Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)

1883-10-22 / 290. szám

Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. . Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. KIADÓ-HITATK­:­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület, fő ideáin*. Előfizetési díj: Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ce eati kiadás együtt: 1 hónapra _ _ ...................... 2 főt 5 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra ...................................................... 18 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felül fizetés negyedévenként .................... 1­0 REGGELI KIADÁS Budapest, 1883. hétfő, október 22. 290. szám. Táviratok. Bécs, okt. 21. Az »Armee-Verordnungsblatt« szerint ő felsége az 1. és 11. hadtest-parancsnokság­nak alárendelt lovassági ezredek egy-egy lovassági osztályályá való egyesítését helyben hagyta. Bécs, okt. 21. Az »Armee-Verordnungsblatt« a következő kinevezéseket közli: Vlasits al altá­bornagy a lembergi lovassági hadosztály parancsno­kává, Lassolaye vezérőrnagy a jaroslavi lovas­sági hadosztály parancsnokává, Ruiz de Boxas vezérőnagy a 33. gyalogsági hadosztály parancsnokává, C­r­o­y herczeg vezérőnagy a 30. gyalogsági hadosz­tály parancsnokává, Monte-Arabicoi Mayer vezérőrnagy az 1. gyalogsági hadosztály parancsnoká­vá, Fischer Károly ezredes a 31. gyalogsági dan­dár parancsnokává, Holbeinsbergi Hol­bein ezredes a 6. lovassági dandár parancsno­kává, E­h­r­­ Dániel ezredes a 11. lovassági dan­dár parancsnokává, Savodok­ Kakas­o­­v­i­c ezredes a 39. gyalogsági dandár parancs­nokává, H­o­t­z­e Frigyes ezredes a 16. gya­logsági dandár parancsnokává, Hambeck Já­nos ezredes a 18. gyalogsági dandár parancsno­kává, Pelican Henrik ezredes az 54. gyalogsági dandár parancsnokává, Gradl Vilmos ezredes a 21. lovassági dandár parancsnokává, T­r­a­n­z­i­a ezredes a 12. hadtest tüzérségi igazgatójává és Hansbergi Bach ezredes párisi és brüsseli katonai attachévá neveztetett ki. Bécs, okt. 21. M­u­k­h­t­á­r pasa Konstanti­­nápolyba utazott. Madrid, okt. 21. Mint Opertából jelentik, 2000 egyén a gabonaadó eltörlését kérte. A kereskedelmi kamara a kérdés eldöntését el­halasztotta, a­mi nagy izgatottságot idézett elő. A nép elhatározta, hogy az adót, nem fizeti. Madrid, okt. 21. A Fabra-ü­gynöksége communiqeja így szól : Madrid politikai körei a »Post« czikkének semmiféle poli­tikai jelentőséget nem tulajdonítanak és azt, hiszik, hogy Spanyolországra nézve a legjobb politika, a be nem avatkozás. A Pyrentiusok természetes és hadászati ha­tárt képeznek, mely a két országot elvá­lasztja. Ezek érdekei semmieset­re sincsenek egymással ellenkezésben. Spanyolország a Pyrenäusokon túl semmiféle területre sem tö­rekedhetik. Szomorú történelmi tapasztalatok tanusítják, hogy Spanyolország hanyatlását az európai ügyekbe való beavatkozása okozta, amelyekhez semmi érdek sem fűzte. Spa­nyolország semmiféle ok és semmiféle érdek által nem látja magát arra kötelezve, hogy lemondjon semleges politikájáról és barátsá­gáról Európával szemben, a­melylyel keres­kedelmi szerződéseket óhajt kötni. Páris, okt. 21. A hivatalos lap a francziaországi búza­termés eredményének megközelítő kimutatását közli. A megyei főnökök jelentése szerint Francziaor­­szágban összesen 6,718,729 hectárnyi terület volt bú­zával bevetve, mely 100,646,216 hectoliternyi termést adott. Hectáronkét tehát 14 hectoliter 98 liter búza termett, melynek átlagos súlya 76 ldgr. 32 dgr. hecto­­literenként. Konstantinápoly, okt. 21. A »Vakit« czikket kö­zöl, melyben a közmunkákra nézve engedmények adása mellett szól és tagadja, mintha a porta az ily engedményekért folyamodó külföldiek elé akadályo­kat szándékoznék gördíteni. — Törökország — mondja nevezett lap — mindig hajlandó minden tő­két megragadni, hogy az ország gazdagságait fej­­leszsze. Minthogy a »Vakit« elsőrangú félhivatalos lap, e czikk, melyet még több is fog ugyanezen ügyre nézve követni, itt nagy figyelmet keltett. London, okt. 21. A »Lloyd« kereskedelmi tár­sulathoz érkezett távirat szerint az »Aline Wörmann« hamburgi gőzös Terschelling mellett törést szenvedett és teljesen szétroncsoltatott. Zágráb, October 21. (Eredeti távirat.) Kresztics, a horvát tartománygyűlés elnöke, dr. Zsif­­kovics és Miskatovics országos levéltárnok kíséretében holnap Bécsbe utazik. Ez utazásnak itt politikai jelen­tőséget tulajdonítanak, mert a magyar kormány tag­jai a delegátiok tárgyalásai alatt Bécsben lesznek, s a nemzeti­­párt óhajtja, hogy minél előbb egyet­értés jöjjön létre, és a politikai helyzet tisz­­táztassék. — A petrinjai törvényszék ítélete, mely a vádlottakat az izgatás vádja alól felmen­tette , általános sensatiot keltett, nem ugyan a fölmentő ítélet, hanem annak indokolása miatt. Az »Tidri udri in der Stadt, Magyaronom Strick Zavrat« (Üsd, üsd a városban, Kötelet a ma­­gyaronok nyakára)­kezdetű dal most már rendőrileg tiltva, biróságilag ellenben megengedve van, mert a törvényszék, ítélete indokolásában kijelentette, hogy a magyaronok hazaárulók s ezek kötelet érdemelnek. A dalnak egy változata is van, melyben a »magya­ron« helyett »szerb« áll s e változat már több kihá­gásra szolgáltatott alkalmat. A »Wiener Allgemeine Zeitung« magyar lapok által is átvett közleményt hoz, melyben előadatik, hogy Vanutelli pápai nuntius, Tisza Kálmán miniszterel­nöknél tett látogatása alkalmával, a polgári házasság­ról szóló törvényjavaslatot kifogásolta, továbbá elmon­­datik, hogy a miniszterelnök mit felelt erre. Mint ille­tékes helyről értesítenek, az egész közlemény teljesen alaptalan, a polgári házasság a miniszterelnök s a nuntius közt szóba sem jött. Szavazhatnak-e a megyei tisztviselők az átalános tisztujitást eszközli­ közgyűléseken. Több megyében felmerült azon kérdés, hogy azon megyei tisztvise­lők, kik a megyei bizottságnak sem választás, sem leg­több adófizetés alapján nem tagjai, — azonb­an az 1870. XLII. t.-cz. 47. §-ának rendelkezése szerint a közgyűléseken szavazattal bírnak, szemben azon kö­rülménynyel, hogy a tisztikar közvetlenül a választást megelőzőleg testületileg lemond hivataláról, gyako­­rolhatják-e a tisztújító közgyűlésen szavazati jogukat ? Mint értesülünk, a belügyminiszter, egy külön­ben már az 1877. évi tisztújitások alkalmával létesült megállapodáshoz képest, újabban is kimondotta, hogy miután a megyei tisztikar, a tisztújítás tartama alatt is létező testület, melynek tagjai, bárha választás alá esnek is, a tisztükkel járó kötelességek teljesítése, és az abból folyó felelősség alól, addig, míg utódjaik hi­vatalukat szabályszerűen el nem foglalják, fel nem menthetők, — ebből természetesen következik, hogy az általuk még tényleg betöltött tisztviselői állások­kal egybekötött törvényes jogaik gyakorlásától nem foszthatók meg, vagyis, hogy hivatalukkal összekötött szavazati jogaikat, a tisztikar lemondása után fogana­tosított választások alkalmával is, minden akadály nélkül gyakorolhatják. E határozat a küszöbön álló választások alkalmából kétségtelenül fontossággal bír. A magyar delegáció elnöke előreláthatólag H­a­y­n­a­­­d Lajos bibornok-érsek, alelnöke Tisza Lajos képviselő lesz. A hadügyi költségvetés előadó­jává valószínűleg Rakovszky István képviselő — a­ki a képviselőházban is a honvédelmi költségvetés­nek előadója — fog megválasztatni. Tisza Kálmán miniszterelnök — a­mint értesülünk — a delegatió ülésszakának megnyitására, holnap este Bécsbe utazik . Dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter a jövő hét első napjaiban érkezik Bécsbe a delegatió tárgya­lásaihoz. Az izraelita anyakönyvek vezetéséről szóló sza­bályrendelet tervezete feletti tárgyalások, mint érte­sülünk, a vallás és közoktatási minisztériumban már odáig haladtak, hogy a szabályrendeleti tervezet pár nap múlva az érdekelt minisztériumok kiküldötteiből, s több meghívottból álló tanácskozmány elébe fog terjesztetni. A tanácskozmány elnökségével a cultus­miniszter Tanárky Gedeon államtitkárt bízta meg. A »Gazeta Warszawska« e hó 16-kán megjelent száma hosszú vezérczikket közöl a horvát viszályról. Ismerteti e czikkben az említett lengyel lap az ügyet részletesen, foglalkozik behatóan Tisza, Szapáry miniszterek, valamint az ellenzéki szónokok beszédei­vel s végül teljesen helyesli azt a politikát, melyet ez ügyben Tisza s vele a szabadelvű párt követett. Némely vasutaink államosításáról különböző hírek foglalkoztatják a sajtót. Közöljük e hírek kö­zül két tekintélyes lap értesülését, az illető hírlapokra hárítván az azokban foglaltakért a felelősséget. A »Pester Lloyd« a következőket írja ma reggeli számában: »Mint halljuk, a kormány az első erdé­lyi vasút igazgatóságához felszólítást intézet, hogy bocsátkozzék vele tárgyalásokba a vasút álla­mosítása iránt. A kormány a részvényeseknek aján­latot fog tenni részvényeik beváltására, részvényen­ként bizonyos összegért és csak az esetre, ha a megegyezés létre nem jöhetne, fogja a vasutat a tör­vény értelmében állami kezelés alá venni. Az érte­kezletek már a legközelebbi napokban megkez­dődnek.« A »Neue Freie Pres­se«-nek a követke­zőket táviratozzák Budapestről tegnapi ke­lettel : Az a hir volt itt elterjedve, hogy a kormány az alföldi vasút igazgatóságához átiratot intézett, mely­ben a csekély jövedelmezőségű vasutakról szóló tör­vény értelmében felszólítja, hogy a kezelés átvétele, illetőleg a vasút államosítása iránt a kormánynyal tárgyalásba bocsátkozzék. Legilletékesebb helyen való megkérdezés után megtudtam, hogy e hét nem felel meg a tényeknek. A kormány jelenleg csak azt a kér­dést tanulmányozza, mily módon juthatna az alföldi vasút birtokába, de ő részben csak a budapest-zimo­­nyi és budapest-újszőnyi vonalak kiépítése után fog csak ac­tot kezdeni, mert az alföldi vasút államosítá­sával igen mélyrevágó vasút-politikai problémák kap­­csolják össze. Az alföldi vasút igazgatósága, az általa a csekély jövedelmezőségű vasutakról szóló törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházhoz beadott kérvényéhez képest, minden törvényes eszközzel igyekezni fog azon, hogy e törvény alkal­mazását meghiúsítsa, sőt esetleg a perubra is lép. Az igazgatóság fentartja azt a nézetét, hogy a vasút le­foglalása, illetőleg az állami kezelésnek a részvénye­sek költségén való alkalmazása,által a részvényesek ér­deke megsértetik s a lefoglalást azért sem tartja le­hetségesnek, mert az engedélyokmány kétoldalú szerződés, mely egyoldalúlag fel nem oldható. De kész a vasút igazgatósága a teljes államosításhoz se­gédkezet nyújtani. Valószínű is, hogy a kormány az államosítás mellett lesz. Eddig nem került a nyilvá­nosság elé, hogy az annak idején a magyar kormány s az osztrák államvasút között létrejött egyezmény­ben, annak hatodik pontjaképp az a határozmány fog­laltatott, hogy a magyar kormány az alföldi vasút államosítása esetére lekötelezi magát egyrészt az osztrák államvasút birtokában levő arad-temesvári vasúti részvényeket átvenni, másrészt az alföld-fiumei vasútnak szeged-csabai, illetve Szeged-Csaba-Szabadka vonalát az osztrák-magyar államvasutnak eladni. Szapáry pénzügyminiszter sürgetése folytán e pontot akkor az államvasúttal kötött szerződésből törölték; ugyanekkor elhatározta a minisztertanács és e hatá­rozat az államvasút vezérférfiainak hivatalos tudo­mására hozatott, hogy ez ügyben külön meg­állapodás jöjjön létre. Eltekintve a csaba-sze­­gedi vonaltól, a kormánynak még az is a szán­déka, hogy az alföldi vasutat államosítás esetében még jobban szétdarabolja. Legalább nemrég a kormány a budapest-pécsi vasút üzletvezetőségéhez azt a kérdést intézte, vájjon hajlandó-e az alföldi vasút vil­­lány-eszék-zombori vonalát megszerezni ? Ez ajánlat, mint halljuk, nem fogadtatott el. Végre mindezen ügyekkel a budapest-zimonyi vasút ügye is összefüggésben látszik lenni. Jóllehet a vasút még nem kész, máris combinatiók merültek fel birtokára nézve, sőt beavatott körökben beszélik, hogy az osztrák állam­vasútnak szándéka azt egészben vagy részben meg­szerezni. Miután e komplicált vasúti kérdések mind az alföldi vasút jövendő sorsával vannak összefüggés­ben, a kormány az érettebb megfontolásra még időt fog venni magának. Az a körülmény is, hogy Szapáry gróf expozéjában nem említette fel az államosítási actiót, e feltevés mellett szól.« A községjelző táblák újbóli alkalmazását Borsod­­megye közönsége, mint értesülünk, Czakó Lajos kirá­lyi főmérnök indítványa folytán, igen helyesen, az egész megyében elrendelte. Az ötvenes évek idejében ilyen községjelző táblák, melyeknek haszna magya­rázatra nem szorul, minden községben fel voltak ál­lítva. Az alkotmányos korszak beálltával a jelzőtáb­lák sárgafekete oszlopai Magyarország színeivel felül­festettek, — de az elmúlt 15 év a jelzőtáblák legna­gyobb részét elpusztította, — a veres-fehér-zöld szín az oszlopokról lekopott, s most nem egy helyütt a sárgafekete szinti czölöp mutatja csak, hogy volt idő, midőn az utas, minden kérdezősködés nélkül megtud­hatta, hogy a községnek, hova érkezett, mi a neve, s az mely megyéhez és járáshoz tartozik. Borsodmegye a községjelző táblák felállítása iránt hozott határoza­tában, az absolut korszakból még netán fenmaradt jelzőtáblák, s oszlopok eltávolítása iránt is intézke­dett. Gróf Berchem budapesti német főconzul Bécsbe utazott, hogy a két hétre távozott Reusz herczeg he­lyett a német nagykövetség ügyeit vezesse. Törökország. Konstantinápolyból a következőt írják a»Politische Correspondenznek:« A külföldön levő török diplomaták rendkívül nagy tevékenységet fejtenek ki és nemcsak a miniszté­riumba küldenek jelentéseket, hanem a palotába is. Az európai lapokat kiváló figyelemmel kisérik és a fontos czikkeket gyakran távirati úton jelzik. A ne­vezetesebb újságokból minden postával küldenek ki­vonatokat, közük a jelentékenyebb államférfiak nyi­latkozatait és szakadatlanul a politikai fordulatok jóslásával foglalkoznak. Az utóbbi időben az a hit kering, itt tudniillik nincsenek titkok, hogy több török követségtől nyugtalanító tudósítások érkeztek. E tudósítások azt állítják, hogy Európában mindenütt feszült politikai viszonyok uralkodnak. A törökök ennél fogva még óvatosabbak és mérsékelteb­bek, más­részt pedig iparkodnak a reform útjára térni. A szultán, Szaid pasa, A­a­r­i­f­­ pasa külügyminiszter és Edhem pasa belügyminiszter meg vannak győződve, hogy nagy veszedelem fenyegeti a birodalmat és hogy azért teljesíteni kell a nemzetközi kötelezettségeket. A kérdés csak az, hogy hol kezdjék e kötelezettségek telje­sítését. Főképpen Anglia magatartása okoz aggodalmat a törököknek. Duff­er­in a második audientia alkal­mával is biztosította a szultánt, hogy a brit kormány ki fogja üríteni Egyptomot és, a­mi a fődolog, az ör­ményországi reformokra nézve semmiféle követelések­kel nem lépett föl. A találkozás is oly barátságos volt, hogy a szultán kívánságát fejezte ki, hogy meg akar ismerkedni az angol nagykövet nejével is. Ennek kö­vetkeztében okt. 17-én az egész angol társaság a szul­tánnál, a palota és porta főméltóságaival ebédelt. De a kölcsönös biztosítások mellett is félnek a törökök, hogy Lord Dufferin hordoz valamit a zsebében és azt rögtön előveszi, mihelyt egészen háttérben lesz az egyptomi kérdés. Itt azt fontolgatják tehát, hogy meddig terjed­nek a porta nemzetközi kötelezettségei és váljon Tö­rökország a berlini szerződés végrehajtása után is félhet-e a külföld beavatkozásától. Vájjon a belügyi reformok is ebbe a kategóriába tartoznak-e ? A ber­lini szerződés ugyan belügyi reformok végrehajtására is kötelezte a portát, de a törökök azt hiszik, hogy ez utóbbi kötelezettség nem bír oly határozott nemzet­közi jelleggel, mint az előbbi. A törökök most arra fordítják egész diplomatiai tehetségüket, hogy e né­zet számára tért hódítsanak Európában. Talán ez volt M­u­k­h­­­á­r­sasának is legfőbb feladata. Noailles marquist, a franczia nagykövetet, is elhalmozzák udvariassággal. Őt és nejét meghívták a Bairam-szertartásra és legközelebb mind a kettő a szultán vendége lesz a Yildiz­kioszkban. A szultán azért teszi mind­ezt, hogy valamennyi állam iránti barátságáról tegyen bizonyságot és hogy ne legyen ok Németország és Ausztria-Magyarország iránti fél­tékenységre. A helvét hitv. egyház tanács ülése. — okt. 21. A budapesti helvét hitvallású egyház tanácsa ma tartotta meg a lelkész választási előkészületekre s a boldogult Török Pál lelkész püspök halálával szük­ségessé lett egyéb teendőkre vonatkozó gyűlését. Az egyház jelenleg rendes világi és egyházi elnök nélkül lévén, a gyűlés vezetésére Tóth Lőrincz legfőbb itélőszéki biró, mint egyháztanácsos, kéretett fel. Je­len volt a gyűlésen, a netalán szükséges felvilágosí­tások megadása végett, a pesti egyházmegyei esperes Sipos Pál is. Az egyházi tanács tagjai­­szép számmal jelentek meg, s a helyzethez illő buzgósággal karol­ták fel az ügyeket. A tárgysorozatban első helyet foglalt el a bol­dogult püspök temetésének rendezésével megbízott küldöttség jelentése, mely G­ö­n­c­z­y Pál miniszteri tanácsos s G­i­c­z­e­y Samu és S­z­i­l­á­g­y­i Sándor ügyvéd urakból állott, kik közöl utóbbi az egyház­község nagyérdemű főjegyzője s jogtanácsosa. A ki­mutatott költségeket az egyház pénztára fogja visel­ni. A felejthetlen lelkész érdemeiről tett meleg emlí­tés után, miután az egyháztanács már teljesítette azon kegyeleti kötelességet, hogy a családnál részvétének és fájdalmának a nagy veszteség felett kifejezést ad­jon, indítványozta az elnök, hogy Török Pál érde­meinek emlékezete a jegyzőkönyvben méltó szavakkal megörökítessék, de ezenfelül is szükségesnek tartat­ván egy még fényesebb és maradandóbb megörökítés, e czélra Ballagi Mór, Beöthy Zsigmond, Gönczy Pál, Szilágyi Sándor és Várady Károly urakból álló bi­zottság küldetett ki, melynek feladata lesz s a meg­örökítés legczélszerűbb módjáról tanácskozni 8 javas­latot terjeszteni elő, összeköttetésbe tévén magát az érdekelt egyházkerülettel, sőt gondoskodván, hogy a kegyeletes czél létesítésére az egész ország, s különö­sen az egész országbeli protestáns közönség figyelme s részvéte felhivassék, miután Török Pál üdvös mű­ködése s alkotásai nem csak a budapesti egyházra, s a dunamelléki egyházkerületre, hanem az egész ha­zára kiterjedtek. A másik fontos tárgyát képezte az egyházi tanács gyűlésének a boldogultnak kezelése alatt volt, s általa kitűnő rendben, erélylyel s lelkiismeretességgel kezelt különféle egyházi pénztárak, oklevelek s irományok leltározása. A megtörtént zár alá vételről jelentés tétetvén, megtétettek a leltáro­zásra vonatkozó intézkedések s Szilágyi Sándor egy­házi jogtanácsos, Kiss Károly egy. pénztárnok és Hajdú József egyháztanácsos bízattak meg, hogy a leltározást, az egyházkerület s a convent által ugyan e czélra kiküldött bizottmányokkal kezet fogva s egyetértve eszközöljék, a tárgyakat elkülönítsék, a kerületet s conventet illetőket a küldöttségeknek át­­bocsássák, az itteni egyházat illetőket pedig addig is, mig a jelen ideiglenes állapot tart, a pesti első hazai takarékpénztárban letéteményezzék, mely azok elfo­gadására fel fog kéretni. — Átmenve ezután a ta­nácskozás legérdekesb tárgyára, t. i. a lelkészvál­­­a­s­z­t­á­s előkészületeire, V­á­r­a­d­y Károly indít­ványt tett, hogy miután egy részről a lelkészválasztás az egyházi törvény szerint, bizonyos (két havi, s esperesi engedélylyel 3 havi) határidőhöz van kötve, más részről pedig, fontos okokból, különösen a bol­­dogult püspök által létrehozott alkotások fentartása, erélyes megőrzése és gyarapítása czéljából igen kívá­natosnak mutatkozik, hogy a püspök budapesti lel­kész, s a budapesti lelkész püspök legyen, a püspök­választás pedig a lelkészválasztásra kitűzött rövid idő alatt meg nem történhetik; s miután a már 20 eze­­ren felül szaporodott hívekből álló nagy budapesti egyháznak két lelkészre okvetlenül szüksége van, el­vileg azonnal mondassék ki, hogy az egyháztanács a közgyűlésnek két lelkészi hely felállí­tását fogja ajánlani. Ajánlani fogja továbbá, hogy ez indítványnak pénzügyi s anyagi tekintetben is kellő megalapítása czéljából, bizottság küldessék ki, mely az egyház körülményeinek, pénzügyi alapjainak és tehetségének, s a még netalán megnyitható forrá­soknak megvizsgálása után, már a jövő vasárnap okt. 28-án tartandó folytatólagos egyháztanácsi ülés elébe véleményes javaslatot terjesszen, úgy hogy november 4-re már egyházi közgyűlés legyen összehívható, mely a kérdésben döntőleg határozzon, és hatá­rozatát az esperesség jóváhagyása alá terjeszt­hesse. Ezen indítvány elfogadtatott, s a mon­dott előkészítő és javaslattevő bizottmányba Várady Károly kir. tanácsos elnöklete alatt, Ballagi Mór, Gi­­czey Samu, Kiss Károly (pénztárnok) Szilágyi Sán­dor (jogtanácsos), Gelléri Szabó János és Farkas ta­nár, mint jegyző neveztettek ki. Ugyanezen bizott­mány fog véleményt adni a boldogult özvegyének nyugdija iránt is. Felemlittetett e tárgyban azon indítvány is, hogy a budapesti II. és III. kerületi (budai) mintegy 2300 főre menő reformált vallásunk részére nem vol­na-e czélszerű külön leányegyházat (filiálét) állí­tani ? — a fővárosi reform, egy­ház i­lyen megosztásá­nak eszméje azonban határozott ellenzésre talált az egyháztanácsban s­elej­tezett. — Végre még a Ba­lassa Antal-féle alapítvány ügye felől, nevezetesen az 1882. évi jövedelem felosztásáról s a kihúzott érték­papírok beváltásáról s uj értékpapírokkal helyettesí­téséről tétetett, Szilágyi Sándor által, helyben ha­gyással fogadott értesítés; é­s a főváros részéről a reform, egyház segélyezésére eddig csak 2000 frt évi járuléknak 8000 forintra történt fölemeléséről téte­tett jelentés; a fővárosi törvényhatóságnak e miatt hálás köszönet szavaztatott, mely meleghangú átirat­ban fog kifejeztetni s ezen segély­pénz szabályszerű felvétele és elhelyezése iránt történt intézkedés. Az ekként előkészített kérdések az okt. 28-kan tartandó egyháztanácsi ülés, s azután az eklézsiai közgyűlés elé fognak terjesztetni, s a végérvényes határozatho­zatal után, melynek előbb még az egyházmegyei es­peresség jóváhagyása alá is kell kerülni, fog a »sze­mélyes kérdés«, a közérdekeltséget ébresztő lelkészvá­lasztás,­ eldöntetni. Érdesnek tartjuk még közzétenni azon részvét­iratot, melyet a pesti iraelita hitközség, az egyháztanácshoz Török Pál elhunyta alkalmából in­tézett, s mely ma felolvastatván, örvendetes tudomá­sul vétetett, bár az alkalom, mely azt Goldzieber tit­kár tollába adá, igen szomorú. A részvétirat igy hang­­zik : »Mély megilletődéssel esett tudtunkra az a gyá­szos hir, hogy a t. tanács vezetése alatt álló egyház­­község felejthetlen pásztorát, főtisztelendő Török Pál superintendenst, az isteni gondviselés akarata ki­­szállította földi hatásköréből, melyben annyi szent és nemes munka örökíti meg emlékét, és melyben oly szép példáját nyújtá a valódi­ lelkipásztor szeretetteljes hiva­tásának. Felejthetlen marad közöttünk annak emléke hogy a boldogult, ki mindig és minden viszonyok közt az emberszeretet és valódi mély vallásosság apostola­­ként működött, mily hathatósan emelé ékes szavát a mi hitfelekezetünk tagjainak emberi jogai mellett, mily műveit érzéssel és fenkölt gondolkodással mél­­tatá ő e hitfelekezet jelentőségét a történelemben, mily nemes erélylyel törekedett útját állani a türel­metlenség szellemének és gátat vetni a hitfelekezet ellen támasztott gyűlölség minden kifakadásának. Az emberszeretet és a kölcsönös becsülés fénye világí­totta be a boldogultnak egész pályáját, kezdettől fogva utolsó lehelletéig. Már papi pályája kezdetén, a szószékről hirdeté híveinek a zsidóság irányában tar­tozó méltányosság elvét. Ez örök emlékezetű szónok­lata nyomtatásban is megjelent és a pesti református egyházközség történetének egyik felejthetlen lapját képezi, és az ifjúságában hirdetett igazságoktól el nem tántorodott élte fogytáig. Igaz, mi is a fenkölt szellemű papot gyászoljuk ő benne. Vajha az úr vi­gaszt nyújtana önöknek e pótolhatlan veszteség fáj­dalmai között. Engedjék meg, hogy a mi hitközsé­günk őszinte részvétének ez után adjunk kifejezést: »Váljék az igazságosnak emléke áldássá!« Aláírva: Neuwelt elnök, Goldzieber titkár. — E hálás és me­leg nyilatkozat kétségkívül egy szép levelet képez azon koszorúban, melyet Török Pál sírjára tett a köztisztelet­­tel a soproni pénzügyigazgatósághoz számtanácsossá, Bran­d­­stadter József számtisztet a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz III. oszt. számtisztté ; Hell Kornél számgyakornokot pedig az érsekujvári kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű III. oszt. számtisztté. — Hilvey Béla okleveles gazdát a gödöllői koro­nauradalom igazgatóságához gazd. gyakornokká nevezte ki. — Posta. Iszka máramarosmegyei községben okt. 21 -én uj postahivatal lép életbe. — Alapszabályok. A hodrusbányai vadászati védegylet alapszabályai megerősítettek. —Udvari és személyi hírek. Lajos bajor királyi herczeg ő fensége, ma reggel a 7. számú vonattal Gödöllőről a fővárosba érkezett. — Báró R­a­m­b­e­r­g horvátországi királyi biztos, a tegnap délutáni gyors­vonattal Zágrábba utazott. — Gróf G­y­ü­r­k­y Ábra­­hám nógrádm­egyei főispán ma reggel a fővárosból székhelyére Losonczra visszautazott. — Királyi adományok. A király a gabolcai ró­mai kath. hitközségnek építkezési czélokra 200 frtot, a penczi római kath. hitközségnek iskola-helyreállitási czélokra 100 frtot; a mutinei római kath. hitközség­nek iskolaépitkezési czélokra 100 frtot; Fris görög kath. hitközségnek templomfelépitésére 100 frtot; a homorogdi görög kath. hitközségnek iskolaépitkezési czélokra 100 frtot; és a sáros-reviczei kath. hitköz­ségnek iskolaépitkezési czélokra 100 forintot engedé­lyezett. — A magyar királyi miniszterelnök,az »első ma­gyar általános biztositó társaság«-nak, a magyar korona országai egyesitett czimerének, valamint Magyarország külön czimerének további használha­­tását, az 1883. évi XVIII t.-cz. 5. §-a alapján meg­engedte. — Főúri esküvő. Fényes esküvő folyt le teg­napelőtt a Pálffyak ősi fészkében, a malaczkai kas­télyban. Gróf Festetich Pál vezette oltárhoz Pálffy Fanni grófnőt­ Az esküvőn jelen voltak Szapáry gr. pénzügyminiszter, Thurn Taxis herceg, gróf Zichy Pál, mint násznagyok, nászasszonyok voltak Károlyi Georgina grófnő és Zichy grófnő. Nyoszoló leányok a menyasszony hugái. A fényes vendégseregben vol­tak továbbá Károlyi Alajos gróf nagy­követ, Schaff­­gotsche és Wolkenstein grófok, Pejachevics tábornok, Bacsák kir. tanácsos stb. Esküvő után az uj pár a vő­legény birtokára utazott. — Uj főrendiházi tag. Gróf Horváth Toldy Lajosnak jogosultsága a főrendiházba való meghiva­­tásra igazoltatván, mint értesülünk, részére a királyi meghívó közelebb kiállíttatott és kézbesittetett is. — Udvari vadászatok. Káposztás-Megyerről írja tudósítónk : A hivatalos jellegű parforce vadásza­tok már megkezdődtek.Ma Czinkota környékén nyul­­vadászat volt, mely jó félórai run után a nyúl elfoga­­tásával végződött. Jelen voltak egyebeken kívül Ná­­dasdy Ferencz gróf, Twickel br., Kégl István, Offer­­mann Iván báró, Baltazzi Hector és Aristid, a falka­­nagy Eszterházy Miklós gr. stb. A jövő heti udva­ri vadászatokra kiadott programm a következő: Hétfő: Meet: Sikátor, rókavadászat.S­z­e­r­d­a: Ta­lálkozás : a cinkotai őrháznál, róka­ütés. Péntek: Meet: Megyer, róka-bajsza.A közbeeső napokon nyu­­lakra fognak vadászni. — Perczel Gyula halála. A »Szekszárd és Vi­déke« beszéli a következőket: A közszeretetben és köztiszteletben álló Bonyhády Perczel Gyula cs. kir. kamarás neje s leánya Crescence még a nyár folyamán utaztak Amerikába New-York városába Iván fia il­letve testvér bátyja látogatására. Ezen hosszú vesze­delmes utat szerencsésen minden veszély nélkül átél­ték. Ott voltak fiuknál s megismerkedtek an­nak szeretett családjával. Jól érezték magukat s boldogok voltak. Szebbnél szebb tartalmú le­velek érkeztek a világ másik oldaláról, melyeknek elolvasásakor az apának örömkönyei hullottak. De az örömet csakhamar hú váltotta fel. Bony­hády Iván, ki 18 évvel ezelőtt ment ki Ame­rikába, sokat nélkülözött s küzdött az élettel, a szabad Amerikában a saját vasszorgalma s keze­­munkája által felküzdötte magát. Eleinte szénbordó, szakács, pinczér, később több hajó élelemszállitója s most még több hajó intendánsa. Szóval most már jól ment dolga — gazdag ember volt. A múlt héten hozta a táviró azon lesújtó hirt, hogy »Iván a vízbe fúlt« ! Bő­vebb tudósítás eddig még nem érkezett, mint az, hogy a New­ York-ból Havannába menő hajó hajótörést szen­vedett, a hajó árbocza, a hajó fedélzetén levő minden­nemű holmi az azon levő étteremmel együtt a hullá­mok által lesodortatott. A legszomorúbb az egészben az, hogy a 300-nál több utazó a »Texas« nevű hajóra menekülhetett s csak két ember lett a hullámok ál­dozata. E kettő Bonyhády Iván és egy matróz volt. A kesergő szülők és rokonok fájdalma nagy. A részvét általános. — A »Függetlenség« ügye. Czárán vizsgáló bí­rónak a vizsgálatot és Verbovay Lajos előleges letar­tóztatását elrendelő végzése ellen dr. Nagy Dezső, Verhovay Lajos védője, ma adta be írásban a feleb­­bezést. A törvényszék e felebbezés fölött holnap fog dönteni. Az ügy előadója Thold János bíró. A »Függetlenség« ügye a hirlapíróegylet mai, igen látogatott igazgatósági ülésében is szóba került. A hirlapiróegyletnek Verbovay nem tagja, s így az egyesület minden nyilatkozatot fölöslegesnek tart; arról azonban, hogy a »Függetlenség« és szerkesz­tője kívül áll az egyesület keretén, szükségesnek tartja tájékozni a közönséget. A hirlapírói egyesület ez ülésről szóló jegyzőkönyvi kivonata a lapok keddi számában jelenik meg. A »Pester Lloyd« nyomán azt a hírt közöltük, mintha a főkapitánysághoz jelentés érkezett volna, hogy a »Függetlenség« tavaly egy szegény özvegy részére könyöradományokat gyűjtött volna, azokat nyilvánosan nyugtázta is, de rendeltetési helyére mind ez ideig nem juttatta. A »Függetlenség« erre megjegyzi, hogy ezen állítás nem igaz, hogy igenis gyűjtött egy szegény özvegy, özv. Solymosi Jánosné részére, de a gyűjtött s nyilvánosan nyugtázott összegeket azonnal el is kül­dötte Sólymosinénak, a­mit különben eddig megje­lent nyugtái is elismernek. A befolyt csángópénzek kezelésére vonatkozó­lag az »Egyetértés« következő adatokat közli: Az adományokba Függetlenség ve­zérépostai utalványok­kal és pénzes levelekben érkeztek. Az utalványokkal érkezett pénzeket, akár előfizetés végett, vagy más czélból küldettek be, a Wilckens és Waidl c­ég ke­zelte, miután előbb Verhovay Lajos tudomást szer­zett arról naponkint, hogy mennyi pénz érkezett. A pénzes leveleket egyenesen Verhovay Lajoshoz vitték a postáról; ő bontotta föl azokat, igy tehát a csángók h­írek. Október 21. Hivatalos. Kinevezések. A király Gretzmacher Gyula m. k. bányatanácsost, a selmeczi m. k. bányászati és erdészeti akadémia bányatani tanszékhez I. osztályú rendes tanárrá, — Bondár István 34. sz. gyalogezredbeli főhadnagyot, a m. k. honvédgyalogság tettleges állományában főhadnagygyá, — a m. kir. pénzügyminiszter Sólyom Balázs I osztályú számtisz­

Next