Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)
1885-11-22 / 1158. szám
esetre végre nem hajthatók, és azért a 112. §. esetében a törvényhatóságok csak ezen határidő eltelte után s az időközben netalán beérkezett folyamodásoknak tekintetbe vételével határozhatnak. 114. §. A törvényhatóság a felfolyamodás felett, ha az közigazgatási úton elintézhető, határoz; azon esetben mindazonáltal, midőn az iránt, hogy azon vagyon, jog vagy haszonvétel, melyekről a képviseleti közgyűlés a fentebbi 111., 112. és 113. §§-ok értelmében intézkedett, a község vagyonához, illetőleg annak szabad rendelkezése alá tartozik-e ? a község és annak tagjai közt magánjogi kérdések forognak fenn, a törvényhatóság ezen kérdéseknek barátságos egyezség útján kiegyenlítését kísérlendi meg, és ha ez nem sikerül, a feleket törvényes útra utasítani és a fenforgó kérdéseknek bírói végeldöntéséig a fennálló gyakorlatot fentartani köteles. Ugyanazon eljárást követi a törvényhatóság, ha a sikerült egyezségét mely hozzá jóváhagyás végett mindig felterjesztendő, helyben hagyhatónak nem találná. Ez iránti határozatát azonban indokolni tartozik. 115. §. Azon esetben, midőn a községi képviselet magánosok kezei levő oly ingatlanokat és javadalmakat, melyeket a törvényhatóság községi vagyonnak tart, azoktól per útján visszavenni vonakodik, vagy a lakosság egyes osztályainak vagy egyes lakosoknak egyezség mellett birtokába bocsát, vagy végre az elöljáróság vagy a képviselő testület illető tagjai által a községnek okozott kár megtérülése iránt a jelen törvény 86. és 87. §§-ai értelmében lehető törvényes lépéseket alapos indok nélkül megtenni nem akarná, a törvényhatóság és sürgős esetben az alispán a megyei tiszti ügyészt megbízhatja, hogy a községi vagyont a képviselő testület ellenkezése daczára is megvédhesse. Erről a törvényszéki elnök értesítendő, ki a megyehatósági megbízatást a község által adandó ügyvédi meghatalmazás helyét pótló okiratul elfogadni tartozik. 116. §. Az elöljáróság minden a község ellen indított pert a szolgabiró útján az alispánnak bejelenteni tartozik, ki a mennyiben a község érdekét komoly veszélynek látná kitéve, a tiszti ügyészt a beavatkozással s a község védelmezésével megbízhatja s erről a törvényszék elnökét a tiszti ügyész beavatkozásának tudomásul vétele és elfogadása végett értesíti. Ha a községet, elmarasztaló ítélet folytán, vagyonára vezetendő végrehajtás fenyegeti, az elöljáróság arról az alispánhoz jelentést tenni köteles, ki a község vagyonának lehetőleg épen fentartása és a lakosság túlterheltetésének elkerülése végett a szükséges intézkedést megteszi. 117. §. Ha a község, a képviselőtestület és elöljáróság gazdálkodása vagy elemi csapások és egyéb balsors folytán a vagyonbukás szélére került, saját kérelmére és szükség esetén hivatalból is az alispán a tiszti ügyész meghallgatása után a községi vagyonkezelést meghatározott időtartamra zárlat alá helyezheti, zárgondnokot nevezhet s erről az illető törvényszék elnökét értesíti, ki ezt tudomásul és figyelembe venni tartozik. 118. §. Az 1848 : XXV. t.-cz. 15. §-ában és az 1848: XXVI. t.-cz. 13. §-ában érintett magánjogi viszonyok és haszonvételek, amennyiben törvényesen jelenleg fennállanak, azon törvények értelmében továbbá is érintetlenül fenmaradnak. 119. §. A községi erdők fentartása és kezelése iránt az 1879 : XXXI. t.-cz. rendelkezik. 120. §. A községi vagyon bérbeadása rendszerint csak nyilvános árverés útján eszközöltethetik. Az árverés módozatait és a kikiáltási árt a képviselőtestület állapítja meg s az árverést az hagyja helyben. Ha a közárverés sikerre nem vezet, vagy a község érdeke kivételesen a magánutoni egyezkedést javallaná: a vagyon szabad kézből is kiadható, de erre a törvényhatóság beleegyezése szükséges. 121. §. A községi tőkepénzek hasznosítására nézve ugyanazon szabályok tartandók meg, amelyek az árvapénzek elhelyezésére nézve fennállanak. 122. §. A költségvetési előirányzatot a községi tanács, illetőleg az előjáróság terjeszti a közgyűlés elé. 123. §. E költségvetésnek magában kell foglalnia a község minden rendes és rendkívüli kiadásait, különös tekintettel azon kiadásokra, melyeknek fedezésére a községet törvény kötelezi. 124. §. A költségvetésbe a község minden olynemű jövedelmet felvételnek, melyek eddig is a községi czélokra fordíttattak, a költségvetés készítését megelőző év pénztári maradványaival együtt. 125. §. Az ekkér előterjesztett költségvetési előirányzat a következő évre mindenkor előre az őszi közgyűlésen vizsgáltatik, illetőleg állapíttatik meg. A költségvetési előirányzat a közgyűlés előtt 15 nappal a község házánál előre kihirdetendő 15 nap alatt közszemlére kitétetik, rendezett tanácsú városokban azonfelül a képviselők között kiosztatik. A közgyűlés a községi adófizetők által beadott észrevételeket felolvastatni és tárgyalni köteles. Ott, hol számvevőség, pénzügyi, gazdasági vagy költségvetési állandó szakosztályok vannak, a számvevőség illetőleg a szakosztály előzetesen mindig meghallgatandó. A kisebbség külön véleménye a jegyzőkönyvhöz csatoltatik. 126. §. A költségvetést a kisebbség külön véleményével és az egyesek által beadott észrevételekkel együtt a törvényhatósághoz kell felterjeszteni. A törvényhatóság a költségvetést: a) ha a fentebbi §§-ban körülírt feltételeknek megfelel ; b) az összes kiadások a községi vagyon jövedelmeiből községi adó nélkül fedeztetnek; c) és a költségvetés ellen panasz nem emeltetett , egyszerűen tudomásul veszi, s attól a jóváhagyást meg nem tagadhatja. Ellenkező esetben a költségvetést részletesen felülvizsgálja, attól a helybenhagyást átalában meg is tagadhatja, észrevételeit a községgel közli, azt új költségvetés készítésére, illetőleg kiigazítására utasíthatja és a közigazgatást megtagadó község számára a költségvetést azon egy évre hivatalból megállapíthatja , fentartatván mindkét esetben a községnek felebbezési joga. 127. §. A községi elöljáróság felelős a költségvetés szoros megtartásáért. 128. §. Ha időközben előre nem látott körülmények következtében rendkívüli kiadás fordulna elő, annak fedezése ugyanazon módon eszközlendő, mely a költségvetés megállapítására és jóváhagyására nézve a fentebbi 123., 124 és 126 88-ban meg van állapítva. 129. §. Amennyiben a község kiadásai a községi törzsvagyon jövedelmeiből nem fedeztethetnének, a község a községi lakosokra és a birtokosokra községi adót vethet ki. 130. §. A községi adók kivetésére nézve — az 1868. évi XXXVIII. tczikknek a községi iskolákra fordítandó költségekről szóló rendelkezései épségben hagyása mellett a következők rendeltetnek! Kis- és nagyközségekben ép úgy, mint rendezett tanácsú városokban, a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek az összes egyenes állandók arányában; azon költségek pedig, melyek a földbirtok érdekében léteznek, csak az érdekeltek földadója arányában vettetnek ki; azon költségek végre, amelyek a két osztályba nem sorozhatók, milyenek a belrendőrségi és a közbiztonságra vonatkozó kiadások, a föld-, bányaadó és a pusztai haszonbérlők ezen haszonbérlet után fizetett kereseti adója kivételével, a többi egyenes adónemekre vettetnek ki. Az első pont alatt említett közigazgatási költségek kivetésének alapjául a községhez közigazgatásilag csatolt puszta, illetőleg havasok és a rendszeres gazdasági terv szerint kezelt erdőtestek után fizetett egyenes adóknak csak fele része vezethetik. A gazdászati és mezei felügyelet költségeihez járulni nem tartoznak a községben levő, vagy a községhez csatolt földbirtokok tulajdonosai, kik e költségeknek hasznát nem veszik és e tekintetben magukról gondoskodnak. Oly községekben, melyekben (pl. új telepitvények stb.) államadó még nem fizettetik, a községi adó kivetésének módozatait és feltételeit azon időre a község a törvényhatóság jóváhagyása mellett szabályrendelet útján határozza meg. Két község egymás mellett lévő határain épült gazdászati, kereskedelmi vagy gyártelepek tulajdonosai a telephez tartozó beltelkek hovatartozása iránt, a jelenben fennállókra nézve, amennyiben eddig még nem történt volna, ezen törvény életbeléptétől számított egy év alatt, az ezután létesítendőkre nézve pedig a telep felállítása alkalmával a tárgyalást megindítani tartoznak. 131.8. A helyi érdekű vasutakra adandó segélyösszegek (1880. XXXI. t.-cz. 9. §.) megállapítását és kivetését a képviselőtestület esetről-esetre 15 nappal előre meghirdetendő közgyűlésben egyezségileg és a törvényhatósági jóváhagyás feltétele mellett határozza el, az ez iránt hozott határozat kihirdetendő, 15 napig a község házánál kiteendő és ellene ezen idő alatt bármely községi lakos vagy birtokos felebbezéssel élhet. 132. §. Rendezett tanácsú városokban a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán, amenynyiben az állam jövedelmének csökkenése, s az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, a kormány kivételesen megengedheti, hogy azok közvetett államadókra is vethessenek pótadót s jövedelmeik szaporítása végett a városban s annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhessenek, sőt az állam által igénybe nem vett új adónemeket is hozhassanak be. 133. §. A községi lakosok kézi- és szekeres munkára is kötelezhetők. E szolgálmányok a közmunka szabályozásáról szóló törvény elvei szerint vettetnek ki , vagy természetben teljesíttetnek vagy pénzzel váltatnak meg és csak az utczák, a községet védő gátak, közlekedési vonalak és eszközök fentartására fordíthatók. 134. §. Az egyes községek közötti közlekedési (vicinal) utak és hidak készítése és jó karban tartása végett a községek a közigazgatási bizottság által, érdekeltségükhöz képest, külön csoportokba egyesíttethetnek. Az arányt, melyben az ily utak és hidak készítéséhez s fentartásához egyes községek járulni tartoznak, az illetők meghallgatásával, amennyiben azok között egyezség nem eszközölhető, a közigazgatási bizottság állapítja meg. 135. §. A község belsejében levő utak és egyéb közlekedési eszközök fentartásához szükséges szolgálmányok alól azonban a községhez közigazgatásilag csatolt puszták, illetőleg havasok birtokosai kivétetnek, ha a községben semminemű belsőséggel nem bírnak. Valamint nem tartoznak járulni a községi dűlőutak és a községet vagy annak határát védő gátak fentartásához sem, ha kimutatják, hogy az előbbieket nem használják, illetőleg, hogy az utóbbiak egyszersmind birtokaikat is nem védik. 136. §: Közveszély, tudniillik hófúvás, árvíz, tűz stb. eseteiben az elöljáróság, tekintet nélkül az előző §-ban tett kivételre, az összes gyalog és szekeres erőt, a veszély elhárítására betudás nélkül felhasználhatja. 137. §. A községek és hozzájuk csatolt puszták, illetőleg havasok és a rendszeres gazdasági terv szerint kezelt erdőtestek birtokosai a községi adók és egyéb szolgálmányok megváltása végett, bizonyos átalányösszeg fizetése iránt 6 évről 6 évre terjedő egyezséget köthetnek. Ezen egyezség érvényességéhez a törvényhatóság jóváhagyása szükséges, mely ha megtagadtatott, ezen határozat bármelyik fél által a belügyminiszterhez felebbezhető. 138. §. Az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok, a néptanítók és kis- és nagyközségekben a köz-, illetőleg községi jegyzők, hivatalaik után járó fizetéseiktől, illetőleg nyugdijaiktól községi adót nem fizetnek. Hasonlag nem fizetnek a lelkészek sem azon radalmaiktól, melyeket kizárólag az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek. 139. §. A községi adó behajtásánál az 1883. XLIV. t.-cz. rendeletei irányadók. 140. §. A pénztári kezelés és számvitel módját a belügyminiszter által megállapított irányelvek és a megyebeli községek külön viszonyainak tekintetbevételével a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg. Ezen szabályrendelethez e belügyminiszter jóváhagyása szükséges. 141. §. A községi számadások a költégvetés rovatainak megfelelőleg készítendők. 142. §. A községi számadásokat kis- és nagyközségekben a tavaszi közgyűlésen maga a képviselőtestület vizsgálja meg. Az e végett tartandó gyűlés határnapját 15 nappal előre kihirdetni és a szolgabírónak bejelenteni kell. A törvényhatóság évenként előre gondoskodik arról, hogy lehetőleg a szükségletnek megfelelő számban kijelöltessenek a községen kívül álló egyének oly megbízással, hogy a számvizsgáló gyűléseken megjelenjenek, ott elnököljenek, a tanácskozást vezessék és a tapasztaltakról jelentést tegyenek. Ha ez minden községre nézve minden évben nem lehetne is, ott, hol a vagyonkezelés iránt gyanú támadott, vagy a kiadások s főleg a községi adó jelentékenyen szaporodnak, okvetlenül meg kell történnie. A bejelentés vétele után a megbízott a szolgabíró által azonnal tudósítandó s ha akadályozva volna, erről az alispánt értesíteni tartozik, ki a helyettesítésről gondoskodik. Rendezett tanácsú városokban e közgyűlés elébe terjesztést a számvevőség, illetőleg a szakosztály, s ha ilyenek nem léteznek, küldöttség vizsgálata előzi meg. A számadás, esetleg a számvevőség, szakosztály vagy küldöttség indokolt jelentése a közgyűlés előtt 15 nappal a község házánál közszemlére kitétetik. A közgyűlés a községi adófizetők netalánt észrevételeit felolvasni és tárgyalni köteles. 143. §. Az ily módon megvizsgált számadás, akár létezik az ellen kifogás vagy panasz, akár nem, a megbízott jelentésével együtt a törvényhatósághoz felülvizsgálat végett minden esetben felterjesztendő. A törvényhatósághoz felterjesztett s ez által legkésőbb egy év lefolyása alatt megvizsgálandó számadások mellé az egyes adófizetők által netalán beadott észrevételek és a kisebbség külön véleménye is csatolandó, s ez esetekben a felmentés csak a törvényhatóság jóváhagyása után adathatik ki. 144. §. A törvényhatóság határozatát a község vagy a számadással tartozó, a belügyminiszterhez felebbezteti. Ha a község vagy a számadó a belügyminiszer felülvizsgálata eredményében sem nyugszik meg, a számadás azon tételeinek, melyek ellen kifogás tétetett, bíróilag leendő megvizsgálását a belügyminiszeri határozat kézbesítésétől számítandó három hónap alatt a községre nézve illetékes bíróság előtt kérheti. A község követelései azonban a számadó ellen a számvizsgálati tárgyalás minden fokozatán a törvény értelmében biztosíthatók. 145. §. Amennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna, a község, a helyi viszonyokhoz képest, gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fentartani egyátalában nem képesek. Ha ez ellátás csak a községi lakosok rendkívül súlyos túlterheltetésével eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóságnak, s ha ez nem bírná, az államnak veheti igénybe segélyét. Minden község a szegények létszámáról s a szegényügyre vonatkozó intézkedéseiről az illető törvényhatóságnak minden év végével tüzetes jelentést tesz. Az ugyanazon törvényhatóság kebelében levő több község a szegények ellátása czéljából a törvényhatóság jóváhagyása mellett egyesülhet, sőt a törvényhatóság azt is elrendelheti, hogy a területén fekvő összes községek azon czélból egy egységes szegényalapot létesíthessenek. Az ezt elrendelő határozat ellen a belügyminiszerhez felebbezésnek van helye s ilyenek nem létében is annak jóváhagyása szükséges. 146. §. Minden község köteles az általa fentartott jótékony és közművelődési intézetek igazgatására rendesen felügyelni és azoknak számadásait évenként a tavaszi közgyűlésen pontosan megvizsgálni. 147. §. Kötelesek a községek a kezelések alatt levő alapítványokat is rendeltetésüknek megfelelőleg ugyanolyan gonddal kezelni, mint saját vagyonukat. Ezekről évenkint rendes kimutatás és számadás terjesztendő a közgyűlés elé. X. fejezet. Vegyes intézkedések, 148. §. Azon önálló pusztákra és önálló havasokra vonatkozólag, melyekre nézve az 1871., XVIII. t.-cz. 20. és 21-ik §-ai rendeleteinek elégtétetett, a mennyiben azoknak ugyanazon törvényhatóság területén fekvő más szomszédos községhez való csatoltatása czéloztatik, az eddigi kötelék felbontása, illetőleg az újabb csatlakozás megengedendő: a) ha ezt a puszta illetőleg havasok tulajdonosa vagy a puszta illetőleg havasok tulajdonosainak azon része kívánja, mely a puszta illetőleg havasok összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti; továbbá: b) ha ezen újabb csatlakozás czélszerűsége a pusztának illetőleg havasoknak közelebbi fekvése, a közlekedés könnyebbsége és a közigazgatás érdeke által igazoltatik; végre c) ha az elszakadás folytán azon község, melyhez a puszta illetőleg havasok addig tartoztak, a törvény által reá ruházott kötelezettségek teljesítésére képtelenné nem válik. A kérelem felett a szolgabíró az érdekelt községek meghallgatása mellett tárgyalást tart, melynek eredményét saját véleménye kíséretében az alispánhoz küldi, ki a felett elsőfokúlag határoz. Az alispán határozata ellen 15 nap alatt a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz, onnét további 15 nap alatt a belügyminiszterhez felebbezésnek van helye. •A csatlakozás megengedése esetén az illető községek vagyona vagy adósságai iránt felmerült kérdések a jelen törvény 155. §-nak rendelkezése szerint döntetnek el. Ha valamely puszta illetőleg havasok vagy bármely külön álló gazdászati terület birtokosa vagy birtokosai azt egy más törvényhatóság területén fekvő községhez kívánnák csatoltatni, előzetesen az ily pusztának, illetőleg havasoknak az illető törvényhatóságba való átkebelezése, ha a két törvényhatóság közt egyetértés jött létre, a belügyminiszter által a törvényhozásnak való utólagos bejelentés mellett engedélyezhető, máskülönben törvényhozási úton eszközlendő. 149. §. Rendezett tanácsú városoknak külön törvényhatósággá leendő átalakulását a törvényhozás engedi meg. A felett pedig, hogy a puszta községgé, a kis község nagyközséggé, a nagyközség rendezett tanácsú várossá és viszont, hogy a rendezett tanácsú város nagyközséggé, nagyközség kis községgé alakuljon át, vagy valamely község eddigi állásával felhagyva, más községhez csatlakozhassék, vagy azzal egyesülhessen, vagy a pusztából lett község ismét mint puszta valamely községhez közigazgatásilag csatlakozhassék, az érdekelt községek és felek, valamint az illető törvényhatóság meghallgatása mellett a következő §-ok korlátai között a belügyminiszter határoz. 150. §. Ha a kisközség nagyközséggé, nagyközség rendezett tanácsú várossá akar átalakulni, az átalakításért folyamodók kérvényüket a képviselőtestület útján az illető törvényhatóságnál nyújtják be és tartoznak bebizonyítani a hogy ezen átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kívánja, mely együtt a község összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti; és b) hogy az ezen átalakulás folytán reájuk nehezedő kötelezettségek pontos teljesítésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek; c) kis községnek nagyközséggé alakulása esetében még igazolandó, hogy a másik vagy a többi kis község a körjegyzőség további fentartására képes marad vagy valamely más körjegyzőséghez czélszerűen csatlakozhatik. Ha be van bizonyítva mindaz, ami a fentebbiek szerint bebizonyítandó, az átalakulás meg nem tagadtathatik. 151. §. Ha valamely puszta birtokosai azt önálló községgé kívánják átalakítani, tartoznak beigazolni , ahogy ezen átalakulást a pusztai birtokosok azon része kívánja, mely együtt a puszta összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti; b) hogy az átalakítandó területen legalább 50 állandóan megtelepedett család lakik és ezek között a lélekszám arányához képest felállítandó képviselőtestület választás alá eső tagjainak számát legalább háromszorosan meghaladó számban találtatik oly lakos, ki saját tulajdonul házat vagy földet bir, az ezek után fizetett állami adó alapján nyeri választói jogosultságát s e szerint a pusztáról saját akaratján kívül el nem távolittathatik; c) hogy elegendő számban vannak oly törzslakosok, kik a jegyzői állomás kivételével a többi elöljárói állomások betöltésére a törvény értelmében képesítve vannak; d) hogy alkalmatos községház és a törvény kellékeinek megfelelő népiskola felállításáról és pedig czélszerű helyen gondoskodva van; e) hogy a pusztai lakosok és birtokosok az egyesek túlterheltetése nélkül anyagilag is képesek lesznek az átalakulás folytán reájuk háruló terheket viselni és általában teljesíteni mindazt, amit egy községnek úgy saját belügyei elintézése, mint a közigazgatás és közoktatás tekintetében a törvény és szabályrendeletek szerint teljesíteni kell; végre ,) hogy a község, melytől a puszta elszakadt, azontúl is képes lesz mint kis vagy nagyközség teljesíteni a törvény által megszabott közigazgatási és közművelődési kötelezettségeit. 152. §. Ha több puszta vagy külön gazdászati terület birtokosai akarnak egy községet alakítani, a megelőző §-ban felhozott kellékeken felül még beigazolni tartoznak: a) hogy a községgé alakítandó puszták, illetőleg külön gazdászati területek összefüggő területet képeznek ; b) hogy az azoknak területen lakók az új községházához és népiskolához közelebb lesznek vagy könnyebben hozzáférhetnek, mint azon községben, amelyhez eddig tartoztak. 153. §. A 151. és 152. §§-ok rendelkezései alkalmazandók akkor is, ha egy vagy több község határához tartozó s egymással területileg összefüggő birtokok összesítése vagy valamely pusztához csatolása által szándékoltatik új önálló község alakíttatni. 154. §. Ha valamely akár községi, akár pusztai határbeli birtokrészt ennek tulajdonosa az azzal öszszefüggő más községi határba óhajtana átkebeleztetni és nevezetesen ha két vagy több község határában történt tagosítás folytán keletkezett és területileg összefüggő birtoktestet egy község határrészévé kívánja tenni, a kérelem felett az érdekelt községek meghallgatása után s a 151. és 152. §§. határozmányainak figyelembe vétele mellett az alispán határoz. Határozata a törvényhatósághoz s onnét a belügyminiszterhez felebbezhető. A módosított törvényből az 1876. évi V. t.k cz. 44. §-a egész terjedelmében kihagyatik. 155. §. Midőn valamely puszta területe valamely szomszéd község területéhez közigazgatásilag csatoltatik, ha azon község már akkor törzsvagyonnal bír, vagy adósságai vannak, és kérdés támad az iránt, fog-e és mennyiben részesülni a törzsvagyon jövedelmében, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adóssághoz járulni? előbb a törvényhatóság közbejöttével barátságos egyezség lesz megkísértendő és ha ez nem sikerül, a kérdés a községre illetékes bíróság előtt indítandó per útján fog eldöntetni. Ugyanezen intézkedés szolgál irányadóul a fentebbi §§-okban említett átalakulásoknál is. 156. §. Ha rendezett tanácsú város nagyközséggé, nagyközség kisközséggé akar átalakulni vagy pedig valamely község eddigi önállásával felhagyva, más szomszédos községhez kíván csatlakozni, vagy ezzel egyesülni, vagy végre valamely község mint puszta akar valamely községhez közigazgatásilag csatlakozni, végre ha két vagy több szomszédos kis község egy községgé akar alakulni, az e végett folyamodók kérvényüket a 150. §-ban megszabott módon tartoznak benyújtani és kötelesek bebizonyítani, hogy ezen átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kívánja, mely a község összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti és hogy azon kötelezettségeket, melyek a község eddigi állásában reájuk hárultak, elégséges szellemi vagy anyagi erők hiányában teljesíteni nem képesek. A nagyközségnek kisközséggé átalakulása s a kisközségek megszüntetése esetében, a fentebbieken kívül kimutatandó az is, hogy ezen czélból a jelen törvény 1. §. c) pontja értelmében valamely szomszédos községgel vagy községekkel való szövetkezés létesíthető és hogy az illető községi jegyző az illetményei iránti igényeire nézve egyezség, vagy ennek nem sikerült esetén hatósági határozat által kielégittetett. Az átalakulás megengedése folytán községi önállóságát vesztett s ismét pusztai jelleget öltött területnek közigazgatási tekintetben, valamely szomszédos községhez leendő csatoltatásánál a jelen törvény 148. §-ban foglalt intézkedésnek szolgálnak irányadóul. 157. §. Rendezett tanácsú városnak nagyközséggé, nagyközségnek kisközséggé leendő átalakítását, valamint kisközség ezen községi önállásának megszüntetését s közigazgatási tekintetben valamely szomszédos községhez leendő csatoltatását vagy azzal egyesítését avagy végre két vagy több szomszédos kis községeknek egy községgé alakulását a belügyminiszter a törvényhatóság felterjesztésére vagy annak meghallgatásával az illető kérelme nélkül is elrendelheti : a) ha a községek az eddigi állásukkal járó kötelezettségeiknek meg nem felelnek s azokat negyedévi időközökben háromszor hozzájuk intézett hatósági figyelmeztetés után sem teljesítik; b) ha elvesztik azon szellemi vagy anyagi kellékeket, amelyekhez eddigi szervezetükben való fenállásuk kötve van; végre c) ha bebizonyíttatik, hogy kötelezettségeiknek csak a szomszédos községeket tetemesen felülmúló községi adó kivetése által képesek megfelelni. 158. §. A községek egyesítése esetén azok vagyonának egyesítése iránt egyezség kísértendő meg, mely ha nem sikerül, az ezentúl is úgy a birtoklás mint használat tekintetében elkülönítve kezelendő. 159. §. Az egy körjegyzőséget képező kisközségek valamelyikének a körjegyzőségből való kilépését és egy más körjegyzőséghez leendő csatlakozását az illető község kérelme folytán a törvényhatóság a többi érdekelt községek meghallgatása mellett megengedheti : a) ha ez a helyi körülmények által kellőleg indokolva van s a közigazgatás hátránya nélkül eszközölhető b) ha a körjegyzőséghez tartozó többi községek ez által törvényszabta kötelezettségeik további teljesítésére képességüket el nem vesztik; c) ha az illető közjegyző az illetményei iránti igényeire nézve egyezség vagy ennek nem sikerülte esetén hatósági határozat által kielégíttetett. Azon esetben, ha a községek között a csatlakozás iránt közös egyetértéssel megállapodás nem jött létre, vagy pedig a kérelmezett csatlakozás közigazgatási tekintetből alapos kifogás alá esik, a szövetkezés módozatát az érdekelt községek helyzetének népességének és anyagi viszonyainak tekintetbe vételével, a törvényhatóság hivatalból állapítja meg, melynek határozata a belügyminiszterhez felebbezhető. 160. §. Ha valamely község a községi kötelezettségek teljesítése végett más kisközséggel vagy községekkel elkülönített helyzete vagy a közlekedés nehézségei miatt egyáltalán nem szövetkezhetik, annak valamely szomszédos nagyközséggel leendő szövetkezését, anélkül, hogy ez utóbbi nagyközségi jellegét elveszítené, a törvényhatóság kivételesen megengedheti, ha az illető községek között a jegyzőválasztás, a jegyzői teendők ellátása s a csatlakozással járó költségek fedezése iránt egyezség jött létre. Ha ily egyezség létre nem jön, a csatlakozásnak fent említett feltételei felett az érdekelt községek meghallgatásával a törvényhatóság határoz. Ezen határozat ellen a belügyminiszterhez fellebbezésnek van helye. 161 §. Összeépült községeknek a közigazgatás érdekei által követelt egyesítését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt, s a törvényhatóság által támogatott folyamodására, az illető község meghallgatása s az egyesülés és a községi pótadó viselésében való részesülés feltételeinek megállapítása mellett a belügyminiszer határozza el. Ha az egyesülést mind a két község lakosságának külön-külön azon része kivonja, mely a községi egyenes államadónak nagyobb részét fizet, a belügyminister az egyesülést meg nem tagadhatja. 162. §. Két külön törvényhatóság területén fekvő összeépített községek egyesítése csak az egyik községnek az illető törvényhatósági területbe való átkebelezése után történhetik meg. Ezen átkebelezés, ha az érdekelt törvényhatóságok egyetértenek a belügyminiszter által a törvényhozásnak való utólagos bejelentés mellett engedélyezhető, máskülönben törvényhozási úton eszközlendő. 163. §. Ezen törvényczikkben az illetőségről szóló 5—17. §§-nak és a 18. §. két utolsó bekezdésének hatálya a fővárosra és a törvényhatósági joggal felruházott többi városokra kiterjesztetik, oly megjegyzéssel, hogy az illetőségi kérdések iránt, és a fővárosban a községi kötelékbe való felvétel iránti kérelmek felett is a tanács határoz. A tanács határozata a belügyminiszterhez felebbezhető, a 14. §. értelmében alkotható szabályrendelet pedig jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztendő. A községi háztartást szabályozó 109., 110., 111., 112., 113., 114., 115., 117., 119., 120., 121., 122., 123., 124., 125., 127., 128., 129—133—136— 138., 139—141—144., 145., 146., 147. §§. a törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve is — a fővárost ide nem értve — az alábbi módosításokkal irányadók. A képviselő testület helyett a törvényhatósági bizottság és a törvényhatóság helyett a belügyminiszter értendő. A 110. és 112. §§-ban foglalt tárgyak elintézésére jogosított közgyűlés összehívásának 30 napi határideje helyett a törvényhatósági joggal felruházott városok szabályrendeletileg állapítják meg azon határidőt, amelynek ily esetben a közgyűlés összehívása és megtartása között lenni kell. Ezen határidő azonban 8 napnál rövidebb nem lehet. A 120. §. rendelkezései a városi vagyon kezelésénél megtartandók, ha azonban az ezen §-ban említett esetek valamelyikének beálltával a város közgyűlése a városi vagyon szabad kézből való kiadatását rendelné el, az e tárgyban hozott határozat kifüggesztendő s a kifüggesztéstől számított 8 nap alatt az ellen a község kötelékébe tartozó bármely polgár felebbezést a tanács útján adhat be. A felebbezés felett a belügyminiszter dönt. A fentebbi 8 napi határidő leteltéig vagy ha felebbezés adatott be, annak elintézéséig, az ily határozatok végre nem hajthatók. 164. §. A törvényhatósági joggal birt azon városok, melyek az 1876. XX. törvény folytán rendezett tanácsú városokká alakultak át és ezen minőségüket megtartották, valamint a volt Királyföldön fekvő hét sz. k. város végre a volt XVI. szepesi város közül azok, melyek rendezett tanácscsal bírnak, a jelen törvény 24. §-ának b) és c) pontjai, továbbá 110., 112., 113., 114., 115., 117. és 120. §§-aiban érintett ügyekre nézve a belügyminiszter közvetlen felügyelete alatt állanak, melyet ez a főispán útján gyakorol, — a tevőleges és szenvedőleges választói jogra nézve pedig a fenn elősorolt városokban az 1870. XLII. tcz. 27. §-a [az uj törvény 20. és 28. §§-ok] határozmányai szolgálnak alapul. 165. §. Ezen törvény életbeléptével az 1871. XVIII., az 1876. V. és az 1875. XXXV. törvényczikkek és az 1871. VIII. tcz. 68. §-a c) pontja a községi tisztviselőket illetőleg hatályon kivül helyeztetnek. 166. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A közigazgatási tisztviselők, a segéd és kezelő személyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról szóló 1876. VII. törvényczikk módosítása iránti javaslat. 1. §. A törvényhatósági tisztviselő, a segéd- és kezelő személyzet tagjai ellen fegyelmi eljárásnak van helye: a) ha megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvényben, kormány- és szabályrendeletekben megszabott kötelességét, vagy annak teljesítésére, a betegség esetét kivéve, képtelennek bizonyul; b) ha botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el. A hivataláról lemondott, vagy közbejött tisztújításkor meg nem választott tisztviselő ellen fegyelmi eljárás rendszerint el nem rendelhető; a már folyamatban levő fegyelmi eljárás pedig, ha a bepanaszolt tisztviselő közbejött tisztújítás alkalmával nem lett megválasztva, rendszerint abban hagyandó. Ha azonban úgy egyik, mint másik esetben a volt tisztviselő a felelősség alól a törvényhatóság által még nem mentetett fel, ha vagyoni felelősség megállapításának kérdése forog fenn, ha esetleges nyugdíjaztatása a fegyelmi ügy elbírálásának eredményével kapcsolatban áll, akkor a hivatalból kilépett volt tisztviselő ellen a fegyelmi eljárás elrendelhető — a fegyelmi eljárás folyama alatt közbejött tisztújításkor meg nem választott volt tisztviselő ellen pedig a fegyelmi eljárás folytatandó, s jogérvényes határozattal befejezendő. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után, az eljárásnak jogerős fegyelmi határozattal befejezéséig lemondásnak rendszerint nincs helye. Kivételes esetekben azonban, ha a vétség előreláthatólag enyhébb beszámítás alá esik és vagyoni felelősség kérdése fenn nem forog, sőt a lemondás elfogadását a közszolgálat érdeke kívánatossá teszi, a lemondás elfogadható. A lemondás elfogadásának kérdésében, az eljáró fegyelmi hatóság indokolt véleménye alapján, mindig azon hatóság határoz, melytől az illető választás vagy kinevezés útján megbízatását nyerte; ennek határozata a belügyminiszterhez felebbezhető. 2. §. A fegyelmi eljárást vizsgálat előzi meg, melynek elrendelése kérdésében, akár hivatalból, akár az illetőnek saját kívánságára: a) azon törvényhatósági tisztviselőkre nézve, kik a közigazgatási bizottság tagjai, ezen bizottság vagy a törvényhatósági közgyűlés határoz; b) a törvényhatóság többi tisztviselője, valamint a segéd- és kezelő személyzet tagjaira nézve pedig, a törvényhatósági közgyűlés, főispán (főpolgármester) és közigazgatási bizottság, alispán, illetőleg törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester ; c) elrendelheti még a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, kivétel nélkül a törvényhatóság minden tisztviselője, a segéd- és kezelő személyzet tagjai ellen a belügyminister, valamint a főispán meghallgatása mellett a többi minister is, amidőn a hanyag eljárás a törvény- és kormány- vagy szabályrendeletekben megszabott kötelesség megsértése a tárczájához tartozó teendőkre vonatkozik. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelésének kérdésében — az a) és b) pontok alatt felsorolt hatóságok által hozott határozat ellen fokozatos felfolyamodásnak van helye, éspedig: az alispán (polgármester) határozata a közigazgatási bizottsághoz, ennek megváltoztató határozata a belügyminiszerhez, a törvényhatósági közgyűlés, a közigazgatási bizott-