Nemzet, 1886. március (5. évfolyam, 1257-1287. szám)
1886-03-01 / 1257. szám
SaflrrKESZTŐláp: Kerencziek tere, stb.Aneum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1257. (60.) szám. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal :Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........ 2 írt. 3 hónapra ................................................. 6 » 6 hónapra .............................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Budapest, 1886. Hétfő, márczius 1. V. évi folyam. Budapest, február 28. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter f. hó 17-én köriratot intézett a magyar catholicus püspöki kar tagjaihoz, melylyel megtette az első lépést a catholicus helyi autonómia általános törvényerejűvé és kötelezővé tételére. A cultusminiszter nagyfontosságú felhívása a cath. főpapokhoz így hangzik: Nagyméltóságu püspök úr! Azon kérdések közt, melyek Magyarország catholicusait évtizedek óta, váltakozó érdeklődéssel ugyan, de azért szüntelenül foglalkoztatják, az u.n. »egyházi autonómia« kérdése kiváló helyet foglal el, mint erről az országgyűlésen ismételve tett felszólalások félre nem érthető hzonyságot tesznek. Nem kétlem ugyan, hogy a t. ez. püspöki kar az »Autonómia« azon nemét, mely újabban is több oldalról sürgettetik, velem együtt, sem kívánatosnak, de talán kivihetőnek sem tekinti, meg lévén győződve arról, hogy a viszonyoknak ilyetén gyökeres megváltoztatása sem magának az egyháznak, sem pedig azon viszonyoknak előnyére nem szolgálna, mely Magyarországon állam és egyház közt századok óta fennállván, a szellemek bárminő, gyakorta élesebb súrlódásai daczára is, végeredményeiben az egyházat kitűnő állásában megtartotta, s ez az államnak társadalmi és közművelődési tekintetben mindenka fényes szolgálatokat tett. Vannak azonban, és ezzel úgy hiszem, ismét a nm. püspöki karnak nagybecsű nézetével találkozom, feles számmal oly mozzanatok az egyházi közéletben, melyekre nézve a világi hivek az eddiginél nagyobb befolyást méltán igényelhetnek, anélkül, hogy ez által a szorosan vett egyházi szervezeten bárminő csorba ejtetnék. Ilyen a felekezeti iskolán kivül, melyre nézve az iskolaszékek intézménye által oly befolyást nyertek a hitközség világi tagjai is, mely gondos és tapintatos vezetés mellett a jóirányu közérdeklődést hathatósan ápolhatná, a hitközségi vagyonnak kezelése s ezzel összefüggőleg a hitközségi terhek, az egyes tagokra kirovása, esetleg behajtása s mindenekelőtt a lelkészválasztás oly helyeken, hol az nem személyes vagy legfőbb kegyúri kijelölés vagy főpapi szabad kinevezéstől függ s ahol nem ritkán azon visszás állapottal állunk szemben, hogy a catholicus lelkésznek megválasztására nem catholicus választók is folynak be, hanem építen ők képezik azt a többséget, melytől egyik-másik pályázó óhajának teljesülését várja. Remélem, Nagyméltóságod az eddigiekből bölcsen méltóztatott észrevenni, hogy szemem előtt bizonyos helyi »Autonómia« a helyi hitközségi szervezetnek egy neme lebeg, minő, hogy nagyobb városokat említsek. Pozsony és Sopron városaiban már régibb idők óta közmegelégedésre működik, s mint számos kisebb hitközségek számára, az illető egyházi főhatósággal és a nm. m. kir. belügyminisztériummal egyetértve, az évek folytán megerősítettem, jeléül annak, hogy a helyek cath. hívei, amint hitközségük ezen ügyei iránt érdeklődnek, úgy az ezekre ily keretben nekik megadott befolyással beérve, szívesen hajlandók, egyházuk érdekében tőlük telhetőleg közreműködni. Tiszteletteljes nézetem szerint, az ekként mutatkozó csírákat gondos ápolás által netalán vészessé válható elfajulástól megóva, oda kellene törekedni, hogy az eddig csak szórványosan fennálló helyi autonómiák intézménye általánossá, országossá, s az erre hivatottak közreműködése által törvényes erejűvé és kötelezővé tétessék. Midőn tehát jelen, az ország valamennyi rom. kath. főpapjaihoz intézett tiszteletteljes felhívásom által e tekintetben a kezdeményezés terére lépnék, felkérem Nagyméltóságodat, hogy az ekként megpendített eszmére vonatkozólag nagybecsű nézeteit, különös tekintettel a megye viszonyaira, s a gyakorlati keresztülvitel módozataira, velem közölni méltóztassék, meg lévén győződve arról, hogy e lépésre egyedül azon jól megfontolt óhaj késztet: a catholicus hitéletnek felvirágoztatásához s ekként magának az egyháznak eddigi állásában való újbóli megerősítéséhez ez után is, tőlem telhetőleg járulhatni hozzá. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1886. febr. 17. T r e f o r t, m. p. részéről találkoztak. Remélik, hogy a közös országgyűlés horvát és magyar tagjai közti folytonos személyes érintkezés, mely az utóbbi években nagyon is elhanyagoltatott, a legjobb következményeket fogja maga után vonni. Az Obzor«-nak nincs is joga azt kérdezni, hogy a horvát képviselők mit végeztek Budapesten. És az »Obzor« barátai voltak azok, akik míg a közös országgyűlés tagjai voltak, következetesen távol maradtak onnét és ez Budapesten oly felfogásra kellett hogy vezessen, melyet az országgyűlés mostani horvát tagjai csak sok nehézséggel küzdhetnek le. És ha egy év alatt nem tudják jóvá tenni, amit az »Obzor« barátai tíz év alatt elrontottak, azt rész néven veheti tőlük mindenki, csak az »Obzor« nem.« BELFÖLD, Budapest, febr. 28. (Bedekovics Kálmán kitüntetése.) A Tisza Kálmán miniszterelnök által Bedekovics Kálmán miniszter tiszteletére a mai nap adott ebéd'' alkalmával, a miniszterelnök Bedekovics Kálmán miniszternek egy táviratot adott át, melyben K. Orczy Béla miniszter ő felsége megbízásából, Bedekovics Kálmánnak minisztersége tizedik évfordulója emléknapján ő felsége legkegyelmesebb üdvözletét hozza tudomására. — Bedekovics miniszternek b. Orczy Béla miniszter, a maga részéről is szerencsét kívánt. Budapest, febr. 28. (A horvát képviselők Budapesten.) Az »Agramer Zeitung«-ban a következőket olvassuk: »A közös országgyűlés horvát képviselői Budapestről már visszajöttek. Volt alkalmunk többekkel közülök beszélni és mondhatjuk, hogy dicsérettel nyilatkoznak az előzékenységről, melylyel minden párt Táviratok. Athén, febr. 27. A »N. fr. Pr.« jelentése: A pressió folytán, melyet a hatalmak a béke érdekében itt gyakorolnak, a Delyannis cabinet elhatározta, hogy beadja lemondását. Trikupis, az ellenzék vezére ide érkezett. Bécs, febr. 28. A socialistákra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság folytatván a részletes vitát, a törvényjavaslat 5—10-ig terjedő szakaszait elfogadta. Az a határozat, mely szerint utolsó fokon a minisztérium dönt, élénk vitát keltett. T a a f f e kormányelnök azon nyilatkozata után, hogy ő távolról sem akarja kétségbe vonni a közigazgatási törvényszékhez és a birodalmi törvényszékhez intézendő felebbezés jogát, de annak a törvényjavaslatban való megemlítését czélszerűnek nem tartja, a bizottság az előterjesztett indítványokat mellőzte. Bécs, febr. 28. Mária Terézia (Antonia, Immaculata, Jozefa, Ferdinanda, Leopoldina, Franciscs, Carolina, Izabella, Januarca, Alojzia, Krisztina, Anna) főherczegnő Károly Salvator főherczegnek leánya ma délben tartotta esküvőjét Károly István (Victor, Felix, Mária) főherczeggel, (az arany gyapjas-rend lovagja, a portugali torony- és kard-rend és a spanyol III. Károly rend nagykeresztese, továbbá a montenegrói Danilo-rend első osztályú keresztjének birtokosa, az osztrák-magyar tengerészetben corvett-kapitány.) Az esküvő igazi fejedelmi pompával tartatott meg az udvari plébániatemplomban. A templom gazdag díszben ragyogott, a járatokon nehéz szőnyegek voltak kiterítve, a padok bársonynyal terítve és a templom oldalfalai a chorusig vörös damaszttal bevonva. Az oltárt dús növényzettel díszítették fel. A főoltár előtt állott a fenséges mátkapár imazsámolya és az oltártól jobbra ő fenségeik részére sárga damasztból mennyezet készíttetett. Ez előtt, szintén a presbitériumban az uralkodóház tagjai részére emelvény állott. Szemben a mennyezettel, a bal oldalon, volt a pápai nuntius imazsámolya. Pontban 12 órakor a fényes menet harsonák zengése és dobok pergése mellett elindult a burg belső termeiből, a nagykövetek lépcsőjén át, a templomba. Legelői udvari és kamarai furrok nyitották meg a menetet, ezeket követték a cs. és k. asztalok és kamarások, azután a közös és az osztrák miniszterek, valamint Orczy báró ő felsége személye körüli miniszter, végre pedig a titkos tanácsosok. Ezek a magasrangú személyek a főherczegek mögött foglaltak állást. Mindkét oldalon két pad a főudvarmesternők, a palotahölgyek és a főudvarmesterek számára tartatott fenn. Ezután hg Hohenlohe főudvarmester vezetése mellett, megjelent az udvar a következő sorban : Rainer, Vilmos, Jenő, Frigyes, János, Ferencz Salvator, Lipót Salvator, Károly Salvator, Lajos Viktor, Ferencz Ferdinánd és Károly Lajos főherczegek, a vőlegény Károly István főherczeg követve Albrecht főherczeg és a toskanai nagyherczeg által; ezután a király és a királynéő felségeik, a király asszony ezüst szürke toilletteben, ő felségeik után a menyasszony Mária Terézia főherczegnő, vezetve Erzsébet főherczegnő a vőlegény anyja és Maria Inmakulata főherczegnő a menyaszszony anyja által, utánuk Stefánia trónörökösné, arany virágokkal áttört világos kék ruhában, Mária Valéria főherczegnő hasonlóképen világos kék toilletteben rózsadíszszel, Mária Therézia főherczegnő cseresznye piros atlas ruhában, Alice toskániai nagyherczegné és Mária főherczegasszony. A hölgyek kivétel nélkül mindnyájan hosszú uszályú toilettekben voltak. A király ő felségét a főkamarás, a testőrkapitányok, és dr. Mendel első főhadsegéd környezték, a többi magas uraságokat pedig főudvarmestereik, míg a menet két oldalán ardléta és magyar testőrök haladtak kivont karddal. A menetet palota hölgyek zárták be. A papság, Ganglbauer bíborosérsekkel élükön, az udvart a templom bejáratánál várta. A külföldi magasrangú vendégek, a diplomatiai testület, a bíbornoki kar és az udvarhölgyek már előbb helyt foglaltak az oratóriumban. Miután mindenki a részére kijelölt helyet elfoglalta volt, a bíboros érsek teljesíté az esketést, amely után az udvari énekkar diószsolozsmát énekelt el. Ezután következett a Tedeum és végül a püspöki áldás. Ő felségeik ezután az udvarral és a fényes kísérettel elhagyták a templomot. Az ifjú főherczegi pár Lussin Grande városba készül, ahol a fenséges vendégek méltó fogadására nagy készületeket tesznek. A »Fantasie« yacht közeledését, amely a főherczegi párt oda viszi, harangzúgással és mozsárlövésekkel fogják jelezni. A yachtról diszcsónakon a kikötő kapitánya — Második nap. — Az országos borászati congressus mai második ülését, mely ép oly látogatott volt, mint a tegnapi, i. e. 10 órakor nyitotta meg gr. Andrássy Manó elnök. A mai congressus első tárgya volt a programm negyedik pontjának tárgyalása, a borkivitelnél eddig tapasztalt nehézségek elhárításának kérdése. Egyesy Géza előadó a következő határozati javaslatot terjeszti elő: »Mondja ki a bortermelők országos congressusa, hogy : 1. felkérendőnek tartja a kormányt, hogy a szállítási kedvezményeken s a borvámok kérdésének czélszerű megoldásán kívül, a borkivitelt a vámbevételek jövedelmeiből engedélyezendő premiumok kitűzése által segítse elő ; 2. hogy a borkivitel érdekében kívánatosnak tartja, akár egyesülés, akár vállalkozás útján, minden esetben a kormány ellenőrzése mellett, oly vállalat létesítését, mely szakszerű berendezése által képesítve legyen borainknak nagyban való kivitelét eszközölni. E vállalatnak feladata volna Budapesten és esetleg az ország különböző vidékein nagyobb borpinczék felállítása, melyekben részint a vállalat által saját számlájára vásárolt borok, részint a hazai bortermelőktől bizományba vett borok szakszerű pinczekezelés által, a külföldi piaczok megnyerése és állandósítása érdekében alkalmassá tétetnének. Végül e vállalat előleg-üzlettel oly módon volna összekötendő, hogy a hazai bortermelők érdekei ez irányban is a lehető legelőnyösebb kielégítést nyerjék. S ay a legszigorúbb felügyeletet tartja szükségesnek arra nézve, hogy hamisítatlan bor vivsék ki. Wagner László figyelmeztet arra, hogy az franczia bortermelés csökkenése kipótoltatik a franczia kormány által tervezett czukoradó javaslat életbeléptetése által, mert sok bort fognak gyártani. Molnár István az export legnagyobb akadályát a nálunk divó szőlőművelésben találja. Nekünk más szőlőfajok művelésére kell az export tekintetében áttérni, hogy a külföldi ízlést, mely a franczia után indul, kielégíthessük. A bank felállítását helyes eszmének tartja, de azt hiszi, hogy kiviteli premiumok adását az ország anyagi viszonyai nem engedik meg. Hammersberg Jenő elegendőnek tartaná, ha a kormánytól az irányban kérnénk intézkedéseket, hogy világosíttassa fel a fogyasztó közönséget a létező borhamisításokról, s hogy az okszerű borkezelés terjesztése érdekében mozdítsa elő a vidéki minta-pinczék létesítését, ha szükséges anyagi segély által is. Export praemiumok követelését nem tartaná helyesnek és czélra vezetőnek. Huszár István az exportpremiumok tekintetében nem pártolhatja az előterjesztett határozati javaslatot, hanem annak szükségére utal, hogy szakértő pincekezelők hozassanak be a külföldről, s hogy a kormány felkeressék, hogy a borexport praemirozásra szánt összeg inkább szakemberek importálására fordíttassék. Ko p éy Géza arra fektet súlyt, hogy minden egyes borvidéken minél nagyobb mennyiségben egyforma minőségű bor álljon rendelkezésre. D a psy azt hiszi, hogy különösen a consulatusok útján sokat lehetne elérni borkivitelünk tekintetében. Konrád hangsúlyozza a borkóstoló intézetek felállításának czélszerűségét a külföldön. Tisza László magáévá teszi az előadó határozati javaslatát, a praemiumokra vonatkozó pont kivételével. Egy a czélnak megfelelő bank felállítása tekintetében azok nézetéhez csatlakozik, kik nem egy centrális nagy orgánumot contemplálnak, hanem legyen minden vidéknek egy ilyen központja. A pinczemesterek kérdésében azonban nem pártolhatja a decentralisation A consulatusok közreműködését arra nézve is igénybe kívánja venni, hogy ott ahol a külföldön megbízható magyar borászati telepek már vannak, a consulatusok tájékozzák az ottani fogyasztókat nem csak aziránt, hogy hol van hamisított bor, hanem értesítsék a forrást is, hol tiszta magyar bort kaphatnak. — Azt hiszi elégséges, ha a kormánytól kérjük, hogy a consulátusokat figyelmeztesse, hogy a kereskedelmi és iparkamarák, a gazdasági egyesületek és más országos hatóságok részéről, a borvédelem érdekében hozzájuk érkező megkereséseket elintézni szíveskedjenek. Egyesy Géza válaszában utal arra, hogy a határozati javaslatot az előkészítő bizottság megállapodása alapján terjesztette elő és ha a congressus jónak látja, nincs kifogása az ellen, hogy annak első pontja kihagyassék. (Helyeslés.) A határozati javaslat ezután, az első pont kihagyásával elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a regalejog megváltásának kérdése. Boross Bálint azt hiszi, hogy a congressusnak nem lehet hivatása részletes megoldási módot javaslatba hozni a regale megváltása tekintetében. Azért a következő határozat kimondását ajánlja: »Keressék fel a m. kir. belügyminiszter úr ő nagyméltósága, hogy a regalejognak megváltás útján való rendezése végett, minél hamarabb törvényjavaslatot legyen kegyes terjeszteni a törvényhozás elé. (Élénk helyeslés.) Eszterházy István úr. az előterjesztett indítványt nem tartja eléggé szabatosnak. Nem a regale jognak átalában,hanem az italárulási jognak megváltásáról lehet csak a congressuson szó. A kérdés szorosan összefügg az úrbéri viszonyokkal. E tekintetben a 48-iki törvényhozás már intézkedett s ezen intézkedésnek csak foganatosításáról van szó s az elfogadandó határozat tulajdonképen csak figyelmeztetés és kérelem a kormányhoz,, hogy a törvényben kimondott elvnek tegyen eleget. (Élénk helyeslés.) Nem szükséges kiemelnie, hogy a föld-, illetőleg szőlőbirtokos érdeke mily szoros összefüggésben áll a szőnyegen forgó kérdéssel. Az a birtokos, aki nem képes helységében italát elárusítani, ösztön hiányában nem is fog iparkodni tökéletes bort előállítani. (Igaz! ügy van!) Így verseny egyáltalában nem lévén, megtörténik az, hogy vannak helységek, ahol drága pénzen sem lehet megiható bort kapni. Tűrhetetlen állapotnak tartja ezt már ennélfogva is, a mellett, hogy ezek az állapotok, mint a hűbér viszonyokból származók, fenn nem tarthatók. A szőlőbirtokos, aki meg van fosztva borának kimérésétől, aránylag igen magas adót fizet szőlője után, pedig azt biztosítani is csak drága pénzen lehet, és az nem hitelképes. Az utolsó refugium részére az, hogy legalább a versenytérre léphessen productumával. E tűrhetetlen állapotok vezették bizonyára a 48-as törvényhozást annak felismerésében, hogy a hűbéri viszonyokból eredő jogok az állam által váltassanak meg, ne pedig csupán gazdát cseréljenek. (Élénk helyeslés.) Mert ha az utóbbi mód fogadtatik el, a dolog lényege nem változik. Meglehet, hogy avatatlan ember kezébe kerül a dolog, aki ezen jogával nem élni, hanem viszsza fog élni, mig a lelkiismeretes földesur mindig volt bizonyos tekintettel. A regalejog megváltásának szükségét az is indokolja, hogy az utóbbi időben felekezeti izgalmak keletkeztek s az mondatott, hogy a zsidó ront meg mindenkit a faluban. De vájjon ki adja kezébe a fegyvert, hogy a népet megrontsa ? Hiszen kinek feküdjék szivén pl. mértékletességi egyesületek alakítása, kinek feküdjék szivén az, hogy a pálinka ne fogyjon, mikor ennek az a következése, hogy az árendás nem adja meg a szokásos összeget ? A következő indítványt terjeszti elő : »Mondja ki a congressus améltóságú minisztériumhoz intézendő feliratában, hogy az italmérési kft. kisebb haszonvételi jogok megváltását oly módon véli legczélszerűbben eszközlendőnek, miszerint ezen jogokat az eddigi tulajdonosoktól az állam maga váltsa meg és saját birtokába s a kezelése alá véve, monopóliumszerűleg kezelje.« (Élénk helyeslés és tetszés.) Szivák Imre szintén az állam általi megváltás sürgős szükségét hangsúlyozza, de egyúttal kimondatni kívánná azt, hogyha a kormány nem tartja elérkezettnek az időt e kérdés végleges rendezésére, addig, míg ez meg nem történik, adassék meg e jognak azon becsületes védelem, melyet az most nem élvez. Az összes minisztériumokhoz kívánja felterjesztetni az indítványozott kérelmet. Göndöcs Benedek utal Csaba és Szarvas példájára, melyek maguk váltották meg a regalets e példa követését ajánlja. Hammersberg Jenő figyelmeztet a szegény felföldi községekre, melyek nem követhetik a gazdag alföldi községek példáját, sőt ha rájuk kényszeríttetnék a regale megváltása, ez biztos tönkrejutásukkal járna. Elnök szintén arra utal, hogy a Felföldön és Erdélyben egészen más viszonyok vannak, melyek veszedelmessé teszik azon elv kimondását, hogy a községek váltsák meg a regálét. A maga részéről is kívánatosnak tartja, hogy elfogadtassák Eszterházy István gr. határozati javaslata, kibővítve Szivák Imre indítványával. A congressus hozzájárul az elnök nézetéhez. Tárgyalás alá vétetett az 5. kérdés: Az okszerű szőlőművelés, a borászati szakoktatás és pinczekezelés terjesztésére létező intézmények fejlesztése és szaktanfolyamok tartása. G amanf Vilmos tetszéssel fogadott hosszabb indokolás után a következő határozati javaslatot terjeszti elő: »Mondja ki a t. congressus hogy : 1. a hazai szőlőművelés és borászat emelését célzó, már létező intézményeknek támogatása s fentartása, és szükség szerint ily célú intézményeknek létesítése a kormánynak, egyleteknek és szövetkezeteknek ezentúl is mellőzhetlen feladatát képezze. 2., hogy a vinczellér képezdék) illetve szőlészeti és borászati iskolák tanszervezetének s tanításmódjának reálisabb, gyakorlatibb alapokra fektetése czéljából szükségesnek tartja azok tananyagjának átvizsgálását, egyöntetűvé tételét s a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelőbben leendő megváltsztását. Ugyanilyen czélból szükségesnek tartja a szóban forgó szakiskolák tanfolyamainak kivétel nélkül három évre leendő meghosszabbítását olyan formán, hogy a harmadik év praxisévnek tekintessék, melynek végeztével a végbizonyítványt (mint képesítő bizonyítványt) nyerni óhajtó növendékek az összes szaktantárgyakból képesítő vizsga letételére köteleztetnek. 1 3. A tisztán gyakorlati irányú ismereteknek elsajátítása czéljából időközönként munkásképző tanfolyamok rendszeresítendők. Ezen tanfolyamok részben a szőlészeti borászati szakintézetekkel, részben egyes nagyobb, erre felajánlott szőlészetek illetve pinczegazdaságokkal kapcsolatban (mintegy azokra támaszkodva) teljesítendők. 4. Az egyes fontosabb szőlőművelési és borászati munkálatokra vonatkozó ismereteknek terjesztése czéljából felette kívánatosnak tartja, időszerű 8—10 napig tartó szőlészeti-borászati tanfolyamok minél több helyen és nagyobb számban való rendezését. 5. A szőlőmivelés és borászatra vonatkozó magasabb kiképeztetésre alkalmat nyújtandó, okvetlen szükségesnek látja a képezdék illetve szakiskolák mellett egy középintézeti jellegű szőlészeti borászati tanintézetnek létesítését, melyben nagyobb szőlészetek vagy pinczegazdaságok leendő kezelői, úgyszinte a leendő vándortanitók s szakiskolai tanárok teljes kiképeztetést nyerhetnének. 6. Elodázhatlanul szükségesnek tartja a vándortanitók személyzete számának szaporítását, ezzel kapcsolatban az egyes vándortanitói kerületeknek kisebbé tételét; a vándortanítók működésére vonatkozólag pedig czélra vezetőbbnek tartja a pár óráig tartó futólagos vándorelőadások helyett legalább 3—4 napig tartó, főleg gyakorlati irányú időleges (vándor) tanfolyamok tartását s díjazással egybekötött munkás versenyek rendezését. Ezen határozati javaslatoknak pártfogása, kegyes elfogadása s leendő kivitele tárgyában a congressus részéről felterjesztés teendő a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumhoz.« Elnök azután elfogadottnak jelenti ki a határozati javaslatot, amely kinyomatni s az előterjesztéssel együtt a kormánynyal is közöltetni fog, hogy a létező bajokról tudomást szerezvén, azokat orvosolhassa. Következik a napirend 6. pontja , szőllővel újonnan beültetett területek részére, az eddiginél magasabb állami kedvezmények kieszközlése. Az állami szőlőiskolák szaporítása. Előadó Bethlen Gergely gróf e pontra nézve helyesléssel fogadott beszédben indokolt, következő határozati javaslatot terjeszti elő: Keressék fel a kormány, hogy az 1883-ik évi 17. t. sz. oda módosittassék, hogy az adómentességi kedvezmény 6 év helyett 12 évre szóljon azon változtatással, hogy ezen kedvezmény minden újonnan beültetett területre terjedjen ki , akár lesz rigolirozva, akár nem, azzal a megjegyzéssel, hogy azon szőllőtelepek, melyek rigoliroztattak, legalább 12 évre teljes adómentességben részesüljenek ss ingyen kapják az állami szőlőiskolákból a szükséges ültetvényeket azon termelők, kik nem ingolkroznak, 12 évig fizessék csak azon földadót, melyet azelőtt — rendesen mint legelő után — az ültetvényeket pedig határozott mérsékelt ár mellett kapják. Végre az állami szőlőiskolák oda szaporíttassanak, hogy minden vidéknek a maga területén oda alkalmas szőlőfajokkal bíró telepek berendeztessenek. Zalay István elfogadja a határozati javaslatot, csak az ellen van, hogy a rigollírozott területek közt különbség tétessék. Elnök a maga részéről azt ajánlja, hogy azok, kik egy fajtájú szőlővel ültetik be a területet, 15 évi adómentességben részesíttessenek s ez értelemben a határozati javaslat el is fogadtatott. Következett a napirend 7-ik pontja: Szőlőhegy rendszabályok kötelező alkotása tekintettel a különböző borvidékekre. Erre nézve Szalay Károly következő, minden észrevétel nélkül elfogadott határozati javaslatát terjeszti elő. A congressus sürgősnek tartja oly hegyrendőri törvény alkotását, melynek általános országosan kötelező keltében a különböző borvidékek jogosult érdekei megóvása s előmozdítása tekintetéből, a viszonyoknak megfelelő helyi szabályok alkotása is lehető legyen.« Tárgyalás alá vétetvén a phylloxera elleni védelem kérdése. Szabó Lajos a következő indítványt terjeszti elő: »1. Felkérendő améltóságu földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, hogy a phylloxera gyérítéséhez szükséges szénkéneg gyártásáról ezután is államköltségen intézkedni méltóztassék s a szegényebb szőlőbirtokosoknak, valamint oly borvidékeken, hol a szőlőtermelés az illető vidék lakosainak kizárólagos kereseti és jövedelmi forrását képezi, a szénkéneg ezután is minden dij nélkül adassék ki. 2. Szükségesnek tartja a congressus minden borvidéken az amerikai (Riparia) szőlő vessző-termelő telepeknek felállítását. 3. szőlőojtási tanfolyamoknak tartását közönséges szőlőművelő munkások részére, részint a vinczellérköpendékben, részint pedig a szőlészeti vándortanárok által, mely tanfolyamok 3—4 napra terjedhetnek 4. A rendelkezésre álló homokterületeknek társulás útjáni szőlővel beültetését. Vadnay Károly azt kívánná, hogy a nevezetesebb borvidékeken állíttassanak fel szénkéneg-készítő gyárak, mert a szállítás a különben is drága szénkéneg árát még inkább emeli. Tisza László a szőlőojtási tanfolyamok tartásánál különösen a phylloxera által megtámadott vidékeket kívánja figyelembe vétetni. Elnök figyelmeztet arra, hogy a szőlőgazdákat nem szabad risikónak kitenni, hanem csak oly módokat kell nekik ajánlani, melyek teljesen megbizhatók. Azt hiszi, hogy a franczia példát kell követni s hogy a congressus e kérdésben ne hozzon döntő határozatot, hanem bízza a kérdés szem-szertartását és az intézkedést a kormányra. Végül a végrehajtó bizottság választatott meg, mely a congressus által hozott határozatok végrehajtása tekintetében fog eljárni. — E bizottság tagjaivá az előkészítő bizottság tagjain és az előadókon kívül a következők választottak meg: Szalay Imre, Zalay István, Bezerédy Viktor, Boross Bálint, Vadnay Károly, Bethlen Gergely gr., Egyessy Géza, Szivák Imre, Gámauf Vilmos, Deily Jenő,Ordódy Lajos, Hammersberg Jenő, Koppély Géza. E bizottság még a vidék küldötteiből ki fog egészíttetni. Ezután Deil Jenő azon indítványa, hogy a kormány keressék fel arra, hogy az élelmiszerek hamisítói ellen mielőbb törvény alkotását kezdeményezze, vita nélkül elfogadtatott. Galgóczy Károly köszönetet mondott az elnöknek a tanácskozások tapintatos és bölcs vezetéséért. Végül Pest megyének szavazott a congressus köszönetet a terem átengedéséért. Ezzel a congressus d. u. 30 órakor véget ért. * * * Délután 4 órakor a congressusban résztvevők lakomára gyűltek össze a Ruscher-féle éttermekben. A jelenvoltak közt láttuk Andrássy Manó, Eszterházy István, Bethlen Gergely, Pongrácz és Berchtold grófokat, Vadnay Károly, Szirmay Ödön, Tisza László, Zalay István orsz. képviselőket, Miklós Gyula kormánybiztost, Böldváry Mihály alispánt, Aczél Pétert, Gamant Vilmost, Deil Jenőt stb. Jelen volt 50—60 congressusi tag. Hogy a lakoma a legvidámabb hangulatban folyt le, azt mondanunk sem kell, hiszen ha egyéb nem, a jobbnál jobb, régibbnél régibb (volt bor e század minden tizedéből, az elsőből is) borok okvetlenül felkeltették volna a kedélyességet ; felköszöntő ugyancsak bőviben volt. Szólották: Földváry Mihály, Miklós Gyula, Eszterházy István gr., Tisza László, Andrássy Manó gr., Merény László, Vadnay Károly, Szirmay Ödön, Széchenyi Pál gr., kereskedelmi minisztert köszöntve föl stb. A lakoma csak 7 órakor ért véget. Országos borászati congressus: fogja partra szállítani a fenséges párt. A kiszállásra külön kényelmes lépcsőt készítenek. A bárka kikötésekor a városi zenekar a néphymnust fogja játszani. A város képviselő testületének élén a polgármester, beszédet fog intézni a főherczegi párhoz a város nevében és az üdvözlés külön e czélra készített elegáns sátorban fog végbemenni. A polgármester bemutatja ez alkalommal a papságot, az előkelőket és a testületeket és ez alatt egy leányka aranynyal hímzett, fehér selyemszalaggal összekötött csokrot fog átnyújtani Mária Terézia főherczegnőnek. A fenséges pár ezután az útközben felállított diadalkapun át a templomba megy. Onnan visszatér a sátorba és innen haza indul a villába, amely a legújabban Mária Terézia főherczegnő nevéről elnevezett út elragadó pontján áll. A villa bejárata előtt is diadalkapu állíttatik föl. A város és nevezetesen azok az utczák, amelyeken a főherczegi pár menni fog, fel lesznek díszítve és zászlózva. A szegények megvendégeltetnek , a nagy téren népünnepély lesz, este pedig az egész város kivilágittatik és tűzijáték is lesz. A »Concordia« városi casinoban este diszlakoma rendeztetik, a melyet bál fog követni. Az »Abendpost« a következőket irta tegnap a lap élén, ez örvendetes esemény alkalmából: »A császári ház két fenséges sarjadéka Károly István főherczeg és Mária Terézia főherczegnő egybekelésüket ünnepük holnap. Ausztria-Magyarország népei, ősidőktől fogva a legőszintébben osztoztak a szeretett uralkodóház minden családi eseményeiben, most is a legmelegebb rokonszenvvel áldoznak a nemes párnak és a legőszintébb jóvánságokkal kitérik azt az oltárhoz.