Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)
1885-01-27 / 864. szám
volna. Hire jár, hogy az Egyesült Államokban van egy második titkos ír társulat, mely roszszabb az O’Donovan Rossaénál, és amely gyilkossági merényletek elkövetését tűzte ki czélul. Budapest, jan. 26. (A lengyel agrárius ukáz.) A szentpétervári hivatalos lap a következő — már többször említett — rendeletet közli: »Istenben nyugvó atyánk parancsai folytán letétetett alapja a nyugoti tartományokban az orosz földbirtokosok száma megerősítésének. Hogy e parancsok megvalósíttassanak s az orosz földbirtok megerősítésének s az arra szolgáló szabályok kiegészítésének akadályai elháríttassanak, szükségesnek tartottuk új szabályokat kibocsátani, melynek a miniszteri bizottság által átvizsgált tervezete a mi intenzióinknak megfelel. Miután tehát mi e szabályokat megerősítettük s áttettük az államtanácshoz, elrendeljük annak nyilvánosságra hozatalát s azoknak a nyugati kormányzóságban az előírt rendelet szerint hatályba léptetését. Az államtanács nem fogja elmulasztani e rendelet végrehajtásához szükséges rendszabályok meghozatalát.« E szabályok, melyek a birtoklási jogra, az elzálogosításra és a bérbeadásra vonatkoznak a nyugati kormányzóságban, a városokon és a községeken kívül fekvő birtokokat illetőleg, a következőkép hangzanak : 1. Kievo, Podolia, Volhynia, Vilna, Grodno, Vitebsto, Mohilev és Minsk nyugati kormányzóságokban a városokban és községeken kívül fekvő javadalmak, valamint tartozékai zálogba olyan egyéneknek, a kik e kormányzóságban az 1865. decz. 10-iki legfelsőbb parancs következtében birtoklási joggal nem birnak, nem adhatók. 2. A zálogolási szerződések, melyek e rendelet kibocsátása előtt olyan egyének nevére szólnak, akik az 1864. júl. 10-iki és 1865. decz. 10-iki rendeletek értelmében a nevezett kormányzóságokban birtokszerzési joggal nem birnak, érvényesek maradnak az azokban kitett határidőig, de ez a rendelet kihirdetésétől tiz éven túl semmi esetben sem terjedhet, ha azonban a szerződések az említett idő lejárta előtt végrehajtás végett be nem mutattatnak, akkor elvesztik értéküket mint zálogolási szerződések, s egyszerűen adóssági kötvényekül tekintetnek. 3. Részvénytársulatok a jövőben a föntemlített kormányzóságok területén 200 desstatinál nagyobb területet nem vásárolhatnak. 4. Az 1. alatt fölsorolt nyugati kormányzóságokra vonatkozó 1., 2. és 3. pontokban fölemlített szabályok nem szólnak olyan egyénekre, akik az 1865. decz. 10-ei legfelsőbb parancs következtében földbirtokot az említett kormányzóságokban nem szerezhetnek. 5. Azon szerződésekben, melyek által az 1. alatt fölemlített kormányzóságokban a birtoklási jog olyan egyéneknek engedtetik át, a kik az 1865. deczember 10-ei parancs értelmében birtokot nem szerezhetnek, nem lehet helye ez ingatlanok átengedési ideje meghosszabbításának, mint ahogy érvénytelen minden megállapodás vagy szerződés, mely e cél elérésére törekszik. 6. Ha a bérlő azon egyének közé tartozik, kik az említett parancs folytán birtoklási joggal nem bírnak,de az általa bérelt jószágon gyárat vagy más telepet létesíteni szándékozik, a szerződés megkötése vagy annak meghosszabbítása 30 évre megengedtetik, azon föltétel alatt, hogy ha a gyár építése az első 12 év alatt nincs befejezve, a szerződés érvényét elveszíti. 7. Minden olyan szerződés, mely az 1864-iki jul. 10.-és 1865-iki decz. 10-iki legfelsőbb parancsokba ütközik, érvénytelen. 8. Olyan egyének, akik az 1864. márcz. 5-iki törvény értelmében privilégiumokat élveznek, kik azonban e törvény és a fönnálló szabályok értelmében törvényellenes birtoklási szerződést kötöttek, egy év lefolyása alatt, e szabály közzététele előtt tartoznak a szerződést fölbontani. Amennyiben pedig a törvény rendeletei meg nem tartatnának, a birtok a főkormányzó, s illetve a belügyminisztérium gondnoksága alá helyeztetik, s ott addig marad, amig a két fél ki nem egyezkedett, a birtok eredeti tulajdonosának visszaadatik, ő tartozván a gondnoksági költségek megtérítésével. 9. Az olyan birtokok, melyek az 1865. jul. 25- iki szabályok szerint szereztettek, de e szabály és a fönálló törvények értelmében olyan egyéneknek adattak vagy zálogositattak el, akik az 1864. jul. 10. és 1865. decz. 10-iki törvények értelmében a nyugati tartományokban birtoklási joggal nem birnak, a 28. §. alapján a korona részére elkoboztatnak. 10. Mindazon felek, akik olyan szerződést kötöttek, melyek az 1864. júl. 10. és 1865. decz. 10. és a jelenlegi szabályokat megsértik, joggal birnak eziránt a községi járásbíróságoknál panaszt emelni, s a Táviratok. Trieszt, jan. 26. A »Phantasie« yacht, melyen a királyné tegnap Polából elindult, este 11 órakor a kora dühöngése és a nagy hullámzások miatt Piranóban megállapodott, bevárandó a vihar lecsendesedését. Az udvari vonat Triesztben várja a királynét. Bécs, jan. 26. A költségvetési bizottság mai ülésén elfogadta Jireczek határozati javaslatát, mely szerint a kormány felhivatik, hogy siettesse azon tárgyalásokat, melyek a prágai egyetemeken a theologiai tanulmányok rendezését czélozzák. A bizottság elvetette Sturmnak határozati javaslatát, mely a prágai cseh egyetemen theologiai facultás felállítását indítványozza. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A községtanács jogügyi bizottsága a lóvasúti társulat által tett ajánlatról kedvezőtlenül nyilatkozott és azt javasolta, hogy a kitűzött határidő hosszabbittassék meg két hónappal. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) Kicsinált dolog, hogy Hochenwart tagja lesz az urak házának s ebben átveszi a szláv párt vezetését. A képviselőházban a Hochenwart-club három részre fog oszlani: a német tagok Lichtenstein-clubot, az olaszok Coronini-clubot s a szlávok a szláv clubot fogják alkotni. Hogy a ruthének melyikhez fognak csatlakozni, még kérdés. Bécs, jan.26. (Eredeti távirat.) Kanitz Károly, egy itteni kiviteli cég főnöke (budapesti származású egyén) ma délelőtt őrülési rohamban öngyilkosságot követett el. Kanitz még tegnap este határozhatta el magát az öngyilkosságra. Családjától azon ürügy alatt távozott el, hogy elutazik, de nem hagyta el Bécset, hanem egy külvárosi fogadóba szállt. Itt szobát fogadott, leveleket irt, melyekben búcsút vett családjától és azután főbe lőtte magát. Lemberg, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Sembratovics püspök elnöklete alatt álló ruthén ünnepi bizottság elhatározta, hogy a ruthének a lengyelektől elkülönítve mennek a velehradi Methodius-ünnepre, még pedig aug. 13-án, nem pedig, mint a lengyelek, aug. 5-én. A przemysli ruthén püspök, Stupnicki, ellenzi a velehradi ünnepekben való részvételt. Berlin, jan. 26. Yilmos császár a spanyolországi földrengés által ínségre jutottak javára 20,000 frankot adományozott. Berlin, jan. 26. A szerb követség a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« szerkesztőségéhez intézett levelében teljesen valótlannak és koholmánynak nyilvánítja a Kayser képviselő által a birodalmi gyűlés f. hó 21-iki ülésén tett azon állítást, mely szerint a szerb kormány a királyság jelvényeit a bécsi Depositenbanknál elzálogosította volna. A szerb királyságnak jelvényei egyátalán nem is léteznek. Berlin, jan. 26. Frankfurtból jelentik, hogy Hergenhahn rendőrfőnök, dr. Rumpff rendőrtanácsos meggyilkolása után több fenyegető levelet kapott az anarchistáktól, ezért csak kocsin jár ki a házból és lakását éjjel-nappal két rendőrrel őrizteti. Bizonyos, hogy Frankfurt, Hanau és Offenbach városokban el fog rendeltetni a kis ostromállapot. Frankfurt, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Hohenheimban elfogott egyént ma reggel hallgatták ki és ez, a keresztkérdések által sarokba szorítva, beismerte, hogy ő gyilkolta meg dr. Rumpff rendőrtanácsost és hogy ezt az anarchista párt megbízásából tette. Frankfurt, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Hohenheimban elfogott egyént ma éjjel vallatták; mikor azt mondták neki, hogy tulajdon testvére vádolta ötbe mint Rumpff gyilkosát, nem tagadott többé semmit; előadta, hogy Lieske Gyulának hívják, 27 éves és Svájczból jött Frankfurtba. Hamburg, jan. 26. A rendőrséghez névtelen feljelentés érkezett, hogy a tőzsdén dynamit-merényletet szándékoznak elkövetni, minek következtében a helyszínen hivatalos vizsgálat tartatott, mely azonban semmiféle gyanús jelet sem derített ki. Páris, jan. 26. (E re de ti távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Courbet tengernagy a kelungi esetről újabb sürgönyt küldött, mely szerint kémszemle eszközöltetett és azután a gyalogsági csapat, mely csak kémszemlére volt kiküldve, megerősíttetett egy zászlóaljjal és egy üteggel, hogy rohamot intézzen a kikémlelt állások ellen. Páris, jan. 26. (Eredeti távirat.) A hír, hogy Rouvier kereskedelmi miniszter beadja lemondását, úgy látszik, alaposnak bizonyul. (Köln, Zeitung.) Páris, jan. 26. A »Liberté« szerint Rampo 11 a madridi nuntius párisi nuntiussá neveztetett ki. Hir szerint Rende nuntius bibornokká fog kineveztetni. London, jan. 26. Wolseey tábornok Cortiból ma regggeli kelettel azt táviratozza, hogy azon körülmény, hogy Stewart tábornoktól nem érkezik újabb hir, nem szolgáltathat okot aggodalomra. Megjegyzi egyszermind, hogy a f. hó 17-ki híreket basibozukok hozták és Stewartnak most már nincsenek basibozukjai. A tudósításokat most csak tevén hozhatják, a rendes angol katonai fedezet mellett. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« párisi levelezője elmondja, hogy beszélgetése volt egy kiváló török államférfiúval, ki az egyptomi kérdésről többek közt a következőket mondá: Most különösen kedvező az alkalom megegyezést létesíteni Francziaország és a porta közt. A kabinet ismételten puhatolózott ebben az irányban, de nem lépett az eszmecsere gyakorlati terére. Francziaország és Törökország érdekei Egyptomot illetőleg ez idő szerint egybehangzók. A két hatalomnak meg kellene egyeznie az iránt, hogy kieszközöljék az angol csapatok kivonulását Egyptomból. Bizonyos, hogy a három császárság szívesebben lát Egyptomban török csapatokat, mint angolokat. Az annak idején félbeszakadt konstantinápolyi értekezletet folytatni kellene és a kiürítési kérdésben az ismert »protocole de désintéressement«-t kellene a tárgyalások kiindulási pontjául elfogadni. A pénzügyi kérdést illetőleg a porta a hatalmak javaslatát inkább fogadja el, mint az angol kabinetét; az ez iránti tárgyalásokat semmikép sem igyekszik zavarni, feltéve, hogy neki a hűbér garantíroztatik. A szultán fennhatósága Egyptomban nagyon jól egyeztethető össze az európai befolyással és nem állja útját a civilisationak, amiről tanúskodik az, hogy a suezi csatorna kiépült. London, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: »Az egyptomi kérdésre vonatkozó alkudozások a legközelebbi időben főleg az angol és a franczia cabinet közt fognak folyni és mindkét fél ragaszkodik a reményhez, hogy kielégítő megegyezés fog létrejönni. London, jan. 26. A legutóbbi dynamitmerényletek miatt még eddig nem történt elfogatás. A rendőrség éberen őrködik a kikötőhelyeken, különösen Doverben. Különös fontosságot tulajdonítanak egy ír származású amerikai fiatalember elfogatásának, kit szombaton fogtak el és ma állítanak a bowstreeti rendőri bíróság elé. London, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Westminsteri palotában megsérült két rendőr állapota valamivel jobbra fordult, de egy ott megsebesült mérnök veszélyes beteg lett. London, január 26. Azon egyén, kit a dynamit merényletben való részesség gyanúja miatt szombaton London környékén elfogtak, ma állították a bowstreeti rendőri bíróság elé. Az illető előadta, hogy Gilbertnek hívják, 23 éves és az Egyesült Államokból Cunningham név alatt jött ide. A tárgyalást 8 napra elhalasztották. A rendőrség által szerzett adatok szerint a vádlott Cork grófságból származik, öt évet Amerikában töltött és a múlt őszszel tért vissza Angolországba. New York, jan. 26. A socialisták tegnap gyűlést tartottak, melyen több szónok magasztalólag szólt a legutóbbi londoni merényletekről és ajánlotta a dynamit használását a vagyonos osztály ellen. London, jan. 26. A mai lapok azt hangoztatják, hogy a kabinet az amerikai kormányhoz intézzen erélyes felszólítást az iránt, hogy az írterroristák üzelmei ellen alkosson szigorú törvényeket. New-Yorkból jelentik, hogy a dynamitpárt egyelőre beszünteti a háborút és bevárja, hogy Anglia tesz-e engedményeket. Pétervár, jan. 26. (Eredeti távirat.) A londoni robbanás alkalmával a »Nowoje Wremja« követeli a nemzetközi rendszabályok alkalmazását az anarchisták ellen, amely rendszabályokat eddig épen Anglia ellenezte. Florencz, jan. 26. Demidoff herczeg meghalt. Róma, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az »Amerigo Vespucci« f. hó 22-én és a »Gottardo« f. hó 23-án érkeztek Port Saidba ; a »Principe Amadeo«-t f. hó 24-én baleset érte. Mezzacapo tábornok, a római hadtest parancsnoka, ki 1876-ban az első Depretis-cabinetben hadügyminiszter volt, meghalt. Belgrád, jan. 26. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A szerb és török vasutak közti csatlakozási pontot a vegyes szerb török bizottság meghatározta, a Morava jobb partján lesz, délkeletre a Krsevitza folyótól. Az illető jegyzőkönyvet török részről Sakir bey ezres és Briant, a hidak és utak főfelügyelője, szerb részről Richter vezérigazgató és Toparovics vezérkari ezredes írták alá. Bukarest, jan. 26. Woinow, igazságügyi miniszter beadta lemondását. Szombathely, jan. 26. A vasmegyei gazdasági egyesület ma, délután 4 órakor tartotta tisztújító közgyűlését. A megye intelligenciájából álló gazdaközönség leírhatatlan lelkesedéssel adott kifejezést a 6 évi cyclus lejártával lemondó Radó Kálmán elnök iránti ragaszkodásának. Midőn Radó főispán, az egyesület elnöke távozott, Rohrer korelnök megnyitá a választó gyűlést. Erre a jelen volt gazdaközönség, mely a megyeház nagytermét egészen megtöltötte, egyhangúlag azon óhajának adott kifejezést, hogy egyedül Radó Kálmánt akarja elnökké megválasztani. Ezután a közgyűlés területileg ment a főispán lakására, hol Rohrer László korelnök a tagok lelkes éljenzése közt tolmácsolta az egyesület érzelmeit. A főispánt meghatotta e tüntetés s némi habozás után kijelenté, hogy ámbár óhajtotta volna a tért itt más, érdemesebbnek átengedni, de látja, hogy enynyi bizalmat köztéren álló férfiúnak visszautasítani nem lehet és nem szabad, tehát meghajol a bizalom ily hatalmas nyilvánulása előtt és az elnöki állást újból elfogadja. Az ülés további folyamán alelnökökké Rohrer, Szegedy kamarás és ifj. Batthyány Zsigmond gr., igazgatóvá Bertha György, titkárrá Röszer, pénztárnokká Radákovics választatott. Ezután a közgyűlés a költségelőirányzatot állapította meg. Pozsony, jan. 26. Itteni hivatalos körökben bizonyosnak mondják, hogy az osztrák-magyar államvasúttársaság a bruck-hainburgi összekötő vonalat, mely Marcheggnél fog a fővonalhoz csatlakozni, Pozsony mellőzésével még ez év folyamán ki fogja építeni. Hír szerint a vasútvonal rendes vágányú lesz, ami azt bizonyítja, hogy nem csupán szárnyvonalnak tekintik. Kolozsvár, jan. 26. A szamosvölgyi vasúttársaság közgyűlése jóváhagyta a deés-beszterczei vonalrész kiépítése iránt az Ernst Müller és Neufeld Károly céggel kötött szerződést, mely szerint e vonalrész 1886. márczius 1-jére kiépítendő. Mindennapi késedelemért a vállalkozók 150 frtnyi kártérítést fizetnek. daczára, a palotából még minég nem érkezett elhatatározás, úgy látszik, hogy a consortium érdekében működő befolyások és a keleti vasutak fennálló társulatának kedvező személye közti versenygés még nincs eldöntve. Berlin, jan. 26. (Eredeti távirat.) A tőzsde eleintén szilárd. Az üzérkedi bankok fedezési vásárlásai folytán az üzlet szokatanul élénk lett. Bánya- és vasúti értékek javultak. Francziák, Lombardok élénken keresve. Osztrák és magyar járadékok emelkedőben.Orosz járadékok gyengültek. Olasz járadékok kinálva. Később futólagos javulás, Bécsből érkezett hírekre az illeték-novella beeresztésére vonatkozólag. Zárlat szilárd fesületére vált, habár megengedjük, hogy a nap hőseinek föllépésében fontos rugó volt: a félelem, mely gyakran hősöket csinál gyávákból. A rémuralom megbukott, de a társadalom még egy ideig a terreur és a humanitás közt ingadozott. A forradalom lejárta magát. És ekkor fölemelték fej őket azok, kik a régi állapotokat akarták visszahozni. A kedélyek e hangulata vonta maga után a coup d’état lehetőségét, talán szükségességét, mert mindenki attól tartott, hogy ha a király és az emigránsok visszatérnek, a rémuralomra bosszú, a megtorlás uralma következik. Nagy kérdés: váljon okvetetlenül szükséges volt e, hogy Bonaparte magát császárrá választassa, s nem lehetett volna-e a nélkül több állandósággal fejezni be a forradalmat ? Annyi bizonyos, hogy a császárok őrültsége, az »Imperatoren-Wahnsinn,« melybe a nagy hadvezér esett, a njint ma már világosan látjuk, nem csökkentette a forradalmi anyagot, mely a franczia nép belsejében most is folyvást forr és erjed. A franczia forradalom, a renaissance és a reformatio szüleménye lévén, szoros összefüggést mutat föl az eseményekkel, melyek ama két nagy mozgalomból fejlődtek. A franczia forradalom történetének írója, nem tudom, ily öntudatos fölfogásból, vagy véletlen egyéni hajlamainál fogva-e, ösztönszerűleg foglalkozott a renaissance és reformatio korának eseményeivel. Megírta V. Károly és I. Ferencz versengésének, valamint V. Károly sanjusti tartózkodásának és halálának történetét; úgyszintén II. Fülöp korából egy igen érdekes episodot, ily czím alatt »Don Antonio Perez és II. Fülöp.« Az események és eszmék ugyanezen körében mozog Stuart Mária története; úgyszintén Mignet munkája a spanyol örökösödési háborúról. Ha ezen munkákat Mignet előbb írja meg, ha írói pályáját a franczia forradalom történetével fejezi be, ez, hiszem,hogy ezen utóbbi munkának javára szolgált volna. Mignet munkái között formai tekintetben nagy rokonság van. Közös tulajdonságuk az objectivitás, ami erény a történetírónál, de ha túlságos mérvben alkalmaztatik, színtelenné teszi a munkát, és bizonyos erkölcsi közönyhöz vezet. Valamint a franczia forradalomról írt munkában minden, a terreurt is beleértve, mintegy szükségszerűnek van feltüntetve, úgy későbbi dolgozataiban a XVI. század minden ocsmánysága szintén szükségszerűen bekövetkezettnek, az emberi beszámítás körén kívül álló ténynek van bemutatva. Ha ezen fölfogás az egyénre és annak cselekvéseire is átvitetik , az igazság, a morál, a becsületesség eltűnik; a társadalmi élet teljes banquerouteja elkerülhetetlenné válik. A marignanói csatától az 1515-ben kötött cambraii békéig tartanak I. Ferencznek V. Károly ellen viselt hadjáratai. Ezeknek mik voltak indokai, a személyes érdekek mennyiben szövődtek össze az országok érdekeivel, nehéz eldönteni. Az egész háborúban mindenesetre előtérben áll a hatalmi kérdés, mely Károly és a spanyol monarchia javára oldatott meg, Olaszország rovására. Ha csak ennek a háborúnak történetét olvassuk, nem viszonyítva azt más idők eseményeihez , ha látjuk, mint bántak el a spanyolok, a francziák, a németek Olaszországgal; ha olvassuk, miképp fokozták ezen ország szenvedéseit a pápák és a kisebb olasz souverainek, vagy inkább zsarnokok, kik személyes és családi érdekeik szerint hazájuknak majd egyik, majd másik ellenségéhez csatlakoztak, akkor fogalmat alkothatunk magunknak azon érzésről, mely a mai olaszt eltölti, mikor hazája függetlenségére tekint ! Nincs oly ocsmányság, zaklatás és kínzás, melyen a szerencsétlen olasz nemzet keresztül nem ment. Érdekes az ellentét a két főszereplő: I. Ferencz és V. Károly között. Ferencz szép ember volt, erős és minden testi gyakorlatban ügyes, nagyravágyó, szellemes; érzéke volt az irodalom és főleg a művészet iránt; az erkölcsök frivolitása mellett, nem nélkülözte a komolyságot; szóval az volt, amit briliáns gavallérnak neveznek. Károly egészen ellentéte. Nem volt sem szép, sem erős, de komolyabb és erélyesebb mint Ferencz; nagy mértékben érzéki, nőknek, ételnek-italnak nem tudott ellenállani; de ezen tulajdonokat a vallásosság külső mázával tudta bevonni. A »sors béna« Károlynak kedvezett. Hatalma és szerencséje főleg két tényben tükröződik vissza: fogságba és hatalmába ejtette a pápát és a franczia királyt. Jellemzők ezen korszakra a hazafiságról, a politikai illemről, a morálról s a tulajdonjogról uralkodó fogalmak, melyek Bourbon connetable történetében élénken visszatükröződnek. Ez, a király rokona, oda hagyva hazáját, ennek ellenségei szolgálatában áll, harczol Francziaország ellen, végre mint a legkatholikusabb fejedelem hadvezére ostrom alá veszi Rómát, hol elesvén, serege beveszi, földúlja az örök várost, és foglyul ejti a pápát. A legvadabb soldatesca egy hétig rabolt, erőszakot követett el asszonyokon, lányokon, apáczákon, így bánt el a katholikus egyház első bajnoka a pápával és székvárosával! Sok tekintetben érdekes Mignet azon munkája, mely V. Károly lemondását, kolostori életét és halálát beszéli el. Hogy a világ leghatalmasabb fejedelme, annyi siker és szerencse után, hatalmáról lemond, a világtól elvonul, kolostorban végzi napjait, minden esetre nagy lélektani rejtély, melyet mindenféle indokok föltevése által kísérlettek megmagyarázni. Némelyek anyjától örökölt lelki betegségnek, mások szellemi kimerültségnek s testi betegségnek tulajdonították elhatározását. Bizonyos, hogy több oknak összmunkálása vezette rá. Sokan állítják, hogy megbánta visszavonulását. Mignet nincs e véleményen. Részletesen előadja, mily élénken érdeklődött V. Károly haláláig minden politikai actio iránt, a minthogy fiának mindenkor tanácsosal szolgált. Buzgó katholikus lévén, rendkívüli izgalomba hozta a haeresis feltűnése Spanyolországban és jelentkezése oly férfiaknál is, akik bizalmát bírták. Valladolidban és Sevillában számos protestáns volt. Ezek kiirtásán lázas tevékenységgel fáradozott Y Károly. Levelei, melyeket ez ügyben irt, oly vadságot tüntetnek föl, mintha Robespierre vagy Saint- Just írta volna. Az inquisitió eljárása is iszonyatos volt; elmondhatni, hogy a franczia communisták és demagógok a spanyol királyoktól tanulták el az uralkodás ezen formáját. Yan Mignetnek egy munkája, melyet történetirodalmi csemegének nevezhetnénk. Czime: »Antonio Perez et Philippe le second.« A XVI. század történetének alig van jellemzőbb epizódja, mint Antonio Perez dolga. Egyaránt bír a regény érdekfeszítő voltával és a történelem komolyságaival. Fülöp magaviselete ez ügyben az emberi természet és ama kor romlottságának legaljasabb oldalait tükrözi vissza. Antonio Perez, a király legbizalmasabb minisztere, uralkodójának egyenes parancsára meggyilkoltat egy másik minisztert, ki Don Juan mellé Német- Alföldre küldetett. Mikor Perez a gyilkosság gyanúját magára vonja, a király kiadja az igazságszolgáltatásnak, kínpadra vonatja, halálra ítélteti; feleségét és gyermekeit is megfosztja vagyonuktól, börtönbe veti, holtig fogva tartja; mindent elkövet, hogy Perezt, kinek sikerült Spanyolországból menekülni, a külföldön bérgyilkosok által megölesse. Alig van tény, mely a király aljas természetét, melyben vad fanatismus, bosszúvággyal és a kedély gonoszságával van párosulva, annyira leleplezi, mint ezen üldözés, mely élénken emlékeztet Robespierre. Sajátságosan belejátszik itt egy ember sorsába egy tartomány sorsa és szabadságának elpusztulása. A középkori feudális alkotmányok között egy sem volt, mely a rendeknek annyi szabadságot biztosított, mint az arragóniai. Ismeretes az eskü, melylyel a király le volt kötve. Az igazságszolgáltatás egészen független volt a királytól. Perez madridi börtönéből megszökvén, Saragossába menekült, és az arragóniai igazságszolgáltatás oltalma alá helyezte magát. De ekkor a király udvari jogászai avval állottak elő, hogy Perez eretnek, istentagadó, következőleg az inquisitió hatósága alá tartozik. Heves vita folyt az inquisitió és a világi törvényszék között; végre az utóbbi engedett. De ekkor a nép vetette magát közbe, és kiszabadította az inquisitió börtönéből Perezt, aki Francziaországba menekült. A saragossai népfölkelés, mely Perez érdekében szerveztetett volt, alkalmul szolgált az arragoniai alkotmány megsemmisítésére. A király sereget küldött Arragoniába, mely nem volt képes ellenállani. A győzelem után jöttek az elítélések. Az arragoniai nemesség lemészároltatott. Miután a világi hatalom a bosszúnak eleget áldozott, következett az inquisitió üldözése. 79 polgár a máglyán végezte életét. Perez »in contumaciam« elítéltetett, és ezentúl mint politikai kalandor, részint Francziaországban, részint Angliában élt; Spanyolországba Fülöp halála után sem tért vissza. Sajnálom, hogy ez érdekes könyvnél hosszabban nem időzhetem. Csak azon tanulságot emelem ki, hogy a rémuralom nem francziaországi és nem is democraticus találmány. Egyébkép egyformán elítélendő az, bárhonnan jó, amint hogy egyformán rossz következéseket szül, bármily forrásból ered. Stuart Mária történetét sokan dolgozták fel: költők és történetírók. E történet, a szerint, amilyen szempontból tekintjük, regényes is, prózai is. Mignet könyvét legtalálóbban: a Stuart Mária és angol Erzsébet rivalitása történetének lehetne nevezni, amelyben a'személyek mögött nagy elvek és fontos közérdekek'lappanganak. A küzdelem tulajdonképen a katholicismus és protestantismus, Anglia uniója és Skótia függetlensége, az absolutismus és az alkotmányosság között folyik. Erzsébet, amint eszélyesebb és ügyesebb, úgy szerencsésebb is volt. Ő győzött, Stuart Mária bukott. Erzsébet diadala nem vált az emberiségnek ártalmára, de mindamellett nem tekinthetjük helyesnek és igazságosnak Erzsébet eljárását, amikor győzelmét boldogtalan vetélytársa halálával koronázta meg. Ez képezett praecedenst XI. Károly angol király kivégeztetésére, valamint ismét ez képezett praecedenst XVI Lajos guillotinejára. Aki Mignetnek csak nagyobb munkáit ismeri, az nem alkothat magának valódi képet az író nagy tulajdonairól. Olvasni kell tanulmányait vagy emlékbeszédeit, melyeket a negyvenes években kezdve 1877-ig irt. Alig van korszak, ország, tudomány, melyekről alkalmilag nem értekezett. Világos, átlátszó előadás, mély gondolatok, egészséges kritika , előnyei ezen dolgozatoknak, melyeket érdemes volna a magyar közönség számára legalább részben kiadni. Mignet nem szorítkozik franczia tudósokra és írókra, angolokról, németekről és amerikaiakról is szól. A legszebb tanulmányok egyike az, melyet Hakamról írt. Néhány lapban összefoglalja az angol alkotmány fejlődésének történetét, egyúttal az író életének tragikus eseményeit mély érzéssel adja elő. Sajnálattal mondok le e tanulmány bővebb ismertetéséről, amit a rendelkezésemre álló idő rövidsége nem enged. Mignet a franczia irodalomban állandó helyet vívott ki magának. Munkái tanulmányozása kiválóan ajánlható a magyar közönségnek is. Minden ember ajkán forog az ismert mondás: »A történelem az élet mestere.« De ez szorosan véve a közkeletű phrasisok, mondhatnék a conventionális hazugságok egyike. Mert vajmi kevesen követik a történelem tanácsát. Mindazáltal az a haszna mégis megvan a történelem tanulásának, hogy az, aki a múltat ismeri, rendesen igazságosabb szokott lenni a jelen megítélésében. E tekintetben is, különösen a franczia forradalom története, megírva azon források nyomán, melyek Mignetnek csak részben voltak, a mostani íróknak teljesen meg vannak nyitva, a magyar közönség fölfogásának tisztulására nagy és jótékony hatást gyakorolhat, saját maguk által kötött szerződést ez után megsemmisíttetni. 11. Ha a 10. §-ban említett szerződés létesítéséről a kormányzó tudomást nyer, a hozzá érkezett tudósítások alapján, melyek a törvényszékek részéről kötelezők, kiküld egy alárendelt hivatalnokot, aki a járásbíróságnál panaszt emel a szerződés megsemmisítésére. 12. Ha a 10-ik §-ban említett szerződések közjegyzőileg megerősíttettek, akkor a kormányzó értesíti az államügyész által a járásbíróságot a közjegyző vagy a jegyző törvénytelen cselekedete felől. E rendszabályok, melyek egyenest a lengyelek ellen irányulnak, a »Nowo je Wremja« szerint hasznosak az »orosz ügynek«, de e lap szerint még mindezzel csak kevés történt. Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 26. (Eredeti távirat.) A Pol Corr. 't konstantináplyi értesülése szerint a porta és a »banque ottomane, Comptoir d’Escompte« consortium közti egyezményt illetőleg, az ügy sürgős volta | HÍREK. Január 26. — A magyar tudomános akadémia ma d. u. 5 órakor tartott összes ülésére nagy és díszes közönséget vonzott Trefort Ágoston tiszt,tag emlékbeszéde Mignet Ferencz fölött. Az emlékbeszédet, mely zajos tetszést aratott s eszméinek gazdagsága, valamint formai szépsége által e nemű beszédeink legkitűnőbbjei közé sorakozik, más helyen közöljük. Az összes ülést Paula,Tivadar akad. másodelnök nyitotta meg s Trefort Ágoston tiszt. tag felolvasása után fölkérte a főtitkárt, hogy a folyóügyeket adja elő. Fraknói Vilmos főtitkár bejelenti Botka Tivadar tisztstag január 6-án bekövetkezett halálát, melyről az akadémia a gyászeset napján távirati úton , majd hivatalos átiratban , s végre külön gyászjelentésben értesült , melegen emlékszik meg a megboldogultnak sok tekintetben úttörő munkásságáról s életének kimagasló száljáról, Bars megye monographiájának megírásáról, melyben ha a sors kedvezett volna életének, bizonyára mesterművet mutatott volna föl Kruesz Chrysostomot január 10-én ragadta el a halál; benne az Akadémia kettős veszteségét gyászolja, a természettudományok avatott mivelőjét s egyik nagy alapítóját, Kruesz eszközlésére lépett ugyanis a Szt. Benedek-rend pannonhalmi apátsága 10000 írttal az akad. alapítók sorába. Botka elhunyta a II. osztálylyal, Krueszé a III. osztálylyal fog közöltetni a melyek egyszersmind fölhivatnak, hogy az emlékbeszéd megtartásáról gondoskodjanak. Főtitkár bemutatja az 1885-ik évi költségvetést, melyet lapunk mai számában ismertettünk s mely az osztályokkal és bizottságokkal fog közöltetni. Az akadémiai elnökség a folyó évi nagygyűlés napjaiul május 26 — 30. napjait tűzte ki; május 31-én lesz az ünnepélyes közülés, s az összes ülés fölhívja az osztályokat, hogy ennek programmja tárgyában tegyenek javaslatokat. Bemutattatván ezután az utolsó összes ülés óta megjelent akadémiai kiadványok, Zichy Anttal tiszt. tag kért szót. Indítványt nyújtott be, hogy az 1848 előtt tartott, u. n. kerületi ülések jegyzőkönyveinek s naplóinak megmentése tárgyában, melyek sem az országos levéltárban, sem a közkönyvtárakban nem találhatók, s nézete szerint a jegyzők és elnökök magánbirtokában maradtak, kérje föl az Akadémia a belügyminisztert, hogy körlevélben szólítsa föl az ily irományok tulajdonosait ezek beküldésére s ezáltal a történetírásnak hozzáférhetővé tételére. Pulszky Ferencz tiszteletbeli tag, kinek emlékezőtehetségére az indítványozó hivatkozott, úgy tudja, hogy a kerületi üléseken formális jegyzőkönyvek nem vezettettek, hanem az egyes indítványok beszéltettek meg; később kezdettek egyesek (legelőször orosz) naplókat vezetni s a követek csak száraz jelentéseket küldöttek a megyékhez. Ajánlja különben, hogy az indítvány illetékes helyére, a II. osztályhoz tétessék át, ahol aztán bővebben lehet hozzászólani. A zárt ülés a pályázatok bírálatainak díjazása kérdését döntötte el. A másodelnök kijelenti, hogy miután ez ügy az osztályokban eléggé megvitattatok, egyenesen azt a kérdést teszi föl, elfogadja-e az akadémia a bírálatok díjazásának elvét vagy nem ? A tiszteleti és rendes tagok beadván szavazataikat (levelező tagoknak az összes ülésen szavazati joguk nincs) a javaslat 14 szóval 13 ellenében, tehát egy szavazattöbbséggel elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. — Nagylelkű adomány. Bonnát Sándor Csanádi megyés püspök, mint Temesvárról távirják, 1000 irtot adományozott a városnak, nemzeti és művelődési czélok előmozdítására azon megjegyzéssel, hogy ezen adományát két évig, évenkint hasonló összeggel megújítja. A városi tanács ezen 3000 forintból évenkint 1000 írttal a magyar színtársulatot fogja segélyezni. — Felolvasás. A népszerű felolvasásokat rendező társulat f. hó 28-án, szerdán d. u. 5 órakor tartandó estélyén dr. Dirner Gusztáv »A leángyermekek testi nevelése« czím alatt felolvasást tart. A fel