Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)

1885-02-14 / 881. szám

ban. (Helyeslés a baloldalon,) úgy felfelé, mint lefelé. Második követelménye, hogy az új fel­sőház összeállításában kifejezve legyen az univer­sális felfogás. Ezt nem lehet bizonyos ér­dekkör, osztály vagy particuláris tényezőkből össze­alkotni, kell, hogy mindazon erők felhasználtassanak, melyek hivatvák a nemzet lelkiismeretét képviselni. Harmadik kellék, hogy az új ház bírjon ne csak azon formai joggal, mely a képviselőházzal egyenlővé teszi, hanem, hogy a nemzeti közvélemény minden árnya­lata megnyugvással és tisztelettel fogadja kijelen­téseit. Mindhárom szempontból szükség van reformra s szóló hozzáteszi, hogy a mai főrendiház a három kel­lék közül még leginkább a függetlenséget bírja, de ezt sem kellő mértékben, mert az utolsó évtized pél­dája mutatja, hogy a hivatalos elem elegendő volt a felsőházban absorbeálni a függetlenség súlyát. (Tetszés a baloldalon) De ezenkívül nem bírja a mai ház biztosítékát annak, hogy az összes érdekek képviseletet nyerjenek benne, mert elte­kintve az egyház ottani képviselőitől, kiknek az or­szágban létező többi felekezetek képviselőivel együtt való jelenlétét szóló erkölcsi szempontból is szívesen látja, de a kik mégis bizonyos egyoldalúságot tételez­nek föl, eltekintve a főispánoktól, kik hivatalos elemet képeznek, a mai főrendiházban más támpont nem lé­tezik, mint a születési aristocratia. S ez a születési aristocratia bár elég súlylyal bír, hogy részt vegyen a felsőház munkájában, még­sem bír azzal az erővel többé, hogy a vele járó feladatok terhét egymagá­ban elviselje. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért kellett,hogy megtartásával a főrendi elemeknek, az új házba újak hozassanak be. A kormány azzal akar e követelménynek eleget tenni, hogy körülbelül 150 életfogytiglan való tagot nevez ki. Ennyiből áll a reformeszmének egésze, melylyel a kormány az előttünk fekvő nagy problé­mát megoldani akarja. Szóló kérdi, hogy váljon azok­ból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiház­ban arra nézve, hogy egy felsőház feladatát teljes sikerrel megoldhassa, elegendő mértékben nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett, a felsőházba bevinni ? Be fogja-e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti ér­dekek universalitása vétessék mindenkor tekintetbe, midőn egy reformjavaslat megvalósításáról van szó ? Ennek megvalósítását várjuk mi azoktól, kiknek fel­sőházi tagsága, törvényhozói joga a pillanatnyi párt­érdek a pillanatnyi hatalmi érdekek szülöttje ? (ügy van a baloldalon.) Ezektől várjuk az universális nemzeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendiházban ? Vagy ezektől várjuk azt, hogy a traditiónak legin­kább a születési aristocratia által képviselt igényei mellé, a fejlődő időknek megfelelő mozgó elemet is bevigyék. Ezektől várjuk azt, akik ma a felsőházba kineveztetve életfogytiglan ott benmaradnak, tehát a mai pillanat fejlődési stádiumát képviselik, de a további eszmefejlődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli köteles­ség által vannak elzárva ? (Úgy van­ a baloldalon.) Vagy ezektől várjuk azt, hogy növekedjék poli­tikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyugvás­sal fogadja a közönség az ő határozatait és pedig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy meder­ben úsznak, hanem akkor is, midőn, mint a felsőház­nak néha tennie kell, az uralkodó áramlatnak ellent­­állanak ? Ezek súlyától várjuk a közmegnyugvást, kikről mindenki tudja, hogy tisztán a hatalom és pe­dig nem is a mindenkori, hanem a mostani hatalom biztosítása végett vitetnek be ? (ügy van­­ a balol­dalon.) Ezekről az elemekről szóló a reform problé­májának két legfőbb feladata közül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem létesítése és a súly növelése közül egyetlenegyet, nemcsak megoldva, de megközelítve sem lát ; azt a harmadik kelléket pedig, melyet , első­nek kellett volna említenie, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van­­ a baloldalon.) A miniszterlnök inconsequentiával vádolta szó­lót és pártját azért, mert a kinevezést ellenzik s kis számban mégis elfogadják. Szóló épen a kis számra helyezi a fősulyt. Mert könnyebben föltalálhatók a nyilvánosság által kijelölt kitűnőségek, a­melyek kinevezése elől a kormánynak kitérni nem le­het. (Élénk helyeslés balfelől) Mi — úgymond — nem alacsonyítjuk az intelligenciát, ha mond­juk, hogy a kinevezendők száma csekély legyen. Mert ama tervbe vett 80 mellett lesz 800 is, ki ugyancsak egyéni súlyánál fogva ugyanazon jogot igényli, hogy kineveztessék s ily körülmények közt nincs döntő ok, miért épen az a 80, ki nem igen kü­lönbözik egyéni súlyra nézve a nyolczszáztól s csak úgy ez arány középszerűségét képviseli. Ennek a consequentiája az — és nem is lehet k másként ivánni semmilyen kormánytól — hogy, mi­dőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek kineve­zésére neki jog van adva, éppen innen vagy onnan vegye azoknak a sokaknak számából, kik hasonló qualificatióval bírnak, akkor természetszerűleg a po­litikailag megbízhatókat, a vele együtt érzőket, azo­kat fogja kiszemelni, kik neki teljes biztosítékot nyúj­tanak arra nézve, hogy nemcsak a­míg kormányon lesz, de azontúl is az ő pártérdekeit fogják minden­ben szem előtt tartani. (Úgy van­ a bal és a szélső­baloldalon.) Egészen más volt felfogása az angol szabadel­­vűpárti kormánynak, midőn 1869-ben John Bussel 28 életfogytiglan való peer kinevezését indítványozta s pedig legfőkép­p peerig évente, s azt úgy indokolta. Ma az én barátaim bírják a hatalmat, de én alkot­mányos szempontból nem akarom, hogy a peerek ki­nevezésében a koronának adott jog egészen kimerittes­­sék. S ekkor felállt Lord Grey­s kijelenté, hogy nem szabad akkor eljárni, mikép a kinevezendők egész száma a hatalmon levő párt által kimerittessék. S ily kijelentések történtek akkor, mikor a szabadelvű párt volt a kormányon. Nálunk pedig a legnagyobb fleg­mával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által legfölebb a mostani kor­mánynyal szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormánynyal szemben nem.­­Elénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez a maga egész nyerseségében az »aprés nous le déluge« (Hoszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon. Mozgás.) Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmegbízhatóbb hí­veinek számából kiszemelt 150 tag a felsőház rendel­tetésének flagrans megsértésével az utána követke­ző kormánynyal szemben factiosus oppositiót fog ké­pezni. (Nyugtalanság) és akkor az önök által átala­kított felsőház épülete oscillatiot mutatna, a feltétlen szolgalelkűség és a parlamenti obstructio közt. (Hosz­­szantartó élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás.) A miniszterelnök a kinevezést azzal védi, hogy azt a kormány csak a képviselőházi többség által gyakorolhatja. Ez sajátságos érvelés. Először is, mi­dőn a választási elvnek kizárása mellett érvelnek, akkor a fő indok, hogy akárhogy construáljuk a vá­lasztó­kerületeket, a választott elem nem lesz egyéb, mint a képviselőktől tiszta ismétlés és ezért, mert nem szabad a felsőháznak, ha a képviselőházzal szem­ben correctivum akar lenni, a képviselőház merő is­métlésének lenni azért rossz a választás. (Derültség és tetszés balfelül.) Ha pedig a kinevezést védik, azt mondják, hi­szen csak a képviselőház többségével egyetértőleg, annak irányában esz­közölhetők azon kinevezések, azok eredménye tehát mi lehet ? az hogy a képviselőházi többség ismét kifejezésre jut a felsőházban, tehát ezért jó a kinevezés? (Derültség és tetszés balfelől.) A ministerelnök érveinek legfőbbike az ily nagy mérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peer­­schule lehetősége (Tisza miniszterelnök tagadólag int) s ez indokolva van azzal, hogy a két ház közti egyetértés helyreállítása végett bírjon a kormány a kinevezés eszközével s miután ezt nehezen eszközöl­heti az örökletes tagok újból kinevezése által, azért szükséges, hogy az életfogytiglani kinevezés a koro­nának fentartassék. Ez érv épen oly helytelen, mint nem őszinte. Szóló utal a miniszteri indokolásra, a­hol Grey-ministérium esetéből vonatik követ­keztetés arra, hogy minden kormánynak meg kell a jogot adni arra, hogy a végszükség esetében az­zal az is helyreállíthassa az egyetértést a törvény­hozás két háza közt. Szóló ezzel szemben hi­vatkozik a Grey minisztérium egyik tagjának Lord Broughamnek leveleire, sőt későbbi kijelentéseire, melyekből kitűnik, hogy midőn 80 új öröklétű peer­­nek kinevezését a kormány kieszközölte, érezte lépé­sének nagy következményét érezte, hogy ezt az institutiót nem szabad az alkotmányba beleilleszteni, hogy azt minden kormányra nézve a legnehezebbé kell tenni, nem pedig a legkönyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá. (Élénk ted­­­és balfelől.) Szóló chimaerának és ürügynek tartja, hogy a választás által a felsőházba vitetnék át a törvényho­zás súlypontja. Ha előáll egy oly helyzet — és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúlylyal bír a felsőház az alsó ház felett—,akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatal­masságában rejlik, hanem mindenkor magában a nép­képviseletben. (Élénk helyeslés balfelől. Igen.) Akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népképviselet ha­talmának erkölcsi forrását. (Élénk helyeslés bal felől.) ügy van!) Akkor a hiba abban van, hogy a képvise­leti rendszer nyilvánulásának meghamisítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés bal felől.) oda engedték fejlődni a dolgot, hogy a formai népkép­viselet nem a nemzetnek igazi képviselete (Úgy van ! balfelől) hogy bir annak minden formai jogot sitványával, de nem­ bir annak erkölcsi erejével. (Úgy van! bal felől) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonl­ó helyzet súlyát tapasztalják, vagy ta­lán annak előállhatásától félnek. (Ellenmondás jobb felől. Zajos tetszés és éljenzés balról) akkor meg fog­juk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népképvi­selet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Élénk helyeslés bal felől.) Szaló ezután áttér a választási elv védelmére. Mi , úgymond, új elemet akarunk behozni és ezen új elem nem lehet más, mint az, a­mely a nemzeti fej­lődés vezetésében, a nemzeti eszmék forrongásában már ma is a főszerepet viszi; az nem lehet más, mint a magyar középosztálynak kicsúcsosodása. (Helyeslés balfelől.) Ezt az elemet kell bevinnünk ,ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szervezni kívánunk, bírjon egy­felől a kellő függetlenséggel, másfelől a kellő nemzeti universális felfogással és harmadszor a kellő politikai súlylyal. És ezzel szemben ne tessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80-at, — mert ennyit akarunk választás útján bevinni, — választás útján sem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitűnő egyéni tulajdonságai­nál fogva vannak hivatva ott lenni, hanem képviselik ott azon elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (He­lyeslés balfelöl.) Ez óriási különbség a szavazati jog­nak a kettős keletkezése közt, melynek egyikénél kell hogy minden egyes egyén saját érdemének alapján álljon, másika mellett pedig azon egész választótes­tület, azon egész társadalmi elem talapzatán áll, melynek bizalmából helyét elfoglalja. (Élénk helyes­­lés a bal és szélsőbalon.) Azt mondja a miniszterelnök, hogy főleg azért nem óhajtja a választást, mert ha kiváló politikai te­hetségek abba helyezik ambitiójukat, hogy a felső­házba nyerjenek mandátumot, az alsóház veszt politi­kai súlyban, ha pedig nem fogják ebbehelyezni ambi­tiójukat, a felsőházba bejutók egyéni minősége nem fogja megütni a mértéket. Szóló azt feleli, ha nincs az országban elég politikai tőke, akkor nem lehet sze­rezni kinevezés által sem, ha pedig van, akkor szerez­hetni azt választás útján is. (Élénk tetszés balfelől.) A választás izgalmaitól és zavaraitól tartanak sokan; szóló nem hiszi, hogy a 8 év, melyre a felső­házi választás szólna, nagyon megzavarná a közigaz­gatási functiót, különben is akkor minden képviseleti intézményről le kellene mondanunk, mert azok is választás útján létesülnek. Szóló ezután Beksicscsel polemizál, s azt találja, hogy Beksics ellenszenvének e választásokat illetőleg a democratia szempontjából psychológiai magyarázata van. Nem vonja szóló kétségbe Beksics Gusztáv tel­jes jóhiszeműségét és őszinteségét, de hogy a nevezett képviselő mit ért a democratia alatt, ő maga meg­mondotta nekünk oly világossággal, a­mely épen az ő őszintesége és jóhiszeműsége mellett szól, mert kü­lönben annyira el nem árulhatta volna épen minapi beszédében. (Halljuk! Halljuk!) Beksics képviselő ugyanis azt mondta, hogy éppen azon megyei közönségtől fél, melyre a válasz­tást bízni akarjuk, mert ezen megyei közönség nem elég democratikus. Mert ha ebben a megyei közön­ségben keressük, hogy a polgári osztály, az iparos és kereskedő hány százalékot tesz, azt találjuk, hogy az igen kevés és így tehát a democratia igen veszélyez­tetve lenne a megyei közönségben. Itt van — jegyzi meg szóló — a psychologiai rugó, mely miatt a neve­zett képviselő és sokan ő vele együtt (Közbekiáltás a baloldalon: Nem igen sokan.) talán nem igen sokan, de némelyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtóznak a megyei elemtől, mint a­melyre a választás bizatik. Mert ők, mikor democratiáról beszélnek, akkor tulaj­donképpen csak egy cliqueuralomról szólnak. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Őket talán önmaguk előtt be nem vallott, de mégis engesztelhetetlen gyűlölet vezeti a régi magyar társadalomnak még fennmaradt osztályai ellen. (Igaz, úgy van­ a baloldalon.) És mert egy író, ki a neve­zett képviselőhöz közel áll (Közbekiáltások balolda­lon : Timoleon) utána járt és kimutatta, hogy a me­gyei bizottmányok virilistái között még most is 60 százalékja szerepel azoknak, a­kik birtokukat őseiktől örökölték, tehát nem képviselhetik a democratiát. Szólónak más fogalmai vannak a democratiáról, mint Beksics képviselőnek és azt hiszi, hogy igazab­ban és egyetértőbben azon nagy szellemekkel, akik a democratia igazi törekvéseinek előharczosai voltak. Mert valamint nem tartja azt a democratia igaz hívé­nek, aki egy társadalmi átalakulás folytán, a társa­dalomban fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel visel­tetik és azt a részt tagadja meg tőlük, melyet a mun­ka és törekvés által vívtak ki maguknak, éppen úgy nem tartja a democratia igaz hívének azt, ki a demo­­cratiában az új elemeknek egy aristocratiáját akarja létesíteni, (Zajos tetszésnyilatkozatok a bal- és a szélsőbaloldalon) és aki a democratia köréből ki akarja zárni mindazt, ami nem privilégiumok, nem elzárkózódottság útján, hanem saját tulajdonosságai­nak szívóssága által az új áramlatok közepette is tudta érvényesíteni magát. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az igazi democratikus felfogás az, hogy sem az új, sem a régi elemek iránt­i szűkkeblű ne legyen és legyen universális egyaránt. De, ha Beksics Gusztáv képviselő bizonyos ér­telemben joggal, mint a democratia egyik fényolda­lát kiemelte annak az állami erők egyesítésére irá­nyuló tendentiáját, — a midőn azt szóló elismeri, megjegyzi, hogy ne legyünk vakok a democratiának magának hiányai és veszélyei iránt. — A democra­tiának egyik veszélye a politikai traditiókban kere­sendő. Ez ellen pedig a ellenszer azon körülményben rejlik, ha a democratikus fejlődésnek formái közt a régi társadalomnak elemei minél nagyobb mértékben megtudják állani helyüket, minél nagyobb mértékben át tudnak menni az új viszonyokba. (Élénk helyeslés a baloldalon.) »És ha most — folytatja szóló — azt tapaszta­lom, hogy Magyarországon a társadalom és nemzeti szervezet democratikus átalakulása mellett az uj kor­szakba belenéz, annak forrongásába belenyúl, mint az éltető elemeknek egyike, a régi magyar társadalom­nak minél számosabb eleme; ha látom azt, hogy a democratiának számos fényoldala mellett ezen tagad­hatatlan árnyoldalnak, a traditio hiányának correc­­tivuma önként létesül; ha látom azt, hogy democra­ticus alapon nem szakadnak meg a magyar nemzeti politikának azon évezredes traditiói, melyeket a régi magyar társadalom elemei vittek , akkor ez engem nem bizalmatlanságra, hanem csak örömre indíthat és bizalomra gerjeszthet­. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal és szélső baloldalon.) Épen azért épen az a körülmény, mely Beksics Gusztávot bizalmatlansággal tölti el, azo­szi ind­ok­ol szólónak arra, hogy alaptalannak tartsa azt az aggo­dalmat, mintha a főrendiháznak eddigi elemei és a felsőházba választás útján jutandó elemek ne tudná­nak egymással teljes harmóniában megférni, együtt­működni. (Úgy van! Úgy van­ a bal és szélső balolda­lon.) Épen ezért szóló azt hiszi, hogy azok fognak a leg­jobb harmóniában együtt­működni azon elemekkel, melyek a nemzeti politika traditióinak másik törzsét képezik. (Zajos helyeslés és megmegújuló tapsok a szélső baloldalon.) Szóló ezután áttér annak fejtegetésére, hogy a tömeges kinevezések által a kormány hatalmat gya­korolhat a felsőházra, sőt bevallja, hogy ha őt ez a korm­ány az általa kieszközölt kinevezés útján mint politikai újonczot, vagy mint régi hívét ruházná fel törvényhozói joggal, akkor ő oly erkölcsi lekötelezett­séget érezne vele szem­ben, hogy nagy kérdésekben nem tartaná tisztességes dolognak, ellene szavazni. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) s ezt még inkább lehetne alkalmazni azokra, kik politikailag enyagí­­rozva nem voltak. Szóló végül fejtegeti, hogy a tervezett reform kétségkívül jogokat vesz el a főrendektől s azért jól megfontolandó, minő javaslattal lép elébük. Én mer­nék — úgymond — a történelmi jognak tiszteletet gerjesztő alakja elé lépni, és merném neki azt mon­dani : »íme hozok neked egy uj elemet, fogadd be szentélyedbe, mert ennek az elemnek a neve : nemzeti fejlődés, a te neved pedig : történelem. Ez a te legi­tim gyermeked! (Zajos helyeslés, hosszantartó tet­szésnyilatkozatok és éljenzés a bal és szélsőbalolda­lon.) És én mernék a nagy és fényes nemzeti múltnak letéteményesei elé lépni, és merném nekik azt mon­dani : Tisztelettel hajtunk meg előtted, de nem mint egy bebalzsamozott múmia előtt, hanem mintegy még szebb, még nemesebb jövőnek, a nemzeti jövő szülő­anyja előtt. S a­mit neked hozunk, az a nemzetnek jövendője ! Ennek csinálj helyet saját gyermekeid közt (Hosszan tartó tetszésnyilvánítások a bal és szélső baloldalon.) S az a történelmi jog nem volna történelmi jog, ha ezt visszautasítaná s az a múlt nem volna az a dicső múlt, melyet tisztelünk, ha a nemzeti jövő ezen saját legitim gyermeke előtt elzárná kapuit. (Zajos helyeslés a bal és szélső balon.) De ha, t. képviselőház! mi ezzel a javaslattal lépünk a főrendiház elé, ugyan mit mondanánk az­­zal ? Azt mondjuk a történelmi jog képviselőinek: jö­vünk a fejlődés nevében bebocsáttatást kérni a kor­mány 150 kinevezettjének (Zajos felkiáltások: Igaz! ügy van! a baloldalon. Élénk tetszés.) Erre pedig azt fogja válaszolni — és teljes joggal a történelmi jog: Nem ismerlek, te nem az én gyermekem vagy, neved nem fejlődés! (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszésnyilvánítások a bal és szélső baloldalon.) Ne­ved önkény és hatalmi féktelenség! (Szűnni nem akaró zajos helyeslés, meg-megújuló tetszésnyilatkozatok és taps a bal és szélsőbaloldalon.) És az a dicső múlt azt fogja mondani: Ez nem az a nemzeti jövő, mely én belőlem ered, ez a pillanat szeszélyének, a pillanat hatalmi érdekének szülötte. (Kitörő tetszésnyilatkozatok és zajos éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) És hogy ha azután a történelmi jognak és a múlt­nak képviselői megtagadják bebocsáttatását ennek a csodaszülöttnek, aki nem az ő legitim ivadékuk, akkor bizonyosak lehetnek arról, hogy a nemzetnek többsége helyeselni fogja eljárásukat. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De én nem akarom a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a törvényhozás másik factorának ajtajánál egy ily javaslattal kopogtasson, s azért azt visszautasítva, Szilágyi Dezső­t. barátom határozati javaslatát pártolom. (Szűnni nem akaró éljenzés, megmegujuló tetszésnyilvánítások és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Táviratok. Bécs, febr. 13. A képviselőház mai ülé­sén kiosztatott az 1884. év folyamán elemi csapások által sújtott alsó-ausztriai, morvaországi és sziléziai lakosság állami segélyezéséről szóló törvényjavaslat. A kormány a javaslatban Alsó-Ausztria részére 23,000 frtnyi, Morvaország részére 10,000 frtnyi és Szilézia részére 3000 frtnyi hitel megszavazását kéri, mely összegek vissza nem fizetendő segélyezésekre és községi építkezések subventionálására lesznek fordít­hatók. B­­­e g e r­ az iránt interpellál, hogy mit szándé­kozik tenni a kormány a czukorválság fenyegető kö­vetkezményeinek elhárítására s különösen szándéko­zik-e az adók utánfizetésére nézve halasztást adni. T a a f f e gr. miniszterelnök Bornfeind­­terpel­­lációjára válaszolván, melyet boszniai szarvasmarhák­nak a bécsi szarvasmarha-vásárra való fölhajtása en­gedélyezése tárgyában intézett, kijelenti, hogy a kor­mány a boszniai szarvasmarhákat illetőleg semmiféle rendeletet sem bocsátott ki és nem is fog kibocsátani, mert erre nem forog fönn ok, minthogy a szarvasmar­havész Boszniában már két év óta megszűnt. Ezután a ház a munkásoknak betegségek ese­tére való biztosításáról szóló törvényjavaslatot első olvasás után az iparügyi bizottsághoz utasította. Erre az illetékügyi novella átalános tárgyalása folytattatván, Dunajewski pénzügyminiszter emel szót. Mindenek előtt visszautasítja azt a szemrehá­nyást, hogy a novella túlságos fiscális színezettel bír. A kormány rajta lesz, hogy a pénzügyi közegek túl­kapásait megfelelő utasítások által megakadályozza. A miniszter megc­áfolja azt az állítást, mintha az illeték­elengedés megszüntetése által nagyobb vá­rosokban lehetetlenné tétetnék a szabályozás és kije­lenti, hogy ő sem közigazgatási, sem erkölcsi, sem társadalmi szempontból nem tartja szerencsének, ha­­ túlságos nagy c­entrumok létesítésére törekednek. El­lenzi, hogy nagy városok mesterségesen fejlesztesse­­nek. Számadatokat hoz föl az ingatlan birtokok végre­hajtás útján való eladására ez adatok a viszonyok javu­lását bizonyítják. A netalán indítványozandó módosí­tásokat illetőleg csak a részletes tárgyalás folyamán fogja álláspontját kifejteni. A miniszter elismeri, hogy nehéz a képviselők helyzete, midőn arról van szó, hogy e javaslatot, mely nagyobb követeléssel lép a la­kosság elé, megszavazzák, ez azonban oly kötelesség, melynek az állami érdek magasabb szempontjából ok­­vetetlenül eleget kell tenni. A miniszter kéri a házat, fogadja el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául és szavazza meg lehetőleg változatlanul (Helyeslés jobbfelől.) Ezután Menger a javaslat ellen és But a javaslat mellett emel szót. Bur a következő indítványt terjeszti elő: A törvényjavaslat átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasíttassék oly czélból, hogy a törvényja­vaslatnak azon határozatai, melyek az amúgy is már túlságosan megterhelt birtokosokat és iparosokat súj­tanak, enyhíttessenek, ellenben pedig a tőzsdei üzletek jobban megadóztassanak. Az illetékügyi bizottság továbbá felszólíttatik, hogy az 1. 2, 13, 14 és 15 sza­kaszokban foglalt határozmányokat, külön törvényja­vaslatba foglalván, haladéktalanul terjessze a t. ház elé. Az átalános vita ezzel véget ért. M­a­u­t­h­n­e­r vezérszónok nem él a sz­ólás jo­gával. B­i­j­i­n­s­k­i vezérszónok ellenzi Buf indítvá­nyát és kéri a házat, fogadja el a törvényjavaslatot, a részletes vita alapjául. Miután az előadó a részle­tes VICE alixpjílul iulo wxrv/gacplij -----fi­li/3rr azt indítványozza, hogy Buf indítványa fölött, mely a törvényjavaslatnak a bizottsághoz való visszautasítá­sát kéri, névszerinti szavazás et tessék meg. Ez meg­történvén, az indítvány 160 szavazattal 135 ellené­ben elfogadtatott. Csütörtökön ülés lesz. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« egy alkalmi levelezőtől, ki az utóbbi­­hónapok alatt a Szerbiával határos vilajetekben tartózkodott, a macedóniai és albániai állapotokról jelentést kapott, mely szerint a rendetlenségek és erőszakosságok, melyeket bizonyos részről politikai és vallási indokoknak tulajdonítottak, merőben birkarab­lásokra és másféle rablásokra vezetendők vissza. így pl. Köprülü közelében egy csapat dibráni ember be­tört egy kis faluba és elvitték a marhákat; a lakosok azonfelül néhány halottat és sebesültet veszítettek. A Prizrendtől két órára eső Lubinje faluban, ahol csupa mohamedánok laknak, a hegyek közül jött mohame­dán rablók szintén hasonló okból garázdálkodtak. Az ily rablások itt nem rendkívüliek, mert vannak egész törzsek, melyek rablásból élnek. Abnormis vallási ingerültség a keresztények ellen a mo­hamedánok közt nincs. A viszálkodásokra job­bára bitvágy vagy bosszú szolgáltat alkalmat. A gö­rög orthodox lakosok sokkal több támadásnak vannak kitéve, mint a katholikusok, mert valamennyien jobb módúak, nem fejtenek ki oly bátor ellentállást és nin­csenek olyan jól szervezve, mint a katholikusok, akik aránylag csekély számuk daczára mindenha több tisz­teletet tudtak maguk iránt gerjeszteni. Bécs, febr. 13. (Ered. távirat.) A. »Pol. Corr.« jelentése: Mihálovics bibornok-érsek buda­pesti időzése összefügg a Strossmayer-ügygyel. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) Jelinek és Klein, a Chorniak asszony ellen a napokban elkö­vetett rablógyilkossági merénylet tettesei, akik azóta a Landesgerichtnek szolgáltattak át, azon gyanú alatt is állanak, hogy ők ölték meg Sterinsberg bárót s ennek gazdasszonyát, úgyszintén özvegy Solterernét; mindezen büntettek évekkel előbb követtettek el. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« londoni levelezője határozottan tagadja, hogy Angolország és Olasz­ország közt a Szudánban való katonai együttműködésre nézve megegyezés létesült volna. De Hassan Fehmi pasával még folynak a tárgyalások és ha az angol kabinet egyáltalán reflectálni találna valamely idegen hatalom katonai közreműködésére, akkor i­n­­kább a török cooperatio jönne te­kintetbe. Az Új-Guineára vonatkozó diplomatiai levelezés közzététele a német birodalmi kor­mány által sok rossz vért szült, főleg azért, mert Bismarck herczeg oly merev hangot használ. London, febr. 13. (Eredeti távirat.) A m­a­h d­i Khartum bevétele után a berberi kormány­zóhoz levelet intézett, melyben közli vele, hogy ő jan. 26-án bevette Khartumot, hogy csapatai meg­ölték Gordont és zsákmányul ejtették a tábor­nok gőzöseit és csónakait. A berberi kormányzó ezen levélből másolatot küldött a berbekoni kerület kormányzójához és ezt a másolatot angol katonák megtalálták az Earle had­oszlop által bevett felkelő táborban, egy szamár nye­regtáskájában. Róma, febr. 13. A Stefani-ügynökség je­lenti Massalahból. S­a 1­e 11 a ezredes paran­csot kapott, hogy tisztítsa meg a vidéket a mahdi híveitől, kik csapatokban barangolnak s az egyptomi helyőrség csekély száma kö­vetkeztében a város kapuiig is merészkedtek. A társadalmi viszonyok az olaszok megérke­zése óta javultak a városban. London, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Köln, Zeitung« jelentése. A tőzsdén arra a hírre, hogy az oroszok bevonultak Heratba, lanyha hangu­lat uralkodott. E hír a »Daily Telegraph« közlemé­nyére vezetendő vissza, mely szerint az oroszok csak 64 kilométernyire vannak Herattól. Alexandria, febr. 13. Az olaszok Massaláhban elfoglaltak minden kormányépületet, ezek közt a vámhivatalt is: a vámokat ők szedik. A régens börtönbe vettette Bombell milánói ke­reskedőt. Páris, febr. 13. Brisere de l’Isle tábornok, mint maga távirja, csapatja élén, miután a vízválasztón túlhaladt és a nagy számmal portyázó chinaiaktól mintegy lépésről lépésre küzdötte ki katonái számára a terepet, tizen­hat kilométernyire közeledett Lang-Son elé. Páris, febr. 13. Briére de l’Isle tábornok táv­irata szerint a franczia csapatok a legutóbb vívott harczokban 25 sebesültet vesztettek. Páris, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Köln. Ztg.« jelentése: Kambodiából távír­­­­ják, hogy a Louis Gruyermand franczia hit­tel k­ét fanatiknamito»»’'''5'*- t “ö"­ölték. Páris, febr. 13. A senatus mai ülésében a recidi­­vistákról szóló törvényjavaslatot jelentéktelen módo­sításokkal és a kiutasítási helyek megjelölése nélkül elfogadván, tárgyalásait a legközelebbi csütörtökig el­halasztotta. Szófia, febr. 13. A sobranje ülésszakát a feje­delem trónbeszéddel rekesztette be. Berlin, febr. 13. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsága megszavazta a kameruni költségekre kért 248.000 márkát, azzal a határozati javaslattal, hogy a birodalom védnöksége alá vett területek is hozzájáruljanak a birodalom költségeinek fedezéséhez, melyekkel e területeken a szilárd közigazgatás létesítése jár. Padua, febr. 13. Egy siciliai származású, Co­­stanzo nevű katona két tizedest és egy arkászt (sap­­peur) agyonlőtt és egy katonát megsebesített. Costan­­zot, ki dühében még más bajt is akart előidézni, el­fogták. Bukarest, febr. 13. Alexandri Vazul, a senátus alelnöke, Balaceanu helyébe párisi kö­vetté neveztetett ki. Pétervár, febr. 13. A »Journal de St. Peters­­bourg« az újabb orosz kölcsön felvételéről terjesztett híreket alaptalanoknak nyilvánítja. A pénzügyminisz­ter jelentékeny összegek fölött rendelkezik. Philadelphis febr 19 reegett, mely alkalommal vesztette életét. tizennyolc­ beteg Zágráb, febr. 13. Baross Gábor államtitkár, Tolnay Lajos, a magyar államvasutak vezérigazga­tója, Hieronymi Károly, az osztrák-magyar állam­­vasut-társaság igazgató-bizottságának elnöke és Bo­­doky miniszteri tanácsos ma délben ide érkeztek, megtekintették a pályaudvar számára kiszemelt tért és holnap reggel Biuméba utaznak. Kolozsvár, febr. 13. A helybeli román intelligentia tegnap igen sikerült hangversenyt és tánczvigalmat rendezett. A lakoma alatt Coroian ügyvéd, bálelnök poharát a jelen volt magyar testvé­rekért emelte, éltetvén az egyetértést. Erre Bónis István válaszolt, kiemelve, hogy az úgynevezett nem­zetiségi kérdés csak társadalmi úton oldható meg. Az elzárkózottság egyik részről sem hozza meg a mindkét fél által óhajtott sikert. Ez osztatlan tetszés­sel fogadott pohárköszöntő után dr. Rácz, tordai ügy­véd fejtette ki, hogy mindig egy harmadik volt az, ki a testvéri egyetértést saját érdekében megzavarni igyekezett. A tartós egyetértésért ürítette poharát. Dr. Szilassi egyetemi tanár szép toaszban fejtegette az egyetértés szükségét, melyre ő mindig törekedett de félreértették. A jelen volt ifjúság részéről is mon­datott ugyanily irányban két felköszöntő. A társaság azon benyomás alatt oszlott szét, hogy szükséges oly társadalmi mozgalom megindítása, mely közvetlen közelbe hozza egymáshoz­­a különben egymásra utalt elemeket, s ha ez sikerül, a tegnapi nap fordulópont lesz a nemzetiségi kérdés történetében. Közgazdasági táviratok. Berlin, febr. 14. (Eredeti távirat.) A ga­bonavámról szóló törvényjavaslat elfogadásáról ke­ringett hírek folytán, irányzat lanyha. Bank és vasúti értékek, nevezetesen Elbevölgyi részvények, a csekély bevétel folytán engedtek. Járadékok szilárd állás­pontjukból engedtek.Bányaértékek csöndesen. Ké­sőbb az irányzat némileg javult. Zárlat nyugodt. Bécs, febr. 13. (Eredeti távirat.) Gabo­naüzlet. A délután folyamán üzlettelen forgalom, melyet a berlinből érkezett magasabb jegyzések híre sem tudott ellensúlyozni. Zárlatkor az árak nem mu­tattak ugyan javulást, de jól tartottak voltak. Magán­forgalom bágyadt. Eladatott összesen 30,330 mm. gabona. HÍREK­Február 13. — Seiler Ferencz árvái részére, az esti lapunk­ban kimutatott: ............................... 5 frton kívül a következő újabb adományok ér­keztek : Neumann Frigyes úrtól . . . . 10 frt — A trónörökös vadászaton. Tiszolczról a követ­kezőket távirják: A trónörökös mai medvevadászása a legjobb eredménynyel végződött mennyiben egy ha­talmas himmedve téríttetett le.­­ A társaság reggel fél 7 órakor a pohorellai kastélyban reggelizett és 7 órakor 15 foknyi zimankóé hidegben az uradalmi szánokon Vöröskőig ment, hol kis parasztszán­­kákra ültek fel és tovább haladtak a Trstjena-völgy­­be, egész az 1107 méter magas Kobilarski hegyig, melynek lejtőjét aztán megmászták. A már előbb ki­nyomozott medve, melyet a hajtók csakhamar kiza­varták barlangjából, hatalmas ugrásokkal vélet­lenül egyenesn a trónörökös állása felé rohant, ki nyugodtan hagyta az állatot közeledni, és egy mesteri lövéssel, mely a medvét épen szemei közt találta­, leterítette. Második lövésre nem volt többé szükség, a medve felfordult és kinyújtotta lábait. Pompás sötétbarna állat, mely 160 kilogram­mot nyom. Az izgalmas vadászat 10 órakor már véget ért. A hajtók és erdészeti hivatalnokok élénk öröm­nyilatkozata közt folytatták az utat Murány-Aljára, hova a társaság fél 2 órakor érkezett meg. A trón­örököst a lakosság lelkes éljenekkel fogadta és dia­dalívet emelt tiszteletére. 2 órakor a vadászok Ko­­burg herczeg kastélyában ebédeltek és fél 4-kor to­vább utaztak Tiszolcz felé, hova fél 5 órakor érkeztek meg. A trónörököst a lakosság itt is nagy lelkesedés­sel fogadta, a bányászok csinos öltözetükben a pá­lyaudvaron sort képeztek. A trónörökös, Koburg herczeg, gróf Bombelles és gróf Teleki 5 órakor fel­szálltak a személyvonatra és Budapestre utaztak, aho­vá este 10 óra 28 érkeztek meg. A trónörököst, ki a vadászat sikerével igen meg van elégedve, itt a trón­örökösné sürgönye várta, melyből örömmel vett hírt a trónörökösnének és Erzsébet főherczegnőnek jólé­téről. A trónörökös sógorától, Koburg herczegtől, ki Budapesten marad, szíves köszönettel vett búcsút, majd a vasúti kocsiban megvacsorált. A két kocsiból álló különvonat, melyet a főfelügyelőség részéről B­á­t­h Péter felügyelő, az állami vasutak igazgató­sága részéről Nagy alelnök és Langer forgalmi igazgató kísértek, itt a bécsi személyvonathoz kap­csoltatott és 10 óra 38 perczkor a trónörökös tovább utazott Bécsbe. A vonattal a ma elejtett medve is Bécsbe vitetett. — Személyi hírek. S­z­ő g y é n y-Marich László kir. főtárnokmester tegnap este Székesfehérvárról a fővárosba érkezett. — Jekelfalussy Lajos bel­ügyminiszteri tanácsos ma reggel Budapestről Tren­­csénbe utazott. Visi Imre úrtól ............................... 5 frt Összesen 20 frt.

Next