Nemzet, 1885. augusztus (4. évfolyam, 1046-1075. szám)

1885-08-17 / 1061. szám

szabályzat értelmében azután megalakulnának a szö­vetkezetek minden egyes városban és kikerülne egy központi szövetkezet is, amelynek kezében a főszerep lenne ugyan, de a vidékieket egészen még sem cen­trálisává. Kálmán Ödön (B.­Csaba) tökéletesen egyet­ért az előadóval és azért kéri az indítvány elfoga­dását. Benedek János az előadás két pontját nem hagyhatja megjegyzés nélkül. Előadó a kereskedő ifjak működését nem akarja centralizálni. Nézetete szerint e nélkül pedig nem is lehet elképzelni az országos szövetkezet. Nem ellenzi ugyan a 24-es bizottság ki­küldését, de az általa kidolgozott szabályzatot tár­gyalja előbb a legközelebbi congressus és csak azután alakuljon meg a szövetkezet. Pinsenstein Leo a nélkül, hogy az elő­adottakat ellenezné, feszültségnek egy országos se­gélyalap létesítését tartja, mely a helynélküli és a munkaképtelen collegákat gyámolítaná. Schaffer Ede az előadottakat magáévá teszi és kéri az indítványok elfogadását. Elnök elrendeli a szavazást és ennek ered­ményeként kihirdeti, hogy az előadónak Benedek ál­tal módosított indítványa fogadtatott el. A 24-es bi­zottságot vasárnap választják meg. Következett­­­o 11­á­k Soma felolvasása a »Vasárnapi munkaszünet«-ről. Pár éve múlt annak, hogy előadó a kereskedelmi ifjak társulata kebelében megpendítette a munkaszünet eszméjét. A társulat a kereskedelmi kamarához és társulathoz fordult ta­nácsért. Ott azonban egyszerűen tudomást vettek az óhajról és kijelentették, hogy egyelőre mit sem tehet­nek. A munkaszünet kérdése ma már nem odázható el. Angliában, Németországban, Ausztriában a keres­kedő ifjúság eme jogos és méltányos igényét ki is elégítik. A vasárnapi munkaszünetet különösen a keres­kedő ifjak önművelése teszi szükségessé. Hétköznap, a hosszú munka után senki sem gondolhat tanu­lásra ; ki-ki örvend, ha a nap fáradalmait kipihenheti. Igaz, akadnak majd olyanok különösen az üzlettulaj­donosok között, a­kik ellenezni fogják a vasárnapi munkaszünetet, de ennek az által véli elejét vehetni, ha a kérdés törvényhozóilag oldatik meg. Indítvá­nyozza tehát egy bizottság kiküldését, mely bizottság megszerkeszti az országgyűléshez e tárgyban inté­zendő kérvényt. A felette fontos kérdéshez többen szóltak hozzá, igy. Héder Sándor, Darnai Sándor, Kálmán Ödön, Temesváry Nándor, K­o­h­n Manó stb. Azonkívül több üzlet- és gyártulajdonos kijelentette, hogy legalább ők részükről nem ellen­zik a munkaszünetet, ami abból is kitűnik, hogy némely városban, mint pl. Brassóban az üzlettulajdo­nosok egyhangú beleegyezése következtében vasárnap az üzletek zárva vannak. Darnai Sándor azt óhajtja, hogy a kereske­dői pályára lépő ifjakra nézve a törvény bizonyos képzettséget, tanulmányi fokot írjon elő. Brutschy János a törvényhozási intézkedé­sen kívül társadalmi úton is sokat elérhetőnek vél. A vasárnapi munkaszünet érdekében, mielőtt az ország­­gyűlés intézkedne, a­mi úgyis nagyon sok időt fog igénybe venni, országos actio megindítását javasolja. C­s­a­n­a­k József utal Angliára, a­hol a vasár­napi munkaszü­net mellett is megélnek az üzlettulaj­donosok. Vásárok alkalmával azonban ne legyen munkaszünet. Dr. H­e­r­i­c­h Károly, továbbá S­c­h­m­i­d­t János nem helyeslik az orsz. mozgalom megindítását c­élzó javaslatot. Dr. H­e­r­i­c­h a képviselők és az országgyűlés közgazdasági bizottságának megnyerését nem ellenzi. Elnök szavazás után kihirdeti, hogy az előadó indítványa elfogadtatott; a kérvény szerkesztését a 24-es bizottság fogja eszközölni és az országos moz­galom megindítása iránt a szükséges lépések meg fognak tétetni. Ezután az ülést fél órára felfüggeszti. Szünet után élénk vitát provokált azon indít­vány, hogy a 24 es bizottság 40 tagra egészíttessék ki és azonnal megválasztassék. A congressus szavazás útján elhatározta, hogy a bizottságot csak holnap fogja megválasztani és csak 24 taggal; a vidékiek írásbeli véleményüket a bizottság tárgyalni fogja. Következett Hubonay József értekezése a »kereskedelmi szakoktatás«-ról. Előadó a végrehajtó­ bizottság felszólításának engedve, a kereskedelmi szakoktatásról tesz előtel­­zést. Mindenekelőtt felhívja a figyelmet egy köztudo­mású tényezőre, mely nélkül virágzó kereskedelem lehetetlen, ez a szakértelem. És éppen ez hiányzik a legnagyobb mérvben. A kereskedői pályára lépő nö­vendékekről sem törvényhozásilag, sem társadalmilag nincs gondoskodva. Legtöbbnyire olyanok lesznek kereskedő-tanonczok, kik néhány osztályt vé­geztek úgy a hogy és a tanulást megunták, a kereskedelmi pályára adják őket, hanem csak azért, hogy el ne zülljenek. Van ugyan néhány kereskedel­mi tanintézetünk, hanem az innen kikerült növendé­kek a kereskedelemre nézve elvesztek, mert legna­gyobb részt bankokhoz, egyszóval pénzintézetekhez kerülnek, könyvelők lesznek. Nyugat-Európában a kereskedelmi iskolák társadalmilag vannak szervezve. Akár törvényhozásilag, akár társadalmilag, de nálunk is mindenesetre szervezni kell. E végből a következő indítványt terjeszti elő, mondja ki a congressus, hogy: 1. szükség van a kereskedelmi szakiskolákra; 2. ezek érdekében a minisztériumhoz memoran­dum nyújtassék be. A memorandum szerkesztésére küldjön ki a congressus egy bizottságot. Ha e bizott­ság előadójának e téren szerzett tapasztalatait és is­mereteit igénybe akarja venni, azokat szívesen bo­csátja rendelkezésére. Brutschy János szükségesnek tartja egy tekintélyes fórum, pl. a kereskedelmi kamara közbe­lépését. Ez szólítja fel a főnököket, hogy csak kellő tanulmányú és műveltségű ifjakat vegyenek föl tanon­­czokul. Ez­által mindjárt segítve lenne. Előadó a kereskedelmi pályára lépő növen­dékek minősítésében nem ért egyet Brutschyval; ő oly tanintézetek felállítását óhajtja, melyekben a ke­reskedelmi alapismeretet tökéletesen el lehessen sajá­títani. Elnök elrendeli a szavazást, mely után kihir­deti, hogy Hubenay indítványa elfogadtatott. Ezzel az ülés délután 1/12 órakor véget ért. Folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor folytatták a tegnap megszakasztott ülést. Az elnök először is felkéri a tagokat, hogy a tegnap határozattá emelt 24 és 6 tagú bizottság meg­választását eszközöljék. Mint tegnap már jelezve volt, az első bizottság teendője az orsz. szövetkezet alap­szabályainak, a másodiké pedig a kereskedelmi szak­iskolákra vonatkozó memorandum kidolgozása leend. Az elnök által proponált tagokat a congressus egy­hangúlag elfogadta. A 24-es bizottság névsora a kö­vetkező : Dr. Herich Károly, Hubenay József, Bene­dek János, Szűcs István, Benkő Gyula, Beregszászy Pál, Demeter Ferencz, Déry Gyula, Fanczler Béla, Grubern Károly, Ivanits Miklós, Fábián Gyula, Hé­­der Sándor, Kende Zsigmond, Makáry Gerő, Mészá­ros Lajos, Mihályi Ferencz, Petersilka Sándor, Bausch Gyula, Schneller Alajos, Steiner József, Tettey Nán­dor és Wollak Soma. Az 5-ös bizottságba a követke­zők választottak meg: Dr. Herich Károly, Hubenay József, Szűcs István, Adler Ferencz és Benkő Gyula. Ezután felolvastatott a szegedi kereskedelmi ifjúság felirata, melyben kérte a congressust: hozza­nak oly határozatot, mely elrendeli, hogy a legköze­lebbi orsz. congressus Szegeden tartassák. Az értekezlet a kérésnek helyet adott. Következtek a tegnapi ülés végével megszakadt felolvasások. Első Benkő Gyula »Kereskedők nyugdíj-és segélyegyesülete« czimű­ érte­kezése. Előadó behatóan ismerteti a nyugdíj humá­nus hivatását; utal a külföldre, hol nemcsak van a kereskedőknek nyugdíj-egyesülete, hanem az virágzik is; tőkéje és így jótékony működése évről-évre na­gyobb mérveket ölt. Hazánkban ma már az utolsó napibéres munkás is félre tesz fáradságos keresmé­nyéből pár fillért, hogy így agg napjaiban, betegség­ben gyámolítva legyen. Az állam gondoskodik hiva­talnokairól, a munkások is biztosítják magukat, és egyedül a kereskedők, a társadalom e hatalmas osztálya, melynek jövedelme aránylag sokkal ma­gasabb, mint amazoknak, egyedül a kereskedők nem gondoltak eddig a nyugdíj és a segély eszméjével. Ennek aztán az a szomorú követ­kezménye, hogy alig van társadalmi osztály, mely­ből annyi proletár, annyi elzüllött existentia ke­rülne, mint éppen a kereskedőből. A nyugdíjegyesület nemcsak egyedül a segédek, hanem a főnökök érdeke is- kiki járuljon tehetsége szerint a nyugdíjalap léte­sítéséhez ; ez­által nemcsak a kereskedő osztály, hanem a haza érdekeinek szolgálnak. E végből központot szervezzenek. Tagjai fizessenek évdíjat; a pénzkezelést valamely bank szívesen magára vállalja. Helyi bizott­ságok állíttassanak fel; ezek tagjai ragadjanak meg minden alkalmat, hogy a minimális pénzösszeg: 20,000 írt egybegyűljön. Egyúttal a következő indít­ványt terjeszti elő: »A congressus határozza el, hogy nyugdíj- és segélyegyesület fog alakíttatni, s ennek szervezésére bizottságot küld ki.« A fölolvasást zajosan megtapsolták. Szakáll László tökéletesen osztja az előadó nézeteit, de nem mulaszthatja el, hogy egy régóta ápolt eszméjét, a kereskedői menházat ne ajánlja a congressus különös figyelmébe. Utána S­c­h­m­i­e­d­l János szólott és felkérni indítványozta Hubenay Józsefet, hogy a kereskedelmi körökben, hol ő befolyással bír és otthon van, az ügy érdekében szólaljon fel. Hubenay József ajánlja, kérje fel a congres­­susi választmányt, hogy a kereskedelmi kamrának pénzkészlete, mely amúgy is hever, legalább részben e czélra fordíttassék. Steiner József nem tartja helyesnek, ha a congressus más testületek pénze felett akar rendel­kezni. Hubenay József ismételte azt, a­mit mon­dott, és ajánlja az eszmét az értekezlet figyelmébe. Dr. Herich Károly előadja, hogy a nyugdíj eszméje már régen foglalkoztatja az illetékes köröket, hanem azt megtestesíteni mindeddig nem sikerült. A 20000 frt összegyűjtése nem lesz oly könnyű, mint azt az előadó gondolja. A főnökök bevonása ez eszme létesítésébe a lehető legszerencsésebb gondolat. Ajánlja az előadó indítványát elfogadásra. A congressus elfogadta Benkő indítványát, s a szervezésre a 24 tagú bizottságot kérte fel. Következett dr. Herich Károly előadása a »kereskedői takarék- és hitelszövetkezet«-ről. Első­sorban a takarék- és hitelszövetkezetek szervezetét, hivatását és áldásos működését ismertette és hang­súlyozta, hogy alig van osztály úgy reászorulva, mint épen a kereskedői. Ezt a szövetkezet a legmelegebben ajánlja min­denkinek, mert ez a gazdasági önállóságnak egyik je­lentékeny tényezője. Különösen pedig a vidékiek figyelmébe ajánlja. A legkisebb városokban is egyesül­hetnek a kereskedők, ez­által nagyot segíthetnek ma­gukon : kisebb kölcsönök alkalmával nem kénytelenek az uzsorát igénybe venni. Az ilyen szövetkezeteknek erkölcsileg is meg­van a hatásuk, amennyiben azokat, kik tagjai, a takarékossághoz szoktatja, s ezáltal el­vonja több oly dolgoktól, ami különben az illetőnek csak hátrányára lenne. Indítványozza tehát, hogy mondja ki a con­gressus, hogy a kereskedelmi hitel- és takarékszövet­kezetet pártolja és hogy ilyenek létesítése végett egy kiküldendő bizottság által tervezetet dolgoztat ki. A congressus ez indítványt egyhangúlag ma­gáévá tette, s a tervezet kidolgozására a 24-es bizott­ságot kérte fel. Az értkezlet programmja ki lévén merítve, az elnök jegyzőkönyvi köszönetet indítványoz a kiállítás igazgatójának a zenecsarnok átengedéséért. Elfogadtatott. Elnök megköszöni a tagoknak a nagyszámú részvételt, a tanúsított ügybuzgalmat, s ezzel az ülés az elnök folytonos éljenzésével d. u. 1 órakor vé­get ért. Négy órakor az értekezlet tagjai, szám szerint mintegy 180-an — köztük 40 vidéki város és egylet küldöttei — a Dobos-féle vendéglőben diszebédre gyűltek össze, hol mintegy harmadfél órát a legke­délyesebb hangulatban töltöttek el. A felköszöntők­nek se vége, se hossza nem volt. Az elsőt dr. H­e­­r­i­c­h Károly elnök mondta a királyi családra, a má­sodikat Csanak alelnök az­ orsz. kiállítás vezérférfiaira, az igazgatóságra és dr. Herich Károly elnökre. Schnierer Gyula a kiállítási bizottság nevében üdvö­zölte a kereskedő ifjakat. Benedek János Csanak al­­elnökre, Wollák Soma a sajtóra, Hirschler Adolf lelkes szavakban a kereskedő ifjak magyarosodására, Kálmán Ödön Hubenayra stb. ürítették poharaikat. Felolvastatott a tatai kereskedő ifjak üdvözlő táv­irata is. Az országos értekezlet sok ügyet kezdeménye­zett, sok dologba fogott, kívánatos, hogy azokat, a­melyek érdekeiket érintik, kitartással meg is va­lósítsák. T­áviratok. Ischl, aug. 16. (Eredeti távirat.) Ő felsége a király e hó 18-án találkozni fog a dán és a görög királyokkal. Bécs, aug. 16. Ő felségeik a király és királyné valamint Rudolf trónörökös folyó hó 24-én délelőtt indulnak el Bécsből Krem­­sierbe, ugyanaz­nap korán reggel Stefánia trónörökösné Miramare-ba megy. A király 24-én fogadja a különböző testületeket és meglátogatja az ottani helyőrséget. Ugyan­azon nap estéjén Károly Lajos főherczeg is Kremsierbe lő, neje ezalatt Schwalbach fürdő­ben marad. — III. Sándor czár és Mária Feo­­dorovna czárné két fiukkal Miklós trónörö­kössel és György nagyfejedelemmel 25-én délelőtt érkeznek Kremsierbe, honnan 26-án utaznak el. — Sándor bolgár fejedelem a pil­­seni hadgyakorlatoknál — melyek semmi­esetre sem halasztatnak el — mindenesetre ott lesz, de Kremsierben nem lesz jelen. Szö­­gyény-Marich osztályfőnök jelen lesz a csá­szártalálkozónál. Kremsierből a király egye­nesen Rokycauba, a hadgyakorlatok színhe­lyére megy, míg a királyné Schönbrunnba utazik. A trónörökös Bécsbe indul vissza, hogy a 2. (bécsi) hadtestet — melyet ő fensége a szt.-pölteni hadgyakorlatoknál, mint hadtest­parancsnok fog vezényelni — az odavonulás­­ra előkészítse. — A külföldi tisztek csak az észak-csehországi hadgyakorlatoknál lesznek jelen; a szent-pösteni gyakorlatoknál azonban több idegen katonai attaché is ott lesz. Ischl, aug. 1­6. A királyné és Stefánia trónörö­kösné ma reggel 7 órakor St.-Wolfgangba hajtattak, honnan gyalog kirándulást tettek a Schafberg ormá­ra. Este viszatértek Ischb­e. Ma Lajos Victor főher­­czeg érkezett ide. Prága, aug. 15. Schönborn gr. érsek beikta­tása a megállapított programm szerint nagy fénynyel ment végbe. Weinberge városban az alpolgármester üdvö­zölte az érseket. Ezután megtörtént a bevonulás a diadalkapun át. Az úgynevezett »Rossthor« előtt a polgármester cseh nyelven üdvözölte az új főpapot, ki erre szintén cseh nyelven válaszolt. Szent­ Mi­klós templománál a püspökök s egyházi és világi méltósá­gok várták az érseket. A székesegyházban tartott istentiszteleten jelen volt a helytartó, az országos fő­­hadparancsnok, Morvaország helytartója, a cseh ne­messég számos tagja, az összes egyházi és világi mél­tóságok és a kiválóbb intézetek képviselői. Az isten­­tisztelet után, melyen az érsek első ízben részesíté híveit a főpapi áldásban, a bemutatások következtek az érseki palotában. Délután lakoma volt, melyre az összes méltóságok hivatalosak voltak. Berlin, aug. 15. Az osztrák magyar nagykövet­ség értesítést kapott, hogy a császár és a csá­szárné hétfőn délután 5 órakor fogadják Babels­­bergben a bécsi férfi dalegylet ovatióját. Berlin, aug. 15. A bécsi férfi­ dalegylet hangversenye rendkívül fényesen sikerült. A helyisé­get a díszes közönség zsúfolásig megtöltötte. Jelen voltak: az osztrák-magyar nagykövetség és consulatus tagjai s számos főrangú katonatiszt és hivatalnok. A programm minden egyes pontja valóban nagyszerűen sikerült és zajos tapsokra ragadta a közönséget. Az utolsó pont után pedig szűnni nem akaró tetszésnyil­­vánítások hangzottak föl. Kremser karmestert több ízben kihívták.­­ A hangverseny után lakoma volt, melyen legalább is kétezren vettek részt. A lakoma kezdetén a berlini dalegyletek énekel­tek, mire Weise tanácsos mondott kettős fel­köszöntőt Ferencz József és Vilmos császár ő Felségeikre. A felköszöntő után az osztrák és a porosz néphimnuszt énekelték el és erre Weise tanácsos a bécsi vendégeket üdvözölte, köszönetet mondva nekik látogatásukért. Beszédét Bécs városára mondott »hoch«-d­al végezte, mi a jelenvoltak közt lelkesült viszhangra talált. A bécsiek nevében Olschbauer válaszolt, köszönetet mondva a szi­ves fogadtatásért és végül a testvérisülést éltette. Ez­után még Steidler, stuttgarti fő­po­staigazgató mondott pohárköszöntőt, majd fölolvasták a Strasz­­burgból, Kölnből és Drezdából érkezett üdvözlő táv­iratokat, mire ismét éneklés következett. Kopenhága, aug. 15. Worsaae ismert régiség­­búvár, ki egyidőben közoktatási miniszter volt, meghalt. Worsaae János Jakob Amussen, dán tudós és jeles régész, született 1821. márczius 14-én Verle­­ben, Jütland tartományban. Iskoláit a horseni colle­­giumban kezdte és végezte a kopenhágai egyetemen. Az ifjú korában műveit theologiai és jogi tudomá­nyokkal teljesen felhagyott, hogy kizárólag hazája és népe történelmének művelésére szentelhesse magát. 1838—1842-ben a királyi múzeumban a scandináv régiségek tanulmányozásával foglalkozott és több ku­tatási utat tett Dániában, Svéd- és Norvégországok­ban. 1845 ben beutazta Németországot és tapaszta­latait »Németország nemzeti emlékei« (Kopenhága 1846) czimű művében bocsátotta közre. A scandináv ókori polgárisodás maradványait kutatva, 1846— 1847. években hosszabb utazást tett Anglia, Skóczia és Izland azon vidékén, melyek a középkorban dán és norvég fejedelmek által kormányoztattak. A követ­kező évben Bretagne-t és Normandiát látogatta meg, kutatván fajrokonainak, az egykori Northmanok tör­ténetének nyomait. 1854-ben a dán nemzeti emlékek felügyelőjévé és az egyetem tiszteletbeli tanárává ne­veztetett ki, 1856-ig utazott Olaszországban, hossza­sabb ideig tartózkodván Piemontban, Savoyában és Nápolyban. 1856-tól 1866-ig, a kopenhágai egyete­men a régészet tanszékét foglalta el és egyúttal a scandináv régészeti múzeum igazgatója volt. Madrid, aug. 16. Azok a szigetek, me­lyeket Németország legutóbb védnök­sége alá vett, Yap közelében vannak, mely már régóta székhelyét képezi a spanyol kor­mányzónak. Valószínű, hogy Németország engedni fog Spanyolország erélyes tiltakozá­sának. London, aug. 15. Stanhope lord, ki eddig a minisztertanács alelnöki tisztét viselte Richmond hg. helyébe a kereskedelmi hivatal elnökévé nevezte­tett ki és üléssel bír a cabinetben. Róma, aug. 16. A Stefani-ügynökségnek jelen­tik Massanahból: Marcopoulo bel, Chermside ezredes titkára és Massanah egyptom alkormányzója, eluta­zott, hogy üzenetet vigyen Ras Allula abissziniai tábornoknak Chermside ezredestől Kasseala fölmen­tésére vonatkozólag. Ras Allula ugyanis e tekin­tetben egy barátságos levélben, melyet Baletto olasz ezredeshez intézett, kedvező hajlamoknak adott ki­fejezést. Alexandria, aug. 15. A kártérítések kifizetését holnap kezdik meg és hír sze­rint még e hó vége előtt befejezik. Paris, aug. 15. A­z 1 órást élethossziglani kény­szermunkára ítélték. Marseille, aug. 15. A tegnapi nap folya­mán itt 20 ember halt meg cholerában. Marseille, aug. 15. A mai nap folyamán itt 61 ember halt meg, ezek közül 34 cholerában. Madrid, aug. 15. A tegnapi nap folyamán Spa­nyolországban összesen 4652 ember betegedett meg és 1794-en haltak el a cholerában. Ebből Madridra 16, a granadai kerületre 416, az elbacetei kerületre 406 és a navarrai kerületre 121 halálozás esik. Két kerületből nem érkezett jelentés. Konstantinápoly, aug. 15. A Spanyolor­szág és Francziaország földközi tengeri ki­kötőiből érkező szállítmányok tíz napi helyett tizen­két napi vesztegzár alá helyeztetnek és a Dardanel­lákban szigorú vizsgálatnak vettetnek alá. Kolozsvár, aug. 16. Jósika Sámuel b., Kolozs­­megye és Kolozsvár sz. kir. város főispánjának mai bevonulása impozáns volt. Ma reggel Gyarmathy alispán vezetése alatt 30 tagú küldöttség ment a főispánhoz Zentelkére kí­séretéül csatlakozandó. A küldöttségben voltak: Bánffy Béla gr., Kemény János b., Elekes György orsz. képviselők, Szabó József, Barcsay Domokos, Zsombori Lajos, Lázár Imre gr., Gyárfás Benedek, Szabó Gyula, Gáli Gyula, Gyarmathy Zsigmond, Szacsvay Sándor, Simai Lukács, Keresztes Sándor stb. nagybirtokosok. Bánffy-Hunyadon a főispánt és kísére­tét díszkapu várta, hol a városbiró üdvözölte és kalota­szegi pártás leányok koszorút adtak át a főispán­nak. Itt a főispán a tömeg lelkes éljenzése közt a szá­mára rendelt vasúti szalonkocsiba ült kíséretével együtt. Útközben a községek lakói minden állomásnál ünnepi díszben üdvözölték az uj főispánt. Egeresen a nép leányai ünneplő ruhában virágbokrétákat nyúj­tottak át a főispánnak és kíséretének. Kardosfalvánál kivételkép megállott a vonat és itt a főispán és kísé­rete kocsikra ülve hajtattak a megyei útig, hol az összegyűlt néptömeg és megyei intelligentia éljenzései közt a megye határszélén felállított, az ország, a megye és a Jósika-család színei­vel,továbbá a megye és a főispán családi czimerével díszített fenyőgalyakból készült diadalkapu előtt megállották. Itt Bónis Sámuel me­gyei főjegyző üdvözölte a főispánt, mint a jövő embe­rét, ki a megye közönségével és tisztikarral együtt tovább építi és megszilárdítja a megyei önkormány­zat épületét. A felhangzott éljenek lecsillapulta után Jósika b. főispán az üdvözlő beszédre reflectálva, ki­jelenté, hogy működését csak úgy hiszi sikeresnek, ha a megye közönsége és a tisztikar által támogattatik, mert ez az a dús talaj, honnan ő, a törzs sarja, táp­erőt meríthet. Kéri úgy a megye közönsége, mint a tisztikar támogatását. A főispán szavait szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte, mire a főispán a jelen volt nagy közönséggel együtt a Rákóczi­­induló hangjai mellett kocsira ült s a mintegy 40—50 négyes és 50—60 kettős fogatú kocsiból álló menet Kolozsvárra indult. A belváros határán felálli­­tott s az ország és város színeivel és czimereivel dí­szített, tölgygalyakból készült diadalkapu előtt a me­net megállott s itt dr. Haller polgármester fogadta és üdvözölte a város közönsége és a tisztikar nevében az uj főispánt, kit gyermekévei és családi múltja is fűznek a városhoz. Jósika b. meghatottan és röviden válaszolt, ígérve, hogy a város érdekeit mindig szí­vén fogja hordani. Ezután lelkes éljenzés közben dr. Haller polgármester kocsijába ült és kezdetét vette a tengernyi nép közt, mely az utczák mindkét oldalát sűrűen ellepte, a bevonulás. Elől ment há­rom lovas­rendőr, a főispán kocsija mellett pedig kétoldalt a 24 tagból álló nép-bandérium, fellobogó­zott, sallangós szerszámú lovakon. A főispán kocsija után jöttek: Gyarmathy alispán Deák Pál főkapi­tánynyal, azután Bónis Sámuel főjegyző, Magyari mezőrendőrrel és Mayr szolgabiróval és utánuk a ko­csik beláthatatlan tömege. A városi képviselőtestü­letből jelen voltak: Sigmond Dezső országgyűlési képviselő, Benigni Samu, dr. Groisz Gusztáv, dr. Ék­es Károly kanonok, dr. Szász Béla, Gámán Zsig­mond, Tauffer Ferencz, Deáky Albert, Várady Ká­roly stb. A kocsik száma, melyek a fellobogózott ut­­czákon végighaladtak, összesen mintegy 160—170-re tehető. A megérkezés után dr. Haller polgármester, Gyarmathy alispán, Bónis főjegyző és a főispán isme­rősei tettek üdvözlő látogatást s ezzel a mai ünnepély véget ért. A megyebizottsági tagok ma este társasva­csorát rendeznek a »Hungária« vendégfogadóban, melyen Jósika b. főispán is jelen lesz. Holnap Kolozsmegye rendkívüli közgyűlést tart, melyen az uj főispán leteszi a hivatalos esküt. Karlovicz, aug. 16. (Eredeti távirat.) Az a hir, mely szerint Angyelics patriarcha a temesvári püspököt a szerb egyházi congressus elha­lasztása felől értesítette volna, minden alapot nél­külöz. Daruvár, aug. 16. A b­a­r­c­s-p­a k­r­á­c­z­i m­á­­sodrendű vasut barcsdaruvári fővonalának, va­lamint a terezovac-suhopolje-slatinai és a bastai-kon­­kanica-zdenci-i szárnyvonalainak mutánrendőri bejá­rása tegnap ment végbe. A bejárásban részt vettek: a közlekedési minisztérium képviseletében: Baly mi­niszteri titkár, mint a bejáró bizottság elnöke, Heim főfelügyelő, Csimponeriu titkár; a m. államvasutak ré­széről Storch főfelügyelő; a tartományi kormány részé­ről : Maurovics főmérnök. Ezenkívül résztvettek So­­mogy megye hatóságának képviselői, továbbá mint fő­érdekeltek : Jankovics Elemér és Géza, dr. Jankovics László, Tüköry Sándor nagybirtokosok, Hauseman igazgató. A barcs-pakráczi vasúttársaság részéről: Lukács Béla elnök orsz. képviselő, Brahm lovag alel­nök a déli vasút igazgatója Tüköry Alajos és Janko­vics Aladár igazgatósági tanácsosok, Kaszl felügyelő­­ségi tanácsos, Kiss Aladár kir. közjegyző, Benics Henrik építési fővállalkozó és engedményes, továbbá Knaufl és Sauer a déli vasút főfelügyelője, Pleblatt és Weiss felügyelők. A Barcsból kiindult vonatot az állomásokon ünnepélyesen és szónoklatokkal fogadták. Szlatinában tartották meg az ünnepélyes megnyitási lakomát, me­lyen Lukács Béla elnök a királyi családot, azonkívül a magyar kormányt s különösen Kemény Gábor b. mi­nisztert, a horvát bánt köszönte föl. Bally a vasút lé­tesítésének főtényezőiért Lukács Béláért és Brahm alelnökért ürített poharat. Daruváron a társaság a Tüköry-család vendége volt. Daruvár, aug. 16. Biztos értesülés szerint a ki­rály szept. 12-én a hadgyakorlatokra Pozsegába érke­zik. Branko udvari szállásmester már itt volt és­­meg­tette a megfelelő intézkedéseket. Az udvar és kísérete az alispánság épületében fognak lakni. Kedden Klaudy utazási marshhall érkezik ide. Ő felsége az új vasúton Daruvárig fog utazni. Fiume, aug. 15. B­a­u­d­i gróf »Aldegunda nevű vitorlás yachtjával elindult nyugatindiai útjára Pola, Velencze és Livorno érintésével. A franczia vendégek kirándulása. Kassa, aug. 15. A francziák ma reggel fél 8 órakor elhagyták Tátrafüredet. Felkán a kárpáti mu­zeum megtekintése után, hol Scherf alelnök kalau­zolta a társaságot. A szép hölgyek bokrétákat nyúj­tottak át a vendégeknek, kik Poprádról külön vonaton Csorbára indultak. Itt Matuska Péter franczia be­széddel üdvözölte a vendégeket. »E vidéken — úgy­mond — melynek györü tava 20 év előtt még isme­retlen volt, a világ első nemzetének fiait látjuk, kik­nek neves korszakot alkotnak a történelemben. Leg­kedvesebb emlékünk fűződik e naphoz. Fogadják ro­­konszenvünk, hálánk meleg szavait.« Erre Ulbach válaszolt Lesseps helyett, ki lóháton ment előre. Idegen nevekkel találkoznak önök — mondá — de meleg rokonszenvvel s köszönettel a szívélyes fő­­fogadásért.« Ezután részint kocsikon, lóháton, részint gyalog indult a társaság a gyönyörű tóhoz. A vendé­geket itt Szentiványi József tóbirtokos, és Szmrecsá­­nyi Aristid üdvözölték francziául. Itt voltak Szenti­­ványi liptói és Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispá­nok. Vendégeink elragadtatással szemlélték a gyö­nyörű tavat környező villáival és pompás bérczfalai­­val, távcsővel nézve a lerohanó vízesést. A gazdag reggelinél a vendégszerető házigazda poharát emelte a királyra és felséges családjára, utána Pulszky Fe­rencz a köztársaság elnökét, Grevyt éltette. Matuska a házi­gazdát köszöntötte fel. Lesseps felhozza, hogy a franczia vendégszeretet dicséret tárgyát képezi, pedig a magyar vendégszeretet oly sok száz méterrel áll felette, mint e gyönyörű tó a tenger felett. Coppée e szép vidék bájos panorámáinak tulajdonosait éltette. Erre Szentiványi a közlekedés mesterét, két félgömb összekötőjét, a vendégek vezérét, Lessepset köszönti fel. Pulszky a nemzetek oktatójára, mesterünkre — hisz Eötvös, Szemere is franczia tanítványok voltak — Francziaországra emeli poharát. Utána Ulbach szólt: »E tó mellől — úgymond — festőink, zené­szeink, költőink kedves emléket visznek s tanulják megénekelni Magyarhon dicsőségét!« Ezután Ra­­tisbonne szólt: Nem értjük a magyar nyelvet — s ha önök nem értenék a francziát, kölcsö­nös rokonszenvünk nyomán mégis megismer­­nék egymást. — Még Döller és Churinszkyra mondtak felkésztőt, mire bevezették az öreg 84 éves Pitya (Sághy) liptószentmiklósi czigány hegedűst, ki a régi Rákóczi nótát, azután az indulót játszot­ta. Még többek köszöntője után táncz következett a szabadban. Gouzien, Young, Berardi és Dreyfuss megforgatták a jelen volt úrhölgyeket és a körülálló paraszt­leányokat. 5 órakor különvonattal Csorbáról visszaindulva a társaság megérkezett Kassára. Kassa, augusztus 16. A franczia vendégek teg­nap este 8 óra 35 perc­kor a Szepesség felől ide­érkeztek. A pályaudvarban a vendégeket Klekner jogakadémiai igazgató üdvözölte, mire Coppée vála­szolt. Ezután a vendégek az étteremben esteliztek. Az indóházban óriási néptömeg gyűlt egybe hírne­ves vendégeink üdvözlésére. A vonat berobogása után kellemetlen eset történt. Ugyanis a­mint a vonat be­érkezett, hirtelen az összes gázlángok elaludtak az indóházban, úgy hogy a fogadtatás károm sötétségben folyt le, s csak az állomáson hamarjában összekeresett gyertyák, lámpák és gö­­rögtűzfény nyújtottak némi világosságot a megré­mült közönségnek. Azt hiszik, hogy a gázt szándéko­san oltották el. A francziák 9 óra 45 perczkor indultak el körünkből s a távozókat az ijedtségből már magához tért közönség zajosan megéljenezte. Arad aug. 16. Reggel 6 órakor Szolnokra érkez­tek a francziák, kiket a dalárda a kitűnően elénekelt Marsellaise hangjaival üdvözölt. Jó reggeli várt a vendégekre, kik Csabán át Aradra indultak. Csabára 9 óra helyett 10 órakor é­rkezett meg a vonat. Itt Zsilinszky képviselő fogadta a franczia vendége­ket. A pályaudvarban jelen volt B­e­­­i­c­z­e­y főispán is, kinek leánya bokrétát adott át Lessepsnek. Arad, augusztus 16. A franczia vendégek ideér­­kezése alkalmából Arad város fő utczái már korán reggel ünnepélyes színt öltöttek. A vasúthoz vezető főtéren az épületek mind lobogódíszben voltak. 9 óra felé ezrekre menő közönség lepte el a pályaudvar előtti helyet, hol tűzoltó-egyleteink s a hadastyán-egy­­letek zászlókkal és zenekarokkal állottak. 10 órakor robogott be a virágok és különféle zászlókkal feldí­szített különvonat a szintén csinosan feldíszített pálya­udvarba, mire a tűzoltó-zenekar a Marseillaiset ját­szotta. A pályaudvarban nagyon díszes közönség, közte sok csinos hölgy várta a vendégeket, kik a kocsikból kiszállván. Salacz polgármester a fogadó bizottság élén Lesseps elé ment s a város nevében magyar nyelven Bing Ede bizottsági tag pedig fran­czia nyelven üdvözölte a vendégeket, kiknek nevében Lesseps válaszolt, rövid, nyájas beszédben. Felemlité, hogy tudják a francziák, hogy ma szent helyre léptek mert itt — úgymond — a szabadság magasztos esz­méjéért vért ontottak. Erre szűnni nem akaró éljen­zés közt a készen állott fogatokon elhelyezkedvén, la­kásukra hajtattak. Fél 12 órakor volt az első találkozás a város­háza díszes tere előtt. Innen a vendégek lóvonaton Neumann testvérek gyártelepére és ökörhizlaldájába mentek, melyek nagyszerű berendezése meglepte őket. A szemle után Neumann testvérek házánál fé­nyes villásreggelivel vendégeltettek meg, mely alka­lommal Neumann Adolf üdvözölte a vendégeket, megköszönvén a látogatást. Ulbach válaszolt me­leg rokonszenves beszédben. Innen 2 óra után a ven­dégek kocsikon a vár melletti téren levő helyre ko­csiztak, hol a 13 vértanút kivégezték. Az ezt jelző oszlop körül időközben több ezer főből álló közönség gyűlt össze. A társaság megérkezésekor az iparosok dalegylete a franczia hymnust énekelte, mire H­e­­­s János, az aradi honvédegylet elnöke hatásos beszéd­ben fejte ki e hely jelentőségét, J a n k a y pedig az általa ez alkalomra írt lelkes verset szavalt el. E hatásos szavazat után az ősz Lesseps állott fel az oszlop talapzatára és honfitársai nevében érzé­keny hangon jelenté ki, hogy igenis nagyrabecsülik ők e szent helyet, hol a szabadságért mindenkor lelke­sülő magyarok vértanúinak hamvai nyugszanak. Erre Türr tábornok tolmácsolta az imént francziául mon­dott szavakat. Lélekemelő volt, az ezután következett jelenet, Lesseps ugyanis vértanú-oszlop jelentőségéről át­hatva visszafordult és térdet hajtva, ájtatosan ke­resztet vetve, az oszlop talapzatára letette azt a bok­rétát, melyet a csabai indóházban Beliczey főispán leányától kapott. Harsogó éljenzés tört ki e látvány­ra, mire a többi franczia vendégek az Aradra történt érkezések alkalmával kapott bokrétákat Lesseps bok­rétája mellé tették. Innen a vendégek Dományi udvari borszállító 5000 hektolitert tartalmazó roppant borpinczéjébe mentek, mely ez alkalomra fényesen kivilágíttatott. Nagyon meglepte vendégeinket az ott volt két db 500 akós hordó. A pinczéből az udvarra érkezve, ott mindenféle aszúborok szolgáltattak fel izlelőül a ked­ves vendégeknek. Arad, aug. 16. A franczia vendégek tiszteletére a város által rendezett 120 terítékű ebéd 5 órakor vette kezdetét. Ott voltak Salacz polgármester, Insti­­torisz főjegyző, Parecz, Csiky tanácsosok, Hauser honvéd és Zaitsek huszárezredes, Grünwald kamarai elnök, dr. Gaal orsz. képviselő, Horváth Gyula kor­mánybiztos, Benes Döme kir. tanácsos, Boross Béni vasutigazgató és sok más városi notabilitás. Az első poharat emelte Salacz polgármester a királyi csa­lád egészségére, mire Lesseps a magyar ven­dégszeretetre, Lukácsy titkár a francziákra kö­szöntöttek. Ullbach a magyar vendégszeretetért ivott. Institoris főjegyző köszönetet mondva a megtisztelő látogatásért, a franczia vendégeket élteti. Coppée : Azt hiszik elfáradtunk, gyomrunkat elárasztotta, el­­fárasztotta a vendégszeretet bőkezűsége, de lelkese­désünk nem fáradt el. A Kárpátokról jövünk. Hallot­tam, hogy az angolok a nagy fát királyi fának neve­zik ; a magyar vendégszeretet ilyen királyi fa. Éljen a magyar vendégszeretet. Dr. Gaal Jenő Les­­sepsre, mint az újkori vívmányok előharczására, Tiszti Lajos Coppééra, Ullbach Hugo Victor emlékére, kinek unokája gátolva volt a megjelenésben, Boros­tyán Arad városra emelték poharaikat. Horváth Gyula orsz. képviselő : »Az egyetértésnek, mely Ma­gyarországon jelenleg fennáll, kiváló jelensége az, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a forradalom idején egymás ellen küzdött a magyar honvédség és a közös hadsereg, most még elértük azt, hogy mindkettő egy asztalnál ül itt. Ez az alkotmányos érzületnek a jele, mely jelenleg a monarchiában fennáll, melynek ő fel­sége alkotmányos szellemében találja hathatós táma­szát. A honvédség és a közös hadsereg jelenlevő kép­viselőivel Hauser honvéd­ és Zaitschek közös huszár­ezredesre emeli poharát. Lichtenstein ezredes, mint a lovassághoz tartozó tiszt a monarchia lovas­ságát és a magyar hős huszárokat élteti, melyeknek kiváló tulajdonsága a hazaszeretet. Türr a népet kö­szönti fel, végül Jánosy plébános a franczia művelt­ségre emeli poharát.

Next