Nemzet, 1885. május (4. évfolyam, 956-985. szám)

1885-05-01 / 956. szám

egy­szerű emel­eti nyomásra kinyílik és a kilőtt üres töltényt kilöki, ezen emeltyűnek felfelé előre nyomásával pedig bezárul és tüzet is ad egyszerre, hacsak egy külön szerkezet által az elsütés akadályozva nincs. Rendkívül gyorsan működő mechanikai szerkezettel a lafettán ülő ember megadhatja az ágyúnak a magassági és oldalirá­­nyulást. Egy ágyúhoz tehát csak három ember szükséges, kik közöl egyik a töltényt beteszi, a másik czélot s a harmadik a töltényt lezárja és tüzel. Puskatűz és mitrailleuse ellen az emberek aczélpán­­czélokkal vannak védve. Ez ágyuknak az angol ha­jókon az a rendeltetésük, hogy csolnakokban és ellen­séges hajó fedélzetén levő legénység ellen, gőzbarká­­szok (falak, gépek és üstök) s különösen azon aczél pán­­czélok ellen működjenek, a melyekkel újabban a nyílt barbette tornyú hajókon levő ágyukat, lőszereket s legénységet puska- és mitrailleuse tűz ellen védeni szokták. Ebben a tekintetben az új ágyuk valószí­nűleg szerepet fognak játszani, a­mely a nehéz ágyuknak a fedélzeten való fel­­állítása tekintetében vált­okz­­atást vonhat maga után. A most uralkodó rendszer­nek tudvalevőleg az a gyengéje, hogy a legénység a fedélzeten a barbet toronyban védtelenül áll s a lő­szert és mechanikai töltő szerkezetet is könnyen talál­hatják a partütegekből vagy mozsarakból rájuk szórt kartács vagy shrapnelek darabjai, mert egy nehéz golyó 1700 darabra szakad, melyek közül a legkisebb legalább is 16 gramm súlyú. Az új 6 fontos Norden­feld gépágyú aczél golyójában a robbanó­anyag 330 grammot tesz, a shrapnelek töltényében 49 golyó van, egynek-egynek 9,2 gramm a súlya, a kar­tács pedig 63 darabba szakad, egynek-egynek 15 gramm a súlya. A röpsebesség kezdetben 1890 angol láb (596 méter) a gránátnál, ennek ütköző ereje 39 lábtonna (4­8 méterkilogramm) és végső sebessége 4000 yard (3656 méter) messzeségben még mindig 735 angol láb (224 méter) 5.8 lábtonna (0.8 méter­kilogramm) energiával.« Táviratok. Bécs, ápr. 30. Mint a »Pol. Corr.« teljesen megbízható forrásból értesül, bécsi illetékes körök­ben semmit sem tudnak azon részletekről, melyeket egy magyar lap a császártalálkozásra vonatkozólag közölt, mely állítólag a nyáron történnék és e közle­mény pusztán önkényes combination alapul. London, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: A Merusak elfoglalásá­ról szóló hír teljesen légből kapott. A kor­mány az alsóházban az állítólagos tényt meg fogja c­áfolni. Az orosz ultimátumról szóló jelentések csupán az oroszok börze-maneuve­­rei voltak. A mint Anglia nem küldött ul­timátumot Pétervárra, úgy Oroszország sem válaszolhatott ultimátummal. Sőt ellenke­zőleg határozott remény van minden ösz­­szeütközés kikerülésére. Oroszország külön­ben semmi körülmény között nem fogja a háborút először megindítani, hanem Angliá­ra hagyja, hogy követjét visszahívja s a to­vábbi rendszabályokat alkalmazásba vegye. Az egész orosz hadtest mozgósításáról szóló hírek hasonlóképen nem felelnek meg a való­ságnak, miután Oroszország a legvégső szük­ség nélkül ily költségre nem fogja magát szánni. Az esetleges háború kezdetére pedig legfeljebb egy hadtest is elég lesz. London, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelenti: Itteni diplomatiai kö­rökben a helyzet komolysága daczára sem tartják a békés megoldást lehetetlennek. S e reményre különös okot az ad, hogy a ha­tárkérdésben a kiegyenlítéstől nagyon messze nem állanak , hogy másrészt maga Gladstone hang­súlyozta az »olcsó vizsgálat« szükségességét, de sem­miféle meghatározott fórumra nem kötötte le magát. A Kusk folyó melletti ütközetet orosz részről úgy emlegetik, hogy a czár sajnálja a történteket , hogy az orosz csapatok visszatértek positióikra, tehát ez ügyet orosz részről befejezettnek tekintik. Mindezáltal nincs feladva a remény, hogy azon eltérésre vonatko­zólag, mely ez ügyben az angol és az orosz jelentések között van, az orosz kormány felvilágosításokat fog adni, hogy a világ előtt jó akaratáról bizonyságot tegyen, különben ez ügyre vonatkozólag mindkét részről a nyílt felvilágosítások és nyilatkozatok szük­sége forog fenn. Mind e dolgok azonban csak azon esetben jönnek combinatióba, ha mindkét fél komo­lyan igyekszik a háborút kikerülni. London, ápr. 30. Granville a felsőház mai ülésén közölte, hogy Staal nagykövet tegnap oda nyilatkozott, hogy az orosz kor­mánynak a Merusak felé való előnyomulásá­ról nincs tudomása és hogy Lumsdennek egyik tegnap este érkezett távirata a Merusak megszállásáról szóló hírt szintén alaptalan­nak mondja. Pétervár, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése szerint Oroszország hangulata az angol conflictus halogatása által csak folyton háborusabbá válik. Az a hit kezd uralkodni, hogy Anglia a hábo­rút akarja, de egyszersmind időt akar nyerni. E fölte­vés egyik bizonyítékául hozzák fel azt, hogy Anglia a conflictus súlypontját a nemzeti önérzet föladására kí­vánja inkább fektetni, mint materiális vagy territo­riális feltételekre. Angliának az a követelése, hogy a Rush melletti győzelem vizsgálat alá vettessék s Ko­marov tábornok megbüntettessék vagy legalább is de­­favoyáltassék,egész Oroszországban nagy megütközést keltett s a közvélemény e tekintetben minden engedé­kenységet lealázónak és lehetetlennek tart. Hamilton megszállása is nagy visszatetszést keltett az oroszok körében. Átalában az a vélemény uralkodik itt, hogy Oroszország a háborút ép oly kevéssé óhajtja, a­mily kevéssé fél tőle. Az ügy végleges eldőlését azonban május első napjaira lehet várni. Pétervár, ápr. 30. Azon alkalomból, hogy Lums­­dennek a márczius 10-iki orosz-afghán összeütközésre vonatkozó távirata az angol parlamenttel közöltetett, a hivatalos lap a következőket írja: A kedvezőtlen helyi viszonyok s különösen az a körülmény, hogy a folyók és csatornák kiáradása megrongálta az utakat, késleltette azon tiszt megér­kezését, kitől Komarov tábornok a márcz. 30-iki esetre vonatkozó kimerítő jelentését elküldte. A már előttünk fekvő adatok alapján azonban már­is helyes következtetést lehet vonni arra nézve, hogy mennyi­ben alapos az a kétely, melyet Lumsden Komarov jelentéseinek hitelessége iránt támasztott. A hivatalos lap ezután kifejti, hogy az orosz kormány, azon őszinte óhaj által vezéreltetve, hogy a határkérdés barátságos elintézést nyerjen, szívesen beleegyezett, hogy a határvonal megállapítása mind­két fél által kijelölendő biztosokra bizassék. Az­ af­­ghánok váratlan bevonulása Pensdehbe és az afghán csapatok előnyomulása a Murghab és Herbrud folyók mentén, arra kényszerítette Oroszországot, hogy az afghánok önkényes foglalásai ellen jogainak tényle­ges megóvásáról gondoskodjék. Az idézett lap ezután előadja, mely állásokat tartottak az orosz csapatok febr. 20-án megszállva és kijelenti, hogy az orosz csa­patparancsnokok akkor szigorú utasítást kaptak, hogy a leggondosabban kerüljék a fegyveres összeüt­közést az afghánokkal. Márcz. 4-én Thornton pétervári angol nagykövet közölte az orosz kormánynyal, hogy az afghánok uta­sítást kaptak, hogy bármely előrenyomulástól tartóz­kodjanak és csak az oroszok esetleges további előre­hatolásával szemben fejtsenek ki ellenállást. Az orosz kormány egyúttal abba is beleegyezett, hogy a határ­kérdés eldöntéséig tiltassék meg az oroszoknak az előnyomulás. Lumsden Péternek az angol kormány­hoz intézett táviratai tájékozást nyújtottak a két fél előőrseinek akkortájt elfoglalt hadállásairól. Az a lehetőség, hogy az afghánok a Kusk folyó bal part­jára tolhatnák előcsapatjaikat, teljesen ki volt zárva. Midőn Komarov márczius 30-án a Kusk folyó balpartján afghán erődítményre bukkant, annak kiürí­tését követelte. E követelés megtagadása volt az ösz­­szeütközés közvetlen előidézője. E tényekből tehát az tűnik ki, hogy Komarovnak nem volt czélja a táma­dás, és hogy ő a neki adott parancsot nem szegte meg. Egyelőre az orosz kormány nem nyilatkozhatik a fölött, miért fogták föl máskép az afghánok mellé beosztott angol katonatisztek az angol kormány fel­világosításaival megegyező parancsokat? Komarov tábornoknak ápril 18-ról kelt távirata felvilágo­sításokat tartalmaz Lumsden ápril 17-iki táviratának némely pontját illetőleg. E táviratra vonatkozólag Komarov végleges bírálatát még nem küldhette el. Simla ápril. 30. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a connaughti herczeg és neje jelenleg Mecrut­­ban tartózkodnak és egyelőre Indiában maradnak. Hir szerint egy angol katonai küldöttség fog Tehe­ránba menesztetni. London, ápr. 30. A »Pall-Mall Gazette« következőket írja: A béke fentartására való kilátások jelenleg tetemesen kedvezőbbek, mint a hét elején voltak. Azt hiszik, hogy a Pul.-I.-Kisti ügy a most ér­kező részletesebb táviratok folytán kielégítőbb szín­ben fog feltűnni és így elintézettnek lesz tekinthető, ha az orosz kormány Komarov eljárását igazolni ké­pes. A határ kérdése már elrendeztetett. Az új határvonal Zulfikar és Marutschaktól éjszak felé vonul. Angol ultimátumnak Pétervárra való küldéséről szóló hírek alaptalanok. Moskva, ápril 30. A »Moskovszk. Wie­­domosti« írja: Ha Angolország a háborút nem akarja, Hamiltont ki kell üríteni, ellen­kező esetben Oroszország kénytelen lesz He­rat megszállásával válaszolni. — A lap azt hiszi, hogy e napokban okvetlenül el kell dőlnie, hogy háború lesz-e vagy béke. Páris, ápr. 30. A »Temps« azt mondja, hogy csak Németország vállalhatja magára Angol- és Oroszországgal szemben a békéltető szerepét és hogy Bismarcknak kötelessége volna a válságot megaka­dályozni. Ha Bismarck ezt nem teszi, úgy csak azt lehet feltételezni, hogy ő sajnálkozás nélkül nézné ama két hatalom élet-halál-harczát, mely­nek egyikének szomszédsága szolgál nyugta­­lanítására, másika pedig tengeri hatalmi fölényé­nél és szabadelvű intézményeinél fogva vált ter­hére. Fölfogható, hogy Németországot nagyon sok indok gátolhatja abban, hogy a borzasztó és nagy bi­zonytalansággal járó harcznak elejét vegye, mind­a mellett a békés interventióval nemcsak nagy köteles­séget teljesítene, hanem igen szép szerepet is vállalna. Páris, ápr. 30. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »K. Z.« jelentése : Az egyptomi kormány még min­dig nem jelentette ki a franczia kormánynak, hogy a Londonban kötött feltételekhez hozzájárul, de itt nem kételkednek abban, hogy a kormány engedni fog s ez esetben Tellandier visszatér Kairóba s újra hely­reáll a jó viszony a kormány és a khedive között. Páris, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: Freycinet tegnap heti fogadó napját tartotta, melyen az összes követek s ezek között Lyons, Hohenlohe, Mohrenheim s Essad pasa hosz­­szabban értekeztek egymás után a külügyminiszterrel. Páris, ápr. 30. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A »K. Z.« jelentése: Freycinet a »Bosphore Egyp­­tien«-re vonatkozó sárga­ könyvet a parlament meg­nyitása után előterjeszti. Ha-Noi, ápr. 30. A chinaiak Lang-Sont kiürítették. Páris, ápr. 30. A lapok c­áfolólag nyilatkoznak ama hírre nézve, mintha a volt uralkodók családjá­hoz tartozóknak Francziaországból való kiutasítása szóba került volna. Csakis az látszik valószínűnek, hogy ezek meg nem választhatóknak fognak ki­mondatni. Páris, ápr. 30. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »K. Z.« jelentése: A szabósegédek ma ismét gyűlést hív­tak össze a redoute termeibe s itt elhatározták az átalános munkaszünet folytatását s egy teljhatalmú bizottságot küldöttek ki. Eddig 227 munkaadó s ezek között a »Bon Marché« és »Belle jardinieres c­égek vonakodnak elfogadni a strikeolók követeléseit, eddig csak még hat fogadta el. A rendőrség bizonyos elővi­­gyázati rendszabályokat alkalmazásba vett már, mi­után a strikeolók testülete mintegy 60,000 munkás­ból s 30,000 munkásnőből áll. Róma, ápr 30. A kamara ülésében Man­ci­n­i külügyminiszter kijelente, hogy a gyarmatpo­litikára vonatkozó interpellációkra a költségvetés tár­gyalása alkalmával fog válaszolni. Több interpelláló azon megjegyzésére, hogy a költségvetési vita elhúzód­­hatik, M­a­n­c­i­n­i azt válaszolta, hogy ez esetben az interpellációknak elsőbbséget lehet majd adni. Ni­co­ter­a sajnálja, hogy a parlamentet ily fontos ügyben nem akarják fölvilágosítani. Manci­ni e vádat visszautasítja. Nis, ápril 30. A kormányválságról szóló belgrádi hírek teljesen alaptalanok és kilátás sincs, hogy az bekövetkezzék. A kormány a skupstinában tekintélyes többséggel rendelkezik. Madrid, ápr. 30. A hírlapok közleményei szerint Saragossában, Barcelonában, Amarában és Cartha­­genában katonai elővigyázati intézkedéseket tettek. Valenciában a búcsújárások alkalmából több ízben zavargás volt, de azokat csakhamar elfojtották. London, ápril 30. Az esti lapok táviratot közöl­nek New-Yorkból ápril 30-ki kelettel, hogy Aszpura, a panamai lázadók vezére Panamából a csapatokat visszavonta. A várost Columbia csapatai szállot­ták meg. Zágráb, ápr. 30. A tartománygyűlés mai ülésé­nek folytatásán Posilovics a bán ellen polemizált, a­ki — szerinte — azt mondta, hogy Horvátország magyar tartomány. A bán — úgymond szónok — a magyar állameszmét oly értelemben képviseli, a­mint azt a »Pester Lloyd« ring a bán kinevezése előtt hir­dette és előírta. A szónok elismeri, hogy Csehország politikai tekintetben nincs oly jó helyzetben, mint Horvátország, mindamellett azt állítja, hogy Ma­gyarország a törvény rendelkezéseit nem tartja meg és Horvátországot pénzügyileg tönkreteszi. A bán mindeddig nem nyilatkozott arra nézve, várjon ma­gyar, vagy pedig horvát hazafi-e ? Khuen Héderváry gr. bán szót emel, hogy az előtte szóló megjegyzéseire reflectáljon. A képviselő úr — úgymond a bán — azt állította, hogy tegnap­előtt tartott beszédemben akként nyilatkoztam, hogy a végvidéki erdőségek Magyar­ország tu­lajdonát képezik. Ezt nem mondtam, mert mi­dőn az államkincstár és az állami vagyon fogalmát értelmeztem, nagyon jól tudtam, hogy az e tárgyra vonatkozó királyi leiratok, továbbá az 1868. évi kie­gyezési törvény 8. §-a és az 1873. évben revideált kiegyezés szakaszai mit határoznak. Nincs okom bár­mit is visszavonni, mivel az általam mondottak a kiegyezési törvény határozataival megegyeznek és mert én az e királyságban fekvő amaz ingatlan államjavakra vonatkozólag megállapított kivétele­ket nemcsak elismerem, hanem miután a kiegye­zés alapján állok, teljes tiszteletben is tartom. (Elénk zsi­nó kiáltások.) A képviselő úr azon kérdést intézte hozzám, hogy minő hazafi va­gyok. E kérdésre nem válaszolok, mivel a hazafisá­­got szavakkal nem lehet bebizonyítani. Hazafiságun­­kat az utókor tetteink szerint fogja megítélni. (Élénk helyeslés.) Smicziklas képviselő úr azt állította, hogy azt mondtam volna, miszerint Horvátország tarto­mány. Miután tudomásom van arról, hogy a képvise­lő úr történetíró s ennélfogva érdekében van, hogy a történelmet híven megírja , neki is kijelentem , hogy ezt soha sem állítottam. (Elénk zsi­nó kiáltások.) Én csak azt mondtam, hogy Hinko­­vics helyesen idézte szavaimat, midőn felhozta ama nyilatkozatomat, hogy csak egy állam létezik és en­nélfogva Horvátország maga nem állam. Ezt ma is állítom. Én oly kevéssé helyeseltem Hinkovics amaz állítását, hogy Horvátország tartomány, mint a­hogy el nem fogadtam egyéb állításaiból vont következ­tetéseit. Ezt már csak azért sem tehettem, mert minden egyes szavamra ügyelek, nehogy Derencsin felelősségre vonjon, kinek ezen országok helyzetét részletesen kifejtettem, azt mondván többek közt neki, hogy Horvátország és Szlavónia államjogi autonómiával bíró királyságok. (Zsiv­ó kiáltá­sok.) Beszéde végén Smicsiklás azt mondta , hogy a forradalom felülről idéztetik elő. Azt hiszem, a­ki ismer, ezt már azért sem állíthatja, mivel nyílt sisakkal szoktam harczolni. Én azonban igazságos vagyok és a képviselő urat sem tartom forradalmár­nak, épen nem. De úgy látszik, hogy mégis barátja a forradalomnak, jöjjön az bár felülről vagy alulról, mivel nagyon is gyakran hivatkozik 1848-ra. (Hosz­­szan tartó felkiáltások: Zsiv­ó bán!) Beszélt még röviden Josipovics, mire Loncsarics indítványára az átalános tárgyalás befejezettnek nyil­váníttatott. Az ellenzék vezérszónokaként Maicen beszélt a költségvetés ellen. Holnap az előadó fog zárszavá­val élni. Temesvár, ápril 30. Az itteni magyar nyelv­terjesztő egylet mai ülésén Tedeschi János indítvá­nyozta, hogy keressék fel Temesvár város törvényha­tósága, hogy tanácskozásait ezentúl magyar nyelven tartsa. Elhatároztatott, hogy ennek kezdeményezése magára a városi törvényhatósági bizottságra hagya­­tik, mely hazafias érzületeinek már annyiszor fényes jelét adta. Az egylet továbbá elhatározta, hogy a közművelődési egyletek alakítása iránti mozgalmat támogatni fogja. Szeged, ápr. 30. Lechner miniszteri tanácsos ismét Szegedre érkezett s a délelőtt folyamán a le­égett színháznál érdekelt biztosító társulatok és a vá­ros szakértő kiküldötteinek a kárbecslés ügyében tar­tott érdemleges értekezletén részt vett, továbbá a színház fölépítése ügyében értekezett Szabados alpol­gármesterrel és Fellner bécsi építészszel, ki a ható­ság távirati meghívására már leérkezett. Lechner mint tanácsos ma éjjel visszautazik Budapestre. A szinügyi bizottság a színészek közt ma 2147 forintot osztott ki és pedig 1650 frtot újabb egy ne­gyed havi fizetésképen 497 frt­ ot pedig segélyül a szí­nészek javára. Szeged közönsége összesen 3336 frt 33 frt adományozott. Marosvásárhely, ápr. 30. A városi törvényha­tósági bizottság ma Bánffy báró főispán elnöklete alatt izgatott közgyűlést tartott, melyen főleg a múlt évről áthozott, 11,000 frt hiány, valamint a honvéd­laktanya építésnél mutatkozó 9604 frt költség fede­zetének előteremtése képezte a vita tárgyát. A ta­nács indítványára ötszázezer téglának eladása hatá­­roztatott el, hogy így a megzavart városi pénzügyek egyensúlya helyreállíttassék. Közgazdasági táviratok Bécs, ápr. 30. (E r­e d­e t i t­á v i­r­a­t.) Ga­bonaüzlet. Kedvező berlini jelentések és az idő kiderülése folytán az üzlet szilárd hangulattal nyílt meg. A forgalom eddig kizárólag őszi búzára szorít­kozott, melyben — emelkedő irányzat mellett — 9.69 —9.73 frtig történtek kötések. Minden egyéb czikk­­ben árak inkább csak névlegesek. Bécs, ápr. 30. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) Ér­téktőzsde. Irányzat javult. Hitelintézeti részvé­nyek 278,20 frt. Berlin, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A pá­risi események még a politikai helyzetnél nagyobb lehangoltságot okoztak. Az ottani tőzsdén foganatosí­tott végrehajtások miatt, a Páristól függő papírok erősen engedtek, s különösen franczia és galicziai vaspályák és Lombardok. Magyar aranyjáradék és hitelintézeti részvények erősen ingadoztak s később kínálva lettek. Orosz papírokat élénken árultak. Az ultimo liquidatio nem okozott nehézségeket, csupán egy tőzsdeügynöknél mutatkozott zavar. Zárlat, párisi hirekre igen lanyha. Magán leszámítolás 4°/0. HÍREK. Április 30. — Az udvar Budapesten. Rudolf trónörökös, Stefánia főherczegasszony, Albrecht és Frigyes főher­­czegek és Izabella főherczegnő számos kísérettel ma este 9 óra 12 perc­kor a bécsi futárvonattal a fővá­rosba érkeztek. A magas vendégek méltó fogadására a főváros ünnepies szint öltött. Délután zászlókat vontak a középületekre, a Ferencz­ József téren, a fürdő­ utczán és a váczi-kör után kevés kivétellel min­den házon nemzeti szinű és a főváros színeit viselő zászlók lobogtak. Este nagyszámú közönség hullám­zott a váczi­ körúton a pályaház felé és nagy tömeg­ben foglalt állást annak bejáratánál. A pályaház hom­lokzatán, valamint a kapukon számos tricolor lengett, az ablakközöket pedig czimerek, zászlók és koszo­rúk é­rték. Az udvari váróterem és bejárata gazdag déli növényzettel volt feldíszítve. A pályacsarnokban nagyszámú, válogatott közönség foglalt állást. A ma­gas vendégek fogadására megjelentek: Szapáry Ist­ván gróf Pest megye főispánja, Ráth Károly főpol­gármester , Kamermayer Károly polgármester , Hieronymi Károly vasúttársasági igazgató, Török János kir. tanácsos, rendőrségi főkapitány, Jókai Mór, Littmann állomásfőnök, Ritter százados és szá­mosan mások.­­ Az udvari vonat 9 óra 12 perczkor robogott be a pályaházba. Elsőnek Rudolf trónörökös szállott­ ki az udvari kocsi­ból , nyomban utána Stefánia főherczegasszony, kiket a közönség levett löveggel és harsány él­jenzéssel fogadott. Rudolf trónörökös először Jókai Mórnak nyújtott kezet és tőle az időjárás felől kérde­zősködött. »Fenséged meghozta nekünk az áldásos esőt« válaszolt Jókai. »Csak a kiállítás megnyitása­kor, holnapután ne essék« jegyzi meg a trónörökös. Ráth főpolgármester Stefánia-rózsából és halvány orgonavirágból készült pompás csokrot nyújtott át a főváros nevében a trónörökösnének, ki azt szívélyesen köszönte meg. Az udvari kocsiból azután Albrecht főherczeg, Frigyes főherczeg és neje Izabella főher­­czegnő léptek ki, ez utóbbinak Kamermayer pol­gármester különféle rózsákból készült csokrot adott át, melyet Izabella főherczegnő köszönettel fogadott. Stefánia trónörökösné és Izabella főherczegnő drap­­szina úti öltönyt viseltek. Rudolf trónörökös Szapáry grófot, Ráth főpolgármestert, Kamermayer polgár­­mestert szívesen üdvözölte s azután néhány szót vál­tott Jókaival és fölkérte, hogy még a holnap 9 órakor tartandó szerkesztőségi ülés előtt látogassa meg a kirá­lyi váriakban. »Majd aztán együtt kikocsikázunk a ki­állítási területre« volt a trónörökös utolsó szava Jókai­hoz. A trónörökös, kinek kíséretében gr. Bombelles fő­udvarmester és Wohlgemuth szárnysegéd voltak s a trónörökösné Pálffy grófnővel bementek a legutóbb kiváló ízléssel és fénynyel díszített udvari váróte­rembe. Albrecht főherczeg, dr. Piret főudvarmester kíséretében, Frigyes főherczeg Herberstein főudvar­mester és Isabella főherczegnő, Thun grófnő kísére­tében az Európa szállóba hajtattak, a trónörököspár pedig a királyi váriakba. Még bizonytalan, várjon a trónörökös holnap meglátogatja-e és mikor a kiállí­tást. Az »Europa« szálloda, melynek első emeletét ő fenségeik kíséreteikkel elfoglalták, fejedelmi fénynyel és pompával van berendezve. A lépcsőházat drága szőnyegekkel vonták be és gazdag déli növényzettel és művészi szobrokkal díszítették fel. Midőn ő fensé­geik a szállodába megérkeztek, szuronyos fegyvert őrség állott a kapuhoz. —■ Személyi hírek. Koburg Fülöp her­czeg és neje Lujza herczegnő tegnap este Bécs­­ből Budapestre érkeztek, hogy jelen legyenek az orsz. kiállítás megnyitó­ünnepélyén.— Br. Orczy Béla és Trefort Ágoston ma este a bécsi gyors­vonattal a fővárosba érkeztek. — Br. Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter ma reggel Budapest­ről Ajnácskőre utazott. — Gr. Szapáry István főispán Albertiről és gr. B­a­tt­h­á­n­y Lajos főispán Győrből ma reggel a fővárosba érkeztek. — Dr. L­u­­c­i­u­s porosz földmivelési miniszter és W­i­l­m­o­v­s­z­­k­y porosz államtanácsos Berlinből ma délben a fő­városba érkeztek s az »Európá«-ban szállottak meg. — Dr. Sonnemann a »Frankfurter Zeitung« főszerkesztője szintén ma este érkezik Budapestre. — Roemer Ferdinand boroszlói egyetemi tanár és az ottani ásvány-paleontológiai muzeum igazgatója Bu­dapestre érkezett, hogy itt a muzeum és egyetem ásványtárait tanulmányozza. — Kihallgatás. A május 4-iki, hétfői átalános kihallgatásra, melyet ő felsége a király ad, vasárnap délig fogad el előjegyzéseket a cabineti iroda, mely­nek főnöksége azonban újólag figyelmezteti a jelentke­zőket, hogy a jelentkezés alkalmával folyamodványai­kat hozzák magukkal, esetleges kérésüket pedig írás­ban terjesszék be. — Udvari estély. A vasárnapi udvari estélyen Stefánia trónörökösné és Izabella főherczegnő is jelen lesznek s ez okból az estélyre az arisztokráczia höl­gyeit is meghívták. Az estélyen számos uj bemutatás történik. — A király a keleti académ­iában, Bécsből írják tegnapi kelettel: A király ő felsége ma meglátogatta a keleti akadémiát. Az académia bejáratánál ő felségét Kálnoky gróf külügyminiszter, Schmerling lovag, a legfőbb itélőszék elnöke és a Theresianum gondnoka, Szögyény, első osztályfőnök a külügyminisztérium­ban, Teschenberg báró meghatalmazott miniszter, Gautsch üdv. tanácsos, a Theresianum és a keleti académia igazgatója és Holz­inger consul, a keleti académia helyettes igazgatója fogadták. A tanári tes­tület bemutatása és az intézet helyiségei, különösen a könyvtár megtekintése után , ő felsége je­lenlétében vizsga rendeztetett, melynek folyamán kérdéseket intéztek az académia növendékeihez: Steinbach lg. udv. tanácsos a nemzetgazdaságtanból Inama-Sternegg udv. tanácsos a statisti­ából, dr. Singer tanár a polgári jogból, Waldner tanár a jog­tudományok encyclopaediájából, Brehan tanár a fran­czia nyelvből és Holzinger helyettes igazgató a török nyelvből. Ezután ő felsége a Theresianumon át vo­nult vissza. Mielőtt ő felsége kocsiba szállt volna, Schmerling lovag gondnok köszönetét fejezte ki a legfelsőbb látogatásért, mire ő felsége teljes megelé­gedésének adott kifejezést. A vizsga folyamán ő fel­sége a felhivott növendékek mindegyikéhez intézett néhány szót és pedig a magyar növendékekhez, mint Szápáry Móricz grófhoz, Ugronhoz, stb. magyar nyelven. — Küldöttség a miniszterelnöknél. A fővárosi kisebb javadalmazással biró tisztviselők küldöttsége Szilágyi Sándor vezetése alatt ma a miniszterelnök­nél tisztelgett, a folyó évi budgetbe felvett drágasági pótléknak megköszönése végett. Egyidejűleg kérvényt nyújtottak át, a tisztviselői lakbérek átalános s az egész országra kiterjedő szabályozásáról, s addig is mig ez megtörténnék, kérik a jelenben élvezett pót­léknak állandósítását. A miniszterelnök a küldöttség­nek következőleg válaszolt: »Kérvényüket átveszem, megnézem s a­mennyire lehet, a jövő évi költségve­tés összeállításánál figyelembe vétetem. Higgyék meg, hogy úgy én, mint többi minisztertársaim jó­akarat­tal vagyunk az egész s különösen a kisebb javadal­mazású tisztviselők ügye iránt.­ Ugyanezen bizottság a jövő hét elején fog tisztelegni a pénzügyminiszter­nél, a köszönet kinyilvánítása végett s egyúttal az ő pártfogását is kikérni. — Trefort miniszter Pozsonyban. Mint már táviratunkban jelentve volt, Trefort Ágoston minisz­ter f. hó 29-én szerdán délben a gyorsvonattal, dr. Markusovszky, Gönczy és dr. Berzeviczy miniszter­­tanácsosok kíséretében Pozsonyba érkezett. Még az­nap délután a felsőbb leányiskolát, a nőtanítóképez­­det és néhány nagyobb pozsonyi ipartelepet tekintett meg; azután számos tekintélyesebb pozsonyi polgár­tól kísérve a marhavásárt és a közraktár helyiségeit vette nagy érdeklődéssel szemügyre. Másnap délelőtt a városi reáliskola átvétele végett a közgyűlés által e czélra kiküldött bizottsággal értekezett és innét azon­nal egy reáliskolai épület czéljaira alkalmas telek megtekintésére indult. Ezután még a pozsonyi elemi iskolákat tekintvén meg, ebédre kíséretével együtt Heiller ez, püspök és plébános vendége volt. Délután 5 órakor a gyorsvonattal visszaindult Budapestre. A pozsonyiak a minisztert, ki képviselőjük is, megérke­zése alkalmával igen szívélyesen fogadták és a kocsik hosszú sora kisérte őt a »Zöldfa« vendéglőbe, hol több pozsonyi polgár tiszteletére diszebédet rende­zett, melyen a város tekintélyes polgárai és tanférfiai vettek részt. Trefort miniszter a ma esti bécsi gyors­vonattal a fővárosba érkezett. — Emlékünnepély. Néhai Bárány Ágoston Torontálmegye egykori alispánja, — ki e megye mo­­nographiáját­­irta meg, — arczképének leleplezése alkalmából, Torontálmegye rendelkezéséből kifolyó­lag Nagy-Becskereken, mint a megye székhelyén a­z. évi május hó 10., 11. és 12. napjain ünnepélyessége­ket rendeznek. Első nap, május hó 10-ikén, a meghí­vott szomszédos törvényhatóságok és városok küldöt­teit fogadják a vasúti indóháznál a rendezők, este a »Torontáli athletikai club« tart versenyeket. Máso­dik nap, május 11-én hála­ istentisztelet lesz a róm. kath. templomban, s délelőtt 10 órakor a megyei közgyűlés nyittatik meg s Bárány Ágoston arczképe lelepleztetik. Ezután kivonulás lesz a Hegyi-féle ház­hoz, hol­­az emléktábla leleplezése a dalárda köz­reműködése mellett történik. Délután 3 órakor disz­­ebéd lesz 200 terítékre (6 fztos terítékkel) a casinó társulat nagy termében s este fél 8-kor műkedvelői díszelőadás a városi színházban. Harmadik nap este térzene és tűzijáték rendeztetik s végül fényes bál fe­jezi be az ünnepélyességeket a casinó helyiségeiben. — A gyapjú-utczai színház titkárául, az orsz. kiállítás tartamára, Feleki Miklós igazgató — mint a »Magyar Híradó« írja — Porzsolt Kálmán ismert fiatal írót, a »Nemzet« munkatársát, nyerte meg. — Pauler Tivadar igazságügyminiszter beteg­sége — mint sajnálattal értesülünk — három nap óta aggasztó mérveket ölt. — Esküvők. Gróf Bolza Géza huszár főhadnagy május 4-dikén délelőtti fél tizenegy órakor oltárhoz vezeti az egyetemi templomban Bánhidy Mária báró­nőt. Az esketési szertartást Haynald Lajos bibornok­­érsek fogja végezni. A vőlegény násznagyjai: kereszt­szegi gróf Csáky Albin, Szepes megye főispánja és idősb gróf Bolza József. A mennyasszony násznagyjai: báró Bánhidy Sándor és földeáki Návay Lajos. Nász­asszony : báró Bánhidy Sándorné szül. vajai báró Vay Klára. Vőfélyek: gróf Bolza Pál, báró Bánhidy Ist­ván, Návay Tamás és Návay Lajos. Nászleányok: Nyéki Klodin és Nyéki Ilona. — Dr. Friedrich Jenő földbirtokos, ma vezette oltárhoz Demény Mariska kisasszonyt, Demény Gerlóczy Ida­­asszony leányát. — A solymári rózsaleány-ünnep. A Rudolf trón­örökös és Stefánia főherczegnő esküvője alkalmából gróf Karácsonyi Guidó által tett erénydijat, Földváry Mihály pestmegye alispánjának fölterjesztése folytán, a miniszter jóváhagyása utján Erk Terézia solymári illetőségű hajadon nyerte el. Az alapítvány 1000 frtról szól, azonban az összeg a költségek levonása után 948 frt 65 krra olvad le, miből a rózsaleány csak 600 frtot kap, mert a többi összeg az ünnepélyre fordíttatik. A rózsaleány-ünnep május 10-én lesz. — Magyarország köz- és magánkönyvtárainak statisticáját óhajtván elkészíteni az orsz. statisticai hivatal, annak főnöke Keleti Károly miniszeri taná­csos a következő felhívást tette közzé: Magyarország kö­- és magánkönyvtárainak statisticáját állítja össze az orsz. m. kir. statisticai hivatal. A könytárak közül (iskolai, casinói, kölcsönkönyvtárak stb.) mindeniket névleg mutatja ki, melyben legalább 500 drb könyv vagy füzet van s a magánkönyvtárak közül szintén név szerint azokat, melyeknek darabszáma egy ezeret (2—3 szekrény tartalmú) meghalad vagy más tekin­tetben nevezetes. A statisticai hivatal e czélból meg­kereste az összes egyházi, iskolai s közigazgatási ha­tóságokat, a tudományos testületeket s ezenkívül ma­gánosokhoz is több mint ezer darab kérdőivet kül­dött szét. Mivel azonban szükséges, hogy e közérdekű s nemzetünk művelődési állapotára is fényt vető ki­mutatás minél teljesebb s a jelen állapotnak megfe­lelőbb legyen, óhajtandó, hogy mindenki, ki ily könyvtárt kezel vagy a felett rendelkezik, de kérdő­ivet még nem kapott, az országos­ m. kir. statisticai hivataltól (Budapest II. ker.) ívet szerezve, az adato­kat oda beküldje. Az adatgyűjtés május végével zá­­ratik le. Azoktól, kiknek könyvtára rendezetlen, de a kimutatásban fölvételre érdemes, a kérdőívben jelzett módon eszközölt becslések is elfogadtatnak. — Tanulmányútra küldte a vallás- és közokta­tásügyi miniszter Szilágyi Albert tanárt, ki legköze­lebb Párisba indul. — Bérmálás. Az angol kisasszonyok templo­mában C­s­á­s­z­k­a György szepesi püspök ma mint­egy 80 növendéket részesített a bérmálás szentségé­ben. A mise ünnepélyességét a lányok karéneke rend­kívül emelte. A püspök végezetül beszédet tartott a növendékekhez, buzdítva őket a valláshoz ragaszko­dásra. A szép ünnepélyt az intézet főnöknője, Schrei­ber Johanna kisasszony rendezte.­­ A pest megyei tisztikar drágasági pótléka ügyében, a­mennyiben a miniszter csak az 1000 írton alul való fizetéssel bíró tisztviselők részére enged­te meg a drágasági pótlékot, a múlt évnegyedes köz­gyűlés alkalmából a megye közönsége a felirat újbóli felküldését határozta el. A kormány a felterjesztés alapján, a közgyűlés által megszavazott 10°/0 drága­sági pótlékot az összes megyei tisztikar részére jóvá­hagyta. — A soroksári Dunaág. Az uralkodó nagy szá­razság eredménye az lett a főváros területén, hogy a soroksári Dunaág annyira eliszaposodott, hogy vize teljesen élvezhetetlenné vált. A jelentés alapján Tahy főjegyző értesítette Wartha Vincze egyetemi tanárt az eliszaposodott ág megvizsgálása czéljából, hogy szükség esetén a megye a kormányhoz forduljon a zsi­lipek megnyitása végett. A Fővárosi krónika. Öngyilkosság Gromann Károly 50 — 55 éves dunagőzhajózási társulati szolga ma délelőttiél 10 órakor az angyalföldi gyógyíthatatlan elm­­­betegek tébolydása melletti fás kertben egy hatlövetű revol­verrel jobb szeme felett homlokába lőtt. A golyó átfúrta a homlokcsontot s az agyvelőt súlyosan megsértette. Midőn a lövésre a helyszínére siettek, az illető még élt. Egy téboly­o­dai orvos sebét gyorsan bekötötte s beszállíttatta a Rókus kórházba, de midőn oda értek vele, már meghalt. Kabátja gomblyukában egy kis vörös szalagon »honvéd« feliratú vig­nettát találtak. Megvadult ökör. A ferencz­városi marhale­­rakodó helyen ma d. e. egy ismeretlen férfit egy ökör úgy döfött szarvával oldalba, hogy rögtön összerogyott s önkí­vületi állapotban szállították be a barakkórházba. Elgázolta a vonat. Rapcsák János munkást a kőbányai állomáson kívül a robogó vonat elütötte s fejét oly súlyosan megsértette, hogy életéhez kevés a remény. Tűz. Ma reggel 8 órakor a népszinház-utczában egy istálló ki­gyulait s teteje mintegy 20 méter szélességben le­égett. — Tegnap d. u. 5 órakor Budán a fehérvári­ ut 15. sz. ház udvarán egy nagy csomó szőllő karó s egy kunyhó kigyult és égett el. Betörés. A király-utczai Fichtenbaum dohánytőzs­débe ma hajnalban valaki álkulcs segélyével betört, s 3—4 frtnyi ezüst aprópénzt, mintegy 500 frt áru bélyeget és 20 frt áru fürdőjegyet ellopott. Fővárosi ügyeké­r A fővárosi dijnokok és óradíjas tanerők fo­lyamodványt nyújtottak be a tanácshoz, hogy a mi­nisztérium által megtagadott drágasági pótlékot szá­mukra segély alakjában folyósítsa. A tanács elvben helyet adott a kérelemnek, de hogy teljesen tiszta képet nyerjen az összegről, a­mi körülbelül a drága­sági pótléknak megfelel, egyelőre felhívta a számve­vőséget ennek a kiszámítására. Ha ez a kimutatás el­készül, a tanács a pénzügyi bizottság utján a közgyű­lés elé fogja terjeszteni javaslatát. — A gróf Koháry István-féle szegényalapítvány alapító oklevelét a kormány jóváhagyván, a fővárosi tanács intézkedett, hogy az alapító­levél intézkedésé­hez képest a tőkének rendelkezés alatt álló kamatai Szent Háromság vasárnapja körül az I. vagy II. ke­rületben lakó apátián anyátlan árvagyermekeknek.

Next