Nemzet, 1886. március (5. évfolyam, 1257-1287. szám)

1886-03-01 / 1257. szám

SaflrrKESZTŐláp: Kerencziek­ tere, stb.An­eum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1257. (60.) szám. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal :­­Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........ 2 írt. 3 hónapra ................................................. 6 » 6 hónapra .............................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Budapest, 1886. Hétfő, márczius 1. V. évi folyam. Budapest, február 28. Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter f. hó 17-én köriratot intézett a magyar catholicus püspöki kar tagjaihoz, melylyel megtette az első lépést a catholicus helyi autonómia általános törvényerejűvé és kötelezővé tételére. A cultusminiszter nagy­­fontosságú felhívása a cath. főpapokhoz így hangzik: Nagyméltóságu püspök úr! Azon kérdések közt, melyek Magyarország catholicusait évtizedek óta, váltakozó érdeklődéssel ugyan, de azért szüntele­nül foglalkoztatják, az u.n. »egyházi autonómia« kér­dése kiváló helyet foglal el, mint erről az országgyű­lésen ismételve tett felszólalások félre nem érthető hzonyságot tesznek. Nem kétlem ugyan, hogy a t. ez. püspöki kar az »Autonómia« azon nemét, mely újabban is több oldalról sürgettetik, velem együtt, sem kívánatosnak, de talán kivihetőnek sem tekinti, meg lévén győződve arról, hogy a viszonyoknak ilyetén gyökeres megvál­toztatása sem magának az egyháznak, sem pedig azon viszonyoknak előnyére nem szolgálna, mely Ma­gyarországon állam és egyház közt századok óta fennállván, a szellemek bárminő, gyakorta élesebb súrlódásai daczára is, végeredményeiben az egyházat kitűnő állásában megtartotta, s ez az államnak társa­dalmi és közművelődési tekintetben mindenka fényes szolgálatokat tett. Vannak azonban, é­s ezzel úgy hiszem, is­mét a nm. püspöki karnak nagybecsű nézetével talál­kozom, feles számmal oly mozzanatok az egyházi közéletben, melyekre nézve a világi hivek az eddigi­nél nagyobb befolyást méltán igényelhetnek, a­nélkül, hogy ez által a szorosan vett egyházi szervezeten bár­minő csorba ejtetnék. Ilyen a felekezeti iskolán ki­­vül, melyre nézve az iskolaszékek intézménye ál­tal oly befolyást nyertek a hitközség világi tag­jai is, mely gondos és tapintatos vezetés mel­lett a jóirányu közérdeklődést hathatósan ápolhatná, a hitközségi vagyonnak kezelése s ezzel összefüggőleg a hitközségi terhek, az egyes tagokra kirovása, eset­leg behajtása s mindenekelőtt a lelkészválasztás oly helyeken, hol az nem személyes vagy legfőbb kegyúri kijelölés vagy főpapi szabad kinevezéstől függ s ahol nem ritkán azon visszás állapottal állunk szemben, hogy a catholicus lelkésznek megválasztására nem catholicus választók is folynak be, ha­nem építen ők képezik azt a többséget, melytől egyik-másik pályázó óhajának teljesülését várja. Remélem, Nagyméltóságod az eddigiekből bölcsen méltóztatott észrevenni, hogy szemem előtt bizonyos helyi »Autonómia« a helyi hitközségi szer­vezetnek egy neme lebeg, minő, hogy nagyobb városo­kat említsek. Pozsony és Sopron városaiban már ré­gibb idők óta közmegelégedésre működik, s min­t számos kisebb hitközségek számára, az illető egyházi főhatósággal és a nm. m. kir. belügyminisztériummal egyetértve, az évek folytán megerősítettem, jeléül an­nak, hogy a helyek cath. hívei, a­mint hitközségük ezen ügyei iránt érdeklődnek, úgy az ezekre ily keret­ben nekik megadott befolyással beérve, szívesen haj­landók, egyházuk érdekében tőlük telhetőleg köz­reműködni. Tiszteletteljes nézetem szerint, az ekként mu­tatkozó csírákat gondos ápolás által netalán vészessé válható elfajulástól megóva, oda kellene törekedni, hogy az eddig csak szórványosan fennálló helyi auto­nómiák intézménye általánossá, országossá, s az erre hivatottak közreműködése által törvényes erejűvé és kötelezővé tétessék. Midőn tehát jelen, az ország va­lamennyi rom. kath. főpapjaihoz intézett tisztelettel­jes felhívásom által e tekintetben a kezdeményezés te­rére lépnék, felkérem Nagyméltóságodat, hogy az ekként megpendített eszmére vonatkozólag nagybe­csű nézeteit, különös tekintettel a megye viszonyaira, s a gyakorlati keresztülvitel módozataira, velem kö­zölni méltóztassék, meg lévén győződve arról, hogy e lépésre egyedül azon jól megfontolt óhaj késztet: a catholicus hitéletnek felvirágoztatásához s ekként magának az egyháznak eddigi állásában való újbóli megerősítéséhez ez után is, tőlem telhetőleg járul­hatni hozzá. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1886. febr. 17. T r e f o r t, m. p. részéről találkoztak. Remélik, hogy a közös ország­gyűlés horvát és magyar tagjai közti folytonos szemé­lyes érintkezés, mely az utóbbi években nagyon is el­­hanyagoltatott, a legjobb következményeket fogja maga után vonni. Az­­ Obzor«-nak nincs is joga azt kérdezni, hogy a horvát képviselők mit végeztek Bu­dapesten. És az »Obzor« barátai voltak azok, akik míg a közös országgyűlés tagjai voltak, következete­sen távol maradtak onnét és ez Budapesten oly felfo­gásra kellett hogy vezessen, melyet az országgyűlés mostani horvát tagjai csak sok nehézséggel küzdhet­­nek le. És ha egy év alatt nem tudják jóvá tenni, amit az »Obzor« barátai tíz év alatt elrontottak, azt rész néven veheti tőlük mindenki, csak az »Ob­zor« nem.« BELFÖLD, Budapest, febr. 28. (Bedekovics Kálmán kitüntetése.) A Tisza Kálmán miniszterelnök által Bedekovics Kálmán miniszter tiszteletére a mai nap adott ebéd'' alkalmával, a miniszterelnök Bedeko­vics Kálmán miniszternek egy táviratot adott át, melyben K. Orczy Béla miniszter ő felsége meg­bízásából, Bedekovics Kálmánnak mi­nisztersége tizedik évfordulója emlék­napján ő felsége legkegyelmesebb üd­vözletét hozza tudomására. — Bedekovics miniszternek b. Orczy Béla miniszter, a maga részé­ről is szerencsét kívánt. Budapest, febr. 28. (A horvát­ képvise­lők Budapesten.) Az »Agramer Zeitung«-ban a következőket olvassuk: »A közös országgyűlés horvát képviselői Buda­pestről már visszajöttek. Volt alkalmunk többekkel közülök beszélni és mondhatjuk, hogy dicsérettel nyi­latkoznak az előzékenységről, melylyel minden párt Táviratok. Athén, febr. 27. A »N. fr. Pr.« jelentése: A pr­essió folytán, melyet a hatalmak a béke érdekében itt gyakorolnak, a Delyannis cabinet elhatározta, hogy beadja lemondását. Trikupis, az ellenzék vezére ide érkezett. Bécs, febr. 28. A socialistákra vonatkozó tör­vényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság folytat­ván a részletes vitát, a törvényjavaslat 5—10-ig ter­jedő szakaszait elfogadta. Az a határozat, mely sze­rint utolsó fokon a minisztérium dönt, élénk vitát keltett. T a a f f e kormányelnök azon nyilatkozata után, hogy ő távolról sem akarja kétségbe vonni a közigazgatási törvényszékhez és a birodalmi törvény­székhez intézendő felebbezés jogát, de annak a tör­vényjavaslatban való megemlítését czélszerűnek nem tartja, a bizottság az előterjesztett indítványokat mellőzte. Bécs, febr. 28. Mária Terézia (Antonia, Immaculata, Jozefa, Ferdinanda, Leopoldina, Fran­ciscs, Carolina, Izabella, Januarca, Alojzia, Krisz­tina, Anna) főherczegnő Károly Salvator főherczegnek leánya ma délben tartotta esküvőjét Károly István (Victor, Felix, Mária) fő­­herczeggel, (az arany gyapjas-rend lovagja, a por­­tugali torony- és kard-rend és a spanyol III. Károly rend nagykeresztese, továbbá a montenegrói Danilo-rend első osztályú keresztjének birtokosa, az osztrák-magyar tengerészetben corvett-kapitány.) Az esküvő igazi fejedelmi pompával tartatott meg az udvari plébánia­templomban. A templom gazdag díszben ragyogott, a jára­tokon nehéz szőnyegek voltak kiterítve, a padok bár­sonynyal terítve és a templom oldalfalai a chorusig vörös damaszttal bevonva. Az oltárt dús növényzettel díszítették fel. A főoltár előtt állott a fenséges mátkapár ima­zsámolya és az oltártól jobbra ő fenségeik részére sárga damasztból mennyezet készíttetett. Ez előtt, szintén a presbitériumban az uralkodóház tagjai ré­szére emelvény állott. Szemben a mennyezettel, a bal oldalon, volt a pápai nuntius imazsámolya. Pontban 12 órakor a fényes menet harsonák zengése és dobok pergése mellett elindult a burg belső termeiből, a nagykövetek lépcsőjén át, a tem­plomba. Legelői udvari és kamarai fur­rok nyitották meg a menetet, ezeket követték a cs. és k. asztal­­ok és kamarások, azután a közös és az osztrák mi­niszterek, valamint­ Orczy báró ő felsége szemé­lye körüli miniszter, végre pedig a titkos taná­csosok. Ezek a magasrangú személyek a főherczegek mögött foglaltak állást. Mindkét oldalon két pad a főudvarmesternők, a palotahölgyek és a főudvarmeste­rek számára tartatott fenn. Ezután hg Hohenlohe fő­udvarmester vezetése mellett, megjelent az udvar a következő sorban : Rainer, Vilmos, Jenő, Frigyes, Já­nos, Ferencz Salvator, Lipót Salvator, Károly Salva­tor, Lajos Viktor, Ferencz Ferdinánd és Károly La­jos főherczegek, a vőlegény Károly István főherczeg követve Albrecht főherczeg és a toskanai nagy­­herczeg által; ezután a király és a királynéő felségeik, a király asszony ezüst szürke toilletteben, ő felségeik után a menyasszony Mária Terézia főherczegnő, vezetve Erzsébet főherczegnő a vőlegény anyja és Maria Inmakulata főherczegnő a menyasz­­szony anyja által, utánuk Stefánia trónörö­kösné, arany virágokkal áttört világos kék ruhá­ban, Mária Valéria főherczegnő hasonlóképen vi­lágos kék toilletteben rózsadíszszel, Mária The­rézia főherczegnő cseresznye piros atlas ruhában, Alice toskániai nagyherczegné és Mária főherczeg­­asszony. A hölgyek kivétel nélkül mindnyájan hosszú uszályú toilettekben voltak. A király ő felségét a fő­kamarás, a testőrkapitányok, és dr. Mendel első fő­­hadsegéd környezték, a többi magas uraságokat pe­dig főudvarmestereik, míg a menet két oldalán ardléta­ és magyar testőrök haladtak kivont karddal. A me­netet palota hölgyek zárták be. A papság, Ganglbauer bíborosérsekkel élükön, az udvart a templom bejáratánál várta. A külföldi magasrangú vendégek, a diplomatiai testület, a bíbornoki kar és az udvarhölgyek már előbb helyt foglaltak az oratóriumban. Miután mindenki a részére kijelölt helyet elfog­lalta volt, a bíboros érsek teljesíté az esketést, a­mely után az udvari énekkar diószsolozsmát énekelt el. Ezután következett a Tedeum és végül a püs­pöki áldás. Ő felségeik ezután az udvarral és a fényes kí­sérettel elhagyták a templomot. Az ifjú főherczegi pár Lussin Grande vá­rosba készül, a­hol a fenséges vendégek méltó fogadására nagy készületeket tesznek. A »Fan­tasie« yacht közeledését, a­mely a főherczegi párt oda viszi, harangzúgással és mozsárlövésekkel fogják jelezni. A yachtról diszcsónakon a kikötő kapitánya — Második nap. — Az országos borászati congressus mai második ülését, mely ép oly látogatott volt, mint a tegnapi, i. e. 10 órakor nyitotta meg gr. Andrássy Manó elnök. A mai congressus első tárgya volt a programm negyedik pontjának tárgyalása, a borkivitelnél eddig tapasztalt nehézségek elhárításának kérdése. E­g­y­e­s­y Géza előadó a következő határ­ozati javaslatot terjeszti elő: »Mondja ki a bortermelők országos congres­­susa, hogy : 1. felkérendőnek tartja a kormányt, hogy a szál­lítási kedvezményeken s a borvámok kérdésének czélszerű megoldásán kívül, a borkivitelt a vámbevé­telek jövedelmeiből engedélyezendő pr­emiumok ki­tűzése által segítse elő ; 2. hogy a borkivitel érdekében kívánatosnak tartja, akár egyesülés, akár vállalkozás útján, minden esetben a kormány ellenőrzése mellett, oly vállalat létesítését, mely szakszerű berendezése által képesít­ve legyen borainknak nagyban való kivitelét eszkö­zölni. E vállalatnak feladata volna Budapesten és esetleg az ország különböző vidékein nagyobb bor­­pinczék felállítása, melyekben részint a vállalat által saját számlájára vásárolt borok, részint a hazai bor­termelőktől bizományba vett borok szakszerű pincze­­kezelés által, a külföldi piaczok megnyerése és állan­dósítása érdekében alkalmassá tétetnének. Végül e vállalat előleg-üzlettel oly módon volna összekötendő, hogy a hazai bortermelők érdekei ez irányban is a lehető legelőnyösebb kielégítést nyerjék. S­­­­ a­y a legszigorúbb felügyeletet tartja szükségesnek arra nézve, hogy hamisítatlan bor vi­­­v­­sék ki. Wagner László figyelmeztet arra, hogy az franczia bortermelés csökkenése kipótoltatik a fran­­czia kormány által tervezett czukoradó javaslat élet­­beléptetése által, mert sok bort fognak gyártani. Molnár István az export legnagyobb akadályát a nálunk divó szőlőművelésben találja. Nekünk más szőlőfajok művelésére kell az export tekintetében át­térni, hogy a külföldi ízlést, mely a franczia után indul, kielégíthessük. A bank felállítását helyes esz­mének tartja, de azt hiszi, hogy kiviteli pr­emiumok adását az ország anyagi viszonyai nem engedik meg. Hammersberg Jenő elegendőnek tartaná, ha a kormánytól az irányban kérnénk intézkedéseket, hogy világosíttassa fel a fogyasztó közönséget a létező borhamisításokról, s hogy az okszerű borkezelés ter­jesztése érdekében mozdítsa elő a vidéki minta-pin­­czék létesítését, ha szükséges anyagi segély által is. Export praemiumok követelését nem tartaná helyes­nek és czélra vezetőnek. Hu­szár István az exportpr­emiumok tekin­tetében nem pártolhatja az előterjesztett határozati javaslatot, hanem annak szükségére utal, hogy szak­értő pinc­ekezelők hozassanak be a külföldről, s hogy a kormány felkeressék, hogy a borexport praemiro­­zásra szánt összeg inkább szakemberek importálá­sára fordíttassék. K­o p é­­­y Géza arra fektet súlyt, hogy min­den egyes borvidéken minél nagyobb mennyiségben egyforma minőségű bor álljon rendelkezésre. D a p­s­y azt hiszi, hogy különösen a consula­­tusok útján sokat lehetne elérni borkivitelünk tekin­tetében. K­o­n­r­á­d hangsúlyozza a borkóstoló in­tézetek felállításának czélszerűségét a külföldön. Tisza László magáévá teszi az előadó határozati javaslatát, a praemiumokra vonatkozó pont kivételé­vel. Egy a czélnak megfelelő bank felállítása tekin­tetében azok nézetéhez csatlakozik, kik nem egy cen­trális nagy orgánumot contemplálnak, hanem legyen minden vidéknek egy ilyen központj­a. A pinczemesterek kérdésében azonban nem pártolhatja a decentralisation A consulatusok közreműködését arra nézve is igénybe kívánja venni, hogy ott ahol a külföldön megbízható magyar borászati telepek már vannak, a consulatusok tájékozzák az ottani fogyasztókat nem csak aziránt, hogy hol van hamisított bor, hanem értesítsék a forrást is, hol tiszta magyar bort kaphatnak. — Azt hiszi elégséges, ha a kormánytól kérjük, hogy a consulátusokat figyelmeztesse, hogy a kereskedelmi és iparkamarák, a gazdasági egyesületek és más or­szágos hatóságok részéről, a bor­védelem érdekében hozzájuk érkező megkereséseket elintéz­ni szíves­kedjenek. Egyesy Géza válaszában utal arra, hogy a határozati javaslatot az előkészítő bizottság megálla­podása alapján terjesztette elő és ha a congressus jó­nak látja, nincs kifogása az ellen, hogy annak első pontja kihagyassék. (Helyeslés.) A határozati javaslat ezután, az első pont kiha­gyásával elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a regalejog megvál­tásának kérdése. B­o­r­o­s­s Bálint azt hiszi, hogy a congressus­­nak nem lehet hivatása részletes megoldási módot ja­vaslatba hozni a regale megváltása tekintetében. Azért a következő határozat kimondását ajánlja: »Keressék fel a m. kir. belügyminiszter úr ő nagy­méltósága, hogy a regalejognak megváltás útján való rendezése végett, minél hamarabb törvényjavaslatot legyen kegyes terjeszteni a törvényhozás elé. (Élénk helyeslés.) Eszterházy István úr. az előterjesztett in­dítványt nem tartja eléggé szabatosnak. Nem a re­gale jognak átalában,hanem az italárulási jognak meg­váltásáról lehet csak a congressuson szó. A kérdés szorosan összefügg az úrbéri viszonyokkal. E tekin­tetben a 48-iki törvényhozás már intézkedett s ezen intézkedésnek csak foganatosításáról van szó s az elfogadandó határozat tulajdonképen csak figyelmez­tetés és kérelem a kormányhoz,, hogy a törvényben kimondott elvnek tegyen eleget. (Élénk helyeslés.) Nem szükséges kiemelnie, hogy a föld-, illető­leg szőlőbirtokos érdeke mily szoros összefüggésben áll a szőnyegen forgó kérdéssel. Az a birtokos, a­ki nem képes helységében italát elárusítani, ösztön hiá­nyában nem is fog iparkodni tökéletes bort előállí­tani. (Igaz! ügy van!) Így verseny egyáltalában nem lévén, megtörténik az, hogy vannak helységek, a­hol drága pénzen sem lehet megiható bort kapni. Tűrhetet­len állapotnak tartja ezt már ennélfogva is, a mellett, hogy ezek az állapotok, mint a hűbér viszonyokból származók, fenn nem tarthatók. A szőlőbirtokos, a­ki meg van fosztva borának kimérésétől, aránylag igen magas adót fizet szőlője után, pedig azt biztosítani is csak drága pénzen lehet, és az nem hitelképes. Az utol­só refugium részére az, hogy legalább a versenytérre léphessen productumával. E tűrhetetlen állapotok ve­zették bizonyára a 48-as törvényhozást annak felis­merésében, hogy a hűbéri viszonyokból eredő jogok az állam által váltassanak meg, ne pedig csupán gaz­dát cseréljenek. (Élénk helyeslés.) Mert ha az utóbbi mód fogadtatik el, a dolog lényege nem változik. Meglehet, hogy avatatlan ember kezébe kerül a dolog, a­ki ezen jogával nem élni, hanem visz­­sza fog élni, mig a lelkiismeretes földesur mindig volt bizonyos tekintettel. A regalejog megváltásának szükségét az is indokolja, hogy az utóbbi időben fele­kezeti izgalmak keletkeztek s az mondatott, hogy a zsidó ront meg mindenkit a faluban. De vájjon ki adja kezébe a fegyvert, hogy a népet megrontsa ? Hi­szen kinek feküdjék szivén pl. mértékletességi egye­sületek alakítása, kinek feküdjék szivén az, hogy a pá­linka ne fogyjon, mikor ennek az a következése, hogy az árendás nem adja meg a szokásos összeget ? A következő indítványt terjeszti elő : »Mondja ki a congressus a­­méltóságú minisztériumhoz intézendő feliratában, hogy az italmérési kft. kisebb haszonvé­teli jogok megváltását oly módon véli legczélszerűb­­ben eszközlendőnek, miszerint ezen jogokat az eddigi tulajdonosoktól az állam maga váltsa meg és saját birtokába s a kezelése alá véve, monopóliumszerűleg kezelje.« (Élénk helyeslés és tetszés.) S­z­i­v­á­k Imre szintén az állam általi megvál­tás sürgős szükségét hangsúlyozza, de egyúttal ki­mondatni kívánná azt, hogyha a kormány nem tartja elérkezettnek az időt e kérdés végleges rendezésére, addig, míg ez meg nem történik, adassék meg e jog­nak azon becsületes védelem, melyet az most nem él­vez. Az összes minisztériumokhoz kívánja felterjesz­tetni az indítványozott kérelmet. G­ö­n­d­ö­c­s Benedek utal Csaba és Szarvas példájára, melyek maguk váltották meg a regalet­s e példa követését ajánlja. Hammersberg Jenő figyelmeztet a sze­gény felföldi községekre, melyek nem követhetik a gazdag alföldi községek példáját, sőt ha rájuk kény­­szeríttetnék a regale megváltása, ez biztos tönkre­­jutásukkal járna. Elnök szintén arra utal, hogy a Felföldön és Erdélyben egészen más viszonyok vannak, melyek veszedelmessé teszik azon elv kimondását, hogy a községek váltsák meg a regálét. A maga részéről is kívánatosnak tartja, hogy elfogadtassák Eszterházy István gr. határozati javaslata, kibővítve Szivák Imre indítványával. A congressus hozzájárul az elnök nézetéhez. Tárgyalás alá vétetett az 5. kérdés: Az ok­szerű szőlőművelés, a borászati szak­oktatás és pinczekezelés terjeszté­sére létező intézmények fejlesztése és szaktanfolyamok tartása. G a­m­a­n­f Vilmos tetszéssel fogadott hosszabb indokolás után a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő: »Mondja ki a t. congressus hogy : 1. a ha­zai szőlőművelés és borászat emelését c­élzó, már lé­tező intézményeknek támogatása s fentartása, és szükség szerint ily c­élú intézményeknek lé­tesítése a kormánynak, egyleteknek és szö­vetkezeteknek ezentúl is mellőzhetlen felada­tát képezze. 2., hogy a vinczellér képezdék) il­letve szőlészeti és borászati iskolák tanszervezeté­nek s tanításmódjának reálisabb, gyakorlatibb ala­pokra fektetése czéljából szükségesnek tartja azok tananyagjának átvizsgálását, egyöntetűvé tételét s a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelőbben leendő megvált­sztását.­­ Ugyanilyen czélból szükségesnek tartja a szóban forgó szakiskolák tanfolyamainak kivétel nélkül három évre leendő meghosszabbítását olyan formán, hogy a harmadik év praxisévnek te­kintessék, melynek végeztével a végbizonyítványt (mint képesítő bizonyítványt) nyerni óhajtó növen­dékek az összes szaktantárgyakból képesítő­ vizsga letételére köteleztetnek. 1 3. A tisztán gyakor­lati irányú ismereteknek elsajátítása czéljából időkö­­zönként munkásképző tanfolyamok rendszeresítendők. Ezen tanfolyamok részben a szőlészeti borászati szak­intézetekkel, részben egyes nagyobb, erre felajánlott szőlészetek illetve pinczegazdasá­gokkal kapcso­latban (mintegy azokra támaszkodva) teljesítendők. 4. Az egyes fontosabb szőlőművelési és borászati mun­kálatokra vonatkozó ismereteknek terjesztése czéljá­ból felette kívánatosnak tartja, időszerű 8—10 napig tartó szőlészeti-borászati tanfolyamok minél több he­lyen és nagyobb számban való rendezését. 5. A szőlő­­mivelés és borászatra vonatkozó magasabb kiképezte­­tésre alkalmat nyújtandó, okvetlen szükségesnek látja a képezdék illetve szakiskolák mellett egy kö­zépintézeti jellegű szőlészeti borászati taninté­zetnek létesítését, melyben nagyobb szőlészetek vagy pinczegazdaságok leendő kezelői, úgyszinte a leendő vándortanitók s szakiskolai tanárok tel­jes kiképeztetést nyerhetnének. 6. Elodázhatla­­nul szükségesnek tartja a vándortanitók sze­mélyzete számának szaporítását, ezzel kapcsolat­ban az egyes vándortanitói kerületeknek kisebbé tételét; a vándortanítók működésére vonatkozólag pedig czélra vezetőbbnek tartja a pár óráig tartó fu­tólagos vándorelőadások helyett legalább 3—4 napig tartó, főleg gyakorlati irányú időleges (vándor) tanfo­lyamok tartását s díjazással egybekötött munkás ver­senyek rendezését. Ezen határozati javaslatoknak pártfogása, kegyes elfogadása s leendő kivitele tár­gyában a congressus részéről felterjesztés teendő a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumhoz.« Elnök azután elfogadottnak jelenti ki a ha­tározati javaslatot, amely kinyomatni s az előterjesz­téssel együtt a kormánynyal is közöltetni fog, hogy a létező bajokról tudomást szerezvén, azokat orvosol­hassa. Következik a napirend 6. pontja , szőllővel újonnan beültetett területek részére, az eddiginél magasabb állami kedvez­mények kieszközlése. Az állami szőlő­iskolák szaporítása. Előadó Bethlen Gergely gróf e pontra néz­ve helyesléssel fogadott beszédben indokolt, következő határozati javaslatot terjeszti elő: Keressék fel a kormány, hogy az 1883-ik évi 17. t. sz. oda módosit­­tassék, hogy az adómentességi kedvezmény 6 év he­lyett 12 évre szóljon azon változtatással, hogy ezen kedvezmény minden újonnan beültetett területre terjedjen ki , akár lesz rigolirozva, akár nem, azzal a megjegyzéssel, hogy azon szőllőtelepek, melyek rigoliroztattak, legalább 12 évre teljes adómentesség­ben részesüljenek ss ingyen kapják az állami szőlőis­kolákból a szükséges ültetvényeket azon termelők, kik nem ingolkroznak, 12 évig fizessék csak azon földadót, melyet azelőtt — rendesen mint legelő után — az ültetvényeket pedig határozott mérsékelt ár mellett kapják. Végre az állami szőlőiskolák oda szaporíttassa­­nak, hogy minden vidéknek a maga területén oda al­kalmas szőlőfajokkal bíró telepek berendeztessenek. Z­a­l­a­y István elfogadja a határozati javaslatot, csak az ellen van, hogy a rigollírozott területek közt különbség tétessék. Elnök a maga részéről azt ajánlja, hogy azok, kik egy fajtájú szőlővel ültetik be a területet, 15 évi adómentességben részesíttessenek s ez értelemben a határozati javaslat el is fogadtatott. Következett a napirend 7-ik pontja: Szőlő­hegy rendszabályok kötelező alkotása tekintettel a különböző borvidékekre. Erre nézve S­z­a­l­a­y Károly következő, min­den észrevétel nélkül elfogadott határozati javas­latát terjeszti elő. A congressus sürgősnek tartja oly hegyrendőri törvény alkotását, melynek ál­talános országosan kötelező keltében a külön­böző borvidékek jogosult érdekei megóvása s előmoz­dítása tekintetéből, a viszonyoknak megfelelő helyi szabályok alkotása is lehető legyen.« Tárgyalás alá vétetvén a phylloxera el­leni védelem kérdése. Szabó Lajos a követ­kező indítványt terjeszti elő: »1. Felkérendő a­­méltó­ságu földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, hogy a phylloxera gyérítéséhez szüksé­ges szénkéneg gyártásáról ezután is államköltségen intézkedni méltóztassék s a szegényebb szőlőbirtoko­soknak, valamint oly borvidékeken, hol a szőlőterme­lés az illető vidék lakosainak kizárólagos kereseti és jövedelmi forrását képezi, a szénkéneg ezután is minden dij nélkül adassék ki. 2. Szükségesnek tartja a congressus minden borvidéken az amerikai (Ri­­paria) szőlő vessző-termelő telepeknek felállítását. 3. szőlőojtási tanfolyamoknak tartását közönséges sző­­lőm­űvelő munkások részére, részint a vinczellérkö­­pendékben, részint pedig a szőlészeti vándortanárok által, mely tanfolyamok 3—4 napra terjedhetnek 4. A rendelkezésre álló homokterületeknek társulás útjáni szőlővel beültetését. V­a­d­n­a­y Károly azt kívánná, hogy a nevezetesebb borvidékeken állíttassanak fel szén­­kéneg-készítő gyárak, mert a szállítás a különben is drága szénkéneg árát még inkább emeli. Tisza László a szőlőojtási tanfolyamok tartásánál különö­sen a phylloxera által megtámadott vidékeket kívánja figyelembe vétetni. Elnök figyelmeztet arra, hogy a szőlőgazdákat nem szabad risikónak kitenni, hanem csak oly módokat kell nekik ajánlani, melyek telje­sen megbizhatók. Azt hiszi, hogy a franczia példát kell követni s hogy a congressus e kérdésben ne hoz­zon döntő határozatot, hanem bízza a kérdés szem-s­zertartását és az intézkedést a kormányra. Végül a végrehajtó bizottság választatott meg, mely a congressus által hozott határozatok végrehaj­tása tekintetében fog eljárni. — E bizottság tagjaivá az előkészítő bizottság tagjain és az előadókon kívül a következők választottak meg: Szalay Imre, Zalay István, Bezerédy Viktor, Boross Bálint, Vadnay Károly, Bethlen Gergely gr., Egyessy Géza, Szi­vák Imre, Gámauf Vilmos, Deily Jenő,­­Ordódy La­jos, Hammersberg Jenő, Koppély Géza. E bizottság még a vidék küldötteiből ki fog egészíttetni. Ezután Deil Jenő azon indítványa, hogy a kormány keressék fel arra, hogy az élelmisze­­rek hamisítói ellen mielőbb törvény alkotását kezdeményezze, vita nélkül elfogadtatott. Galgóczy Károly köszönetet mondott az elnöknek a tanácskozások tapintatos és bölcs veze­téséért. Végül Pest megyének szavazott a congressus köszönetet a terem átengedéséért. Ezzel a congressus d. u. 30 órakor véget ért. * * * Délután 4 órakor a congressusban résztvevők lakomára gyűltek össze a Ruscher-féle éttermekben. A jelenvoltak közt láttuk Andr­ássy Manó, Eszter­házy István, Bethlen Gergely, Pongrácz és Berch­­told grófokat, Vadnay Károly, Szirmay Ödön, Tisza László, Zalay István orsz. képviselőket, Miklós Gyula kormánybiztost, Böldváry Mihály alispánt, Aczél Pé­tert, Gamant Vilmost, Deil Jenőt stb. Jelen volt 50—60 congressusi tag. Hogy a lakoma a legvidá­mabb hangulatban folyt le, azt mondanunk sem kell, hiszen ha egyéb nem, a jobbnál jobb, régibbnél ré­gibb (volt bor e század minden tizedéből, az elsőből is) borok okvetlenül felkeltették volna a kedélyessé­get ; felköszöntő ugyancsak bőviben volt. Szólották: Földváry Mihály, Miklós Gyula, Eszterházy István gr., Tisza László, Andrássy Manó gr., Merény László, Vadnay Károly, Szirmay Ödön, Széchenyi Pál gr., kereskedelmi minisztert köszöntve föl stb. A lakoma csak 7 órakor ért véget. Országos borászati congressus: fogja partra szállítani a fenséges párt. A kiszállásra külön kényelmes lépcsőt készítenek. A bárka kikötése­kor a városi zenekar a néphymnust fogja játszani. A város képviselő testületének élén a polgármester, be­szédet fog intézni a főherczegi párhoz a város nevében és az üdvözlés külön e czélra készített elegáns sátor­ban fog végbemenni. A polgármester bemutatja ez al­kalommal a papságot, az előkelőket és a testülete­ket és ez alatt egy leányka aranynyal hím­zett, fehér selyemszalaggal összekötött csokrot fog átnyújtani Mária Terézia főherczegnőnek. A fenséges pár ezután az útközben felállított diadalkapun át a templomba megy. Onnan visszatér a sátorba és innen haza indul a villába, a­mely a leg­újabban Mária Terézia főherczegnő nevéről elneve­zett út elragadó pontján áll. A villa bejárata előtt is diadalkapu állíttatik föl. A város és nevezetesen azok az utczák, a­melyeken a főherczegi pár menni fog, fel lesznek díszítve és zászlózva. A szegények meg­vendégel­tetnek , a nagy téren népünnepély lesz, este pedig az egész város kivilágittatik és tűzijáték is lesz. A »Concordia« városi casinoban este diszlakoma ren­­deztetik, a melyet bál fog követni. Az »Abendpost« a következőket irta tegnap a lap élén, ez örvendetes esemény alkalmából: »A császári ház két fenséges sarjadéka Károly István főherczeg és Mária Terézia főherczegnő egybekelésü­ket ünnepük holnap. Ausztria-Magyarország népei, ősidőktől fogva a legőszintébben osztoztak a szeretett uralkodóház minden családi eseményeiben, most is a legmelegebb rokonszenvvel áldoznak a nemes párnak és a legőszintébb jó­­vánságokkal kitérik azt az oltárhoz.

Next