Nemzet, 1885. március (4. évfolyam, 896-926. szám)
1885-03-01 / 896. szám
»milyen és hányféle legyen a magyar nyelvtan ?« Itt leginkább a gymnasiumi utasításokat bírálja s megváltoztatásukat óhajtja. Alig tettünk szert, legalább a hivatalos követelményekben, némi állandóságra s egy nagyjában kielégítő és egyöntetű tantervre, már sokan a saját egyéni nézeteik alapján módosítgatni, foltozgatni szeretnének rajta. A közoktatásügy vezetője ismételve kijelentette, hogy nem engedne az olyan kívánságoknak, melyek a tanítás folytonosságát és egyöntetűségét már ismét megbolygatnák. S így bízvást remélhetjük, hogy amaz egyéni nézetek egyelőre nem veszélyeztetik a gymnasiumi nyelvtanítás tervét s az érvényben álló utasításokat, melyekkel egészben véve megegyez a reáliskolai utasítások tervezete is. A Hunfalvy urnak már kiinduló pontja is hibás. Azzal kezdi, hogy » panasz van a magyar nyelvtanítás sikertelensége miatt«, és azt hiszi, hogy részben a hivatalos utasítás okozta e sikertelenségét. Pedig ha Hunfalvy úr tüzetesben nyomozta volna a tényállást, úgy találta volna, hogy a nyelvtanítás sikeressége ma minden esetre nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Hogy ezzel szemben a panaszok mindinkább szaporodnak, az épen örvendetes jel, mert azt bizonyítja, hogy a bajnak érzése s a javítás vágya mindig szélesebb körbe terjed. Ez határozottan a javulás kezdete, melyet nagy részben épen az utasítások s az újabb nyelvtani mozgalmak idéztek elő! — Az ellenmondások közül, melyeket Hunfalvy úr VI. szakaszában találunk, csak egyet emelek ki. Egy helyen azt kívánja, hogy az olvasmányok a nyelvtannal egy könyvben legyenek; másutt meg azt óhajtja, hogy a nyelvtan, melyet ő négy évfolyamra akar kiterjeszteni, mind a négy osztály anyagát egy könyvben foglalja össze. Ha ez nem ellenmondó két kívánság, ha a másodikat nem az elsőről elfeledkezve mondta ki a szerző, akkor csakugyan azt kívánja, hogy négy évre való nyelvtan és olvasmány egy könyvben egyesüljön! Egyébiránt van e szakaszban néhány javítás, mely a fönálló utasítások mellett is foganatosítható, sőt kívánatos ; p. hogy a grammatikai műszók,nagyjában azonosak legyenek középiskoláinkban ; hogy a magyar s a latin nyelvet az alsó osztályokban mindig egy ember tanítsa stb. Végre az utolsó szakasz a latin nyelv tanításáról szól. Ebben is vannak tarthatatlan nézetek, pld, hogy a mondák és történeti darabok olvasását a gyermekre nézve érdektelennek tartja, s e helyett aesopulei meséket és bibliai olvasmányokat kíván; továbbá, hogy a szóragozásnak tők szerinti fölosztásánál jobbnak tartja a gépies öt declinatiot és négy conjugatiot. De ebben a szakaszban van mégis legtöbb, amit helyeselhetünk és követelhetünk, mert javíthatja tanításunk módszerét és növelheti sikerét. Ilyen főleg a következő két pont. Legújabb latin nyelvtanaink a latin mondattan részleteit szintén az általános mondattani categóriák szerint rendezik el, úgy hogy pld. a genitivus különféle használatait három négy helyen kell tanulni stb. Hunfalvy úr azt véli, a genitivus, valamint más alakok használata mindig együtt, egy helyen tárgyalandó. És nézetem szerint csakugyan ez a helyesebb ut. Mert ha nyelvet tanulunk, a kifejezéseknek alakjai (a szók és nyelvtani alakok) azok az állandó egységek, melyek emlékezetünkbe vésődnek s melyekhez mint központokhoz kristályosodik a megtanulandó nyelvnek egész eszejárása. Azért a szó és a szóalak az állandó, a jelentés, vagyis amazoknak beszédbeli s mondatbeli szerepe a változó, amit amazokhoz kötve kell a tanulónak megjegyeznie. De azért a mondattannak az alakok szerint való berendezése mégsem olyan okvetetlen szükséges, mint a mondottak szerint látszik. Mert a nyelvet utasításaink szerint nem szabad a nyelvtani könyvből tanultatnunk, hanem magunknak kell tanítanunk az olvasmány elemzése közben. A kézikönyv csak az összefoglalásra, a szabályoknak határozottabb megállapítására való, ez pedig akár így, akár amúgy történik — kivált a tanításnak felsőbb fokán — a dolog lényegén nem sokat változtat. Az anyanyelvre azonban semmikép sem szükséges az említett módszert alkalmazni. A magyar nyelvet a tíz éves magyar fiú nem tanulja már, hanem nagyrészt tudja. A magyar nyelvtannak tehát főleg az a feladata, hogy inductiv után bevezesse a tanulót az általános grammatikai fogalmak megértésébe s ezáltal részben csakugyan az általános logikai kategóriákba. A másik, amit Hunfalvy úr utolsó szakaszában czélszerű javaslatnak tartok, a latinul beszélés. Akik ezt elvben ellenzik, azoknak egyetlen akadata az, hogy a növendék olyan fordulatokhoz szokhatik, melyek nem egészen Cicero nyelve szerint volnának képezve. Mintha a latin oktatásnak az volna czélja, hogy éppen csak Cicero stílusát tanuljuk el. Még a legnagyobb philologusokra nézve is kereken tagadom, hogy ezt valaha teljesen elérték volna; érettnek nyilvánított ifjaink pedig nemhogy a cicerói stílust ismernék, hanem a stílusnak ábécéjét, a latin grammatikát sem ismerik eléggé. De még ha elismerjük is az említett czélt, a dolog úgy áll, hogy aki tökéletesen akarja alkalmazni a latin nyelvet, annak előbb tökéletlenül kell alkalmaznia: ez minden nyelvtanulásnak szükségképi útja. US""" --1 - ..... lom előtti időkből veszi s valószínűleg legnagyobb részben magyar királyok adományán alapul. A legtöbb családnak nemesi levele elveszett és a kiknek még meg van, azok a legnagyobb gonddal őrizik és titokban tartják. A bosnyák nemesség a 19-ik századba áthozta magával azon úrbéri állapotokat, melyekben őket a török foglalás találta. A 19. század eszméi egyrészről, másrészről a törökországi belső bonyodalmak Boszniára nézve tökéletesen tarthatatlan állapotokat eredményeztek ; míg a 30-as években a mohamedán bosnyák nagy urak, fegyveres erővel megrohanták a határőrvidéket és két ízben osztrák generálisokat kellett küldeni a legnagyobb béke idejében, hogy ezen fegyveres betörőket visszakergessék. Leginkább pedig abban nyilvánultak ezen ellentétes állapotok, hogy a keresztény parasztok megunván a rabigát és idegen befolyások által felizgatva, földesuraik ellen fellázadtak; a keresztény parasztoknak ezen lázadásai török uraik ellen, képezi a boszniai történetet az utolsó 40 évben. Midőn magam 1860-ban Belgrádba jöttem, Szerbiában az öreg Milos Obrenovics uralkodott. Ő szívesen fogadott, magánál lakást adott és egy szerbiai őrnagyot rendelt mellém, aki a múlt keleti háborúban mint tábornok játszott szerepet. Ez megérkezésem utáni másnap reggel szobámba jött és azt mondta nekem: »Az öreg Milos parancsolta, hogy méltóságodat itt Szerbiában kalauzoljam, mit tetszik tehát kívánni, egy vadászatot a rudniki hegyeken, vagy egy forradalmat Boszniában, méltóztassék csak választani.« Ez illustrálja azon viszonyokat, melyek Boszniában léteztek, mert ha nekem a belgrádi Konakban tudtak ígérni egy forradalmat Boszniában, épen úgy tudták ugyanazt ígérni más helyeken is, oly sok gyúanyag lévén Boszniában összehalmozva, hogy azt hivatott és hívatlan kezek is könnyen lángba boríthatták. Ezen folytonos lázongó állapot eltartott hadseregünk bevonulásáig, de közbe közbe folytak nagyobb vagy kisebb harczok. Így 1829-ben, a török urak mind felkerekedtek és az albán pasákkal szövetkezve indultak Stambul felé a reformáló szultán ellen. 1861-ben a szultán elküldte Boszniába Omer pasát, aki leverte a föllázadt urakat és a lázongó parasztokat egyaránt és a feudális rendszer helyett, mely ott századokon keresztül fönnmaradt, egy bizonyos nemét a kényszer á fendális rendszernek hozta be, mely abban az egyben volt igazságos az ur és paraszt közti harczban, hogy se az urnak, se a parasztnak nem tetszett. A keresztény lakók már az országon kívül is kerestek menedéket és segítséget. A török urak, kik ellen jobbágyaik fellázadtak és a kiket a központi török hatalom nem istápolt, szintén az ország határain túl kezdtek keresni segítséget és támaszokat. A boszniai belbonyodalmak a legnagyobbak voltak az 1877-iki keleti háború alkalmával, midőn a török kormány Boszniában keresztény újonczokat is akart szedni, akkor kezdődött azon nagyszerű tömeges kivándorlás, melynek folytán a kivándorlottak tartása az osztrák-magyar birodalomnak 3 millió forintjába került. A jelenlegi viszonyok közt még mindig a régi oligarchák utódai a török úri családok a legfontosabb elemek, befolyásuknál, birtokaiknál és állásuknál fogva. A leggazdagabb családok közül elsősorban említjük a Dzinics családot, melynek most élő tagjai: Ibrahim, Sakir, Kozref, Ragib, Ahmed bégek, bírják Banjaluka városát, ott laknak és 1500 kmet házföldet birnak. (Egy kmet ház 40—50 durumból áll, egy durum 919 □ méter, tehát hold szerint számítva egy kmet ház mintegy 8 hold.) Ezen Dzinics család a traditió szerint régi nemes és valaha Szokolácz várát Raguza mellett bírta. A másik gazdag család a Gradassevics, ebből élnek Mohamed, Hassán, Emin, Reuf, Bekir, Ibrahim, bégek. Laknak Gradasácz várában 1200 kmet. házat birnak és a török foglalás előtti időkből nemesek. A harmadik gazdag család Kopsic, ebből Ozmán és Mehemed bégek élnek, Kopsic várában laknak, mely igen régi és nevezetes. Birtokuk 1000 kmet. házon felül terjed. Ős boszniai nemes család. A régi történeti boszniai családokat még a következők képviselik: A Brankovich családból: Zeinir, Mohamed, Mustaj, Ali, Ahmed bégek; Rovaniában laknak Rogaticza mellett, 20 kmet, házat birnak; a traditió őket a szerb vajdák utódainak tekinti. A Kulenovicsok, Kulin bán utódjai; e család nagyon sok tagból áll, mindössze birnak mintegy 200 kmt. házat; ősi lakhelyük Klucs vára volt, most laknak Serajevóban, Petrováczban, Dolnivakovban és Jezeróban. A híres Osztoics királyi házból élnek: Ahmed, Abdul, Selam, Muharem, Mahmud, Halil bégek, jelenlegi lakhelyük Serajevo, ősi lakhelyük Osztoiczi Perjenicza mellett, 50 kmet házat birnak. Szintén az Osztoics családból eredt a Turhania család több élő taggal. Ezen kívül nevezetes családok: A Sulejmanpasics, ez a legvirágzóbb családok egyike, előbbi neve Despotovics volt, e család 67 kormányzót adott Boszniának, körülbelül 100 kmet házat birnak. A következő 5 család: Duratija, Idrizbegovics, Harailics, Smailbegovics, Zaimbegovics szintén ebből eredt. Megemlítendő még a hat Kapetanovics család, ezeknek neve onnan származik, mert elődjeik valamely vár parancsnokjai, kapitányai voltak, így változtatták a Dubica, Kozarac vár parancsnokjai nevüket Kapetanovics-ra. Vranduk vár kapitányainak utódja Hadzi Ozmán Derventben lakik és 200 kmet házat bír. A Lubusak vár grófjainak ős lakhelye Vitina és Lubusak vára, 500 kmet házzal birnak és a Kapetanovics név mellett Lubusak és Vitnnczki előneveket használnak, ősi nemesek a török előtti időkből. Fadilpasich-család 700 kmet házzal bir, egyik tagja jelenleg serajevói polgármester. Filippovics, ősi nemesi család, — a török foglalás idejében 3 testvér közül egy mohamedán lett, a másik kettő kivándorolt. Nagyon elterjedt család a Csengich-család is. A Tuzlich-család Tuzlát bírja, ott is lakik; a traditio szerint őse Buda várából jött volna Boszniába. A Velagich-család a legrégibb bosnyák várakat bírja: Blagájt és Sadvarjét, ősi nemesi család, mely a traditio szerint még az Árpád-házi királyoktól nyerte nemességét. Nekem alkalmam volt ezen bégek egyikét személyesen meglátogatni, ki a Drina mellett Zvornik várához közel lakott. Lóháton mentem hozzá franciskanus barátok és szerbiai zsandárok kíséretében. A bég — kivel hivatalos dolgaim voltak — török szokás szerint a legnagyobb előzékenységgel fogadott várában, mely hasonlított azon lakokhoz, melyekben elődeink két század előtt laktak. A vár udvara tele volt tövissel és gordonnal, melyek közt csak keskeny ösvényen lehetett közlekedni a melléképületekkel. A vár szobái török divánokkal és szőnyegekkel voltak bútorozva — más bútort nem ismernek. Az étkezés is egészen törökös , piláf, fekete kávé és a legjobb gyümölcsök szolgáltattak fel túlnyomólag. Az istállóban 30—40 ló állott egy lakásban, melyeket senki sem tisztogatott. Cselédet sokat láttam, kik bocskorban vagy mezítláb jártak. Egy földszinti bolthajtásos kamrában tartogatták a puskaport és görög dinnyét. A háziúr sólyom-vadászatot rendezett a kedvemért, a melyre talán negyvenen kimentünk lóháton ; a sólyom megfogta ugyan az elbocsátott galambot, de azzal együtt elrepült az erdőbe. A boszniai nemesség a legkiváltságosabb állásban volt napjainkig, legtovább tartotta fenn a feudális rendszert, ennek természetes következménye, hogy a bosnyák nemes a legaristocraticusabb hajlamoktól van áthatva. Egész az utolsó időkig sok várost, falut és alattvalót bírtak; régi majdnem elpusztult várakban laknak, igen nagy, de az európai tisztaságot nélkülöző udvartartást visznek. Fanaticus muzulmánok, látóhatárukon túl alig ismernek valakit, túlnyomó befolyást gyakorolnak hazájukban úgy, hogy kívülök alig van számbavehető elem , így minden kormánynak fő feladata, ezen elemeket magának megnyerni. Ezúttal csak jelezni akartam, hogy a boszniai nemesség egy különös és Magyarországgal sokszoros összefüggésben lévő történeti fejlődésen ment keresztül és hogy a megszállott Bosznia oly tartomány, melyben a magyar régész a kutatásra és tanulmányozásra érdemes adatokat találhat, magam részéről remélem, hogy egy más alkalommal oly adataim lesznek, melyek talán nagyobb érdeket kelthetnek a tisztelt közönségben. Gróf HUNYADY LÁSZLÓ. Akkor pedig a latin beszéd elleni egyetlen ok elesik. Hadd beszéljen a tanuló eleinte hibásan; a tanár figyelmeztetései s az olvasmány hatása majd megjavítják lassankint beszédét. Csak arra az egyre kell ügyelnünk, hogy ne modern tárgyakról, hanem mindig a classicus olvasmány tartalmáról, a régi történetről és mythologiáról beszélgessünk, s az Ollendorf-féle könyveket távol tartsuk az iskolától. A latin beszéddel talán megszerezhetjük a serdülő nemzedéknek azt, amit a mai felnőttek ifjabbik része oly sajnos hiánykép érez: a latin szókincs ismeretét , a latin olvasás könnyűségét, tehát azt, ami nélkül az ókori remekírók eszmegazdagsága soha sem hathatna közvetetten termékenyítőleg nemzeti irodalmunkra és műveltségünkre. A toloncz-egy rendezése. (Folytatás és vége.) A tolonczhatóságokról. 12. §. Tolonczügyben első fokú hatóság a) vármegyékben kis vagy nagy községekben a szolgabiró; b) törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban a rendőrkapitány vagy a rendőri teendőkkel megbízott tanácsnok ; c) Budapesten a fővárosi rendőrségnek a tolónczügygyel megbízott tagja; második fokú hatóság a) a vármegyében az alispán; b) törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács; c) Budapesten a főkapitány vagy helyettese; harmadik fokú hatóság a belügyminiszter. 13. §. Ha kis vagy nagy községben találtatik a jelen rendelet 2. §-ában jelzett osztályhoz tartozó, a községben illetőséggel nem bíró egyén vagy csapat, az elfogatást a községi elöljáróság rendeli el, tartozik azonban jelen rendelet 3. §-ában körülírt módon eljárni. Ha a szolgabiró elé való állítás szüksége beáll az a jelen szabályzatban körülirt módon eszközlendő, s a költségek a jelen szabályzat 31. §-a értelmében felszámítandók. A tolonczozás rendjéről. 14. §. Minden toloncz-személyről, mielőtt útnak indíttatnék, a mellékelt minta szerint, egy toloncz-levél állítandó ki, melyet az eltolonczozást első fokban kimondó hatóság ir alá és pecséttel lát el. Csak ha egy család szállítandó tova, vétethetnek annak tagjai a családfő toloncz-levelébe fel. 15. §. A toloncz illetőségét igazoló okmányok, a tőle elvett pénz vagy értéktárgyakkal a toloncz-levélbe bejegyzendők, s ezzel együtt a tolonczkisérőnek, vagy ha több van, a tolonczszállítmány vezetőjének vevény mellett átadandók. A toloncz-levél és mellékletei a tolonczczal együtt a legközelebbi tolonczállomási községnek átadandók, s attól igazolásul bizonyítvány veendő. Ez eljárás állomásról állomásra ismétlendő, mig a toloncz rendeltetése helyére meg nem érkezik. 16. §. A tolonczszállitás általános vagy részletes. Az általános havonkint rendszerint négyszer történik az esetről esetre megállapított irányokban s a megállapított tolonczállomásokon át, s ezzel minden kéznél levő toloncz — mennyiben illetősége meg van állapítva vagy egyébként kétségtelen— egyszerre indíttatik útnak. Részletes az, mely tolonczállomást nem képező községből indul ki, vagy mely tolonczállomást képező községből olyanba történik, mely nem az, vagy tolonczállomási községbe eszközöltetik ugyan, de különleges okoknál fogva a kijelölt időn kívül vagy a kijelölt iránytól eltérőleg foganatosittatik. 17. §. Elküldés előtt minden egyes toloncz orvosilag megvizsgálandó. Ha a toloncz elszállítása egészségügyi szempontból egyáltalán nem, vagy csak járművön eszközölhető, azt az orvos a tolonczlevélben feljegyzi; ha nincs akadály, a tolonczlevelet egyszerűen láttamozza. A szállításnak az orvosi vélemény értelmében kell történnie. 18. §. Az eltolonczozás, ahol csak lehet, vasúton vagy gőzhajón eszközlendő. Ha az eltolonczozandók között többen vannak, kik ugyanazon irányban távolabb vidékre szál Iítandók, ezekből, ha a jelzett irányban vasút vagy gőzhajó megy, útnak indítás előtt külön csoport képezendő, s ez minden esetre vasúton továbbítandó megszakítás nélkül azon végső tolonczállomásig, meddig az együttes szállítás eszközölhető. Ily végső átadási helyekül oly tolonczállomások választandók, melyekben szolgabirói vagy kapitányi hivatal van, s csak ha ilyen igen távol volna, választandó egyszerű toloncállomás. A vasúti vagy gőzhajózási állomástól a legközelebbi községig a csendőrség eszközli a nagyobb csoportok kíséretét, e végből a csendőrségi szakasz- parancsnokság a szám és idő megjelölésével idejekorán értesítendő. Az együttes átadás megtörténvén, a részletes tolonczszállítást az illetőségi községbe az átvevő község eszközli. 19. §: Ott, hol a tolonczozás vasúton vagy gőzhajón nem eszközölhető, az rendszerint gyalog történik, s csak ha a legközelebbi tolonczállomás három mértföldnél távolabb fekszik, vagy ha azt az orvos rendeli, használható kocsi. 20. §. A toloncz, ha az idő viszontagságainak megfelelő ruházattal — különösen télen, vagy zord időben — nem bír, azzal ellátandó , úgyszintén akkor is, ha azt a szemérem igényei követelik. 21. §. Bilincs csak szükség esetében vagy oly egyéneknél alkalmazható, kiknél az elővigyázat elkerülhetlen; veszélyes egyénekre a kisérők különösen figyelmeztetendők s ezen körülmény a tolonczlevélbe is felveendő. Különben a bilincs alkalmazásánál elővigyázati és biztonsági szempontból a m. kir. igazságügyminiszternek 1872. évben január hó 26-án 2082. sz. a. az 1871. évi LII. tcz. alapján kiadott rendelete, illetőleg ennek III. czikke szolgál irányadóul (lásd »Rendeletek Tára« 1872. évfolyam 37. szám, 187. és 188. oldal). Elindulás előtt a tolonczok minden szökési kísérlettől való tartózkodásra intendők s a szökés komoly következményeire (1879. évi XL. tcz. 70. §.) figyelmeztetendők. 22. §. Toloncz kisérőiül csak megbízható, erőteljes férfiak alkalmazhatók, kiknek száma a körülmények szerint állapítandó meg, s kik fegyverrel látandók el. A lőfegyver használata lehetőleg mellőzendő. Rendszerint öt tolonczra egy kisérő számítható. Ha egynél több a kisérő, az egyik mindig mint a szállítmány vezetője jelölendő meg, kinek úgy a kisérők, mint a tolonczok, engedelmességgel tartoznak. 23. §. A tolonczkiséret, valamint a fuvar kirendelése a községi elöljáróság kötelessége. Községek, melyek rendes rendőri személyzettel birnak, a kísérőket annak soraiból rendelik ki. Budapesten a toloncz-kiséretet a fővárosi rendőrség saját őrségi személyzetéből rendeli ki, s a fuvarról is az gondoskodik. A toloncz-kisérők a kirendelt fuvart visszamenetre is használhatják. 24. §: A tolonczok szállítása — amennyiben az nem vasúton vagy gőzhajón eszközöltetik — csak nappal történhetik s állomásról állomásra szakadatlanul folytatandó, kivévén förgeteges időt, midőn menhelyet kereshetnek annak elvonultáig. Gond fordítandó arra is, hogy a megérkezés nappal történhessék. Közutak melletti fogadókba betérni tilos. 25. §. Ha valamely toloncz útközben gyalogolásra képtelenné válnék, vagy továbbszállítása általában eszközölhető nem volna, állapotát a legközelebbi orvos megvizsgálja s ennek véleménye irányadó a továbbszállítás kérdésében. Ha orvos csak későn volna kapható, úgy hogy annak bevárása a toloncz-állomás elérését nappal lehetetlenné tenné, az illető toloncz a legközelebbi község elöljáróságának az iratokkal együtt átadandó, mely azt átvenni, a legközelebbi tolonczmenetig őrizni, élelmezni és a szükséghez képest ápolni tartozik, s erről az útnak indító tolonczhatóságnak jelentés teendő. 26. §. Oly község, mely toloncz-állomást képez, az általános vagy részletes szállitmánynyal beérkezett tolonczok átvételét nem tagadhatja meg ; ugyanaz áll az illetőségi községre nézve is, az illetőség alapján hozzászállított tolonczokra nézve. 27. §. Ha a toloncz rendeltetési helyére, az illetőségi községbe megérkezik, a község előjáróságának a tolonczlevéllel s egyéb ahhoz tartozó tárgyakkal átadandó. Ez az átadónak elismervényt ad, az átvételt a tolonczlevélen aláírásával elismeri s azt azon hatóságnak, mely azt kiállitá, a tolonczkisérők utján, vagy ha ez akadályokba ütköznék, posta útján azonnal visszaküldi. 28. §. Az illetőségi községnek átadott toloncz, mennyiben munkaképtelen, a szegények iránt fennálló szabályok szerint a községben eltartandó, mennyiben pedig munkaképes, azonban munkakerülő volna, megfelelő munkára szorítandó, s a község részéről a lehetőségig mód és eszköz nyújtandó az illetőnek, hogy rendes és tiszteséges életmódhoz visszatérjen. Arra való igazolvány, hogy ily egyén illetőségi helyén kívül láthasson kenyérkereset után, csak akkor adandó, ha javulásának elegendő jelét adá. Ha ily egyén engedély nélkül távozott illetőségi községéből, a kellő intézkedések azonnal megteendők, hogy országosan köröztessék. A tolonczok elhelyezéséről, őrizetéről és élelmezéséről. 29. §. Az állomásközségek tartoznak a tolonczok nappali és éjjeli elhelyezésére saját, a tapasztalat szerint mutatkozó szükségletnek megfelelő, elegendő tágas, biztos helyiséget kiállítani s annak jókarban és tisztántartásáról gondoskodni. E helyiségek deszka-fekvőhelyekkel látandók el s úgy alkotandók, hogy a tolonczok megszökése — kellő őrizet mellett — lehetetlen legyen. E helyiségek megfelelő volta fölött, a fölöttes közigazgatási hatóság őrködik, melynek utasításai pontosan teljesítendők. A nappali és éjjeli őrséget az állomási község elöljárósága a szükség szerint állítja ki. Ha egyes törvényhatóságokban czélszerűségi szempontból kívánatosnak mutatkoznék, hogy tolonczállomást nem képező egyes községekben levők, a rendes tolonczozási időt megelőzőleg, azonban az eltolonczozási határozat meghozatala után, a legközelebbi tolonczállomás-községbe kísértessenek, a törvényhatóság ezen intézkedést rendeletileg megteheti, úgy azonban hogy ezen esetben az ezt igénylő községek a tolonczállomás helyiségeinek kiállításához és fentartásához hozzájáruljanak, mely hozzájárulás mérvét a törvényhatóság állapítja meg. 30. §. Az élelmezés áll reggel egy adag jól kisült egészséges kenyérből, s pedig 15 éven felülieknél 280 gramm (félfont), azon aluliaknál 186 gramm (x/3 font) mennyiségben; délben ugyanannyi kenyér és egy adag egészséges — lehetőleg — főtt étel, melynek mennyisége levesneműeknél 0.53 */* liter (lx/2 meszely), vastag és táplálóbb (főzelék) eledeleknél egy meszely. Szállítás alkalmával a reggelit az indító, az ebédet az átvevő állomás szolgáltatja. Hosszabb vasúti vagy gőzhajós szállításnál a szabályszerű élelmezésről szintén az indító állomás gondoskodik. A toloncz-költségek megtérítéséről. 31. §. A magyar királyi belügyminisztérium a belügyi tárcza terhére a következő tolonczkiadásokat téríti meg: a) a kenyér és meleg étel árát, mely a budapesti királyi fenyítő törvényszék foglyainak élelmezésénél létező árak szerint egyelőre a következőleg állapíttatik meg: a nyári hónapokban a 15 éven felül levő egyéneknél fejenkint 13 kr, a 15 éven aluliaknál fejenkint 11 kr, a téli hónapokban a 15 éven felül levő egyéneknél fejenkint 15 kr, az azon alul levőknél fejenkint 13 kr; b) a vasúti, gőzhajói vagy előfogati dijt, mely utóbbi két lóra mértföldenkint 52 krban állapíttatik meg , megjegyeztetvén, hogy egy szekéren nyáron hat, télen négy-öt egyén helyezendő el; c) fűtés és világítási dijt, éspedig a téli hat hónapon át naponként és szobánként 14 krt, a nyári hónapokban pedig 7 krt; ezen költségek egyébként évnegyedes átlagokban is állapíthatók meg; d) a kisérő dijt, mely mértföldenként oda és vissza számítva 18 kr; az éjjeli őrök dija személyenkint egy éjre 20 kr; e) fekvésre szolgáló alomért személyenkint és éjenkint 1x/2 kr. f) a kiszolgáltatott ruházat árát, mely igazolandó, s melynél több nem számítható fel, mint a mennyibe az valóban került. Ezen dijakat csak a toloncz-állomási községek számíthatják fel azon tolonczok után, kik tovaszállitás végett átadattak; a saját területükön elfogott tolonczokért mit sem számíthatnak fel. Nem toloncz-állomást képező községek, midőn a saját területükön elfogott és helyben saját költségükön tartandó tolonczokat a tolonczhatósághoz kísértetik, csak a kísérői és esetleg az előfogati díjat számíthatják fel. Zárhatározatok: 32. §. A tolonczozást elrendelő hatósághoz a 27. §. értelmében visszaérkező tolonczlevél tüzetesen átvizsgálandó, s a netán tapasztalt hiányok pótlása hivatalos levelezés útján eszközlendő. A visszaérkezett tolonczlevél a 10. §. rendelkezése szerint vezetendő jegyzőkönyvbe bevezetendő, maga a tolonczlevél pedig szorgosan elhelyezendő. 33. Ha a tolonczlevél kellő időben vissza nem érkezik, az megfelelő módon megsürgetendő, mi végből minden tolonczhatóság minden tolonczozási határozatot pontos nyilvánosságban tart. 34. §. Ha a toloncz letartóztatása ideje alatt betegszik meg, úgy hogy az orvos véleménye szerint útnak nem indítható, lehetőleg köz- vagy magánkórházban helyezendő el, vagy ha ez nem történhetnék, a toloncz a községben házilag gyógykezelendő. Ily esetekben az orvosnak a toloncz betegségéről és annak tartamáról szóló nyilatkozata a felveendő s a tolonczszámadáshoz melléklendő jegyzőkönyvhöz csatolandó. 35. §. Általában szoros kötelességükké tétetik a tolonczhatóságoknak és közegeiknek, hogy a tolonczok irányában az éber őrizettel s erélyes eljárással igenis megférő emberséges kíméletet tanúsítsanak. 36. §: A letartóztatás alatt vagy a szállítás közben meghalt toloncz temetése a legegyszerűbben ugyan, de mindenesetre deszka-koporsóban eszközölendő. A temetési költségek azon község által előlegezendők, melynek területén a toloncz útközben elhalt. Ezen költségekről nyugtákkal felszerelendő számla készítendő, mely az illetőségi községnek az elhalt toloncz esetleges vagyonából, vagy annak hiányában az esetleg létező — fizetésre köteles — rokonoktól leendő beszedés végett megküldendő. Ha ily vagyon vagy fizetni köteles rokon nincs, vagy ha az illetőség meg nem állapítható, a temetési költségek véglegesen az eltemetést eszközlő községet terhelik. 37. §. A telonetszámadások minden törvényhatóság részéről évnegyedenként közvetlenül a belügyminisztérium számvevőségéhez küldendők. Ennek módozatai külön rendeletben fognak megállapittatni, addig a tényleg fennálló szabályok irányadók. Budapest, 1885. évi február hóban. Tisza, s. k. HÍREK Február 28. — Márczius 15. Az egyetemi olvasókör bizottsága, mely a márcz. 15-iki ünnepélyeket rendezi, tegnap ülést tartott s a »Talpra magyar!« elszavalására Tukacs Ádám joghallgatót, az alkalmi beszéd tartására Melly Béla, ifj. Szász Károly és legifj. Szász Károly joghallgatókat, az alkalmi költemény előadására Krook Károly joghallgatót jelölte ki, az alkalmi költemény megírására Ábrányi Emilt kérve fel. A Petőfi-téren Rakovszky Géza fog beszédet tartani. — A Táncsics-bizottság márcz. 15 én este a régi polgári lövőházban, Táncsics Mihály síremléke javára népünnepélyt rendez, mely hangversenyből és tánczvigalomból fog állani. — Angelo de Gubernatis gróf ma Markusovszky Lajos és Berzeviczy Albert miniszteri tanácsosok kíséretében s kalauzolása mellett meglátogatta az egyetemi orvoskari központi épületben elhelyezett intézeteket és kórodákat. Korányi tanár belgyógyászati és Kovács tanár sebészeti karodáját, továbbá a boncztani intézeteket, a physiologiai és vegytani intézeteket. A központi épületben Balogh dékán, az egyes intézetekben azok vezetői, nevezetesen Lenhossék, Jendrassik és Than tanárok adták meg a szakszerű magyarázatokat. A beható szemle majdnem négy órát vett igénybe s befejeztével Gubernatis legnagyobb elismerését és tetszését fejezte ki az intézetek tökéletes berendezése fölött. A milánói »Societa italiana degli autori« a magyar írói és művészi körhöz De Gubernatis gróf utján a következő levelet intézte : Milánó, febr. 14. 1885. Az olasz Szerzők szövetkezete, mely 1882-ben a szellem termékének védelmére alakult, abban a szerencsés helyzetben van, hogy Angelo de Gubernatis grófot is, a jeles tudóst, tagjai közé számíthatja ; felhasználja tehát amaz alkalmat, melyet az ő budapesti tartózkodása nyújt, hogy közbenjárásával összeköttetésbe lépjen ama hasonló czélú társasággal, mely a nemes magyar nemzet kebelében alakult, és tovább fejlessze ama testvéries érzületet, mely önkényt folyik a két intézmény egyenlőségéből épúgy, mint a két nemzet egymás iránti rokonszenvéből. Van szerencsénk tehát szövetkezetünk választmánya nevében, hírneves díszelnökünk Cantu Caesar hozzájárulásával, és említett tagtársunk De Gubernatis gróf közvetítésével az önök érdemes társulatát a legszívélyesebben üdvözölni. Egyúttal van szerencsénk elküldeni szövetkezetünk összes aktáit, kezdve annak alapításától egész a mai napig; azt hiszem, megelégedéssel fogják látni belőlük — kivált évi jelentéseinkből és a legutóbbi berni nemzetközi irodalmi kongresszusra vonatkozó előmunkálatainkból , hogy működésünket mindenben az a liberális szellem lengi át, melynek tekintetében az olasz törvényhozás folyton lépést tart más nemzetekkel, megadva politikai jogok élvezetét minden polgárnak, hogy továbbá bennünket is az emberiség solidaritásának amaz érzete lelkesít, melyért senkinek sem kell inkább küzdeni, mint nekünk, kik a szellem munkásai vagyunk! Fogadják szövetkezetünktől ama kézszorítást, melylyel Petőfi Sándor honfitársait üdvözlik a Goffredo Mamelo honfitársai, és fogadják egyúttal tőlünk egyenként is legmélyebb tiszteletünk kifejezését. A választmány nevében Túllé Massa, fini elnök, Tito Vignoli titkár, Soldatini jegyző. Megemlítjük egyúttal, hogy De Gubernatis gróf a tiszteletére rendezett estély emlékéül megküldte arczképét az írói és művészi kör választmányának, valamint Radó Antalnak is, akinek a jeles író »Savitri«-jéből eszközölt fordítását az estélyen olvasták fel. Az írói és művészi kör elhatározta, hogy a levelet hasonló barátságos válaszszal viszonozza. — Lámpa Statistica. A fővárosban jelenleg az utczákon 1706 drb egész éjjeli, 716 féléjjeli kőolajlámpa, 2544 egész éjjeli és 2685 féléjjeli légszeszlámpa s ezenkívül 121 Siemens és Krause-féle igen fényes lámpa ég. Világitási költségre a főváros 1885. évi költségvetésébe 242,800 frt 68 kr van fölvéve. — Az időjárásról a következő hivatalos heti jelentést adta ki a budapesti központi időjelző állomás : Európában, a közelebb múlt héten, eleinte egy depressió Pétervár felől, Magyarországon keresztül, az Adria felé vonult; utána a szárazabb és hidegebb nagy légnyomások előbb Német-, utóbb Oroszország felől nyomultak a continens közép tája felé s kiterjedtek annak többi nagy részére is. Izland és Skóczia mellett, északkeletre tartva, egyik depressziót a másik váltotta fel. Ezért volt a hét folyamán gyakori csapadék Nagy-Brittániában, a hét elején erélyesebb depressió alatt részben bő havazással. A continensen pedig csak a hét elején egy pár napig valának csapadékok, többnyire esők, azután az idő egyre csendesebb, derültebb és szárazabb lett. Az éjjeli hőmérséklet Oroszországban közepes fagyos, Németországban a hét elején és vége felé fagypont körül enyhe, Nagy- Brittániában fagyponton felül eleinte hűvös, később melegebb volt. Viharosabb szelek a hét elején északnyugaton, a brit szigetek körül voltak. Hazánkban, eleinte részben depressió, azután tartós nagy légnyomás alatt, előbb délies, utána északias, végre északnyugati és északkeleties szelek mellett, az idő eleinte többnyire esővel, Pancsorán égi háborúval, nagyban változó, szeles, enyhe, részben meleg volt, utána egyre csendesebb, szárazabb, hidegebb, éjjel többnyire közép fagyos lett. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre ennek elején és vége felé csendesebb, szárazabb és hidegebb, éjjel részben fagyos időt várhatni, mely a hét közepe táján csapadékokkal változó, enyhébb és szelesebb lesz. A lipótvárosi bazilika fölépítésének költségeire létesítendő kölcsön kibocsátása tárgyában az országos, a kereskedelmi és a leszámítoló bank egyesültek és közös javaslatot nyújtottak be. E javaslat megbeszélése végett Trefort miniszter gróf Szapáry miniszterrel egyetértőleg értekezletet hívott össze. Trefort miniszter akadályozva lévén, Forster Gyula miniszteri tanácsosnál volt az értekezlet, melyen a pénzügyminiszteri képviselő báró Pongrácz Emil osztálytanácsos, az országos bank részéről Biedermann igazgató, Posch vezértitkár, a kereskedelmi bank részéről Beck igazgató és a leszámítoló bank képviseletében Lánczy igazgató jelentek meg. A kölcsönművelet keresztülvitelére a 4.651,290 frtnyi alap letétele mellett ajánlkozó bankok javaslata szerint öt millió forint névértékű sorsjegy-kölcsön adatnék ki, mely összegnek fele, vagyis 2.500,000 frtot tíz év alatt évi 250,000 frtos részletekben bocsáttatnék a cultusminiszter rendelkezésére. A bankok a kölcsönüzlet javára ugyanazon előnyöket kérik, melyekben a vörös kereszt egylet kölcsöne részesült azon hozzáadással, hogy a sorsjegyek részükre lehetőleg rövid idő leforgása alatt adassanak át. Az értekezleten