Nemzet, 1883. szeptember (2. évfolyam, 240-268. szám)
1883-09-17 / 255. szám
Vallta el a prológot, melyet tárczarovatunkban egész terjedelmében közlünk. Mikor elhangzottak a vers utolsó szavai, riadó taps következett, mely perczekig tartott s ismét meg ismét fokozott erővel tört ki. Valóságos tüntetés volt az, melylyel a jelenvolt diszes közönség erőteljesen fejezte ki azt, hogy a Jókai által kifejtett eszme lelkes viszhangot kelt a hazafias kedélyekben. A prológ után Náday Ferenczné asszony Delibes »Lakme« cz. dalművéből egy áriát énekelt el, azzal a kitűnő hanganyaggal és művészi tökélylyel, melyek miatt a nemzeti színház közönségének egyik legkiválóbb kedvencze volt. A hallgatóság hoszszantartó lelkes tapssal tüntette ki. Kassainé Jászai Mari asszony hévvel és nagy hatással szavalta el ifj. Ábrányi Kornélnak »Olaszországhoz« czimű szép költeményét, melyet olvasóink már ismernek. Következett volna egy »párbeszéd« Szabó Endrétől, de ez elmaradt; a közönség Horánszky Emilia k. a. kitűnő zongora előadásával kárpótolva látta magát és ezt tapsaival hangosan ki is fejezte. A hangversenyt Odry Lehel fejezte be, előadván Marschner »Hans Heiling« cz. dalművének egy nagy áriáját, mint mindig, ezúttal is sűrű tapsokat aratott. Az ünnepély sikerült tűzijátékkal ért véget, akkor kezdődött az eső, melytől egész nap tartottunk. Este 9 óra után egy nápolyi módon diszített bárka indult el a szigetről és zeneszóval vonult végig a budai parton, a közönség éljenei közt. Kilencz órakor az alsó és felső vendéglőben megkezdődött a táncz, mely nagy hévvel folyt éjfél utáni fél 2 óráig. Szeptember 18. — Hivatalos. Kinevezések. Ő felsége, a honvédségi Ludovika Akadémia ez évi tisztképző tanfolyamában legjelesebben osztályozott tanonczokat, úgymint: Bán Lajos sóti kunsági 2-ik, Karlensa fülöp likai 87-ik honvéd-zászlóaljbeli czimzetes őrmestereket és Mezey Antal vasi 76-ik honvéd-zászlóaljbeli czimzetes tizedest, a honvéd-gyalogság tettleges állományában hadnagyokká kinevezte. A m. kir. igazságügyminiszter, Ladányi József, budapesti kir. Ítélő táblai járulnokot ugyanazon ítélő táblához írnokká nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kersekedelemügyi m. kir. miniszter, Sebő Imre győri lakost Győrmegye sziget- és csalóközi járására nézve, ifj. Perczel Sándor hathalomi lakost Veszprém megye pápai járására nézve Béé Jenő ajkai lakost, és Barcza Bálint nagy-alacsonyi lakost Veszprém megye devecseri járására nézve, Skráznovszky Ágoston tápió-szecsői lakost Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kecskeméti felsőjárására nézve, Kégl István pusztaszent-királyi lakost Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye pesti alsó járására nézve, Albert Elek szamsali Kis-Küküllőmegye hosszúaszói járásra nézve, Vlassák György dobrói lakost, és Jurcsák József zákamenei lakost Árvamegye námesztói járására nézve, Csurják Endre trsztenai lakost Árvamegye trsztenai járására nézve, Sztankay Kámán bars-szent-benedeki lakost és dr. Buffy Pál aranyos-maróthi lakost Barsmegye kis-tapolcsányi járására nézve, Dobay Miksa gócsi lakost és Máriássy Géz berzétei lakost Gömör- és Kishontmegye rozsnyói járására nézve, Laszkáry Pál felső-pribeli lakost Hontmegye balogi járására nézve és Paál József horpácsi lakost Sopronmegye csepregi járására nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. — József főherczeg erdélyi szemlekörutjáró tegnap este 7 óra 40 perczkor a 203. számú vonatra visszatért a fővárosba és azonnal budavári kastélyába hajtatott, hol az éjét tölté. Ma reggel 8 óra 16 perczkor a déli vaspálya 204. számú vonatán ismét elutazott Pécsre. — Báró Sennyey Pál egészségi állapotáról az aradi »Alföld«-ben a következő örvendetes értesítést olvassuk: »Akik báró Sennyey Pált ezelőtt két évvel látták és halották orvosainak bizalmas közléseit, meg voltak győződve arról, hogy báró Sennyey Pálra a közélet mezején nem lehet számítani többé. A betegség báró Sennyey Pálnak egész szervezetét annyira megtámadta volt,hogy kiépülése az ábrándok országába látszott tartozni. S most egyszerre, egész váratlanul megjelent Sennyey az országos kataszteri bizottság értekezletén , s megjelenése általános szenzátiót keltett. Báró Sennyey Pál még nem épült fő teljesen, de máris oly jó conditióban van, hogy alaposan lehet remélni teljes kiépülését. Az exsudatum, mely veszélyes volt rá nézve teljesen felszívódott ; a seb, mely egy 1881-iki operatió folytán sokáig nyitva állt s melyről az orvosok azt hitték, hogy nem gyógyulhat be teljesen; most már egészen behegedt. Lélekzési nehézségei megszűntek, — s hangja épp oly erős, mint ezelőtt. — Minden nehézség nélkül huzamos ideig társaloghat. Természetes, hogy sok látogatója azt a kérdést intézte báró Sennyeyhez, hogy »már ez idei országgyűlésen is részt akar-e venni és Budapesten fogja-e már tölteni a telet ?» E kérdésre báró Sennyey Pál még ez idő szerint nemmel felelt. Még ezt a telet Olaszországban fogja tölteni. Idáig az aradi újság értesitése, melyhez mi csak azt jegyezzük meg, hogy báró Sennyeynek a mielőbbi teljes fölépülést szívből kívánja az országban, pártkülönbség nélkül mindenki. — A villamos kiállítók a királynál. A királyi főudvarmesteri hivatal meghívásából a villamossági kiállítók tegnapelőtt este 8 órakor a kis redoutteremben gyűltek össze. Fogadás volt az udvarnál. A kiállítók közt részt vettek még a fogadáson az osztrák miniszterek, gr. Kálnoky külügyminiszter, gr. Bylandt hadügyminiszter és báró Orczy őfelsége személye körüli magyar miniszter. Igen fényes társaság gyűlt össze, miniszterek, aristokraták, nagyiparosok, a tudomány férfiai s a sajtó képviselői. 8 óra felé gr. Hunyady főszertartásmester háromszor a padlóra ütött botjával. Csend állt be, minden szem a főszertartásmesterre volt függesztve, aki fölhívta a jelenlevőket, hogy a következőkép rendezkedjenek: a bemenettől jobbra álljanak a külföldi kiállítók, balra a belföldiek, a terem mélyében pedig a kiállítási bizottság. Közvetlenül a bizottság tagjai előtt álltak a miniszterek. Az elrendezkedés után a szertartásmester ismét hármat dobbantott botjával, mire nemsokára megjelent ő felsége Rudolf trónörökössel, Hohenlohe herczeg főudvarmester és gróf Crenneville főkamarásmester kiséretében. Miután ő felsége a díszelnököt, gróf Wilczek Jánost kegyesen üdvözölte, bemutatták az elnökséget, az elnöki iroda tagjait, a külföldi kiállítókat, s ő felségének minden egyes kiállítóhoz volt pár szava, úgy hogy a fogadás ezen része többet vett igénybe egy óránál. A teremben nyomasztó hőség kezdett lenni, ő felsége is szenvedni látszott tőle. A cercle tovább tartott másfél óránál. A terem hősége elviselhetetlenné kezdett válni; a király még pár szót váltott gróf "Wilczek Jánossal, sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy nem látott még több osztrák kiállítót is, s azután Hohenlohe herczeg kíséretében gyorsan elhagyta a termet. Ekkor fölnyíltak a terem mellékajtai, s hideg buffet kínálkozott a meghívottaknak. A vendégek késő estig ott maradtak derült hangulatban, Strausz Ede udvari zenekarának zenéje mellett. — Néh. dr. Lövik Adolf ügyvédi irodájának gondnokául a budapesti ügyvédi kamara által tegnap az elhunytnak régi munkatársa, dr. Weiszberger Miklós ügyvéd neveztetett ki. — A Degenfeld gróf hagyatékát felbecsülő bizottság a napokban végezte be feladatát. Az összes hagyatékot mint a »Debr. Ellenőr« Írja ingóban és ingatlanokban 7 millióra becsülték. — Esküvő. Mészöly Géza ismert festő, tegnapelőtt tartotta esküvőjét Jobbágyiban Posztóczky Róza k.a.-nyal. Násznagyok voltak a vőlegény részéről Zichy Jenő gróf, és Danitz Béla, a székesfehérvári törvényszék elnöke, a menyasszony részéről pedig Vay Dániel gróf és Plachy Tamás orsz. képviselő. — A bántalmazott Kresztics. Zágrábból jelentik : Általános megbotránkozást kelt, hogy az utóbbi napokban Starcsevicsista ifjak az utczán insultálták Kreszticset, a horvát tartománygyülés általánosan tisztelt elnökét. Az utczasuhanczok Kresztics után iramodtak s utána kiáltoztak. Ez az elnöke az eladott »kecskebőröknek.« Tudvalevőleg Starcsevics a tartománygyülésben a többséggel szemben használta e kifejezést. — Halálozás. Dr. Miescu József, lugosi városi orvos, e hó 14-én szivszélhüdés következtében hirtelen meghalt. — Emléktábla Vas Gereben szülőházára és sírjára. Dr.Vári Béla budapesti tanár és Lévay Imre, gymn. igazgató s a »Veszprém« szerkesztője felhívást tesznek közzé a magyar közönséghez, hogy Vas Gereben születésének legközelebb bekövetkező 60-ik évfordulója alkalmából, az író fügedi szülőházának emléktáblával leendő ellátása s bécsi sírjára emlékoszlop helyezése czéljára adakozzanak. A gyűjtéseket a »Veszprém« szerkesztősége eszközli. Érdekes a felhívásban az az ígéret, hogy az emléktábla leléprése alkalmából az író örökösei újra kiadják munkáit. — A spanyol király pénteken meglátogatta Hirschler műkereskedését a Grabenen, s megvette Fred i Tivadarnak egy kis képét, a »Huszártrombitás«-t. — A királynak a Theresianumban tett látogatásából több epizódot beszélnek a bécsi lapok. Mikor őt az intézet előcsarnokában Schmerling, az intézet gondnoka üdvözölte, így szólt hozzá: »Nehezemre esnék németül fejeznem ki magamat: én, és a királyné csak spanyolul beszélünk.« Kíséretének maga volt a ciceroneja, megmutogatott, megmagyarázott neki mindent. A társalgóteremben, mely a király dolgozószobája volt, megmutatta azon helyet, ahol feladatait kidolgozta. Mikor a könyvtárban Gautsch igazgató megmutatta a királytól kapott ajándékokat, a király ezt felelé: »Igen, azok voltak legboldogabb napjaim.« Bucsuzáskor egykori tanárához, Holzingerhez lépett, erősen megrázta jobbját s mondá: »Óriásilag« örülök, hogy oly jó egészségben láthatom! Ez a szó »óriásilag« nagyon használatos kifejezés a theresianumi növendékek nyelvében. — Egy egyetemi tanár öngyilkossága. Dr. Weisz Náthán, a bécsi egyetemen a belgyógyászat magántanára, rendkívül képzettségű és szorgalmú ember, múlt csütörtökön Bécs egyik fürdőjében fölakasztotta magát. Mint hátrahagyott levelében írja, kedélybeteg, azért arra kéri rokonait, ismerőseit és jóbarátait, hogy nézzék el neki ezt a tettét. Az electrotherapiában és neuropathologiában igen jó hangzású neve volt. Halála lesújtólag hatott ősz szüleire, kik nemrég vesztették el másik, 27 éves fiukat. Pár hónappal előbb még életvidám, boldog ember volt, ki elérte czélját, de jókedve egyszerre csak elhagyta, búskomorságba esett, mert azzal a nővel, kit több évi ismeretség után vett el, házassága nem volt boldog. A főváros szerdai gyűlésének tárgyaiul a törvény értelmében már előre kitűzött tárgyakon kívül felvetettek még: a magyar államvasutak számos hivatalnokának és szolgájának kérvénye a központi személyi pályaudvar mellett házépítések czéljára, egy telektömbnek eladásáért, a cultusminiszter leirata a lipótvárosi templom építési segélyének kiegészítése ügyében; belügyminiszteri leirat a mérnöki hivatalban a csatornázási ügyosztály felállításáról; közmunkatanácsi átirat a Rottenbiller-utcza csatornázási ügyében ; az óbudai Chevra Kadischa kérvénye átiratási díj elengedéséért; pénzügyminiszteri leirat az újpesti sziget átengedésének feltételeiről; belügymin. leirat a helyi álláspénz és javadalmak házilagos kezelése tárgyában; a pénzügyminiszter leirata a pénztárak egyesítése és számvevőségügyi szervezése ügyében; a pénzügyi bizottság jelentése a katonai szénaraktárnak a kerepesi út végéről való áthelyezése költségeiről ; intézkedés a zugliget-svábhegyi korcsmához szükségelt kisajátítások folytán nyert területek lejegyzéséről stb. — A budapesti helyihajók számára szeptember 17-étől fogva további intézkedésig a következő menetrend lép életbe: A vámpalota, Ó-Buda, a felső Margitsziget és Újpest közt óránként az egész órákban, reggeli 6 órától esti 6 óráig. A vámpalota, az alsó Margitsziget és Újpest között óránként a fé órákban, reggeli fél héttől esti fél hat óráig. Esti 7 és fél órakor naponként megy egy hajó a vámpalotától Ó-Budára és a sziget felső kikötőhelyére, útba ejtve Újpest kivételével az összes állomásokat, és Ó- Budáról esti 8 és fél órakor indul vissza a vámpalotához. A forgalmi igazgatóság. — Nötébolyda Egerben. A kitűnő orvosi kezelés, s az irgalmas apáczák gyöngéd ápolása által elért eredmények annyira keresetté tették az egri tébolydát, hogy ennek következtében Györgyényi Ignácz egri kanonok nagymérvű jótékonysága által támogatva, az »egri alapítványi női kórház« területén a tudomány és kor igényeinek megfelelő tébolyda építése vált lehetővé, melybe gyógyitható vagy gyógyithatlan nő nembeli elmebetegek a legjutányosabb feltételek mellett vétetnek fel. — A budai kőmivesek és kőfaragók jótékony egyesületei — számszerint kettő volt — legközelebb egyesültek. Az uj egylet czime: »A budapesti (budai) sz. Rókus és sz. Sebestyén betegsegélyző és temetkezési egylet.« Tisztikarát következőleg választotta meg: elnök Linzbauer Fülöp, alelnök Rózsa Ferencz, jegyző Markbold Imre. Választmányi tagok: ifj. Hafner Antal, Roch Ágoston, Galuscha József, Reiter György, Heinisch János, Kaiser Márton, Beck Ádám, Pesch Jakab. — Egy alezredes öngyilkossága. Obihidal (és nem Obchladil) Konrád alezredes öngyilkosságára vonatkozólag még a következő részleteket közölhetjük. Az öngyilkosság felfedezése után azonnal jelentést tettek úgy a budapesti térparancsnokságnál, mint a 69. gróf Jellach gyalogezred parancsnokságánál, mely ezredben a szerencsétlen véget ért alezredes zászlóaljparancsnoki minőségben működött. Oblbidal szolgálatának legnagyobb részét 1874. év óta Székesfehérváron töltötte, ahova a mondott év vége felé mint kapitány ment s akkor mindjárt átvette a 5-ik zászlóalj parancsnokságát, mely tisztet egész a tegnapi napig viselte. A jelentés vétele után az ezred parancsnoksága a holttestet azonnal átszállittatta az üllői úton fekvő 16-ik számú helyőrségi kórházba, hol a bonczolás a ma déli órákra volt kitűzve s egyúttal a parancsnokság táviratilag értesítette az esetről a szerencsétlen alezredes özvegyét, aki ma reggel szintén táviratilag válaszolt, hogy haladéktalanul Budapestre lő és férje holttestét Székesfehérvárra fogja szállítani, miután ott óhajtja eltemettetek Ennek folytán a holttestet a bonczolás után katonai szertartás szerint be fogják szentelni, s holnap kiviszik a déli vaspályához, mely azt Székesfehérvárra szállítja, hol a temetés katonai pompával fog végbemenni. Az öngyilkosság okára nézve újabban arról értesülünk, hogy gyógyítlatatlan betegség vitte a végzetes lépésre. — Horvát munkások zendülése. Jekelfaussy miniszteri tanácsos s orsz. rendőrfőnök ma reggel a főkapitánytól kimerítő jelentést kért úgy a zavargásokról, mint a vizsgálat jelenlegi állásáról. A jelentést a főkapitány még a déli órákban átküldte Budára a belügyminiszteri hivatalba. — Elkobzott lőpor. A VIII—IX. kerületi kapitányság tudvalevőleg Éder Antal Gyula ellen nagyobb mennyiségű lőpornak szabályellenes kezelése miatt vizsgálatot tartott . Edert 100 frt pénzbírságra és 10 napi — 100 írttal megváltható — fogságra ítélte. Eder az ítélet ellen felebbezett. A főkapitány mint II. fokú rendőri hatóság felülvizsgálván az ügyet, ma meghozta határozatát, mely szerint az I. fokú hatóság ítéletét helybenhagyja azzal a hozzáadással, hogy az elkobzott lőpor nem adatik vissza tulajdonosának, hanem elárvereztetvén, a befolyó összeg a bírságpénzek alapjába fogja bevételeztetni. — Rochefort és az olaszok. A Rochefort iránt Olaszországban uralkodó hangulatot élénken illusztrálja az az eset, hogy a római Constanzi színházban egy darabot, melynek czime: »Bismarck kisasszony« csak azért kellett betiltani, mert meséje Rochefort egy regényéből vétetett. — Betörés egy zálogházba. A királyutcza 54. számú házban levő, 21. számú gyűjtőjét a magy. kir. zálogháznak, mely Seinger József tulajdonát képezi, ma 12—1 óra közt ismeretlen tettesek feltörték. A zálogháznak három ajtaja az utczára és egy az udvarra nyílik. A középső utczai ajtót ma 12 óra után egy fiatal ember felnyitotta, s két társával behatolván, a boltból különféle tárgyakat vittek el. A rablátt tárgyak értéke még constatálható nem volt. A szabadkai gazdasági kiállításról írják lapunknak. A f. hó 23-án megnyitandó kiállítás igen látogatottnak ígérkezik. A kiállítók között vannak dr. Haynad Lajos bibornok különféle terményekkel, gróf C borrek futtaki uradalma, gróf Zichy topolyai uradalma, br. Rédl testvérek kelebiai és hrasztinai uradalma, br. Bo nbon kisszállási uradalma és számos más tekintélyes földbirtokos Szabadkáról és a vidékről. A bizottság igyekezik is a kiállítókat lehetőleg méltányolni, mert számos érdem és kitüntéseken kívül pénzdíjakat is tűzött ki, s habár az idei gyenge termés mellett valami nagyszerű eredményre nem lehet kilátás, a rendezők mégis bíznak művek sikerében. A kiállítás különféle ünnepélyekkel lesz egybekötve. F. hó 22-én esti 8 órakor ismerkedési estély lesz a Hungária szállodában a bajai és szabadkai zenekarok közreműködésével, 23-án ugyanott bankett, d. u. pedig tiszti verseny a nyitott lovardában. Este műkedvelői előadás és hangverseny a színházban. 24-én lóverseny a majsai gyepen, rendezve a 10-ik huszárezred tisztikara által és utána mezei gazdák versenye; este bál a »Pestváros« nagy termében. 25-én a városligetben gyalogverseny és gátverseny, este pedig nagy tűzijáték. Ugyancsak 25-én van tervezve az 1885-iki országos kiállítás érdekében gróf Zichy Jenő elnöklete alatt az alkerületi bizottság megalakítása. A méhészeti kiállítás alkalmával, mely ugyanekkor a megyei méhészegylettel karöltve rendeztetik, a tagok által vándorgyűlés tartatik. Grand Miklós, Zomborcsevits Ferencz, Jakob József és Györgyfalvai Henrik előadásokat is fognak tartani. A selyemtenyésztési kiállítást Bezerédy Pál kormánybiztos úr, ki e szakmának lángbuzgó apostola, rendezi be. Minden kitüntetés a kiállítás utolsó napján ki fog osztatni, a kiállítandó tárgyak legkésőbb f. hó 21-ig fogadtatnak el, amire e helyen is figyelmeztetjük a kiállítani szándékozókat. — Fővárosi krónika Kérek egy kis tüzet Schőn Győző 21 éves vasesztergályost tegnap este a nagymező-utczai kávéház előtt két egyéni szavakkal »kérek egy kis tüzet« megszólitota. Miután Schön szivarja nem égett, kénytelen volt a »tüzet« megtagadni, mire az egyik ismeretlen kést rántott elő, avval Schön válába szúrta, azután mindketten futásnak eredtek. Két közellevő rendőr üldözőbe vette a futókat, de nem tudták utolérni őket. A súlyosan megsebesült Schönt a kávéházba vitték, ott bekötötték a sebét és azután a Rókusba szállították. Schilling István 18 éves napszámos ma reggel két társával a Berzsenyi-utcza sarkán levő pálinkamérésben iddogált- Az egyik szivarra akarván gyújtani társától tüzet kért, mire Schilling oda szólt, hogy ne adjon tüzet. Erre oly dühbe jött a tüzet kérő napszámos, hogy késsel Schilling bal combjába szúrt. A sérültet a Rókusba szállították, a tettest pedig letartóztatták. Az iszákosság következménye. Ma reggeli 6 óra után gyári munkások a külső váczi körúti Schlick féle gyár közelében egy félig telt gödörben egy emberi holttestet találtak meg. Az egyik munkás Zajek Mátyás dologtalan gyári munkásra ismert a szerencsétlenben, kit az éjjel részegen látott hazafelé menni. Zajek valószínűleg ittas állapotban a sötétben a gödörbe esett és belehűlt. Tudakozódó tolvaj. Nieger Károly vadász utcza 15 sz. a. lakó szobafestő jelentést tett a rendőrségnél, hogy reggel 6 órakor egy 28 — 30 évesnek látszó, középtermetű, barna hajú egyén jött laksára és valami Steiner nevű ur után tudakozódott és miután értesítették, hogy az illető ott nem lakik, eltávozott, de egyúttal magával vitte az asztalról Nieger ezüstóráját. A Petőfi-Társaság felolvasó ülése. Szeptember 16. Az akadémia kistermében ma d. e. a közönség élénk részvétele mellett vette újra kezdetét a társulati élet. A Petőfi-Társaság nyitotta meg a sort, a szünet után tartva első felolvasó ülését a legérdekesebb tárgysorozattal. Komócsy József elnök d. e. 10 órakor megnyitván az ülést, a sorrend megkezdése előtt Petőfinek egy ereklyéjét mutatta be. Kis levélke ez, melyet nagy költőnk egy hölgyhöz intézett, s a melynek története az, hogy mikor Petőfi látogatásokat tett Szendreiéknél s ismerettséget kötött Júliával, az öreg Szendrei nem jó szemmel nézte, hogy a költő házához járt, s azon volt, hogy veje inkább Urai, Szatmárr megye egyik szolgabirája legyen. Az apa maga terjesztette a hirt, hogy leánya féligmeddig menyasszony. A levél, melyet Petőfi Téri Mária kisasszonyhoz intézett, körülbelül igy hangzik: »Pest, ápr. 6. 1847. Tisztelt Kisasszony! Bocsánatot kérek alkalmatlankodásomért, de rövid időn biztosabb utat nem találtam, hogy a könyvet (Petőfi egy költeményéről van szó) Szendrei Julia kezeihez juttassam. Kérem kegyedet, méltóztassék azt átadni nevemben, és egyszersmind nevemben kívánjon Júliának igen boldog-boldog házas életet. A tisztelt kisasszony alázatos szolgája Petőfi Sándor.« A levélke a többi ereklyék közé tétetik. Jelentette továbbá az elnök, hogy Hegyi Mihályné Debreczenből alapítványt tett a társaságnál, s ezzel a felolvasásokra került a sor. Első felolvasó Palay Ede volt, ki a közönség feszült figyelme között »Az ember tragoediájáról a színpadon« tartott ismertetést. Madáchnak remekműve tudvalevőleg a napokban kerül színre a nemzeti színházban s igy könnyen volt érthető a közönség kíváncsisága az előzetes ismertetés iránt. Paulay, mielőtt a szinrehozatalt megkisérlette volna, egy kérdést vetett föl magának, hogy t. i. van-e joga olyan müvet, melyet szerzője nem színpadra szánt, színpadra hozni ? E kérdés megoldása czéljából mindenek előtt azt vizsgálta, hogy miben különbözik a drámai költemény a drámától? A lényeg mindkettőben ugyanaz s a drámai költemény csupán a színpadi előadásról mond le ; szerkezeténél fogva a költő szabadabb röptét engedhet eszméinek , mert nincs oly szigorhoz kötve, mint a drámánál. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a drámai költemény színre ne kerülhessen, amint az történt Göthe Faustjával, melylyel Paulay rosszasabban foglalkozik, előadván Faust szinrehozatalának egész történetét. E költeménynyel hasonlította össze Madách »Ember tragoediáját« s miután a párhuzamot megvonta, azon megyőződésre jutott, hogy Madách műve a színpadi előadásra legalább is oly alkalmas, mint Faust első része, de alkalmasabb mint Faust második része. A színpadra hozatal mellett nem dobja áldozatul a költemény semmiféle drámai szépségét, csak egyes részleteket hagy ki, melyek részint a cselekvény gyorsaságát akadályozták volna, részint pedig erre természetüknél fogva egyáltalán nem lettek volna alkalmasak a színpadra. Kihagyta például az első képben az üstökösök és más csillagok elvonulását az Úr trónja előtt, a további részekben a Nymrpák megjelenését, a véres fejeket a franczia forradalomban stb. A végső csoportosulást pedig egészen meg kellett változtatni, bármily szép is máskülönben. Szóval Paulay annyit hagyott ki a szövegből, amenynyi lehetővé tette azt, hogy az előadás egy estére szorítkozzék, így is a műjáték 2560 verset foglal magában, s annyi ideig fog tartani, mint Othello vagy Hamlet. A 14 színjelenet különben egy előjátékra és öt szakaszra oszlik. Az öt szakasz az emberiség történetének egy-egy fontosabb mozzanatát tünteti föl. A darabon végig a Luczifer által elaltatott emberpár közül Éva csak egyszer ébred öntudatra , illetőleg sejteti azt, ellenben Ádám mindig öntudatával van s ez képezi a drámai cselekmény egységét. Az előjátékban a paradicsom áll szemünk előtt, benne virágok közt az emberpár boldogan az úr oltalma alatt. Ó — mily, édes élni és örülni az életnek —■ kiált föl Éva. — »És uralkodni minden felett!« felel rá Ádám s e pár szóval a költő a nő és férfi egész életét, természetét rajzolja le. A nőét, kinél az élet legfőbb vágya örülni és élvezni, — a férfiét, ki viszont az erő, a hatalom után tör. De megjelenik Luczifer, ráveszi Évát, hogy almát szakítson a tudás fájáról, ki azzal megkínálja férjét is s megjelenik az ur angyala égő karddal kezében, hogy a vétkező emberpárt elűzze a paradicsomból. Ádám tudni óhajtja sorsát, jövőjét, mit Luczifer teljesít is, mert álmot bocsát az emberpárra s végig vezeti faja történetén. Némelyek kifogásolják Madách pessimismusát, hogy az emberiség sorsát oly kétségbeejtő sötét színekkel festi; de ha meggondoljuk, hogy a cselekményen végig Luczifer sátáni hatalma mérkőzik az úr hatalmával, kinek minden művét megrontani s tönkretenni igyekezik, a költő felfogásán senki sem fog csodálkozni. Egyptomban vagyunk, hol óriási gúlák emelkednek. Hirdetik az egy hatalmát, kiért milliók vannak, dolgoznak. Egyért milliók .... Adámot undor tölti el, látván mennyire alázza le magát az ember s kéri Luczifert, vezesse máshová, hol szebb, megnyugtatóbb dolgot lásson. S a következő képben Adám kérelme teljesül. Athene utczáit szemléljük, benne a »fenséges néppel«, mely unatkozik. Pedig az veszedelmes, midőn a nép unatkozik, mert kapóra jön a demagógoknak, kik a tömeget föluszitják a haza megmentőjére, Miltiadesre. S akit a »fenséges nép« az imént bálványozott, a következő pillanatokban a porba tiporja, a halálba kergeti. Ez hálája megszabadításáért. De e kép is változik s Ádámmal együtt Rómában termünk, Rómában, midőn hatalma tetőpontján állott. Lakói fényes termekben isznak, esznek, csókolóznak, ölelkeznek, szóval fenékig ürítik az élet gyönyöreit. Éva is az elvetemültség oly fokán jelenik meg, melynek láttán borzalom tölti el lelkünket s igy folytatódik a képsorozat tovább és tovább. Látjuk a keresztény üldözést, s látjuk megint a messze Keleten a dogma szőrszálhasogatóit. Ádám fut a képtől, midőn látja, hogy az emberek egy »i« kölönbség miatt eretnekekké decretáltatnak mely »i«-ért ez eretnekek kész örömmel mennek a máglyára. Majd megint a keresztes hadakat látjuk. Tancred jelenik meg, ki a harc dián nőt szabadit meg, de nem örülhet neki, mert a nő, kinél Tancred a szivét felejté, a kolostorba lép. Tancred erővel akar a kolostor falakon behatolni, hogy imádottjához jusson, a hasztalan, az erős fal, a kor szelleme, megakadályozza. Más képben újra Keplert szemléljük a császári udvarban, s miután a középkoron áthaladtunk, új jelenés vár ránk. A Marseillaise hangjai ütik meg fülünket, majd nemsokára dobpergés hallik, egy csapat rongyos, de felfegyverkezett nép lépdel el a színpadon, ezt követi a még rongyosabb tömeg éltetve a »Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget«. A következő pereekben Danton áll előttünk szónokolva a felbőszült néphez, mely a convent ellen akar törni. Közben egy a tömeg dühének áldozatul esett aristocratát pillantunk meg, ki nejével büszkén halad a vérpad felé. Danton meg akarja menteni a szép nőt a maga számára, a nép azonban keresztül szúrja, s áldozatul esik a convent vádjára nemsokára Danton is ; ugyanaz a tömeg teszi tönkre, mely még csak az imént a convent ellen akart menni. »Hát ez a szabadság, egyenlőség, testvériség« kiált borzadva Ádám, s futva fut más, megnyugtatóbb kép után. Londonban, a jelenkorban vagyunk, melynek utczáin a legtarkább kép tárul elénk. Gazdagságon, fényen gyönyörködik szemünk, de a csalódás nem soká tart. Hamar kiábrándulunk. Éhező alakok, munkás csoportok vonultak el, ott egy anya, ki leányát árulja, emitt egy kerítőnő, és gyors egymásutánban számos alak, megtestesítője a jelenkor fényének, szegénységének, bűnének. — Minden csak önérdekért történik. Ádám, Luczifer segélyével a jövő századot is látja, hol a tudomány az őrületességig uralkodik. Az ember csak gép a társadalomban, mindenkinek ki van szabva munkaköre. Az anyától már 7 éves korában elveszik gyermekét, kinek a tudósok megmérik koponyáját s a méretekből kitűzik a pályát, melyen haladni kell. Az özvegynek nem a szive, de a tudós választ férjet s a legöregebb adja össze őket. Ádám fut e képtől is s a mit ezután lát, az még borzalmasabb. A földön nem termesztenek már rózsát, mint haszontalan növényt, mert az élet mind szűkebb határok közé szorul. A négyezer esztendős nap nem szórhatja áldást hozó sugarait a földre, sőt a kihűlés annyira megy, hogy utóbb az ember már csak, az egyenlítőn tarthatja föl magát, mint — eszkimó. »Hát ide törpült a fenséges ember!« — kiált Ádám, kétségbe esve az ember sorsa fölött. És újra a paradicsomban vagyunk. Ádám felébred, s borzadva jövőjétől, melyet látott, sziklára lép, melyről tátongó mélységbe pillanthatni. »Egy ugrás s vége a komédiának.« De ekkor ez utolsó, válságos pillanatban Éva lép hozzá s édes titkot súg neki, mely a legridegebb férfi szivében is gyönyört kelt, s buzdítja, hogy bátran szálljon szembe a sorssal. Luczifer ádáz haragra kel, látván, hogy művét egy pillanat alatt megsemmisítették. Megkísért mindent, de hasztalan. Az emberpár örömmel és reménynyel szivében áll ellen a csáboknak, s szent odaadással borul le az ur előtt. Mert közben megpillantjuk a menyországot, hol angyalok kara zeng bölcs szavakat s tanulságot azoknak a lényeknek, melyeket az Isten saját képmására teremtett, hogy öröme teljék bennök. Ezekben vázoltuk a nagyérdekű felolvasást, melyet a közönség perczekig tartó tapssal jutalmazott meg. Másik tárgyát az ülésnek »A beszédes« czimü költemény képezte P. Szathmáry Károlytól, végül pedig Balázs Sándor olvasott fel 3 kisebb elbeszélést s nagy tetszést aratott velük. Az egyiket lapunk mai tárczájában közöljük.Ezután zárt ülés következett, melyen folyó ügyek intéztetettek el. gy-A magyar czimer használata. A belügyminiszter, mint értesülünk, a következő kör rendeletét bocsátotta ki: A magyar korona országai egyesített czimerének, és az ország külön czimerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883. évi XVIII. törvényczikk, az országos törvénytár folyó évi márczius ló 22-én megjelent számában kihirdettetvén, annak kötelező ereje az 1881-ik évi LXVI. törvénycikk 4. §-a értelmében, amennyiben az időpont, amelyben az említett törvény hatálya kezdődik, magában a törvényben megállapítva, vagy az időpont megállapítása a minisztériumra bizva nincsen, az országos törvény-tárban történt megjelenését követő 15-ik napon, azaz 1883. évi április 6-án kezdődik. Habár az idézett törvényben foglalt rendelkezések elég világosak és határozottak, s az eljárás, mely ezen rendelkezések foganatosítása végett, az illetékes hatóságok által követendő, a törvényben elég tüzetesen szabályozva van, és habár ezeknél fogva részletes utasítás szüksége fenn nem forog, tekintettel mégis azon kiváló fontosságra, melylyel az idézett törvényczikkeit, czélszerűnek tartottam tekintetes uraságod figyelmét annak némely fontosabb rendelkezéseire felhívni. A szóban levő törvényben két czimerről lévén szó, t. i. a magyar korona országai egyesített és Magyarország külön czimeréről: a törvény 1. §-a értelmében az említett czimerek bármelyikét csak azok használhatják, kik arra a miniszterelnöktől engedélyt nyertek. A miniszterelnöki engedély az említett két czimer használatára nézve nem együttesen, hanem külön-külön adatik ki. A 2. §. szerint az erre vonatkozófolyamodványok, Magyarországban a törvényhatóság első tisztviselőjénél (alispán, polgármesternél) nyújtandók be. Tekintetes uraságod feladata leend tehát elsősorban megbírálni azt, vájjon a folyamodványok, melyek a pénzügyminiszter úrtól nyert értesülés szerint öt (5) forintos bélyegjegygyel látandók el, a 2. §. első bekezdésében érintett körülmények beigazolására szükséges okmányokkal kellőleg fel vannak-e szerelve, s amennyiben valamely hiányt tapasztalna, az érdekelt feleket a hiányok pótlására utasítani. Figyelmeztetem tekintetes uraságodat, hogy a folyamodványok az esetleg szükségesnek mutatkozó nyomozások megtétele, és ha kell, szakértők meghallgatása után, indokolt javaslat kíséretében a belügyminiszterhez felterjesztendők, tehát kellőleg indokolt előterjesztésben véleményező nyilatkozat teendő az iránt, vájjon a folyamodók részéről fenforognak-e azon körülmények, amelyek alapján a törvény követelményeihez képest, az országos czimer használhatására feljogosíthatók. A belügyminiszter a már kellőleg felszerelt folyamodványt és az azt kísérő alispáni vagy polgármesteri jelentést saját véleményének nyilvánítása mellett, további illetékes intézkedés végett a miniszterelnöknek engedi át, ki a kérelem felett a tárgy természete szerint illetékes társminiszter meghallgatásával határoz. A törvény 3. §-a szerint az engedélyért, ennek kiadásakor, 50 frtnyi díj fizetendő. Minthogy a kérdéses czimerek használhatása jelentékenyebb összegű díjfizetés mellett nyerhető csak meg, de eltekintve ettől, miután országos jelvényekről lévén szó — kívánatos, hogy azok használatának engedélyezése bizonyos ünnepélyességgel is járjon : a miniszterelnöki engedélyről egy egyszerű a miniszterelnök aláírásával és pecsétjével ellátott okmány állíttatik ki, mely okmányért külön díj nem fizetendő. Ezenfelül az engedélyezés a nyilvánosság szempontjából a hivatalos lapban is köztudomásra hozatik. A tárgyalás eredménye a folyamodóval ugyanazon után, vagyis azon törvényhatóság első tisztviselője alispán, polgármester) közvetítésének igénybe vétele mellett közöltetik, amely után a folyamodványok a miniszterelnökhöz érkeztek. A miniszterelnök elhatározását tehát a belügyminiszterrel közli, ki az eredményről az érdekelt felet a javaslatot tevő alispán vagy polgármester útján értesíti. A díjak hovafordítása iránt a törvény különösen nem intézkedvén, kétségtelen,hogy azok csakis az államkincstárt illethetik meg. Az iránt, hogy a díjakból befolyó összegek mikép kezeltessenek és minő módozatok mellett szállíttassanak az állampénztárba, a szükséges intézkedések megtételére a pénzügyminiszter úr egyidejűleg felkéretett. Addig is azonban, míg a pénzügyminiszter úr alantas közegeit e részben a szükséges utasításokkal el fogja látni, miheztartás végett figyelmeztetem tekintetes uraságodat, hogy a díj mindenkor az illetőre nézve illetékes legközelebbi adóhivatalnál kell, hogy lefizettessék. Minthogy a díjak az államkincstár jövedelmét fogják képezni, azoktól, kik mindkét címer kaszálhatására nyertek engedélyt, mindenesetre kétszeres, tehát száz (100) forintnyi díj fog szedetni. Ez esetben a felek mindkét czimer használhatásáért külön-külön tartoznak folyamodni, illetőleg a folyamodványban határozottan megjelölendő azon körülmény, hogy a fél a magyar korona országai egyesített czimerét, vagy az ország külön czimerét, vagy pedig mindkét czimert akarja-e használni. Természetes, hogy az ország mindkét czimerének használhatására irányzott folyamodványok tíz (10) forintos bélyegjegygyel látandók el. A miniszterelnök által kiállítandó okmányban a folyamodó kérelméhez képest határozottan megjelöltetik, miszerint az engedély az egyesített, vagy külön, czimer, vagy pedig mindkét czimer használhatására jogosítja-e fel a folyamodót. A törvény rendelkezése szerint a díj az engedély kiadásakor fizetendő. A fél tehát az engedélyezésről szóló hatósági értesítés kézbesíttetése után, a díjat az illetékes adóhivatalnál azonnal lefizetni, s a díj lefizetésének megtörténtét igazoló nyugtát a törvényhatóság első tisztviselőjéhez bemutatni, a törvényhatóság első tisztviselője pedig ezen nyugtát, az engedélyokmánynak a miniszterelnök által leendő kiállítása végett, a belügyminiszterhez felterjeszteni tartozik. Magától értetik, hogy a fél csakis az engedélyezési okmány kézhezvételének időpontjától kezdve veheti használatba az abban megjelölt czimert, illetőleg czimereket, és hogy az engedélyezés csak ezen okmány kiadása után hozatik a hivatalos lapban köztudomásra. Az 5. §. értelmében azok, kik az ezen törvényben említett czimerek valamelyikét czégeiken, czimtábláikon stb. az 1881-ik év végéig ezen törvény hatályba léptekor is engedély nélkül, de jóhiszemüleg használták, a törvény kihirdetéséne 1. napjától (márczius hó 22.) számítandó három hó alatt (június hó 22-ig bezárólag) tartoznak a 2. §. értelmében engedélyért folyamodni, s annak megnyertével kötelesek a megszabott díjat lefizetni. Az itt megszabott határidőn belül a törvényhatóság tisztviselőjéhez beadott s hozzám ez után fölterjesztett folyamodványok már mindannyian a miniszterelnök végelhatározása alá bocsáttatván, mindezen törvényes időn belül folyamodók addig, míg a miniszterelnök a kérelem megadása vagy megtagadása iránt végleg határoz s e határozat a folyamodókkal közöltetik, a czimert továbbra is használhatják. Ebből, illetve az 5. §. utolsó pontjában foglalt rendelkezésből kifolyólag azok, a kik az 5. §. rendelkezésének eleget nem tettek, vagyis a kik a czimerek valamelyikét az 1881. év végéig és illetve a jelen törvény hatályba léptekor is nem használták, vagy a mondott időben használták ugyan, de további használhatására irányuló kérvényüket a folyó évi június hó 22-éig bezárólag a törvényhatóság első tisztviselőjéhez be nem nyújtották, valamint mindazok, akik kérelmükkel elutasíttattak.