Nemzet, 1883. július (2. évfolyam, 179-209. szám)

1883-07-10 / 188. szám

Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Borátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Kiadó-hivatal : Borátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési du: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................. ................ 2 frt 8 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra „ .......................... ................. 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéseért falul­fizetés negyedévenként .............. 1­1 ESTI KIADÁS Budapest, 1883. kedd, julius 10. 188. szám. Táviratok: Marburg, jul. 10. Ő felsége fogadtatása a pálya­udvarban ünnepélyes volt. Üdvözlő beszédet az érsek tartott, mire az uralkodó ellépett a diszszázad előtt s azután H­e­­­n b. kerületi főnökkel beszélgetett, majd a jelen volt hölgyek közül szólított meg többe­ket. A városba kocsizás valóságos diadalmenet volt. A város gyönyörűen fel volt diszitve, a beláthatlan néptömeg, mely az utczákon egybegyült, szívből jövő, hazafias tüntetésben részesítette ő felségét. Lelkesült »Hoch« és »Zsivio«! kiáltások hangzottak föl min­denfelé, míg az uralkodó lakására ért, hol a papságot a tisztikart, a hatóságokat, a kerületi képviselőtestü­leteket és körülbelül 300 község elöljáróját fogadta. Este 11­ 9 órakor kezdetét vette a fényes kivilágítás és az uralkodó lakása előtt éjjeli zene és fáklyás­menet volt. Radkersburgban ő felsége ünnepélyes fogadta­tása után az uj népiskolai épület nyittatott meg. Erre az uralkodó szemlét tartott a helyőrség fölött, mely alkalommal a kivonult tüzérosztálylyal tüzelési és egyéb gyakorlatokat végeztetett s végül teljes meg­elégedését fejezte ki. Majd a luttenbergi kerület 178 emberből álló bandériumát szemlélte meg s ezután meglátogatta a lótenyésztő-egyesület kiállítását, hol 50 aranyból álló dijat tűzött ki. Az uralkodó tegnapi utazása alatt számos pol­gármester és kerületi főnök által üdvözöltetett, kik beszédjeikben örömüknek adtak kifejezést ő­felsége látogatása fölött és biztosították a nép ragaszkodásá­ról és hűségéről. Az uralkodó az üdvözlő beszédekre kegyesen és szívélyesen válaszolt, egyszersmind beha­tóan kérdezősködve a viszonyok felől. Marburgban ma a Tegethoff-emlékszobor lep­­leztetik le. Marburg, júl. 10. Ő felsége hajnali */26 órakor szemlét tartott a helyőrség fölött. A csapatok — a 47. gyalogezred és az 5. dragonyosezred négy százada — két osztályba voltak felállítva. Az uralkodó ello­vagolt a csapatok előtt, melyeket maga előtt elléptet­vén, zászlóaljankint sorakoztatta, föloszlatta, majd tüzelési gyakorlatokat végeztetett velük. Az uralkodó a szemle végeztével teljes megelégedését nyilvá­nította. Marburg, júl. 10. A Tegetthof-emlékszobor le­leplezése gyönyörű idő mellett ment végbe. Jelen vol­tak a leleplezésen­: az uralkodó és kísérete­s számos tengerésztiszt Sterneck és Henriquez veze­tése alatt. Beszédet Reiser és Duchatsch pol­gármester tartottak. Bécs, julius 9. Brohsdorfból délután 4 óráról kelt hírek szerint Chambord gróf, ki az éjjel gyönge lázban szenvedett, gyakrabban hányt és na­gyon gyönge volt, ma délután jobban érezte magát, hányási ingere reggel óta megszűnt és némi eledelt is vett magához. Lehetséges, hogy Chambord gróf Charette tábornokot még ma elfogadja. Frohsdorf, jul. 10. (Eredeti távirat.) Chambord gróf az éjjel keveset aludt és lázas izgatottság mutatkozott nála. A beteg ma reg­gel igen gyengének érezte magát. (N. fr. Pr.) Bécs, jul. 10. A »Wiener Zeitung« a marha­vész terjedésének megakadályozása iránt Svájczczal kötött egyezményt, továbbá a swolenowei-smecnai he­lyi érdekű vasútvonal kiépítési és forgalmi engedélyét közli, az engedély feltételeivel együtt. A vasút ki­építési engedélyét Neumann helybeli ügyvéd kapta meg. Páris, júl 10. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A képvi­selőház tegnapi ülésében botrányos jelenetre szolgál­tatott okot Larochefoucauld herczeg. A kép­viselőház elvetette azt a parancsolatot, hogy a socia­­lista zavargások miatt elítéltek amnestiát kapjanak júl. 14-én a nemzeti ünnepen. Az egyik képviselő nem­zeti ünnepnek mondta e napot. Erre jobbról közbeszól valaki: »Ez csak köztársasági ünnep és nem több!« Az elnök a közbeszóló felé fordulva: Ragasz­kodik-e ön ezen szavaihoz ? Ez a nap a törvény által megállapított, tehát nemzeti ünnep!« Larochefoucauld herceg: »Ez a gyilko­lás ünnepe!« B­a­u­d­r­y d’A­s­s­o­n föláll és azt kiáltozza: »Helyes! Helyes!« Az elnök: Ön megsértette a házat és az or­szágot, én tehát a censurával (ideiglenes kizárással) büntetem önt! Az elnök ezen szavaira több perczig tartó zaj következik. A jobbpárt dühösen kiáltoz. Az el­nök: »Azok, a­kik helyeslik ezt a bün­tetést, álljanak föl.« Majdnem az egész balpárt föláll. Új zaj követ­kezik. Larochefoucauld, Cassagnac és Freppel püspök egyszerre akarnak a szószékre lépni. A jobbpárt ezt kiáltozta: »Önök megsértették a ház­rendet.« Az elnök ekkor Cassagnacnak adja át a szót, a­ki azt mondja, hogy ő sem helyesli Larochefoucauld szavait, de az elnök is nagyon szigorú volt és nem tartotta meg a formalitásokat. Brisson elnök: »Én meghajlom kollegáim ítélete előtt.« Ezután a ház igen nagy többséggel he­lyesli az elnök eljárását. Páris: Akcama­rában Barodét (szélsőbal­­oldali) a montceau-les-mines-i ügyben elítélteknek, va­lamint Michel Luiza és társainak megkegyelmezését indítványozza. Cloris H­u­g­u­e­s pártolja az indítványt. A belügyminiszter ellenzi azt s megjegyzi, hogy pol­gárháború után lehet megkegyelmezést gyakorolni, de nem a teljes békében elkövetett bűntényekért és oly bűnösöknek megkegyelmezni, kiknek czélja, a társa­dalmi forradalom előidézése, és kik az ítéleteket hozó bírákat halállal fenyegették. Az indítvány végre 304 szóval 89 ellenében elvettetett. London, júl. 10. Az alsóház ülése. Bradlaugh írásban kéri, hogy esküre bocsáttassék. A ház erre elhatározza, hogy Bradlaught kizárja kebeléből mind­addig, míg meg nem ígéri, hogy nem fogja a házat zaklatni.­­ Fitz-Maurice kijelenti, hogy az egyptomi kormány mindent elkövet a cholera elfoj­tása érdekében. Az angol kormány is megtette An­golországban az óvintézkedéseket s illetékes orvost bízott meg, hogy Egyptomba utazzék. Róma, jul. 9. A »Journal de Rome« szerint az Oroszország és a Vatican között kötött egyezmény­nek eddig vagy hat pontjára nézve jött létre egyesség és még mintegy 50 pont marad hátra átvizsgálás vé­gett. A megbeszélt pontokra nézve létrejött egyesség még nem nyerte a szerződés alakját. Pétervár, július 9. A belügyminiszter a cholera­­járvány behurczolásának megakadályozására a követ­kező óvintézkedéseket rendelte el: 1. hogy azon hajók, melyek a Közép- és Feketetenger fertőzött kikötőiből a Feketetenger orosz kikötőibe érkeznek, hét nap vesztegzár alatt tartassanak; 2. hogy az oroszországi mohamedánoknak Mekkába való zarándoklásra útle­velek ne adassanak; 3. hogy keleti Szibériába foglyo­kat szállító hajók Egyptomnak cholera által fertőzött kikötőiben ki ne kössenek; és­­ hogy azon oroszor­szági hajókon, melyek a Feketetenger kikötői, Kon­stantinápoly és Egyptom között rendes járatokat tar­tanak, a cholera-járvány tartamára, orvosokkal lát­tassanak el. London, júl. 10. (Eredeti távirat.) A Damiette-ból érkezett legújabb tudósítá­sok szerint a cholera-esetek száma apadóban van. (N. fr. Pr.) Pancsova, júl. 10. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v i­r­a­t.) Báró Kemény közlekedésügyi miniszter, ma a pancsovai ha­tárban kikötött. Kíséretében vannak Sándor Jó­zsef bácsmegyei főispán, és Schmausz Endre alispán, a fogadtatás fényes volt. Reggel a miniszter a városba jött, a kikötőben fogadták Sztanchich főispán, G­r­ó­m­o­n Dezső kormánybiztos, T­a­rj­i­á­n alispán, Christian Antal polgármester és sok tes­tület képviselői. Sztanchich főispán üdvözölte a minisztert, ki legelőbb a selyemfonókát tekinté meg, azután pedig a töltést. Madrid, júl. 10. A senatus 150 szavazattal 17 ellenében elfogadta a vasúti menetjegyek pótilletéké­nek megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot. Konstantinápoly, július 9. A szultán Ar e­k­o pasának a Medjidje-rend gyémántba foglalt nagy ér­demrendjét adományozta. Konstantinápoly, julius 9. Egy rablócsapat C­o­r­p­i Sándor olasz alattvalót, kinek Törökország­ban több helytt földbirtoka van, elfogta és 300 font váltságdíjat követel szabadonbocsátásáért. Gurkfeld, julius 9. Az itteni városi képviselet ma tartott rendkívüli közgyűlésében T­a­a­f­f­e gróf miniszterelnököt, Gurkfeld város díszpolgárává egy­hangúlag választotta meg. Czernovitz, július 9. A tartománygyűlésben A 11 h, Rott és tíz elvtársuk interpellátiót ter­jesztettek elő az itzkanyi határállomáson a román határhatóságok által elkövetett folytonos vám- és út­levél iránti zaklatás és az egyezmény megsértése iránt, mely zaklatásoknak az volt a következménye, hogy az áruszállítás és a vámkezelés ismét teljesen beszün­­tettetett. Pozsony, jul. 9. A városi tanács K­r­eil­­s­n­­e­­­m Jakab itteni reáliskolai tanárral írásban tu­datta, hogy miután azon kötelezettségének, hogy a magyar nyelvet megtanulja és abból vizsgát tegyen le, nem tett eleget, minden további igény emelketése nélkül elbocsáttatik. Kreilisheimnak azonban már több mint tíz éve igénye van a nyugdíjaztatásra. Az irat Eszterházy István gróf aláírását viseli. Fiume, jul. 10. »Báró Kemény« Adria-gő­­zös elindult Rouenbe és Leitba. Rakománya következő: 688,793 klgr. liszt, 110,900 klgr. szesz, 40,000 ki. ásványvíz, 10,111 ki. szesz, 5,000 ki. bab, 103,100 parketta, és 358,300 ki. tölgyfa. A »Dido nevű Adria-gőzös 73,660 ki. liszt­­rakománynyal elindult H­u 11 b­a. A »Wordswcorth« nevű magángőzös elin­dult Nazaireba 14265 db. talpfát, Ostendébe pedig 16424 darabot visz. London, július 10. (Eredeti távirat.) A tisza­eszlári tárgyalás alkalmából az an­gol lapok is vezérczikkeznek. A legélesebb hangon van tartva mindannyi között a »Ti­mes« czikke, a­mely a magyar igazságszol­gáltatást és a kínvallatást mint bizonyítéki eljárást méltatlannak mondja civilizált ko­runkhoz. Magyarország a »Times« szerint nem tarthat igényt arra, hogy a polgári sult államok között emlittessék. Az egész tárgya­lás azt a benyomást teszi, mintha Magyaror­szág három századdal elmaradt volna a többi európai államoktól. (N. Fr. Pr.) A tisza­eszlári eset tárgyalása. — Tizenhetedik nap. — (Eredeti távirat.) Nyíregyháza, julius 10. A mai tárgyalásban öt orvosi szakértő is részt vett, t. i. Scheuthauer, Mihálkovics, Berki, Trajtler, Kis Jenő és Horváth. Elnök az ülést megnyitván, Zurányi Kálmán tanút hívja fel. Zurányi Kálmán született Eperjesen, 30 éves, nőtlen gyógyszerész, lakik Boros-Sebesen. A szokásos figyelmeztetés után kérdi elnök a tanút, hogy jelen volt-e azon hulla megszemlélésénél, mely a múlt évben Tisza-Dadánál a Tiszából kifogatott ?­­ Zurányi: Jelen voltam, első ízben vasárnap, jul. 18 án megszemléltük a hullát a sírban. Jelen vol­tam azután másodszor jul. 19-én délután, 3 óra felé mentünk, oda értünk estefelé. Eszláron nem voltam, midőn első alkalommal nézték. Elnök: Mások társaságában volt? Tanú: Többen voltunk, én Zoltán István szol­­gabiró urnál voltam Horváth Géza orvosnövendék­kel vacsorán, mikor három egyén azzal a jelentéssel jött, hogy egy hullát fogtak ki, mely valószínűleg Solymosi Eszter hullája lesz. Felkérték a szolgabírót, hogy legyen szíves intézkedni. Ott volt Lőrinczi, a dadai jegyző, Lefkovits izraelita és a dadai kántor. Három kocsin mentünk ki, az első kocsiban Zoltán István szolgabiró úr volt, Kis Jenő járásorvossal és Horváth Géza orvosnövendékkel, a második kocsi­ban mentek a dadai urak, kik jelenteni jöttek, a har­madik kocsin pedig Szilágyi tisza­löki fakereskedő és én mentünk. A szolgabiró úr előre kiküldött egy szentesi pandúrt lóháton. Elnök: Oda érkezvén a helyszínére, mit tapasz­taltak ? Tanú: A hulla már el volt ásva, eleinte a szol­gabiró nem engedte, hogy hozzámenjünk a sír széléhez, később különösen nekem, meg volt az engedve, miután a tót nyelvet értem és kérdéseket intézhettem a tuta­­josokhoz. Azon kérdésre, hogy miért ásták el a hul­át, azt felelték, mert büdös volt, és már későn este ett, s különben náluk az a szokás, hogy a vízben ta­­ált hullákat, azonnal elássák. Kérdésemre, hogy férfi vagy női hulla-e, azt felelték, hogy leánygyermek. Kérdésemre, hogyan tudják, azt mondták, mert meg­nézték. Elnök : Ezt a tutajosok mondták ? Tanú: Igen, különösen egy alacsony piszkos embert kérdeztem, mikor kérdeztem milyen magas­a ,, melléig mutatott a különben alacsony ember. Elnök : Azután személyesen is megnézte? Tanú: Megszemléltem, a sírt kiásták először ásóval, de a szolgabiró úr megparancsolta az emberek­nek, hogy vigyázzanak, hogy a hullát az ásóval meg ne sértsék, később pedig nem is engedte, hogy ássanak, hanem Szűcs János nevezetű ember kikaparta kezével a földet és a hulla arczát lehetőleg megtisztotta a földtől. Elnök: Az orvos úr vizsgálta-e ? Tanú : Kis Jenő orvos úr előbb vizsgálta, azután bővebben vizsgálta Horváth Géza orvosnövendék a hulla fejét, annak hajzatát, lábait és ruháját is. Elnök: Szintén részt vett a vizsgálatban ? Tanú: Igen, bent is voltam a sírban. Elnök: Mit tapasztalt, fel volt-e puffadva ? Tanú : Fel volt puffadva a hasa és sok kék folt volt rajta. Elnök : Csak a hasát vizsgálta? Tanú: Mikor lent voltam a sírban, csak hasát vizsgáltam. Elnök: Szeméremtestét nem vizsgálta ? Tanú : Vizsgáltam, a hüvely nagyon ki volt tá­gulva, arra emlékszem. Elnök:Miképen győződött erről meg? Tanú : Lent voltam a sírban és megnéztem, szembetűnően ki volt tágulva. Elnök: Volt valamely szőrzete a hullának ? Tanú : Semmi szőrzete sem volt. Elnök : Hát haja volt-e ? Tanú : Nem volt semmi haja. Elnök : Szemét nézte ? Tanú : Akkor éjjel nem. Elnök : Másnap ismét látta-e a hullát és hol ? Tanú: Láttam és pedig ugyancsak a sírban, ki­mentünk együtt a szolgabirói hivatalból, eleintén ak­kor félre küldöttek bennünket, mert valami kihallga­tások történtek, gondolom a ruházatra nézve, később azonban megengedi­etett,hogy oda menjünk és kiásatott újból a hulla a sírból. Egy ajtót, melyen még kilincs is volt, tettek oda a sír szélére és a hullát kiemelték; nem messze a sírtól állott két szék, oda tették az aj­tót és levetkőztették a hu­llát. A vizsgálóbíró úr figyelmeztette az embereket, hogy miután a hulla jobb keze erősen el volt roncsolva, csuk­lóban, hogy a levetkőzésnél vigyázzanak, nehogy még jobban megsértsék a hulla kezét, s azért az em­berek a hullán levő felső ruhaneműt többnyire össze­­szakították, különösen hátul az otthonkán az inget, s igy aztán le is vetkőztették. (Az elnökhöz.) Beszéljem el részletesen ? Elnök: Igen, mert még nincs kihallgatva a vizs­­gálásban. Tanú: Mikor aztán le volt vetkőztetve, utoljára megmaradt a kendő a balkézen, az így volt kötve — szabad talán megmutatnom saját kézfőmön, mert szó­val nem tudnám úgy megmondani. (Zsebkendőjének négy csücskét összeköti és bal keze csuklójára akasztja.) Elnök: Tehát négy szeglettel volt összekötve két-két csomóra ? Te nu : És a két végével így állott szabadon, hogy a két vég alul szintén csomóra volt-e kötve, nem tudom, mert nem figyeltem oda, csak láttam, hogy alul is volt két csomó, felül is és lazán voltak kötve. Ezt onnan is tudom, mert azon éjszaka, mikor első ízben megnéztük, az egyik ember megfogta a kendőt és lehúzta kezéről; a szolgabíró úr a sír szélén állott nem messze onnan, és észrevette, hogy valamit csinált az az ember a hullánál és megparancsolta, hogy semmit sem szabad bántani, úgy kell hagyni, a­mint volt. Akkor az ember megint helyére tette és be is nyúlt a kendőbe, kihúzott egy papirost, a­mely egy koczkacsúcshoz hasonlított. Piszkossárga vastag papi­ros volt. Másnap kerestem azt a sírban, és nem talál­tam. A papiros piszkos volt, de nem volt benne semmi, sötétkék, de eredeti színe sárga lehetett. Látszott, hogy el volt ázva, én kezembe is vettem. Elvették aztán tőlem, nem tudom visszatették-e vagy nem, de másnap már nem találtam. Elnök: Mert vannak tanuk kihallgatva,akik azt állítják, hogy ebben a papírban valami fekete festék lett volna. Tanú : Lehetett eredetileg, de mikor kihúzták, a papirosban nem volt semmi, az piszkos volt. Elnök : Sőt állíttatik, hogy a vízben próbálták volna és a víz maga körül erősen befeketítve lett. Tanú: Igen Nagyságod, mert a kendőben volt festék és mikor az le lett bontva a hulla kezéből, valaki lekaparta fával, én azt akkor összekapartam beletet­tem papirosba és elvittem haza a gyógytárba és másod­vagy harmadnap Egressy Nagy László eljött a gyógy­tárba, kérdezte, meg van-e a festék. Mondtam, hogy igen és oda adtam, nem volt sok. Elnök: A hullán mit észlelt a tüzetesebb meg­tekintés után ? Tanú: Én jól megtekintettem, éjjel, mikor ott voltunk, igen bűzös volt, emlékszem arra is, hogy az a Weinberger nevű egyén Tisza-Lökről, miután ne­künk kifogyott a szivarunk, hogy inkább a füstszag jöjjön az orrunkba, ő megkínált bennünket mindnyá­jukat kétkrajczáros szivarokkal. — Másnap szin­tén bűzös volt a hulla, de nem annyira, mint első ízben, nem tudom miért, talán a léghuzam követ­keztében. — A hullának nem volt semmi szőrzete, sem haja, sem szemöldöke, sem felső szempillája; az alsó szempillán 6—6 szál szőr látszott minden olda­lon, az sötét barna színű volt. A szeméremtesten nem volt semmi szőr, a koponya egyik oldalán nagyobb folytonossági hiány volt, a másik oldalon kisebb, a nagyobik lehetett olyan, mint egy ezüst forintos, a másik kisebb. Szeme kissé be volt esve, szemöldje hátrafelé volt húzva, egyik szeme nyitva volt, a má­sik csukva, szemét csak úgy lehetett jól megnézni, ha az ember felemelte a szemhéját, mert a pupilla egészen hátra volt húzódva. Elnök: Első tekintetre milyen színűnek mutat­kozott a szem ? Tanú : Azt csak úgy lehetett látni, ha fölemelte az ember a szemhéját, különben csak a szemgolyó volt látható, mert a pupilla egészen hátra volt húzódva, az zavaros piszkos barna színű volt; orrczimpái be vol­tak esve úgy, hogy csak 2/3 része az orrnak volt lát­ható. Az arcz szürkésbarna színű volt, ellentétben a test többi részével, mely sápadt rózsaszínű volt, majdnem testszínű. A arcz be volt esve és kissé össze­­ránczolódva. Az orrczimpákat azután Horváth Géza kis fa segítségével kihúzta és idomította, emberi for­mát adott neki, különben úgy nézett ki, mintha hiány­zott volna róla valami; foga fehér volt, felső foga apró sűrű, fehér fog volt, az alsó fogsor nagyobb és a közép­ső hat fog egymás felé hajolt. Olvastam, hogy némely tanúk azt állították, mintha a hulla nyakán forradás lett volna. Én megnéztem húszszor is, mert feltűnt, hogy a jól táplált testhez képest a nyak nagyon vé­kony volt, de semmi forradást rajta nem lát­tam, a hullának jól fejlett domború mellkasa volt emlőnek semmi nyoma, hanem az emlő helyén volt két nem is bimbó, hanem mint gyermekeknél szokott lenni és az barna színezetű volt. Az alhas fel volt puffadva, és midőn vízzel végig öntötték a kék foltok, melyeket este láttunk, többnyire eltűntek. Amint láttuk, akkor este kék foltokat lehetett észre venni a kezén, mellén. Mikor végig öntötték, ezek többnyire el­tűntek és lehetett észre venni, hogy a festék­kel együtt eltűntek egész bőrczafatok. Mikor vé­gig öntötték a vizet, lement a bőr és több­nyire a festék is eltűnt; de mikor daczára annak, hogy jól meg volt mosva és sokszor öntötték vé­gig, mégis a hason lehetett kék foltokat látni, vagyis nem annyira foltokat, mint kék vonalakat, azok meg­maradtak, az nem festék volt. A has­­ kissé fel volt puffadva, a lábak jól kifejlődöttek, különösen több­ször megtekintettem a ruganyosságát. A hulla czomb­­ja és ikrája igen ruganyos volt és mondom, különösen a czomb és láb rózsaszínű, testszínű volt. Láttam is többször Tisza-Lökön és csodálkoztam, hogy daczára annak, hogy látszott, hogy sokáig kellett vízben fe­küdnie, a lábak mégis majdnem testszínt mutattak és ruganyos volt, a hüvely azonban ki volt tágulva. Elnök: Mikép győződött meg erről ? Megtapo­gatták vagy szemlélés által ? Tanú: Megtapogatás által, és Egressy Nagy László úr — gondolom ő volt — figyelmeztetett, hogy, hogy merem tapogatni a hullát. Mondtam, hogy én nem irtózom, mint gyógyszerész láttam már több hullát is. Elnök: Behatolt a hüvelybe ? Tanú : Nem, a hüvelyt nem is tapogattam, csak megnéztem, megtekintettem egynéhányszor. Elnök: A lábutakon tapasztalt-e valami rendet­lenséget ? Tanú: Ha megengedi nagyságod, még valamit mondok. Előbb kihallgattak gondolom 5 tanút, ott voltunk jelen mindnyájan, gondolom 2 fiú is volt közte, két férfi és gondolom egy nő. Azokat hallgat­ták. Egyik hivatkozott a fogára, másik a szemére, lábára, testalkatára, fejére, az idomokra, egy szóval mindegyik hivatkozott valamire, annálfogva gon­dolja, hogy Solymosi Eszter hulláját látja maga előtt. — Ezek után jött egy 20 éves hajadon, em­lékszem a nevére: Szakolczay Julcsa, en­nek a vallatása hosszabb ideig tartott, és figyelem­mel kísértem, mikor a hullát jött megnézni, azt mondta a vizsgálóbíró, hogy nézze meg jól és mondja meg véleményét, várjon felismeri-e a hullában Soly­mosi Esztert vagy nem. Megnézte és azt mondta, hogy igen, kérdezte a vizsgálóbíró tőle, várjon milyen okok­nál fogva véli felismerni, mondja meg az adatokat. Nem felelt rá. Erre azt mondta a vizsgálóbíró, hogy menjen közelebb az egyik oldalon és a másik oldalon, tekintse meg jól és ha jól megtekintette, mondja meg, hogy mely okoknál fogva gondolja felismer­ni, mikor jól megnézte. A kir. ügyész úr kérdezte, egy ízben felállt szekeréről is, és oda ment, azt mondta, hogy hogyan tudja felismerni, mikor azt se tudja, férfi vagy női hulla fekszik-e előtte. A hulla szemérem teste ponyvával be volt takarva a többi rész mind tisztán volt, a melle is, csak éppen a szem­éremteste volt letakarva. Azt mondta, hogy mégis meg merek rá esküdni, hogy ez Solymosi Eszter hul­lája. A vizsgálóbíró kérdezte, vájjon ismert-e Eszter testén valamit jegyet ? A leány azt mondta, hogy igen; kérdezte, hogy milyet ? arra azt mondta, hogy a tehén rátaposott a lábára, és onnan jegy maradt vissza. Kérdezte hogy melyik ? A jobb lábán. Mutassa meg a hulla lábán, hol volt ? Odament a hullához és a jobb lábra rá­mutatott a hüvelyk­ujj tövénél valamivel magasabbra a hullának akkor még piszkos volt a lába, mert mikor végig öntötték, a lábára legkevesebb víz ment rá, iszap tapadt rajta. Mikor Szakolczay Julcsa ezt mondta, Szűcs János biró, a­ki segédkezett a hulla levetkezésénél és tisztításánál ho­zott egy virágöntő bádogedényt, a­mit öntözésre hasz­nálnak, csakhogy a szita nem volt rajta és az­zal kezdte öntözni a holttestet. Én láttam, hogy egy kissé ügyetlenül megy a dolog, kivettem a kezéből az edényt, azt felemeltem egy kissé és úgy eresztettem reá a vizet. Az széjjel ment a testén és az iszaptól kissé megtisztult. Jól emlékszem, ott állottam közel és segítettem lábait a hullának kézzel megmosni; mi­kor az meg volt mosva, egy barna folt volt látható és különösen megmondtam akkor is, hogy tessék, itt van valami jegy. Akik nézték még azután, nem tudom, mert kissé félre állottam, de azt hiszem, megnézték, mert helyet engedtem a többieknek ; csak később tudtam meg azután, hogy Szakolczay Julcsa vallomá­sának csak egy része vezetett be a jegyzőkönyvbe, mert dr. Trajtler azt mondta, hogy a bőrhorzsolást egy tehéntapadás következtében előállott hegedőssel nem lehet összehasonlítani. Erről többé szó sem volt, és így kimaradt. Elnök: Ott volt ön akkor is, mikor dr. Trajtler úr a bonczolást eszközölte ? Tanú: Nem. Elnök: Hát az magánbeszélgetés volt Trajt­ler úrral? Tanú: Akkor rögtön mindjárt a helyszínen hal­lottam, hogy mondta, hogy az csak bőrhorzsolás kö­vetkeztében támadt, mintsem hogy régibb eredetű lehetett volna. Elnök: Hát a hulla lábait és lábujját megnézte ? Tanú : Igen, a hüvelykujj felett, — mondom megnéztem — még­pedig a baloldalán, mert több ízben megnéztem, valami 20-szor talán, határozottan emlékszem reá, tehát a hüvelykujj felett egy kissé az elején, mintha kétfelé hajlanék, azután húzódott fél­kör alakban a harmadik ujjig, azután befelé ment és elmaradott a hüvelyknél. Szembetűnően barna volt az, a többi világosbarna, felebb a láb színével össze­elegyedve elmosódott, úgy hogy nem lehetett meg­mondani, hogy meddig forradás, csak az ujj felett le­hetett azt észrevenni. Elnök: És hogy széles vagy vékony volt? Tanú: A hüvelykujjtól egész a harmadik ujjig húzódott, onnan aztán befelé fordult. Elnök: De vékony körben ment-e vagy pedig vastagabb körben a forradás ? Vastag bőrkeménye­­dést mutatott ? Tanú: Bőrkeményedés nem is volt, azt határo­zottan tudom, csakis a szín volt meg, és a­mint végig mentem az ujjammal rajta, egy kissé össze volt ránczo­­sodva a bőr s egy kis emelkedést lehetett észre venni, legalább hogy összeránczosodás következtében ered­hetett. Mondom csak erős folt volt, semmiféle var nem volt rajta, csak bőr és az barna volt. Elnök: Hát elütő színű volt a hulla lábának többi részétől ? Tanú: Mégpedig szembetűnően. Elnök: Hanem fölül egészen sima volt? Tanú : A hüvelykujj felett kis ránczosodás volt, a bőr színe barna volt, nem egyezett meg a lábnak többi színével. Elnök: A holttest egész alkotása fiatal vagy pedig idősebb hullára mutatott-e ? Tanú: Azt határozottan nem tudnám megmon­dani én reám csak azt a benyomást tette, hogy lehe­tett 14 éves, de 17 éves is. Itt megemlítem, hogy mi­kor a jegyzőkönyv felvétetett, azt mondták, hogy a mell egyáltalában nem volt kifejlődve és mikor arra került a sor, hogy levetessék dr. Trattler úr diktálta, hogy az fejletlen. Dr. Kiss Jenő írta a jegyzőkönyvet és be­leírta, hogy a hulla emlői fejletlenek. Később meg­kérdeztem tőle, mert hallottam, hogy az kimaradt a jegyzőkönyvből, azt mondta, hogy a tisztázásnál azt kihagyták és azt írták helyébe, hogy elsoványodtak. Eredetileg úgy volt, hogy fejletlen és mikor tisztáz­ták s kijavíttatott, hogy elsoványodottak. Elnök : Egyébb tudomása volt-e ebben a tárgyban ? Tanú: Apró részletekig tudnám elmondani. Én pakoltam azután a hullát is be. Elnök : Ön pakolta be ? Tanú: Igen, nem tudom, hogy miként szállítta­tott el azután a hulla, mert Székely Ferencz úr azt mondta, hogy aznap történik a bonczolás. Eredetileg úgy volt meghatározva, hogy még aznap fog a bon­czolás megtörténni. Minthogy pedig a tanúvallomások nem egyeztek meg, az lett mondva, hogy szükséges a hullát közszemlére szállítani Eszlárra. Mikor az orvo­sok más véleményt hoztak fel arra nézve, hogy mikép szállíttassák a hulla ? Azt mondtam, hogy legczélsze­­rűbb egy lepedőt hozni, azt erős karbolsavval végig önteni és abba csavarni a hullát s igy egy ponyvába tenni ; ezután az egészet egy szekéren friss fa között jól el lehet vinni. Ezt el is fogadták s két ember se­gitségével bepakoltam a hullát. Arra is emlékszem, hogy mikor bepakoltam a hullát, egy lepedőt hoztak, s az a ponyvára volt takarva. Nagy László úr azon­ban az hullának hengerízés út­áni becsavarását nem engedte meg, mert ott volt a kilincs. Ezután lassan ére­ztetett a lepedőre a hulla; az emberek becsavar­ták a lepedőbe, s ezután a ponyvába­ a ruhát átadták nekem, össze volt kötve desinficziálás végett, a­melyet leöntöttem karbolsavas vízzel. Elnök : Mily darabokból állottak a ruhák ? Tanú: Ezt tudom, csak arra nem emlészem, hogy milyenek voltak. Egy vastag téli kendő volt keresztben mellén, amely hátra volt kötve. Ez alatt volt egy rövid rékli, úgy mondják otthonka, az alatt volt egy ingvár, volt kötője, ez alatt volt két kabátja. Mikor éjjel ott voltunk, a járásorvos úr azt vette jegyzőkönyvbe, hogy vörös öv volt a hason. Ez azon­ban kötő volt, de úgy nézett ki, mintha öv lett volna. Elnök: a vizsgálatban ki volt-e hallgatva ? Tanú: Nem. Elnök : És adott-e erről a tudomásáról valaki­nek értesítést ? Tanú : Tisza-Lökön minden ismerősömnek el­mondtam, a­ki kérdezett. Elnök : Kiss Jenő orvos, mikor megvizsgálta a hullát, nézte-e a szeméremtestet ? Tanú : Erre nem emlékszem, azt hiszem, hogy nem nézte. Elnök : Méretet tett-e ? Tanú : Horvát Géza tette ezt, Weinbergernek volt egy méterje a zsebében és ennek segélyével mérte meg a hullát, alaposan megmérni nem lehetett, mert a hulla a sírban feküdt és nem vétetett ki. Szeyffert: Tisztelettel jelentem, hogy a királyi főügyész átirata szerint a budapesti királyi járásbí­róság által kihallgattatott, használat végett van sze­rencsém beterjeszteni az átiratot, és a felvett jegyző­könyvet, minthogy az egyik szakértő, mint látom, a hallgatók közt van. Kérem Nagyságodat, méltóztas­­sék intézkedni, hogy Horváth úr a szakértők közt foglaljon helyet. Elnök: Méltóztassék szakértő úrnak itt (mu­tatja) helyet foglalni. (Megtörténik.) Szeyffert: A­mennyiben Kiss úr szintén itt volna és nem volna akadályozva a megjelenésben, méltóztassék intézkedni, hogy Kiss úr itten szintén megjelenhessék, továbbá kijelentem ags elnök úr, hogy én részemről tanúhoz nem kívánok egyelőre kérdéseket intézni, hanem méltóztassék a szakértő uraknak megengedni, hogy ők tehessenek esetleg kér­déseket ; ők bizonyosan jobban tudják, hogy mire van szükségük. Elnök: Ha a szakértő uraknak van kérdésük, méltóztassék megtenni. Eötvös: Kérem, a védelem részéről is bátor va­gyok néhány kérdést tenni. (Tanúhoz.) Micsoda minő­ségben volt ön ott jelen jul. 19-én ? Tanú: Én jul. 19-én megjelentem Dobos szolga­­bíró úr hivatalában és megkértem, hogy ha megen­gedi, én is kimehessek, miután éjjel már kinn voltam és láttam a hullát. Eötvös: Hát emlékszik-e, hogy ön a vizsgáló­­bíróság által az eljárásnál segédkezésre hivatott fel ? Tanú: Én jegyzőkönyvileg felhíva ? Nem. Eötvös : Pedig a jegyzőkönyvben benn van, a vizsgálóbíróság által jul. 19-én felvett jegyzőkönyv­ben, hogy kéri Horváth Géza szigorló orvosnak és Zurányi Kálmán gyógyszerésznek vizsgálóbíróságilag engedélyezett segédkezése mellett. Tanú: Az meg volt engedve, de nem voltam fel­híva rá, csak magam mondtam, hogy miképen gondo­lom czélszerűbbnek a hulla bepakolását, és azután Egressy Nagy László jelenlétében én pakoltam be a hullát.

Next