Nemzet, 1883. december (2. évfolyam, 450-478. szám)
1883-12-03 / 452. szám
A 2. §-nál — mely a kiadásokról szól — Hegedüs előadó részletezi azon törvényeket, melyek oly kiadásokat involválnak, amelyek az 1883-dik költségvetésben ma nincsenek. A Láng, Nikolics és Szapáry gr. miniszter felszólalásai után elfogadtatott nemkülönben a törvényjavaslat többi szakasza is. ........... Ezután Weckerle osztálytanácsos a múlt ülésben kilátásba helyezett részletes felvilágosítást adja a sószállítási árak iránt. Megjegyzi, hogy ez árak a só árát emelik s igy, mint Wahrmann megjegyezte, a fogyasztásra nyomasztólag hatnak. Sz apá ty gr. miniszter megígéri, hogy e tárgyban a közlekedési miniszterrel érintkezni fog. Ezután tárgyalás alá vétetett a pénzügyminiszteri tárczának az utóbbi ülésben függőben maradt része. Hegedűs előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja az állami jószágok költségvetését, mely 1.458.235 frt kiadást és 3.750.000 frt bevételt mutat. Helfy megjegyzi, hogy miután évről-évre adunk el állami jószágokat, a kezelési költségeknek apadni kellene. Gr. Szapáry miniszter válaszolólag megjegyzi, hogy ez idő szerint éppen az eladás ad sok dolgot, idővel azonban be fog állani a kezelési költségek apadása. Erre az állami jószágigazgatóságok és számvevőségek kiadása 154.508 írttal változatlanul elfogadtatott. Az állami jószágok költségvetésének tárgyalásánál Hegedűs feltűnőnek tartja a biztosítatlan bérhátralékok nagy összegét. Szapáry gr. miniszter megjegyzi, hogy a nem biztosított hátralékok nagy része régibb időből származik. Andrássy gr. onnan magyarázza a régibb hátralékok származását, hogy a bérlők kezdetben sokat, később pedig semmit sem fizettek. Ügyelni kell a szerződések megkötésénél, mert szerinte a bérlők legnagyobb részének dolga riska. Szapáry gr. miniszter constatálja, hogy vannak 20—30 esztendős hátralékok, ezek azonban most már nem szaporodnak, mert a kincstár érdekei a jogügyigazgatóság által kellő elővigyázattal őriztetnek. Krásik helyesnek tartja a mostani pénzügyi kormány eljárását, hogy kis tagokban adja bérbe a jószágokat, ezáltal a bérletek behajtása is lehetőbbé válik, mert a régi hátralékok egyik oka a nagy tagokban kiadott bérletekből származik. Andrássy út. ajánlja, hogy a kormány a bérleti hátralékok behajtása körül szigorral járjon el. Ezek után az állami jószágok tiszta jövedelme 2.291.365 írttal változatlanul elfogadtatik. Megszavaztatik továbbá a bányaigazgatóságok és számvevőségek 180.943 forint kiadása és 55.294 forint bevétele. A fémbányászat és opálbánya czímnél Andrássy gr. elismeri, hogy a fémbányákat feladni nem lehet, de azt is tudja, hogy azoknak állami kezelése nagyon drága, hogy az átlag egy millió forintba kerül. Éppen ezért szerinte ahol lehet, el kellene adni a fémbányákat is, mint az államjószágokat. Ez által a kincstár is több hasznot húz s ez nemzetgazdaságilag is előnyösebb leend. Zsigmondy szerint a fémbányák eladása a fémbányászat absolut tönkretétele volna. Az állam a 17. században épp akkor vette a fémbányákat birtokába, mikor azokat egyesek már csak kárral művelhették. A jelen baj oka az, hogy a bányák a 7 éves háború idején kizsákmányoltattak, a nélkül, hogy beruházások történtek volna. Ellene van a fémbányák eladásának. ■— Láng óhajtja, hogy a fémbányák jövedelmezőségének emelése czéljából minden lehető megtétessék. — Andrássy gróf az olyan nagy bányákat, mint pl. a selmeczi, nem kifogásolja, de a kisebbek eladását czélszerűnek tartja. Szapáry gr. miniszter megjegyzi, hogy a bányaügyet nem csupán a budget, de közgazdasági szempontból is kell tárgyalni. A szakbizottság véleményét kérte ki, azt fogadta el a költségvetés alapjául, és ez alapon ajánlja azt elfogadásra. Helfy nem osztja Zsigmondy nézetét, hogy a fémbányák magán kezekben tönkre mennének, de Andrássy gróffal sincs teljesen egy véleményen, mert tudja — és példát hoz fel reá, — hogy a magánvállalkozó csakugyan nem tartja szem előtt a bánya vidékének érdekeit. Ellene van tehát annak, hogy a bányák most eladassanak. Erre a bizottság a fémbányászat és opálbánya 3.460.874 frt kiadását és 3.276.742 frt bevételét változatlanul elfogadja. A fémkohászat költségvetése tárgyalásánál Hegedűs kérdést intéz a faárak emelkedése iránt. Splényi mint tanácsos megjegyzi, hogy a földmivelési miniszter csakugyan emeli a fa árát. Zsigmondy felemlít egy anomáliát, mely szerint egy állami gyár tönkre ment azért, mert drágán kellett fizetni a földmivelési tárczának a fát, mely fa különben értéktelen volna. A kérdéshez hozzászólnak még Lukács, Andrássy gr. s végül miután Szapáry gr. miniszter figyelmeztette a bizottságot, hogy erről alább, a vasműveknél lehet szó, a fenti czimen előirányzott 4.127,565 frt bevétel és ugyanennyi kiadás megszavaztatott. A pénzverde és pénzbeváltásra előirányzott 4 933,662 frt kiadás és 4 933,572 forint bevétel Helfy felszólalása után megszavaztatott. A vasművek czimén előirányzott 4.554,650 frt kiadás és 4.875,935 frt bevétel tárgyalásánál Hegedűs előadó az előirányzatot túlvérmesnek találja, és ezért részletes felvilágosítást kér. Kerpely mint tanácsos, számszerint kimutatja, hogy a vajdahunyadi üzlet jövőre jóval többet fog hozni mint eddig, így a brezovai s más vasművek is, melyeknek működésében és jövedelmezőségében nagy előhaladást constatált. A Zsigmondy által említett rhoniczi vasgyár nem azért szüntettetett meg, mivel a fát drágán adná a földmivelési tárcza, hanem azért, mert a fa a gyár vidékén egészen letaroltatott, s igy azt messze földről drágán kellett beszerezni. — Helly kérdezé, hogy helyes-e az, hogy a sínek gyártása Rhoniczon megszüntettetett. Kerpely min. tanácsos válaszolja, hogy helyes volt és igazolja ezt. — Andrássy gr. kéri a kormányt, hogy a vasmüveknél ügyeljen azok helyes bázisára. Ez nemcsak a a vaskő, hanem a tüzelő szer és a munkás. Óva inti a kormányt, hogy ne terjeszkedjék ok nélkül működésében. A bizottság az előirányzatot változatlanul elfogadta. Nemkülönben változatlanul megszavaztattak a zsilvölgyi kőszénbánya 22624 frt kiadási és 35153 frt bevételi előirányzata, a sótermelés czímén előirányzott 1.100.024 frt kiadás és ugyanannyi bevétel, a felhagyott bányaművek és a bányászat körüli, egyházi és jótékony czélokra előirányzott 55.888 frt kiadás és 2.420 frt bevétel. Az állami nyomda 532.768 frt kiadási és 683.000 frt bevételi előirányzatának tárgyalásánál Hegedűs indítványozza, hogy a bevétel, tekintettel az 1882-iki zárszámadásokra, 750.000 írtra emeltessék. Helfy a 280.000 frt áru papirosra, melyet a nyomda felemészt, kevésnek tartja a nyomda bevételét. A nyomtatás és gyártmányok kidolgozásánál szükséges anyagoknak árát 150.000 írttal soknak tartja. Hegedűs előadó szerint a 280.000 frt áru papirosból */B rész az értékpapírokra esik. Wahrmann arányosnak tartja a papiros árát. Kraitz kérdi, hogy az államnyomda részt fog-e venni az orsz. kiállításon, amire azon választ kapja, hogy ez a rendkívüli kiadásoknál fog tárgyaltatni. Erre a bizottság az állami nyomda czímén előirányzott kiadást változatlanul — a bevételt pedig 700000 frttal fogadta el. Az állami épületek költségvetése 10.346 frt kiadás és 3.275 frt bevétellel és a budapesti állami hidak költségvetése 190.889 frt kiadás és 753.147 frt bevétel,tehát 562.258 frt tiszta bevétellel fogadtatott el. Helfy a bpesti hidak személyi forgalmára nézve kérdi, nem lehetne-e megszüntetni a vámot , mely 35000 frtra rúg. Hegedűs forgalmi szempontból inkább a teherszállítást óhajtaná megszüntetni. Wahrmann a teherforgalomnál a 21 kv. díjat 20-ra szeretné leszállítani. Ezután az állami vasutak, állami gépgyár, diósgyőri vas- és aczélgyár és barnaszénbánya tiszta jövedelmére előirányzott 10,944,350 frt, az ingó állami vagyon czimén előirányzott 35,666 frt bevétel, a különféle kiadások czimén 139 640 frt, a különféle bevételek czimén 815.673 frt és a nyugdíjak czimén előirányzott 2.050.000 frt kiadást változatlanul megszavaztattak. Az átmeneti kiadások költségvetésének tárgyalásánál, és pedig az országos dohánykiállításnál Wahrmann 20,000 frt kiadást soknak tart. Weckerle oszt. tanácsos megjegyzi, hogy egy külön dohány-pavillon fog építtetni, e pavilion később el fog adathatni s igy ez öszszeg részben megkerül. Egészben az országos kiállításra a pénzügyminisztérium most takarékosságból kevesebbet szán, mint a bécsi kiállításra adott. Ezután az összeg Helfy, Hegedűs és Éles hozzászólásaik után megszavaztatott és igy az átmeneti kiadásokra 725,690 frt előirányzat változatlanul elfogadtatott. A beruházások czimnél Helfy most sem érti, hogy a földadóosztályozási költségek hogy jutnak a beruházások közé. Szapáry gr. miniszter megjegyzi, hogy azok már 10 éve ott vannak. E költségek megtéríttetnek az adókból. Erre a beruházások czimén 7.633,064 főt megszavaztatik. A gölniczvölgyi vasút segélyezésére előirányzott 200.000 forintnál Szapáry dr. miniszter indokolja, hogy ezen iparvasúti vállalatnak létrehozása közgazdasági követelmény volt. Az átmeneti bevételek összege 13 millió 340,090 írttal változatlanul elfogadtatott. Ezzel a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetett. Hátra van még a határőrvidék költségvetése. A bizottság, tekintettel arra, hogy a bántól ennek részletes ismeretét kívánni nemlehet, Szapáry gr. miniszter indítványára elhatározta, hogy a határőrvidékre nézve egyelőre az 1883-iki költségvetés vétessék alapul, így az 1884. évi állami költségvetés tárgyalása teljesen befejeztetvén, a jelentés szövegezése és hitelesítése végett szerdán, délután 6 órakor ülés fog tartatni. Ezzel az ülés délután 2 órakor véget ért. iki "Cröpöli id. Bécs, decz. 1. (Eredeti tudósítás.) (A czár levele Vilmos császárhoz. A békeeszme győzelme Oroszországban és Francziaországban. Egyptom és a hatalmak.) A napnak eseménye mindenesetre Vilmos császár nyilatkozata a német képviselőház elnöksége előtt. Ha oly uralkodó, mint a német császár, a béke zavartalan biztonságáról beszél, ennek mindig magában is a legnagyobb súlya lesz. De a Vilmos császár által felhozott tények olyanok, hogy a legnagyobb kételkedőt is elnémítanák. A czár sajátkezű levele, melyben biztosítja nagybátyját, hogy Oroszország politikája kizárólag a békére, és legtávolabbról sincs sem Németország, sem Ausztria-Magyarország, sem a kettő közti viszony ellen irányítva, s ez a levél valóban első rendű politikai esemény. Vilmos császár nyilatkozatai szerint e levél tartalmát erősítette meg úgy a császár, valamint Bismarck herczeg előtt berlini és friedrichsruhei tartózkodása alkalmával az orosz külpolitika vezetője, Giers is. Mindazok, akiknek alkalmuk volt III. Sándor czárral közelebbről érintkezhetni, mindig állították volt, hogy a czár hajlamai határozottan békések, Giers úr pedig Oroszországban mindenkor a békepárt legkiválóbb képviselőjeképp volt ismerve. A hivatalos Oroszország békés és lejális szándékain nem is kételkedtek tehát soha sem Bécsben, sem Berlinben. Az aggodalom csak abból állhatott, hogy a pánszláv propagandának, mely az utóbbi időkben lázas tevékenységet fejtett ki úgy az orosz sajtóban, mint egyebütt is, oly izgalmat sikerül előidézni, mely a vezető körök békés szándékait az orosz közhangulat felbujtogatása által keresztül töri. A czár levele és Giers nyilatkozatai azonban azt bizonyítják, hogy mindketten nemcsak békés szándékokkal vannak eltelve, de hogy a czár el van határozva tekintélyének egész súlyával szembe is szállani ama végzetes izgatással. Ez a tekintély pedig szerencsére még mindig sokkal nagyobb, mint az izgatóké. A czár ezen eltökélése mellett bizonyítanak Miljutin volt hadügyminiszterhez intézett azon szavai is, hogy most, miután a hadsereg reorganisatiója be van fejezve, az orosz kormány egész odaadással a béke műveinek szentelheti tevékenységét. A czásznak erélyes fellépése már eddig is csillapítólag hatott az orosz sajtóra. Kívánatos, hogy ez az üdvös hatás tartós legyen, de épp oly kívánatos természetesen az is, hogy az orosz sajtó a mi közlönyeink által se provocáltassék. A czár levele Vimos császárhoz bizonyára Francziaországban sem fogja eltéveszteni hatását és ott is támogatni fogja a békeeszme győzelmét. Mindenesetre örömmel constatálhatja Francziaország minden barátja, hogy a franczia sajtó — e teljesen szabad sajtó — egyik része már ma felveszi a küzdelmet azon chauvinista revanche-izgatás ellen, mely Francziaországot a mai helyzetben csak végromlásába dönthetné. A szudáni próféta győzelmes előhaladásával szemben a legkülönfélébb híreket közüik némely lapok az európai hatalmak magatartásáról. Azon hírre, hogy a khalifa külön megbízottat küldött a prófétához, egyik bécsi lap azt a tervet tulajdonítja Bismarck herczegnek, hogy Abdul Hamid és Mohammet Ahmed el Mahádi egyesített erejével akarja kivezetni az angolokat Egyptomból. Mások szerint Olaszország kapna európai mandátumot a rendnek helyreállítására. Ismét mások azt tudják, hogy a hatalmak megegyeztek, hogy Angliát nem fogják abban gátolni, hogy egyptomi positióját megerősítse, mert a panszsamita mozgalomtól minden hatalom, sőt maga a szultán is félti érdekeit. Mindebből egy szó sem igaz, mert az egyptomi ügyekben újabban a hatalmak egyátalán semmiféle tárgyalásokat nem folytattak. Azt azonban lehet feltételezni, hogy mikor a hatalmak eddig is meglehetősen szabad kezet adtak Angliának Egyiptomban, Anglia actióját a jelen pillanatban gátolni nem fogják. Anglia által mégis jobban meg lesznek védelmezve az európai érdekek Egyiptomban, mint a próféta fegyverei által. Páris, nov. 29. (A »Temps« Magyarországról.) Heim Alfréd, a »Temps«-nak Budapesten járt munkatársa, folytatja a magyar politikai viszonyok ismertetését. Ezúttal is főleg a szélsőbaloldal politikáját fejtegeti és főleg a külpolitikáról szól. Arról elmélkedik különösen, hogy az osztrák-magyar monarchia felbomlása esetén milyen lesz a magyarok politikája és arra utal, hogy mikor a német tartományok a Hohenzollern birodalom ellenállhatatlan vonzerejének engedelmeskedni fognak, a szláv tartományok pedig oly sorsra jutnak, amely ma még rejtély, Magyarország hű fog maradni a Habsburg-dynastiához, mert a monarchiában a magyar az egyetlen faj, melyet semmiféle rokonság sem vonz kifelé. Heimer megjegyzi, hogy mindez ma csak ábrándozás, és ma a magyar nép érzelme kettőben öszpontosul. Az egyik az, hogy Magyarország nem feledte el az Ausztriától szenvedett évszázados elnyomatást. A második az, hogy a nemzet nem bocsátotta meg az 1849-iki orosz inváziót,és Oroszország felől fenyegetve érzi magát. A czikk így végződik: »Magyarország, bármit gondolnak is róla fiai, nem elég erős arra, hogy egymaga megvédje magát az orosz colossus ellen. Ausztria létezése ez idő szerint legjobban védi a panslavismus veszélye ellen. De azon a napon, melyen az osztrák agglomeratio dislocatiója felbontja e házasságot, melynek megkötésére a történeti kényszer és apolitikai convenientia kényszerítette, a magára maradt Magyarország kénytelen lesz a német hatalomra támaszkodni, hogy ellentállhasson a szláv áradatnak, mely keletről és északról környezi. A mai Európa politikai configuratiójának ez a következménye még nem jelentkezett ellenállhatatlan szigorral minden magyar ember lelke előtt, de elkerülhetetlen és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, ha nem akarjuk magunkat illusiókba ringatni! Páris, decz. 1. (Leon Say beszéde.)§Leon Say a senatus bal centrumának elnökévé választatván ez állását valóságos programmbeszéddel foglalta el. A kiváló államférfiú beszéde ekkép hangzik: »Kedves collegáim ! Mélyen meghat az a tisztelet, melyet tanúsítanak irányomban, midőn meghívnak ez állásra, a melyet kedves és kitűnő barátunk Waddington csak az imént hagyott el. Waddington úr elhagyta azt, hogy külföldön egy nagykövet kiváló functióit teljesítse; mi bizalommal kisérjük őt a távolból s tudjuk, hogy az országnak szolgálatokat téve, becsületet szerez csoportunknak is. Midőn önök az elnökségre meghívtak, nézetem szerint, folytatni kívánták ama traditiókat, melyek az új balcentrumot , a senatus bal centrumát összekötik régi bal centrumával a nemzetgyűlésnek, amelynek szerencsés voltam elnöke lehetni. A nemzetgyűlés balcentruma mindvégig hű maradt Thiers úr politikájához, amely a köztársaságot a bizalom és eszély alapjára kívánta fektetni, a conservatív érdekeknek jogos kielégítést nyújtva. Ez eszély politika mindenkor a mi politikánk maradt, úgy a senatusban, mint a nemzetgyűlésben. Mi nem akarjuk a szenvedély politikáját űzni, mert a szenvedély politikája csakis a köztársaság ellenségeinek és legesztelenebb barátainak politikája lehet, azon barátaié, akik épp oly veszedelmesek, mint ellenségei. Belügyeinkre nézve más politikánk nem lehet, mint az, amelyet a miniszterelnök Havreben kifejtett. De mint az eszély politikusai, többet kívánunk a puszta szavaknál ; cselekedeteket akarunk, azt akarjuk, — régi szóval élve — hogy a havre-i programm megvalósulást nyerjen. Politikánk kifelé — épp úgy, mint a belügyi — a reflexió és hidegvérűség politikája, politikai gyöngeség, de egyúttal elhamarkodás nélkül. A kormány mindenkor készen fog találni bennünket, hogy egyesülve vele intézkedéseket tegyünk, melyeket hadseregünk és lobogónk méltósága és biztonsága megkövetel mindenütt, hol azok kockáztatva vannak. De annyiban nyugalommal fogjuk azt tenni, amennyiben cselekedeteinket nem egy hamis becsületkérdés szerint irányítjuk s amennyiben nem ismerünk egyéb érdekeket, mint az ország általános érdekeit.« Páris, decz. 1. (A tonkingi kérdés). A kamara mai ülésén Renault bemutatta a tonkingi hitel tárgyalására kiküldött bizottság jelentését, mely sok érdekes részletet tartalmaz. A kamara nagy figyelemmel is hallgatta. Renault utalt arra, hogy a katonai operatio Tonkingban kezdetben a tengeri rablók által megzavart közbiztonság helyreállítására valamint az 1874-iki szerződés helyreállítására látszott irányulni; később a viszonyok szükségessé tették, hogy a francia csapatok létszáma Tonkingban fölemeltessék. A franczia actio czélja azonban nem szenvedett változást, csak kibővítést. A viszonyok természete erélyesebb eszközökhöz késztette nyúlni Francziaországot. China beavatkozása a fekete zászlósok háta mögött új helyzetet teremtett. Francziaország most kénytelen 8000 emberből álló hadtestet és 32 hadihajót küldeni Tonkingba. E czélra a kormány 9 milliónyi hitelt kér. A bizottság kívánta az összes okmányok előterjesztését, ami meg is történt, de a fölvilágosítások Francziaország külügyi helyzetére nézve a kormány és a kamara közt tárgyalandók. Nehézségek nem forognak fönn. China valószínűleg nem fog interveniálni. A tonkingi ügy elégtelen eszközökkel indíttatott meg; a Gambettakormánynak igaza volt, midőn 1882. febr. havában az expeditiót egy gyarmati hadsereg alakításáig elhalasztotta. Renault azután vázolja a kérdés történeti fejlődését s kifogásolja, hogy nem jártak el nagyobb erélylyel ez ügyben. Most az a fődolog, hogy kielégítő egyezség jöjjön létre, hogy a viszály kikerültessék. Francziaország ily módon bátorság és okosság által meg fogja akadályozni a kereskedelmi érdekeire nézve annyira aggasztó összeütközést. Courbet tengernagy teljhatalommal van fölruházva, hogy vezethesse a katonai actiót s habár a bizottságnak nincsen értesülése a hite-i eseményekről, mégis tudja hogy a dolgok jelen állása nem zárja ki az egyezséget, amely sok oknál fogva kívánatos. Addig is, míg a tárgyalások befejeztetnek, lehetetlen cserbe hagyni a távolban kitűzött nemzeti lobogót. Ha új kiadások válnak szükségesekké, azok bizonyára nem fognak megtörténni a képviselő testületek hozzájárulása nélkül. A kilencz millióval fedezhetni az 1884. január haváig felmerülő kiadásokat, amennyiben t. i. a vállalat viszonyai nem változnak, mindazonáltal ha a haderő szaposítása válna szükségessé, a Tonkingba küldött anyagot ujjal kell fölváltani. A hadügyminiszter és a tengerészeti miniszter már most gondoskodnak a parlament által engedélyezett erősítések elküldéséről. A jelentés azzal az indítványnyal végződik, hogy a kivánt 9 milliót szavazza meg a ház. A kamara a jelentés fölött való tárgyalást péntekre tűzte ki. — A sárga könyv szerdán fog megjelenni. London, decz. 1. (A legújabb bonyoda-om). Dr. R olf s Gerhard, az ismert utazó, Londonba a »brit és a külföldi rabszolga ellenes társaság« titkárához következő érdekes levelet intézte. Berlin nov. 24. Van szerencsém tudomására hozni, hogy dr. Stecker, a ki 1880. és 1881-ben Abessiniában tett utamban úti tárnám volt, ide érkezett s János abessinai királytól leveleket hozott, melyek a német császárnak, az angol királynőnek és a franczia kormánynak szólnak. Stecker úr beszéli, hogy ismeri e levelek tartalmát s hogy azok utolsó intésül szolgálnak Európának, hogy kössön békét közte és Egyptom közt. Ez intésekhez fenyegetések járulnak. Úgy látszik számos király e fenyegetéseket kezdi megvalósítani mert a tegnapi lapok jelentik, hogy Ras Alonba abessinai tábornok leereszkedett Abessinia hegyéről s Massanak közvetlen közelében mintegy hatvan basi-bozukot darabokra vagdosott. Talán a suakimi támadás indította erre az abessiniai uralkodót. Mindazáltal nem hiszem, hogy keresztyén létére szövetséget kötne a Mahdi val. De hát miért nem lehet véget szakítani az Egyptom és Abessinia közt fönforgó ügynek? Hicks pasa veresége után két ellenség van délen. Abessiniával rég békét lehetett volna kötni s nagyon jó lábon lehetett volna élni vele, de hát kelet módjára hagyták a dolgot folyni s azt mondogatták egyre: Bakra an sha Allah! S még beszélnek az angol csapatoknak Egyptomból való visszavonásáról. Mihelyt Anglia visszavonja Egyptomból csapatait, a khedive huszonnégy óráig sem fog ott uralkodhatni; az uralkodó a Mahdi lesz s akkor Madieu civilisatió. London, nov. 30. (Az angol közvetítés.) A »Morning Post1« jelenti: A »Republique Frangaise ismételten dementálja azon hírt,“amely szerint a franczia-chinai viszályban az angol közvetítés substrátumát képezte volna a londoni és párisi kabinetek közt folyt tárgyalásoknak. A franczia opportunista lap állítása daczára is azon helyzetben vagyunk, hogy közölhetjük, mikép az a gondolat, hogy Anglia jó szolgálatai közvetítéssé változzanak, igenis tárgyaltatott Ferry úr azonban előnyösebbnek tartotta elhalasztani a végleges választ, abban a reményben, hogy Sontay és Bac-Ninh bevétele a kész tények alapján lehetségessé teszi az egyezséget. A franczia kabinet azonban nem várhatja, hogy Anglia azon politikára nézve, melyet érdekei Chinában előírnak, akkorra halasztgassa elhatárzását, amidőn az ellenségeskedések kitörése már minden intervenciót sikertelenné tesz. Nem okozhat hát meglepetést, ha közöljük, hogy Lord Granville e tárgyban táviratot intézett Lord Lyons nagykövethez. Miként értesülünk e lépésre Anglia a pétervári, berlini és washingtoni kormánynyal folytatott eszmecsere után határozta el magát. Táviratok. Belgrád, decz. 2. Milán király tegnap búcsúkihallgatáson fogadta Miatovics volt minisztert, ki ma reggel Baziáson keresztül egyenesen Velenczébe utazott. Belgrád, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelentése : Irányzatos koholmánynak nyilváníttatnak a hírlapok azon közleményei, mintha a kerületekben újból zavargások törtek volna ki. Az egész országban a legteljesebb nyugalom uralkodik. Belgrádba naponkint üdvözlő táviratok érkeznek az ország minden részéből. Belgrád, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelentése: Garaschanin, újonnan kinevezett bécsi szerb követ tartalékos alezredessé neveztetett ki. London, decz. 2. Mint az »Observer«-nek Kairóból jelentik, Darfur tartományban fölkelés tört ki. A kormányzó megsebesült. Hir szerint Kassala környékén a beduin törzsek szintén föllázadtak. Kairó, decz. 2. A khedive táviratot kapott, mely szerint két Chartumba érkezett személy megerősíti Hicksbasa vereségének hírét. A mahdi a zsákmányul ejtett ágyuk, fegyverek, sok élelmiszer és tevékkel El- Obeidbe tért vissza. Az angol csapatok két napig tartott kemény ütközet után teljesen megsemmisíttettek. A mahdi egy foglyot sem vitt magával. London, decz. 2. Hartington marquis tegnap Aeeringtonban beszédet tartott választói előtt, melyben kiemelte, hogy Angolország és Francziaország között zavartalan egyetértés uralkodik. Anglia az európai hatalmak egyikével sem kötött külön szövetséget. Angolország viszonya Németországhoz a legszívélyesebb. Németország csak rövid idő előtt is készségét nyilvánítá az angol kormánynak, hogy szükség esetén Chinában a német és angol alattvalókat közösen védelmezzék. London, dec. 1. Az O’Donnel elleni per este véget ért. A törvényszék O’Donnell Carey meggyilkoltatásában vétkesnek találván, halálra ítélte. Madrid, decz. 1. A tegnapi udvari bálon a király porosz dzsidás egyenruhában és a német trónörökös pomerániai vértes egyenruhában jelent meg. A trónörökös Christina királynét vezette karján, ki világoskék öltözéket viselt, a király pedig Izabella királynét. Ezután következtek : az infánsnők, az udvari kiséret és a fejedelmi személyek katonai kísérete. A táncz négyessel nyittatott meg, melyben nyolcz pár vett részt; a trónörökös Krisztina királynéval és a király Izabella királynéval tánczolt. Az ünnepély reggel 3 órakor ért véget. A király a német trónörökösnek a Sz.Ferdinánd katonai rend nagyszalagját adományozta, melyet a trónörökös már a tegnapi udvari bálon is viselt. Hamburg, decz. 2. A »Flora« nevű angol gőzös ma reggel Hullba elindulván, Finkenwerder közelében az »Ottar« nevű svéd hajóval összeütközött, mire ez utóbbin tűz támadt. Az »Ottar« hajó elsülyedt; legénysége a »Flora« által megmentetett. — Ma két más gőzös is összeütközött egy hamburgi hajóval az Elbe folyón, mind a három jármű sérülten tért vissza. Zágráb, decz. 2. (E r e d e t i távirat.) Holnap délelőtt 11 órakor lesz a horvát szabadelvű párt értekezlete, határozatot hozott a párt által jövőben követendő állásfoglalásra vonatkozólag, a megváltozott új helyzettel szemben. Valószínűleg e határozat úgy fog hangzani, hogy a párt az új osztályfőnök kineveztetéséig várakozó magatartást fog tanúsítani. Kecskemét, decz. 2. (Eredeti távirat.) [5 órakor d. u.] A képviselőválasztás erős küzdelmek között folyik, eddig Vámos Béla kormánypárti jelölt 287, Vadnai Andor antisemita párti 269 és Halász Géza függetlenségi párti 147 szavazatot kapott. Kecskemét, decz. 2. (Eredeti távirat.) [7 órakor este.] A képviselőválasztás lefolyt. Vámos Béla kormánypárti jelölt 353, Vadnai Andor antisemita párti 335 és Haász Géza függetlenségi párti 158 szavazatot kapott. A két előbb említett között új választás lesz. Kecskemét, decz. 2. Az »Orsz. Ért.« jelentése: A ma végbement felső-kerületi képviselőválasztásnál Vámos Béla kormánypárti 357, Vadnay Andor antisemita párti 339 és Halász Géza függetlenségi párti képviselőjelölt 160 szavazatot nyit. E szerint absolut többség nem jövén létre, a kormánypárti és az antisemita jelölt között pótválasztás lesz. Marosvásárhely, decz. 2. Maros-Torda megye törvényhatósági bizottsági tagjai tegnap este a tisztújítás érdekében külön pártértekezleteket tartottak. Az értekezletek eredményeit összegezve, a központi tisztség változatlanul marad. Szolgabirákká Dósa Elek, Nagy Károly, Körösi Albert és Körösi József jelenlegi szolgabirák Marosvásárhely, Szászrégen és Magyarrégen székhelyekkel jelöltettek ki. A nyárasd-szeredai járásban előreláthatólag kemény küzdelem lesz Winkler szolgabiró és Zachy segédszolgabiró között. Szabadka, decz. 2. A budapest-zimonyi vasút újvidék-zimonyi vonalának holnap kezdődő műtanrendőri bejárásához ma este a bizottsági tagok Tolnay Lajos igazgató vezetése alatt ide érkeztek. A bizottság tagjai közt vannak Ráth Péter felügyelő, Görgey főmérnök, Szalay min. tanácsos, az építési fővállalat részéről Mercier Gusztáv, Schwarz Ármin, Stromsky mérnök és dr. Szivák Imre ügyvéd. A bizottság rövid tartózkodás után külön vonattal továbbutazott Újvidékre, hol holnap reggel 9 órakor kezdetét veszi a vonal bejárása. Közgazdasági táviratok. Pétervár, decz. 2. A hivatalos lap czári rendeletet tesz közzé, 50 millió arany rubel névleges értékű, törlesztés alá nem eső állami járadék kibocsátása iránt, mely a birodalmi banknak járó 50 millió rube és vasútépítési költségek fedezésére fog fordíttatni. Pétervár, decz. 2. A czári ukáz főpontjai a következők: A járadékkötvények 125, 500, 1000, továbbá ezen összegek tízszeresére úgy mint 1250, 5000 és 10.000 aranyrubelre kiállított kötvényekben fognak kibocsáttatni. Az aranyegység következőleg állapíttatik meg: 125 aranyrubel egyenlő 410 német birodalmi márka, egyenlő 500 frank, egyenlő 240 hollandi értékű forint és egyenlő 20 font sterling értékével. A kamat 6 százalékban állapíttatván meg, annak kifizetése félévenkint és pedig 1884. június 1 től és deczember 1-től kezdve fog történni. A kormány föntartja maga számára azon jogot, hogy a névleges tőke kifizetése mellett a járadékkötvényeket visszavásárolja, de csak tíz év után a járadék kibocsátásának időpontjától számítva. A birodalmi bank közzé teszi, hogy az idézett czári rendelet alapján meghatalmazást kapott a pénzügyminisztertől, hogy a kibocsátandó aranyjáradékot nem alább 98/10-nyi áron eladhassa. Ennélfogva a birodalmi bank főintézetében, annak moszkvai, rigai, kiewi, odessai és más fiókjaiban és a lengyel bankban az aranyjáradék eladását 1883 november 22-én megkezdik és decz. 5-én berekesztik. A hirdetmény továbbá kiemeli, hogy a járadékvásárlók a vételárat a következő időszakokban tartoznak befizetni: mindjárt a vétel bejelentésénél 10°/0-ot, 1884. évi január 14-én 15°/0-ot, február 14-én 15°/0 ot, márczius 14-én 15°/0-ot, ápril 14-én 20°/0-ot és május 14-én 23°/0-ot. A teljes vételárnak időelőtti befizetése szintén elfogadtatik, és ez esetben évi 6°/0 megtéríttetik. Papírrubelekkel történendő befizetések esetén a papír- és érczrubel közti értékkülönbözetet a birodalmi bank állapítja meg. Folyó év november 22. és 25-ke közt eszközlendő vásárlásoknál az érczrubel értéke: 164 papírképeket tesz ki. A kamatok Oroszországban aranyban vagy az árkülönbözet hozzászámításával papírrubelekben, Berlinben német birodalmi márkában, Párisban frankban, Amsterdamban hollandi értékű forintban és Londonban sterlingben fognak fizettetni. Értéktőzsde, Frankfurt, decz. 2. (Vasárn. forg.) Az irányzat : szilárd Jegyzéseink : 4'2°/o papirjáradék 66.66. 4-2°/o ezüst-járadék 66 81. 6°/o magyar arany-járadék 102.—. 5°/o magyar papir-járadék 71 .I.. Osztrák-magyar bank-részv. 704.50. Károly Lajos vasut-részv. 240.75. Erzs. nyug. vasut-részv. 189 37. Tiszavidéki vasút elsőbbségi kötv. 85.81. 4 l.a.0 földhitelzáloglevél —.—. Magyar hitelrészvény —.—. Magyar országos bank-részvény —.—. 5°/o-os osztrák papir-járadék —. —. 4°/o-os osztrák arany-járadék 83.31, 4%-os magyar aranyjáradék 73.38. Osztrák hitel-részvény 288.50. Osztrák államvasut-részvények 264.- . Déli vasut-részvény 118.87. Magyar galicziai vasut-részv. 133.75. Bécsi váltóár 168.75. Magyar lesz. és váltóh. részv. —.—. Magyar jelzálog hitel-részvény —.—. London, decz. 2. (Zárlati árfolyam.) 6 százalékos magyar aranyjáradék 102 .’/«• 4 százalékos osztrák aranyjáradék 82 — . Angol consolok 102.01. 20 frankos arany —.—. Amerikai —.—. Olasz járadék —.—. Papirjáradék —.—. 4 százalékos magyar aranyjáradék 74.—. 42 százalékos osztrák ezüstjáradék 67.—. Bécsi váltóár —.—. Ezüst 50.09. Magyar kincstári utalvány —.—. Helyi kamatláb 3.— százalék. Bankbevitel —.— font sterling. Bankkivitel —.— font sterling. Nyugodt. Árutőzsde. Páris, decz. 2. (Terménytőzsde.) Búza: folyó hóra 24.90, januáris 25.10, négy első hóra 2575. márcziustól négy hóra 26.25. — Liszt: folyó hóra 54.50, januárra 54.90, négy első hóra 55.60, márcziustól négy hóra 56.60. — Olaj : folyó hóra 77.25, januárra 77.50,négy első hóra 78.—, májustól négy hóra —.— Szesz: folyó hóra 47.50, januárra 47.75, négy első hóra 48.50, nájustól négy hóra —.—. — Búza csendes, liszt tartva, olaj nyugodt, szesz csendes. New-York, decz. 2. Petroleum helyben átvéve 87/g, Philadelphiában átvéve 8.1/4, liszt 390, szalonna —.—, vörös őszi búza helyben 112—, novemberre HO.8/*, deczemberre 1127/e, januárra 115.— imperialquarterenként. — Szállítási dij imperial-quarterenként Észak-Amerikából az angol kikötőkbe és az ezekkel egy magasságban fekvő egyéb szárazföldi kikötőkbe .—. Zzír Wilcox jegyzése —.—. Fairbanks jegyzése —.—. Tengeri Gyapotbehozatal —.—.