Nemzet, 1885. december (4. évfolyam, 1167-1197. szám)

1885-12-03 / 1169. szám

a megszaporodott munka daczára apasztotta a mi­niszter a személyzetet. A rabmunka jövedelmét (37,155 frt) B­u­s­b­a­c­h előadó a zárszámadási eredmények alapján emelhetőnek tartja. P­a­u­­­e­r miniszter nem ellenzi, hogy e tétel 50,000 frtra emeltessék. A bizottság ezen emeléssel megszavazza az előirányzatot. A fegyintézetek szükségleténél: P­a­u­­­e­r miniszter a soproni fegyintézetnél te­kintettel arra, hogy csak áprilisban nyílik meg, a szükségletből 26,950 frt, a bevételekből 2000 frt tör­lést indítványoz. A bizottság e törlésekkel megszavazza az elő­irányzatot. A beruházásoknál: Paul­er miniszter 20.000 frt törlést hoz ja­vaslatba. Hegedűs S. felhívja a miniszter figyelmét a kolozsvári bíróságok czélszerűtlen elhelyezésére. Szentgyörgyi államtitkár válaszolja, hogy a törvényszéki épületek felépítésére szükséges telkek megszerzése iránt megtörténtek a szükséges lépések s mihelyt azok eredményhez vezetnek, a minisztérium intézkedni fog az állandó törvénykezési épület fel­építése iránt. H­e­­­f­y szükségesnek tartja, hogy ily építkezé­seknél a város is hozzon áldozatot, legalább a telket ingyen adhatná. A bizottság a miniszter által javasolt törléssel megszavazza az előirányzatot. Ezzel az igazságügyi tárc­a elintéztetvén, a honvédelmi tárc­a költségvetését vette a bi­zottság tárgyalás alá. A központi igazgatás szükségletét Dá­­n­i­e­s Ernő előadó megszavazásra ajánlja. Fejérváry d. honvédelmi miniszter felemlíti, hogy a delegáció a közös hadseregnél az alantas tisztek díjazását javítván, minthogy a törvény szerint a honvédségnél is ugyanolyan a fizetés, kéri ennek fe­jében a szükségletnek 146.490 írttal való felemelését. Helly nem járul a miniszter kívánságához, mert határozottan helyteleníti a delegátiónak ez ügy­ben való eljárását s e helytelenítésből itt is levonja a következtetést. Midőn a bizottság az állam többi szol­gáival szemben annyira kénytelen takarékoskodni, mintegy sértés lenne reájuk nézve itt emelni a költsé­geket, különösen akkor, midőn a hadsereg szükségle­tei évről évre fokozódnak. Fejérváry G. miniszter egészen el is tekintve a törvény rendelkezésétől, felemlíti, hogy az alsóbb rangú tisztek fizetése olyan, a­miből megélni nem le­het ; ez maga elég ok reá, hogy a díjazás ily szerény mértékben javíttassék. H­e­g­e­d­ü­s Sándor megemlíti, hogyha Helfy ma kezébe venné a kormányt s látná a többi államok fegyverkezési viszonyait, ő sem tenne semmiféle re­­ductiót sem a hadseregnél, sem a honvédségnél. Nem csodálkozik szóló, hogy Helfy a közös hadseregtől megtagadja a javítást, de azt valóban nem várta volna, hogy megtagadja a honvédségtől azt, a­mit a közös hadseregnek megadtak. A szolgálat itt fel­­emésztőbb, mint a legnagyobb buzgalommal teljesített polgári szolgálatban is. Helfy azt válaszolja előtte szólónak, hogy ha azon helyzetben lenne, hogy javítsa a honvédség hely­zetét, nem a tiszteknél, hanem a legénységnél kez­dené. Amidőn nem vagyunk azon helyzetben, hogy itt segítsünk, ahol a kenyérről van szó, nem költhetünk arra, hogy a tiszteknek társadalmi állásuk szempont­jából több legyen a fizetésük. A bizottság­ megszavazza a központi igazgatás szükségletét s a miniszter által kért többletet az egyes czimek közt megfelelőleg felosztandónak határozza. A Ludovica academiánál­ Dániel előadja, hogy a 60,000 frt többle­tet az vonja maga után, hogy a jövő évben életbe lép a harmadik tanév s így 60 növendékkel több lesz az académiában. A növendékek e szaporodásának meg­felelőleg 26,000 írttal szaporodnak a bevételek is. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A csapatok szükségleténél: Fejérváry K. miniszter bejelenti, hogy az önálló zászlóaljakban szervezett gyalogságnál már béke idején szükségesnek mutatkozik a féldandárok­ba való beosztás, ami egyébiránt semmi új költségbe nem kerül. Az eddigi 245 frtos átlag­ár mellett, nem lehetően a honvédség számára szükséges lovakat megszerezni, minthogy átlag 20 ezer frton lovat vá­sárol a külföld az országban s sokkal jobban fizet, mint mi, kénytelen volt szóló a pótlovazási árt fel­emelni. Csak 300 frtot vett alapul, 25 írttal keveseb­bet a közös hadseregnél fennállónál. Ez okozta a csapatok szükségleténél a 65.000 frt többletet. Hegedűs S. tekintettel az élelmiszerek, kü­lönösen a kenyér olcsóbb voltára, nem tartja indo­koltnak, hogy az eddigi átlag­ár szerint történjék az élelmezés, annál kevésbé mert a közös hadseregnél 13 krral kissebb. Fejérváry K. miniszter válaszolja, hogy az előirányzatba az 1885-ki árakat vette fel. Megengedi, hogy a kenyér olcsóbb lesz, de a lótáp drágább s a kettő alkalmasint kiegyenlíti egymást Egyébiránt a pályázatok kihratnak, a legolcsóbb fogadtatik el s igy csak annyi adatik ki, a mennyi szükséges. Láng L. megjegyzi, hogy mégis le lehetne szállítani az előirányzatot, ha van valószínűség a meg­takarításokra. A bizottság megszavazza a csapatok szükség­letét és a tárcza többi czímeit is. Fejérváry K. miniszter bejelenti, hogy a budapesti fegyvergyár laktanyát és Pozsonyban a honvédlaktanyát a honvédelmi minisztérium igen elő­nyös feltételek mellett megvette. Hegedűs szerint erről külön jelentés teendő a háznak, addig nem tárgyalhatja az ügyet a bi­zottság. Ezzel a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalása is befejeztetvén, az ülés véget ért. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben a pénzügyminisztérium, költségvetése fog tárgyalás alá vétetni, tenni, melyek ezen intézkedés további keresztülvitelét megakadályozhatnák ?­ Az elnök azon kérdésére, hogy a kormány mi­kor óhajt ezen interpellátióra felelni, Bismarck herczeg a következő császári üzenet felolvasásával válaszolt: »Mi Vilmos, isten kegyelméből német császár, Poroszország királya, tudomásul hozzuk és tudomásul venni rendeljük. A birodalmi gyűlés tárgyalásait figyelemmel kisérvén, deczembe­r első napjának napi­rendjéből megtudtuk, hogy oly interpellatio tervezte­tik, mely azon jogi felfogáson alapul, mintha Német­országban oly birodalmi kormány léteznék, mely al­kotmányosan képes volna oly lépések megtételére, melyekkel megakadályozhatná oly intézkedések vég­rehajtását, melyeket mi porosz királyságunkban ide­gen alattvalók kiutasítását illetőleg rendeltünk el. Azon körülmény, hogy — az interpellatio aláírásai­nak száma után ítélve — a birodalmi gyű­lésen eddigelé jelenlevő tagok többsége helyesli ezen jogi feltevést, kötelességünké teszi, jogun­kat és porosz királyságunk jogait, úgyszintén minden egyes német szövetségállam jogát határozot­tan megóvni. Mi és minden más szövetségkormány lényeges és kétségbe sem vont felségjogokat ön­ként áldoztunk fel a birodalom egysége érdeké­ben és a birodalmi gyűlésnek messzemenő jogo­sítványokat engedélyeztünk. Mi a birodalmi gyűlés jogait és kiváltságait mindenkor tiszteletben tartot­tuk és elvállalt kötelességeinket mindig készséggel teljesítettük, hogy így a birodalom békéjét legjobb erőnkhöz képest előmozdítsuk és jólétét biztosítsuk. Hasonló bizonyossággal azonban el vagyunk tökélve, hogy örökölt koronánk jogait, úgy­szintén a szövet­ségi alkotmány szerint érvényes jogot minden egyes szövetségkormány részére mindenkorra teljes mér­tékben fentartjuk és megóvjuk. Az interpellá­­cióban nyilvánuló jogi felfogás nem létezik sem a szövetség államainak, sem a birodalom va­lamely törvényében. Nem létezik oly birodalmi kormány, mely arra volna hivatva, hogy a birodalmi gyűlés ellenőrzése mellett, a­mint azt az interpellatio megkísérli, befolyást gyakorolhatna a törvényeknek valamely szövetségállam részéről való alkalmazását illetőleg, kivéve ha e jog határozottan a birodalomra ruháztatott. Vannak bizonyítékaink arra nézve, hogy a népképviselet alkotmányos jogait mi és minden német szövetségkormány gondosan tisz­teletben tartottuk, de azt is elvárhatjuk, hogy a bi­rodalmi gyűlés hasonló lelkiismeretességgel tisztelet­ben fogja tartani minden egyes szövetséges fejedelem és a szabad városok jogát. Ezen kölcsönösségen ala­pul azon bizalom, melylyel az összes szövetség-kor­mányok a birodalmi alkotmány irányában viseltetnek és komoly törekvésünk, e bizalmat változatlanul fenn­tartani és tudatjuk a birodalmi gyűléssel, hogy azon jogi felfogás, melyet a birodalmi gyűlés képviselői­nek többsége az interpellációban támogat, ellenkezik a német alkotmányjoggal és hogy mi annak ilynemű megingatását nemcsak, hogy nem támogatjuk, hanem hogy minden egyes szövetséges kormány jogait képvi­selni és védeni fogjuk. — Kelt Berlinben, 1885. nov. 30. Vilmos. Ellenjegyezve: Bismarck. Ez üzenet alapján, miként említettük, a biro­dalmi gyűlés Windthorst indítványára az interpella­te levette a napirendről. K­­TLFDLn Budapest, decz. 2. (A németországi len­gyelek interpellatiója és a császári üzenet.) Ismertettük tüzetesen a német birodalmi gyűlés tegnapi nevezetes ülését s azon nyilatkozato­kat, melyeket Bismarck herczeg az általa fölolvasott császári üzenet kapcsán tett. Most előttünk van szó­szerinti szövegében úgy a császári üzenet, mint az interpellatio, a­mely annak közzétételére alkalmat szolgáltatott. Miután a kettő kiegészíti egymást, ér­dekesnek tartjuk, eltekintve tartalmuk nevezetességé­től, mindkettőt közölni. A lengyelek interpellatioja, melyet a centrum, a német szabadelvűek, elszásziak és socialdemokraták, is támogattak, következőkép hangzik: »Az utolsó hó­napokban több ezer idegen alattvalót utasítottak ki főleg a porosz állam keleti tartományaiból vagy a leg­közelebbi jövőre fenyegették őket a kiutasítással. Kér­dezzük ezennel a birodalmi kormányt, vájjon van-e tudomása e tényről és annak okairól és vájjon tett-e már avagy szándékozik-e oly lépéseket meg­ Táviratok. A szerb-bolgár háború. BéCS, decz. 2. (Saját levelezőnk táv­irat­a.) Az orosz lapok tudvalevőleg azt írták, hogy Khevenhüller gróf osztrák-magyar kö­vet kizárón monarchiánk nevében indult Pi­rókba Sándor fejedelemhez. Volt alkalmam ismételten kiemelni, hogy a közbelépés (me­­diatio) a hatalmak részéről történt s csupán az alak, a melyben a hatalmak óhaja Sándor fejedelemnek tudtára adatott, vezethető vissza monarchiánk megbízására. Azok a jelentések, melyek Szerbia harczias hangulatáról tudnak szólni, nem tekinthetők egyebeknek nagyzás­nál és bizonyos szerb körök dicsőség-, s más belgrádi levelezők sensatio-hajhászásánál. Szerbia tudja jól, hogy a hatalmak nem csupán miatta, hanem egyúttal azért lép­tek közbe, hogy a további vérontásnak elejét vegyék. Milán király remélhetőleg okulni fog az eseményeken s nem fog vak­merőn még egyszer oly hadi vállalatba fogni, melyet mindenki perkorrestál, s melynél tá­mogatásra nem számíthatván, egészen a maga sorsára lenne hagyva. Belgrád, decz. 2. (Saját tudósítónk­­tó­l.) Hir szerint Szerbia folytatni fog­ja a háborút; ebben az esetben a cabinet le fog mondani és valamennyi pártból új ca­binet alakíttatni. Horvatovics tábornok azt kívánja, hogy a szerb-török háborúban alatta szolgált tisztek behivassanak. A 7. ezred ma érkezik Nisbe; ez az ezred néhány száz emberből áll csakis Nisben ma­rad helyőrségen, mert az ottani helyőrség a csatatérre megy. A határra ismét több csapat és önkény­­tes indult el. A miniszterek holnap érkeznek ide Nizből. Khevenhüller osztrák-magyar kö­vet diszlakomát adott a máltai lovagok tiszte­letére, holnap Bécsbe utazik. Pirot, decz. 2. Ma még igen nehéz volna azt ál­lítani, hogy a hadjárat tényleg be van fejezve, mert úgy a Widdin ellen intézett legutóbbi támadás, vala­mint ama lassúság is, melyet a szerbek a fegyverszü­neti tárgyalások körül tanúsítanak, azt bizonyítják, hogy a szerbek a fegyverszünet iránt nem jó indulat­tal vannak. Itt nagyon is gyanítják, hogy Szerbia a bolgár győzelmek daczára azt fogja állítani, hogy a háború egyenlő eredménynyel végződött, mert a szer­­bek majdnem ép oly nagyságú bolgár területet, mint a bolgárok szerbet tartanak megszállva, habár Wid­din sikeresen állott is ellent. A szerbek eme tényre támaszkodva nem akarnak beleegyezni, hogy a bol­gár terület kiürítése a fegyverszünet feltételét képezze. A kedélyek sokkal inkább fel vannak itt izgatva, hogy sem remélni lehetne, hogy a bolgárok ez irány­ban engedni fognának, miért is lehetséges, hogy az ellenségeskedések újólag meg fognak kezdődni. A csapatok az utolsó ütközet napján elfoglalt szállásaikat máig nem változtatták. Mintegy 50 sebesült, kik Pirotban voltak, más sebesültekkel együtt Sophiába vitetett. Önkéntesek által több betegápoló csapat szerveztetett. Idegenek még igen sokan vannak itt. A fejedelem naponta megszemléli az előőrsöket számos jutalmat oszt és előléptetéseket rendel el. Pirot, decz. 2. Azon hír folytán, hogy Kelet-Ruméliába török biztos küldetik, a pi­­roti táborban lévő összes keletruméliai ezre­­deknek egy küldöttsége jelentkezett Niko­­lajeff ezredes vezetése alatt a fejedelemnél és kinyilatkoztatta, hogy a Ruméliaiak, kik Bulgária védelmében a bolgárokkal együtt ontották vérüket a harczmezőn, az elvá­lásba soha sem tudnának immár beleegyezni. Sándor fejedelem válaszában kiemelte, hogy ha ő a bolgár és a ruméliai hadsereget a szerb határra rendelte, ez Szerbia hadüze­nete következtében történt és nem azért, mintha lemondott volna az unió­­r­ó­l. Ha Rumélia lakossága a csapatok távol­léte daczára is tiltakozik a különválasztás el­len, neki nincs joga az uniót visz­­szautasítani. Ő mint előbb, úgy ma is kész a bolgárok szent ügyének szentelni magát. Ma reggel szerb követ érkezett ide, ki a kölcsönös kiürítést és az ellenségeskedések megszüntetésének január 1-ig való meghosz­­szabbítását indítványozta,, ez indítvány azon­ban nem fogadtatott el. A követ e válaszszal visszament. Pirot, decz. 2. A szerbek január 1-ig tartó fegyverszünetet, az előőrsöknek, valamint a csapatok zömének az ellenséges­kedések megszüntetésének napján, azaz nov. 28-án megszállva tartott területen való mara­dását és végül, ha lehetséges, a csapatok kölcsönös kivonulását indítvá­nyozzák. E javaslatok viszautasít­­tattak, mert nem nyújtanak elégtételt a győzelmes bolgár fegyvereknek. A bolgárok ellenjavaslatai a következők: A szerb csa­patok teljes kivonulása Bulgária területéről; a bolgár csapatoknak a de­­marcationalis vonal által jelzett területen való maradása és meghatalmazottak kinevezése a békealkudozások megkezdése végett azonnal a fegyverszünet aláirása után. — A szerb kö­vetet ma estére vagy holnap reggelre várják vissza ide. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr«, jelentése: Több amerikai orvos, kik itt tanulmányokat folytatnak, Szerbiába mentek és szolgálataikat a sebesültek ápolására felajánlották a szerb kormánynak, minden díjazás nélkül. Eddig elé­g utazik el, mos­­ már készül az útra. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« athénei tudósítója szerint a görög csapa­tok állapota a határon nagyon siralmas. Nincs sem ruházatuk, sem lábbelijök, sem hajlékuk, sem élelmük. Az esős időjárás következtében nem kedvező egészségi állapotuk, úgy hogy Artában naponkint 50 emberrel szaporodik az orvosok ápoltjainak száma. Tactikai gyakorlatokról eddig nincs szó , a legénység nagy része nem ismeri még sem tisztjeit, sem altiszt­jeit. A hadügyminisztérium kétség nélkül igyekszik segíteni ezeken a bajokon. A külföldön a hadse­reg fölszerelésére megrendelt tárgyak töme­gesen érkeznek ide. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Pol Corr«, Kairóból jelenti, hogy ott is türelmetlenséggel várják az angliai választások eredmé­nyét és hogy e közben minden tevékenység szüne­tel. Sir Henry Drummond Wolff magány tanulmá­nyainak él, de nem titkolja, hogy küldetése az angliai választások eredményétől függ. A Szudánból érkező tudósítások naponként aggasztóbbakká lesznek. A szudá­­niak az angolok minden mozdulatáról a legpontosab­ban vannak értesülve. Cairoban ismét elfogták a lá­zadókkal folytatott titkos levelezést. Egy rabszolgák­at és árukat szállító karavánt az egyiptomi csapatok Aszuánból csak 15 mértföldre fogtak el. A legnagyobb csöndben erősítések kül­detnek a határra és második tevés hadtest szerveztetik. Gibraltárból és Cyprusból új csapatok érkeznek. Az alkirály kevés idővel ezelőtt meggyőződését nyilvánította, hogy Ozmán Digma és. Masznah­­ból érkezett félhivatalos tudósítás megerősíti ezt, a­mely szerint Kaszalában tartózkodik, a­hol kivégez­tette a mudirt, ellenben a helyőrséget nem bán­totta. Nyilvánvalóvá lesz az is, hogy az abbissiniai győzelmekről szóló hírek álmodozáson ala­­pulnak. BéCS, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« kiváló konstantinápolyi forrásból merített tudósítása tiltakozik amaz állítás ellen, hogy az ottomán kormány inga­dozik, mert állítólag a szultán sem tudja, hogy melyik párthoz csatlakozzék. Ellenkezőleg az ottomán kormány nézete a válság kezdete óta világos és változatlan: a status quo ante helyreállítása és a berlini szerződés tisztelet­ben tartása. A porta elérhetőnek tartja ezt a czélt a diplomatia békés eszközeivel is, de gondoskodott arról is, hogy minden eshető­ségre el legyen készülve és erre a czélra több mint 400,000 embert mozgósított, a­kik jól fel vannak fegyverezve és legnagyobb részük azokon a pontokon felállítva, a­melye­ken éreztetniük kell actiójukat. A szultán oly gyanúsíttatása, hogy nem bízik tábornokaiban, egyértelmű megsértésé­vel. A szultán úgyis ékeskedik az uralkodók egyik kiváló erényével, a háladatossággal azok iránt, a­kik akár katonai, akár polgári téren szolgálatokat tettek az államnak. Konstantinápoly, decz. 2. (E r e d e t i t á v i r a t.) A »N. Fr. Pr.« jelentése. Miután a török megha­talmazottak szombaton hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a porta küldöttei a konferentia határozata ér­telmében császári proclamatióval azonnal Philippo­­polba utaznak, a konferentia ülését másnapra ha­lasztották és jegyzőkönyvét sem írták alá. Debib és Gadban effendik elutaztak a proclamatioval, melyben a ruméliai lázadást a hatalmak és a porta elleni láza­dásnak jelentik ki és mely azt , a szup£n a berlini szerződésre való tekintettel Európa közben­járását vette igénybe és a hatalmak elismerték a tör­vényes rend Kelet-Ruméliában való helyreállításának szükséges voltát. Végül a szultán teljes amnestiát hirdet. — Tegnap a porta körlevélben értesítette a hatalmakat intézkedéseiről és felhívta őket, hogy ne­vezzék meg küldötteiket. — Egy órakor azon hír volt elterjedve, hogy a porta követeit a rume­­liai határon puskalövésekkel fogad­ták, mire a porta 2 órára Tophaneba hitta össze a nagyköveteket, hogy ezt tudomásukra hozza. Pétervár, decz. 2. A nem hivatalos lapok a czár napiparancsát, melyben ő felsége, a bolgár hadcsapatok magatartását megdicsérte, ama köteléknek félreismerhetlen erős jelének tekintik, melyekkel Oroszország és Bulgária még most is egybe van­nak fűz­ve. A »Novoje Vremja« azt mondja, hogy a barátságos kötelékeknek ő felsége ál­tal történt elismerése folytán, mindama kel­lemetlenségeknek meg kell szűn­niük, melyeket Oroszország vágytársai na­gyon hajlandók volnának kiaknázni és úgy reménye, hogy a császár ezen lépése nem­csak Bulgáriában, hanem Londonban és Bécs­­ben is kellőleg fog magyaráztatni és méltá­nyoltatok A »Svet« szükségesnek látja, hogy a bol­gár kormány ellen a külügyi hivatalban gyűj­tött adatok igazoltassanak. Konstantinápoly, decz. 2. Hivatalos táv­irat jelenti, hogy Ledib és Gadban Phi­­lippopolisba megérkeztek, a­hol valamennyi községből kérvények adattak át nekik a sta­tus quo ante fentartása iránt. Djevdet pasa, ki ideiglenes kormányzóvá és főbiztossá ne­veztetett ki, az éjjel utazik el Philippopolisba. Belgrád, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Wiener Alig. Ztg.« jelentése : Horvatovics tábornok ma Nisbe érkezett, hol Szerbia katonai helyzetéről nagy haditanácsot tartottak. Egyúttal azon kérdéssel is foglalkoztak, vajjon a háború folytatása esetleg le­hetséges volna-e. Ez esetben, az ország harczkész han­gulatára való tekintetből, coalitionális minisztérium alakulna, hogy a harczban az összes politikai erők egyesülhessenek. Athén, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »W. Alig. Ztg.« jelentése: Válaszolva Görögország recla­­matióira a görögöknek Kelet-Ruméliá­ban való bántalmazását és a görög ki­rályi pár megsértését illetőleg, Zanoff kije­lente, hogy a bolgár befolyásos férfiak mindenkor figyelemmel voltak arra, hogy a nemzetiségek közt a békét fentartsák. A kormány el van tökélve, hogy a vétkesek ellen a jövőben is a legnagyobb szigort al­kalmazza. Újvidék, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Szilrszki Národ« azt írja, hogy Szerbia csakis Ausztria-Magyarországnak kö­szönheti, hogy megkíméltetett egy második szé­gyenteljes vereségtől. A »Zasztava» ellenben úgy nyilatkozik, hogy a szerbek szívesebben látnak Bel­­grádban bolgár csapatokat, mint osztrák-magyar csa­patokat. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr. Konstantinápolyból jelenti: A minisztertanács helybenhagyta a török vasúttársasággal kö­tött egy milliós kölcsönszerződés függőben maradt részleteit. Ez összeg fele mint a török vasutak egy­kori építőjének cautiója van letéve, a másik fele köt­vények kibocsátása által fog fedeztetni. Az új kölcsön kamatja 7°/0 lesz és egy százalékkal fog törlesztetni, biztosítékát fogja képezni a vasutak jövedelméből a török kormányra eső rész. Ezzel lényegesen javult a viszony a török kormány és az üzleti társaság közt; választott bíróságról nincs többé szó, e helyett bi­zottság fog kineveztetni a differenciált kiegyenlítése végett. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) A Du­na vízállása igen magas, a töltésig kilépett med­réből és elöntötte a Krems melletti réteket. Berlin, decz. 2. A »N. Frei Presse« jelentése: Valamennyi reggeli lap csodálkozásának ad kifejezést a császári üzenet felett és rosszalja a cancel­­lár eljárását.­­ A »N­a­t­i­o­n­a­l-Z­e­i­t­u­n­g« szól a leghiggadtabban, tárgyilagosan kifejti, hogy mivel az alkotmány 4. szakasza szerint az idegen rendőri ügyek a birodalom illetékességéhez tartozik, tehát a biro­dalmi gyűlésnek joga a kiutasítások felett tanács­kozni ; mindazáltal az interpelláció második pont­ja helytelen, mert az idegen rendőri ügyekre vo­natkozólag tényleg semmiféle birodalmi határozat nem létezik, Poroszország tehát saját illetékessége körében intézkedett. Ezt pedig a­ cancellár az üzenet ünnepélyes formája nélkül is kifejezhette volna. A vita tényleges lefolyása azt is igazolta, hogy lehetet­len a kormánynak csupán hallgatás által kitérni a viták elől. A »Vossiche Zeitung« oda nyilatko­zik, hogy az interpellátiónak visszautasítása az üzenet ál­tal,egyszerű kétségbevonásával a birodalmi gyűlés illeté­kességének, a legnagyobb meglepetések közé tartozik a német parlament történetében. A illető lap vélemé­nye szerint a cancellár ezen eljárása által okot akart szolgáltatni a birodalmi gyűlés feloszlatására. A »Freisinnige Zeitung« azt mondja, hogy pusztán alaki particuláris szempontnak előtérbe he­lyezése egy az egész birodalmat érdeklő ügyben, kell, hogy maguknál, a cancellár pártfeleinél is rosszalás­­ra találjon. A »Tagblatt« valamint a többi li­berális lapok azt hangoztatják, hogy Hänel, éppen úgy, mint a nemzeti szabadelvűpárti Marquardsen tegnap a birodalmi gyűlés jogát az alkotmány 4. szakasza szerint elismerték. A »Germania« Bismarck herczeg egész argumentátióját mesterkéltnek nyilvánítja. A kormány tegnapi magatartását Bismarck herczegnél vasárnap tartott bizalmas miniszteri tanácson hatá­rozták el. i j , 9 Mint Rangoonból híva-W angol területre érkezet^ j ? i j , „ 9 (E r e d e 111 a v í r a t.) A Pamdh­akk­la^a” f“3TM“ £ véve Ulster tartomi»»*. i_i__ ... ,­­m a conservatively diadal­lekezelt, és mel^TM ^ ^ egyetlen1 ír aválasztókerületben sem Intitek többséget szerezni. Rangoonból érkezett sürgönyök szerint, Tibo,a birmai király, ma mint fogoly angol területre érkezett. London, decz.2. (Eredeti távirat.) A »W. Alig. Ztg.« jelentése: Mexikóból érkezett ma­gántáviratok szerint ott kitört a forradalom, mire a mexikói értékek árfolyama 11/* pointtal csökkent. Páris, decz. 2. C­o­u­r­c­y tábornok azt távira­­tozza, hogy ő arról értesült, hogy a tonkingi hitel tár­gyalására kiküldött bizottság többsége Tonking ki­ürítését kívánja. Felvilágosítást kér tehát, hogy meg­nyugtathassa a kedélyeket vagy ellenkező esetben óv­intézkedéseket tegyen az előretolt őrsök védelmére. Kielégítő válasz esetére ígéri, hogy a deltát rövid időn pacificálni fogja. A hadügyminiszter erre azt válaszolta, hogy a kormány erélyesen védeni fogja az occupatiót. Páris, decz. 2. Az »Univers« szerbit a kamará­ban legközelebbről interpellatio fog előterjesztetni a papság üldözése tárgyában. Madrid, decz. 2. Moret külügyminiszter fo­gadván a kereskedők küldöttségének tisztelgését, megígérte, hogy a latin fajok lakta országokkal a ke­reskedelmi viszonyokat tőle telhetőleg fejleszteni fogja és kijelentette, hogy a kormány jövő évben kiállítást szándékozik rendezni Mad­ridban. A kormány elhatározta, hogy a politikai mene­külteknek kivétel nélkül megengedi a tartózkodást Spanyolországban. New­ York, decz. 2. (A Reuter-ügynökség táv­irata.) Nuevo-Leon államban, Mexicoban, forrada­lom ütött ki, melynek az a czélja, hogy Rubio bel­ügyminiszter, ki versenytársa a mostani elnöknek, ru­­háztassék föl az elnöki tisztséggel. Már összeütközé­sek is fordultak elő. Attól tartanak, hogy a mozga­lom Mexico egész északi vidékére ki fog terjedni. Zágráb, decz. 2.(O. K.) A tartománygyű­­lés ülése.) A megyék reformjáról szóló törvényja­vaslat részletes tárgyalása folyamán a 15—27. §§-ok a javaslat szövegezése szerint elfogadtattak. Obad és Persilovics minden szakaszhoz módosítványt nyújtottak be; kivülök a vitában még Mazzura, Sladovics Nándor és Stankovics osztályfőnök vettek részt. Az ülés délután egynegyed 3 órakor ért véget. Közgazdasági táviratok. Sophia, decz. 2. (Eredeti távirat.) A fe­jedelem ukáza Bulgária számára moratóriumot en­gedélyez. Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat.) Ér­téküzlet. A speculatio kedvezőbben ítéli meg a helyzetet. Az összes árfolyamok javultak. Az esti tőzsde meglehetősen szi­lárd volt. Zárlatkor jegyeztetett: Osztrák hitelr. 286.60 frt. Magyar hitelr. 289.— frt. Magyar papir­­járadék 90.— frt. Magyar aranyjáradék 98.05 frt hírek. Deczember 2. — Ő felsége a király, mint lapunknak Bécsből távi­ják, holnap az esteli személyvonattal Gödöllőre utazik. Az udvar f. hó 18-án költözik a budai várkas­télyba és csak újév után tér vissza Bécsbe. — A szerb sebesültek javára ma este gyönyö­rűen sikerült estély volt F­a­c­k­h Károly országgyűlési képviselő, a nyugati vasút igazgatójának Andrássy­­úti villájában. Az estély egészen zártkörű volt s annyi­ban bírt a nyilvános jótékonyczélű estélyek jellegével, sőt azok fölött jelentékeny előnynyel, hogy busás jöve­delmet hajtott és a szerb sebesültek javára bizonnyal nagyon szép összeget jövedelmezett. Az estély közön­sége a legelegánsabb, egészen összetartozó előkelő ele­mekből állott, a közélet számos kitűnőségével. Ott lát­tuk többek között Haynald Lajos bibornok-érseket, Angyelics Germán szerb patriarchát, Andrássy Gyula grófot, Tisza Lajos grófot, Steics szerb con­sult, Szapáry István grófot, Andrássy Manó és Zichy Jenő grófokat, Dőry Lajos b. ezredest, Ivánka Imrét, de Maistre grófot, Hieronymi Károlyt, Wahrmann Mórt, Krausz Lajost és Izidort, Edelsheim-Gyulay Lipót bárót, Pejachevich Gábor grófot, Török Já­nost, Telepy Károlyt, Szerb Györgyöt, Reblyt, Bu­­kovics Károlyt, Ujváry Lajost, Singer Zsigmondot, Lánczy Leót, Brahm Miksát stb. A pompás berendezésű villa első emeleti salonja, vala­mint a szomszédos termek egészen zsúfolásig megteltek elegáns szép közönséggel, midőn a prog­­gramm megindult. Gosztonyi Béla eljátszotta Liszt »Hoffest-marschát és Polonaiseét«, Fackh Gabriella, Saárossy-Kapeller Ödönné és Pap Elek Braga »Se­­renata«-ját adták elő, Fackh Gabriella és Saárossy Kapeller Ödönné előadták a »D’ou venez-vous?« kezdetű kedves dalt, Gallia Vilmos reminiscentiált játszott harmóniumon Faustból, Rotter Gizella »Don Pasquale«-ból énekelt néhány dallamot Pap Elek zon­gora kísérete mellett, Saárossy-Kapeller Ödönné, Gal­lia és Pap Wagner Richardtól játszottak potpupurrit, Odry Lehel három szép dalt énekelt különböző dal­művekből, Michaelsenné zongora kísérete mellett és Kordin Mariska népdalokat énekelt. Szinte fölösleges kiemelnünk, hogy mind e pontok nagy tetszéssel, za­jos da­lapokkal fogadtattak, de hozzátehetjük, hogy a dilettáns közreműködők is teljesen egyenrangúaknak mutatták magukat azokkal a művészekkel, akiket ma e salonban hallhatunk, ami nem róható föl a művészek hátrányára, csak a dillettánsok előnyére. Végül jött három meglepő szépen sikerült élőkép, melyek ügyes rendezéséért annál megérdemlettebb az elismerés, mi­vel aránytalanul szűk helyen kell­ megtérniük. Az el­sőben, melynek czíme: »Segély a sebesülteknek «,közre­működtek : Maistre Mária grófnő, Öllő Jolán, Fackh Gabriella, Abay Leó, Madách Manó, Maistre Gaston gróf, Saárossy-Kapeller Ödön és Tamásy Árpád. A második »Czigány-élet« volt, melyben közreműködtek: Hideghéty Ágnes, Nyíri Jolán, Wickenburg Mór-

Next