Nemzet, 1884. október (3. évfolyam, 749-779. szám)
1884-10-27 / 775. szám
SzERKESZTŐBÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. ▲ kp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 775. (297) szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és hat. kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt 3 hónapra 6 » 6 hónapra ........................... .. .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felül- eietés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Reggeli kiadás. Budapest, 1884. Hétfő, október 27. III. évi folyam. Egyes szám 4 kr. Budapest, október 26. A főváros ma emelkedett ünnepélyességnek volt színhelye. A reformált egyház ünnepelte új püspökét, s mi ez alkalomból örömmel üdvözöljük a protestáns egyházat, melynek mai ünnepe is csak a felekezetek közti jó viszonynak s a vallásszabadságnak bizonysága. A vallási kérdések, a vallási momentum közéletünkben rég voltak annyiszor emlegetve mint napjainkban. De ez emlegetés ma — hiszszük — nem oly jelentőségű, mint volt hajdan. A protestantizmus nagy küzdelmekre tekinthet vissza; sokat küzdött, harczolt, vérzett jogaiért, míg kivivta a vallásszabadságot, melynek boldog napja most már egyformán süt minden felekezetre. A küzdelmek utolsó szózata rég elhangzott, s mi örvendünk, hogy vallási kérdések, jelszavak soha többé harczra nem hívnak egy lelket sem. A világnak egy nemzeténél sem találják a vallási türelemnek, a felekezetek közti békés életnek oly harmóniáját, mint a magyarnál. Az állam gondos keze egyformán védi a felekezetek szabadságát, a különböző egyházak érdekeit, mert azon nagy elvet proclamálta, hogy az összes egyházak jóléte az állam jóléte, és az egyházak érdekei a magyar állam jól fölfogott érdekeivel ellentétben nem állanak. Míg ez az elv az uralkodó, addig nem baj, sőt több tekintetben örvendetes, ha a közélet mentül többször foglalkozik a vallás hozzá tartozó kérdéseivel. A magyar állam józan liberalizmusa őrködik a fölött, hogy a felekezetek autonómiájuk tág keretében mindazon jogaikkal élhessenek, amelyek egyházaik fölvirágzását elősegítik, sőt az állam maga is segédkezet nyújt, midőn minden egyházat segélyben részesít, s támogatását ott, ahol kell és szükséges, meg nem vonja tőlük. A vallásszabadságot hirdetjük, midőn megemlékszünk a mai ünnepről, melyet bárha egy felekezet rendezett is, mégis mindnyájunk ünnepének is mondhatunk, mert egy oly férfiú ünnepe volt, ki a magyar kulturának egyik legérdemesebb bajnoka, s a ki az államnak nagy tehetségeivel hosszú évek alatt sok és jelentékeny szolgálatokat tett, s most mint a prot. egyház egyik feje gazdag tapasztalatait, sokoldalú tehetségét és műveltségét egyháza javára fordíthatja. De nemcsak egyháza, hanem az állam javára is, mert mint püspöki székfoglaló beszédében helyesen érinté, a protestáns egyház érdeke az ország érdekeivel ellenkezésbe nem jöhet, a kettőnek együtt kell haladnia. Nem ok nélkül hangsúlyozzuk az ország érdekeit, mert a haza, az ország nem egy vallásé, hanem az összes vallásoké, melyeknek karöltve együtt kell haladniuk a magyar állammal. Hazafias örömmel constatáljuk, hogy jól esett hallanunk az új püspök beszédében az állam érdekeinek említését, éppen tőle, az ünnepelt paptól, akinek sok alkalma volt fényes pályafutása alatt megfigyelni, hogy mennyire tévednek azok, akik az egyház életében az állammal ellentétes érdekeket emlegetnek. A protestánsok ez ünnepe — fényesebb mindazoknál, melyeket e felekezet valaha üilt — felekezeti különbség nélkül érdekelt mindenkit. A mi liberalismusunk is, mely együtt örvend minden vallás, minden felekezet ünnepével, melynek oltárán a hazaszeretet lángja lobog, ment minden felekezetiségtől. A prot. egyház jó választást tett, midőn Szász Károlyt emelte a diszes helyre, melylyel az egyenlők közt az elsőt saját élére állitván, mindazt a hatalmat egy személyben egyesíti, a melylyel mint erkölcsi testület az egész rendelkezik. Az az iskola, melyet Szász Károly az államkormányzat körében végig járt, hol az egész nemzet szellemi életének intézése volt központosítva, éppen jó előzmény volt gyakorlatul arra a messzeható erkölcsi munkára, amely annak a protestáns egyházkerületnek alkotja magas hivatását, amely az ország központjából, a nemzet szívéből terjeszti ki a cultura Magyarországra áldásos hatását. Éppen azért vált a mai ünnep, melyen a kormány, a főváros és a vidék előkelősége vett részt, oly nagy jelentőségűvé, mert az ünneplők hallgatólag elismerték azt a missiót és azt, hogy e missió Szász Károlyban méltó képviselőt nyert. Mert e férfiú oly fényes tulajdonságoknak adta jeleit, akkora munkaerőt tanusított, a közszolgálat hosszú pályáján, oly odaadással működött, hogy az egyház, a midőn a legnagyobb kitüntetésben részesítette, amelylyel csak rendelkezett, ezzel is a magyar nemzeti közművelődés elsőrangú tényezőjének bizonyította magát. B E L P O L ÜD. Budapest, okt. 26. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, hétfőn, e hó 27-én déli 12 órakor ülést tart. Tárgy. Az 1881. LIX. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. A képviselők figyelmeztetnek, hogy a képviselőház holnap 12 órakor tartandó ülésében a Curia elnökségére vonatkozó törvényjavaslatnak harmadik olvasása lesz napirenden , hogy az ülésre minél nagyobb számmal jelenjenek meg. Budapest, okt. 26. (A főrendiház ülése.) A főrendiház holnap, hétfőn, i. é. október hó 27-én d. u. 1 órakor ülést tart. Budapest, okt. 26. (A magyar delegatió tagjainak értekezlete.) A magyar delegatió tagjai ma d. u. 5 órakor értekezletre gyűltek a képviselőház I. osztályának üléstermében. Az értekezleten jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Orczy Béla b. miniszter és Szögyény-Marich László osztályfőnök a külügyminisztériumban. Zichy Ferencz gr. a korelnöki szék elfoglalására felhivatván, éljenzés közt elfoglalta helyét s Andrássy Tivadar grófot és Rudnyánszky József bárót körjegyzőkké felszólítván, az ülést megnyitotta. Ezután következtek a kijelölések az alakulásra és az albizottságokba. Kijelöltettek: elnökké: Tisza Lajos gr., alelnökké; Haynad Lajos bibornokérsek, s ha egészségi állapota miatt netán akadályozva lenne : Szlávy József. Jegyzőkké: Hegedűs Sándor,Rakovszky István és Rudnyánszky József b. Háznagygyá: Wodianer Béla b. Az albizottságokba kijelöltettek: Külügyi albizottság (21 tag): Andrássy Gyula gr., Angyelics Germán, Apponyi Albert gr., Bárczay Ödön, Bausznern Guidó, Bende Imre, Csernátony Lajos, Fáik Miksa, Gáli József, Gyurkovics György, Jókai Mór, Keglevich István gr., Kussevich Szvetozár, Láng Lajos, Mesnil Victor b., Miskatovich József, Schlauch Lőrincz, Szapáry Géza gr., Szécsen Antal gr., Szilágyi Dezső, Zichy Ferencz gr. Hadügyi albizotság (21 tag), Andrássy Aladár gr., Andrássy Tivadar gr., Beöthy Ákos, Dőry Lajos b, Éber Nándor, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Károlyi Sándor gr., Kemény Kálmán b., Prileszky Tádé, Radvánszky Béla b., Rakovszky István, Rudnyánszky József b., Szalay Ödön, Széll Kálmán, Szerb György, Szlávy József, Szilágyi Virgil, Vukotinovich Lajos, Wahrmann Mór, Zichy Henrik gr. Tengerészetialbizottság (9 tag): Andaházy Pál, Bethlen Ödön gr., Dessewffy Aurél gr., Erdődy István gr., Karácsonyi Guidó gr., Kubinyi Árpád, Latinovics Gábor, Zichy Ágost gr., Zmaics Bertalan b. Pénzügyi albizottság (7 tag): Boros Bálint, Festetics Andor gr., Harkányi Frigyes, Perényi Péter b., Szlávy Olivér, Sváb Károly, Wodianer Albert b. Naplóbíráló albizottság: Bende Imre, Kubinyi Árpád, Latinovits Gábor, Radvánszky Béla b., Rudnyánszky József b., Zmaics Bertalan b. Költségvetési albizottság (3 tag): Rudnyánszky József b., Szlávy Olivér, Wodianer Albert b. Végül megállapittatván, hogy a korelnöki széket az alakuló ülésben Zichy Ferencz g., a körjegyzőit Andrássy Tivadar gr. foglalja el, az értekezlet véget ért. Budapest, okt. 26. (A képviselőház bíráló bizottságából.) A képviselőház IV. bíráló bizottsága ma délután 4 órakor Ivánka Imre elnöklete alatt tartott ülésében folytatólag tárgyalta a Horváth Géza dorogi választása ellen beadott kérvényt. Az ülésen jelen voltak: Ivánka Imre, Matuska Péter, Sebő Imre, Szathmáry György és Unger Alajos bizottsági tagok, továbbá Burány János esztergomi ügyvéd, a választás védője és Sik Sándor budapesti ügyvéd, a kérvényezők képviselője. Elnök az ülést megnyitván, Szathmáry előadó olvassa a Sik Sándor védő által a kérvény hiányainak pótlására a tegnapi ülésen utólag becsatolt 20 bizonyítványt. Burány védő előterjeszti a bizonyítványok alaki kellékeire vonatkozó kifogásait s e mellett a tegnapi ülésen bejelentett kifogásait és fentartja egynek kivételével, t. i. hogy a kérvényt nem írta alá 10 választó, miután e kifogásától eláll. Újólag kiemeli, azon körülményt, hogy a kérvény kitételei nincsenek bizonyító adatokkal támogatva. Sik Sándor továbbra is fentartja a kérvény állításait s ezt bővebben indokolja. Burány válasza és Sk viszonválasza után a nyilv. tárgyalás 8 órakor befejeztetvén, a bizottság zárt üléssé alakult. Másfélórai tanácskozás után elnök tudomásul hozta, hogy a bíráló bizottság még nem hozott ítéletet, miután még nem juthatott megállapodásra. A határozathozatal fölötti tanácskozás folytatása a holnap déli 12 órakor tartandó ülésre halasztatott. Ezzel az ülés este 11:10 órakor véget ért. Budapest, okt. 26. (A szerbiai marhavész és a főváros.) Szerbiában a száj- és a körömfájás a szarvasmarhák és egyéb házi állatok között nagy mérvben elterjedvén, miután szerb szarvasmarha a budapesti vásárra is szokott hajtatni, a kereskedelmi miniszter — mint értesülünk — a ragály elhurczolásának megakadályozása czéljából felhívta a fővárost, utasítsa a vasúti szemlélő bizottságokat, hogy a marhaszállitmányok megvizsgálását a legerélyesebben foganatosítsák s a vizsgálatot további intézkedésig a juhokra, sertésekre és a kecskékre is terjesszék ki. Budapest, okt. 26. (A nyomdák és az új ipartörvény.) A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, mint értesülünk, valamennyi törvényhatósághoz a következő kör rendeletét intézte: »Kérdés merülvén fel az iránt, váljon az 1848. XVII. t.-cz. intézkedései a nyomdaiparra is kiterjednek-e, tudomás és megfelelő alkalmazkodás végett a következőkről értesítem a törvényhatóságot. Az 1884: XVII. t.-cz.-ben foglalt ipartörvény minden tekintetben a nyomdákra is talál alkalmazást, s ezen felül reájuk még az 1848: XVIII. t.-cz. illető intézkedései is irányadók. Tehát az, ki nyomdát akar felállítani, tartozik mindenekelőtt az 1884: XVII. t.-cz. 4. §-a értelmében az első fokú iparhatóságtól iparigazolványt szerezni, s ezen igazolvány bemutatásával az 1848: XVIII. t.-cz. 37. §-a értelmében az illető törvényhatósági elnöknél jelentkezni. A többször idézett 1848: XVIII. t.-cz.-ben foglalt sajtótörvény csak azon külön viszonyokat szabályozza, amelyek a nyomdászt mint a sajtószabadság tekintetéből megkövetelt felelős vállalkozót illetik, és egészen mellőzi azokat a viszonyokat, amelyek a nyomdánál mint ipari vagy kereskedelmi vállalatnál épúgy, mint minden más vállalatnál előfordulnak, ezekre nézve világosan más törvényekre utal, így a nyomdavállalat megkezdésénél a törvényhatóság elnökénél való jelentkezés föltételéül tűzi ki azt, hogy az illető az akkor az efféle vállalatokra nézve érvényes 1840: XVI. t.-cz. (a kereskedőkről) 1. és 2-ik fejezetében foglalt rendeleteknek eleget tett. Minthogy pedig az 1840: XVI. t.-cz. helyébe nagyobbrészt az 1884: XVII. t.-cz. lépett, ennek intézkedéseit a nyomdákra nézve is irányadóknak kell venni.« Szentes, október 25. (Hazai bíróságaink tekintélyének megsértése.) A cs. kir. oszt. szab. Dunagőzhajózási társaság alább előadandó eljárása azt mutatja, hogy az a m. kir. bíróságok határozatait nem respectálja, azok ellen jogorvoslatot sem keres, hanem veszi úgy, mintha nem is léteznének. Bármily hihetetlennek látszik is a m. kir. bíróságok határozatainak ily módon való megsértése, a következő tények ezt feltétlenül igazolják. A szentesi kir. járásbíróság mintegy 15 vagy 20 hitelező javára Wellesz Ede szentesi lakos ellen 59000 frt s járulékai erejéig részint kielégítési, részint biztosítási végrehajtást rendelt el, mely végzések alapján 1884. okt. 4-én lefoglaltatott a cs. kir. Dunagőzhajózási társulat 365. számú uszály hajójában levő 18000 forintra értékesített búza s a hajó biróilag lepecsételtetett. Midőn a lefoglalt búzának biróilag felméretése történt, a Dunagőzhajózási társulatnak ide küldött Préger nevű hivatalnoka kijelentette, hogy ő a hozzá Bécsből sürgönyileg jött rendelet értelmében a biróilag lefoglalt búzát Bécsbe erőszakkal is felszállíttatja, mely kijelentésre a foglaltatok kérelme folytán 3328/884 sz. a. kelt járásbirósági végzésben meghagyatott a Dunagőzhajózási társulatnak, hogy a lefoglalt búzát további bírói intézkedésig el ne vigye. Annak daczára, hogy a végrehajtási eljárás a szentesi kir. járásbíróság 3389/ 884. p. sz. végzésével jóváhagyatott, annak daczára hogy a fent hivatkozott letiltó végzést a társulat kezeihez vette, október 20-án a búzát a szentesi kir. járásbíróság területéről a zárgondnok erőszakos eltávolításával erőszakosan elvitte. Ezen törvénysértés folytán az ügy sürgős természeténél fogva a szentesi kir. járásbíróság távirati uton kereste meg a szegedi és titeli járásbíróságokat, az erőszakkal elvitt hajó letartóztatására. Ezen megkeresés folytán a letartóztatás a titeli kir. járásbíróságnak a szentesi kir. járásbírósághoz intézett s ennél 3573/84. p. sz. a. iktatott sürgönye szerint meg is történt. — Azonban ezen bírói letartóztatást a Dunagőzhajózási társulat csak másnapig, vagyis október 23-ig hagyta érvényben, a midőn a bűzát erőszakkal ismét tovább vitte, miként erről a titeli járásbíróság a szentesi kir. járásbíróságot újból értesítette. — Ma a hajó holléte nem tudatik. — Ez a tényállás. A megkárosított hitelezők most a m. k r. igazságügyminiszter úrhoz fordultak azon kérelemmel, hogy megengedhetőnek tartja-e, miszerint a Dunagőzhajózási társulat hazai bíróságaink törvényszerű rendelkezéseit minden jogorvoslat felhasználása nélkül egyszerűen mellőzze, a bírói határozatokra erőszak alkalmazásával feleljen.Ezen felszólalást egészen megbízható kézből vettük és ha a tényállás csakugyan ez volt, amit eleve meg nem ítélhetünk, akkor oly eljárás, mely bizonyára a törvényes következményekkel fog suttatni. Az ezen fölszólalásban vádolt Dunagőzhajózási társaság esetleges nyilatkozatának készséggel fogunk helyt adni lapunk hasábjain. A »Nemzet« szerk.) Budapest, okt. 26. (A lapok a pénzügyminiszter exposéjáról.) A mai lapok kivétel nélkül a pénzügyminiszter expozéjával foglalkoznak s kiemelve annak nagy fontosságát, meleg hangon emlékeznek meg róla. A »Pester Lloyd« a következőkép nyilatkozik: Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, ki a kilencznapi felirati vita tartama alatt a legmélyebb hallgatásba merült, a tizedik napon s épen a szavazás után szólott, midőn a kormány igen jelentékeny szavazattöbbséggel győzött. Az önmegtagadásnak nagy foka kellett ahhoz, hogy Szapáry gróf oly érvekkel, a minőkkel rendelkezett, az ellenzék minden támadását eltűrje s csak akkor verje vissza az ellenzék által szórt alaptalan vádakat, midőn már a kormány győzelme eldőlt. De nem is emlékszünk, hogy valaha valamely magyar pénzügyminiszternek budget-beszédjét az egész ház, még az ellenzék is annyi figyelemmel és tisztelettel, minden replica és közbeszólás nélkül végig hallgatta volna, mint most Szapáry grófét. Szapáry gróf ékes exposéjának mindjárt bevezetésében megmutatta azt az alapot, a melyre a költségvetést építette. Ez az alap ugyanis az 1883. év és a folyó év nyolcz hónapjának eseményei, melyek kiinduló pontul szolgáltak a jövő évi budgethez, de egyszersmind kétségbevonhatatlan módon demonstrálják, hogy az a methodus, a melylyel Szapáry gróf a költségvetést összeállította, kipróbált és reális és a valóság nem marad az ő előirányzatai mögött, sőt a végeredmény rendesen kedvezőbben üt ki, mint az előirányzatban jósolva volt. Minden gondolkozó hazafiban — mondja tovább a »Lloyd« — nagy megnyugvást támasztott az, hogy az előterjesztett budgetben nem phantastikus képet kaptunk, hanem egy scrupulozusan összeállított s a valósághoz lehető legközelebb álló számadással van dolgunk, melyet, — miután a pénzügyminiszter mezőgazdaságunk momentán kedvezőtlen viszonyaira való tekintettel az előirányzott bevételekből illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a budget összeállítása előtt újból több milliót törölt, — inkább pessimisticusnak mint optimisticusnak lehetne neveznünk. Pénzügyi helyzetünk elfogulatlan figyelője constatálhatja, hogy az évről-évre jelentékenyen javul. S e folytonos javulásban most sem állott be szünet, sőt az előterjesztett költségvetés nemcsak hogy a rendes bevételek és kiadások közti egyensúly fentartását biztonsággal ígéri, hanem a rendes pénzügyvitel még öt milliónyi fölösleget fog felmutatni, ami oly eredmény, melyet a legnagyobb örömmel lehet constatálni. A jövő évi költségvetés minden várakozáson felül kedvezően ütött ki s a budapesti és bécsi börze szintén igen kellemesen érintetett a budget által; 16—17 millió deficitről volt szó s a legtávolabbról sem lehetett arra gondolni, hogy az 11 millióra reducálódjék. Egy oly állam, melynek pénzügyei úgy állanak, mint a mieink, nem szegény, nem sülyedő ország ; oly állam, mely pénzügyeit a kedvezőtlen viszonyok daczára is rövid néhány év alatt annyira tudta rendezni, mint mi,z teljes nyugalommal tekinthet a jövőbe. A »Pesti Napló« ezeket irja: »Gróf Szapáry Gyula ma a hetedik költségvetést terjesztette elő. Erre nemcsak nálunk nem volt az alkotmány helyreállítása óta lefolyt időszak alatt eset, de a külföld is alig fog erre példát felmutatni. A hetedik szám itt is szerencse gyermeke, mert a ma előterjesztett hetedik költségvetés elvégre oda jutott, ahonnan az első egy-két budgetünk kiindult: többlet van a rendes háztartásban. Nehéz viszonyok közt vette át gr. Szapáry Gyula a pénzügyi tárczát. Elődje a boszniai occupatió miatt megvált tárczájától. A javulásnak indult háztartás ismét megromlott, rendkívül nagy kiadások fedezéséről kellett gondoskodni; előlegekre szorult a kincstár, a kölcsönök rossz cursuson keltek el. Az állam jövedelmei azonban a nagy elemi csapások daczára, egyre emelkedtek. Ennek elérésére természetesen az adók emeltettek, de időközben nagy beruházásokat is eszközöltek és keresztülvizetett a vasutak államosítása. A közterhek időközben megnehezültek, s ezek súlya mindnyájunkra már alig elviselhetőleg nehezedik. De a terhek fokozása nélkül a jövedelmek természetesen nem érhették volna el jelen magasságukat, és nem következhetett volna az állami háztartásban és az ország hitelében az a javulás, melyet a legszigorúbb kritica sem kicsinyelhet. A ma előterjesztett költségvetés szerint ugyanis a rendes háztartásban több mint öt millió a fölösleg. A múlt évben megszavazott adók különösen a szeszadó-reform után bizton lehetett 1885-ben fölöslegre, ha nem is ily nagyságban számítani. A pénzügyminiszter tartózkodóig nyilatkozott ezen eredményről, s erre megvolt a maga alapos oka. Igaz ugyan, hogy azt sehol a világon sem kívánják, nem is kívánhatják, hogy az átmeneti kiadások és beruházások az ország folyó bevételeiből fedeztessenek. De a fölött jogosult a vita, hogy azon adósságok tőketörlesztését, amely tőkék befektetésének köszönhető részben a rendes jövedelmek szaporodása, nem ezen rendes bevételekből kellene-e fedezni, holott ez a 0P/1 millió adósságtörlesztési kiadás kölcsön útján szereztetik be.« Ezután áttér a lap a budget egyes tételeinek részletezésére. Nagy elismeréssel emlékszik meg az egyes tárczák többletkiadásának helyes voltáról és aztán áttérve a beruházásokra így folytatja: »A beruházások a jövő évben is még nagy öszszegeket igényelnek. A folyó évre 27 millió van megszavazva," 1885-re 23 millió kívántatik. A legnagyobb rész, közel 14 millió, a közmunka-minisztérium tárczáját illeti. Az állami vasutaknál 5x/a millióval kevesebb kívántatik, mert már csak a munkács-beszkidi s a bajai vasútra kell újabb költség. Egészen új kiadásul szerepel 600.000 forint a felső Duna általános szabályozására, amelylyel ezentúl az évek során át fogunk találkozni. De el is jött valahára ezen szabályozás ideje, melyre úgy forgalmi tekintetben, mint egy nagy és virágzásra képes vidék biztosítása végett áldozni érdemes. Látjuk a budgetből, hogy ezen munka az állam által saját pénzügyi fedezetével fog végrehajtatni. Ezzel szétfoszlanak azok a sokfélekép variált hírek, hogy a felső Duna szabályozása egy vállalatnak adatik át, mely a pénzt is beszerzi, s a kincstár évek során át törleszteni fogja a vállalkozóknak a befektetést. A magyar pénzügyek az ilyen üzletekre már rég nem szorultak. És ezért a Vaskapu szabályozására tervezett külön műveletet, melynek az 1885-iki budgetben még nincs nyoma, szintén azon szempontból fogjuk megítélni, hogy a munkát is az állam végeztesse, a fedezetről is direct maga gondoskodjék.« Czikkét laptársunk így fejezi be: »Mint az elmondottakból kitetszik, ellenzéki álláspontunk nem tartóztathat minket vissza annak elismerésétől, hogy az 1885-diki költségvetés, a pénzügyminiszter szempontjából kedvező, s hogy a hatás, melyet a pénzpiacokra tesz, bizonyára szintén kellemes lesz. De kötelességünk ráutalni a kép másik oldalára is: a gazdasági válságra, melynek közepette a kormány e budgetet bemutatja. Kérdés, meddig bírhatják el az adózók az állami nagy terheket? Úgyszintén kérdés: megvalósulnak-e a bevételi előirányzatok, melyek egészséges közgazdasági viszonyokat tételeznek fel?« Az »Egyetértés« a következőket írja a pénzügyi helyzetről: »Gróf Szapáry pénzügyminiszter ma azzal a szerénységgel, az erőkifejtés ama sajátságos mérséklésével terjeszté elő az állami költségvetés vázlatát, mely a nyugodt önérzetet szokta jellemezni. Vájjon megvan-e önérzete, megvan-e teljes nyugalma, midőn államunk pénzügyi viszonyaira gondol, a jelent a múlthoz méri s a jövendőt a jelennek adataiból állítja elő? Várjon meg van-e az vagy csak segélyezi ? Ismerjük el, hogy a helyzet, legalább a mint a költségvetés tételeinek összefolyó felszínéből egyelőre meg lehet ítélni, nem rosszabb, mint volt. Sőt beismerhetjük, hogy az némileg javult is. Több mint öt millió fölösleg a rendes kezelésnél s nem több, mint 11 és fél millió hiány az egész költségvetésben: oly csuda ez, mely előtt le kell venni kalapunkat, ha ugyan egyáltalán hajlandók vagyunk komoly képpel állani meg a csudák előtt........ A pénzügyminiszter főleg az 1883-iki zárszámadási adatokra alapítja előirányzati tételeinek megbízhatóságát a bevételeknél. Pedig a tavalyi év és az idei közt nagy a különbség. Majd meg fogja azt látni a pénzügyminiszter a vasutak kamatbiztosításánál, a közvetett adóknál, sőt az adókezelés nehézségeinél is. Mindent összevéve, mi nemcsak fényesnek nem látjuk, de egyenesen komornak, sőt vigasztalannak látjuk a helyzetet. Adóképességünk kimerítve, az adóemelés lehetősége elenyészve, államjavaink nagy része eladva, az adóképesség fokozására szolgáló állami befektetések a lehető legszűkebbre szabva, deficitünk magas összegben állandósítva, pusztán az államhitel segélyével tudunk éldegélni.« A »Neues Pester Journal« szerint államháztartásunk mérlegének folytonos és jelentékeny javulása régen ösmeretes és elismert nagyfontosságú tény. Nem kevésbbé ösmeretes amit a pénzügyminiszter kifejtett, hogy e folytonos javulás egyes egyedül annak a rendkívüli erőfeszítésnek tulajdonítandó, melynek a nemzet önkéntesen vetette magát alá, s melynek az államjövedelmek nagy mértékű emelkedése jön következménye az egész vonalon. Új és örvendetes az expozéban annak megállapítása, hogy a bevételek e javulása 1883-ban, sőt még a gazdaságilag annyira kedvezőtlen 1884-ben is megvolt. Az az aggály, hogy állami pénzügyeinkben a kedvező, és kivételesnek tekinthető 1882. után visszaesés fog következni, legalább egyelőre még meg nem valósult. Az 1883. év immár a második, melyben a végleszámolás eredménye kedvezőbb az előírt összegnél ... . Ezek a "tények azt bizonyítják, hogy Magyarország azokat a nagy terheket, melyeket magára vett, állandóan el is képes viselni. S ez bizalommal tölt el bennünket, daczára a borús közgazdasági helyzetnek, melynek komolyságát a pénzügyminiszter sem tagadhatá, s mely arra bízta őt, hogy az 1885-diki bevételek előirányzásánál nagyon óvatosan járjon el ... . Ez előirányzást azonban minden tekintetben reálisnak tartjuk, s ha csak rendkívüli csapások az országot sújtani nem fogják, az előirányzott összegek befolyását biztosnak tartjuk. Az előirányzott 5 milliónyi fölösleg is egyáltalán nem illusió, hanem egész egyszerűen ép oly természetes, mint megérdemelt gyümölcse az utóbbi évek nagy erőfeszítéseinek. Az államjószágok eladása pénzügyünkben majdnem olyan nagy szerepet játszik, mint a kölcsönök. Eddig az államjószágok kielégítő módon adattak el. Mióta az eladások nagyobb mérvet öltöttek, azok árai örvendetes módon emelkedtek. Amit a nép terhének fölemelése által el lehetett érni, azt elértük. Az európai nagytőkének nehezen kivívott, kiérdemelt bizalma bennünket, ha azt ki tudjuk használni, pénzügyi fejlődésünk további fokozatain segíthet. A »Pesti Hírlap« az exposét ily commentárral kiséri: »A pénzügyi bizottság előadója már az idei költségvetés előterjesztésekor némi jogosultsággal mondhatta, hogy az ország financiái elérték azt az időt, amikor normál budgetről beszélni lehet. Ahol ezt elérni sikerült, ott a következő év költségvetése sem jelentékenyen mögötte nem marad az előző év költségvetésének, sem azt tetemesen meg nem haladja. Szapáry pénzügyminiszter ma terjesztette be a jövő év költségvetését s úgy abból, mint expozéjából meggyőződhetünk, hogy ha el nem is értük, de igen megközelítettük költségvetéseinkben a normális arányokat, melyek a középeurópai szövetség által hoszszabb időre biztosított béke föltétele mellett maradandóságot látszanak ígérni. A pénzügyminiszter exposéja igen kellemesen hangzó tónusból kezdődik. A megelőző években rendesen ahhoz voltunk szokva, hogy a pénzügyminiszteri praeliminárét a zárszámadások optimistikusnak bizonyították, meghazudtolták. Rendes dolog volt, hogy a zárszámadások 10—20, sőt több millióval nagyobb deficitet mutattak ki, mint amit a miniszter megállapított. 1882-ben megváltozott a helyzet: 6 millióval volt kevesebb a hiány a zárszámadások, mint a praelimináré szerint. 1883-ban már több mint két millióval csökkent a deficit. A folyó évről természetesen még nem is lehet pénztári kimutatás, de az év lefolyt nyolcz első hónapjának pénzügyi eredményeiből következtetve, ez évben sem fogja a zárszámadásban kimutatandó hiány az előirányzottat meghaladni, sőt valószínűleg mögötte marad. S amennyivel mögötte marad, az előbbi évek 30 milliónyi visszamaradása, melyet az 1882. és 83-iki év 12 milliónyi javulása 17 millióra csökkent, annyival fog apadni. Ami magát a deficitet illeti, azt eltörülni eddig még nem sikerült, de évről-évre apadást mutat. Természetes, hogy ezt az államháztartásban az egyensúly helyreálltának még nem tekinthetjük. Pénzügyeink akkor lesznek csak teljesen rendezetteknek mondhatók, ha valóságos deficit a költségvetésben egyátalán nem mutatkozik, hanem minden bevételünk minden kiadásunkat fedezi.« A »Budapesti Hírlap« sajnálja, hogy jelentékeny napi eseménynek kénytelen nézni semleges existentiájában azt is, ha a pénzügyminiszter az állambudget előirányzatában a rendes rovatok egyensúlyát 5 millió fölösleggel zárja le. Azután így folytatja: »Szapáry pénzügyminiszter kedvező mérleget mutatott be ma. A rendes kezelés egyensúlya nemcsak helyre van abban állítva, de sőt fölösleget is mutat ki. Mi aggodalmunknak adunk kifejezést, hogy a kormány, mely a parlamentarizmust egyszerű gépezetté változtatta, esetleg a számok csoportosításában is következetes önmagához, s ahogy az embereket a szavazás mérlegében, úgy a milliókat az egyensúly mérlegében a kormányzás kényelmi érdekei szerint figuráltatja. Nem a Tisza-kormány volna az első, amely fényes budgeteket állít össze önkényesen az államhitelezők s az adófizetők elkápráztatására. Szeretnék, ha csalódnánk, de mi az öt millió fölöslegnek oly esztendő alatt elővarázsolhatásában, mely év sem termés, sem kivitel nagyobb mérveivel nem dicsekedhetett, részünkről hinni nem tudunk.« A »Magyar Korona« csak röviden emlékezik meg a beterjesztett budgetről és a következő eredményekre jut: »A deficit 11 millióra van fölvéve és igy kerek kilencz millióval kisebb a jelen évre fölvettnél. Ha ennyiben tagadhatatlan is a haladás, a jövő évi költségelőirányzatnak előnyösebb volta, és úgy tagadhatatlan az, hogy nagy megnyugtatásul szolgált volna, és a különböző irányban mozgó izgatás alól ezáltal is elvonathatnék a talaj, ha a kiadások megszorítása által lehetséges lenne az egyensúlyt államháztartásunkban helyreállítani. Megjegyzendő azonban, hogy a föntjelzett deficittel több, mint kétannyi beruházás áll szemben, így az állandó országház építésére, de különösen közmunkákra, közlekedési és forgalmi eszközökre, mely utóbbiakra magukra majdnem 14 millió beruházás van előirányozva, ami egymagában is ellensúlyozza a fölvett deficitet. Az előirányzat tehát mindezek után nemcsak kedvezőbb a folyó évinél, de sokkal előnyösebb, mint várni lehetett, tekintve a nagy igényeket, melyeket az ország az állam irányában támaszt és tekintve a gazdasági válságot, melyben egész Európa sínylődik.«