Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-13 / 161. szám
Budapest, junius 12. Akik távol vannak, azoknak nincs igazuk. Akik oda hagyják a küzdtért, azok meg vannak verve. A Parlamentarismus szempontjából nincs igaza Bennigsennek, mikor porosz országgyűlési és német birodalmi képviselői mandátumát letette. Ha a kormányt pártja cserben hagyja, beadja lemondását. De micsoda Parlamentarismus volna az, ha a bukott miniszterek egyszersmind kilépnének a parlamentből ? Nincs egyetlen nevesebb férfia a Parlamentarismus történetének, ki összeütközésbe nem jutott volna saját pártjával, s ha ezek minden confliktus után siettek volna menekülni a politikai küzdtérről, ugyan mivé lett volna a Parlamentarismus? Ha valaki híres ember, pártvezér, országos tekintély, annál kevésbbé szabad korolánkodnia, és akár az etruskokhoz, akár falusi magányába menekülnie. Legkevésbbé, ha eszmét képvisel. Bennigsen pedig híres ember, pártvezér, országos tekinély volt. Eszmét képviselt. Neve zászló volt. Múltja politikai programja. Nincs senki Németországban, a kinek nevéhez a liberalismus annyi nemes traditiója fűződnék. Azon liberalismusé, mely nem rombol, hanem épít, nem provokál, hanem békít, nem forgat fel, hanem fentart, nem czibálja előre idő előtt a fejlődést, hanem nehéz napokban megóv a visszaesésektől. Szóval a mely liberalismus valódi szabadelvűség és nem radicalismus. A mely a haladás természetes vezetője, fokmérője és nem roham. A mely a béke és nem a háború. Ezt a liberalismust képviselte Bennigsen Németországban. Képviselte Bismarcknak elvekre nem tekintő vaskezű politikája és a fortschinderek radicalismusa közti átmérő közepén. Az ő eszméi s politikája képezték az ütközőt, mely a szélsőségek összecsapását enyhítette. Igaz, hogy mikor a szélsőségek harczolnak, heves rohamban zúdulnak egymás ellen, akkor a mérsékeltek szenvednek legtöbbet. Az üllő és a kalapács közé jutnak. De nagy, hazafias szolgálatot tesznek. Nem hiában áldozzák fel magukat. Megmentik az eszmék folytonosságát, fentartják a liberalismus hagyományait, így áldozta fel magát a franczia restauratió idején a reactió és a radicalismus közé szorult kis mérsékelt csoport. De megmentette a liberalismust. Győzött úgy a visszalépés, mint a radicalismus felett. Hova fejlődik vala a franczia közszellem, ha a reactió és radicalismus harcteréről elmenekül Roger Collard, Guizot, Thiers, s X. Károly és a torlaszok jelszavai egyedül hangzottak volna? Nem leendett szabad elmenekülnie Bennigsennek sem a porosz és a német parlamentáris harcz küzdteréről. Igaz, hogy sem a porosz országgyűlés, sem a német birodalmi gyűlés nem valódi parlament. De talán inkább azzá lesz, ha a parlamentarismusnak legkitűnőbb német képviselője félrevonul? Igaz, hogy Bennigsen legújabban kétszeres vereséget szenvedett. Felültette, s azután csúffá tette a kanczellár. Az egyházpolitikai kérdésben pedig cserben hagyta pártja. Ő egyezkedni akart, a liberálisok nem. De Bennigsen visszavonulása következtében Bismarck tán válogatósabb lesz eszközeiben, talán kevésbbé éles modorában? És talán a liberálisok megjavulnak, okosabbakká, tapintatosabbakká lesznek ? Bizonyára nem. A porosz és a német parlamentáris viszonyok egy cseppet sem változnak kedvezőbbekké, sőt Bennigsen kilépése következtében határozottan rosszabbakká lesznek. Bismarck eljárása sérthette, pártjának magatartása elkeseríthette Bennigsent. De mandátumának letételére egyik körülmény sem ok. A sértett önérzetnek lehetett volna más kifejezése, az aggodalomnak más nyilatkozata. Akinek neve zászló, annak helyén kell maradni, habár a harczban sebet kapott. Aki vezér, annak nem szabad megfutamodnia, habár mellőle mindenki elszalad. Aki eszmét képvisel, annak ki kell tartania, habár egyedül áll. Ha a zászló elbukott, elveszett a csata. Ha a vezér indítja a futást, megszalad az egész harczi sor. Bennigsen lemondása a német mérsékelt liberalismus lemondása. A liberális pártot kiharangozták a porosz országgyűlésen és a német birodalmi gyűlésen. Bennigsen nem volt a német elvlovagló liberálisok fajából. Nem gyűlölte Bismarckot rendszerből. Hiszen bizalmi embere volt. Átértette, hogy Bismarck önkénykedő politikájának nagy nemzeti alapja van. Hogy a vaskezű cancellár nem elvből kormányoz vaskézzel. Conservativismus, clericalismus, liberalismus, radicalismus rá nézve puszta szavak, melyek mit sem nyomnak politikájának mérlegén. Ő kormányozni akar, mindenáron meg akarja szilárdítani a német egységet. E czélra jónak tart minden eszközt. Ha a liberálisokka kormányozhat, kormányoz vala ezekkel mindvégig. De ezek felmondták a szolgálatot, a kanczellár eldobta kezéből őket, mint a megunt játékszert. Másokkal tett kísérletet. A conservativekkel csinál most a liberalismussal ellentétes politikát. A szabadelvűség nagy válságba került Németországban. A visszalépő irányzat onnét terjed tovább Európában. A kavargó eszmeáramlat onnét tört be Ausztriába és hozzánk. Agráriusainkat Németországnak köszönjük. Hasztalan tiltakozunk a német szellem befolyása ellen. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy a germán szellem befolyása alatt állunk, mint éppen az agrárius irányzat. Az európai áramlatok Németországon át jönnek hozzánk. Az eszmék széljárásának ez az útja felénk. Bennigsen tehát úgy a német, mint átalában az európai liberalizmus ügyének ártott, midőn visszalépett. Igaz, hogy a német szellemet meg nem állíthatta volna visszaforduló útján. De mérsékelte volna a hátrafelé rohanó ár erejét. Bismarckot fel nem tartóztathatta volna nagy német czélokat és nem politikai elveket követő politikájának ösvényén. De a reactió merevségét az ő békítő szelleme enyhíthette volna, így szolgálhat vala a német és az európai liberalismus ügyének. Nem tette, félre vonult. Visszalépése a német liberalismus legnagyobb csapása, melyet ez az utóbbi évtizedekben szenvedett. A szélsőségek most ütköző nélkül csaphatnak össze, hogy a roham hatása annál rombolóbb legyen. S ami el fog tiportatni, az a német liberalismus lesz. A theoriákat űző német professorok meg nem fogják menteni. A jövő mégis a szabadelvűségé, még Németországban is. Ha egyelőre félre is van tolva, sőt megsemmisülni látszik, a hatalom várományosa mégis a liberalismus. Bismarck fogja restaurálni, mihelyt német nemzeti politikája czéljaira jut, vagy a liberalismus alkalmazkodni fog e czélokhoz. De ha ez évekkel később következik be, ha a visszalépő irány erőszakosabb lesz, ezért a történelem előtt viselni fogja a felelősségnek őt megillető hányadát Bennigsen Rudolf. Budapest, június 12. Diplomata, politikus, üzletember, a szélrózsa minden irányában, szét megy pihenni; még az igazságszolgáltatás is szünetelni fog, bizonyos tekintetben; csak a közigazgatás képezi azt az örökmozdonyt, melynek szünete nincs. Ezért legnehezebb ennek a reformja, ezért legnagyobb a felelőssége, leghálátlanabb a szerepe, és ezért részesül legkevesebb elismerésben. Mert nem lehet bemutatni azt az állapotot, amikor nem működik, és kilesni azt a pillanatot, midőn szervezetében vagy közegeiben reformot létesíteni lehet, sőt csaknem lehetetlen azt is bebizonyítani, hogy milyen mértékben fejlődik és milyen befolyást gyakorol az ország viszonyainak consolidatiójára és fejlődésére. Ezért nemcsak nálunk, hanem másutt is általánosan bevett szokás a közigazgatást és főleg a rendőrséget korholni. Ha az ember összeállítaná a napilapok véleményét, főleg az utóbbira vonatkozólag, meggyőződhetnék arról, hogy a világ minden nemzetének, minden nyelven azt hirdetik, hogy az ő rendőrsége a »legrosszabb.« Ezt a mondást úgyszólván szereotapoztatni lehetne, hogy meggyőzzünk mindenkit, miszerint ez sem olyan eredeti mondás és új felfedezés, hogy azt csak a mi állapotainkból merítettnek lehetne tekinteni. Csak közelebbről is, mikor Párisban fényes nappal rabolták ki a Palais Royal egyik ékszerész boltját, az »ismeretlen« tettesek, vagy mikor pékek boltját törte fel a tömeg és »rendőrt látni« nem lehetett; vagy Bécsben a nappal elkövetett betörések és rablások leírása mindig azzal a mondattal van fűszerezve, melyet nálunk is alkalmaznak, főleg a fővárosban, valahányszor valami szerencsétlenség vagy rémtett történik. Igaz, hogy másutt kíméletesebbek az elnevezésekben, és a rablókkal, zsebmetszőkkel és csirkefogókkal egy polczra és egyenlő elnevezés alá nem helyezik a rendőrséget, ami ennek morális erejét és tekintélyét bizonyára sem önmaga, sem mások előtt nem igen emeli; de hát azt is meg kell adni, hogy éppen olyan következetes makacssággal tagadnak meg rendőrségünktől minden elismerést, midőn arra alkalmat szolgáltat, így senkinek sem jut most már eszébe, hogy a Majláth-féle gyilkosság tényezőit, 12 óra alatt megjelölte és az első biztos nyomon haladva, kézre is keltte, hogy a Landauer-féle betörés tetteseit, igaz, hosszú idő alatt, kinyomozta. Sőt ellenkezőleg, mert Spangát egy időre épp úgy elszalaszta, mint a bécsi rendőrség, azt megvezérczikkezték , de kézrekerítését csak akkor énekelték volna meg, ha a bécsiek vagy triesztiek eszközölték volna, természetesen olyan formán, hogy a számlát a mi rendőrségünk becsülete fizette volna meg. Igaz, hogy éppen közelebbről is, egy sajnos megvesztegethetési eset, árnyat vetett rendőrségünkre. De elő szokott ez fordulni másutt is, csakhogy sehol sem szokás az egész szervezet és személyzet becsületének rovására írni egyesek bűnét, melylyel minden társadalmi és hivatali testületnél találkozni szoktunk. Eszünk ágában sincs, akár specializer a fővárosi rendőrséget, akár egész közigazgatásunkat teljesen jónak és hibátlannak mondani ; hiányait, hibáit ismerjük, és ha elfogulatlanul, tárgyilagosan kimutatva, bizonyítva vannak azok, származzanak bár a szervezetből vagy az egyénektől, bizonyára nem mi lennénk az utolsók, kik e hibák előtt szemet nem hunyva, az orvoslást követelnék. De éppen a legpregnánsabb esetképpen és talán a nehéz helyzeténél fogva is legtöbb hibát elkövető fővárosi rendőrséggel szemben is divattá lett részrehajlásra akartunk rámutatni, mert meg vagyunk győződve, hogy ez nemhogy előmozdítaná a javulást és jóvátenné a mulasztásokat, amit az alapos és igazságos kritikától mindig várni lehetett, hanem az illetőknél még bizonyos fásultságot és levertséget idéz elő, mely a hibákat és mulasztásokat csak súlyosbítja és megörökíti. Másfelől pedig, ezzel kapcsolatban, azt akartuk kiemelni, hogy ezen a téren a legnehezebb a reform, sőt csak a javítás is. Mert rendszert változtatni a közigazgatásban végtelen nehéz, a rendőrségnél pedig nem is követeltetik. A siker titka pedig úgy az egész közigazgatásra, mint a rendőrségre nézve, nem annyira a rendszerben, mint a közegek képességében és jellemében van. És ezt egy napról más napra megteremteni vagy újjáalakítani nem lehet. Új elemekkel experimentálni pedig könnyen végzetes lenne. Mert úgy a közigazgatási, mint főleg a rendőri működés annyira a gyakorlattól, a hely és emberismerettől függ, hogy csak a folytonos foglalatosság képesíti még azokat is, kik a pályára hivatottsággal és előkészülettel lépnek, a magasabb és nehezebb feladatok teljesítésére. Ezért tartjuk helyesnek a reform és javítás tekintetében azt a rendszert, melyet Tisza Kálmán követ, ki intézményekre, épp úgy mint a személyzetre nézve, a fokozatos fejlesztést és javítást tartja legkevesebb kockázattal járónak,és az alantas közegek képeztetésével és előhaladásával akarja a személyzetben levő hiányokat biztosan kiküszöbölni. Ha e helyett , akár a rendszerben, akár a személyzetben egy nagy felforgatást vett volna czélba, csak azért, mert bizony a mostani állapotokkal senki sem lehet teljesen megelégedve , akkor kockára tett volna mindent és valószínűleg keveset nyert volna. Mert új rendszer és új emberek bizonyára éveken át csináltak volna sokkal több kárt, ha még olyan tökéletesek lettek volna is, mint amennyi van a fokozatos fejlődés, reformálás és javítás mellett azonnal ki nem irtható régi hibák vagy hiányokban, melyek akár a rendszerrel, akár az egyénekkel függnek össze. Kolozs megyéből írják nekünk: A belügyminisztérium megyénk közgyűlésének azon határozatát, melylyel az eddig fennállt hét járás helyett nyolczat kívánt rendszeresíteni, nem erősítette meg s újabb megfontolás végett a megyéhez leküldte. Minthogy a megye e határozata megfelelt a bizottság régebbi kívánalmainak s az ellen csak a kisebbség remonstrált, mely az uj megyeszervezés alapján Kolozs megyének jutott mintegy 13.000 forintnyi új dotatívemelést a hivatalnokok fizetésének egyszerű jobbítására kívánja fordítani, akik ennélfogva a megye ide vonatkozó határozatában jobbára a kisebbség mellett szavaztak is, alig szenved kétséget, hogy a megye többsége előbbi határozatához ragaszkodni fog. A megyék járásainak, az 1883. XV. t. sz. értelmében való uj beosztásáról, a járási székhelyek, valamint a tiszti fizetések és illetmények megállapításáról alkotott szabályrendeletek közül újabban belügyminiszteri megerősítést nyertek a következők: Sopron megyéé, mely az eddigi 7, Bars megyéé, mely az eddigi 5, Szatmár megyéé, mely az eddigi 9, Hajdú megyéé, mely az eddigi 2, Moson megyéé, mely az eddigi 3, Tolna megyéé, mely az eddigi 5, Békés megyéé, mely az eddigi 7, végül Temes megyéé, mely az eddigi 11 járást továbbra is fentartotta. A 63 megyei törvényhatóság közül eddigelé 62 már felterjesztette a szabályrendeletet s az utolsót t. i. Pozsony megyéé is legközelebb várható. Társaszégek tagjainak jogosultsága, a virilis bizottsági tagságra. Egy előfordult eset alkalmából, a belügyminiszter kimondotta, hogy a társas czégek tagjai, csak azon esetben bírnak jogosultsággal, a virilista névjegyzékbe való felvételre, ha a czég összes évi adójából a czég egy-egy tagjára egyénenkint eső rész megüti azon összeget, amely az illető törvényhatóságban a virilis névjegyzékbe való felvételre megkivántatik. — Ebből következik, hogy az egész évi adóösszeg a czég egyik tagjának a virilis névjegyzékbe való felvételére, habár az felülhaladná is azon összeget, melylyel a névjegyzékbe az utolsó virilis felvétetett, — de az évi adóösszeg fele kisebb ezen legutóbb említett összegnél, — nem adja meg a jogosultságot a virilista névjegyzékbe való felvételre. Az alexandriai mészárlás történetéhez. Alexandriában múlt szombaton végezték ki Szulejmán Daud (Számi) beyt, az általa elpusztított Consulok terének romjai közt. Előtte való nap még kísérletet tettek megmentésére néhányan az angol képviselőházban. Lord Churchill azt kívánta, hogy a kormány haladék nélkül tegyen lépéseket és halasztassa el az ítélet végrehajtását az alexandriai haditörvényszék által. Az egyptomi alkirály — mondta a szónok — mindent elkövetett, hogy eltegye láb alól ezt az embert, aki bebizonyíthatta volna, hogy az alkirály maga volt szerzője az alexandriai mészárlásnak. Lord Dufferint megrémítették azok a bizonyítékok, amelyeket erre nézve eléje terjesztettek, és vonakodott büntetlenséget biztosítani azoknak, akik tanúskodhattak volna e tény mellett. A kormány megígérte, hogy tisztességes pert fognak indítani a vádlottak ellen. Szulejmán Száminak mégsem engedték meg, hogy tanukat hozhasson, okmányokat mutathasson be és keresztkérdéseket intézhessen az ellene valló tanuk ellen, az angol kormány köteles tehát pártját fogni ennek az embernek. Sir H. D. Wolff és Sir Stafford Northcote ugyanezt kívánják a kormánytól. Gladstone kijelenti, hogy a kormány nem kapott oly tudósításokat, amelyek megerősítenék Churchill adatait; a kormány tehát nem avatkozhatik ebbe az ügybe minden ok nélkül, de ő (Gladstone) megígéri, hogy rögtön megvizsgáltatja ezt az ügyet. Sir Stafford Northcote nincs megelégedve ezzel a felelettel és bejelenti, hogy az ülés végén még egyszer föl fog szólalni, mert az elitéltet elnémíthatják és nem fogja elbeszélni, amit el kellene beszélnie. Northcote csakugyan fölszólalt még egyszer de Szulejman Daudot «elnémították« mielőtt Gladstone beavatkozhatott volna. A chinai háború-pártról ír a »Temps« és idézi a sanghai angol lapot, amely szerint valóban van Chinában ily párt. Ennek hívei szívesen keverednének háborúba valamely idegen hatalommal, aminek az az oka, hogy némely mandarinok nem ismerik a sajáterejüket és más hatalmak erejét, továbbá, hogy madarinok dicsőségre vágynak. Így történt, hogy »a hetedik herczeg« és Czo-Czung-Tang az oroszok elleni háborúra izgattak annak idejében. Li- Hung-Csang tábornok azonban sokat beszélhetne azon idegenek erejéről, akiknek segítségével volt csak képes leverni a lázadást, de ő is hallgatott mindaddig, míg a béke érdekében érvényesíthette befolyását. Ezzel a tábornokkal tárgyal is most T rico a franczia követ Sanghaiban. Ha azonban most már elég erőseknek tartják magukat a chinaik valamely jelentékeny hatalommal való megmérkőzésre, ebben kiváló része van Li Hung-Csang egykori harertéri jelentéseinek, amelyekben kizárólag csapatjai tehetségének és tábornokai ügyességének tulajdonítja a lázadók ellen nyert diadalokat; európai szövetségeseiről majdnem soha sem tett említést, sem azon hatalmas támogatásról, melyet a szövetséges hatalmak flottája és katonái nyújtottak neki. Li Hung-Csang tábornok ezután elég tekintélyes összeget fordíttatott a chinai hadsereg felszerelésére és kitrombitáltatta ágenseivel China borzasztó tengerészeti készülődését A külföldi lapok ezen czikkei chinai nyelvre fordíttattak és a chinaiak elhitték, hogy országuk komoly ellenfél kezd lenni és meggyőzték magukat arról, hogy kiköthetnek Francziaországgal, Oroszországgal és Japánnal. Azonban maguk a chinaiak sem bíznak teljesen a sikerben Vong-Csing-Fu a »Chinese American« lapban nyilatkozik a franczia-chinai háború esetleges következményeiről és így szól: Ezen háború lesz próbaköve azon 200 millió dollár befektetésének, melyeket China védekezésre fordított. Ha most is elvezetnék China, örömmel és nyugalommal fogjuk lajtromozni azon kiváló emberek lefejezését, akik »a modern javítás« és a »civilizált költségek« élén állottak. Vong-Csing-Fu járt az utóbbi időben Amerikában s meggyőződött, hogy miképen teljesíttetik a chinai hadsereg részére egyik-másik megrendelés, úgy látszik, az idézett megjegyzés is erre vonatkozik. Cabinet-válság Belgiumban, Brüsselből jun. 8-kikelettel írják a»Po 1. Correspondent«-nek. A Frére-Orban cabinet mély válságban van most, és már combinatiók keringenek az új miniszterekről. E helyzetet a sokszor megtámadott választási rendszer teremtette. Most három osztályra oszlanak a választók. Az országos képviselőket azok a polgárok választják, akik 42 frank, a tartományi tanácsosokat, akik 20 frank, a városi tanácsosokat, akik 10 frank közvetlen adót fizetnek. Frére-Orbán nem akart beleegyezni a választási törvény módosításába, amely törvény a képviselők választását illetőleg az alkotmányba van foglalva és a senatus és a képviselőház háromnegyed szavazat többségével módosítható. Frére - Orbán különben ellensége az általános szavazati jognak. Frére-Orbán kabinetje, mely ismételve megbukott és újra győzött, azon pressio következtében, melyet a clericalisok a választókra gyakoroltak, kénytelen volt behozni a titkos szavazást. A clericalisok ezután ismét találtak módot, hogy az ő győzelmükkel végződjék a választás, a kormány tehát ismét több törvényt fogadtatott el, amelyek megcsökkentették a választók számát. A progressisták, akik folyton az alkotmány módosítását követelték, azzal a javaslattal léptek föl, hogy az adó alapján választókon kívül honoratior választók is legyenek, vagyis hogy az Olaszországban nem régen elfogadott törvényhez hasonló javaslatot terjeszszen elő a kormány. A kabinet feje, aki jobban ismeri a helyzetet, mint bárki más, vonakodva követte a pogressistákat erre a térre. A progressisták azonban gyűléseket tartottak, reform-egyleteket alakítottak, úgy, hogy a balpárt két töredéke közt, a liberálisok és progressisták közt még nagyobb lett az eltérés. A kabinet ezenkívül a múlt héten törvényjavaslatokat terjesztett elő, amelyek 22 millió új adók kivetését követelik. Ezek a javaslatok heves támadások tárgyai, mert új választók ez adók alapján nem fognak támadni, mert a többi közt a kávé, dohány és szeszes italok vámját is emelni akarja a kormány, amely czikkekből a munkásosztály fogyaszt legtöbbet, mert végre a tőzsdei ügyleteket is meg akarja adóztatni A szélsőbal kijelentette, hogy ellenezni fogja ezeket a javaslatokat. A kormány a választás módosítása végett is terjesztett elő javaslatot, amely az adó alapján választókon kívül honoratioroknak is ad választási jogot, de csak a tartományi és városi tanácsosok választására. A szélsőbal elégtelennek nyilvánította a választási rendszer ezen módosítását. Ha a szélsőbal ebben a kérdésben a jobbpárttal és a kormány ellen fog szavazni, a kabinet kisebbségben marad. Ebben az esetben valószínűleg progresisták fognak fölszólíttatni a kabinet megalakítására. Minthogy azonban ezeknek nincs többségük sem a parlamentben, sem az országban, elkerülhetlen lesz a képviselőház föloszlatása, de valószínű, hogy az új választások ismét a clericalisokat fogják kormányra juttatni. Táviratok. BéCS, jan. 12. (Eredeti távirat.) Pallavicini őrgrófnak Párisból való visszatérése alkalmából megbeszélték ma a Rothschild-csoport párisi értekezleteit. Ezek eredménye abban foglalható össze, hogy a csoport érzi a magyar aranyjáradék conversiójára nézve elvállalt erkölcsi kötelezettség fontosságát, de nem valószínű, hogy az operatio legközelebb ismét meg fog kezdődni. (»N. fr. Presse.«) Bécs, jun. 12. A »Wiener Abendpost« alaptalan koholmánynak nyilvánítja a »Vorstadtzeitung« azon közleményét, mely szerint Ziemialkowski miniszter szerencsét kívánt volna Kaminskinek tartománygyűlési képviselővé történt megválasztatása alkalmából. Bécs, jun. 12. Ma délután zivatar volt, mely többféle pusztítást okozott és melynek Heiligenstadtban egy 13 éves leány esett áldozatul. Páris, jun. 12. A »Temps« szerint a Shangaiban Tricou és Li-Hung-Csang közt folyó tárgyalások kedvező eredménynyel kecsegtetnek. Páris, jun. 12. A kamara Lavergne azon indítványát, mely szerint az 1882-iki bortermés némely fajainak szeszszel való keverése megengedtetik, 273 szavazattal 201 ellenében elvetette. Páris, jun. 12. (Eredeti távirat.) Itt kételkednek abban, hogy Európa hajlandó lesz támogatni Angliának Örményországra vonatkozó actióját, de a portával is tudatják, hogy közigazgatási reformokat főképpen saját érdekében is kell adnia Örményországnak. A tunisi capitulatiók fölött Olaszországgal folytatott tárgyalás sikert igér. Páris, jun. 12. A senatus osztályai bizottságot választottak a bírósági személyzetre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. A bizottságnak csak egy tagja pártolja a törvényjavaslatot úgy, amint van, ketten egészen ellenzik a reformterveket, nyolcan elvileg elfogadják ugyan a refomok létesítését, de a benyújtott törvényjavaslatot jelentékenyen módosítani kívánják. Róma, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az igaságügyminiszter körrendeletet intézett a felebbezési törvényszékek elnökeihez, amelyben fölszólítja őket, hogy mondjanak véleményt a Sciarra-téren tüntetők elleni perről és a 174. czikk alapján megindított többi perekről, amely czikk kiszabja a büntetést azokra, akik háború veszedelmének teszik ki az országot. A kormány külön czikket akar bevetetni a büntető törvénybe, amely lehetségessé teszi ily esetekben az állam közvetlen actióját. Ludolf gróf e hónap végén megy szabadságra. Az angol-olasz kereskelmi szerződés a jövő héten fog aláíratni. Róma, június 12. (Eredeti távirat.) A városi tanácsosok választásában 60 jelölt közt oszlottak szét a liberálisok szavazatai; a clericalisok több liberálist, köztük állami tisztviselőt és volt forradalmárokat is bevettek a jelöltek közé, és az ő jelöltjeik közül 10 választatott meg. Laibach, jún. 12. A városokban és mezővárosokban a tartománygyűlési választásoknál a nemzetiségi párt központi választási bizottságának valamenynyi jelöltje megválasztatott, kettő kivételével, kikre nézve Gottschee németajkú lakosaival megegyezés jött létre. Potsdam, jun. 12. Vilmos császár, Sándor bolgár fejedelem, a német trónörökös és Vilmos herczeg társaságában, ma délelőtt a homnstedti mezőn szemlét tartott a testőrezred fölött, melyet a bolgár fejedelem vezetett a császár elé. Berlin, június 12. A képviselőház az egyházi törvényjavaslatot 21 tagú bizottsághoz utasította és üléseit június 21-ig elnapolta. Berlin, jun. 12. A birodalmi gyűlés az 1884—85. évi költségvetést harmadszori olvasás után változatlanul elfogadta, mire Bötticher miniszter által császári üzenettel berekesztetett. Berlin, jun. 12. (Eredeti távirat.) A liberális lapok általában a helyzet szomorú jelét látják Bennigsen lemondásában, de meg vannak győződve, hogy Bennigsen nem hagyta ott véglegesen a politikai tért. A secessionisták orgánuma is nagyon sajnálkozik Bennigsen lemondása fölött. Bennigsen távozása, szerinte azt bizonyítja, hogy Bennigsen lemondott arról a reményről, hogy érintkezésbe jöhessen, vagy érintkezésben maradhasson a kanczellárral. A »Vossische Zeitung« azt írja, hogy Bennigsen lemondása igen fájdalmasan érintette Bismarck herczeget. Belgrád, június 12. (Eredeti távirat.) A »Szamuprava« közli azokat a sürgönyöket, amelyeket Garasanin miniszter váltott a tajcsári kerület főnökével a gamzigrádi lázongást illetőleg. A kerületi főnök ezt jelentette: körülbelül 400 paraszt trombitaszóra összecsoportosult, azután trombitával feladatott nekik a csatárláncban való előnyomulásra, tüzelésre és rohamra. Három negyedórás harcz után az átellenben fekvő magaslatra hátráltunk. Svetkovics őrnagy Telem volt. Kérek legalább egy zászlóalj rendes katonaságot. Garasanin miniszter kérdezte: »Ki em elég-e két escadron csendőr ? A kerület főnöke ezt felelte: »Nincsenek mind itt, és azt beszélik, hogy cserben fognak hagyni minket.« Garasanin miniszter ekkor ezt mondta: »Várjon a táviróhivatalban, elmegyek a királyhoz.« E sürgönyök a zavargás kezdetről szólnak. A tulajdonképeni harczról nincs még hiteles tudósítás. Az ügy annyiban bevégzettnek látszik, hogy a fegyverek pihennek. London, jún. 12. (Eredeti távirat.) Hírlik, hogy a chinai kormány titokban komolyan készül a háborúra, szaporítja hadihajóit és a chinai hajóbirtokosoknak azt ajánlja, hogy hívják haza hajóikat Malakkából és Cochinchinából (Neue freie Presse.) London, jun. 12. San Franciscoból kelt jelentések szerint a május 20-iki napfogyatkozásra vonatkozólag a Karolinák szigetén (Csendes óczeán) eszközölt csillagászati megfigyelések, teljesen sikerültek. Kattaro, jun. 12. A csetinyei hivatalos lap azt írja, hogy az albániai harcrok nagyon véresek voltak és hogy a török csapatok megtörték a klementi és kasztrati törzsek lázadását, helyreállították a szultán tekintélyét, amely a skutarii kormányzók gyöngesége következtében megcsökkent az utóbbi időben. Varsó, jun. 12. A »Varieté színház«, mely a nagy színház egy részét képezte,az éjjel leégett. Emberélet nem esett áldozatul. A kárt 100.000 rubelre becsülik. A népszínház tagjai Bécsben. BOOS, jan. 12. A budapesti népszínház tagjai ma a »Peleskei nótárius« czímű bohózatot adták elő. A színház középszerűen volt megtelve. Az előadás jól sikerült, Pámay Ilka óriási bokrétát kapott. Holnap a »Sárga csikó« kerül színre Blaha Lujza asszonynyal. Kassa, jun. 12. József főherczeg kíséretével folyó hó 14-én, csütörtökön, Kassára érkezik és a Schalkház-szállodában veszi lakását. A főherczeg a pályaudvaron a szokottnál ünnepélyesebben fog a polgári hatóságok és a közönség részéről fogadtatni. Ő fensége megérkezése estéjén a Schalkház-vendéglő kerthelyiségében díszvacsora lesz, mely alkalommal a katonai zenekar fog játszani. M.-Sziget,jun. 12. (Saját tudósítónktól.) Trefort miniszter tiszteletére a megyeház nagytermében rendezett díszes banketten Lónyay János főispán a királyért és királyi családért emelt poharat, Mihálka alispán Schönherr esperes, Fankovics vicarius Trefort miniszterért, Trefort Lónyay főispánért és Mihálka alispánért emelte poharát, megjegyezvén, hogy Magyarország nemzeti politika által lehet erős