Nemzet, 1883. december (2. évfolyam, 450-478. szám)

1883-12-17 / 465. szám

alul azok se bújhassanak ki, kikben kötelességérzet s hitbuzgóság nem lakik. — Azon bizottság is beadta jelentését, mely az egyháztagok névsorát átnézte s rectificálta, s ennek alapján a papválasztásra jogosítottak névsora el fog készülni azon időre, midőn a kijelölés bemutattatik. — Végre a meglevő mellé még egy uj hitoktató neveztetett ki Simon Ferencz személyében, ki a különféle tanodákban elszórt refom. hitvallású növendékek vallásoktatásában eljárni segítsen, s az iskolai bizottmány feladatává tétetett, e czélra megfelelő szabályokat dolgozni ki s terjeszteni az egyháztanács elébe, hogy az e részben sok oldalról felhangzó panaszok megszüntettessenek s az eddigi hanyagság orvosolva legyen. — »Krisztus Pilátus előtt.* A »Times« párisi levelezője jelenti: »Sedelmayer, a ki jelenleg Angolországban Munkácsynak, a Krisztus Pilátus előtt” czímű festményét állítja ki, most teszi ki a bámulatraméltó metszetet, melyet Waltner, a híres metszői két évvel ezelőtt kezdett meg. Korlátolt számú példányokra hirdettek aláírást és valamennyi példány aláíratott. A metszet rendes kiadása egy hét múlva be lesz fejezve. Munkácsy festményének fénye és árnya, a rajz erőteljessége, a mély perspectíva, a physionomiák élénk tarkasága csodálatos pontossággal vannak reproducálva., Krisztus arcza meglepő világosan válik ki a metszetből. "Waltner át volt hatva a nagy magyar festő szellemétől, amidőn a modern művészet egyik legnagyobb remekét így népszerűsítette.* — Meggyilkolt rendőrfogalmazó. Mai reggeli lapunk ily czimű híréhez közöljük a következőket: A rendőrigazgatóság 1000 frt jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrséget a Hrubek Ferencz rendőrségi fogalmazón a Jedlersdorfból Floridsdorfba vezető úton elkövetett orgyilkosság tettesének nyomára vezeti. Egy Schaffhauser nevű kenyérkihordóra irányul a gyanú, aki szombat este a jedlersdorfi korcsmában tartott munkásgyűlésen a hajdani és mostani proletariátusról felolvasást tartott, mely alkalommal Hlubek, mint kormányképviselő volt jelen, kihez a korcsmából való távozásakor Schaffhauser csatlakozott. Schaffhauser csizmái a lábnyomokkal tökéletesen egyeznek, és őt a tett színhelyén is többen látták. — Schaffhauseren kívül Till és fia, továbbá Oudra nevű munkás, mint gyanús socialista izgatók, átadattak a törvényszéknek. A lőfegyver, melylyel a gyilkosság elkövettetett, eddig még nem került elő. Schaffhause, azelőtt vasúti munkás volt, túlbuzgó sociálforradalmi agitatiói következtében azonban elvesztette állását. Radikális érzülete miatt sehol sem kapott munkát, a gyárosok féltek tőle. Utoljára egy péknél kapott alkalmazást, mint kenyérszállító. Hlubek az utóbbi napokban többször kapott fenyegető levelet. Egyikben azt írták neki: »majd kihittünk nemsokára, meg kell halnod”. Törvényszéki csarnok. A tisza-eszlári per a kir. táblán. — Első nap, deczember 17. — A tisza-eszlári perben hozott ítélet, melyet megánvádló képviselője felebbezett, a kir. főügyészség képviselője pedig hivatalból felterjesztett a második fórumhoz, ma délelőtt került a kir. szélő tábla IV. büntető tanácsa elé. A tárgyalást Vajkay tanácselnök vezette, az iratokat, melyek óriási halmazt képeznek, mert magukban foglalták nemcsak az összes vizsgálati iratokat, hanem a közel két hónapig tartott végtárgyalás in extenso felvett gyorsírászati jegyzőkönyvét Széll Farkas kir. táblai bíró referálta. Közönség a tárgyalásra nem igen jött: valamivel több hirlapíró, mint rendesen és 12 érdeklődő jogász. Az előadó elsősorban a vád kiindulási pontját ismertette, nevezetesen a tárgyi tényálladékot és Scharf Móricz vallomását és itt kiemelte az ellenmondásokat az Újfaluban a végtárgyaláson és a helyszíni szemlén tett nyilatkozatok közt és felsorolta a részleteket, melyek a főtanú szavahihetőségét, és lelki tulajdonságait oly megdöbbentően jellemezték. Negyedórás szünet után az előadó folytatta az iratok beható ismertetését, bemutatta Tisza Eszlár topographiai térképét, felsorolta mindazon tanúvallomásokat, melyek Solymosi Eszter eltűnésére vonatkoztak és arra, hogy kik, mely időpontban hol látták utoljára és utalt az ellenmondásokra, e vallomások közt szólt azután a segélykiáltásokról, melyekre nézve Feketéné és Kovácsné (Lengyelné) eltérőleg nyilatkoztak a vizsgálat és a végtárgyalás során; a templom udvarán talált frisen betapasztott gödörről, Báthory Zsófi előadásáról és a kis Scharf Samu vallomásairól és egyáltalán az iratoknak igen beható ismerete alapján csoportosította a vádhatározat alapját képezett terhelő adatokat és körülményesen méltatta azok értékét. Az elnök ezután azt a kérdést intézte az előadóhoz, hogy a vizsgálatot ez ügyben ki teljesítette, minő autoritással és milyen jogosultsággal, autorisálva volt-e rá, »mert kétségtelen, hogy a végtárgyalás során történt kihallgatások nem tartoznak kifogás alá.« Az előadó azt a felvilágosítást adta, hogy az ügyben eljárt vizsgálóbíró »később« igen is kiküldetett és elismertetett. Végül az elnök azt a kérdést intézte az előadóhoz, hogy »tehát több terhelő adat, mint amit eddig előadott, nincs, és Wolfner koldusra nézve kért felvilágosításokat. A vizsgálóbíró ismertette erre Cseresné vallomását, a tárgyalás során felmerült Grossberg-affairet és felolvasta "Wolfner vallomásait. A terhelő adatok csoportosítása ezzel be lévén fejezve, az elnök d. u. 1 óra 10 perczkor a tárgyalást elnapolta holnap d. e. 9 órára. A budapesti kir. ítélő tábla I. büntetőtanácsa ma vette másodfokban tárgyalás alá a tiszaeszlári ügyet.A bíróság kevéssel 9 óra után foglalta el helyét a teremben Vajkay Károlynak, a kir. tábla alelnökének elnöklete alatt. A teremben a hírlapok tudósítóin kívül a tárgyalás megkezdésekor közönség egyáltalán nem volt, csak a tárgyalás folyamán jött néhány érdeklődő. A tárgyalás lefolyása a következő: Elnök: Az ülést megnyitom. Előre tudatom hogy egy hosszabb tárgy lévén szőnyegen, czélszerűnek láttam akképp intézkedni, hogy a tanácsot alakító rendes tagokon kívül, akik ez esetben Popovics Jenő, Balogh József, Madarász Lipót és Széll Farkas biró urak, kik mellett társul: dr. Forássy Ferencz mint jegyző van), egyszer«» mind Balogh Károly biró úr is részt vegyen a tárgyalás egész menetében, a végből, hogy ha egyik vag másik a tanácsot alakitó rendes tagok közül akadályozva lenne végig jelen lenni ez fennakadást ne okozzon, hanem Balogh Károly biró úr beléphessen a tanácsba, az akadályozott rendes tag helyett. Ez esetben Széll Farkas biró úr fog előadóul szerepelni. Felkérem tehát, hogy a kitűzött ügyet előadni szivaskedjék. Széll Farkas előadó biró (olvassa) : 4,0881. Felterjeszti a nyíregyházai kir. törvényszék, gyilkosság bűntettével vádolt Schvarcz Salamon és társai elleni bűnügyben hozott ítéletet özv. Solymossi Jánosné által bejelentett felebbezés folytán. Elnök: Miután az első megnevezett vádlottnak, mint látom, számos társa van, kérem a vádlottak nevét felolvasni. Széll Farkas (olvassa), Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót, Wolfner Hermann, Scharf József, Junger Adolf, Braun más néven Brenner Ábrahám, Lustig Sámuel, Weiszstein Lázár, Taub Emánuel, Fogél Amsel, Smilovics Jankel, Herskó Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz. Mielőtt az ügy érdemleges előadásához fognék, ki kell emelnem, tekintetes kir. ítélő tábla, hogy jelen ügyet a nyíregyházi kir. törvényszék nem terjesztette fel azzal, hogy az hivatalból is fölülvizsgáltassék, az ítélet ellen egyedül özvegy Solymossi Jánosné felebbezett. Abban úgy a kir. ügyészséget képviselő helyettes kir. főügyész, valamint a vádlottak megnyugodván.Az a kérdés merülne fel, hogy elfogadandó-e mint sértett félnek özv. Solymossi Jánosnénak a felebbezése, illetőleg tekinthető-e ő oly sértett félnek, kinek ez ügyben felebbezési joga van? Valamint az a kérdés is felmerül, hogy jelen ügy azok közé tartozik-e, melyek fennálló törvénykezési gyakorlatunk szerint hivatalból is felülvizsgálandók. Azt vélném azonban, tek. kir. ítélőtábla, hogy mindezen kérdések cak akkor volnának eldönthetők teljes alapossággal, ha a tek. kir. ítélőtábla mindezen kérdésekre vonatkozólag az adatokat az érdemleges előadás után a teljes anyagnak megismeréséből megbírálhatná. Elnök : Méltóztassék tehát az előadást megkezdeni. Széll Farkas : Ismerni kell mindenekelőtt, tek. kir. ítélőtábla, hogy mily alapon helyeztettek vád alá a nevezett vádlottak. E végből czélszerűnek látnám, ha a vádhatározat teljes terjedelmében felolvastatnék Forrássy Ferencz jegyző olvassa a vádhatározatot és annak indokolását. Elnök: Constatálható tehát az, hogy a vádhatározat az ügyész indítványával érdemileg megegyez, eltérés csak annyiban van, hogy a törvényszék az ügyészi indítványtól eltérőleg Taub Emánuelt vád alá helyezte. Azt szeretném tudni, hogy a bíróság indokolása megegyez-e az ügyészség indítványával ? Széll Farkas: Eltérés csakis Taub Emanuelre vonatkozólag van, a többiben megegyezik az indokolás. A kir. ügyészség szerint a vádindítványban előadottak alapján a jelen ügyben fenforogható adatoknak csak a közvetlenség útján történhető beható mérlegelése végett kérte a vád alá helyezést, mert a kir. ügyészség képviselője a tárgyalás kezdetén már kijelentette, hogy itt másról nem lehet szó a jelenségek alapján és azon irány folytán, melyben a vizsgálat vezettetett, mint vallásos szertartású gyilkosságról, ő pedig ennek belső indokát nem látta. Ezt hangsúlyozta a főügyészi helyettes már a tárgyalás kezdetén és kijelentette, hogy a vádat megállapíthatónak nem tartja a vádlottak ellen. Az elnök az ellen tiltakozott, hogy vallási szertartású gyilkossági vád volna elrendelve a törvényszék felolvasott vádhatározatában, így indult meg a tárgyalás, melynek anyagából, hogy mily bizonyítékok és jelenségek merültek fel és egyáltalában megerősítették-e azt a vádat, mely a vádhatározatban foglaltatik, lesz szerencsém előterjeszteni. Meg kell érintenem, hogy a tárgyalás folyama alatt jelentette be képviseletét özv. Solymossy Jánosné és a tárgyalás második napján foglalt helyet képviselője, Szalay Károly, a tárgyalási teremben. A kérvényt, miután összefüggésben van azon kérdéssel, hogy van-e joga Solymossi Jánosnénak felebbezni vagy sem, felolvasandónak tartanám. Forrássy Ferencz jegyző olvassa a kérvényt. Széll Farkas előadó: A nyíregyházai kir. törvényszék erre a kir. ügyész indítványával megegyezőleg azt a határozatot hozta, hogy özv. Solymossy Jánosné nemcsak tanúnak, hanem sértett félnek is tekintendő, ennélfogva megengedte, hogy képviselője, mint ilyen, a tárgyalásban részt vehessen. A bizonyítási anyag két fő részre oszlik: egyik az, mely a gyilkosságra vonatkozik, a vádhatározat szerint a bizonyítási eljárás anyagából merítve is, a másik az, mely a hulla kérdését illeti. Ezt a vádhatározat szintén kifejtette. Én is czélszerűnek látnám, hogy először a gyilkosság kérdésével és az erre vonatkozó bizonyítékoknak felsorolásával foglalkozzam. Elnök : Egy előzetes kérdést kell tennem, hogyan indult meg a vizsgálat, följelentés, kiküldetés folytán ? __ ___ _ _ ““ Előadó : Éppen erre akartam reá térni és most méltóságod felszólítása folytán is szükségesnek tartom előadni, hogyan indult meg az ügy. Farkas Gábor t.-eszlári bírónak a végtárgyalás alkalmával tett előadásával megegyezőleg özv. Solymossi Jánosné úgy adja elő, hogy 1882. április 3-kán panaszra ment a teszlári bíróhoz és azon gyanúját fjezte ki, hogy leányát, Esztert a zsidók elpusztították. A községi elöljáróság nem tartotta magát e tekintetben illetékesnek, mert özv. Solymossiné azt kérte, hogy az elöljáróság kutassa át a zsidótemplomot. Az elöljáróság elutasította panaszos nőt a szolgabiróhoz.Özv. Solymossy Jánosné előadása szerint másnap, ápril 4-én megjelent Jármy Jenő szolgabirónál. Ott is kifejezést adott gyanújának a zsidók ellen. Ezzel ellentétben Jármy szolgabíró azt állítja, hogy ápril 4-én erről egy szót sem szólt, csak bejelentette, hogy ápril 1-én leánya eltűnt, és kérte köröztetését. Ennek alapján a belügyminiszteri körözvényi lapokban meg is jelent a körözés. Miután ez a körözvény más tekintetben is sulylyal bir, szükségesnek látom annak felolvasását. Forrósi Ferencz jegyző. (Olvassa a körözvényt.)Széll Farkas: Eme körözvény bocsáttatott ki, ennek azonban sikere nem lett. Az anya nyugtalankodott , hallotta a faluban beszélni Scharf József 1877-ben született, akkor tehát 5 éves fiának elejtett szavait, melyeket az anyának megvittek s a mely szavak egy bizonyos, de meg nem nevezett magyar leánynak Scharf Józsefhez való behívására s ott egy metsző által történt megmetszésére vonatkoztak. Értésére esett az anyának továbbá a vádhatározatban is kiemelt ama sírás és kiáltás híre, mely özv. Fekete Jánosné, illetőleg Lengyel Istvánné által továbbittatott és szárnyra kelt a faluban. Mint a vádhatározat is kifejtette: mind jobban alakot nyert az anyánál a gyanú, hogy csakugyan a zsidók pusztították el a leányát; újra elment Farkas Gáborhoz, aki ismét a szolgálóhoz utasította őt és ott most már — miként Jármy Jenő is elismerte a tárgyaláson és miként más tények is bizonyítják — kifejezést adott gyanújának és kérte a vizsgálat megindítását. Jármy Jenő, miután az anya egyes jelenségeket sorolt fel, az anyának egy levelet adott, melyben megbízta az eszlári elöljáróságot, hogy puhatolja ki, miben áll ez az ügy. Az elöljáróság kihallgatta azokat az egyéneket, nagyobbrészt gyermekeket, akiknek az a kisfiú, az 5 éves Scharf Samu játszás közben, részint pedig kérdezősködések után beszélt arról a bizonyos leányról, kihallgatta özv. Fekete Jánosnét, Lengyel Istvánnét és a felvett jegyzőkönyvet a szolgabiróhoz beküldötte. A szolgabiró ezt a jegyzőkönyvet egy jelentés kíséretében a nyíregyházi kir. ügyészséghez terjesztette be, hova az 1882. évi május 7-én megérkezett. A mint az adatok tanúsítják, akkor az ügyészség el volt foglalva és az előnyomozati indítványt május 13-án kelt előterjesztésében tette meg az illetékes nyíregyházai kir. törvényszéknél. A tvszék erre a következő végzést hozta : Dr. Forrássy Ferencz jegyző: Olvassa a nyíregyházai kir. törvényszéknek erre vonatkozó, 1757. sz. végzését, mely szerint az összes iratok a vizsgáló bíróságnak kiadatai határoztatnak. Széll Farkas előadó: Tehát nem bizonyos személy küldetett ki, hanem a vizsgálóbiróság. Az Eszláron működött helyettes kir. főügyész dr. Székely Ferencznek a kir. főügyészséghez intézett jelentéséből erre vonatkozólag az tűnik ki, hogy ebben az időben a rendes vizsgálóbírák egyike szabadságon volt, másika pedig beteg volt, és bizonyosan ebből az okból — de ez nincs bővebben felderítve - ment ki Bary József törvényszéki aljegyző május 19- én Tisza-Eszlárra Egressy Nagy László kir. alügyész kíséretében. Elnök: E szerint a nyíregyházi tvszéknél rendesen két egyén van elfoglalva vizsgálóbírói tiszttel? Előadó: Erre nézve más adatom nincs, tek. kir. tábla, mint a főügyészi helyettesnek, kit megneveztem a főügyészhez küldött jelentése. Elnök: Tehát az egyik beteg volt, a másik pedig távol. Előadó: A jelentés csupán arra irányul, hogy kik a rendes vizsgáló bírák. Elnök: Tehát az nem tűnik ki, hogy egyénileg megnevezett egyén küldetett volna ki. Széll Farkas : Közben igen. Hogy milyen eredménynyel működött a vizsgálat, erre térek most át. Scharf Móricz és atyja, Scharf Józsefné, Schwarz Salamon, valamint a Samu fiú május 19-én a községházához vitettek a vizsgálóbíró rendeletére. Schwarz Móricz és Salamon csendőrök felügyelete alatt a község egyik szobájában voltak. Scharf Józsefnét pedig, ki alig lábadt fel a gyermekágyból, a vizsgálóbíró elküldte saját lakására s ott Lázi János kisbiró által őriztette. Az ekkori kihallgatáskor május 19-én, 20- án és 21-én semmi eredményre sem ment a vizsgálóbíró. Kihallgatás után Lázi J. azon jelentésére, hogy amint Scharf Józsefnét őrizte, két zsidó egyént látott beszaladni, kik a templom kulcsát levették és a templomba bementek és hogy neszt hallott a templom kertjében, ahol idegen lábnyomokat vett észre, mivel egész éjjel esett az eső, a vizsgálóbiró átkutatta a templom kertjét s arról győződött meg, hogy Lengyel Istvánné háza tövében hosszú deszkával volt a föld lefedve, és hogy ott friss földhányás nyomait lehetett látni. Felhányatván itt a föld, egy meglehetős nagyságú üreg tűnt elő, melyről konstatáltatott, hogy nem rég bontatott fel. Ezen üreg inkább valamely edénynek, mint egy hullának elhelyezésére volt alkalmas. A vizsgálat ebből gyanút merített arra, hogy a templomból hoztak ki valamit, ami a gödörben helyeztetett el, de éjszaka vagy reggel elvitetett. Hogy milyen volt a gödör, e tekintetben azt találta a vizsgálat, hogy az 57 cm. széles, 57 cm. hosszú és 57 cm. magas, vagyis inkább mély volt. A vizsgálat átkutatta máj. 20-án a templom belsejét, a női karzatokat, a padlást, de büljelenségeket itt sem talált. Ez után az egyházfi lakása vétetett vizsgálat alá, melynek rajza 265. sz. alatt van. (A bírák meg- t tekintik a rajzot.) Azonban itt sem talált semmi gyanús nyomokat. Megásatta a templomkertben mindazon helyeket, melyeket puháknak talált, de semmiféle gyanús nyomot nem talált. Volt szerencsém említeni, hogy a gyanúsítottak semmiféle tudomással nem bírtak az eltűnt leány sorsáról és e tekintetben a gyanúsítottak kihallgatása e napokon, t. i. 19-ikén, 20-ikán és 21-dikén egyátalában semmiféle eredményre nem vezetett. 21-kén reggel 6 órakor a Tisza folyónak a zsidó templomhoz legközelebb eső részét körülbelül 400 öl hosszasságban 3—5 ölnyire szigonyokkal, csákányokkal, halászok közreműködése mellett átkutatta, de szintén eredmény nélkül. Itt történt azután a fordulópont, mely az egész vizsgálatnak megadta irányát. Május 21-én esti 7 óra után Recsky András csendbiztos, ki eddig csendlegényeivel együtt a rendőri szolgálatot teljesítette a vizsgálatot vezető egyéniség mellett, amint az erre vonatkozó végzés szól, Nyíregyházára volt menendő és betegség okából a jegyzőkönyv vitele alól felmentetni kérte magát Péczely Kálmán is, ki addig mint jegyzőkönyvvezető volt a vizsgálóbiró mellett és szintén kifejezte kívánságát, hogy be akar menni Recsky csendbiztossal Nyíregyházára. A vizsgálóbiró helyt adott a felmentésnek és azon alkalomból, hogy Recsky és Péczely bementek Nyíregyházára, elrendelte, hogy Scharf Móricz, ki eddig szintén vádlottnak tartatott a Samu gyerek beszéde folytán, mert mint volt szerencsém megérinteni, a Samu gyerek Scharf Móriczot is belevegyítette a magyar leány leletszésébe, mert azt mondta, hogy az ő atyja a Móricz fiú közreműködésével vágta le a nyakát. Scharf Móricz tehát eddig mint vádlott tekintetette elrendelte, mondom, vizsgálóbíró, hogy Scharf Móricz, Recsky András és Péczely Kálmán által a kir. ügyészségnek átadassák. A végzésből az tűnik ki, hogy Both Menyhért részére, ki akkor kir. ügyész volt Nyíregyházán, a vizsgálóbiró egy levelet adott át, hogy melyiknek, arról nincs szó, de a tárgyalás során Recsky András azt ismerte be, hogy neki adta át a vizsgálóbiró ezen levelet, melylyel át volt adandó a királyi ügyésznek a többször említett Scharf Móriczot Azonban Recsky és Péczely a fiút Nagyfaluba vitték éjszakára, amint a tárgyalás folyamán kitűnt, azért, mert későn indultak. Igaz, hogy a vizsgálóbíró este hét óra után adta át a gyermeket. Nagyfaluba megérkeztek, ott vacsoráztak és vacsora után Péczely Kálmán kikérdezte a fiút és e kikérdezés folytán a következő levelet intézte még akkor éjjel Bary vizsgálóbirónak, aki T.Eszláron visszamaradt. Tessék felolvasni. Forrásy Ferencz jegyző (Olvassa a levelet.) Előadó: E levél folytán a vizsgálóbiró az alügyész kíséretében átment Nagyfaluba és május 22-én reggel 1 és fél órakor jegyzőkönyvbe foglalta Móricz vallomását. Ebben Scharf Móricz előadja, hogy Esztert látásból ismerte, mert előbb tagadta azt is, hogy ismerte volna. Szóval ugyanazt tartalmazza ez a vallomás, ami a vádhatározat indokolásban foglaltatik, tehát szükségtelennek tartom most ismételni. Scharf Móricznak ezen vallomása adta meg az irányt a vizsgálatra. Arra nézve, hogy Scharf Móricz ezt a vallomását miként erősítette meg a tárgyalásnál és hogy a keresztkérdéseket, melyek több oldalról intéztetek hozzá, valamint a vádlottakkal szemben miként viselkedett, — minthogy Scharf Móricz vallomása képezi úgyszólván magvát a bizonyítási anyagnak, — czélszerűnek tartom a tárgyalási jegyzőkönyv teljes szövegének felolvasását, mert a szóban az előadó megtévedhet. Kérem tehát a második ülés jegyzőkönyvének felolvasását, melyben a kereszt-kérdések foglaltatnak. Forrásy Ferencz jegyző (Olvassa a jegyzőkönyvet. Széll Farkas előadó : Ami Scharf Móricz vallomása folyamán most következik, az szükséges ama kérdés megfejtésére, hogy hol volt a leánynak a ruhája, mikor a metszés történt. A fiú felelete erre az, hogy az asztalon volt. Kérdeztetvén, hogy hol feküdt a leány, azt feleli, hogy a földön. »Merre volt a feje?« Erre a felelet: Úgy a templom hosszában feküdött. A további kérdésre: Tehát úgy, hogy maga a szemébe nézett ? igennel felel; tehát neki, amint a kulcslyukon benézett, arccal volt a hulla. Erre a körülményre felhívom a tek. kir. tábla figyelmét. A Scharf Móriczhoz intézett további kérdésre, hogy a hulla csendesen feküdt-e, azt feleli, hogy igen, mert tartották, hogy hol tartották, arra nem emlékszik, mert egy évvel azelőtt esett a dolog és ő azóta nem foglalkozott mindig vele. Később azután ama kérdésre, hogy nem tudja-e ki volt a fejénél és ki a lábánál, nem tud megfelelni, hallgat. Kérdezték tovább tőle, hogy csak egy vágás volt-e, — s ezen kérdés annak a bizonyítására irányul, hogy mély volt-e a vágás, vagy pedig felületes, s a bizonyítási eljárás ezzel azt akarja megtudni, hogy sugárban folyt-e a vér, vagy lassan. Ő — Scharf Móricz — azt mondja, hogy midőn vágták a nyakát, a leány a földön feküdt. Ugyanígy vallott Nagyfaluban is. Azt mondja továbbá, hogy a leány szája be volt kötve egy kendővel. Szóval, itt lényeges az, hogy a vallomás szerint a vér lassan, csendesen folyt. Azon vallomásban, melyet akkor tett, midőn anyjával szembesítve volt, beismeri, hogy anyját egyszer egy késsel akarta bántalmazni; anyja is azt mondja, hogy hozzávágta a kést, de a fiú ezt nem ismeri be. Anyja azt állítja, hogy a fiú ismételte is, de erre nézve a fiúnak igazat adott atyja, ki erről a második esetről semmit sem tud. Tény, hogy Scharf Móricznak egyszer nagyobb összeütközése volt anyjával, s a bizonyítási eljárásból egy helyütt az állapítható meg, és a fiú makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a vizsgálóbíró előtt azért nem volt beismerésben, mert anyja megtiltotta neki. Hangsúlyozza, hogy őt Recskynél nem bántalmazták : kijelenti, hogy a zsidó vallást megutálta a mióta a megyénél van, mert oly idő van, hogy a zsidók úgy vannak Magyarországon, hogy ki nem kergetik és igy a fenének kell a zsidó vallás. Ez azért szükséges kiemelni, mert világot vet tanú lelkületére és gondolkozásmódjára. Az apa közbeszólt, hogy nem fogják bántani a zsidókat, de a fiú erősítette, hogy bántani fogják. Samu beszéde elébe tartatván, erre azt válaszolta, hogy Samu nem tudta, hogy mit beszél, azért mondta, hogy ő is részt vett a leány megölésében Samu onnan tudhatta a leány történetét, mert ő (Móricz) elbeszélte azt az ebédnél, de azt másképp adta elő. Az apa ekkor kijelentette, hogy szeretné vagy tíz peczig a keze közzé venni a fiút, megvolna mindjárt az igazság. Erre Móricz kijelentette, hogy nem volna az meg, ha egy esztendeig volna is a kezében. Ismétli, hogy Eszter volt Scharféknál, hová mint schuszterhez munkát vitt. Figyelmeztetvén őt arra, hogy miképp vághatták el a leány nyakát , mikor szombaton zsidónak vágni nem szabad, ő erre azt feleli, hogy vannak oly törvények, amelyek szerint ilyest tenni szabad. Puhatoltatván, hogy honnan tudja ezt, oda nyilatkozott, hogy csak úgy magától gondolta ki. A vizsgálat a tekintetben is kérdést intézett hozzá, hogy nem emlékszik-e arra, hogy kulcscsal vagy reteszszel,volt-e az ajtó bezárva. Erre azonban nem emékszik. Állította, hogy folyvást egy szemmel nézett le a kulcslyukon, de szeme mégsem fájdult meg. Kijelentette, hogy balszemével nem lát jól, hogy biztosan tudja, hogy sárga kendőben volt a festék, mert megnézte, mert kilátszott a papirosból, mivel nem volt jól begöngyölve. Ezeket láttam szükségesnek Scharf Móricz vallomásából kiemelni. Abból kiindulva, hogy Scharf Móricz balszemével nem lát jól, a védelem szükségesnek tartotta a szem megvizsgáláát kérni, ami megtörténvén, dr. Baruch Móricz és dr. Flegmann Miksa adtak erről véleményt. (Olvassa a szakértői véleményt.) Széll Farkas előadó: Arra nézve, hogy kényszeríttetett-e vallomásra a fiú, és általában miként eszközöltetett Scharf Móricz kihallgatása, midőn terhelő vallomását tette, a tárgyalási iratok a következő adatokat tartalmazzák: Péczely Kálmán írnok azt mondja, hogy azért adatott át neki a fiú, hogy Nyíregyházára bevitessék (Előadó itt felolvassa Péczely Kálmánnak a Nagyfaluban történtekre vonatkozó vallomását.) Szükségesnek tartom felolvastatni azt a jegyzéket is, melyet Péczely Kálmán akkor éjjel Nagyfaluban Scharf Móricz vallomásáról fölvett. Forrásy Ferencz jegyző (olvassa a jegyzéket). Széll Farkas előadó: Arra nézve, hogy kényszer nélkül vallott-e Scharf Móricz vagy kényszerítve volt-e rá,a vizsgálat adatai bizonyítékot nem tartalmaznak teljesen, mert Recsky András egybevágólag adja elő Péczely Kálmánnal azt, hogy miként történt a kihallgatása, hogy egyáltalában figyelmeztetés folytán hatottak reá s úgy tette terhelő vallomását.Ellenben két tanu,Liskó Mária és Zdanek Gergely, kik cselédei voltak Recskynek, azt vallják, hogy észrevévén azt, hogy a zsidó fiút vallatják, kiszaladtak a kertbe és ott a kertre nyíló szoba ablakánál lesbe állottak és hallgatóztak. Zdanek tanúsítja, hogy kihallatszott a hang, hogy küsd pofon* ! Leskó Mária azt is tanúsítja, hogy Recsky rázta a fiú fülét,pofon vágta,pandúr korbácscsal megverte, nagyon kínozták. Leskó Mária ezt máshol is elbeszélte, nemcsak a végtárgyaláson és ezen tudomásának a tárgyaláson kívül is kifejezést adott és más tények is igazolják, hogy ő erről már előzőleg is beszélt. Azonban a többi cselédek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ott semmi sem történt. Mozga Péter és Mészáros Juliánná még azt is állítják, hogy a kertben nem lehetett sem látni, sem hallani semmit; látni azért nem, mert a zsaru be volt téve, hallani pedig azért nem, mert nem is ott történt a kihallgatás, hanem a másik szobában, ahova Mozga Péter és Szojár Anna dajka épp azon czélból lettek Recsky által behiva, hogy tanúi legyenek, miszerint a gyermek minden kényszerítés nélkül vallott. Bakó Ignácz pandúr, ki a vallatásnál jelen volt és jelen volt akkor is, midőn a fiú Recsky és Péczely által Tisza-Eszlárról Nagyfaluba szállíttatott, arról tesz tanúságot, hogy az utón sem bántotta senki. Mert felmerült azon kérdés, hogy hátha az utón vették egy kis elbánás alá ? Recsky is tagadja ezt, mert állítja, hogy nem is szóltak hozzá, Bakó Ignácz ült elől, hátul Recsky és Péczely, de sem ő, sem Péczely nem vette észre, hogy Bakó kérdéseket intézett hozzá, Bakó szintén azt állítja, hogy nem szóltak ezen dologról semmit és azt állította ugyancsak Bakó, hogy odahaza Nagyfaluban sem bántotta senki és tagadja, hogy egyáltalában neki szóltak volna, és hogy mondták volna, »üsd pofon.« Amit Zdanek állít vagy amit Leskó mond, hogy korbácscsal ütötték és ott sem korbácscsal, sem senki egy ujjal nem bántotta. Itt tehát ellentétes bizonyítékok forognak fenn Leskó Mária és Zdanek Gergely között. Határozottan állítja azonban maga Scharf Móricz, hogy őt senki nem bántotta. Arra nézve, hogy szemlélhette-e a kulcslyukon mindazt, amit elmondott, két bizonyíték van: az egyik a vizsgálóbírónak azon jegyzőkönyve, melyben ő constatálta, hogy Scharf Móricz mindazt, amit előadott, a kulcslyukon szemlélhette; hogy azonban ezt a vizsgálóbíró mily módszerrel constatálta, arra nézve a jegyzőkönyv semmit sem tartalmaz. Ezzel ellentétben áll a kir. törvényszéknek a tárgyalás során hozott határozata alapján teljesített helyszíni szemléje, melyben a követett módszer is jelezve van. Felállították az egész jelenetet Scharf Móricz előadása szerint, és ezen utánzott jelenet alkalmával Scharf Móricz ellentétbe jött előbbi vallomásával a leány fekvésére nézve, mert amint már volt szerencsém kiemelni, előbb azt mondotta, hogy amint ő benézett a kulcslyukon, a leány arccal szemközt volt ő vele; itt pedig egészen ellenkezőleg azt mondja, hogy a leány arccal az asztal felé volt fordulva. Ellentétbe jött előbbi vallomásával más tekintetben is: a bizonyítási anyagban megelőzőleg azt adta elő, hogy vér nem csurgott a leány ingére, itt meg azt állítja, hogy véres lett az inge. Ellentétbe jött arra nézve, hogy mint öltöztették a leányt, u. i. azt mondta, hogy talpra állították. Ez az eredménye lett a szemlének, és amint itt meg van jegyezve, az eszközölt kísérletek folyamán constatáltatott, hogy Scharf Móricz a pokróczon elhelyezkedett és a hullát helyettesítő Devecseri hírlapírótól távolabb, két oldalt felállított és a gyilkosságnál Scharf Móricz szerint közreműködött saktereket és egyéb vádlottakat helyettesítő egyéneket vagy éppen nem, vagy csak homályosan látta, úgy hogy azokat megnevezni nem volt képes; a megölt leány vérének cserépbe öntését utánzó incentrozott jelenetet pedig éppen nem észlelte. Elnök: Holdanként és kik által vétetett fel ezen szemle ? Előadó: Felvétetett a törvényszék által a helyszínen, Eszláron július 17-én. A bíróság részéről jelen voltak Korniss elnök, Russu, Fehér Barna szavazó birák és Simon viktor jegyző, továbbá Szeyffert Ede főügyészi helyettes. Elnök: Szóval a teljes törvényszék. Előadó : Scharf Móricz életkorára nézve ez adatok biztos támpontot nem szolgáltatnak, mert az illető anyakönyvvezettő jelentése szerint az erre vonatkozó anyakönyvek 1875-ben megégtek. Az apa hozzávetőleg 1868-ra teszi fia születését. De erre nézve ellentétesek a tanubizonyítások tanubizonyítással nem lehetett megállapítani többet, minthogy körülbelül 67—68-ban született. Az apa ugyan azt állítja, hogy ő 1867-ben nősült meg, a mivel kizárja azt, hogy a Móricz 1867 ben született legyen. Arra kell még kiterjeszkednem, hogy Scharf Móricz máj. 27-ig mint terhelt tekintetett a vizsgálatnál s mint ilyen volt egy ideig a fogházban. A fogházból azonban az ügyészség vezetője főügyészi rendeletre augusztus 23-án eltávolíttatott, s a közigazgatási hatóság vette gondozás alá. Az erre vonatkozó iratokból az tűnik ki, hogy kivételes helyzetét tekintették Scharf Móricznak és ezért a megyeháznál Henter várnagy gondjára bizták. Ily helyzetben volt nevezett tanú a tárgyalás során s ezen helyzetben tette vallomását. Az ügynek bővebb tisztázása végett azon levélről kell számot adnom, a melyet gáló biró Recsky által Both Menyhértnek dött. E szerint Recsky kapta kezébe a fiút is, azt Nyíregyházára kisérje és Both Menyhért ügyésznek adja át. Ő azonban a levelet nem adhatta át, mert megváltozott a helyzet s úgy emlékszik, hogy a levelet visszavitte. Elnök: E szerint ismerjük az egész ügynek, a vizsgálatnak úgy mint a végtárgyalásnak, menetét. Mielőtt azonban előadó úr a bizonyítékok csoportosítására térne át, negyedórára az ülést felfüggesztem. (Szünet.) Elnök (szünet után): Méltóztassék az előadást folytatni. Széll Farkas előadó: Scharf Móricz vallomásából kitűnik, hogy ő határozottan és szívósan megmarad azon állítása mellett, hogy Solymosi Eszter a tiszaeszlári zsinagógában 1882. ápril 1-jén délelőtt 11—12 óra közt megöletett. Most, minthogy a körözvény a leány elveszésére vonatkozólag a szolgabiró által kibocsáttatott, és annak eredménye nem lett, kétely nem merülhet föl aziránt, hogy a leány valóban eltűnt. Azonban, hogy Scharf Móricz előadása szerint a zsidótemplomnál követtetett-e el rajta büntetendő cselekmény, erre nézve foglalkoznunk kell azon bizonyítékokkal,melyek arra vonatkoznak, hogy a leányt az említett napon áprililsején, kik és hol látták, merre ment és vannak-e olyan adatok a tanúvallomásokban, melyek Scharf Móricz vallomását megerősítik, vagy azt meggyöngitik. Özv. Háry Andrásnénál volt szolgálatban Solymosi Eszter. Eszlár három részből áll: az egyik az Újfalu, a másik a Tótfalu, a harmadik az Ofalu. Ezeket nagy térség választja el, a tótfalvi résznek az Ofalu felé eső résznek legszélső házát képezi Scharf József egyházfi említett háza. (Az előadó itt felmutatja a Tisza-Eszlárról fölvett térképet és azon megmutatja a bróságnak Scharf József házát, a zsinagógát és Bátory Gáborné házát.) Bátory Gáborné végső ablakaiból reá lehet látni a zsinagóga előpitvarára. Az előpitvar ablakai a vizsgálat és a tárgyalás adatai szerint függönynyel nem voltak ellátva. Az ujfalusi részben lakik özv. Háry Andrásné, mellette harmadik szomszédja özv. Solymosi Jánosné, azonban a térképen nem lehet pontosan kimutatni, hogy melyik házban, mert ez megjelölve nincs. De a két ház közel van egymáshoz. Meg van állapítva az, hogy a ki Újfaluból Ófaluba akar menni, mint Eszter ment Kohlmayer boltjába, — annak Scharf József háza mellett el kell haladni, mert az it Scharf József lakása,illetőleg a zsinagóga közelében visz egy gyalogot, átvág a védgáton és úgy megy Ófaluba, és elvisz pedig Pap József malma mellett és a róm. kath. plébánia mellett. Itt még egy ház szerepel az iratokban, t. i. Lánczy Józsefnének háza szöglete, melyre a bizonyítási anyag felsorolásánál rátérek, de azt sem tudom kimutatni, mert a térképen Lánczy háza sincs megjelölve. Tehát fő figyelembe veendő az, hogy annak, aki gyalog Ófaluból Újfaluba megy vagy viszont, annak a tiszai védgát-töltésen keresztül kell mennie, és úgy jövet mint menet akár szekéren megy, akár gyalog, ismétlem, Scharf József egyházfi lakása mellett közvetlenül halad el és érinti a zsinagógát is. Elnök: A Tisza itt van, (mutatja a térképen). , Széll Farkas előadó: Igen, a Tisza közel van. Hári Andrásnénál 1882. évi márczius eleje óta szolgált Solymosi Eszter, azelőtt Pap Albertnél, később Olajos Bálintnál volt szolgálatban. Ezen Olajos Bálintnénál egy tehén taposott a lábára, mely körülményt már itt kiemelek, de ezen körülmény a még vizsgálhe f?.