Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-09 / 727. szám
nápolyt az oroszok ellen és ezért Gladstonet le akarja járatni az angol közvélemény előtt, hogy Salisbury lépjen a helyére. És harmadszor Bismarck gyűlölné Gladstonet, kinek neve az egész világon a szabadság ügyével áll kapcsolatban. Bismarck eszméi ellenben a népszabadsággal ellentétben állnak. Az a gondolat, hogy Németország mindenáron meg akarja szerezni az angol szövetséget, teljesen ízetlen. Ha bekövetkeznék az a kimondhatatlan szerencsétlenség, hogy még egyszer kénytelenek volnánk Francziaország ellen harcolni és megfoghatatlan ostobaságból szövetségesei volnánk Angliának, akkor Anglia Tunisban, a Kongon, Annámban és Tonkingban s ki tudja még hol hatalmába kerítené a franczia birtokokat, aztán pedig nekünk, szövetségeseinek, azt tanácsolná barátságosan, hogy adjuk vissza Elsasst és Lotharingiát, hogy mostantól fogva béke lehessen. A békekötés utáni naptól fogva a kétliberális nemzete entente cordialeja pompásabban felvirágoznék, mint valaha s hatását abban mutatná, hogy Francziaország mindent elkövetne, hogy Németország fejlődését Anglia érdekében megakaszsza és zavarja. A másik ok még kevésbbé geniálisan van kigondolva. Bismarcknak szüksége volna az angolokra Konstantinápoly megvédésére ? Azt már rég mondtuk, hogy mióta Oroszország alapot teremtett magának Közép-Ázsiában India ellen, Indiát már nemcsak Konstantinápolyban kell megvédeni. Ennyiben tehát Konstantinápolynak már nincs meg a régi fontossága, ámbár még nem vált jelentéktelenné. Mert minden angol csapatszállító hajóraj, amely a Suezcsatornán át akarna menni, a Dardanellákból kitörő hadihajók által szétromboltathatnék. De a ravaszul számító kereskedő úgy gondolkozik, hogyha az oroszoknak azt mondja, hogy Anglia nem áll többé Konstantinápolynál, akkor el lesz hárítva a veszély Indiáról és Konstantinápoly védelme mások vállára hárul. De az aztán már túlságba vitt ravaszság, azt mondani, az oroszoknak, hogy Németország Konstantinápoly elé akar minket állítani. Az oroszok Konstantinápolyra irányuló tervei e pillanatban nagyon is a messzeségbe tűntek. Ha hirtelen felélednének, Németországnak nincs oka csak a kis ujját is megmozdítani. Egy következő czikkben a »Post« Gladstone szabadelvűségét veszi bírálat alá és bizony kemény igazságokat mond arról, hogy ő sem az az ember már, akinek neve az egész világon a szabadság ügyével állna kapcsolatban. London, szept. 6. (Háború a kőszénért.) A »Standard« vezérczikke bírálat alá veszi a francziák China elleni vállalatának kereskedelmi hatását és ezt írja: Azt megítélni, hogy kifizeti-e magát ez a vállalat, a francziák dolga. De a mi feladatunk kutatni, hogy mit akarhat voltakép Francziaország. A kulcsot tán abban találhatjuk, hogy Francziaország tengerészete növelését czélozza, amely gyarmatai kiterjesztését feltételezi. Azt könynyű felfogni, hogy Tonking birtoka előtt a franczia hajóraj függésben volt az angol semlegességtől, mert nem volt kőszene, a modern tengerészet ezen főkeléke. Egy hajóraj kikötők nélkül, melyekbe befuthat, kőszenet felvenni, ki van téve annak, hogy kiböjtölik pusztán az által, hogy a tengereken megtánczoltatják, mig kőszene elfogy. A pánczélos hajóknak úgy is igen kis terük van kőszénfelvételre s azokat gyakran újra meg kell tölteni; s minden nemzetnek, mely tengeri hatalom akar lenni, függetlenné kell magát tenni kőszén tekintetében. Francziaország tehát okszerűn cselekszik, midőn kőszéntelepek szerzésére gondol. De ez kötelességünkké teszi, hogy kőszéntelepeink védelmére gondoljunk s ezért tán szükséges lesz hajó••«•j v»ul».ivC uO i vluli Budapest, szept. 9. (A czár utazásáról.) Varsóból f. hó 7-iki kelettel a bécsi lapoknak a következőket jelentik : Orosz császár is még aligha utazott sajátságosabb viszonyok közt, mint most Sándor császár. Az elővigyázati rendszabályok ezúttal még szigorúbbak, mint a moszkvai koronázáskor voltak. Két nap óta gondos házkutatásokat tartanak mindazon utczákban, melyeken a czár itt időzése alatt végig vonul. Kétszeres motozást tartanak. Előbb a rendőrség kutat át minden házat, azután a csendőrség, mely mellé egy-egy műszaki tiszt van kirendelve. A padlásokat és pinczéket elzáratta a rendőrség s azoknak utczára nyíló ablakait beszögeztette deszkákkal. Tegnap délelőtt katonák körülvették a katholikus székesegyházat, mely egyik falával a királyi palotához támaszkodik s kikutatták az egész templomot. Találtak egy régi összekötő folyosót melyen át egykor a szász királyok jártak a székesegy J .ajLUi.JWK¥~‘». .1 ... I . orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése tette nevezetessé. Debreczen ezelőtt népességre nézve második városa volt az országnak, ma már nem az. De megmaradt, leggazdagabb s legmagyarabb városnak, melynek 52,748 lakosa közül csak 1802 idegen anyanyelvű. Bárki legyen a vivát a holnapi restauration, annyi tény, hogy országos hazafiai szempontból is igen fontos az, hogy a »Kálvinista Róma« tanácsa oly férfiakból álljon, kik az alföld ezen metropolisának anyagi és szellemi erőit a nemzeti vagyonosodás s a közművelődés javára minél gyümölcsözőbbé tenni képesek. SUHOGÓ. AZ IDEÁL. Jules de Grlouwet regénye. ELSŐ RÉSZ. A lovag és a gyermek. Júliusi nap áraszta szét sugarait Chavagnes rendkívül terjedelmes parkja felett. A tisztás aljából tekintve, a vidéknek fenséges jellege volt. Egész távol, a magaslaton, fák közepett, a kastély emelkedett ki, csillogó fényben úszó hosszú ablaksoraival. Alatta hármas fokozattal lépcsőzetesen emelkedő előtér vezetett le a sokszínű tarka növénykosarakig s virágágyakig, melyeknek görbületei benyúltak egészen a tömör hársfa sétányok soraiba. Különben a talaj mindenfelé művészies arányban hullámzott, és a messze kiterjedő színes pázsitok kellemes enyhe ellentétet képeztek a közeli fenyvesek ridegségével. Százados tölgyek csoportjai, vadgalambok kedvencz tanyája, lengették sűrü lombjaikat, s a bársonyos pázsitot egészen a völgy könnyed lejtőjéig beláthatta a szem. Különben a magaslatoktól egészen a mély útig homokos utak kötötték össze fehér szalagként a zöld lombokat s pázsitot. A réteken, melyek a tisztás körtől egészen az erdőség nyílásáig terjedtek, sarló még nem érinté a mezei virágokat. Egy falka dámvad tanyázott ott Itt egy öreg him hallgatódzott, egyenes agancsát hegyezve; amott a többiek heverésztek, ajkaikkal a friss fűben legelészve, s a párjaikat követő nőstények egy fűzfa kérgéhez dörzsölték petytyes lágyékukat. A fű közt kiemelkedő káka és kis víz közellétét sejtették,és sokkal alantabb az Ouze vize folydogált vízi rózsa koszorúja alatt szunnyadozva. Túl rajta a sűrü erdőség árnyas sötét sorai látszottak s a szellő fuvallata kellemes illatát hozta át a jerikói loncznak. Az élet lágy lehellete lengett a föld felett, távoli morajjal s a szöcskék énekével vegyitveAz árnyas fák lombjain pedig a fecskék kecses enyelgő röpdesései voltak láthatók. A réteket elválasztó út közepén, nem messze egy pataktól, mely halántékosan ereszkedik le Ouze felé, d Artannes Henrik gróf ült egy falóczán magas platánok lombjai alatt. Fejét félig hátra vetve s egyik kezével a lóczára támaszkodva, hanyagul lelógó lábakkal, követett tekintetével egy kis leánykát, ki keresztül-kasul szaladgált a magas fűben és százszorszépet szedett. Képzelni sem lehet kecsesebbet, e virágokat arató gyermeknél. Kisded, karcsú termetű volt gyermekes taglejtéssel, s élénk mozgékonysága minden összhangot nélkülözött; de oly fürge, eleven volt s oly üde örömmel ugrándozott s anynyi fesztelenséggel kaczagott, midőn kurta ruhájába tövisek akadtak, mintha fényében a tavasz összes babája összpontosult volna. Fejlődésben levő zsenge arczvonásai szépséget ígértek, mély és egyszersmind behízelgő nyájas tekintete, szelíd s meglepő kifejezést kölcsönöztek arczának; hirtelen el-elcsillapuló, kicsapongó élénksége megfontolási hajlamot és a physical mozgás iránti előszeretetet sejtettek egyszerre természetében. Pompás szőke haj fénylett ki a széles szalmakalap alól, és sűrű hullámokban omlott vállaira. Nyakát lehajtva, s kinyújtott kezekkel válogatta össze százszorszépeit, és folyton csevegett velük, méregette a szárak hosszúságát, s ha szebbeknek találta a távolabb levőket, oda futott, majd bosszankodott, hogy ujjai zöldesek lettek majd egész komolyan meghajolt, hogy felszaporodott virágcsokrát jobban elbírja. Artannes Henrik mosolylyal ajkán kísérte tekintetével a kis leányka minden egyes mozdulatát. Artannes 36 éves, középtermetű, izmos, erős testalkatú férfi volt. Semmi elpuhultság benne. A mesterkélt élet utószó nem rontotta meg második fiatalságát. Sajátságos, megfoghatlan egyéni tulajdonságok által különbözött másoktól. Vonásai szabálytalanok voltak, de semmi közönséges nem volt bennük, magatartása minden mesterkéltséget nélkülözött; öltözéke habár gondozott, távol volt a keresettségtől s elárulta, hogy tart magára, de megveti a szabályszerűséget. Rövidre nyírott haja szabadon hagyta homlokát, sima ajkat és állat s a divat szerint fesztelen, kiborotvált szakállt viselt. Kissé ivezett szája körül finom és pajzán mosoly játszadozott; tekintete éber, minden keménység nélküli, nyugodt és rendületlen volt, s oly férfit sejtetett, ki lát és gondolkozik. A platánok bejáratánál, a fasor szélén, egy középkorú, feketébe öltözött nő ült, feszes merevségben egy tábori széken. — Heléne! szólalt meg egyszerre ez a száraz egyéniség erős rajnavidéki kiejtéssel. A kis leányka, aki a virágszedés közben énekelt, nem hallotta. — Messague kisasszony ! kiáltott most a férfi baráti enyelgéssel, elég a zenéből. Nevelőnőd szólít. A gyermek elhallgatott s figyelni kezdett A gyászba öltözött nő ekkor újra kezdé: —■ Heléne! a kastélyban 3 órát üt az óra, ozsonnálni kell menni. — Köszönöm kisasszony, felelte a leányka hízelgő hangon, épen nem vagyok éhes; engedje bevégeznem csokromat, óh kérem. — De a maquisné a pontosságot lelkünkre kötötte. Artannes illendőbb állásba helyezte magát, s tiszteletteljesen hajlott a nevelőnőhöz. — Mindent magamra vállalok Henner kisaszszony, mondá, engedje őt játszani. A szabad lég többet használ neki, mint unokanővérem süteményei. Különben is ma az én búcsúünnepem van, miként tudja. Futkoss kedvedre kicsikém, engemet fognak kiszidni érted. A fekete ruhás nő ellenvetés nélkü hajlott meg. S hímezesét abbahagyva, lyukakat kezdett fúrni napernyője hegyével a homokban. Heléne azonban virágokkal megrakodva, lassan közeledett. A szirmok minden mozdulatnál finom orrát érinték, miközben ő kedves kaczagással ismételgető : — Nini, hogy csiklandoznak a százszorszépek! Először egész büszkén csodáltatta meg csokrát Henner kisasszonynyal, azután a gróf felé fordulva, mondá: — Kedves öreg barátom, nem segítenél egy koszorút kötni ? Magam soha el nem készülök vele. — Én meg kis leányom, nem értek hozzá! — Az nem igaz, hisz te mindenhez értesz. — No lám! ki hitte volna, hogy még hízelegni is tudj! — Én nem hízelkedem. De lássa Henrik bácsi mit ér az, ha velem sétál s a mellett magamban enged mulatni ? — Bravo! A kis Helene már úgy okoskodik mint egy igazi nagy kisasszony, érvei nem közönségesek, és egy csapással képtelenné tesz a feleletre. — Jól van jól. Azért mégis fogadni merek, hogy segítségemre lesz. A gyermek egy dombra keveredett le, és a platánhoz támaszkodva rendezgetni kezdte virágait. Társa hasonlóan leereszkedett a fűbe a padjáról, melléje ült és egész komolysággal kezdte egymásba fonni a hosszú szárakat. De jó akarata keveset ért; a szirmokat megfordítva erősítette meg, letépte virágját és összekeverte. Heléne csak nézte s tapsolni kelett. — Ő se tudja, még ő se! Oh milyen furcsa! — Annyi tény, hogy sohase készülök el vele. Hátha a virágokat felfelé illeszteném egymáshoz ? Mit gondolsz — Henner kisasszony van kegyednek ezérnája ? Igen ? Akkor mentve vagyok. Ne zavartassa magát kérem. Dobja ide a gombolyagot, majd elkapom. A nevelőnő hozzákészült a mozdulathoz, de habozott s az eljárást alkalmasint nagyon is meghittnek találván, felkelt a fonállal kezében. Ekkor Artannes is fölemelkedett hirtelen, hogy megelőzze. E gyors mozdulatban egy vasszékbe ütötte könyökét. Joch gróf ur, hebegte a szegény leány megzavarodottan, ön nagyon is jó, s én miattam — — Megütötted magadat Henrik ? — Egy cseppet sem, nevetett ez utóbbi. — Megérdemelted. Be kellett volna várnod a kisasszonyt, mig ide hozza a gombolyagot — Magad se hiszed, amit mondasz. Az nagyon helytelen lett volna. Én tisztelettel tartozom Henner kisasszony iránt, és te is Heléne. A leányka elgondolkozott. Végre egészen suttogva rebegte: — De Estella testvérem azt állítja, hogy egy nevelőnő nem egyenrangú velünk. — Alkalmasint rosszul értetted. Tudd meg, hogy ellenkezőleg, ő feletted áll. — Ha ez a te véleményed! . . . Először is te szereted a kicsinyeket. — Én szeretek mindekit, aki jó.. — Oh különösen a kicsinyeket. És így azért is szaladgálsz mindig utánam játszani. Természetes-e az ? Persze, hogy igen szép tőled. — Azt lehetne hinni, hogy ez tégedet meglep. Nem szoktunk-e mi mindig együtt sétálni. — De hogy nem. Azonban te, aki nagy vagy, miért nem maradsz te a kastélyban a nagyokkal ? Az csak jobban mulattatna. A gróf elnevette magát. — Ugyancsak hízelegsz nekik. Nem leányom; én sokkal szívesebben szaladgálom be a mezőket a te társaságodban. Te olyan vagy, minőnek Isten alkotott. Mi megértjük egymást. Kedves kérdéseid gyönyörködtetnek, természetes vidámságod engem is felvidít ; kedves kis fejecskédben egy rakás szülemlő eszmét fedezek fel, és szivedben oly szép, nemes érzelmek csiráját, melyek engemet kiengesztelnek a világgal. De nézd csak: ime itt egy valóságos százszorszép koszorú, mely köszönet Henner kisasszony fonalának alakot kezd ölteni. Fogd meg s szorítsd erősen, én majd összekötöm. E szép platánfa tövében játszva a virágokkal, mi valóságos bölcsek vagyunk gyermekem. Nem, semmi esetre sem mulathatnék jobban a nagyokkal. — Látod, én is oly elégült vagyok, mikor te jösz. Mindent megjegyzek magamnak, amit mondasz , és ha már nem vagy itt, elmélkedem felette. De hát a többiek miért gúnyolódnak rajtunk ? Ez az, mi engemet bosszant. Emlékszel-e, mikor a múltkor lapdám a pázsitra esett, azután a nagy eső után? Te hátadra vettél, hogy magam vehessem fel, a nélkül, hogy lábaimat megnedvesítsem. Nos tehát, amint te elmentél, úgy kinevettek, hogy én sírtam felette. — Igazán nem volt miért. — Azt mondják, hogy én már nagyon vén vangyök az ilyen játékokhoz. S ez talán igaz is; gondold meg csak: már tizennégy és fél éves vagyok! — Ne halgass reájuk. Maradj gyermek a lehető leg tovább, tartsd magad korodhoz. Fejleszd ki testedet, és gyakorold szabadon szellemedet; annál jobban meg fogsz felelni hivatásodnak a hosszú ruhák idejében. Neked valódi tökéletes nővé kell lenned, érted-e? Nem lesz nagyon nehéz kitűnnöd, sajnos, mert az a faj kezd kiveszni. — De ha annyira szeretsz engemet, hát miért dorgálsz mégis olykor ? Azon napokon nem mulatok olyan jól Henrik, mikor »prédikálsz« nekem. — Tudom. De a jó barátok nem csupán kizárólag százszor szép koszorúk kötésére vannak hivatva. Mig nem volt jó nevelőnőd, iparkodtalak foglalkoztatni. Én azt akarom, hogy egykor elléggé képzett s müvelt ne váljék belőled arra, hogy kényelmü ne légy. — De bátyám azt mondja, hogy a tudomány csak azoknak kell, kik maguk keresik a kenyerüket. (Folytatása következik.) házba. Ezt a folyosót a rendőrség parancsára azonnal befalazták. Számos család, hogy megszabaduljon a rendőrség zaklatásaitól, bezárta lakásait s elhagyta Varsót. Miután a rendőrség közhírré tette, hogy a varsói kereskedők a czár ittléte alatt felelősek mindazokért is, akik boltjaikban megfordulnak, kereskedők elhatározták, hogy amíg a czár Varsóban tartózkodik, nem nyitják ki üzleteiket. A Lazienszki-palota és skierneviczei ,kastély őrizetét Wielopolski gróf vállalta magára , hogy milyen szigorúan vannak azok elzárva, kitetszik abból is, hogy egy főrangú műszaki tisztet, kit a paloták megvizsgálása czéljából küldöttek ide, nem bocsátottak be, mert Wielopolszki gróf nem volt Varsóban. E tiszt csak akkor végezhette föladatát, mikor a gróf hazatért. Tegnap megérkeztek az udvari fogatok és száz rendőr. Ezeknek első dolguk az volt, hogy elfogtak harmincz poroszt, kik néhány nap óta itt kóboroltak a városban. A jövő héten nagy regatta lesz a Visztulán a czár tiszteletére. A varsói legyei csónakázó egyesületnek, mely vagy ezer tagot számlál, meghagyta a rendőrség, hogy tagjai közül minél többet küldjön a regattára. Skiernevicében nagy aratóünnep lesz; a czár kifejezi azt a kívánságát, hogy meg akarja nézni Vilanovban a régi Szobieszki-kastélyt, mely most Potoczka grófné tulajdona, ki azonnal gondoskodott az uralkodó pár méltó fogadtatásáról. Gurko kormányzó báljára 670 meghívót küldöttek szét. Sándor czár tegnap reggel fél 10 órakor érkezett nejével Varsóba. Vele jöttek a császárné és a czár gyermekei, továbbá Tolstoj, Voronzos Daskof tábornok és Wanovski miniszterek. Giers csak néhány nap múlva jön és egyenest Skiernevicébe megy. A varsói indóházban a czárt a hatóságok és a varsói polgárságnak jobbára lengyel nemesekből és orosz kereskedőkből álló küldöttsége sóval és kenyérrel fogadta. Megjelent számos nő is, fényes toilettekben, élükön Gurko főkormányzó neje, ki a czárnak igen szép csokrot adott át. Az üdvözlések után a czári pár behajtatott a városba. A hosszú uton, a Lazienski-palotáig a lakosság sorfalat képezett. Az út két oldalán rendőrök és lovas csendőrök voltak felállítva. A tömeg igen jól viselte magát és hangos hurrah-kkal üdvözölte a császári párt. A császári pár nyitott kocsiban ült és vágtatva hajtatott a görög székesegyházhoz, itt rövid imát tartott. Majd a katholikus templomhoz hajtatott,hol kiszállott, megcsókolta a szentséget, melyet a lelkész csókra nyújtott; ezután a czári pár ismét kocsiba szállt és a Lazenskipalotába hajtatott. Féltizenkét órakor kezdődött a mokortoroi mezőn a katonai szemle. A csapatok tíz harczvonalban állottak. Az elsőben állott a Ferencz-József- és Vilmos-ezred s összesen 80,000 ember. A czár kíséretével együtt ellovagolt a csapatok előtt s ez alkalommal a következő sorrendet tartották fenn: elől lovagolt Gurko tábornok, utána ment az udvari fogat hat szürke ló által vonva, e fogatban ült a czár neje s a trónörökös, a fogat mellett lovagolt a czár egy gyönyörű szürke paripán. S ezután következett a nagyszámú katonai kiséret. Az idegen tisztek közül csupán Werder tábornok volt jelen. A csapatok előtt való elvágtatás egy teljes órát vett igénybe. Ezután a czárné elhagyta a fogatot s egy külön számára készített sátorba vonult. A czár lován maradt s végig nézte, hogy a csapatok miként vonulnak el előtte. A csapatok elvonulása teljes két órát vett igénybe. Végezettel a czár az ezredparancsnokoknak köszönetet mondott s megdicsérvén a csapatok magaviseletét a Lazienski-palotába tért vissza. Itt 5 órakor udvari ebéd volt, melyen számos katonatiszt volt jelen. Hazánk és a műszaki tudományok. — Levél a »Nemzet« szerkesztőjéhez. — A művelődés eszközeinek a népek életében ma" *•" írjunk hogy a tengődés hínárjába van az a nép lökve, hol nincs a műszaki tudományoknak talaja. Az a nép, mely nem fogékony a haladás eszközei iránt, okvetlenül az enyészet szemfedője alá kerül. A népek culturfokát méltán hozhatjuk a műszaki tudományok állásával és terjedelmével kapcsolatba. Alacsony culturfokon álló népeknél hiába keressük ezen tudományok embereit, míg a magas culturfokon állóknál töméntelen számban leljük azokat. Hazánkat bizonyos szomszédok még mindig ázsiai vadságban leledzőnek szeretik feltüntetni. Mint oly népet, mely képtelen a culturhaladásra. Korántsem szándékom ez otromba fölfogást cáfolgatni; nem szándékom még az sem, hogy elmaradottságunkat — amit bizonyára el kell ismernünk — okilag fürkészszem. Nem akarok mást, mint hazánk állapotát a műszaki tudományok szempontjából mérlegelni. Hogy legújabb időben hazánkban a műszaki élet mezején egy kis pezsgés vehető észre, ez kétségkívül örömmel tölt el minden gonadauin... Biztos jele ez a nemzet vagyonosodásának. Biztos jele, mert oly ágban mutat munkaerő-szaporodást, melynek productív hatása az egész nemzetgazdaságra hasznos. Értem azt, hogy azűszaki munkaerő nemcsak önmagára nézve productiv (mint pl. a papoknál, ügyvédeknél, katonáknál) hanem a mellett hogy önmagára is productiv, emeli a nemzeti vagyont is. A műszaki munka productiv hatása kétszeres. A nemzetgazdaságtan alapján nem nehéz eldönteni, hogy a tudományos pályák közül a műszaki az, mire legnagyobb jövő vár. Ez a pálya az, mely legnagyobb mértékben terjeszkedik a kultúrhaladással, nemzeti művelődéssel. Nem nehéz a nemzetgazdaság alapján kijelölni azt sem, hogy a technicusok tömegének kell képezni majdan azt az alapot, melyre egy öntudatos, egy törekvő nemzet életfeladatai súlyosodni fognak. Minden gondolkozó embernek el kell ismernie, hogy közlekedés és ipar nélkül csak tengődő, sőt viszszafelé menő állapotok képzelhetők. Az a nemzet, mely nem képes föladatait e téren fölismerni, a tönkremenés felé kezéig. Tény, hogy újabb időben nem egy helyütt indult meg nálunk mozgalom, vagy legalább fölvettetett a kérdés, iparállammá tenni Magyarországot. A világverseny hatása máris érezteti velünk, hogy ütött az iparkérdés halogatásának órája. Tenni kell benne valamit. Sokszor hallottam említeni, hogy Magyarország mezőgazdasági állam,s így fősúly csak a mezőgazdaságra fektetendő, még az ipar elhanyagolása mellett is. Tanácsoknak is egész halmazát lehetett hallani, melyekben mindenki máskép véli kifürkészhetőnek a vagyonosodás titkát. Soraim czélján túl esik, hogy most e kérdésekre észrevételeket még a legáltalánosabban is tegyek, s nem szándékom a jó tanácsok számát még egygyel szaporítani. Lesz majd alkalmam a nemzeti vagyonosodás nagy problémájához nekem is hozzászólanom. Felszólalásom csakis a műszaki tudományok állása, és ennek alapján a hazai technikusság, a hazai mérnöki kar érdekében történik. Magyarországon a közélet akármi csoda ágába tekintünk is, ott minden egyebet fogunk szerepelni látni, csek a mérnököt nem. A mérnök, bár karának nagysága a legtekintélyesebb, csak eszköz mindenütt, — de maga a közvélemény sem tekinti másnak. Ez a fölfogás minálunk általános és uralkodó. A mérnök csak trackozza a vasutat, megszerkeszti a hidat s épit palotákat; de hogy csak egyetlen mérnöknek is szavát hallanék akár az országgyűlésben, vagy véleményét valami szóban forgó, sokszor a szakképzettségtől elválaszthatatlan közgazdasági kérdésben , arra ugyan várhatnánk a megőszülésig. Hogy ez az állapot nem természetes, nem egészséges, azt talán nem lesz szükséges terjedelmesen magyaráznom. Megvilágítani azonban meg akarom a dolgot. Vessünk először egy futó pillantást mérnökeink műveltségi színvonalára. Azon körülménynél fogva, hogy Magyarország közvéleménye nem fogta föl a műszaki tudományok jelentőségét, s így nem is méltányolta s nem méltányolja még ma sem azokat, a műszaki pályákra csak a tengődő existentiák tódulnak még ma is. A legalantasabb foglalkozású egyének gyermekei találnak itt menedékhelyet. Oly elemek, kik már csecsemő koruktól fogva vannak odavetve a létért való küzdelmeknek. Kiknek sem alkalmuk, sem idejük, hogy gondot fordíthassanak társadalmi műveltségükre. A társadalmi eszmék tana vajmi kevés technicus előtt ismeretes. xopYt HZ 61Glö6j S Hölkülözve egy tágasabb látkört: nem csoda, ha érzéküket minden iránt, mi nem ép a szakmájukba vágó, és teljesen elvesztik. Ez az egyik oka, hogy a mérnöki kar nagy tömege a közügyek iránt teljesen értéktelen. A másik és lényegesebb ok azonban a reáliskolák, különösen pedig a volt reáliskolák hiányos tanrendszerére vezethető vissza. A kik ama hatosztályú száraz reáliskolák számtannal és mértannal agyontömött, fülledt levegőjéből kikerültek, valóban csoda volt, ha világos észjárásukat — ha volt, — s beszélő képességüket el nem vesztették. Mindenről volt inkább fogalmuk az innen kikerült ifjaknak, mint a szabatos, érves gondolkozásról, írni épenséggel nem tudtak, de még beszélni sem. Helyesírásról, stylusról szó sem lehetett. Hogy pedig a műegyetemen sem nyerhettek ebben kárpótlást, talán fölösleges megjegyezni. Innen van, hogy aki valamennyire számot tevő mérnök társadalmunkban, az mind a gymnasia----- - ----Inzokian nem bénítot- t ták meg az ifjúság szellemét. Einnek tulajdonítható aztán, hogy mérnökeink nagy része méltó zavarban van, ha csak egy fogalmazványt is kell írniok. Magam sem hittem volna, ha épen a tapasztalat nem mutatta volna meg, hogy mily primitív, mily gyermekes szellem lengi azokat a jegyzeteket át, miket a műegyetemen az előadások után ki-ki csinál magának. Az Ítélő tehetségnek szikrája is alig nyilvánul ezekben. Hogy ily viszonyok mellett senki sem tekinti a mérnökben azt, amit tekinteni kellene, mindenki természetesnek fogja találni. Messze állunk azon állapottól, hogy mérnöki karunk azt a díszes állást, mi hivatásánál fogva megilleti, társadalmunkban kivívja. Nem fog ez addig sikerülni, míg az említett két okban lényeges változás nem áll be. A magyarság zöme, különösen az a tiszta, józan eszű köznemesség teljesen távol tartja magát a műszaki pályáktól. Gazdag és befolyásos családok nem küldik gyermekeiket a műegyetemre Az a fiskális fölfogás, mely közéletünkben annyira nyilatkozik, teljesen ural még bennünket. Annyira, hogy itt vagy mindenki ügyvéd, vagy ha az nem, akkor legalább is a miniszter akar lenni. Ez nem is fog addig változni, mig ifjúságunk ambitióját a műszaki tudományok iránt föl nem keltjük. Mig ez a szellemileg fogékony, de nevelésében s világnézetében egyaránt egyoldalú »uri« osztály meg nem győzetik, hogy egészen máshol kell már boldogulásunk eszközeit keresnünk, mint ahol azt eddig kerestük. Ott vagyunk, hogy politikai életünk minden ágában a nemzetgazdaságtan nagyszerű elveinek kell érvényesülésre jutniok. A műszaki pálya tisztán kenyérkereseti pályának tekintetik, s nem gondolnak arra, hogy innét csak úgy megvan a lehetőség — sőt jobban — államférfivá lenni, mint akármicsoda más pályáról. Nem gondolnak arra, hogy tulajdonképen ez a pálya az,ha honnét ma nap már legtöbb kilátás van a nemzetnek szolgálatokat tenni. A közlekedés és ipar tere — eltekintve a szakfoglalkozástól — beláthatatlan mezőket nyújt a becsvágytól ingerelt szellemnek. Nemzeti létünk, hatalmi állásunk elválaszthatatlanok tőlök. Ezekben pedig sokkal productívabb tevékenységet fejthet ki egy széles látkörű technicus, mint egy egyoldalú jogász. Ki ne adózna például a legnagyobb elismeréssel Tolnay Lajosnak, ki első volt, ki a vasutak államosításának roppant közgazdasági jelentőségét fölismerte , ki harczolt az eszme mellett, s azt tényleg egészen már majdnem ki is vitte ? Mily átalakulásnak nézhetne ipari fejlődésünk elébe, ha az iskola a mérnöki karból is mentül több egyetemes gondolkozású, szakértő, de azért a közérdekek iránt sem közönyös kitűnőséget adna , ha-Csak így sikerülhetne, hogy országgyűlésünkbe egy, a haladás követelményeivel számot tevő mérnöki kar juthatna be. De a műegyetem szervezetén is kellene némileg változtatni. Gondoskodni kellene róla, hogy a kilépő mérnök államtudományi ismeretek nélkül a műegyetemet ott ne hagyhassa. Hogy mennyire más életnézeteket csöpögtetett a nemzetgazdaságtan kötelezővé tétele technicusainkba máris, azt csak meg kell mérnökeink értelmesebb részéről kérdezni. PRENOSZIL GÉZA: Táviratok. Páris, szept. 9. Mint a Havas-ügynökség----1— 6 L végül nyol»írt,14m1ro Olinvngaiba menő hajók elől a folyó torkolatát el akarják zárni, mi ellen a consulok tiltakoznak. New-York, szept. 9. A kőolaj-vásáron támadt izgatottság még nem csillapult. A termelő kerületekben üzérkedési czélokból tetemes eladások történtek. Pittsburgból két jelentéktelen cég bukását jelentik. Hír szerint Olicityben több kőolaj-kereskedő pénzzavarban van. Brüssel, szept. 9. A katholikus hírlapok azt kívánják, hogy vizsgálat indíttassék a tegnapelőtti zavargások tárgyában. A polgármester tegnap hosszasabban értekezett Malou és Jacobs miniszterekkel. A polgármester a tanítók szövetkezetének vasárnapra tervezett tüntetését betiltotta. A tegnap elfogott személyeket szabadon bocsátották. Belgrád, szept. 8. (Eredeti távirat.) Az a hir, hogy a királyi család ellen utazásuk alatt merényletet terveztek, itt az egész városban s az egész országban általános izgatottságot keltett s a hivatalos lap a »Srbske Novine« communiquet tett közzé, melyben a nyugtalanító hirt a valódi tényállás földerítése mellett teljesen alaptalannak nyilvánítja. A mai miniszteri tanácsban az idegen államok udvarainál lévő adlatusi állásokra nézve megállapodás jött létre s a létszám kitöltése még e hét folyamán végbe megy. Hamburg, szept. 9. (Eredeti távirat.) A »Berzenhalle« jelenti Liverpoolon át érkezett tudósítás nyomán, hogy a dr. Nachtigal által az Aranyparton fölállított német színekkel befestett határjelző két oszlopot kidöntötték és földarabolták; az egyiket az angol hivatalnok, a másikat egy logo-néger. Ugyane lap jelentése szerint dr. Buchn art, az ideiglenesen kinevezett kormányzót a négerek insultálták, de ő idején még sértetlenül tudott egy német telepre elmenekülni. Berlin, szept. 9. (Eredeti távirat.) Hir szerint a császár a rajnai hadgyakorlatok két szemlenapján 19-ikén és 22-ikén jelen lesz a táborban, míg a «Krzttg.« állítása szerint a császár a hetedik és nyolczadik hadtest gyakorlatait e hó 20-ikán és 23-án maga fogja vezetni. E közbe esik a dünzeldorfi ünnepélyek sorozata, melyekre elmenni Bismarck lichulig egópo I. r, jó rnvottságra« 1 mpfft ísérte. A trónörökös szintén részt vesz a hadgyakorlatokban. Virchow tegnapelőtt Kielben, Richter Elberfeldben tartott politikai szónoklatot. Beszéltek a gyarmatosítási kérdésről. Virchow helyeselte az afrikai törekvéseket a kereskedelmi érdekek védelmére, de ott nincs gyarmatosítás, mert a beköltözködést meg nem engedik ; a gyarmatosítást támogatja, mert semmibe sem kerül; az visszavezetne a szabadkereskedelemhez. A »Krsz Ig.« római távirata szerint a consistoriumot egészségügyi és egyházpolitikai okokból elhalasztották. Boroszló, szept. 9. A sziléziai katholikusok mai gyűlésén mintegy 4000 ember vett részt. A gyűlés a császárra mondott háromszoros »hoch«-hal megnyittatván, Blücher elnök üdvözlő beszédet tartott, melynek végén háromszoros »hoch«-ot mondott a pápára. A boroszlói érsek táviratilag fejezte ki sajnálatát, hogy nem vehet részt a gyűlésen. Franz a katholikusok ügyének jelenlegi állásáról és a küszöbön álló választásoknál tanúsítandó magatartásról referált. Ebenthal, szept. 9. (Futárral Dürnkrutig.) Ma reggel 6 órakor a főhadiszállás és a döntnökök, miután Albrecht főherczeg tábornagynál rövid ideig reggeliztek, útra keltek és az egész fővezérlet az országúton a vasútvonal mentében Stillfriedig ment, ahová külön udvari vonattal ő felsége, a trónörökös, Milán szerb király kíséreteikkel együtt 6 óra 45 perczkor érkeztek meg s azonnal az itten készen tartott lovakra ülve, az Ebenthal felé vezető út irányában Hirschensprung magaslataira lovagoltak, hogy innét, ahol a helyi viszonyok igen kedvező áttekintést nyújtanak, szemmel kisérjék mindkét hadtest előnyomulását. A két hadtest lovassági hadosztályai legutolsó gyakorlataiban kitűnően megállották helyüken Azy.pozsoky íj naítesínen csupán felderítő szolgálattal megbízott lovassága nemcsak feladatát oldotta meg fényesen, hanem az ellenfél lovasságának támadó előnyomulását teljesen megakadályozta és az 5-ik és 25-ik vadászzászlóalj derék csapataival együttesen a Morva feletti átjárót saját hadteste részére biztosította. Ő Felsége tegnap Bécsben és ma a hadgyakorlatok szinterén ismételten elismerőleg emlékezett meg a 4. lovassági ezred brilliáns műveletéről,a dragonyosok lassan, de biztosan, az uklánusok valamivel elővigyázatosabban és körültekintőbben, de nem kevésbé bátran, a Würtemberg huszárok minden gondolkozás és előkészülgetés nélkül vitézül nekimentek az előttük teljesen ismeretlen alattomos gázlóknak, részben átgázoltak, részben átúsztak, hogy azután legfőbb haduruk előtt a legszebb rendben lovagoljanak, a Krieshaber testvérek salmhofi bérletén, ahol a hadgyakorlatok ideje alatt egy század ukránus vendégszerető ellátást nyert — át egész Ober-Weidenig, ami mellett daczára, hogy a terep a lovasságra kedvezőtlen alakulata, még a tend