Nemzet, 1883. november (2. évfolyam, 300-329/449. szám)

1883-11-17 / 316. szám

esztergomi és sz­aba­dka-baj­ai vasút iránt. Kemény K. miniszter szerint a szabadka-ba­­jai vasútra nézve a törvény már intézkedett, hogy az az állam által kiépíttetik. Az esztergomi vasútnak ki­építése az azon vidéken levő kőszéntelepek miatt vol­na óhajtandó. Most van egy concessio kiadva, ha an­nak alapján a vasút nem létesülhet, akkor más vál­lalkozóval fog a miniszter érintkezésbe lépni. Hegedűs kérdést intéz az államvasutaknál mutatkozó személy szaporítás iránt s ezt nem látja kellően indokolva. Kemény K. miniszter szerint meg van hatá­rozva, hogy mekkora és milyen vasútra hány és mi­lyen hivatalnok szükséges. Ez esetben a személysza­porodás megfelel a vasúthálózat terjedelmének és a forgalom emelkedésének. A miniszter e megjegyzése után az ülés esti 8­­/4 órakor véget ért. Közelebbi ülés holnap délben 13 órakor. A »Times« a Balkán-államok viszonyairól. A »Ti­mes« tegnapelőtti száma a bolgár és szerb ügyekről vezérczikkezik. Bolgárországot illetőleg a »Times» úgy jellemzi Soboleff tábornokot, mint a­ki — tapintatlan módon bár, de jóakarattal — eleget igyekezett tenni az ösz­­szes bolgár pártok és az orosz udvar igényeinek és megjegyzi, hogy Soboleff távozása után »az orosz kor­mány bölcsen viseli magát, mint ha nem is történt volna vele szakítás.« A szerbiai helyzetet a City-lap sötét színekben ecseteli és többi közt felhozza, hogy Alexinácz a fel­kelők kezében van; a szerb kormány actióját túl szigo­­runak mondja, azt állítja, hogy »egy ezredest halálra ítéltek, mert nem akarta a felkelőket megtámadni« (?) és élénken megtámadja Milán királyt. A czikk ezután ezeket mondja: »Ha Sándor fejedelem egy sértésre jut népével, ezt halálos sértés­nek tekinti az orosz kormány. Ha Szerbia Oroszor­szág felé hajlik, Ausztria-Magyarország prohibitív tarifával fenyegeti, mely mellett Szerbia juhai, ökrei, gabonája nem fognak átmehetni a Dunán. De éppen azon szokás ellen kívánunk tiltakozni, hogy így be­avatkoznak a Balkán-államok politikájába, mert azt hiszszük, hogy ez csak chronikus zavargás és veszély az európai békére. Azokat a kis államokat a berlini szerződés létesítette vagy helyezte új, u. n. állandó alapra. Miért nem engednék meg nekik, hogy külbe­­avatkozás nélkül rendezzék ügyeiket ? Angliának legalább az a politikája, hogy útját állja az ilyen beavatkozásnak. Lehetnek esetek, mikor egyikük vagy másikuk olyat kisérel meg, a­mi árt szom­szédja érdekeinek. De ettől a valószínűségtől messze állunk és most ettől bizonyára nem kell tartani. A bolgár ügy belü­gy, mely a czár és a fejedelemség vi­szonyában nem okozott differentiát; itt Európa kö­zömbös néző lehet. Szerbiára nézve is így kellene lenni, bár a felkelés okozta vérontást és politikai ren­dezetlenséget sajnálni kell. Alig várható, hogy ez ál­lamok, melyek nemrég oly nagy rázkódások színhe­lyei voltak, teljes csendben intézzék ügyeiket; de Európának az a világos érdeke, hogy külbeavatkozás nélkül intézzék ügyeiket. Általános »hands off« az egyetlen politika, mely meggátolhatja, hogy e viszá­lyok ne váljanak egyetemes veszélylyé.« A »Times« e fejtegetéseiben egy igen nagy lo­gikai falláczia van: az, hogy nagyon hevesen tiltako­zik Ausztria-Magyarország »beavatko­zása« ellen Szerbia dolgaiba; másfelől azonban megfeledkezik arról, hogy Ausztri­a-Magyarország szintén csak a be nem avatkozás ez elvének minden hatalommal szemben való védelmét követeli a Balkán kis államai irányában. S mielőtt Ausztria-Magyarország ellen e tekintetben a vádak jogosultak lennének, azon hatalmaknak, melyek a Balkánon hagyományos poli­tikájukat most sem adták fel, meg kellene változtatni egész alaptermészetüket. Az esetben, ha a jövedelmi pótadóról szóló tör­vényjavaslatot az országgyűlés a pénzügyi bizottság által javasolt szövegezéssel fogadja el, mint a »Bud. Corr.« jelenti, a földadókulcs az új kataszter alapján nem állapítható meg, a­mint ez eredetileg kilátásba volt véve, 27 hanem csupán 251/1 százalékkal, a ka­taszterben előírt tiszta jövedelem után. A törvény ér­telmében a földadókulcs megállapítása — a­mely az­után 1884. január 1-ével lép hatályba — a pénzügy­­minisztert illeti. A fiumei községtanács legutóbbi ülésén Ange­lo­v­i­c­s aziránt intézett interpellátiót a polgármes­terhez, hogy a plebánia-templomban miért prédikál­nak oly gyakran horvátuls a házassági hirdeté­seket is miért teszik közzé nagyobbára horvát nyel­ven. C­­­o 11 a podesta megígérte, hogy az interpellá­­tióra hamarosan válaszolni fog. China magatartásáról állítólag hivatalos forrás­ból azt jelenti a »Paris«, hogy a chinaiak, ámbár nem szakították meg Francziaországgal az alkudozást, csapatokat küldenek Tonkingba és a fekete zászlóso­kat fölváltották már rendes csapatokkal. — A »Pa­­ris«­ azt hiszi, hogy a franczia kormány parancsot fog adni Courbet admirálisnak, hogy ebben az esetben ha­ladék nélkül kezdje el Kanton bombázását. II. Sándor czár huszonhat éves uralkodásáról (1855—1881.) terjedelmes könyvet adott ki C. de Cardonne Párisban. A szerző, minthogy különben hozzáférhetetlen hivatalos okmányok is állnak rendel­kezésére, több érdekes részletet közöl. Ezek közül átveszünk egyet, a­mely 1878-ra vonatkozik, mikor Konstantinápoly közelében táboroztak az oroszok. »Anglia és Ausztria-Magyarország figyelmez­tették a párisi 1856-os szerződés többi aláírót, hogy a kelet politikai viszonyait csak valamennyi aláírái beleegyezésével lehet megváltoztatni. Lord Beacons­­field, hogy súlyt kölcsönözzön e nyilatkoznak, a Már­vány-tengerbe küldte az angol hajóhadat. Febr. 15-én a Herczeg-szigetek mellett vetett horgonyt e hajó­had. A semlegesség és a népjog ily megsértése föl­mentette az oroszokat azon ígérettől, hogy nem men­nek be Konstantinápolyba, és Sándor czár távirati után meghagyta az orosz hadsereg parancsnokának, Miklós nagyherczegnek, hogy vonuljon be Konstan­­tinápolyba, mihelyt a Bosporusban megjelennek az angolok, de Gallipolit ne szállja meg, hogy el ne vágja az angolok visszavonulását, így megtörténhe­tett volna, hogy Konstantinápolyt egyszerre megszáll­ják az oroszok és az angolok. A távirat ezt rendelte továbbá: Ha békéseknek mutatkoznak az angolok a béke föntartásában, szövetségeseinknek kell őket te­kinteni , ha azonban mint ellenségek lépnek föl, mint ellenségekkel kell velük bánni­. E határozott rendelet következtében borzasztó összeütközés támadhatott volna minden pillanatban. Elmúlt három nap és nem változott a helyzet. Ekkor távirati uton kérdezte Mik­lós nagyherczeg, hogy mit tegyen, ha előnyomulnának az angolok. Feleletül ezt kapta: »Nem értem sem ezt a kérdést, sem a határozatlanságot; részletes utasítá­sok arról, hogy mit kell tenni ily körülmények közt, elkü­ldettek.« De a nagyherczeg nem kapta meg eze­ket az utasításokat és még ingadozóbb lett. Mint tör­tént ez ? Az orosz főhadiszállásról Konstantinápolyon át küldettek a táviratok, de a porta módot talált a chiffres táviratok megfejtésére és közölte tartalmukat az angol nagykövettel. Az angol nagykövet a szultán kérésére, a­ki nem szerette volna bebocsátani Kon­­stantinápolyba az oroszokat, azt kívánta, hogy távoz­zék Hornby admirális a Márványtengerről. Az angol hajóhad febr. 18-án az izmidi öbölben vetett horgony­t és ezután kapta meg a nagyherczeg a már jelentékte­len utasításokat.« Pöckh admirális a tengerészet parancsnoka és a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának főnöke, mint Bécsből Polába jelentik, egészségi tekintetből benyújtotta lemondását. Utódjává Daublebszky- Ste­rneck báró, ellen-admirális és a polai arsenál parancsnoka van kijelölve, a­ki barátságos viszonyban élt Tegetthoff admirálissal és a lissai csatában kiér­demelte a Mária-Terézia-rendet azzal a tettével, hogy a »Ferdinand Max« hajó sarkantyújával kifúrta a »Re d’ Italia« admirális hajót. Bratiano beszédjéből, melylyel a képviselőház­ban hozzá intézett interpellátióra felelt, a következő részleteket pótoljuk: A szónok megemlékezett II. Sándor czárról és a következő esetet beszélte el: II. Sándor czár azok­nak, a­kik azt mondták, hogy Bratiano Oroszország legnagyobb ellensége, ezt felelte: »Lehetséges, de azért mégis becsülöm őt, mert soha sem iparkodott megcsalni.« Mikor Plevnából való távozásom előtt búcsút akartam venni tőle, bementem abba a major­ba, a­melyben a főhadiszállás volt. Az orosz állam­férfiak, a­kiket ott találtam, körülvettek és ezt mon­dogatták: »Az istenért, mondja meg,mit akar ön; ön tudja, hogy a czár aggódik , mi közvetíteni fogjuk az ön kérését. Ön látja, hogy Plevna elesett, a béke kö­zeledik. Mondja meg tehát, mit kíván. Szépen kérjük önt, ha jó román ön, mondjon el ön mindent a czárnak, a­mit szivén visel.« Én köszöntem nekik, audientiát kértem és bementem a czárhoz. Mi­kor távozni készültem, ezt mondtam: »Sire, egy kéré­sem van.« A czár kegyesen felelte: »Mondja el.« Én így szóltam: »Felséged többször mondta nekem, hogy mostantól kezdve örök barátság lesz az orosz és a ro­mán nép közt.« A czár ezt felelte : »Igen, úgy is lesz.« — »Kérem tehát felségedet, hogy utódjának is ajánlja ezt.« A czár e szavaim után a mellén levő román éremre mutatott. Én távoz­tam és ezt mondtam kinn: »A­mint önök látják, röviden végeztem.« — »De mit kért ön ?« — »Elfeledtem kérni valamit.« A­meddig Oroszország császárja 300,000—400,000 emberrel Romániában volt, soha sem volt szó Besszarábiáról sem a királynál, sem nálam, sem senki másnál. Szé­gyellették magukat és mások engem akartak elcsábí­tani, hogy kérjek valamit, hogy a czár is kedvet kap­jon kívánni valamit. Ezzel tartoztam a vértanú csá­szárnak, a­ki Plevna mellett kényezve mondta előt­tem, hogy neki „missiója van, a melyet élete árán is teljesíteni fog. Ő a béke barátja volt, de környezet — ez már más dolog. E megemlékezés után így folytatta Bratiano: »Mikor azután Berlinben voltam és gyakrabban talál­koztam Bismarck herczeggel, ő csak a béke áldásai­ról beszélt és ezekkel a szavakkal végezte beszédjét: »Most öntől függ, várjon békét vagy háborút akar-e. De meg kell tudnia önnek: ha a békét akarja ön, csatlakozhatik hozzánk; ha a háborút akarja ön, más­hoz forduljon.« Mikor négy év múlva (az utóbbi idő­ben) találkoztam vele, következetesnek találtam őt, a­ki most is békét óhajt. Ő ismételte szavait: »Mi a békét akarjuk, mi béke­szövetség vagyunk.« És ki­fejezte előttem valamennyi ország békéjének előnyeit, ismételte akkori szavait: íme uraim, ezek azok a jel­szavak, a­melyeket Berlinből és Casteinból magam­mal hoztam.« Az országgyűlési függetlenségi párt mai napon tartott értekezletén az országgyűlési napirendre nézve azon régi megállapodás, hogy esetleg a költségvetés­sel összefüggő javaslat vetessék fel, elfogadtatott; az adótörvényre nézve azonban, miután az sok módosí­tást tartalmaz, a párt a tanulmányra időt kívánt. A zsidók és keresztények közötti házas­ságra vonatkozó törvényjavaslat hét­fői tárgyalásához a párt nem ragasz­kodik. t­á­v­i­r­a­t­o­k. Prága, nov. 16. A trónörökös pár közbejött aka­dályok miatt nem lehet jelen a nemzeti színház meg­nyitásánál, azonban ő fenségeik a folyó hó 25-ikén rendezendő díszelőadásra külön e czélra fognak érkezni. Páris, nov. 16. A »Temps« szerint parlamenti körökben azon egyhangú nézet uralkodik, hogy miután a franczia haderő Tonkingban el van foglalva, a fran­czia fegyverek becsületét fenn kell tartani. Ha a kért 9 millió frank nem bizonyulna elégségesnek, a ka­mara kész nagyobb hitelt is megszavazni. A minisz­térium magára hárítaná a felelősség egész súlyát, ha nem tenné meg a kellő intézkedéseket a gyors ered­mény biztosítására. Ugyanezen lap a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« eljárását bírálgatja, mely oly franczia la­pok czikkeit, a­melyek Francziaországban többé-ke­­vésbbé ismeretlenek, annyira nagy figyelemben ré­szesíti. Páris, nov. 16. (Eredeti távirat.) Ellenzéki lapok szerint Courbet admirális azt jelentette a kormánynak, hogy minden ol­dalról dunaiak által van körülvéve és semmit sem tehet, mert attól félhet, hogy megsemmi­sítik őt. Az admirális azt kívánja, hogy Fran­­cziaország rögtön szenjen háborút Chinának. A tengerészeti miniszter állítólag azt felelte erre, hogy az admirális teljes felhatalmazást nyert a cselekvésre, és ostromzár alá vetheti Kantont, ha szükségesnek tartja. Páris, nov. 16. A »Liberté« határozottan meg­­c­áfolja a tőzsdén elterjedt, aggodalmakat gerjesztő híreket. Courbet tengernagy utolsó távirata, mely f. hó 8-án kelt, constatálja, hogy a franczia csapatok egészségi állapota kitűnő, és jelenti, hogy az »Avey­­ron« és a »Shamrock« szállító gőzösök megérkeztek. Courbet tengernagy f. hó 10-re várta a Bienhoa megérkezését Tonkingba és Sontay megtámadását november 15-ike és 20-ika közt tervezte. Valószinű tehát, hogy a hadműveletek már megkezdettek. Páris, nov. 16. Egy egyént, ki a tőzsdén aggo­dalmakat gerjesztő hireket terjesztett, elfogtak. Páris, nov. 16. A tongkingi ügyben kiküldött bizottság hétfőn fogja a miniszter nézetét meghall­gatni. Páris, nov. 16. Egy egyén revolverrel kezében a közoktatásügyi minisztérium épületébe hatolt oly ki­jelentéssel, hogy Ferry miniszterelnököt megöli. A tettes azonnal elfogatván, azt adta elő, hogy a lillei anarchista­ bizottság által küldetett ki. A szerbiai lázadás. Belgrád, nov. 16. (Eredeti távirat.) A vizsgálatból kiderült eddig is, hogy a lá­zadás szervezve volt. Ezt bizonyítja a végre­hajtó bizottság alakítása, zászlók kitűzése, a melyekre ez volt irva: »A nép szabadsá­gáért.« A kivételes bíróság azt kívánta, hogy székhelyére szállíttassanak az elfogott radicá­­lis vezérek. A bíróság megkezdte működését. Belgrád, nov. 16. (Eredeti távirat.) A lázadás szinhelyével szomszédos vidékekről számos legális nyilatkozat érkezik. Ebből itt azt következtetik, hogy a gyorsaság és eré­­lyesség, a­melyet a kormány a lázadó terüle­ten mindenütt tanúsított, megtette a hatást és hogy a rendzavarások sora a knyazseváczi és alekszináczi kísérletekkel véget ért. Belgrád városának képviselő testülete rendkívüli gyűlésben elhatározta, hogy bizto­sítja hűségéről és ragaszkodásáról a királyt és e czélra deputatiót küldött hozzá, a­mely kegyelmes fogadtatásban részesült. Mindinkább kitűnik, hogy a lázadás, igazi vezetőinek akarata ellenére, korán ütött ki. (Pol. Corr.) Zágráb, nov. 16. (Eredeti távirat.) Beyer septemvir, mint egyik osztály főnöke. Budapestre hivatott, hir szerint azért, hogy a horvát közigazgatás reformjára vonatkozó ja­vaslata megvizsgáltassák. Hírlik, hogy Zsivkovics báró, szolgála­tainak elismerése fejében teljes fizetéssel nyu­galmaztatok. Marosvásárhely, nov. 16. Maros-Torda megye igazoló választmánya a törvényhatósági bizottsági ta­gok megejtett választását számba vette. A pótválasz­tások hivatalosan elrendeltettek. A tisztújítási moz­galmak megyeszerte folyamatban vannak , a válasz­tás dec­ember hő folyamán lesz. A mostani tisztikar javarésze ellenében nem állítanak ellenjelölteket. Marosvásárhely, nov. 16. K­r e i­b i­g ezredes, a 77. honvéddandár parancsnoka, a sátortáborban összpontosított újonczok gyakorlatainak megtekintése végett Nagy-Szebenből ide érkezett Teleki Samu gróf, Koburg herczeg pest­megyei vadászatáról délben haza érkezett. A gróf tá­vollétében Rezső trónörökös tudakozódott utána. Közgazdasági táviratok. Pétervár, nov. 16. A birodalom ez évi bevételei szeptember hó 1-ig 391.634,316 rubelt tesznek ki a múlt év hason időszakának 397.291,384 rubelnyi be­vételével szemben; a birodalmi kiadások ugyanazon idő alatt a múlt év 396.528,215 rubel kiadásával szemben 419.518,420 rubelre rúgnak. Értéktőzsde, Bécs, nov. 16. (Eredeti távirat.) Ér­té­k­ü­z­l­e­t. Az erős fluctuatiók után, melylyel a külföldi tőzsdék s az itteni magánforgalom zárult, a mai előtőzsde tartózkodó magatartással nyílt meg, különösen, mert a »Kölnische Zeitung« és a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« kifakadásai a speculator a kedvezőtlen befolyással vannak. Ez és a német trónörökös útjának elhalasztása miatt elmúlt az utóbbi napok barátságos hangulata és mert Berlin­ből lanyha becsléseket jeleztek, a nemzetközi értékek árai csendesen csökkentek. A helyi papírok élénk ke­reslet mellett tartottak. A valuták feszesek. Jegyzéseink a következők: Osztrák hitelrészv. 274.60. Magyar hitelrészvény 273.50. Tart. bank 107.—. Unió­bank —.—. Anglo­ bank —.—. Bank­­egyesület —.—. Osztrák államvasut 309.25. Északi vasút —.—. Bécsi közúti vasút 216.75. Prágai vas­mű —. Lombardok 137.80. Papirjár. 78.70—. Magy. aranyjáradék 86.57—. Húsz frankos arany 0.601/^ Német bírod. márka —.------. Morva-sziléziai közp. vasút —.—. Károly Lajos vasút —. Elbevasut —.—. A déli tőzsde határozatlan magatartású, az árak kevéssé változtak. A coulissában az árak el­gyengültek, az eladások szaporodtak; a sorompók közt a vasúti papírok kínálata túlnyomó, a forgalom korlátolt. Az érczváltók és valuták drágábbak. Déli 2 órakor a következő árak jegyeztet­tek: Osztrák hitelr. 274.80. Angol-osztrák bankr. 104.75. Unio­bank 106.90. Bankegyesület 102.9. Magyar hitelbank 273.50. Osztrák államvasut részv. 309.80. Károly Lajos-vasut 282.—. Északi vasút 2520. Északnyugati vasút 183.25. Elbe Vasut 194.—. Lombardok 137.50. Fegyvergyár —.—. Alföldi vasút —.—. Kassa-Oderbergi vasút —. Osztrák-magy. Lloyd 621.—. Dunagőzhajózási társa­ság részv. 547.—. Lovaspálya 216.20. Papirjáradék 78.72—. 1864-iki sorsj. 171.—. Osztrák papirjáradék —.—. Osztrák aranyjáradék 98.45. Magyar arany­járadék 86.57.— Húsz frankos arany 9.601/2. Né­met birodalmi márka 59.27 —. Bécsi községi sors. jegy 124.50. Prágai vasmű —. Tart. bank .— Alpine —.—. Bécs, nov. 16. (Eredeti távirat.) Esti tőzsde. Az esti tőzsde lanyhán kezdődött, de ké­­sőbb állítólag nagyobb fedezeti vételek következtében tetemesen megjavult. Osztrák hitelrészvények 277.40. Magyar hitel­részvények 276.—. Anglo­ bank 105.25. Unio-bank 107.40. Bécsi bankegylet 107.20. Osztrák államvasut 311.50. Lombardok 138.25. Elbevölgyi vasút 194.25. Osztrák papirjáradék 78.75. 40/s-os magyar jár. 86.80. Húsz frankos arany —.—. Német birodalmi márka Bécs, nov. 18. (Magy. ért. zárlata.) Magy. földteherm. kötv. 99.90. Erdélyi föld. kötv. 99.25. 5­/«°/a magy. földhitel­­int. záloglevél 101.—. Erdélyi vas. részv. 181.25. 1876. magy. bel. vas. áll. els. kötv. 97.—. Magyar nyer. sorsjegy 113.50. szőlő dézsmav. kötv. 97.—. 8 százalékos aranyjáradék 120.25. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 108.90. 4 százalékos aranyjára­dék 86.67. M. orsz. bankr. k.1. Magy. vas. kölcsön 138.40. Magy. hitelb. részv. 273.50. Alföldi vasutr. 165.50. Magyar éjszakkai vasutr. 144.75. 1869. m. kel. vas. áll. elsőbbs. kötv. 91.10. Tiszai vasutr. 248.75. Magyar leszám. és váltób. 86.—. Kassa-oderb. vasutr. 144. — . 5°/o papirj. 85.—. Magyar jelz. 1 iterb. —.—. Adria m. teng. gőzh. r. —.—. Bécs, nov. 16. (Osztrák értékek zárlata.) A tőzsde irányzata : tartva. Jegyzésünk : Osztr. hitelrész­­vény 274.70. Déli vasúti részvény 137.50. 4 százalékos arany­járadék 98.45. Londoni váltóárfolyam 120.85. Károly Lajos vasutrészvény 282.—. 1864-es sorsjegy 170.75. 4­2 százalékos ezüstjáradék 79.80. 1860-as sorsjegy 132.— . Török sorsjegy —. —. Angol-osztrák bankrészvény 104.50. Osztrák-magyar államvasuti részvény 309.80 20 frankos arany 9.80Vi • 4­2 szá­zalékos papirjáradék 78.70. Osztrák hitelsorsjegy­ 172. —. Osztrák-magyar bankrészvény 840.—. Cs. kir. vert arany 5.72. Német bankváltók 59.25. Elbe-völgyi vasút —.—. Berlin, nov. 16. (Zárlat.) Az üzlet irányzata kedvező. — Jegyzéseink: 4­2 százalékos papirjáradék 65.60. 4‘2°/o ezüst­járadék 66.60. 6°/o magyar aranyjáradék 101.10. 50/o m. papir­járadék 71.40. 5% keleti v. elsőbbs. kötv. 90 .60. Magyar hitel­részvény —.—. Déli vasút részvény 235.—. Kassa-Oderbergi v. részv. 60.90. Orosz bankjegyek 197,90. II. kibocs. kel. köl­csön 55.20. Magy. jelzálog-hitelbank-részvény —.—. Magyar országos bankrészvény —.—. 5°/p osztrák papirjáradék —.—. Ultimo aranyjáradék 83.—. 4% magyar aranyjáradék 73.—. Magyar keleti vasúti kötvények 96.30. Hitelrészvény 468.—. Osztrák államvasut részvény 528.—. Károly Lajos vasút részv. 119.—. Román vasúti részvény —.—. Bécsi váltóárfolyam 108.60. 4»/« osztrák aranyjáradék —.—. Magyar leszámítoló és váltóbank részvény —.—. Elbe-völgyi vasút 330.50. Árutőzsde Bécs, nov. 16. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) Ga­bonaüzlet. A mai tőzsdére nem volt kívülről hatás, a külföldi árjegyzések változatlanok voltak, miért is csekély forgalom mellett szilárd lett a tőzsde. A kész áru általában kedvetlen. Az árak töb­­bé-kevésbbé tartottak. Hivatalosan jegyeztettek a következő árak: búza október—novemberre 10.00—10.05 frt, búza november—deczemberre 10.00—10.05 forint, búza tavaszra 1884 10.63—10.68 frt, búza május—jú­niusra 1884 10.77—10.82 forint, rozs kész 8.20— 8.70 frt, rozs tavaszra 8.58—8.63 frt, tengeri kész 6.70—6.90, tengeri október—novemberre 6.67 — 6.72 forint, tengeri máj.—jun. 6.90—6.95 frt, zab kész 7.25—7.5 frt, zab okt.—novemberre 7.17—7.22 frt, zab nov.—decz. 7.17—7.22, zab tavaszra 7.67 —7.72 frt,. Bécs, nov. 16. (Eredeti távirat.) Szesz­­üzlet. Ezen áruczikk árai ma kissé megszilárdul­tak. Kész terményáru jegyzése 32.75 frt pénz, 33 fo­rint áru. Boroszló, nov. 13. Búza 20.20. — Rozs 16.20. — Zab 14.20. — Repcze 29.70. — Tengeri 14.50. — Olaj 40.50. A csángók hazatelepitése. Lapunknál újabban adakoztak: A. B. Csángó Zentáról . . 20 frt — kr Eddigi gyűjtésünk: 6218 frt 25 kr Összesen: 6238 frt 25 kr. h­írek. November 16. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Az izraelita anyakönyvek ügyéhez. — Az esküdtszékek kér­déséhez. Irta dr. Ullmannn Sándor. — Hirek. — Tárcza: A lőcsei fehér asszony. Történelmi regény. Irta Jókai Mór. — Fővárosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — Egyesületek és ársul­atok. — Irodalom, színház és művészet. — Idegenek névjegyzéke. — Időjárás. — Kivonat, a hivatalos lapból. — Nyílt tér. Udvari vadászat. A mai vadászaton a király is részt vett. Ő felsége nyitott fogaton Wolkenstein gróf kíséretében Gödöllőről Fóthig hajtatott s itt lóra ülve Sikátorra vágtatott, a hol az egybegyült fé­nyes társaság által tiszteletteljesen üdvözöltetett. Ő felsége, ki kitűnő kedvben volt, Andrássy Gyula és Manó grófokkal váltott néhány szót; féltizenegy táj­ban pedig megadta a jelt a vadászatra, mely ezúttal szarvasra ment. A szarvas alig néhány pencznyi run után a fótbi erdőre menekült s nem tudtak ráakadni többé. A társaság erre ismét visszatért Sikátorra s egy második szarvast vett űzőbe. E bajsza alatt tör­tént az a baleset, hogy Blaskovich Ernő lováról le­bukott és egyik lába a kengyelben fennakadván, a ló által egy darabig hurczoltatot. Végre a mellette lo­vagló Baltazzi Arisztid által megszabadittatott ké­nyelmetlen helyzetéből. A szarvas Vereshegy felé vette útját, hol szerencsésen elfogatott. A vadászat fél 1-kor ért véget és a király fogadván a társaság üdvözletét, kíséretével vissza­nyargalt Fóthra, honnan a reá várakozó négyes fogattal ismét Gödöllőre indult. A József főherczeg, mint a kis-jenői uradalom birtokosa, élénk érdeklődést tanúsít Arad megye iránt Ennek az érdeklődésnek most azzal adta jelét, hogy a megyében megindult tisztújítási mozgalmakat, nem­csak hogy figyelemmel kíséri, de mint az »Alföld« írja, a napokban Tabajdy Károly főispánhoz intézett magánlevelében Ormós Péter jelenlegi alispán eré­lyes és közhasznú működésére utalva, akként nyilat­kozott, hogy ha mint tényleges szolgálatban álló hon­véd, akadályozva nem lenne, mint a megye egyik nagybirtokosa, szintén lejönne Aradra, hogy szavaza­tát reá adhassa. — Ormós Péter különben előrelát­hatólag egyhangúlag meg fog választatni. — Személyi hírek. Koburg Fülöp herczeg és neje Luiza herczegnő tegnap délután Bécsbe utaz­tak. — Gróf Széchenyi Pál közgazdasági mi­niszter a ma reggeli postavonattal a fővárosba visz­­szaérkezett. — Báró F­­­á­­­b Ferencz főispán a ma reggeli vonattal székhelyére Veszprémbe utazott.­­­­Szabó Imre curiai tanácselnök állapota, mint érte­sülünk mitsem változott. — Liszt Ferencz néhány nap előtt Gothában járt s ott Hohenlohe bibornok vendége volt. — Kraszevszki lengyel iró álla­potáról nagyon nyugtalanító hirek érkeztek; állapota a legutóbbi napokban annyira rosszabbra fordult, hogy orvosai katastrophára vannak elkészülve. — Az új Ischia. Az olasz közlekedésügyi minisz­térium már elkészült ama törvényjavaslattal, melyet Ischia helyreállítása ügyében a kamara elé fognak terjeszteni. Egyelőre másfél millió lírát kér a minisz­ter, de valószínű­, hogy ez összegnél többet fognak részére megszavazni. — Női diákok. A római Visconti-államgymná­­siumban ez idő szerint két leány van beiratkozva, há­rom a II., négy az I. osztályba. Amazok mind a hárman kitüntetéssel tették le az évi vizsgálatot és jutalmat is nyertek. A római egyetemnek is vannak női hall­gatói : az egyik a minap nyerte el a laureat, azaz tudom­ rangot. — Fölolvasás. A jogász ifjúsági egyesület helyi­ségében (Nemzeti szálloda) holnap, szombaton este dr. Decsi Gyula e czim alatt fölolvasást tart: A téve­dés a büntető­jogban. — Az omnibus­ közlekedés tárgyában kiküldött fővárosi bizottság mai ülésén bejelentetett, hogy Szőke György módosította ajánlatát, így pl. csak két útvo­nalat tervez, az egyiket a múzeumtól a sugárúton át a városligetbe, a másikat a harminczad­ utczától a vá­rosligetbe. A bizottság úgy ezt az ajánlatot, mint a Palotai-félét, elvetendőknek találja és új pályázatot javasol kiírni, a­melyben elejtetnének a kültelki vo­nalak és arra fektettetnék a fésuig, hogy az egész vá­rosra kiterjedő hálózat biztosíttassék. Ha a második pályázat se vezetne eredményre, akkor a jövő év jú­lius 1-jén életbe kellene léptetni az új­ omnibusz-sza­bályrendeletet egész szigorral, hogy igy folyton fogy­jon a jogosultak száma s a főváros, ha évek múlva is, végre rendezett omnibus-közlekedéshez jusson. — Kivándorló gróf. Székelyhídi illetőségű gróf Stubenberg Farkas földbirtokos a magyar állam ke­beléből, a Csehországba való kivándorlás czéljából a m. kir. belügyminiszter által elbocsáttatván, részére az elbocsátási okirat kiállíttatott. — Tempeföi, a népszínház új operette­je, melynek szövegét Rákosi Jenő, zenéjét pedig Er­k­e­l Elek írta, ma esti első előadásán jelentékeny si­kert aratott. A darab burleszk részein a közönség jól mulatott és igen sokat nevetett; a mű azon részeit pedig, melyek magasabb válfaj légkörében mozognak, elismeréssel fogadta. A szerzőket minden felvonás után zajosan hívták, de csak a zene szerzője, Erkel Elek úr jelent meg a lámpák előtt. Az egész estén át sok volt a taps, melyből nagy rész jutott az előadók­nak is, kik közt első helyen Bl­a­b­a L.­asszonyt (czímszerep) és Hegyi Aranka kisasszonyt (Lilla) kell felemlítenünk, mint azokat, kiknek az est sikeré­ben tetemes részük van. Mellettük Rákosi Szidi (Dorottya) tűnt ki szép játék által; Tihanyi (nó­tárius) és Horváth (Silányi) elég komikusok vol­tak. S o l­y m o­z i (Serteperti) szerepét azonban Kas­sainak kellett volna adni; ez több hatást tett volna vele. Az operette kétségkívül hosszabb ideig fog meg­maradni a népszínház műsorán. — Hangverseny. Pablo de Sarasate, a genialis spanyol hegedűművész, ismét visszakerült közénk és a vigadó kisebbik terme ma szűknek bizo­nyult. Hullámzott a közönség, míg a terem utolsó zuga is megtelt. A viszontlátás örömének zajosabb, lelkesebb kitöréseit alig képzelhetjük. A hallgatóság ámulattal csü­ggött a nagy művészen, kinek hegedűje a virtuozitás vakító káprázatosságával és a művészi fenköltség teljes erejével szólalt meg. Sarasate három programmszámot játszott: Saint-Saëns a-dúr verse­nyét, Mendelssohn nagy e-moll hegedűconcertjét egé­szen és végül saját szerzeményű spanyol tánczait (a ro­­mánczot és babanevat) elragadó tűzzel. A Mendelssohn­­féle hangverseny után oly viharos volt a taps, hogy Sarasate kénytelen volt műsorát megtoldani és meg­toldotta azzal a Chopin-féle nocturne-nel, melynek előadásával már régebben is rajongóvá tette a kö­zönséget és melyet előtte Davidoff énekelt el gordon­káján. A hangverseny részletezését más alkalomra tartjuk fenn magunknak. — Sarasate-val Door An­tal, a bécsi conservatorium tanára is lerándult hoz­zánk. A jeles pianista, kinek komoly, higgadt művé­szetét már érdeme szerint méltányolta közönségünk, ma is élénk tetszéssel fogadta műsorát, melyben Chopin, Schumann, Raff és Silas szerzeményei válta­koztak. Naptár. Szombat, november 17. Nap kés 1 ó. 12 p., nyug. 4 ó. 20 p. — Hold ké! 7 ó. 21 p este, nyug. 9 ó. 51 p. d. e. — Mercur a Hold mellett van. — Jupiter a Hold mellett áll és este mindig ko­rábban kelvén, a keleti égen ragyog. R. kath. Csodatevő Gergely. Prot. Hugó.. Görög-orosz, (nov. 5.) Galakteon. Zsidó, (markesván 17.) Sabbat Ohajem. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délben 12—3 óra közt. Képviselőház megnyitó ülése d. e. 11 órakor. A magyar jogászegyesület teljes ülése d. u. 6 órakor az ügy­védi kamara helyiségében. Szónokok : dr. Plósz Sán­dor és dr. Garay Dezső. A magyar jogászifjuság orsz. egyesületének felolvasó estélye 7 órakor a nemzeti szállóban. Felolvasó : dr. Deési Gyula. Az orsz. magyar vadászati védegylet igazgató választmányi ülése d­n­. 4 órakor a lovaregylet helyiségében. Az orvostanhallgatók segítőegyesületének tudományos vita­estélye 6 órakor. A pesti nemzeti dalkör tánczczal egybekötött dalestélye 9 óra­kor a Hungáriában. Az orsz. dijnokegylet műkedvelő és dalkörének zártkörű tincz­­vigalma a budai »Fáczán« helyiségében. Utóellenőrzési szemle a császári és királyi honvédekkel a kő­bányai úti honvédlaktanyában. Egyetemi füvészkert az üllői­ úton d. e. 8—12 és d. u. 2—4. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvész­kert mellett) látható egész nap dil nélkül. Múzeumban képtár d. e. 9-től d. u. 1-ig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9-től d. u. 1-ig. Állatkert nyitva egész nap. (Hirek folytatása a mellékleten.) Páris, nov. 16. A Ben­át­us a vasúti egyez­ményekre vonatkozólag megszavazta a sürgősséget Berlin, nov. 16. A trónörökös, ki Spanyolor­szágba utazik, ma elbúcsúzott Vilmos császártól, ki a springer vadászatok­ra (Hannover mellett) rándult. Berlin, nov. 16. A párisi »National« a német trónörökös spanyolországi útja alkalmából azt írta, hogy az uralkodóházak és a népek között áthidalha­tatlan ű­r van, melyet az uralkodók maguk támasztot­tak az által, hogy a német politikával szemben nem foglaltak el ellenséges álláspontot. A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« erre nézve megjegyzi, hogy Francziaországon kívül aligha akad ember, a­ki ezt elhigyte; ellenben ha a »National« azt állította volna, hogy a franczia sajtó izgatásai az európai uralkodó­házak és a franczia nép közt űrt támasztottak, ezt a »Nordd. Alig. Ztg.« nem vonná kétségbe. Róma, nov. 16. (Eredeti távirat.) A »Diritto« czikket közöl Olaszország és Ausz­tria-Magyarország viszonyáról és azt mondja, hogy e viszony megjelölésére legalkalmasabb a »szövetség«. Róma, nov. 16. (Eredeti távirat.) A Pol. Corr. tudósítója szerint, Gianuzzi­ Savelli igazságügy­miniszter, ámbár megunta a hivataloskodást, de leg­közelebbi időben nem szándékozik lemondani. Az Acton tengerészeti miniszter lemondása által okozott részleges válság erre az egy esetre marad korlátozva. Adtou lemondása elfogadtatott. Bacelli közoktatásügyi miniszter, az egyetemi oktatásra vonatkozó javaslatának elfogadását cabineti kérdéssé fogja tenni. Róma, nov. 16. (Eredeti távirat.) A héten ily czímű röpirat fog itt megjelenni »Olaszor­szág és jövő nagysága.« A röpirat javaslatokat foglal magában Olaszország és a szentszék kibékítésére nézve. A szerző állítólag Jacobini államtitkár. Belgrád, nov. 16. A kormány már a skupstina egybehivá­sával foglalkozik, a­mi valószínűleg márczius­­ban fog megtörténni. A miniszterelnök új választások megejtését szándékozik elrendelni, miután a képvise­lők részint a börtönben, részint Bulgáriában vannak. Konstantinápoly, nov. 14. Várnán át. (Eredeti távirat.) Gillet angol meghatal­mazott, a­ki kereskedelmi szerződés kötése végett alkudozik a portával, a fontosabb ke­reskedelmi czikkekre nézve speci­ficus vámta­rifában egyezett meg a török kormánynyal. E tarifa maximuma 15 százalék. Az osztrák-magyar és a franczia nagy­követek nem kaptak még utasítást, hogy a portával alkudozásba bocsátkozzanak. Az al­kudozás egyelőre Bécsben és Párisban folyik. A porta jelenleg adatokat gyűjt Persiá­­val való kereskedelmi szerződés kötése vé­gett is. Athén, nov. 16. A kamara elnökévé K a 1 1 i­g a­s kormánypárti jelölt választatott meg 110 szavazattal 87 ellenében. Athén, nov. 16. Patrasban tegnap földrengést éreztek, mely azonban kárt nem okozott Athén, nov. 16. W­r­e­d­e herczeg osztrák ma­gyar követ visszahivó levelét legközelebbről nyújtja át a királynak.

Next