Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-18 / 736. szám
SZEUKESZTÚRAO: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: Budapest, 1884. Csütörtök, szeptember 18. 786. (258) szám. Ku noni rAT4T» Ferencziek-tere, a nem*? um-op met, földszint* Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... ........................................ 2 frt 8 hónapra ................... 6 > 6 hónapra ........................ ............................. jg » Az esti kiadás postai különküldésedrt felülfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IIL évi folyam. Budapest, szeptember 17. Vannak dolgok, melyeknek rosszabb a hírük, mint érdemelnék. A jövő héten megnyílandó országgyűlés is, úgy látszik, ezek közé tartozik. Sokak szemében sötét árny gyanánt emelkedik az új országgyűlés a magyar politika láthatárára. Attól tartanak, hogy ez az országgyűlés meddő harczokban, áldatlan küzdelemben fogja tölteni a hazára nézve oly drága időt. Tartanak attól, hogy az a párt a vak szenvedélyek lármáját és tusáját viszi be parlamentünkbe. Tartanak attól, hogy ez a párt, hasonlóan a horvát Starcsevics pártjához folytonos botránykozást fog szinte hozni, s így a komoly munkát, miként a zágrábi botrányhősök pártja, meg fogja gátolni. Mi más véleményen vagyunk. Nem kétkedünk ugyan, hogy botrányok lesznek az új parlamentben , de van valami általános vonása a magyar szellemnek még a túlzásban is. Ez a szellem nem engedi, hogy nálunk a botrányok végletekig elfajuljanak. Magyarországon még a legtúlzóbbak is tiszteletben tartanak bizonyos határokat. Ellenkező esetben pedig, a parlamenten kívül van a magyar állami hatalomnak kényszerítő és megtorló ereje. A parlamentet pedig meg fogja menteni a teljes decadentiától nemcsak a többség, hanem az ellenzék komoly és mérsékelt elemeinek magatartása. A közszellem pedig, mely máris beleunt a botrányokba s épp azért helyesli, hogy a kormány a kivételes intézkedések által helyre akarja állítani úgy a rendet, mint a magyar sajtó és közélet tisztességét, oly ellenállhatatlan nyomást fog gyakorolni a parlament zavargóira, hogy a végletektől nem kell tartanunk. Mi tehát a komoly munkát lehetségesnek tartjuk , sőt meg vagyunk győződve, hogy a következő három év nem egy nagy reformalkotásunk születési korszaka lesz. A főrendiházi és esetleg a parlamenti reform egyike lesz ez alkotásoknak. De a közszellem és a szakkörök napirendjén levő egyéb kérdések is megoldást nyerhetnek. Ezek közt első helyet foglal el a bűnvádi eljárás kérdése. Az ide vonatkozó javaslat készen, sőt a szakkörök egy része által már meg is van vitatva. E reformkérdés mindenesetre oly stádiumban van, hogy érettnek mondható a megoldásra. Az alap- és főkérdéssel tisztában van a közvélemény, tisztában vannak az intéző körök: esküdtszék nem kell! Sarkalatos tétel ez, melylyel a codificatornak előzetesen le kell számolnia, miután megfigyelte a közvélemény áramlatait és számolt a gyakorlati élet igényeivel. A negyvenes évek liberalizmusában volt valami doctrinair általánosság. Az ideális lendület szárnyain, melynek most, fájdalom, oly nagy hijával van a magyar közszellem, akkor elérhetetlen s gyakorlati viszonyaink közepett meg nem valósítható czélok régióiban csapongott. Az akkori doctrinair liberalismus, s azon körülmény, hogy az esküdtszéket épp ekkor tekintették, a század elejének politikai harczai miatt, inkább politikai, mint igazságügyi intézménynek, létrehozta azon eredményt, hogy az esküdtszék, bár más alakban és utógondolattal, épp úgy szerepelt a liberális politikusok követelési listamint a szabad sajtó, a felelős minisztérium stb. De mihelyt a megvalósulás stádiumába került a szabadelvű alkotások eszmei lánczolata, az esküdtszék volt az első, melynek szeme kitörött a fényes lánczból. A bünüoyi eskü iyoz.tik.Hol egyszerre nem beszélt senki, sőt a sajtóesküdtszékkel szemben garantiákat keresett első javaslatában ugyanazon kormány, melynek feladata volt a nemzet liberális álmának megvalósítása, s melyet reactióról ugyancsak senki sem vádolhatott. A bűnügyi esküdtszék többé soha sem szerepelt a nemzet követelési lajstromán, sőt 48 előtt is csak néhány tudós politikus írta azt oda. A 49-diki álláspont meghaladott állásponttá lett. Alkotmányunk visszaállítása óta pedig egyről teljesen megbizonyosodott a közszellem: arról, hogy esküdtszék nekünk nem kell. A sajtóesküdtszék normális és nem kivételes viszonyok közt fentartandó, de nem azért, mert jó igazságügyi institutio, hanem azért, mert a sajtószabadság esküdtszék nélkül képzelhetetlen. Az a sajtó, melynek vétségei felett rendes, hivatásszerű bíró ítélt, még sohasem volt szabad. E téren tehát a politikai szempont a domináns. Amikor azonban a rendes igazságszolgáltatásról van szó, akkor végük az esküdtszéki illusióknak. Semmi sem mutatja, menynyire végzett a nemzet közszelleme az esküdtszék intézményével, mint az, hogy mikor arról van szó, hogy az esküdtszék illetékessége, bár ideiglenesen és bizonyos sajtóvétségekre felfüggesztetik, a magyar közvéleményt az ellenzék agitatiójának összes apparátusa sem képes fellármázni. Az ellenzéki sajtót csak a nemzetiségi sajtó támogatja. A közvélemény aligha törődnék még a sajtóesküdtszék további megszorításával is. Egy tehát egészen bizonyos, s ez az, hogy minden oly bűnvádi eljárási javaslatot, mely az esküdtszék intézményét venné alapul, visszautasítana a közvélemény és a parlament egyaránt. Marad tehát lényeges és sarkalatos kérdésnek csak a perorvoslatok rendszere. E kérdéssel le kellene számolni azon esetben is, habár bűnvádi eljárásunk kiindulási pontját az esküdtszék képezné, mert a büntetendő cselekményeknek csak egy kis része — a legsúlyosabb, és azért legkevesebb számú rész — utalható a jury illetékességi körébe. De annál fontosabb a perorvosla- Iok kérdése akkor, ha az esküdtszék ki van zárva a megfontolások köréből. Engedünk-e felebbezést vagy nem engedünk? A legsúlyosabb vagy a legenyhébb cselekményeknél zárjuk-e ki a felebbvitelt ? A ténykérdésben megtagadjuk, s a jogkérdésben megengedjük azt ? Ezek a főkérdések, melyekkel a perorvoslatok széles mezején elsősorban kell leszámolnunk. Volt egy áramlat a hazai jogász közönségben és sajtóban, mely a német, illetőleg az osztrák példa után indulva, nem érzett jó hajlamot a felebbezés iránt. Ez az áramlat heves rohammal zúdult neki a bűnvádi eljárási javaslatnak, s nemcsak absurdumra akarta vinni ennek felebbviteli rendszerét, hanem egyszersmind elvileg támadta meg a felebbezést. . . híz áramlattal szemben most nagy elégtételt adott a javaslat tudós szerzőjének éppen a német jogászgyűlés, mely kimondta, hogy a felebbezés megengedése sürgős szükségesség. S nem pusztán a védők, az ügyvédek mondták ezt ki, hanem a német jogtudomány teljes virágbokrétája. Az egész német jogász közvélemény. S kimondta ott, ahol esküdtszék ítél a súlyosabb bűntettek felett. Kimondta az egész világ jogtudósai és gyakorlati jogászai túlnyomó nagy többségének rég megállapodott véleményéhez képest. Ez erkölcsi pressióval szemben meg kellene engednünk a felebbezést, habár terveztük volna annak kizárását. Meg kellett volna engednünk különösen nekünk, kik nem bírunk a rossz ítéletek ellen oly előleges biztosítékkal a jelesen képzett bírói karban, mint bírnak a nyugati nemzetek, s bíz különösen Németország. Eszerint elvileg a felebbezés kérdésével is tisztában lehet úgy a közvélemény, mint a törvényhozás, bármennyi vitás kérdés merülhet fel az elméleti tudomány és gyakorlati jogászat szempontjából az egyes detail-kérdésekre nézve. Parlamentünk tehát bátran hozzá foghat a bűnvádi eljárási javaslat tárgyalásához. Mit sem tarthat attól, hogy akár az esküdtszék, akár a felebbezés kérdését elhamarkodva, a tudomány és az élet előtt járva oldandja meg. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 17. Színházaink történetéhez. — Adatok a borsodmegyei levéltárból. — Valahányszor uj temploma nyílik meg hazánkban a drámai művészetnek, mindannyiszor kegyelettel keresi fel emlékezetünk, önkéntelenül is, ama jeleseket, akik nálunk e téren az első kapavágásokat megtették. Edzőleg hat lelkünkre, hogy bármennyire küzdött is a közöny, félreismerés és erőszak a Péczeliek, Kazinczyak, Kármánok, Orczyak, Zichyek stb. nemes eszméi és szándékai ellen, azokat sem egyik, sem másik nem semmisíthette meg és nem temethette el. Az eszme legyőzte az emberi rosszakaratot. S minél inkább terjed közöttünk a kultúra és a művészet iránti fogékonyság, annál nagyobb buzgalommal törekesznek népesebb városaink kipótolni a kényszerített mulasztásokat. E nemes munkában fáradozik ez idő szerint államunkban minden tényező. Ennek kifolyása ama fejedelmi dalszínház is, mely sugárutunkon immár készen áll s megnyitásától alig néhány nap választ el bennünket. Jól érezzük mindnyájan, hogy nagy okunk van a múzsák eme nagyfényű temploma előtt a hódolat és hála koszorúival állami. S amint azt teljes áthatottsággal meg is teszszük, egyszersmind óhajtjuk meggyújtani a visszaemlékeztető kegyelet fáklyáját, hogy annak jótékony fénye mellett visszapillantsunk azon kezdeményezők küzdelmeire, kik e század elején a sikertelenség legkínosabb gyötrelmei közt egyengették az utat a mai rendkívüli eredményekhez. »Katona József és Bánk bánja« nagyérdemű írója mindeme személyeket megismerteti ugyan velünk, valamint a kor az időbeli viszonyait is híven állítja az olvasó elé; ámde azon hazafias buzgóság, mely a drámai művészet érdekében az egyes megyék részről nyilatkozott és alig hihető sokoldalúsággal tevékenykedett, még nincs teljesen összeállítva és érdeme szerint méltatva. Jelen soroknak tehát az a czéljuk, hogy alkalomszerüleg éppen e tekintetben említsenek föl egy pár szép adatot, melyek Borsodmegye lelkes közönségét igen előnyösen jellemzik. Előzményül szükséges fölemlíteni Gyulai Pál fentebb idézett jeles művének következő (36. lap) sorait. »Kulcsár István pestmegyei táblabiró, az egyetlen fővárosi politikai magyar lap (Hazai tudósítások) szerkesztője, a ki lapjában addig is lelkes pártfogója volt a társulatnak, s 1812. szeptemberében igazgatását is átvett«*. Kulcsár kevesebbet értett a művészethez, mint Vida, saját vagyonából is kevesebbet áldozott reá, de szóval és tettel, lapjában, társas körben és a megyén senki sem tett többet a fővárosi magyar színészetért. Igazgatása alatt a társulat ügyei javulni kezdettek. Indítványára Pest megye adakozásra szólította föl a megyéket, s ezek közül némelyek: Fehér-, Hont-, Gömör-, Veszprém- és Heves megyék páholyokat béreltek.« Ezen adakozásra való felhívásnak kétszer van nyoma a borsodi levéltár naplóiban. Egyszersmind az azzal kapcsolatban tárgyalás alá került szinügyre vonatkozólag oly jelentékeny gondolkozásmód van a jegyzőkönyvekben megörökítve, hogy azok nemcsak Borsod közönségére nézve becsesek, hanem mint művelődéstörténelmi adatok is kiválók. Mindkét jegyzőkönyv 1815. évből való. Levéltári számuk: 84/248 és 48/1555. Az első igy hangzik: »Ns. Pesth vármegye múlt 1814. esztendőben Szent-András hava 15. napján kelt barátságos levelében megkeres bennünket a végre, hogy minekutána a nemzetek polgári tétele s tartósságot ígérő boldogsága az utóbbi békességkötés által megerősödni látszatik, azok között, az eszközök között, melyek a nemzetnek díszét és pallérozását elősegéllik e hazai nyelvnek virágoztatása első helyet érdemelvén, a nyelv csinosítására nézve pedig a játszó színek felállása és maradása egy legalkalmasabb csatorna lévén, a pesti magyar játszó társaságot, melynek elöljárói Pesten most állandó fundust szerezni és különös épületet felállítani szándékoznak, részünkről is hazafiui adakozóságunkkal segéljük fel. — Melyre való nézve. Valamint eddig, úgy most is hazafiui sziveken viselik a megyebeli tekintetes rendek mindazt, hogy anyai nyelvünknek virágoztatása, mely a körülbelül fekvő európai nemzeteknek, vele nem is atyafiságos nyelveik; s több mint nyolcz századoktól óta a bal történeteknek végső veszedelemmel fenyegető viszontagságoknak minden zivatarai között is különös isteni gondviselésből fenmaradott, a hazát igazán szerető minden polgárnak egy legfőbb kötelessége, s annak előmenetelesítésére nézve semmi áldozat drága nem lehet; mint pedig azt, hogy mivel országunknak nagyobb városaiban idegen nyelven játszó társaságokkal játékszínek állíttattak fel, hogy a magyar nyelv e részben is önnön hazájában számkivettetve ne legyen; a nemzet dísze méltósága Pestben, mint hazánk egyik legnevezetesebb városában a nemzeti játszó-szinnek felállítását szükségessé teszi; de azon felül, hogy a játszó-szinek a megvesztegetődött erkölcsöknek megjavításában is nagy befolyással bírnak, mind az anyai nyelv, mind a szép tudományok pallérozására hathatós eszközül szolgálnak; tehát határozták a tekintetes Rendek újabban is azt, hogy a közelebb tartandó országgyűlésre elbocsátandó követ urak a magyar Játszótársaság és Játékszín állandó fenmaradását, az ország több rendeivel együtt, munkáján eszközöljék. Addig is pedig míg ezen tárgy az országgyűlésen köztanácskozás alá vetetődhetne, a tek. Rendek, anyai nyelvek iránt viseltető buzgóságból, hogy a közgyűlésen jelen nem lévő több megyebeli tagoknak is példát mutassanak s azok is felserkentődjenek, tüstént való ajánlástételre felbuzdulván, minekutána a jelenlevők elbocsátott papiroson csakhamar 1000 forintok ajánlottak volna. Generalis Perceptor Miskolczi György urnak meghagyatott, hogy azon 1000 forintokat ütő ajánlásokat az ajánlóktól beszedvén, nemes Pesth vármegyéhez leendő általküldés végett nyújtsa be. Egyébiránt ezen határozat és az eddig tett ajánlások lajstrompárjának kiadása mellett, járásbeli szolgabirák uraknak különösen ajánltatódik az, hogy a megyebeli birtokosokat és lakosokat a magyar Játékszín fundusa öregbítésére hathatósan buzdítsák fel, s azon summákat, melyeket a hazafias nemes adakozóság kezekhez szolgáltatna, adják be.« Ugyancsak ez ügyre vonatkozik a következő második jegyzőkönyv. »Nemes Pest vármegye közelebb múlt Szent- György hava 4. napján hozzánk utasított atyafiságos levelében jelentvén, hogy a pesti magyar játszótársaság számára Pesten építendő játékszín fundusául 41,500 forintokon fundust vásároltatott, barátságosan megkeres bennünket a végre, hogy ha az említett játszó társaság felsegéllésére megyénkben ajánlások tétettek volna, a pénzt minél elébb küldessük által. Közelebb múlt höjtelő hava 14. napján tartatott közgyűlésünkben a pesti magyar játszó társaság felsegéllésére 1000 forrintokat ütő ajánlás tetetődvén Generalis Perceptor urnak újabban is meghagyattatott, hogy az illető ajánló felektől a pénzt beszedvén nemes Pest vármegyéhez leendő által küldés végett notariusi hivatalunknak adja által. Egyébaránt kötelességekben tétetvén Szolga Bírák uraknak ismét az, hogy a pesti magyar játszótársaság számára járásaikban gyűjteni rendeltetett ajánlásbeli pénzek mennyisége felől hátra lévő tudósításaikat adják be, s emlékezetbe hozatván ezen alkalmatossággal egyszersmind az is, hogy múlt 1811. esztendőbéli böjtölő hava 6. napján kelt felírásunkban Felséges urunktól mély tisztelettel kikértük ugyanazt, hogy a magyar Játszó-társaságnak játék darabjainak, a Pesten roppant költségekkel építtetett Theatrumban a német játszó-társasággal egymást felváltva lehető előadása megengedődését kegyelmesen elrendeltetni méltóztasson. Ezen alázatos felírásunkat mindazáltal a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács utján olyatén kegyelmes választ vettünk, hogy a pesti Theatrum épülettei árendában lévén adatva,kérésünk nem teljesittethetik, minthogy a pesti Theatrum, mely a Játékszín nevezetével akar élni, Pest városa költségein feladatott számos magyar fundusok árából épittetődött, különben pedig azon Theatrumnak újabban is árendába való adatása, a mint előttünk hitelesen jelentetődött, nemrégiben eszközöltetett, alázatosan ki fog a nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácstól kéretődni az, hogy a nemzeti nyelv dísze előmozdítása tekintetéből is, méltóztasson kegyelmesen kegyesen kimunkálni azt, hogy a pesti Theátrumban a magyar Játszó társaság is darabjait előadhassa. Ezen határozásunk nemes Pesth vármegyének is barátságosan tudtára fogván adatni.« Mint ez adatokból is kitűnik, Borsodmegye hazafias buzgósággal támogatta azt az eszmét, hogy Pesten állandó magyar színház létesüljön. Számtalan »nyugtató levél« bizonyítja, mennyire általános és népszerű volt ez eszme. A szolgabirák, valamint egyéb elöljárók úgy a nagyobb, mint kisebb helységekben fáradságot nem kimélve magyarázgatták e czél nemzeti jelentőségeit. S innen van, hogy eme nemes ügyért igen szegénysorsu emberek is nagy áldozatokat hoztak. Később azonban Borsod mindinkább visszavonult. A sikertelenség kifárasztotta a közönség érdeklődését. 1825-ben pedig azt a határozatot hozta a megye, midőn Bors Sámuel pesti tabuláris prókátor a Kenyérmezei diadal vagy a Halhatatlan vitézség 4 felvonásos, vitézi énekes játékát megküldte a megyének abból a czélból, hogy játszassa el és adjon részt bevételéből a pesti nemzeti játékszínre, hogy »sokat tett a megye más megyékkel együtt, de mivel czélt nem tudtak érni, Borsod megye maga fog játékszint felállítani.« Borsod megye ebbeli törekvésére sok jegyzőkönyv vonatkozik. Nem kevéssé fontos az, mely 1827. böjtelő havának 20-án méltóságos cs. kir. kamarás és viczeispán Vajai Vay Ábrahám ur előlülése alatt Miskolczon folytatva tartott közgyűlésről van fölvéve. Elő van ebben számlálva, hogy a »kiküldött biztosok a helybeli nemzeti színjátszó institutum megfundálása s örökítése eszközlésére szolgáló módok iránt készített projectumot magában foglaló tudósításokat beadták. Az ezen tudósításban lerajzolt projectum jóváhagyásával a Theatrum belső részei tökéletes elkészítéséhez szükséges költségek iránt úgy intézkedett a megye, hogy a deputatio által beadott jegyzésben öszveírt hazafiai/magos érzéseikről ösmeretes előkelő fiai hazánknak a végett, hogy a készítendő lógók és egyebek megcsinálására szükséges költségek fedezésére fejenkint 300 váltó czédulabeli forintokat ajánlani ne terheltessenek. E részben a méltóságos alispán nagy buzgalmat fejtvén ki,az országgyűlés tagjait is felhívja az adakozásra. Egyszersmind 36 páholynak 100 váltó czédulabeli forintokért leendő kibérlése végett a földes urakat és asszonyokat illendően megkeresik. Határozatta jön továbbá, hogy a külső megyék hasonlóan megkerestessenek s valamennyi megye tagjai által tett pénzbeli s egyéb ajánlások hova lett fordítása iránt a számadások folytonosan megvizsgáltassanak. Minden buzgalom azonban az adózó nép legkisebb megterheltetése nélkül működjön.« Az országgyűlés tagjaihoz Borsodmegye kérő levele megérkezvén, arra gr. Schéchenyi István csakhamar következőleg válaszolt: »Tekintetes Karok és Rendek! A Tekintetes Karoknak és Rendeknek folyó esztendei böszelő hava 20-áról hozzám küldött levelét kezemhez vévén, nem akarom elmulasztani mindazon dicséretes kifejezésekért, melyekkel a Tekintetes Karok és Rendek engemet érdekelni méltóztattak, alázatos köszönetemet megtenni. Adja Isten, hogy erőm és tehetségem anynyi mindég legyen, hogy a Tekintetes Karok és Rendek abbéli bennem helyeztetett bizodalmának, hogy hazám javáért mindig lánggal égni fogok, elégségesen megfelelhessek. Én is azt tartom, hogy a nemzetiségnek feljebb emelésére semmi hathatósabban nem szolgálhat, mint a nemzeti nyelv kipallérozása; semmi sem fejti ki pedig a nemzeti nyelvnek lelkét úgy annyira, mint a közönséges helyeken előforduló színjátékok. BELFÖLD, Budapest, ouopt. 17. (Minisztri Vuros) Folyó hó 20-án minisztertanács lesz, melyen a budget és a nyugdíj-törvényjavaslat lesznek tárgyalás alatt. A közös költségek megállapítása végett 23-án kezdődnek a tanácskozások, melyekre gr. Kálnoky külügyér, gr. Bylandt-Beidt hadügyér, Kállay pénzügyér és Szögyényi László osztályfőnök 22-én este már Budapesten lesznek. Budapest, szept. 17. (A felsőház reformja.) Volt alkalmunk jelenteni, hogy a költségvetési vita után a ház munkarendjének első érdemleges tárgya a főrendiház reformja lesz. Erre nézve most a »Bud. Corr.« jelenti, hogy e törvényjavaslat — teljesen változatlanul, szóról-szóra ugyanazon szöveggel, amelyben az a múlt év tavaszán a miniszterelnök által kidolgoztatott, fog a képviselőház elé terjesztetni, csupán csak az átmeneti intézkedések fognak természetesen némi változást szenvedni, mivel akkor az országgyűlési időszak vége felé járt s kilátásba helyeztetett, hogy az új, mostani országgyűlés kezdetével már az új főrendiház is szervezkedik, míg jelenleg a főrendiház új alakját csakis az új országgyűlés második ülésszakának elején nyerheti. Budapest, szept. 17. (A horvát tartománygyűlési választások) mai napja nagy izgalmak közt folyt le. A fő érdeklődés természetesen a horvát fővárosra irányult s itt a nemzeti párt, bár nagy küzdelem árán, de fényesen győzött. Egyébként a mai nap a Starcsevics-párt napja volt s a nemzeti pártot több igen érzékeny veszteség érte.Így a nemzeti párt három legkiválóbb tagja Bedekovics Kálmán ,vo Lipovics Imre, Miskatovics elbuktak. A házból való kimaradásuk tagadhatatlanul potolan.,, hiányt Különben Bedekovich, aki Varasdonolt kisebbségben, Zenggben, ahol szintén fellépett, ---is került választás alá, mert pártja látva a Starcsevics párti Folnegovics többségét, tartózkodott a szavazástól. Varasd e kerületében a kerület régi képviselője Petrovics Iván mérs. ellenzéki választatott meg újból, míg Josipovicsot egy Starcsevicsianus író, akit pártfelei a horvát Zola-nak szeretnek nevezni, győzte le. Miskatovicsot maga Starcsevics Dávid ütötte ki a nyeregből. Zágrábi levelezőnk közlései szerint oly korteskedést, aminő ezúttal a horvát fővárosban lefolyt, még nem láttak ott. Az első kerületben Krestics Miklós ellenjelöltje Pogledics volt főispán mellett korteskedett az első horvát takarékpénztár és az egész polgármesteri apparátus, a két tényező, amelynek Zágrábban mondhatni döntő befolyása van. Mazuranics volt bán és testvére, egy nyugalmazott gymnasiumi igazgató Pogledicsre szavaztak, az elsőnek fia, igazságügyi osztálytanácsos, Kreszticsre. A második kerületben a mérsékelt ellenzék hívei is Szarcsevics Dávidra szavaztak ; csak ilyformán magyarázható meg azon jelentékeny kisebbség, mely itt mutatkozik. Itt a ház volt alelnöke Sram választatott meg. A harmadik kerületben éppen megfordítva volt, ott a mérsékelt ellenzékiek nem szavaztak és ezáltal elősegítették a kormánypárt győzelmét, mely annál nevezetesebb, mivel még a káptalannak két tagja is Szarcsevicsre szavazott tagtársuk Gasparics kanonok ellenében. A nemzeti pártnak azonban inkább személyes veszteségei vannak eddig, mert számban nem fogyatkozott meg, azonkívül a következő két napra kedvezők kilátásai- Annyi tény, hoggy a Szarcsevicsiánus c""pánia ismét együtt van és holnaputánig még bizonynyal fölszaporodik huszonötre, mig a tartománygyűlés bezárásakor számuk tizenhét volt. A kormánypártra nézve ez persze nem jelent vereséget, neki végre is mindegy, akár mérsékelt, akár nem mérsékelt ellenzékiekkel van dolga. E pillanatban — éjfélkor — a ma választó 48 kerület közül 42 kerületből ismeretes az eredmény. A tegnapi választásokkal együtt az összeredmény ez: 42 kormánypárti, 21 Starcsevicspárti, 7 mérsékelt ellenzéki és három pártonkívüli. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a tartománygyűlés berekesztésekor a pártok állása a következő volt: nemzeti párt 65 ; független párti 14; Starcsevics-párti 17 ; pártonkívüli 14, összesen 110 szavazat. E szerint a nemzeti pártnak még 23 kerületre van szüksége, hogyelőbbi számarányát elérje. A fiumei tengeri veszteglő. írta dr. Fodor József. (Két közlemény.) II. Czélnak megfelelő veszteglő intézet felállítása nem könnyű dolog. Egybe kell arra működnie a természetnek, az emberi szakértelemnek s nagy anyagi áldozatnak. A jó veszteglő intézet számára közlekedéstől elzárható helyet, biztos és tágas kikötőt és szellős, jól isolálható, barátságos épületeket kívánunk meg. A hajóknak ugyanis hosszabb időn át, s egymástól távol* T % ' V"1’ mié teljesen kitisztíttatnak, az utasoknak pedig egészséges és kényelmes tartózkodó helyet kell nyújtani, amelyben egészségi állapotuk elkülöníthető, eva érontható. Sóssággal Ezeknek a feltételeknek azonban mai nap még alig felel meg csak egy veszteglő intézet is. Hiányosak mind, vagy azért, mert kikötőjük a mai forgalom óriási voltához képest kicsiny, vagy azért, mert épületeik abból az időből valók, amikor még az utasokat magas falak közé, kaszárnyaszerű épületekbe mintegy bebörtönözték. Számos veszteglő — nevezetesen a keletiek — nem is rendszeres intézet, gunyhók, sátrak, barakokból állanak azok, amelyekben kényelemről, tisztaságról, szó sincsen. Zsarolják ott az utast, tönkre teszik a hajótulajdonost s mégis kevés biztosítékot nyújtanak a behurczolás ellen, gondatlan kezelésük következtében. Ilyen viszonyokkal szemközt nem csoda, hogy a legtöbb lakos, aki megismerte tapasztalásból ama veszteglőket, felháborodik ellenök s csak ártalmukat látja, nem pedig hasznukat. Tagadhatatlan, hogy a veszteglő intézetek és a veszteglési eljárások számtalan hiányos, oktalan, zsaroló tulajdonsággal bírnak, amelyeken csakis úgy lehet segíteni, ha a veszteglős ügy nemzetközileg, szakértelemmel rendeztetik. S amely állam ezen közügyre nézve európai egyetértést és nemzetközi szervezetet volna képes létrehozni, az végtelen hálára kötelezné maga iránt az egész művelt világot. A fiumei veszteglő a kisebb ilynemű intézetek közé tartozik. Az újabb időben végrehajtottak és még terveznek benne intézkedéseket, amelyek befejezésével veszteglőnk a következő berendezéssel fog bírni: Az érkező hajók vizsgálásására földszintes ház áll az előtérben, a Hivatalos helyiségeknel s a nivatamokOK s hajóőrök lakószobáival. Ugyanez a földszintes épület más része zárt parlatoriummal bir a veszteglő hajósok s a szárazföldön lakó ismerősök között értekezésre, — továbbá helyiség van a hajóból esetleg kirendelt utasok, matrózok vizsgálatára, podgyászok tisztítására, fertőtlenítésére. A fertőtlenítő készülék most fog fölállíttatni. Továbbá tágas, hotelszerű épület van az utasok befogadására. Az utasok itt vagy külön szobát kapnak, vagy közös termekbe utasíttatnak; más-más hajón érkezők egymástól el vannak választva ezen épületben. E hotel körül kert van, sétálásra. Egy kicsiny szomszéd épületbe jut a közönséges betegségben szenvedő; más épületben van a vendéglő, ahonnét az utasok fürdőhelyben eledellel elláttatnak, továbbá a parlatorium. Ismét más épületben kád fürdő van