Nemzet, 1886. február (5. évfolyam, 1229-1256. szám)
1886-02-01 / 1229. szám
Szerkesztőség : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk e. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. KIADÓ-AvATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...................................................... 2 frt. 3 hónapra ...................................................... 6 * 6 hónapra ...................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felül-HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes számokr. _______________________________Esti kiadás. ____________________ Egyes szám 2 kr. 1229. (32.) szám. Budapest, 1886. Hétfő, február 1. V. évi folyam. Budapest, február 1. Nem egyszer volt alkalmunk rámutatni arra, az utolsó évtizedben s főleg annak második felében, mily áldozatkész tevékenységet, mily adiókedvet tanúsít a társadalom minden téren, az ország legtöbb vidékén. Kezdünk lassanként kigyógyulni abból a beteges és tehetetlen hajlamból, hogy mindent csak a kormánytól, a központi hatalomtól várjunk. Az a par excellence magyar példaszó, mely a sült galambról szól, kezd lassanként kimenni divatból s ezt dicséretképen mondjuk. Még azok az emberek is, kik ezelőtt rámutattak sajtóban és beszédekben egyes bajokra, egyes vidékek elhanyagolt érdekeire s mindig azon refrainnel végezték, hogy ime a kormány nem tesz semmit, pedig annak kellene tenni, most maguk igyekeznek, többekkel társulva, tevékenységet kifejteni egyik vagy másik jogosult érdek és közügy istápolására. Az erdélyi részek közgazdasági viszonyairól siralmas jeremiádokat lehetett olvasni éveken át ellenzéki lapokban, de melyek soha sem condludáltak oda, hogy hát amint kell is, mozduljon meg elsősorban a legközvetlenebbül érdekelt társadalom, adjon magáról életjelt, keltsen érdeket a maga jogos ügyei és állapotai iránt. Most azonban helyesebb érzék s a teendőknek helyesebb felfogása kezd érvényesülni itt is — mint minden más irányban. Sok idő kellett bár, míg a társadalom tétlenségéből kimozdult, de ma már mégis el van érve az, hogy az erdélyi viszonyok iránt az országos érdeklődés fel van keltve. A cultur-egyesületi mozgalom eclatánsan bizonyítja ezt s a tettvágy és a viszonyok, úgy nemzeti, mint közgazdasági állapotok javítására irányzott törekvések napról napra mind több több tért foglalnak el. Azonkívül mit az erdélyrészi kultúregyesület körében tapasztalunk, azt látjuk, hogy most már két székelyföldi vasút is van tervben s az erdélyrészi képviselők értekezletei szintén azt bizonyítják, hogy a maguk részéről is megteszik a lehetőt az ottani viszonyok javulására s ha létesül a földhitelintézet, ha sikerül Romániával helyes kereskedelmi szerződést kötni — mindez áldásosan fog hatni a királyhágón túli részek fejlődésére. Táviratok. A szerb-bolgár háború. Belgrád, febr. 1. (Bud. Corr.) A nagyhatalmak képviselői tegnap délben adták át a külügyminiszternek a collectiv jegyzéket, amelyben a nagyhatalmak sajnálattal konstatálják, hogy a lefegyverzés érdekében tett előző felszólalásuk Szerbia és Görögország részéről elutasítást nyert. Bulgária a nagyhatalmak javaslatának elfogadását Szerbiától tette függővé. Minthogy sürgősen szükséges, hogy az ellenségeskedések esetleges megkezdésének eleje vézessék, elhatározták a nagyhatalmak, Oroszország kezdeményezésére, felszólítani a belgrádi, athéni és sophiai kormányokat, hogy hadseregeiket a békeállományra helyezzék. Az ellenségeskedések megújításának eshetőségére nézve elhatározták a nagyhatalmak, hogy határozottan a támadó fél ellen állást foglalnak, a megtámadott érdekeit védeni fogják és semmiféle territoriális változást sem engednek meg, bármiként dőljön is el a harc. Páris, febr. 1. Nikita montenegrói fejedelem Pétervárra utazott. Páris, febr. 1. Már megjött a jelzés, hogy az orosz hajók legközelebb Canea elé érkeznek. Krétában a nyugalom zavartalan. A görög kormány válaszát a hatalmak együttes jegyzékére késedelem nélkül várják. Bécs, febr. 1. (Eredeti távirat.) A birodalmi tanácsi német club mai ülésében, melyen Hilsberg elnökölt, Knotz indítványára elhatározták, hogy Bismarck herczegnek a lengyel vita alatt tartott beszédéért köszönetet szavaznak. A képviselőházban ma terjesztették be a munkásoknak balesetek ellen biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Bécs, febr. 1. A képviselőház mai ülésén a kormány előterjeszti a közveszélyes socialista üzelmek elleni határozatokról, — az ezen üzelmek miatt megindított bűnügyekben való bíráskodásról — a munkásoknak betegségek elleni biztosításáról és az építési ipar szabályozásáról szóló törvényjavaslatokat. A kereskedelmi miniszter ismételőterjeszté a Liammal kötött ismert egyezményt. London, febr. 1. Hír szerint Hartington kijelentette, hogy nem lép az új cabinetbe, mert nem helyesli Gladstoner politikáját. Határozottan állítják, hogy az új kabinet bele fog egyezni, hogy Dublinban törvényhozó gyűlés létesíttessék azon kérdések elintézésére, melyek csupán Írországot érintik, azon feltétel mellett, hogy az összbirodalom integritásának és a korona jogainak fentartását illetőleg kellő biztosíték nyújtassék. Az ír földkérdésre vonatkozó törvényjavaslatoír szerint elnapoltatik. London, febr. 1. A »Times« értesülése szerint James kijelenté, hogy nem lép be a kabinetbe, ugyanazon okokból, mint Hartington. Hasonlóan cselekedtek Selborne és Derby is, a múlt évi Gladstone-kormány többi tagjai azonban ismét belépnek az új Gladstone-cabinetbe. Valószínű, hogy Dilke egyelőre nem vállal miniszteri tárczát. Páris febr. 1. A hivatalos lap közli, hogy Bert Pál annami főresidenssé, Dillon hitéi és Paulin Vial hanoii residensekké neveztettek ki. Malta, febr. 1. A »Radetzky« osztrákmagyar fregatté és több olasz vértezett hajó megérkezett a Luda öbölbe. Három angol vértezett hajó ugyanoda indult. Debreczen, febr. 1. Az »Orsz. Ért.« jelentése: (Felad. d. u. 2 órakor.) A szavazás folyamatban van. Eddig Dégenfeld Lajos gróf 320 és Válly Árpád 259 szavazatot kapott. A szabadelvű párt győzelme bizonyos. Zágráb,febr. 1. A tartománygyűlés ülését Hrvát elnök nyitotta meg. A kormányt Stankovics Sperec és Klein osztályfőnökök képviselik. Bubi do-Zichy varasdi főispán és Mazuranics volt horvát bán elfoglalják helyöket a tartománygyűlésben. Elnök bejelenti Utjesenovics főispán nyugdíjaztatását és Bubi do-Zichy varasdi főispánná történt kineveztetését. (Zsivó!) Erre az elnök felolvassa Derencsin képviselőnek az elnökséghez intézett levelét, melyben kinyilatkoztatja, hogy félreértés adót okott a tegnapelőtti ülésben tanúsított magatartására, amiért ezennel bocsánatot kér. Elnök ennél fogva visszavonja indítványát Derencsin kizáratását illetőleg. Ezzel ez az eset befejezést nyert. Következvén az alelnök választása, Francisc Henrik képviselő választatott meg szótöbbséggel a tartománygyűlés alelnökévé. A ház élénk tetszéssel fogadta Francisci megválasztatását. Következett a napirend, a költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. Stankovics osztályfőnök fényes beszédben polemizál az előtte szólottak ellen, kiknek vádaskodásait erélyesen visszautasítja. Derencsin ellen fordulva szóló tartózkodás nélkül kijelenti, hogy a jelenlegi kormány, a hivatalos lap kivételével, semmiféle befolyást nem gyakorol a sajtóra, azonban az ellenzék kifakadásai mégis igazolják azon kérdést, vájjon az ellenzéki sajtó megóvja-e tárgyilagosságát ? E helyt constatálandó, hogy az ellenzéki sajtó abban találja kedvét, hogy a tényeket elferdíti és a nép szenvedélyét felizgatja. Ami a választási visszaéléseket illeti, e tekintetben a kormányt semmiféle vád nem terheli, hanem egyedül az ellenzéket, mely, mint lebizonyult, terrorizmust gyakorolt, és megengedhetlen alávaló eszközöket használt. Ami az állameszmét illeti, megjegyzi szóló, hogy a bán minden oly állameszmét védelmez, mely törvényen alapul. Ezután szónok Felnegovich ellen fordul s megcáfolja annak a rendelkezési alapra vonatkozólag felhozott állításait. Nevetségesnek nyilvánítja azon állítását, hogy a kormány 15.000 írttal 110 választókerületet és a sajtót befolyásolja. Ostorozza az ellenzék magatartását s ajánlja a tétel megszavazását. Élő adó lemond szólási jogáról. Erre megejtetvén a szavazás a tétel nagy többséggel elfogadtatott, valamint vita nélkül elfogadtattak a következő tételek egészen »az országos levéltár« czimig. E czimnél Smicziklas azon indítványt teszi, utasítandó a kormány, hogy a kamarális okmányokat Budapestről küldje vissza Zágrábba. Ez indítvány fölött vita keletkezett, melyben Smicziklas és Miskatovics előadó vettek részt. Utóbbi védekezik Smicziklas gyanúsításai ellen s felemlíti, hogy a kormány már két hónap előtt megbízott egy alkalmas egyént azzal, hogy a Budapesten levő okmányokat vizsgálja meg és közülök azokat, melyek Horvátországot illetik, vegye át. Erre Smiczhklas indítványa elvettetett. Fiume, febr. 1. A forgalmi akadályok elhárítása czéljából kiküldött albizottság tegnap tartott ülésében a zárak kezelésének módozata tárgyaltatott. A mai ülésben egy trieszti nagy fakereskedőczég képviselője fejte ki adatokkal támogatott tapasztalatait az iránt, hogy a Delta feltöltése farakodó számára mindenekelőtt tekintetbe vétessék. A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 1. A halott. - REGÉNY. - Irta: Feuillet Octav. Elbeszélés. (Folytatás.) 26 Nászutunk tartama alatt, melynek folyamán — be kell vallanom — Sabine ritka világossága értelmessége nagy megelégedésemre szolgált. Párisba jöttünk, hogy itt települjünk le s magam is igen boldog voltam, hogy ide vissza térhetek. De attól tartottam, miszerint nem ide csak csupán irántam való jóindulatból követ, örömest, s hogy csak nagy nehezen fog a párisi élet folyásához hozzá szokni, melyre őt eddigi komoly és visszavonult élete nem igen készítette elő. E tekintetben nagyszerű meglepetésben részesültem, amely meglepetés eleinte igen kellemesen hatott rám. Sabine úgy beletalálta magát a párisi mozgalmas életbe, mintha az lett volna természetes, éltető eleme. Sőt nemsokára azt kellett tapasztalnom, hogy kissé túlságos lelkesedéssel veti bele magát annak hullámaiba, mely lelkesedés akaratlanul is a zárdájából kiszabadult apácza mohóságát juttatta eszembe, ki teli szájjal falja a régóta vágyott, de sokáig tiltott gyümölcsöt. Ekkor jutott eszembe, — talán egy kissé későn — mily sajátságos kíváncsisággal kérdezősködött Talleraut kisasszony hajdan tőlem, erdei sétáink alkalmával, a boldog párisiak szórakozásiról és élvezeteiről. Most azután kedve szerint kóstolgatta ezeket az élvezeteket és szórakozásokat, s olyan kortyokat húzott belőlük, mintha ki akarná forrásaikat fenékig üríteni. Ebédek, tánczmulatságok, színházak, futtatások, műkedvelői előadások s mindennemű világi ünnepélyesség, — egy szóval a párisi életben előforduló minden olyan eseményt, ami csak a szellemet az érzékeket vagy hiúságot érdekelheti — az én feleségem fáradhatatlan szenvedélyes hévvel keresett fel, kivette belőle a maga részét és kiveszi még most is. De ez nem a közönséges párisi nő bomlott élű hajhászata, ez a mindent megismerés és izlelés vágyának rendszeres eljárása volt, ami csak ezen a planétán útjába akad, minden kellemes vagy különös érzést meg kellett neki próbálni, ami elérhető volt. Ezt az elhatározását aczélozott idegei s vasakarata segített is neki végrehajtani. Az én feleségem valóságos sphynx. De egyszersmind egy valóságos documentum is, olyan documentum, melyet én az első naptól kezdve a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányoztam, de a mely érdeklődés — hogy az igazat megvalljam — nem volt ment az aggodalmaktól. Mert lehetetlen volt észre nem vennem, hogy ez a meglepő egyéniség, ahelyett, hogy a sok tanulmányozásból és tapasztalatgyűjtésből, magasztos hitet merített volna, mint szegény szerencsétlen, derék gyámja, nem merített belőle egyebet a minden faj elleni keserű megvetésnél és a természetes, vagy természetfeletti bilincsek, minden isteni és emberi törvények elleni fellázadás vágyánál. Azt kérdeztem magamtól, mi lesz belőle, fékevesztett logikájával, mi lesz ezekből a világban szabadjukra bocsátott női szenvedélyekből. Azt kérdeztem magamtól, hol fog megállapodni ez a betölthetetlen tudvány ?... azt kérdeztem — mindenek felett — hogy szerelem dolgában váljon megállapodik-e énnálam... Feleségem maga volt az, ki szíveskedett — mint egy az én gondolataimat kitalálva — erre a legvégső kérdésemre megfelelni. A dolog egy igen jelentéktelen körülmény következtében került szőnyegre; egy új darabot adtak Sarah Bernhardttal és feleségem, kinek semmi e nemű ünnepélyességekről nem szabad elmaradni, szokása szerint megbízott, hogy minden áron szerezzek neki egy páholyt. Nem tudtam páholyt szerezni. Megvallom azonban, hogy biz én nem is valami nagy igyekezettel jártam utána, feleségem olyan életet visz éjjelnappal, hogy bármily régi világfi és éjjelező vagyok is, bizonyos fáradtságot,kezdek érezni. Orvosom is azt tanácsolta, hogy pihenjek egy kissé. Tehát éppen nem haragudtam érte, hogy egy estét otthon tölthetek, s mindenek felett azért, hogy azt feleségemmel együtt tölthetem, kinek rettenetes szépsége, daczára vegyízékeinek — fájdalom! talán éppen e vegyszékek miatt! — nem szűnt meg nagyon érdekelni képzelőtehetségemet. . . Ebéd után, mely alatt nyíltan kimutatta elégedetlenségét és hallgatag volt, de kisértem őt boudokjába, melynek kandallójába igen csinos,a szerelmeseknek való tűz pattogott s kecsesen egy czigarettát ajánlva neki azt kérdem tőle: nem megy ön ma este sehová kedves barátnőm. — Hova akarná, hogy menjek? egész Páris azon az előadáson van most, a mi kivételünkkel!.. Nagyon jó! — mondom neki — én nem irigylem az egész Párist, hanem egész Páris engem irigyelhet, miután önnel vagyok. Végig vetette magát nyugágyán , de szavaimra félig felemelkedett s leghidegebb és büszkébb pillantásával mért végig s igy szólt: — Bocsánat barátom! úgy látszik, hogy maga még most is szeret engem ?! S miután nem válaszoltam semmit, csak nagyra nyitott szemekkel bámultam rá, igy folytatá — Igazán ? Maga nagyon meglep engem! .. . Ezzel nyugodtan visszanyujtózkodott nyugágyára s kis szünet múlva, igy szólt tovább. — Azért mondom ezt barátom, mert azt kezdem észre venni egy idő óta, hogy féltékenykedik: — meg akarom kímélni ettől a nevetségességtől........ Azonkívül, ami több még azt is veszem észre, miszerint belefárad abba, hogy mindenfelé kisérget, mint az árnyékom.... sőt úgy látszik mintha egészsége is szenvedne ez által. Most már őszinte, tartózkodás nélküli nyilatkozatom után, egy kis nyugalmat engedhet magának. — Nagyon köszönöm kegyes jóságát! — válaszolok neki. — De igen lekötelezne azzal a szívességével ha kissé jobban kiméltóztatnék magyarázni magát... Azt akarta velem megértetni, hogy ez órától kezdve le kell mondanom kegyeiről ? — Igen kérem, tegye azt! — S hogy önnek az a szándéka, miszerint a nekem tartozó hűséget megszegi ? — A magának tartozó hűséget ?!.... Minek következtében tartoznám én azzal barátom? Talán annak az eskünek következtében, melyet azon isten oltára előtt hangoztattunk, a mely istenben egyikünk sem hisz ? Menjen, ne tréfáljon! hiszen csak nem lehet olyan nagy gyerek, miszerint nagyon jól ne tudná, hogy azon eskü elmondásával nem tettünk egyebet, mint hogy a szerződés és illem elénk szabta formalitást végeztük el! .. . A társadalom — újabb alakulásáig — nem engedi a házasság előnyeit addig élveznünk, mig ezen a formaságon át nem esünk. . Csupán ettől feltételezi a házastársak társaság képességét s ez által ad nekik állást a világban... Tehát alá kellett magunkat vetnünk e formaságnak. . . hanem különben, lássuk csak barátom, mi a házasság olyan egyének között mint maga és én? Nagyon jól tudhatja, hogy ez csak egyszerű társulás, közös és általános érdekszempontból ... ami kétségkívül néha kölcsönös vonzalmon is alapulhat, de azon a természetellenes absurditáson soha, hogy arra számítsunk miszerint egy férfi ugyanazt a nőt, vagy egy nő ugyanazt a férfit örökké fogja szeretni! — Kedves Sabineom — válaszolom neki — ön mellett csaknem lehetetlen unatkozni. Amint az ember előre halad a korban, — mint én is — megtörténhetik vele, hogy elszunnyad este a kandalló mellett... Ezen illetlen cselekedet hibájától azonban én aligha meg nem menekülök mindaddig, amíg hasonlóan örvendetes közleményeivel szíveskedik engem megtisztelni. — Jó néven veszem magától, kedves Bernard, — válaszoló szavaimra — hogy legközelebbi közleményemet duzzogás nélkül fogadja . . . Különben ilyenért csak ostoba ember haragudnék ... Mi több, még azt is megvallom, hogy beismerem, miszerint kissé durva formában adtam elő a dolgot. . de lássa: dühös voltam, hogy el kellett mulasztanom a színházat !. .. Miért kényeztetett el ?! — E szerint hát, kedvesem, tréfára vegyem ugye mindazt, amit össze-vissza beszélni méltóztatott nekem ez este ? — Óh nem, barátom! épen ne vegye tréfára! ... Nem vonok én a mondottakból semmit vissza... csupán a rossz kedélyhangulat nyilvánulása volt abban a fölösleges... külömben jól érzi maga, miszerint én semmit sem mondtam egyebet az igazságnál s hogy a házasság mi ránk nézve nem egyébb, mint a minek azt a múlt század szabad gondolkozásu emberei tartották: egy tiszteletet parancsoló mentsvár,melynek oltalma alatt mindkét fél megőrizheti saját függetlenségét !. . . Mi jó barátok vagyunk s remény nem azok is fogunk maradni... de szeretők ?. .. hogy mindig szeretők maradjunk ? !.. . Ugyan, természetes dolog volna-e ez ?... Lehetséges volna-e ez ?... Maga nagyon jól tudja, hogy nem volna az... Nos hát mit akar akkor ?... Hogy egymást kölcsönösen ámítsuk, nyomorúságos titkolódzással ? — Nem. . . valósággal csak egy észszerű eljárást ismerek, ami mindkettőnkhöz méltó s ez az, hogy folytassuk mindazon szabadalmak élvezését, melyet a világban a házasság biztosított számunkra s egyidejűleg a kölcsönös szabadságunk kellemes élveit... Lássa, barátom, az élet igazi theóriája abban áll, hogy úgy a társadalom, valamint a természet által nyújtott előnyöket fogadjuk el, de rázzuk le magunkról mindazon szolgaiságot, amivel le akar bennünket igázni. — Kedves gyermekem — válaszolom neki —ön kissé túlbecsüli az én gyomrom epéjét, ha azt képzeli, hogy minden huszonnégy órában meg tudom emészteni azon theóriákat, melyeket ön a természetről és az általa reánk szabott szolgaságról nekem elém tálal... Én nagyon gyengefegyverzetű ember vagyok arra, hogy az olyan mély tanulmányokon alapuló doctrinákat le bírnám küzdeni. .. Ugyanazért engedelmet kell öntől kérnem, hogy kezeit megcsókolhassam és jó éjt kívánhassak önnek. Ezzel elhagytam a bondoirt. — Azt hiszem elmondhatom, hogy visszavonulásom teljes méltósággal s a legjobb időben történt. Hanem azért nem vagyok ám rá büszkébb ! Ilyen volt egymáshoz való viszonyunk nyilvánulása ama kellemes estén és azóta is változatlanul ilyen maradt. (Folytatása következik.) HÍREK Február 1. — Bánffy Albert báró, főrendiházi tag, ma éjjel, élete 70. évében, egy évig tartó hoszszas betegség után elhunyt Kolozsvárott. Bánffy Albert báró az erdélyi aristocratia egyik kiváló és gazdag tagja volt. Az erdélyi mágnások közül, mint legelső, 7400 frt census alapján foglalt helyet az újjászervezett főrendiházban. Tetemes vagyonát okszerű és kitűnő gazdálkodása folytán nagy részben maga szerzetté. A politikai életben nagy szerepet nem vitt, de a társadalmi mozgalmak élén sokszor ott láttuk Bánffy Albert bárót. Sok éven át főgondnoka volt a kolozsvári református egyháznak s mint ilyen az erdélyi református egyházkerület, de főképen a kolozsvári református egyház nagyszámú ügyeinek vezetésében jelentékeny részt vett. Neje Eszterházy grófnő volt, s boldog házasságukból több gyermeke származott. Fia Bánffy György báró országgyűlési képviselő és kitűnő zeneköltő. Egyik leányát dr. Wesselényi Miklós vette nőül. Az elhunyt egész életében nagy kedvelője volt a sportnak. Előre haladott kora daczára, még ezelőtt két évvel is részt szokott venni a parforce vadászatokban. Mint értesülünk örökösei számára majorátust alapított, melynek egyikét fia dr. Bánffy György fogja örökölni. Halála hírére a nemzeti casino, melynek kezdettől fogva állandóan tagja volt, fekete zászlót tűzött épülete homlokzatára. — Próba-szónoklat. A pesti magyar ág. evang. egyháznál Győry Vilmos elhalálozása folytán megüresedett lelkészi állásra való pályázás czéljából többeket felszólítottak, s igy Horváth Sándor kővágóeörsi lelkészt is fölszólították. E fölszólitás folytán Horváth Sándor a m. hó 31-én tartotta Bogláron próbaszónoklatát, mely alkalomra a pesti ág. evang. egyház részéről 38 tagból álló küldöttment Boglárra; a küldöttség tagjaiul fölkérettek: Sárkány József táblai tanácselnök, Busbach Péter országgyűlési képviselő, mint egyházi felügyelők, Burchardt Konrád főrendiházi tag, Láng Lajos orsz. képviselő, Zsigmondy Pál és Jenő, Hegedűs Károly, Kelet Napóleon, Vaskó Endre, dr. Bexa Pál, Jeszenszky Danó kir. közjegyző, Jeszenszky Lajos, Vidosfalvy Bódog, Falvay Antal, Batizfalvy István tanár, Vécsey István, Jakobey József, Kullmann Alajos, Böhm Samu, Ferenczy Sándor, dr. Osterlamm Szilárd, dr. Liedemann Károly, Ebner Hauer Sándor, Böck István, Legányi Lajos, Bátory Mihály, Tuczentaller Aurél, Henselmann Kálmán, Borbély Vidtor, Uhritz Sándor, Jármay Gyula, Láng György, Beliczay Béla. A küldöttség tagjait Bárány Dénes földbirtokos házi kápolnájába szállították, itt tartatott meg ugyanis a próbaszónoklat, mely kitűnően sikerült. Az egyházi beszéd meghallgatása után Bárány Dénes megvendégelte a küldöttség tagjait. A lakomán pohárköszöntőket mondottak: Sárkány József a házigazdára és Horváth Sándorra, Busbach Péter Horváth Sándorra, Horváth Sándor a küldöttség tagjaira, Czigány Károly a küldöttségre; mondottak még felköszöntőket Batizfalvy István, Sarkady Elemér stb. — Nyugalmazás. Homicska Miklós, a »Kárpát« szerkesztője s ungvári főgymnasiumi hittanár, betöltvén tanárságának harminczadik évét, nyugalomba vonult. — Halálozás. Gedeon László 1848/9-iki honvédalezredes és dandárnok, a honvédegyletek központi bizottságának tagja, a mosonmegyei honvédegylet orsz.s központi képviselője a szabadságharcz egyik jeles vitéze elhunyt és e hó 2-án (kedden) délután 3 órakor fog a halottasházból (muzeum u. 9. sz.) örök nyugalomra vitetni. — Sikkasztás. Az aradi »első temetkezési egylet« pénzeinek kezelésénél — mint az »Aradi Közlöny« írja — sikkasztás nyomára jöttek. A pénz hiányát már régebben észrevették, de az illető sikkasztó tisztviselőknek határidőt tűztek ki a hiányzó összeg fedezésére, midőn aztán a határidőre nem térítették vissza az elsikkasztott pénzt, az egylet ideiglenes elnöksége megtette a bűnvádi feljelentést az aradi kir. ügyészségnél. A bűnvádi feljelentés idősb Bettelheim Vilmos volt elnököt, Vagács Mihály volt titkárt és Jamniczky Antal volt pénztárnokot gyanúsítja , egyszersmind azonban idősb Bettelheim Vilmos is kérvényt nyújtott be a kir. ügyészséghez az ügy megvizsgálása érdekében. Az elsikkasztott pénzösszeg állítólag több ezer forintra rúg, de azért a hiány fedezetére 9000 frt lévén, az egylet akadálytalanul folytathatja működését. — Fővárosi krónika. Elfogott tolvaj. Múlt év deczember 30-án reggel Mayer Mátyás budakeszi tejárus egyfogatu kocsiját a fürdő utczában ellopták. A rendőrség ez ügyben a nyomozást megindította és tegnap a tettest, Grünfeld Adolf budapesti illetőségű 38 éves csavargó bérkocsist, kézrekeritette. Grünfeld tettét beismerte s a lopást úgy adja elő, hogy a kocsival először a dologház mögé hajtatott, itt a lovat kifogta, azon a Kerepesi út egyik kocsmájába lovagolt s ott az egyik istállóban elhelyezte, a ló felszerelését pedig 3 tztért eladta. Grünfeld rovott előéletű egyén, lopás miatt már három ízben volt büntetve s csak nem rég szabadult ki a munkácsi börtönből, hol 4 évig ült. A kocsi és ló megkerültek, s már a tulajdonos kezében vannak. Tüzesetek a fővárosban. Éjjel 2 óra 38 perczkor Huber Ignácz bérkocsitulajdonosnak a Staffenberger utczában fekvő istállója kigyuladt. A kivonult tüzérség a tüzet csak egy órai fárasztó munka után tudta elfojtani. Az istállót — mint a nyomban megtartott vizsgálat kiderítette — Szekeres József kocsis gyújtottak fel buszúból; állítása szerint azért, mert Huber, midőn szolgálatából elbocsátotta, bizonyítványait visszatartotta, a rendőrség letartóztatta a gyújtogató kocsist, ki tettét töredelmesen beismerte, minek következtében át fogják adni a kir. ügyészségnek. Öngyikossági kísérlet. Czách István budapesti születésű 59 éves foglalkozás és lakás nélküli kőmives tegnap délután 2 és 3 óra között a Dunába ugrott, de kimentették s ápolás végett a Rókus kórházba szállították. Tettének okául a nyomort említette. Betörés. Tegnap viradóra ismeretlen tettesek a kőbányai uton fekvő Ganz és társa vasúti kocsigyár munkás telep B. háza pinczéjében behatoltak s onnan többféle tárgyakat loptak el. Irodalom, szinház és művészet. — A nemzeti szinház intendatúráját ma a délelőtti órákban adta át Podmaniczky Frigyes báró, az újonnan kinevezett intendánsnak, Keglevich István grófnak. A hivatalos átadást megható ünnepély előzte meg. A színház összes személyzete a színpadra gyűlt, ahova kevéssel 11 óra előtt Podmaniczky b., majd Keglevich István gr. is megérkezett. A távozó intendáns megindító szavakkal mondott búcsút a műintézet tagjainak, kikkel oly számos évtizeden át és vállvetett törekvéssel igyekezett megfelelni annak a magasztos missiónak, mely a magyar nemzetiség terén a nemzeti színháznak adatott osztályrészül. Azután az új intendáns jóakaratába és barátságába ajánlotta az intézet tagjait, kiktől a megválás reá nézve oly fájdalmas. Utána Bercsényi Béla szólt. Melegen mondott búcsút Podmaniczky bárónak és ajánlotta jóakaratába pályatársait Keglevich grófnak. Az utóbbi teljes méltánylással emlékezett meg előde nagy érdemeiről s hogy az intézet az eddig is sikerre vezetett után eredménynyel haladhasson tovább, kérte a színház személyzetét, hogy részesítse őt is azon támogatásban, melynek előde sikereire oly jelentékeny befolyása volt. Podmaniczky Frigyes b. a következő beszéddel búcsút vett a nemzeti színháztól és üdvözölte az új intendánst: Méltóságos úr! A múlt csütörtökön kaptam meg a belügyminiszteri leiratot a melyből megtudtam, hogy lemondásomat elfogadták és utódomul kinevezték. Méltóságodat; egyúttal felhivattam, hogy a kezemre bízott két intézetet átadjam Méltóságodnak. Amily fájdalmas reám nézve a távozás, és oly mérvben tölt el az öröm, hogy a nemzeti színház vezetése, melynek jövőjén teljes odaadással csüngtem, szilárd kezekbe jut. Mielőtt azonban az átadást eszközölném, engedje meg Méltóságod, hogy jóakarata figyelmébe ajánljam az intézet személyzetét sőt mi több, barátságát kérjem ki számukra. Én jóakarattal léptem közéjük, s a jóakarat szoros barátsággá nőtte ki magát, amelynek kimondhatatlanul fáj az elválás. Az utolsó szavakat a megindulástól remegő s alig halható hangon mondta. A zajos éljenzés csillapultával Bercsényi Béla szólt, a következőképen: Méltóságos gróf úr! Mielőtt szerencsés lehetnék átadni Méltóságodnak pályatársaim üdvözletét, engedje meg, hogy pár szót szenteljünk a távozó szeretet intendánsnak. Nagyméltóságú báró úr! Kegyelmes Urunk! Egy hónapja már, hogy Nultságod a szomorú nap bekövetkezését tudtunkra adta, azért még sem bírtuk megszokni e napnak sem fájdalmát, sem keserűségét. Akár szálanként, akár egyszerre tépjék el a köteléket, melylyel Excellentiád bennünket magához csatolt, az eredmény egy: Exellenciád elhagy bennünket, s mi elveszítjük a mi taáltságodban beíztunk: a szerető és szeretett elöljárót, s a nemzeti színház elveszíti újjáteremtőjét. Mikor Excellentiád 11 évvel ezelőtt ez intézet kormányzatát átvette, kívül, belül roskadozó állapotban volt az. Falai épp úgy inogtak, mint ősz-