Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)

1885-01-27 / 864. szám

volna. Hire jár, h­ogy az Egyesült­ Államokban van egy második titkos ír társulat, mely rosz­­szabb az O’Donovan Rossaénál, és a­mely gyilkos­sági merényletek elkövetését tűzte ki czélul. Budapest, jan. 26. (A lengyel agrárius u­k­á­z.) A szentpétervári hivatalos lap a következő — már többször említett — rendeletet közli: »Isten­ben nyugvó atyánk parancsai folytán letétetett alapja a nyugoti tartományokban az orosz földbirtokosok száma megerősítésének. Hogy e parancsok megvaló­síttassanak s az orosz földbirtok megerősítésének s az arra szolgáló szabályok kiegészítésének akadályai elháríttassanak, szükségesnek tartottuk új szabályo­kat kibocsátani, melynek a miniszteri bizottság által átvizsgált tervezete a mi intenzióinknak megfelel. Mi­után tehát mi e szabályokat megerősítettük s áttet­tük az államtanácshoz, elrendeljük annak nyilvános­ságra hozatalát s azoknak a nyugati kormányzóság­ban az előírt rendelet szerint hatályba léptetését. Az államtanács nem fogja elmulasztani e rendelet vég­rehajtásához szükséges rendszabályok meghozatalát.« E szabályok, melyek a birtoklási jogra, az elzá­logosításra és a bérbeadásra vonatkoznak a nyugati kormányzóságban, a városokon és a községeken kívül fekvő birtokokat illetőleg, a következőkép hang­zanak : 1. Kievo, Podolia, Volhynia, Vilna, Grodno, Vi­­tebsto, Mohilev és Minsk nyugati kormányzóságok­ban a városokban és községeken kívül fekvő javadal­mak, valamint tartozékai zálogba olyan egyéneknek, a kik e kormányzóságban az 1865. decz. 10-iki legfel­sőbb parancs következtében birtoklási joggal nem birnak, nem adhatók. 2. A zálogolási szerződések, melyek e rendelet kibocsátása előtt olyan egyének nevére szólnak, akik az 1864. júl. 10-iki és 1865. decz. 10-iki rendeletek ér­telmében a nevezett kormányzóságokban birtokszer­zési joggal nem birnak, érvényesek maradnak az azok­ban kitett határidőig, de ez a rendelet kihirdetésé­től tiz éven túl semmi esetben sem terjedhet, ha azon­ban a szerződések az említett idő lejárta előtt végre­hajtás végett be nem mutattatnak, akkor elvesztik ér­téküket mint zálogolási szerződések, s egyszerűen adóssági kötvényekül tekintetnek. 3. Részvény­társulatok a jövőben a föntemlített kormányzóságok területén 200 desstatin­ál nagyobb területet nem vásárolhatnak. 4. Az 1. alatt fölsorolt nyugati kormányzósá­gokra vonatkozó 1., 2. és 3. pontokban fölemlített szabályok nem szólnak olyan egyénekre, a­kik az 1865. decz. 10-ei legfelsőbb parancs következtében földbirtokot az említett kormányzóságokban nem sze­rezhetnek. 5. Azon szerződésekben, melyek által az 1. alatt fölemlített kormányzóságokban a birtoklási jog olyan egyéneknek engedtetik át, a kik az 1865. deczember 10-ei parancs értelmében birtokot nem szerezhetnek, nem lehet helye ez ingatlanok átengedési ideje meg­hosszabbításának, mint a­hogy érvénytelen minden megállapodás vagy szerző­dés, mely e cél elérésére törekszik. 6. Ha a bérlő azon egyének közé tartozik, kik az említett parancs folytán birtoklási joggal nem bírnak,de az általa bérelt jószágon gyárat vagy más te­lepet létesíteni szándékozik, a szerződés megkötése vagy annak meghosszabbítása 30 évre megengedtetik, azon föltétel alatt, hogy ha a gyár építése az első 12 év alatt nincs befejezve, a szerződés érvényét el­veszíti. 7. Minden olyan szerződés, mely az 1864-iki jul. 10.-és 1865-iki decz. 10-iki legfelsőbb parancsokba ütközik, érvénytelen. 8. Olyan egyének, akik az 1864. márcz. 5-iki törvény értelmében privilégiumokat élveznek, kik azonban e törvény és a fönnálló szabályok értelmé­ben törvényellenes birtoklási szerződést kötöttek, egy év lefolyása alatt, e szabály közzététele előtt tartoz­nak a szerződést fölbontani. Amennyiben pedig a törvény rendeletei meg nem tartatnának, a birtok a főkormányzó, s illetve a belügyminisztérium gondnok­sága alá helyeztetik, s ott addig marad, amig a két fél ki nem egyezkedett, a birtok eredeti tulajdonosá­nak visszaadatik, ő tartozván a gondnoksági költségek megtérítésével. 9. Az olyan birtokok, melyek az 1865. jul. 25- iki szabályok szerint szereztettek, de e szabály és a fönálló törvények értelmében olyan egyéneknek adat­tak vagy zálogositattak el, akik az 1864. jul. 10. és 1865. decz. 10-iki törvények értelmében a nyugati tartományokban birtoklási joggal nem birnak, a 28. §. alapján a korona részére elkoboztatnak. 10. Mindazon felek, akik olyan szerződést kö­töttek, melyek az 1864. júl. 10. és 1865. decz. 10. és a jelenlegi szabályokat megsértik, joggal birnak ez­iránt a községi járásbíróságoknál panaszt emelni, s a T­áviratok. Trieszt, jan. 26. A »Phantasie« yacht, melyen a királyné tegnap Polából elindult, este 11 órakor a kora dühöngése és a nagy hullámzások miatt Piranó­­ban megállapodott, bevárandó a vihar lecsendesedé­­sét. Az udvari vonat Triesztben várja a királ­ynét. Bécs, jan. 26. A költségvetési bizott­ság mai ülésén elfogadta Jireczek határozati javaslatát, mely szerint a kormány felhivatik, hogy siettesse azon tárgyalásokat, melyek a prágai egyete­meken a theologiai tanulmányok rendezését czélozzák. A bizottság elvetette Sturmnak határozati javaslatát, mely a prágai cseh egyetemen theologiai facultás fel­állítását indítványozza. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A köz­ségtanács jogügyi bizottsága a lóvasúti társulat által tett ajánlatról kedvezőtlenül nyilatkozott és azt javasolta, hogy a kitűzött határidő hosszabbittassék meg két hónappal. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) Kicsi­nált dolog, hogy Hochenwart tagja lesz az urak házá­­nak s ebben átveszi a szláv­ párt vezetését. A képvi­selőházban a Hochenwart-club három részre fog osz­­lani: a német tagok Lichtenstein-clubot, az olaszok Coronini-clubot s a szlávok a szláv clubot fogják al­kotni. Hogy a ruthének melyikhez fognak csatlakoz­ni, még kérdés. Bécs, jan.26. (Eredeti távirat.) Kanitz Károly, egy itteni kiviteli c­ég főnöke (budapesti származású egyén) ma délelőtt őrülési rohamban ö­n­­gyilkosságot követett el. Kanitz még tegnap este határozhatta el magát az öngyilkosságra. Csa­ládjától azon ürügy alatt távozott el, hogy elutazik, de nem hagyta el Bécset, hanem egy külvárosi foga­dóba szállt. Itt szobát fogadott, leveleket irt, melyek­ben búcsút vett családjától és azután főbe lőtte magát. Lemberg, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Sembratovics püspök elnöklete alatt álló r­u­t­h­é­n ünnepi bizottság elhatározta, hogy a ruthének a lengyelektől elkülönítve mennek a veleh­­radi Methodius-ünnepre, még pedig aug. 13-án, nem pedig, mint a lengyelek, aug. 5-én. A przemysli ru­­thén püspök, Stupnicki, ellenzi a velehradi ünnepek­ben való részvételt. Berlin, jan. 26. Y­i­l­m­o­s császár a spanyol­­országi földrengés által ínségre jutottak ja­vára 20,000 frankot adományozott. Berlin, jan. 26. A szerb követség a »Nord­deutsche Allgemeine Zeitung« szerkesztőségéhez in­tézett levelében teljesen valótlannak és koholmány­nak nyilvánítja a Kayser képviselő által a birodalmi gyűlés f. hó 21-iki ülésén tett azon állítást, mely sze­rint a szerb kormány a királyság jelvényeit a bécsi Depositen­banknál elzálogosította volna. A szerb ki­rályságnak jelvényei egyátalán nem is léteznek. Berlin, jan. 26. Frankfurtból jelentik, hogy Hergenhahn rendőrfőnök, dr. Rumpff rendőrtanácsos meggyilkolása után több fenyegető levelet kapott az anarchistáktól, ezért csak kocsin jár ki a házból és lakását éjjel-nappal két rendőrrel őrizteti. Bizonyos, hogy Frankfurt, Hanau és Offenbach városokban el fog rendeltetni a kis ostromállapot. Frankfurt, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Hohenheimban elfogott egyént ma reggel hallgatták ki és ez, a keresztkérdések által sarokba szorítva, beismerte, hogy ő gyilkolta meg dr. Rumpff rendőr­­tanácsost és hogy ezt az anarchis­ta párt megbízásából tette. Frankfurt, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Hohenheimban elfogott egyént ma éjjel­­ vallatták; mikor azt mondták neki, hogy t­u­lajdon testvére vádolta ötbe mint Rumpff gyilkosát, nem tagadott többé semmit; előadta, hogy Lieske Gyulának hívják, 27 éves és Svájczból jött Frankfurtba. Hamburg, jan. 26. A rendőrséghez névtelen fel­jelentés érkezett, hogy a tőzsdén dynamit-merényle­­tet szándékoznak elkövetni, minek következtében a helyszínen hivatalos vizsgálat tartatott, mely azonban semmiféle gyanús jelet sem derített ki. Páris, jan. 26. (E r­e d­e t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Courbet tengernagy a ke­­lungi esetről újabb sürgönyt küldött, mely sze­rint ké­mszemle eszközöltetett és azután a gyalogsági csapat, mely csak kémszemlére volt kiküldve, megerő­­síttetett egy zászlóaljjal és egy üteggel, hogy roha­mot intézzen a kikémlelt állások ellen. Páris, jan. 26. (Er­edeti távirat.) A hír, hogy R­o­u­v­i­e­r kereskedelmi miniszter beadja le­mondását, úgy látszik, alaposnak bizonyul. (Köln, Zeitung.­) Páris, jan. 26. A »Liberté« szerint Ram­­p­o 11 a madridi nuntius párisi nuntiussá neveztetett ki. Hir szerint R­e­n­d­e nuntius bibornokká fog ki­neveztetni. London, jan. 26. W­o­l­s­e­­­e­y tábornok Cor­­tiból ma regggeli kelettel azt táviratozza, hogy azon körülmény, hogy Stewart tábornoktól nem érke­zik újabb hir, nem szolgáltathat okot aggodalomra. Megjegyzi egyszermind, hogy a f. hó 17-ki híreket basibozukok hozták és Stewartnak most már nincse­nek basibozukjai. A tudósításokat most csak tevén hozhatják, a rendes angol katonai fedezet mellett. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« párisi levelezője elmondja, hogy beszélgetése volt egy kiváló török államférfiúval, ki az egyptomi kérdésről többek közt a következőket mondá: Most különösen kedvező az alkalom megegye­zést létesíteni Francziaország és a porta közt. A kabinet ismételten puhatolózott ebben az irányban, de nem lépett az eszmecsere gyakorlati te­rére. Francziaország és Törökország érdekei Egyp­­tomot illetőleg ez idő szerint egybehangzók. A két hatalomnak meg kellene egyeznie az iránt, hogy ki­eszközöljék az angol csapatok kivonulását Egyptomból. Bizonyos, hogy a három csá­szárság szívesebben lát Egyptomban török csa­patokat, mint angolokat. Az annak idején félbe­szakadt konstantinápolyi értekezletet folytatni kel­lene és a kiürítési kérdésben az ismert »pro­­tocole de désintéressement«-t kellene a tárgyalások kiindulási pontjául elfogadni. A pénzügyi kérdést illetőleg a porta a hatalmak javaslatát inkább fogadja el, mint az angol kabinetét; az ez iránti tárgyaláso­kat semmikép sem igyekszik zavarni, feltéve, hogy neki a h­ű­b­é­r garantíroztatik. A szultán fennható­sága Egyptomban nagyon jól egyeztethető össze az európai befolyással és nem állja útját a civilisationak, amiről tanúskodik az, hogy a suezi csatorna kiépült. London, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: »Az egyptomi kér­désre vonatkozó alkudozások a legközelebbi időben főleg az angol és a franczia cabinet közt fognak folyni és mindkét fél ragaszkodik a r­eményhez, hogy kielé­gítő megegyezés fog létrejönni. London, jan. 26. A legutóbbi dynamitmerényle­­tek miatt még eddig nem történt elfogatás. A rend­őrség éberen őrködik a kikötőhelyeken, különösen Doverben. Különös fontosságot tulajdonítanak egy ír származású amerikai fiatal­ember elfogatásának, kit szombaton fogtak el és ma állítanak a bowstreeti rendőri bíróság elé. London, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Westminsteri palotában megsérült két rendőr álla­pota valamivel jobbra fordult, de egy ott megsebesült mérnök veszélyes beteg lett. London, január 26. Azon egyén, kit a dy­­namit merényletben való részesség gyanúja miatt szombaton London környékén elfogtak, ma állították a bowstreeti rendőri bíróság elé. Az illető előadta, hogy Gilbertnek hív­­ják, 23 éves és az Egyesült­ Államokból Cun­ningham név alatt jött ide. A tárgyalást 8 napra elhalasztották. A rendőrség által szerzett adatok szerint a vádlott Cork grófságból származik, öt évet Amerikában töltött és a múlt őszszel tért vissza Angolországba. New­ York, jan. 26. A socialisták tegnap gyűlést tartottak, melyen több szónok ma­­gasztalólag szólt a legutóbbi londoni me­rényletekről és ajánlotta a dynamit használását a vagyonos osztály ellen. London, jan. 26. A mai lapok azt hangoztatják, hogy a kabinet az amerikai kormányhoz intézzen eré­lyes felszólítást az iránt, hogy az írterroristák üzelmei ellen alkosson szigorú törvényeket. New-Yorkból jelentik, hogy a dynamit­­p­á­r­t egyelőre beszünteti a háborút és bevárja, hogy Anglia tesz-e engedményeket. Pétervár, jan. 26. (Eredeti távirat.) A londoni robbanás alkalmával a »Nowoje Wremja« követeli a nemzetközi rendszabályok alkalmazását az anarchisták ellen, a­mely rendszabályokat eddig épen Anglia ellenezte. Florencz, jan. 26. D­e­mi­d­o­f­f herczeg meghalt. Róma, jan. 26. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az »Amerigo Vespucci« f. hó 22-én és a »Gottardo« f. hó 23-án érkeztek Port Saidba ; a »Principe Amade­o«-t f. hó 24-én bal­eset érte. Mezzacapo tábornok, a római hadtest pa­rancsnoka, ki 1876-ban az első Depretis-cabinetben hadügyminiszter volt, meghalt. Belgrád, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A szerb és török vas­utak közti csatlakozási pontot a vegyes szerb török bizottság meghatározta, a Morava jobb partján lesz, délkeletre a Krsevitza folyótól. Az illető jegyzőkönyvet török részről Sakir bey ezres és B­riant, a hidak és utak főfelügyelője, szerb rész­ről Richter vezérigazgató és T­o­p­a­r­o­v­i­c­s ve­zérkari ezredes írták alá. Bukarest, jan. 26. Woinow, igazságügyi mi­niszter beadta lemondását. Szombathely, jan. 26. A vasmegyei gazda­sági egyesület ma, délután 4 órakor tartotta tisztújító közgyűlését. A megye intelligenciájából álló gazdaközönség leírhatatlan lelkesedéssel adott kifejezést a 6 évi cyc­­lus lejártával lemondó R­a­d­ó Kálmán elnök iránti ragaszkodásának. Midőn R­a­d­ó főispán, az egyesü­let elnöke távozott, Rohr­er korelnök megnyitá a választó gyűlést. Erre a jelen volt gazdaközönség, mely a megyeház nagytermét egészen megtöltötte, egyhan­gúlag azon óhajának adott kifejezést, hogy egyedül R­a­d­ó Kálmánt akarja elnökké megválasztani. Ez­után a közgyűlés területileg ment a főispán lakására, hol R­o­h­r­e­r László korelnök a tagok lelkes éljen­zése közt tolmácsolta az egyesület érzelmeit. A főispánt meghatotta e tüntetés s némi habo­zás után kijelenté, hogy ámbár óhajtotta volna a tért itt más, érdemesebbnek átengedni, de látja, hogy eny­­nyi bizalmat köztéren álló férfiúnak visszautasítani nem lehet és nem szabad, tehát meghajol a bizalom ily hatalmas nyilvánulása előtt és az elnöki állást új­ból elfogadja. Az ülés további folyamán alelnökökké R­o­h­­rer, Szegedy kamarás és ifj. Batthyány Zsig­­mond gr., igazgatóvá Bert­ha György, titkárrá Rösz­­­er, pénztárnokká Radákovics válasz­tatott. Ezután a közgyűlés a költségelőirányzatot álla­pította meg. Pozsony, jan. 26. Itteni hivatalos körökben bi­zonyosnak mondják, hogy az osztrák-magyar állam­­vasúttársaság a bruck-hainburgi összekötő vonalat, mely Marcheggnél fog a fővonalhoz csatlakozni, Pozsony mellőzésével még ez év folyamán ki fogja építeni. Hír szerint a vasútvonal rendes vágányú lesz, ami azt bizonyítja, hogy nem csupán szárnyvonalnak tekintik. Kolozsvár, jan. 26. A szamosvölgyi vasúttársa­ság közgyűlése jóváhagyta a deés-beszterczei vonal­rész kiépítése iránt az Ernst Müller és Neufeld Károly c­éggel kötött szerződést, mely szerint e vo­nalrész 1886. márczius 1-jére kiépítendő. Mindennapi késedelemért a vállalkozók 150 frtnyi kártérítést fizetnek. daczára, a palotából még minég nem érkezett elhata­tározás, úgy látszik, hogy a consortium érdekében működő befolyások és a kel­eti vasutak fennálló társulatának kedvező személye közti versenygés még nincs eldöntve. Berlin, jan. 26. (E­r­e­d­et­i távirat.) A tőzsde eleintén szilárd. Az üzérkedi bankok fedezési vásár­lásai folytán az üzlet szokatanul élénk lett. Bánya- és vasúti értékek javultak. Francziák, Lombardok élénken keresve. Osztrák és magyar járadékok emel­­kedőben.Orosz járadékok gyengültek. Olasz járadékok kinálva. Később futólagos javulás, Bécsből érkezett hírekre az illeték-novella beeresztésére vonatkozó­lag. Zárlat szilárd f­esületére vált, habár megengedjük, hogy a nap hő­seinek föllépésében fontos rugó volt: a félelem, mely gyakran hősöket csinál gyávákból. A rémuralom megbukott, de a társadalom még egy ideig a terreur és a humanitás közt ingadozott. A forradalom lejárta magát. És ekkor fölemel­ték fej őket azok, kik a régi állapotokat akarták vis­­­szahozni. A kedélyek e hangulata vonta maga után a coup d’état lehetőségét, talán szükségességét, mert mindenki attól tartott, hogy ha a király és az emigránsok visszatérnek, a rémuralomra bosszú, a megtorlás uralma következik. Nagy kérdés: váljon okvetetlenül szükséges volt e, hogy Bonaparte magát császárrá választassa, s nem lehetett volna-e a nélkül több állandósággal fejezni be a forradalmat ? Annyi bizonyos, hogy a császárok őrültsége,­ az »Imperatoren-Wahnsinn,« melybe a nagy hadvezér esett, a njint ma már világo­san látjuk, nem csökkentette a forradalmi anyagot, mely a franczia nép belsejében most is folyvást forr és erjed. A franczia forradalom, a renaissance és a re­formatio szüleménye lévén, szoros összefüggést mutat föl az eseményekkel, melyek ama két nagy mozga­lomból fejlődtek. A franczia forradalom történetének írója, nem tudom, ily öntudatos fölfogásból, vagy véletlen egyéni hajlamainál fogva-e, ösztönszerűleg foglalkozott a renaissance és reformatio korának eseményeivel. Megírta V. Károly és I. Ferencz versengésének, va­lamint V. Károly san­justi tartózkodásának és halá­lának történetét; úgyszintén II. Fülöp korából egy igen érdekes episodot, ily czím alatt »Don Antonio Perez és II. Fülöp.« Az események és eszmék ugyan­ezen körében mozog Stuart Mária története; úgy­szintén Mignet munkája a spanyol örökösödési há­borúról. Ha ezen munkákat Mignet előbb írja meg, ha írói pályáját a franczia forradalom történetével fejezi be, ez, hiszem,hogy ezen utóbbi munkának javára szolgált volna. Mignet munkái között formai tekintetben nagy rokonság van. Közös tulajdonságuk az objectivitás, a­mi erény a történetírónál, de ha túlságos mérvben alkalmaztatik, színtelenné teszi a munkát, és bizo­nyos erkölcsi közönyhöz vezet. Valamint a franczia forradalomról írt munká­ban minden, a terreurt is beleértve, mintegy szükség­szerűnek van feltüntetve, úgy későbbi dolgozataiban a XVI. század minden ocsmánysága szintén szükség­szerűen bekövetkezettnek, az emberi beszámítás kö­rén kívül álló ténynek van bemutatva. Ha ezen fölfogás az egyénre és annak cselek­véseire is átvitetik , az igazság, a morál, a becsüle­tesség eltűnik; a társadalmi élet teljes banqueroute­­ja elkerülhetetlenné válik. A marignanói csatától az 1515-ben kötött cam­­braii békéig tartanak I. Ferencznek V. Károly ellen viselt hadjáratai. Ezeknek mik voltak indokai, a sze­mélyes érdekek mennyiben szövődtek össze az orszá­gok érdekeivel, nehéz eldönteni. Az egész háborúban minden­esetre előtérben áll a hatalmi kérdés, mely Károly és a spanyol mon­archia javára oldatott meg, Olaszország rovására. Ha csak ennek a háborúnak történetét olvas­suk, nem viszonyítva azt más idők eseményeihez , ha látjuk, mint bántak el a spanyolok, a francziák, a németek Olaszországgal; ha olvassuk, miképp fokoz­ták ezen ország szenvedéseit a pápák és a kisebb olasz souverainek, vagy inkább zsarnokok, kik szemé­lyes és családi érdekeik szerint hazájuknak majd egyik, majd másik ellenségéhez csatlakoztak, akkor fogalmat alkothatunk magunknak azon érzésről, mely a mai olaszt eltölti, mikor hazája függetlenségére te­kint ! Nincs oly ocsmányság, zaklatás és kínzás, me­lyen a szerencsétlen olasz nemzet keresztül nem ment. Érdekes az ellentét a két főszereplő: I. Ferencz és V. Károly között. Ferencz szép ember volt, erős és minden testi gyakorlatban ügyes, nagyravágyó, szellemes; érzéke volt az irodalom és főleg a művé­szet iránt; az erkölcsök frivolitása mellett, nem nél­külözte a komolyságot; szóval az volt, a­mit briliáns gavallérnak neveznek. Károly egészen ellentéte. Nem volt sem szép, sem erős, de komolyabb és erélyesebb mint Ferencz; nagy mértékben érzéki, nőknek, ételnek-italnak nem tudott ellenállani; de ezen tulajdonokat a vallásos­ság külső mázával tudta bevonni. A »sors béna« Károlynak kedvezett. Hatalma és szerencséje főleg két tényben tükröződik vissza: fogságba és hatalmába ejtette a pápát és a franczia királyt. Jellemzők ezen korszakra a hazafiságról, a politikai illemről, a morálról s a tulajdonjogról ural­kodó fogalmak, melyek Bourbon connetable történe­tében élénken visszatükröződnek. Ez, a király rokona, oda hagyva hazáját, ennek ellenségei szolgálatában áll, harczol Francziaország ellen, végre mint a leg­­katholikusabb fejedelem hadvezére ostrom alá veszi Rómát, hol elesvén, serege beveszi, földúlja az örök várost, és foglyul ejti a pápát. A legvadabb soldatesca egy hétig rabolt, erőszakot követett el asszonyokon, lányokon, apáczákon, így bánt el a katholikus egyház első bajnoka a pápával és székvárosával! Sok tekintetben érdekes Mignet azon munkája, mely V. Károly lemondását, kolostori életét és ha­lálát beszéli el. Hogy a világ leghatalmasabb feje­delme, annyi siker és szerencse után, hatalmáról le­mond, a világtól elvonul, kolostorban végzi napjait, minden esetre nagy lélektani rejtély, melyet minden­féle indokok föltevése által kísérlettek megmagya­rázni. Némelyek anyjától örökölt lelki betegségnek, mások szellemi kimerültségnek s testi betegségnek tulajdonították elhatározását. Bizonyos, hogy több oknak összmunkálása vezette rá. Sokan állítják, hogy megbánta visszavonulását. Mignet nincs e véleményen. Részletesen előadja, mily élénken érdeklődött V. Károly haláláig minden poli­tikai actio iránt, a minthogy fiának mindenkor ta­nácsosal szolgált. Buzgó katholikus lévén, rendkívüli izgalomba hozta a haeresis feltűnése Spanyolország­ban és jelentkezése oly férfiaknál is, a­kik bizalmát bírták. Valladolidban és Sevillában számos protestáns volt. Ezek kiirtásán lázas tevékenységgel fáradozott Y­ Károly. Levelei, melyeket ez ügyben irt, oly vad­ságot tüntetnek föl, mintha Robespierre vagy Saint- Just írta volna. Az inquisitió eljárása is iszonyatos volt; elmondhatni, hogy a franczia communisták és demagógok a spanyol királyoktól tanulták el az ural­kodás ezen formáját. Yan Mignetnek egy munkája, melyet történet­irodalmi csemegének nevezhetnénk. Czime: »An­tonio Perez et Philippe le second.« A XVI. század történetének alig van jellemzőbb epizódja, mint Anto­nio Perez dolga. Egyaránt bír a regény érdekfeszítő voltával és a történelem komolyságaival. Fülöp ma­gaviselete ez ügyben az emberi természet és ama kor romlottságának legaljasabb oldalait tükrözi vissza. Antonio Perez, a király legbizalmasabb mi­nisztere, uralkodójának egyenes parancsára meggyil­koltat egy másik minisztert, ki Don Juan mellé Német- Alföldre küldetett. Mikor Perez a gyilkosság gyanú­ját magára vonja, a király kiadja az igazságszolgál­tatásnak, kínpadra vonatja, halálra ítélteti; feleségét és gyermekeit is megfosztja vagyonuktól, börtönbe veti, holtig fogva tartja; mindent elkövet, hogy Perezt, kinek sikerült Spanyolországból menekülni, a külföl­dön bérgyilkosok által megölesse. Alig van tény, mely a király aljas természetét, melyben vad fanatismus, bosszúvággyal és a kedély gonoszságával van párosulva, annyira leleplezi, mint ezen üldözés, mely élénken emlékeztet Robes­pierre. Sajátságosan belejátszik itt egy ember sorsába egy tartomány sorsa és szabadságának elpusztulása. A középkori feudális alkotmányok között egy sem volt, mely a rendeknek annyi szabadságot biztosított, mint az arragóniai. Ismeretes az eskü, melylyel a ki­rály le volt kötve. Az igazságszolgáltatás egészen független volt a királytól. Perez madridi börtönéből megszökvén, Saragos­­sába menekült, és az arragóniai igazságszolgáltatás oltalma alá helyezte magát. De ekkor a király udvari jogászai avval állottak elő, hogy Perez eretnek, isten­tagadó, következőleg az inquisitió hatósága alá tar­tozik. Heves vita folyt az inquisitió és a világi tör­vényszék között; végre az utóbbi engedett. De ekkor a nép vetette magát közbe, és kiszabadította az in­quisitió börtönéből Perezt, a­ki Francziaországba menekült. A saragossai népfölkelés, mely Perez érdeké­ben szerveztetett volt, alkalmul szolgált az arrago­niai alkotmány megsemmisítésére. A király sere­get küldött Arragoniába, mely nem volt képes ellen­állani. A győzelem után jöttek az elítélések. Az arra­goniai nemesség lemészároltatott. Miután a világi hatalom a bosszúnak eleget áldozott, következett az inquisitió üldözése. 79 polgár a máglyán végezte éle­tét. Perez »in contumaciam« elítéltetett, és ezentúl mint politikai kalandor, részint Francziaországban, részint Angliában élt; Spanyolországba Fülöp halála után sem tért vissza. Sajnálom, hogy ez érdekes könyvnél hosszab­ban nem időzhetem. Csak azon tanulságot emelem ki, hogy a rémuralom nem francziaországi és nem is de­­mocraticus találmány. Egyébkép egyformán elítélen­dő az, bárhonnan jó, amint hogy egyformán rossz következéseket szül, bármily forrásból ered. Stuart Mária történetét sokan dolgozták fel: költők és történetírók. E történet, a szerint, a­milyen szempontból tekintjük, regényes is, prózai is. Mignet könyvét legtalálóbban: a Stuart Mária és angol Er­zsébet rivalitása történetének lehetne nevezni, amely­ben a'személyek mögött nagy elvek és fontos közér­dekek­­'lappanganak. A küzdelem tulajdonképen a katholicismus és protestantismus, Anglia uniója és Skótia függetlensége, az absolutismus és az alkotmá­nyosság között folyik. Erzsébet, a­mint eszélyesebb és ügyesebb, úgy szerencsésebb is volt. Ő győzött, Stuart Mária bukott. Erzsébet diadala nem vált az emberiségnek ártalmára, de mindamellett nem te­kinthetjük helyesnek és igazságosnak Erzsébet eljá­rását, a­mikor győzelmét boldogtalan vetélytársa ha­lálával koronázta meg. Ez képezett praecedenst X­I. Károly angol király kivégeztetésére, valamint is­mét ez képezett praecedenst XVI­ Lajos guilloti­­nejára. A­ki Mignetnek csak nagyobb munkáit ismeri, az nem alkothat magának valódi képet az író nagy tulajdonairól. Olvasni kell tanulmányait vagy emlék­beszédeit, melyeket a negyvenes években kezdve 1877-ig irt. Alig van korszak, ország, tudomány, me­lyekről alkalmilag nem értekezett. Világos, átlátszó előadás, mély gondolatok, egészséges kritika , előnyei ezen dolgozatoknak, melyeket érdemes volna a ma­gyar közönség számára legalább részben kiadni. Mignet nem szorítkozik franczia tudósokra és írókra, angolokról, németekről és amerikaiakról is szól. A legszebb tanulmányok egyike az, melyet Hak­­amról írt. Néhány lapban összefoglalja az angol al­kotmány fejlődésének történetét, egyúttal az író éle­tének tragikus eseményeit mély érzéssel adja elő. Sajnálattal mondok le e tanulmány bővebb ismerte­téséről, a­mit a rendelkezésemre álló idő rövidsége nem enged. Mignet a franczia irodalomban állandó helyet vívott ki magának. Munkái tanulmányozása kiválóan ajánlható a magyar közönségnek is. Minden ember ajkán forog az ismert mondás: »A történelem az élet mestere.« De ez szorosan véve a közkeletű phrasisok, mondhatnék a conventionális hazugságok egyike. Mert vajmi kevesen követik a tör­ténelem tanácsát. Mindazáltal az a haszna mégis megvan a törté­nelem tanulásának, hogy az, a­ki a múltat ismeri, rendesen igazságosabb szokott lenni a jelen megíté­lésében. E tekintetben is, különösen a franczia forrada­lom története, megírva azon források nyomán, me­lyek Mignetnek csak részben voltak, a mostani írók­nak teljesen meg vannak nyitva, a magyar közönség fölfogásának tisztulására nagy és jótékony hatást gyakorolhat, saját maguk által kötött szerződést ez után megsem­­misíttetni. 11. Ha a 10. §-ban említett szerződés létesíté­séről a kormányzó tudomást nyer, a hozzá érkezett tudósítások alapján, melyek a törvényszékek részéről kötelezők, kiküld egy alárendelt hivatalnokot, aki a járásbíróságnál panaszt emel a szerződés megsemmi­sítésére. 12. Ha a 10-ik §-ban említett szerződések közjegyzőileg megerősíttettek, akkor a kormányzó értesíti az államügyész által a járásbíróságot a köz­jegyző vagy a jegyző törvénytelen cselekedete felől. E rendszabályok, melyek egyenest a lengyelek ellen irányulnak, a »No­wo je Wremja« szerint hasz­nosak az »orosz ügynek«, de e lap szerint még mindezzel csak kevés történt. Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Pol Corr. 't konstantináplyi értesülése szerint a porta és a »banque ottomane, Comptoir d’Escompte« consor­tium közti egyezményt illetőleg, az ügy sürgős volta | HÍREK. Január 26. —­ A magyar tudomános akadémia ma d. u. 5 órakor tartott összes ülésére nagy és díszes közönsé­get vonzott Trefort Ágoston tiszt,­tag emlékbeszéde Mignet Ferencz fölött. Az emlékbeszédet, mely zajos tetszést aratott s eszméinek gazdagsága, valamint for­mai szépsége által e nemű beszédeink legkitűnőbbjei közé sorakozik, más helyen közöljük. Az összes ülést Paula­,Tivadar akad. másodel­nök nyitotta meg s Trefort Ágoston tiszt. tag felol­vasása után fölkérte a főtitkárt, hogy a folyóügyeket adja elő. Fraknói Vilmos főtitkár bejelenti Botka Tivadar tiszts­tag január 6-án bekövetkezett halálát, melyről az akadémia a gyászeset napján távi­rati úton , majd hivatalos átiratban , s végre külön gyászjelentésben értesült , melegen em­lékszik meg a megboldogultnak sok tekintetben úttörő munkásságáról s életének kimagasló száljáról, Bars megye monographiájának megírásáról, melyben ha a sors kedvezett volna életének, bizonyára mes­terművet mutatott volna föl Kruesz Chrysostomot január 10-én ragadta el a halál; benne az Akadémia kettős veszteségét gyászolja, a természettudományok avatott mivelőjét s egyik nagy alapítóját, Kruesz eszközlésére lépett ugyanis a Szt. Benedek-rend pan­nonhalmi apátsága 10000 írttal az akad. alapítók sorába. Botka elhunyta a II. osztálylyal, Krueszé a III. osztálylyal fog közöltetni a melyek egy­szersmind fölhivatnak, hogy az emlékbeszéd meg­tartásáról gondoskodjanak. Főtitkár bemutatja az 1885-ik évi költségvetést, melyet­­ lapunk mai számában ismertettünk s mely az osztályokkal és bizottságokkal fog közöltetni. Az akadémiai elnök­ség a folyó évi nagygyűlés napjaiul május 26 — 30. napjait tűzte ki; május 31-én lesz az ünnepélyes köz­ülés, s az összes ülés fölhívja az osztályokat, hogy en­nek programmja tárgyában tegyenek javaslatokat. Bemutattatván ezután az utolsó összes ülés óta meg­jelent akadémiai kiadványok, Zichy Anttal tiszt. tag kért szót. Indítványt nyújtott be, hogy az 1848 előtt tartott, u. n. kerületi ülések jegyzőkönyveinek s nap­lóinak megmentése tárgyában, melyek sem az orszá­gos levéltárban, sem a közkönyvtárakban nem talál­hatók, s nézete szerint a jegyzők és elnökök magán­birtokában maradtak, kérje föl az Akadémia a bel­ügyminisztert, hogy körlevélben szólítsa föl az ily irományok tulajdonosait ezek beküldésére s ez­által a történetírásnak hozzáférhetővé tételére. Pulszky Ferencz tiszteletbeli tag, kinek emléke­zőtehetségére az indítványozó hivatkozott, úgy tudja, hogy a kerületi üléseken formális jegyzőkönyvek nem vezettettek, hanem az egyes indítványok beszéltettek meg; később kezdettek egyesek (legelőször orosz) naplókat vezetni s a követek csak száraz jelentéseket küldöttek a megyékhez. Ajánlja különben, hogy az indítvány illetékes helyére, a II. osztályhoz tétessék át, a­hol aztán bővebben lehet hozzá­szólani. A zárt ülés a pályázatok bírálatainak díjazása kérdését dön­tötte el. A másodelnök kijelenti, hogy miután ez ügy az osztályokban eléggé megvitattatok, egyenesen azt a kérdést teszi föl, elfogadja-e az akadémia a bírála­tok díjazásának elvét vagy nem ? A tiszteleti és ren­des tagok beadván szavazataikat (levelező tagoknak az összes ülésen szavazati joguk nincs) a javaslat 14 szóval 13 ellenében, tehát egy szavazattöbbséggel elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. — Nagylelkű adomány. Bonnát Sándor Csa­nádi megyés püspök, mint Temesvárról távirják, 1000 irtot adományozott a városnak, nemzeti és műve­lődési czélok előmozdítására azon megjegyzéssel, hogy ezen adományát két évig, évenkint hasonló összeggel megújítja. A városi tanács ezen 3000 fo­rintból évenkint 1000 írttal a magyar színtársulatot fogja segélyezni. — Felolvasás. A népszerű felolvasásokat ren­dező társulat f. hó 28-án, szerdán d. u. 5 órakor tar­tandó estélyén dr. Dirner Gusztáv »A leángyerme­­­kek testi nevelése« czím alatt felolvasást tart. A fel­

Next