Nemzet, 1885. október (4. évfolyam, 1106-1136. szám)
1885-10-02 / 1107. szám
Szbírscev^broT ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztöség- ttérmentet/eu ]„ • intézendő. Kéziratok vissza.£SSk ismert kéztől fogadunk aL -------- " —V HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 1107. (270.) szám. Reggeli Kiadás.Budapest, 1886. Péntek, október 2 Kiadó-hivatal’ Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 frt. 3 hónapra .................................................. 6 » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IV. évi folyam. Budapest, október 1. Ma az interpellációk napja volt a képviselőházban. Ezekben pedig dominált az a két nagy kérdés, mely a kövélemény figyelmét is napról-napra jobban kezdi lekötni, a keletruméliai esemény és az Ausztriával való kiegyezés. Az utóbbi tárgyban gr. Apponyi is készült a kormányhozkérdést intézni, de alighanem elmarad ez, egy időre legalább, azon általános tetszésre talált válasz után, melyet a miniszterelnök adott Enyedi Lukácsnak ez ügyben hozzá intézett interpellációjára. Mert nem hiszszük, hogy Apponyi azon kellemetlen zavarnak kitegye magát, melyben ma Enyedi Lukács volt, ki azt akarta tudni, hogy miért nem élt a kormány a vámközösség tekintetében, már most a felmondás törvénybe igtatott jogával, megfeledkezvén arról, hogy ezzel még másfél évig mindig nem késő élni és meg volt lepve, zavarva Tisza azon categorikus nyilatkozata által, hogy épen azért indította meg a kormány az osztrák kormánynyal oly korán az alkudozásokat, hogy minél előbb tisztában legyen, az országgyűlésnek teendő és javaslandó vámpolitikára nézve, mégpedig oly időben, hogy akár maga nem tudna, méltányos feltételek alatt, Ausztriával megegyezni, akár pedig az országgyűlés helytelenítené javaslatába foglalandó politikáját, ennek, a törvényes határidőn belül legyen szabad elhatározása, a vámközösség megszakítása vagy bármely vám- és közgazdasági irány módosítása tekintetében. Enyedi a felmondás jogát akarta megóvni és érvényesíteni. Tisza épen e szempontból fogta fel a kormány feladatát és mégis nehezen vette tudomásul Enyedi e választ, mert azzal a naiv kifogással élt, hogy a kormány által követett eljárás mellett, az önálló vámterülethez való jog megrozsdásodik. Pedig a mi pressio van Ausztriára és szabad kéz van Magyarországra nézve, a vámszövetség felmondásának jogában, az teljesen érvényesül azáltal, hogy a kormánynak és törvényhozásnak mindig biztosíttatik idő, ha tetszik azzal élni; de viszont felmondani a vámközösséget, mielőtt annak alapján az egyezkedés megkísértetett, azok részéről, kik, mint a kormány, elsősorban ezt bizonyos feltételek mellett fentartani lehetségesnek és hasznosnak tartják, a legnagyobb hiba lenne, mert megteremtené az üzletvilágban a bizonytalanságot, anélkül, hogy biztosítaná az eredményt. Természetes, hogy Enyedinek nem csak conclusiója és követelése volt naiv, de indokolása is nevetséges. Mert, hogy elvhű szélbali legyen, kikereste a megelőző tárgyalásokból a szélbali stereotyp kifejezéseket és az ország jogainak és érdekeinek feláldozását emlegetve, csak romlást, pusztulást látott a vámközösségben. Pedig minden adat, fejlődésről, haladásról szól és az országos kiállítás gyűjteményes cáfolatát képezi valamennyi szélbali jóslatnak. Ha ezt Enyedi észre nem veszi, álljon be Csanádynak, de ne igényeljen hatást és elismerést, mire különben joga lehet. A keletruméliai eseményeket Szilágyi Dezső szorította négypontú interpellátióba, minden lehető és képzelhető következményeikkel együtt. Ellenzéki állását teljesen kizsákmányolta és nemcsak az eseményekkel szemben követelte a külügyi kormány álláspontjának előadását , nemcsak a skierniewiczei találkozás és a három császárszövetség jelentőségének magyarázatát kívánta újabb, hiteles kiadásban, nemcsak azt szeretné tudni, hogy ha a porta közbelép (mit bizony tenni elmulasztott), biztosítva leszünk-e minden hatalom semlegességéről, de egyszersmind azt is, hogy a Balkán-félszigeten készülő vagy lehető minden változással szemben, nemcsak monarchiánk, de a többi hatalmak is minő magatartást fognak követni? Ezt mind kérdezheti egy ellenzéki képviselő és az indokolás, melylyel Szilágyi interpellációját kísérte, nagy részben olyan dolgokat tartalmazott, úgy a berlini szerződés jelentőségére nézve (mit ő eddig el nem ismert), mint annak megsértésével járó veszélyekre nézve, miket készségesen aláírunk. Mert a praecedenst rossznak, a többi forrongó elemekre az egész Balkán-félszigeten, fekélyezőnek, a hatalmak és szerződések tekintélyére részt hozónak tartjuk mi is és mit sem óhajtunk inkább, mint hogy vészes következményei megakadályoztassanak. Abból sem csinálunk semmi titkot, hogy a három császári szövetség és Oroszország politikájának próbájául tekintjük az eseményeket. Mert ha ezekkel szemben a solidaritás és egyetértés — a nemzetközi szerződés és béke érdekében — lehető erélyesen és őszintén most nem fog nyilvánulni és érvényesülni , akkor bizony az a próbát ki nem állja. De épen ezért két megjegyzésünk van Szilágyi beszédére. Az egyik az, hogy a Balkánfélszigeten való teendőket egy szóval sem érinti és a porta mulasztását meg sem említi. Sőt távolról sem árulja el azt, hogy ha a porta jogait érvényesíteni nem tudja vagy akarja , kíván-e Európa részéről fegyveres beavatkozást ? Aki erre nem felel, az nem sokat követelhet egy kormánytól, mely szövetséges és nem szövetséges külhatalmak szándékait nem gyanúsíthatja addig, míg tények ellenkezőt nem bizonyítanak. Második megjegyzésünk az, hogy nem hiszszük lehetségesnek, hogy a béke és szerződés lehető védelmén kívül, egy kormányelnök elmondjon minden állam és minden eshetőség tekintetében minden lehető lépést és combinatiót. Ez az esélyektől függ. Erre sem Skiernieviceben sem másutt előre intézkedni nem lehete. Épen ez a különbség egy kormány és ellenzék között, ez kérdezhet mindent, az nem mondhat meg mindent. Mind akettő jogával él, kötelességét teljesíti. BELFÖLD, Budapest, okt. 1. (A szerb egyházi congressus.) A hódolati nyilatkozat kissé nagyobb sietséggel született meg, mint az előző congressusoké és pedig annak daczára, hogy a szokás szerint csak féllapnyi okirat ívekre terjedő operátummá nőtte ki magát ezúttal, így értesítenek erről a karlóczai táviratok. Az eddigi congressusok érdemleges határozathozatalba soha sem bocsátkoztak addig, míg a királyi biztostól közléseket nem nyertek az ő felsége által jóváhagyott munkaprogrammra nézve. Ez az egymásután most megzavartatott. Határozatot hozott a congressus e programm közlése előtt A Dimitrievits által szerkesztett graviminalis okmány fölterjesztése decretáltatott en bloc és csak ennek megtörténte után kérték fel a királyi biztost, megnyitó beszédében jelzett közlései megtételére. Ami a nyilatkozatot illeti, az csak mellékesen hódolati. Annak most más czélja van mint egyébkor. A vezetők igen jól tudták, hogy a királyi biztos nem fogja megengedni úgynevezett sérelmeik nyílt ülésben tárgyalását; kimódolták tehát azoknak a hódolati nyilatkozatba becsempészését, de a legtávolabbról sem azon meggyőződéstől, azon hittől vezéreltetve, hogy az valaha rendeltetése helyére juthasson. Akik oly alaposan ismerik egyházuk privilégiumait, mint a congressus jelenlegi vezetői s az Angelus elleni vádirat szerkesztői, azoknak figyelmét semmi esetre se kerülhette ki a congressus szervezetét megállapító királyi rendelet 14. §-ának rendelkezése, amely a congressus felterjesztéseire nézve azt kívánja, hogy azok az elnök, alelnök és jegyző által aláírandók. Tudtunkkal az ő fogalmazványuk nélkülözi a congressus fejének aláírását. Ily csonkán kiállítva aligha lesz felterjeszthető oda, ahová czimezve van. De nem is oda szánták ők azt eredetileg. Nekik az volt a czéljuk, hogy azt a vádiratot, mint a congressus megállapodását nyomtassa ki a »Zasztava« , hogy ők mint a nép jogainak őrei szerepelhessenek, s hogy az Angelus ellen szított gyűlölet még inkább fokoztassék. Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a congressus, amely törvényellenesnek decretálja Angelus patriarchaságát, amely vele szemben ellenséges álláspontot foglal el és eljárásával künn is a gyűlöletet ápolja ellene, hogy ez a congressus épületes dolgok alkotására lenne képes. Ha ennek a congressusnak csupán sérelmi feliratok szerkesztése lenne a feladata, annak minden valószínűség szerint igen derekasan megfelelne , de itt komoly munkáról van szó: az egyházi szervezetnek az 1875-iki kir. rendelet értelmében, megalkotásáról. Ez csak a patriarchával egyetértve kölcsönös engedékenység mellett oldható meg. Várható-e ez a Karlóczán most ülésező congressustól ? Oly kérdés, melyre a legközelebbi napoknak feleletet kell hoznia. Budapest, okt. 1. (Átvonuló katonaság elhelyezése.) A törvényhatóságokhoz rendelet érkezett, hogy tegyenek jelentést, mennyi átvonuló katonaságot képesek ellátni. Ez a rendelet minden évben ismétlődik, de a válaszra nincs kitűzve záros határidő, míg az idén felelősség terhe alatt ki van mondva, hogy a kérdésre 24 óra alatt meg kell felelni. Az hogy a határidő ezúttal szigorúbban állapítatott meg, bizonyára összeköttetésben áll a legújabb eseményekkel, melyek, ami igen természetes, minden érdekelt állam fokozódott éberségét követelik meg, de épp oly bizonyos az is, hogy abból egyebet következtetni nem lehet, s legkevésbbé lenne indokolt, ha abban mindjárt mozgósításra való előkészületeket látnának. Budapest, okt. 1. (A király szlavóniai útjából.) Uralkodónk szlavóniai útjáról még mindig számos érdekes részlet jön felszínre, amelyek a király otttartózkodása alatt nem jöttek közhírre, így a többek között beszéli a »Bud. Corr.«, hogy ő felsége a király bosnyák Broodból a broodi vasúti állomáshoz való útjában, a mikor Brood utczáin áthajtatott, eredetileg a katholikus templomnál időzni szándékozott. A templom előtt a papság élén Strossmayer püspök várakozott, hogy üdvözölje a királyt. Midőn a király a templom közelébe érkezett és az ott várakozott diakovári püspököt megpillantá, a nélkül, hogy megálloit volna — tovább hajtatott. Budapest, okt. 1. (A közigazgatási reform.) A belügyminisztériumban Tisza miniszterelnök elnöklete alatt tartott enquete-tanácskozások a törvényhatóságok és községek szervezésének codificálására célzó törvényjavaslati tervezet ügyeiben ma befejeztettek. A törvényjavaslatok a legközelebbi időben a képviselőház elé fognak terjesztetni. Budapest, okt. 1. (Pártoskodások Horvátországban.) Zágrábból a következőket írják a »Bud. Corr.«-nak: Zsivkovics dr. volt osztályfőnök, minden lehető, sőt még lehetetlennek látszó eszközt is igénybe vesz, hogy magáról beszéltessen és a már nagyon lekopott népszerűségét felelevenítse. A szélsőbal részéről ugyan ép úgy, mint Zsivkovics részéről tagadásba vonatott, hogy ő tanácskozásokat tartott a két ellenzéki párt fusioja megvalósítása ügyében, de mindennek daczára tény az, hogy Zsivkovics napokon át e fusio létrejöttén fáradozott és csak miután meggyőződtek arról, hogy Zsivkovics urat követni senki sem akarja, álltak elé hirtelen úgy a szándék, mint a folytatott alkudozások tényének letagadásával. Ekkor azután Zsivkovics a nemzeti párt megbontását próbálta meg. Ez sem fog neki sikerülni, éppenséggel nem, még akkor sem, ha az oly nagy port felvert levéltáriadák ügye használtatik fel bomlasztási eszközül. Gr. Khuen-Héderváry bán, eleget téve a magyar kormány ismételt felszólításának, azon meggyőződésben, hogy administratív ügyet igazság szerint intéz el, az actákat Budapestre felküldte, miután — amint azt az ellenzék is elismeri — nemcsak a Bachkormány, hanem Mazuranics alatt is elismertetett, hogy ez acták jog szerint Budapestre valók; gróf Pejacsevich azonban, kitől azok szintén visszaköveteltettek, csupán azért nem adott e felett véleményt, mert neki, mint minden más kérdésben, úgy ebben sem volt egyátalában semmi véleménye. Már akkor sem mérte Zsivkovics a magyar kormány jogosultságát amaz akták visszakövetelését illetőleg, legkevésbé is kétségbe vonni. Horvátországra nézve a bán öntudatos eljárása éppenséggel szerencse, mert ezáltal elvont a magyar regnicolaris küldöttség és Magyarország közvéleménye elől egy oly indokolt és megtámadhatatlan követelést szemben Horvátországgal, mint aminő az lenne, ha az adtók Zágrábban maradtak volna. Másrészről ez az ügy — s ez a fődolog, bár a bán bizonynyal erre nem gondolt — nagyon sokban hozzájárult a pártviszonyok tisztázásához. Kresztics, ki a szélsőbal túlkapásai ellen megindítandó erőteljes actiónak az utóbbi években csak útjában állt, kilépett a pártból, de nem akadt követőkre és ezzel a nemzeti párt bebizonyította, hogy valahára el van határozva, tömören öszszetartani, a túlzók terrorizmusának nem engedni, ami által adva lesz az egyetlen mód törvényesen tovább kormányozhatni. Budapest, okt. 1. (A vámconferentia.) A jövő héten az osztrák-magyar vámconferentiának több tagja egybegyül Bécsben a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés ügyében. A vámconferentia formális ülését valószínűleg csak október végén s úgy lehet Budapesten tartja. Az ifg. Intr. evangelicus egyház egyetemes conventje. — Második nap. — A tanügyi bizottság előzetes tanácskozásai miatt ma a convent jóval 10 óra után kezdette meg ülését Prónay Dezső báró elnöklete alatt, a tagok meglehetősen nagy számának jelenlétében, bár sokan azon kiváló férfiak közül, kik a convent tanácskozásainak olyan rendkívüli súlyt kölcsönöznek, ma a törvényhozás működése miatt távol maradni kényszerültek. A mai ülés tárgyai mindazáltal fölöttébb fontosak voltak, s minthogy esti lapunkban tárgyhalmaz miatt csak röviden szólhattunk az ülésről, szükségesnek tartjuk most arra visszatérni, így a hit és lelkészvizsgálatokat meghatározó pontok fölött olyan vita volt, mely bár egy kissé személyes éllel is látszott néha bírni, fölöttébb érdekes, s valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy az eperjesi főiskolát az egyetem hovatovább académiai jelleggel ruházza föl. Rendkívül érdekes volt a tanügyi bizottság jelentése is, melyből e helyütt tartjuk kiemelendőnek a következő adatokat: Az egyetem jelenleg 17 főiskolát, 5 tanítóképzőt, 2 hittani intézetet, 1 hittani és 1 jogacadémiát tart fönn. Ezek közül 20-ban magyar, 2-ben német-magyar, 2-ben az alsóban magyar-német, a felsőkben kivétel nélkül magyar, 1-ben alant németmagyar, felsőben tiszta magyar volt a tannyelv, míg a beszterczebányaiban a magyar nyelven kívül segédnyelv a tót is. Az összes tanintézetek könyvtári állománya 197,000 könyv, régiség és éremtáraik darabszáma 29,480; tanerők fizetése 193,193 frt. (5500 írttal több, mint a múlt évben), mely 255 tanférfi között oszlik meg. A tanév elején beiratkozott tanulók száma 4272. A tanintézetek jövedelme 340,215 frt. (többlet 12,531 frt), a kiadások 336,000 forint. A tanköteles gyermekek száma 854,628 lélek után 148,052, s ezek közül 129,136 jár iskolába, ami kétségkívül rendkívül szép eredmény. (Ehhez a dunántúli kerület 93, a többi 91—80 százalékkal járult.) Az új pazovai eset Horvátországban, melyet lapunk olvasóközönsége a bányai egyházkerület tárgyalásaiból ismer, nem keltett olyan vitát, amint azt várták, mert tárgyalásába bele sem bocsátkoztak. Sokkal érdekesebbnek találta a convent az erdélyi hitsorsok csatlakozását, de érdemlegesen ebben sem határozhatott, csak óhajtását fejezte ki a csatlakozásra nézve. Az anyakönyvek magyarul vezetésének kötelezettsége képezte meg a mai ülés nagyobb érdekű tárgyát, melyhez sokan, s a legnagyobb higgadtsággal szólottak. Az ülés lefolyását adjuk a következőkben: Győry Elek felolvasta a hit és lelkészjelölti vizsgálatoknak az alap és szakvizsgákkal való összhangzásba hozatala és azoknak egyöntetű szervezése tárgyában az akadémiai nagybizottság javaslatát, melyet az egyházkerületekkel nyilatkozat tétel végett közöltek. C zé ku s a tiszai, Karsay a dunántúli kerületek részéről jelentik ki, hogy a javaslatot változatlanul elfogadják. Trstyánszky a dunáninneni kerület részéről csak annyi módosítást kért, hogy a vizsgáló bizottságnak csakis a püspök legyen az elnöke. Hendl Vilmos a bányakerület részéről több módosítást kér. Eperjest az akadémiák közül kihagyatni kéri, minthogy még nem rendezett, a püspök által kinevezendő tagjaira a vizsgálóbizottságnak kéri azok minőségére való megszorítást teljesen elejteni. Karsay superintendens csatlakozik a Trstyánszky által tett módosításhoz. Prónay báró elnök, tekintettel arra, hogy az elnökségre vonatkozó pontot két kerület elfogadta, kettő módosítani kívánta, visszaküldeni óhajtja az egészet a kerületekhez. (Ellenmondás.) Fabin y Theophil közvetítő indítványul azt ajánlja, hogy az elnökséget mindenesetre a superintendens viselje, de lehetőleg a felügyelő jelenlétében. Ezt azért óhajtja, hogy a dolog egy évre el ne halasztassék. O zékus fölvilágosításul azt mondja,hogy Eperjest, bár ha nem egészen rendezett, főiskolának kell tekinteni, az egyetemes gyűlés korábbi határozatai folytán. Prónay báró elnök azt hiszi, hogy Eperjes kihagyathatik addig, míg a felsőbb szervezést meg nem kapja. Doleschall Sándor határozottan amellett szól, hogy »Eperjes« az académiák közül kihagyassék. Czékuszuperintendens hivatkozik arra, hogy Eperjestől, mely bírja a szükséges négy tanfolyamot, nem lehet megtagadni a képesítést. (Úgy van!) F a b i n y i Teophil kifejti, hogy a bányakerület semmi jogtól megfosztani az eperjesi iskolát nem akarja. De Eperjesnek a felsőbb minősítést azért nem lehet megadni most még, mert felsőbb tanfolyamának miként történt fölállításáról még meg nem győződött; ez pedig föltétlenül szükséges, s mihelyt megtörtént, a bizottság a legkészségesebben fogja megadni az akadémiai jelleget. (Helyeslés.) Grékus kijelenti, hogy e fölfogás ellen semmi kifogást nem tesz, s tényleg az eperjesi iskola szervezetének rendszerét beterjesztette felülvizsgálás végett az egyetemnek. Prónay dr. elnök figyelmeztet arra, hogy a bányakerület kért módosítványát elfogadhatják minden vita nélkül, minthogy az csak stiláris dolog. Hörn József nem tartja csupán stylárisnak a dolgot, sőt fölöttébb szükséges, hogy az Eperjesre vonatkozó passus meghagyassék. Kéri, hogy a határozathozatalt mindenesetre halaszszák el addig, míg az egyetem az eperjesi iskola szervezetét meg nem ismeri. Ez a határozat döntő lehet Eperjes fölött sokára, s azért kétszer is meg kell gondolni, míg kimondjuk az eperjesi iskola nem qualificálását. Az eperjesi iskola erre hosszabb és meglehetetősen izgatott vitát idézett elő, melyben ismételve vettek részt Czékus, Hörk, Fabinyi, Győry Elek, Batizfalvy István, míg végre Prónay Dezső b. azon határozatot mondja ki, hogy a szabályzat egész terjedelmében elfogadtatik, leszámításával az Eperjesre vonatkozó pontnak, mely függőben marad mindaddig, mig az akadémiai bizottság arról jelentést nem tesz. Az elnökségre vonatkozólag megmarad a status quo, s e pontról a kerületektől szakvélemény kéretik be. A supplicatio rendezésére kiküldött bizottság tagjaivá lőnek: Fabinyi és Szeberényi elnöklete alatt Jankó Dániel, Prónay Gábor, Hunfalvy Pál és Doleschall Sándor, Schmidt Gyula és Zelenka Pál. E bizottság a jövő évre tesz javaslatot. Doleschall Sándor fölolvassa jelentését a levéltár állapotáról. Helyesléssel és elismeréssel vétetik tudomásul. Győry Elek szükségesnek tartja, hogy a levéltár becsesebb darabjai ne csak német, hanem magyar szaklapokban is közöltessenek. (Helyeslés.) Prónay b. elnök határozatilag is kimondja, hogy ezt az egyetem is kívánatosnak tartja. Batizfalvy István fölolvassa a tanügyi bizottság jelentését, melyet éljenzéssel és helyesléssel fogadott az egyetem. Fölolvassák az egyházi törvényszékek ítéleteit, melyek szerint Laptják János zólyommegyei lelkészt, ki pansláv súrlódásokban esperesét tettleg megsértette, állásától megfosztották. Péter Sándor tanítót rosszalásra ítélték. Ezután fölolvastatott az egyetemes törvényszék tagjaivá választottak névsora. I. A dunáninneni egyházkerületből felebbezett perekre nézve elnökség: a bányai kerület társelnökei; világi közbírák: Veres Pál, Szloboda Ferencz, Ivánka Imre, Kemény Mihály, Matuska Péter, Schmidt Gyula; egyháziak: Jankó Dániel, Sárkány János, Horváth Sándor, Schranz János, Dolleschall Sándor ; a tanári karból: Böhm Károly és Batizfalvy István; póttagok: Fabiny Ferencz, Sárkány Sámuel, Scholtz Gusztáv. II. A dunántúli egyházkerületből felebbezett perekre nézve; elnökség: a tiszai kerület társelnökei; világi közbirák: Bánó József, Prónay Pál, Szentiványi Miklós, Szontagh Pál (tiszakerületi),Sthummel Samu, Brosz Jonathán, Gál János, dr. Markó Sándor ; egyháziak: Pekár Lajos, Bartholomeides Gyula, Szalágyi Mih., Zelenka Pál, Fábry János, Buzágh János, Grácz Mór, Zelenka Pál; a tan.karból: Kramarcsik Károly és Hajcsi Sándor; póttagok : Mikóla György, Balthazár Antal, Szontagh József. III. A bányai egyházkerületből felebbezett perekre nézve elnökség: a dunáninneni kerület társelnökei ; világi közbirák: Mosóczy Lajos, Jeszenszky József, Samarjay Károly, Tomka Kálmán, Chalupka Endre, Major Pál; egyháziak : Mészáros István, Novák Sám., Horváth Sámuel (tébhi), Fürst János, Tersztyenszky Fer, Ritter Károly ; a tanári karból: Csecsetka Sámuel, Michaelis Vilmos; póttagok: Freytag Victor, Minich Dániel. IV. A tiszai egyházkerületből felebbezett perekre nézve, elnökség: a dunántúli kerület társelnökei; világi közbírák: Görgey István, Kiss Sándor, Márton Pál, Vörös Jenő, Szendrőy Sándor, Beliczay Elek; egyháziak: Boditzky Kálmán, Tatay Sámuel, Szigethy Dániel, Hering János, Gyurácz Ferencz; a tanári karból: Müllner Mátyás, Fadgyas Pál; póttagok: Molnár Lajos (felpéczi), Bozzay János, Bognár Endre, Dr. Berzsenyi Dezső. Győry jegyző fölolvassa a bányai kerület jelentését a horvátországi, új-pazovai administratori kinevezés ügyében támadt vitás ügy állapotáról. Prónay dr. elnök azt ajánja, hogy a pazovai esetet tegye át a sérelmi bizottsághoz, mely a református egyházközséggel együtt tegye meg sérelmei orvoslása ügyében a lépéseket a kormánynál. Karsay püspök szükségesnek tartja a sérelmi bizottságot utasítani arra, hogy ezúttal minden hasonló sérelme orvosoltasson a kormánynyal. Steltzer horvátországi lelkész keservese panaszkodik a fölött, hogy minő sorsuk kezd neki horvátországi magyaroknak lenni, s nagyon kéri, hogy őket, akik olyan kevesen vannak, el ne hagyják mert ők támogatás nélkül meg nem élhetnek. Karsay püspök megnyugtatja szólót, hogy az elszakadást itt meg nem engedik, s ép annak a megakadályozására járnak el együtt a testvér reformáta egyházzal. Győry jegyző fölolvassa a bányai kerület kérvényét az erdélyi magyar hitközségeknek a szászok nyomása alól való fölszabadítása tárgyában. Hörk József hivatkozik arra a köztudomású tényre, hogy az erdélyi szászok mint nyomják el a magyar ev. ecclesiákat. A szászok minden áron meg akarták akadályozni a magyarok átcsatlakozását, de látva 1877-ben, hogy ezt megakadályozni nem bírják, kimondták,hogy csatlakozzanak a magyar egyházak, — mintegy kilenct — oda, ahova akarnak. Most már csak az a kérdés, hogy elvi szempontból megengedhető-e ez az átcsatlakozás ? Karsay nem tartja helyes eljárásnak, hogy a honti esperesség útján a bányakerület terjeszti az egyetem elé az erdélyiek ügyét, s abban a véleményben van, hogy ha majd jó egyenesen kérvény, adatokkal felszerelt okmány a hitrokonokhoz, akkor előkészülten tanácskozhat az egyetem. Jurák Ferencz pártolja Karsay véleményét. Prónay Dezső b.összegezi a mondottakat, s kimondja határozatilag, hogy az erdélyi magyar ecclesiák ügyét az egyetem rokonszenvvel és figyelemmel tekinti, de a csatlakozás ügyében mindaddig föllépni magát hivatva nem érzi, amíg az ecclesiák azt maguk, s egyenest nem kérelmezik. (Átalános helyeslés.) A tipendiális bizottság jelentését egyszerűen tudomásul vették, valamint a gyámintézet jelentését is. A Hrabovszky-alapítvány bizottságába Győry Vilmos helyébe Scholtz Gusztávot választották be. A pénzügyi bizottság jelentését nagyobb részt megjegyzés nélkül vették tudomásul. A Szinovicz Lajos alapítvány adatainak fölsorolásával Laczkó Károly kecskeméti pap indítványt tesz Szinovicz sírhelye megjelölésére (elfogadtatik) s átadja a levéltár számára Szinovicz arczképét. Zsilinszky indítványára Szinovicz élettörténetének megírásával Laczkó bízatott meg. A hallei egyetem ephorusának azon óhaja, hogy a magyar hallgatók bizonyítványai németül is kiállíttassanak, annyi méltánylást talál az egyetemen, hogy a kimenő hallgatók tartoznak ezentúl magukkal hivatalos német fordítást vinni irataikról. A tanügyi bizottság javaslatait, hogy a csabai iskola kérvénye visszaküldessék bővebb indokolás végett ; többek fölszólalása után elfogadták. Hasonlókép elfogadták az aszódi gymnasium kérvényére vonatkozó pártoló jelentést. Karsay püspök bejelenti, hogy az agandák könyvének elkészítése folyamatban van. (Tudomásul vétetik.) Ezután tárgyalás alá került az anyakönyvek vezetésének nyelvében, a bányai kerület jelentése. Eddig már három kerületben vezettetnek az anyakönyvek tisztán magyarul. G edry püspök megköszöni a bányakerület azon bizodalmát, hogy ő hatalmaztassék fel egyedül a magyarul nem tudó lelkészeket fölmenteni, hogy az anyakönyveket magyarul vezessék. Ezt ő elvállalja, de szükségesnek tartja az útmutatást arra, ha esetleg nem a papok, hanem az egyházak nem fognak engedelmeskedni. Szentiványi Márton kijelenti, hogy kerületében nincs egyetlen lelkész sem, aki az anyakönyvet magyarul vezetni képes ne lenne. (Helyeslés.) Csak jóakaratra lenne szükség s nem volna útjában semmi. De ezt a jóakaratot nem hiszi mindenütt feltalálni. De a dunáninneni kerületben 5 tótajku esperesség 3-mal szemben a tót vezetés mellett nyilatkozott. Meglehet tehát, hogy itt, ha nem is lesz felmentve a püspöke által, fogja vezetni tovább is tótul. Akkor a consistorialis eljáráshoz kell folyamodni. De miután ezt az esperességek rendelik el, valószínű, hogy ez esetben az elrendelést megtagadják. S akkor a convent hozott határozatának érvényt nem szerezhet. Azt indítványozza tehát: nehogy az esperességek megakadályozhassák a consistorialis eljárást, kimondandó, hogy egy egyház körtéré is el kell annak rendeltetnie, ellenkező esetben a kerületi gyűlés járhat el teljhatalommal (esetleg az egyetem) a consistorialis eljárás elrendelésére vonatkozólag. Fabinyi Theophil nagy tehernek tartja azt is, hogy ez az indítvány egyátalán fölmerült. De midőn a bányai kerület hozzá szólt kényszer folytán a dologhoz, figyelmeztet arra, hogy az anyakönyvek vezetése nem egészen biablonszerű. Elfogadja Szentiványi indítványát, csakhogy a consistoriális eljárást lépésről-lépésre kívánja kikényszeríthetővé tenni. Szentiványi Márton elfogadja Fabinyi indítványát. Czékus püspök védi a tiszai egyházkerület indítványát, melyre leginkább az vezette, hogy a felekezeteket ne vádolhassák jogtalanul, amint hogy vádolják folyton hazafiatlansággal. Szentiványi Márton hivatkozik arra, hogy az ő kerületét legsúlyosabban gyanúsítják. Novák Sámuel, kubini esperes kijelenti, hogy tudnak a tót lelkészek magyarul mind, de ez a tanácskozás nem vezet czélhoz, hacsak az egyetemes gyűlés ki nem eszközli a törvényhozástól, hogy az anyakönyvek kizárólag magyarul vezettessenek. (Átalános helyeslés.) P o d m a n i t z k y br. elfogadja Szentiványi módosítványát. Prónay Dezső b. hivatkozik arra, hogy bár csak rövid ideje viseli az elnöki tisztet, de az eddigi tárgyalások között alig volt egy is olyan, mint az e tárgyban hozott határozat. Sőt azt merné mondani, hogy fölöttébb nehéz dolog olyan határozatot kimondani, melynek érvényesülését mi keresztül nem vihetjük. Azért azt indítványozza, hogy küldessék vissza az ügy a kerületekhez, melyek az iránt volnának megkérdezendők, hogy ha egyes papok renitenskednek, helyeslik-e a Szentiványi által javasolt eljárást? Fabinyi Theophil ajánlatára Prónay indítványát elfogadták, Hunfalvy Pál bejelenti, hogy tegnap a Luther-társulat megalakult. (Örvendetes tudomásul vétetik.) Az ülés d. u. 2 órakor ért véget.