláron. Mióta Solymosi Eszter eltűnésének a hite Eszláron keletkezett, találkozott-e és beszélt-e valamikor Solymosinéval ? Tanú : Nem emlékszem, hogy beszéltem volna vele, hanem láttam az utczán több asszonyok között és a többek között beszéltem ő vele is; hogy hozzá beszéltem volna, arra már nem emlékszem. Elnök: Mi volt a beszédjük tárgya ? Tanú: Azt mondták az asszonyok, hogy ha Solymosi Eszter megkerülne, a zsidók oly boldoggá tehetnék Solymosinét, hogy férjhez is adhatná vele a leányát. Elnök: Azt a keresztény asszonyok beszélték ? Tanú : Igen. Elnök: És maga nem beszélt semmit ? Tanú : De én is mondtam, hogy úgy lenne hogy ha megkerülne, oly boldoggá tennék, hogy férjhez adhatnám. Elnök: Összegről volt említés? Tanú: Nem, csak annyi volt a szó, hogy boldoggá tehetnék. Elnök: Kihallgatása alkalmával azt monta, hogy talán ezer forintot kapna az izraelitáktól. Tanú : Nem. Bocsánatot kérek, semmi összeget nem említettek. Elnök (Solymosinéhoz): Beszélje el maga, miként történt ez a nyilatkozata ? Solymosiné: Jöttem a faluból, csakis azon a napon történt ez is, pünkösd második napján . .. Elnök: Lichtmannal beszélt-e ugyanazon a napon ? Solymosiné: Amint jöttem, a korcsma ajtóban egyedül künn állott és megszólított: »Valamit mondok én magának, hát tud-e maga valamit a leánya felől. Mondja meg az isten áldja meg, kap maga kétszáz frtot, milyen jó lesz ez, férjhez adhatja a leányát. Tanú : Én nem mondtam, hogy kétszáz forintot. Solymosiné : Úgy mondtam, amint szájából hallottam, maga mondta. Tanú : Mikor a vizsgáló biró előtt kihallgatták, akkor ezreket is mondott és most már kétszáz forintot. Solymosiné: Nem mondtam én. Tanú: A vizsgáló biró úr mondta, hogy ezreket mondott. Solymossiné: Én sem ezret, sem százat, sem semmi összeget nem mondtam, hanem azt mondtam, hogy oly boldoggá tenné az izraelitákat. Elnök: Csak ketten voltak akkor ott. Solymossiné: Csak egyedül ketten. Szeyffert: Én annyira jelentéktelennek tartom a tartom a tanú vallomását, hogy az eskü tárgya elég lehet, és így a tanút el lehetne bocsátani. Nincs szükség reá. Székely Miksa: Engedelmet, egy pár kérdést intézek a tanúhoz: Kinek a szomszédságában lakott maga? Tanú: Lánczy Gáborné mellett. Székely: Hát a zsidók közül ki van közel magához ? Tanú: A legközelebbi szomszéd Lichtmann, akkor pedig. Einhorn-Mór Székely : Hát Braun Abrahámmal nem szomszéd ? Tanú: Igen. Az is velünk átellenben lakott. Elnök: Mondja meg pénteken nem kért e magától valamit Braun Abrahám ? Tanú: Igen. Szombaton, ápril 1-én. Elnök: Nem kért semmit Braun Abrahám ? Tanú: Igen befőttet kért. Székely Miksa: Hát szombaton ápril 1-én? Tanú: Nem kért semmit ? Székely: Hát pénteken mért kért? Tanú: Azt mondta, hogy beteg a férje. Elnök: És maga ezt elhitte neki? Tanú : Hittem, mert kijöttem a korcsma elé és láttam Braun Ábrahámot öltözetlenül kijönni, láttam, hogy beteges. Elnök: Mikor látta ezt ? Tenu : Szombaton reggel, nemsokára, hogy férjem elment a templomra. Elnök: Mely idő tájban ? Tanú: Jó 9 órakor. Elnök: Később nem láttam ! Tanú : Nem. Elnök: Hát délután? Tanú: Nem emlékezem, hogy láttam volna. Elnök: Szokott beteges lenni, ez a Braun ? Tanú : Nem nagyon szokott, akkor beteg volt. Elnök: Tehát maga szerint nem feküdt, hanem látta őt kint ? Tanú: Láttam kijönni, felöltözetlenül a kapuba is láttam, hogy beteges. Elnök : Ezen vallomás is jelentéktelem Tanú : Azt is tudom, hogy kérem, Braun Ábrahámné egy kis vajat kért férjének, levest csinálni. Nyíregyháza, jan. 25. (Saját tudósítónktól.) A mai tárgyalás a szombati szenvedélyes jelenet hatása alatt, kínosan kezdődött. Látható mérsékletet tanúsítottak az elnök, az ügyész és a védők egyaránt. Szeyffert az elnök bejelentése után tudomásul veszi a tett intézkedéseket, csak kérte, hogy az újabb tanúk és vádlottak személyes szabadsága zsandár őrizettel ne korlátoztassék. Eötvös hozzájárul e felszólaláshoz és törvénytelennek kéri kimondani az alispán őriztető eljárását. Az elnök kijelentette, hogy intézkedni fog, de az alispán eljárását nem bírálhatja. Friedmann védő megcáfolja azt a hírt, mintha őt egy magas rangú katonatiszt provocálta volna. Nyilatkozata igen csillapítólag hatott. Ezután a tárgyalás nyugodtan folyt. Eredménye, hogy két tanti bizonyította Braun és Schwarcz alibijét, másik kettő pedig Buxbaumét. Grosz Farkas bizonyította a sakterek eltávozását a templomból. Hári András bizonyítja, hogy felesége Eszternek ruhát ígért, míg Rosenberg vallja, hogy Smilovics börtönéből levelet küldött, zsidóul kérve, vallja be bűnösségét. Eötvös óhajtja constatálni várjon a börtönkezelés hibáiban történt-e vizsgálat. Taubné esküvel erősíti, hogy az ételt haza Zsófi hozta, Solymosi Zsófi ezt tagadja. Friedmann constatálja több tanúnak makacs ragaszkodását bebizonyított valótlanságokhoz. A mai ülésen az elnök mögött nők már nem jelentek meg. Nyíregyháza, jan. 25. (Saját külön tudósítónktól.) A szünet után a tárgyalás izgatott menetet vett. Láposi Julianna látta Esztert eltűnése napján délután egykor látta beszélni Zsófi testvérével, látta szomorúnak . Zsófi ma már azt állítja, hogy tizenegykor beszélt Eszterrel. Eötvös constatálja Zsófi hazugságait, hogy a találkozás idejét délután háromtól délelőttig variálja. Bakó csendlegény kísérte Móriczot Recskyhez és azt állítja, hogy Móricz önkényesen vallott, bántalom nélkül késő éjig. Friedmann állandó fölszólalására Bary a teremből kimegy. Péczey írnok szerint Móricz rábeszélésre vallott, mikor biztosíták, hogy a zsidók nem bánthatják, vallomásra bírta talán, hogy fenyegették börtönnel. Szeyffert keresztkérdései megzavarják Péczelyt, ki felelni többé nem tud. Eötvös kéri a tárgyalás befejezését. Heumann constatálja, hogy Péczely hazudta azt, hogy Móricz ismerte Esztert. Scharf József: Maga tanította rá. A tárgyalás rendkívüli izgalmak között végződik. hírek. Junius 25. — Vik Ferdinand császár és király halála emlékéül az ünnepélyes gyász isteni tisztelet folyó évi junius 28-án délelőtti 10 órakor fog a várbeli helyőrségi templomban megtartatni. — A főv. pénzügyi és gazdasági bizottsága ma délelőtt 10 órakor Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, s elsősorban a városligeti helypénzszedési jog bérbeadására mára kitűzött árverést tartotta meg. Jelentkezett összesen 3 ajánlattevő: Markovics L., Eisner Mór és Pinkasz Manó. A bérlet 1883. aug. 1-étől, 1886. ápril 30 ig köttetik meg. Markovics L. az egész időre 267 frt 28 frt, Pinkasz Manó 240 frt évi bért, Eisner Mór pedig 330 frt évi bért ajánlott. A bizottság Eisner ajánlatát, mint legkedvezőbbet fogadta el. A városi középületeknek ez évi nov. 1-től, 1884. október 31-éig leendő pirszén szükségletének szállítására csak egy ajánlattevő: a gázgyár részvénytársaság jelentkezett, ajánlkozva 100 klgramm kőszént 1,50 ktért szállítani. Ajánlata elfogadtatott. Ugyan ez időtartamra a tűzifa szállítására vonatkozólag kiirt árlejtésre 2 ajánlattevő érkezett: Luczenbacher Pál utódai és Schlanger Ignácz. Luczenbacher Pál utódai a következő ajánlatot teszik: egy méter öl cserfa 19 forint, bükkfa 17 forint, tölgyfa 17 forint. Schlanger Ignácz: egy méter öl cserfa 17 frt 50 kr., tölgyfa 15 frt 95 kr. A pénzügyi bizottság, minthogy az árlejtés eredményét nem tartja kielégítőnek, az árlejtés újabbi kiírását határozta el s kimondta azt is, hogy az ajánlattevők ajánlataikban kötelesek arra vonatkozólag is nyilatkozni, hogy honnan fogják a fát szállítani. Földvári Mór a molnár-utczai Simonyi-féle ház megvételére újabban megint ajánlatot tesz a fővárosnak s kinyilatkoztatja, hogy hajlandó a bizottság által már megállapított 12.000 frt vételárat megadni. A bizottság ajánlani fogja a telek eladását a tanácsnak. Nicholson W. Fülöp gazdagépgyáros a régi váczi temetőben egy városi telek megvételére tett a fővárosnak ajánlatot. A telek 2627 négyszögöl s e teleknek egy külön hátulsó része. Nicholson a nagy telekért négyszögölenként 16 frt vételárat ajánl föl, a hátulsóért 9 frtot. A pénzügyi bizottság, minthogy annak idejében egy kiküldött albizottsága a nagy telek árát f ölenként 18 frtban szabta meg, az ajánlatot nem fogadta el. A magyar királyi államvasutak igazgatósága a kőbányai állomásról a Barber-féle sörfőzőbe vezető szárnyvonal létesítésére szükséges mintegy 170 □ öt telek átengedését kéri a fővárostól. A Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt kiküldött albizottság a kért telek vételárát □ ölenként 2 frtban szabta meg, kikötötte azonban, hogy az igazgatóság vegye meg a 170 □ öthöz azt a 50 □ ölnyi területet is, mely különben egész különállólag a főváros nyakán maradna s annak semmi hasznát nem vehetné. Az államvasutak igazgatósága e feltételek elfogadására nézve már nyilatkozott s azt a pénzügyi bizottság is elfogadta. — A m. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. k. vas- és aczélgyár igazgatósága, a kőbányai után mintegy 90 négyszögölnyi terület átengedését kéri a fővárostól. A kért területen a kőbányai lóvasút egy kitérője megy keresztül s a pénzügyi bizottság e kérdést előbb tisztázandónak tartja. Budapesti áru- és értéktőzsde. Június 25. Gabonaüzlet. A búzaüzlet ma csendes irányzat mellett indult meg. A kínálat mérsékelt, a vételkedv gyenge volt. Elkelt körülbelül 15,000 méter mázsa finom búza változatlan árakon, míg alárendelt minőségűek gyengén tartott, közbe-közbe olcsóbb árakon. Rozs 10 krajczárral olcsóbb; árpa változatlan; zab és tengeri lanyha, de árban szintén változatlan. Következő kötések történtek: Búza, tiszavidéki: 100 mm. 82 k. 11 frt 25 kr, 100 mm. 80-5 k. 11 frt 05 kr, 1000 mm. 80 k. 11 frt 05 kr, 100 mm. 80 k. 10 frt 90 kr, 300 mm. 80 k. 10 frt 90 kr, 100 mm. 78 6, 100 mm, 78 k. 10 frt 45 kr, sárga, 3500 mm. 75’5 k. 10 frt 10 kr, sárga Pestmegyei: 1000 mm. 79 k. 10 frt 60 kr, 700 mm. 78 k. 10 frt 75 kr, 100 mm. 76 k. 10 50 ki1, 100 mm. 78’6 k. 10 frt 60 kr. Fehérmegyei: 1000 mm. 78 k.10 frt 60 kr, 300 mm. 76’5 k. 10 frt 20 kr. Bácskai: 100 mm. 78 k. 10 frt 70 ki’, 100 mm. 78 k., 100 mm. 77’5 k. 10 frt 60 kr. Tolnai: 1400 mm. 80 k. 11 frt. Marosi: 700 mm. 78 4 k. 10 frt 30 kr. Felsőtiszavidéki: 600 mm. 78’2 k. 10 frt 30 kr. Északmagyarországi: 100 mm. 78'3 k. 10 frt 40 kr, 100 mm. 78 k. 10 frt 35 kr, 100 mm. 78 k. 10 frt, 100 mm. 77 5 10 frt 01 áh: 2700 mm. 75’9 k. 9 frt 70 kr, mind három hónapra. Árpa: 100 mm. 7 frt 30 kr, 200 mm. 7 frt 35 kr, 100 mm. 7 frt 25 kr, készpénz. Zab: 100 mm. 6 frt 55 kr, 500 mm. 6 frt 55 kr, 300 mm. 6 frt 621/8 krajczár, készpénz. A határidőüzletben ismét lanyha irányzat kapott lábra. Búza őszre 10, tengeri 5 krajczárral olcsóbb, zab változatlan, de nem is volt benne forgalom. Repcze szilárd. Eladatott búza őszre 10,74 írttól 10 70 írtig, tengeri julius—augusztusra 6.63 írton, 1884. május—júniusra 6.37 és 6.38 írton, repcze 15 forinton. Jegyzéseink: Szokványbuza őszre 10.72—10.74. — Bánáti tengeri május—júniusra 6.63—6.66. — Bánáti tengeri julius—augusztusra 6.63—6.66. — Szokványzab őszre 6.57—6.60. — Káposztarepcze 1883. aug.— szeptemberre 147/8—147/g. Értéküzlet. (Reggeli tőzsde.) Tudósitási tisztünknek ma nagyon könnyen megfelelhetünk. Az üzletre semmi sem buzdított, mert a mai újságok, jók, rosszak (ilyen is van) mind nem újságok többé. A hangulat inkább az eladásra hajlandó volt és az is maradt az egész napon át, de itt is csak kisszerű volt a mérték. Jegyezünk: Új aranyjáradék 89.80—89.671/2—89.70 — 5 százalékos papírjáradék 87.35—87 30. — Osztrák hitelrészvények 304.20—303.90—304. — Magyar hitelbank-részvények 302—301—301.75. — Magyar leszámítoló bank-részvények 88.50—89.25. A zárlat 11 óra 15 perczkor igen csendes volt. A déli tőzsdén a csökkenés tovább haladt a maga lassú lépésében, de a zárlati árak némi javulást mutatnak. A forgalom csak hitelrészzvényekre szorítkozott. Jegyezünk: Uj aranyjáradék 89 70, prolongatio 2 kr. — Papirjáradék 87.32 2, prolongatio ingyen. — Osztrák hitelrészvény 303.90—303.30—303.50. — Magyar hitelrészvények 301.50—301—301.50. — Leszámítoló bank-részvények 89. — Osztrák-magyar államvasutr. —.—. Anglobank 110.75. — Unió 116.50. Egyebek egyáltalában nem emlittettek. Dijbiztositások is olcsóbbak lettek volna, ha forgalom lett volna bennök. Holnapra 3 —3.50 frt névlegesen. Arany és valuták változatlanok. Napoleon-arany 9.50. A zárlat 1 óra 30 perczkor felette csendes. Csa aranyjáradék maradt 89.65-ön kínálva. Felszámolási árfolyamok: Magyar 4°/-os aranyjáradék...............................89.75 » 5 /-os papírjáradék...............................87.50 » általános hitebank......................... 302.— » pénzváltó- és leszámitolóbank . . 89.— » Jelzálogbank...................................—.— Osztrák hitelintézet................................... 304.— Angol-osztrák bank................................... —.— »Union«bank.............................................—.— Tiszai és szegedi kölcsön.............................. —.— Előfordult kötések. Magyar 4 százalékos aranyjáradék 89.70, magyar 5 százalékos papirjáradék 87.40—87.35, szőlődézsma-váltsági kötv. (100 írtja) 98, budapesti bankegyesület részvénytárs. 101, bpesti iparbank 30, magy. ált. hitelbank 301.75—301.50, magy. lesz. és pénzv. bank 89, Henger-malom 650, pesti közúti vaspálya 416, bpesti Hl. ker. takp. 66, osztrák-magyar 8 fztos arany 9.50. Vízállás 1883. junius 25 Főszerkesztő: CTóheti 20 kór. Felelős szerkesztő: "Visi Imre. Méter: Méter Névszerint Ö 1 Változik Névszerint O | Változik faluit |alatt fölött |alaiti | .i l.-l Duna Tisza Pozsony 4.541 — áradó M.-Sziget 1.00 — áradó Komárom 4.69.— áradó Beregsz. I — — Budapest 5 *00. — áradó Sárosp. 1 .68 — — Mohács 5.88 — • áradó Szatmár 0.08. — — Vukovár — — — Tokaj 2.21— áradó Újvidék 5.40 — áradó Szeszed 4.44 — apadó Pancsova 3.61 — apadó Szolnok 2.69 — apadó Orsova 3.78 — apadó Körő Dráva B.Gyula 0.76 - apadó Barcs 2.14 — apadó Gyoma — 1 — — Eszék 3.68 — apadó Maros Arad — | — — Száva I Sziszek2.45 — apadó Béga Mitrovicza — — I — Temesvár 0.66 — apadó Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, báró tok-tere, Athenaeum-épület