Nemzet, 1885. október (4. évfolyam, 1106-1136. szám)

1885-10-02 / 1107. szám

Szbírscev^broT f­erencsiek-tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztöség- ttérmentet/eu ]„ • intézendő. Kéziratok vissza.£SSk ismert kéztől fogadunk aL -------- " —V HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 1107. (270.) szám. Reggeli Kiadás.­­Budapest, 1886. Péntek, október 2 Kiadó-hivatal’ Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 frt. 3 hónapra .................................................. 6 » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IV. évi folyam. Budapest, október 1. Ma az interpellációk napja volt a képvi­­selőházban. Ezekben pedig dominált az a két nagy kérdés, mely a kövélemény figyelmét is napról-napra jobban kezdi lekötni, a kelet­­ruméliai esemény és az Ausztriával való ki­egyezés. Az utóbbi tárgyban gr. Apponyi is készült a kormányhoz­­kérdést intézni, de aligha­nem elmarad ez, egy időre legalább, azon általános tetszésre talált válasz után, melyet a miniszterelnök adott Enyedi Lu­kácsnak ez ügyben hozzá intézett interpellá­­ciójára. Mert nem hiszszük, hogy Apponyi azon kellemetlen zavarnak kitegye magát, melyben ma Enyedi Lukács volt, ki azt akarta tudni, hogy miért nem élt a kormány a vámközösség tekintetében, már most a fel­mondás törvénybe igtatott jogával, megfeled­kezvén arról, hogy ezzel még másfél évig mindig nem késő élni és meg volt lepve, za­varva Tisza azon categorikus nyilatkozata által, hogy épen azért indította meg a kor­mány az osztrák kormánynyal oly korán az alkudozásokat, hogy minél előbb tisztában legyen, az országgyűlésnek teendő és javas­­landó vámpolitikára nézve, még­pedig oly időben, hogy akár maga nem tudna, méltá­nyos feltételek alatt, Ausztriával megegyez­ni, akár pedig az országgyűlés helytelenítené javaslatába foglalandó politikáját, ennek, a tör­vényes határidőn belül legyen szabad elhatáro­zása, a vámközösség megszakítása vagy bármely vám- és közgazdasági irány módosítása tekin­tetében. Enyedi a felmondás jogát akarta megóvni és érvényesíteni. Tisza épen e szem­pontból fogta fel a kormány feladatát és mégis nehezen vette tudomásul Enyedi e vá­laszt, mert azzal a naiv kifogással élt, hogy a kormány által követett eljárás mellett, az ön­álló vámterülethez való jog megrozsdásodik. Pedig a mi pressio van Ausztriára és sza­bad kéz van Magyarországra nézve, a vám­szövetség felmondásának jogában, az teljesen érvényesül azáltal, hogy a kormánynak és törvényhozásnak mindig biztosíttatik idő, ha tetszik azzal élni; de viszont felmondani a vámközösséget, mielőtt annak alapján az egyezkedés megkísértetett, azok részéről, kik, mint a kormány, első­sorban ezt bizonyos fel­tételek mellett fentartani lehetségesnek és hasznosnak tartják, a legnagyobb hiba lenne, mert megteremtené az üzletvilágban a bi­zonytalanságot, a­nélkül, hogy biztosítaná az eredményt. Természetes, hogy Enyedinek nem csak conclusiója és követelése volt naiv, de indokolása is nevetséges. Mert, hogy elv­­hű szélbali legyen, kikereste a megelőző tár­gyalásokból a szélbali stereotyp kifejezé­seket és az ország jogainak és érdekei­nek feláldozását emlegetve, csak romlást, pusztulást látott a vámközösségben. Pe­dig minden adat, fejlődésről, haladásról szól és az országos kiállítás gyűjtemé­nyes c­áfolatát képezi valamennyi szélbali jóslatnak. Ha ezt Enyedi észre nem veszi, áll­jon be Csanádynak, de ne igényeljen hatást és elismerést, mire különben joga lehet. A keletruméliai eseményeket Szilá­gyi Dezső szorította négypontú interpellá­­tióba, minden lehető és képzelhető következ­ményeikkel együtt. Ellenzéki állását tel­jesen kizsákmányolta és nemcsak az ese­­ményekkel szemben követelte a kül­ügyi kormány álláspontjának előadását , nemcsak a skierniewiczei találkozás és a három császárszövetség jelentőségének ma­gyarázatát kívánta újabb, hiteles kiadásban, nemcsak azt szeretné tudni, hogy ha a porta közbelép (mit bizony tenni elmulasz­tott), biztosítva leszünk-e minden hatalom semlegességéről, de egyszersmind azt is, hogy a Balkán-félszigeten készülő vagy lehető minden változással szemben, nemcsak mon­archiánk, de a többi hatalmak is minő maga­tartást fognak követni? Ezt mind kérdezheti egy ellenzéki képviselő és az indokolás, mely­­lyel Szilágyi interpellációját kísérte, nagy részben olyan dolgokat tartalmazott, úgy a berlini szerződés jelentőségére nézve (mit ő eddig el nem ismert), mint annak megsérté­sével járó veszélyekre nézve, miket készsége­sen aláírunk. Mert a praecedenst rossznak, a többi forrongó elemekre az egész Balkán-fél­szigeten, fekélyezőnek, a hatalmak és szerző­dések tekintélyére részt hozónak tartjuk mi is és mit sem óhajtunk inkább, mint hogy vészes következményei megakadályoztassanak. Abból sem csinálunk semmi titkot, hogy a három császári szövetség és Oroszor­szág politikájának próbájául tekintjük az eseményeket. Mert ha ezekkel szemben a so­­lidaritás és egyetértés — a nemzetközi szer­ződés és béke érdekében — lehető erélyesen és őszintén most nem fog nyilvánulni és ér­vényesülni , akkor bizony az a próbát ki nem állja. De épen ezért két megjegyzésünk van Szilágyi beszédére. Az egyik az, hogy a Bal­kánfélszigeten való teendőket egy szóval sem érinti és a porta mulasztását meg sem említi. Sőt távolról sem árulja el azt, hogy ha a porta jogait érvényesíteni nem tudja vagy akarja , kíván-e Európa részéről fegyveres beavatkozást ? Aki erre nem felel, az nem sokat követelhet egy kormánytól, mely szö­vetséges és nem szövetséges külhatalmak szándékait nem gyanúsíthatja addig, míg tények ellenkezőt nem bizonyítanak. Második megjegyzésünk az, hogy nem hiszszük lehet­ségesnek, hogy a béke és szerződés lehető védelmén kívül, egy kormányelnök elmond­jon minden állam és minden eshetőség tekin­tetében minden lehető lépést és combinatiót. Ez az esélyektől függ. Erre sem Skiernievice­­ben sem másutt előre intézkedni nem lehete. Épen ez a különbség egy kormány és ellen­zék között, ez kérdezhet mindent, az nem mondhat meg mindent. Mind akettő jogával él, kötelességét teljesíti. B­ELFÖLD, Budapest, okt. 1. (A szerb egyházi con­­gressus.) A hódolati nyilatkozat kissé nagyobb sietséggel született meg, mint az előző congressusoké és pedig annak daczára, hogy a szokás szerint csak féllapnyi okirat ívekre terjedő operátummá nőtte ki magát ezúttal, így értesítenek erről a karlóczai táv­iratok. Az eddigi congressusok érdemleges határozat­­hozatalba soha sem bocsátkoztak addig, míg a kirá­lyi biztostól közléseket nem nyertek az ő felsége által jóváhagyott munkaprogrammra nézve. Ez az egymás­után most megzavartatott. Határozatot hozott a con­­gressus e programm közlése előtt A Dimitrievits által szerkesztett graviminalis okmány fölterjesztése decretáltatott en bloc és csak ennek megtörténte után kérték fel a királyi biztost, megnyitó beszédében jel­zett közlései megtételére. A­mi a nyilatkozatot illeti, az csak mellékesen hódolati. Annak most más czélja van mint egyébkor. A vezetők igen jól tudták, hogy a királyi biztos nem fogja megengedni úgynevezett sérelmeik nyílt ülésben tárgyalását; kimódolták tehát azoknak a hódolati nyi­latkozatba becsempészését, de a legtávolabbról sem azon meggyőződéstől, azon hittől vezéreltetve, hogy az valaha rendeltetése helyére juthasson. A­kik oly alaposan ismerik egyházuk privilégiumait, mint a congressus jelenlegi vezetői s az Angelu­s elleni vád­irat szerkesztői, azoknak figyelmét semmi esetre se kerülhette ki a congressus szervezetét megállapító királyi rendelet 14. §-ának rendelkezése, a­mely a congressus felterjesztéseire nézve azt kívánja, hogy azok az elnök, alelnök és jegyző által aláírandók. Tudtunkkal az ő fogalmazványuk nélkülözi a congres­sus fejének aláírását. Ily csonkán kiállítva aligha lesz felterjeszthető oda, a­hová czimezve van. De nem is oda szánták ők azt eredetileg. Nekik az volt a czél­­juk, hogy azt a vádiratot, mint a congressus megálla­podását nyomtassa ki a »Zasztava« , hogy ők mint a nép jogainak őrei szerepelhessenek, s hogy az Ange­lu­s ellen szított gyűlölet még inkább fokoztassék. Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a congressus, a­mely törvényellenesnek decretálja Angelu­s patriarchasá­­gát, a­mely vele szemben ellenséges álláspontot foglal el és eljárásával künn is a gyűlöletet ápolja ellene, hogy ez a congressus épületes dolgok alkotására lenne képes. Ha ennek a congressusnak csupán sé­­relmi feliratok szerkesztése lenne a feladata, annak minden valószínűség szerint igen derekasan megfe­lelne , de itt komoly munkáról van szó: az egyházi szervezetnek az 1875-iki kir. rendelet értelmében, megalkotásáról. Ez csak a patriarchával egyetértve kölcsönös engedékenység mellett oldható meg. Vár­ható-e ez a Karlóczán most ülésező congressustól ? Oly kérdés, melyre a legközelebbi napoknak feleletet kell hoznia. Budapest, okt. 1. (Átvonuló katonaság elhelyezése.) A törvényhatóságokhoz rendelet érkezett, hogy tegyenek jelentést, mennyi átvonuló katonaságot képesek ellátni. Ez a rendelet minden évben ismétlődik, de a válaszra nincs kitűzve záros határidő, míg az idén felelősség terhe alatt ki van mondva, hogy a kérdésre 24 óra alatt meg kell felelni. Az hogy a határidő ezúttal szigorúbban állapí­tatott meg, bizonyára összeköttetésben áll a legújabb eseményekkel, melyek, a­mi igen természetes, minden érdekelt állam fokozódott éberségét követelik meg, de épp oly bizonyos az is, hogy abból egyebet követ­keztetni nem lehet, s legkevésbbé lenne indokolt, ha abban mindjárt mozgósításra való előkészületeket látnának. Budapest, okt. 1. (A király szlavóniai útjából.) Uralkodónk szlavóniai útjáról még min­dig számos érdekes részlet jön felszínre, a­melyek a király otttartózkodása alatt nem jöttek közhírre, így a többek között beszéli a »Bud. Corr.«, hogy ő felsége a király bosnyák Broodból a broodi vasúti állomás­hoz való útjában, a mikor Brood utczáin áthajtatott, eredetileg a katholikus templomnál időzni szándéko­zott. A templom előtt a papság élén Strossmayer püspök várakozott, hogy üdvözölje a királyt. Midőn a király a templom közelébe érkezett és az ott vá­rakozott diakovári püspököt megpillantá, a nél­kül, hogy megálloit volna — tovább hajtatott. Budapest, okt. 1. (A közigazgatási re­form.) A belügyminisztériumban Tisza miniszterel­nök elnöklete alatt tartott enquete-tanácsko­­zások a törvényhatóságok és községek szervezésének codificálására c­élzó törvényjavaslati tervezet ügyeiben ma befejeztettek. A törvényjavas­latok a legközelebbi időben a képviselőház elé fognak terjesztetni. Budapest, okt. 1. (Pártoskodások Hor­vátországban.) Zágrábból a következőket írják a »Bud. Corr.«-nak: Zsivkovics dr. volt osztályfőnök, minden lehető, sőt még lehetetlennek látszó eszközt is igénybe vesz, hogy magáról beszéltessen és a már na­gyon lekopott népszerűségét felelevenítse. A szélső­bal részéről ugyan ép úgy, mint Zsivkovics ré­széről tagadásba vonatott, hogy ő tanácskozá­sokat tartott a két ellenzéki párt fusioja meg­valósítása ügyében, de mindennek daczára tény az, hogy Zsivkovics napokon át e fusio létrejöttén fá­radozott és csak miután meggyőződtek arról, hogy Zsivkovics urat követni senki sem akarja, álltak elé hirtelen úgy a szándék, mint a folytatott alku­dozások tényének letagadásával. Ekkor azután Zsivkovics a nemzeti párt megbontását próbálta meg. Ez sem fog neki sikerülni, éppenséggel nem, még akkor sem, ha az oly nagy port felvert levéltári­­ad­ák ügye használtatik fel bomlasztási eszközül. Gr. Khuen-Héderváry bán, eleget téve a magyar­­ kormány ismételt felszólításának, azon meggyőződés­ben, hogy administratív ügyet igazság szerint intéz el, az actákat Budapestre felküldte, miután — a­mint azt az ellenzék is elismeri — nemcsak a Bach­­kormány, hanem Mazuranics alatt is elismertetett, hogy ez acták jog szerint Budapestre valók; gróf Pejacsevich azonban, kitől azok szintén visszaköve­­teltettek, csupán azért nem adott e felett véleményt, mert neki, mint minden más kérdésben, úgy ebben sem volt egyátalában semmi véleménye. Már akkor sem mérte Zsivkovics a magyar kormány jogosultsá­gát amaz akták visszakövetelését illetőleg, legkevésbé is kétségbe vonni. Horvátországra nézve a bán öntu­datos eljárása éppenséggel szerencse, mert ezáltal el­vont a magyar regnicolaris küldöttség és Magyaror­szág közvéleménye elől egy oly indokolt és megtámad­­hatatlan követelést szemben Horvátországgal, mint a­minő az lenne, ha az adtók Zágrábban maradtak volna. Másrészről ez az ügy — s ez a fő­dolog, bár a bán bizonynyal erre nem gondolt — nagyon sokban hozzájárult a pártviszonyok tisztázásához. Kresztics, ki a szélsőbal túlka­pásai ellen megindítandó erőteljes actiónak az utóbbi években csak útjában állt, kilépett a pártból, de nem akadt követőkre és ezzel a nemzeti párt bebizonyí­totta, hogy valahára el van határozva, tömören ösz­­szetartani, a túlzók terrorizmusának nem engedni, a­mi által adva lesz az egyetlen mód törvényesen tovább kormányozhatni. Budapest, okt. 1. (A vámconferentia.) A jövő héten­­ az osztrák-magyar vámconferentiának több tagja egy­begyül Bécsben a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés ügyében. A vámconferentia formális ülését valószínűleg csak október végén s úgy lehet Budapesten tartja. Az ifg. In­tr. evangelicus egyház egyetemes conventje. — Második nap. — A tanügyi bizottság előzetes tanácskozásai miatt ma a convent jóval 10 óra után kezdette meg ülését Prónay Dezső báró elnöklete alatt, a tagok meglehe­tősen nagy számának jelenlétében, bár sokan azon kiváló férfiak közül, kik a convent tanácskozásainak olyan rendkívüli súlyt kölcsönöznek, ma a törvényho­zás működése miatt távol maradni kényszerültek. A mai ülés tárgyai mindazáltal fölöttébb fon­tosak voltak, s minthogy esti lapunkban tárgyhal­maz miatt csak röviden szólhattunk az ülésről, szük­ségesnek tartjuk most arra visszatérni, így a hit és lelkészvizsgálatokat meghatározó pontok fölött olyan vita volt, mely bár egy kissé személyes éllel is lát­szott néha bírni, fölöttébb érdekes, s valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy az eperjesi főiskolát az egyetem hova­tovább académiai jelleggel ruház­za föl. Rendkívül érdekes volt a tanügyi bizottság je­lentése is, melyből e helyütt tartjuk kiemelendőnek a következő adatokat: Az egyetem jelenleg 17 főis­kolát, 5 tanítóképzőt, 2 hittani intézetet, 1 hittani és 1 jogacadémiát tart fönn. Ezek közül 20-ban magyar, 2-ben német-magyar, 2-ben az alsóban magyar-német, a felsőkben kivétel nélkül magyar, 1-ben alant német­magyar, felsőben tiszta magyar volt a tannyelv, míg a beszterczebányaiban a magyar nyelven kívül segéd­nyelv a tót is. Az összes tanintézetek könyvtári állo­mánya 197,000 könyv, régiség és­ éremtáraik darab­száma 29,480; tanerők fizetése 193,193 frt. (5500 írttal több, mint a múlt évben), mely 255 tanférfi kö­zött oszlik meg. A tanév elején beiratkozott tanulók száma 4272. A tanintézetek jövedelme 340,215 frt. (többlet 12,531 frt), a kiadások 336,000 forint. A tanköteles gyermekek száma 854,628 lélek után 148,052, s ezek közül 129,136 jár iskolába, ami kétségkívül rendkívül szép eredmény. (Ehhez a du­nántúli kerület 93, a többi 91—80 százalékkal járult.) Az új pazovai eset Horvátországban, melyet lapunk olvasóközönsége a bányai egyházkerület tár­gyalásaiból ismer, nem keltett olyan vitát, amint azt várták, mert tárgyalásába bele sem bocsátkoztak. Sokkal érdekesebbnek találta a convent az erdélyi hitsorsok csatlakozását, de érdemlegesen ebben sem határozhatott, csak óhajtását fejezte ki a csatlako­zásra nézve. Az anyakönyvek magyarul vezetésének kötelezettsége képezte meg a mai ülés nagyobb ér­dekű tárgyát, melyhez sokan, s a legnagyobb hig­gadtsággal szólottak. Az ülés lefolyását adjuk a következőkben: G­y­ő­r­y Elek felolvasta a hit és lelkészjelöl­ti vizsgálatoknak az alap és szakvizsgákkal való össz­hangzásba hozatala és azoknak egyöntetű szervezése tárgyában az akadémiai nagybizottság javaslatát, me­lyet az egyházkerületekkel nyilatkozat tétel végett közöltek. C z­é k­u s a tiszai, K­a­r­s­a­y a dunántúli kerüle­tek részéről jelentik ki, hogy a javaslatot változat­lanul elfogadják. Trstyánszky a dunáninneni kerület részéről csak annyi módosítást kért, hogy a vizs­gáló bizottságnak csakis a püspök legyen az elnöke. Hendl Vilmos a bányakerület részéről több módosítást kér. Eperjest az akadémiák közül kiha­gyatni kéri, minthogy még nem rendezett, a püspök által kinevezendő tagjaira a vizsgálóbizottságnak kéri azok minőségére való megszorítást teljesen el­ejteni. K­a­r­s­a­y superintendens csatlakozik a Trstyánszky által tett módosításhoz. Prónay báró elnök, tekintettel arra, hogy az elnökségre vonatkozó pontot két kerület elfogadta, kettő módosítani kívánta, visszaküldeni óhajtja az egészet a kerületekhez. (Ellenmondás.) F­a­b­i­n y­­ Theophil közvetítő indítványul azt ajánlja, hogy az elnökséget mindenesetre a superinten­dens viselje, de lehetőleg a felügyelő jelenlétében. Ezt azért óhajtja, hogy a dolog egy évre el ne halasz­­tassék. O z­é­k­u­s fölvilágosításul azt mondja,hogy­ Eper­­j­est, bár ha nem egészen rendezett, főiskolának kell tekinteni, az egyetemes gyűlés korábbi határozatai folytán. Prónay báró elnök azt hiszi, hogy Eperjes kihagyathatik addig, míg a felsőbb szervezést meg nem kapja. Doleschall Sándor határozottan amellett szól, hogy »Eperjes« az académiák közül kiha­­gyassék. C­z­é­k­u­s­zuperintendens hivatkozik arra, hogy Eperjestől, mely bírja a szükséges négy tanfolyamot, nem lehet megtagadni a képesítést. (Úgy van!) F a b i n y i Teophil kifejti, hogy a bányakerü­let semmi jogtól megfosztani az eperjesi iskolát nem akarja. De Eperjesnek a felsőbb minősítést azért nem lehet megadni most még, mert felsőbb tanfolyamának miként történt fölállításáról még meg nem győződött; ez pedig föltétlenül szükséges, s mihelyt megtörtént, a bizottság a legkészségesebben fogja megadni az akadémiai jelleget. (Helyeslés.) G­r­é­k­u­s kijelenti, hogy e fölfogás ellen semmi kifogást nem tesz, s tényleg az eperjesi iskola szerve­zetének rendszerét beterjesztette felülvizsgálás végett az egyetemnek. Prónay dr. elnök figyelmeztet arra, hogy a bányakerület kért módosítványát elfogadhatják min­den vita nélkül, minthogy az csak stiláris dolog. Hör­n József nem tartja csupán stylárisnak a dolgot, sőt fölöttébb szükséges, hogy az Eperjesre vo­natkozó passus meghagyassék. Kéri, hogy a határo­zathozatalt mindenesetre halaszszák el addig, míg az egyetem az eperjesi iskola szervezetét meg nem is­meri. Ez a határozat döntő lehet Eperjes fölött so­kára, s azért kétszer is meg kell gondolni, míg ki­mondjuk az eperjesi iskola nem qualificálását. Az epe­rj­esi iskola erre hosszabb és meglehete­­tősen izgatott vitát idézett elő, melyben ismételve vet­tek részt Czékus, Hörk, Fabinyi, Győry Elek, Batiz­­falvy István, míg végre Prónay Dezső b. azon ha­tározatot mondja ki, hogy a szabályzat egész terje­delmében elfogadtatik, leszámításával az Eperjesre vonatkozó pontnak, mely függőben marad mindaddig, mig az akadémiai bizottság arról jelentést nem tesz. Az elnökségre vonatkozólag megmarad a status quo, s e pontról a kerületektől szakvélemény kéretik be. A supplicatio rendezésére kiküldött bizottság tagjaivá lőnek: Fabinyi és Szeberényi elnöklete alatt Jankó Dániel, Prónay Gábor, Hunfalvy Pál és Do­leschall Sándor, Schmidt Gyula és Zelenka Pál. E bizottság a jövő évre tesz javaslatot. Doleschall Sándor fölolvassa jelentését a levéltár állapotáról. Helyesléssel és elismeréssel véte­tik tudomásul. Győry Elek szükségesnek tartja, hogy a levéltár becsesebb darabjai ne csak német, hanem magyar szaklapokban is közöltessenek. (Helyeslés.) Prónay b. elnök határozatilag is kimondja, hogy ezt az egyetem is kívánatosnak tartja. Batizfalvy István fölolvassa a tanügyi bi­zottság jelentését, melyet éljenzéssel és helyesléssel fogadott az egyetem. Fölolvassák az egyházi törvényszékek ítéleteit, melyek szerint La­p­tj­ák János zólyommegyei lel­készt, ki pansláv súrlódásokban esperesét tettleg megsértette, állásától megfosztották. Péter Sándor tanítót rosszalásra ítélték. Ezután fölolvastatott az egyetemes törvényszék tagjaivá választottak névsora. I. A dunáninneni egyházkerületből felebbezett perekre nézve elnökség: a bányai kerület társelnökei; világi közbírák: Veres Pál, Szloboda Ferencz, Ivánka Imre, Kemény Mihály, Matuska Péter, Schmidt Gyula; egyháziak: Jankó Dániel, Sárkány János, Horváth Sándor, Schranz János, Dolleschall Sándor ; a tanári karból: Böhm Károly és Batizfalvy István; póttagok: Fabiny Ferencz, Sárkány Sámuel, Scholtz Gusztáv. II. A dunántúli egyházkerületből felebbezett perekre nézve; elnökség: a tiszai kerület társelnökei; világi közbirák: Bánó József, Prónay Pál, Szentivá­­nyi Miklós, Szontagh Pál (tiszakerületi),­Sthummel Samu, Brosz Jonathán, Gál János, dr. Markó Sán­dor ; egyháziak: Pekár Lajos, Bartholomeides Gyula, Szalágyi Mih., Zelenka Pál, Fábry János, Buzágh János, Grácz Mór, Zelenka Pál; a tan.­karból: Kramarcsik Károly és Hajcsi Sándor; póttagok : Mi­­kóla György, Balthazár Antal, Szontagh József. III. A bányai egyházkerületből felebbezett pe­rekre nézve elnökség: a dunáninneni kerület társel­nökei ; világi közbirák: Mosóczy Lajos, Jeszenszky József, Samarjay Károly, Tomka Kálmán, Chalupka Endre, Major Pál; egyháziak : Mészáros István, Novák Sám., Horváth Sámuel (tébhi), Fürst János, Tersztyenszky Fer­, Ritter Károly ; a tanári karból: Csecsetka Sámuel, Michaelis Vilmos; póttagok: Freytag Victor, Minich Dániel. IV. A tiszai egyházkerületből felebbezett pe­rekre nézve, elnökség: a dunántúli kerület társelnökei; világi közbírák: Görgey István, Kiss Sándor, Márton Pál, Vörös Jenő, Szendrőy Sándor, Beliczay Elek; egyháziak: Boditzky Kálmán, Tatay Sámuel, Szigethy Dániel, Hering János, Gyurácz Ferencz; a tanári karból: Müllner Mátyás, Fadgyas Pál; póttagok: Molnár Lajos (felpéczi), Bozzay János, Bognár Endre, Dr. Berzsenyi Dezső. Győry jegyző fölolvassa a bányai kerület je­lentését a horvátországi, új-pazovai admi­­nistratori kinevezés ügyében támadt vitás ügy álla­potáról. Prónay dr. elnök azt ajánja, hogy a pazovai esetet tegye át a sérelmi bizottsághoz, mely a refor­­mátus egyház­községgel együtt tegye meg sérelmei orvoslása ügyében a lépéseket a kormánynál. Karsay püspök szükségesnek tartja a sérelmi bizottságot utasítani arra, hogy ezúttal minden ha­sonló sérelme orvosoltasson a kormánynyal. Steltzer horvátországi lelkész keservese panaszkodik a fölött, hogy minő sorsuk kezd neki­ horvátországi magyaroknak lenni, s nagyon kéri, hogy őket, a­kik olyan kevesen vannak, el ne hagyják mert ők támogatás nélkül meg nem élhetnek. Karsay püspök megnyugtatja szólót, hogy az elszakadást itt meg nem engedik, s ép annak a megakadályozására járnak el együtt a testvér refor­­máta egyházzal. Győry jegyző fölolvassa a bányai kerület kér­vényét az erdélyi magyar hitközségek­nek a szászok nyomása alól való fölszaba­dítása tárgyában. Hörk József hivatkozik arra a köztudomású tényre, hogy az erdélyi szászok mint nyomják el a ma­gyar ev. ecclesiákat. A szászok minden áron meg akarták akadá­lyozni a magyarok átcsatlakozását, de látva 1877-ben, hogy ezt megakadályozni nem bírják, kimondták,hogy csatlakozzanak a magyar egyházak, — mintegy ki­­lenct — oda, a­hova akarnak. Most már csak az a kérdés, hogy elvi szempontból megengedhető-e ez az átcsatlakozás ? Karsay nem tartja helyes eljárásnak, hogy a honti esperesség útján a bányakerület terjeszti az egyetem elé az erdélyiek ügyét, s abban a vélemény­ben van, hogy ha majd jó egyenesen kérvény, adatok­kal felszerelt okmány a hitrokonokhoz, akkor előké­szülten tanácskozhat az egyetem. Jurák Ferencz pártolja Karsay véleményét. Prónay Dezső b.­összegezi a mondottakat, s kimondja határozatilag, hogy az erdélyi magyar ecclesiák ügyét az egyetem rokonszenvvel és figye­lemmel tekinti, de a csatlakozás ügyében mindaddig föllépni magát hivatva nem érzi, amíg az ecclesiák azt maguk, s egyenest nem kérelmezik. (Átalános helyeslés.) A tipendiális bizottság jelentését egyszerűen tudomásul vették, valamint a gyámintézet jelenté­sét is. A Hrabovszky-alapítvány bizottságába Győry Vilmos helyébe Scholtz Gusztávot választották be. A pénzügyi bizottság jelentését nagyobb részt megjegyzés nélkül vették tudomásul. A Szinovicz La­jos alapítvány adatainak fölsorolásával Laczkó Károly kecskeméti pap indítványt tesz Szinovicz sírhelye megjelölésére (elfogadtatik) s átadja a levél­tár számára Szinovicz arczképét. Zsilinszky in­dítványára Szinovicz élettörténetének megírásával Laczkó bízatott meg. A hallei egyetem ephorusának azon óhaja, hogy a magyar hallgatók bizonyítványai németül is kiállíttassanak, annyi méltánylást talál az egyetemen, hogy a kimenő hallgatók tartoznak ezentúl magukkal hivatalos német fordítást vinni irataikról. A tanügyi bizottság javaslatait, hogy a csabai iskola kérvénye visszaküldessék bővebb indokolás vé­gett ; többek fölszólalása után elfogadták. Hasonló­kép elfogadták az aszódi gymnasium kérvényére vo­natkozó pártoló jelentést. Karsay püspök bejelenti, hogy az a­g­a­n­d­á­k könyvének elkészítése folyamatban van. (Tudomásul vétetik.) Ezután tárgyalás alá került az anyaköny­vek vezetésének nyelvében, a bányai kerület jelen­tése. Eddig már három kerületben vezettetnek az anyakönyvek tisztán magyarul. G e­d­r­­­y püspök megköszöni a bányakerület azon bizodalmát, hogy ő hatalmaztassék fel egyedül a magyarul nem tudó lelkészeket fölmenteni, hogy az anyakönyveket magyarul vezessék. Ezt ő elvállalja, de szükségesnek tartja az útmutatást arra, ha eset­leg nem a papok, hanem az egyházak nem fognak en­gedelmeskedni. Szentiványi Márton kijelenti, hogy kerü­letében nincs egyetlen lelkész sem, aki az anyaköny­vet magyarul vezetni képes ne lenne. (Helyeslés.) Csak jóakaratra lenne szükség s nem volna útjában semmi. De ezt a jóakaratot nem hiszi mindenütt fel­találni. De a dunáninneni kerületben 5 tótajku espe­resség 3-mal szemben a tót vezetés mellett nyilatko­zott. Meglehet tehát, hogy itt, ha nem is lesz felmentve a püspöke által, fogja vezetni tovább is tótul. Akkor a consistorialis eljáráshoz kell folyamodni. De miután ezt az esperességek rendelik el, valószínű, hogy ez esetben az elrendelést megtagadják. S akkor a con­vent hozott határozatának érvényt nem szerezhet. Azt indítványozza tehát: nehogy az esperességek megakadályozhassák a consistorialis eljárást, kimon­dandó, hogy egy egyház körtéré is el kell annak ren­deltetnie, ellenkező esetben a kerületi gyűlés járhat el teljhatalommal (esetleg az egyetem) a consistorialis eljárás elrendelésére vonatkozólag. Fabinyi Theophil nagy tehernek tartja azt is, hogy ez az indítvány egyátalán fölmerült. De mi­dőn a bányai kerület hozzá szólt kényszer folytán a dologhoz, figyelmeztet arra, hogy az anyakönyvek ve­zetése nem egészen biablonszerű. Elfogadja Szent­iványi indítványát, csakhogy a consistoriális eljárást lépésről-lépésre kívánja kikényszeríthetővé tenni. Szentiványi Márton elfogadja Fabinyi indítványát. C­z­é­k­u­s püspök védi a tiszai egyházkerület indítványát, melyre leginkább az vezette, hogy a feleke­zeteket ne vádolhassák jogtalanul, amint hogy vádol­ják folyton hazafiatlansággal. Szentiványi Márton hivatkozik arra, hogy az ő kerületét legsúlyosabban gyanúsítják. Novák Sámuel, kubini esperes kijelenti, hogy tudnak a tót lelkészek magyarul mind, de ez a tanácskozás nem vezet czélhoz, hacsak az egyetemes gyűlés ki nem eszközli a törvényhozástól, hogy­ az anyakönyvek kizárólag m­agyarul vezettessenek. (Áta­­lános helyeslés.) P o d m a n i t z k y br. elfogadja Szentiványi módosítványát. Prónay Dezső b. hivatkozik arra, hogy bár csak rövid ideje viseli az elnöki tisztet, de az eddigi tárgyalások között alig volt egy is olyan, mint az e tárgyban hozott határozat. Sőt azt merné mondani, hogy fölöttébb nehéz dolog olyan határozatot kimon­dani, melynek érvényesülését mi keresztül nem vihet­jük. Azért azt indítványozza, hogy küldessék vissza az ügy a kerületekhez, melyek az iránt volnának meg­­kérdezendők, hogy ha egyes papok renitenskednek, helyeslik-e a Szentiványi által javasolt eljárást? Fabinyi Theophil ajánlatára Prónay in­dítványát elfogadták, Hunfalvy Pál bejelenti, hogy tegnap a Luther-társulat megalakult. (Örvendetes tudo­másul vétetik.) Az ülés d. u. 2 órakor ért véget.

Next