Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)

1885-02-21 / 888. szám

8s®Kmss»röB»s: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 888 (51) szám. Kiadó-hivatal.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földalat. Előfizetési du: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................... 3 frt. 3 hónapra ............... 6 > 6 hónapra ................... ................................ 13 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Szombat, február 21. IV. évi folyam. Egyes szám 4 kr. Budapest, február 20. Gr. Apponyi beszédéről. I. Gr. Apponyi Albert egyénisége, feltűnő alakja s urias modora már magában is fi­gyelmet gerjesztők ; férfias mély hangja, mű­vészi előadása, inkább az érzelmekhez, mint észhez intézett tetszetősen szőtt mondatai meg­ragadják a hallgatót és nem csoda, hogy utolsó szónoklatával a vele szemben levő kar­zat hölgyeit, a körülötte ülő antisemi­­tákat, s azokat, a kik minden phrasisra lelkesülni képesek, magával ragadva — való­ságos tapsvihart idézett föl. Jutalmát — Csa­­nády Sándor grandezzával nyújtott kézszori­­tásában el is nyerte. Szerencs könyvében lapozgatván, a tohu-bohu közt csak akkor pillantottam fel, midőn a nemes gróf a főrendiházról, mint al­kotmányunk correctivumáról szólott és e nevezetes szavakat mondta: Nem találom kielégítőnek azt, ha egy felsőháznak mis­­siója csak úgy jellemeztetik, hogy a túlságosan gyors hala­dásnak időnként felmerülő rohamaival szemben féket képez­zen, hogy mérséklő, hogy moderáló befolyást gyakoroljon. Én a correctivum fogalmát egész általánosságban akarom al­kalmazni mindama hibákra nézve, melyekbe egy nemzeti kép­viselet, nem missiójának teljesítésében, de missiójáról olykor­olykor megfeledkezve esik. »Elérik helyeslés a baloldalon. * Erre már csakugyan feltekintettem és mondhatom: a komolyan gondolkozók ar­­czain nem szemléltem az élénk helyeslés nyo­mait még a beszéd hosszabb folyama alatt sem; ők az obligát helyeslést a legvégére tar­tották fenn. Irányi, Helfy, Mocsáry, Fernszek és többen csak csodálkozva nézték azon elv­társaikat (?), a­kik a született aristocratiát a gentryvel kívánják erősbíteni, és a­helyett hogy a főrendek és a nemzet közt fenálló kor­látot eltávolítani iparkodnának, új korlátot akarnak emelni ismét a nemesség és a nép között. Furcsa democraták! A »Gen­try« elnevezés használata a magyar társada­lomban egy­idejű az »antisemita« elnevezéssel; valóságos szerencsétlenség ez; a firtlik szá­mát szaporítja, és még többet fog tönkre tenni azon ősmagyar nemességből, a­mely 1848-ban oly magaslatra emelkedett, hogy előjogait a nemzet egységének oltárára lerakta. Gróf Apponyitól nem vártam azt, hogy a főrendeket ilyesmire buzdítsa. Ismerem mindazon magyarázatokat és reflexiókat, melyekkel a nemes gróf beszédének e részét később igyekezett exclusiv jellegétől meg­fosztani. Pedig ennek a fejtegetésnek vagy ez az értelme volt, vagy nem volt értelme. S ez nem tömörítése a nemzeti erőknek, hanem ellenkezőleg gyönge csoportokra osz­tása. Gróf Apponyi a városi polgárokat el­választja a néptől; ő neki gentry kell, a me­gyei virilisták sorából, melynek tagjait az ő állítása szerint inkább és szívesebben ma­gához karolja a születési aristocratia, mint a tudomány és munka embereit. S ha áll az, hogy gróf Apponyinak a városi polgárok so­rából külön választott polgári mágnások kel­lenek, az nem javítja, még rontja e terv élet­revalóságát. Ám a ki akarja, kövesse taná­csát, de én azt hiszem, ha sokan követik, még több magyar közép nemes fog majd el­pusztulni s a pusztulók sorában ott lesznek a polgári mágnások is és a nemes gróf, a kinek jó szándékait nincs okom kétségbe vonni, az eredményekben Kolonicscsal fog majd vetél­kedhetni. Ki tudja,nem emelnek-e ezért nek­­­ki is emléket Bécsben, valami hídon vagy­­ másutt. "­­ Az én nézetem, — igaz,hogy sokkal egysze­rűbb ember is vagyok — sem a gentryre, sem a városi elemre, de még magára az aristocratia kevésbé tehetős részére nézve sem ily­­önhé­­jázó. Én azt vélem,­­hogy mindezekre nézve nem annyira a felsőházi tagság fontos, mint inkább az, hogy mindannyian becsületesen munkához lássunk, szerezzünk vagyont, tart­suk fenn családainkat. Bizony az sem ártana — ez az én legsajátabb véleményem — ha a mostani főrendiház azon tagjai, kik elegendő vagyonnal nem bírnak — az angol aristocratia példája szerint — nem használ­nák grófi és bárói czímeiket, a­mi nem aka­dályozza azt, hogy ha ismét vagyonhoz jut­nak, öröklött családi jogaikat föléleszszék, hisz addig könnyebb lenne a czim békája nélkül megélni. Gróf Apponyi is elismervén a mostani főrendiház reformjának szükségét, okoskodá­sának fonalán azt mondja : a kormány 150 kinevezett tagot akar a felsőházba vinni. Ennyiből áll a czélba vett reform egésze! Ha valaki gróf Apponyi egész politikai működésének őszinteségét a szerint akarná megítélni, a mennyi igazság ebben a mon­dásban van, nagyon el kellene ítélni ezt a működést, a­melyben úgy is annyi az egyé­nek és a nemzeti viszonyok kicsinyitése s a po­litikai intenziók nyilt vagy indirect gyanú­sítása. »A főrendiháznak a kormány által aján­lott reformja csak annyiból áll, hogy 150 tagot a felsőházba kinevez«, igy hangzott gróf Apponyi thésise. Előtte tehát a jogosult családok fenma­­radhatására szolgáló census behozatala, az indigenák jogainak körülírása, a hitfelekeze­­tek egyháznagyjainak képviseltetése, a­mit mellékesen concedál, a kezdeményezési jog megadása, — ez mind semmi. Port a közönség szemébe! — előtte, csak a 150, Tisza Kálmán által ki­nevezésre ajánlott egyén rémképe áll, ez ve­szélyeztetheti — mit? — »az ő uralmát«, mert hiszen akkor nem lesz meg azon főren­diház, a­melyet a felbujtogatott néppel együtt fel lehet arra használni, hogy a törvényes képviselet többségének akaratát, terrorismus — forradalmi eszközök — útján meg lehes­sen bénítani. Veszedelmes tévedés ez — nemes gróf — a politika »jövő tengerén« folytatott argonauta utazásaiban. Tíz évig tartott még a szélső jobbról — a szélsőbal széléig, illető­leg az antisemiták kellő közepébe — vagyis oda vissza jutott, a­honnan akkor kiindult, a­mikor éppen én voltam oly szerencsés első politikai fellépése alkalmával vele szembe­szállni. Deák Ferencz egy szemhunyorítása elég volt akkor a kibontott zászló összegön­gyölítésére, s íme a múlt évben és most, ide­jét megjöttnek látja? Ez után nem fogja elérni Jósonként a sóvárgott arany gyapjút, melynek ennyi munka után még a hetedik — legkülső — falát sem vola képes megkerülni; habár a szántáshoz s a sárkány fogak elvetéséhez hoz­zálátott derekasan. De a nemes gróf g­avail­éri finomság­gal beszél az » arany középszerűségről«, s az ellenfelet, a többség tagjait következők­kel tisztelte meg: »Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mos­tani kormány által saját pár­tja, saját legmegbízha­tóbb híveinek számából kiszemelt 150 tag a felsőház rendeltetésének flagráns megsértésével az utána kö­vetkező kormánynyal szemben factiosus opposi­­tiót fog képezni, és akkor az önök által alakított fel­sőház épülete oscillatiót mutat a feltétlen szolga­lelkűség és parlamenti obstructió közt. De nekem nem áll hatalmamban a túloldalba az al­kotmányosságnak és a parlamenti méltányosságnak ama finomabb elveit beoltani, melyek az angol pártok eljárását jellemzik.« A tisztelt képviselő úr igy szokott má­sokról ítélni. — Azért, mert a nemes gróf factiosus oppo­­sitiót csinál évek óta; azért, mert ennek szá­lait felvitte a múlt évben a főrendiházba; azért, mert alkotmányunkon a Reichsrath né­mely tagjainak közreműködésével kívánt ja­vítani ; azért, mert most a képviselőházban barangukrozza a tisztelt főrendiháznak a poli­tikával csak mellékesen foglalkozó tagjait arra, hogy mit tegyenek ott, mindezért még nem lesz képes nekünk, akik most a jobbolda­lon ülünk és a­kik tíz év előtt a túlsó padokon foglaltunk helyet, bebizonyítani azt, hogy a koronázás megtörténte után bármiben is factiosus oppositiót tettünk s a magyar kormánynak állását és tekintélyét, úgy az országban bent, mint különösen ki­felé kisebbítettük és ócsároltuk , avagy az akkori többség eljárásában aljas ru­gókat kerestünk volna. Egyetlen egy esetet tudok, midőn a balközép egy tagja egy mi­nisztert személyes vádakkal támadott meg. — Azon pártnak pedig, melylyel mi most szem­ben állunk, s a melyhez gróf Apponyi tar­tozik, — ez a mindennapi kenyere. IVÁNKA IMRE: BELFÖL XX Budapest, febr. 20. (A képviselőház ülése.) A képviselőház f. hó 21-én, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A főrendiház szerve­zéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Kérvények tárgyalása. Budapest, febr. 20. (Minisztertanács.) Ma este a kereskedelmi minisztériumban hosszabb idei minisztertanács tartatott. Budapest, febr. 20. (Zárszámadási bi­zottság.) A képviselőház zárszámadási bizottsága ma este 5 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. A kormány képviseletében jelen voltak Hosszú József államszéki alelnök, Hilberth és Yavra oszt. tanácsosok és Hanzély kir. tanácsos, közoktatásügyi számvevőségi igazgató. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetvén, tárgyalás alá vétetett a fiumei kormányzó lakosztályának megfelelő átalakításából és bebútoro­zásából előállott 63 a múlt ülésben függőben maradt 5213 frtnyi túlkiadásra vonatkozó tétel, melyre nézve a bizottság az előadó által előterjesztett indokolás­ A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 20. Kónyi Manó: Nem tudom, hányan vannak, a­kik a képviselő­­házban oly régen otthon vannak, mint a­hogy otthon volt ott az a férfiú, a­kit ma részesített elismerése nem kicsinylendő nyilatkozatában a képviselőház. Nem sokan vannak s bizonyára egy sincs kö­zülök, ki meghatottan ne gondolna rá, hogy az azóta lefolyt jelentékeny idők, nagy események, váratlan fordulatok, erős viharok, kicsinyes és szenvedélyes harcrok legállandóbb tanúja és leghűbb megörökítője, Kónyi Manó, a gyorsiroda egyik főnöke, visszavonult eddigi állásától, nyugalomba lépett s valószínűleg tá­vol a fővárostól fog üdülést keresni megrendült egész­ségének. De nem csak a ház öregei gondolnak meghatva a ház jó és balsorsa ezen osztályosának távozására. Kónyi azok közé az emberek közé tartozik, a­kit sze­ret mindenki: szerették az öregek, hisz Deák Ferencz­, Ghyczy Kálmán, Lónyay Menyhért oly bizalommal viseltettek iránta, mely a legnagyobb mértékben megtisztelő; szerették kortársai, a kikkel együtt lé­pett a »parlamenti küzdtérre«; s szerettük mi, nálá­nál jóval fiatalabb generatio, kiket látott az ország­­gyűlési ifjak karzatáról — egy-egy esetben talán a gyorsiroda másoló dijnokai sorából is —lekerülni — gyakran a hírlapírói karzaton át — a képviselők so­rába, hol a mandátum benyújtásakor egy jó barát melegségével s egy mentor gondosságával Kónyi Manó volt az első, a­ki üdvözölt bennünket. És most Kónyi, a java korát most élő Kónyi, távozik a házból, a­melyet képzelni sem tudtunk nél­küle. Nyugdíj­kérvényéhez orvosi bizonyítványok vol­tak mellékelve. Nagy tekintélyű emberek, szakférfiak véleményei a felől, hogy ez a kiváló munkaerő nem bírja tovább a munkát, idegei megtagadják a szolgá­latot, pihennie kell. Nem tudom, a gazdasági bizott­ságnak, melynek nevében Csávossy Béla oly szép be­szédben ajánlja a ház ez érdemes tisztviselőjének meg­felelő pensionálását,­­ nem tudom , volt-e szüksége e bizonyítványokra. Én azok közé tartozom, a­kik legnehezebben hi­szik el azok beteg voltát, a­kikről szeretnék, hogy egészségesek maradjanak. A megfordított hypochond­­dria ez, hanem azt hiszem észszerűbb és a kedélynek jobban hasznára való a valódi hypo­­chondriánál. Kónyi betegségét sem akartam hinni. Hiába bizonygatta. Évődtem vele, hogy ezzel csak mentegetni akarja, miért késik a Deák beszédei má­sodik kötete........ Hanem mikor azt hallottam, hogy elszánta ma­gát nyugalmaztatását kérni, ez többet mondott ezer orvosi bizonyítványnál. A munka igaz embere, a­ki lemond a munkáról, nagyobb áldozatot hoz, mint a ki kincsekről mond le. Mert ne higyje senki, hogy a modern élet óriási mozgalmában, ebben a beláthatatlan gépezetben, melyben az emberek milliói s a természeti erők óriási tömkelegé játszanak és működnek össze, ne higyje senki, hogy ebben minden csupa gép. Kónyi azon emberek közül való, a­kik a rábí­zott nagy feladatok teljesítésébe nem csupán arra­­valóságukat, nem csupán ügyességüket, hanem egész lelküket belevis­zik . Kónyi Manónak nemcsak hiva­tása volt szép és nagy ügyköre, hanem szenvedé­lye is. És lemondott róla. Le tudott mondani. Bi­zonynyal : akkor le is kellett mondania. Elnéztem csak az utolsó napokban is. Ő nem otthon, nem elvonulva tölté »activitása« legutolsó idejét. Bejárt a képviselőházba, s ha Tisza Kálmán, ha gróf Apponyi, ha Szilágyi Dezső beszélt, nem volt emberi erő, mely visszatarthatta attól, hogy tel­jesítse dolgát, mint teljesítette éveken, évtizedeken át.­­ Pedig beteg ember volt, ki hónapokat töltött álmat­lanul s ki ott a ház közepén, hol a kimondott szavak találkoznak, hol a kiröppent eszmék surlódnak, hol a szenvedélyek villámsugarai érintik és átezikázzák egy­mást , fölértett, átgondolt, fölértett mindent; szót, eszmét, szenvedélyt. Ha gép lett volna, aminek sokan a munka férfiait gondolni szeretik, azzal az ügyességgel, azzal a testi erővel, azzal a lankadatlansággal functionálha­­tott volna beláthatatlan időkig. De lelke is volt. S pedig nemes és érző lelke. És értelme, oly magas színvonalú műveltséggel és szive, oly nemes hajla­mokkal, mely a legjobbak között jelölt ki számára helyet. Csoda-e, ha kifáradt ? A kik szolgálatait igénybe vettük; a kik láttuk dolgozni fáradhatatlanul; akik sürgettük türelmetle­nül, tán kicsinyeltük is, a mit végez s a »másolás« azon munkáját, a mit teljesített, alantabb járónak tekintek annál, amit a legkisebb mértékű önálló alkotásnak neveznek; de ha így okoskodtunk, téved­tünk szerfölött. A stenographia az alkotmány és nyilvánosság szolgálatában oly factor, melyet nem kicsinyelhet senki. S Kónyi Manó a magyar parla­menti gyorsírásban szakbeli ügyességének és kitűnő­ségének előnyein kívül kiváló műveltsége s első­rendű politikai és publicistikai ér­zéke összes adományait áldozta föl. Ha azt mond­játok : gépi munka az a­mit végzett, én azt felelem rá: annál nagyobb érdem, mert egy művész tökéletességével, egy tudós sza­batosságával, s a közpálya embere egész szenvedélyével végezte. Nem Kónyi Manó pályáját írom én le. Ez a pálya nem ért véget. Bár távoznia kell működése ed­digi színhelyéről, az idegkifáradtság azon neme, mely rajta erőt vett, s mely a képviselőházat mai nemes határozatában vezette, csak nyugalmat kíván, de a munkát és tevékenységet nem zárja ki. Találkozni fogunk még vele. Nem csak Deák beszédeinek kiadása terén, egyéb tereken is. Innen-onnan tíz éve írtam felőle, hogy a magyar képviselőház intim történeté­nek megírására senki sem lesz alkalmasabb nála. Ő tud legtöbbet e házról, s a­mit tud, annak megírásá­ban, ha valaha vállalkozik rá, nem fogja vezetni sem pártszenvedély, sem személyi gyűlölet, sem botrány­­hajhászat. S tőle nem vesznek tehát búcsút barátai. Nem vesztjük el őt, csak visszaadtuk nyugalmának, melynek állandó hiánya megöli a szellemet, s kifor­gatja valójából a kedélyt. De meg kellett emlékezni e helyen róla. A kép­viselőházban, hol a bizottság oly módon szólt róla, a­mint még senkiről a ház hivatalnokai közül,­­­ még Szilágyi Dezső,az ellenzék vezére is külön felállt, hogy elmondja, mily elismerő Kónyi érdemei iránt a kép­viselőház. Pedig a képviselőháznak ő tisztviselője volt; a képviselőház nem maradt adósa; az iránt ő csak kö­telességet teljesített. E nemes és energikus munkaerő állandóan nagy, megmérhetetlen szolgálatokat teljesített a sajtónak. A parlamenti publicitás nálunk oly színvonalra emelkedett, a minőhöz hasonlót alig lát­hatunk máshol. Az a páratlan gyorsaság, mely —­­egy éppen ma történt példát idézve — Tisza Kál­mánnak két órakor bevégzett, ötnegyed óráig tartott, eleve le nem irt, s igy teljesen gyorsirói följegyzések után készülő beszédét, melyet elmondása után a gyorsíróknak még tollba mondani, — a revisoroknak ellenőrizni, ■— a gyorsirodai főnöknek saját jegy­zeteivel összehasonlítni, s a hirlapíróknak az elkészült eredeti napló-példányról lemásolni kell, hogy egy ily beszédet, mely kinyomtatva több öt hasábnál, el­mondása után két és fél óra múlva az esti lapokban olvashasson a közönség, ez olyasmi, a­mit alig pro­ducálnak másutt, s a­mit ezelőtt tizenöt évvel még mi is lehetetlenségnek tartottunk. Azon kitűnő hivatal érdeme ez, melynek élén eddig Kónyi Manó állt, s mely előtt nem volt munka nehéz, nem volt erőfeszítés nagy, nem volt áldozat túlságos, ha a sajtó érdekei kö­vetelték. E sorok legyenek részfizetés a sajtó hálájából Kónyi Manó iránt, ki — azon derék fér­fiakkal, kik a gyorsirodát megalkotni segíték — fő­tényező volt abban, hogy a magyar sajtó e részben meg tudott felelni feladatának. . . . * És befejezésül csak még egy pár szót annak jellemzésére: minő ember Kónyi Manó. Mióta nyugalmazási ügye a ház elé került, ba­rátságosan, komolyan, intve és fenyegetve tiltakozott az ellen, hogy a sajtóban csak egy betű is legyen az ő ügyéről. Nem befolyásolja a ház ítéletét a sajtó. Ne gondolhassa senki, hogy ő a reklámot keresi. — No jó! mondom neki a legutolsó alkalommal. De a ház határozata után — elmondom a vélemé­nyemet. Ma azután, mikor már ezeket a föntebb­ soro­kat megírtam, a következő levelet vettem tőle: »Ha érdemesnek tart, tisztelt barátom, hogy pár jó szót vesztegessen rám, kérem, ne feledkezzék meg — kollégáimról; csak úgy esnék megem­lékezése jól, ha kétszer annyi jut — nekik...« Az olvasó látja, hogy nem teljesíthettem ezt a kivánatot. De azért bizonyára csak Kónyi fog ne­heztelni rám és nem kollégái. Ők tudják, hogy a benső rokonérzés, melyet ma Kőnyi Manó iránt a nemzet képviselete kifejezett, szól mindazoknak, kik lélekkel szolgálják a hivatást, a melyet választottak. S jó némelykor a nemzet képviseletének megmondani ezt s jó némelykor a munka embereinek meghallani ezt. V. I. hoz csatlakozván , a felmentvényt megadandónak találta. Ezután Molnár Victor előadó a vallás és közoktatásügyi tárc­a zárszámadását felölelő jelentését terjesztette elő. A minden részle­tekre kiterjedő előadói jelentést a bizottság a népne­velési tanfelügyelőségek czíménél, valamint a mindin­kább szaporodó túlkiadások elkerülése szempontjából teendő intézkedések körül kifejtett élénk vita után változatlanul elfogadta. Tekintettel a képviselőházban folyamatban lévő fontos vitára, a bizottság elhatározta, hogy már­­czius 2-ig ülést nem tart. A márczius 2-án tartandó ülés napirendjére kitűzettek : a mai ülésről elmaradt nyugdijak és az igazságügyi tárcza 1883. évi zár­számadásai. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, febr. 20. (Igazságügyi bizott­ság.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalását. A kor­mány részéről Berczelly miniszteri tanácsos volt jelen. Az ülés folyamán folytatólag tárgyaltattak és elfogadtattak a miniszteri törvényjavaslat 27—34. §§-ai. E szakaszokon egyedül azon jelentékeny módo­sítás létezett, hogy hivatalos eljárásnál is az egyeség­­kötésre a véghatározat jogerőre emelkedéséig ki­ter­jesztetik a határidő, s hogy a becsárra nézve min­denekelőtt a felek között létesített megállapodás veendő alapul. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, febr. 20. (A főrendiház re­formja.) A »Temps« legújabb száma, lapja élén, terjedelmesebb méltatást szentel a vitának, mely most a képviselőházban foly; ismerteti főrendiházunk jelen szervezetét; utal arra, hogy nálunk a főúri családok összes tagjainak joguk van a felsőházban ülni, míg a legtöbb államban csak a család fejét illeti meg ezen jog ; előadja hogy aristocraticus intézményünk hiá­nyait mikép akarja orvosolni azvjavaslat és »egészben véve igen bölcseknek« találja a javaslat intézkedé­seit. Szilágyi Dezső határozati javaslatára a franczia republicánus párt ezen legkiválóbb közlönye, ezt jegyzi meg: »Azon indítványnak, hogy a törvényha­tóságok küldjenek képviselőket a felsőházba, de­­mocratikus jellege van, mely ajánlatossá tenné oly országban, ahol az ethnographiai egység elég lati­­tűdet enged a politikai ügyeknek, de a magyarok meg akarják óvni felsőházuknak kizárólagos magyar jellegét és annak nemzeti színezetét nem akarják függővé tenni a községi választások esélyeitől.« A »Temps« azután azon nézetének ad kifeje­zést, hogy a javaslat keresztül fog menni és »Magyar­­ország nem sokára oly felsőházzal fog bírni, mely a mostani felsőháznál sokkal jobban felelhet meg a parlamentáris rendszer szükségleteinek.« Országos catasteri bizottság. Az országos föladó bizottság mai ülésében be­ható tárgyalás alá vette a hetes küldöttség által az egyéni felszólamlások tárgyában beterjesztett indít­ványokat s azokat részletes vita után minden változ­tatás után el is fogadta. Minthogy számos felszólam­lásra vonatkozólag a hetes küldöttség javaslata értelmében az országos bizottság még nem határo­zott, hanem újabb bejárást rendelt el, az összes jövedelmi fokozatok végleges megállapítása az egész országra csak egy, a nyár folyamában összehívandó ülésben lesz foganatosítható s igy a tegnap jelzett általános elvi vita is csupán ama tárgyalások befe­­j­ezte után várható. Az ülés lefolyásáról a következők­ben tudósítunk: Gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula elnök 10 órakor meg­nyitja az ülést és felszólítja az egyes központi fel­ügyelőket a hetes küldöttség indítványainak felolva­sására. Először letárgyaltatott a kolozsvári catas­teri kerület 19 becslő járásából beérkezett felszólam­lásokra vonatkozó előterjesztés. Az egész kerületben a földrészlet száma 4.164.303, a tiszta jövedelem erede­tileg 4.301,925 írtban volt megállapítva, holdanként tehát átlag 87 krajczárban; összesen beérkezett 55.085 felszólamlás, tehát a földrészleteknek 1.3°/0-a. A já­rási bizottságok szerint apadt a tiszta jövedelem 107.459 írttal, tehát 2.4°/0-al s igy a jövedelmet hol­danként 84 krban állapította meg. A kerületi bizott­ságok nem hagyták ezen apasztást egészen helyben, hanem csak 76.297 írttal, tehát 2,7 °­0-al szállították le a tiszta jövedelmet, holdanként tehát a tiszta jöve­delmet 85 írral. A hetes küldöttség teljesen hozzájárul a kerületi bizottság javaslatához s ezt elfogadásra ajánlja az országos bizottságnak, mit is ez észrevétel nélkül elfogadott. A nagyszebeni kerületnek 18 járásában a földrészletek száma 5.433.991, a tiszta jövedelem ere­detileg 6.018.796 írtban állapíttatott meg, tehát hol­danként átlag 1.27 krban; összesen 128.872 felszóla­lás érkezett be, tehát a földrészleteknek 2.4°­0-a. A járási bizottságok szerint apadt a tiszta jövedelem 115.010 írttal, tehát a 1.9°/0-al s igy holdanként a tiszta jövedelmet átlag 1.23 krban állapították meg; a kerületi bizottság csak 80.471 írttal vagyis 1.3°/0-al szálitotta le a tiszta jövedelmet s igy holdanként 1.25 krban állapították meg. A hetes küldöttség a kerületi bizottságnak 17 becslőjárásra vonatkozó ha­tározataihoz hozzájárul, de a szepsi­ szent-györgyi járásra vonatkozólag azt ajánlja az országos bizott­ságnak, hogy ennek elbírálása függőben maradjon, minthogy itt feltűnő módon 5.9°­0-at szállíttatott le a tiszta jövedelem, mely tetemes leszállítás újabb bejá­rást tesz szükségessé.­­ Az országos bizottság elfo­gadja a hetes küldöttség javaslatát. A temesvári kerületnek 18 járásában a földrészletek száma 1.926.190, a tiszta jövedelem eredetileg megállapított 10.270.949 írtban, holdan­ként tehát átlag 2.64 krban ; felszólamlás beérkezett összesen 37.184, tehát a földrészletnek 1.90/°-e A já­rási bizottságok apasztották a tiszta jövedelmet 90.160 írttal, tehát 0.840/°-al s igy holdanként átlag 2 frt 63 krban állapították meg; a kerületi bizottság csak 62.130 írttal, tehát 0.57°­0-al apasztotta a tiszta jövede­­met s igy ez holdanként átlag 2 frt 63 krban állapítta­tott meg. A hetes küldöttség a kerületi bizottsági ha­tározatait 17 becslő-járásra vonatkozólag elfogadásra ajánlja, de az uj-aradi becslő-járásra nézve eltér a kerületi bizottság határozatától s azt nem 5412, ha­nem 5370 írtban apasztani javasolja, mert Székesuton egy indokolatlan művelési ág változását visszahelyez­tetni kívánja. — A hetes küldöttség ajánlatai elfogad­tatnak. A pozsonyi catasteri terület 25 járásában a földrészletek száma 3,964,750, a tiszta jövedelem­­ eredetileg meg volt állapítva 11,645,370 írtban, hol­danként tehát átlag 3 frt 71 krban, felszólalás beér­kezett összesen 110,479, tehát a földrészleteknek 2,8 °­ C-a. A járási bizottságok szerint apadt a tiszta jö­vedelem 161,536 írttal, tehát 1.4 százalékkal s így holdankint átlag 3 frt 66 kr; a kerületi bizottságok szerint 81,815 írttal, tehát 0.7 százalékkal, holdan­kint tehát a tiszta jövedelem 3 frt 68 kr. A hetes küldöttség a kerületi bizottságok javaslatát 23 járás­ra nézve elfogadásra ajánlja s itt különösen feltűnő, hogy a nyitrai első és második, a privigyei első és a vág­ujhelyi első járásra vonatkozólag a kerületi bi­zottság emelést határozott; az ó­gyallai második becslőjárásra vonatkozólag azonban a küldöttség azt indítványozza, hogy Uj-Gyalla, Bagotta, Ó-Gyalla, Bajcs és Udvard dohánytermeléssel foglalkozó köz­ségek, továbbá az érsekujvári kerületben Tarkand és Negyed községek újból vizsgáltassanak meg s ez a két járás egyelőre függőben maradjon. Báró Majthényi László pártolja a felül­vizsgálatot, mert tapasztalata szerint a dohánytermelő földek igen magasan lettek felvéve, ha a talaj minő­sége különben nem is jó ; pedig meg kellene gon­dolni, hogy ha azokon a dohánytermeléssel felhagy­nak, a homokos talaj jogtalanul soroztatik a magasabb fokozatba. Vizsolyi Gusztáv azt hiszi, hogy a hetes küldöttség által indítványozott felülvizsgálat minden­esetre elrendelendő. Báró Majthényi megjegyzi, hogy azért szó.

Next