Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)

1884-09-18 / 736. szám

SZEUKESZTÚRAO: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: Budapest, 1884. Csütörtök, szeptember 18. 786. (258) szám. K­u no­ni rAT4T» Ferencziek-ter­e, a nem*? um-op met, földszint* Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... ........................................ 2 frt 8 hónapra ................... 6 > 6 hónapra ........................ ............................. jg » Az esti kiadás postai különkü­ldésedrt felül­­fizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IIL évi folyam. Budapest, szeptember 17. Vannak dolgok, melyeknek rosszabb a hírük, mint érdemelnék. A jövő héten meg­nyílandó országgyűlés is, úgy látszik, ezek közé tartozik. Sokak szemében sötét árny gyanánt emelkedik az új országgyűlés a ma­gyar politika láthatárára. Attól tartanak, hogy ez az országgyűlés meddő harczokban, áldatlan küzdelemben fogja tölteni a hazára nézve oly drága időt. Tartanak attól, hogy az a párt a vak szenvedélyek lármáját és tusáját viszi be parlamentünkbe. Tartanak attól, hogy ez a párt, hasonlóan a horvát Starcse­­vics pártjához folytonos botránykozást fog szinte hozni, s így a komoly munkát, miként a zágrábi botrányhősök pártja, meg fogja gátolni. Mi más véleményen vagyunk. Nem két­kedünk ugyan, hogy botrányok lesznek az új parlamentben , de van valami általános vonása a magyar szellemnek még a túlzás­ban is. Ez a szellem nem engedi, hogy ná­lunk a botrányok végletekig elfajuljanak. Ma­gyarországon még a legtúlzóbbak is tisztelet­ben tartanak bizonyos határokat. Ellenkező esetben pedig, a parlamenten kívül van a ma­gyar állami hatalomnak kényszerítő és meg­torló ereje. A parlamentet pedig meg fogja menteni a teljes decadentiától nemcsak a több­ség, hanem az ellenzék komoly és mérsékelt elemeinek magatartása. A közszellem pe­dig, mely máris beleunt a botrányokba s épp azért helyesli, hogy a kormány a kivé­teles intézkedések által helyre akarja állí­tani úgy a rendet, mint a magyar sajtó és közélet tisztességét, oly ellenállhatatlan nyo­mást fog gyakorolni a parlament zavargóira, hogy a végletektől nem kell tartanunk. Mi tehát a komoly munkát lehetségesnek tartjuk , sőt meg vagyunk győződve, hogy a következő három év nem egy nagy reform­alkotásunk születési korszaka lesz. A főrendi­házi és esetleg a parlamenti reform egyike lesz ez alkotásoknak. De a közszellem és a szakkörök napirendjén levő egyéb kérdések is megoldást nyerhetnek. Ezek közt első helyet foglal el a bűn­vádi eljárás kérdése. Az ide vonatkozó javas­lat készen, sőt a szakkörök egy része által már meg is van vitatva. E reformkérdés min­den­esetre oly stádiumban van, hogy érett­nek mondható a megoldásra. Az alap- és főkérdéssel tisztában van a közvélemény, tisztában vannak az intéző körök: esküdt­szék nem kell! Sarkalatos tétel ez, melylyel a codifica­­tornak előzetesen le kell számolnia, miután megfigyelte a közvélemény áramlatait és szá­molt a gyakorlati élet igényeivel. A negyve­nes évek liberalizmusában volt valami doctri­­nair általánosság. Az ideális lendület szárnyain, melynek most, fájdalom, oly nagy hijával van a magyar közszellem, akkor elérhetetlen s gyakorlati viszonyaink közepett meg nem valósítható czélok régióiban csapongott. Az akkori doctrinair liberalismus, s azon körülmény, hogy az esküdtszéket épp ekkor tekintették, a század elejének po­litikai harczai miatt, inkább politikai, mint igazságügyi intézménynek, létrehozta azon eredményt, hogy az esküdtszék, bár más alakban és utógondolattal, épp úgy sze­repelt a liberális politikusok követelési lista­­mint a szabad sajtó, a felelős miniszté­rium stb. De mihelyt a megvalósulás stádiumába került a szabadelvű alkotások eszmei lánczo­­lata, az esküdtszék volt az első, melynek sze­me kitörött a fényes lánczból. A bünüoyi es­kü i­yoz.tik.Hol egyszerre nem beszélt senki, sőt a sajtóesküdtszékkel szemben garantiákat keresett első javaslatában ugyanazon kor­mány, melynek feladata volt a nemzet libe­rális álmának megvalósítása, s melyet reac­­tióról ugyancsak senki sem vádolhatott. A bűnügyi esküdtszék többé soha sem szerepelt a nemzet követelési lajstromán, sőt 48 előtt is csak néhány tudós politikus írta azt oda. A 49-diki álláspont meghaladott ál­lásponttá lett. Alkotmányunk visszaállítása óta pedig egyről teljesen megbizonyosodott a közszel­lem: arról, hogy esküdtszék nekünk nem kell. A sajtóesküdtszék normális és nem kivételes viszonyok közt fentartandó, de nem azért, mert jó igazságügyi institutio, hanem azért, mert a sajtószabadság esküdtszék nélkül kép­­zelhetetlen. Az a sajtó, melynek vétségei felett rendes, hivatásszerű bíró ítélt, még sohasem volt szabad. E téren tehát a politikai szem­pont a domináns. Amikor azonban a rendes igazságszol­gáltatásról van szó, akkor végük az esküdt­széki illusióknak. Semmi sem mutatja, meny­nyire végzett a nemzet közszelleme az esküdt­szék intézményével, mint az, hogy mikor ar­ról van szó, hogy az esküdtszék illetékessége, bár ideiglenesen és bizonyos sajtó­vétségekre felfüggesztetik, a magyar közvéleményt az ellenzék agitatiójának összes apparátusa sem képes fellármázni. Az ellenzéki sajtót csak a nemzetiségi sajtó támogatja. A közvélemény aligha törődnék még a sajtóesküdtszék to­vábbi megszorításával is. Egy tehát egészen bizonyos, s ez az, hogy minden oly bűnvádi eljárási javaslatot, mely az esküdtszék intézményét venné ala­pul, visszautasítana a közvélemény és a par­lament egyaránt. Marad tehát lényeges és sarkalatos kérdésnek csak a perorvoslatok rendszere. E kérdéssel le kellene számolni azon esetben is, habár bűnvádi eljárásunk ki­indulási pontját az esküdtszék képezné, mert a büntetendő cselekményeknek csak egy kis része — a legsúlyosabb, és azért legkeve­sebb számú rész — utalható a jury illetékes­ségi körébe. De annál fontosabb a perorvosla- I­­ok kérdése akkor, ha az esküdtszék ki van zárva a megfontolások köréből. Engedünk-e felebbezést vagy nem en­gedünk? A legsúlyosabb vagy a legenyhébb cselekményeknél zárjuk-e ki a felebbvitelt ? A ténykérdésben megtagadjuk, s a jogkér­désben megengedjük azt ? Ezek a főkérdések, melyekkel a perorvoslatok széles mezején első­sorban kell leszámolnunk. Volt egy áramlat a hazai jogász közön­ségben és sajtóban, mely a német, illetőleg az osztrák példa után indulva, nem érzett jó hajlamot a felebbezés iránt. Ez az áramlat he­ves rohammal zúdult neki a bűnvádi eljárási javaslatnak, s nemcsak absurdumra akarta vinni ennek felebbviteli rendszerét, hanem egyszersmind elvileg támadta meg a feleb­bezést. . . híz áramlattal szemben most nagy elég­tételt adott a javaslat tudós szerzőjének ép­pen a német jogászgyűlés, mely kimondta, hogy a felebbezés megengedése sürgős szük­ségesség. S nem pusztán a védők, az ügyvé­dek mondták ezt ki, hanem a német jogtudo­mány teljes virágbokrétája. Az egész német jogász közvélemény. S kimondta ott, ahol es­küdtszék ítél a súlyosabb bűntettek felett. Kimondta az egész világ jogtudósai és gya­korlati jogászai túlnyomó nagy többségének rég megállapodott véleményéhez képest. Ez erkölcsi pressióval szemben meg kel­lene engednünk a felebbezést, habár tervez­tük volna annak kizárását. Meg kellett vol­na engednünk különösen nekünk, kik nem bírunk a rossz ítéletek ellen oly előleges biztosítékkal a jelesen képzett bírói karban, mint bírnak a nyugati nemzetek, s bíz külö­nösen Németország. Eszerint elvileg a felebbezés kérdésével is tisztában lehet úgy a közvélemény, mint a törvényhozás, bármennyi vitás kérdés merül­het fel az elméleti tudomány és gyakorlati jogászat szempontjából az egyes detail-kérdé­­sekre nézve. Parlamentünk tehát bátran hozzá foghat a bűnvádi eljárási javaslat tárgyalásához. Mit sem tarthat attól, hogy akár az esküdtszék, akár a felebbezés kérdését elhamarkodva, a tudomány és az élet előtt járva oldand­­ja meg. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 17. Színházaink történetéhez. — Adatok a borsodmegyei levéltárból. — Valahányszor uj temploma nyílik meg hazánk­ban a drámai művészetnek, mindannyiszor kegyelettel keresi fel emlékezetünk, önkéntelenül is, ama jeleseket, a­kik nálunk e téren az első kapavágásokat meg­tették. Edzőleg hat lelkünkre, hogy bármennyire küz­dött is a közöny, félreismerés és erőszak a Péczeliek, Kazinczyak, Kármánok, Orczyak, Zichyek stb. nemes eszméi és szándékai ellen, azokat sem egyik, sem má­sik nem semmisíthette meg és nem temethette el. Az eszme legyőzte az emberi rosszakaratot. S minél inkább terjed közöttünk a kultúra és a művé­szet iránti fogékonyság, annál nagyobb buzgalommal törekesznek népesebb városaink kipótolni a kényszerí­­tett mulasztásokat. E nemes munkában fáradozik ez idő szerint ál­lamunkban minden tényező. Ennek kifolyása ama fe­jedelmi dalszínház is, mely sugárutunkon immár ké­szen áll s megnyitásától alig néhány nap választ el bennünket. Jól érezzük mindnyájan, hogy nagy okunk van a múzsák eme nagyfényű temploma előtt a hódolat és hála koszorúival állami. S a­mint azt teljes átha­­tottsággal meg is teszszük, egyszersmind óhajtjuk meggyújtani a visszaemlékeztető kegyelet fáklyáját, hogy annak jótékony fénye mellett visszapillantsunk azon kezdeményezők küzdelmeire, kik e század elején a sikertelenség legkínosabb gyötrelmei közt egyenget­ték az utat a mai rendkívüli eredményekhez. »Katona József és Bánk bánja« nagyérdemű író­ja mindeme személyeket megismerteti ugyan velünk, valamint a kor az időbeli viszonyait is híven állítja az olvasó elé; ámde azon hazafias buzgóság, mely a drá­mai művészet érdekében az egyes megyék részről nyi­latkozott és alig hihető sokoldalúsággal tevékenyke­dett, még nincs teljesen összeállítva és érdeme szerint méltatva. Jelen soroknak tehát az a czéljuk, hogy alka­­lomszerüleg éppen e tekintetben említsenek föl egy pár szép adatot, melyek Borsodmegye lelkes közön­ségét igen előnyösen jellemzik. Előzményül szükséges fölemlíteni Gyulai Pál fentebb idézett jeles művének következő (36. lap) sorait. »Kulcsár István pestmegyei táblabiró, az egyet­len fővárosi politikai magyar lap (Hazai tudósítások) szerkesztője, a ki lapjában addig is lelkes pártfogója volt a társulatnak, s 1812. szeptemberében igazgatá­sát is átvett«*. Kulcsár kevesebbet értett a művészet­hez, mint Vida, saját vagyonából is kevesebbet áldo­zott reá, de szóval és tettel, lapjában, társas körben és a megyén senki sem tett többet a fővárosi magyar színészetért. Igazgatása alatt a társulat ügyei javulni kezdettek. Indítványára Pest megye adakozásra szólí­totta föl a megyéket, s ezek közül némelyek: Fehér-, Hont-, Gömör-, Veszprém- és Heves megyék páholyo­kat béreltek.« Ezen adakozásra való felhívásnak kétszer van nyoma a borsodi levéltár naplóiban. Egyszersmind az azzal kapcsolatban tárgyalás alá került szinügyre vo­natkozólag oly jelentékeny gondolkozásmód van a jegyzőkönyvekben megörökítve, hogy azok nemcsak Borsod közönségére nézve becsesek, hanem mint mű­­velődéstörténelmi adatok is kiválók. Mindkét jegyzőkönyv 1815. évből való. Levél­tári számuk: 84/248 és 48/1555. Az első igy hangzik: »Ns. Pesth vármegye múlt 1814. esztendőben Szent-András hava 15. napján kelt barátságos leve­lében megkeres bennünket a végre, hogy minekutána a nemzetek polgári tétele s tartósságot ígérő boldog­sága az utóbbi békességkötés által megerősödni lát­­szatik, azok között, az eszközök között, melyek a nem­zetnek díszét és pallérozását elősegéllik e hazai nyelvnek virágoztatása első helyet érdemelvén, a nyelv csinosítására nézve pedig a játszó színek fel­­állása és maradása egy legalkalmasabb csatorna lé­vén, a pesti magyar játszó­ társaságot, melynek elöl­járói Pesten most állandó fundust szerezni és külö­nös épületet felállítani szándékoznak, részünkről is hazafiui adakozóságunkkal segéljük fel. — Melyre való nézve. Valamint eddig, úgy most is hazafiui sziveken viselik a megyebeli tekintetes rendek mindazt, hogy anyai nyelvünknek virágoztatása, mely a körülbelül fekvő európai nemzeteknek, vele nem is atyafiságos nyelveik; s több mint nyolcz századoktól óta a bal történeteknek végső veszedelemmel fenyegető viszon­tagságoknak minden zivatarai között is különös isteni gondviselésből fenmaradott, a hazát igazán szerető minden polgárnak egy legfőbb kötelessége, s annak előmenetelesítésére nézve semmi áldozat drága nem lehet; mint pedig azt, hogy mivel orszá­gunknak nagyobb városaiban idegen nyelven ját­szó társaságokkal játék­­­színek állíttattak fel, hogy a magyar nyelv e részben is önnön ha­zájában számkivettetve ne legyen; a nemzet dísze méltósága Pestben, mint hazánk egyik legnevezete­sebb városában a nemzeti játszó-szinnek felállítását szükségessé teszi; de azon felül, hogy a játszó-szinek a megvesztegetődött erkölcsöknek megjavításában is nagy befolyással bírnak, mind az anyai nyelv, mind a szép tudományok pallérozására hathatós eszközül szolgálnak; tehát határozták a tekintetes Rendek újabban is azt, hogy a közelebb tartandó országgyű­lésre elbocsátandó követ urak a magyar Játszó­társaság és Játék­szín állandó fenmaradását, az or­szág több rendeivel együtt, munkáján eszközöljék. Addig is pedig míg ezen tárgy az országgyűlé­sen köztanácskozás alá vetetődhetne, a tek. Ren­dek, anyai nyelvek iránt viseltető buzgóságból, hogy a közgyűlésen jelen nem lévő több megyebeli ta­goknak is példát mutassanak s azok is felserkentőd­­jenek, tüstént való ajánlástételre felbuzdulván, minek­utána a jelenlevők elbocsátott papiroson csakhamar 1000 forintok ajánlottak volna. Generalis Perceptor Miskolczi György urnak meghagyatott, hogy azon 1000 forintokat ütő ajánlásokat az ajánlóktól beszed­vén, nemes Pesth vármegyéhez leendő általküldés vé­gett nyújtsa be. Egyébiránt ezen határozat és az eddig tett ajánlások lajstrom­párjának kiadása mellett, járás­beli szolgabirák uraknak különösen ajánltatódik az, hogy a megyebeli birtokosokat és lakosokat a ma­gyar Játékszín fundusa öregbítésére hathatósan buz­dítsák fel, s azon summákat, melyeket a hazafias ne­mes adakozóság kezekhez szolgáltatna, adják be.« Ugyancsak ez ügyre vonatkozik a következő második j­egyzőköny­v. »Nemes Pest vármegye közelebb múlt Szent- György hava 4. napján hozzánk utasított atyafiságos levelében jelentvén, hogy a pesti magyar játszótársa­ság számára Pesten építendő játékszín fundusául 41,500 forintokon fundust vásároltatott, barátságo­san megkeres bennünket a végre, hogy ha az említett játszó­ társaság felsegéllésére megyénkben ajánlások tétettek volna, a pénzt minél elébb küldessük által. Közelebb múlt höjtelő hava 14. napján tarta­tott közgyűlésünkben a pesti magyar játszó­ társaság felsegéllésére 1000 forrintokat ütő ajánlás tetetődvén Generalis Perceptor urnak újabban is meghagyatta­­tott, hogy az illető ajánló felektől a pénzt beszedvén nemes Pest vármegyéhez leendő által küldés végett notariusi hivatalunknak adja által. Egyébaránt kötelességekben tétetvén Szolga Bírák uraknak ismét az, hogy a pesti magyar játszó­­társaság számára járásaikban gyűjteni rendeltetett ajánlásbeli pénzek mennyisége felől hátra lévő tudó­sításaikat adják be, s emlékezetbe hozatván ezen alkalmatossággal egyszersmind az is, hogy múlt 1811. esztendőbéli böjtölő hava 6. napján kelt felírásunkban Felséges urunktól mély tisztelettel kikértük ugyan­azt, hogy a magyar Játszó-társaságnak játék darab­jainak, a Pesten roppant költségekkel építtetett Theatrumban a német játszó-társasággal egymást fel­váltva lehető előadása megengedődését kegyelmesen elrendeltetni méltóztasson. Ezen alázatos felírásunkat mindazáltal a nagy­­méltóságu magyar királyi helytartótanács utján olya­­tén kegyelmes választ vettünk, hogy a pesti Theatrum épülettei árendában lévén adatva,kérésünk nem telje­­sittethetik, minthogy a pesti Theatrum, mely a Já­tékszín nevezetével akar élni, Pest városa költségein f­eladatott számos magyar fundusok árából épittető­­dött, különben pedig azon Theatrumnak újabban is árendába való adatása, a mint előttünk hitelesen je­­lentetődött, nem­régiben eszközöltetett, alázatosan ki fog a nagyméltóságú magyar királyi helytartótanács­tól kéretődni az, hogy a nemzeti nyelv dísze előmoz­dítása tekintetéből is, méltóztasson kegyelmesen ke­gyesen kimunkálni azt, hogy a pesti Theátrumban a magyar Játszó tár­saság is darabjait előadhassa. Ezen határozásunk nemes Pesth vármegyének is barátsá­gosan tudtára fogván adatni.« Mint ez adatokból is kitűnik, Borsodmegye hazafias buzgósággal támogatta azt az eszmét, hogy Pesten állandó magyar színház létesüljön. Számtalan »nyugtató levél« bizonyítja, mennyire általános és népszerű volt ez eszme. A szolgabirák, valamint egyéb elöljárók úgy a nagyobb, mint kisebb helységekben fáradságot nem kimélve magyarázgatták e czél nem­zeti jelentőségeit. S innen van, hogy eme nemes ügyért igen szegénysorsu emberek is nagy áldozato­kat hoztak. Később azonban Borsod mindinkább visszavo­nult. A sikertelenség kifárasztotta a közönség érdek­lődését. 1825-ben pedig azt a határozatot hozta a megye, midőn Bors Sámuel pesti tabuláris prókátor a Kenyérmezei diadal vagy a Halhatatlan vitézség 4 felvonásos, vitézi énekes játékát megküldte a megyé­nek abból a czélból, hogy játszassa el és adjon részt bevételéből a pesti nemzeti játékszínre, hogy »sokat tett a megye más megyékkel együtt, de mivel czélt nem tudtak érni, Borsod megye maga fog játékszint felállítani.« Borsod megye ebbeli törekvésére sok jegyző­könyv vonatkozik. Nem kevéssé fontos az, mely 1827. böjtelő havának 20-án méltóságos cs. kir. kamarás és viczeispán Vajai Vay Ábrahám ur előlülése alatt Miskolczon folytatva tartott közgyűlésről van fölvéve. Elő van ebben számlálva, hogy a »kiküldött biztosok a helybeli nemzeti színjátszó institutum meg­­fundálása s örökítése eszközlésére szolgáló módok iránt készített projectumot magában foglaló tudósí­tásokat beadták. Az ezen tudósításban lerajzolt pro­­jectum jóváhagyásával a Theatrum belső részei töké­letes elkészítéséhez szükséges költségek iránt úgy in­tézkedett a megye, hogy a deputatio által beadott jegyzésben öszveírt hazafiai/magos érzéseikről ösmere­­tes előkelő fiai hazánknak a végett, hogy a készítendő lógók és egyebek megcsinálására szükséges költségek fedezésére fejenkint 300 váltó czédulabeli forintokat ajánlani ne terheltessenek. E részben a méltóságos alis­pán nagy buzgalmat fejtvén ki,az országgyűlés tagjait is felhívja az adakozásra. Egyszersmind 36 páholynak 100 váltó czédulabeli forintokért leendő kibérlése végett a földes urakat és asszonyokat illendően megkeresik. Határozatta jön továbbá, hogy a külső megyék hasonlóan megkerestessenek s vala­mennyi megye tagjai által tett pénzbeli s egyéb aján­lások hova lett fordítása iránt a számadások folytono­­san megvizsgáltassanak. Minden buzgalom azonban az adózó nép legkisebb megterheltetése nélkül mű­ködjön.« Az országgyűlés tagjaihoz Borsodmegye kérő levele megérkezvén, arra gr. Schéchenyi István csak­hamar következőleg vá­laszolt: »Tekintetes Ka­rok és Rendek! A Tekintetes Karoknak és Rendeknek folyó esztendei böszelő hava 20-áról hozzám küldött levelét kezemhez vévén, nem akarom elmulasztani mindazon dicséretes kifejezé­sekért, melyekkel a Tekintetes Karok és Rendek en­­gemet érdekelni méltóztattak, alázatos köszönetemet megtenni. Adja Isten, hogy erőm és tehetségem any­­nyi mindég legyen, hogy a Tekintetes Karok és Ren­dek abbéli bennem helyeztetett bizodalmának, hogy ha­zám javáért mindig lánggal égni fogok, elégségesen megfelelhessek. Én is azt tartom, hogy a nemzetiségnek feljebb emelésére semmi hathatósabban nem szolgálhat, mint a nemzeti nyelv kipallérozása; semmi sem fejti ki pe­dig a nemzeti nyelvnek lelkét úgy annyira, mint a közönséges helyeken előforduló színjátékok. BELFÖLD, Budapest, ouopt. 17. (M­inisztri Vuros) Folyó hó 20-án minisztertanács lesz, melyen a bud­get és a nyugdíj-törvényjavaslat lesznek tárgyalás alatt. A k­ö­z­ö­s költségek megállapítása végett 23-án kezdődnek a tanácskozások, melyekre gr. Kálnoky külügyér, gr. Bylandt-Beidt hadügyér, Kállay pénz­ügyér és Szögyényi László osztályfőnök 22-én este már Budapesten lesznek. Budapest, szept. 17. (A felsőház reform­­j­a.) Volt alkalmunk jelenteni, hogy a költségvetési vita után a ház munkarendjének első érdemleges tárgya a főrendiház reformja lesz. Erre nézve most a »Bud. Corr.« jelenti, hogy e törvényjavaslat — tel­jesen változatlanul, szóról-szóra ugyanazon szöveggel, a­melyben az a múlt év tavaszán a miniszterelnök ál­tal kidolgoztatott, fog a képviselőház elé terjesztetni, csupán csak az átmeneti intézkedések fognak termé­szetesen némi változást szenvedni, mivel akkor az országgyűlési időszak vége felé járt s kilátásba he­lyeztetett, hogy az új, mostani országgyűlés kezdeté­vel már az új főrendiház is szervezkedik, míg jelenleg a főrendiház új alakját csakis az új országgyűlés má­sodik ülésszakának elején nyerheti. Budapest, szept. 17. (A horvát tarto­­mánygyűlési választások) mai napja nagy izgalmak közt folyt le. A fő érdeklődés természetesen a horvát fővárosra irányult s itt a nemzeti párt, bár nagy küzdelem árán, de fényesen győzött. Egyébként a mai nap a Starcsevics-párt napja volt s a nemzeti pártot több igen érzékeny veszteség érte.Így a nemzeti párt három legkiválóbb tagj­a Bedekovics Kálmán ,vo Lipovics Imre, Miskatovics elbuk­tak. A házból való kimaradásuk tagadhatatla­nul potolan.,, hiányt Különben Bede­kovich, aki Varasdon­olt kisebb­ségben, Zenggben, a­hol szintén fellépett, ---­is került választás alá, mert pártja látva a Starcse­­vics párti Folnegovics többségét, tartózkodott a sza­vazástól. Varasd e kerületében a kerület régi képvi­selője Petrovics Iván mérs. ellenzéki választatott meg újból, míg Josipovicsot egy Starcsevicsianus író, a­kit pártfelei a horvát Zola-nak szeretnek nevezni, győzte le. Miskatovicsot maga Starcsevics Dávid ütötte ki a nyeregből. Zágrábi level­ezőnk közlései szerint oly kortes­kedést, a­minő ezúttal a horvát fővárosban lefolyt, még nem láttak ott. Az első kerületben Krestics Mik­lós ellenjelöltje Pogledics volt főispán mellett kortes­kedett az első horvát takarékpénztár és az egész pol­gármesteri apparátus, a két tényező, a­melynek Zág­rábban mondhatni döntő befolyása van. Mazuranics volt bán és testvére, egy nyugalmazott gymnasiumi igazgató Pogledicsre szavaztak, az elsőnek fia, igaz­ságügyi osztálytanácsos, Kreszticsre. A második kerületben a mérsékelt ellenzék hí­­vei is Szarcsevics Dávidra szavaztak ; csak ilyformán magyarázható meg azon jelentékeny kisebbség, mely itt mutatkozik. Itt a ház volt alelnöke Sram válasz­tatott meg. A harmadik kerületben éppen megfor­dítva volt, ott a mérsékelt ellenzékiek nem szavaztak és ezáltal elősegítették a kormánypárt győzelmét, mely annál nevezetesebb, mivel még a káptalannak két tagja is Szarcsevicsre szavazott tagtársuk Gaspa­­rics kanonok ellenében. A nemzeti pártnak azonban inkább személyes veszteségei vannak eddig, mert számban nem fogyat­kozott meg, azonkívül a következő két napra kedvezők kilátásai- Annyi tény, hoggy a Szarcsevicsiánus c­""­­pánia ismét együtt van és holnaputánig még bizony­­nyal fölszaporodik huszonötre, mig a tartománygyű­­lés bezárásakor számuk tizenhét volt. A kormány­pártra nézve ez persze nem jelent vereséget, neki végre is mindegy, akár mérsékelt, akár nem mérsékelt ellenzékiekkel van dolga. E pillanatban — éjfélkor — a ma választó 48 kerület közül 42 kerü­letből ismeretes az eredmény. A tegnapi választások­kal együtt az összeredmény ez: 42 kormánypárti, 21 Starcsevicspárti, 7 mérsékelt ellenzéki és három pártonkívüli. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a tartomány­­gyűlés berekesztésekor a pártok állása a következő volt: nemzeti párt 65 ; független párti 14; Starcse­­vics-párti 17 ; pártonkívüli 14, összesen 110 szava­zat. E szerint a nemzeti pártnak még 23 kerü­letre van szüksége, hogy­­előbbi számarányát elérje. A fiumei tengeri veszteglő. írta dr. Fodor József. (Két közlemény.) II. Czélnak megfelelő veszteglő intézet felállítása nem könnyű dolog. Egybe kell arra működnie a ter­mészetnek, az emberi szakértelemnek s nagy anyagi áldozatnak. A jó veszteglő intézet számára közlekedéstől elzárható helyet, biztos és tágas kikötőt és szellős, jól isolálható, barátságos épületeket kívánunk meg. A hajóknak ugyanis hosszabb időn át, s egymástól távo­l* T % ' V"1’ mié teljesen kitisztíttatnak, az utasoknak pedig egészséges és kényelmes tartózkodó helyet kell nyújtani, a­melyben egészségi állapotuk elkülöníthető, eva érontható. Sóssággal Ezeknek a feltételeknek azonban mai nap még alig felel meg csak egy veszteglő intézet is. Hiányo­sak mind, vagy azért, mert kikötőjük a mai forgalom óriási voltához képest kicsiny, vagy azért, mert épüle­teik abból az időből valók, a­mikor még az utasokat magas falak közé, kaszárnyaszerű épületekbe mint­egy bebörtönözték. Számos veszteglő — nevezetesen a keletiek — nem is rendszeres intézet, gunyhók, sátrak, barakokból állanak azok, a­melyekben kénye­lemről, tisztaságról, szó sincsen. Zsarolják ott az utast, tönkre teszik a hajótulajdonost s mégis kevés biztosítékot nyújtanak a behurczolás ellen, gondatlan kezelésük következtében. Ilyen viszonyokkal szemközt nem csoda, hogy a legtöbb lak­os, a­ki megismerte tapasztalásból ama veszteglőket, felháborodik ellenök s csak ártalmukat látja, nem pedig hasznukat. Tagadhatatlan, hogy a veszteglő intéze­tek és a veszteglési elj­árások számta­lan hiányos, oktalan, zsaroló tulajdon­sággal bírnak, amelyeken csakis úgy lehet segíteni, ha a veszteglő­s­ ügy nem­­zetközileg, szakértelemmel rendezte­­t­i­k. S amely állam ezen közügyre nézve európai egyetértést és nemzetközi szervezetet volna ké­pes létrehozni, az végtelen hálára kötelezné maga iránt az egész művelt világot. A fiumei veszteglő a kisebb ilynemű intézetek közé tartozik. Az újabb időben végrehajtottak és még terveznek benne intézkedéseket, a­melyek befejezésé­vel veszteglőnk a következő berendezéssel fog bírni: Az érkező hajók vizsgálásására földszintes ház áll az előtérben, a Hivatalos helyiségeknel s a nivatamokOK s hajóőrök lakószobáival. Ugyanez a földszintes épü­let más része zárt parlatoriummal bir a veszteglő ha­jósok s a szárazföldön lakó ismerősök között érteke­zésre, — továbbá helyiség van a hajóból esetleg ki­rendelt utasok, matrózok vizsgálatára, podgyászok tisztítására, fertőtlenítésére. A fertőtlenítő készülék most fog fölállíttatni. Továbbá tágas, hotelszerű épület van az uta­sok befogadására. Az utasok itt vagy külön szobát kapnak, vagy közös termekbe utasíttatnak; más-más hajón érkezők egymástól el vannak választva ezen épületben. E hotel körül kert van, sétálásra. Egy ki­csiny szomszéd épületbe jut a közönséges betegségben szenvedő; más épületben van a vendéglő, ahonnét az utasok fürdőhelyben eledellel elláttatnak, továbbá a parlatorium. Ismét más épületben kád fürdő van

Next