Nemzet, 1883. november (2. évfolyam, 300-329/449. szám)
1883-11-08 / 307. szám
Budapest, november 7. A szerb lázadás le fog vezetni. Habár új elemek csatlakoznak is a renitensekhez, a rend csakhamar mégis helyre fog állni. A szurony hatalmasabb fegyver a kaszánál, a fegyelmezett hadsereg előtt meg nem állhat a renitens parasztok szervezetlen tömege. A szerb kormány, mely a tajcsári királyi biztos rendeletére Belgrádban elfogatta a radicálisok központi bizottságának vezetőit, bizonyára elég erővel fog bírni, hogy legyőzze e lázadást. Komolyan veszélyes csak két esetben lehetne a felkelés. Az egyik eset az, ha a radicális izgatás behatott volna a hadseregbe, s ez felmondaná a szolgálatot és a lázadókhoz pártolna. Ekkor a parasztok forradalmához katonai lázadás járulna. A szerb praetoriánusok megsemmisítenék a jelenlegi kormányrendszert. Detronisálnák Milán királyt, kardélére hánynák Kriszticset és híveit. Nagy szerencsétlenség volna ez Szerbiára; kiszámíthatatlan bonyodalmak forrása a külföldre nézve. Ez az eset azonban nem valószínű A radicálisoknak kétségkívül van befolyásuk a szerb hadseregre; híveik vannak a tisztikarban. De úgy a hadsereg, mint a tisztikar túlnyomó része hű a dynastiához. Az ingatag részt pedig megtartja a hűségben a fegyelem, s a testületi szellem. Krisztics azonban mégis óvatos, szinte túlóvatos. A lázongás színhelyére a legmegbízhatóbb csapatokat küldte. Még a nemzetiségi ellentétekre is tekintettel volt a csapatok kiszemelésénél. Ily körülmények közt tehát egyátalán nem lehet tartani attól, hogy a szerb kormány által alkalmazott draconicus rendszabályoknak a lázadókra irányzott lövegei visszafelé pattannak el. A fegyveres erő megteszi kötelességét. A másik eset, mely csupa veszedelmet rejtene méhében, az volna, hogy Oroszország keze van a lázadás szitásában. Azt jelentené ez, hogy a keleti tűzakna kanócza tüzet fogott, s Európa, közvetlenül Kálnoky békés nyilatkozatai után, a legvégzetesebb bonyodalmak elé jutott. Jelentené azt, hogy Oroszország háborút akar. A szerb forradalom a bolgár viszályokkal combinálva, világosan mutatná ez esetben, hogy Oroszország kivont karddal be akar törni a Balkán-félszigetre. Oroszország hadi vállalatainak titkos homályát a kitörés előtt mindig meg szokták világítani a Balkán-félszigeten támasztott forrongások sivítva felszálló röppentyűi. Ha valamikor kitör a negyedik keleti háború, a legnagyobb, mely valaha a török birodalom sorsa felett vitatott, a nagy catastrophát bevezető robbanás előre láthatólag Bulgáriában és Szerbiában fog történni. Amikor Milán király ellen, orosz kéz lángra gyújtja a lázadás tüzét, s Bulgáriát orosz csapatok szállják meg: a végzetes óra kondulni fog, a harczi riadó fel fogja verni Európát. Jelenleg azonban minderről szó sincs. Mi czélból rendezne Oroszország lázadást Szerbiában ? Háborút nem akar — mert nem akarhat. A hármasszövetség ellenében a fegyverekre appellálni őrültség volna részéről. S ha még képzelhető volna is, hogy egy eszélyes, okos, számító kormányt, a világon legsimulékonyabb és ravaszabb diplomatiát a szenvedély heve oktalanságra ragadhat, a szenvedélyek ily hevületének semmi jele Oroszországban. Még az orosz sajtó is, mintha okult volna a Kálnokytól kapott lecskén, sokkal higgadtabb és megfontoltabb, mint bármikor ennek előtte. A tényleges politikának van egy axiómája, s ez az, hogy a béke sorsa Oroszországtól függ. Ezt azonban kiegészíti a másik, hogy Oroszország nem kezd háborút, hacsak a végletekig nem kényszerítik. A tajcsári kerületben váltott lövések zaja tehát nem alarmírozhatja a népeket, meg nem döbbentheti a politikusokat. A felkelők znját nem Oroszország szállította. Külügyi jelentősége, vagy nagyobb hordereje eddig nincs a mozgalomnak. Belügyi jelentősége azonban annál nagyobb. Nem a katonait értjük. Meg vagyunk győződve, hogy a forrongást rövid idő alatt elfojtják azon erélyes rendszabályok, melyeket a szerb kormány alkalmazott. Sőt e rendszabályok szinte túlzottaknak látszanak. Mintha a szerb kormány ágyúval lőne a verebekre. Ki is kap emiatt az európai sajtó egynémely orgánumától. Megtámadják Kriszticset, amiért a kivételes rendszabályokat ott is alkalmazza, ahol a rend és nyugalom meg nem zavartatott. A helyzetnek azonban épp ez képezi ismérvét. Krisztics nemcsak a lázadókat sújtja, hanem egyszersmind döntő csapást akar mérni a lázadás szellemére. A zavargás tényleg csak a csmnarekai, zajcsári, csitluki, boljeváczi és banjai kerületekben tört ki, a gyuanyag azonban fel van halmozva másutt is. Benne van a szerb radicalismusban, a radicalis sajtóban, propagálják az izgatók, kezükben tartják a kanóczot a panszlavismusnak megbizásos és megbizásnélküli ügy viselői. S mikor azajcsári királyi biztos Belgrádban rendel el elfogatásokat: jelezte, hogy ha a baj parcziális is, forrása és alapja egyetemes. A forradalmi, az antidynasticus szellem az, melylyel Krisztics meg akar mérkőzni. S ez a szellem kevésbbé a zajcsári parasztokban van meg, mint inkább azon radicálisokban, kiknek feles számát a szerb nép a feloszlatott skupstinába küldte. E szellem tettekben eddig kevéssé nyilatkozott. A szerb politikai üzelmeknek nagyobb szokott lenni a füstjük, mint a tüzük. Az elégedetlenség pohárvíz zivatarai a túlzó hírlapokban, a kávéházakban és politikai clubokban szoktak csak dúlni. Catilina csak akadna elég a szerb legszélső radicálisok közt, de Catilina bátorsága, erélye és ügyessége nélkül. Üzelmeik, melyek a szerb kormányrendszer, sőt maga a trón ellen irányulnak, csak az alkotmányosságot tették lehetetlenné, de nem vonultak ki Fesdlaebe, hogy a nyílt forradalmat organizálják a kormány és a dynastia ellen. Vissza akarják ragadni Szerbiát a panslavismus örvényébe, de mégsem tartják magukat képeseknek rá, hogy e rendszer alapjait, melyek nehéz tömegei messze kinyúlnak Szerbiából, a levegőbe robbantsák. Kétértelmű, sőt komoly helyzetet teremtettek a szerb belügyekben, Szerbiának külügyi viszonyait azonban mit sem módosíthatják. De e viszonyok a tartósságra, a szerb politika alapgondolata a szilárdságra csak úgy számíthat, ha a belügyek kétértelmű helyzete megszűnik, ha a belső zűrzavar kristályosodik. Ha Szerbiát az alkotmányos rend biztos alapjára egy bár kiméletlen kéz visszahelyezi. És a kéz Krisztics keze. Úgy látszik, Krisztics feladatának és czéljainak tiszta öntudatával bír. Véget akar vetni a kétértelmű helyzetnek. Az izgatókat és a panszlávismus eszközeit egyáltalán meg akarja fékezni, s nem csak a lázongó parasztokat. Rendszere általános, de épp azért látszik czélra vezetőnek. Lehet, hogy az az út, melyre lépett, a dictaturára fog vezetni. Az erőszakban rendszer és logika van. De ha Szerbia oda jutott, hogy csak a dictatura mentheti meg, akkor jogos, sőt szükséges a dictatura. A dictatorákra azonban nagy felelősség hárul, s csak a siker igazolja őket. Épp azért az az államférfi, kinek kezében most Szerbia sorsa van, a végső szükség ellenállhatlan nyomása nélkül, nem fogja kezét a korlátlan hatalomért kinyújtani, s azt kelletén túl megtartani. És valószínű, hogy az az erély, mely nem riadt vissza a kivételes rendszabályok alkalmazásától, meg fogja tenni hatását az állami rend ellenségeire, s így nem válik szükségessé e rendszabályoknak további fejlesztése és organizálása. A lázongás leverése után az időközben tán okult radicalismus is megszabadul a kényszerrendszabályoktól. Mit sem óhajtunk inkább mint ezt. S pedig nemcsak a szabadság és a liberalismus miatt, hanem politikai szempontokból is. Valamint fontos ránk nézve, hogy szomszédunkban a belső rend és külpolitika ne legyen a véletlenségek és szenvedélyek játékszere, azonképp szükségesnek tartjuk, hogy e szomszédunkban a velünk barátságos kormányt ne az erőszak tartsa fenn. S az érkező hírek mindinkább megerősítik azon feltevésünket, hogy a szerbiai forrongásnak nincs érezhető visszahatása a külviszonyokra. Bécs, november 6. Azon felvilágosítások, melyeket Kállay közös pénzügyminiszter, Bosznia helyzetére vonatkozólag, a magyar delegátusoknak adott, több tekintetben figyelmet érdemelnek. Figyelmet érdemelnek először is azért, mert e felvilágosítások a helyzetnek egyszerű és száraz előadásával sok jóslatot és sok conbinatiót megsemmisítettek. Mert ki nem emlékeznék a pár év előtt hangoztatott jóslatokra, melyek a megszállott tartományokat a zavar és alkotmányos válság állandó forrásának, sőt a dualismus megrontásának tünteték fel? S ezek a jóslatok ma már körülbelül megcáfoltaknak tekinthetők. Hiszen azt, hogy a dualismus éppen és módosítás nélkül áll fenn és annak minden tényezője zavartalanul működik és minden követelménye háborítatlanul érvényesül, azt most már talán azok is elismerik, kik több éven át az ellenkezőt állíták és jósolták. Mennyire megcáfolták őket az események, annak bizonyítására Kállay minden fejtegetésénél meggyőzőbb az a tény, hogy az ellenzéki szólamok litániájából ez a stereotyp mondás az utóbbi időben már teljesen hiányzik. Hogy a megszállott tartományok a monarchiára nézve pénzügyi terhet most is képeznek, az kétségtelen. De kétségtelen másrészt az is, hogy ez a teher évről-évre apad s már most is kisebb, mint amennyibe a megszállás előtt, a határőrzés és a zavargások miatt hozzánk jövő menekültek tartása került. És hogy ennél kedvezőbb viszonyokra is számíthatunk, azt a belrendnek és belállapotnak azon örvendetes megszilárdulásából következtetjük, mely egyrészt a külső jelenségekben, a rendes életviszonyok helyreállításában, másrészt az állami bevételek emelkedésében és a magánvállalkozási kedv, gazdasági élet fejlődésében, erősbödésében nyilatkozik. Azt különösen kedvező jelnek tekintjük, hogy a múlt évi zavargások sem voltak képesek az állami jövedelmeket csökkenteni, ezek sem tették képtelenné a tartományokat, szükségeiknek a mostani keretben való kielégítésére és habár feltétlenül helyesen jön a magyar delegatióban hangoztatva az, hogy a megszállott tartományok saját szükségeiket még nem teljesen fedezik, mert akkor a hadügyi kiadásokat is fedezniük kellene; mindazonáltal, az ezeken kívül eső tartományi háztartásnak, a monarchia segélye nélkül való fedezése is olyan tény, melyben erős cáfolat van azon állításokra, melyek a monarchia kiszivattyúzását és állandó befektetésekre való folytonos igénybevételét kilátásba helyezik. A bevételek állandó emelkedése, az erdő és birtokviszonyok rendezése, a cataster folyamatban levő munkálata, mind megannyi biztosítékot képeznek a tekintetben, hogy azok a kivételes segélyek, melyek elől még a törvényhozás sem volt képes elzárkózni a monarchiától, a tartományok számára, nem fognak oly egymásutánban igényeltetni, a minőtől tartottak azok, akik összes viszonyaink megrontásától féltek a megszállás miatt. Tudjuk mi jól, hogy közmunkák, vasutak tekintetében a megszállott tartományoknak még igen sokra van szükségük; tudjuk, hogy csak ezen áldozatok árán lesznek e tartományok a forgalomnak és a civilisatiónak megnyerve. Azt is tudjuk, hogy ez áldozatok egy részére közbiztonsági és így védelmi szempontból is szükség lesz. Nem tagadjuk annak lehetőségét sem, hogy pl. a narentavölgyi vasút kiépítésének még más irányban is van jelentősége. Nagyon természetesnek tartjuk ennélfogva, hogy az erre vonatkozó tervekkel Kállay Béni közös pénzügyminiszter folytonosan foglalkozik. De e tiszteletre méltó buzgalom és ügyszeretet, a közös pénzügyminiszter kiváló egyéniségében találkozik a monarchia anyagi helyzete iránt való igen élénk érzékkel, s amint eddig meg tudta vonni a kettő közt a kiegyenlítés helyes határvonalát, meggyőződésünk, hogy részéről ezután sem fogunk oly combinatiókkal találkozni, melyek akár a monarchia egyik vagy másik felének terheit módon túl fokoznák, akár forgalmi politikájába ütköznének. A narenta-völgyi vasútra adott miniszteri felvilágosítások nyilván tanúsították, aminek ellenkezőjét bizonyára nem is várta s nem is félte senki, hogy a közös pénzügyminiszter forgalompolitikai tekintetben is ismeri kötelességeit és hazája s a monarchia érdekei előmozdítását tartja itt is szem előtt s ezekhez igyekszik alkalmazni a tartományok érdekeit, nem pedig, ami valóban ez eltévesztett eljárás lenne, a monarchia vagy Magyarország forgalmi érdekeit módosítni amazok szerint. Különben is, a most kiépült vasutak jövedelmezőségének emelkedése, és ennek conbinatióba vonása, valamint a tartományok belviszonyainak consolidatiója és jövedelmeinek fejlődése is jogot ad arra a feltevésre, hogy ezek a forgalmi hálózat tekintetében is magukat táplálni és magukon segíteni, előbb-utóbb képesek lesznek. Legörvendetesebb eredményképpen constatálhatjuk mindenesetre azt, hogy a zavargásokkal összeköttetésben állt menekültek túlnyomó nagy része visszatért és hozzáfogott békés foglalatosságához, hogy az ujonczozás nemcsak zavartalanul, hanem az önkéntes ajánlkozás számos jelenségeivel kapcsolatban folyt le; hogy a csendőrségi szervezet keresztül vitetett és így az ország belbiztonságáról kellően gondoskodva van. Mert ezek a tények komoly bizonyítékai annak, hogy a rend a tartományokban nemcsak külsőleg állt helyre, hanem a kedélyekben és a gondolkozásban is. A további consolidatió és fejlődés tényezője is rejlik ebben az állapotban, illetőleg szervezkedésben. Mert a rendes foglalkozás és ennek fejlődésével keletkező vagyonosság és haladás csak ebben az állapotban lehetséges. Viszont , amint ez halad, szaporodnak azon tényezők és kötelékek, melyek egyfelől az újabb rendetlenségeket és zavargásokat előzik meg, kötik le ; másfelől a monarchia állását, mint a béke, jogegyenlőség és munkásság képviselőjét e tartományokban szilárdítják. Nem kis befolyással lesz erre, az az egyszerű és mint látszik, czélszerű, igazságszolgáltatási szervezet, melyet Kállay elődének előmunkálatai és tapasztalatai alapján — életbe léptetett. Mindenütt, és így nálunk is, találkoztunk némi formai különbséggel, ezzel a szervezettel, és ha az, mint Kállay mondja, a megszállott tartományokban is jól működik, ez csak azt bizonyítja, hogy vannak egyforma történelmi fejlemények és stádiumok, melyeknek csaknem egészen egyforma institutiók felelnek meg. Igaz, hogy a kor haladásával ezek épp úgy elévülnek, mint minden más, csakhogy a kort megelőzni nem szabad. — Nekünk legnagyobb megnyugvást a megszállott tartományokra nézve az a körülmény ad, hogy Kállay nyilatkozatai és intézkedései arról tanúskodnak, hogy ő teljesen érti és híven követi ezt az axiómát. És ez biztosíték a monarchiára újabb meglepetések, újabb terhek ellen. A magyar képviselőház szombaton 17-én, tartja legközelebbi ülését, hogy a 19-én tartandó ülés napirendjét, amely ülésen az érdemleges tárgyalások újból megkezdődnek, megállapítsa. Az ülésszak kezdetének munkaprogrammjára nézve jelenti a »Bud. Corr.« . Az első ülésen a pénzügyi bizottság előadója elő fogja terjeszteni a bizottságnak a jövedelmi pótadóra vonatkozó törvényjavaslat tárgyában készített jelentését. Önként érthető, hogy ezen törvényjavaslat a lehető legrövidebb idő alatt tárgyaltatni fog, hogy e törvény már 1884. január 1-én életbe léphessen. Azonban ezen törvényjavaslat fontosságánál fogva a bizottsági jelentés tanulmányozására minden esetre több nap lesz szükséges. Addig, amint illetékes értesülés alapján a leghatározottabban állíthatjuk, a keresztények és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslat fog, tárgyalás alá vétetni és a kormány ezen javaslatnak a napirendről való levételére irányuló esetleges indítvány ellen határozottan állást fog foglalni. (Már esti lapunkban említettük. A szerk.) Báró Helfert a »Vaterland«-ban »Quid nunc« czím alatt hosszabb czikksorozatban elmélkedett a magyarországi viszonyok s különösen a horvát ügy felől. Lesz még alkalmunk erre a czikksorozatra, mely nyilván megtámadja Magyarországot s a monarchia mai államjogi viszonyait, tüzetesen visszatérni. Ezúttal a bécsi »Neue Prese Presse«-ből idézünk báró Helfert ellen igen találó megjegyzéseket, melyekkel a bécsi lap a báró fejtegetéseit kiséri. Báró Helfert — írja a neveztük lap — ma befejezi a »Vaterland«-ban czikksorozatot a »Quid nunc« fölött. Végre ő is kénytelen az általunk fölvetett kérdés fölött elmélkedni, vájjon a hármas királyság különállása nem fog-e hasonló vágyakat ébreszteni a nem magyar országok keblében; vájjon az, ami Horvátországnak engedélyeztetett, nem fog-e igényeltetni Csehország, Galiczia és a képzelt Szlovénia által is. Helfert úr tagadólag felel e kérdésre ezzel az okadatolással: »Az októberi diploma a Triasnak nincs ellenére, de ellenére van egy szándékolt Tetrasnak vagy Pentasnek.« Ez természetesen szintén válasz ! De minek hivatkozni az októberi diplomára ? Mi köze van az októberi diplomának a jelenlegi jogállapothoz s a ma érvényben levő alkotmányjogokhoz ? Azt hiszszük, sokkal rosszabb, ha egy államjogi tervezet ellenkezik egy jelenleg érvényes törvénynyel, mint hogy ha oly törvénynyel jó ellenkezőse, mely már régen hatályon kívül helyeztetett. Ha báró Helfert nem lenne oly nagyon is azzal elfoglalva hogy korhadt alkotmányokat ásson ki az archívumok porából, akkor már talált volna arra időt, hogy azt a tényt emlékezetébe vésse, hogy ma már Ausztriában a decemberi alkotmány és nem az októberi diploma van érvényben. (Arról nem is szólván, hogy Magyarországon az a bizonyos októberi alkotmány sohasem is volt érvényben. A »Nemzet« szerk.) A közadók kezeléséről szóló 1883. XLIV. tcz. a jövő év január 1-én lép életbe, minélfogva az adóügyek ellátása már a jövő évben az idézett törvény rendelkezései szerint lesz vezetendő és intézendő s így a jövő évi adókivetésnek alapul szolgáló előmunkálatok is, melyek még a jelen év folyamán eszközlendők, az említett törvény értelmében készítendők és foganatosítandók. E végből a m. kir. pénzügyminiszter elrendelte, ahogy a törvény 11. §-a szerint a IV. osztályú keresetadót s a tőkekamat- és járadékadót ezentúl első fokban nem az adókivető bizottságok, hanem a kir. adófelügyelők vetik ki; b) hogy a házadót jövőben a községi közegek nem egy, hanem három év, a III. osztályú keresetadót pedig az adókivető bizottságok szintén nem egy, hanem három év tartamára való érvénynyel vetik ki; c) hogy a 19. §. szerint jövőben az adókivető bizottságok, a 30. §. szerint pedig a felszólamlási bizottságok három év tartamára alakíttatnak. A földadó a jövő évtől kezdve a magyar állam egész területén az orsz. földadó bizottság által véglegesen megállapított új földadó carasteri munkálatok alapján fog kivettetni. A többi adónemek a határőrvidéki részekben, miután az év hátralevő része elegendő időt nem enged az átmeneti intézkedésekre, az eddigi mód és gyakorlat szerint fognak kivettetni. Miután a törvényhozó testület elébe törvényjavaslat terjesztetett be a földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról, s minthogy ennek elfogadása esetén a hátbéradó és az általános jövedelmi pótadó kivetése iránt fennálló intézkedések lényeges változást fognak szenvedni, mindaddig, míg az érintett törvényjavaslat letárgyalva s mint törvény szentesítve és kihirdetve nem leend, egyelőre függőben tartandók. Ezen intézkedés azonban nem zárja ki azt, hogy az adókötelesek a házbérjövedelemre, a tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelemre, valamint az általános jövedelmi pótadó kivetésénél tekintetbe veendő adóssági kamatokra vonatkozó bevallásaikat a kitűzött határidőben az illetőségük helyét képező községnél benyújtani tartoznak. A jövő évi földadó kivetésének alapjául szolgáló egyéni birtokévek oly módon fognak időről-időre kiadatni, hogy azokban már a fizetendő földadó is ki lesz tüntetve s mindegyik birtokiv mellé egy értesitvény lesz mellékelve, melyben a tulajdonos értesittetik, hogy mennyi földadó vettetett ki rá 1884. évre A községi elöljárók kötelesek lesznek ezen értesitvényeket a földbirtokosoknak, vagy azok képviselőinek azonnal kiosztani, levágván róluk a hozzájuk nyomtatott revényt, mely az illető által aláíratandó s gondosan megőrzendő. A községben nem lakó s ott megbízható képviselővel nem biró földbirtokosoknak szóló értesitvények postai után feladási vevény mellett lesznek megküldendők. Az adóköteles jövedelmek bevallására, valamint az adókivetési munkálatok gyors foganatosítására nézve a következő munkaterv állapíttatott meg: 1. 1883. nov. 15 —30-iki időben bevallandók a házbérjövedelmek, melyek érvényesek lesznek az 1884, 1885. és 1886. évekre is. 2. 1884. január 15-ig bevallandók a keresetadó III. és IV. osztálya, a tőkekamat és járadékadó és a bányaadó alá tartozó jövedelmek. 3. 1884. január havában bevallandók az átalános jövedelmi pótadó kivetésénél tekintetbe veendő adóssági kamatösszegek. 4. 1884. február havában tartoznak azon védköteleseknek, kiknek hadmentességi dijfizetési kötelezettségük 1884. évben még tart, állandó tartózkodási helyükön magukat bejelenteni. 5. 1884. márczius 15—30-iki időben bevallandók a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá tartozó jövedelmek. 6. A pénzintézetek kötelesek a náluk elhelyezett tőkékből folyó kamatjövedelmek összegét, és pedig : a) a kifizetett kamatok összegét az 1884. évi márczius, junius, szeptember és deczember utolsó napján ; b) a tőkésített kamatok összegét félévenkint 1884. január és julius havának utolsó napján a kir. adóhivatalnak kimutatni s az utánuk járó adót egyidejűleg beszolgáltatni. 7. 1884. junius havában benyújtandók : a vadászatra használható lőfegyverek iránti bejelentések és a vadászati jegy iránti bejelentések. A magyar delegátus ízlése. (Esti lapunk tudósításának folytatása.) Bécs, nov. 7. Bausznern Guido elismeréssel nyilatkozik Faik előadóról a jelentés kidolgozásáért. A dolog érdeméhez szólva, kijelenti, hogy a Németország és a monarchiánk közti szövetség kényszerűségét úgy a két birodalomra, mint egész Európára nézve már 15 év előtt felismerte s azóta mint publicista és képviselő minden alkalmat felhasznált e szövetség szolgálatára. Elismerését fejezi ki Kálnoky gróf külügyér iránt, hogy az európai béke azon bástyafokát, melynek alapját Andrássy vetette meg és felépítését Haymerle buzgón folytatta, további jó darabbal kiépítette. Ismétlem — úgymond — további jó darabbal, mert bármennyire áldásos a Németország és monarchiánk közti szövetség, az európai béke ezen bástyafokának hiányzik még egy igen lényeges kiegészítő része: a politikailag szövetkezett két birodalom közgazdasági viszonyának végleges rendezése. E tekintetben 4 évvel ezelőtt ugyane helyről megpendítettem és védelmeztem a két monarchia vám- és kereskedelmi egyesülésének eszméjét, mely eszme felett később Bismarck herczeggel — kit a gondviselés a világ üdvére még sokáig tartson meg — szerencsém volt levelezni. Azóta sikerült ugyan új kereskedelmi és vámszerződés létesítése Németországgal, de ez nem egyéb, mint a pillanatnyi szükségben segítség, de a kérdés megoldásától ma éppoly távol vagyunk, mint 4 év előtt. És mégis egeremben mondotta 4 év előtt Faik előadó úr, hogy a két monarchia közti szövetség ápolására, fentartására és megszilárdítására egyik legbiztosabb és leghathatósabb eszköz, hogy amint a két monarchia érdekei összhangban vannak, úgy összhangba hozassanak azok anyagi érdekei is. E nézetet magamévá teszem és kérem a külügyi kormányt, hogy a monarchia két államának kormányaival egyetértőleg egyik legfőbb czéljának azt tekintse, hogy Németország és monarchiánk anyagi érdekei is összhangba hozassanak egymással. Ezt elsősorban az anyagi érdekek szempontjából, de kérem ezt egyszersmind a két monarchia politikai érdekei szempontjából is, mert csak ez után válhatik a szövetség azzá, aminek lennie kell, t. i. változhatlanul fennálló hatalmi tényező Európa politikai rendszerében,a béke elpusztíthatatlan bástyafoka. A külügyi kormány eddigi magatartása biztos reményt nyújt, hogy nem sikertelen kérést intéztem hozzá, ennélfogva készséggel járulok a jelentésben kifejezett bizalom nyilvánításához és lemondok az indítványozás jogáról arra nézve, hogy e kívánságomnak a jelentésben kifejezés adassék. (Helyeslés.) Bánffy Béla gr.: Midőn néhány rövid szóval felszólalok, ezt inkább adandó szavazatom indokolása végett teszem, mintsem, hogy azt kockáztassam, hogy a magas politika régióiba emelkedjem. Csak constatálni kívánom azon örvendetes tényt, hogy a béke malasztjai mutatkoznak, hogy harczra egyelőre és egyhamar kilátás nincs és hogy azon politikáról, mely 1879-ben a német szövetséget megkötötte, amely meszszeható volt, mindinkább bebizonyul, hogy czélszerű és a monarchia hatalmi állásának megfelel. (Helyeslés.) De midőn ezen magasabb politikába nem ereszkedem, legyen szabad nekem a délre fekvő szomszéd államokról, amelyeknek közvetlen szomszédjai vagyunk, pár szót szólnom. (Halljuk!) Ezen államokkal szemben azon óhajomnak kívánok kifejezést adni, hogy — nézetem szerint — minél nagyobb barátságban lesznek velünk, s minél nagyobb érdekegység fejlődik ki köztünk, annál jobb lesz az. Azonban, hogy ezen érdekegység kifejlődhessék és megtartható legyen, szükséges nemcsak az, hogy midőn szerződést kötünk velük, azt csak az erősebb fél tartsa meg, a gyengébb pedig ne, hanem az, hogy a szerződés ne csak írott malaszt tegyen, ne csak egyik fél részéről tartassák meg, hanem tartassák meg a másik fél részéről is, ne úgy, mint a Romániával kötött vámszerződéssel történt, — hogy azt ne csak mi tartsuk meg, hanem ők is. Szükséges továbbá az is, hogy ott ne folyjanak ellenünk oly agitatiók, amelyek mindnyájunkra nézve kellemetlenek és eredményeikben kárhozatosak, mert azon agitatióknak, melyek a monarchia hasonalkus nemzetiségű polgáraival szemben, nem mondom a kormányról, de a lapok és parlament útján gyakran kifejezést nyernek, nem vezethetnek másra, mint elérhetetlen vágyak fölkeltésére és ellenszenvek szítására, ami pedig a renddel párosult szabadság barátainak egyáltalán érdekében nincs és nem lehet sem itt, sem ott. Bízom, hogy kormányunkban elég szilárdság van, hogy fenntartsa azon állást, melyet monarchiánk hatalmi helyzete megkövetel, mert különben, ha a gyengék iránti méltányosságból folytonosan engedünk, az erős válik gyöngévé, a gyönge pedig erőssé. (Helyeslés.) Azon hitben, hogy kormányunk ez irányban fogja politikáját vezetni, elfogadom a jelentést, úgy amint van. (Helyeslés.) Ezután a jelentés úgy általánosságban, mint részleteiben, vita nélkül elfogadtatott és a tengerészeti költségvetés vétetett fel. Berzeviczy Albert előadó indokolásában felhozza, hogy az 1848-iki költségvetés a 15 éven át megszavazott tengerészeti költségvetések közt a kedvezőbbek közzé tartozik s majdnem 400000 írttal marad a 15 évi főösszegek átlaga alatt. A múlt évivel szemben 400000 frtnyi a többlet a rendes szükségletben, ezt a gépészek létszámának elkerülhetetlen szaporítása, úgy mint a haditengerészet technicájában egymást követő találmányok s ennek következtében a gépek feladatának fontossága követeli. E komplicált és fontos functiókat teljesítő gépek jó karban tartására és kezelésére szükséges személyzet szaporítása elkerülhetetlen, különben háború esetén komoly veszélyek jöhetnének elő. Ezért az albizottság a szaporítást elfogadásra ajánlja. A második költségszaporulat a rendes kölségvetésben a matrózok létszámának emelése nyomán áll be. Ezen emelkedést a védtörvény módosítása idézte elő, azáltal, hogy a tettleges szolgálati idő a tengerészetnél háromról négy évre emeltetett, ezzel a matrózkar létszáma egy egész évi újonczjutalékkal szaporodott. Az albizottság a zsoldoknál és a ruhaállománynál 150,000 forint emelkedést s a tengeri szolgálatnál a 200,000 frtot megszavazni, ellenben a közbeeső jövedelemnél 20,000 frt leszállítást javasol. Előadó behatóan ismerteti a költségvetés többi részeit, az albizottság jelentését elfogadásra ajánlván. (Helyeslés.) A költségvetés általánosságban elfogadtatik, úgy részleteiben is a hatodik czím calziméig, hol az első tétel alatt hajóépítésre kétszázezer forint kéretik és kéretik a már megszavazott, de fel nem használt kétszázezer forint felhasználására az engedély. Éber Nándor nem tartja megengedhetőnek a fel nem használt tételek meghosszabbításait, ha a bizottság ezt az összeget meg akarja adni, azt újból kell megszavazni. Ez az első. Második észrevételem a következő: az indokolás szerint tavaly megszavaztatott kétszázezer forint egy nyolczszáz tonnás hajóra; e hajót most nem akarják építeni, hanem helyette egy kétezer tonnás czirkáló hajó terveztetik, mert — a jelentés szavai szerint — a haditengerészeti technica legújabb haladása és a tengeri hatalmak példája teljesen ezért tévesztett lépésnek tüntetné fel egy újon építendő czirkáló torpedó hajónak a folyó évi költségvetésben megjelölt méretek szerinti létesítését. Én tavaly — hivatkozva a technica haladására — elleneztem e hajó építését, de azt felelték: tisztában vagyunk e kérdéssel — és leszavaztak. Most meg ismét mást akarnak, mint tavaly ; ily körülmények közt nekem alapos kéteéyeim vannak az iránt, hogy a tengerészkormány öntudatosan jár el. Tudom, hogy a technikai tudomány folytonosan fejlődik, de éppen azért a legnagyobb óvatossággal kell eljárnia a tengerész-kormány- nak. Már tavaly mondom,hogy Angliában folyton experimentálnak. Én a czirkáló hajókat jóknak és czélsze-