Nemzet, 1883. december (2. évfolyam, 450-478. szám)

1883-12-03 / 452. szám

A 2. §-nál — mely a kiadásokról szól — H­e­­g­e­d­ü­s előadó részletezi azon törvényeket, melyek oly kiadásokat involválnak, a­melyek az 1883-dik költ­ségvetésben ma nincsenek. A­ Láng, Nikolics és S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter felszólalásai után elfogad­tatott nemkülönben a törvényjavaslat többi sza­kasza is. ........... Ezután Weck­er­le osztálytanácsos a múlt ülésben kilátásba helyezett részletes felvilágosítást adja a sószállítási árak iránt. Megjegyzi, hogy ez árak a só árát emelik s igy, mint Wahrmann megjegyezte, a fogyasztásra nyomasztólag hatnak. S­z a­p­á t­y gr. miniszter megígéri, hogy e tárgy­ban a közlekedési miniszterrel érintkezni fog. Ezután tárgyalás alá vétetett a pénzügymi­niszteri tárczának az utóbbi ülésben függőben maradt része. Hegedűs előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja az állami jószágok költségvetését, mely 1.458.235 frt kiadást és 3.750.000 frt bevételt mutat. Helfy megjegyzi, hogy miután évről-évre adunk el állami jószágokat, a kezelési költségeknek apadni kellene. Gr. S­z­a­p­á­r­y miniszter válaszolólag meg­jegyzi, hogy ez idő szerint éppen az eladás ad sok dol­got, idővel azonban be fog állani a kezelési költségek apadása. Erre az állami jószágigazgatóságok és számvevőségek kiadása 154.508 írttal válto­zatlanul elfogadtatott. Az állami jószágok költségvetésének tár­gyalásánál Hegedűs feltűnőnek tartja a biztosí­­­­tatlan bér­hátralékok nagy összegét. S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter megjegyzi, hogy a nem biztosított hátralékok nagy része régibb időből származik. Andrássy gr. onnan magyarázza a régibb hátralékok származását, hogy a bérlők kezdetben sokat, később pedig semmit sem fizettek. Ügyelni kell a szerződések megkötésé­nél, mert szerinte a bérlők legnagyobb részének dolga risk­a. S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter constatálja, hogy vannak 20—30 esztendős hátralékok, ezek azonban most már nem szaporodnak, mert a kincstár érdekei a jogügyigazgatóság által kellő elővigyázattal őriztet­nek. K­r­á­s­i­k helyesnek tartja a mostani pénzügyi kormány eljárását, hogy kis tagokban adja bérbe a jószágokat, ezáltal a bérletek behajtása is lehetőbbé válik, mert a régi hátralékok egyik oka a nagy tagok­ban kiadott bérletekből származik. Andrássy út. ajánlja, hogy a kormány a bérleti hátralékok behaj­tása körül szigorral járjon el. Ezek után az állami jószágok tiszta jövedelme 2.291.365 írttal változatlanul elfogadtatik. Megsza­­vaztatik továbbá a bányaigazgatóságok és szám­vevőségek 180.943 forint kiadása és 55.294 forint bevétele. A fémbányászat és opálbánya czímnél And­rássy gr. elismeri, hogy a fémbányákat feladni nem lehet, de azt is tudja, hogy azoknak állami kezelése nagyon drága, hogy az átlag egy millió forintba kerül. Éppen ezért szerinte a­hol lehet, el kellene adni a fémbányákat is, mint az államjószágokat. Ez által a kincstár is több hasznot húz s ez nemzetgazdaságilag is előnyösebb leend. Zsigmondy szerint a fém­bányák eladása a fémbányászat absolut tönkretétele volna. Az állam a 17. században épp akkor vette a fémbányákat birtokába, mikor azokat egyesek már csak kárral művelhették. A jelen baj oka az, hogy a bányák a 7 éves háború idején kizsákmányoltattak, a nélkül, hogy beruházások történtek volna. Ellene van a fémbányák eladásának. ■— Láng óhajtja, hogy a fémbányák jövedelmezőségének emelése czéljából minden lehető megtétessék. — András­­s­y gróf az olyan nagy bányákat, mint pl. a sel­­meczi, nem kifogásolja, de a kisebbek eladását czél­­szerűnek tartja. S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter megjegy­zi, hogy a bányaügyet nem csupán a budget, de köz­­gazdasági szempontból is kell tárgyalni. A szakbi­zottság véleményét kérte ki, azt fogadta el a költség­­vetés alapjául, és ez alapon ajánlja azt elfogadásra. Helfy nem osztja Zsigmondy nézetét, hogy a fémbányák magán kezekben tönkre mennének, de Andrássy gróffal sincs teljesen egy véleményen, mert tudja — és példát hoz fel reá, — hogy a magán­­vállalkozó csakugyan nem tartja szem előtt a bánya vidékének érdekeit. Ellene van tehát annak, hogy a bányák most eladassanak. Erre a bizottság a fémbányászat és opálbánya 3.460.874 frt kiadását és 3.276.742 frt bevételét változatlanul elfogadja. A fémkohászat költségvetése tárgyalásá­nál Hegedűs kérdést intéz a faárak emelkedése iránt. Splényi mint tanácsos megjegyzi, hogy a földmivelési miniszter csakugyan emeli a fa árát. Zsigmondy felemlít egy anomáliát, mely szerint egy állami gyár tönkre ment azért, mert drá­gán kellett fizetni a földmivelési tárczának a fát, mely fa különben értéktelen volna. A kérdéshez hozzászólnak még Lukács, Andr­ássy gr. s végül miután Szapáry gr. mi­niszter figyelmeztette a bizottságot, hogy erről alább, a vasműveknél lehet szó, a fenti czimen előirányzott 4.127,565 frt bevétel és ugyanennyi kiadás megsza­vaztatott. A pénzverde és pénzbeváltásra elő­irányzott 4 933,662 frt kiadás és 4­ 933,572 forint bevétel Helfy felszólalása után megszavaztatott. A vasművek czimén előirányzott 4.554,650 frt kiadás és 4.875,935 frt bevétel tárgyalásánál He­gedűs előadó az előirányzatot túlvérmesnek találja, és ezért részletes felvilágosítást kér.­­ Kerpely mint tanácsos, számszerint kimutatja, hogy a vajda­hunyadi üzlet jövőre jóval többet fog hozni mint ed­dig, így a brezovai s más vasművek is, melyeknek működésében és jövedelmezőségében nagy előhala­­dást constatált. A Zsigmondy által említett rhoniczi vasgyár nem azért szüntettetett meg, mivel a fát drá­gán adná a földmivelési tárcza, hanem azért, mert a fa a gyár vidékén egészen letaroltatott, s igy azt messze földről drágán kellett beszerezni. — Helly kérdezé, hogy helyes-e az, hogy a sínek gyártása Rho­­niczon megszüntettetett. Kerpely min. tanácsos válaszolja, hogy helyes volt és igazolja ezt. — Andrássy gr. kéri a kormányt, hogy a vasmüvek­nél ügyeljen azok helyes bázisára. Ez nemcsak a a vaskő, hanem a tüzelő szer és a munkás. Óva inti a kormányt, hogy ne terjeszkedjék ok nélkül működé­sében. A bizottság az előirányzatot változatlanul elfo­gadta. Nemkülönben változatlanul megszavaztattak a zsilvölgyi kőszén­bánya 22624 frt kiadási és 35153 frt bevételi előirányzata, a sótermelés czí­mén előirányzott 1.100.024 frt kiadás és ugyanannyi bevétel, a felhagyott bányaművek és a bá­nyászat körüli, egyházi és jótékony czélokra előirányzott 55.888 frt kiadás és 2.420 frt bevétel. Az állami nyomda 532.768 frt kiadási és 683.000 frt bevételi előirányzatának tárgyalásánál Hegedűs indítványozza, hogy a bevétel, tekintet­tel az 1882-iki zár­szám­­adásokra, 750.000 írtra emel­tessék. Helfy a 280.000 frt áru papirosra, melyet a nyomda felemészt, kevésnek tartja a nyomda bevé­telét. A nyomtatás és gyártmányok kidolgozásánál szükséges anyagoknak árát 150.000 írttal soknak tartja. Hegedűs előadó szerint a 280.000 frt áru papirosból */B rész az értékpapírokra esik. Wahr­­m­ann arányosnak tartja a papiros árát. Kra­­­itz kérdi, hogy az államnyomda részt fog-e venni az orsz. kiállításon, a­mire azon választ kapja, hogy ez a rendkívüli kiadásoknál fog tárgyaltatni. Erre a bizottság az állami nyomda czímén elő­irányzott kiadást változatlanul — a bevételt pedig 700000 frttal fogadta el. Az állami épü­l­etek költségvetése 10.346 frt kiadás és 3.275 frt bevétellel és a budapesti állami hidak költségvetése 190.889 frt kiadás és 753.147 frt bevétel,tehát 562.258 frt tiszta be­vétellel fogadtatott el. Helfy a bpesti hidak személyi forgalmára nézve kérdi, nem lehetne-e megszüntetni a vámot , mely 35000 frtra rúg. Hegedűs forgalmi szem­pontból inkább a teherszállítást óhajtaná megszün­tetni. Wahrmann a teherforgalomnál a 21 kv. díjat 20-ra szeretné leszállítani. Ezután az állami vasutak, állami gépgyár, diósgyőri vas- és aczélgyár és barnaszénbánya tiszta jövedelmére előirányzott 10,944,350 frt, az ingó állami va­gyon czimén előirányzott 35,666 frt bevétel, a k­ü­­­lönféle kiadások czimén 139 640 frt, a kü­lönféle bevételek czimén 815.673 frt és a nyugdíjak czimén előirányzott 2.050.000 frt kia­dás­t változatlanul megszavaztattak. Az átmeneti kiadások költségvetésé­nek tárgyalásánál, és pedig az országos d­o­­hánykiállításnál Wahrmann 20,000 frt kiadást soknak tart. Weckerle oszt. tanácsos megjegyzi, hogy egy külön dohány-pavillon fog épít­tetni, e pavilion később el fog adathatni s igy ez ösz­­szeg részben megkerül. Egészben az országos kiállí­tásra a pénzügyminisztérium most takarékosságból kevesebbet szán, mint a bécsi kiállításra adott.­­ Ezután az összeg Helfy, Hegedűs és Éles hozzászólásaik után megszavaztatott és igy az átme­neti kiadásokra 725,690 frt előirányzat változatla­nul elfogadtatott. A beruházások czimnél Helfy most sem érti, hogy a földadóosztályozási költségek hogy jut­nak a beruházások közé. Szapáry gr. miniszter megjegyzi, hogy azok már 10 éve ott vannak. E költ­ségek megtéríttetnek az adókból. Erre a beruházások czimén 7.633,064 főt megszavaztatik. A gölniczvölgyi vasút segélyezésére előirányzott 200.000 forintnál S­z­a­p­á­r­y dr. miniszter indokolja, hogy ezen iparvasúti vállalatnak létrehozása közgaz­dasági követelmény volt. Az átmeneti bevételek összege 13 mil­lió 340,090 írttal változatlanul elfogadtatott. Ezzel a pénzügyminisztérium költség­­vetésének tárgyalása befejeztetett. Hátra van még a határőrvidék költség­­vetése. A bizottság, tekintettel arra, hogy a bántól ennek részletes ismeretét kívánni nem­­lehet, Sza­páry gr. miniszter indítványára elhatározta, hogy a határőrvidékre nézve egyelőre az 1883-iki költségve­tés vétessék alapul, így az 1884. évi állami költségvetés tárgyalása teljesen befejeztetvén, a jelentés szövegezése és hite­lesítése végett szerdán, délután 6 órakor ülés fog tar­tatni. Ezzel az ülés délután 2 órakor véget ért. iki "Cr­öpöli id. Bécs, decz. 1. (Eredeti tudósítás.) (A czár levele Vilmos császárhoz. A bé­keeszme győzelme Oroszországban és Francziaországban. Egyptom és a ha­talmak.) A napnak eseménye mindenesetre Vil­mos császár nyilatkozata a német képviselőház el­nöksége előtt. Ha oly uralkodó, mint a német csá­szár, a béke zavartalan biztonságáról beszél, ennek mindig magában is a legnagyobb súlya lesz. De a Vilmos császár által felhozott tények olyanok, hogy a legnagyobb kételkedőt is elnémítanák. A czár saját­kezű levele, melyben biztosítja nagybátyját, hogy Oroszország politikája kizárólag a békére, és legtá­volabbról sincs sem Németország, sem Ausztria-Ma­­gyarorszá­g, sem a kettő közti viszony ellen irányítva, s ez a levél valóban első rendű politikai esemény. Vilmos császár nyilatkozatai szerint e levél tartalmát erősítette meg úgy a császár, valamint Bismarck her­­czeg előtt berlini és friedrichsruhei tartózkodása al­kalmával az orosz külpolitika vezetője, G­i­e­r­s is. Mindazok, a­kiknek alkalmuk volt III. Sándor czárral közelebbről érintkezhetni, mindig állították volt, hogy a czár hajlamai határozottan békések, Giers úr pedig Oroszországban mindenkor a békepárt legkiválóbb képviselőjeképp volt ismerve. A hivatalos Oroszország békés és lejális szán­dékain nem is kételkedtek tehát soha sem Bécs­­ben, sem Berlinben. Az aggodalom csak abból állhatott, hogy a pánszláv propagandának, mely az utóbbi időkben lázas tevékenységet fejtett ki úgy az orosz sajtóban, mint egyebütt is, oly izgalmat sikerül előidézni, mely a vezető körök békés szándé­kait az orosz közhangulat felbujtogatása által keresz­tül töri. A czár levele és Giers nyilatkozatai azonban azt bizonyítják, hogy mindketten nemcsak békés szándékokkal vannak eltelve, de hogy a czár el van határozva tekintélyének egész súlyával szembe is szállani ama végzetes izgatással. Ez a tekintély pedig szerencsére még mindig sokkal nagyobb, mint az izgatóké. A czár ezen eltökélése mellett bizonyítanak Miljutin volt hadügyminiszterhez intézett azon szavai is, hogy most, miután a hadsereg reorganisa­­tiója be van fejezve, az orosz kormány egész odaadás­sal a béke műveinek szentelheti tevékenységét. A czásznak erélyes fellépése már eddig is csillapítólag hatott az orosz sajtóra. Kívánatos, hogy ez az üdvös hatás tartós legyen, de épp oly kívánatos természetesen az is, hogy az orosz sajtó a mi közlönyeink által se provocáltassék. A czár levele V­i­­­m­o­s császárhoz bizonyára Francziaországban sem fogja eltéveszteni ha­tását és ott is támogatni fogja a békeeszme győzel­mét. Mindenesetre örömmel constatálhatja Franczia­­ország minden barátja, hogy a franczia sajtó — e teljesen szabad sajtó — egyik része már ma felve­szi a küzdelmet azon chauvinista revanche-izgatás el­len, mely Francziaországot a mai helyzetben csak végromlásába dönthetné. A szudán­i próféta győzelmes előhaladásával szemben a legkülönfélébb híreket közüik némely la­pok az európai hatalmak magatartásáról. Azon hírre, hogy a khalifa külön megbízottat küldött a prófétához, egyik bécsi lap azt a tervet tulajdonítja Bismarck her­­czegnek, hogy Abdul Hamid és Mohammet Ahmed el Mahádi egyesített erejével akarja kivezetni az angolokat Egyptomból. Mások szerint Olaszország kapna európai mandátumot a rend­nek helyreállítására. Ismét mások azt tudják, hogy a hatalmak megegyeztek, hogy Angliát nem fogják ab­ban gátolni, hogy egyptomi positióját megerősítse, mert a panszsamita mozgalomtól minden hatalom, sőt maga a szultán is félti érdekeit. Mindebből egy szó sem igaz, mert az egyptomi ügyekben újab­ban a hatalmak egyátalán semmiféle tárgyalásokat nem folytattak. Azt azonban lehet feltételezni, hogy mikor a hatalmak eddig is meglehetősen szabad kezet adtak Angliának Egyiptomban, Anglia actióját a je­len pillanatban gátolni nem fogják. Anglia által mégis jobban meg lesznek védelmezve az európai érdekek Egyiptomban, mint a próféta fegyverei által. Páris, nov. 29. (A »Temps« Magyaror­szágról.) Heim Alfréd, a »Temps«-nak Budapes­ten járt munkatársa, folytatja a magyar politikai vi­szonyok ismertetését. Ezúttal is főleg a szélsőbaloldal politikáját fejtegeti és főleg a külpolitikáról szól. Arról elmélkedik különösen, hogy az osztrák-magyar monarchia felbomlása esetén milyen lesz a magyarok politikája és arra utal, hogy mikor a német tartomá­ny­ok a Hohenzollern birodalom ellenállhatatlan vonz­erejének engedelmeskedni fognak, a szláv tartományok pedig oly sorsra jutnak, a­mely ma még rejtély, Ma­gyarország hű fog maradni a Habsburg-dynastiához, mert a monarchiában a magyar az egyetlen faj, melyet semmiféle rokonság sem vonz kifelé. Heim­er megjegyzi, hogy mindez ma csak áb­rándozás, és ma a magyar nép érzelme kettőben ösz­­pontosul. Az egyik az, hogy Magyarország nem fe­ledte el az Ausztriától szenvedett évszázados elnyo­matást. A második az, hogy a nemzet nem bocsátotta meg az 1849-iki orosz inváziót,és Oroszország felől fenyegetve érzi magát. A czikk így végződik: »Magyarország, bármit gondolnak is róla fiai, nem elég erős arra, hogy egy­maga megvédje magát az orosz colossus ellen. Ausz­tria létezése ez idő szerint legjobban védi a panslavis­­mus veszélye ellen. De azon a napon, melyen az osztrák agglomeratio dislocatiója felbontja e házasságot, melynek megkötésére a történeti kényszer és a­­politi­kai convenientia kényszerítette, a magára maradt Ma­gyarország kénytelen lesz a német hatalomra támasz­kodni, hogy ellentállhasson a szláv áradatnak, mely keletről és északról környezi. A mai Európa po­litikai configuratiójának ez a következménye még nem jelentkezett ellenállhatatlan szigorral minden magyar ember lelke előtt, de elkerülhetetlen és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, ha nem akarjuk magunkat illusiókba ringatni! Páris, decz. 1. (Leon Say b­eszéde.)§Leon Say a senatus bal centrumának elnökévé választatván ez állását valóságos programmbeszéddel foglalta el. A kiváló államférfiú beszéde ekkép hangzik: »Kedves collegáim ! Mélyen meghat az a tiszte­let, melyet tanúsítanak irányomban, midőn meghív­nak ez állásra, a melyet kedves és kitűnő barátunk Waddington csak az imént hagyott el. Waddington úr elhagyta azt, hogy külföldön egy nagykövet kiváló functióit teljesítse; mi bizalommal kisérjük őt a tá­volból s tudjuk, hogy az országnak szolgálatokat téve, becsületet szerez csoportunknak is. Midőn önök az elnökségre meghívtak, nézetem szerint, foly­tatni kívánták ama traditiókat, melyek az új bal­centrumot , a senatus bal centrumát összekötik régi bal centrumával a nemzetgyűlésnek, a­mely­nek szerencsés voltam elnöke lehetni. A nemzet­gyűlés balcentruma mindvégig hű maradt Thiers úr politikájához, a­mely a köztársaságot a bizalom és eszély alapjára kívánta fektetni, a conservatív érde­keknek jogos kielégítést nyújtva. Ez eszély­­ politika mindenkor a mi politikánk maradt, úgy a senatusban, mint a nemzetgyűlésben. Mi nem akarjuk a szenvedély politikáját űzni, mert a szen­vedély politikája csakis a köztársaság ellenségeinek és legesztelenebb barátainak politikája lehet, azon barátaié, a­kik épp oly veszedelmesek, mint ellenségei. Belügyeinkre nézve más politikánk nem lehet, mint az, a­melyet a miniszterelnök Havreben kifejtett. De mint az eszély politikusai, többet kívánunk a puszta szavaknál ; cselekedeteket akarunk, azt akarjuk, — régi szóval élve — hogy a havre-i programm meg­valósulást nyerjen. Politikánk kifelé — épp úgy, mint a belügyi — a reflexió és hidegvérű­ség politikája, politikai gyöngeség, de egyúttal elhamarkodás nél­kül. A kormány mindenkor készen fog találni ben­nünket, hogy egyesülve vele intézkedéseket tegyünk, melyeket hadseregünk és lobogónk méltósága és biz­tonsága megkövetel mindenütt, hol azok koc­káz­­tatva vannak. De annyiban nyugalommal fogjuk azt­ tenni, a­mennyiben cselekedeteinket nem egy hamis becsületkérdés szerint irányítjuk s a­mennyiben nem ismerünk egyéb érdekeket, mint az ország általános érdekeit.« Páris, decz. 1. (A tonkingi kérdés). A kamara mai ülésén Renault bemutatta a ton­kingi hitel tárgyalására kiküldött bizottság jelentését, mely sok érdekes részletet tartalmaz. A kamara nagy figyelemmel is hallgatta. Renault utalt arra, hogy a katonai operatio Tonkingban kezdetben a tengeri rablók által megzavart közbiztonság helyre­állítására valamint az 1874-iki szerződés helyreállítá­sára látszott irányulni; később a viszonyok szüksé­gessé tették, hogy a franc­ia csapatok létszáma Ton­kingban fölemeltessék. A franczia actio czélja azon­ban nem szenvedett változást, csak kibővítést. A viszo­nyok természete erélyesebb eszközökhöz késztette nyúlni Francziaországot. China beavatko­zása a fekete zászlósok háta mögött új helyzetet teremtett. Francziaország most kénytelen 8000 em­berből álló hadtestet és 32 hadi­ha­jót küldeni Tonkingba. E czélra a kor­mány 9 milliónyi hitelt kér. A bizottság kívánta az összes okmányok előterjesztését, a­mi meg is tör­tént, de a fölvilágosítások Francziaország külügyi helyzetére nézve a kormány és a kamara közt tárgyalandók. Nehézségek nem forognak fönn. China valószínűleg nem fog interveniálni. A tonkingi ügy elégtelen eszközökkel indíttatott meg; a Gambetta­­kormánynak igaza volt, midőn 1882. febr. havában az expeditiót egy gyarmati hadsereg alakításáig elha­lasztotta. Renault azután vázolja a kérdés történeti fejlődését s kifogásolja, hogy nem jártak el nagyobb erélylyel ez ügyben. Most az a fődolog, hogy kielégítő egyezség jöjjön létre, hogy a viszály kikerültessék. Francziaország ily módon bátorság és okosság által meg fogja akadályozni a kereskedelmi érdekeire nézve annyira aggasztó összeütközést. Courbet ten­gernagy teljhatalommal van fölruházva, hogy vezet­hesse a katonai actiót s habár a bizottságnak nincsen értesülése a hite-i eseményekről, mégis tudja hogy a dol­­gok jelen állása nem zárja ki az egyez­ség­e­t, a­mely sok oknál fogva kívánatos. Addig is, míg a tárgyalások befejeztetnek, lehetetlen cserbe hagyni a távolban kitűzött nemzeti lobogót. Ha új kiadások válnak szükségesekké, azok bizonyára nem fognak megtörténni a képviselő testületek hozzájáru­lása nélkül. A kilencz millióval fedezhetni az 1884. január haváig felmerülő kiadásokat, a­mennyiben t. i. a vállalat viszonyai nem változnak, mindazonáltal ha a haderő szaposítása válna szükségessé, a Tonkingba küldött anyagot ujjal kell fölváltani. A hadügyminisz­ter és a tengerészeti miniszter már most gondoskod­nak a parlament által engedélyezett erősítések elküldéséről.­­ A jelentés azzal az indítványnyal végződik, hogy a kivánt 9 milliót szavazza meg a ház. A kamara a jelentés fölött való tárgyalást pén­tekre tűzte ki. — A sárga könyv szerdán fog meg­jelenni. London, decz. 1. (A legújabb bonyoda-­­­o­m). Dr. R o­l­­­f s Gerhard, az ismert utazó, Lon­donba a »brit és a külföldi rabszolga ellenes társa­ság« titkárához következő érdekes levelet intézte. Berlin nov. 24. Van szerencsém tudomására hozni, hogy dr. Stecker, a ki 1880. és 1881-ben Abessiniá­­ban tett utamban úti tárnám volt, ide érkezett s János abessinai királytól leveleket hozott, melyek a német császárnak, az angol királynőnek és a franczia kormánynak szólnak. Stecker úr beszéli, hogy ismeri e levelek tartalmát s hogy azok utolsó intésül szol­gálnak Európának, hogy kössön békét közte és Egyp­tom közt. Ez intésekhez fenyegetések járulnak. Úgy látszik számos király e fenyegetéseket kezdi megva­lósítani mert a tegnapi lapok jelentik, hogy Ras Alonba abessinai tábornok leereszkedett Abes­­sinia hegyéről s Massanak közvetlen közelében mintegy hatvan basi-bozukot dara­bokra vagdosott. Talán a suakimi támadás indította erre az abessiniai uralkodót. Mindazáltal nem hiszem, hogy keresztyén létére szö­vetséget kötne a Mahdi­ val. De hát miért nem lehet véget szakítani az Egyptom és Abessinia közt fön­­forgó ügynek? Hicks pasa veresége után két ellenség van délen. Abessiniával rég békét lehetett volna kötni s nagyon jó lábon lehetett volna élni vele, de hát kelet módjára hagyták a dolgot folyni s azt mon­dogatták egyre: Bakra an sha Allah! S még beszél­nek az angol csapatoknak Egyptomból való vissza­vonásáról. Mihelyt Anglia visszavonja Egyptomból csapatait, a khedive huszonnégy óráig sem fog ott uralkodhatni; az uralkodó a Mahdi lesz s akkor M­adieu civilisatió. London, nov. 30. (Az angol közvetítés.) A »Morning Post1« jelenti: A »Republique Frangaise ismételten dementálja azon hírt,“a­mely szerint a fran­­czia-chinai viszályban az angol közvetítés substrátu­­mát képezte volna a londoni és párisi kabinetek közt folyt tárgyalásoknak. A franczia opportunista lap ál­lítása daczára is azon helyzetben vagyunk, hogy kö­zölhetjük, mikép az a gondolat, hogy Anglia jó szol­gálatai közvetítéssé változzanak, igenis tárgyaltatott Ferry úr azonban előnyösebbnek tartotta elhalasztani a végleges választ, abban a reményben, hogy Sontay és Bac-Ninh bevétele a kész tények alapján lehetségessé teszi az egyezséget. A franczia kabinet azonban nem várhatja, hogy Anglia azon politikára nézve, melyet érdekei Chinában előírnak, akkorra halasztgassa elha­­tárzását, a­midőn az ellenségeskedések kitörése már minden intervenciót sikertelenné tesz. Nem okozhat hát meglepetést, ha közöljük, hogy Lord Granville e tárgyban táviratot intézett Lord Lyons nagykövet­hez. Miként értesülünk e lépésre Anglia a pétervári, berlini és washingtoni kormánynyal folytatott esz­mecsere után határozta el magát. Táviratok. Belgrád, decz. 2. Milán király tegnap búcsú­­kihallgatáson fogadta Miatovics volt minisztert, ki ma reggel Baziáson keresztül egyenesen Velen­­czébe utazott. Belgrád, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelen­tése : Irányzatos koholmánynak nyilváníttat­nak a hírlapok azon közleményei, mintha a kerületekben újból zavargások törtek volna ki. Az egész országban a legteljesebb nyuga­lom uralkodik. Belgrádba naponkint üdvözlő táviratok érkeznek az ország minden ré­széből. Belgrád, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelentése: Garaschanin, újonnan kinevezett bécsi szerb kö­vet tartalékos alezredessé neveztetett ki. London, decz. 2. Mint az »Observer«-nek Kairóból jelentik, Darfur tartományban föl­kelés tört ki. A kormányzó megsebesült. Hir szerint Kassala környékén a beduin törzsek szintén föllázadtak. Kairó, decz. 2. A khedive táviratot ka­pott, mely szerint két Chartumba érkezett személy megerősíti Hicks­basa vereségének hírét. A mahdi a zsákmányul ejtett ágyuk, fegyverek, sok élelmi­szer és tevékkel El- Obeidbe tért vissza. Az angol csapatok két napig tartott kemény ütközet után teljesen megsemmisíttettek. A mahdi egy foglyot sem vitt magával. London, decz. 2. Hartington marquis teg­nap Aeeringtonban beszédet tartott választói előtt, melyben kiemelte, hogy Angolország és Francziaor­szág között zavartalan egyetértés uralkodik. Anglia az európai hatalmak egyikével sem kötött külön szö­vetséget. Angolország viszonya Németországhoz a leg­­szívélyesebb. Németország csak rövid idő előtt is kész­ségét nyilvánítá az angol kormánynak, hogy szükség esetén Chinában a német és angol alattvalókat közö­sen védelmezzék. London, dec. 1. Az O’D­onnel elleni per este véget ért. A törvényszék O’D­o­n­n­e­ll Carey meggyilkoltatásában vétkesnek ta­lálván, halálra ítélte. Madrid, decz. 1. A tegnapi udvari bálon a ki­rály porosz dzsidás egyenruhában és a német trón­örökös pomerániai vértes egyenruhában jelent meg. A trónörökös Christina királynét vezette karján, ki világoskék öltözéket viselt, a király pedig Izabella királynét. Ezután következtek : az infánsnők, az ud­vari kiséret és a fejedelmi személyek katonai kísérete. A táncz négyessel nyittatott meg, melyben nyolcz pár vett részt; a trónörökös Krisztina királynéval és a király Izabella királynéval tánczolt. Az ünnepély reg­gel 3 órakor ért véget.­­ A király a német trónörö­kösnek a Sz.­Ferdinánd katonai rend nagyszalagját adományozta, melyet a trónörökös már a tegnapi ud­vari bálon is viselt. Hamburg, decz. 2. A »Flora« nevű angol gő­zös ma reggel Hullba elindulván, Finkenwerder közelében az »Ottar« nevű svéd hajóval összeütkö­zött, mire ez utóbbin tűz támadt. Az »Ottar« haj­ó elsülyedt; legénysége a »Flora« által megmente­tett. — Ma két más gőzös is összeütközött egy ham­burgi hajóval az Elbe folyón, mind a három jármű sérülten tért vissza. Zágráb, decz. 2. (E r e d e t i távirat.) Holnap délelőtt 11 órakor lesz a horvát szabadelvű párt érte­kezlete, határozatot hozott a párt által jövőben kö­vetendő állásfoglalásra vonatkozólag, a megváltozott új helyzettel szemben. Valószínűleg e határozat úgy fog hangzani, hogy a párt az új osztályfőnök kine­­veztetéséig várakozó magatartást fog tanúsítani. Kecskemét, decz. 2. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) [5 órakor d. u.] A képviselőválasztás erős küzdelmek között folyik, eddig Vámos Béla kor­mán­y­­párti jelölt 287, V­a­d­n­ai Andor antisemita párti 269 és Halász Géza függetlenségi párti 147 sza­vazatot kapott. Kecskemét, decz. 2. (Eredeti távirat.) [7 órakor este.] A képviselőválasztás lefolyt. Vámos Béla kormánypárti jelölt 353, Vadnai An­dor antisemita párti 335 és H­a­­­á­s­z Géza függet­lenségi párti 158 szavazatot kapott. A két előbb em­lített között új választás lesz. Kecskemét, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelentése: A ma végbement felső-kerületi képviselőválasztásnál Vámos Béla kormánypárti 357, Vadnay Andor antisemita párti 339 és Halász Géza függetlenségi párti képviselőjelölt 160 szavazatot ny­it. E szerint absolut többség nem jövén létre, a kormánypárti és az antisemita jelölt között pótválasztás lesz. Marosvásárhely, decz. 2. Maros-Torda megye törvényhatósági bizottsági tagjai tegnap este a tiszt­­újítás érdekében külön pártértekezleteket tartottak. Az értekezletek eredményeit összegezve, a központi tisztség változatlanul marad. Szolgabirákká Dósa Elek, Nagy Károly, Körösi Albert és Kö­rösi József jelenlegi szolgabirák Marosvásárhely, Szászrégen és Magyarrégen székhelyekkel jelöltet­tek ki. A nyárasd-szeredai járásban előreláthatólag kemény küzdelem lesz Winkler szolgabiró és Z­­­­­a­c­h­y segédszolgabiró között. Szabadka, decz. 2. A budapest-zimonyi vasút újvidék-zimonyi vonalának holnap kezdődő műtan­rendőri bejárásához ma este a bizottsági tagok Tol­­nay Lajos igazgató vezetése alatt ide érkeztek. A bi­zottság tagjai közt vannak R­á­t­h Péter felügyelő, Görgey főmérnök, S­z­a­l­a­y min. tanácsos, az építési fővállal­at részéről M­e­r­c­i­e­r Gusztáv, Schwarz Ármin, Stromsky mérnök és dr. S­z­i­v­á­k Imre ügyvéd. A bizottság rövid tartózko­dás után külön vonattal továbbutazott Újvidékre, hol holnap reggel 9 órakor kezdetét veszi a vonal be­járása. Közgazdasági táviratok. Pétervár, decz. 2. A hivatalos lap czári rende­letet tesz közzé, 50 millió arany rubel névleges értékű, törlesztés alá nem eső állami járadék kibocsátása iránt, mely a birodalmi banknak járó 50 millió ru­be­­ és vasútépítési költségek fedezésére fog for­­díttatni. Pétervár, decz. 2. A czári ukáz főpontjai a következők: A járadékkötvények 125, 500, 1000, továbbá ezen összegek tízszeresére úgy mint 1250, 5000 és 10.000 aranyrubelre kiállított kötvényekben fognak kibocsáttatni. Az aranyegység következőleg állapít­­tatik meg: 125 aranyrubel egyenlő 410 német biro­dalmi márka, egyenlő 500 frank, egyenlő 240 hol­landi értékű forint és egyenlő 20 font sterling érté­kével. A kamat 6 százalékban állapíttatván meg, an­nak kifizetése félévenkint és pedig 1884. június 1 től és deczember 1-től kezdve fog történni. A kormány föntartja maga számára azon jogot, hogy a névleges tőke kifizetése mellett a járadékkötvényeket visszavá­sárolja, de csak tíz év után a járadék kibocsátásának időpontjától számítva. A birodalmi bank közzé teszi, hogy az idézett czári rendelet alapján meghatalmazást kapott a pénz­ügyminisztertől, hogy a kibocsátandó aranyjáradékot nem alább 98/1­0-nyi áron eladhassa. Ennélfogva a birodalmi bank főintézetében, annak moszkvai, rigai, kiewi, odessai és más fiókjaiban és a lengyel bankban az aranyjáradék eladását 1883 november 22-én meg­kezdik és decz. 5-én berekesztik. A hirdetmény továbbá kiemeli, hogy a járadék­vásárlók a vételárat a következő időszakokban tar­toznak befizetni: mindjárt a vétel bejelentésénél 10°/0-ot, 1884. évi január 14-én 15°/0-ot, február 14-én 15°/0 ot, márczius 14-én 15°/0-ot, ápril 14-én 20°/0-ot és május 14-én 23°/0-ot. A teljes vételárnak időelőtti befizetése szintén elfogadtatik, és ez esetben évi 6°/0 megtéríttetik. Papírrubelekkel történendő befizetések esetén a papír- és érczrubel közti értékkülönbözet­et a birodalmi bank állapítja meg. Folyó év november 22. és 25-ke közt eszközlendő vásárlásoknál a­z érczrubel értéke: 164 papír­képeket tesz ki. A kamatok Orosz­országban aranyban vagy az árkülönbözet hozzászá­­mításával papírrubelekben, Berlinben német biro­dalmi márkában, Párisban frankban, Amsterdamban hollandi értékű forintban és Londonban sterlingben fognak fizettetni. Értéktőzsde, Frankfurt, decz. 2. (Vasárn. forg.) Az irányzat : szilárd Jegyzéseink : 4'2°/o papirjáradék 66.66. 4-2°/o ezüst-jára­dék 66 81. 6°/o magyar arany-járadék 102.—. 5°/o magyar papir-járadék 71 .­I.. Osztrák-magyar bank-részv. 704.50. Ká­roly Lajos vasut-részv. 240.75. Erzs. nyug. vasut-részv. 189 37. Tiszavidéki vasút elsőbbségi kötv. 85.81. 4­ l.a.0 földhitelzá­loglevél —.—. Magyar hitelrészvény —.—. Magyar országos bank-részvény —.—. 5°/o-os osztrák papir-járadék —. —. 4°/o-os osztrák arany-járadék 83.31, 4%-os magyar arany­járadék 73.38. Osztrák hitel-részvény 288.50. Osztrák állam­­vasut-részvények 264.- . Déli vasut-részvény 118.87. Magyar galicziai vasut-részv. 133.75. Bécsi váltóár 168.75. Magyar lesz. és váltóh. részv. —.—. Magyar jelzálog h­itel­-rész­­vény —.—. London, decz. 2. (Zárlati árfolyam.) 6 szá­zalékos magyar aranyjáradék 102 .’/«• 4 százalékos osztrák aranyjáradék 82 — . Angol consolok 102.01. 20 frankos arany —.—. Amerikai —.—. Olasz járadék —.—. Papirjáradék —.—. 4 százalékos magyar aranyjáradék 74.—. 4­2 százalékos osztrák ezüstjáradék 67.—. Bécsi váltóár —.—. Ezüst 50.09. Magyar kincstári utalvány —.—. Helyi kamatláb 3.— száza­lék. Bankbevitel —.— font sterling. Bankkivitel —.— font sterling. Nyugodt. Árutőzsde. Páris, decz. 2. (Terménytőzsde.) Búza: fo­lyó hóra 24.90, januáris 25.10, négy első hóra 25­75. már­­cziustól négy hóra 26.25. — Liszt: folyó hóra 54.50, januárra 54.90, négy első hóra 55.60, márcziustól négy hóra 56.60. — Olaj : folyó hóra 77.25, januárra 77.50,négy első hóra 78.—, májustól négy hóra —.— Szesz: folyó hóra 47.50, januárra 47.75, négy első hóra 48.50, n­ájustól négy hóra —.—. — Búza csendes, liszt tartva, olaj nyugodt, szesz csendes. New-York, decz. 2. Petroleum helyben átvéve 87/g, Philadelphiában átvéve 8.1/4, liszt 390, szalonna —.—, vörös őszi búza helyben 112—, novemberre HO.8/*, deczemberre 1127/e, januárra 115.— im­­perialquarterenként. — Szállítási dij imperial-quar­­terenként Észak-Amerikából az angol kikötőkbe és az ezekkel egy magasságban fekvő egyéb szárazföldi kikötőkbe .—. Zzír Wilcox jegyzése —.—. Fair­banks jegyzése —.—. Tengeri Gyapotbeho­zatal —.—.

Next