Nemzet, 1885. december (4. évfolyam, 1167-1197. szám)
1885-12-01 / 1167. szám
az én városom is, és ez a hely a hazában az, ahol, ha mindenütt otthon érzem is magamat széles ez országban, melynek földjét ha érintem, azt hiszem, hogy ekkor mentem igazán haza. (Élénk éljenzés.) De ha jó kívánságokkal nem válaszolhatok is, legyen szabad egyszerű köszönetemet abban összpontosítani, hogy felkérjem önöket, hogy hibáim iránt — mert nincs ember a világon, kinek hibái és gyengéi nem volnának és így vannak bizonyosan nekem is — elnézők legyenek és gondolják meg mindig, hogy emberi dolog tévedni, de a tévedést elítélni akkor, ha a szándék tiszta,és önzetlen,túl szigorú eljárás. (Élénk helyeslés.) Én tehát kérem önöket, hogy abból amit t. szónok úr kifejtett, azt ami előttem mindenek fölött becses, a szeretet, szíveskedjenek irányomban mindig megtartani. (Élénk hosszas éljenzés.) A budai református egyház küldöttségének vezetője Borosnyai Oszkár következő üdvözlő beszédét tartotta: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Sorrendben talán az utolsók, de a meleg tiszteletben és őszinte ragaszkodásban a legelsők közt jelenik meg a budai alakulófélben levő reformata egyháznak helyi bizottsága, hogy küldőinek nevében Excellentiádot 10 éves kormányzatának sikereihez szerencsét kívánjon s annak megbízásából az üdvözlő feliratot átnyújtsa. Eljöttünk, hogy Excellentiád előtt esedezzünk, méltóztassék törekvésünket, mely arra irányul, hogy Budán 200 év előtt szétszórt református egyházat helyreállítsuk, jóakaró figyelmére méltatni és támogatni kegyeskedjék, hisz e törekvés Nagyméltóságodnak nagyszerű s a magyar állam megszilárdítására irányuló programmjába beleillik. Az ég tartsa és áldja meg Excellentiádat magyar hazánk és magyar vallásunk üdvére és dicsőségére. (Éljenzés.) Tisza Kálmán: Köszönöm szíves megemlékezéseket s biztosítom önöket, hogy amit tehetek arra nézve, hogy itt, a főváros ezen részében egy biztos alapra fektetett egyház szerveztessék, igen szívesen meg fogom tenni. (Éljenzés.) Arad megye szabadelvű pártja küldöttségének vezetője Végh Aurél a következőkép szólt : Nagyméltóságú miniszterelnök úr, kegyelmes uram! Arad vármegye szabadelvű pártja örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy Nagyméltóságodat miniszterelnökségének 10-ik évfordulója alkalmából üdvözölje s ragaszkodásának, tántoríthatlan párthűségének és őszinte hálaérzetének ez ünnepélyen feliratban kifejezést adjon. A párt közgyűlésének megbízásából jelentünk tehát meg Nagyméltóságod előtt, hogy annak feliratát mély tisztelettel átnyújtsuk. Midőn azonban ezen megbizásunkat teljesítjük, feltárul keblünkben a lefolyt 10 év emléke, mely hosszú időnek minden perczét Nagyméltóságod páratlan hazafisággal államférfiu bölcs előre látással és önfeláldozó buzgalommal szentelte az ország közügyeinek. Válságos volt az idő, midőn Nagyméltóságod az ország kormányzatát átvette és mégis benső megnyugvással tekinthet ezen lefolyt időszakra vissza, mert a siker mit elérni méltóztatott, felülmúlta a reményeket az üdvös törvények, a czélszerű reformok, melyek Nagyméltóságod kezdeményezésére létrejöttek ; a magyar állameszmét, a magyar nemzetiségi érdekek jogos figyelembe vétele mellett megszilárdították az ország szellemi és anyagi fejlődését biztosították és az állam hatalmi súlyát úgy a külföldön, mint az országban emelték. Mindezekért Nagyméltóságodnak tartozunk hálával és elismeréssel. Fogadja azért Nagyméltóságod feliratunkat azon őszinte kivánatunk kifejezésével, hogy a gondviselés Nagyméltóságodat a kormány élén a haza javára és dicsőségére az emberi élet legvégső határáig éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm úgy kifejezett jókivánatukat, mint Arad megye szabadelvű pártjának most átvett feliratát. Kérem, legyenek szívesek e köszönetemnek odahaza tolmácsai lenni. Ami a sikert illeti, amely 10 év alatt eléretett, az nem egy ember, nem is a kormány, de az országban lévő összes szabadelvű pártok sikere, amiből kijutott Arad megye szabadelvű pártjának bizonynyal a maga nagy része. Meg vagyok győződve, hogy ha oly nézettől, oly szellemtől vezetett szabadelvű pártjai lesznek az országnak a jövőben is a többségben, mint aminők a jelenlegiek, a siker mindig be fog következni, bárki áll is a kormány élén. Ajánlom magam szíves jóindulatukba. (Éljenzés.) Békés megye szabadelvű pártja küldöttségének vezetője Nagy Károly árvaszéki elnök a következőleg szólt: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Békés megye szabadelvű pártja nevében, annak megbízásából jelentünk meg, hogy Nagyméltóságod 10 évi kormányzása iránti bizodalmunknak s személye iránti tiszteletünknek kifejezést adjunk. Mert Nagyméltóságod hazánk kormányát úgy vette kezébe, hogy habár a kiegyezés által alkotmányunk bástyái megszilárdíttattak is, de ebben úgy a lenyúló irodalmi termékek számát és terjedelmét komolyabban fontolóra veszi, az nem mondhatja, hogy »sok idő, kevés eredmény«, különösen, ha számba veszi azon körülményt, hogy a codexirodalom kivételével a nyomtatványok legnagyobb részének feldolgozását, részben, mert nem akadt rá vállalkozó, részben pedig mert igy tanácsosabb volt, — a régi magyar nyelv szótárának szerkesztését két-három ember végezte, kiknek ezenkívül még egyéb.kötelességet is kelle teljesiteniök. — A szótár rendezésére két esztendő ment rá, mely alatt az anyaggyűjtés részben folyt s még ma is egyre tart; a rendezés végeztével következett a főmunka: a szerkesztés. Valóban nagy dolgot végeztek a szerkesztők, midőn a »Nyelvtörténeti szótárt« aránylag oly rövid időköz alatt egybeálliták. Az előadó közöl végül a végszerkesztés alatt levő szótárból mutatványul egy pár czikket a hozzájuk csatolt felvilágosító észrevételekkel együtt. Az ülés záradékát Bogisich Mihály 1. tagnak »Szegedi Lenárt énekes könyve 1674.« czimű értekezése képezte. Toldy Ferencz ezen énekkönyvet, irodalomtörténeti kézikönyvében a XVII. század legnevezetesebb termékei közé számítja. A könyv főczélja az volt, hogy a XVII. században a régi egyházba visszatért magyar népet a régi hitben megerősítse s a kath. isteni tiszteletbe bevezesse. Tizennyolcz részre oszlik, melyekben körülbelől 530 ének, 6 litánia s 1 hálaadó ének van. A hangjegyzés kiállja a versenyt az akkori németországi énekeskönyvekkel. Ezután értekező közli a hangjegyzés módját s különböző jegyeket. A kulcsok között leggyakoribb a soprán, utána a tenor, az alt kulcs alig kétszer fordul elő. Hazafias érzelem, szt-Istvántól öröklött áhitat, a hold, szűz iránti fiúi hódolat nyilatkozik ezen szebbnél-szebb ősi méretű énekekben. A nagy szakavatottsággal előadott értekezést még érdekesebbé tette azon körülmény, hogy Bogisich több, a sz. Máriáról szóló és néhány halotti éneket zongora kísérettel, zenei szabatossággal el is énekelt. Különösen meghatották a hallgatókat a halotti énekek, melyekben oly szépen van kifejezve a múlandóság gondolata, az élő világtól való elválás fájó érzete, de az isten akaratába való megnyugvás érzete is nyilvánul azokban. Értekezőt a közönség harsányan megéljenezte. Ezzel az ülés esti 7 órakor véget ért, szellemi, mint az anyagi téren mindent újra kellett teremteni, hogy hazánk mint kell, a kulturállamok színvonalára emelkedjék s ezt Nagyméltóságos kormányra termett, kormányzásra hivatott keze úgy oldotta meg a a lefolyt 10 év alatt, hogy mig befelé a rend szilárdult, kifelé tekintélyünk emelkedett. A szellemi élet tanintézetei magasra emelkedkedtek, a társulási eszmék gyökeret vertek, a nagy és kis iparok oly kifejtést értek el, hogy ezek a külföld elismerését s nemzetünkközi sympathiáját részünkre biztosították, és azt, hogy a magyar nemzet, mely 48-ban ősei fegyverdicsőségét megifjodva írta be Európa évkönyvébe, a béke idején lett a fokozatos munka, a fokozatos erőfeszítés erejével, tehetségével és kedvével ; s ezek által bir azzal, hogy cultur-missióját kelet felé teljesítse, melyre geographiai fekvése, dicső múltja, alkotmányához, szívós ragaszkodása, lovagias jelleme által hivatva van. Ezek örök érdemei Nagyméltóságod 10 évi kormányzatának. Mert egy alkotmányos állam fejlődése a közigazgatásban találja súlypontját, azért mi tántoríthatlan ragaszkodásunk kifejezése mellett kívánjuk, hogy az isteni gondviselés terjessze ki oltalmát Nagyméltóságod drága életére, hogy megkezdett alkotásait befejezhesse, tapintatos intézkedési által, melynek végczélja oda irányul, hogy a magyar alkotmány örökzöld fája alatt Szent István koronájának minden népei vallás és nyelvkülönbség nélkül egyesülve, a közszabadság közös gyökerén szívják fel az életnedvet ennek szabad földjéből/ ezer éves alkotmányunk örök virágzására. Éljen. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm Békésmegye szabadelvű pártjának szives megemlékezését s kérem legyenek e köszönetem tolmácsai odahaza is. Ami a t. szónok urnak irántam való, túlságosan is kedvező nyilatkozatát illeti, ezt a rokonszenv túlzásának tudom ugyan be, de örömmel constatálom, hogy maga a munkakedv, melyre a nemzetnek, ma a küzdelmek után is szüksége van, megvan. És ha van eredmény, ez nem az egyeseké, hanem a nemzet öszszes tagjai és szabadelvű pártjaié, ezért együtt örülhetünk az eredménynek. Ajánlom magam szives jóindulatukba. (Éljenzés.) A borsodmegyei szabadelvű párt nevében Vay Béla főispán a következő beszédet mondta: Nagyméltóságú miniszterelnök úr. Ha manapság találnánk közfalainkra írva »Sic vos non vobis«-okat s ha a hírhedt római költő élne, — egyet bizonyosan igy töltene ki: »Sic vos non vobis jubilatis Borsodienses!« — mi szabad fordítással azt teszi »így ti Borsodiak nem a megye nevében üdvözlitek a miniszterelnököt!« — Igen is, »Nem !« Esetleges többség »non possumus« szavazata, szivünk bizalmi- s az illem követő szavának gátat vetett. De tessék gátat vetni egy rohamos patak medrében ! a patak azt meghágja, vagy más utat tör magának ! így Borsodból is más után, de im eljutott Nagyméltóságodhoz a tisztelgés és jókivánatok özöne. Im itt vagyunk, kik mint a szabadelvű párt hi., vei Nagyméltóságodat ragaszkodásunkról és feltétlen bizalmunkról biztosítani akartuk! — Itt Nagyméltóságod régi barátai s leghívebb addictusai, kik nemcsak politikai érzelmeinknek, de személye iránti szeretetünknek s változhatatlan barátságunknak óhajtunk kifejezést adni! (Élénk éljenzés.) Vagyunk, kik hazafiui meggyőződésünk szerint ugyan más politikai pártokhoz tartozunk, de mégis meghajlunk Nagyméltóságod általános hazafiui s személyes érdemei, valamint nagy tehetsége előtt s örömmel veszünk részt a hazafiui érzelmeinkkel nem ellenkező, a politikai illemmel,pedig éppen megegyező, ez üdvözlő tisztelgésen. (Éljenzés.) Végre engedje Nagyméltóságod, hogy kifejezést adhassak mindnyájunk azon magasabb szempontú politikai felfogásának, miként hazafiui örömünket fejezzük ki a felett, hogy édes hazánkban — a mellett, hogy partialis autonómiánkat mind e mai napig nagy mértékben megtartottuk — mégis a Parlamentarismus s a tiszta parlamentáris felfogás annyira gyökeret vert s annyira megszilárdult, — hogy tiz évig egyfolytában lehetett egy és ugyanazon egyén Magyarország miniszterelnöke. E consolidált állapot az, miért Európában sok státus minket méltán irigyelhet, s ez mi hazánkat nagygyá, erőssé, boldoggá s magyarrá teheti. (Éljenzés.) Tartsa is meg a gondviselés ez után imádott hazánkat, s éltesse isten Nagyméltóságodat sokáig, jó egészségben s törhetlen akaraterővel hazánk javára, boldogitására! Éljen! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönöm a hozzám intézett meleg szavakat, s ha — mint t. barátom a szónok mondá, — vannak azok közt, kik rólam megemlékeztek, olyanok is, kik nem ugyanazon politikai nézetet vallják, mint én, ebben csak annak látom örvendetes jelét, mely iránti óhajomat minduntalan kifejeztem és kifejezem, amire törekedni — elmondhatom — egész életemben, ellenzéki koromban úgy, mint azóta igyekeztem, hogy eltérő politikai nézetek mellett is tudjuk belátni azt, hogy lehet valakinek tiszta hazafias érzülete. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Midőn azért azoknak köszönetet mondok, Borsod megye szabadelvű pártjának, tehát azoknak, kik velem politikailag is egy nézeten vannak, ugyanazt mondhatom, hogy régi tapasztalat, hogy ha valahol egy politikai párt kissé szunnyad, egy véletlen fölébreszti és aki így felébresztette véletlenül, az adja meg az első győzelem árát. Csekélység történt Borsodban, de meglehet, hogy nagyobb lesz következése, mint gondolták, de ezt közbevetőleg elmondva, ismétlem, üdvözletüket egyformán, talán — ne vegyék rosz néven politikai elvrokonaim — még jobban megköszönöm azoknak, kik politikailag nem egy utón járnak velem, mert semmit sem tartok fontosabbnak hazánkban, mint azt, hogy a politikai pártok közt ne gyűlölködés, hanem kölcsönös becsülés legyen. (Élénk éljenzés.) Brassó megye szabadelvű pártja nevében szólt Bethlen András gróf főispán: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Brassó megye szabadelvű pártjának küldöttsége eljött, hogy részt vegyen azon ünnepen, melyet az egész ország Nagyméltóságod 10 éves kormányzatának ünnepélye alkalmából ül, és hogy tolmácsolja azon tiszteletet és ragaszkodást, mely által úgy Nagy méltóságod személye, mint politikája iránt át van hatva. Nagyméltóságod, midőn hazánk intézményeinek szervezetében állandóan szem előtt tarta a nemzet nagy czéljait, századunk nagy eszméit, soha meg nem feledkezett a történelmi hagyományokról és az átmeneti állapot nehézségeiről, állandóan, biztosan haladt előre a szabadelvűség útján, attól soha el nem tért. Ezen zászló az, melyet lelkesedéssel követtünk és melyet ezentúl is még fokozottabb odaadással fogunk követni. Fogadja Nagyméltóságod a brassómegyei szabadelvű párt teljes odaadásának és ragaszkodásának biztosítását. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Köszönöm, hogy szívesek voltak hazánk azon távoli vidékéről is meghozni nekem az üdvözletét. Brassó volt már, és azt hiszem, lesz is, sőt talán az ma is: egy minden nyelvbeli különbségeken felül emelkedő, mindenkinek jogait tiszteletben tartó hazafias irányzatnak kiinduló pontja — mondom, remélem, amint volt, úgy lesz, és ezen reményben ajánlom magamat szívességükbe. (Élénk éljenzés.) Csanád megye szabadelvű párti küldöttségének nevében Meskó Sándor alispán szólt következőképen : Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Mélyen tisztelt hazafi ! Midőn az ország Nagyméltóságos miniszterelnökségének tíz éves jubileumát ünnepli, minket nem a kötelesség érete, nem az udvariasság ténye hozott ide. Szívünk benső sugallatát követve, a csanád megyei szabadelvű párt nevében, mint független polgárok jelentünk meg, hogy kifejezést adjunk ama határtalan szeretet és bizalomnak, melylyel nagybecsű személye iránt viseltetünk, hogy elmondjuk, miszerint ama zászlónak, melyet Nagyméltóságod a haza szent érdeke mellett megragadott és oly magasan lobogtat, mi törhetetlen hívei vagyunk. Tiz évi küzdelemteljes és sikerdús időszak egy az ország kormányzatának élén álló államférfiú életében már magában véve is tiszteletre, elismerésre méltó jelenség, de ha meggondoljuk azt, hogy Nagyméltóságod ezen tíz évi időtartam alatt egy boldog családi élet nyugalmának és örömeinek feláldozásával, egy kedvező anyagi helyzet előnyeinek megvetésével, szakadatlanul az ország javára működött közre, nem zárkózhatunk el azon forró óhajtás elől, hogy a mindenható Nagyméltóságodat, az ország kormányzatának élén, a haza díszére, örömére és boldogságára, az emberi élet legvégső határáig a legjobb egészségben tartsa meg! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm Csanádmegye szabadelvű férfiainak szíves megemlékezését. Hiszen, a haza ügyét szolgálni mindnyájan tudjuk és gyakoroljuk is, ez mindnyájunknak kötelessége, s ha a családi élet nyugalmát ez olykor felzavarja is, de aki hazájának szolgál, egyúttal családjának, gyermekeinek is szolgál, mert azok jövőjét készíti elő. Nem érdem tehát az, de oly kötelesség, melyet hála isten, velem együtt, széles e hazában százezrek teljesítenek. Fogadják mélyen érzett köszönetemet! (Élénk éljenzés !) Gömör megye szabadelvű pártja nevében ezeket mondja: Fáy: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes urunk ! Eljöttünk mi is, hogy Nagyméltóságod érdemteljes működésének tíz éves jubileumát megünnepeljük, és hogy a haza körül szerzett érdemei iránti elismerésünknek, jelenlétünk által kifejezést adjunk. Ez érdemek elősorolására itt idő nincs, azt hiszem, hogy ezeket meg fogja írni a história. Méltóztassék Nagyméltóságod, mély tiszteletünket fogadni és bennünket tisztelőinek sorában becses emlékében megtartani. Szívünk mélyéből kívánjuk, hogy Nagyméltóságodat a trón védelmére, hazánk boldogságára, az isteni gondviselés még sokáig szerencsésen és boldogan éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm, hogy szívesek voltak jó kivánataikkal hozzám elfáradni és midőn biztosítom önöket, hogy kedves emlékeim közt ezt is fenn fogom tartani én is kérem, hogy rólam a jövőben is rokonszenvvel, szives barátággal emlékezzenek meg! (Élénk éljenzés.) Következett Nógrád megye szabadelvű pártjának küldöttsége, melynek nevében igy szólt: Gry ü r k y Ábrahám gr. Nagyméltóságu miniszterelnök ur! Kegyelmes Uram ! Magyarországnak gyakran legnagyobb fiai részesültek azon keserű meglepetésben, hogy midőn hatalomra kerültek, népszerűségük elhagyta őket. Kegyelmes uram! Te ezen — lehet mondani — szabály alól kivételt képezesz, mert népszerűséged, hogy úgy fejezzem ki magamat, nemcsak hogy kisebb nem lett, hanem a tegnapi és mai napnak szívből jövő tüntetései mutatják azt, hogy az csak nagyobb lett. Ezt, kegyelmes uram, nézetem és nézetünk szerint azon rendíthetlen hazafiság szent érzelmének egyrészt, másrészt az államférfim bölcseségnek követelményeit szem előtt tartó fáradhatatlan, önfeláldozó munkásságodnak és tevékenységednek köszönhetjük. Ezen érzületek hoztak bennünket ide és kegyelmes uram, légy meggyőződve, hogy idejövetelünk mesterkélt nem volt, hanem az önsugallt szivek következménye volt. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm, hogy hozzám fáradni méltóztattak és jókivánataikkal elhalmozva sorakoztak azokhoz, kik már eddig is oly szívesek voltak ez alkalomból megtisztelni. Ha áll az, hogy tíz évi eddigi kormányzatom után népszerű vagyok, ez csak arra lehet ok, hogy igyekezzem hazámnak ezentúl is akármely téren megkettőztetett szorgalommal szolgálni, mert a népszerűség nem lehet cél, de kell, hogy eszköz legyen arra, hogy az ember hazájának szolgálatokat tehessen. (Élénk éljenzés.) Ezután Gyürky Abrahám gróf főispán vezetése mellett a losonczi református egyház tagjai tisztelegtek., Gyürky Abrahám gr.: Kegyelmes uram! Engedd meg, hogy bár bejelentve nem volt, megbízásomban eljárva, ezen bár kis, de érted minden körülmények közt feltétlen odaadással viseltető egyháznak legőszintébb, szívből eredt önzetlen szerencsekivánatait ezen adresse formájában átadhassam. (Éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Köszönettel fogadom hazánk és felekezetünk e nevezetes egyházának üdvözletét és kérem önöket, adják át annak felvirágzása és jóléte iránti jó kivánataim kifejezését. (Éljenzés.) Mosonymegye szabadelvű pártját következő beszéddel mutatta be Simon főispán: Nagyméltóságú miniszterelnök úr ! Kegyelmes urunk ! mosonymegyei küldőink nevében van szerencsénk Nagyméltóságod előtt megjelenni. Nem kötelességérzet, de engedje meg Nagyméltóságod őszintén kijelentenünk, hogy ma leginkább a szív hozott ide, hogy Nagyméltóságod miniszterelnökségének tízéves fordulója alkalmából legdrágább kincsünket, tántoríthatlan bizalmunkat, legőszintébb szeretetünket átnyújtsuk. Kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék őszinte hódolatunk, szeretetünk e szerény zálogát kegyesen elfogadni, bennünket, küldőinket, honos megyénket jóindulatában, szeretetében megtartani. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm szíves megemlékezését úgy a megjelenteknek, mint küldőiknek és biztosíthatom önöket, hogy semmi kedvesebbet nem hozhatnának nekem, mint szeretetük, rokonszenvük, barátságuk kifejezését, mely érzelmekről viszont a magam részemről is biztosíthatom önöket. (Élénk éljenzés.) Szabolcs megye és Nyíregyházaváros szabadelvű pártját Graef József főispán vezette. Fráter Sándor: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! A nemzetek közszabadságának megtartása is — mint minden más szerzeménye attól függ, hogy azon erély, mely a megszerzésnél nyilvánult, érvényesül-e a megtartásnál. Az 1848—49-ki küzdelmeink — a 67-iki kiegyezés — megszerezték számunkra az állami önállóságot és alkotmányos szabadságot. De hogy ezeket megtarthassuk, szükséges, hogy a nemzetnek úgy közgazdasági mint cultur követelményei kielégíttessenek, — miután szegénység és tudatlanság mellett közszabadságaink fenn nem tarthatók. Ezen nagy és fontos követelmények megvalósításának egyik elengedhetlen feltétele a közkormányzat következetessége — ennek folytonossága — vagyis az állam kormányának állandósága. Ámde egy olyan államban, mint a mienk, hol csaknem minden intézmény úl, hol az összetartozandóság tudata a szellemeket még nemcsak át nem hatotta, — de a hol a nyelvi — confessionális társadalmi állásból eredő különbözetek, még éles ellentéteket képeznek a társadalomban — alkotmányosan kormányozni felette nehéz, s ha mégis ily viszonyok daczára egy kormány 10 évig áll fenn szilárdan, igazolva van egyrészt az, hogy ezen kormány azon társadalom szükségeinek, melyet a civilisatio ösvényén haladtában vezérelni van hivatva — épen megfelel, igazolva van másrészt — még pedig beszélőleg az is, hogy ezen állandóságot pusztán kormányzati műfogásokkal — úgynevezett tactkázásokkal — melyek csak ephemer vívmányokat hozhatnak létre, elérni nem lehet, de kell, hogy ezen kormány vezetésének alapját a politikai erély mellett — az előrelátás szelleme — a politikai bölcsesség képezte legyen. Így gondolkozva mi eljöttünk, hogy az eddig teljesített testi és lelki küzdelmeket feltételező erélyes nagy munkásságáért Excellentiádnak igaz és mély tiszteletünk hála adóját lerójjuk, — melylyel tartozunk, — de nem csak a miniszterelnöknek, de kiválólag az embernek is azért, hogy a felséges királyunk és polgártársai bizodalma folytán a kezébe letett nagy hatalmat, igazi szabadságszerető polgárhoz méltólag nem a tekintély uralmának alapján— de mint a szabad gondolkodás híve az önfegyelmezés erényének a közéletbeni érvényesítésével gyakorolja, ki felvilágosít és útba igazít, ki nem parancsolgat, de kormányoz; vagyis politikailag szólva : nem a törik szakad, de az ellentétes érdekek kiegyenlítésének politikáját követi, a mi nem más mint a meghamisítatlan Parlamentarismus, s mely rendesen tekintve a mi közviszonyainkat, nemzeti fennmaradhatásunk létfeltételét képezi. Eljöttünk mélyen tisztelt kegyelmes uram mint hívei azon politikai irányzatnak — amelynek Excellentiád a végrehajtásban a vezére — hogy élő szóval kinyilatkoztassuk azt szabolcsmegyei és nyíregyházi szabadelvű társaink képviseletében is, hogy mint eddig, úgy ezután is, mi ki fogunk tartani és buzgó odaadással — persze parányi erőnkhöz mérten—hazafias kötelességünknek ismerendjük Excellentiádat jövőre is támogatni főfontosságú nagy feladatainak teljesítésében.És mi kérjük az istent, hogy számos, nagyon számos évekig tartsa meg Excellentiádat ép testi és szellemi erőben, hazánknak, alkotmányunk feje, uralkodónk szolgálatainak érdekében is, de tartsa meg különösen azért, hogy közhasznú működésének legszebb jutalmát, hazánk felvirágzását társadalmi és állami consolidatióját mai eredményeiben is még életében szemlélhesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm úgy Szabolcs megye, mint Nyíregyház város szabadelvű pártjának rólam való megemlékezését. Kérem, hogy ezen köszönetemet szívesen fogadni és küldőiknél is tolmácsolni méltóztassanak. A mi szükséges hazánk viszonyaink consolidatiójára, hogy meglegyen az öszszetartozandóság érzete még nagyobb mértékben, mint ma van, nyelv és faj különbség nélkül, erre működni mindenkinek egyformán kötelessége és ebben sikert aratni csak úgy lehet, ha minden jó hazafi közreműködik, egyesek és kormány, kötelességük szerint. Ha magam is erre hatottam, teljesítettem azon kötelességet, melyet teljesíteni minden hazafiának kötelessége. Ajánlom magamat szívességükbe. (Élénk éljenzés.) Torontálmegye szabadelvű pártjának küldöttsége, melynek nevében igy szólt Hadfy Döme: A torontálmegyei szabadelvű pártnak küldöttei vagyunk, polgári állásunk, vallásunk és nemzetiségünk — mint külsőnk igazolja, — különböző ugyan, de a magyar állameszme iránti hűségünk tántoríthatatlan, hazafiságunk önzetlen, Excellentiád iránti bizalmunk és ragaszkodásunk föltétlen, együttéletünk, otthonunk békés, testvéries. (Éljenzés! Zsivio, setreasca.) Mint független polgárok jelentünk meg, ma Excellentiád, mint bölcs vezérünk előtt, önként, szabad akaratunkból, hivatalos színezet nélkül, hogy átadjuk Excellentiádnak küldőink üdvözletét. (Éljenzés, Zsivio, setreasca.) Torontál vármegye lakosságának zöme, vallás és nemzetiség különbség nélkül, Excellentiád zászlaját követi, (ügy van, éljenzés.) és mindenki büszkén és fennen lobogtatja, mert erős hite és meggyőződése, hogy Excellentiád, mint magyar és a nemzetnek hű fia csakis az ország javát akarhatja és ezen meggyőződésünkben szerencséseknek érezzük magunkat, hogy Excellentiád pártjának tagjai vagyunk és hogy Nagyméltóságod, mint vezérünk tíz év óta kormányozza az országot és ez okból küldött fel bennünket a torontálmegyei szabadelvű párt, hogy Excellentiadat jubilaeuma (Élénk éljenzés. Zsivo.) alkalmából üdvözöljük és az országos örömünnepnek mi is részesei legyünk. Teszszük ezt küldőink megbízásából örömmel, de teszszük saját magunk nevében határtalan lelkesedéssel, mert mindannyian feltétlen hívei és áldozatkész követői vagyunk, meglévőn győződve, hogy csakis azon ösvényen, amelyen bennünket Excellentiád vezet, érhető el alkotmányunk megóvása, a külföld előtt tekintélyünk öregbítése, országos ügyeink békés elintézései, szóval a haza felvirágzása. (Éljen! Zsivio!) Excellentiád mint ő felségének legelső tanácsosa teljesen bírja a trón bizalmát, s mint legjobb magyar a nemzet osztatlan szeretét. Excellentiád megnyerte a dynastiát a nemzetnek s megszilárdította a magyarral született loyalitást és ez által megvetette alapját az uralkodó és a nemzet közötti egyetértésnek, mely alapkövét képezi az állam boldog fennállásának. (Éljen! Zsivio! Setreasca!) Tartsa meg Excellentiádat a Mindenható a szent korona fényének emelésére, a magyar haza javára az emberi kor legvégső határáig boldogan, hogy még sokáig kormányozhassa az országot. Fogadja Excellentiád kegyesen a torontálmegyei szabadelvű pártnak üdvözletét s üdvözlő feliratát (szónok átnyújtja a feliratot) éltesse az isten Excellentiádat sokáig. (Viharos, hosszantartó éljenzés. Zsivio ! Setreasca !) Tisza Kálmán miniszterelnök : Midőn köszönetemet fejezem ki úgy a megjelenteknek, mint küldőiknek a szíves megemlékezésért és a hozzám intézett lelkes szavakért, beismerem, hogy ezen most előttem álló küldöttség megjelenése nagy örömet szerzett nekem. Mert ez itt tényleges bizonyítéka annak, amit úgy is tudtam, hogy Torontál megyében és a torontálmegyei szabadelvű párt kebelében azon szép megyének külön ajkú lakosai, nem mondva le saját nemzetiségi tulajdonaikról, egyaránt tudnak hívei lenni a magyar államnak. (Éljen! Zsivio!) Még arra kérem — s ez buzgó kérésem a haza minden fiához , hogy a főczél, melyet magunk elé tűzünk, az legyen, hogy ahol meg van ez érzés, ott megmaradjon, ahol pedig tán itt-ott nincs meg, ott létrejöjjön. Szabad, lehet ellenkező irányú politikai nézeteket hirdetni, de azt tartom hazafias kötelesség ellenállni minden oly lépésnek, mely az e haza különböző fiai közti egyetértést megbolygatná. Torontál megye és ennek szabadelvű pártja ezt régen belátta — és mint most is mutatkozik — szép sikerrel törekszik erre. Engedjék, hogy ismételjem e feletti örömem és elismerésem kifejezését és hogy magamat szívességükbe ajánljam (Hosszantartó lelkesült éljenzés, Zsivio és setreasca.) Következett Veszprém megye szabadelvűpárt küldöttsége, melynek nevében szólt id. Purgy Sándor földbirtokos: Nagyméltóságu miniszterelnök ur! Kegyelmes uram ! Egy férfiú, ki a közügyek terén működik, s különösen egy oly férfiú, mint Excellentiád, ki Magyarország kormányának élén, emberi erőt fölülmúló munkássággal annak javára fárad, s fáradozásának nem láthatja méltóbb és magasztosabb jutalmát, mint az őszinte tiszteletet és elismerést. Most, midőn Excellentiád 10 éves miniszterelnökségének jubilaeumát ünnepli, mondhatom, kevesek kivételével az összes nemzet is megüli ez örömünnepet, mely így valóban az őszinte tisztelet és elismerés ünnepe. Ez ünnepélyes alkalommal kedves és hazafias kötelességének tartotta a veszprém megyei szabadelvű párt is Excellentiád előtt is küldöttségileg megjelenni és ragaszkodásának kifejezést adni. Engedje a mindenható, hogy Excellentiád, mint Magyarország kormányának elnöke annak kormányát még hosszú időn át, hazánk javára, felvirágzására a legjobb sikerrel vihesse. Kérelmünk pedig, hogy Veszprém megyét és ennek közönségét továbbra is magas kegyeibe részesítse. (Éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Igen kérem, legyenek szívesek Veszprém megye szabadelvű pártjának tolmácsolni tiszta szívből jövő köszönetemet és szívesen fogadom azt az önök részéről is, akik idejöttükkel megtisztelni voltak szívesek. Veszprém megye sorsa elsősorban saját fiai kezében, tehát jó kézben van, ami pedig kormányilag tehető és teendő, azt megtenni részemről is kedves kötelességem volt és lesz is. (Éljenzés.) Következett Aradváros szabadelvű pártjának küldöttsége, melynek nevében így szólt Varjassi József: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! A Parlamentarismus történetében páratlan jelenség, hogy valaki 10 éven át, az alkotmány szellemének megtartása, a sajtó- és szólásszabadság megóvása mellett úgy kormányozzon, hogy az évtized végén, erősebben álljon a kormányrúdnál mint kezdetben , a bizalom és ragaszkodás a nemzetnél szilárdabb és biztosabb alapon nyugodjék, mint valaha. Azon államférfiú, ki ezen tény folytán, az általa kormányzott és politikai érettséget tanúsított nemzetnek is a külföld előtt — hol erre példa nem volt — elismerést szerzett, senki más, mint Nagy a méltóságod, Magyarország miniszterelnöke, a kihez 10 éves jubilaeuma alkalmából, az Arad városi szabadelvű párt, mely a hazafiu érdem és államférfim nagyságának mindenkor tisztelettel adózik, üdvözlő feliratot intézni, és azt küldöttségileg hódolatteljes tisztelettel átadni egyhangúlag elhatározta. Engedje az isteni gondviselés, hogy 10 éves kormányelnöki működését, melyet fáradhatlan munkásság, szeplőtlen tisztaság, sajátságos helyzetünket elfogulatlanul mérlegelő hazafiság, és a magyar állam consolidatiójára irányzott eszélyes és erélyes politika jellemez, — még számtalan évekig édes hazánk javára törhetlen erőben folytassa és nemzeti létünket anyagilag és szellemileg felvirágoztassa. Fogadja Excellentiád kegyesen az Arad városi szabadelvűpárt üdvözlő feliratát. (Éljenzés.) • Tisza Kálmán miniszterelnök így felelt: Nagyon köszönöm úgy az aradvárosi szabadelvűpártnak rólam való megemlékezését, mint a küldöttség tisztelt tagjainak, hogy felfáradni és engem jelenlétükkel megtisztelni és megörvendeztetni méltóztattak. Köszönetül nem mondhatok egyebet, mint: viszonozva az irányomban kifejezett jó kívánatokat, azt kívánom, hogy hazánk azon minden tekintetben jeles, nagy jelennel és tán nagyobb jövővel biró városa és annak minden lakója a boldog, a nyugodt haza kebelében, békében és boldogul éljen. Kérem, vigyék meg köszönetemet. (Lelkes éljenzés.) Következik a Debreczen városi szabadelvű párt küldöttsége, melynek nevében szólt: Simonffy Sámuel: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes Uram! A debreczeni szabadelvű párt megbízásából jöttünk Nagyméltóságod üdvözletére ez örömünnepen és kívánjuk, hogy a magas ég Nagyméltóságodat számos évekig éltesse, hogy boldogságban, dicsőségben teljenek napjai nagyrabecsült családjával egyetemben. (Élénk éljenzés.) Magunkat, pártunkat és városunkat Nagy méltóságod kegyelmébe ajánljuk. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm megjelenésüket és kérem, tolmácsolják a debreczeni szabadelvű párt előtt is köszönetemet, amely párthoz engem régi emlékek kötnek és amely előtt hasonlag — remélem — hogy az én emlékem sem kellemetlen. (Élénk éljenzés.) Következik a debreczeni ipar- és kereskedelmi kamara. Sesztina Lajos ipar- és kereskedelmi kamarai elnök: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! A debreczeni ipar és kereskedelmi kamara nevében van szerencsém Nagyméltóságodnak legjobb kívonatainkat tolmácsolni, egyszersmind ez alkalomból üdvözlő feliratunkat átnyújtani. (átnyújtja a feliratot). Kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék ezt kegyesen fogadni. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon szívesen és köszönettel fogadom szerencsekivánataikat és feliratukat. (Élénk éljenzés.) Következik Dobsina város képviselőtestületének küldöttsége, Andrássy Manó gr. vezetése alatt, mely küldöttég nevében szól . Gömöry Pál : Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes Uram ! Dobsina város képviselő testületének egyhangú határozata folytán, kedves kötelességünkké vált Nagyméltóságodat miniszterelnöksége 10 éves jubileuma alkalmából hódolatteljesen üdvözölni. Ezen küldetésünk értelmében kérjük Nagyméltóságodat, legyen kegyes Gömör megye legnépesebb városának hódoló feliratát, a város ragaszkodása, szeretete és legmélyebb tisztelete jeléül nemcsak kegyesen elfogadni, de meggyőződve lenni arról, hogy egy szívvel , lélekkel óhajtjuk és kérjük a mindenhatót, hogy Nagyméltóságodat kedves családja, szeretett hazánk és a magas trón javára sokáig éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönöm és szívesen fogadom jókivánataikat és a feliratot és kérem, fejezzék ki köszönetemet azon jeles városnak is. (Élénk éljenzés.) Következik Eperjes város szabadelvű pártja. Kulinyi Albert: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes Uram! Az eperjesi választók szabadelvű pártjának képviseletében jöttünk ide, hogy részt vegyünk azon páratlan ünnepélyén a nemzetnek, a mely ünnepély minden igaz hazafi keblét örömmel árasztja el. Midőn ezt teszszük, teszszük azon párt részéről, a mely eredetileg 1881-ben, a választások előnapjaiban excellentiádnak nagy nevét tűzte ki zászlajára és azon zászlót most előre vive, fennen lobogtatja. Azon pártnak, melynek képviseletében Nagyméltóságod szine előtt megjelentünk, érzelmei ezen egyszerű papírra vannak letéve. (Átnyújtja a feliratot.) de bár egyszerűek, azért őszinték, tiszták és igazak. Fogadja azokat Nagyméltóságod és úgy, mintha egy igen fényes küldöttség élén lehettem volna szerencsés azokat átnyújtani. Nem marad egyéb hátra, minthogy azt kívánjuk excellentiádnak az egész haza örömére, hogy egy új decennium leteltével, nagy alkotásainak egy mauzóleumában, az új országházban, mint a nemzeti erő asylumában egy hálás, elégedett nemzedék újra fennen hangoztathassa azt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök sokáig éljen! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönök szíves jókivánatukat és kérem köszönetemet (Folytatását lásd mellékletünkön.)