Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)
1886-01-26 / 1223. szám
SZERKESZTŐSÉG Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás. Kiadóhivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .......... .............. . ......... . .. 2 frt 3 hónapra .......... - _ „ „ .... « .. 6 > 6 hónapra .................................................. 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért feliflfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. 1223. (26.) szám. Budapest, 1886. Kedd, január 26. V. évi folyam. Budapest, január 25. Gróf Andrássy Gyula interpellatiója, melyet a bolgár personal-unió tárgyában a mai napon a főrendiházban benyújtott és egy hosszabb fontos beszéddel kisért, kétségkívül nagy érdeklődéssel fog találkozni úgy tárgyánál, mint az azt elmondó államférfi kiváló politikai állásánál fogva. Gróf Andrássy Gyula, ki oly nevezetes szerepet játszott monarchiánk újabb keleti politikájában, bizonyára a legnagyobb hivatottsággal bír arra, hogy e kérdésben felszólaljon és az ilyen felszólalás a legnagyobb súlylyal fog bírni nemcsak a nagyközönségnél, de a külügyek vezetésére hivatott irányadó politikai körökben is. S az, hogy e felszólalás esetleg ellentétesnek látszhatik az illető körök által az adott viszonyok közt helyesnek felismert irányokkal, mit sem von le annak jelentőségéből. Mert hiszen az iránt nemcsak mi, kik e részben soha nem kételkedtünk, de ma már ellenfeleink is tisztában lehetnek, hogy gróf Andrássy Gyulát ily felszólalásban semmi személyes vagy ellenzéki hajlam nem vezetheti, hanem tisztán és egyedül a nagy fontosságu, hogy ne mondjuk életbevágó kérdés tárgyias érdeke. S ha mind a mellett volna valaki, ki az iránt még kételkednék, még azt is meggyőzheti Andrássy gróf lovagias magatartása, midőn e kényes kérdésben most foglal állást, mikor annak eldöntése még függőben van, és egyáltalán nincs kizárva a lehetőség, hogy amit kiván tényleg meg is történhetik. Midőn ily körülmények közt felfogásásáról nézetünket elmondjuk, lehetetlen, hogy ránk nézve más indokok legyenek a döntők, mint amelyek őt magát vezették. Gróf Andrássy Gyula ellenzi Bulgária és Keletrumélia közt a personal-uniót, mint az újabb zavarok és bonyodalmak kikerülhetetlen melegágyát és zavarok ellen több biztosítékot nyújtó rendezést sürget. E kívánság alapgondolatát bizonynyal mindenki helyesli. A kérdés csak az: valóban több biztosítékot, nyújt-e minden újabb nyugtalanság ellen a két Bulgária reális egyesülése, és nem kell-e a Balkán- félszigeten uralkodó forrongás mellett attól tartanunk, hogy Bulgáriának ilyetén megnagyobbodása épen e forrongás fokozására sőt kitörésére fog vezetni, ha ugyanakkor nem sikerül a más oldalról föléledt aspiratiókat is kielégíteni ? Ma Andrássy gróf is elismeri, hogy a compensatióknak van kétségtelen gyakorlati horderejük a Balkán-félsziget bonyodalmas viszonyai közt. Ha ezektől teljesen eltekinthetnénk, ha Bulgárián kívül egyetlen egy állam sem állna ma e földrészen fegyverben, és különösen, ha azok között egy sem volna, mely iránt nem csak érdeklődünk, de amelyik iránt az érdeklődésből folyó kötelezettségeink is vannak, akkor kétségtelenül a legegyszerűbb megoldási módozatot kellene minden körülmények közt a legjobbnak is tartani. Ámde az adott viszonyok közt Bulgária nem képezheti ránk nézve a legfontosabb pontot. A nyugalom Bulgáriában még nem jelenti a nyugalmat az egész Balkán-félszigeten, a minthogy a nyugtalanság ez új fejedelemségben nem veszélyezteti föltétlenül a békét a Balkán oly részén, mely reánk nézve fontosabb. S ezzel még mindig nincsenek kimerítve aggályaink a kérdés ily egyszerű fölvetése iránt. Hogy a tartós rendezés jobb, mint a bizonytalan állapot, az kétségtelen. De lehet-e a Balkánon ma még általában tartós rendezésekről beszélni? S nem kell inkább bevallanunk, hogy ott még minden újabb alakulás gyenge alapon áll. Midőn azonban csak relatív tartósságok közt lehet választanunk, akkor kétszeres erővel érvényesülnek mindazon szempontok, melyek azt követelik, hogy minden megoldásnál azon hatásra fektessük a fősúlyt, amelyet az a hozzánk legközelebb álló, minket legközelebbről érdeklő államalakulásokra gyakorolhat. Andrássy gróf maga utal arra, hogy Európa a Keleten nem rendelkezik végrehajtó hatalommal. Ez azonban nem áll egyedül a bolgárokkal szemben. Ez áll minden más állammal szemben is, mely a teljes reális unióban megnyugodni nem tudna, vagy nem akarna. Az interpellatio szövege meglehetős világosan mutatja, hogy Andrássy gróf nem czélozza a két Bulgária teljes területeinek egyesítését. Az ilyen megoldás azonban alig nyújtana több biztosítékot a nyugalomra. Mert itt ismét szükségkép fölmerülne a kérdés, kié legyen hát ez a területi különbözet? Ha az oly compensatio tárgyául szolgálna, melynek következtében határainkon is biztosítva láthatnék érdekeinket, akkor ez lenne kétségtelenül a legjobb megoldás. Ezen az áron, azt hiszszük, mindenki elfogadhatná a reál-uniót. Ily kiegyenlítés nélkül azonban félő, hogy a real-unió csak növelné a bonyodalom és csökkentené a megnyugvás esélyeit. Andrássy gróf ez eszmét nem ma veti fel először. Bevezető szavaiban mondja, hogy egy önálló, de kisebb Bulgária volt az eredeti gondolata közvetlenül a san stefanói szerződés után, de kénytelen volt arról lemondani, midőn látta, hogy Orosz- és Angolország a nagyobb, de kétfelé osztott Bulgáriában már megegyeztek. Helyzetünk ma kétségtelenül kedvezőbb mint volt akkor, jórészt épp az ő érdeme következtében. De bármennyit javult azóta az európai helyzet a mi előnyünkre, ma sem döntünk egyedül e kérdésben. S ha van, ami azóta ismét legnagyobbrészt az ő érdeme folytán változott, az az irántunk való viszony, közvetlen határainkon. A Balkán-kérdés súlypontja ránk nézve nem feküdt Bulgáriában annyi évvel ezelőtt, de még sokkal kevésbbé fekszik ott ma. A hatalmi sphaeránkba eső államok érdekei voltak akkor a döntők ránk nézve a keleti kérdésben, azok a döntők sokkal nagyobb mértékben ma. Bulgária egy igen fontos episod ránk nézve, de a cselekvény legfontosabb mozzanatai sokkal közelebb esnek hozzánk. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 25. Irodalmi szemle. (Torkos László újabb költeményei. (1874 —1884.) Budapest, 1886. Révai testvérek kiadása. Ára tűzve 1 frt 40 kr.) Torkos László nagyon megkönnyíti azon criticusok munkáját, kik a költőről csak akkor tudnak ítéletet mondani, ha előbb magával az emberrel megismerkedtek. Mint minden lyricus úgy ő is sokat beszél magáról. Életviszonyai felől egy perezre sem hagyja tájékozatlanul az olvasót, de míg költőtársai rendesen csak a remélő, epedő vagy kétségbeeső szerető szív apró bajaival foglalkoznak vagy a családi tűzhely örömeit zengik, Torkos László érzület- és gondolatvilágába is beenged pillantanunk, föltárva előttünk egész lelki valóját. Ha költeményfüzérét végig olvassuk, az egész ember előttünk áll; megismerjük lelkületét, gondolkozásmódját, sőt látjuk azt a processust is, melyen át ilyenné fejlődött. _ Ifjabb kötetének egyik darabja az »Öregszem?« valóságos önéletrajz. A költő szeretetreméltó őszinteséggel mondja el benne , mily érzelmek foglalkoztatták ifjúságában, s mi maradt meg számára munkabíró férfikorában ezekből az érzelmekből. A vers annyira jellemzi Torkos egész egyéniségét és költészetét, hogy mulasztást követnék el, ha azt legalább részben ide nem írnám: Merengő, csendes ifjú voltam, Zajos játéktól idegen, Bolyongva jártam s álmodozva Magányos völgyek s bérczeken, A vágyak karczát kebelemben Nem árulá el semmi nyom, Nem dacz, szilajság — csak a néma, Halvány komolyság arczomon. A tiltott kéjt, bár szivem égett, Kerültem félve, gondosan, Ledér, csapongó szerelemnek Nem szítta mézét ajakam. Vétkemből nösziv nem törött meg, Könnyet nem ejtett női szem, •— Pa ily élet nem ifjú élet, Nem voltam ifjú sohasem. De ha szeretni, lelkesülni Nagy eszmékért csak ifjú tud, nem félni vészt, nem félni gátat A pályán, melyen küzdve fut; Ha ifjú szivet tölthet el csak Megtörhetetlen égi hit: — Nem szállt még sírba ifjúságom, Áldása most is boldogít. Nem szállott sirba ifjúságom, Virágit vigan szaggatom, Az élet kertje nyújtja bőven, Nem verte még fel dudva, gyom- Mit gyönge korban, barna hajjal Mint úgg gondoztam fukarul, A kincs anyém lesz akkor is még, Ha főmre dér és hó borul. E vallomás igazságát illustrálja az egész kötet. Torkos költészetében csakugyan hiába keresnénk lázas emésztő szenvedélyeket. A szív amaz erős lángolása, mely ezer gyötrelmet, de egyúttal nem múló dicsőséget is szerez a lyrai költőnek, előtte jóformán ismeretlen. De nem is mutat semmi jel arra, hogy vágyakoznék ilyen lángolás után. »Tiltott virághoz« nem szeret nyúlni, »bármily birótag integet«, s midőn a leány, kit szeretni tudna, felindulástól reszketve, kéri, ösztönzi a vallomásra, bár szivét szilaj vagy ostromolja, hogy elrebegjen egy szót, mely éltet, öl, de a melylyel ledéren játékot űzni nem szabad, leküzdi szenvedélyét, s győzelmére nem derül fény, hanem ellenkezőleg a bús kétely árnya száll reá: nem volt-e sértő a némasága, megértették-e igazán ? Mindezt a »Midőn búcsúztál...« kezdetű versében mondja el. Később (»Megjelentél«) álmaiban is fölkeresi a szerető leány. Ajkaira két epedő ajk tapad, s mintha mindaz, mit a küzdő szív évek óta visszafojtott, mint a láva folyama mind kitörne, tűzlelke ráözönlött, hogy beleolvaszsza lángjaiba. A költő ennek a bűvös kárhozatos kisértésnek is ellenáll, s azon az érzésen, mely tiltólag emeli föl szavát, a »gyönyörtett láng hatalma« megtörik: Szent a láng, mely sírig kiveti Egy hit szívhez köti szivem, Czéltalan vak indulat, Nem töri szét lánczomat — S mi törhetlen szent a szívnek, Álomban is az marad. Szenvedélyes, költői természetek, kik mindig a pillanat befolyása alatt állanak, s a vér lázában az elme józan uralmát elismerni nem mutatnak hajlandóságot : minden bizonynyal elitélik és nyárspolgárias tartózkodásnak bélyegezik Torkos László philosophálását. A szenvedély nem okoskodik; az igazi, erősebb érzelmek előtt a társadalom önkényesen alkotott, újabb és újabb változásoknak alávetett törvényei ismeretlenek, — fogják mondani, az ilyen verseket olvasva. Meg vagyok arról győződve, hogy Torkos Lászlót, ha kissé gondolkozóba ejti is, de rendes útjáról nem fogja letéríteni ez a szemrehányó figyelmeztetés. Idealizmusa sokkal élesebb határt vont az élet és költészet között, hogy sem korunk realistikus iránya csak pillanatra is meg tudná nyerni vonzalmát. Ellenkezőleg, napjaink kiábrándultsága nyomasztó, lehangoló hatást gyakorol kedélyére, s arra ösztönzi őt, hogy még inkább elzárkózzék a köznapi élet érintései elől. Neki elzárt, külön világa van, melyben az ihlet pillanatában, a szép és nemes oltárai előtt mutatja be hódolatát. A modern naturalisticus irány költői, egy Cattule Mendées vagy Jean Richepin bizonyára a régi idealisticus irány megkövesülését látnák Torkos Lászlóban és szánakozó mosolylyal Olvasnák szűzies musájának termékeit. Gyöngéd, nőiesen érzékeny szive csakugyan nagy ritkaság, érdekeknek hódoló, materialisticus korszakunkban, midőn az uj tan buzgó apostolai még a jogosult ellágyulásban sem találnak egyebet az erő hiányánál. A költő nem szégyenkedik miatta, s noha sok bajt és szenvedést okoz neki, nem fogadná el érte Cserében a mások hideg érzéketlenségét. Van is oka reá. Tagadhatatlan, hogy musájának legszebb termékei azok a költemények, melyekben szíve keserűségének ad kifejezést. Annak látása, hogy az ideál helyét a sivár józanság, a tiszta erkölcsét a vér ittasultsága foglalja el, mindenkor mélyen átérzett, igaz hangokat kölcsönöz költészetének. Máskor a kétkedés nyomul nála előtérbe : váljon remélve bátran tovább harczoljon-e, vagy '■ 1 - --------------■■ lemondjon megtört szívvel ? — mint ezt a kötet egyik legszebb költeményében : (»A lemondás órájában« találjuk. Ilyenkor mély fájdalom hangja rezdül meg verseiben, s az elkeseredés megragadó képeket sugall neki. Megtörténik az is, hogy a keserűséget enyelgő gúnynyal vegyíti, s ajkára mosolyt erőltet, holott kedélyállapota közelebb áll az elérzékenyüléshez. Költői egyénisége ily esetekben még inkább megnyeri érdeklődésünket, mert a vers hangja biztosabb. Szép példája az ilyen kedély állapotnak a »Feleség, hallod-e?« czímű költemény, melynek minden sora elárulja, hogy a költő önvédelméből fakadt, így hangzik: Feleség, hallod-e, szentem ? E solid élet már nem tűrhető, Vers alig cseppen, s ha mégis, ízetlen, színtelen, süsse a kő! Szörnyűség, lelkem, mi józan, Azt hajtják rendre a criticusok, hogy ekkér gyalázni mernek, Jól megértsd, feleség, benned az ők, Magasba törekvő lelkem Érzi, hogy van erő szárnyaiban, Mit ér, ha örökké itt lenn, Körüled lebeg a boldogtalan ?, Kacsingass merészen, — szép vagy, Menj, vadászsz érdekes kalandokat, Hadd ríjjön otthon a gyermek, Gondatlan cselédek keze alatt. Keltsd fel az ördögi féltést, Gyújtsd fel a pokoli gyűlöletet, Ön, hogy fog rajongni akkor Lelkem a halálig keseredett! Oh hogy fog átokba fűlni, Gyötrelmem jaj szava ajkaimon! — Nem lesz egy mákszemnyi józan Viharos dalomban, azt fogadom. S elmegyek azután én is Gyógyitni nyilaló sebeimet, Hol felém, gyönyörre gyújtva Lángszemü tündérek ajka nevet. S zengek majd lihegő mámort, Sorvasztó szenvedélyt s utálatot, Patvarra szállok az éggel. Hogy érző kebellel megátkozott. Feleség, hallod-e, szentem, Felelj nát, tetszik-e ajánlatom ? — Hallgatsz, és mégis a válasz Ott ragyog mosolygó arczaidon. Minek a sok szó ? — hisz nem nyögsz Most sem a józanság járma alatt. Józanon — öregem édes — Nem szólhat senki ily bolondokat ! Egész terjedelmében idéztem a verset, mert igen jellemzők Torkos László költészetére. Föltaláljuk benne kedélyének érzékenységét, idealisticus hajlamát, de egyúttal a szelíd gúnyt is, mely alá gyakorta és örömest rejti elkeseredését vagy méltatlankodását. Ama verseiben, melyek a modern társadalom egy-egy gyöngéje vagy ferdesége ellen fordulnak, a költő sok hasznát vehetné ennek a gúnynak, ha a falánkja valamivel erősebb volna. Én azonban úgy találom, hogy Torkos Lászlónak a satyrához nincs elég erélye és bátorsága. Gyöngéd, érzékeny szive fél az erősebb hangtól, s haragja még ott sem tör ki egész erejében, ahol a felháborodásra igazi oka volna. Az ő ostora csak legyezgeti az emberek gyarlóságait, de nem üt sebeket. Nemes lelkülete visszaborzad attól, hogy valakinek fájdalmat okozzon. Torkosz elmélyedésre, az emberi természet és szív titkainak kutatására utalja tehetségeinek contemplativ jellege. Ő a reflexió költője a szó nemesebb értelmében. Ezért tetszetőseib ama versei, melyek életbölcseleti axiómákat s didacticus intelmeket tartalmaznak. Eszmékkel foglalkozik legörömestebb, s ezeket nem egyszer szépen tudja feloldani hangulataiban. Erősebb tüzű phantasiája nincsen, s az érzelmeknek is csak akkor igaz tolmácsa, ha azok nem járnak erősebb rázkódtatásokkal. Gyöngéd, nemes érzelmektől sugallt versei azonban mindenkor megtalálják az utat az olvasó érdeklődéséhez. Szívből jöttek, szívhez szólanak. SZANA TAMÁS: Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, Budapest, jan. 25. Bécsi levelezőnktől a következő sorokat vettük: A hatalmak actiója a Balkánkérdésben nem kizárólag Görögország ellen fordult, mint ezt athéni tudósításokból következtetni lehetne, hanem kétfelé irányul. A nagyhatalmak első collectiv jegyzékének Szerbia, Bulgária és Görögország által való visszautasítása következtében szükségessé vált új actio nem estetett el. Ebben a tekintetben ugyanis a mai nap folyamán teljes egyetértés jött létre valamennyi hatalom közt és új collectiv lépésük a legközelebbi napokban várható. Erről a legjobb forrásból csak anynyit jelenthetek, hogy a hatalmak nem szándékoznak kényszerítő rendszabályokhoz nyúlni e három állam ellenében, de azért egyetértve járnak el Szerbiával, Bulgáriával és Görögországgal szemben. Az utóbbinak fenyegető magatartása következtében külön fellépés vált szükségessé és e külön megbízás teljesítését Anglia vállalta el, amint nem régen is tanúi voltunk ily külön missiónak. így tehát valótlan, amit egyik bécsi lap jelent, hogy Anglia a hatalmak tudta nélkül járt el. A hatalmak ugyanis értesítve voltak Anglia lépéséről és beleegyeztek abba, miután Görögországot nem Törökország oltalmazása végett kell visszatartani a tengeri háborútól, hanem mert a tengeri háború nagy kárt okozna a nemzetközi kereskedelemnek. Anglia, mint kiváltképen tengeri hatalom, azért volt leginkább a föllépésre hivatva. Budapest, január 20. Az osztrák kormány helyzetét nem hogy könnyítették volna, még nehezítették a most bezárult osztrák tartománygyűlési viták és határozatok. Mert ezekben a nemzetiségi és helyi érdekek oly éles ellentétben és oly kizárólagos erővel nyomultak előtérbe, hogy nemcsak azok kiegyenlítése lesz nehéz , de kielégítése is csaknem a lehetetlenséggel határos és mindenesetre igen kis mértékben voltak figyelemmel e viták és határozatok tárgyalása alkalmával, a monarchia másik államának azon közös érdekeire és ezek fentartására, kielégítésére, melyek az egyes örökös tartományok nemzetiségi és helyi érdekeinek nemcsak hogy felette kell hogy álljanak, de egyszersmind sok tekintetben vannak azon anyagi és szellemi forrásokra utalva, melyeket egyes nemzetiségi és helyi érdekek szolgálatában, talán a méltányosság, egyenjogúság czímén indokoltan, de az egész osztrák állam összetartozandóságához és erejéhez mérten igen túlságos mértékben vesznek igénybe És nagyon jellemző az osztrák parlamenti és politikai tényezők törekvéseire nézve és szenvedélyességének, valamint szűk látkörének mértéke tekintetében az a tény, hogy csak a helytartók védelmezték az osztrák állam igényeit, máskülönben a németek ép úgy, mint a csehek, a szlovének ép úgy mint a lengyelek, csak nemzetiségi és helyi érdekeik kielégítését követelték, úgy anyagi mint szellemi tekintetben, mégpedig olyan egyoldalúsággal, hogy az így támasztott igényeket nemcsak az egyik állam rovására, de még azon többi nemzetiségek igénybevételével lehetne csak kielégíteni, melyeknek rovására esnék a másik nemzetiség erősbülése és terjedése. Igaz, hogy főleg azért erős a nemzetiségi küzdelem Ausztriában, mert most már mindenik egészen concret czélokat tűz ki maga elé és azoknak — a kijelölt iskolák, intézetek, intézményeknek a tartomány terhére — tehát az összes nemzetiségek közreműködésével — valósítását akarja elérni. Az egyes iskoláknak, intézményeknek egyes nemzetiségek számára lefoglalása vagy építtetése körül forog a küzdelem ; vagy ahol — mint Galicziában — még anyagibb érdeket ölt az fel és pedig: a galicziai iparnak és termelőknek követeltetik a hadsereg megfelelő részének ellátási szükséglete, ott is a nemzetiségi túlsúly érvényesítése, egy elem (a lengyel) javára határozottan észlelhető. Túlzottnak tartjuk a bécsi német lapok azon állítását, hogy a nemzetiségi szenvedélyesség, a legutóbbi tartománygyűlések tárgyalásaiban csak fokozódott, mert olyan kitörésekre az nem vezetett, mint korábban, csak erős volt, mert most már mindinkább concret czélok körül csoportosul az és így könnyebben kiküzdhető, gyakorlatibb, bár sok önzéssel, sok áldozattal és ezekben sok túlzással van összekötve, mi bizony nemcsak az adózóknak, de egyszersmind az egész osztrák államnak rovására fog — sokszor — kielégítést nyerni, mindazonáltal, hogy egyes nemzetiségeket erősííi. Hogy állításunk igaz, bizonyítja az, hogy még ott is, hol a közjogi harcz még tart — mint Csehországban — a világért sem volt az azon általánosságban folytatva, melyben folyt korábban, hanem concret indítványokban nyert kifejezést, így a Plenerében, hogy az 5 fztos szavazók (kiknek e jogát biztosító indítványával) a németek mellett legyenek, a Zacekében, hogy a legfelsőbb közigazgatási és igazságszolgáltatási fórumig lehessen, minden hatósághoz, cseh nyelven beadványt adni és attól, ugyanezen nyelven végzést kapni, vagy viszont a Plenerében, hogy Csehország, egy cseh és egy német részre osztassák közigazgatási tekintetben. Mindez egy-egy darab közjogi és bizonyára sok közigazgatási, igazságszolgáltatási, sőt pénzügyi nehézségekkel is fog járni, de mégis távol, nagyon távol áll attól, mi régebben volt a jelszó a németek részéről, a Gesammtreich és annak kizárólagos németsége és a csehek részéről, a cseh királyság és a monarchia foederativ jellege. Nem mondjuk mi ezzel azt, hogy a szívekben és vesékben csak az van, mi a száj és toll által kifejezést most nyer, és másfelől még csak azt sem állítjuk, hogy még azon concret és (az előbbiekhez képest) gyakorlatibb, szerényebb követelésekben sem rejlenék veszély Ausztriára, sőt esetleg a dualizmusra nézve is. Azonban az osztrák kormány és parlament vannak arra hivatva (és nem tagadjuk, ezt sokszor tévesztik szem elől, nem annyira a concret dolgokkal, mint az áramlatokkal szemben) hogy ezeket a veszélyeket addig előzzék meg, míg az ő dolguk ; de azt állítjuk, hogy a viszály mégsem oly veszélyes e concret, compromissumokra képes alakjában, mint előbbi, merev és elvi küzdelmében. De így is erős kormányt és előrelátó politikát követel az, mert különben elég veszélyt rejt magában. BELFÖLD, Budapest, jan. 25. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, f. hó 26-án (kedden) d. e. 10 órakor ülést tart, melynek első tárgya lesz a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetése részletes tárgyalásának folytatása, azután esetleg a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása és az ülés végén a miniszterelnök válaszolni fog Olay Szilárd, Tassy Géza és Gulácsy Gyula képviselők által hozzá intézett interpellációkra. Budapest, jan. 25. (A főrendiház ülése.) A főrendiház holnap folyó hó 26-án, (kedden) déli 12 órakor ülést tart, melyen a házszabályok kidolgozásával megbízott bizottság fogja jelentését beterjeszteni az országos bizottságnak a két ház érintkezésére vonatkozó jelentése tárgyában; a holnapi ülésen egyszersmind az iránt is történik intézkedés, hogy a házszabályok érdemleges tárgyalása, mely napon történjék. Budapest, jan. 25. (Képviselőválasztás a nagykállói kerületben.) A nagykállói kerületben, az elhunyt Kállay János helyére ma volt a képviselőválasztás, s mint a »P. N.«-nak távirják, egyhangúlag Szoboszlay József ujfehértói birtokos, függetlenségi párti, választatott meg országgyűlési képviselőnek. Budapest, jan. 25. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt Vizsonyi elnöklete alatt tartott mai értekezletén folytatta az 1886-iki állami költségvetés részletes tárgyalását. Ma a földmivelés- ipar-és kereskedelmi ministérium költségvetése volt napirenden. A költségvetést Wahrmann Mór előadó indokolta. A tárgyalásban részt vettek: Prileszky Tádé, Szilágyi Virgil, Andrássy Manó gr., Hegedűs Sándor, Tisza Lajos gr., Tisza Kálmán miniszterelnök és Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter, ki többször szólalt fel. Végre a költségvetés részleteiben is elfogadtatván, a közelebbi értekezletre, mely a szerint tűzetik ki, — mint a ház tárgyalásai előhaladnak — a vallás- és közoktatási költségvetés tűzetett ki, mire a tanácskozás véget ért Budapest, jan. 25. (A temes-bégavölgyi kölcsön.) A »Budapester Correspondenz« f. évi január hó 23-án egy közleményt hozott, mely a tiszavölgyi társulatok kölcsönügyét tárgyazza s azt állítja, hogy a temes-bégavölgyi vízszabályozó társulat kölcsönkötvényei, a pénzügyminiszternek a képviselőházban tett határozott nyilatkozata s a törvény szó szerinti rendelkezése ellenére — mint az állam által garantirozott papírok bocsáttattak ki. Amint illetékes helyről értesülünk, ily közlemény közzétételével senki sem lett megbízva s a közlemény, főleg pedig annak a temes-béga kötvényekre vonatkozó része nem felel meg a fennálló körülményeknek, mert az 1885. XXVII. tcz. 8. §-ában az állam arra kötelezte magát, hogy a tartalék alapot teljes épségben fentartja s illetőleg kiegészíti s ez által az évjáradékok pontos fizetéséért jótállást vállalt s ezen felfogásnak adott kifejezést a pénzügyminiszter a képviselőházban ezen törvény tárgyalása alkalmával. Budapest, jan. 35. (A telekkönyvi reform.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésén folytatta a telekkönyvi betéteknek a földadókönyv és az állandó kataszteri adataival