Nemzet, 1883. szeptember (2. évfolyam, 240-268. szám)

1883-09-17 / 255. szám

helyett trializmust létesíthessenek. Aztán ennek kivi­hetőségét és hatását mérlegelve így szól: Arra ugyan nincs kilátás, hogy a horvátok el­jussanak ezen eredményhez, de munkálkodnak rajta és azt hiszik, hogy az első lépést el fogják érni, ha a magyarok még nagyobb autonómiát engednek nekik, s megadják azt, a mit a horvát nemzeti párt kíván, csakhogy egyszer már békességben lehessenek. El­végre is — igy vélekednek­ — a szlávok Ausztria Magyarország lakosságának felét képezik s a mily joggal a magyarok és németek határozhatnak a mo­narchia sorsa felett, azon a jogon határozhatnak ők is. Csakhogy amely napon a szlávok hasonló prerogati­­vákat nyernének, mint a magyar és német elem, nem kellene-e attól tartani, hogy a szláv elem teljesen meg fogná változtatni a Habsburg monarchia lét­feltételeit. A szlávok tényleg szét vannak szórva a monarchia lajtáninneni és lajtántúli részében,és ezért­ egymást szét­szórtságuk miatt nem is érthetik meg. De a helyzet megváltoznék, ha a horvátok, gácsországiak, csehek kezet nyújthatnának egymásnak, hogy félkörben kö­rülövezzék Magyarországot és a németek lakta or­szágrészeket. Ha a három államból álló monarchia eszméje szerint készülne egy alkotmány, hogy lenne egy magyar, egy német és egy szláv állam, mi sorsa lehetne ekkor a két latin törzsből álló népnek, a ro­mánnak Erdélyben és az olasznak Triestben és Ti­rolban ? Ezen népek erőnek erejével seperatistákká válnának. Erdély erélyesen követelné Romániához való csatolását és Triest Olaszországgal való egye­sítését. Igaz, a dualismus önkényt választott combi­­natio, de a trialismus, habár a méltányosságnak és a logikának inkább megfelelni látszik is sokkal vesze­delmesebb volna, az a monarchiára nézve a valóságos feloszlást jelentené.« Ezen alapon arra a következtetésre jut a »S­o­­leil,« hogy az occupatiot az Aegei tenger felé nem folytathatja a monarchia, nehogy a szlávságra es­sék annak súlypontja, s hogy a fejedelemre nézve is csak úgy bírhat vonzerővel az az eszme, hogy a nagy keleti birodalmat helyre­állítsa, ha azt nem szláv bi­rodalom gyanánt teheti. A Le Parlement azon nézetének ad kifeje­zést, hogy a horvátországi zavarok megszüntetésére parlamenti enquetet kellene tartani, a­mely minden bajnak a gyökerére menne, s hogy nem kellene a hor­vátok számára további engedményeket tenni. A Le Mot d’ ordre pedig azt tartja, hogy Magyarországot egy nagy politikai válságtól csupán Tisza miniszterelnöknek csodás erélye, mélységes becsületessége és politikai tapintata mentheti meg«. Zágráb, szeptember 16. (Eredeti táv­­i­r­a­t). Több oldalról megerősíttetik, hogy a horvát zavargók kiválón a szerb nemzetiségű polgárokat bántalmazzák és rabolják ki. E tekintetben a horvát tisztviselők feltűnő elné­zést gyakorolnak. Zágráb, szept. 16. Az »Orsz. Ért.« jelen­tése : A báni őrvidéken a forrongás kezd csil­lapulni, csak a hajmeresztő kegyetlenségek utóhatása nyilvánul meg folyvást. Számosan elfogattak, köztük a Petrinjába való K­e r­n­i­c­s nevű izgató is, ki már a rakoviczai zen­dülésben is jelentékeny szerepet játszott és ezért ju­talmul óv­at érni­k főbujtogatótól, ki tudvalevőleg akkor golyó által ki is végeztetett, őrnagyi rangot kapott és a haditörvényszék által való elitéltetéstől csak úgy menekült meg, hogy tanukkal sikerült bebi­­zonyitania, mikép őrnagggyá való kineveztetését ne­vetséges dolognak nyilvánította. A Maja községben meggyilkolt hetven éves elöljárót illetőleg írják, hogy a felkelés kitörése előtt négy nappal a kerületi elöl­járó kérésére foglalta el ezen hivatalt, mely oly vég­zetes volt reá nézve. Általában óriási volt a zavar a zendülő vidéken működő községi tisztviselők közt. Egyik egyenesen ő felségéhez fordult katonai segély kirendeléséért.] Zágráb, szept. 16. Az »Orsz. Ért.« jelentése : Itt ma a rend nem zavartatott meg. Holnaptól kezd­ve a színházban az előadások megkezdődnek és a ven­déglőkre és kávéházakra vonatkozólag elrendelt meg­szorítások is hatályon kívül helyeztetnek. Táviratok: Bécs, szept. 16. A szerb király ma reggel ide érkezett. Éjjel király ő felsége a spanyol, király és a szerb király, nagy kísérettel Neubergbe mennek vadá­szatra, onnan pedig Bruckba utaznak a lovassági hadgyakorlatokra s szerdán érkeznek vissza Bécsbe. Délután a császári váriakban diszebéd volt, melyen a szerb király és a spanyol király kíséreteikkel, to­vábbá a szerb követ, a spanyol követ, a miniszterek és tábornokok vettek részt. Bécs, szept. 16. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelenti: Herczegovinában Nevesinje és Illék között 50 emberből álló jól felfegyverzett rabló banda merült fel. Egy második rabló csapat Jabloniczánál jelent meg. A rablók vezetője mint mondják, a hírhedt Forta. Mostárban e rablócsapatok újra felmerülését összeköttetésbe hozzák a leg­közelebb megejtendő ujonczozással. Bécs, szept. 16. Foucher de Careil gróf franczia nagykövet tegnap este megérkezett s ma Kálnoky gróf külügyminiszternél fél óra hosszáig időzött. Bécs, szept. 16. A Favoriten­k­ úti cseh iskola ma délben felavattatott. Fürst lelkész beszédében az iskola és az egyház összetartozását emelte ki. Az iskola igazgatója kijelentette, hogy tudatában van annak, hogy mily felelősség hárul reá és hogy büszke e felelősségre. A Komensky-egylet elnöke ő felsé­gét éltette, mire a cseh daltársulat a néphymnuszt s egy dalt énekelt el. Merseburg, szept. 16. Vilmos császár a trón­örököst bízta meg, hogy a mai hallei ünnepélyen sze­mélyét képviselje, miután neki az utóbbi napok fára­dalmai után nyugalomra van szüksége. Belgrád, szept. 16. Az öröm Milán király­nak osztrák-magyar ezredtulajdonossá történt kine­­veztetése fölött még mindig tart s a nép minden ré­tegében észlelhető. Csak az Obrenovics-dynastia — mondják — volt képes mindig és jelenleg is a szerb nemzet akaratát és kívánságait megérteni s teljesí­teni. A jelenlegi király nagyatyja Milos fejedelem — úgymond — a török iga alól szabadított föl, unokája Milán pedig az európai polgáriasodást ültette át Szerbiába és megszerezte Európa becsülését. Versecz, szept. 16. (Ered. távirat.) Gre­­csák Károly a verseczi kerület orsz. képviselője ma délután tartotta nagyszámú választó közönség előtt beszámoló beszédét. Ko­lozsvár, szept. 16. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) B­a­r­t­a Miklós és Ugron Gábor, Kolozsvár vá­ros képviselői, ma tartották meg beszámolóikat. A gyűlésen ott voltak a református convent alkalmából itt időző függetlenségi képviselők is, mint Mocsáry, Hegedűs László és Thaly Kálmán. B­a­r­t a beszé­dében többi közt érintette, hogy úgy a nemzetek, mint a dynastiák meg kell győzni a függetlenségi párt programmjának kivihetősége felől. Részletesen kifej­tette a függetlenségi párt ama tagjainak programm­­ját, a­kik, mint ő mondá, nem szájhősködni mentek a parlamentbe, hogy működésüknek ottani meddőségét az utczán felkavart porral eltakarják, hanem oda mentek, hogy jó és okos politikát csináljanak. Bécs, szept. 16. (Eredeti távirat.) A mai lóversenyek az alábbi eredménynyel folytak le. El­­adóverseny (700 frt, 1600 met.) Baltazzi Ar. Rachedette 1-je (ezelőtt Fiddle) küzdelem között egy hoszszal nyert. gr. Apponyi Antal Tittle-Tattle-ja 2- ik, gr. Sztáray J. — gr. Hunyady Don Juan-ja 3- ik volt. A Taurus-handicapet (2500 frt 2000 met.) gr. Sztáray János k­é­t h­e­l­y­ je nyerte meg könnyen másfél hoszszal, br. Twickel Ag. Ranzen­­bruder-je 2-ik, Blaskovics E. Gyöngyvirág-ja 3-dik volt. Az ezt követő 1500 frtos handicapben gr. Eszterházy Miki. S­t­r­o­n­z­i­a­n-ja győzött félhoszszal, Elvira 2-ik, a Katinka-kancza 3-ik volt. A gátver­se­n­y­b­e­n (800 frt, 2400 met.) br. Üchtritz Zsigm. A­n­t­i­n­o­m­y-ja 4 hoszszal érkezett elsőnek, br. Beth­­mann Sándor Fides­e 2-dik, Schavel J. — Capt. George Briczi­ je 3-ik volt. A futamokat a B­r­i­g­a­n­­tine-akadályverseny fejezte be (2000 frt, kb. 5600 met.) melyet gr. Szapáry Iván J­erry-je köny­­nyen és legalább 15 lóhoszszal nyert meg. Schosslher-pózban van, de azért egyre ivott, s egyre kínálgatta a­­ molnárt is, a czigányokat is. Ezek szót fogadtak neki, s hogy a nóta még­se szüneteljen, nem egyszerre, hanem egyenként, egy­más után ittak. A legény nagyokat kurjongatott, s bár a czi­­gány két óra óta egyebet se húzott, időközönként nem mulasztá el rákiáltani a prímásra, hogy azt a nótát hozza neki, hogy: »Olyan leányt, mint az Örzse, Még a szálló nap sem látott!« A fiatal korcsmárosné darabig szó nélkül né­zegette a szép legényt, azután odahúzódott melléje a padra, megkináltatta magát borral s kaczéron rámo­solyogva azt kérdezte: Ne izéljen hát, Bandi ? Hát csakugyan olyan szép-e az a bizonyos Örzse ? Ha szép-e ?! Hát nem hallja, hogy mit beszél a nóta, a­mit ő reá csináltak, hogy még a szálló nap sem látott olyat! A termete sugár, karcsú a dereka, majd a sarkát veri ébenfa hajzata, arczája halovány, mint a fehér rózsa. Csak néha pirul ki, de piros az ajka, ha olykor mosolyog, bárcsak ritkán teszi. Na­gyon öreg lehet, ki eszét nem veszti. És hogyha meg­szólal, hangja olyan szelíd, nem akarja, még­is be­hat a szivedig. Parányi lábára kész czipellőt nem kap, mesterrel méreti, mégis mindegyik nagy. Hát aztán a szeme, nagy is, fekete is, tán maga se tudja, hogy mennyire hamis, úgy éget a lángja, úgy vakít a fénye, egy szóval ő a föld legszebb teremtménye! Ne mondja, hát csakugyan olyan szép ? Jaj de szeretném ismerni! Szebb annál a Zsuzsi! kiáltá negédesen egy szin­tén fiatal, még alig suhancz legény a szomszéd asztal mellől, ki már régóta oda­figyelt a Bandi beszédjére.­­Ki meri azt mondani a szemembe ? Én ja! Te? Én! Hát aztán ha kérdőre vonnálak e vakmerő sza­vadért ? Hát akkor is azt mondanám, a­mi igaz, hogy szebb annál a Zsuzsi! Bandi felugrott az asztal mellől. De a korcsmárosné hirtelen átkarolta derekát, s gyöngéden visszahúzta maga mellé. Hát nem látja, hogy gyerek. Csak nem köt ki azzal a tejfeles szájával! — csitita halk hangon. A legény lesújtó tekintetet vetett a suhanczra, azután visszaült helyére és egy hajtásra kiürítette üvegét. Bort ide szép asszony ! kiáltá hetykén. Neked pedig tejfeles szájú kis öcsém azt a jó tanácsot adom, hogy vagy kotródj innen szaporán, vagy jól befogd a szádat, mert el találom felejteni, hogy gyerek vagy, s akkor aztán baj lesz. Ugyan mi ? Mi? Mi hát ? Hát csak az szép öcsém, hogy eltalállak nad­­rágolni, hogy még vőlegény korodban is emlegetni fogod.. Én is ott leszek akkor, de hát mért kötekedik kelmed belém ? Hogy mered azt mondani, hogy Őrzsénél szebb leány lehet a föld kerekségén ? Hát csak úgy, hogy van és pedig a Zsuzsi! Te kölyök te! Na, én már megyek, mondá a molnár, ki meg­sejtette, hogy ennek a szóváltásnak nem lesz jó vége. Nekem már elég volt. Kelmednek is elég volt Bandi. Kelmed is indulhatna már. Vörösvár jó három óra ide, s a Bárréti erdőnél nagyon kátyúkos az út. Jó lesz azon túl lenni, mielőtt egészen besötétedik. Nem megyek én innen a herko­páternek sem, mert még szomjas vagyok, aztán meg valami dolgom is akadt. Na akkor isten megáldja, mert én megyek. Tisztelem az öregeket. Köszönöm, átadom. A molnár távozott, a korcsmárosné utána suhant. Az isten is megáldja mester uram, ha útközben zsandárt talál látni, küldje gyorsan ide, mert itt még ma baj lesz. A Bandi egészen elázott, a Pista gyerek pedig olyan vakmerő, hogy szembe száll vele. Megteszem nagyasszony, hanem addig ügyeljen rá. Az imént láttam, hogy hajt valamit a szavára. A korcsmárosné visszament az ivóba, a­honnan akkor éppen a nagy bőgős lopta ki magát, biztonság­ba akarván helyezni a drogot. A czigány megérzi a veszedelmet, mint vészmadár a vihart, s a varjú a disz­nótort. Na hát szép öcsém, most már ketten beszélges­sünk, kiáltó Bandi kihívó hetykeséggel. Hát hiszen beszélgethetünk, mondá a Pista gyerek elszánt és kipirult arczc­al. A korcsmárosné újból odasugott valamit a le­gény fülébe, karját válla köré kerítve, hogy a fölke­lésben megakadályozza. Hát ha gyerek, akkor ne kötekedjék­­ felelé durczásan a legény, de mégis mérsékelve magát, bár látszott, hogy nagy erejébe került. Ne nekem beszéljen kigyelm­ed, hanem nekibeszéljen. Küldje haza az anyjához, gyereknek otthon a helye, nem korcsmá­ban ! Te meg czigány ne szundikálj, hanem nyomd meg a nyirettyűdet, itt a gyantára való. Nesze, s ezzel pár darab bankót dobott a markába, hanem most már ébren légy, s azt húzd, mindig csak azt húzd, hogy : »Olyan leányt, mint az Örzse Még a szálló nap sem látott!« Szebb annál a Zsuzsi! No már most elég legyen ám! kiáltá fenyegető­­leg Bandi s fel akart kelni, de a korcsmárosné egész erejével a nyakába csimpeszkedett s újra visszahúzta. Ugyan nem szégyenelné kelmed egy gyerekkel kikötni. Hát kelmedhez való legény az a­nyápicz. Hisz minden ember kikaczagná kelmedet s azt mon­daná, hogy könnyű dolog vitézkedni egy gyerekkel. Aztán tudja is az, mit beszél, tudja is az, mi az az igazi szépség. Inkább nevessen rajta kegyelmed s az oktalan beszédjén. A korcsmárosné eszes és ügyes asszony volt, jó hurt pendített meg a legény szivében. Valamire való legény mindent eltűr inkább, mint hogy kaczagjanak rajta. Igaz az — mondá csúfondárosan elmosolyogva — hát olyan nagyon szerelmes vagy szép öcsém ? kérdé a suhancztól. A hát! De nem kell oda szerelem, csak két szem, a­ki lásson, hogy Zsuzsi a legszebb leány ezen a kerek világon. Részeg az a gyerek ? Nem vagyok én részeg, mert az nekem nem szokásom, csak azt beszélem a mi igaz. Ha kelmed meglátnád, csak egy szempillantásra a Zsuzsit, kelmed is úgy beszélne, mint én. Hm! Akár­mennyit hinget kend, az úgy van! Hát aztán milyen az a Tündér Ilona, az a csoda szépség. Mond el hát no. Meghallgatom és ne félj nem bántalak. Nem is félek. A­mi pedig a Zsuzsit illeti, a mellett elbukat a világ minden Örzsije. Nem halvány annak az arcza, mint a maga Orzsijeé, hanem piros mint a piros rózsa, s majd kicsattan a vértől és egész­ségtől. Nem fekete, de nem is hamis annak a szeme, hanem kék mint nyári éjszakákon az ég, s olyan sze­líd, mind az angyaloké. Szép piros njakán nem ritka a mosolygás, mindig vidám a kedve, s akár künn a mezőn, akár benn a kertben, vagy a ház körül végezze a munkát, mindig énekszóval teszi. Messzire elhallik csattogó szép hangja, s egész gyöny­örűsége és büszkesége a falunak. Hát aztán a táncra! A­ pehely nem könnyebb karcsú kis alakjánál, s ha rákezdi a frisset, a czigány hegedűje nem nógatja, hanem csak kiséri forgószél pörgését. Aranyos göndör haját messzi földet bejárt emberek is bemulják; nyaka, válla fehér, mint az alabástrom, a vére keringését is megláthatni olyan finom és átlátszó a bőre. Hát még a szorgalma! A kelő nappal kezdi a munkát, s a pihenésre csak akkor gondol, mikor már a nap is leszállott az égről, mert aranyos a szíve, s nem akarja, hogy szegény özvegy anyja szükséget szenvedjen. Nem is hívja azt senki máskép, csak angyalnak! íme ilyen leány a Zsuzsi! Hát aztán szárnyai nincsenek-e ? kérdé Bandi csúfondárosan. Minek annak a szárny, a­ki nem akar repülni. Nem röpke annak a szíve, hogy virágról virágra száll­jon, hanem hivséges és állandó, s beéri azzal az egy­­gyel, a kit kiszemelt magának. A Pistagyerek ugy látszik akaratán sőt tudtán kívül eleven és érzékeny részt érintett meg a Bandi szivében, mert e szavakra láthatólag elpirult és szemei haragos, vad tűzben gyultak ki. Hát aztán te lennél az, a kit kiszemelt magá­nak, te nyápicz ? kérdé gúnyosan felkaczagva. Na isten, dicsérem az ízlését. Erre a nyílt és csúfolkodó kihívásra a kis Pista gyerek is elvesztette hidegvérét, az ő arcza is kipirult, s indulatosan felelt vissza a legénynek, részegségét hányva szemére. Legalább ember vagyok és nem disznó. Erre a szóra Bandi, megpróbált felállni de beiz az még akkor is csak nehezen sikerült volna, ha a korcsmárosné nem csimpeszkedik a vállába, így azon­ban épen nem ment. Vissza­zuhant ülésére. A Pistagyerek pedig hangos hahotával csúfolta ki hasztalan erőlködését. Ez a nevetés elvette a legénynek összes még meglevő józanságát. Felkapott egy tele üveget, s azt egész erővel a Pista gyerek fejének dobta. Ha eléri, a fiatal suhanc menten szörnyet hal. De szerencsére elhibázta. Rosszul czélzott, s a Pista gyerek is gyorsan fér­ekapta fejét. Az üveg a falon loccsant szét. A Bandi egy második üveget ragadott meg, de a korcsmárosné lefogta a karját, szépszóval kéréssel csitítva a dühöngőt. De már ennek haszontalan volt minden okos beszéd. Kilököm azt a kölyköt. Hol vagy? Ne bujkálj hanem ha legénynek tartod magad, hát állj ki a gyep­re. Ne félj, nem lesz más bántódásod, csak kiteszem a szűrödet.­Ezzel egy nagy erőfeszítéssel felugrott, s kilé­pett a szoba közepére. Erőteljes herkulesi alak volt mint egy fiatal bika. A korcsma tele volt ugyan néppel, de ezek több­nyire idegen vásárosok, éhtesebb emberek s asszonyok voltak. Ezek megpróbálták ugyan csitítani az ellenfe­leket, de erélyesen közbe lépni senki sem akart, nem mert. A­kik az ajtóhoz közelebb voltak, hirtelen ki­osontak a czigány­ok­kal együtt A többiek pedig ösz­­szébb húzódtak , a küzdelem számára egy kis szabad tér nyílt. A Pista gyereket vissza akarták tartóztatni, de mint a­gyik kisiklott kezeik közül, s egy merész ug­rással az asztalon át a szoba közepén termett. Kisded termetű vékony legényke volt, de oly ruganyos és fürge mozdulatokkal, hogy testi erejének aránytalansága ez által pótolva látszott lenni. Fejét merészen fentartva, harsányan kiáltá : Itt vagyok la ! Vessen ki figyelmed hát ha tud, de jól vigyázzon magára, ne­hogy maga seperje meg a földet. Bandi dühösen meg akarta ragadni a gyereket izmos karjaival, de ez ügyesen átszökken a fölemelt karok alatt, villámgyorsasággal átkapta ellenfele de­rekát s egy erőteljes fürge kanyaritással földre sepe­­ritette a meglepett, s izmos karjainak hasznát nem vehető legényt. A Bandi nagy zuhanással esett a földre, s feje oly erővel odacsapódott a pad lábához, hogy behasadt. Egy pillanat alatt vér borította el arczát. A kis Pistagyerek pedig gyorsan felugrott, s kaczagva így szólt hozzá : Ugy­e mondtam kigyelmednek, hogy jól vigyáz­zon, ne­hogy alulra jusson. Többet észszel, mint erő­vel. Hanem most már legalább azt is tudja, kigyel­med, hogy a legszebb leányt a világon nem Orzsinek, hanem Zsuzsinak hivják ! Mindjárt felelek rá csak fölkelek! Monda Bandi a korcsmárosné segítségével nagy nehezen feltám­­pászkodva. E pillanatban megnyílt a korcsma ajtaja, be­lépett a zsandárőrjárat s mind a két legényt bekísérte. I­ger Nándor In Elagranti-ja 2-ik volt, Mr. G. F. J.­­ Smith Bakony-ja feltartatott. Közgazdasági táviratok. Kapuvár, szept. 10. (Eredeti távirat.) A gróf Széchenyi miniszter által tegnap ünnepélyesen megnyitott kiállítás imposans látványt nyújt és az érdeklődők óriási számban tekintik meg az egyes csoportokat. Különösen élénk a gazdasági gépek cso­portja, a­hol mintegy 300 különféle gép van kiállítva. A bíráló bizottság már tegnap megkezdte működését. A kiállítás alkalmából rendezett banketten 300-nál többen vettek részt. Az első felköszöntőt gróf Széche­nyi a királyra, a másodikat Simon Gyula a minisz­terre mondta. H. M. Vásárhely, szept. 16. (Eredeti tár­­i­r­a­t.) A H. M. Vásárhelyen rendezett ekeversenyt és gazdasági kiállítást Draskóczy Lajos a ren­dező bizottság elnöke nyitotta meg hatásos beszéddel a nagy számban megjelent környékbeli gazdák és a város intelligenciája jelenlétében. Az ekeversenyen, melyen csak az ottani gépgyárosok, gépraktár-tulaj­­donosok és ekekészítők vehettek részt, Tóth Sán­dor, Patócs István, Kiss Pál, Száraz Nagy Sándor, Kiss József és Cserényi János verse­nyeztek és pedig 12 egyes, 10 kettős és 8 hármas ekével. A kiállítás iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A gépek az iparoskör zárt helyiségeiben vannak ki­állítva. Az ekeversenyt az iparoskörben bankett fe­jezi be. Ipolyság, szept. 16. (E r e d e t i távirat.) Ma délután két órakor nyitotta meg gr. Cho­­r­i­n­s­z­k­y Igó az ipolysági gazda kiállítást és eke­versenyt nagyszámú, közönség jelenlétében. Ezután a tüzérség zenekara rázendítette a Rákóczy-indulót és a tűzoltóság bemutatta a díszes közönségnek a kü­lönféle gyakorlatokban való ügyességét. A kiállítás elnöke: gróf Chorinszky Igó, a rendező bi­zottságé : Nagy Sándor, a titkár pedig Bolgár János. Kiállítók: S­i­m­o­r herczegprimás drégelyi uradalma, gróf Brenner, gr. Chorinszky, Nagy Sándor, Bolgár János, az esztergomi főkáptalan, Z­m­e­s­k­á­r Kálmán, Podhorszky György, R­e­d­l, dr. B­e­k­e Gyula, Huszár Ist­ván, Bodross Szabó Sándor, Cselka, Barbé-­­­y­­ stb. Fiume, szept. 16. Az Adria gőzöse »Coumoun­­duros« elindult Bordeauxba 30000 kg. ásványvíz, 31000 kg bab, 60,000 kg. liszt, 49,750 kg. rizskása, 144,175 kg. rizsliszt, 319 kg. keményítő, 100 kg. maraschino, 336,768 db donga rakománynyal; »Deák« Adria gőzös Leithba 802,640 kg. liszttel, 610,373 kg. árpával; »Trojan« magángőzös pedig Bordeauxba 498,674 db dongával megrakva szintén elindultak. A »Donau« fregatta a tengerész növendékekkel tett gyakorlati utazásból szerencsésen megérkezett. Az Ischia-ü­n­nepél­y. — szept. 16. Az ünnepély, melyet a fővárosi sajtó ma az ischiai catastropha következtében ínségre jutott ola­szok javára rendezett, művészi tekintetben kiválóan sikerült. A rendezőség nem kímélte a fáradságot és költséget: ízléssel, körültekintő buzgalommal készí­tett elő mindent és a gazdag programm minden pontját meg is tartotta. A főváros közönsége is fé­nyesen tanúsította, hogy a nemes czél felköltötte leg­teljesebb részvétét. Három-négy nap óta majdnem folytonosan esik a szűnni nem akaró országos eső és tegnap este még korántsem látszott ugy, mintha az ég csatornái ki volnának merítve. Az utczai időjósok — és néhány nap óta mindenki az — biztosra vették, hogy ma is országos eső lesz Mindazonáltal egyre fogytak a szi­getre, a »kis népszínház«-ra, a hangversenyre szóló jegyek. Ma reggel csakugyan nehéz, sűrű felhők bo­rították az eget, dél táj­ban csepegett is. Rosz idő ígérkezett, afféle »kávéházi idő«, ami­kor senki sem megy a szabadba, hanem arra készül, hogy a füstös kávéházban üti agyon a délutánt. De a közönséget ez sem riasztotta vissza. A Margitszigetre közlekedő hajók d. u. 2 órától kezdve mind megteltek. Nehéz cseppek hullottak, de a hajóállomásokon foly­vást váltották az ünnepélyre szóló jegyeket és a szi­geten, mely ilyen vészjósló időben egészen néptelen szokott lenni, ezer meg ezer ember kötött ki. Annyi közönség nem volt, mennyire a rendezőség számított, de hát az ischiai catastrófáról lévén szó, el kellett rá készülve lenni, hogy az elemek ellen hiába küzd a gyenge ember. A kedvezőtlen idő daczára az ünnepély igen szép volt. A sziget minden részében rendkívüli élénk­ség uralkodott. Az alsó vendéglőtől egész a felső ven­déglőig, sűrű tömegekben hullámzott a közönség a színes lampionokkal, zászlókkal, jelvényekkel, czíme­­rekkel pazarul díszített árnyas utakon. Délután 2 órakor a Budapesten tartózkodó hat katonai zenekar zeneszóval jelezte az ünnepély meg­nyitását és csakhamar megkezdődött az »Előre« vas­­paripa-egyesület velocipéd versenye, ezernyi közönség előtt. Mintegy tizenöt versenyző vett részt a külön­böző versenyekben, melyekben »vasparipák,« »három­­kerekűek,« »kerékpár«-ok, »nagy vasparipák« futot­ták meg a pályát. Legélénkebb élet volt a főherczegi lak körül. Ott legelőször a, »Banco acqua« ötlött szembe, egy kis állvány, hol Ováry Aranka és Arpadina kisasszo­nyok, igen festői délolasz pórnói­ jelmezekben mando­­latejet, limonádét, narancskávét és egyéb hűsítő italo­kat, egy kis asztalkán pedig mindenféle terracotta­­tárgyakat árultak. A főherczegi lak előtt asztalok voltak felállít­va; egy »nápolyi korcsma« volt az, hol olasz eledele­ket (»granito«t, salamit, stracotto-t, nápolyi macchero­­nit), és olasz borokat lehetett kapni; az 50 krás és egy forintos ételjegyeket Adorján Berta, Bartolucci Viktoria, Farkas Ilka, Fáy Szeréna, Gr. Csillag Te­réz, Helvey Laura és Irén, Hubay Aranka, Malecz­­kyné Jozefin, Pulszkyné Márkus Emilia, Vízvári Gyuláné árulták. Ide telepedett a budapesti olasz colónia, mely­nek tagjai közül Bartolucci k. a. Türr tábor­nok és Óváry Lipót teljesítették a háziasszonyi, il­letve háziúri tisztet. Fél ötkor idejött Sanminia­­t­e 11 i gróf budapesti olasz főconsul, nejével és C­o­r­s­i alconsullal. Türr tábornok a főconsul elé sietett és üdvözölte a rendező bizottság nevében. »A fővárosi sajtó, úgy mondá, alkalmat kívánt nyújtani a magyar fővárosnak, hogy kimutassa az olasz nemzet iránti barátságos érzületét, testvéri se­gélyt nyújtva Ischiának, melynek szerencsétlensége világszerte oly mély megindulást keltett. Tiszta szív­ből adjuk, fogadják önök is tiszta szívvel.« A főconsul melegen megköszönte e szívélyes üdvözlést. Ezután következett a programm első kiválóbb részlete, öt budapesti dalegyletnek (az Apollo-férfi négyes, a budai dalárda, a budapesti férfi dalegylet, a budapesti polgári dalkör és a pesti nemzeti dalkör) összelőadása, Huber Károlynak, az orsz. dalár­­szövetség karnagyának vezetése alatt. A szózat után Erkel Ferencznek »Névtelen hősök« cz. dalművéből a takaródét énekelték el nagy hatással, továbbá Hu­ber Károly »Dicsének«-ét, melyben N­e­y úr a ma­gán szólamot énekelte. Nagy tetszést aratott a Ga­­betti-féle olasz király-induló, melyet Huber Károly alkalmazott katona-zenekar-kiséretre; rendkívül dal­lamos mű, mely a legszebb olasz indulókkal veteke­dik és szűnni nem akaró tapsokat aratott. Egyébiránt szemnek is igen szép látvány volt a főherczegi lakkal szemben felállított gazdagon diszített emelvény, a több száz dalárral, kik mind estély-toiletteben jelen­tek meg. A közönség, mely a nagy térséget egészen ellepte, nem is fukarkodott tetszésnyilvánításával. A dalárok hangversenye után, az emelvény kö­rül a Döpfner, Este, Rodich, Stubenrauch, Károly román király és gróf Jellasich ezredek zenekarai fog­laltak helyet és eljátszották Meyerbeer koronázási indulóját, Rossini Stabat mater-ét, Wagner Lohen­­grin-jének bevezetését, az ábrándot Balfe »Czigány­­nőjé«-ből, egy kürt »Aidá«-ból és Berlioz Rákóczy­­indulóját. E hangversenyt Philipp Ferencz, a 6-dik (Károly király) gyalogezred zenekarának karmestere vezette. Ugyanekkor a népszínház négy táncosnője, az Osteriával szemben levő kis színpadon, tarantella tán­­c­ot járt el, réztányérok csengése és fúvó hangszerek által kísérve. Utóbb ugyanitt a népszínházi énekesek­ből álló »Apolló« férfi négyes tagjai nápolyi jelme­zekben olasz dalokat énekeltek, élénk tetszés mellett. Nagy élénkség uralkodott a sátrak körül, a­hol mindenféle emléktárgyakat árusítottak. Az alsó ven­déglőhöz legközelebb volt az Ilka-sátor, hol Pálmai Ilka asszony és Sik Gizella k. a. apró arczképeket és tiszta pléhből való »diszérmeket« is árultak; a kifogy­­hatlan jó kedvű művésznő utóbb, hogy szaporítsa a bevételt, elbújt és kijelentette, hogy csak pénzért mu­tatja magát; a­ki látni akarja, fizessen egy hatost. Kalapot hordoztak körül és a­míg a kalap meg nem telt hatosokkal nem is mutatta magát. Szerencsére a kalap igen hamar telt meg. A sátor be is vett közel 300 frtot. A szemközt levő Irma-sátorban, hol Csik Józsefné, Della Vedella Irma asszony és Della Ve­­della Gizella k. a. működtek, a bevétel szintén meg­haladt a harmadfélszáz forintot. A felső vendéglőnől a Mariska-sátorban Kor­din Mariska és Róza k. a.-ok, a Polyxena-sátorban Hampelné Pulszky Polyxena és Pulszkyné Márkus Emma asszonyok, a Stefán­a-sátorban Beerman Ste-­­­fánia és Palotay Piroska k. a.-ok buzgólkodtak a jó­tékony czélért. Ezeket a sátrakat is mindig nagyszá­mú közönség ostromolta. A bevételi összegeket itt nem tudjuk, de jelentékenyek lehettek, mert, amint hal­lottuk, Pulszkyné Márkus Emilia asszony, aki az osto­­ria körül is serénykedett, egymaga mintegy 260 forin­tot vett be. Meg kell még említenünk Csair Irma, Matus Emma, Anna és Tercsi úrhölgyeket, kik a meleg for­­rásnál­ töméntelen sorsjegyet árultak. Öt órakor kezdődött a »kis népszínház« elő­adása az alsó vendéglő termében. A közönség egészen megtöltötte a termet, az első sorban ott láttuk töb­bek közt Szapáry gr. pénzügyminisztert, Kamm­er­­mayer polgármestert, Bogisich törvényszéki elnököt. Pontosan jött el mindenki az előadás kezdetére- Efféle hangversenyeknél ritka eset, de könnyen ért­hető ; az előadást Blaháné kezdte meg. Egy népdalt énekelt el azzal az utánozhatlan bűbájjal, azzal a csa­­logányhangggal, melylyel a közönséget mindig és mindig extasisba hozza. Énekét hosszantartó tapsvi­har követte, mely csak akkor szűnt meg, mikor az ün­nepelt művésznő megjelent, hogy Vidorral együtt ráadásul elénekelje a »Cserebogár«-t. Ezután Sóly­mos­s­y Elek couplet-kat adott elő ; kétsoros vers­szakokat mondott, de úgy hogy a második sor rímelő végszavát mindig elhallgatta, az a rím rendesen csak­ugyan arra való volt, hogy elhallgattassék mert a hölgyekre nézve nem volt épen hízelgő és udvarias. Igen szépen, mély érzelemmel és gyönyörűen csengő hanggal énekelte azután Hegyi Aranka k. a. Zaytz G. »Invitation à la danse«-ját. A közön­ség nagy élvezettel hallgatta végig a dalt és a bájos énekesnőt szűnni nem akaró tapsokkal tüntette ki. Pálmai Ilka asszony Suppé Ferencz »Nefe­lejts «-ét énekelte el nagy hatással és megszerezte azt két dallal: a »Kék nefelejts« és a »Piros, piros, pi­ros« kezdetű népdalokat adta elő kitűnő verve-vel. Majd ismét V­i­d­o­r lépett fel, több népdalt énekelve. Élénk tetszést aratott. Rendkívül hatásos volt a dallamos keringő énekhangra (»Tavaszi hangok« Strauss Jánostól), melyet ezután Hegyi Aranka k. a., énekelt el gyö­nyörű üde hanggal; a közönség az ének alatt is nyil­vánította már élénk tetszését, mely végül valóságos tapsviharban tört ki. Élénk derültséget keltett Kasai Vidor, ki ősmagyar jelmezben lépett fel; egyik kezében nem­zeti zászlót lobogtatott, másik kezében hatalmas gör­be kard villogott; nagy tűzzel énekelte a következő verset : Talpra magyar ! ki a síkra hamar ! Pereg a dohár, Riadoz a kürt, Kopog a csata, robog a paripa, nosza dalia közepibe ! Nosza csak előre ! Villan, dörren és üvölt az ágyú. A vitéz, a­ki mer, Csak azé a siker, fut a bárgyú, Előre ! Csata­temetőre ! Dobban a szív, repül a lobogó. Rohanóra! szent a czél: a hazai Ott a babér, hol a harcz ropogó. Nosza vérre fent aczél ! A csata Zúgva leszáll, Rajta halál Szele robog át, Megüli torát, Ne tűrje karod a rabigát! Tele vérrel a tér, a magyar keze Ha söpör a csata mezején s vele­m por a tetemeken a mén. Ma serény Feje hir-koszorút is akar s neve Kiragyog a magyar igazi becsületén ! És ezredéves hírnevét Világ szemébe ma is a magyar odaki­áltja még ; Árpád vére, csatafi gyermekét A ki pálya kerüli, ha szeme tüze láng­gal ég ; S a viszályra borul feledés moha ; Szapora karod ereje verte le rég ; De ha vele marad a magyarok istene még ; Ma kiszáll; kara meg se törik soha, Szive, hazaszeretete, tüze lobog ég ! A versnek így természetesen semmi értelme; csak az van benne, hogy rythmusánál fogva pompásan illik a Rákóczy-indulóra. Ezen induló dallamával énekelve a vers kitűnően pattog. A nagy hévvel eléne­kelt, oktalan de zengzetes szóáradaton a közönség annyira mulatott, hogy megujrázta. Este 7 órakor, a felső vendéglő nagy termében kezdődött a hangverseny. Ez a terem is zsúfolásig megtelt. Zajos taps hangzott fel, midőn Jókai Mór­a attilában a pódiumra lépett. Jókai a közönség feszült figyelme közben sza­

Next