Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)
1885-01-01 / 838. szám
tal feltételezett különbségekkel, előbb tűzött ki Saját országa határán túl fekvő politikai czélokat monarchiánknak, majd Francziaországnak, előbb-utóbb be fog állani Németországra nézve is; az a gondolat, hogy Németország ma holnap szintén kénytelen lesz saját határain túlmenő politikai vállalatokba bocsátkozni, még csak föltevéskép sem zavarta meg azok eszmemenetét, kik monarchiánk és Francziaország eljárásában nem tudtak vagy nem akartak mást látni, mint az illető országok politikai tévedéseit, gyöngülésének forrásait. Bismarck ismeretes mondása a pomerániai katona csontjairól bejárta a világot, s akadtak számosan, kik ez egy mondásból akarták megállapítani korunk egyik legnagyobb államférfiának politikai magatartását. Hogy Anglia után Németország szolgáltatja az európai kivándorlók legnagyobb számát, ez a fontos körülmény alig részesült figyelemben. A legtöbb politikus csak a hagyományos fogalmakhoz ragaszkodott. Tudta azt, hogy Németország eddig nem gyarmatosított, miért gondolt volna arra, hogy most fog tengerentúli vállalatokba bocsátkozni ? Hogy a régi Németország és a mai Németország közt óriási különbség van, hogy amit az előbbi századokon át elmulasztott, azt az utóbbinak annál inkább kell igyekezni kipótolni , hogy az európai nagyhatalommá vált Németország előbb-utóbb ki nem térhet azon feladat elől, hogy népeinek feleslege számára új hazát szerezen s azokat, kik az anyaország kebeléről elszakadni kénytelenek, azzal továbbra is benső kötelékben tartsa, mely egyformán előnyére szolgáljon úgy a távozóknak, mint a bennmaradottaknak — minderre ugyan ki gondolt volna! Midőn a német birodalmi ülés megnyitása előtt már szállingózni kezdtek a hírek, hogy a cancellár subventionálni akar néhány afrikai hajójáratot az ezen világrészben levő német telepek érdekében, s a német liberálisok hagyományos szerencsétlenségekkel ebben is csak egyes nagykereskedő házak kedvezését látták, melynek a nemzeti közérzület minden sérelme nélkül ellenszegülhetnek : az európai közvélemény még mindig alig sejtette, hogy e rendszabály csak első lépés egy nagy világtörténelmi actióra. Ha olvasóink visszaemlékeznek azon afrikai térképre, melyet lapunk egyik karácsonyi melléklete közölt, emlékezni fognak arra is, hogy a földrész nyugati oldalának közepe táján egy csomó német kereskedelmi teleppel találkoztak. Amit a német nemzet szétdaraboltsága folytán államilag eddig elmulasztott, azt a német kereskedelem a maga önerejéből már rég pótolni igyekezett. Amit az anyagi cultura e bátor úttörői szerényebb eszközökkel megkezdettek, azt a világhatalommá fejlődött és a hatalmának öntudatára jutott német államnak tovább kellett fejleszteni, még akkor is, ha nem oly lángeszű ember állana élén, mint Bismarck herczeg. A kanczellár gyarmatosítási politikája ugyanakkor, midőn mély és maradó szükségességből fakadt, éppen az által nagy eseményt is jelez világrészünk politikai életében. Akinek a legkisebb kételye volt az iránt, hogy Németország, mai alakjában és mai államférfiai alatt, a béke legtermészetesebb támasza, az a gyarmatosítási politikában találhatja meg a leghatározottabb cáfolatot minden ily föltevésre. S ha elfogadjuk e kiinduláspontot, amelynek helyességét kifogásolni különben is bajos, akkor aztán igen nehéz lesz el nem csodálkozni a felett, hogy akadnak, kik éppen e gyarmatosítási politikában látják az újabb kimaradhatatlan bonyodalmak csíráit, midőn annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy Németország tengeren túli actiója ellentétben áll Anglia érdekeivel, sőt nem is czéloz tulajdonkép másra, mint Gladstone megbuktatására. Hogy az angol conservativek fel fogják használni Németország terjeszkedését a Gladstone cabinet vagy annak vezére, vagy csak külügyminisztere ellen, az nem szenved kétséget. Hogy azonban e támadásnak lesz-e sikere, az más kérdés. Aki csak némileg ismeri is Anglia történetét, tudja, hogy mindig a liberálisok voltak azok, kik a puszta hatalmi terjeszkedést ellenezték. Midőn tehát a mai angol kabinet nem lát veszedelmet abban, hogy Németország idegen világrészekben foglal, anélkül, hogy angol gyarmatokat érintene, ezért a felfogásért és az ebből következő eljárásért, saját pártja előtt alig fogja elveszíteni népszerűségét. A nélkül pedig megbuktatni az angol kormányt alig fog sikerülni. Ha Angliában nem ez iránynak hódolna a közvélemény nagyobb része, akkor a jelenlegi kabinet egyptomi politikája bizonynyal még végzetesebb volna rá nézve. Pedig bármennyire is nógatják Gladstonet ellenfelei és azok a continentális politikusok, kik az angol viszonyokat, nem ismerik, Egyptom elfoglalására, az angol liberálisok éppen nem pártolnak el vezérüktől azért, hogy nem akar új tartományokat hódítani Nagy-Brittania jogara alá. Az a régi felfogás, mely pusztán a nagyság méretei szerint ítéli meg a birodalmak hatalmát, mely kéjelgett ama hangzatos phrasisok hallatán, hogy országában soha sem nyugszik le a nap, s az ebből eredeti régi gyarmatosítási politika elve, mely csak a merő foglalásban látta az állam erejének symbolumát, ez a felfogás, különösen Angliában rég lejárta magát. S ha másrészt az angol faj folytonos gyarapodása mellett, mindig újabb és újabb területeket is kénytelen foglalni, földgömbünk még mindig nem oly kicsiny, hogy más népek csak oly telepekre vethetnék szemüket, melyeket angolok tartanak elfoglalva. A modern civilisatio nagy eszköze, a gőz és villamosság által tökéletesített közlekedés nem maradt befolyás nélkül a politikai alakulatokra sem. Amíg régebben csak kisebb államok voltak lehetségesek, napjainkban mindig tágul az a kör, mely egy állam területét képezi annál is inkább, mert ugyanakkor, midőn physical határait mindig szélesebbre vonhatjuk, másrészt újakkal és újakkal gyarapodnak azon gazdasági és erkölcsi feladatok száma, melyek megvalósítása az állam nagyobb erejét és azzal az erő legegyszerűbb feltételének a népességnek és területnek gyarapodását is követelik. De másrészt épen napjainkban az összefüggésnek az állam egyes alkatrészei közt is sokkal bensőbbnek kell lennie, s puszta külerőszakkal államot fentartani mai napság lehetetlen. A múlt század végén Anglia már a távolságnál fogva sem tudta volna fentartani az összeköttetést amerikai gyarmataival, még ha humánusabban és legálisabban bánik is velük. A történelem azonban nem maradt gyümölcsözetlenül. Anglia mai gyarmataiban nyoma sincs amaz elnyomatási és kizsákmányolási törekvéseknek, melyekkel az anyaország gyűlöletessé vált saját gyermekei előtt, mert édesanya helyett mostohájukká lön. Ma minden angol gyarmat a legszorosabb kötelékekkel fűződik eredeti hazájához, s ha az említett nagy átalakulások következtében mindig szélesebb lesz is Nagy- Brittania hatalmi köre, nem e külső terjedelemben, de az érdekek által szerzett kapcso-lat bensőségében fekszikogyepeni ereje. Ezért nem bir értéki tóra nézve a puszta terület és er re félemetes rá nézve semmi verse ... . A ki csak területet jön hóditani, ö zönyös rá nézve, ha nem éppen szivem látott közreműködő a civilisatió terjesztésében távoli világrészeken. A ki pedig gyarmataihoz akarna nyúlni, annak előbb magukkal a gyarmatokkal kellene elbánnia. Annak a gyarmatosítási politikának azonban, melynek még saját területe lakóival is harczra kellene szállania, rég lejárt az ideje. Kicsinyes féltékenységek múló érdekellentétek felmerülhetnek e mellett is. Az sem lehetetlen, hogy magában Angliában akad ellenzék, mely a nemzet hiúságát igyekszik felkelteni a képzelt veszélyek ellen. De ne feledjük az angol nép józanságának ama nagy bizonyítékát, hogy a nemzeti hiúság legyőzésének legfényesebb képviselőjét, a lángeszű Disraelit akkor buktatta meg, mikor Európában mindenki azt hitte, hogy most fog hatalma tetőpontjára emelkedni. Anglia nem retten vissza a nagy áldozatoktól, ha valódi érdekei forognak kockán, és ily órákban mindig kész követni azokat, kik, mint az utóbb említett államférfiú, merész kézzel tudnak játszani a nemzeti büszkeség húrjain. De másrészt Anglia sokkal hatalmasabb, semhogy a hatalom látszata kedvéért bárminő kis áldozatot is kellene hoznia. Bármely oldalról tekintsük tehát, Németország politikájának újabb irányát, mi abban az európai békének csak egy újabb zálogát láthatjuk. Németország megtette az utolsó nagy lépést, mely világhatalmi feladatából folyik és ezzel midőn egyrészt újabb biztosítékát adja föltétlenül békés szándékainak, egyszersmind nagy szolgálatot tesz az emberiség általános érdekeinek, mert új vidékeket tár föl saját fölös lakossága szorgalmának és azzal az egyetemes európai civilisatiónak. S az év, mely a nagy eseményt jelzi Németország történetében, épp azért mindig emlékezetes fog maradni a haladás és cultúra minden barátja előtt.gához térhet mély aléltságából. Az egyik persze költséges : ez az aurum. A másikat könnyebben szerezhetjük meg: ez a szakértelmi vérjavitás. Ha meggyógyul — s ez valószínü — biztosítom a nagyérdemű halotti bizottságot, hogy fölépül a pácziens.« És az állami aurummal, s a maga vérjavitó kezelésével, a német doctor — Zimmermann Frigyes ur, dicsértessék az ő neve! — csakugyan talpra állította ezt a veszendőbe ment nagy beteget. Szívműködésének dobbanó pörölyétől megreszket körül a föld s kohó tüdejének hatalmas lebétől fehérre olvad a fekete vastörmelék. Forr benne az érez és az emberek munkássága s aczél sinei immáron aranynyá válnak. S nap nap után újabb tagja nő, s óráról-órára izmosodik s maholnap meg nem fér ötszáz holdnyi területen. Amoda nyugatra egy kis város: takaros téglaépületek az elzászi munkásházak rendszerében, egy nappali, egy háló, esetleg három szobával. Ezekkel vele jár a szellőn, jól födött padlás, tágas pincze, hidrásos istáló egy tehénke számára, kakasülő külön rekesztékkel s mind azzal, ami még egy lakás apró kényelmeihez hozzá tartozik. Előtte jókora kertecske, a melyben a vetemény mellett jut helye a virágnak, gyümölcsfának is. A ház, bizonyos számú évek leforgása után, a munkás tulajdonába megy át, oly törlesztési részletekben, a melyeket meg sem érez. Abban a diszes épületben van a fogyasztási egyletnek tárháza, a hol tiszta minőségben s jutányosan szerezheti be ruházatát s élelmi czikkeit. Van iskolája, ahová gyermekeit műveit s alapos tanitó elejébe járathatja ; van temploma, ahol istenének szolgálhat; kórháza, ahol beteg testét ápolják ; az aprók számára tágas játszótér kínálkozik az izomfejtő tornázás minden eszközeivel. Azóta keletkezett rajzoló iskolája is, ahol a gyár a maga czéljaira képezteti az ifjú erőket s csatolnak hozzá, vagy talán csatoltak is már, műszertani gyűjteményt is. Az ünnep s a nyugalom óráiban egy saját keblükből keletkezett banda zenélget, amelynek hangjai mellett parázs tánczra perdül a fiatalabb rész s bujdosik is a pohár, de soha föl nem borul. Nagy gondja van erre az igazgatónak. Szeretik is, mint a jó apát, szigorú, de azért hálásan szorítják meg az ő igazságosan mérő kezét, amikor feléjök nyújtja. Csinos épületben van a vegyészeti állomás. Dús fölszerelésében értékesítve a legújabb vívmányok. Ott jár két nap estig egy fiatal tudós; bont, kavar, bűz, olvaszt, szaszt, forraszt, praecipitál s sublimál; a vajdahunyadi nyersterményt resz paradicsom mártássá higitva, határozza meg vastartalmát, kivonva, égetve, szíva, zúzva annak testét s kifúva, kiűzve belőle lelkének mindennemű gázait. Úgy áll ott a halovány ifjú, mint Faust, exorcisálva az ördögöt, vagy felidézve maga elé, hogy megkérje: vigye magával vissza az ő nyersvasát a pokolba, ahonnan hozta — vagy mérje olcsóbban. És körül térfogható nagy tárházakban a szénrakodó, a téglavető, a mázsáié s őrházak, az igazgatóság s művezető lakása, pajták és fészerek s közbül az olvasztó, öntő s hengeritő műhelyek. Ezek egyike a Bessemer aczélgyár. Itt esik meg az a nagyszerű conversio, a vasedzésnek csodálatraméltó folyamata, a midőn a teljes izzó fönségében kifejtett vulkáni dühöt megzabolázza a kéznek csekély nyomintása. Az ádáz elemet a béke műveinek útjára tereli az emberi ész hatalma; ugyanaz, mely fölfogja a gőzt s igába hajtja; ugyanaz, mely felfogja a nap sugarát, hogy raj öljön, a villámot, hogy írjon vele s gyenge hangját mérföldek távolságára közölje. Ménesek lóereje szolgáltatja lehét annak a fúvó készüléknek, mely a már olvasztott vas rengő folyadékából tiz orkánnak összegyűjtött mérgével sodorja ki a zöld, sárga, kék s piros szinekben elégő salakot és ennek légnemeit, míg el van érve a napvilág absolut fehérsége, hogy még a szürke üvegen át is káprázik a szem, ha beletekint e pokoli játékba, s arczunk bőrét szinte perzseli a rezgő melegség. Hogy a hő erélyét neveljék, sínek elcsapott végeit lódítják bele fűtőnek, melyek alig egy másodpercz alatt elégnek, mint a pozdorja. E forró vihar a magas kürtők száján köpi ki szivárványos tüzeit, melyek irizáló rezgésbe vonják a sötétlő eget. Kiíúva rettentő haragját, a roppant kazán viszszafordul s megvajúdott méhéből, szikrák csillogó zápora közt, ordítva ontja ki magából a big aczél fehér láváit a süvegmintákba. Aztán, mint a haldokló sárkány, még egyet-kettőt hörög s elpusztult agyagbélé csengő cserepekben koppan a vas pallóra. A süvegminták több sorban, gondolom ötösével, vannak egy nagy szekérforma alkotmányon bekerítve. S ahogy az egyik rend mintái megteltek, utána nyomul a másik, mig jóllakott valamennyi. Ezt a kábító s szemfényvesztő miveletet tót munkások végzik néhány rövid magyar vezényszóra. Semmi fölösleges beszéd. Minden legény tudja a maga kimért feladatát s szabatosan végzi. »Állj!« »Tovább!« Mint a jó sorkatona, rendületlenül állja ezt a nagy tüzet. Ezután viszik a vas — helyesebben aczél babát másodszor a kohóba. Ezt az eljárást »hűtésnek” nevezik. Csak most, második izzásában, vált alkalmatossá a nyujtásra. Itt már magyarság dolgozik s a fiuk minden mozzanata egy-egy vitéz huszártempó. Rengeteg harapófogójával bele kapaszkodik az egyik legény, vas talyigára lódítja s négyen az első henger alá tuszkolják, mely iszonyú öleléssel kivette a gyermeki formájából s »megnevelte.« Még nyilván magához sem tért, már a henger második rendszere alá kerül. Hosszú ívben feszül át ennek is az ölelésén. Kínszenvedésének harmadik állomásán teljesen karcsúvá nyúlik. Lelke, úgy látszik, elröppenőben, tüze hamvadóban, bíbor színe szürkülőben. Egy pillanatig ott hever a vaslemezes földön, s hullámzó vonalairól azt vélném, kínjában vergődő tüzes anaconda, mely most haldoklik. Hogy hamar végét vessék, egy kegyetlen munkás öles fogójával végig ránczigálja a csattogó pallón s a körben forgó fűrész alá oda szorítja először a farkát, aztán a fejét, melyet éktelen üvöltéssel s kísértetiesen kékellő sziporkák szórása közben harapnak le az iszonyú fogak. Ezek a darabok jutnak vissza sütő anyagul a kazánba. Teste hal, szine feketére vált és a sin, megszületvén, meghalt. Oda hurczolják többi kinyujtot sin-társaihoz egy nagy gúlába s másnap régi testvérein gurul a fővárosba, innen országgá s egy részt már világgá is. Szeretném a minden magasztalásnál ékesebben szóló számokat ide jegyezni, melyek e nagyszerű hazai gyártelepnek szokatlanul gyorsan fejlett gyarapodását, vasiparunkra döntő befolyását magyaráznák. De járatlan vagyok a négy spécziesben. Csak annyit tudok, hogy e számok tétele vetekedik egy fényes győzelemmel, hogy minden összeaadási columna s ama kéklő vasgulák , békés diadalmak oszlopa és halmai. Rég ott ültem már a miskolczi híres szőlők egyik pinczéjének ajtaja előtt, mint vendége az én kedves barátomnak, Lévay Józsefnek. A finom lelkű poéta megelégedéssel hallgatta beszédemet a romjaiból feltámadt győri gyárról. Gazdag bibliothekája van neki az Avason. Kibontogattuk a legjelesebb autorokat. Ittunk Petőfit, szürcsöltünk Aranyt, közbe égő pirosságu egri Vörösmartyt s régi magyar sompányért, pezsgő Csokonayt. A rodostói száműzött panaszainak, ez örök szép ének dalnoka, maga az én édes szavú költő gazdám , a legrégibb, a legzamatosabb nótákra gyújtott rá másodmagával, a miskolczi törvénybiróval, akinek érczes hangjából kitelelne három tenorista s még mindig maradna belőle elég magának is, hogy sziveket derítsen. Nyugat felől kikigyult az ételi égbolt opalizáló fényben, a honi gyáripar biztató tüzjeleként. PORZÓ. BELPOLD. Budapest, decz. 31. (Az egésségtan és az oktatási intézetek.) Igen fontos, és a magyar nép jövőjére nagy fontosságú intézkedés az, melynek foganatosításáról a lapunk mai mellékletén közölt czikkben hírt adunk. Nem kevesebbről van abban szó, mint arról, hogy azon a calamitáson, melyet közös magánéletünkben egésségügyi viszonyaink misemát képviselnek, az oktatási intézetek útján a leggyakorlatibb módon kívánnak segíteni az illetékes tényezők. Mert ha azok az üdvös intenziók, melyek az egésségügyi törvényben foglalvák, csak részben foganatosanak, ebben kevesebb hibája van annak, amit rendesen bűnbakul szoktak odaállítani, kevesebb hibája van administratívnak, amelyben sem a jóakarat, sem a kellő szakédelem nem hiányzik; ebben a fő ok az, hogy köz és magéletünk összes tényezőiben, s elsősorban a művelt értelmiségben nincs meg a kellő érdeklődés s kellő avatottság a közegészségügy iránt, pedig ily érdeklődés nélkül soha és sehol hatékony egészségügyi administrativ nem fejlődött ki A kultusminiszter azon intézkedését tehát, hogy gondoskodik az egésségtannak az összes oktatási intézetekben való gyakorlati előadásáról, mi oly jelentős témnek tartjuk, mely fölér sok sensatiosnak tartott politikai esemény fontosságával. A nemzedék, mely az ily iskolákból kikerül, sokkal jobban meg fogja becsülni tudni az emberéletet, mint az, mely e kérdéssel nem foglalkozott soha, s mely — még műveit rétegeiben is — a közigazgatás beavatkozását az egészségügyi dolgokba mint, csak a legközelebbi járványhitek alkalmából is tapasztalhatók, okadatolatlan alkalmatlankodásnak hajlandó tekinteni. Trefort Ágost e rendelkezéséhez bizonyára csak szerencsét kívánhat mindenki, a ki a magyar nép szaporodását óhajtja. Budapest, decz. 31. (Kitüntetések statisztikája.) Az 1884. év folyamán bezárólag decz. 21-ig arany gyapjas renddel lett kitüntetve 7 egyén, köztük 3 főherczeg és 1 magyar. A szentistván rendből az osztrák-magyar monarchia kötelékébe tartozó egyéneknek adományoztatott 1 nagykereszt, 3 kis kereszt, ez utóbbi közül kettő magyar honpolgárnak. A Lipótrendből 4 nagykereszt, 3 középkereszt, 36 lovagkereszt, ebből magyar honpolgárnak 8. A vaskoronarendből 9 első osztály, (ebből magyar honpolgárnak 5), másodosztály 18, (ebből magyar honpolgárnak 13) harmadosztály 81 (ebből magyar honpolgárnak 9). A Ferencz József rendből nagy kereszt 3, középkereszt 13, lovagkereszt 175, (ebből magyar honpolgárnak 23.) Valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett 20 egyén, köztük 9, magyar. Cs. kir. kamarási méltóságot nyert 39 egyén, köztük 15 magyar. Magasabb kitüntetést nyert tehát 1884-ben 412 egyén, ebből magyar honpolgár 75. Budapest, decz. 31. (Lajstromok a honosításról és expatriálásokról.) A belügyminiszter a következő leiratot küldte az összes megyék alispánjaihoz . Felhívom, hogy a honosításokról és az állam kötelékéből való elbocsátásokról az 1879. L. tcz. 45. §-a értelmében vezetett jegyzékek egyik példányát, az 1885. évi január hó 8-ig hozzám terjeszsze fel. Ezen jegyzékek összeállításánál a következők tartandók szem előtt : 1. A jegyzék rovatai a honosítási és elbocsátási okiratok adatai szerint pontosan töltendők ki. 2. A honosítások közé csak azon egyének veendők fel, akik honosítási okiratot nyertek, nem tehát egyszersmind azok, akik külön rendelettel jelentettek ki belföldi községi illetőségű magyar állampolgároknak. 3) Miután némely törvényhatóság a honosításokat, illetőleg elbocsátásokat annyi külön idén terjesztette fel, amennyi eset előfordult, figyelmeztetem, hogy a honosítások együttesen és az elbocsátások szintén együttesen mutatandók ki. 4) A honositási jegyzéknek »jegyzet« rovata csak visszhonositásoknál töltendő ki. 5) Az elbocsátási jegyzékeknek 6. rovatában nemcsak az elbocsátási okirat kelte, hanem száma is jegyzendő be. 6. A tényleg bekövetkezett kiköltözés napjának azon egyéneknél, akiknek az elbocsátási okirat már külföldön kézbesíttetik, a kézbesítés napja tekintendő, azoknál pedig, akik még a belföldön veszik át az okiratot, természetesen csak azon nap, amelyiken az elbocsátási okirat birtokában az országból kiköltözködnek. 7. Az elbocsátási jegyzék »Jegyzet« czimű rovatának 1. pontjában felhozott körülményre nézve az 1879. L. tcz. 2. §-a az idézett rovat 2. pontjára nézve a törvény 20. §-a nyújt tájékozást. 8. Az ezen évi jegyzékekbe is csak azon honosítási, illetőleg elbocsátási esetek vezetendők be, amelyek a folyó évi január hó 1-től deczember hó 31-éig bezárólag kelt itteni rendeletekkel engedélyeztettek, illetőleg az évből még hátralevő tápokban engedélyeztetni fognak. Budapesten, 1884. évi deczember hó 19-én. A miniszter megbízásából: Lukács György, miniszteri tanácsos. Budapest, decz. 31. (Katonai előléptetések statistiája.) A közös hadseregben, az 1884. év folyamán, a szolgálatban álló katonai egyének között a következő előlépések történtek : Táborszernagy lett 4, köztük 2 czimzetes, altábornagy 23, ezek közt czimzetes 1, vezérőrnagy 35, ezredes 59. Budapest, decz. 31. (Magyarország gyógyhelyei és ásványvizei.) Dr. Chyzer Kornél bemutatta már a kiállítás egészségügyi szakbizottságának Magyarország gyógyhelyei és ásványvizeiről szóló munkájának első ívét kinyomva, mely a tárgyról általánosságban szól A gyógyhelyek és ásványvizek részletes leírása január közepe táján kerül sajtó alá; ez ideig a fürdő és forrástulajdonosok, ha van valami újításuk, azt nevezett szerzővel S. A.-Ujhelyben (Zemplén megye) közölhetik, mire az illetők figyelmét ezennel felhívjuk. Budapest, decz. 31. (A kórházi ápolási díjak és a fővárosi rendőrség.) A belügyminiszter a következő kör rendeletét intézte a törvényhatóságokhoz : A budapesti fővárosi rendőrség főkapitánysága jelentést tett hozzám az iránt, hogy a közigazgatási hatóságok gyakran intéznek megkeresést a fővárosi rendőrséghez kórházi ápolási dijak behajtása és egyéb nem rendőri természetű ügyekbeni eljárás iránt. Minthogy a fővárosi rendőrségnek az 1881. évi XXI. törvényczikkben megállapított hatásköre a kórházi ápolási dijak behajtására s más nem rendőri, hanem tisztán közigazgatási teendőkre nem terjed ki, és ezen ügyeknek az arra illetékes közigazgatási hatósághoz a főváros tanácsához áttétele csak fölösleges munkaszaporítást okoz, felhívom a törvényhatóságot, hogy a közigazgatási hatóságokat figyelmeztesse, miszerint a fővárosi rendőrséget csakis rendőri természetű ügyekben keresték meg a a fentenbtes ügyekben a megkeresést az arra illetékes fővárosi tanácshoz intézzék. Budapesten, 1884. évi decz. 23. Tisza, mint nagy pénzzavarban van, kedvezőbb ezen számítási módhoz fognak nyúlni, s nem is fog az nehézségekbe ütközni. Ezzel kapcsolatosan a lapok azon hírt keltik, hogy az ismert capitalista, Vanderbiltnek megítélte a bíróság Grant ellenében fenállott 150.000 dollárnyi követelését, melyet tehát Grant bírói ítélet folytán is megfizetni tartozik. Budapest, decz. 31. (Az anarchisták ellen.) Állítólag megbízható helyről Berlinből a »Londoner Allgemeine Correspondenz« a következő — legalább is »kalandosnak« nevezhető — közlést veszi: »Az anarchisták elnyomására, hihetőleg a skierniewiczi találkozás eredményeképen Németország, Ausztria és Oroszország közt megegyezés jött létre. Mint hozzáteszik, Francziaországtól is kértek ez ügyben tanácsot, s ez is hozzájárult a megegyezéshez. Főczél a hadseregben és a hajóhadban folyton növekvő nihilista tendentiák elnyomása. I. 1. czikk. A tisztek és katonák lakásainak és étkező helyiségeinek a laktanyákban s azokon kívül való szigorú felügyelete. 2. czikk. Pontos vizsgálata az érkező és elmenő leveleknek. 3. czikk. Részletes terveket közöl titkos szerek felől, melyek a kivánt felvilágosítás elhelyezése végett alkalmazandók s felhivja a figyelmet oly nőkre, kiknek társaságában a gyanúsítottak megfordulnak. A 4. czikk arról szól, hogy mennyire tanácsos jutalmat és kegyelmet ígérni annak, aki koronatanúnak akar fellépni. II. A fenti elvek alkalmazása a tengerészekre, amennyiben lehetséges. III. Bizonyos mértékben kifejti a nihilisták által íót terveik végrehajtásánál használt eljárást. A két elmúlt hó alatt a javaslatok teljes csendben, de mind jobban életbe léptettek, különösen Németországon, ahol katonai körökben a katonák podgyászának és magánlakásának átkutatása sok vitára adott okot. Oroszországban, jóllehet ez nem újság, még szigorúbbak a kutatások, mint rendesen, míg Ausztriában eddig tényleges rendszabályhoz nem nyúlnak és Francziaországban — hová Svájczot is számíthatom — ez utóbbi három hét alatt gyakran voltak kutatások, de lehetőleg titokban tartották. Az eredmény eddig, ha a felfedezéseket nézzük, igen kiábrándító; itt a rendszabály szükségességét nehezen tűrik. Oroszországban nem szabad ellene szólni és Francziaország anélkül, hogy értené a kutatás szükségét, elfogadta a dolgot. Arról értesítenek, hogy a vastagabbja még csak most jön és már legközelebb jobban kiterjesztik a kutatást. KÜLFÖLD. Budapest, decz. 31. (Grant ex elnök.) Washingtonból írják a »Nordd. Alig. Ztg.«-nak a következőket: Az Egyesült Államok elnökének üzenetében foglalt kezdeményezés folytán a congressus nyugdíjbizottsága javaslatot terjesztett elő, melyben Grant, volt köztársasági elnöknek évi 6000 dollár nyugdíj utalványozását indítványozza. De még mielőtt a javaslat tárgyalás alá került volna, Grant egy barátja által kijelentette, hogy semmi szín alatt sem fogadná el a neki szánt nyugdíjat, erre az indítványozó visszavonta a javaslatot, de megjegyezte, hogy azon összeg megilletné Grant exelnököt, azon rangjának megfelelőleg, melyet elnöki hivatalába történt belépésekor a hadseregben viselt. Grant azon katonatisztek kategóriájába tartozik, akik utolsó fizetésük 75°/0-ával nyugdíjaztattak. A lapok számításai szerint tekintve, hogy Grantnak utolsó katonai fizetése 10,500 dollár volt, évi 10,125 dollár nyugdíj járna s ha kilépése a hadseregből azon naptól számíttatnék, amikor a vezényletet letette, hogy az elnöki széket elfoglalja, 1869. márcz. 4-től, a 16 évi utólagos fizetés 162.000 dollárt tenne ki együttesen. Valószínű, hogy a Grantra nézve, ki ez idő sze Táviratok. BéCS, decz. 31. (Eredeti távirat.) Egészen bizonyosnak tekinthető most már, hogy az egyptomi ügyek az angol javaslatok alapján meg nem oldhatók. E megoldást újabb conferentia által akarják megkísérleni; mindeddig nincs eldöntve, hogy e conferentia eszméjének initiatíváját Angliának engedik-e át, vagy azt Német-vagy Francziaország fogják megtagadni. BéCS, decz. 31. (Eredeti távirat.) Most már teljesen elhatározottnak tekinthető, hogy az egyptomi ügyek az angol javaslatok alapján nem fognak megoldatni. A megoldást új conferentia fogja megkísérteni. Váljon a meglaivások kezdeményezését Angliának engedik-e át, vagy Németország és Francziaország veszi-e azt kezébe, még nincs eldöntve. BéCS, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« egy római félhivatalos levele védelmezi M a n cini külügyminisztert azon gyakran hangoztatott vád ellen, hogy Olaszország kereskedelme és ipara, s általában gazdasági viszonyai azért nem fejlődtek ki rendesen, mert elmulasztották gyarmatok szerzését, és sürgetik az elmulasztottakat pótolni. Bécs, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.«-nek jelentik Konstantinápolyból, hogy az angol kormány, mely ismét bizonyos célzatossággal igyekszik a portával egyetértésre lépni, olyan előterjesztéseket ten legutóbb a portánál, melyeket a szultán meg nem felelőknek talált. A Hir szerint Hassán Fehmit Londonba küldik, hogy a királynőnek ünnepélyesen átnyújtsa a Cherkat rendjelet, ha a királynő hajlandónak mutatkozik ezt a szultánnak valamely magas rendjellel kitüntetésével viszonozni. E tervnek létesülte vagy elmaradása mindenesetre tájékoztatóul fog szolgálni az angol politikai viszonyok felől. Bécs, decz. 31. (Eredeti távirat.) A hadsereg rendeleti lapja jelenti, hogy Mayer Sándor vezérőrnagy az I. hegyi dandár parancsnoka és Lamezan-Salins Hugó gróf várakozási illetékkel szabadságolt alezredes a 14. sz. huszárezredben a nyugállományba helyeztetett s az utóbbi ez alkalommal az ad honores ezredesi jelleget kapta; jelenti továbbá, hogy Merta Manó ezredes a vezérkarban, az I. hegyi dandár parancsnokává és Gábor Henrik ezredes a 62. sz. gy. ezredben, az 50. sz. gy.ezred parancsnokává neveztetett ki. Berlin, decz. 31. A »National-Zeitung« értesülése szerint Spót király azt óhajtaná, hogy atyja ivadékai közül állíttassák valaki a Congo-állam élére; a legfőbb kormányzat székhelye Brüssel legyen és az állam ügyeit különféle nemzetiségű személyekből alkotott tanács vigye. Berlin, decz. 31. A Rajnavidék és Westphalia közgazdasági érdekeinek megvédésére alakult védvámos egyesület a birodalmi gyűlés szabad közgazdasági egyesülésének határozatával szemben kijelenti, hogy nem kívánja a vámtarifa változtatását. Minthogy a nevezett egyesület lényegileg nemzeti szabadelvű alapon áll,eljárása némileg mértéke Bismarck viszonyának a conservativ ultramontan szabad egyesüléshez. — Az államtanács jan. 15-én második, kizárólag porosz ügyeknek szentelt ülésszakára jön össze. — A kormány a német tengerentúli bank alapításának eszméjét egyelőre elejtette. — Zeckert bankár 40000 márka értékű letétek elsikkasztása miatt elfogatott. Páris, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A nyugat-afrikai conferentia tárgyalásaiban beállott szünetet arra használják fel, hogy a Francziaország, Portugál és a nemzetközi afrikai társaság között létező differenciákat kiegyenlítsék. E tárgyalás eredménye döntő lehet a franczia meghatalmazottaknak a Congo-medence semlegessé nyilatkoztatása iránti magatartásában. Anélkül, hogy az afrikai társasággal előzőleg tárgyalásokat folytattak volna, franczia körökben nem akarják abbahagyni a semlegesség