Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)

1883-10-13 / 281. szám

SZERKESZTŐSÉG: Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................... 2 frt. 3 hónapra ............................................... 6 » 6 hónapra ............................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ........................ 1 » ___________ESTI KIADÁS___________ Budapest, 1883. szombat, október 13. 281. szám. Táviratok. Páris, okt. 13. A hivatalos lap a franczia­­osztrák-magyar kereskedelmi szerződésre vo­natkozó tárgyalások megnyitása alkalmából tartott beszédeket közli. Challemel­ La­­cour külügyminiszter ü­dvözlé az osztrák­magyar meghatalmazottakat s utalván arra, hogy mindkét nemzetre haszon háramlik, ha a mostani provisorium helyett tartósabb és sza­badelvűbb viszonyok létesíttetnek, kiemelte, hogy a franczia kormányt őszinte és békülé­­keny szellem vezérli. Hoyos gróf osztrák-magyar nagykö­vet válaszában kijelenté, hogy az osztrák­magyar meghatalmazottakat is épp oly bé­­külékeny szellem vezérli, s kormányuk uta­­sításainak megfelelőleg, szintén őszintén óhajt­ják, hogy állandóbb és szabadelvűbb feltéte­leken nyugvó összeköttetés létesittessék,mely a kölcsönös jó viszonyt megerősitse. Kuefstein gróf azon óhaját és remé­nyét fejezé ki, hogy a tárgyalások jó ered­ményűvel fognak befejeztetni, mert mindkét ország érdekében kivánatos, hogy vége vet­tessék azon ideiglenes állapotnak, mely nem felel meg a nagyhatalmak nagyobb része ál­tal a vámrendszerben legutóbb létesített mó­dosításoknak. Zágráb, okt. 13. (Eredeti távirat.) Miskics kostajniczai nagykereskedőt zavargás szervezése miatt elfogták tegnap szőlőjében szüretelés alkalmával és átadták a petrinjai törvényszéknek. A bistritzi zavargásról szóló vádirat át­adatott a bíróságnak. Két hét alatt 130 vád­lott és 195 tanú hallgattatott ki és 140 jegy­zőkönyv vétetett föl. Bukarest, okt. 13. A hivatalos lap Statescse igazságügyminiszter lemondását közli. Madrid, okt. 13. Bizonyosnak hírlik, hogy Po­sada-H­er­r­erának sikerült a kabinetet megalakítania. A pénzügyminiszteri tárczával, melyet Camacho nem fogadott el, Suarez-Inclant kínálták meg. Madrid, okt. 13. Amerika fölfedezésének évfor­dulója alkalmából lakoma tartatott, melyen csaknem az egész diplomatiai testület megjelent. A lakomán számos felköszöntőt mondtak Spanyolország jövőjére. Zágráb, okt. 13. (D. É.) A haditörvényszék Schaller százados­­ hadbírót küldte Glinába, hogy az elfogott Uricza ügyében a vizsgálatot megindítsa. A király szegedi útja. Szeged, okt. 13. Király ő felsége újabb intézke­dés szer­int holnap reggel 1/210 órakor érkezik Sze­gedre. Szeged, okt. 13. A város ünnepi szint öltött. A bevonulási vonal a számtalan zászlóval imposáns ké­pet nyújt. Az egész városban lázas ünnepies mozga­lom észlelhető. Idegenek egész raja nézi a várost. A főméltóságok és a küldöttségek egy része már az éj­jeli és a ma reggeli és déli vonatokkal megérkezett. Itt vannak: Károlyi Sándor gr., Karácso­­nyi Guido gróf, Csekonics gróf, Ráday Gedeon gróf, Pallavicini őrgróf, s a kül­döttségek közül a temesmegyei, a bácsmegyei, a zombori, a csongrádmegyei és az újvidéki küldöttségek Parcseticz, Rónay Lajos, Or­mós Zsigmond, Sándor Béla és Jankovics Aurél főispánokkal. Itt van továbbá a nagyváradi la­tin és görög szertartású püspökségek és a Csanádi püs­pökség küldöttsége is. Budapest főváros küldöttsége, élén Ráth Károly főpolgármesterrel, a mai déli vo­nattal. A­n­g­y­e­l­i é­s karlóczai érsek ma reggel 8 órakor érkezett. A küldöttségek zöme a délutáni és az éjjeli vonatokkal érkezik. Az éjjel fog megérkezni Ha­y­nald Lajos bibornok-érsek is. — A város dí­szítése nagyban foly és csak estére fejeztetik be. Déva október 12. Hunyad megye közgyűlése két napon tartott. A kormánynak a horvátügyben követett eljárását a megye közönsége egyértelműleg helyeselvén, külön fel­iratban fogja bizalmi nyilatkozatát felterjeszteni. Trefort közoktatási miniszter­nek, a dévai főreáliskola végleges elhelyezése tárgyá­ban tanusított nagylelkűségéért hálás köszönetet sza­vaztatott. A megyei gazdasági egyletnek e hó végére ki­tűzött termény kiállítása iránt, nagy érdeklődés mutat­kozik és a szervező bizottsághoz egymást érik a be­jelentések. Kaposvár, okt. 13. (Eredeti távirat.) A gyékényesi ügyben összeült rögtönítélő bíróság, miután P­i­­­k Lajos kir. ügyész jeles vádbeszédében az ér­telmi szerzőket ostorozza, de alanyi tényálladékot a vádlottak ellenében megállapítottnak nem látja, az ügyet a rendes bírósághoz utasíttatni kéri, a következő ítéletet hozta: Ámbár a bíróság Kastl Ádám és Un­ger Herm­­annál augusztus 26-án elkövetett bűntett­ben a rablás tényálladékát látja fenforogni, s erre nézve a rögtönbíráskodást illetékesnek tekinti, miután mégis oly bizonyíték, melyet a 19. §, a vádlottak el­ítélésére előír, nem állíttatott, továbbá tekintettel az ellenök mégis fönmaradt gyam­okokra, az ügyet elbí­rálás végett a törvény rendes útjára utal­ítja. A román-magyar határon előfordult összeütkö­zés megvizsgálására vegyes bizottság fog kiküldetni, mely constatálni fogja hogy melyik részről eredt a félreértés,a­minek megtörténte után a m­ásik fél részéről a megfelelő elégtétel természetesen azonnal meg fog adatni. A viszony köztünk és Románia közt sokkal barátságosabb, semhogy továbbbi következményei le­hetnének az incidensnek, mely az új határigazítás folytán alárendelt közegek tévedése által igen könnyen történhetett meg. Gróf Pejachevich László volt horvát kön­vetkező nyilatkozatot teszi közzé : A pénzügyministernek a czimerkérdésben mon­dott beszédéből azt vettem ki, mintha a horvát kor­mány a kettős nyelvű czimerek kifüggesztésébe beleegyezett volna. Az mindenesetre igaz s általam soha kétségbe nem vonatott, hogy 1880-ban tehát, midőn még alig voltam két hétig bán, hozzám jön Dávid országos pénzügyigazgató s jelentette, hogy utasítása van, hogy hovát és magyar fölírással ellá­tott czimerek függesztessenek ki a pénzügy épüle­tekre. Miután nem a bűn dolga az ily kérdéseket elvileg és különösen az országos pénzügy igazga­tóval megvitatni, komolyan lebeszéltem a kettős nyelvű czimerek kifüggesztéséről és kértem,hogy mindenesetre várja be, míg a tárgyat a pénzügyminiszterrel megbe­­szélendettem. Erre írtam a horvát miniszternek s kér­tem, hogy a dolgot a pénzügyminiszternél akadályozza meg, a­mire a kettős nyelvű czimerek kifüggesztése el­maradt; azóta ez ügy sem köztem és a pénzügymi­niszter közt, sem pedig a minisztériumban szóba nem került s már azt hittem, hogy a dolog örökre elodázta­tok,midőn csak egyszerre f. év aug. 6-án,tehát negyedfél évvel később ugyanazon éjjel,a midőn Zágrábot elhagy­tam, előleges jelentés nélkül a kettős nyelvű czimerek az országos pénzügyigazgató által kifüggesztettek s miután ennek következtében az izgatottság a legna­gyobb fokra hágott, még törvénytelen kettős nyelvű hivatalos pecséteket is adatott ki s vétetett használatba. Hogy kettős föliratu czimerek Eszéken és az ország néhány helységében a pénzügyi épülete­ken már másfél év óta léteztek, azt csak a bécsi mi­niszteri értekezleten tudtam meg magától a pénzügy­­minisztertől — azon az értekezleten, a­melyen úgy a horvát miniszter, mint én a kettős nyelvű czimereket a kiegyezési törvény 57. §-a értelmében törvény­telennek nyilatkoztatták ki. Nasicz, 1883. okt. 10. Gróf Pejacsevich Horvátország volt Mrrja. Gróf Pejacsevich Lászlónak e nyilatko­zata folytán illetékes helyről felhatalmaztat­­tunk kijelenteni, hogy a pénzügyminiszter folyó évi október 6-án tartott beszéde csak annyit kívánt megállapítani, hogy gróf Peja­csevich úgy az 1880-ik évben, mint azontúl, és pedig mint értesülünk, legutóbb folyó évi augusztus 10-én oda nyilatkozott, hogy a horvát és magyar feliratokat a hivatali czím­­táblákon nem tartja törvényellenesnek. Ezen nyilatkozat helyességét Pejacsevich említett mai kijelentésében nem vonja két­ségbe. Am­i gróf Pejacsevich nyilatkozatának második részét illeti, hogy t. i. tudomása nem lett volna arról, hogy a kettős feliratú czim­­táblák 1882. június óta Eszéken és azonkívül még más 5 horvát területen levő hivatalokon is ki voltak függesztve, erre nézve azon felvi­­lágosítást nyertük, hogy a horvát autonóm kormánynak 1882. szeptember 12-től kelte­zett, a zágrábi pénzügyi igazgatósághoz inté­zett azon átiratából, melyre a pénzügyminisz­ter kijelentésében hivatkozott, kétségtelenül kitűnik, hogy ezen egész ügy, t. i. az Eszé­ken levő pénzügyi hivatalokon történt kettős feliratú czimertáblák kifüggesztése úgy a hor­vát autonóm kormány, melynek feje a bán volt, mint horvát képviselői körökben szóba hozatott és a horvát kormány az említett át­iratot csakis azért intézte az igazgatósághoz, hogy esetleges interpellációkra válaszolhasson. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délben országgyűlés után Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát a bizottság mun­­kaprogrammjának megállapítása képezte. A bizott­ság folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor tartja első ülé­sét, melynek tárgyául a pénzügyminiszter kívonatára a pótadóról szóló törvényjavaslat tűzetett ki. A költ­ségvetés illető tárczáinak referálását a múlt ülés­szakban előadó képviselők vállalták ismét magukra; változás csak az első füzetben foglalt előirányzat és a közoktatási tárczára nézve áll be, a­mennyiben az elsőt D­á­r­d­a­y Sándor, az utóbbit pedig O­r­­s­z­á­g­h Sándor fogja referálni. (» D. É.«) Miskatovics dr. Fálk Miksához, levelet intézett, a­melyben azt fejtegeti, hogy miért nem vettek részt a horvát képviselők az ország­gyűlés tanácskozásaiban. A horvát képvi­selők, szerinte, közre nem működhettek a kiegyezési törvény és bármily nemű értelmezésében abban a képvi­selő területben, a­melyben nem működtek mint a tör­vény alkotói. Ők különböztetést tesznek a kiegyezési törvény s azon ügyek közt, a­melyeket közösekké tett a kiegyezési törvény és a­melyeknek gyakorlása a közös országgyűlés törvényhozó jogai közé tartozik, végrehajtása pedig a közös minisztereket illeti. A közös miniszter azért, amit tekintettel ezekre az ügyekre tett vagy mulasztott, akár Horvátország­ban, akár Magyarországban, egyedül a közös ország­gyűlésnek felelős. A horvát képviselők sehol sem bí­rálhatják és ellenőrizhetik a közös miniszterek tet­teit és mulasztásait. Egészen más természetű a ki­egyezési törvény. Ezt nem a közös országgyűlés tanácskozása és szavazása alkotta, alatta egyik közös miniszter aláírása sincs. Magyarországot kötelezi, mert elfogadtatott a magyar királyság szűkebb or­szággyűlése által, Horvátországot pedig azért, mert a Dalmátia, Horvátország és Slavónia királyságok tar­tomány­gyűlése által jött létre. Azon törvények visszahatására pedig, a­melyek a horvát tartománygyűlés törvényhozó működése ál­tal nyertek erőt, a horvát képviselőknek egyedül a horvát kormány felelős. A horvát képviselők e törvé­nyek élére helyezik a kiegyezési törvényt. Oly tör­vény végrehajtásáért tehát, a­mely nem közös, nem a közös oszággyűlésben alkottatott és egyik közös minisz­ter által sem íratott alá, a magyar országgyűlésben nem vonhatták felelősségre a közös minisztert. Ha mégis megtették volna ezt, Horvátországot zsákut­­c­ába vitték volna, a­melyből nem menekültek volna könnyen. Ugyan­ezek az okok tiltják, hogy a horvát kép­viselők akár interpellatióval, akár határozati javas­lattal provokálják a közös országgyűlés ítéletét a Horvátországban elrendelt kivételes állapot fölött. A magyar, a szűkebb országgyűlés természetesen föl­vetheti, szellőztetheti és legjobb tudomása és lelkiis­merete szerint oldhatja meg ezt a kérdést. Határo­zata, bárminő legyen, kötelező erejű lesz a kormányra és Horvátországra nézve. E mellett azonban egészen érintetlen marad Horvátország joga és tartománygyű­­lésének illetékessége, hogy ítéletet mondhasson e kér­dés fölött . Azon jognak és illetékességnek praejudicál­­nának a horvát képviselők, ha az ily kérdések fórumát a szűkebb országgyűlésből áthelyezni engednék a kö­zösbe. Azt nem tudta, hogy minő ítéletet fog mondani a horvát tartománygyűlés,a kiviteles állapot fölött, várjon a törvény holt betűjét vagy az élő viszonyokat fogja-e szem előtt tartani, és az egyik vagy másik tekintet értelmében fog határozni, de jogát nem lehet tagad­ni, a­melylyel természetesen az a kötelesség is jár, hogy a következményekért elvállalja a súlyos felelős­séget. Miska Kovács ezután Fáiknak azon állítása el­len polemizál, hogy a bán csak bizalmi férfia a ma­gyar kormánynak. Ő hiábavalónak tartja azt a kér­dést, váljon parlament-e a horvát tartománygyűlés és parlamentáris miniszter-e a bán. Szerinte gya­korlatban az az igaz, hogy Horvátországban a bán a tartománygyűlés akarata ellen nem kormányozhat sokáig alkotmányosan. Végre az állami eszméről beszél és megengedi, hogy ez eszmének teljes jogosultsága van, de azt nem, hogy a magyar állam Horvátországgal szemben absolut tény, a­mely kegyelmeket osztogathat Hor­vátországnak vagy megtagadhatja tőle. Az 1868. évi kiegyezési törvényben nem fordulnak elő »az állam« és »az állami eszme«. A közösség történeti fejlődés által szabados megbeszélés alapján teremte­tett , csak ezen az alapon lehet tartós. Megemlítjük, hogy ebből a horvát n­yilatkozat­­ból sem maradhatott ki az a phrasis, hogy az egyet­értés könnyű lesz, ha a fennálló államjogi viszonyok­nak és Horvátország nem eléggé ápolt anyagi szük­ségeinek illően elég létezik. országgyűlés, Budapest, okt. II. A képviselői ház mai ülésében terjeszté elő a pénzügyminiszter a jövő évi költ­ségvetést — egy óra hosszig tartó beszéd­ben, melyet a ház nagy figyelemmel hallga­tott végig, többször helyeslésekkel szakitá félbe s végül éljenzésekkel jutalmazott. Különös tetszésben részesült a miniszter expozéja, midőn kiemeli, hogy a jelen év 8 első hónapjának pénzügyi eredményeit a múlt év hasonló időszakával egybehasonlít­­va, kitűnik, hogy a mérleg 6,8 millióval kedvezőbb , midőn beszédéből értesült a ház, hogy 1882. évben a zárszámadási ered­mények 9 millióval kedvezőbbek az elő­irányzatnál, melyhez hasonló örvendetes eset csak 1877-ben fordult elő. Nemkülönben élénk tetszést aratott a pénzügyminiszter, mi­dőn a közgazdasági érdekek ápolása tekinte­téből hangoztató, hogy az 1881. évi törvény alapján mostanig összesen 193 gyár ré­szesült kedvezményekben, s ezekből 151 gyár régi, 42 pedig új, miből ama tör­vény jótékony hatása is kilátszik. Magából a jövő évi előirányzatból csak ezen adatokat emeljük ki: összes kiadás 329,200,230 frt (4,1 millióval kevesebb, mint 1883-ban); — összes bevétel 308.864,180 frt (330,569 frttal kevesebb, mint a jelen év­ben.) Egészben a hiány 20.336,050 forint (3.790,357 frttal kisebb, mint a jelen évi előirányzat.) Itt azonban figyelembe veendő, hogy e defic­ittel szemben áll 23,9 millió fo­rintnyi beruházási szükséglet, a nagyobb részt megkezdett vasúti építkezések befejezésére. Egészben a hiány 20.336,050 frt, 13.790,357 frttal kisebb, mint a jelen évi előirányzat. Itt azonban figyelembe veen­dő, hogy e deficittel szemben áll 23,9 millió frtnyi beruházási szükséglet, — nagyobb­részt megkezdet vasúti építkezések be­fejezésére. Úgy a költségvetési előirányzat, mint a pénzügyminiszter által továbbá bemutatott jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat, va­lamint az államjavak eladásáról (1882.) szóló jelentés a pénzügyi bizottsághoz utasittattak. Végül következett a kérvények tár­gyalása, melyek is mindenben a kérvényi bi­zottság javaslatai szerint intéztettek el. * A képviselőhöz ülése október 18-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Berzeviczy, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula,b. Kemény Gá­bor, gr. Széchenyi Pál, Trefort Ágost, gr. Bede­­kovics. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Báró Rudnyánszky József, a főrendiház jegy­zője áthozta a főrendek üzenetét, mely szerint a fő­rendek szintén változatlanul elfogadták a kormány­nak a horvát ügyben beterjesztett határozati javasla­tát, s megválasztották a delegáció főrendi tagjait. Az indítvány- és interpelláció-könyvben újabb bejegyzés nincs. A könyvtári bizottság jelentésé­nek elfogadása után Pauler Tivadar igazságü­gymi­­niszter törvényjavaslatot terjesztett be a közönséges bűntettesek kiadása tárgyában Brazíliával kötött szerződésre vonatkozólag.­­ Tisza Kálmán minisz­terelnök pedig bemutatja az 1882-ik évi zárszámadást az állami számszéknek erre vonatkozó részletes je­lentésével együtt; továbbá az állami számszék jelen­tését a Magyar- és Horvátországok közti 1881-ki le­számolására vonatkozólag. Ezután gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter terjesztette elő költségvetési expozéját. A javaslat valamint a földadó, házadó, tőkekamat-és járadékadó, úgyszintén az általános jövedelmi pótadó iránti tör­vények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet a pénzügyminiszter expozéjának befejezése után nyúj­tott be, az állandó pénzügyi bizottsághoz utasít­­tatnak. A kérvények 33. sorjegyzékének letárgyalása után az ülés véget ért. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter beszéde. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: (Halljuk!) T. ház! Midőn az 1884. évről szóló költségvetési elő­irányzatot a t. háznak benyújtom, azt hiszem, leghe­lyesebb, hogy azon sorrendet követem, a­melyet eddig is a költségvetési előirányzatok benyújtásánál követ­tem, hogy t. i. szóljak először az 1882-ik évi zárszá­madás eredményeiről, a­melyek éppen most nyujtattak be a házhoz a t. miniszterelnök úr által; szóljak to­vábbá a folyó 1883-ik évnek 8 havi eredményeiről, összehasonlítva azokat a múlt év hasonló időszakaival és végre szóljak magáról az előterjesztendő költségve­tésről. (Helyeslés. Halljuk!) Midőn, t. ház, az 1882. évi zárszámadás ered­ményeiről teszem előterjesztésemet, választanom kell a közt, mit akarok kiinduló pontul venni: az 1882. évi kölségvetési törvényt-e, vagy pedig az 1882. évi zárszámadás eredményét ? Mert a kettő közt annyi­ban van különbség, hogy bizonyos fedezetek, neveze­tesen a budapest-zimonyi vasút építése, valamint az államadósság törlesztésére szükséges összegek az ál­lam költségvetési törvényben, mint fedezet fordulnak elő, a zárszámadási jelentésben pedig ezek külön vé­tetnek fel, s így a hiány ezen összegekkel nagyobbnak mutatkozik. Én azonban, te­hát, éppen azért, hogy minden szemrehányásnak elejét vegyem, helyesebbnek látom a zárszámadás eredményét venni fel alapul, mert ez már bizonyos tényezőkkel számol, holott a másik, a költségvetési törvény, bizonyos tekintetben suppositió­­kon alapszik (Helyeslés jobbfelől.) mindazáltal, hogy a t. ház tájékozva legyen, fel fogom említeni mind a két eredményt. (Tetszés.) Kiinduló­pontul véve fel a költségvetési tör­vényt, az utólag megállapított póthitelekkel együtt, az előirányzott hiány összesen 31 millió 875 ezer frtot tesz ki, ezzel összehasonlítva a zárszámadás eredmé­nyét, ez 22 millió 973 ezer forint volt, az eredmény tehát 8 millió 900.000 írttal kedvezőbb az előirány­zatnál. Ha pedig, te­hát, tisztán a zárszámadás ered­ményével, úgy amint az vezetve van, történik az ösz­­szehasonlítás, hozzáadva azon két külön fedezetet, a­melyet említeni szerencsém volt, akkor az előirány­zott hiány a zárszámadásban követett mód szerint 55.800.000 frt, a zárszámadásbeli hiány pedig a zár­számadás eredménye szerint 46.300.000 frt, tehát 9.500.000 frttal kedvezőbb. A 600.000 frtnyi különbözet, a­mely a két eredmény között mutatkozik, onnan származik, hogy a zárszámadásban a budapest-zimonyi vasút építése czímén fölvett összegnek csak azon része számíttatik el, a­mely tényleg elköltetett, a többi az átfutó keze­lésben érvényesül. Amint már fentebb említettem, kiinduló pontul véve fel a zárszámadás eredményét, a­mely 9.500.000 írttal kedvezőbb, ezen összegből mindenesetre levo­nandó azon bevétel, amely nem esik ennek az évnek a javára, vagyis a bevételeknek az államjószágok na­­gyobb mérvű eladásából eredt többlete, a­mely rész­ben 1881-re volt előirányozva és érvényesült 1882-ben. Az államjószágok eladásánál a két összeg közti kü­lönbözet 3.400,000 frtot tesz. Ha ezen összeg az elért jobb eredményből 9.500,000 frtból levonatik, marad az 1882. év javára, a zárszámadás és az előirányzat között 6.100,000 frtnyi javulás. (Tetszés jobbfelől.) T. hát! Mióta a zárszámadások beterjesztet­nek és különösen az 1877. év óta, a­mikor az átszá­­molási viszony módosult, 1877-ben történt meg egyet­len egyszer azon eset, hogy a zárszámadás eredmé­nye kedvezőbb volt az előirányzatnál, a­mennyiben ekkor az eredménye jobb volt 108.000 írttal. Azóta, sajnos, a zárszámadás eredményei mindig nagy össze­gekkel hátramaradtak az előirányzott összegeknél, és most először mutatkozik a zárszámadásnál kedvező eredmény. (Tetszés a jobb oldalon.) Ezen kedvező eredmény egyik oka kétségen kí­vül keresendő az év jobb termési viszonyaiban, de mindenesetre van része benne annak is, hogy a kor­mány előterjesztése alapján a pénzügyi bizottság és a 1. képviselőház mindig a lehető legnagyobb alapos­sággal járt el, s hogy így, miként annak idején ki is fejeztem, az előirányzott bevételek a várható bevéte­leken is alul maradtak. Ezt azonban én soha nem el­leneztem, mert mindig azt tartottam, hogy jobb ha az eredmények kedvezők, mintha az előirányzat az. (Tetszés jobbfelől.) Ha tekintjük azt, hogy a 9.500.000 frtnyi ked­vezőbb eredmény miként oszlik el, akkor az 1882-ik évi rendes kiadásoknál az eredmény 2.300,000 írttal kedvezőbb az előirányzatnál , a beruházásoknál az eredmény 1.200,000 írttal kedvezőbb, az átmeneti kiadásoknál a kiadás nagyobb 3.400,000 írttal, mint az előirányzat, ami onnan ered, mert a tiszai, körösi és ezzel hasonló munkálatokra nagyobb ösz­­szegek költettek el, mint amennyi előirányozva volt, ami minthogy a munkálatok meg voltak kezdve, s így azokat folytatni kellett, ebben találja indokolását. Ehhez képest a kiadásoknál az eredmény 115.000 írttal kedvezőbb az előirányzatnál. Ami pedig a bevételeket illeti, a rendes bevé­teleknél a javulás 3.700.000 frt, a rendkívülinél 5.700.000 frt, a bevételek összes javulása tehát 9 mil­lió 400.000 frt. De ha már most te­hát, ezen egész összegből ismét levonjuk az államjószágoknak ezen év javára nem eső eladásából történt bevételét, az eredmény javulása, miként említettem, 6 millió­ért, és ezen 6 millió tisztán a bevételek emelkedésére esik, és pe­dig leginkább a három főágazatra, t. i. a vámjövede­lemre, a dohányjövedékre, és a bélyegekre. De te­hát, még egy elég örvendetes és kedvező jelenségnek tar­tom azt, hogy ezen egész hat millió frtnyi javulás a rendes kezelésre esik, mert míg 1882-re a rendes ki­adási előirányzat 288 millió 500 ezer frt volt, a tény­leges kiadás 286,200,000 frtot tett és míg a rendes bevételi előirányzat 276,700,000 frt volt, addig a rendes bevétel 280 millió 300,000 frtot tett, így te­hát szemben az előirányzott 11.800,000 frt rendes hiánynyal a zárszámadás eredménye szerint a rendes hiány 5.900,000 frtot tett, tehát 5 millió 900,000 frttal kedvezőbb az előirányzatnál. (Tetszés). De te­hát talán nem érdektelen arra is tekin­tettel lenni, hogy különösen az 1882. évi hitelműve­letek utján,szerzett nagy összegek hova fordittattak. (Halljuk!) És itt méltóztassék megengedni: a zár­számadások alapján az 1882. évben létesített hitel­műveletek utján azon évben elszámittatott 49.852.000 frt. Ezzel szemben áll, hogy adósság­törlesztésre köl­­tetett ez évben 12.700.000 forint, vasútépítésre 18.200.000 forint, egyéb nagyobb beruházásokra 2.400.000 frt, és így összesen beruházásokra és adós­ságtörlesztésre 33.300.000 frt. Ezenfelül költetett vasútkamat garantia czimén 10.600.000 frt és szintén nem a rendes kezelés és nem az administráció költsé­geit nyomó kiadásra, occupatiora költetett 14.000.000 forint. Tehát összesen általam jelzett czélokra szem­ben a felvett 8 millió államadóssággal, költetett 58.000.000 frt, a­mi ezen adósság hová fordítását kel­lőleg indokolja. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve most te­hát a zárszámadások, eredmé­nyekre és összehasonlítva ezeket az 1880. és az 1881. évvel, ebből a következő eredmény tűnik ki. Termé­szetes, hogy az összehasonlítás czéljából egyforma factorokkal kell számolni, a­mely egyforma faktorok akként szerepelnek, hogy a rendkívüli közös kiadások úgy vannak elszámolva, mint most, és az adósság­tör­lesztésre fölvett összegek szintén úgy szerepelnek, mint a költségvetési törvényben foglalt bevételek. Ezek alapján és különösen leszámítva azon ösz­­szegeket, melyek a beruházások kötvény értékeiből származnak, 1880-ban a bevételi eredmény volt 248.100.000 frt, 1881-ben az eredmény 284 millió frt, 1882-ben 280 millió forint. Az előirányzott hiány a rendes kezelésnél 1880- ban 23 millió frt, 1881-ben 20 millió frt, 1882-ben, mint előbb említettem, 5.900.000 frt, így tehát te­kintettel arra, hogy itt a vasúti kamatbiztosításról nincs szó, az eredmény a múlt évi eredményhez ké­pest nagy javulást tüntet fel. De magában a jövedelmeknek egy nevezetes részében évről évre rendszeres fokozódás tapasztal­ható, különösen ha 1881-ben kihasittatnak az azon évben előforduló nagyobb átfutó kiadások, melyek a bányászat és pénzverésnél 15 millió forinttal nagyob­bak mint az előbbi és az utána következő évben. Ha ez kihasittatik, akkor a bevételek a következőleg ál­lanak: 1880-ban 248 millió forint; 1881-ben 270 millió frt; 1882-ben 280 millió frt; mind a rendes kezelésnél. De nem érdektelen az sem ezen összehasonlí­tásban, hogy ezen bevételek fokozódása a főbb jöve­delmi ágak közt levőkre esik, és itt méltóztassék meg­engedni, hogy az 1880-ki eredmény összehasonlítása az 1882-diki eredményekkel, mig 1880-ban az egye­nes adóknál a bevétel 84.200.000 frt volt, ad­dig a zárszámadás eredménye szerint 1882-ben 90.200.000 frtot tett. És ha ezen összeget összehason­lítjuk az 1875. évi eredménynyel — és pedig azért veszem az 1875. évet, mert ez előzte meg a nagyobb mérvű adófelemeléseket — ez évben az egyenes adók voltak 71.100,000, a fogyasztási adók voltak 1880- ban 12.900,000 frt, 1882-ben 15.900,000 frt szemben az 1875-tel, mely 13.200,000 frt. Ezen 3 millió emelkedésből, mely 1880-tól 1882-ig mutatkozik, egy millió újonnan megszavazott adó volt, 2 millió pedig az adók természetes fokozó­­­dásából és emelkedéséből folyt be. A bélyeg- és jogi illetékekből befolyt 1880-ban 22.600,000 frt. 1882- ben 33.800,000 frt., 1875-ben 21.600,000 frt. A do­hányjövedék nettó bevétele 1880-ban 16.700,000 frt. 1882-ben 20 200.000 forint. 1875-ben ez még csak 12.300,000 frt. A sójövedelem czimén 1880-ban és 1882-ben befolyt tiszta jövedelemmel t. i. 11.700,000 frt., 1875-ben volt 2 millióval kevesebb. Ezek, t. képviselőház, a főbb jövedelmi forrá­sok, melyek ezen két évi időközben ily módon emel­kedtek. Még egy nevezetes emelkedés mutatkozik az államvasutaknál, ezek között azonban az összehason­lítást alig eszközölhetjük, minthogy számos új vasút­vonal épült azóta. Ezek előrebocsátása után áttérek az 1883. év eredményeire. Ezekből az első hat hónapi kezelés eredménye a t. képviselőház előtt ismeretes, mert a kezelési kimutatások a két első negyedről a ház t. tagjai között ki vannak osztva. Pótlom ezeket a két utóbbi hónapi eredményekkel, melyek előttem már ismeretesek és általam összeállittattak. Ezen nyolcz havi kezelés bevétele tehát az 1883. év nyolcz hónapjának bevétele kedvezőbb a múlt évinél 21.800.000 írttal; itt azonban levonandók a kincstári telepesektől befolyt összegek, továbbá a vágvölgyi vasút eladásából befolyt összeg, mint a­me­lyek nem nevezhetők évi rendes bevételnek s végre levonandók némely átfutó tételek, a melyek együtt­véve tesznek 13,400.000 frtot; ezek levonása után a bevétel az idei nyolcz hónapban 8,362.000 frtnyi ja­vulást mutat. Ezzel szemben, t. képviselőház, a kiadások a múlt év hasonló időszakához mérve szaporodtak 2.700.000 írttal, s ha ebből az átfutó tételek kihagyatnak, ma­rad a valóságos emelkedés 1.555.000 frt. A mérleg tehát ezen nyolc­ hónapot a múlt év 8 hónapjához hasonlítva javult 6.800.000 írttal. S itt is méltóztassék megegedni, hogy megne­vezzem az illető forrásokat, melyek a bevételek emel­kedését előidézték. Ugyanis egyenes adók czimén befolyt 2,190,000 írttal több; fogyasztási adók czimén — a czukoradót ide nem számítva, mint a­mely külön elszámolás tár­gyát képezi 1,000,000 írttal több; fogyasztási adók visszatérítése czímén befolyt 400,000 írttal több; a bélyegilletékből pedig, annak daczára, hogy a múlt

Next