Nemzet, 1884. október (3. évfolyam, 749-779. szám)

1884-10-01 / 749. szám

csak mint satellitája a kizárólag uralkodó aristocratiának. Hiszen az aristocraticus nisus, amelyet a gentry egy része mai nap követ, nem áll meg a köznemes és nem-nemes osz­tály határánál, hanem tovább megy és foly­tatódik abban a felfogásban, amely szerint már csak­­a bárónál kezdődik az ember«. És várjon — igazságosan ítélve — érdemelne-e a gentry — ha egyszer csakugyan végképp el­idegenednék a democratiától — különb bá­násmódot a »fölötte« állóktól, mint aminőben ő maga részesítette az »alatta« állókat ? Sőt tovább mehetünk ; tudjuk, hogy mai nap már az állampolgárok merev szétvá­lasztása kormányzókra és kormányzottakra nem gondolható és ha a nemzet társadalmi elemeinek mai egyensúlya a politikai hatalom gyakorlásában s ebből folyólag az állam po­litikájának iránya is a democratikus elemek hátrányára változnék, még akkor is volna nálunk bizonyos határig democratia — már olyan amilyen , de erre a democratiára bizo­nyosan nem a középosztály és első­sorban nem a gentry ütné rá a maga jellemének bé­lyegét. Democratia volna az, de olyan, amely a legfelsőbb és legalsóbb osztályok ölelkezé­séből szokott kikerülni, amely ölelkezés már nem egyszer agyonnyomta a középosztályt. Jól mondja Thiers, hogy létezik egy nyelv, melyen az aristocratia jobban tud beszélni, mint bárki más, és ez a democratia nyelve! Hát vájjon a mai nagyúri so­cial­ismus fejlődése, nem mutatja-e, hogy ez a két osztály meg tudja találni az egyesülés és egyetértés jelszavát s hogy a középosztály befolyását a jelen korban felülről és alulról egyszerre jövő veszély fenyegeti, amelyek el­len csak úgy védekezhetik,ha önmagában megerősödik s összeforrasztja min­den elemeit? BELFÖLD, Budapest, szept. 30. A főrendiház folyó évi októ­ber hó 1-én, szerdán déli 12 órakor ülést tart. Budapest, szept. 30. (A h­orvát tar­­tománygyű­lés megnyitása.) A ki­rályi leirat, melylyel a horvát tartománygyü­­lés ma megnyittatott, élénk visszhangot fog kelteni az országban úgy hangjával mint tartalmánál fogva. A trónról hangzott a tartománygyűléshez az intelem, a­melyből megérthetik, a­kiket illet, hogy a horvát köz­élet helytelen irányban mozog. A Magyaror­szághoz való tartozás kötelékéről oly hangon emlékezik meg a királyi leirat, mely nem hagy fönn semmi irányban és senki előtt két­séget, hogy e kötelék tágítására irányuló czélzatok — ez ugyan önként érthető, de hangoztatását még­is megnyugvással fogad­juk — a leghatározottabban helyteleníttet­­nek. Azon útmutatás, melyet a korona ad a horvát tartománygyűlésnek, hogy a Horvát­ország és Szlavónia anyagi és szellemi jólété­nek fokozása csak ezen alaptörvényből ki­indulva eszközölhető, megszívetésre fog ta­lálni még Horvátországban is mindenütt, a­hol még nem zárkóznak el teljesen azon nap­­ról-napra parancsolóbban föllépő meggyőző­dés elől, hogy az irány, melybe a horvát politikát terelni akarják, Horvátország­nak úgy anyagilag, mint szellemileg — erkölcsileg és culturális módon — kárára válik. Ezen irányt a trón visszautasítja s ami­dőn a teljesítendő feladatokra utal, megjelöli azon utat, melyen Horvátország fejlődése és emelkedése eszközölhető. A horvát kormány — mióta gr. Khuen-Héderváry vezeti az ügyeket — folyton ebben az irányban műkö­dött s a bán, kit a nehéz állásával járó meg­próbáltatások csak megedzettek, hogy el­tekintve a személyes megtámadtatásoktól, nagy tehetségével Magyarország s Horvátor­szág közös érdekeit egyaránt nyilvánuló oda­adással szolgálja, ma politikájának elismeré­sét hallhatta a trónról. A tartománygyűlésnek szóló és a parlamenti magatartásra vonatkozó figyelmeztetésnek meg kell, hogy legyen azon eredménye, hogy a tartománygyűlés minden áron elejét vegye oly jelenetek ismét­lődésének, amelyek a legalkalmasabbak — nem a parlamenti tekintélynek általában — de az illető testületek tekintélyének és politikai súlyának megsemmisítésére. Budapest, szept. 30. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén az állandó igazoló bizottság tagjaivá a következőket jelölte ki: Ren­des tagok: Darányi Ignácz, Bossányi László, O­r­s­z­á­g­h Sándor, B­u­s­b­a­c­h Péter, D­i­m­i­t­r­i­e­­v­i­c­s Milos, Engelmayer József, D­á­r­d­a­y Sán­dor, M­a­t­u­s­k­a Péter, B­á­r­c­z­a­y Ödön ; póttagok : B­e­k­s­i­c­s Gusztáv, O­r­d­ó­d­y Pál, Török Zoltán, Molnár Victor, Pulszky Károly, Kricsfa­­lusy Vilmos, Neményi Ambrus, Dégen Gusztáv. Az osztályok elnökeivé és jegyzőivé a következők­­ lőhettek ki: I. osztály, elnök: Szitányi Bernát, jegyző: Lukács László; II. osztály, elnök: Szontagh Pál, jegyző: Szerb György; III. osztály, elnök: A­p­á­t­h­y István, jegyző: Szathmáry György; IV. osztály, elnök: Horvát Boldizsár, jegyző: Berzeviczy Albert; V. osztály, elnök: Stoll Károly, jegyző: Rakovszky István; VI. osztály, elnök: Dániel Pál, jegyző: S­z­l­á­v­y Olivér; VII. osztály, elnök : Zsigmondy Vilmos,jegyző: Abo­­nyi Emil; VIII. osztály, elnök: Csáky László gróf, jegyző: Dániel Gábor; IX. osztály, elnök: P­é­c­h­y Tamás, jegyző :Rakovszky Géza. Budapest,szeptember 30. (Az ipartörvény életbeléptetése.) Az új ipartörvény holnap lép életbe és ezzel teljesült az iparosság egy régi óhaja. A törvényhozás megvalósította kívánságaik legjelen­tékenyebbjeit, a kormány nemcsak kötelességszerűleg, de egész legálisan elfogadta a törvény által alkotott helyzetet s végrehajtási rendeleteiben — a­mint ez általánosan elismertetett, — megadta mindazon mó­dokat, a­melyeknek alkalmazása által az iparosok ki­tüntethetik, hogy kívánságaiknak megfelelt a gya­korlati élet szüksége. A közérdeknek szolgáló alkotá­sokra az ipartörvény keretében tág tér nyílik s ha az iparosok a nekik nyújtott jogokat ilyen alkotásokra használják föl, akkor meg fogják szüntetni azon ag­gályokat, a­melyek e törvény keletkezését úgy a nyilvánosságban mint a törvényhozásban kisérték. Az ipartestületek alakítására országszerte megindult a mozgalom és az iparosok — egyes helyektől elte­kintve — buzgalommal látnak a törvény által biztosított új jogok érvényesítéséhez. Az ipartestületek az eddigiek szerint sok helyen meg fognak alakulni, de ez nem elég, a törvényhozásnak nem az volt a czélja, hogy az élettelen alkotások számát szaporítsa, vagy hogy olyan formákat teremtsen, a­melyekben vitatkozásokkal és czéltalan ülésezésekkel érik el azt, a­minek az iparosra nézve nagy ára van: az időt. Az ipartestületek csak akkor fognak beválni, ha azokban pezsgő élet honosul meg, ha azokban az iparosság legjobb elemei vállvetve fognak közreműködni az ipar tényezőinek emelésén és fejlesztésén; ha tőlük telhető erővel kezükbe veszik a tanonc­képzés ügyét, és ha kell áldozatokkal is meghonosítják az iparos és munkásai közti jó viszonyt, a­melynek a­mint a múlt­ban, úgy a jövőben is, önsegélyző intézmények, munka­közvetítés, szállók, betegsegélypénztárak, szolgálhat­nak legjobban. Ha az iparosok ezekre használják újonnan nyert jogaikat, akkor a törvény üdvös ered­ményei fölött nem kételkedhetni. A­mi a közigazga­tási hatóságokat illeti, ezek részéről nem fog hiá­nyozni sem a jóakarat, sem a buzgalom, hogy az ipar­törvény betűit tapintattal párosult erélylyel megvaló­sítsák. Budapest, szept. 30. (A kiegyezési tár­gyalások.) A »Bud. Corr.« jelentése: A magyar kormány az 1887-ik év végén lejáró, Ausztriával kö­tött vám-­s kereskedelmi szövetség megújítása ügyé­ben hivatalosan megkezdette a tárgya­lásokat, a­mennyiben Tisza miniszterelnök az osztr­ miniszterelnökhöz legközelebb átiratot intézett, a­melyben az osztrák kormány felhivatik, vájjon az újonnan alkotandó vám-­s kereskedelmi szövetség te­kintetében valamely változtatást szándékozik-e javas­latba hozni, miután a magyar kormány a szerződés­nek, illetőleg a szerződést beczikkelyező törvénynek többnemű változtatását elengedhetet­lenül szükségesnek tartja. A magyar kor­mány ez átiratának több oldalról nem egészen helyes ma­gyarázatát adják, a­midőn egyoldalúlag az állíttatik, hogy a magyar minisztérium azáltal, hogy a kiegyezés megújításának álláspontjára helyezte magát, s a priori a két vámterület szétválasztásának eshetőségét neki is érinti, már előre feladta az eszközt, kedvezőbb ki­egyezést érhetni el ; más oldalról arra utalnak, hogy a kiegyezési tárgyalások korai megkezdése a közvé­leményt, a kereskedelmet, forgalmat éveken át irri­tálja. Mi azt hiszszük, hogy még e két szélső felfogás álláspontjáról is, a kiegyezési tárgyalásoknak már most való megkezdése csak helyeselhető, mert feltéve — amit mi semmi esetre sem akarunk feltételezni — hogy 1886-ik év végéig, azaz még a felmondási ha­táridő beállta előtt a tárgyalások kedvező befejezés­re nem volnának vezethetők, és már az új szerződést beczikkelyező törvényczikk nem­­nyújtható mindkét részről a szentesítés elé, akkor a magyar kormány, nem irtózva a provisoriumtól, a szerződést nemcsak annak idején felmondhatja, hanem időt is nyer, hogy az önálló vámterület behozatalára szükséges előké­születeket megtehesse, s ez egyúttal azoknak is meg­nyugtatására szolgál, a­kik a tárgyalások lehető gyors lefolyását kívánatosnak tartják arra vonatkozólag, hogy mindkét kormány, Magyarország és Ausztria né­peit mindkét állam közgazdasági viszonyának sorsa felől nem fogja sokáig bizonytalanságban hagyni. Budapest, szept.30. (A rendőrségi a bíró­­ságok.) Lapunk egy igen tisztelt barátjától a követ­kező sorokat vettük: Engedje meg nékem, ki 10 évet töltött angolok között: »a rendőrség, a s­aj­tó és a közönség« czím alatt becses lapja tegnapi számában hozott igen megszívlelendő czikkére pótlólag megjegyezni, hogy a rendőrség szükséges tekintélyé­nek megóvását Angliában — a sajtónak pártkülönb­ség nélküli tapintatossága mellett a bírói praxis moz­dította elő leginkább. Nálunk pár havi fogságot is alig mér a bíróság oly közrend és hatóság elleni vét­ségek és kihágásokra, a­mikért Angliában több mint ugyanannyi börtönnel sújtaná a bíró, és csak ritka, kivételes eset az midőn ily kihágásokért nem a bünte­tés maximumát alkalmazza, szem előtt tartván, hogy: salus reipublicae suprema lex esto, így ment vérébe az angol nemzetnek a hatóságok iránti tisztelet, — ma­gától az nem jó. R. Budapest, szept. 30. (A képviselőház osz­tályai) holnap délelőtt 10 órakor alakulnak az osz­tályok helyiségeiben. Budapest, szept. 30. (A mérsékelt ellen­zék értekezlete.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este E­r­n­u­s­z­t Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén elnök referált a párt által Fönyvessy Ferencz felszólalására történt meg­bízatásában az antisemita és a pártonkívüli képvise­lőknek a házban való elhelyezését illetőleg. Elnök jelenti, hogy e tárgyban beszélt a háznagygyal, s tőle azon értesítést vette, hogy e tárgyban az antise­­mita­ párt is tett nála lépéseket a mérsékelt ellenzék felszólalása folytán; ez ügyet azonban csakis az egyes képviselők intézhetik el maguk között. Az értekezlet tudomásul vette az elnök je­lentését. Következett a kijelölő és válaszfelirati bizott­ság megválasztása. Az előbbibe megválasztottak: Apponyi Albert gróf, Bottlik Lajos, Grün­­w­a­l­d Béla, G­y­a­p­a­y Dénes, H­o­d­o­s­s­y Imre, Horváth Lajos, L­i­p­t­h­a­y Béla báró, Wenck­­heim Frigyes gróf és Zselénszky Róbert gróf. Az utóbbi bizottság tagjaivá választottak: A­p­p­o­­n­yi Albert gróf, ifj. Ábrányi Kornél, Beöthy Ákos, Berger Ignácz, Grünwald Béla, Ho­­dossy Imre, Horváth Lajos, Károlyi Sán­dor gróf, Lipthay Béla báró, Mártonffy Ká­roly, Szilágyi Dezső. Táviratok. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) Az osztrák igazságügyminisztérium új fogházat szándé­kozik építtetni, a­melybe kizárólag 20 éven alul levő fiatal bűnösök fognak felvétetni; azonkívül a már meglevő fegyházakban elkülönített osztályok létesít­­tetnek fiatal bűnösök számára. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« vatikáni levele megc­áfolja egyes olasz la­pok azon közleményét, mely szerint a pápa a cholera­bet­egek számára szánt kórház fölajánlásával csak Umberto példáját akarta volna követni; a pápa elha­tározása egészen spontán volt; az ellenfél által felho­zott azon állításra nézve pedig, hogy az ajánlat későn érkezett, az jegyeztetik meg, hogy ezt a pápa szűk anyagi viszonyai kellőképp kimagyarázzák. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« konstantinápolyi jelentése sze­rint a nemzetközi egészségügyi bizottságra vonatko­zólag kiütött legújabb conflictus még a korábbi stá­diumban van. A bizottság összes európai tagjái, az angol Dixont kivéve, a hét ottomán delegátus útóbbi kinevezése folytán óvás mellett felfüggesztették az üléseket. Tényleg tehát az egészségügyi bizottság nem működik. Azt hiszik, hogy Törökország nem hatá­rozta volna el magát e rendszabály létesítésére, ha nem lett volna meggyőződve Anglia támogatása fe­lől. Hire jár, hogy Anglia nem fog csatlakozni azon esetleges indítványhoz, amelynek értelmében a hajók által fizetendő egészségügyi dijak az illető consula­­tusoknak s nem az egészségügyi bizottságoknak szol­gáltatnak át. Bécs, szept. 3­0. (Eredeti távirat.) A»Pol. Corr.« pekingi levele szerint Zaluski gróf, monar­chiánk Japán és China számára kirendelt követe, jú­lius 9-én Yokohamából a chinai fővárosba érkezett, hogy magát a Csungli-Yamennek bemutassa. A követ Brandt német követ lakásába szállt s július 13-án az államminisztérium elnöke, Beyle-Y-Kwang herczeg és a Csungli-Yamen öt tagja által a szokásos módon fo­gadtatott. Július 17-én Zaluski gróf ismét visszauta­zott Yokohamába. Páris, szept. 30. A hirlapok tudni vélik, hogy Courb­et tengernagy hajóraja holnap elindul. Az expeditió czélja még ismeretlen. Prága, szept. 30. A tartomángyűlés mai ülésén a helytartó Knoll interpelláreára vá­laszolván, arra utalt, hogy a tartományi iskolai ta­nácsra nézve csak a törvény szövege az irányadó, s hogy ez pontosan követtetett, azt az illetékes maga­sabb fórumok döntvényei bizonyítják. A helytartó minden alkalommal a tárgyilagos­ságot tartotta szem előtt. Az interpelláló által említett ünnepélyek alkalmával követett eljárást előadván, ki­mutatta a helytartó, hogy a hatóságok magatartásá­nak tárgyilagossága kétségbevonhatlan. Arra néz­ve, hogy egyes nemzetiségi kihágások tényleg is­mételten előfordultak, a helytartó megint kije­lenti, hogy ő az efféle kihágásokat, bármely nem­zet fiaitól eredjenek is, nagyon is sajnálatosak­nak tartja és elítéli, s mindenütt határozottan fel fog azok ellen lépni. A hatóságok minden tekintet­ben megfeleltek törvényszabta kötelességeiknek és mindenkor arra törekednek, hogy minden nemzetiségi ügy teljesen pártatlanul intéztessék el. E magatar­tás megfelel a kormány elveinek, mely kezdettől fog­va arra törekedett, ho­gy a két nemzetiség közt egyet­értés jöjjön létre. A k­jrm­ány szilárdul ragaszkodni fog ahhoz, hogy a két nemzetiség közt, egyenjogúsá­guk megőrzése mellett, létrehozza a megegyezést. Berlin, szept. 30. A »Kreuzzeitung« nyilatko­zatot tesz közzé, melylyel bécsi levelezőjének azon tu­dósítását, mintha a bécsi városház építésénél sikkasz­tások történtek volna, egész terjedelmében visszavonja és valótlannak nyilvánítja. Kairó, szept. 30. A Reuter-ügynökség je­lentése szerint Northbrook megbizatását október végéig meg fogja oldani és Angolor­szágba tér vissza. Páris, szept. 30. (Eredeti távirat.) Lissa­bon közelében tegnap »Bernina« és »Bushire« angol teherszállító hajók közt összeütközés volt. Az utóbbi hajó elsülyedt s tizenöt ember a hullámok közt lelte halálát. Páris, szept. 30. (Eredeti távirat.) Az »Intransigeant« azt állítja, hogy a tüntetések, a­melye­ket az elszász-lothringiaiak testületei évenkint szept. 28-án szoktak rendeztetni, ezúttal a kormány kíván­ságára az utolsó pillanatban elmaradtak, nehogy a Németországgal való jó viszony megzavartassék. A »Journal des Débats« az egyptomi kérdésről szólva, ekkér nyilatkozik: Nincs többé mit választa­nunk , ha Anglia nem egyezkedik velünk s folytatja jogaink megsértését és Chinával való viszonyaink ká­rosítását, úgy Németországgal egyetértő­le­g kell cselekednünk, jóllehet ezáltal az utóbbi ha­talomhoz függési viszonyba lépünk. Mexikó, szept. 30. A Pachuca mellett levő ron­­csorgyárat egy víztölcsér szétrombolta, mely al­kalommal tetemes mennyiségű ezüst veszett el. H­a­r­­mincz ember életét vesztette. Sophia, szept. 29. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A bolgár kormány és a kelet­­rumeliai kormány közt jelenleg egy új vámtarifta tár­gyában alkudozások folynak. A tárgyalások itt foly­nak s a kelet-rumeliai delegátusok már ide is érkez­tek. — Sándor fejedelem okt. 4-én nővére, Erbrech- Schönberg grófné s ennek férje kíséretében ismét Sophiába érkezik. Róma, szept. 36. A tegnapi nap folyamán a következő cholera-esetek fordultak elő: Az alexan­driai kerületben 6 betegedési és 4 haláleset; az aquilai kerületben 7 betegedési és 4 haláleset; a bergamoi kerületben 18 betegedési és 10 haláleset; a bresciai kerületben 1 betegedési és 1 haláleset; a campobassoi kerületben 2 betegedési és 1 haláleset; a cremonai kerületben 4 betegedési és 2 haláleset; a cuneoi kerületben 33 betegedési és 20 haláleset; a ferrarai kerületben 7 betegedési és 1 haláleset; a genuai kerületben 117 betegedési és 67 haláleset (ebből Genua városára 66 betegedési eset és 47 halálozás, Spezia városára 8 be­tegedési eset és 3 halálozás esik); a luccai kerületben 2 betegedési eset; a mantuai kerületben 3 betegedési eset; a massai kerületben 3 betegedési és 1 haláleset; a milánói kerületben 1 betegedési és 1 haláleset; a modenai kerületben 2 betegedési és 1 haláleset; a ná­polyi kerületben 184 betegedési és 78 haláleset (eb­ből Nápoly városára 122 betegedési eset és 51 halálozás esik); a novarai kerületben 2 betegedési és 1 haláleset; a parmai kerületben 5 betegedési és 2 haláleset; a piacensai kerületben 1 Lolotvt­oi 63 1 h­a.l­.l­orvi ,­­ i ,i, , . letben 10 betegedési és 8 halálese­t; áll­npóan egy cholera-gyanús betegedési eset; a rovigoi kerületben 5 betegedési és 3 haláleset; a sa­­lernoi kerületben 3 betegedési eset és a turini kerü­letben 2 betegedési eset. Zágráb, szept. 30. A nemzeti párt ma délután 4 órakor ülést tartott, melyen a párt tagjai nagy számmal jelentek meg. Az ülésen közfelkiáltás­sal, zajos »zsiv­ó«-k közben a párt elnökévé Vuko­­tinovics, első alelnökké Kusevics Szvetozár, másodelnökké dr. S­p­e­v­e­c­z és jegyzőkké Barlo­­vics és Popovics választottak. Ezután a párt házszabályainak némi módosítása tárgyaltatott. A párt belügyeinek elintézése után az ülés a tartomány­gyűlés holnapi ülésének napirendjére nézve hozott ha­tározatot. E szerint a tartománygyűlés holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésében a mandátumok át fognak nyújtatni V­ukotinovics korelnöknek, mire az öt osztályt sorsolják ki, melyek megalakulván, dél­után megkezdik munkálkodásukat. Később K h­u e n-H­éderváry gr. bán is megjelent a párt helyiségében és a jelenlevők által zajos zsi­­ókkal fogadtatott. A bán a megjelent párt­tagokat szívélyesen üdvözölvén, örömét fejezte ki, hogy a párt oly számos taggal dicsekedhetik és egy­szersmind biztosította a tagokat, hogy a haza javára való törekvéseikben támogatására mindenkor számol­hatnak. Zágráb, szept. 30. (Eredeti távirat.) A Szarcsevics-párt köréből a következőkről értesülök: Több párttag már a mai ülésben óhajtott nagyobb botrányt provokálni. Itt ugyanis régi szokás, hogy a tartománygyülés küldöttséget meneszt a bánhoz, ki a tartománygyülés megnyitásával van megbízva. Ez el­len akart több Szarcsevicsianus opponálni, mi kétség­telenül heves kifakadásokra adott volna alkalmat. — Egyik pártfelüknek, Hinkovicsnak, sikerült ezt meg­akadályozni. A párt jövő taktikájára nézve hire jár, hogy Starcsevicsék a magyar képviselőházba kül­dendő delegátió választását nem fogják akadályozni,­ de óvás tétele mellett, abban részt nem vesznek. Egy­általában úgy látszik, hogy az ifjabb párttagok jóté­kony befolyást gyakorolnak a túlzó párt vénebbjeire. Pozsony, szept. 30. Lipthay miniszteri taná­csos az osztrák-magyar államvasút ma esti gyorsvo­natával ideérkezett s a pályaudvarban a polgármester által fogadtatott. Lipthay a polgármester kísére­tében megtekintette a szarvas­marha-vásártért és a közraktári épületet, melyekről dicsérőleg nyilatkozott. Visszautazása holnapra van kitűzve. Sopron, szept. 30. (Eredeti távirat.) Az itteni őszi lóversenyek harmadik és utolsó napja a következő eredménynyel végződött: M­e­g­y­e­i-d­i­j 200 drb cs. k. arany; 800 méter. Batthyány-Blasko­­vics p. m. Csóró egy hoszszal nyerve első, Söllin­­ger kapitány Matadorja második, Lehmann Károly Patria-ja harmadik. A11­a­m d­i­j 3500 frank arany­ban ; 3200 méter. Br. Rothschild Nathaniel Enzes­­f­eld­je első 8/4 hosszal nyerve, Jewes második, gróf Esterházy Miklós Attala-ja harmadik. Nyeretle­nek versenye, 1000 írt, 1200 méter.gr. Festetics Tassilo G­o 1­i a t­h-ja könnyen nyerve 2 hosszal első, Mr. O. Wood Caroline-je második, Nézsa harmadik. Gátverseny, 4000 frank, 2800 méter, gr. Feste­­tich Tassilo Bibelot-ja első, Mr. Hesp Barone-je második, Mistake harmadik. Hat ló futott. — Asz­­szonyságok dija, akadályverseny, 150 cs. kir. arany, 4000 méter. Jankovics Gyula Bízza reám-ja első canterben nyerve, Handwerksbursch második, Friseur harmadik. I Pompéry János, 1819. jun. 21. — 1884. szept. 28.­­ Pompéry János hamvait ma kisérték örök nyu­galomba — s roppant nagy és előkelő közönség jelen­léte volt bizonysága annak az általános részvétnek, melyet elhunyta előidézett, s annak a szeretetnek és tiszteletnek, melyben egész életében állott. A sorok­sári utcza már kora délután megtelt kocsikkal, s a halottas ház előtt, amennyire csak a közlekedés fen­­tartása mellett lehetett, óriási közönség gyűlt össze. A halottas ház kapubejárata be volt vonva gyászle­pellel ; az udvaron gyűltek össze Pompéry személyes ismerősei, barátai; a halottas szoba, melyben a díszes ravatal volt fölállítva, szintén egészen be volt vonva gyászlepellel. A ravatalt a koszorúk egészen elfödték. A koszorúk között volt első­sorban a gyászoló családé, a rokonoké, a hírlapírói egyesületé, Fáik Miksáé, a »Pesti Napló« szerkesztő­ségéé, a tudományos akadémiáé, az első magyar álta­lános biztosító társaságé, az első magyar szálló-rész­vénytársaságé stb. stb. Amikor a görög szertartású papok megérkeztek, lehozták a koporsót az udvarra s lejött a gyászoló család is. A beszentelés szertartása a görög egyház rítusa szerint folyt le, erős énekkarral, a gyászolók megindító zokogása között. Az énekkar után a theologiai facultas énekkara, Nagy karmester vezetése alatt énekelt meghatón két zsoltárt. Azután Szász Károly tartá a következő gyászbeszédet: Az egyház zsolozsmái után, melyek felhangozva »a mélységekből«, az ég felé, az örökké valóságba, a végetlen jövendőre utalnak, — engedjetek egy szót a barátságnak, a szeretetnek, az emlékezésnek is, mely a múlton mereng s veszteségeit veszi számba. Kétségkívül a tiétek a legnagyobb veszteség, szerető nő és gyermekek, kiket egy élet köt hozzá s egy élet kötelékei szakadnak el a megválásban. Szive a szeretetre, a meleg és gyöngéd érzelmekre volt te­remtve, s ő teljes szivével ölelt magához titeket. Évek hosszú során át, a mint gyermekeit növekedni látta, mily gond emésztette szivét, hogy sorsukat biztosíthassa s állást adhasson nekik a társadalom­ban, melyre oly sokat adott. Végre, nagy elhatáro­zással, elérte czélját s azt mondta — »most nyugod­tan halok meg, mert gondoskodtam azokról, a kiket szeretek, az enyéimről«, — s ti veszteségeket nem csak a vér és a természet, — hanem a hála nagy tar­tozásával is súlyosbítva érzitek. De ha kevésbbé éles és szívbe metsző, azért nem kisebb a mi veszteségünk is, barátaim s tár­saim az iránta való szeretetben, tiszteletben és ragasz­kodásban. Irodalmunk, nemzetiségünk s közügyeink egy régi — s mindig hű — bajnokát kisérjük sírba Pom­péry Jánosban. A koszorúk, melyektől koporsója s ravatala elhalmozva áll, nemcsak a szokás és a divat megtartását, hanem a szeretet élő emlékezetét is tanú­sítják s veszteségeinkről szólanak. Miért tagadjam ? Szemeim előtt az irodalom vesztesége áll előtérben. Pompéry János nem tarto­zott ama nagyok közé, kik koszorús fővel, mint félis­tenek diadalszekéren mennek az Olympia s ott örökké égő csillagokká változnak, hogy a jövendő századok élébe bevilágítsanak s minden nemzedékekre fényt áraszszanak; öröklétű nagy műveket ő nem alkotott; más hangot és nemes érzelmeket. ízlése oly finom a hangja oly gyöngéd, irásmodora oly választékos volt, hogy az Yd­é és Sarolta leveleiben egy mi­­velt nő, é­s az E­r­w­i­n novelláiban a társaság legmagasb fokán álló férfi hangját véltük hallani s a közönség soha nem akarta elhinni, hogy azokban férfi, a középosztály egy férfia szól. Költeményei közül a Levél anyámat, az emberi szív legnemesebb és leggyöngédebb húrját pendíti meg s visszhangja, melyet a szivekben költött, örökre fog zengeni, míg nemesen érző s gyöngéden szerető szivek lesznek. Ő megérdemelte az Akadémia amaz első koszorúját, melyet akkor nyújtott neki, mikor tagjai sorába vá­lasztotta s ezt az utolsót, melyet negyvenhárom évi irói munkássága elismerése jeléül tesz koporsójára. Mint publicista, politikai író s debatter is, a finom és nemes hang terjesztője volt, ki a vitatkozá­sokban sem vesztette el nyugalma egyensúlyát soha. Ezért voltak politikai ellenfelei, de ellenségei nem. Komolysága, mely sarkazmusaira is nemes bélyeget nyomott s minden kifogáson felül álló lovagiassága, mely jellemének egyik állandó alapvonása vala, meg­óvták őt az összeütközések azon nemének még a lehe­tőségétől is,mely a kicsinyes s oly gyakran szennyes hercze-hurczákhoz vezet. A társadalmi s politikai kö­rök megérdemelt koszorúi ezt az elismerést jelentik , ő arra teljesen méltó volt és példányul állhat e rész­ben mindnyájunk előtt. Egy koszorú van még itt, mely a családi után talán a legnagyobb veszteséget tolmácsolja: az első magyar általános biztosító társaságé, melynek élete végével munkásságát a legnagyobb részben szentelte. E tisztelettel méltó társaságnak, mely az anyagi érde­kek egy nevezetes ágát képviseli, s a Dicens.org/­­eszélylyel a legnemesebb humanismust állandóan s minden eljárásaiban következetesen és elvszerű­en tudta és tudja összekötni, ő egyik vezéregyénisége vala; jól érezte magát e tevékenységi körben, mely munkaszeretetével és nemes szive hajlamaival oly összhangzó vala; helye ott soká pótolhatatlan ma­rad s a koszorú, melyet társaitól kiérdemelt, nem töltheti be — csak rá mutat az űrre, melyet maga után hagy. De ti is adjátok meg koszorúitokat, barátai! Sokan vagytok, sokan vagyunk! mert ki ne lett volna barátja neki, a ki senkinek sem volt ellensége! Koszorúitokon könyek csillognak, — megérdemelte, mert nemes szivet s tiszta jellemet viselt férfias kebe­­lében, melyre — a ki benne megbízott — minden körülmények közt bizton számíthatott is. S most vegyétek fel a koporsót, ti halottvivők! Vigyázzatok a koszorúkra, hogy kár ne essék bennük: őszinte becsülés s igaz szeretet kötötte és nyújtja azokat. Nem is csak a sírig kell szolgálniok; az emlé­kezet, melynek könyei rajtok égnek, bevilágít a sir sötét folyosójába is, mely az örökkévalóságba vezet át, mert — a költő szép szavaként — »Mert a földi lét csak árny, De a holtak mindig élnek!« A beszéd után az énnekkar zengett még egy zsoltárt, s a koporsót a halottas kocsira téve, megin­dult a rendkívül hosszú gyászmenet. A nép tolongá­sát nagyszámú rendőrök zárták vissza, Thaisz Elek főkapitány személyes parancsnoksága alatt. A temetésen jelen voltak közül fölemlítjük a következőket: Pauler Tivadar igazságügyminiszter, Csemeghi Károly kir. curiai tanácselnök, Horváth Gyula, Karácsonyi Guidó gr., dr. Stocek József, Gyulai Pál, Stoll Károly, Tóth Lőrincz, Soms­­sich Pál, Ujváry Lajos, Fáik Miksa, Vadnay Károly, Szilágyi Sándor, Hojtsy Pál, Szilágyi Dezső, Várady Gábor, Keleti Károly, dr. Ne­ményi Ambrus, Gervay Mihály, Hunfalvy Pál, Har­kányi Frigyes, Kn&iyi r*i, dvoo*Uj: L&onPay D­­ri Alajos, Lévay Henrik, Béthy Zsigmond kir. táblai tanácselnök, Molnár Antal s többen. Az első magyar általános biztosító társaság küldöttségileg volt kép­viselve. Színházak. MAGY. KIR. OPERAHÁZ. Szerdán, októ­ber 1-én: Az operaház zárva. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerdán, október 1-én: Először: »Maucroix gróf.« Színmű 3 felvonás­ban. Irta Delpit Albert. — Ezt követi: »Három ka­lap.« Vígjáték 3 felvonásban. Irta Hennequin A. For­dította Szerdahelyi K. Kezdete 7 órakor. NÉPSZÍNHÁZ. Szerdán, október 1-én: »Rip van Winkle.« Regényes Operette 3 felvonásban. írták Meilhac, Gille és Farnie. Fordították Evva és Fái. Zenéjét szerzette Robert Plangette. Kezdete 7 órakor. A szinlapokat esti kiadásunkban teljesen közöljük. .■__. - . rf ---- -- . HÍREK Szept. 30. — Hivatalos. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hoffmann Sándor közalapítványi erdészje­öltet er­­dészszé nevezte ki. A pénzügyminiszter, Zfrichknopf Gyula monori lakost a fővárosi kir. adófelügyelő mellé, ifj. Baranyai Károly alpestesi körjegyző-segédet pedig a dévai kir. adófel­ügyelő mellé állami végrehajtókká nevezte ki. A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság, Mózesy Imre pénz­ügy­igazgat­ósági ki­adót pénzügyigazgatósági irodavezetővé nevez­i ki. A besz­­terczebányai m. kir. pénzügyigazgatóság, Szviezseny Pé­­ter kezelési gyakornokot a rimaszombati kir. adóhivatalhoz VI. osztályú adótisztté nevezte ki. A kassai m. kir. pénzügy­igazgatóság, Péczely Árpád és Omaszta József adóhivatali gyakornokjelölteket, az abauj­szántói illetve lőcsei kir. adó­hivatalokhoz, Oravecz Gyula m. kir. pénzügyőri szemlészt, a lőcsei kir. adóhivatalhoz díjtalan gyakornokokká nevezte ki. A budapesti kir. főügyész Horváth Antal I. oszt. igazolványnyal ellátott 5. sz. cs. és kir. huszárezredbeli őrmestert, az ipolysági kir. törvényszéki fogházhoz fogházőrmesterré nevezte ki. — Névváltoztatások. Rosenfeld Adolf budapesti illető e­­gy kiskőrösi lakos saját, valamint Károly és József kiskorú gyermekei vezetéknevének »Rudas«-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Rendjelviselés. Ő Felsége, megengedte hogy Telepy Károly festőművész a bajor Szent-Mihály-rend első oszt. lo­vagkeresztjét, és Suppan Herman a dunagőzhajózási társulat kapitánya az V. oszt. szerb Takova-rendet elfogadhassák és viselhessék. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter megengedte, hogy Vasmegye Jánosháza községé­ben a f. évi november hó 15-ére eső országos vásár ez évben kivételesen november hó 17-én tartassák meg. — PoSta: Fejérmegyébe kebelezett Csurgó községben »Fejérvár-Csurgó« elnevezéssel, Vasmegyébe kebelezett Ködön Obér (Olberdorf) és Ivánfalu községekben kir. postahivatalok lépnek életbe. Az ideiglenesen beszüntetett pest­hévízi posta­­hivatal f. évi október hó 1-én újból életbe lép. Összeköttetését a túrai postahivatallal fenntartandó gyalogküldöncz járat után nyeri. Kézbesítési kerületébe Pest­héviz községéé Pu­sta-Liget puszta tartozik. Krassó-Szörény megye Tömési községében ez év október hó 1-én új postahivatal lép életbe. — Ügyvédi kamara. Az aradi ügyvédi kamara r­észéről szénnel közhírré tétetik, hogy dr. Singer Béla orosházi ügy­véd a kamara lajstromába felvétetett. — A trónörököspár Erdélyben. Görgény Szt. Imréről távirják mai kelettel. Stefánia trónörö­kösné délután 11­a órakor Pálffy grófnő kíséretében sétakocsizást tett a »Fancsal« nevű havasrészre, honnan délután 4 órakor tért vissza. — A mai vadász­­területet négy hajtásba vették. Medve egy hajtásban sem mutatkozott, bár a területen sok medvét nyomoz­tak ki. Ő Fensége vadásztársaival 1/55 órakor jött meg, és az eredménytelen vadászat daczára a legjobb hangulatban volt. Holnap a Kásua völgyében lesz vadászat, hol 5 medvét jeleznek a vadőrök. — Ma este 6 órakor udvari ebéd lesz, melyre az összes ven-

Next