Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)
1885-02-14 / 881. szám
ban. (Helyeslés a baloldalon,) úgy felfelé, mint lefelé. Második követelménye, hogy az új felsőház összeállításában kifejezve legyen az universális felfogás. Ezt nem lehet bizonyos érdekkör, osztály vagy particuláris tényezőkből összealkotni, kell, hogy mindazon erők felhasználtassanak, melyek hivatvák a nemzet lelkiismeretét képviselni. Harmadik kellék, hogy az új ház bírjon ne csak azon formai joggal, mely a képviselőházzal egyenlővé teszi, hanem, hogy a nemzeti közvélemény minden árnyalata megnyugvással és tisztelettel fogadja kijelentéseit. Mindhárom szempontból szükség van reformra s szóló hozzáteszi, hogy a mai főrendiház a három kellék közül még leginkább a függetlenséget bírja, de ezt sem kellő mértékben, mert az utolsó évtized példája mutatja, hogy a hivatalos elem elegendő volt a felsőházban absorbeálni a függetlenség súlyát. (Tetszés a baloldalon) De ezenkívül nem bírja a mai ház biztosítékát annak, hogy az összes érdekek képviseletet nyerjenek benne, mert eltekintve az egyház ottani képviselőitől, kiknek az országban létező többi felekezetek képviselőivel együtt való jelenlétét szóló erkölcsi szempontból is szívesen látja, de a kik mégis bizonyos egyoldalúságot tételeznek föl, eltekintve a főispánoktól, kik hivatalos elemet képeznek, a mai főrendiházban más támpont nem létezik, mint a születési aristocratia. S ez a születési aristocratia bár elég súlylyal bír, hogy részt vegyen a felsőház munkájában, mégsem bír azzal az erővel többé, hogy a vele járó feladatok terhét egymagában elviselje. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért kellett,hogy megtartásával a főrendi elemeknek, az új házba újak hozassanak be. A kormány azzal akar e követelménynek eleget tenni, hogy körülbelül 150 életfogytiglan való tagot nevez ki. Ennyiből áll a reformeszmének egésze, melylyel a kormány az előttünk fekvő nagy problémát megoldani akarja. Szóló kérdi, hogy váljon azokból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiházban arra nézve, hogy egy felsőház feladatát teljes sikerrel megoldhassa, elegendő mértékben nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett, a felsőházba bevinni ? Be fogja-e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti érdekek universalitása vétessék mindenkor tekintetbe, midőn egy reformjavaslat megvalósításáról van szó ? Ennek megvalósítását várjuk mi azoktól, kiknek felsőházi tagsága, törvényhozói joga a pillanatnyi pártérdek a pillanatnyi hatalmi érdekek szülöttje ? (ügy van a baloldalon.) Ezektől várjuk az universális nemzeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendiházban ? Vagy ezektől várjuk azt, hogy a traditiónak leginkább a születési aristocratia által képviselt igényei mellé, a fejlődő időknek megfelelő mozgó elemet is bevigyék. Ezektől várjuk azt, akik ma a felsőházba kineveztetve életfogytiglan ott benmaradnak, tehát a mai pillanat fejlődési stádiumát képviselik, de a további eszmefejlődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli kötelesség által vannak elzárva ? (Úgy van a baloldalon.) Vagy ezektől várjuk azt, hogy növekedjék politikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyugvással fogadja a közönség az ő határozatait és pedig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy mederben úsznak, hanem akkor is, midőn, mint a felsőháznak néha tennie kell, az uralkodó áramlatnak ellentállanak ? Ezek súlyától várjuk a közmegnyugvást, kikről mindenki tudja, hogy tisztán a hatalom és pedig nem is a mindenkori, hanem a mostani hatalom biztosítása végett vitetnek be ? (ügy van a baloldalon.) Ezekről az elemekről szóló a reform problémájának két legfőbb feladata közül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem létesítése és a súly növelése közül egyetlenegyet, nemcsak megoldva, de megközelítve sem lát ; azt a harmadik kelléket pedig, melyet , elsőnek kellett volna említenie, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van a baloldalon.) A miniszterlnök inconsequentiával vádolta szólót és pártját azért, mert a kinevezést ellenzik s kis számban mégis elfogadják. Szóló épen a kis számra helyezi a fősulyt. Mert könnyebben föltalálhatók a nyilvánosság által kijelölt kitűnőségek, amelyek kinevezése elől a kormánynak kitérni nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől) Mi — úgymond — nem alacsonyítjuk az intelligenciát, ha mondjuk, hogy a kinevezendők száma csekély legyen. Mert ama tervbe vett 80 mellett lesz 800 is, ki ugyancsak egyéni súlyánál fogva ugyanazon jogot igényli, hogy kineveztessék s ily körülmények közt nincs döntő ok, miért épen az a 80, ki nem igen különbözik egyéni súlyra nézve a nyolczszáztól s csak úgy ez arány középszerűségét képviseli. Ennek a consequentiája az — és nem is lehet k másként ivánni semmilyen kormánytól — hogy, midőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek kinevezésére neki jog van adva, éppen innen vagy onnan vegye azoknak a sokaknak számából, kik hasonló qualificatióval bírnak, akkor természetszerűleg a politikailag megbízhatókat, a vele együtt érzőket, azokat fogja kiszemelni, kik neki teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy nemcsak amíg kormányon lesz, de azontúl is az ő pártérdekeit fogják mindenben szem előtt tartani. (Úgy van a bal és a szélsőbaloldalon.) Egészen más volt felfogása az angol szabadelvűpárti kormánynak, midőn 1869-ben John Bussel 28 életfogytiglan való peer kinevezését indítványozta s pedig legfőképp peerig évente, s azt úgy indokolta. Ma az én barátaim bírják a hatalmat, de én alkotmányos szempontból nem akarom, hogy a peerek kinevezésében a koronának adott jog egészen kimerittessék. S ekkor felállt Lord Greys kijelenté, hogy nem szabad akkor eljárni, mikép a kinevezendők egész száma a hatalmon levő párt által kimerittessék. S ily kijelentések történtek akkor, mikor a szabadelvű párt volt a kormányon. Nálunk pedig a legnagyobb flegmával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által legfölebb a mostani kormánynyal szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormánynyal szemben nem.Elénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez a maga egész nyerseségében az »aprés nous le déluge« (Hoszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon. Mozgás.) Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmegbízhatóbb híveinek számából kiszemelt 150 tag a felsőház rendeltetésének flagrans megsértésével az utána következő kormánynyal szemben factiosus oppositiót fog képezni. (Nyugtalanság) és akkor az önök által átalakított felsőház épülete oscillatiot mutatna, a feltétlen szolgalelkűség és a parlamenti obstructio közt. (Hoszszantartó élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás.) A miniszterelnök a kinevezést azzal védi, hogy azt a kormány csak a képviselőházi többség által gyakorolhatja. Ez sajátságos érvelés. Először is, midőn a választási elvnek kizárása mellett érvelnek, akkor a fő indok, hogy akárhogy construáljuk a választókerületeket, a választott elem nem lesz egyéb, mint a képviselőktől tiszta ismétlés és ezért, mert nem szabad a felsőháznak, ha a képviselőházzal szemben correctivum akar lenni, a képviselőház merő ismétlésének lenni azért rossz a választás. (Derültség és tetszés balfelül.) Ha pedig a kinevezést védik, azt mondják, hiszen csak a képviselőház többségével egyetértőleg, annak irányában eszközölhetők azon kinevezések, azok eredménye tehát mi lehet ? az hogy a képviselőházi többség ismét kifejezésre jut a felsőházban, tehát ezért jó a kinevezés? (Derültség és tetszés balfelől.) A ministerelnök érveinek legfőbbike az ily nagy mérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peerschule lehetősége (Tisza miniszterelnök tagadólag int) s ez indokolva van azzal, hogy a két ház közti egyetértés helyreállítása végett bírjon a kormány a kinevezés eszközével s miután ezt nehezen eszközölheti az örökletes tagok újból kinevezése által, azért szükséges, hogy az életfogytiglani kinevezés a koronának fentartassék. Ez érv épen oly helytelen, mint nem őszinte. Szóló utal a miniszteri indokolásra, ahol Grey-ministérium esetéből vonatik következtetés arra, hogy minden kormánynak meg kell a jogot adni arra, hogy a végszükség esetében azzal az is helyreállíthassa az egyetértést a törvényhozás két háza közt. Szóló ezzel szemben hivatkozik a Grey minisztérium egyik tagjának Lord Broughamnek leveleire, sőt későbbi kijelentéseire, melyekből kitűnik, hogy midőn 80 új öröklétű peernek kinevezését a kormány kieszközölte, érezte lépésének nagy következményét érezte, hogy ezt az institutiót nem szabad az alkotmányba beleilleszteni, hogy azt minden kormányra nézve a legnehezebbé kell tenni, nem pedig a legkönyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá. (Élénk tedés balfelől.) Szóló chimaerának és ürügynek tartja, hogy a választás által a felsőházba vitetnék át a törvényhozás súlypontja. Ha előáll egy oly helyzet — és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúlylyal bír a felsőház az alsó ház felett—,akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatalmasságában rejlik, hanem mindenkor magában a népképviseletben. (Élénk helyeslés balfelől. Igen.) Akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népképviselet hatalmának erkölcsi forrását. (Élénk helyeslés bal felől.) ügy van!) Akkor a hiba abban van, hogy a képviseleti rendszer nyilvánulásának meghamisítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés bal felől.) oda engedték fejlődni a dolgot, hogy a formai népképviselet nem a nemzetnek igazi képviselete (Úgy van ! balfelől) hogy bir annak minden formai jogot sitványával, de nem bir annak erkölcsi erejével. (Úgy van! bal felől) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonló helyzet súlyát tapasztalják, vagy talán annak előállhatásától félnek. (Ellenmondás jobb felől. Zajos tetszés és éljenzés balról) akkor meg fogjuk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népképviselet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Élénk helyeslés bal felől.) Szaló ezután áttér a választási elv védelmére. Mi , úgymond, új elemet akarunk behozni és ezen új elem nem lehet más, mint az, amely a nemzeti fejlődés vezetésében, a nemzeti eszmék forrongásában már ma is a főszerepet viszi; az nem lehet más, mint a magyar középosztálynak kicsúcsosodása. (Helyeslés balfelől.) Ezt az elemet kell bevinnünk ,ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szervezni kívánunk, bírjon egyfelől a kellő függetlenséggel, másfelől a kellő nemzeti universális felfogással és harmadszor a kellő politikai súlylyal. És ezzel szemben ne tessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80-at, — mert ennyit akarunk választás útján bevinni, — választás útján sem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitűnő egyéni tulajdonságainál fogva vannak hivatva ott lenni, hanem képviselik ott azon elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (Helyeslés balfelöl.) Ez óriási különbség a szavazati jognak a kettős keletkezése közt, melynek egyikénél kell hogy minden egyes egyén saját érdemének alapján álljon, másika mellett pedig azon egész választótestület, azon egész társadalmi elem talapzatán áll, melynek bizalmából helyét elfoglalja. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Azt mondja a miniszterelnök, hogy főleg azért nem óhajtja a választást, mert ha kiváló politikai tehetségek abba helyezik ambitiójukat, hogy a felsőházba nyerjenek mandátumot, az alsóház veszt politikai súlyban, ha pedig nem fogják ebbehelyezni ambitiójukat, a felsőházba bejutók egyéni minősége nem fogja megütni a mértéket. Szóló azt feleli, ha nincs az országban elég politikai tőke, akkor nem lehet szerezni kinevezés által sem, ha pedig van, akkor szerezhetni azt választás útján is. (Élénk tetszés balfelől.) A választás izgalmaitól és zavaraitól tartanak sokan; szóló nem hiszi, hogy a 8 év, melyre a felsőházi választás szólna, nagyon megzavarná a közigazgatási functiót, különben is akkor minden képviseleti intézményről le kellene mondanunk, mert azok is választás útján létesülnek. Szóló ezután Beksicscsel polemizál, s azt találja, hogy Beksics ellenszenvének e választásokat illetőleg a democratia szempontjából psychológiai magyarázata van. Nem vonja szóló kétségbe Beksics Gusztáv teljes jóhiszeműségét és őszinteségét, de hogy a nevezett képviselő mit ért a democratia alatt, ő maga megmondotta nekünk oly világossággal, amely épen az ő őszintesége és jóhiszeműsége mellett szól, mert különben annyira el nem árulhatta volna épen minapi beszédében. (Halljuk! Halljuk!) Beksics képviselő ugyanis azt mondta, hogy éppen azon megyei közönségtől fél, melyre a választást bízni akarjuk, mert ezen megyei közönség nem elég democratikus. Mert ha ebben a megyei közönségben keressük, hogy a polgári osztály, az iparos és kereskedő hány százalékot tesz, azt találjuk, hogy az igen kevés és így tehát a democratia igen veszélyeztetve lenne a megyei közönségben. Itt van — jegyzi meg szóló — a psychologiai rugó, mely miatt a nevezett képviselő és sokan ő vele együtt (Közbekiáltás a baloldalon: Nem igen sokan.) talán nem igen sokan, de némelyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtóznak a megyei elemtől, mint amelyre a választás bizatik. Mert ők, mikor democratiáról beszélnek, akkor tulajdonképpen csak egy cliqueuralomról szólnak. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Őket talán önmaguk előtt be nem vallott, de mégis engesztelhetetlen gyűlölet vezeti a régi magyar társadalomnak még fennmaradt osztályai ellen. (Igaz, úgy van a baloldalon.) És mert egy író, ki a nevezett képviselőhöz közel áll (Közbekiáltások baloldalon : Timoleon) utána járt és kimutatta, hogy a megyei bizottmányok virilistái között még most is 60 százalékja szerepel azoknak, akik birtokukat őseiktől örökölték, tehát nem képviselhetik a democratiát. Szólónak más fogalmai vannak a democratiáról, mint Beksics képviselőnek és azt hiszi, hogy igazabban és egyetértőbben azon nagy szellemekkel, akik a democratia igazi törekvéseinek előharczosai voltak. Mert valamint nem tartja azt a democratia igaz hívének, aki egy társadalmi átalakulás folytán, a társadalomban fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel viseltetik és azt a részt tagadja meg tőlük, melyet a munka és törekvés által vívtak ki maguknak, éppen úgy nem tartja a democratia igaz hívének azt, ki a democratiában az új elemeknek egy aristocratiáját akarja létesíteni, (Zajos tetszésnyilatkozatok a bal- és a szélsőbaloldalon) és aki a democratia köréből ki akarja zárni mindazt, ami nem privilégiumok, nem elzárkózódottság útján, hanem saját tulajdonosságainak szívóssága által az új áramlatok közepette is tudta érvényesíteni magát. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az igazi democratikus felfogás az, hogy sem az új, sem a régi elemek iránti szűkkeblű ne legyen és legyen universális egyaránt. De, ha Beksics Gusztáv képviselő bizonyos értelemben joggal, mint a democratia egyik fényoldalát kiemelte annak az állami erők egyesítésére irányuló tendentiáját, — a midőn azt szóló elismeri, megjegyzi, hogy ne legyünk vakok a democratiának magának hiányai és veszélyei iránt. — A democratiának egyik veszélye a politikai traditiókban keresendő. Ez ellen pedig a ellenszer azon körülményben rejlik, ha a democratikus fejlődésnek formái közt a régi társadalomnak elemei minél nagyobb mértékben megtudják állani helyüket, minél nagyobb mértékben át tudnak menni az új viszonyokba. (Élénk helyeslés a baloldalon.) »És ha most — folytatja szóló — azt tapasztalom, hogy Magyarországon a társadalom és nemzeti szervezet democratikus átalakulása mellett az uj korszakba belenéz, annak forrongásába belenyúl, mint az éltető elemeknek egyike, a régi magyar társadalomnak minél számosabb eleme; ha látom azt, hogy a democratiának számos fényoldala mellett ezen tagadhatatlan árnyoldalnak, a traditio hiányának correctivuma önként létesül; ha látom azt, hogy democraticus alapon nem szakadnak meg a magyar nemzeti politikának azon évezredes traditiói, melyeket a régi magyar társadalom elemei vittek , akkor ez engem nem bizalmatlanságra, hanem csak örömre indíthat és bizalomra gerjeszthet. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal és szélső baloldalon.) Épen azért épen az a körülmény, mely Beksics Gusztávot bizalmatlansággal tölti el, azoszi indokol szólónak arra, hogy alaptalannak tartsa azt az aggodalmat, mintha a főrendiháznak eddigi elemei és a felsőházba választás útján jutandó elemek ne tudnának egymással teljes harmóniában megférni, együttműködni. (Úgy van! Úgy van a bal és szélső baloldalon.) Épen ezért szóló azt hiszi, hogy azok fognak a legjobb harmóniában együttműködni azon elemekkel, melyek a nemzeti politika traditióinak másik törzsét képezik. (Zajos helyeslés és megmegújuló tapsok a szélső baloldalon.) Szóló ezután áttér annak fejtegetésére, hogy a tömeges kinevezések által a kormány hatalmat gyakorolhat a felsőházra, sőt bevallja, hogy ha őt ez a kormány az általa kieszközölt kinevezés útján mint politikai újonczot, vagy mint régi hívét ruházná fel törvényhozói joggal, akkor ő oly erkölcsi lekötelezettséget érezne vele szemben, hogy nagy kérdésekben nem tartaná tisztességes dolognak, ellene szavazni. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) s ezt még inkább lehetne alkalmazni azokra, kik politikailag enyagírozva nem voltak. Szóló végül fejtegeti, hogy a tervezett reform kétségkívül jogokat vesz el a főrendektől s azért jól megfontolandó, minő javaslattal lép elébük. Én mernék — úgymond — a történelmi jognak tiszteletet gerjesztő alakja elé lépni, és merném neki azt mondani : »íme hozok neked egy uj elemet, fogadd be szentélyedbe, mert ennek az elemnek a neve : nemzeti fejlődés, a te neved pedig : történelem. Ez a te legitim gyermeked! (Zajos helyeslés, hosszantartó tetszésnyilatkozatok és éljenzés a bal és szélsőbaloldalon.) És én mernék a nagy és fényes nemzeti múltnak letéteményesei elé lépni, és merném nekik azt mondani : Tisztelettel hajtunk meg előtted, de nem mint egy bebalzsamozott múmia előtt, hanem mintegy még szebb, még nemesebb jövőnek, a nemzeti jövő szülőanyja előtt. S amit neked hozunk, az a nemzetnek jövendője ! Ennek csinálj helyet saját gyermekeid közt (Hosszan tartó tetszésnyilvánítások a bal és szélső baloldalon.) S az a történelmi jog nem volna történelmi jog, ha ezt visszautasítaná s az a múlt nem volna az a dicső múlt, melyet tisztelünk, ha a nemzeti jövő ezen saját legitim gyermeke előtt elzárná kapuit. (Zajos helyeslés a bal és szélső balon.) De ha, t. képviselőház! mi ezzel a javaslattal lépünk a főrendiház elé, ugyan mit mondanánk azzal ? Azt mondjuk a történelmi jog képviselőinek: jövünk a fejlődés nevében bebocsáttatást kérni a kormány 150 kinevezettjének (Zajos felkiáltások: Igaz! ügy van! a baloldalon. Élénk tetszés.) Erre pedig azt fogja válaszolni — és teljes joggal a történelmi jog: Nem ismerlek, te nem az én gyermekem vagy, neved nem fejlődés! (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszésnyilvánítások a bal és szélső baloldalon.) Neved önkény és hatalmi féktelenség! (Szűnni nem akaró zajos helyeslés, meg-megújuló tetszésnyilatkozatok és taps a bal és szélsőbaloldalon.) És az a dicső múlt azt fogja mondani: Ez nem az a nemzeti jövő, mely én belőlem ered, ez a pillanat szeszélyének, a pillanat hatalmi érdekének szülötte. (Kitörő tetszésnyilatkozatok és zajos éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) És hogy ha azután a történelmi jognak és a múltnak képviselői megtagadják bebocsáttatását ennek a csodaszülöttnek, aki nem az ő legitim ivadékuk, akkor bizonyosak lehetnek arról, hogy a nemzetnek többsége helyeselni fogja eljárásukat. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De én nem akarom a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a törvényhozás másik factorának ajtajánál egy ily javaslattal kopogtasson, s azért azt visszautasítva, Szilágyi Dezsőt. barátom határozati javaslatát pártolom. (Szűnni nem akaró éljenzés, megmegujuló tetszésnyilvánítások és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Táviratok. Bécs, febr. 13. A képviselőház mai ülésén kiosztatott az 1884. év folyamán elemi csapások által sújtott alsó-ausztriai, morvaországi és sziléziai lakosság állami segélyezéséről szóló törvényjavaslat. A kormány a javaslatban Alsó-Ausztria részére 23,000 frtnyi, Morvaország részére 10,000 frtnyi és Szilézia részére 3000 frtnyi hitel megszavazását kéri, mely összegek vissza nem fizetendő segélyezésekre és községi építkezések subventionálására lesznek fordíthatók. Be g e r az iránt interpellál, hogy mit szándékozik tenni a kormány a czukorválság fenyegető következményeinek elhárítására s különösen szándékozik-e az adók utánfizetésére nézve halasztást adni. T a a f f e gr. miniszterelnök Bornfeindterpellációjára válaszolván, melyet boszniai szarvasmarháknak a bécsi szarvasmarha-vásárra való fölhajtása engedélyezése tárgyában intézett, kijelenti, hogy a kormány a boszniai szarvasmarhákat illetőleg semmiféle rendeletet sem bocsátott ki és nem is fog kibocsátani, mert erre nem forog fönn ok, minthogy a szarvasmarhavész Boszniában már két év óta megszűnt. Ezután a ház a munkásoknak betegségek esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslatot első olvasás után az iparügyi bizottsághoz utasította. Erre az illetékügyi novella átalános tárgyalása folytattatván, Dunajewski pénzügyminiszter emel szót. Mindenek előtt visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a novella túlságos fiscális színezettel bír. A kormány rajta lesz, hogy a pénzügyi közegek túlkapásait megfelelő utasítások által megakadályozza. A miniszter megcáfolja azt az állítást, mintha az illetékelengedés megszüntetése által nagyobb városokban lehetetlenné tétetnék a szabályozás és kijelenti, hogy ő sem közigazgatási, sem erkölcsi, sem társadalmi szempontból nem tartja szerencsének, ha túlságos nagy centrumok létesítésére törekednek. Ellenzi, hogy nagy városok mesterségesen fejlesztessenek. Számadatokat hoz föl az ingatlan birtokok végrehajtás útján való eladására ez adatok a viszonyok javulását bizonyítják. A netalán indítványozandó módosításokat illetőleg csak a részletes tárgyalás folyamán fogja álláspontját kifejteni. A miniszter elismeri, hogy nehéz a képviselők helyzete, midőn arról van szó, hogy e javaslatot, mely nagyobb követeléssel lép a lakosság elé, megszavazzák, ez azonban oly kötelesség, melynek az állami érdek magasabb szempontjából okvetetlenül eleget kell tenni. A miniszter kéri a házat, fogadja el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául és szavazza meg lehetőleg változatlanul (Helyeslés jobbfelől.) Ezután Menger a javaslat ellen és But a javaslat mellett emel szót. Bur a következő indítványt terjeszti elő: A törvényjavaslat átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasíttassék oly czélból, hogy a törvényjavaslatnak azon határozatai, melyek az amúgy is már túlságosan megterhelt birtokosokat és iparosokat sújtanak, enyhíttessenek, ellenben pedig a tőzsdei üzletek jobban megadóztassanak. Az illetékügyi bizottság továbbá felszólíttatik, hogy az 1. 2, 13, 14 és 15 szakaszokban foglalt határozmányokat, külön törvényjavaslatba foglalván, haladéktalanul terjessze a t. ház elé. Az átalános vita ezzel véget ért. Mauthner vezérszónok nem él a szólás jogával. Bijinski vezérszónok ellenzi Buf indítványát és kéri a házat, fogadja el a törvényjavaslatot, a részletes vita alapjául. Miután az előadó a részletes VICE alixpjílul iulo wxrv/gacplij -----fili/3rr azt indítványozza, hogy Buf indítványa fölött, mely a törvényjavaslatnak a bizottsághoz való visszautasítását kéri, névszerinti szavazás et tessék meg. Ez megtörténvén, az indítvány 160 szavazattal 135 ellenében elfogadtatott. Csütörtökön ülés lesz. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« egy alkalmi levelezőtől, ki az utóbbihónapok alatt a Szerbiával határos vilajetekben tartózkodott, a macedóniai és albániai állapotokról jelentést kapott, mely szerint a rendetlenségek és erőszakosságok, melyeket bizonyos részről politikai és vallási indokoknak tulajdonítottak, merőben birkarablásokra és másféle rablásokra vezetendők vissza. így pl. Köprülü közelében egy csapat dibráni ember betört egy kis faluba és elvitték a marhákat; a lakosok azonfelül néhány halottat és sebesültet veszítettek. A Prizrendtől két órára eső Lubinje faluban, ahol csupa mohamedánok laknak, a hegyek közül jött mohamedán rablók szintén hasonló okból garázdálkodtak. Az ily rablások itt nem rendkívüliek, mert vannak egész törzsek, melyek rablásból élnek. Abnormis vallási ingerültség a keresztények ellen a mohamedánok közt nincs. A viszálkodásokra jobbára bitvágy vagy bosszú szolgáltat alkalmat. A görög orthodox lakosok sokkal több támadásnak vannak kitéve, mint a katholikusok, mert valamennyien jobb módúak, nem fejtenek ki oly bátor ellentállást és nincsenek olyan jól szervezve, mint a katholikusok, akik aránylag csekély számuk daczára mindenha több tiszteletet tudtak maguk iránt gerjeszteni. Bécs, febr. 13. (Ered. távirat.) A. »Pol. Corr.« jelentése: Mihálovics bibornok-érsek budapesti időzése összefügg a Strossmayer-ügygyel. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) Jelinek és Klein, a Chorniak asszony ellen a napokban elkövetett rablógyilkossági merénylet tettesei, akik azóta a Landesgerichtnek szolgáltattak át, azon gyanú alatt is állanak, hogy ők ölték meg Sterinsberg bárót s ennek gazdasszonyát, úgyszintén özvegy Solterernét; mindezen büntettek évekkel előbb követtettek el. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« londoni levelezője határozottan tagadja, hogy Angolország és Olaszország közt a Szudánban való katonai együttműködésre nézve megegyezés létesült volna. De Hassan Fehmi pasával még folynak a tárgyalások és ha az angol kabinet egyáltalán reflectálni találna valamely idegen hatalom katonai közreműködésére, akkor inkább a török cooperatio jönne tekintetbe. Az Új-Guineára vonatkozó diplomatiai levelezés közzététele a német birodalmi kormány által sok rossz vért szült, főleg azért, mert Bismarck herczeg oly merev hangot használ. London, febr. 13. (Eredeti távirat.) A mah di Khartum bevétele után a berberi kormányzóhoz levelet intézett, melyben közli vele, hogy ő jan. 26-án bevette Khartumot, hogy csapatai megölték Gordont és zsákmányul ejtették a tábornok gőzöseit és csónakait. A berberi kormányzó ezen levélből másolatot küldött a berbekoni kerület kormányzójához és ezt a másolatot angol katonák megtalálták az Earle hadoszlop által bevett felkelő táborban, egy szamár nyeregtáskájában. Róma, febr. 13. A Stefani-ügynökség jelenti Massalahból. Sa 1e 11 a ezredes parancsot kapott, hogy tisztítsa meg a vidéket a mahdi híveitől, kik csapatokban barangolnak s az egyptomi helyőrség csekély száma következtében a város kapuiig is merészkedtek. A társadalmi viszonyok az olaszok megérkezése óta javultak a városban. London, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Köln, Zeitung« jelentése. A tőzsdén arra a hírre, hogy az oroszok bevonultak Heratba, lanyha hangulat uralkodott. E hír a »Daily Telegraph« közleményére vezetendő vissza, mely szerint az oroszok csak 64 kilométernyire vannak Herattól. Alexandria, febr. 13. Az olaszok Massaláhban elfoglaltak minden kormányépületet, ezek közt a vámhivatalt is: a vámokat ők szedik. A régens börtönbe vettette Bombell milánói kereskedőt. Páris, febr. 13. Brisere de l’Isle tábornok, mint maga távirja, csapatja élén, miután a vízválasztón túlhaladt és a nagy számmal portyázó chinaiaktól mintegy lépésről lépésre küzdötte ki katonái számára a terepet, tizenhat kilométernyire közeledett Lang-Son elé. Páris, febr. 13. Briére de l’Isle tábornok távirata szerint a franczia csapatok a legutóbb vívott harczokban 25 sebesültet vesztettek. Páris, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Kambodiából távírják, hogy a Louis Gruyermand franczia hittel két fanatiknamito»»’'''5'*- t “ö"ölték. Páris, febr. 13. A senatus mai ülésében a recidivistákról szóló törvényjavaslatot jelentéktelen módosításokkal és a kiutasítási helyek megjelölése nélkül elfogadván, tárgyalásait a legközelebbi csütörtökig elhalasztotta. Szófia, febr. 13. A sobranje ülésszakát a fejedelem trónbeszéddel rekesztette be. Berlin, febr. 13. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsága megszavazta a kameruni költségekre kért 248.000 márkát, azzal a határozati javaslattal, hogy a birodalom védnöksége alá vett területek is hozzájáruljanak a birodalom költségeinek fedezéséhez, melyekkel e területeken a szilárd közigazgatás létesítése jár. Padua, febr. 13. Egy siciliai származású, Costanzo nevű katona két tizedest és egy arkászt (sappeur) agyonlőtt és egy katonát megsebesített. Costanzot, ki dühében még más bajt is akart előidézni, elfogták. Bukarest, febr. 13. Alexandri Vazul, a senátus alelnöke, Balaceanu helyébe párisi követté neveztetett ki. Pétervár, febr. 13. A »Journal de St. Petersbourg« az újabb orosz kölcsön felvételéről terjesztett híreket alaptalanoknak nyilvánítja. A pénzügyminiszter jelentékeny összegek fölött rendelkezik. Philadelphis febr 19 reegett, mely alkalommal vesztette életét. tizennyolc beteg Zágráb, febr. 13. Baross Gábor államtitkár, Tolnay Lajos, a magyar államvasutak vezérigazgatója, Hieronymi Károly, az osztrák-magyar államvasut-társaság igazgató-bizottságának elnöke és Bodoky miniszteri tanácsos ma délben ide érkeztek, megtekintették a pályaudvar számára kiszemelt tért és holnap reggel Biuméba utaznak. Kolozsvár, febr. 13. A helybeli román intelligentia tegnap igen sikerült hangversenyt és tánczvigalmat rendezett. A lakoma alatt Coroian ügyvéd, bálelnök poharát a jelen volt magyar testvérekért emelte, éltetvén az egyetértést. Erre Bónis István válaszolt, kiemelve, hogy az úgynevezett nemzetiségi kérdés csak társadalmi úton oldható meg. Az elzárkózottság egyik részről sem hozza meg a mindkét fél által óhajtott sikert. Ez osztatlan tetszéssel fogadott pohárköszöntő után dr. Rácz, tordai ügyvéd fejtette ki, hogy mindig egy harmadik volt az, ki a testvéri egyetértést saját érdekében megzavarni igyekezett. A tartós egyetértésért ürítette poharát. Dr. Szilassi egyetemi tanár szép toaszban fejtegette az egyetértés szükségét, melyre ő mindig törekedett de félreértették. A jelen volt ifjúság részéről is mondatott ugyanily irányban két felköszöntő. A társaság azon benyomás alatt oszlott szét, hogy szükséges oly társadalmi mozgalom megindítása, mely közvetlen közelbe hozza egymáshoza különben egymásra utalt elemeket, s ha ez sikerül, a tegnapi nap fordulópont lesz a nemzetiségi kérdés történetében. Közgazdasági táviratok. Berlin, febr. 14. (Eredeti távirat.) A gabonavámról szóló törvényjavaslat elfogadásáról keringett hírek folytán, irányzat lanyha. Bank és vasúti értékek, nevezetesen Elbevölgyi részvények, a csekély bevétel folytán engedtek. Járadékok szilárd álláspontjukból engedtek.Bányaértékek csöndesen. Később az irányzat némileg javult. Zárlat nyugodt. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet. A délután folyamán üzlettelen forgalom, melyet a berlinből érkezett magasabb jegyzések híre sem tudott ellensúlyozni. Zárlatkor az árak nem mutattak ugyan javulást, de jól tartottak voltak. Magánforgalom bágyadt. Eladatott összesen 30,330 mm. gabona. HÍREKFebruár 13. — Seiler Ferencz árvái részére, az esti lapunkban kimutatott: ............................... 5 frton kívül a következő újabb adományok érkeztek : Neumann Frigyes úrtól . . . . 10 frt — A trónörökös vadászaton. Tiszolczról a következőket távirják: A trónörökös mai medvevadászása a legjobb eredménynyel végződött mennyiben egy hatalmas himmedve téríttetett le. A társaság reggel fél 7 órakor a pohorellai kastélyban reggelizett és 7 órakor 15 foknyi zimankóé hidegben az uradalmi szánokon Vöröskőig ment, hol kis parasztszánkákra ültek fel és tovább haladtak a Trstjena-völgybe, egész az 1107 méter magas Kobilarski hegyig, melynek lejtőjét aztán megmászták. A már előbb kinyomozott medve, melyet a hajtók csakhamar kizavarták barlangjából, hatalmas ugrásokkal véletlenül egyenesn a trónörökös állása felé rohant, ki nyugodtan hagyta az állatot közeledni, és egy mesteri lövéssel, mely a medvét épen szemei közt találta, leterítette. Második lövésre nem volt többé szükség, a medve felfordult és kinyújtotta lábait. Pompás sötétbarna állat, mely 160 kilogrammot nyom. Az izgalmas vadászat 10 órakor már véget ért. A hajtók és erdészeti hivatalnokok élénk örömnyilatkozata közt folytatták az utat Murány-Aljára, hova a társaság fél 2 órakor érkezett meg. A trónörököst a lakosság lelkes éljenekkel fogadta és diadalívet emelt tiszteletére. 2 órakor a vadászok Koburg herczeg kastélyában ebédeltek és fél 4-kor tovább utaztak Tiszolcz felé, hova fél 5 órakor érkeztek meg. A trónörököst a lakosság itt is nagy lelkesedéssel fogadta, a bányászok csinos öltözetükben a pályaudvaron sort képeztek. A trónörökös, Koburg herczeg, gróf Bombelles és gróf Teleki 5 órakor felszálltak a személyvonatra és Budapestre utaztak, ahová este 10 óra 28 érkeztek meg. A trónörököst, ki a vadászat sikerével igen meg van elégedve, itt a trónörökösné sürgönye várta, melyből örömmel vett hírt a trónörökösnének és Erzsébet főherczegnőnek jólétéről. A trónörökös sógorától, Koburg herczegtől, ki Budapesten marad, szíves köszönettel vett búcsút, majd a vasúti kocsiban megvacsorált. A két kocsiból álló különvonat, melyet a főfelügyelőség részéről Báth Péter felügyelő, az állami vasutak igazgatósága részéről Nagy alelnök és Langer forgalmi igazgató kísértek, itt a bécsi személyvonathoz kapcsoltatott és 10 óra 38 perczkor a trónörökös tovább utazott Bécsbe. A vonattal a ma elejtett medve is Bécsbe vitetett. — Személyi hírek. Sző g y é n y-Marich László kir. főtárnokmester tegnap este Székesfehérvárról a fővárosba érkezett. — Jekelfalussy Lajos belügyminiszteri tanácsos ma reggel Budapestről Trencsénbe utazott. Visi Imre úrtól ............................... 5 frt Összesen 20 frt.