Nemzet, 1883. július (2. évfolyam, 179-209. szám)
1883-07-01 / 179. szám
y #aFers ösztönét elsötétítő .&K? Van-e gátja a megmérhető hőfoka az ■n-e megtorlása a töktetése a legvakmelán, hogy van-e jogjogrend, melynek épüa társadalom földingása, avedélyek vihara közepett is ? Megkérdezték minderre a budapesti sajtószéket. Megkérdezte a közvádló, kinek ellen a sajtópert megindítani kötelesrsszei 1. esküdt Tstóczy P kérdezte a magyar állami hatalom, védenie kell a társadalmi rendet, dezte Magyarország és a világ műveit közvéleménye, mely aggódva szemléli a négy folyam tájára leüllepedő ködöt, a társadalmi béke veszélyeit, a türelem és szabadelvűség nemes fényében ragyogó magyar szellem elhomályosítására tett kísérleteket. punanesti esküdtszék, az országlegműveltebb esküdtszéke, e kérdésigadólag válaszolt. Tíz szavazattal nettő ellen kijelentette, hogy nincs gátja a faj- és vallásgyűlölet tüzét szitó izgatásnak ha a sajtót választja eszközévé. Nincs féke a szenvedélynek, mely mdúlja Magyarország társadalmi gátja a harag kitörésének.^'- jj* éblevé iysértésnek. Me^ *ésen keltett Vihar ,e^tkentette ki a budapesti esküdtszék csí’.vérdictje, az ország legműveltebb esküdtszékének ítélete. S kijelentett még többet. Az incriminált czikk, mely miatt Istó- i esküdtszék előtt állt, nem szorult a zsidóság elleni támadásra. Nemmondta: ki kell űzni Magyarországra. Nemcsak a faj- és vallásgyüen lobogó fáklyáját dobta a szenyyanyagába. Nem egyedül a zsi- i a gyalázatnak hajmeresztő piraeresztett szennyét. Wvett, gyanúsított minden irányban. 2002 a parlamentet. Azt mondta: a htában állnak ennek tagjai. A ma,1A díj, képviselőinek legnagyobb része cio érdekeket szolgál. A zsidók parancsol a kormánynak. Zsidó befolyás alatt áll a Jó. Szóval bűnszövetség létezik Magyaroreigon, mely szövetségnek czélja a magyar zsadalom kizsebelése, Magyarország zsidó ere juttatása, s ennek a szövetségnek főinkosai a zsidók részesei r Jament, a ".i... • a par'* , xy, a sajtó és a közhatalmOKOK is részesei a magyar állam e társadairányadó tényezői, mindaz, ami a hátasig miveltséget kezeli, a felvilágosítást ijeszti Magyarországon. És a budapesti esküdtszék napjezdietje kijelentette azt is, hogy az antinem hatásnak nem kell pusztán a zsidók elleni hajszára szorítkoznia. Ledőlt minden gát, összeomlott minden korlát. Az örjöngés vad f°rngatagának szabad útja van. Nem ütközik a törvény sziklájába sehol. Megrohanhatju, a gyanúsítás sarával megdobizglatja a parlamentet, a kormányt, a költségüket teljesítő hatósági közegeket T’af riadallal támadhat egyesek és testületi becsülete ellen. A zsidók zsoldosainak jelenthet ki mindenkit, kit a szenvedélyek párrígé gőze el nem káa középkori köd el nem vakított. Sza- 3ülökrí, mákonyával kábultak harczak ellen. is kijelentette a budapesti sajtó esk verdictje, ez a verdict nem volt váratlan. A szent biztosan remélte és megtapsolta. R ág lehetségesnek, sőt valószínűnek is mégis joggal lehetett remélni, budapesti sajtó-esküdtszék nem hagyja ás nélkül a minden határt túllépő it- Lehetett remélni, hogy a törvény széja a magyar társadalom békéjének az antisemitismus áradata magasabbra hullámait. De ezek a hullámok nem •szág legelső esküdtszéhogy a harag, a szenmint ártó jégeső futja De fel lehetett tenni, villámlik, a harag, a c be a budai Fortuna tár,alásnak semmijéhez. A r .tóSzi izSalkosság .tó. J ^ Ha összefüggésről tehette besz - Uhy ez csak azoma, hogy az an‘ •atás megelőzte Qdszaeszlári rém- Belecsepegtette a tirsadalon^ » let mérget. Fogékonyévá fe' ' „ i^rr-VZrttfilp.nebb mesék b &' legképtelenebb mesék az ok és az okozat viszonytfenn forog, úgy az ok a megelőző antisemita izgatás, a következmény a rituális gyilkosság mondája. De épp e körülmény csak arra bírhatta volna a budapesti esküdteket, hogy az antisemita izgatás veszélyeit felismerjék. Hogy belássák, mily következményeket von maga után ez az izgatás. Hogy az nem akadémikus discussió, nem pusztán a zsidiba irányuló kathedra socialis i theoria, hanem fenyegető tény. M adja a felvilágosodást, a társadalmi pcsak in thesi, hanem in praxi is. I becsapásra hajtja a magyar társad osztályait. Megtöri a magyar szellem fejének folytonosságát, visszalöki azt a sötétségbel. Felbátorítja a nyers ösztönöket, felfegyverzi a tudatlanságot és babonát. Hadat üzen a magyar politika érdekeinek. Ez a politika a zsidósággal, mint a magyar ügy szövetségeseivel, számol. A zsidóságégleges beolvasztása a magyar fajba, ennek politikának nagyrészben elért, részben elérendő czélja. S az antisemita izgatás e czél ellen küzd. Gyűlöletet szít a zsidó ellen azért, mert zsidó. Nem akarja beolvasztani, el akarja lökni a magyar fajtól. Ki akarja vágni a nemzet testéből, mint rákfenét azon zsidóságot is, mely hozzánőtt e testhez, melynek közös szervezete, azonos vérkeringése van ezével. Sőt épp a megmagyarosodott, a nemzeti genius által assimilált zsidóság ellen támad igazi vak dühvel, legháborgóbb szenvedélylyel. A magyar zsidó veszélyesebb szerinte a bevándorolt lengyel zsidónál .A műveit zsidó a műveletlennél. A frakkos zsidó a kaftanosnál. A szalonok zsidója a rituális gyilkossággal vádolt saktereknél. A közadakozásokban résztvevő^ uzsorásnál. Mert a jjive^§itárcz, üzleti fogás, manismus a zsidópjja £j^ a nem magyarosodó. A durva legalább őszinte. Nem akarjaidelopni a nemzet szivébe, hogy orvul foszsza ki. A műveit, hazafias zsidó ellenben alakoskodik, hogy annál inkább megronthassa a keresztény társadalmat. És ez az izgatás hatott. A társadalom egy része belement a magyar érdekekkel ellentétes áramlatba. A szenvedélyek nemcsak a zsidóságot, hanem ezen érdekeket is megtámadják. A vészes következmények ott álltak a budapesti sajtóesküdszék tagjai előtt. S a verdictet meghozták. Felmentetett az antisemitismus, elítéltetett a magyar társadalmi és politikai érdek. Felmentetett az antisemita izgatás azon szép vádbeszéd daczára, melyet Fekete Ödön kir. főügyészi helyettes tartott. Azon veszélyek daczára, melyekre ő oly találón rámutatott. De elitéltetett még valamit a bűnügyi esküdtszék. Azon esküdtszék, melyet a sajtóesküdtszéknek már annyiszor sikerült kárhoztató verdicttel sújtani. Ismételten utaltunk már rá, hogy az esküdtszék mindannyiszor felmondja a szolgálatot, valahányszor a társadalom haragszik, vagy fél. Ha a társadalom izgatott, ha a szenvedély villámfolyama fut végig idegein, nem képes a nyugodt megfontolásra, a tárgyilagos vélemény alkotására. Ha pedig Pompás «.b# van, Jaa .P független véle,ug'uj'nyilvánítás veszélyekkel jár, akkor meg van félemlítve. És ha ilyenkor a társadalmat ültetik a birói székbe, a legtöbb esetben nem tud megfelelni feladatának. Sem a harag lázától izgatott, sem az aggódó társadalom. Bűnügyi esküdtszéket hozni tehát be, ami széttágult, annyi ellentéttől feszülő társadalmunk számára, annyi volna, mint válságos időkben lefegyverezni a törvényt, ellenben felfegyverezni a szenvedélyeket. Annyi volna, mint lerombolni a jogrend épületét, s a haragot, a szenvedélyt, az aggodalmat ültetni a birói székbe. Ami most történik az antisemitismus czímén, az más alkalommal ismétlődhetik általános osztályharcz, s nemzetiségi viszálykodás ürügye alatt. Sőt a gyászos kezdet megtörtént. Társadalmi békénkéntés van törve. Berohanhatnak azon közénk az ártó szenvedélyek, a testvérharczra felfegyverzett törekvések. S a bűnügyi esküdtszék nem volna azon szilárd pont, mely a leghevesebb rázkódások közepett is megállja helyét. Sőt eszközévé lehetne a rombolásnak, a szétmállásnak. A sajtó esküdtszéket, hibát daczára, meg kell tartanunk, mert esküdtszék nélkül nincs sajtószabadság. A háborgó szenvedélyek viszszaélhetnek, s úgy látszik, büntetlenül élhetnek vissza e szabadsággal. De óvakodjanak a sajtó asylumából kilépni azt az izgatást, mely ma nyert felmentő verdictet, más térre játszani át. Mert ott találkozni fognak a magyar állami hatalommal, a törvénynyel, a szilárd jogrenddel, a felfegyverzett megtorlással, a tekintélyét és a magyar társadalom békéjét védő magyar állammal. Ezen a sziklán meg fog törni a rohanó ár. Az antisemita izgatás óvatosan kerülje el ezt a sziklát! Challemell-Lacour a Gambetta-féle Isttoiahoz tartozik, még abban az értelemben is, hogy, Francziaországnak nemzetközi állását erősbi- eteni és területi terjeszkedés által a világ min- den részében versenyképessé tenni iparko- dott Angliával és a többi hatalmakkal szem- ben. Ebből a szempontból vetette szeme többek közt Tonkingra is. Mert, hogy ezt Francziaország tartományává tenni akarta, azt hissszük, világos abból a nagyon erős elhatározásból is, hogy a Bource által Chinával kötött szerződést nemcsak jóvá nem hagyta, hanem még nyilvánosan feltűnő módon rosszalta is. A diplomatia történetében igen ritka eset, hogy egy állam megbízottját ilyen nyilvános és keresett blamagenak te-Márpedig ebben a sokat ócsárolt és roszszult szerződésben—mihez egyébiránt China sem járult — megvan a sárga folyón való szabad kereskedelem biztosítása és a francziák letelepedési és adómentességi kedvezménye. A hiba csak az, hogy e szerződés Annámra nézve China fenhatóságát határozót- 1 • • san mond Ha már a francziák czélja Annámra, illetőleg Tonkingra nézve, csak az, mit hivgálo- I san mom1"^ . t. i., hogy a franczy» forga..xdh debouchfee' és a franczis polgároknak biztonság teremtessék e „Állományban, akkor beérték volna e szeződéssel. A czél azonban több volt, a czél a hóditás volt, egy — vagy más alakbíj, direkte vagy hűbéres viszonyban, ez már keleten nem lényeges, és ezért, a hóditás miatt kellett a szerződést oly feltűnő módon elvetni. Igaz, hogy közbe jött még — de ez a szerződés kérdésől teljesen függetlenül — az a körülmény, hogy a fekete zászlósok lekaszaboltak nehábiz francziát és egy kitűnő tengerész tisztet. Jött is erre nagy lárma Páriában, meg is indultak az erősítések és a felszerelése a fenyegetett franczia csapatnak. Mindenki azt hitte hogy miután a belső és külső ok egyaránt meg volt az összeütközésre, Francziaország és China közt kitör a háború. Hanem hát dolog csak húzódott. Még egyszer csak kezdetek békésebb hírek szárnyalni, Tricou franczia megbízott küldetésének kezdettek sikert jósolni, ugyanazon franczia lapok, melyek korában a háborúra egészen el voltak készülve. Sőt már egyszer hire volt a megegyezésnek is — éppen akkor, mikor a pénzügyminiszter négy franczia vasúttal folytatta az alkudozást — és ha ezt a hírt dementálták is, az bizonyos, hogy még eddig nincs jel az összeütközésre, sőt még a gálából kiontott franczia vérnek és megbecstelenített franczia névének követelt elégtétel gyors be nem következésére is iparkodtak azt az enyhítő tapaszt tenni, hogy a fekete zászlósok tulajdonképpen nem chinai rences ki.„I- -..a, csak olyan ......i uu-csapatok, vagy rablók , noha más forrás — és pedig éppen chinai forrás— ezt is megcáfolta. E fordulat csakis a francziák részén következett be, mert az tény, hogy a chinai nyilatkozatok következetesen visszautasítólag hangzanak , még Cheng marquis finom előadásában is. — Azok mindig csak azt hangsúlyozzák, hogy China fenhatóságát Annámra nézve el kell ismerni mindenkinek és így Francziaországnak is; mi a kereskedelem szabadságát és biztonságát illeti, China kész mindent megtenni. A kérdés tehát most az, hogy feladja-e Francziaország Annámnak államjogi viszonyára vonatkozó és a Bource-szerződést megsemmisítő álláspontját, igen vagy nem? ettől függ a háború és ezzel függ össze a franczia kabinetválság is. Mert Charlemeu Lacour — nagyon valószínűleg — azért lett beteg, mert Ferry és társai, részben pénzügyi bajok, részben politikai támasz hiányától való félelem miatt kezdettek temporisálni és habozni. Ha ebből a kétértelműségből kilépnek — miután a vasúti szerződésekkel jelentékenyen könnyítettek az ország pénzügyein — és az actióra határozzák el magukat, akkor Challemel-Lacour valószínűleg hamarább meggyógyul, mintsem Vichy gyógyító erejétől várni lehetne és talán ki sem lép a kabinetből. De ha Ferry bármely formában, mely az eredeti álláspontot feladja, a dunaiakkal megalkuszik, akkor a külügyi tárczát is átveheti és viheti azzal a democratikus általánossággal, melylyel vitt más miniszteri tárczákat. Mert, hát a dolog abban sarkallik, hogy a franczia democratiának a külügyi politika tekintetében van három nagy hibája: akarna csillogni és hatalomban nyerni, de erre áldozni nem akar; megindít tehát egy-egy actiót; de ros, mert az elméket megfosztja a nyugalmától, mely egyetemes érdetek és teendők helyes megoldását mértékű megfigyelésére és szem,latlanul szükséges. Ha elgondolom, mi jót mbadalom, nemzet, állam abból a ból, mely Nyíregyházán lefoly; sz.mhogy annak a szenvedélyességnek, mely arfaj becsületet nem kimérve —az egész me' . e^11 mény idegei erre a pontra irányúln' ""^gar . 07t e" : lesz, nem lehet haszna, sem , , 1..,, .I, i. .mmő tekintetűi se valóban megdöbbenve állok , ö . i meg az idők saiságos lárásával, szemben me'- / ® , „ i , 1 ,,i, .ja nézetet — az erődésére ega a masa a ;l80g j(jg8za]£ kgzöB közepi — ily áldatlan visz JKj0^is atkával veri meg, felrtóztat va jaban, hogy egyetemes erővel teljesítesse kötelessé^ m;nyen irányban. Egy u. n. érdektelen dolog indít ezimélkedésr e‘ így értem az érdektelen szót, hogy na vonatkozik az ügy, a melyről szólni kivánok, sem Sharf Móriczra’ sem Istóczyra. Azon napokban, a hlveknek ‘ me^ folytatása következik, midőn a »Nnzet« ha s^jah — mint minden laptársunkat — eledtől végig e^°§' lalták a Varga Julcsa, Varjas Kát Groszman Netti és Rosenberg Háni — s más vi,ghirü tiszaeszeri egyéniségek vallomásairól szóló tviratok, azon na* pon kaptam a postán én — több más szerkesztő-collegám is_ a pos * .apott tán egy szokatlanul vastag levelet. Mi volt levélbe csmó irat. Gyűlési jegyzőkönyvi. Czikk-vázlatok Körlevelek. Tudósítások. Följedzések. Mondtam már,»natkoztaks igy Följegzések, hogy nem a tiszaeszlári dolgra vő" másodrendű érdekű kérdésre szóltál ügy van, »másodrend’"ér(iektj' k®rt^sr^-* ^ u' g o s ró t küldettek be. A Tassó_szörénymegyei szabadelvű párt dolgát érintetek Maguk a küldők is érezve, mintegy, hogy ^időv' ' tőségű dolgok vibrálta^ a közvélemény id?geit, akkor az azok szerint dlgozó sajtóban vajmi kevés tér juthat nekik - csaljTM-k kértek, hogy a szerkesztőség olvassa el azokat az okmányokat , aztán nehány sorban, ,y rövid felszólalásban, méltassa figyelmére ezt, me',^'ke8 d°iS°* 18,, , . ,, , ,. anhatnának többet. A ma-Sfat hat hogy» k„ íShatatlall 58s jelu és. gyarság ügye van e.ologi , , .. _ , ,, .. , s Az ország egyik legnagyobb ben Krassó-Szörénben.. , , ^ , .... , , az ezen oly fontos vonala, pár megyéje, » délkek ter0je, „ tilb »zi» négyezogmetr az is jolban ember;elve»z»feJ,TV41]amnOT6, csat . », er,e.e eket »m^, H flalkozhatott mi ezzel ott kérdésben an. r . .. , uesko JM.an vallomásait hogyan Fontosabb, hogy a T ... . , . . u r, áros Juliánná, s a nyíregyházi tárczo a meg. védelmezte meg a budapesti esküdt- Vép^ -vizeket, Andor. székelöt-N’ czy ; koz^ ah'0» iV** fsasáö V 41,60° *nai teedásái össz. »»V lyiregyháza. volt Istóczy Of Budapest, junius 30. Csendes miniszterválság van Francziaországban és minthogy a világ hozzá szokott ahhoz, hogy ott minden ilyen dolog nagy zajjal történik, a kilátásban levő változásra figyelmet senki sem fordít.Pedig megérdemli azt. Challemeu-Lacour nem ugyan nagyjelentőségű egyéniség. Hogy most ő a külügyi tárczát letenni készül, s hogy azt — valószínűleg — Ferry miniszterelnök veszi át, ezáltal a Ferry-kabinet, mint ilyen sem erősebb, sem okosabb, sem gyengébb és kevésbbé öntudatos nem lesz. Nem ebből a szempontból tulajdonítunk tehát a változásnak fontosságot, hanem azon nagyon valószínű ok miatt, mely miatt a külügyminiszter vagy kényszeríttetik, vagy hajlandó elhagyni állását. Köztudomású dolog ugyanis az, hogy — ' * * És mégis kérek az olvasótól pár percznyi türelmet ez az ügynek. A magyarság dolga ezekben a határvármegyékben megérdemli, hogy szenteljünk neki nem figyelmet. Egy parányit ahhoz képest, amit igénybe vesz a tiszaeszlári »magyar leány« dolga, de mégis valamti. Alkotmányos életünk helyreállítása óta tart ez exponáló végeken a nehéz küzdelem. Az önkormányzat kezébe szolgáltatta ott a fegyvert ellenségeinknek. Az alotmány védbástyáinak minden ütege, mely anynyi jó szolgálatot tett másutt, e helyeken veszedelmévé ált a jó hazafiaknak. Mert nem arra szolgált, hogy védelmet nyújtson bárminek, hanem ellenkezőleg nem egyszer arra, hogy támadó eszköz legyen, s legtöbbször arra, hogy védelemre szoruljon s igy erőt fogyaszszm. A közigazgatás másutt az állameszme leghathatósb támasza — e helyeken nem egyszer ellenségévé let annak; s ahol megotalmaztatott attól, hogy azzá legyen, ott ez akkora erőfeszítést, a jobbaktól oly elevenig ható küzdelmet követelt, mely — nem ily negativ czél szolgálatában — bizonnyal nagy positiv eredményekre vezethetett volna. Krassó-Szörény a lehető legkritikusabb helyzetben van e tekintetben. Népessége, nemzetiségi viszonyai, történelmi fejlődése, legközelebbi múltja, mind nehezítik consolidált, tömör, erélyes és erős magyar párt alakulását. A végvidékekből odacsatolt részek sokkal inkább magukon viselik a századokig tartott elszakadás hagyományainak nyomait, semhogy a megküzdés azokkal a könnyű felidatok közé tartoznék. S a magyar állameszme hű pártja mégis tartotta a tért. 1872-től kezdve mindegyre jobban visszaszokta azokat az elemeket, meleknek titkos vágyait Jassyban csak nemrég tolmácsolták. S e kis, de befolyásos, lelkes és hazaszerető párt megvédelmezett a magyar állameszmének egy akkora területet, amelyből kikerülne némely német herczegség. Csak a múlt őszszel rendült meg ennek a pártnak állása. Úgy mondják, része volt benne az uj főisaz idő előtt félbe hagyja és harmadszor nem- párnak, kis feladatául tekintvén, hogy a megye rezetközi tekintetben teljesen megbizhatlan, mert saját magában és erejében sem bizik; lévén alapja a »populáris aura« homok tengere, mely nagyon szeszélyes és változékony — külügyi és hatalmi kérdésekben, ha azokat közvetlen befolyása alá rendelik. Pedig ez a magatartás nem szolgál az illető állam tekintélyének és erejének. Tapasztalják a francziák is, noha saját erejük nagy. Jacobini államtitkár legutóbbi jegyzéke, mint a »Berliner Tageblatt« értesül, tudatja, hogy a Vaticán beleegyezik a bejelentés kötelezettségébe, ha Poroszország megengedi mindenféle jogi functio büntetlen teljesítését és teljesen szabaddá teszi a papok képzését. A jegyzék kiemeli még, hogy Poroszország a diamatiai szokás ellen vétett, midőn az alkudozás a szakítása előtt terjesztette elő az egyházpoliti törvényjavaslatot; de a Vaticán mégis hajlandó foltatra az alkudozást. Lánjaival is jóviszonyt létesítsen — az alispánválasztás körül oly módon tartotta fenn részrehajlatlanságát, mely szükségkép a románok jelöltjének diadalára vezetett, így beszélik, így panaszolják. E vereség bomlasztó hatást gyakorolt. Már-már az egész megyét kiszolgáltatva látták ez elemeknek, akiktől a magyarság ügye alig várhat mást, mint irányzatos gyűlöletet. A szabadelvű magyarpárt új küzdelemre serkent. Új alakulást kezdett. S ismét viszályok, bonyodalmak, személyes versenygés keletkeztek. Kétségbeesett hangulat vett erőt az érdekelteken. Évtizedes munkájuk tönkrejutásától rettegtek. Szerencsére azonban az utolsó pereben — úgy látszik — helyreállt az egyetértés. A pártgyűlés, mely ott a magyar állameszme híveinek gyűlése, simán folyt le, zavartalanul, a legszebb remények közt. Valósuljanak e remények, valósulniok kell. Azon törekvésekkel vele van egész Magyarország érdeke, rokonszenve. S nem hagyhatja cserben érdekeit, rokonszenveit. Ha nincs is még itt ugatás egyszer alyok eshetőségei .gyarország közérzete javaival támogathatja őket -s nem az ő munkájok csupán : «a pénzek kölcsönképeni elhelyezésénél a jói hatóságok késedelmes eljárásából százakadályok elhárítása iránt — mint lapunknak — Jászkun-Szolnokmegye közigazgatási bizottságaiazelőbb a kormányhoz indokolt felterjesztést intéz, melyben aziránt tett javaslatot, hogy a terlekközönyvi hatóságok közrendeletileg utasíttassanak, mik az árvaszékek részéről hozzájuk érkezett bekebejezési kérvényeket soron kívül vegyék elintézés alá. Miniszter-válság Francziaországban. A »Correspondance de Havas« legutóbbi száma communiquet közöl a lap élén, amelylyel tudatja, hogy Challemel-Lacour külügyminiszter visszatért Vichyből és átvette a külügyi hivatal vezetését. E communique alapján számos cáfolatot közölnek a kormánypárti lapok is és tudatják, hogy semmiféle válság nem fenyegeti a franczia kabinetet. Mondják azonban, hogy Brun tengerészeti miniszter is oly betegséget kapott, amine Challemel- Lacourt Vychybe hajtotta. Az orvosok máj betegségnek mondják, de a politikusok Tonkinilisnak keresztelték. A »Temps« megcáfolta a Brun lemondásáról szóló hírt, de kevesen hiszik el. A »Petite France« Wilson lapja, azt jelenteti magának, hogy Brun szabadsága különféle értelmezésre szolgáltatott ürügyet és több képviselő azt következteti belőle, hogy a miniszterek meghasonlottak a tonkingi kérdés fölött. Ugyanerről a tárgyról a következőt írják jún. 27-iki kelettel: Az ellenzéki tábor legújabb gúnyos jelszava így szól: »Ca craque!« Akár mint iparkodott is Ferry kiemelni Versaillesban a minisztérium egyetértését, senki sem akarja elhinni. A radicális lapok új és új miniszteri lajstromokat közölnek. Majd a külügyminiszter »határozza el szilárdul« ott hagyni hivatalát; majd a tengerészminiszter, kiváltképpen pedig a pénzügyminiszter készül menekülni. Egyszerre az a hír érkezik, hogy Challemeu-Lacour átveszi júl. 1-én tárcáját. Pedig a külügyminiszter egészségét nemcsak az ellenzéki lapok féltették, úgy, hogy a feltétlen nyugalmat ajánlották neki. A külügyminisztérium személyzete nem az ellenzéki és radicális táborban látszik keresni a lemondást ajánló tanácsok eredetét. Oly feltétellel, hogy nem szabad tovább mondani, azt híresztelik, hogy az angol királyné panaszkodott amiatt, hogy Challemel-Lacour azt mondta a senatusban, hogy ismeri azt a hatalmat, amely Francziaország ellen izgatja Chinát és hogy Granville angol külügyminiszter nem siet érintkezni az egykori londoni franczia nagykövettel. Ebben lehet valami igaz, de talán az egész koholmány. Az azonban nem titok a beavatottak előtt, hogy Ferry nem él kiváló egyetértésben mostani külügyminiszterével, mert a franczia-angol barátság akadályának tartja őt. Mert Ferry, amint egykor Gambetta, azon csalódásban ringatózik, hogy Anglia és Francziaország érdekeinek ellentétét egyetértéssé lehet átváltoztatni. Táviratok. Bécs, jun. 30. A »Presse« jelentése szerint ő felsége Potocki gr.gácsországi helytartót hoszszabb kihallgatáson fogadta. Potocki az orvosok véleménye következtébben, mely SZerínt hosszáull üdülésre sürgősen szüksége van ugyan, de egészségi állapota általában véve kielégítő, elhatározta, hogy eredeti szándékáról, mely szerint állását odahagyja, lemond. Bécs, jun. 30. (Eredeti távirat.) A hadsereg rendeleti lapjának ma kiadott száma a következőket publikálja: Nyugdíjaztatnak: Lovag Haymerle Lajos vezérőrnagy a 20. gyalogdandár parancsnoka; lovag Lindner Károly és Szeyskai Gyula sorhajó kapitányok. Kineveztettek: Borea-i lovag Bordolo Ármin ezredes a 8. sorgyalogezred parancsnoka a 20. gyalogsági parancsnokává, b. Astrenberg Ferencz ezredes a 8. sorgyalogezred parancsnokává és Ki 1fis Péter ezredes a 68. sorgyalogezred parancsnokává. Áthelyezés: Báró de Fin Nándor ezredes egy évre a várakozási illetményekkel szabadságolt számfelettiek állományába. Grácz, jun. 30. (Eredeti távirat.) Illetékes helyen emelkedettnek és legálisnak tekintik az itteni lakosság hangulatát. Az üdvözlésekben és más alkalmakkal ő felségével szemben nem fog nagyon kiemeltetni a németeskedés. Taaffe gróf fogadtatása valószínűleg nagyon hideg lesz. Prága, jun. 30. (E re de t i távirat.) A cseh egyetem és technika cseh hallgatói föliratot küldtek Maassen egyetemi rectornak, amely így szól: »Nagyságos úr! Engedje meg a prágai cseh egyetem és cseh technika cseh tanulóinak, hogy hálájukat nyilvánítsák nemzeti jogaiknak az alsó-ausztriai tartománygyűlésben való rettenthetlen védelmezéséért. Minket azon férfiú iránti őszinte tisztelet hat át, aki meggyökerezett előítéletek és társainak nemzetiségünk iránti bizalmatlansága ellenére nem habozott a mi érdekünkben fölemelni szavát. Ott, ahol mindenki a jogtalanság mellé állt, ön egyedül szállt síkra az igazságért; ott, ahol mindenki a hatalomra támaszkodott, ön egyedül mutatott tiszteletet a törvény iránt. Mert melyik jog világosabb és melyet szabad kevésbbé elárulni, mint az anyanyelvben való képzés jogát, az igazi cultúra és minden üdvös haladás egyetlen természetes alapját, amelyek első feltételei biztosított nemzeti életnek. Ebben a jogban bízva és szívünk sugallata által vezetve, s ha nem fogunk hűtlenek lenni kötelességeinkhez, nemzetiségünk épségét oltalmazni fogjuk, mindenütt és mindenhol küzdeni fogunk érte teljes erőnkkel, egyszersmind tisztelve az idegen jogokat. Ön példát adott nekünk az idegen jogok tisztelésében, a pártatlanság és igazságosság példáját, amely a szellem kifolyása. Azért fogadja Nagyságod, őszinte tiszteletünk és ragaszkodásunk nyilvánítását. (Következik valamennyi cseh tanuló aláírása.) Páris, jún. 30. (Eredeti távirat.) Tricou és Li-Hung-Chang közt folytatott alkudozás végleg meghiúsult. Czeng chinai követ nem fog visszatérni Párisba. (Presse.) Páris, jun. 30. (Eredeti távirat.) Pierre admirális arra az esetre, ha a hovák ellentállanának, ki akarja mondani madagaskári rabszolgák fölszabadítását perezni és fölfegyverezni a rabszolgákat.