Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)
1885-02-21 / 888. szám
8s®Kmss»röB»s: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 888 (51) szám. Kiadó-hivatal.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földalat. Előfizetési du: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................... 3 frt. 3 hónapra ............... 6 > 6 hónapra ................... ................................ 13 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Szombat, február 21. IV. évi folyam. Egyes szám 4 kr. Budapest, február 20. Gr. Apponyi beszédéről. I. Gr. Apponyi Albert egyénisége, feltűnő alakja s urias modora már magában is figyelmet gerjesztők ; férfias mély hangja, művészi előadása, inkább az érzelmekhez, mint észhez intézett tetszetősen szőtt mondatai megragadják a hallgatót és nem csoda, hogy utolsó szónoklatával a vele szemben levő karzat hölgyeit, a körülötte ülő antisemitákat, s azokat, a kik minden phrasisra lelkesülni képesek, magával ragadva — valóságos tapsvihart idézett föl. Jutalmát — Csanády Sándor grandezzával nyújtott kézszoritásában el is nyerte. Szerencs könyvében lapozgatván, a tohu-bohu közt csak akkor pillantottam fel, midőn a nemes gróf a főrendiházról, mint alkotmányunk correctivumáról szólott és e nevezetes szavakat mondta: Nem találom kielégítőnek azt, ha egy felsőháznak missiója csak úgy jellemeztetik, hogy a túlságosan gyors haladásnak időnként felmerülő rohamaival szemben féket képezzen, hogy mérséklő, hogy moderáló befolyást gyakoroljon. Én a correctivum fogalmát egész általánosságban akarom alkalmazni mindama hibákra nézve, melyekbe egy nemzeti képviselet, nem missiójának teljesítésében, de missiójáról olykorolykor megfeledkezve esik. »Elérik helyeslés a baloldalon. * Erre már csakugyan feltekintettem és mondhatom: a komolyan gondolkozók arczain nem szemléltem az élénk helyeslés nyomait még a beszéd hosszabb folyama alatt sem; ők az obligát helyeslést a legvégére tartották fenn. Irányi, Helfy, Mocsáry, Fernszek és többen csak csodálkozva nézték azon elvtársaikat (?), akik a született aristocratiát a gentryvel kívánják erősbíteni, és ahelyett hogy a főrendek és a nemzet közt fenálló korlátot eltávolítani iparkodnának, új korlátot akarnak emelni ismét a nemesség és a nép között. Furcsa democraták! A »Gentry« elnevezés használata a magyar társadalomban egyidejű az »antisemita« elnevezéssel; valóságos szerencsétlenség ez; a firtlik számát szaporítja, és még többet fog tönkre tenni azon ősmagyar nemességből, amely 1848-ban oly magaslatra emelkedett, hogy előjogait a nemzet egységének oltárára lerakta. Gróf Apponyitól nem vártam azt, hogy a főrendeket ilyesmire buzdítsa. Ismerem mindazon magyarázatokat és reflexiókat, melyekkel a nemes gróf beszédének e részét később igyekezett exclusiv jellegétől megfosztani. Pedig ennek a fejtegetésnek vagy ez az értelme volt, vagy nem volt értelme. S ez nem tömörítése a nemzeti erőknek, hanem ellenkezőleg gyönge csoportokra osztása. Gróf Apponyi a városi polgárokat elválasztja a néptől; ő neki gentry kell, a megyei virilisták sorából, melynek tagjait az ő állítása szerint inkább és szívesebben magához karolja a születési aristocratia, mint a tudomány és munka embereit. S ha áll az, hogy gróf Apponyinak a városi polgárok sorából külön választott polgári mágnások kellenek, az nem javítja, még rontja e terv életrevalóságát. Ám a ki akarja, kövesse tanácsát, de én azt hiszem, ha sokan követik, még több magyar közép nemes fog majd elpusztulni s a pusztulók sorában ott lesznek a polgári mágnások is és a nemes gróf, a kinek jó szándékait nincs okom kétségbe vonni, az eredményekben Kolonicscsal fog majd vetélkedhetni. Ki tudja,nem emelnek-e ezért nekki is emléket Bécsben, valami hídon vagy másutt. " Az én nézetem, — igaz,hogy sokkal egyszerűbb ember is vagyok — sem a gentryre, sem a városi elemre, de még magára az aristocratia kevésbé tehetős részére nézve sem ilyönhéjázó. Én azt vélem,hogy mindezekre nézve nem annyira a felsőházi tagság fontos, mint inkább az, hogy mindannyian becsületesen munkához lássunk, szerezzünk vagyont, tartsuk fenn családainkat. Bizony az sem ártana — ez az én legsajátabb véleményem — ha a mostani főrendiház azon tagjai, kik elegendő vagyonnal nem bírnak — az angol aristocratia példája szerint — nem használnák grófi és bárói czímeiket, ami nem akadályozza azt, hogy ha ismét vagyonhoz jutnak, öröklött családi jogaikat föléleszszék, hisz addig könnyebb lenne a czim békája nélkül megélni. Gróf Apponyi is elismervén a mostani főrendiház reformjának szükségét, okoskodásának fonalán azt mondja : a kormány 150 kinevezett tagot akar a felsőházba vinni. Ennyiből áll a czélba vett reform egésze! Ha valaki gróf Apponyi egész politikai működésének őszinteségét a szerint akarná megítélni, a mennyi igazság ebben a mondásban van, nagyon el kellene ítélni ezt a működést, amelyben úgy is annyi az egyének és a nemzeti viszonyok kicsinyitése s a politikai intenziók nyilt vagy indirect gyanúsítása. »A főrendiháznak a kormány által ajánlott reformja csak annyiból áll, hogy 150 tagot a felsőházba kinevez«, igy hangzott gróf Apponyi thésise. Előtte tehát a jogosult családok fenmaradhatására szolgáló census behozatala, az indigenák jogainak körülírása, a hitfelekezetek egyháznagyjainak képviseltetése, amit mellékesen concedál, a kezdeményezési jog megadása, — ez mind semmi. Port a közönség szemébe! — előtte, csak a 150, Tisza Kálmán által kinevezésre ajánlott egyén rémképe áll, ez veszélyeztetheti — mit? — »az ő uralmát«, mert hiszen akkor nem lesz meg azon főrendiház, amelyet a felbujtogatott néppel együtt fel lehet arra használni, hogy a törvényes képviselet többségének akaratát, terrorismus — forradalmi eszközök — útján meg lehessen bénítani. Veszedelmes tévedés ez — nemes gróf — a politika »jövő tengerén« folytatott argonauta utazásaiban. Tíz évig tartott még a szélső jobbról — a szélsőbal széléig, illetőleg az antisemiták kellő közepébe — vagyis oda vissza jutott, ahonnan akkor kiindult, amikor éppen én voltam oly szerencsés első politikai fellépése alkalmával vele szembeszállni. Deák Ferencz egy szemhunyorítása elég volt akkor a kibontott zászló összegöngyölítésére, s íme a múlt évben és most, idejét megjöttnek látja? Ez után nem fogja elérni Jósonként a sóvárgott arany gyapjút, melynek ennyi munka után még a hetedik — legkülső — falát sem vola képes megkerülni; habár a szántáshoz s a sárkány fogak elvetéséhez hozzálátott derekasan. De a nemes gróf gavailéri finomsággal beszél az » arany középszerűségről«, s az ellenfelet, a többség tagjait következőkkel tisztelte meg: »Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmegbízhatóbb híveinek számából kiszemelt 150 tag a felsőház rendeltetésének flagráns megsértésével az utána következő kormánynyal szemben factiosus oppositiót fog képezni, és akkor az önök által alakított felsőház épülete oscillatiót mutat a feltétlen szolgalelkűség és parlamenti obstructió közt. De nekem nem áll hatalmamban a túloldalba az alkotmányosságnak és a parlamenti méltányosságnak ama finomabb elveit beoltani, melyek az angol pártok eljárását jellemzik.« A tisztelt képviselő úr igy szokott másokról ítélni. — Azért, mert a nemes gróf factiosus oppositiót csinál évek óta; azért, mert ennek szálait felvitte a múlt évben a főrendiházba; azért, mert alkotmányunkon a Reichsrath némely tagjainak közreműködésével kívánt javítani ; azért, mert most a képviselőházban barangukrozza a tisztelt főrendiháznak a politikával csak mellékesen foglalkozó tagjait arra, hogy mit tegyenek ott, mindezért még nem lesz képes nekünk, akik most a jobboldalon ülünk és akik tíz év előtt a túlsó padokon foglaltunk helyet, bebizonyítani azt, hogy a koronázás megtörténte után bármiben is factiosus oppositiót tettünk s a magyar kormánynak állását és tekintélyét, úgy az országban bent, mint különösen kifelé kisebbítettük és ócsároltuk , avagy az akkori többség eljárásában aljas rugókat kerestünk volna. Egyetlen egy esetet tudok, midőn a balközép egy tagja egy minisztert személyes vádakkal támadott meg. — Azon pártnak pedig, melylyel mi most szemben állunk, s a melyhez gróf Apponyi tartozik, — ez a mindennapi kenyere. IVÁNKA IMRE: BELFÖL XX Budapest, febr. 20. (A képviselőház ülése.) A képviselőház f. hó 21-én, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Kérvények tárgyalása. Budapest, febr. 20. (Minisztertanács.) Ma este a kereskedelmi minisztériumban hosszabb idei minisztertanács tartatott. Budapest, febr. 20. (Zárszámadási bizottság.) A képviselőház zárszámadási bizottsága ma este 5 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. A kormány képviseletében jelen voltak Hosszú József államszéki alelnök, Hilberth és Yavra oszt. tanácsosok és Hanzély kir. tanácsos, közoktatásügyi számvevőségi igazgató. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett a fiumei kormányzó lakosztályának megfelelő átalakításából és bebútorozásából előállott 63 a múlt ülésben függőben maradt 5213 frtnyi túlkiadásra vonatkozó tétel, melyre nézve a bizottság az előadó által előterjesztett indokolás A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 20. Kónyi Manó: Nem tudom, hányan vannak, akik a képviselőházban oly régen otthon vannak, mint ahogy otthon volt ott az a férfiú, akit ma részesített elismerése nem kicsinylendő nyilatkozatában a képviselőház. Nem sokan vannak s bizonyára egy sincs közülök, ki meghatottan ne gondolna rá, hogy az azóta lefolyt jelentékeny idők, nagy események, váratlan fordulatok, erős viharok, kicsinyes és szenvedélyes harcrok legállandóbb tanúja és leghűbb megörökítője, Kónyi Manó, a gyorsiroda egyik főnöke, visszavonult eddigi állásától, nyugalomba lépett s valószínűleg távol a fővárostól fog üdülést keresni megrendült egészségének. De nem csak a ház öregei gondolnak meghatva a ház jó és balsorsa ezen osztályosának távozására. Kónyi azok közé az emberek közé tartozik, akit szeret mindenki: szerették az öregek, hisz Deák Ferencz, Ghyczy Kálmán, Lónyay Menyhért oly bizalommal viseltettek iránta, mely a legnagyobb mértékben megtisztelő; szerették kortársai, a kikkel együtt lépett a »parlamenti küzdtérre«; s szerettük mi, nálánál jóval fiatalabb generatio, kiket látott az országgyűlési ifjak karzatáról — egy-egy esetben talán a gyorsiroda másoló dijnokai sorából is —lekerülni — gyakran a hírlapírói karzaton át — a képviselők sorába, hol a mandátum benyújtásakor egy jó barát melegségével s egy mentor gondosságával Kónyi Manó volt az első, aki üdvözölt bennünket. És most Kónyi, a java korát most élő Kónyi, távozik a házból, amelyet képzelni sem tudtunk nélküle. Nyugdíjkérvényéhez orvosi bizonyítványok voltak mellékelve. Nagy tekintélyű emberek, szakférfiak véleményei a felől, hogy ez a kiváló munkaerő nem bírja tovább a munkát, idegei megtagadják a szolgálatot, pihennie kell. Nem tudom, a gazdasági bizottságnak, melynek nevében Csávossy Béla oly szép beszédben ajánlja a ház ez érdemes tisztviselőjének megfelelő pensionálását, nem tudom , volt-e szüksége e bizonyítványokra. Én azok közé tartozom, akik legnehezebben hiszik el azok beteg voltát, akikről szeretnék, hogy egészségesek maradjanak. A megfordított hypochonddria ez, hanem azt hiszem észszerűbb és a kedélynek jobban hasznára való a valódi hypochondriánál. Kónyi betegségét sem akartam hinni. Hiába bizonygatta. Évődtem vele, hogy ezzel csak mentegetni akarja, miért késik a Deák beszédei második kötete........ Hanem mikor azt hallottam, hogy elszánta magát nyugalmaztatását kérni, ez többet mondott ezer orvosi bizonyítványnál. A munka igaz embere, aki lemond a munkáról, nagyobb áldozatot hoz, mint a ki kincsekről mond le. Mert ne higyje senki, hogy a modern élet óriási mozgalmában, ebben a beláthatatlan gépezetben, melyben az emberek milliói s a természeti erők óriási tömkelegé játszanak és működnek össze, ne higyje senki, hogy ebben minden csupa gép. Kónyi azon emberek közül való, akik a rábízott nagy feladatok teljesítésébe nem csupán arravalóságukat, nem csupán ügyességüket, hanem egész lelküket beleviszik . Kónyi Manónak nemcsak hivatása volt szép és nagy ügyköre, hanem szenvedélye is. És lemondott róla. Le tudott mondani. Bizonynyal : akkor le is kellett mondania. Elnéztem csak az utolsó napokban is. Ő nem otthon, nem elvonulva tölté »activitása« legutolsó idejét. Bejárt a képviselőházba, s ha Tisza Kálmán, ha gróf Apponyi, ha Szilágyi Dezső beszélt, nem volt emberi erő, mely visszatarthatta attól, hogy teljesítse dolgát, mint teljesítette éveken, évtizedeken át. Pedig beteg ember volt, ki hónapokat töltött álmatlanul s ki ott a ház közepén, hol a kimondott szavak találkoznak, hol a kiröppent eszmék surlódnak, hol a szenvedélyek villámsugarai érintik és átezikázzák egymást , fölértett, átgondolt, fölértett mindent; szót, eszmét, szenvedélyt. Ha gép lett volna, aminek sokan a munka férfiait gondolni szeretik, azzal az ügyességgel, azzal a testi erővel, azzal a lankadatlansággal functionálhatott volna beláthatatlan időkig. De lelke is volt. S pedig nemes és érző lelke. És értelme, oly magas színvonalú műveltséggel és szive, oly nemes hajlamokkal, mely a legjobbak között jelölt ki számára helyet. Csoda-e, ha kifáradt ? A kik szolgálatait igénybe vettük; a kik láttuk dolgozni fáradhatatlanul; akik sürgettük türelmetlenül, tán kicsinyeltük is, a mit végez s a »másolás« azon munkáját, a mit teljesített, alantabb járónak tekintek annál, amit a legkisebb mértékű önálló alkotásnak neveznek; de ha így okoskodtunk, tévedtünk szerfölött. A stenographia az alkotmány és nyilvánosság szolgálatában oly factor, melyet nem kicsinyelhet senki. S Kónyi Manó a magyar parlamenti gyorsírásban szakbeli ügyességének és kitűnőségének előnyein kívül kiváló műveltsége s elsőrendű politikai és publicistikai érzéke összes adományait áldozta föl. Ha azt mondjátok : gépi munka az amit végzett, én azt felelem rá: annál nagyobb érdem, mert egy művész tökéletességével, egy tudós szabatosságával, s a közpálya embere egész szenvedélyével végezte. Nem Kónyi Manó pályáját írom én le. Ez a pálya nem ért véget. Bár távoznia kell működése eddigi színhelyéről, az idegkifáradtság azon neme, mely rajta erőt vett, s mely a képviselőházat mai nemes határozatában vezette, csak nyugalmat kíván, de a munkát és tevékenységet nem zárja ki. Találkozni fogunk még vele. Nem csak Deák beszédeinek kiadása terén, egyéb tereken is. Innen-onnan tíz éve írtam felőle, hogy a magyar képviselőház intim történetének megírására senki sem lesz alkalmasabb nála. Ő tud legtöbbet e házról, s amit tud, annak megírásában, ha valaha vállalkozik rá, nem fogja vezetni sem pártszenvedély, sem személyi gyűlölet, sem botrányhajhászat. S tőle nem vesznek tehát búcsút barátai. Nem vesztjük el őt, csak visszaadtuk nyugalmának, melynek állandó hiánya megöli a szellemet, s kiforgatja valójából a kedélyt. De meg kellett emlékezni e helyen róla. A képviselőházban, hol a bizottság oly módon szólt róla, amint még senkiről a ház hivatalnokai közül, még Szilágyi Dezső,az ellenzék vezére is külön felállt, hogy elmondja, mily elismerő Kónyi érdemei iránt a képviselőház. Pedig a képviselőháznak ő tisztviselője volt; a képviselőház nem maradt adósa; az iránt ő csak kötelességet teljesített. E nemes és energikus munkaerő állandóan nagy, megmérhetetlen szolgálatokat teljesített a sajtónak. A parlamenti publicitás nálunk oly színvonalra emelkedett, a minőhöz hasonlót alig láthatunk máshol. Az a páratlan gyorsaság, mely —egy éppen ma történt példát idézve — Tisza Kálmánnak két órakor bevégzett, ötnegyed óráig tartott, eleve le nem irt, s igy teljesen gyorsirói följegyzések után készülő beszédét, melyet elmondása után a gyorsíróknak még tollba mondani, — a revisoroknak ellenőrizni, ■— a gyorsirodai főnöknek saját jegyzeteivel összehasonlítni, s a hirlapíróknak az elkészült eredeti napló-példányról lemásolni kell, hogy egy ily beszédet, mely kinyomtatva több öt hasábnál, elmondása után két és fél óra múlva az esti lapokban olvashasson a közönség, ez olyasmi, amit alig producálnak másutt, s amit ezelőtt tizenöt évvel még mi is lehetetlenségnek tartottunk. Azon kitűnő hivatal érdeme ez, melynek élén eddig Kónyi Manó állt, s mely előtt nem volt munka nehéz, nem volt erőfeszítés nagy, nem volt áldozat túlságos, ha a sajtó érdekei követelték. E sorok legyenek részfizetés a sajtó hálájából Kónyi Manó iránt, ki — azon derék férfiakkal, kik a gyorsirodát megalkotni segíték — főtényező volt abban, hogy a magyar sajtó e részben meg tudott felelni feladatának. . . . * És befejezésül csak még egy pár szót annak jellemzésére: minő ember Kónyi Manó. Mióta nyugalmazási ügye a ház elé került, barátságosan, komolyan, intve és fenyegetve tiltakozott az ellen, hogy a sajtóban csak egy betű is legyen az ő ügyéről. Nem befolyásolja a ház ítéletét a sajtó. Ne gondolhassa senki, hogy ő a reklámot keresi. — No jó! mondom neki a legutolsó alkalommal. De a ház határozata után — elmondom a véleményemet. Ma azután, mikor már ezeket a föntebb sorokat megírtam, a következő levelet vettem tőle: »Ha érdemesnek tart, tisztelt barátom, hogy pár jó szót vesztegessen rám, kérem, ne feledkezzék meg — kollégáimról; csak úgy esnék megemlékezése jól, ha kétszer annyi jut — nekik...« Az olvasó látja, hogy nem teljesíthettem ezt a kivánatot. De azért bizonyára csak Kónyi fog neheztelni rám és nem kollégái. Ők tudják, hogy a benső rokonérzés, melyet ma Kőnyi Manó iránt a nemzet képviselete kifejezett, szól mindazoknak, kik lélekkel szolgálják a hivatást, a melyet választottak. S jó némelykor a nemzet képviseletének megmondani ezt s jó némelykor a munka embereinek meghallani ezt. V. I. hoz csatlakozván , a felmentvényt megadandónak találta. Ezután Molnár Victor előadó a vallás és közoktatásügyi tárca zárszámadását felölelő jelentését terjesztette elő. A minden részletekre kiterjedő előadói jelentést a bizottság a népnevelési tanfelügyelőségek czíménél, valamint a mindinkább szaporodó túlkiadások elkerülése szempontjából teendő intézkedések körül kifejtett élénk vita után változatlanul elfogadta. Tekintettel a képviselőházban folyamatban lévő fontos vitára, a bizottság elhatározta, hogy márczius 2-ig ülést nem tart. A márczius 2-án tartandó ülés napirendjére kitűzettek : a mai ülésről elmaradt nyugdijak és az igazságügyi tárcza 1883. évi zárszámadásai. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, febr. 20. (Igazságügyi bizottság.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről Berczelly miniszteri tanácsos volt jelen. Az ülés folyamán folytatólag tárgyaltattak és elfogadtattak a miniszteri törvényjavaslat 27—34. §§-ai. E szakaszokon egyedül azon jelentékeny módosítás létezett, hogy hivatalos eljárásnál is az egyeségkötésre a véghatározat jogerőre emelkedéséig kiterjesztetik a határidő, s hogy a becsárra nézve mindenekelőtt a felek között létesített megállapodás veendő alapul. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, febr. 20. (A főrendiház reformja.) A »Temps« legújabb száma, lapja élén, terjedelmesebb méltatást szentel a vitának, mely most a képviselőházban foly; ismerteti főrendiházunk jelen szervezetét; utal arra, hogy nálunk a főúri családok összes tagjainak joguk van a felsőházban ülni, míg a legtöbb államban csak a család fejét illeti meg ezen jog ; előadja hogy aristocraticus intézményünk hiányait mikép akarja orvosolni azvjavaslat és »egészben véve igen bölcseknek« találja a javaslat intézkedéseit. Szilágyi Dezső határozati javaslatára a franczia republicánus párt ezen legkiválóbb közlönye, ezt jegyzi meg: »Azon indítványnak, hogy a törvényhatóságok küldjenek képviselőket a felsőházba, democratikus jellege van, mely ajánlatossá tenné oly országban, ahol az ethnographiai egység elég latitűdet enged a politikai ügyeknek, de a magyarok meg akarják óvni felsőházuknak kizárólagos magyar jellegét és annak nemzeti színezetét nem akarják függővé tenni a községi választások esélyeitől.« A »Temps« azután azon nézetének ad kifejezést, hogy a javaslat keresztül fog menni és »Magyarország nem sokára oly felsőházzal fog bírni, mely a mostani felsőháznál sokkal jobban felelhet meg a parlamentáris rendszer szükségleteinek.« Országos catasteri bizottság. Az országos föladó bizottság mai ülésében beható tárgyalás alá vette a hetes küldöttség által az egyéni felszólamlások tárgyában beterjesztett indítványokat s azokat részletes vita után minden változtatás után el is fogadta. Minthogy számos felszólamlásra vonatkozólag a hetes küldöttség javaslata értelmében az országos bizottság még nem határozott, hanem újabb bejárást rendelt el, az összes jövedelmi fokozatok végleges megállapítása az egész országra csak egy, a nyár folyamában összehívandó ülésben lesz foganatosítható s igy a tegnap jelzett általános elvi vita is csupán ama tárgyalások befejezte után várható. Az ülés lefolyásáról a következőkben tudósítunk: Gróf Szapáry Gyula elnök 10 órakor megnyitja az ülést és felszólítja az egyes központi felügyelőket a hetes küldöttség indítványainak felolvasására. Először letárgyaltatott a kolozsvári catasteri kerület 19 becslő járásából beérkezett felszólamlásokra vonatkozó előterjesztés. Az egész kerületben a földrészlet száma 4.164.303, a tiszta jövedelem eredetileg 4.301,925 írtban volt megállapítva, holdanként tehát átlag 87 krajczárban; összesen beérkezett 55.085 felszólamlás, tehát a földrészleteknek 1.3°/0-a. A járási bizottságok szerint apadt a tiszta jövedelem 107.459 írttal, tehát 2.4°/0-al s igy a jövedelmet holdanként 84 krban állapította meg. A kerületi bizottságok nem hagyták ezen apasztást egészen helyben, hanem csak 76.297 írttal, tehát 2,7 °0-al szállították le a tiszta jövedelmet, holdanként tehát a tiszta jövedelmet 85 írral. A hetes küldöttség teljesen hozzájárul a kerületi bizottság javaslatához s ezt elfogadásra ajánlja az országos bizottságnak, mit is ez észrevétel nélkül elfogadott. A nagyszebeni kerületnek 18 járásában a földrészletek száma 5.433.991, a tiszta jövedelem eredetileg 6.018.796 írtban állapíttatott meg, tehát holdanként átlag 1.27 krban; összesen 128.872 felszólalás érkezett be, tehát a földrészleteknek 2.4°0-a. A járási bizottságok szerint apadt a tiszta jövedelem 115.010 írttal, tehát a 1.9°/0-al s igy holdanként a tiszta jövedelmet átlag 1.23 krban állapították meg; a kerületi bizottság csak 80.471 írttal vagyis 1.3°/0-al szálitotta le a tiszta jövedelmet s igy holdanként 1.25 krban állapították meg. A hetes küldöttség a kerületi bizottságnak 17 becslőjárásra vonatkozó határozataihoz hozzájárul, de a szepsi szent-györgyi járásra vonatkozólag azt ajánlja az országos bizottságnak, hogy ennek elbírálása függőben maradjon, minthogy itt feltűnő módon 5.9°0-at szállíttatott le a tiszta jövedelem, mely tetemes leszállítás újabb bejárást tesz szükségessé. Az országos bizottság elfogadja a hetes küldöttség javaslatát. A temesvári kerületnek 18 járásában a földrészletek száma 1.926.190, a tiszta jövedelem eredetileg megállapított 10.270.949 írtban, holdanként tehát átlag 2.64 krban ; felszólamlás beérkezett összesen 37.184, tehát a földrészletnek 1.90/°-e A járási bizottságok apasztották a tiszta jövedelmet 90.160 írttal, tehát 0.840/°-al s igy holdanként átlag 2 frt 63 krban állapították meg; a kerületi bizottság csak 62.130 írttal, tehát 0.57°0-al apasztotta a tiszta jövedemet s igy ez holdanként átlag 2 frt 63 krban állapíttatott meg. A hetes küldöttség a kerületi bizottsági határozatait 17 becslő-járásra vonatkozólag elfogadásra ajánlja, de az uj-aradi becslő-járásra nézve eltér a kerületi bizottság határozatától s azt nem 5412, hanem 5370 írtban apasztani javasolja, mert Székesuton egy indokolatlan művelési ág változását visszahelyeztetni kívánja. — A hetes küldöttség ajánlatai elfogadtatnak. A pozsonyi catasteri terület 25 járásában a földrészletek száma 3,964,750, a tiszta jövedelem eredetileg meg volt állapítva 11,645,370 írtban, holdanként tehát átlag 3 frt 71 krban, felszólalás beérkezett összesen 110,479, tehát a földrészleteknek 2,8 ° C-a. A járási bizottságok szerint apadt a tiszta jövedelem 161,536 írttal, tehát 1.4 százalékkal s így holdankint átlag 3 frt 66 kr; a kerületi bizottságok szerint 81,815 írttal, tehát 0.7 százalékkal, holdankint tehát a tiszta jövedelem 3 frt 68 kr. A hetes küldöttség a kerületi bizottságok javaslatát 23 járásra nézve elfogadásra ajánlja s itt különösen feltűnő, hogy a nyitrai első és második, a privigyei első és a vágujhelyi első járásra vonatkozólag a kerületi bizottság emelést határozott; az ógyallai második becslőjárásra vonatkozólag azonban a küldöttség azt indítványozza, hogy Uj-Gyalla, Bagotta, Ó-Gyalla, Bajcs és Udvard dohánytermeléssel foglalkozó községek, továbbá az érsekujvári kerületben Tarkand és Negyed községek újból vizsgáltassanak meg s ez a két járás egyelőre függőben maradjon. Báró Majthényi László pártolja a felülvizsgálatot, mert tapasztalata szerint a dohánytermelő földek igen magasan lettek felvéve, ha a talaj minősége különben nem is jó ; pedig meg kellene gondolni, hogy ha azokon a dohánytermeléssel felhagynak, a homokos talaj jogtalanul soroztatik a magasabb fokozatba. Vizsolyi Gusztáv azt hiszi, hogy a hetes küldöttség által indítványozott felülvizsgálat mindenesetre elrendelendő. Báró Majthényi megjegyzi, hogy azért szó.