Nemzet, 1884. augusztus (3. évfolyam, 689-719. szám)

1884-08-01 / 689. szám

— Esküvő Joanovics Tiros aradi ügyvéd teg­nap délután vezette oltárhoz Dietzgen Anna leányát, Etelkát. — A kőművesek függő ásványai, mint néhány éve nálunk, úgy most Bécsben egész sorozatát idézte elő a szerencsétlenségeknek. E hó 14-ikén a Todesko palotájában szakadt el a hidláncra, mire alázuhant a rajta dolgozó Salver három emeletnyi magasságból, és azonnal szörnyethalt. Tegnap délelőtt a Batthyány gróf palotáján ugyancsak ilyen függő hid szakadt le, minek következtében két munkás rögtön halálra vált, míg a har­madik életveszélyesen megsebesítette magát. — Hadsi Laja, az ismert bosnyák lázadófőnök e hó 24-ikére ülte le öt évi börtönbüntetését Theresi­­enstadtban, honnan a mondott napon szabadon bocsá­tották, és elszállították haza. — Boszniába. — A 30,000 frtos postalopás ügyében a vizsgá­lat lázas erélylyel folyik. De még eddig semmi ered­ményre nem jutottak, mert sem a lopás helyét, sem tettesét nem bírták kitudni. A bécsi rendőrség annyit megállapított, hogy a pénzes szekrények elcseré­­lése azalatt nem történhetett, míg az a közös pénz­ügyminisztérium tisztviselőinek felügyelete alatt állt, mert a ládát megmérték és 24 kiló nehéznek találták. Ugyanily súlyt constatált a bécsi posta is. Budapesten pedig a láda 21 kiló volt s így 3 kilóval könnyebb az igazi ládánál. Nyilvánvaló tehát, hogy csakis a postá­nak való átadás után történt a csere. A kérdés azért fontos, mert ettől függ, hogy kit illet a­­kár ? A kö­zös, az osztrák, vagy a magyar pénzügyminisztert-e ? A fentiek szerint a közös pénztárt a kár nem terhel­heti s igy előbb a tett helyét kell kitudni, mielőtt a károsult megállapítható lenne. A magyar pénzügymi­niszter különben már kérte a közös pénzügyminiszter­től az összeg megtérítését.­­— Most meg fogják vizs­gálni, várjon a tégla magyar vagy osztrák gyárt­mány-e, hogy igy jöjjenek rá, hol történhetett meg a lopás. — A krisztinavárosi színkörben ma Réthy Laura jutalomjátéka volt. A »Veres sapká«-t adták szép számú közönség előtt. A jutalmazandó két babérko­szorút, egy óriási virágcsokrot s ékszereket kapott. — Nők férfiruhában. A párisi Gallé-színház egyik kisebb rangú színésznője Blanche Lardinois kö­zelebb Fontainebleauban engedélyt kért a rendőrség­től és kapott is arra, hogy férfiruhában járhasson. S ez eset nem csupán egyetlen, feltűnésre vágyó szí­nésznőnek különös kérdése, hanem a franczia nők emancipatió utáni vágyának folyton meg-megújuló jelensége, mely a Hubertine Aub­ert elméletének a »costume d’homme«-nak érvényesítésére törekszik. Francziaországban nevezetesen mindig akadtak nők s különösen az irodalmi és művészeti világban, kik igen szívesen vették fel a férfiruhát, így George Sandról ismeretes dolog, hogy pantalont és jacketet húzott, míg Musset Alfréd megtette azt a tréfát, hogy egy normandiai parasztasszony öltönyébe bújva szolgált fel George Sandnak az asztalnál. Rosa Bou­­cher, a hires ősz állatfestőnő még ma is bő férfi­köpenyt borit vállaira s bőr lábszorítókat húz, midőn kezébe véve festőszerszámait a hegyek közé megy természet után festeni. S egész Európában el van terjedve az a fénykép, mely Sarah Bernhardtot ábrázolja hófehér vászon férfiruhában, midőn kezé­ben a palettával és ecsettel a festő vászon előtt ül. A Vaudeville-színház tagja Depoir kisasszony nyil­vános jótékony czélú felolvasásokon igen szeret férfi ruhában előadni monológokat s ily alkalmakkor fel­sütött hajjal, frakkban, fekete nadrágban fénymázos czipőben, fehér nyakkendővel, moncolóval a szemén s mellényébe dugott selyem kendővel jelenik meg, akár egy kifogástalan dandy. Hogy Léa d’Asco az ő gimnasztikai gyakorlatát clown-costumeban, teljes tricotban végzi, az még hagyján s ezért nem kell Pá­­risig menni, azt a városliget akrobatanői is megte­szik. De Jeanne Thilda, a »Gil Blas« szellemes szer­kesztőnője is gyakran megteszi, hogy látogatóit ott­hon férfi costumeban szivarozva fogadja, sőt Daudet Alphonse nejéről is beszélik, hogy nyáron többször férfinak öltözve lovagol ki férjével vagy sétál a mezőkön. A­ki a legdühösebb ellensége a női ruhá­nak, az Marc de Montifaut, az ismert írónő, kit er­kölcstelen regényeiért már régebben megbüntettek s Francziaországból ki is utasítottak. Egy este a Gym­­nase-szinházban fogták el, hol férjével együtt termé­szetesen férfi ruhában nézte az előadást. Ily ruhában többször megjelent nyilvános helyeken s a »cabinet de lecture«-ökben érák hosszat olvasgatott újságokat. Rövid testhezálló kabátot viselt, hosszú nadrágot s puha kalapot, szőke haját pedig lenyitva hordta. Montéfaut egy fiatal párisi tanuló külsejével birt s az olvasó termekben senki sem ismerte fel. Midőn azon­ban a Passage de l’Opéra egyik olvasó termébe hu­zamosabb ideig járt, az olvasó terem női hivatalnoka megtudván kilétét, egy ízben »Madame«-nak szólí­­t­otta. Ez időtől fogva Madame Montifaut nem jelent meg abban az olvasóteremben. A férfi ruha különös kedvelésére mutat továbbá az is, hogy a hány nő csak az École de Médecinebe jár, annak felső ruhája mind a férfiruha szabásának felel meg s a­ki csak a párisi carneval »gyönyöreit« egyszer is átélvezhette, az ész­revehette, hogy a női maszkok háromnegyed része az utczán, szinházakban és báltermekben férfiruhában járkál. De mindezen jelenségek daczára is messze van meg az az idő, mikor majd a nők is hosszú pantalon­­ban fognak üldögélni a kávéházakban cigarettet szíva és absynthet hajtogatva.­­ A casamiciolai földrengés évfordulóját Ischia szigetén isteni tisztelettel ülték meg. Ischia püs­pöke lelkészeinek kiséretében Casamicciolába ment. Azon a helyen, hol a földrengés legnagyobb pusztí­tást tett s legtöbb emberélet veszett el, oltárt emeltek s itt imádkoztak az elhunytak lelki üdvösségéért. Egy oltárt emeltek ott is, a­hol Menella pöspök el volt te­metve. A székesegyházban, mely a catastropha alkal­mával halottas házat használtatott, ünnepi misét tar­tottak s ennek végeztével ünnepi körmenetet tartot­tak az­ egész összerombolt városban. Azok közül, kik­nek családjából egy-egy személy szerencsétlenül járt a földrengés alatt, rendkívül számosan jelentek meg az ünnepélyen, úgy Nápolyból mint más olasz váro­sokból. — Egy ebéd Alphonse Daudet-nál. Az amerikai folyóiratok egyik legkiválóbjában, az »Atlantic Monthly «-ban érdekesen írja le egy amerikai író, mint ebédelt Alphonse Daudetnál. Az ebéden csupa régi ism­erősök, Zola, Turgenjev, Flaubert, Goncourt, Coppée s mások venek részt. Természetesen iroda­lomról beszélgettek, s az amerikai gratulált házi­gazdájának legújabban megjelent művéhez: »Milyen boldog lehet ön, úgymond, mennyire örvendhet, mikor művét megírja, mikor megtalálja és kita­lálja az egyes szavakat és mondatokat.« — Dau­det izgatottan figyelt, simogatta a szakállát, s teljes nyomatékkal felelt: »Kedves barátom, ön na­gyon csalódik. Én gonddal és fáradsággal dolgozom, s mindig meg van bennem az az aggály, hogy a java ott maradt a tintatartóban. Óvakodjék azoktól az irodalmi bohóczoktól, akik mindig meg vannak ma­gukkal elégedve, az olyanoktól, akik kezüket dörzsöl­hetve lépnek önhöz s igy szólnak: »Ma, kedves kolléga, igazán boldog vagyok ; épen most írtam meg egy olyan fejezetet, melynél jobbat még soha«, é­s aztán önelé­­gülten mennek ebédelni. Nem a könyv eszméje, terve, vázlata nyomasztó rám nézve. Én figyelek, ta­nulmányozok, töprengek, művem minden részletén. De ha egyszer meg akarom regényemet írni, csak ak­kor kezdődnek gyötrelmeim, a stilizálás fáradságai. Én nem tudom, hogy önök is úgy vannak-e a nyelv­vel.« — »Én jól tudom, hogy ön mit gondol, felelt az amerikai. Mi a formán sokkal kevesebbet fáradozunk, mint a franczia író. Mi egyáltalán sokkal rosszabb megfigyelők vagyunk, észlelésünk, sokkal gyön­gébb, szegényebb a fokozatokban és a finomsá­gokban.« — »Csakugyan? szólt Daudet. Ah­ ha ön tudná, hogy a francziák legnagyobb része mi­lyen kevéssé figyel. Ha ön pl. egy ismerősével uta­zik, vagy sétál, s aztán beszélni akar a látottakról, egyszerre csak azt veszi észre, hogy társa áruló módon mosolyog, mert még nem látott semmit, s önt tulaj­donképen szédelgőnek tartja. Mostanában egy régi ismerősöm jött haza Austráliából, aki ott öt évig volt. Kértem, hogy mondjon el mindent, amit arról a föld­ről és népeiről tud, a házakról, a fákról, a városokról. De nem tudtam belőle egyebet kivenni, mint hogy »Mit gondolsz, mibe kerül ott egy font burgonya!« — A szegény ördög semmi egyebet se látott, s rá nézve az volt egyedül feltűnő, hogy a burgonya mennyire megdrágult.« — »Én azt teljesen megértem, felelt az amerikai. Gyakran tapasztaltam az angolok­nál, a­kik folyton utaznak, csavarognak, hogy útjukban alig látnak meg valamit s tulajdonképen nem is tudnak egyébről beszélni, mint a fogadók különböző berende­zéséről. S mégis azt hiszem, hogy a franczia általában sokkal finomabb megfigyelő, mint az angol vagy az amerikai, jobban észreveszi a részletet, inkább ért az árnyalatokhoz, finomabb. Én ennek bizonyítását lá­tom abban is, hogy a franczia nyelv olyan bámulatosan gazdag a jelzőkben, s a megkülönböztetés any­­agifélesége daczára is mindig változatos.« — Dau­det azonnal visszatért a fáradságra, melylyel ír, s arra a nehezen kezelhető anyagra, a mit nyelvnek nevezünk. »A nyelvkincs teljesen föl van már használva. Megmondtak már mindent újra meg újra, s nincsen olyan tárgy, a­mely kiakná­zatlanul maradt. S van rengeteg tárgy, helyzet és lé­lektani kérdés, melyhez hozzá nem szabad nyúlnunk: nem beszélhetünk többé a szerelemről és a természe­tes érzelmekről, vagy a virág, a táj befolyásáról, a tengerről és a levegő hatásáról. A közönség úgy veszi észre, hogy mind e tárgy ki van már merítve, elkopott, unalmas. »Már nem merünk többé a rózsákról dalolni«, mondja Sully­ Prudhomme egy költeményében, s én biztosítom önt, hogy a költő e panasza egészen a mi szívünkből fakad. Ha azonban találtunk valami újat, egy ismeretlen csoportosítást, akkor rendkí­vüli fáradsággal azon igyekszünk, hogy azt megte­remtsük, s ez alatt folyton meg van az a kiállhatatlan érzésünk, hogy a legjavát megíratlanul hagyjuk. De ha egyszer e combinatiót letárgyaltuk, akkor arra visszatérnünk nem szabad soha. A közönség talán elfeledheti, de a művésznek sohasem szabad magát is­mételnie, s ugyanazzal kétszer is előállania. Ép úgy va­gyunk az epithetonokkal is. Ha könyvünk elején meg­találtuk a kellő szót, azt, amely legalkalmasabb a kellő kép előteremtésére; s ha később ugyanezt a hatást elő akarjuk idézni, annak többé ugyanez után megtör­ténnie nem szabad, az előbbit nem találhatjuk fel újra, s azért legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek vagyunk egy másik phrasist használni, mely kevésbbé jó, s talán egyáltalán nem felel meg. Regényünkben minden mondatot kin és gyötrelem teremt meg, s azért e munka mellett nincsen sem öröm, sem bol­dogság. »Úgy van-e Zola?« kérdé az »Assomoir« jelen levő szerzőjétől, aki neje és Daudet-né között ülve, kevésbbé nevezetes dolgokról, hímzésről és se­lyemről csevegett. »Persze, felelt Zola, siralmas egy mesterség, — c’est un triste métier. Az egyedül bol­dog órák a vázolásé, a tervezésé. De ha ez megvan, akkor vége a gyönyörűségnek. Fejtörés és nyomorú­ság az egész idő.« — Fölöttébb sajátságos volt halla­nom, teszi hozzá az amerikai, hogy a modern fran­czia irodalom fői: Zola, Daudet, Goncourt, tehetségü­ket csak fáradsággal, kínosan érvényesítik. — Csónakázók balesete. Nagyváradról írják a »Herkules«-nek f. hó 25-ről . Tegnap délelőtt 9 óra tájban majdnem végzetessé vált eseménynek voltak szemtanúi a kishidon járó­kelők. Müller Károly had­nagy csónakázni tanította az utász legénységet s ezek­kel a körösparti részről a legmélyebb és legveszedel­mesebb helyen keresztül akart a túloldalra jutni. Czélját már csaknem el is érte, midőn a rohanó ár egyszerre nyilsebesen ragadta magával a könnyű csó­nakot s mielőtt a kormányos erélyes intézkedéseket foganatosithatott volna, a csónak a hidlábhoz ütődött s egy ember a gyors sikamlás okozta lendülettel mesz­­sze kiröpült a vízbe. A kormányos lapát nélkül, a ka­tonák darabokra tört evezőkkel haladtak el a híd alatt, teljes igyekezetüket arra fordítván, hogy a vízbe esett közlegényt megmentsék. Végre egészen közelébe vitte a csónakot a víz, mire az úszni nem tudó s már­is sok vizet nyelt katona egy eltört evezőlapátba ka­paszkodva, szerencsésen ismét a csónakba került. — Kárpátegyleti kiállítás. Matlekovics Sándor államtitkár mint a jövő évi budapesti ált. ki­állítás elnöke — a­mint értesülünk — gr. C­s­á­k­y Ármin főispánhoz, a magyarországi Kárpát-egy­let elnökéhez a következő levelet intézte: »Méltóságos főispán úr! A jövő évben Budapesten tartandó országos kiállítás alkalmából kívánatosnak mutatkozik, hogy a felvidék házi ipara és touristikai tárgyaiból egy collectiv kiállítás rendeztessék. Ha­sonló kiállítások a múlt évben tartott zürichi és a fo­lyó évi turini kiállításon az alpesi clubok által már sikerrel rendeztettek, s míg egyfelől az ily kiállítások a látogató közönség élénk érdeklődésének tárgyát ké­pezik, másfelől az illető hegyvidékek megismerteté­sére s a látogatási kedv felélesztésére felette jó hatással vannak. Tekintettel arra, hogy a­­jövő évi kiállításunkon hazai fürdőhelyiségeink meg­ismertetése czéljából a kiállítási területen egy nagyobbszerű panoráma felépítése van tervbe véve, a­melylyel kapcsolatban ezen felvidéki gyűj­teményes kiállítás czélszerűen volna összefoglal­ható, a turini kiállítás e részbeni programmjának megküldése mellett szerencsém van ezímet tisztelet­tel felkérni, hogy ez ügyet mint a Kárpát-egylet el­nöke felkarolni, az említett egyletnek jövő hóban tar­tandó közgyűlésén tárgyalásra kitűzni s az egylet ha­tározatáról engem értesíteni szíveskedjék. Matlekovics sk. h. államtitkár, elnök.« — A jelen sorokban emlí­tett kiállítás létrehozása érdekében gr. Zichy Jenő elnök dr. Kresz Gézával, Toldy Ferencz orsz. bizottsági jegyzővel és Marton Alajos csoportbiz­tossal szombat este a Kárpát-egylet közgyűlésére Tátra-Füredre utaznak. — Az első táviró-vonal megnyitása. A távíró­hálózat mai óriási kiterjedése mellett talán némi ér­dekkel fog bírni az első táviró-vonalnak ezelőtt negy­venegy évvel Baltimore és Washington között Morse, a telegraph felfedezője által történt megnyitása. A kísérleti vonalra szükséges 30,000 dollárra vonatkozó kérvény Washingtonban csak hosszú, erős küzdelem után s 90 szóval 82 ellen érhette el czélját. Az első ké­szüléket Washingtonban maga Morse­s Baltimore ban Yait kezelték s az első hivatalos távirat a baltimorei convent elnökének megválasztását jelentette. A közön­ség azonban eleinte csalást vélt a dologban s a gyors ér­tesítésben sehogy sem akart hinni. A nyilvános for­galomnak csak 1845-iki április 1-én adták át a vona­lat s az árszabály négy betűért egy centet kívánt. Eleinte azonban senki sem akarta igénybe venni a távírót s az első négy napon az összes bevétel egy cent volt s ezt is egy kiváncsi fizette, a­ki a távírót működésében látni akarta, de egy centnél többre nem becsülte. April 5-ikén már 121/* cent volt a bevétel. April 6-ikán senki sem jelentkezett; 7-ikén a bevétel 60 centre s 8-án egy dollárra és 32 centre emelkedett , még ezután is igen lassan terjedt a nagy közönség között a triiró hite. — Nagy tűz. Kassáról távirják mai kelettel: H­é­­ c z e községben (Abauj m.) ma tűz támadt, mely­nek a község fele áldozatul esett. A katholikus tem­plom is leégett. A tűz a község határában levő szőlő­sökben is sok kárt okozott.­­­ Az üllői úti klinika-telepen a legutóbb meg­kezdett építések nagy részben be vannak fejezve. Je­lenleg a külső körfalak építése folyik, melyek 2—3 hét alatt be lesznek fejezve. Az üllői útra néző köz­ponti épület, amelyben az orvoskari decáni hivatal, a szemészeti kóroda és a rendőrorvosi tanszék termei és több kisebb orvosi tantárgy tantermei vannak, már teljesen be van rendezve, az átköltözés is megtörtént, csupán az új tantermek berendezései vannak még fo­lyamatban, melyeket a jövő tanévben fognak megnyit­ni. Wagner tanár II. belgyógyászati korodája, mely az ősz-utczai oldalon épült, csak a jövő évben fog meg­nyittatni. Berendezésén most dolgoznak. A harmadik új épületben van az orvoskari gazdászati hivatal, a te­lepen lévő összes kórodák mosóterme és konyhája s a segédszemélyzet lakosztályai. A kórodai telep nagy udvara, a mennyiben ujkórodák építésének szüksége sürgősen fel nem merül, parkiroztatni fog és a fenn­járó és üdülő betegeknek sétahelyül fog szolgálni. — Sensatiós elfogatás. Mint Nagy­ Károlyból távírják, Pollatschek Dávid ottani nagykereskedőt csalás és csalárd bukás miatt ma letartóztatták és a szathmári kir. törvényszékhez kísérték. Pollatschek ellen a budapesti hitelezői védegylet tett fenyítő fel­jelentést. A szóban forgó csőd annak idejében nagy feltűnést keltett nemcsak a vidéken, hanem a fővá­rosban is. — Megszökött feleség. Pozor Ádámné született Beharka Mária, 27 éves, kőműves neje, múlt héten Pribil liptómegyei községből, férjét és két gyermekét elhagyva, megszökött. — Nagy betörés. Pécsváradon f. hó 7-én éjjel Gebhardt Antal korcsmáros konyhájába betör­tek, az ott levő szekrény fiókját felfeszítették s abból 300 írt készpénzt, 3 gyűrűt, 3 ezüst tallért és több forintnyi aprópénzt elloptak. — Fővárosi krónika. Sikkasztások. Krausz Ármin ügynök, megbízója : Radics Sándor kereskedő nevében az adósoktól 54 frtot beszedett s azt elsikkasztotta.­ A szegedi kapitányság tegnap táviratilag értesítette a főkapitányságot, hogy Stern József ügynök egy ottani czég kárára nagyobb pénzösszeg és 400 frt értékű áru elsikkasztása után megszökött s valószínűleg a főváros felé vette az útját. Stern a ma reg­geli vonattal csakugyan megérkezett Budapestre s a pályaház­ban mindjárt letartóztatták a két láda portékával együtt, me­lyeket magával hozott. Nagylopás. Pollák Lipótnak az osztrák-magyar ál­­lamvasut világítási felügyelőjének Józsa­ utcza 78. szám alatti lakásába az éjjel a nyitva hagyott utczai ablakon át ismeret­len tettes behatolt s a szoba közepén lévő asztalról Polláknak nagy pénzes tárczáját, melyben 2 darab 100-as, 20 darab ötös s több darab egy forintos bankjegy volt, kis zsebtárczáját, melyben szintén pár forint volt bankjegyekben, továbbá aranyóráját, lánczát és gyűrűjét ellopta. A szobában volt több ruhanemüeket s más értékes tárgyakat a tolvaj nem bántotta. Pollák egy barátjával az alkóvban aludt, de nem hallottak semmit és csak reggel vett­e észre a lopást, midőn felébredtek. — Megszökött. Bárkai Ernő, aki mint írnok legutóbb Steinbach István közjegyzőnél volt alkalmaz­va, a napokban egy Plener György nevű féltől főnöke nevében 31 frtot vett fel munkadij fejében s azzal megszökött. Felje­lentették a rendőrségnél, hol kitűnt, hogy az illető megelő­zőleg, mint Bachruch Gyula ügyvéd írnoka egy félllel kiegye­zett 25 írtra, a pénzt felvette s azzal szintén megszökött s hogy Schwarcz, Schöffer, Scheffer és Binper Ernő nevek alatt már több hasonló csalást követett el. Naptár. Péntek, augusztus 1. Nap kél 4 ó. 39 p., nyug. 7 . 32 p. — Hold kél 3 óra 42 p. h. u., nyug. 8 perczczel éjfél után. — Hold földtávolában reggel 5 órakor. Uranus az egész hónapban láthatatlan. Róm. kath. Vasas sz. Péter. Prot. Vasas Péter. Görög-orosz: (julius 20.) Illés próféta. Zsidót (ab. 10.) Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4-ig. Honvédelmi miniszter fogad d. u. 4—5-ig. A fővárosi középitési bizottság ülése d. u. 5 órakor az uj vá­rosház szakosztályi üléstermében. A szingálok (Ceylon őslakói) az állatkertben reggel 9 től este 8 óráig. Belépti dij 40 kr. Fővárosi ügyek. — Megbüntetett tartalékosok. A fővárosi kato­nai nyilvántartási hivatal a lefolyt julius hóban a je­lentkezési szabályok áthágása miatt 61 szabadságolt és tartalékos katonát büntetett meg egytől három na­pig terjedő fogsággal. — A bérkocsi állomások fertőtlenítése eddig nem igen volt keresztülvihető, miután a koczkakövek közé leszivárgott ürülék átáztatta az egész talajt. Most a tanács elhatározta, hogy az ily bérkocsi állo­máshelyeket asphalt burkolattal vonatja be. Egyelőre a rózsa- és Sebestyén-téren, továbbá a reáltanoda- és aranykéz-utczákban kijelölt bérkocsi állomásokat bur­kolják be asphalttal s erre az árlejtést ki is írták augusztus hó 11-ik napjára. — A honvédlegénységnek a tanács megengedte, hogy az ingyen fürdőt este 6—7 óra közt is használ­hass. —■ A harminczad-utcza bérkocsi állomásának asphaltozását (2047 frt) 10 százalék felülfizetéssel a Neuchatel­asphalt Company kapta meg, a Ferencz­ József tér egy részének átkövezését (1519 frt) 3 szá­zalék engedménynyel Bencz Ferencz, a városligeti állatkerti körút macadamozását (13926 frt) ugyanő 1­­1 százalék engedmény­nyel, végre a Rottenbiller-ut­­cza rendezését Hirsch Mihály 57.425 írtért. — A főváros nyomtatványai. A tanács ma fel­bontotta a városi könyvnyomdai munkákra beérkezett ajánlatokat. Három társaság részéről létetett ajánlat u. m. az »Athenaeum«, a »Franklin«-társulat és a »Részvény­nyomda« részéről, mely utóbbi végzi most is a városi nyomda munkákat. Az ajánlatok a szük­séges összehasonlító számítások megtétele végett a főszámvevőnek adattak ki.­­ Az omnibus közlekedés rendezése ügyében a tanács elfogadta a kormány által ajánlott módosításo­kat a szabályrendeleten, s a közgyűlésnek ehhez ké­pest ajánlani fogja, hogy a pályázat úgy irassék ki, hogy az egész hálózatra ajánlkozó a részleges ajánl­kozó felett előnyben részesül. A tanács ma kimondta, hogy rendkívüli közgyűlés egybehívását szükségesnek tartja s a közgyűlés legközelebb össze is fog hivatni. A II. ker. polgári leányiskola vezetésével Bohus Rezső visszalépése folytán a tanács Kozma Gyula tanítót bízta meg. A II. ker. polgá­ri iskola kereske­delmi tanfolyamához pedig a könyvvitel tanításával Zach­ár Antal, a jogi tárgyakéval pedig dr. Mat­­tyasovszky László bizatott meg.­­ A ferenczvárosi szemétlerakó helyen a kot­rási vállalkozó, Propper Adolf házmagasságnyira hal­mozta föl a kiszedett rongyokat. A szomszédos pet­­roleum-gyár igazgatója e­miatt panaszt tett a ható­ságnál, mert roppant tűzveszély rejlik e rongy­tömeg­ben. A IX. ker. elöljáróság szintén panaszt emelt, s a tűzoltó főparancsnok személyes meggyőződést szer­zett az állapot tarthatatlan voltáról. A tanács ennek folytán elrendelte, hogy a vállalkozó haladéktalanul távolítsa el onnan a rongyhalmazokat. delegált budapesti kir. törvényszék által Szegeden fog megtartatni. A tárgyalás kétségkívül egyike lesz a legérdekesebbeknek. Már maga a perújítás során Kossuthány bíró által eszközölt vizsgálat sok megdöbbentő részletet hozott napfényre, melyek mé­lyen elszomorító fejezetet fognak képezni igazságszol­gáltatásunk történetében. Az ügyvédi munkadíj bűnügyekben. Egyik buda­pesti ügyvéd valamely külföldi kartársának megbízá­sából a fenyitő törvényszéknél vádat emelt egy itteni kereskedő ellen és még a fenyitő eljárás folyamata alatt kérvényt adott be, hogy a panaszos (saját fele) ellen állapítsák meg költségeit és munkadíjait. A vizsgálóbíró az ügyész indítványa folytán ezt a kérel­met elutasította azzal az indokolással, hogy a kir. fe­nyítő törvényszék valamely folyamatban lévő vizsgá­lati ügyben ügyvédi díjak és költségek megállapítá­sára hivatva nincsen s mert az ügyvéd az 1874: XXXIV. t. sz. 58 §-a szerint is dijai és költségei megtérítése tekintetéből per útjára van utasítva. Ezen elutasító végzés ellen az ügyvéd a fenyitő tör­vényszékhez felebbezett, mely a vizsgáló biró végzé­sének megsemmisítésével megítélte az ügyvédnek a költséget és díjakat a következő indokolással: Ügy­védnek saját megbizója (s a fenforgó vizsgálati ügyben panaszos) ellen ügyvédi költségei és munka­dijainak megállapítása iránti kérvénye a bűnvádi nyomozat­ és vizsgálat, avagy a bűncselekmény által okozott károk biztosításának tárgyát nem képezvén, annak elintézésére nem a vizsgáló bíró, hanem a tör­vényszék illetékes, minélfogva a vizsga­bírónak végzé­sét mint illetéktelenül hozottat megsemmisíteni kel­lett. A kérvénynek hely adatott azért, mert a fenfor­gó vizsgálati ügynek illetékes bírája ezen törvényszék lévén, sem törvény, sem szabály nem létezik, amely az ügyvédet saját fele irányában kiérdemelt díjai és költ­ségei megállapítása iránti kérvényezhetésében akadá­lyozná, miért is a jelen esetben az iratok szerint ta­núsítható működésre való tekintettel a díjak és költ­ségek meg voltak állapíthatók. — A párisi »Krach« egy utó játéka. A lyoni fe­nyítő törvényszék f. hó 28-án kezdte tárgyalni a hír­hedt »Banque de Lyon et de la Loire« bűnpörét. A bank az 1881-iki párisi krach idején nagy zajt ütött, kezdetben részvényeinek óriási áremelkedése, utóbb pedig botrányos módon történt bukása miatt. Alapí­tója, Savary volt képviselő, kinek azóta már más bű­n­­pere is volt, megszökött, vezértitkára Morand, jónak látta kivándorolni Amerikába és így a fővádlottak nem jelentek meg a tárgyaláson. A bankot Savary 1881. márczius havában alapította 25 millió frank alaptőkével, a­melynek negyedrésze állítólag be is fizettetett. Az alakuló közgyűlés Zielinskyt 24000 frank fizetéssel igazgatónak nevezte ki, az igazgatótanács pedig Savaryt elnöknek választotta 30,000 frank évi fizetéssel. A bank csak rövid ideig foglalkozott rendes banküzletekkel; »alapítani« kez­dett és utóbb egyebet se tett; alapított egy festőgyár­társulatot hét millió frank tőkével; egy erdőüzleti társulatot nyugati Oroszországban 7 és fél millió frank tőkével, egy petroleum-bánya-társulatot a Kau­kázusban, 25 millió frank tőkével, a Caisse lyonnai­­set 2 millió frankkal és végül a »tengerészeti hitel­bank«, 25 millió frank alaptőkével. Mindezek az ala­pítások a szokott módon, fictív befizetésekkel történtek, az illető intézetek nem csináltak semmiféle komoly üz­letet, de azért a részvényeik a tőzsdén folyvást emel­kedtek, addig t. i., amíg az alapítók azokat — álne­vekre szóló kötésekben — egymás közt csereberélték. Az anyaintézet részvényeit 500 frankon bocsátották ki és naponkint emelkedő árakon »jegyezték.« Egy-két hónap alatt már 1800 frank volt az árfolyam. A petróleum-társulat részvényeit 900-on, a Casse lyon­­naise papírjait 1200 frankon »adták.« Sőt akadtak naiv üzérek, akik ilyen árakon »vették« is, abban a reményben, hogy a részvények, ha fel tudtak menni 1800 frankig, fel tudnak majd menni 2000 frankig is. De miután komoly vevő nem akadt, a részvények kezdtek lefelé menni, éppen akkor, mikor Savary úr B­é­c­s­b­e­n járt, hogy ott megkapja a concessiót a tengerészeti bankra. A társulat igazgató tanácsa el­határozta, hogy az árfolyamok hanyatlásának elejét veendő, összevásárol 5000 részvényt. De az árfolya­mok mégis rohamosan hanyatlottak és a bank e mű­veleten hat millió frankot veszített. De azért foly­tatta a műveletet: ismét vásárolt 6000 rész­vényt és vesztett ismét néhány milliót. Az a hír, hogy a bank a tengerészeti bank concessióját nem kapta meg, újabb árcsökkenést idézett elő és mikor beállott a catastropba, a bank részvénytőkéje el volt költve, az értékpapírtárczában pedig nem volt egyéb mint néhány ezer darab az intézetnek értékte­len saját részvényeiből. Kitűnt továbbá, hogy a bank az igazgatótanácsosok részvényeire előlegeket adott és a bank hivatalnokainak nagy kölcsönöket jutta­tott. Az anyaintézet által alapított vállalatok termé­szetesen sorra buktak és az intézet összes igazgatóta­nácsa ellen hivatalból megindították a banpert. Egyes károsított részvényesek 165,000 frank erejéig emel­tek követeléseket a bank ellen. A tárgyalás első nap­ján kihallgatott vádlottak mind Savaryra és Zidins­­kyre hárították a felelősséget. A tárgyalás 5­6 na­pig fog tartani, és Arnstein 502,585 frt 16 kr, 7. Glasner Antal 513,673 frt 6 kr, 8. Müller József 588,208 frt 19 kr, 9. Gregersen Miklós és Fischer Károly 498,694 frt 50 kr, 10. Gregersen Guildbrand 530,552 frt 88 kr, 11. Kopf D. 617,966 frt 27 kr. Phylloxera. Szatmár megye erdődi járásába ke­belezett Kraszna-Béltek községben a phylloxera fe­lére constatáltatván, a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi miniszter rendeletével nevezett község összes szőlőterületei, valamint az olyan kertek, me­lyekben esetleg egyes szőlőtök állanak, zár alá he­lyeztettek. Törvényszéki csarnok. Az ártatlanul elitélt ifj. Köteles Mihály ügyé­ben K a 11 é­s­­ kir. alügyész legközelebb fogja meg­­tenni­ az indítványt, melyben a per újra felvételét kéri. Ha a törvényszék az ügyészi indítványt elfogadja, ak­kor rövid határidőre kitűzik a végtárgyalást, mely a Sport. — 930 kilométeres velocipéd-it. Óriási utat tett meg közelebb egy Schwarcz nevű gleiwitzi orvos­növendék velocipéden. Schwarcz Génfből indult ki s Murken, Bern, Interlaken, Rigi, Zürich, Schaffhau­sen, Lindau, München, Bécs, Brünn s Olmütz érinté­sével Gleiwitzba velocipédezett huszonegy nap alatt. A rossz idő vagy járhatlan utak miatt mintegy 375 kilométert vasúton és gőzösön tett meg, de a többi kilenczszázharmincz kilométert kétkerekű velocipéd­­jén járta be. E 930 kilométer megtételére — leszá­mítva az egyes helyeken tartott szükségszerű pihenő­ket — csak tizenegy napra volt szüksége Schwarcz­­nak s igy egy nap átlag 84­6 kilométert, vagyis itt/* német mértföldet hagyott hátra s az utat nem foga­dásból, csupán kirándulásképen tette meg. — Úszó-verseny Csongrádon. Bogyó Mihály tornatanár — mint a »Herkules« irja — a napok­ban Csongrádon úszóversenyt rendezett. A távolság mintegy nyolc­ kilométert tett ki a Tiszán lefelé. El­sőnek ért be 1 óra 45 percz múlva Sváb Gyula, 2-ik­­nak Hacker Mátyás 2 óra 4 percz múlva, 3-iknak Weisz Tivadar 2 óra 17 percz múlva, 4-iknek Halász Ignácz 2 óra 18 p. múlva. Holczer Adolf és Kövessi Béla mintegy 4 kilométer távolságra görcsöt kaptak , abban hagyták a versenyzést. A partról nagy kö­zönség nézte végig az érdekes versenyt, melynek vé­geztével bankettet rendeztek s tánczvigalom is volt. közgazdaság! Közlemények: A szabadka-bajai vasút építésére vonatkozólag beadott ajánlatok felbontása tegnap történt a magyar kir. államvasutak igazgatóságánál Horváth Lajos igazgató felügyelete mellett. Beadatott összesen tizenegy ajánlat a következő építési összegekkel, u. m.: 1. Trubschau testvérek és Schleicher 519,172 frt 73 kr, 2. Schvarcz Ármin 502,480 frt 43 kr, 3. Spitzer Simon 472,295 frt 14 kr, 4. Kutlánya János 477,956 frt 20 kr, 5. Jakob András és társai 503,843 frt 85 kr, 6. Freund Leo Közgazdasági táviratok. Bécs, julius 81. (Magyar értékek zárlata Magy. földteherm. kötv. 101.50. Erdélyi földteherm. kötv. 101.75. 5 és fél száz. magy. földh.-int. zálogl. 102.—. Erdélyi vasut-részvény 177.75. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 102.—. Magy. nyer. k. sorsjegy 115.90. Szőlődézsmaválts. kötv. 99.75. 6 száz. arany-járadék 122.20. Tiszai és szeg. köles. sorsj. 115.40. 4 száz. arany-járadék 92.12. M. orsz. bk.-részv. a.1. Magy. vasuti-kölcsön 142.40. Magy. hitelb.-részv. 314.75. Alföldi vasut-részvény 178.75. Magy. é.-kel. vasut-r. 166.70. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 96.40. Tiszav. vasut-rész. 249.75. Magy. resz.- és váltób. részvény 89.50. Kassa-Oderb. v.-részv. 148.50. 5 száz. papir-járadék 88.95. M. jelzál.-hitelb.-részv. —.— Adria m. teng. gőzh. részv. —.—. Bécs, julius 31. (Osztrák értékek zárlata.) Irányzat kedvetlen. Osztr. hitelrészvény 313.30. Déli vasut­­részvény 150.25, 4 száz. arany­járadék 103.30, Londoni váltó­ár 121.80, Károly Lajos vasut-részvénytársaság 276.9, 1864. sorsjegy 169.75, 4­2 száz. ezüstjáradék 81.80, 1860. sorsjegy 135.75, Török sorsjegy 20.75, Angol-osztrák bank részv. 112.25, Osztrák államvasut részv. 318.80, 20 frankos arany 9.661/1, 4­2 száz. papir-járadék 80.94, Osztrák hitelsorsjegy 177.—, Osztrák-magyar bankrészv. 864.—, Cs. kir. vert arany 5.73, Német bankváltók 59.55, Elbevölgyi vasút —. -. Vásári értesítések. Budapesti marhavásár. A folyó hó 31-kén meg­tartott heti marhavásárra felhajtatott összegen 2417 darab nagy és 545 darab apró marha. Ebből elada­tott 37 darab bika, darabja 100—210 forint, 1007 darab ökör, párja 200—345 forint, 800 darab vágó­tehén, párja 145—300 forint, 279 darab fejőstehén, darabja 100—171 forint, 293 darab bivaly, párja 160—250 forint, 545 darab borjú, darabja 15—26 forint, — darab birka, párja —.— forint, ükör­­hús 55—59 forint, tehénhús 53—56.— forint, borjú­hús 44—46 forint, bivalyhús 49—52.— forint, bir­kahús 40—48 frt, mind 100 klormkint. Budapesti lóvásár. A folyó hó 31-kén megtar­tott heti lóvásárra felhajtatott 432 darab ló. Ebből eladatott átíratás mellett 148 darab, uj lólevél mel­lett 38 darab, összes eladás 186 darab. Bécsi vágóra ment 21 drb. Az árak 18 — 37 forint közt, jobb lo­vaknál 58—170 frt közt váltakoztak. A bécsi vágóra vásárolt lovak darabjáért 22—34 forintot fizettek. Kőbányai sertésüzlet. A setéskereskedelmi csarnok jelentése. — julius 31. Nyomott árak miatt az eladók tartózkodók. — Magyar, öreg, nehéz —.--------.—, fiatal nehéz 50.-----50.50, közép 50.-----50.50, könnyű, 50.50—51.50. Erdélyi nehéz 49.—50.— közép 50.-----50 50, könnyű —.--------.—. Románia és habo­­nyi, nehéz 50.50—51.— átmeneti, közép 50.-----50.50 átme­neti, könnyű —.--------.— átmenti, eredeti nehéz —.-------.— átmeneti, közép--------átmeneti. Szerbiai nehéz 50.51 — 51.— átmeneti, közép 50 50—51.— átmeneti, könnyű 50.59—51.— átmeneti. Hízó 1 éves életulyban 4*/s levonással —.—.— 2 íves .—.-----.—. öreg —.-----.—. Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 40 kig. és 4•/• levonással kilogrammonkint érten­dők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmene­tiek adatnak el, vevőknek páronkint­i aranyforint vámfejé­­ben megtéríttetik Budapesti áru- és értéktőzsde Julius 31. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A dél­után folyamán eladatott változatlan lanyha irányzat mellett búza őszre 9.06 írttól 9 frtig, majd 9.01, 9.02 írton, tavaszra 9.38 forinttól 9.34 írtig, majd 9.36 írtig, tengeri május - júniusra 6.21 forinttól 6.17 írtig. Jegyeznek: Szokványbuza tavaszra 9.40—9.42—. — Szok­­ványbuza őszre 9.07—9.09—. — Bánáti tengeri 1885. máj.—júniusra 6.63—6.65. Bánáti tengeri juh —augusztusra 6.93—6 95. — Szokványzab tavaszra 6.80—6.82. — Szokványzab őszre 6.50—6.52. — Ká­­posztarepere aug.—szeptemberre 12—13.7/s. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Az ultimo le­­gombolyitása ma simán folyt le. A reactio, mely most beállt, a sok fedezési vá­sárlás után igen természetes és előrelátott dolog volt. Az árak a realisatiok nyomása alatt engednek. Jegyeznek: Uj aranyjáradék 92.10.——92.05.—. Papirjá­­radék 88.95—88.90—. — Osztrák hitelrészvények 312.50—310.80—311.90. Magyar hitelbanki érvé­nyek 314.25—312.75 — 313.75. Leszámítoló bank­részvények 89.50—89.—. Osztrák-magyar államvas­­uti részvény —.—. — Jelzálogbank —.—. A zárlat 5 órakor némileg javultan tör­ténik. Jegyezünk: Uj aranyjáradék 92.05—, 5 százalékos magyar papirjárad. 88.87—. Osztrák hitelbankrészv. 312.—. Magyar hitelbankrészvények 314.—. — Leszámítoló bank 89.25. — Osztrák magyar államvasuti részvény 318.25. Jelzálogbank —.—. Északkeleti vasúti részv. Főszerkesztő :­­"Olxai In­slex. Felelős szerkesztő : "Visi Imre. Nyílt tér. (E rovat alatt kötöttekért nem vállal felelősséget a szer­kesztő­ség.)

Next