Nemzet, 1885. június (4. évfolyam, 986-1013. szám)
1885-06-03 / 988. szám
SzERKESZTŐság: Szerencsiek tere, Athenaaum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK így mint előfizessek a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 988. (151) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Szerda, junius 3 IV. évi folyam. KIATIO-IVATAX: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszám, Előfizetési dr.t: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra *............................ .. ................. 2 frt. 3 hónapra ............................ .. ................... fi » 6 hónapra ..............,'*.................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 4 kr. Budapest, junius 2 Tanulságosak az osztrák választások. Tanulságosak positive is , de főleg negative. Nemcsak azért, mert Bécs megmutatta, miként nem kell választani s mi nem illik egy nagy metropolis értelmi színvonalához. A józsefvárosi verekedés, a mariahilfi zavargás egyátalán nem volt méltó Ausztria fővárosához. Legkevésbbé pedig egy antisemitanak megválasztása. Nálunk, ahol pedig az antisemitismus acutabb volt, mint Ausztriában, Budapesten az antisemiták még csak komoly kísérletet sem mertek tenni, sőt kiszorultak a nagyobb vidéki városokból is a kevésbé művelt falusi nép közé. Bécsben ellenben az antisemiták grassáltak, terrorisáltak, sőt kerületet szereztek. Ezt nem képes ellensúlyozni ama körülmény, hogy Bécs egyébként liberális szellemben választott. Hogy Csehországban minduntalan verekesznek, hol a csehek verik a németeket, hol a németek a cseheket, az szintén negatív példa, melyből már nálunk is lehet okulást meríteni. Csakhogy nálunk a magyarok verik meg a magyarokat. De van a negatív tanulságoknak sokkal érdekesebb területe is. A jelenlegi választások, bár lényegben nem folynak be a pártok alakulására, s a kormány helyzetére, minden eddiginél inkább megmutatják, mikép nem kell választási törvényt csinálni. Nem volt elég az osztrákoknak a politikai és tartomáparticularismus. Nem volt elég nekik, hogy Ausztria amúgy is ethnographiai quodliket. Még törvénybe igtatták a társadalmi osztályokat. Érdekcsoportokba osztották a nemzetiségileg már úgy is megosztott társadalmat. A tarkát tették még tarkábbá. A sakktáblát felosztották még több koczkára. A különféleségeket még több különféleségre. És annak idején az osztrák-németek tették ezt. Tették pedig azért, hogy a németség suprematiáját fentartsák. Tették a centralisatió érdekében. Felbontották a társadalmat, hogy egységessé tehessék az államot. Vagyis a czél és eszköz homlokegyenest ellentétbe került egymással és már nagyon is kezdi magát megboszélni. Parlamenti pártok Ausztriában, már a nemzetiségi viszonyok miatt sem jöhetnek létre. A szlávok együtt tarthatnak, a németek is, bár nincs rá kilátás, egységes nemzeti párttá alakulhatnak , felválthatják egymást a kormányon és az ellenzéken. Ily váltógazdaság sem valósul meg , de habár szabályos váltakozásban létesülne, mégsem jönne létre Ausztriában valódi Parlamentarismus. Az ily rendszer a grammatica harczát és uralmát jelentené, nem pedig az elvekét. A szlávok közt lehetnének liberálisok, feudálisok, clericalisok , viszont a németek közt democraták, radicalisok, centralisták és az autonómiával pactálók. De ha még az osztályérdekek is külön kifejezésre jutnak, hol lesz a galimathias határa ? Mikor szűnik meg épülni a Bábeltorony ? És a legújabb választások már nemcsak arról tanúskodnak, hogya nagyúri curiák és kereskedelmi kamarák, hanem a parasztok is saját külön érdekük szerint csoportosulnak és választanak. A clerustól kezdenek elszakadni, de clericális párt helyett paraszt-pártot csinálnak. Mily gyönyörűséges állapot keletkezhetik ebből? A halinás ruthén paraszt képviselők nem ismeretlenek Bécsben és Ausztria történetében. A paraszt-pártot szemben a kaputos párttal már Schmerling megcsinálta, szintén a centralisatió nagyobb dicsőségére. De ha most már a nagybirtok, kereskedelmi, ipar, stb. érdekszövetkezet után a parasztok is külön jelölteket állítanak és választanak meg, amire a jelen mozgalmak után következtetést lehet vonni, az osztrák birodalmi tanácsban a fractiók sorban meg fogják enni a pártokat. Nem csak a tömörülésre nincs kilátás, hanem a felbomlás még tovább fog haladni. A birodalmi tanácsban lesznek csehek, lengyelek, ruthének, olaszok, horvátok, stájerek, tiroliak, s lesznek, akik a derűs, az aristocratia, a földbirtok, a kereskedelem érdekeit képviselik; lesznek urak, papok, mesteremberek, kereskedők, parasztok. Csak olyanok nem lesznek, akik átalános érdekeket, eszméket, elveket, vagy épen az osztrák állameszmét képviselnék. Ebben a csaosban akadni fog minden külön érdek képviseletére párttöredék, csak az általános szempontokra borul fátyol. Liberalismus , conservativismus, democratia, aristocratia, felvilágosodottság, obscurantismus, szabad kereskedelem, protectió stb. mind el van és még inkább el lesz temetve az általános zűrzavar alá s a rokon elemek csak kivételesen válnak ki, egy szavazás alkalmával heterogén kereteikből, hogy találkozzanak és ismét szétmenjenek. Ausztria állami és társadalmi egységét tehát a választási törvény is segít tovább rombolni. Amit ez egységből meghagynak a csehek és lengyelek, tönkreteszik a curiák. Az osztályokat mindenütt másutt megszüntette a liberalismus és democratia, Ausztriában ez igratta törvénybe. Nálunk az osztályok a törvény ellenére is kezdtek egymástól különválni: mi fog történni Ausztriában, hol a törvény parancsolja, hogy osztályok létezzenek? Az antisemitismus durva kihágásai talán egy közeledő osztályharcz kórtünetét képezik. Csak ez kell még Ausztriában a nemzetiségi villongásokhoz, hogy a helyzet tarthatlanná legyen. Az osztrák németek ismét érezhetik a rossz cselekedet átkát. A nemzetiségi harczot akarták kikerülni, s nemcsak abba, hanem még az osztályharczba is belerohannak. Íme egy negatív tanulság, mely maradandó. BELFÖLD, Budapest, jan. 2. (Érettségi vizsgálati kormányképviselők.) A felekezeti községi iskolák ez idei érettségi vizsgálatához, a lapunk május 30-iki reggeli lapjában közölteken kívül még a következő kormányképviselők küldettek ki: a brassói gr. kel. román főgymnasiumhoz dr. Veress Ignácz n.-szebeni áll. főgymn. igazgató ; az újvidéki gr. kel. szerb főgymnasiumhoz dr Asbóth Oszkár budapesti egyetemi tanár; a mármarosszigeti ref. főgymnasiumhoz dr. Csiky Kálmán lemondása folytán, Békéssy Gyula debreczeni tk. főigazgató. Budapest, jun. 2. (A culturegyletek hivatásáról.) A felvidéki magyar közmivelődési egyesületnek május hó 31-ikén Trencsén-Tepliczben tartott közgyűlését Szalavszky Gyula nyitramegyei alispán, az egyesület alelnöke, a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes közgyűlés! A megjelenésben tőle nem függő okokból, nagy sajnálatára akadályozott szeretett elnökünk, herczeg Odescalchi Gyula elháríthatlan távolmaradása miatt, és képességek tekintetében engem felülmúló. Kollegám Lehotzky Lajos úr határozott kívánsága folytán, engem a legkevésbbé hivatottat ért a jelen közgyűlés vezetésének szép, rám nézve kitüntetést képező, de átalában sikeresen alig megoldható feladata. A viszonyok, melyek közt eme gyűlésünket megtartjuk, a rendesnél nagyobb jelentőségig domborítják ki összejövetelünket, mert mi a külföld képviselőinek, akik hazánk fővárosában a magyar munka diadalmenete díszítéséhez nemcsak készségesen, de meggondolva járulunk, mai gyülekezésünkkel figyelemreméltó adatot szolgáltatunk arra nézve, hogy a magyar társadalom minden izma működésben van, hogy mi nem pusztán anyagi téren óhajtjuk a kulturnemzet jellegét vívni ki, hanem hogy törekvéseink egyúttal az összes szellemi és erkölcsi tényezőknek a magyar állameszme és a magyar nemzeti ügy feltétlen szolgálatába való szegődtetésére is irányulnak. Úgy is azt mondja egyik jeles hazánkfia, hogy az élénkség, melylyel valamely népfaj a nemzetiségi küzdelemben részt vesz, életrevalóságának, önérzetének és erejének bizonyítéka, s valljuk be őszintén uraim, hogy mi a jelen század elejétől fogva élénkké vált nemzetiségi eszme körül világszerte kifejlődött és még ma is domináló harctban hosszú ideig a szenvedőlegesség szerepére kárhoztattuk magunkat és alig vettük észre, hogy magyar községeink úgy ritkulnak, mint ahogy ősszel a fák levelei hullanak; sem azt, hogy itt oly aspiratiók ütötték fel merészen tanyájukat, melyeket némileg önérzetes államnak hallgatólag tűrnie nem szabad. A legközelebb lefolyt múlt azonban üdvös fordulatot eredményezett, mert ma már örömmel constatálható, hogy Magyarország minden vidékén a káros elbizakodottság léhasága szűnni és enyészni kezd, és hogy helyébe akarat lépett, mely remélhetőleg addig pihenni nem is fog, míg a bon minden lakóját a magyar állam kizárólagos tekintélyének elismerésére nem kényszerítette. S ha már a külföld képviselői vizsgaszemekkel bonczolják szervezetünk életrevalóságát és jövendőbeli fennállása feltételeinek mivoltát, akkor az országos kiállítás adataiból láthatják, hogy a magyar elem becsülettel közvetíti az országban a nyugati haladás és civilisatio művét, meggyőződést meríthetnek arra nézve, hogy a magyar embernek van ugyan értelme a cosmopoliticus munka legbonyolultabb gépezete rejtekeinek felismeréséhez, de a mi összejövetelünkből következtessenek arra is, hogy oly gépezet, mely a magyar fajjelleg elsimítását eredményezhetné, nálunk működésbe sikeresen absolute nem hozható. Ily körülmények közt közgyűlés nem csodálom, de bizonynyal mély hálával kisérem ama jelenséget, hogy míg egyrészről a bölcsen és a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően kormányzott Trencsén megyének ez egyesület létesülte körül is már feledhetlen érdemeket szerzett hazafias közönsége bennünket, a magyar igaz ügy vándorapostolait, általunk soha nem igényelt és eddig talán ki sem is érdemelt szívélyességgel fogadni kegyeskedik, másrészt a hazafias sajtó képviselői, kiket egyesületünk eddigi sikere jelentékeny részben érdemként megillet, ma ismét megjelenni s ügyünket országos ügy jellegével felruházni szívesek voltak. Az országos sajtó ezen rokonszenves közrehatásának köszönhetjük azt, hogy fáradozásunk fokozatosan méltányoltatik, aminek kifolyásául vehető, hogy oly törvényhatóságok is iratkoznak be folyton alapító tagokul, melyek a leküzdeni czélzott veszedelmek által közvetlenül nem érdekelték ugyan, de azt felfogták, miként a kellő időben kiirtatlan maradt méreg, a test szervezetének szívét is megmételyezni képes. Mi egyébiránt közgyűlés anyagi erőink jelen korlátoltságánál fogva szerénynek mondható eddigi működésünk erkölcsi vívmányaival teljesen meg lehetünk elégedve. A megalakulásunk által testet nyert eszme, a velünk egyesült törvényhatóságok határain túlcsapongva, hatalmas szárnycsattogtatásaival a Királyhágón túl is felrázta a hazafias közönséget és létet adva az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek, az általunk megvetett alapot mintegy szentesítette, törekvéseink érvényesülését pedig hazánk oly területére irányította, hol a veszély a legújabb tapasztalatok szerint helyenként imminenssé vált. Fokozhatja megelégedésünket még inkább az, hogy a lelkesült rokonszenv tüneteivel találkozunk egyesületünk körébe tartozó egyes törvényhatóságok oly vidékein is, melyekre nézve nem minden alap nélkül aggódtunk, hogy szándékaink balul magyaráztatni és félre ismertetni fognak. A tapasztalatok, melyeket egyletünk buzgó küldöttjei, Odescalchi Arthurg és Libertiny Gusztáv urak Árva megyében gyűjtöttek, oda mutatnak, hogy a nem magyar ajkú nép is ösztönszerűleg érzi egyesületünk célzatainak jogosultságát és tisztaságát. Tudják ők, hogy mi a nemzeti önvédelem legtermészetesebb kötelességeit akarjuk teljesíteni; hogy mi a társadalom elszórt erőit a nemzeti erő és öntudat fejlesztése érdekében központosítni óhajtjuk, hogy mi sem óvodáinkban, sem más intézményeinkben hitfelekezeti összetartozást bolygatni távolról sem akarunk, hogy mi senkinek anyanyelvét némává tenni nem szándékozunk; — de hogy mi másrészt a méltánytalan és jogosulatlan követelésekkel szemben az államalkotó és államfentartó nemzet jogos igényeire utalunk, és a felvilágosítás békés útján, a mivelés fokozásával, az ellenünk felfogadott bérenczek hamis és veszélyes tanainak leálcázásával lehetőségét nyújtani óhajtjuk annak, hogy ez állam előnyeit, hivatalos nyelvének elsajátítása által minden, bár idegen anyanyelvű honpolgára egyaránt élvezhesse , és megsemmisítni akarjuk amaz ellenséges szövetkezéseket, melyeknek c célzatai csakis a magyar állam romjain, az elpusztult nagy nemzet hulláin mehetnek teljesedésbe. Ily jeligék alatt működő egyesületünk mai rendes közgyűlésére nagy számban megjelent tagokat szívemből üdvözölve, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Budapest, jun. 2. (A közlekedési tanácsból.) A közlekedésügyi tanács alakuló gyűléséből kiküldött albizottság, Baross Gábor államtitkár elnöklete alatt a napokban tárgyalta a tanács ügyrendjét, mely a legközelebbi teljes ülésen fog elfogadás végett bemutattatni. Az albizottság, mely Ivánka Imre, Darányi Ignácz, Luczenbacher Pál és Ráth Károly tagokból áll, behatóan megvitatta a közlekedési tanácsnak azon hatáskörét, mely az ügyrendben érvényesül, különösen ami a kezdeményezési jogot illeti. A bizottság örömmel vett értesülést báró Kemény Gábor miniszternek azon elhatározásáról, hogy a tanácsot saját hatáskörén belül tágabb körű kezdeményezési, sőt ellenőrző körrel kívánja felruházni, mely utóbbit a tanács különösen a nyilvános pályázatok és szállítási kiírások körül, egyes tagok kiküldetése útján van hivatva gyakorolni. A tanács tagjai 3 állandó albizottságra oszlanak, u. m. vasúti, kő-, és viziuti, végül posta és távirdaügyi albizottság. IKIN CT LF 6 L 3D Budapest, jun. 2. (Egy franczia lap a kiállításról s a magyar iparról.) A »Journal des Debats«, ez elsőrangú s igen nagy eruditióval irt franczia lap szerkesztője tudvalevőleg meglátogatta és alaposan tanulmányozta kiállításunkat s arról már több nagyobb levelet közölt lapjában. A ma érkezett számban is egy 3 hasábra terjedő levél foglaltatik, mely igen nagy elismerésel szól a magyar ipar fejlődéséről s ezt a franczia iparra nézve nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is veszélyes versenytársnak mondja. A kivált nemzetgazdasági kérdésekben ma is nagytekintélyű újság egyebek közt így ír: »Mint Európa valamennyi nemzete, úgy a magyarok is nemzeti ipar teremtésére törekszenek most, hogy a külföldi verseny alól lehetőleg felszabadítsák magukat. Ez a mozgalom 15 év előtt kezdődött és a jelen kiállítás csak siettetni akarja a sikert. A fonásszövési ipar tekintetében még sok a teendő, de a fémipar a programmnak már nagy részét megvalósító. Francziaország vasművei húsz éven át jelentékeny mértékben foglalkoztatva voltak magyarországi hidak s vasúti felszerelések megrendeléseivel. Ma a nemzeti ipar által leszorultunk e térről. Egy tekintet az építészeti ipar csarnokára kimagyarázza e jelenséget. S aztán felemlíti, hogy Ganz, Schlick s több más vasgyárak mily gyors progressióban növelték munkásaik számát s az előállított áruk kelendőségét. A gazdasági gépészeti ipar — így folytatja — rendkívüli fejlődést nyert Magyarországon. 1884-ben a magyar ipar már 450 locomobilt adhatott a mezőgazdaságnak. Ily körülmények között az angol és franczia gépek behozatala már majd egészen megszűnt. S az a sajnos, hogy az új mezőgazdasági gépgyárak közzül egyet sem állítottak francziák, pedig iparfejlesztésére ők adták a legnagyobb impulzust és most a csatornán túli versenytársaknak engedik át a tért. Valóban lehetetlen szemet hunyni a fölött, hogy mennyire növekedett Magyarországon az angol befolyás, mutatják azt a vámkimutatások számadatai s az angol nyelv terjedése. A magyar kereskedő világban most épen annyira honossá vált az angol nyelv mint a franczia. E jelenség élénken foglalkoztathatja consularis képviseletünket, mely a nemzeti érdekek szolgálata iránt nagy buzgóságot és belátást tanúsít. DeLaugiers Villars, Francziaország főconsula Budapesten ezen hazafias feladatában nagykövetünk által is támogattatik. Gróf Foucher de Careil nem elégedett meg a kiállítás hivatalos meglátogatásával. Egész idejét annak szentelte. Egy egész héten át lehetett látni, hogy mikép tanulmányoz minden berendezést, kérdezősködik a kiállítóktól s tesz tüzetes jegyzeteket a gyártás minden ágáról. A tulajdonképeni fémiparokat — úgy látszik — nem érte itt oly intenzív válság, mint Franczia- és Angolországban s Belgiumban. A rohnitzi, brezovai, diósgyőri, rimamurányi öntödék, melyekben 500 ezer méter mázsa vasat dolgoznak fel, teljes működésben vannak. A vasúti hálózat kiterjedtsége s a vidéki vasutak építése eléggé foglalkoztatja azokat. De Magyarország nem elégedett meg az úgynevezett constructiv ipar teremtésével. Szövő és bútoripart is igyekszik létrehozni. Előbbi még kezdetleges állapotban van. Selyem-szövődék tudtommal csak két helyen vannak. Pancsován, hol 60 és Újvidéken, hol 126 munkás van elfoglalva. Mindazonáltal a nagy iparcsarnokban szép selyem-kelméket láttam, de okom van azt hinni, hogy a szép selyem szövetek osztrák eredetűek. A selyemipar azonban jelentékeny impulzust nyert. Több kísérletek után most már 4—5000 kgr. selyem termeltetik és a gubók igen kielégítők. Egy jelentékeny lyoni ház több év óta már innen látja el magát. A vászon- és pamutipar még csirájában van. A bútoripar ellenben 1878 óta elvitázhatlan haladást tett. Budapesten nagyon rajta voltak, hogy a műipari ízlést fejleszszék s ez meghozta gyümölcsét. A luxus-butorok kiállítása bizonyság erre. Ez oldalról a franczia ipar komoly versenynyel van fenyegetve. Az elegantia, ízlés és stilus nem kizárólagos kiváltságai többé a párisi munkásnak. 1881-ig hajlított bútorokat csak Ausztriában gyártottak. Most ez az iparág átköltözködött Budapestre, hol évi forgalma 5 millióra rúg. A művészeti fayence, majolika és agyagipar az iparcsarnok díszhelyét foglalja el. Ez az ipar valóban sokat fejlődött az 1878-iki kiállítás óta. Nagy kiállításunk sikere által buzdítva, a magyarok a kerámiának élénk lendületet adtak. Az új kísérleteket azonban nem tartom egészen szerencséseknek, legalább az ízlés és eredetű ég tekintetéből nem. Az uralkodó momentum a hispano arabi fayencenak többé-kevésbé ügyes utánzata. A leginkább nyugtalanító lehet ránk nézve, hogy a magyarok minden exoticust nemzeti termékekkel igyekeznek helyettesíteni. Azt hihettük, hogy champagnei boraink minden veszélyes verseny felett állnak. Azonban e téren is roppant káros verseny fenyeget (nous soimne menaces d’une concurrence ruineuse.) A magyar borászok néhány éve champagnei gyártásra adták magukat. Epernayből hozattak ügyes mestereket, kik megtanították a fehér bornak Champagne módjára való kezelését. Nagybirtokosok a reimsi pinezék mintájára építtettek pinezéket és műhelyeket. És ámbár jelenleg nem isznak rész champagnei bort Ausztria-Magyarországon, a champagnei bevitele ide 28.000 frankra (?) száll alá. Csaknem minden előkelő háznál nemzeti ital helyettesíti a champagnei pezsgőt. Szerencsétlenségünkre a magyar bor igen alkalmas arra, hogy pezsgőbort csináljanak belőle s a magyar bor legkevésbbé sem emlékeztet arra a »delectable« italra, melyet az olaszok »nemzeti champagner«-nak kereszteltek. A speculatió is kezd már lábra kapni. Gazdag tőkepénzeseket emlegetnek, a kiknek élén Flandria grófja áll, kik Magyarországon champagner gyártás végett kiterjedt szőlőterületeket vásároltak össze. S ha elvesztettük a magyar piaczot, nem fenyeget-e a verseny, hogy a pseudo champagnei más piaczainkat is elvegye. Idáig a franczia lap fejtegetései, melyeket nem hagyhatunk pár megjegyzés nélkül. A »Journal des Debats« aggodalmai iparunk versenye tekintetében egyelőre bizonyára túlzottak, ha ugyan egészen nem tárgytalanok. Hogy azonban a Magyarország mezőgazdasági érdekei ellen Nyugat-Európa s abban Francziaország által is folytatott kíméletlen vámpolitika egygyel több kényszerítő ok arra, hogy Magyarország gazdasági erői minden téren fölvegyék a küzdelmet, abban nincs kétségünk s ha a Nyugat államai azt hitték, hogy termelésünk ellen úgy folytathatnak hadjáratot, hogy mi amellett iparuk egyeduralmával szemben tétlenek maradunk, abban szerfölött csalódtak. Az önvédelemnek a közgazdaság terén megvannak a maga törvényei s azok itt szinte elementárisabb erővel érvényesülnek, mint bárhol másutt. Mi nem túlozzuk ipari fejlettségünk s fejlődésünk hirét. Látjuk a sokat ígérő kezdetet, de kezdetnek tartjuk a legtöbb ágban, s igazi nagy sikereket csak a jövőtől várunk. De azt biztosan tudjuk, hogy mentül inkább nehezítik meg egészségtelen és természetellenes prohibitív intézkedésekkel a Nyugaton a magyar mezőgazdaság termékeinek értékesítését, annál több gazdasági tényező lesz reá utalva nálunk az ipari téren való versenyre s annak már igen is látjuk jelenségét és biztosítékát a kiállításban, hogy ahol a magyar tetterő komolyan rászánja magát a solid ipari munkára, ott megtudja állni a versenyt s kivívja a természeti és geográfiai előnyeit megillető sikereket. Ha van a magyar ipar terén az utolsó tíz év alatt fokozott mértékű haladás, a helyes iparpolitikán kívül, mit idehaza folytattunk, része van abban annak a jellemezhetetlenül önző, de egyúttal szűklátkörű gazdasági politikának is, melyet a Nyugat nem egy hatalmas állama épp e tíz év alatt érvényesíteni iparkodott ellenünk, s mely nem csak azt hirdette egész nyíltan, a mihez végtére is mindenkinek joga van, hogy a saját alattvalóit meg akarja hizlalni, hanem azt is, hogy a szomszédokat — és speciálisan magyar termelőket — ki akarja koplaltatni. A nemzetek nem szeretnek koplalni, még kevésbbé hajlandók azonban arra a szerepre, hogy azokat, akik ily felebaráti intenziókkal vannak irántuk, gazdagítsák. Ideig-óráig folytatódhatik a természetellenes állapot, hogy Magyarország kész vásárlója legyen a külföldnek, de türje, hogy a külföld elriaszsza a magyar termékeket; a dolog vége azonban az kell, hogy legyen, hogy a magyar munkaerő megvonja a logicai consequentiákat s az ipari téren küzdjön meg a helyzet követelményeivel. Ebben a küzdelemben a közös vámterület, míg közgazdaságunk körülményeivel számol, inkább előnyünkre van, mint hátrányunkra, mert addig, míg a magyar ipar megerősödik s kifejlődik, a magyar nyerstermelésnek legalább egyetlen előnyös piaczot biztosít. Hogy pedig iparunk közös vámterület mellett is fejlődhetik, azt, úgy hiszszük, az utóbbi idők jelenségei után nem kell külön bizonyítgatni. Ez az, amit a franczia lap megjegyzései alkalmából elmondani jónak láttunk, újból ismételvén, hogy a nyugati (és speciálisan franczia és német) vámpolitika utóbbi tényei után csak még az volt hátra, hogy franczia részről halljunk feljajdulást — a magyar verseny ellen. Budapest, jun. 2. (Osztrák csonkaparlament.) Mint a »Kön. Zig«, úgy a »Frankfurter Journal« is arra izgatja most az osztrák németeket, hogy ha vonakodnék az új reichsratb elismerni egész Ausztria német jellegét, lépjenek ki s tegyék csonkává az osztrák birodalmi gyűlést. »Nagyfontosságú az. — írja a frankfurti lap — ha a németeknek Ausztriában fajrokonaik Németországban ajánlják ezt az eljárást. A önmagukban szétszakadt és tehetetlen németeknek nem marad más hátra, mint ily erőteljes elhatározásra magukat összeszedni s bizonyára lesz is hatása, ha Németországból, hol a dolgokat Ausztriában, higgadtan és tárgyilagosan tekintik, hangzik fel a szózat, hogy ezen szélső útra lépjenek. — Kívánatos volna, hogy a németországi sajtó egyhangúlag ajánlja az osztrák németeknek ez eljárást, mihelyt átalánosan elterjed az a meggyőződés, hogy az osztrák németség megdöbbentő hanyatlását nem lehet az eddigi harci módon feltartóztatni. Az irányadó és legmagasabb köröknek Ausztriában, kik a németektől elfordultak, a parlamenti képviselet legerősebb eszköze által öntudatára kell hozni azt, hogy a jelen állapotok, amelyeknél a kormányzat a birodalomnak főtényezője s tulajdonképeni magva ellenére vitetik, valóságos képtelenség, mely a birodalmat benső életidegében s meglehet, halálosan károsítja.« Nézetünk szerint e kifakadás teljesen oladatolatlan. Az osztrák németség alkotmányos jogai gyakorlatában a Tance-kormány által semmikép nincs korlátolva s passiv politikájával csak önmagának ártana. Budapest, junius 2. (Kedvezményes rozsbevitel Németországba.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara a nm. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium részéről azon értesítést vette, hogy az Ausztria-Magyarországból Németországba menő olyan rozsküldemények, melyekről az eddig is követett módon bebizonyítható, hogy f. évi május hó 12-ike előtt kötött üzlet folytán vizetnek be a német vámterületre, újabb megállapodások folytán f. évi augusztus hó 1-jéig az eddigi kedvezményes számtétel szerint fognak elszámoltatni. ATSZTEIA, Budapest, jan. 2. (A választások Auszriában.) Érdekes kimutatást közöl a »N. Fr. Presse« a bécsvárosi választások statisztikájáról. Az általunk alább közölt táblázat a választóknak a két legutóbbi választásban való részvételét jelzi. A választók száma most kétszer akkora, mint 1879-ben s három annyi választó szavazott, mint akkor. 1879-ben Bécs összes választói közül 60°/0 szavazott, az idén közel 70, sok kerületben 75°/0. A választók és szavazók aránya a következő volt: Kerület A választók száma A szavazók száma összesen 23,270 46,226 14,081 31,816 Ma Ausztriában megint ötvenhat képviselőt választanak. És pedig ma kerülnek sorra Isztria és Görz (2), továbbá Krajna (3) városai és Morvaország 11, Galiczia 27, Stájerország 9 és Karinthia 4 vidéki községi kerülete. A mai választások eredményéről a következő táviratokat vettük: Bécs, jun. 2. Eddig a következő eredmények ismeretesek és pedig: A morvaországi községi kerületekben : Boskoviczban Prazák minister 398 szavazattal Orator ellenében, kire 92 szavazat esett, — Wallachisch-Meseritschben dr. Mikiska (cseh) 278 szavazattal Seicbert (cseh) ellenében, ki 192 szavazatot nyert, Littauban dr. Zacek 229 szavazattal Gromes ellenében, ki 212 szavazatot nyert, — Lundenburgban Weber lelkész és Ung.-Hradischban Sehron (cseh) egyhangúlag, — Neutischenben Neusser szabadelvű, — Kremsierben Ikspalik 266 szavazattal Vychodil ellenében, kire nyolczvanhat szavazat esett. — Znaimban Hubner Victor szabadelvű 279 szavazattal Purgner ellenében, ki 101 szavazatot kapott; Iglauban, Meznik udvari tanácsos 474 szavazattal. — Brünnben, szűkebb választásban megválasztattak Kusy 225 szavazattal Beleredi Egbert gr. ellenében, kire 172 szavazat esett. Olmützben: Schmidt Antal 296 szavazattal, Razumovszky ellenében, ki 169 szavazatot kapott. Völkermarkt és Klagenfurt Pino br. minisztert választották meg 125 szavazattal Lax szabadelvűpárti jelölt ellenében. — Karinthia többi három községi választókerülete újból megválasztotta szabadelvűpárti képviselőit. A krajnai városokban Hohenwart grófot és Poklukart újból megválasztották. Az alsókrajnai városokban pénteken pótválasztás lesz Suklje és Margheri között. A szíriai községi választókerületekben a pártok megtartották eddigi kerületeiket, csak Judenburgbantörtént változás, hol Stadtsberg, a parasztok szabadelvűpárti jelöltjét választották meg 144 szavazattal az eddigi conservatív párti képviselő, Bärnfeind ellenében, ki 136 szavazatot kapott. Ziemialkowski minisztert gácsországi választókerületében egyhangúlag újból megválasztották. 1879 1885 1879 1885 Belváros 4,876 7,224 2,684 3,934 Lipótváros 3,250 6,365 1,514 4,543 Landstrasse 2,842 5,593 2,126 4,250 Wieden 2,868 5,670 1,926 3,825 Margarethen 1,766 3,642 600 2,752 Mariahilf 1,434 4,549 690 3,212 Neubau 2,979 5,574 2,187 3,802 Józsefváros 1,836 3,615 1,183 2,713 Alsergrund 1,419 3,994 1,171 2,785