Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)
1883-10-13 / 281. szám
SZERKESZTŐSÉG: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................... 2 frt. 3 hónapra ............................................... 6 » 6 hónapra ............................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ........................ 1 » ___________ESTI KIADÁS___________ Budapest, 1883. szombat, október 13. 281. szám. Táviratok. Páris, okt. 13. A hivatalos lap a francziaosztrák-magyar kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások megnyitása alkalmából tartott beszédeket közli. Challemel Lacour külügyminiszter üdvözlé az osztrákmagyar meghatalmazottakat s utalván arra, hogy mindkét nemzetre haszon háramlik, ha a mostani provisorium helyett tartósabb és szabadelvűbb viszonyok létesíttetnek, kiemelte, hogy a franczia kormányt őszinte és békülékeny szellem vezérli. Hoyos gróf osztrák-magyar nagykövet válaszában kijelenté, hogy az osztrákmagyar meghatalmazottakat is épp oly békülékeny szellem vezérli, s kormányuk utasításainak megfelelőleg, szintén őszintén óhajtják, hogy állandóbb és szabadelvűbb feltételeken nyugvó összeköttetés létesittessék,mely a kölcsönös jó viszonyt megerősitse. Kuefstein gróf azon óhaját és reményét fejezé ki, hogy a tárgyalások jó eredményűvel fognak befejeztetni, mert mindkét ország érdekében kivánatos, hogy vége vettessék azon ideiglenes állapotnak, mely nem felel meg a nagyhatalmak nagyobb része által a vámrendszerben legutóbb létesített módosításoknak. Zágráb, okt. 13. (Eredeti távirat.) Miskics kostajniczai nagykereskedőt zavargás szervezése miatt elfogták tegnap szőlőjében szüretelés alkalmával és átadták a petrinjai törvényszéknek. A bistritzi zavargásról szóló vádirat átadatott a bíróságnak. Két hét alatt 130 vádlott és 195 tanú hallgattatott ki és 140 jegyzőkönyv vétetett föl. Bukarest, okt. 13. A hivatalos lap Statescse igazságügyminiszter lemondását közli. Madrid, okt. 13. Bizonyosnak hírlik, hogy Posada-Herrerának sikerült a kabinetet megalakítania. A pénzügyminiszteri tárczával, melyet Camacho nem fogadott el, Suarez-Inclant kínálták meg. Madrid, okt. 13. Amerika fölfedezésének évfordulója alkalmából lakoma tartatott, melyen csaknem az egész diplomatiai testület megjelent. A lakomán számos felköszöntőt mondtak Spanyolország jövőjére. Zágráb, okt. 13. (D. É.) A haditörvényszék Schaller százados hadbírót küldte Glinába, hogy az elfogott Uricza ügyében a vizsgálatot megindítsa. A király szegedi útja. Szeged, okt. 13. Király ő felsége újabb intézkedés szerint holnap reggel 1/210 órakor érkezik Szegedre. Szeged, okt. 13. A város ünnepi szint öltött. A bevonulási vonal a számtalan zászlóval imposáns képet nyújt. Az egész városban lázas ünnepies mozgalom észlelhető. Idegenek egész raja nézi a várost. A főméltóságok és a küldöttségek egy része már az éjjeli és a ma reggeli és déli vonatokkal megérkezett. Itt vannak: Károlyi Sándor gr., Karácsonyi Guido gróf, Csekonics gróf, Ráday Gedeon gróf, Pallavicini őrgróf, s a küldöttségek közül a temesmegyei, a bácsmegyei, a zombori, a csongrádmegyei és az újvidéki küldöttségek Parcseticz, Rónay Lajos, Ormós Zsigmond, Sándor Béla és Jankovics Aurél főispánokkal. Itt van továbbá a nagyváradi latin és görög szertartású püspökségek és a Csanádi püspökség küldöttsége is. Budapest főváros küldöttsége, élén Ráth Károly főpolgármesterrel, a mai déli vonattal. Angyeli és karlóczai érsek ma reggel 8 órakor érkezett. A küldöttségek zöme a délutáni és az éjjeli vonatokkal érkezik. Az éjjel fog megérkezni Haynald Lajos bibornok-érsek is. — A város díszítése nagyban foly és csak estére fejeztetik be. Déva október 12. Hunyad megye közgyűlése két napon tartott. A kormánynak a horvátügyben követett eljárását a megye közönsége egyértelműleg helyeselvén, külön feliratban fogja bizalmi nyilatkozatát felterjeszteni. Trefort közoktatási miniszternek, a dévai főreáliskola végleges elhelyezése tárgyában tanusított nagylelkűségéért hálás köszönetet szavaztatott. A megyei gazdasági egyletnek e hó végére kitűzött termény kiállítása iránt, nagy érdeklődés mutatkozik és a szervező bizottsághoz egymást érik a bejelentések. Kaposvár, okt. 13. (Eredeti távirat.) A gyékényesi ügyben összeült rögtönítélő bíróság, miután Pik Lajos kir. ügyész jeles vádbeszédében az értelmi szerzőket ostorozza, de alanyi tényálladékot a vádlottak ellenében megállapítottnak nem látja, az ügyet a rendes bírósághoz utasíttatni kéri, a következő ítéletet hozta: Ámbár a bíróság Kastl Ádám és Unger Hermannál augusztus 26-án elkövetett bűntettben a rablás tényálladékát látja fenforogni, s erre nézve a rögtönbíráskodást illetékesnek tekinti, miután mégis oly bizonyíték, melyet a 19. §, a vádlottak elítélésére előír, nem állíttatott, továbbá tekintettel az ellenök mégis fönmaradt gyamokokra, az ügyet elbírálás végett a törvény rendes útjára utalítja. A román-magyar határon előfordult összeütközés megvizsgálására vegyes bizottság fog kiküldetni, mely constatálni fogja hogy melyik részről eredt a félreértés,aminek megtörténte után a másik fél részéről a megfelelő elégtétel természetesen azonnal meg fog adatni. A viszony köztünk és Románia közt sokkal barátságosabb, semhogy továbbbi következményei lehetnének az incidensnek, mely az új határigazítás folytán alárendelt közegek tévedése által igen könnyen történhetett meg. Gróf Pejachevich László volt horvát könvetkező nyilatkozatot teszi közzé : A pénzügyministernek a czimerkérdésben mondott beszédéből azt vettem ki, mintha a horvát kormány a kettős nyelvű czimerek kifüggesztésébe beleegyezett volna. Az mindenesetre igaz s általam soha kétségbe nem vonatott, hogy 1880-ban tehát, midőn még alig voltam két hétig bán, hozzám jön Dávid országos pénzügyigazgató s jelentette, hogy utasítása van, hogy hovát és magyar fölírással ellátott czimerek függesztessenek ki a pénzügy épületekre. Miután nem a bűn dolga az ily kérdéseket elvileg és különösen az országos pénzügy igazgatóval megvitatni, komolyan lebeszéltem a kettős nyelvű czimerek kifüggesztéséről és kértem,hogy mindenesetre várja be, míg a tárgyat a pénzügyminiszterrel megbeszélendettem. Erre írtam a horvát miniszternek s kértem, hogy a dolgot a pénzügyminiszternél akadályozza meg, amire a kettős nyelvű czimerek kifüggesztése elmaradt; azóta ez ügy sem köztem és a pénzügyminiszter közt, sem pedig a minisztériumban szóba nem került s már azt hittem, hogy a dolog örökre elodáztatok,midőn csak egyszerre f. év aug. 6-án,tehát negyedfél évvel később ugyanazon éjjel,a midőn Zágrábot elhagytam, előleges jelentés nélkül a kettős nyelvű czimerek az országos pénzügyigazgató által kifüggesztettek s miután ennek következtében az izgatottság a legnagyobb fokra hágott, még törvénytelen kettős nyelvű hivatalos pecséteket is adatott ki s vétetett használatba. Hogy kettős föliratu czimerek Eszéken és az ország néhány helységében a pénzügyi épületeken már másfél év óta léteztek, azt csak a bécsi miniszteri értekezleten tudtam meg magától a pénzügyminisztertől — azon az értekezleten, amelyen úgy a horvát miniszter, mint én a kettős nyelvű czimereket a kiegyezési törvény 57. §-a értelmében törvénytelennek nyilatkoztatták ki. Nasicz, 1883. okt. 10. Gróf Pejacsevich Horvátország volt Mrrja. Gróf Pejacsevich Lászlónak e nyilatkozata folytán illetékes helyről felhatalmaztattunk kijelenteni, hogy a pénzügyminiszter folyó évi október 6-án tartott beszéde csak annyit kívánt megállapítani, hogy gróf Pejacsevich úgy az 1880-ik évben, mint azontúl, és pedig mint értesülünk, legutóbb folyó évi augusztus 10-én oda nyilatkozott, hogy a horvát és magyar feliratokat a hivatali czímtáblákon nem tartja törvényellenesnek. Ezen nyilatkozat helyességét Pejacsevich említett mai kijelentésében nem vonja kétségbe. Ami gróf Pejacsevich nyilatkozatának második részét illeti, hogy t. i. tudomása nem lett volna arról, hogy a kettős feliratú czimtáblák 1882. június óta Eszéken és azonkívül még más 5 horvát területen levő hivatalokon is ki voltak függesztve, erre nézve azon felvilágosítást nyertük, hogy a horvát autonóm kormánynak 1882. szeptember 12-től keltezett, a zágrábi pénzügyi igazgatósághoz intézett azon átiratából, melyre a pénzügyminiszter kijelentésében hivatkozott, kétségtelenül kitűnik, hogy ezen egész ügy, t. i. az Eszéken levő pénzügyi hivatalokon történt kettős feliratú czimertáblák kifüggesztése úgy a horvát autonóm kormány, melynek feje a bán volt, mint horvát képviselői körökben szóba hozatott és a horvát kormány az említett átiratot csakis azért intézte az igazgatósághoz, hogy esetleges interpellációkra válaszolhasson. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délben országgyűlés után Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát a bizottság munkaprogrammjának megállapítása képezte. A bizottság folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor tartja első ülését, melynek tárgyául a pénzügyminiszter kívonatára a pótadóról szóló törvényjavaslat tűzetett ki. A költségvetés illető tárczáinak referálását a múlt ülésszakban előadó képviselők vállalták ismét magukra; változás csak az első füzetben foglalt előirányzat és a közoktatási tárczára nézve áll be, amennyiben az elsőt Dárday Sándor, az utóbbit pedig Országh Sándor fogja referálni. (» D. É.«) Miskatovics dr. Fálk Miksához, levelet intézett, amelyben azt fejtegeti, hogy miért nem vettek részt a horvát képviselők az országgyűlés tanácskozásaiban. A horvát képviselők, szerinte, közre nem működhettek a kiegyezési törvény és bármily nemű értelmezésében abban a képviselő területben, amelyben nem működtek mint a törvény alkotói. Ők különböztetést tesznek a kiegyezési törvény s azon ügyek közt, amelyeket közösekké tett a kiegyezési törvény és amelyeknek gyakorlása a közös országgyűlés törvényhozó jogai közé tartozik, végrehajtása pedig a közös minisztereket illeti. A közös miniszter azért, amit tekintettel ezekre az ügyekre tett vagy mulasztott, akár Horvátországban, akár Magyarországban, egyedül a közös országgyűlésnek felelős. A horvát képviselők sehol sem bírálhatják és ellenőrizhetik a közös miniszterek tetteit és mulasztásait. Egészen más természetű a kiegyezési törvény. Ezt nem a közös országgyűlés tanácskozása és szavazása alkotta, alatta egyik közös miniszter aláírása sincs. Magyarországot kötelezi, mert elfogadtatott a magyar királyság szűkebb országgyűlése által, Horvátországot pedig azért, mert a Dalmátia, Horvátország és Slavónia királyságok tartománygyűlése által jött létre. Azon törvények visszahatására pedig, amelyek a horvát tartománygyűlés törvényhozó működése által nyertek erőt, a horvát képviselőknek egyedül a horvát kormány felelős. A horvát képviselők e törvények élére helyezik a kiegyezési törvényt. Oly törvény végrehajtásáért tehát, amely nem közös, nem a közös oszággyűlésben alkottatott és egyik közös miniszter által sem íratott alá, a magyar országgyűlésben nem vonhatták felelősségre a közös minisztert. Ha mégis megtették volna ezt, Horvátországot zsákutcába vitték volna, amelyből nem menekültek volna könnyen. Ugyanezek az okok tiltják, hogy a horvát képviselők akár interpellatióval, akár határozati javaslattal provokálják a közös országgyűlés ítéletét a Horvátországban elrendelt kivételes állapot fölött. A magyar, a szűkebb országgyűlés természetesen fölvetheti, szellőztetheti és legjobb tudomása és lelkiismerete szerint oldhatja meg ezt a kérdést. Határozata, bárminő legyen, kötelező erejű lesz a kormányra és Horvátországra nézve. E mellett azonban egészen érintetlen marad Horvátország joga és tartománygyűlésének illetékessége, hogy ítéletet mondhasson e kérdés fölött . Azon jognak és illetékességnek praejudicálnának a horvát képviselők, ha az ily kérdések fórumát a szűkebb országgyűlésből áthelyezni engednék a közösbe. Azt nem tudta, hogy minő ítéletet fog mondani a horvát tartománygyűlés,a kiviteles állapot fölött, várjon a törvény holt betűjét vagy az élő viszonyokat fogja-e szem előtt tartani, és az egyik vagy másik tekintet értelmében fog határozni, de jogát nem lehet tagadni, amelylyel természetesen az a kötelesség is jár, hogy a következményekért elvállalja a súlyos felelősséget. Miska Kovács ezután Fáiknak azon állítása ellen polemizál, hogy a bán csak bizalmi férfia a magyar kormánynak. Ő hiábavalónak tartja azt a kérdést, váljon parlament-e a horvát tartománygyűlés és parlamentáris miniszter-e a bán. Szerinte gyakorlatban az az igaz, hogy Horvátországban a bán a tartománygyűlés akarata ellen nem kormányozhat sokáig alkotmányosan. Végre az állami eszméről beszél és megengedi, hogy ez eszmének teljes jogosultsága van, de azt nem, hogy a magyar állam Horvátországgal szemben absolut tény, amely kegyelmeket osztogathat Horvátországnak vagy megtagadhatja tőle. Az 1868. évi kiegyezési törvényben nem fordulnak elő »az állam« és »az állami eszme«. A közösség történeti fejlődés által szabados megbeszélés alapján teremtetett , csak ezen az alapon lehet tartós. Megemlítjük, hogy ebből a horvát nyilatkozatból sem maradhatott ki az a phrasis, hogy az egyetértés könnyű lesz, ha a fennálló államjogi viszonyoknak és Horvátország nem eléggé ápolt anyagi szükségeinek illően elég létezik. országgyűlés, Budapest, okt. II. A képviselői ház mai ülésében terjeszté elő a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést — egy óra hosszig tartó beszédben, melyet a ház nagy figyelemmel hallgatott végig, többször helyeslésekkel szakitá félbe s végül éljenzésekkel jutalmazott. Különös tetszésben részesült a miniszter expozéja, midőn kiemeli, hogy a jelen év 8 első hónapjának pénzügyi eredményeit a múlt év hasonló időszakával egybehasonlítva, kitűnik, hogy a mérleg 6,8 millióval kedvezőbb , midőn beszédéből értesült a ház, hogy 1882. évben a zárszámadási eredmények 9 millióval kedvezőbbek az előirányzatnál, melyhez hasonló örvendetes eset csak 1877-ben fordult elő. Nemkülönben élénk tetszést aratott a pénzügyminiszter, midőn a közgazdasági érdekek ápolása tekintetéből hangoztató, hogy az 1881. évi törvény alapján mostanig összesen 193 gyár részesült kedvezményekben, s ezekből 151 gyár régi, 42 pedig új, miből ama törvény jótékony hatása is kilátszik. Magából a jövő évi előirányzatból csak ezen adatokat emeljük ki: összes kiadás 329,200,230 frt (4,1 millióval kevesebb, mint 1883-ban); — összes bevétel 308.864,180 frt (330,569 frttal kevesebb, mint a jelen évben.) Egészben a hiány 20.336,050 forint (3.790,357 frttal kisebb, mint a jelen évi előirányzat.) Itt azonban figyelembe veendő, hogy e deficittel szemben áll 23,9 millió forintnyi beruházási szükséglet, a nagyobb részt megkezdett vasúti építkezések befejezésére. Egészben a hiány 20.336,050 frt, 13.790,357 frttal kisebb, mint a jelen évi előirányzat. Itt azonban figyelembe veendő, hogy e deficittel szemben áll 23,9 millió frtnyi beruházási szükséglet, — nagyobbrészt megkezdet vasúti építkezések befejezésére. Úgy a költségvetési előirányzat, mint a pénzügyminiszter által továbbá bemutatott jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat, valamint az államjavak eladásáról (1882.) szóló jelentés a pénzügyi bizottsághoz utasittattak. Végül következett a kérvények tárgyalása, melyek is mindenben a kérvényi bizottság javaslatai szerint intéztettek el. * A képviselőhöz ülése október 18-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Berzeviczy, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula,b. Kemény Gábor, gr. Széchenyi Pál, Trefort Ágost, gr. Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Báró Rudnyánszky József, a főrendiház jegyzője áthozta a főrendek üzenetét, mely szerint a főrendek szintén változatlanul elfogadták a kormánynak a horvát ügyben beterjesztett határozati javaslatát, s megválasztották a delegáció főrendi tagjait. Az indítvány- és interpelláció-könyvben újabb bejegyzés nincs. A könyvtári bizottság jelentésének elfogadása után Pauler Tivadar igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be a közönséges bűntettesek kiadása tárgyában Brazíliával kötött szerződésre vonatkozólag. Tisza Kálmán miniszterelnök pedig bemutatja az 1882-ik évi zárszámadást az állami számszéknek erre vonatkozó részletes jelentésével együtt; továbbá az állami számszék jelentését a Magyar- és Horvátországok közti 1881-ki leszámolására vonatkozólag. Ezután gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter terjesztette elő költségvetési expozéját. A javaslat valamint a földadó, házadó, tőkekamat-és járadékadó, úgyszintén az általános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet a pénzügyminiszter expozéjának befejezése után nyújtott be, az állandó pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. A kérvények 33. sorjegyzékének letárgyalása után az ülés véget ért. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter beszéde. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: (Halljuk!) T. ház! Midőn az 1884. évről szóló költségvetési előirányzatot a t. háznak benyújtom, azt hiszem, leghelyesebb, hogy azon sorrendet követem, amelyet eddig is a költségvetési előirányzatok benyújtásánál követtem, hogy t. i. szóljak először az 1882-ik évi zárszámadás eredményeiről, amelyek éppen most nyujtattak be a házhoz a t. miniszterelnök úr által; szóljak továbbá a folyó 1883-ik évnek 8 havi eredményeiről, összehasonlítva azokat a múlt év hasonló időszakaival és végre szóljak magáról az előterjesztendő költségvetésről. (Helyeslés. Halljuk!) Midőn, t. ház, az 1882. évi zárszámadás eredményeiről teszem előterjesztésemet, választanom kell a közt, mit akarok kiinduló pontul venni: az 1882. évi kölségvetési törvényt-e, vagy pedig az 1882. évi zárszámadás eredményét ? Mert a kettő közt annyiban van különbség, hogy bizonyos fedezetek, nevezetesen a budapest-zimonyi vasút építése, valamint az államadósság törlesztésére szükséges összegek az állam költségvetési törvényben, mint fedezet fordulnak elő, a zárszámadási jelentésben pedig ezek külön vétetnek fel, s így a hiány ezen összegekkel nagyobbnak mutatkozik. Én azonban, tehát, éppen azért, hogy minden szemrehányásnak elejét vegyem, helyesebbnek látom a zárszámadás eredményét venni fel alapul, mert ez már bizonyos tényezőkkel számol, holott a másik, a költségvetési törvény, bizonyos tekintetben suppositiókon alapszik (Helyeslés jobbfelől.) mindazáltal, hogy a t. ház tájékozva legyen, fel fogom említeni mind a két eredményt. (Tetszés.) Kiindulópontul véve fel a költségvetési törvényt, az utólag megállapított póthitelekkel együtt, az előirányzott hiány összesen 31 millió 875 ezer frtot tesz ki, ezzel összehasonlítva a zárszámadás eredményét, ez 22 millió 973 ezer forint volt, az eredmény tehát 8 millió 900.000 írttal kedvezőbb az előirányzatnál. Ha pedig, tehát, tisztán a zárszámadás eredményével, úgy amint az vezetve van, történik az öszszehasonlítás, hozzáadva azon két külön fedezetet, amelyet említeni szerencsém volt, akkor az előirányzott hiány a zárszámadásban követett mód szerint 55.800.000 frt, a zárszámadásbeli hiány pedig a zárszámadás eredménye szerint 46.300.000 frt, tehát 9.500.000 frttal kedvezőbb. A 600.000 frtnyi különbözet, amely a két eredmény között mutatkozik, onnan származik, hogy a zárszámadásban a budapest-zimonyi vasút építése czímén fölvett összegnek csak azon része számíttatik el, amely tényleg elköltetett, a többi az átfutó kezelésben érvényesül. Amint már fentebb említettem, kiinduló pontul véve fel a zárszámadás eredményét, amely 9.500.000 írttal kedvezőbb, ezen összegből mindenesetre levonandó azon bevétel, amely nem esik ennek az évnek a javára, vagyis a bevételeknek az államjószágok nagyobb mérvű eladásából eredt többlete, amely részben 1881-re volt előirányozva és érvényesült 1882-ben. Az államjószágok eladásánál a két összeg közti különbözet 3.400,000 frtot tesz. Ha ezen összeg az elért jobb eredményből 9.500,000 frtból levonatik, marad az 1882. év javára, a zárszámadás és az előirányzat között 6.100,000 frtnyi javulás. (Tetszés jobbfelől.) T. hát! Mióta a zárszámadások beterjesztetnek és különösen az 1877. év óta, amikor az átszámolási viszony módosult, 1877-ben történt meg egyetlen egyszer azon eset, hogy a zárszámadás eredménye kedvezőbb volt az előirányzatnál, amennyiben ekkor az eredménye jobb volt 108.000 írttal. Azóta, sajnos, a zárszámadás eredményei mindig nagy összegekkel hátramaradtak az előirányzott összegeknél, és most először mutatkozik a zárszámadásnál kedvező eredmény. (Tetszés a jobb oldalon.) Ezen kedvező eredmény egyik oka kétségen kívül keresendő az év jobb termési viszonyaiban, de mindenesetre van része benne annak is, hogy a kormány előterjesztése alapján a pénzügyi bizottság és a 1. képviselőház mindig a lehető legnagyobb alapossággal járt el, s hogy így, miként annak idején ki is fejeztem, az előirányzott bevételek a várható bevételeken is alul maradtak. Ezt azonban én soha nem elleneztem, mert mindig azt tartottam, hogy jobb ha az eredmények kedvezők, mintha az előirányzat az. (Tetszés jobbfelől.) Ha tekintjük azt, hogy a 9.500.000 frtnyi kedvezőbb eredmény miként oszlik el, akkor az 1882-ik évi rendes kiadásoknál az eredmény 2.300,000 írttal kedvezőbb az előirányzatnál , a beruházásoknál az eredmény 1.200,000 írttal kedvezőbb, az átmeneti kiadásoknál a kiadás nagyobb 3.400,000 írttal, mint az előirányzat, ami onnan ered, mert a tiszai, körösi és ezzel hasonló munkálatokra nagyobb öszszegek költettek el, mint amennyi előirányozva volt, ami minthogy a munkálatok meg voltak kezdve, s így azokat folytatni kellett, ebben találja indokolását. Ehhez képest a kiadásoknál az eredmény 115.000 írttal kedvezőbb az előirányzatnál. Ami pedig a bevételeket illeti, a rendes bevételeknél a javulás 3.700.000 frt, a rendkívülinél 5.700.000 frt, a bevételek összes javulása tehát 9 millió 400.000 frt. De ha már most tehát, ezen egész összegből ismét levonjuk az államjószágoknak ezen év javára nem eső eladásából történt bevételét, az eredmény javulása, miként említettem, 6 millióért, és ezen 6 millió tisztán a bevételek emelkedésére esik, és pedig leginkább a három főágazatra, t. i. a vámjövedelemre, a dohányjövedékre, és a bélyegekre. De tehát, még egy elég örvendetes és kedvező jelenségnek tartom azt, hogy ezen egész hat millió frtnyi javulás a rendes kezelésre esik, mert míg 1882-re a rendes kiadási előirányzat 288 millió 500 ezer frt volt, a tényleges kiadás 286,200,000 frtot tett és míg a rendes bevételi előirányzat 276,700,000 frt volt, addig a rendes bevétel 280 millió 300,000 frtot tett, így tehát szemben az előirányzott 11.800,000 frt rendes hiánynyal a zárszámadás eredménye szerint a rendes hiány 5.900,000 frtot tett, tehát 5 millió 900,000 frttal kedvezőbb az előirányzatnál. (Tetszés). De tehát talán nem érdektelen arra is tekintettel lenni, hogy különösen az 1882. évi hitelműveletek utján,szerzett nagy összegek hova fordittattak. (Halljuk!) És itt méltóztassék megengedni: a zárszámadások alapján az 1882. évben létesített hitelműveletek utján azon évben elszámittatott 49.852.000 frt. Ezzel szemben áll, hogy adósságtörlesztésre költetett ez évben 12.700.000 forint, vasútépítésre 18.200.000 forint, egyéb nagyobb beruházásokra 2.400.000 frt, és így összesen beruházásokra és adósságtörlesztésre 33.300.000 frt. Ezenfelül költetett vasútkamat garantia czimén 10.600.000 frt és szintén nem a rendes kezelés és nem az administráció költségeit nyomó kiadásra, occupatiora költetett 14.000.000 forint. Tehát összesen általam jelzett czélokra szemben a felvett 8 millió államadóssággal, költetett 58.000.000 frt, ami ezen adósság hová fordítását kellőleg indokolja. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve most tehát a zárszámadások, eredményekre és összehasonlítva ezeket az 1880. és az 1881. évvel, ebből a következő eredmény tűnik ki. Természetes, hogy az összehasonlítás czéljából egyforma factorokkal kell számolni, amely egyforma faktorok akként szerepelnek, hogy a rendkívüli közös kiadások úgy vannak elszámolva, mint most, és az adósságtörlesztésre fölvett összegek szintén úgy szerepelnek, mint a költségvetési törvényben foglalt bevételek. Ezek alapján és különösen leszámítva azon öszszegeket, melyek a beruházások kötvény értékeiből származnak, 1880-ban a bevételi eredmény volt 248.100.000 frt, 1881-ben az eredmény 284 millió frt, 1882-ben 280 millió forint. Az előirányzott hiány a rendes kezelésnél 1880- ban 23 millió frt, 1881-ben 20 millió frt, 1882-ben, mint előbb említettem, 5.900.000 frt, így tehát tekintettel arra, hogy itt a vasúti kamatbiztosításról nincs szó, az eredmény a múlt évi eredményhez képest nagy javulást tüntet fel. De magában a jövedelmeknek egy nevezetes részében évről évre rendszeres fokozódás tapasztalható, különösen ha 1881-ben kihasittatnak az azon évben előforduló nagyobb átfutó kiadások, melyek a bányászat és pénzverésnél 15 millió forinttal nagyobbak mint az előbbi és az utána következő évben. Ha ez kihasittatik, akkor a bevételek a következőleg állanak: 1880-ban 248 millió forint; 1881-ben 270 millió frt; 1882-ben 280 millió frt; mind a rendes kezelésnél. De nem érdektelen az sem ezen összehasonlításban, hogy ezen bevételek fokozódása a főbb jövedelmi ágak közt levőkre esik, és itt méltóztassék megengedni, hogy az 1880-ki eredmény összehasonlítása az 1882-diki eredményekkel, mig 1880-ban az egyenes adóknál a bevétel 84.200.000 frt volt, addig a zárszámadás eredménye szerint 1882-ben 90.200.000 frtot tett. És ha ezen összeget összehasonlítjuk az 1875. évi eredménynyel — és pedig azért veszem az 1875. évet, mert ez előzte meg a nagyobb mérvű adófelemeléseket — ez évben az egyenes adók voltak 71.100,000, a fogyasztási adók voltak 1880- ban 12.900,000 frt, 1882-ben 15.900,000 frt szemben az 1875-tel, mely 13.200,000 frt. Ezen 3 millió emelkedésből, mely 1880-tól 1882-ig mutatkozik, egy millió újonnan megszavazott adó volt, 2 millió pedig az adók természetes fokozódásából és emelkedéséből folyt be. A bélyeg- és jogi illetékekből befolyt 1880-ban 22.600,000 frt. 1882- ben 33.800,000 frt., 1875-ben 21.600,000 frt. A dohányjövedék nettó bevétele 1880-ban 16.700,000 frt. 1882-ben 20 200.000 forint. 1875-ben ez még csak 12.300,000 frt. A sójövedelem czimén 1880-ban és 1882-ben befolyt tiszta jövedelemmel t. i. 11.700,000 frt., 1875-ben volt 2 millióval kevesebb. Ezek, t. képviselőház, a főbb jövedelmi források, melyek ezen két évi időközben ily módon emelkedtek. Még egy nevezetes emelkedés mutatkozik az államvasutaknál, ezek között azonban az összehasonlítást alig eszközölhetjük, minthogy számos új vasútvonal épült azóta. Ezek előrebocsátása után áttérek az 1883. év eredményeire. Ezekből az első hat hónapi kezelés eredménye a t. képviselőház előtt ismeretes, mert a kezelési kimutatások a két első negyedről a ház t. tagjai között ki vannak osztva. Pótlom ezeket a két utóbbi hónapi eredményekkel, melyek előttem már ismeretesek és általam összeállittattak. Ezen nyolcz havi kezelés bevétele tehát az 1883. év nyolcz hónapjának bevétele kedvezőbb a múlt évinél 21.800.000 írttal; itt azonban levonandók a kincstári telepesektől befolyt összegek, továbbá a vágvölgyi vasút eladásából befolyt összeg, mint amelyek nem nevezhetők évi rendes bevételnek s végre levonandók némely átfutó tételek, a melyek együttvéve tesznek 13,400.000 frtot; ezek levonása után a bevétel az idei nyolcz hónapban 8,362.000 frtnyi javulást mutat. Ezzel szemben, t. képviselőház, a kiadások a múlt év hasonló időszakához mérve szaporodtak 2.700.000 írttal, s ha ebből az átfutó tételek kihagyatnak, marad a valóságos emelkedés 1.555.000 frt. A mérleg tehát ezen nyolc hónapot a múlt év 8 hónapjához hasonlítva javult 6.800.000 írttal. S itt is méltóztassék megegedni, hogy megnevezzem az illető forrásokat, melyek a bevételek emelkedését előidézték. Ugyanis egyenes adók czimén befolyt 2,190,000 írttal több; fogyasztási adók czimén — a czukoradót ide nem számítva, mint amely külön elszámolás tárgyát képezi 1,000,000 írttal több; fogyasztási adók visszatérítése czímén befolyt 400,000 írttal több; a bélyegilletékből pedig, annak daczára, hogy a múlt