Nemzet, 1884. augusztus (3. évfolyam, 689-719. szám)
1884-08-01 / 689. szám
— Esküvő Joanovics Tiros aradi ügyvéd tegnap délután vezette oltárhoz Dietzgen Anna leányát, Etelkát. — A kőművesek függő ásványai, mint néhány éve nálunk, úgy most Bécsben egész sorozatát idézte elő a szerencsétlenségeknek. E hó 14-ikén a Todesko palotájában szakadt el a hidláncra, mire alázuhant a rajta dolgozó Salver három emeletnyi magasságból, és azonnal szörnyethalt. Tegnap délelőtt a Batthyány gróf palotáján ugyancsak ilyen függő hid szakadt le, minek következtében két munkás rögtön halálra vált, míg a harmadik életveszélyesen megsebesítette magát. — Hadsi Laja, az ismert bosnyák lázadófőnök e hó 24-ikére ülte le öt évi börtönbüntetését Theresienstadtban, honnan a mondott napon szabadon bocsátották, és elszállították haza. — Boszniába. — A 30,000 frtos postalopás ügyében a vizsgálat lázas erélylyel folyik. De még eddig semmi eredményre nem jutottak, mert sem a lopás helyét, sem tettesét nem bírták kitudni. A bécsi rendőrség annyit megállapított, hogy a pénzes szekrények elcserélése azalatt nem történhetett, míg az a közös pénzügyminisztérium tisztviselőinek felügyelete alatt állt, mert a ládát megmérték és 24 kiló nehéznek találták. Ugyanily súlyt constatált a bécsi posta is. Budapesten pedig a láda 21 kiló volt s így 3 kilóval könnyebb az igazi ládánál. Nyilvánvaló tehát, hogy csakis a postának való átadás után történt a csere. A kérdés azért fontos, mert ettől függ, hogy kit illet akár ? A közös, az osztrák, vagy a magyar pénzügyminisztert-e ? A fentiek szerint a közös pénztárt a kár nem terhelheti s igy előbb a tett helyét kell kitudni, mielőtt a károsult megállapítható lenne. A magyar pénzügyminiszter különben már kérte a közös pénzügyminisztertől az összeg megtérítését.— Most meg fogják vizsgálni, várjon a tégla magyar vagy osztrák gyártmány-e, hogy igy jöjjenek rá, hol történhetett meg a lopás. — A krisztinavárosi színkörben ma Réthy Laura jutalomjátéka volt. A »Veres sapká«-t adták szép számú közönség előtt. A jutalmazandó két babérkoszorút, egy óriási virágcsokrot s ékszereket kapott. — Nők férfiruhában. A párisi Gallé-színház egyik kisebb rangú színésznője Blanche Lardinois közelebb Fontainebleauban engedélyt kért a rendőrségtől és kapott is arra, hogy férfiruhában járhasson. S ez eset nem csupán egyetlen, feltűnésre vágyó színésznőnek különös kérdése, hanem a franczia nők emancipatió utáni vágyának folyton meg-megújuló jelensége, mely a Hubertine Aubert elméletének a »costume d’homme«-nak érvényesítésére törekszik. Francziaországban nevezetesen mindig akadtak nők s különösen az irodalmi és művészeti világban, kik igen szívesen vették fel a férfiruhát, így George Sandról ismeretes dolog, hogy pantalont és jacketet húzott, míg Musset Alfréd megtette azt a tréfát, hogy egy normandiai parasztasszony öltönyébe bújva szolgált fel George Sandnak az asztalnál. Rosa Boucher, a hires ősz állatfestőnő még ma is bő férfiköpenyt borit vállaira s bőr lábszorítókat húz, midőn kezébe véve festőszerszámait a hegyek közé megy természet után festeni. S egész Európában el van terjedve az a fénykép, mely Sarah Bernhardtot ábrázolja hófehér vászon férfiruhában, midőn kezében a palettával és ecsettel a festő vászon előtt ül. A Vaudeville-színház tagja Depoir kisasszony nyilvános jótékony czélú felolvasásokon igen szeret férfi ruhában előadni monológokat s ily alkalmakkor felsütött hajjal, frakkban, fekete nadrágban fénymázos czipőben, fehér nyakkendővel, moncolóval a szemén s mellényébe dugott selyem kendővel jelenik meg, akár egy kifogástalan dandy. Hogy Léa d’Asco az ő gimnasztikai gyakorlatát clown-costumeban, teljes tricotban végzi, az még hagyján s ezért nem kell Párisig menni, azt a városliget akrobatanői is megteszik. De Jeanne Thilda, a »Gil Blas« szellemes szerkesztőnője is gyakran megteszi, hogy látogatóit otthon férfi costumeban szivarozva fogadja, sőt Daudet Alphonse nejéről is beszélik, hogy nyáron többször férfinak öltözve lovagol ki férjével vagy sétál a mezőkön. Aki a legdühösebb ellensége a női ruhának, az Marc de Montifaut, az ismert írónő, kit erkölcstelen regényeiért már régebben megbüntettek s Francziaországból ki is utasítottak. Egy este a Gymnase-szinházban fogták el, hol férjével együtt természetesen férfi ruhában nézte az előadást. Ily ruhában többször megjelent nyilvános helyeken s a »cabinet de lecture«-ökben érák hosszat olvasgatott újságokat. Rövid testhezálló kabátot viselt, hosszú nadrágot s puha kalapot, szőke haját pedig lenyitva hordta. Montéfaut egy fiatal párisi tanuló külsejével birt s az olvasó termekben senki sem ismerte fel. Midőn azonban a Passage de l’Opéra egyik olvasó termébe huzamosabb ideig járt, az olvasó terem női hivatalnoka megtudván kilétét, egy ízben »Madame«-nak szólította. Ez időtől fogva Madame Montifaut nem jelent meg abban az olvasóteremben. A férfi ruha különös kedvelésére mutat továbbá az is, hogy a hány nő csak az École de Médecinebe jár, annak felső ruhája mind a férfiruha szabásának felel meg s aki csak a párisi carneval »gyönyöreit« egyszer is átélvezhette, az észrevehette, hogy a női maszkok háromnegyed része az utczán, szinházakban és báltermekben férfiruhában járkál. De mindezen jelenségek daczára is messze van meg az az idő, mikor majd a nők is hosszú pantalonban fognak üldögélni a kávéházakban cigarettet szíva és absynthet hajtogatva. A casamiciolai földrengés évfordulóját Ischia szigetén isteni tisztelettel ülték meg. Ischia püspöke lelkészeinek kiséretében Casamicciolába ment. Azon a helyen, hol a földrengés legnagyobb pusztítást tett s legtöbb emberélet veszett el, oltárt emeltek s itt imádkoztak az elhunytak lelki üdvösségéért. Egy oltárt emeltek ott is, ahol Menella pöspök el volt temetve. A székesegyházban, mely a catastropha alkalmával halottas házat használtatott, ünnepi misét tartottak s ennek végeztével ünnepi körmenetet tartottak az egész összerombolt városban. Azok közül, kiknek családjából egy-egy személy szerencsétlenül járt a földrengés alatt, rendkívül számosan jelentek meg az ünnepélyen, úgy Nápolyból mint más olasz városokból. — Egy ebéd Alphonse Daudet-nál. Az amerikai folyóiratok egyik legkiválóbjában, az »Atlantic Monthly «-ban érdekesen írja le egy amerikai író, mint ebédelt Alphonse Daudetnál. Az ebéden csupa régi ismerősök, Zola, Turgenjev, Flaubert, Goncourt, Coppée s mások venek részt. Természetesen irodalomról beszélgettek, s az amerikai gratulált házigazdájának legújabban megjelent művéhez: »Milyen boldog lehet ön, úgymond, mennyire örvendhet, mikor művét megírja, mikor megtalálja és kitalálja az egyes szavakat és mondatokat.« — Daudet izgatottan figyelt, simogatta a szakállát, s teljes nyomatékkal felelt: »Kedves barátom, ön nagyon csalódik. Én gonddal és fáradsággal dolgozom, s mindig meg van bennem az az aggály, hogy a java ott maradt a tintatartóban. Óvakodjék azoktól az irodalmi bohóczoktól, akik mindig meg vannak magukkal elégedve, az olyanoktól, akik kezüket dörzsölhetve lépnek önhöz s igy szólnak: »Ma, kedves kolléga, igazán boldog vagyok ; épen most írtam meg egy olyan fejezetet, melynél jobbat még soha«, és aztán önelégülten mennek ebédelni. Nem a könyv eszméje, terve, vázlata nyomasztó rám nézve. Én figyelek, tanulmányozok, töprengek, művem minden részletén. De ha egyszer meg akarom regényemet írni, csak akkor kezdődnek gyötrelmeim, a stilizálás fáradságai. Én nem tudom, hogy önök is úgy vannak-e a nyelvvel.« — »Én jól tudom, hogy ön mit gondol, felelt az amerikai. Mi a formán sokkal kevesebbet fáradozunk, mint a franczia író. Mi egyáltalán sokkal rosszabb megfigyelők vagyunk, észlelésünk, sokkal gyöngébb, szegényebb a fokozatokban és a finomságokban.« — »Csakugyan? szólt Daudet. Ah ha ön tudná, hogy a francziák legnagyobb része milyen kevéssé figyel. Ha ön pl. egy ismerősével utazik, vagy sétál, s aztán beszélni akar a látottakról, egyszerre csak azt veszi észre, hogy társa áruló módon mosolyog, mert még nem látott semmit, s önt tulajdonképen szédelgőnek tartja. Mostanában egy régi ismerősöm jött haza Austráliából, aki ott öt évig volt. Kértem, hogy mondjon el mindent, amit arról a földről és népeiről tud, a házakról, a fákról, a városokról. De nem tudtam belőle egyebet kivenni, mint hogy »Mit gondolsz, mibe kerül ott egy font burgonya!« — A szegény ördög semmi egyebet se látott, s rá nézve az volt egyedül feltűnő, hogy a burgonya mennyire megdrágult.« — »Én azt teljesen megértem, felelt az amerikai. Gyakran tapasztaltam az angoloknál, akik folyton utaznak, csavarognak, hogy útjukban alig látnak meg valamit s tulajdonképen nem is tudnak egyébről beszélni, mint a fogadók különböző berendezéséről. S mégis azt hiszem, hogy a franczia általában sokkal finomabb megfigyelő, mint az angol vagy az amerikai, jobban észreveszi a részletet, inkább ért az árnyalatokhoz, finomabb. Én ennek bizonyítását látom abban is, hogy a franczia nyelv olyan bámulatosan gazdag a jelzőkben, s a megkülönböztetés anyagifélesége daczára is mindig változatos.« — Daudet azonnal visszatért a fáradságra, melylyel ír, s arra a nehezen kezelhető anyagra, a mit nyelvnek nevezünk. »A nyelvkincs teljesen föl van már használva. Megmondtak már mindent újra meg újra, s nincsen olyan tárgy, amely kiaknázatlanul maradt. S van rengeteg tárgy, helyzet és lélektani kérdés, melyhez hozzá nem szabad nyúlnunk: nem beszélhetünk többé a szerelemről és a természetes érzelmekről, vagy a virág, a táj befolyásáról, a tengerről és a levegő hatásáról. A közönség úgy veszi észre, hogy mind e tárgy ki van már merítve, elkopott, unalmas. »Már nem merünk többé a rózsákról dalolni«, mondja Sully Prudhomme egy költeményében, s én biztosítom önt, hogy a költő e panasza egészen a mi szívünkből fakad. Ha azonban találtunk valami újat, egy ismeretlen csoportosítást, akkor rendkívüli fáradsággal azon igyekszünk, hogy azt megteremtsük, s ez alatt folyton meg van az a kiállhatatlan érzésünk, hogy a legjavát megíratlanul hagyjuk. De ha egyszer e combinatiót letárgyaltuk, akkor arra visszatérnünk nem szabad soha. A közönség talán elfeledheti, de a művésznek sohasem szabad magát ismételnie, s ugyanazzal kétszer is előállania. Ép úgy vagyunk az epithetonokkal is. Ha könyvünk elején megtaláltuk a kellő szót, azt, amely legalkalmasabb a kellő kép előteremtésére; s ha később ugyanezt a hatást elő akarjuk idézni, annak többé ugyanez után megtörténnie nem szabad, az előbbit nem találhatjuk fel újra, s azért legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek vagyunk egy másik phrasist használni, mely kevésbbé jó, s talán egyáltalán nem felel meg. Regényünkben minden mondatot kin és gyötrelem teremt meg, s azért e munka mellett nincsen sem öröm, sem boldogság. »Úgy van-e Zola?« kérdé az »Assomoir« jelen levő szerzőjétől, aki neje és Daudet-né között ülve, kevésbbé nevezetes dolgokról, hímzésről és selyemről csevegett. »Persze, felelt Zola, siralmas egy mesterség, — c’est un triste métier. Az egyedül boldog órák a vázolásé, a tervezésé. De ha ez megvan, akkor vége a gyönyörűségnek. Fejtörés és nyomorúság az egész idő.« — Fölöttébb sajátságos volt hallanom, teszi hozzá az amerikai, hogy a modern franczia irodalom fői: Zola, Daudet, Goncourt, tehetségüket csak fáradsággal, kínosan érvényesítik. — Csónakázók balesete. Nagyváradról írják a »Herkules«-nek f. hó 25-ről . Tegnap délelőtt 9 óra tájban majdnem végzetessé vált eseménynek voltak szemtanúi a kishidon járókelők. Müller Károly hadnagy csónakázni tanította az utász legénységet s ezekkel a körösparti részről a legmélyebb és legveszedelmesebb helyen keresztül akart a túloldalra jutni. Czélját már csaknem el is érte, midőn a rohanó ár egyszerre nyilsebesen ragadta magával a könnyű csónakot s mielőtt a kormányos erélyes intézkedéseket foganatosithatott volna, a csónak a hidlábhoz ütődött s egy ember a gyors sikamlás okozta lendülettel meszsze kiröpült a vízbe. A kormányos lapát nélkül, a katonák darabokra tört evezőkkel haladtak el a híd alatt, teljes igyekezetüket arra fordítván, hogy a vízbe esett közlegényt megmentsék. Végre egészen közelébe vitte a csónakot a víz, mire az úszni nem tudó s máris sok vizet nyelt katona egy eltört evezőlapátba kapaszkodva, szerencsésen ismét a csónakba került. — Kárpátegyleti kiállítás. Matlekovics Sándor államtitkár mint a jövő évi budapesti ált. kiállítás elnöke — amint értesülünk — gr. Csáky Ármin főispánhoz, a magyarországi Kárpát-egylet elnökéhez a következő levelet intézte: »Méltóságos főispán úr! A jövő évben Budapesten tartandó országos kiállítás alkalmából kívánatosnak mutatkozik, hogy a felvidék házi ipara és touristikai tárgyaiból egy collectiv kiállítás rendeztessék. Hasonló kiállítások a múlt évben tartott zürichi és a folyó évi turini kiállításon az alpesi clubok által már sikerrel rendeztettek, s míg egyfelől az ily kiállítások a látogató közönség élénk érdeklődésének tárgyát képezik, másfelől az illető hegyvidékek megismertetésére s a látogatási kedv felélesztésére felette jó hatással vannak. Tekintettel arra, hogy ajövő évi kiállításunkon hazai fürdőhelyiségeink megismertetése czéljából a kiállítási területen egy nagyobbszerű panoráma felépítése van tervbe véve, amelylyel kapcsolatban ezen felvidéki gyűjteményes kiállítás czélszerűen volna összefoglalható, a turini kiállítás e részbeni programmjának megküldése mellett szerencsém van ezímet tisztelettel felkérni, hogy ez ügyet mint a Kárpát-egylet elnöke felkarolni, az említett egyletnek jövő hóban tartandó közgyűlésén tárgyalásra kitűzni s az egylet határozatáról engem értesíteni szíveskedjék. Matlekovics sk. h. államtitkár, elnök.« — A jelen sorokban említett kiállítás létrehozása érdekében gr. Zichy Jenő elnök dr. Kresz Gézával, Toldy Ferencz orsz. bizottsági jegyzővel és Marton Alajos csoportbiztossal szombat este a Kárpát-egylet közgyűlésére Tátra-Füredre utaznak. — Az első táviró-vonal megnyitása. A távíróhálózat mai óriási kiterjedése mellett talán némi érdekkel fog bírni az első táviró-vonalnak ezelőtt negyvenegy évvel Baltimore és Washington között Morse, a telegraph felfedezője által történt megnyitása. A kísérleti vonalra szükséges 30,000 dollárra vonatkozó kérvény Washingtonban csak hosszú, erős küzdelem után s 90 szóval 82 ellen érhette el czélját. Az első készüléket Washingtonban maga Morses Baltimore ban Yait kezelték s az első hivatalos távirat a baltimorei convent elnökének megválasztását jelentette. A közönség azonban eleinte csalást vélt a dologban s a gyors értesítésben sehogy sem akart hinni. A nyilvános forgalomnak csak 1845-iki április 1-én adták át a vonalat s az árszabály négy betűért egy centet kívánt. Eleinte azonban senki sem akarta igénybe venni a távírót s az első négy napon az összes bevétel egy cent volt s ezt is egy kiváncsi fizette, aki a távírót működésében látni akarta, de egy centnél többre nem becsülte. April 5-ikén már 121/* cent volt a bevétel. April 6-ikán senki sem jelentkezett; 7-ikén a bevétel 60 centre s 8-án egy dollárra és 32 centre emelkedett , még ezután is igen lassan terjedt a nagy közönség között a triiró hite. — Nagy tűz. Kassáról távirják mai kelettel: Hé c z e községben (Abauj m.) ma tűz támadt, melynek a község fele áldozatul esett. A katholikus templom is leégett. A tűz a község határában levő szőlősökben is sok kárt okozott. Az üllői úti klinika-telepen a legutóbb megkezdett építések nagy részben be vannak fejezve. Jelenleg a külső körfalak építése folyik, melyek 2—3 hét alatt be lesznek fejezve. Az üllői útra néző központi épület, amelyben az orvoskari decáni hivatal, a szemészeti kóroda és a rendőrorvosi tanszék termei és több kisebb orvosi tantárgy tantermei vannak, már teljesen be van rendezve, az átköltözés is megtörtént, csupán az új tantermek berendezései vannak még folyamatban, melyeket a jövő tanévben fognak megnyitni. Wagner tanár II. belgyógyászati korodája, mely az ősz-utczai oldalon épült, csak a jövő évben fog megnyittatni. Berendezésén most dolgoznak. A harmadik új épületben van az orvoskari gazdászati hivatal, a telepen lévő összes kórodák mosóterme és konyhája s a segédszemélyzet lakosztályai. A kórodai telep nagy udvara, a mennyiben ujkórodák építésének szüksége sürgősen fel nem merül, parkiroztatni fog és a fennjáró és üdülő betegeknek sétahelyül fog szolgálni. — Sensatiós elfogatás. Mint Nagy Károlyból távírják, Pollatschek Dávid ottani nagykereskedőt csalás és csalárd bukás miatt ma letartóztatták és a szathmári kir. törvényszékhez kísérték. Pollatschek ellen a budapesti hitelezői védegylet tett fenyítő feljelentést. A szóban forgó csőd annak idejében nagy feltűnést keltett nemcsak a vidéken, hanem a fővárosban is. — Megszökött feleség. Pozor Ádámné született Beharka Mária, 27 éves, kőműves neje, múlt héten Pribil liptómegyei községből, férjét és két gyermekét elhagyva, megszökött. — Nagy betörés. Pécsváradon f. hó 7-én éjjel Gebhardt Antal korcsmáros konyhájába betörtek, az ott levő szekrény fiókját felfeszítették s abból 300 írt készpénzt, 3 gyűrűt, 3 ezüst tallért és több forintnyi aprópénzt elloptak. — Fővárosi krónika. Sikkasztások. Krausz Ármin ügynök, megbízója : Radics Sándor kereskedő nevében az adósoktól 54 frtot beszedett s azt elsikkasztotta. A szegedi kapitányság tegnap táviratilag értesítette a főkapitányságot, hogy Stern József ügynök egy ottani czég kárára nagyobb pénzösszeg és 400 frt értékű áru elsikkasztása után megszökött s valószínűleg a főváros felé vette az útját. Stern a ma reggeli vonattal csakugyan megérkezett Budapestre s a pályaházban mindjárt letartóztatták a két láda portékával együtt, melyeket magával hozott. Nagylopás. Pollák Lipótnak az osztrák-magyar államvasut világítási felügyelőjének Józsa utcza 78. szám alatti lakásába az éjjel a nyitva hagyott utczai ablakon át ismeretlen tettes behatolt s a szoba közepén lévő asztalról Polláknak nagy pénzes tárczáját, melyben 2 darab 100-as, 20 darab ötös s több darab egy forintos bankjegy volt, kis zsebtárczáját, melyben szintén pár forint volt bankjegyekben, továbbá aranyóráját, lánczát és gyűrűjét ellopta. A szobában volt több ruhanemüeket s más értékes tárgyakat a tolvaj nem bántotta. Pollák egy barátjával az alkóvban aludt, de nem hallottak semmit és csak reggel vette észre a lopást, midőn felébredtek. — Megszökött. Bárkai Ernő, aki mint írnok legutóbb Steinbach István közjegyzőnél volt alkalmazva, a napokban egy Plener György nevű féltől főnöke nevében 31 frtot vett fel munkadij fejében s azzal megszökött. Feljelentették a rendőrségnél, hol kitűnt, hogy az illető megelőzőleg, mint Bachruch Gyula ügyvéd írnoka egy félllel kiegyezett 25 írtra, a pénzt felvette s azzal szintén megszökött s hogy Schwarcz, Schöffer, Scheffer és Binper Ernő nevek alatt már több hasonló csalást követett el. Naptár. Péntek, augusztus 1. Nap kél 4 ó. 39 p., nyug. 7 . 32 p. — Hold kél 3 óra 42 p. h. u., nyug. 8 perczczel éjfél után. — Hold földtávolában reggel 5 órakor. Uranus az egész hónapban láthatatlan. Róm. kath. Vasas sz. Péter. Prot. Vasas Péter. Görög-orosz: (julius 20.) Illés próféta. Zsidót (ab. 10.) Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4-ig. Honvédelmi miniszter fogad d. u. 4—5-ig. A fővárosi középitési bizottság ülése d. u. 5 órakor az uj városház szakosztályi üléstermében. A szingálok (Ceylon őslakói) az állatkertben reggel 9 től este 8 óráig. Belépti dij 40 kr. Fővárosi ügyek. — Megbüntetett tartalékosok. A fővárosi katonai nyilvántartási hivatal a lefolyt julius hóban a jelentkezési szabályok áthágása miatt 61 szabadságolt és tartalékos katonát büntetett meg egytől három napig terjedő fogsággal. — A bérkocsi állomások fertőtlenítése eddig nem igen volt keresztülvihető, miután a koczkakövek közé leszivárgott ürülék átáztatta az egész talajt. Most a tanács elhatározta, hogy az ily bérkocsi állomáshelyeket asphalt burkolattal vonatja be. Egyelőre a rózsa- és Sebestyén-téren, továbbá a reáltanoda- és aranykéz-utczákban kijelölt bérkocsi állomásokat burkolják be asphalttal s erre az árlejtést ki is írták augusztus hó 11-ik napjára. — A honvédlegénységnek a tanács megengedte, hogy az ingyen fürdőt este 6—7 óra közt is használhass. —■ A harminczad-utcza bérkocsi állomásának asphaltozását (2047 frt) 10 százalék felülfizetéssel a Neuchatelasphalt Company kapta meg, a Ferencz József tér egy részének átkövezését (1519 frt) 3 százalék engedménynyel Bencz Ferencz, a városligeti állatkerti körút macadamozását (13926 frt) ugyanő 11 százalék engedménynyel, végre a Rottenbiller-utcza rendezését Hirsch Mihály 57.425 írtért. — A főváros nyomtatványai. A tanács ma felbontotta a városi könyvnyomdai munkákra beérkezett ajánlatokat. Három társaság részéről létetett ajánlat u. m. az »Athenaeum«, a »Franklin«-társulat és a »Részvénynyomda« részéről, mely utóbbi végzi most is a városi nyomda munkákat. Az ajánlatok a szükséges összehasonlító számítások megtétele végett a főszámvevőnek adattak ki. Az omnibus közlekedés rendezése ügyében a tanács elfogadta a kormány által ajánlott módosításokat a szabályrendeleten, s a közgyűlésnek ehhez képest ajánlani fogja, hogy a pályázat úgy irassék ki, hogy az egész hálózatra ajánlkozó a részleges ajánlkozó felett előnyben részesül. A tanács ma kimondta, hogy rendkívüli közgyűlés egybehívását szükségesnek tartja s a közgyűlés legközelebb össze is fog hivatni. A II. ker. polgári leányiskola vezetésével Bohus Rezső visszalépése folytán a tanács Kozma Gyula tanítót bízta meg. A II. ker. polgári iskola kereskedelmi tanfolyamához pedig a könyvvitel tanításával Zachár Antal, a jogi tárgyakéval pedig dr. Mattyasovszky László bizatott meg. A ferenczvárosi szemétlerakó helyen a kotrási vállalkozó, Propper Adolf házmagasságnyira halmozta föl a kiszedett rongyokat. A szomszédos petroleum-gyár igazgatója emiatt panaszt tett a hatóságnál, mert roppant tűzveszély rejlik e rongytömegben. A IX. ker. elöljáróság szintén panaszt emelt, s a tűzoltó főparancsnok személyes meggyőződést szerzett az állapot tarthatatlan voltáról. A tanács ennek folytán elrendelte, hogy a vállalkozó haladéktalanul távolítsa el onnan a rongyhalmazokat. delegált budapesti kir. törvényszék által Szegeden fog megtartatni. A tárgyalás kétségkívül egyike lesz a legérdekesebbeknek. Már maga a perújítás során Kossuthány bíró által eszközölt vizsgálat sok megdöbbentő részletet hozott napfényre, melyek mélyen elszomorító fejezetet fognak képezni igazságszolgáltatásunk történetében. Az ügyvédi munkadíj bűnügyekben. Egyik budapesti ügyvéd valamely külföldi kartársának megbízásából a fenyitő törvényszéknél vádat emelt egy itteni kereskedő ellen és még a fenyitő eljárás folyamata alatt kérvényt adott be, hogy a panaszos (saját fele) ellen állapítsák meg költségeit és munkadíjait. A vizsgálóbíró az ügyész indítványa folytán ezt a kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy a kir. fenyítő törvényszék valamely folyamatban lévő vizsgálati ügyben ügyvédi díjak és költségek megállapítására hivatva nincsen s mert az ügyvéd az 1874: XXXIV. t. sz. 58 §-a szerint is dijai és költségei megtérítése tekintetéből per útjára van utasítva. Ezen elutasító végzés ellen az ügyvéd a fenyitő törvényszékhez felebbezett, mely a vizsgáló biró végzésének megsemmisítésével megítélte az ügyvédnek a költséget és díjakat a következő indokolással: Ügyvédnek saját megbizója (s a fenforgó vizsgálati ügyben panaszos) ellen ügyvédi költségei és munkadijainak megállapítása iránti kérvénye a bűnvádi nyomozat és vizsgálat, avagy a bűncselekmény által okozott károk biztosításának tárgyát nem képezvén, annak elintézésére nem a vizsgáló bíró, hanem a törvényszék illetékes, minélfogva a vizsgabírónak végzését mint illetéktelenül hozottat megsemmisíteni kellett. A kérvénynek hely adatott azért, mert a fenforgó vizsgálati ügynek illetékes bírája ezen törvényszék lévén, sem törvény, sem szabály nem létezik, amely az ügyvédet saját fele irányában kiérdemelt díjai és költségei megállapítása iránti kérvényezhetésében akadályozná, miért is a jelen esetben az iratok szerint tanúsítható működésre való tekintettel a díjak és költségek meg voltak állapíthatók. — A párisi »Krach« egy utó játéka. A lyoni fenyítő törvényszék f. hó 28-án kezdte tárgyalni a hírhedt »Banque de Lyon et de la Loire« bűnpörét. A bank az 1881-iki párisi krach idején nagy zajt ütött, kezdetben részvényeinek óriási áremelkedése, utóbb pedig botrányos módon történt bukása miatt. Alapítója, Savary volt képviselő, kinek azóta már más bűnpere is volt, megszökött, vezértitkára Morand, jónak látta kivándorolni Amerikába és így a fővádlottak nem jelentek meg a tárgyaláson. A bankot Savary 1881. márczius havában alapította 25 millió frank alaptőkével, amelynek negyedrésze állítólag be is fizettetett. Az alakuló közgyűlés Zielinskyt 24000 frank fizetéssel igazgatónak nevezte ki, az igazgatótanács pedig Savaryt elnöknek választotta 30,000 frank évi fizetéssel. A bank csak rövid ideig foglalkozott rendes banküzletekkel; »alapítani« kezdett és utóbb egyebet se tett; alapított egy festőgyártársulatot hét millió frank tőkével; egy erdőüzleti társulatot nyugati Oroszországban 7 és fél millió frank tőkével, egy petroleum-bánya-társulatot a Kaukázusban, 25 millió frank tőkével, a Caisse lyonnaiset 2 millió frankkal és végül a »tengerészeti hitelbank«, 25 millió frank alaptőkével. Mindezek az alapítások a szokott módon, fictív befizetésekkel történtek, az illető intézetek nem csináltak semmiféle komoly üzletet, de azért a részvényeik a tőzsdén folyvást emelkedtek, addig t. i., amíg az alapítók azokat — álnevekre szóló kötésekben — egymás közt csereberélték. Az anyaintézet részvényeit 500 frankon bocsátották ki és naponkint emelkedő árakon »jegyezték.« Egy-két hónap alatt már 1800 frank volt az árfolyam. A petróleum-társulat részvényeit 900-on, a Casse lyonnaise papírjait 1200 frankon »adták.« Sőt akadtak naiv üzérek, akik ilyen árakon »vették« is, abban a reményben, hogy a részvények, ha fel tudtak menni 1800 frankig, fel tudnak majd menni 2000 frankig is. De miután komoly vevő nem akadt, a részvények kezdtek lefelé menni, éppen akkor, mikor Savary úr Bécsben járt, hogy ott megkapja a concessiót a tengerészeti bankra. A társulat igazgató tanácsa elhatározta, hogy az árfolyamok hanyatlásának elejét veendő, összevásárol 5000 részvényt. De az árfolyamok mégis rohamosan hanyatlottak és a bank e műveleten hat millió frankot veszített. De azért folytatta a műveletet: ismét vásárolt 6000 részvényt és vesztett ismét néhány milliót. Az a hír, hogy a bank a tengerészeti bank concessióját nem kapta meg, újabb árcsökkenést idézett elő és mikor beállott a catastropba, a bank részvénytőkéje el volt költve, az értékpapírtárczában pedig nem volt egyéb mint néhány ezer darab az intézetnek értéktelen saját részvényeiből. Kitűnt továbbá, hogy a bank az igazgatótanácsosok részvényeire előlegeket adott és a bank hivatalnokainak nagy kölcsönöket juttatott. Az anyaintézet által alapított vállalatok természetesen sorra buktak és az intézet összes igazgatótanácsa ellen hivatalból megindították a banpert. Egyes károsított részvényesek 165,000 frank erejéig emeltek követeléseket a bank ellen. A tárgyalás első napján kihallgatott vádlottak mind Savaryra és Zidinskyre hárították a felelősséget. A tárgyalás 56 napig fog tartani, és Arnstein 502,585 frt 16 kr, 7. Glasner Antal 513,673 frt 6 kr, 8. Müller József 588,208 frt 19 kr, 9. Gregersen Miklós és Fischer Károly 498,694 frt 50 kr, 10. Gregersen Guildbrand 530,552 frt 88 kr, 11. Kopf D. 617,966 frt 27 kr. Phylloxera. Szatmár megye erdődi járásába kebelezett Kraszna-Béltek községben a phylloxera felére constatáltatván, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter rendeletével nevezett község összes szőlőterületei, valamint az olyan kertek, melyekben esetleg egyes szőlőtök állanak, zár alá helyeztettek. Törvényszéki csarnok. Az ártatlanul elitélt ifj. Köteles Mihály ügyében K a 11 és kir. alügyész legközelebb fogja megtenni az indítványt, melyben a per újra felvételét kéri. Ha a törvényszék az ügyészi indítványt elfogadja, akkor rövid határidőre kitűzik a végtárgyalást, mely a Sport. — 930 kilométeres velocipéd-it. Óriási utat tett meg közelebb egy Schwarcz nevű gleiwitzi orvosnövendék velocipéden. Schwarcz Génfből indult ki s Murken, Bern, Interlaken, Rigi, Zürich, Schaffhausen, Lindau, München, Bécs, Brünn s Olmütz érintésével Gleiwitzba velocipédezett huszonegy nap alatt. A rossz idő vagy járhatlan utak miatt mintegy 375 kilométert vasúton és gőzösön tett meg, de a többi kilenczszázharmincz kilométert kétkerekű velocipédjén járta be. E 930 kilométer megtételére — leszámítva az egyes helyeken tartott szükségszerű pihenőket — csak tizenegy napra volt szüksége Schwarcznak s igy egy nap átlag 846 kilométert, vagyis itt/* német mértföldet hagyott hátra s az utat nem fogadásból, csupán kirándulásképen tette meg. — Úszó-verseny Csongrádon. Bogyó Mihály tornatanár — mint a »Herkules« irja — a napokban Csongrádon úszóversenyt rendezett. A távolság mintegy nyolc kilométert tett ki a Tiszán lefelé. Elsőnek ért be 1 óra 45 percz múlva Sváb Gyula, 2-iknak Hacker Mátyás 2 óra 4 percz múlva, 3-iknak Weisz Tivadar 2 óra 17 percz múlva, 4-iknek Halász Ignácz 2 óra 18 p. múlva. Holczer Adolf és Kövessi Béla mintegy 4 kilométer távolságra görcsöt kaptak , abban hagyták a versenyzést. A partról nagy közönség nézte végig az érdekes versenyt, melynek végeztével bankettet rendeztek s tánczvigalom is volt. közgazdaság! Közlemények: A szabadka-bajai vasút építésére vonatkozólag beadott ajánlatok felbontása tegnap történt a magyar kir. államvasutak igazgatóságánál Horváth Lajos igazgató felügyelete mellett. Beadatott összesen tizenegy ajánlat a következő építési összegekkel, u. m.: 1. Trubschau testvérek és Schleicher 519,172 frt 73 kr, 2. Schvarcz Ármin 502,480 frt 43 kr, 3. Spitzer Simon 472,295 frt 14 kr, 4. Kutlánya János 477,956 frt 20 kr, 5. Jakob András és társai 503,843 frt 85 kr, 6. Freund Leo Közgazdasági táviratok. Bécs, julius 81. (Magyar értékek zárlata Magy. földteherm. kötv. 101.50. Erdélyi földteherm. kötv. 101.75. 5 és fél száz. magy. földh.-int. zálogl. 102.—. Erdélyi vasut-részvény 177.75. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 102.—. Magy. nyer. k. sorsjegy 115.90. Szőlődézsmaválts. kötv. 99.75. 6 száz. arany-járadék 122.20. Tiszai és szeg. köles. sorsj. 115.40. 4 száz. arany-járadék 92.12. M. orsz. bk.-részv. a.1. Magy. vasuti-kölcsön 142.40. Magy. hitelb.-részv. 314.75. Alföldi vasut-részvény 178.75. Magy. é.-kel. vasut-r. 166.70. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 96.40. Tiszav. vasut-rész. 249.75. Magy. resz.- és váltób. részvény 89.50. Kassa-Oderb. v.-részv. 148.50. 5 száz. papir-járadék 88.95. M. jelzál.-hitelb.-részv. —.— Adria m. teng. gőzh. részv. —.—. Bécs, julius 31. (Osztrák értékek zárlata.) Irányzat kedvetlen. Osztr. hitelrészvény 313.30. Déli vasutrészvény 150.25, 4 száz. aranyjáradék 103.30, Londoni váltóár 121.80, Károly Lajos vasut-részvénytársaság 276.9, 1864. sorsjegy 169.75, 42 száz. ezüstjáradék 81.80, 1860. sorsjegy 135.75, Török sorsjegy 20.75, Angol-osztrák bank részv. 112.25, Osztrák államvasut részv. 318.80, 20 frankos arany 9.661/1, 42 száz. papir-járadék 80.94, Osztrák hitelsorsjegy 177.—, Osztrák-magyar bankrészv. 864.—, Cs. kir. vert arany 5.73, Német bankváltók 59.55, Elbevölgyi vasút —. -. Vásári értesítések. Budapesti marhavásár. A folyó hó 31-kén megtartott heti marhavásárra felhajtatott összegen 2417 darab nagy és 545 darab apró marha. Ebből eladatott 37 darab bika, darabja 100—210 forint, 1007 darab ökör, párja 200—345 forint, 800 darab vágótehén, párja 145—300 forint, 279 darab fejőstehén, darabja 100—171 forint, 293 darab bivaly, párja 160—250 forint, 545 darab borjú, darabja 15—26 forint, — darab birka, párja —.— forint, ükörhús 55—59 forint, tehénhús 53—56.— forint, borjúhús 44—46 forint, bivalyhús 49—52.— forint, birkahús 40—48 frt, mind 100 klormkint. Budapesti lóvásár. A folyó hó 31-kén megtartott heti lóvásárra felhajtatott 432 darab ló. Ebből eladatott átíratás mellett 148 darab, uj lólevél mellett 38 darab, összes eladás 186 darab. Bécsi vágóra ment 21 drb. Az árak 18 — 37 forint közt, jobb lovaknál 58—170 frt közt váltakoztak. A bécsi vágóra vásárolt lovak darabjáért 22—34 forintot fizettek. Kőbányai sertésüzlet. A setéskereskedelmi csarnok jelentése. — julius 31. Nyomott árak miatt az eladók tartózkodók. — Magyar, öreg, nehéz —.--------.—, fiatal nehéz 50.-----50.50, közép 50.-----50.50, könnyű, 50.50—51.50. Erdélyi nehéz 49.—50.— közép 50.-----50 50, könnyű —.--------.—. Románia és habonyi, nehéz 50.50—51.— átmeneti, közép 50.-----50.50 átmeneti, könnyű —.--------.— átmenti, eredeti nehéz —.-------.— átmeneti, közép--------átmeneti. Szerbiai nehéz 50.51 — 51.— átmeneti, közép 50 50—51.— átmeneti, könnyű 50.59—51.— átmeneti. Hízó 1 éves életulyban 4*/s levonással —.—.— 2 íves .—.-----.—. öreg —.-----.—. Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 40 kig. és 4•/• levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adatnak el, vevőknek páronkinti aranyforint vámfejében megtéríttetik Budapesti áru- és értéktőzsde Julius 31. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán eladatott változatlan lanyha irányzat mellett búza őszre 9.06 írttól 9 frtig, majd 9.01, 9.02 írton, tavaszra 9.38 forinttól 9.34 írtig, majd 9.36 írtig, tengeri május - júniusra 6.21 forinttól 6.17 írtig. Jegyeznek: Szokványbuza tavaszra 9.40—9.42—. — Szokványbuza őszre 9.07—9.09—. — Bánáti tengeri 1885. máj.—júniusra 6.63—6.65. Bánáti tengeri juh —augusztusra 6.93—6 95. — Szokványzab tavaszra 6.80—6.82. — Szokványzab őszre 6.50—6.52. — Káposztarepere aug.—szeptemberre 12—13.7/s. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Az ultimo legombolyitása ma simán folyt le. A reactio, mely most beállt, a sok fedezési vásárlás után igen természetes és előrelátott dolog volt. Az árak a realisatiok nyomása alatt engednek. Jegyeznek: Uj aranyjáradék 92.10.——92.05.—. Papirjáradék 88.95—88.90—. — Osztrák hitelrészvények 312.50—310.80—311.90. Magyar hitelbanki érvények 314.25—312.75 — 313.75. Leszámítoló bankrészvények 89.50—89.—. Osztrák-magyar államvasuti részvény —.—. — Jelzálogbank —.—. A zárlat 5 órakor némileg javultan történik. Jegyezünk: Uj aranyjáradék 92.05—, 5 százalékos magyar papirjárad. 88.87—. Osztrák hitelbankrészv. 312.—. Magyar hitelbankrészvények 314.—. — Leszámítoló bank 89.25. — Osztrák magyar államvasuti részvény 318.25. Jelzálogbank —.—. Északkeleti vasúti részv. Főszerkesztő :"Olxai Inslex. Felelős szerkesztő : "Visi Imre. Nyílt tér. (E rovat alatt kötöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.)