Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)
1885-01-16 / 853. szám
Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Kiadó-Hozatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................. 2 fr 3 hónapra .................... .......... 6 * 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felüdlfizetés havarként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 4 kr. 853. (16) szám. Budapest, 1885. Péntek január 16. IV. évi folyam. SMMHIHI HIIIMIII ——■——— Budapest, január 15. Régi óhajnak tett eleget az igazságügyminiszter, midőn a táblai pótbirói intézmény megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjesztette. Mi sem lehetett igazságtalanabb és tarthatatlanabb, mint ez az intézmény. Kezdetben csak ideiglenesnek volt az, tervezve. A felszaporodott hátralékok feldolgozására neveztek ki pótbírákat, de nem végleg rendszeresített létszámmal, hanem mindig a szükséghez képest. A hátralékok azonban soha sem apadtak le, hanem mindig növekedtek. Minél több pótbirót neveztek ki, annál nagyobb lett a hátralék garmada. Nőtt ez, mint a lavina, robogva zúdult rá igazságszolgáltatásunkra. A pótbirák nemcsak feleslegesekké nem lettek, s így az intézmény nemcsak fokozatosan megszüntethető nem volt , hanem ellenkezőleg : kisegítő bírákat kellett berendelni, akik a bírói hierarchia valamennyi emeletének mármár állandó vendégei lettek. Az elsőfokú bírák közül berendeltek sokat a kir. táblához, s a táblai bírák közül többet felvittek, kisegítőképen, a Cáriéhoz, így egy egész mozgó csapat támadt igazságszolgáltatásunkban, mely majd itt, majd amott alkalmaztatott. E rendszabályt a legvégső szükség parancsolta, azt tehát utólagosan is indokoltnak tartjuk. A bíróságok rendes kerete leroskadt volna a hátralékok özöne alatt. Az pedig egészen bizonyos volt, hogy a perek, különösen a büntető perek számának rendes és szabályos növekvését ideiglenesen felváltó rohamos felszökkenés nem lehet állandó állapot, s így bírói organismusunkat nem lehetett — a pénzügyi szempontról nem is szólva — rendkívüli szükséglethez szabni. És valóban most már bizonyos stabilitás jött létre a perek számában, sőt újabban a büntetőperek, a régi állapothoz képest, kevesbednek. A kisegítő bírák intézménye már előbb megszüntethető volt, sőt elérkezett az idő a pótbírák intézményének megszüntetésére is. Most már a lehető legnagyobb valószínűséggel megállapítható, hogy a kir. táblák jelenlegi létszáma képes lesz megküzdeni az ügyforgalommal. Hogy a megszüntetés, vagyis az eddigi pótbíráknak rendes táblai bírákká való előléptetése már előbb nem történt, azon körülménynek tulajdonítható, hogy a létszám mekkoraságát kellett előbb megállapítani, s az ügyforgalomhoz szabni. E szempont kibékítheti azokat, akik a pótbirák sajnos helyzete miatt panaszkodtak. E sorok írója jól ismeri a budapesti kir. tábla pótbiráit, s csak dicsérettel szólhat azok legnagyobb részéről. Ha a kir. tábla színvonala emelkedett, a pótbirói karból is számos jelesnek köszöni. De eltekintve az egyének- től, szervezeti hiba az, hogy egy birói collegium kebelében akkora rangbeli különbségek lehetnek, mint eddig a kir. táblán. A pótbirót a tanácselnöktől, vagy épen az elnök és alelnöktől, a hierarchiai lépcsőzeten szinte megmérhetlenül választja el. Ezen segít a ma benyújtott törvényjavaslat, mely a két kir. tábla valamennyi biráját egyenrangúvá teszi. De fizetés tekintetében is segít a pótbírákon. Az új osztályozás szerint legkisebb fizetés a 2400 frt javadalom és 500 frt lakbér. Megszűnik tehát azon anomália, hogy a felebbezési törvényszéknél működő bíró eset ,leg kevesebb fizetést kapjon, mint a kir. törvényszéki bíró, mert az ötödéves pótlék csak az elsőfokú bíróságoknak jár. Nem osztozunk azok véleményében, akik a magyar hivatalnoki és bírói karban a fizetések csekélysége elleni kifakadásokkal szoktak korteskedni. Tudjuk jól, hogy az állam hivatalnokai és a bírák kevesebb javadalmazásban részesülnek, mint tán megérdemelnék, s mint mennyit a nemhivatalnok hasonló munkája, szorgalma és értelmessége által szerezhet. De helytelen úgy állítani oda a dolgot, mintha ez csak Magyarországon történnék. Angliát és némileg Francziaországot kivéve (s ez utóbbit is csak a köztársaság óta) mindenütt többé-kevesbbé úgy van ez, sőt vannak államok, ahol hivatalnok, biró, még rosszabban van fizetve, mint nálunk. Sőt még Fancziaországban sem valódi kenyérkereseti pálya a hivatali, vagy birói carriére. A teljesen vagyontalan ifjú ritkán megy hivatali, hanem egyéb practicus pályára. Mivel pedig nyugaton, s különösen Francziaországban a társadalom gazdagabb, a kis, vagy középvagyonú családoknak egész óriási tömegei vannak, melyek fiaikat a tiszteletet és társadalmi állást biztosító hivatali pályára küldhetik. Nálunk ellenben, hol a társadalom szegényebb, s a hol nagyrészt indolentia, vagy megszokás, hagyomány és aristocratikus szellem miatt, a legtöbb ember az állami fizetés által akarja létét biztosítani, sokkal több azok száma, akik nem támaszkodhatnak mellékjövedelmi forrás gyanánt, kisebb-nagyobb vagyonra. Ez fejti meg a hivatalnoki misériát. Ezt gondolják meg, akik az elégedetlenséget a hivatalnoki és bírói karban szítják. Az abnormis helyzetet a kir. táblákon a ma benyújtot javaslat megszünteti. Ez a legtöbb, amit az állam, a kormány tehet. Ha ezt megtette, akkor eleget tett e téren kötelességének. BELFÖLD, Budapest, jan. 15. (A képviselőház ülése.) A képviselőház f. hó 16-án,pénteken d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A földművelés-, ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Budapest, jan. 15. (A posta útján eszközölt adóintések ellen.) A főváros közigazgatási bizottsága czélszerű ii ennek jelzi, a miniszterelnökhöz intézett félévi jelentésében, a törvény által rendelt azon eljárást, hogy az adóintések posta útján kézbesítendők. Ezen intézmény látszólag kényelmes és nagy nehézségekbe nem ütközik ugyan, de a főváros speciális lakásviszonyai mellett, valamint azon további indokból, mert az intést kézbesítő levélbordó a kültelekre menni nem köteles, az adózó lakhelyének kipuhatolása pedig érdekében nem áll, kivihetetlen , nem is tekintve azon hátrányát, hogy a postahivatal, az intési vevényekethetek múltán egyszerre szolgáltatván vissza, ebből hosszas késedelem származik. Minthogy pedig a kézbesítetlen intések a postától nagyobb számban érkeznek vissza, az illető adózók holléte a bejelentési hivatal vagy az adóbiztosok útján tovább puhatolandó ki. Ekképen a postai kézbesítés teendői egy hivatal helyett három hivatal közegeit terhelik, s a czélzott munkafelosztás, legalább itt a fővárosban, nem éretett el. Budapest, jan. 15. (A pénzügyi bizottság b . 1.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este 6 órakor Kránicz Béla elnöklete alatt tartott ülésében folytatta az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről jelen voltak : Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Vekerle miniszteri tanácsos. Az ülés megnyitása után Szilágyi Dezső felszólal a tegnapi ülésben már letárgyalt 8. §-hoz. Szónok felemlíti azon körülményt, midőn községi vagy felekezeti iskolákban alkalmazott tanítók az állami szolgálatba lépnek át. Megjegyzi, hogy törvény- hozási méltatást érdemel az, hogy ez esetben milyen eljárás követtessék. Szónok a viszonosság elvének alkalmazásával az évek beszámítását helyesli, de csak azon esetben, ha a községek, vagy felekezetek az állami szolgálatból hozzájuk átlépett tanítókra nézve az államnál töltött szolgálati éveket a nyugdíj szempontjából be fogják számítni. Szapáry gr. miniszter fontosnak tartja a Szilágyi Dezső által felhozottakat és kéri, hogy azok a végleges eldöntés előtt függőben hagyassanak. A bizottság ily értelemben határozott. Ezután tárgyalás alá vétetett a 9. §., mely változatlanul elfogadtatott. A 10. §. tárgyalásánál Hegedűs Sándor előadó jelenti, hogy az orvosoknak egy kérvénye van a bizottságnál, melyben azt kérelmezik, hogy a járvány idejében a szolgálati évek — miként a hadsereghez tartozóknál — kétszeresen számíttassanak. Előadó nem pártolja e kérvényt, mert a közegészségügyi törvény számos előnyt nyújt ez esetben. Tisza miniszterelnök szintén ezen véleményben van, mert hiszen — úgymond — hasonló ok miatt a törvényhatóság majdnem minden tisztviselője követelhetné ugyanezt. Erre az elfogadtatott, hasonlóképen a 11. § is. A 12. §, lényeges elvi észrevétel nélkül elfogadtatott. A 13. §-nál Szilágyi Dezső kérdést intéz az »előbbi magasabb fizetés« értelmezését illetőleg. Előadó felvilágosítja előtte szólót. Van eset rá, mikor magasabb fizetéssel alkalmazott tisztviselő később kevesebb fizetéssel járó állomásba tétetik át. Ilyenkor a nyugdíj a magasabb fizetés után számíttatik. A bizottság a 13. §-t változatlanul elfogadta, valamint a 14—16. §§-át is. A 17. §-t előadó nem tartja méltányosnak az özvegyek és árvák érdekében, kik ha az egy évet, mint határidőt elmulasztanák a bejelentéssel, e § szerint elvesztenék jogigényüket. A §. változatlanul meghagyatott. A 18—22. §§. változatlanul elfogadtattak. A 23. §-nál előadó felemlíti, hogy a távírdai tisztviselők, az orvosok és az országgyűlési gyorsírók kérvényeket adtak be, melyek közül a távirdai tisztviselők kérvényét legindokoltabbnak tartja. Szapáry gróf pénzügyminiszter utal a távirdászok előnyeire, a három éves pótlékra. Ha e kérvényt tekintetbe vennénk, akkor egyremásra jönnének mások is hasonló kérvénynyel. Azonkívül a távirdászok már fiatal korukban is alkalmaztatnak, míg a §-ban szóban levő tanárokra ez nem áll. Wahrmann indokoltnak tartja a távirdászok kérvényét s méltatásra ajánlja. Ugron Gábor hasonló véleményben van. A kérvényt megfontolandónak tartja. Tisza miniszterelnök a képviselőház gyorsíróinak kérvényére azt jegyzi meg, hogy egyesek, kik arra igénynyel bírnak, mindig fognak mindkét ház által bizonyos előnyben részesíttetni. Magát a kérvényt nem tartja elfogadhatónak. Kívánná azonban, hogy minden kérvényre nézve az elutasítás indokoltassék. A bizottság azon határozatot hozta, hogy e kérvényeket nem fogadja el. A §. változatlanul elfogadtatott. Következett a 25. §., mely a miniszterek és államtitkárok nyugdíjáról intézkedik. Ugron Gábor határozottan ellenzi ezek megszavazását. Ez bizalmi állás, nem pedig bureaueraticus hivatal. Nem tartja helyesnek, hogy p. o. aki csak 2—3 évig volt miniszter, az már nyugdíjba helyeztessék. Tisza miniszterelnök a maga részéről helyesnek tartja az intézkedéseit. Megjegyzi, hogy Angliában is tudták, mi az a miniszteri állás s mégis ott meghatározott nyugdíjat kapnak a miniszterek.Angliában a democratia elvéből indultak ki, s ha szegény ember vállalja el az állást, igen helyes, hogy a gondoskodás a nyugdíjra megtörténjék. A miniszteri, nyugdíj tekintetében szóló és társai semminemű pressiót nem fognak gyakorolni. Erre nézve határozzon a ház. De már az államtitkárokra nézve határozottan kívánná a nyugdíjat. Dániel Ernő az állami számvevőszék elnökére nézve nem tartja helyesnek, hogy ugyanazon fogalom alá essék, mint a miniszter. A számvevőszék elnöke rendes hivatalnok, míg a miniszter e kategóriába nem esik. A bizottság az állami számvevőszék elnökére nézve egy külön szakaszban fog intézkedni. A szakasz különben elfogadtatott. A 26. §. változatlanul elfogadtatott. A 27. §-nál Lukács László a kincstári bányászatnál szolgáló altiszteket és szolgákat kívánja felvenni. Szapáry gr. miniszter utal a kérdés nehéz voltára. Meglehet — úgymond — hogy az illetők rosszabbul járnának a nyugdíjazással, mint most a társpénztáraktól jövő járulékokkal. Hegedűs a kincstári bányászatot, mint az állam magánvállalatát tekinti. Lukács László indítványa megszüntetné a társpénztárakat, melyhez az állam is dotátióval jár. A bizottság a §-t változatlanul elfogadta. A 28. §-nál előadó kérdi, milyen intézkedés fog történni a csendőrségre nézve ? A bizottság e kérdés megoldását függőben hagyta. A 29. és 30. § észrevétel nélkül elfogadtattak. A 31. §-nál Harkányi indítványára a »nyugdíj megváltás« helyett »nyugdíjkérelmezés« létetik. A 32. és 33. §§ változatlanul elfogadtattak, mire az ülés 9 órakor véget ért. A legközelebbi ülés holnap este 6 órakor fog tartatni. Róma, *) január 11. [Eredeti tudósítás.] (Strossmayer püspök.) Mint értesülök, a Vatikánban élénk érdeklődéssel kisérik azon actiót, melyet a diakovári püspök, Msgr. Strossmayer, a lefolyt ősz óta különféle irányban megkezdett. Már hónapokkal ezelőtt értesülve voltak ezekről az itteni körök, mert itteni egyéniségek, kik a püspökkel levelezésben állanak, jól tudták, hogy actiója elsősorban Magyarország ellen irányul, de azt is tudták, hogy Cyrill és Method apostolok ezeréves jubileuma dolgában fogja megragadni a kezdeményezést. A barcziai püspöknek azonban innét azt a tanácsot küldték, hogy tájékozza magát előbb mérvadó helyen Bécsben, és legyen minden esetre óvatos katholikus panslavismusával a nyugati szlávok irányában, mert a Vatikánnak nem lehet érdekében, politikai színezettel bíró valási demonstráció által az oroszországi lengyelek helyzetét roszabbra változtatni. Ámde a Vatikánban azt is tudják, hogy Strossmayer püspök legutóbbi bécsi tartózkodása alkalmával, őszkor, azon személyiségekre, kiket látogatásával megtisztelt, nem tett jó benyomást, hogy továbbá a püspök politikai magatartását valamennyi mérvadó körben a leghatározottabban helytelenítik és hogy egész nyíltan kijelentették előtte, hogy katholikus nemzeti actiója a Method- ünnepély alkalmával, minden egyébbel, csak támogatással nem fog találkozni. Úgy látszik, hogy Bécsben is fölismerték a püspök intenzióját, mely nem egyéb, mint hogy a bizonyos mérvben Ausztria-Magyarország érdekében létesítendő nyugati panszlávismus által, magyarellenes agitátióját tetszetős köntösbe burkolja fölfelé és így valószínű, hogy Strossmayer püspök tartózkodni fog attól, hogy a Method- ünnepély első rendezői között szerepeljen. Hogy különben még nem adott föl minden reményt, kitűnik abból, hogy még a tavaszszal akarja a pápát meglátogatni. Azok után, hogy a Vatikán intim köreiben behatóan és részletesen ismerik a diakovári püspök magatartásának és tevékenységének *) E levelet lapunk egy barátjától kapjuk, kinek megbízhatóságában nincs ugyan okunk legkevésbbé sem kétkedni, sorait mégis csak fentartással közöljük. A »Nemzet« terk. minden egyes momentumát, valószínű, hogy az érintett körökben ez alkalommal még határozottabb ellenállással fog találkozni, mint a múlt évben. Budapest, január 15. (Közlekedésügyi tanács.) Kemény Gábor b. közlekedésügyi miniszter a közmunka és közlekedési minisztérium ügyköréhez tartozó közlekedési ügy minden ágára vonatkozólag véleményadásra közlekedésügyi tanácsot állított fel, amelynek tagjaivá, mint a Bud. Corr. értesül, a következő tagok neveztettek ki. Az országos gazdasági egyesület ajánlatára: 1. Gr. Dessewffy Aurél, 2. Lónyay Albert, 3. Ordódy Lajos; — a budapesti kereskedelmi és iparkamara ajánlatára: 4. Strasser Alajos, 5. Ráth Károly (iparos), 6. Luczenbacher Pál; — az orsz. erdészeti egyesület ajánlatára: 7. Bedő Albert miniszteri tanácsos, 8. Rónay Antal osztálytanácsos, továbbá a közgazdaság vagy közlekedési ügyekkel foglalkozók köréből: 9. b.Bánffy Dezső főispán, 10. Ivánka Imre képviselő, 11. Keleti Károly miniszteri tanácsos, 12. Pauer Károly János altengernagy, 13. Boros Benjamin igazgató, 14. Lukács Béla képviselő, 15. György Endre, 16. Darányi Ignácz képviselő, 17. Svetena Miklós kereskedelmi kamarai titkár, 18. Mudrony Soma az orsz. iparegyesület igazgatója. Az eddig említett szavazati joggal felruházott tagok két évi tartamra neveztettek ki. Azonkívül a miniszter tanácskozási tagokat kinevezte : a pénzügyminiszter javaslatára: Máriássy Sándor és Kupecz Ede osztálytanácsosokat; — a kereskedelmi miniszter javaslatára Bernolák Sándor és Fiáth Miklós báró osztálytanácsosokat; — a közlekedésügyi minisztérium képviseletében: Koller Mihály, Zaborszky Kálmán, Loveczky Adolf, Koller Lajos, Bodoky Lajos, Tolnay Lajos, Ribáry Sándor minisztertanácsosok és Zimmermann Frigyes igazgató; — végül a katonaiközlekedésügyi dolgok képviseletére Steinitzer őrnagyot. A közlekedési tanács elnöke a miniszter, alelnöke a közlekedési minisztérium államtitkára, jegyzőjévé a miniszter b. Rudnyánszky Józsefet nevezte ki. A tagok kinevezésükről az értesítést ma kapják. A közlekedési tanács legközelebb megkezdi működését és alkalma lesz a forgalmi politika számos kérdésére nézve véleményét nyilvánítani. A döntést a miniszter természetesen magának tartja fenn. Ügyrendjét a közlekedési tanács maga fogja megállapítani. Budapest, jan. 15. (Az új bányatörvény.) A bányatörvényjavaslat tárgyalására egybehívott értekezlet legutóbbi két ülésében tárgyalás alá vette a kiküldött albizottságnak a bányahaszonbérre vonatkozólag beterjesztett javaslatát, úgyszintén a bányabirtokosoknak hivatalnokaik és munkásaikhoz való viszonyáról szóló 8. fejezetet, mely az előbbi ülésben függésben hagyatott, s az ezen fejezettel összefüggő, szintén függőben hagyott §-okat. Végül e héten tartott utolsó ülésében az átmeneti intézkedésekről szóló 17. fejezetnek még le nem tárgyalt §-ait vette tárgyalás alá a bizottság, mely ezzel a törvényjavaslatot második olvasásban is letárgyalta. A kormány e nagyfontosságú törvényjavaslatot még ez évben a törvényhozás elé szándékozik terjeszteni. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 15. A KIS KIRÁLYOK. Regény öt kötetben. Irta: JÓKAI MÓR. MÁSODIK KÖTET. 38 Don Juan, Elszler Fanfan és Gil Bias. Ők mind a hárman unokatestvérek, Ponthay grófok ; a két elsőbbi unokaöcscse, a harmadik pedig a fia a Grand Mogulnak. Ez meg Ponthay Adalbert gróf, így szokták ők egymást nevezni maguk között. »Don Juan« ; ez Ponthay Szaniszló, így nevezik, s ő maga sem bánja , kora fiatalsága óta, a gyöngédebb nemnél kivívott diadalai alapján. »Elszter Fanfaniaként tett szert erre a historica-artisticai névre, hogy a hirhedett tánczművésznőt minden európai és amerikai útjában, fanaticus (vagy azon kor calembourgja szerint »fannitikus«) buzgalommal követte, félvagyonát elköltötte imádatának manifestatiójában; soha annyira nem vitte, hogy csak egyszer is beszéljen vele , hanem azt tette, hogy megvesztegeté a vendéglősöket, a kiknél a diva szállva volt, s mikor az egy várossal odább költözött, ő még egy napig ott maradt, hogy abban az ágyban halhasson este, a melyből az istennő reggel fölkelt, ezért ragadt rá az »Elszter Fanfan« név, különben Waldemár a neve. A harmadik,a kis »Gil Blas«. igazi nevén Lipót. Ez még csak tizenhat esztendős, de azért bír mind a két nagybátyjának az uralkodó hajlamaival, azoknak a bátorsága és rendelkezési alapja nélkül. Azért e téren mindig csak a kezdeményezés stádiumában van, s csak akkor veszi észre, hogy elkésett, mikor már elkapták az orra elől. Hogy magát Adalbert grófot miért híják Grand Mogulnak, azt nem sikerült kipuhatolnunk. Mert ő igen solid életet él. Nincs neki több két bevallott szeretőjénél : az egyiket Bécsben tartja, a másikat Pesten , s mind a kettőhöz hosszú évek óta kitartó hűséget tanúsít. Igazság! — Még aztán a grófné is itt van a ponthaligeti kastélyban, annál meg a nyarat tölti, s ahoz is igen hűséges. Mikor szent Hubertus évadja elkövetkezik, akkor valamennyien összekerülnek Ponthaligeten. Az előkelő világ ilyenkor mind vadászik. Adalbert gróf is otthagyja Tubutum vármegyét egy időre. Különben is juristitium van, őszi törvényszünet, a megindított nagy felségárulási per pihen. A ponthaligeti vadaskert pedig ilyenkor bő tért nyújt a vadászszenvedély kielégítésére. Ámbár nem számítható a legnagyobb hazai vadaskertek sorába, mert csak háromnegyedrész négyszög mérföld a területe, de azért olyan nagy benne a vadak bősége, hogy a vármegye által felbecsültetett kár, amit a rőtt és fekete vadak a jobbágyság szántóföldeiben tesznek, felmegy évről-évre negyven—ötven ezer forintra. Hogy ezt az összeget hajtja-e be valaki vagy sem ? az bizony nagy kérdés, a mi különben a parasztra nézve mindegy. Ma épen fáczány vadászat volt, a miben az öreg gróf nem szokott részt venni: ő csak a nagy vadakra puskázik. A hajtás nagyon rosszul sikerült; a fáczányok strikeolni látszottak. A társaság rossz kedvvel szállingózott haza, kivéve az egy dán Jüant: őt soha sem hagyja el a humora. — No, öregem, monda Adalbert grófnak, ma rendkívüli szerencsével dicsekedhetünk a vadászati expeditióban. — Hogy hogy ? — Hisz ma senkit sem szerezett meg közülünk Gil Bias öcsénk. — Ti is mindig csak az én rovásomra tudtok nevetni, duzzogott Gil Bias. Grand Mogul védelmére kelt a fiának. — Lőjjön csak annyi szalonkát, mint amenynyit te lőttél életedben. Ezen aztán megint nevetett a vadásztársaság. — Dejsz azok drága szalonkák voltak! magyarázá Fanfan. — Mi az ? Mi az ? tudakozódék Gil Bias. — Csitt! vezényelt Adalbert gróf. Nem kell a gyermekeknek mindent megtudni. A század harminczas éveiben »Szalonka« volt a műneve annak a madárnak amit most úgy iinak, hogy »tyúk« (a francziák) Fanfan ingerkedve kötődött a fiatal öccsel. — Nézzétek, hogy irigykedik most Gil, hogy nem tud valamit, amit mi már kitanultunk. — Hét sok pénzünkben van nekünk kettőnknek ez a szép tudomány! nevetett fel Don Juan, végig vetve magát vadászcsizmájával a bőrpamlagon. — Mondjuk, hogy nekünk hármunknak, a ti kettőtök tudománya, döczczentett közbe Adalbert gróf. — No no! öreg, csak semmi hetvenkedés! — Hát hányszor váltottalak ki benneteket a Clichyből , benn ? Fanfan erre trallalázni kezdett, Don Juan pedig egy franczia proverbet tudott rá alkalmazni. — »Ha ti tudnátok, mennyit fáradok én ti veletek« mondá a kakas a cserebogaraknak, mikor egymás után lenyelegette őket. Ezért aztán felhúzta az orrát a nagy Mogul, s otthagyta a vadász urakat. Az atyafiságos viszonynak megértésére, ami e rokonokat összeköti, szükséges megtudni, hogy Fanfan már birói zár alatt áll s Adalbert gróf a sequestri curatora, ő rangeirozza az unokaöcscsét, olyanformán, hogy mikor az teljesen talpra lesz állítva, hát akkor épen semmije sem marad. — A Don Juan már sokkal okosabban rendezte el a maga dolgát. Ő amint nagykorúvá lett, s kezébe kapta az ősi birtokát, azonnal átadta azt a nagybátyjának Adalbert grófnak, olyanformán, hogy az a jószágai rendes jövedelmét jóval meghaladó évi apanaget fizessen neki belőle holtig, így ő biztosítva van élete végéig sokkal nagyobb úri kényelemről, mint a mennyire a birtok viszonya képesítené, ellenben a halála után a vagyona Adalbert gróf családjára marad, és igy ő neki épen úgy coelibatusban kell élni, mintha a máltai lovagok rendjébe állt volna be; mert halála után a gyermekei koldusok volnának. Azt már mindenki tudja, hogy Ponthay Adalber gróf nagy »szerző.« Az unokaöcscsei pedig nagy »költők.« így vannak jól felosztva a szerepek egy rendezett úri családban. Hanem ami a külső arczjelleget illeti, azt ugyan senki sem mondaná, hogy ez a négy férfi egy és ugyanazon családfa sarjadéka: olyan csodamódon elütnek egymástól (azt az egy hitelesítő családi szeölcsöt kivéve.) Adalbert grófot már van szerencsénk arczképben leírni. Fanfau alacsony termetű emberke, ki ezt a hiányosságát mindenféle mesterséges módokon igyekszik pótolni : olyan magas sarkú csizmát hord, hogy maga is mindig balletlépésben jár, fejét egyenesen emelve hordja ; cilinderkalapja minden, valahol a világon viseltek között a legmagasabb s a kabátjának a vállai ki vannak tömve. Az arcza nem volna valami elrettentő ; fehérpiros a rezszin, nőiesen csücsörgő ajkak, finom orr, hozzá francziás bajusz és az alsó ajkat díszítő légyszakál ; hosszú szempillák, amik a szemeit árnyalják, mikor öntelt, tetszelgő, édeskés negéddel a befelé fordított körmeit nézegeti mintha tudná, hogy amint azokat a szempillákat felnyitja, azok a nagy, semmit nem mondó, zavaros szemek egyszerre elárulják, hogy az a rengeteg nagy homlok, ami rájuk következik, egy üres contignatio, amiben senki sem lakik. A hangjában pedig van valami, ami szemrehányás akar lenni az egész világnak, hogy miért nem hódol ő neki minden ember, mikor ő azt megérdemelné. Ő a legidősebb a három unokatestvér között, ő ugyan tagadja, de a kopaszodó fejtető ellene bizonyít. A második, a Don Juan, határozottan nem szép, sem aretra, sem termetre. (Folytatása következik.) KÜLFÖLD, Bécs, jan. 14. [Eredeti tudósítás.] (A franczia ellenjavaslatok.) A »N.Fr.Presse« egyik londoni sürgönye közli a franczia ellenjavaslatokat Angliának Egyptomra vonatkozó javaslataira. Amint értesülünk, e közlemény, melynek lényegét ma reggeli lapunkban ismertettük, csakugyan megfelel a franczia tervezetnek. Ez azonban végleg megállapítva még nincs, hanem jelenleg a hatalmak közt tárgyaltatik, csak ha monarchiánk, Német-, Olasz- és Oroszország végleg hozzájárultak, fog Londonban átnyújtatni, de ekkor is csupán Francziaország válasza gyanánt.