Nemzet, 1886. április (5. évfolyam, 1288-1316. szám)

1886-04-03 / 1290. szám

pávait: követnünk kellett nagy emlékű elődeinknek az 1843-iki munkálatban élőnkbe tűzött vezéreszméjét s az európaivá vált tanokban és törvényekben, valamint ezek eredményeiben e téren is gyakorlatilag megvaló­sítanunk a polgárosult világgal való közösségünket. Ezen befolyás alatt készült B. T. K.-ünk. Ez érvé­nyesül annak egész rendszerében. De ha ez által megoltalmazhattuk törvényünket a félszegség, vagy a túlzás sok tévedésétől, másrészről az új intézmé­nyekkel rendszerint karöltve járó általános hátrá­nyokon kívül, még azon nem jelentéktelen baj előtt is állunk, hogy a törvény, a fokozatos históriai fejlődés­sel való szakításnak, és egy egészen új, idegenszerű alkotásnak látszatával lépend a magyar közszellem elé, mely ezt — legalább az első időben — bizonyos idegenkedéssel fogadandja. Ehhez csatlakozott még azon komoly nehézség is, mely a jogászaink nagy részének figyelmen kívül maradt, rengeteg háttérből kibontakozott törvénykönyvnek, a gyakorlat férfiai­­hoz intézett nagy követeléseivel szoros összefüggés­ben volt, s különösen a törvénykönyv életbe lépté­nek első idejében — népszerűsítését nem mozdította elő. Habár a törvényjavaslat előkészítői mindezt előre látták , a kiemelt hátrányok — az adott hely­zetben még­sem voltak elkerülhetők, a­mint nem kerülhető ki egyelőre — az éppen kifejtett okoknál fogva — az sem , hogy literatúránk és judicaturánk megizmosodásáig — kénytelenek vagyunk, a külföldi literatúrára kiváló figyelmet fordítani. Az végre is nagyon természetes, hogy a mi törvénykönyvünkben foglalt eszmék nem lévén sem istentől különösen ke­gyelt egy lángész rögtönzései, sem az azt közvetlenül megelőzött magyar törvénynek, a hazai literatura út­mutatása alapján készült átdolgozása , a kétkedő és a tanulni akaró, biztos tájékozást egyelőre, főleg azoknál találhat, akik közel egy század fejlődését karolván át s az ez alatt fölmerült valameny­­nyi tant, ennek küzdelmét, a gyakorlati életben előfordult számtalan idevágó, a legkülönbözőbb és legváltozatosabb alakokban nyilvánult eseteket és ezeknek bírói valamint tudományos elintézését gon­dosan megfigyelve, minden idetartozó szempont át­­foglalásával jelölik ki a helyes álláspontot, a contro­­versiákat és azok megoldását. Hogy ez csak az esetre áll, ha a megoldás nincs ellentétben a hazai törvény­nyel , ezt mondani sem kell; de más részről teljes félreértés volna a feladatnak: ha mi, a­kik a legké­sőbben helyezkedtünk be a polgárosult világ büntető jogtudományával való közösségbe, egy nagyhangú mondattal — az egész világ literatúráj­át és judica­­turáját — annyi nagy elme megbecsülhetlen értékű gondolat­kincsét, a tapasztalatnak gondosan feldol­gozott eredményeit egyszerűen kiküszöbölnék, s reánk nézve értéktelennek nyilvánítanék«. Budapest, ápril 2. (A függetlenségi és 48-a­s párt) Irányi Dániel elnöklete alatt tartott mai értekezletén, a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat ellen Justh Gyula által be­ható indokolással előterjesztett határozati javaslatot tanácskozás alá vévén, azt a túlnyomó állami befo­lyás veszélyére való tekintettel elfogadta s annak a házban beterjesztésével Justh Gyulát bízta meg. Ezután folytatván a javaslat részletes tárgya­lását, ebben a X. fejezetig haladt az értekezlet. Budapest, ápril 2. (Pártértekezlet.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék f. hó 3-án, szombaton, délután 6 órakor, értekezletet tart, bár a monarchia külpolitikájának természet­szerűleg arra kellett irányozva lennie, hogy a csalódás, melyet Szerbország nem saját hibá­jától menten szenvedett, ne legyen visszaha­tással a jó viszonyra, mely monarchiánk és ez állam közt több év óta fennáll, arra e politi­ka nem terjeszkedhetett ki, hogy az esemé­nyek okozta válság belügyi szempontból ta­nácsosnak tetsző megoldási módját meghiú­sítsa s a személyek megválasztása tekintetében korlátolja. Arra kellett irányozva lennie e po­litikának, hogy biztosíték adassék,hogy a szerb kormányban történő személycsere nem lesz egyszersmind rendszerváltozás; s hogy Ristics meghivatása nem jelenti Szerbország arczél változását. Mondhatom, hogy a legközelebb történt válságot megelőzőleg Belgrád és Bécs közt ebben az irányban többszörös érintke­zés volt, és nem pusztán az itteni és a bel­grádi kormány­körök, hanem az ez idő sze­rint az európai helyzetben döntő tényezők legtöbbjének nézete az volt, hogy állandó­ságra Szerbországban a kormányválság kér­désének csak oly megoldása számíthat, mely — számolva a belügyi exigenciákkal — érintet­lenül hagyja a szerb külpolitika alapgondo­latát, az osztrák-magyar monarchiával való jó viszonyt. Hogy Ristics az az ember-e, a a­kinek kiszemelésével e kettős czél elérhető, az mindenesetre erős kétség tárgya lehet; monarchiánk érdekei védelmezőinek azonban nincs okuk rá, hogy arra eleve a nem­-mel feleljenek. Hisz az, ha Ristics úr, ismert előz­ményei után, kénytelen lenne arra, hogy legálisan folytassa az előzői által inaugurált politikáját, az végre is ennek nem közönséges diadala lenne. Constatáljuk azonban, hogy ezt mentül kevesebben várják, s általános a hit, hogy fokozott éberségre s erélyre lesz monarchiánknak szüksége, hogy az új hely­zetben az utolsó évek eredményei ne koc­­­káztattassanak. De hogy Ristics, mielőtt a hatalmat újból kezébe kapta, e tekintet­ben igyekezett az aggodalmakat eloszlat­ni, azt állíthatom , s ez már magában is egyik jele annak, hogy e kormány­változással nem jár azonnal és szükség­kép vele mindaz, amitől sokan félnek. Hogy a jövőben olyan lesz-e az események fejlő­dése, aminőnek az optimisták hiszik, vagy olyan, minőnek a pessimisták jósolják , arra nézve tartózkodunk a véleménynyilvánítástól. Mert az nem a jóslatoktól függ, hanem attól : minő súlylyal nehezedik az e monarchia ér­dekei respectálásának kötelezettsége minden­kire, aki a szerb kormányhatalmat képviseli. Külügyi hivatalunkra nem kis felelősség és nem könnyű feladat hárul e részben. De a nagy felelősség s a nehéz feladat nem okvet­lenül egyértelmű a sikertelenséggel. (Bécsi levelezőnk e soraihoz utalunk azokra, mik pár sorral alantabb belgrádi táviratunk Risz­tics programmjára vonatkozó értesülésében foglaltatnak. Saját nézeteinket ez ügyben mai reggeli számunk mondta el. A »Nemzet szer­kesztője.­ Belgrádi levelezőnk ma következőt sür­­gönyzi lapunknak: »Ma délelőtt Milán király R i­s­t­i­c­s­e­t hosz­­szabb kihallgatáson fogadta, melyben Ristics az ál­tala alakítandó kormány tagjainak név­sorát és az ő kormányzati programm­­j­át terjesztete elő. E programm az eddigi poli­tika követését ajánlja, a szerződések tisztelet­ben tartásának elvét továbbra is fentartván , a pénz­ügyi téren pedig a legnagyobb takarékosságot java­solja. Ristics távozása után a király Garasanin­­na­l tanácskozott. Délután Ristics a kinevezési ukászt szerkesztette, mely valószinűleg már hol­nap fog megjelenni a hivatalos lapban.« Risztics János, Szerbiának leendő minisz­terelnöke és külügyminisztere már 30 év óta játszik kiváló szerepet hazájában. Mint a scupstinának be­folyásos tagja 1859-ben ő is közreműködött Kara­­georgievics Sándor elűzésénél és az Obrenovics-ház­­nak újra uralkodásra juttatásánál. 1868-ban Obreno­ Táviratok. BéCS, ápr. 2. (Eredeti távirat.) A­­P. Corr.-­nak Budapestről írják, hogy re­mélhető, hogy a magyar miniszterek mostani utazása Bécsbe végre be fogja fejezni a ki­egyezési tárgyalásokat. A bank­ vám és kereskedelmi szerződésre a vámtarifára és c­ukoradóra vonatkozó javaslatok teljesen készen vannak, s a még fönálló különb­ségek a petróleum­vámra és petróleum­­adóra vonatkozólag olyan természetűek, hogy azok kiegyenlítésére bizonyossággal le­het számítani. A kiegyezési javaslatokat ér­demlegesen a magyar képviselőház alig fogja az ősz előtt tárgyalhatni, s hogy a magyar kor­mány a kiegyezés fölmondási jogát el ne ve­szítse, megegyezést fog kötni az osztrák kor­mánynyal, mely e jog föntartását biztosítja. (Lásd erre vonatkozólag a lapunk első olda­lán közölteket. A szerk.) Bécs, ápril 2. Képviselőház. Több képviselő személyes felszólalása után (Beer Türkkel, Chotkovski Bendllel szemben) a közokta­tási tárcza részletes tárgyalása folytattatott. A »középiskolák« czíménél Gautsch minisz­ter Kraus képviselővel szemben, ki a helyettes taná­rok anyagi helyzetének javítását kérte, kijelentette, hogy csatlakozván Mattuschnak e tárgyra vonatkozó kezdeményezési indítványához, melynek előterjeszté­sét hálásan és örömmel üdvözli, oda fog törekedni, hogy a helyettes tanárok helyzetén ötödéves pótlékok által segítsen. Szándéka továbbá a kerületi tanfel­ügyelőkké kinevezett tanárok helyébe a szükséges ta­nári kinevezéseket már szeptember hóban eszközöl­ni , ez­által mintegy ötvenen fognak állást nyerni. A jelenleg üresedésben levő tanári állások pedig július vagy augusztus hóban be lesznek töltve. A miniszter továbbá meg akarja szüntetni mindazon állapotokat, melyek ez idő szerint a tanári helyettesítés terén méltán keserű panaszokra adtak okot. (Élénk tetszés.) Kowalski a ruthén gymnasiumnak Czer­­nowitzban való fölállítása tárgyában beérkezett kér­vényt pártolja. Kotzmann határozati javaslatot terjeszt elő egy második ruthén gymnasiumnak keleti Gácsor­­szág egyik nagyobb városában leendő fölállítása iránt. Menger óhajtja, hogy a tanrendben a német irodalom az azt megillető figyelemben részesüljön. L­u­p­e­r­t kívánja, hogy Bukovinában a kö­zépiskolákban a román nyelven tartassanak az elő­adások. Beer (vezérszónok) azt ajánlja, hogy mindent kísértsenek meg előbb, mielőtt a gymnasiális okta­tás időtartamát meghosszabbítanák; szónok a mű­egyetemek érdekében a reáliskolák szükségességét emelte ki. J a­h­n (vezérszónok) a középiskolai tanárok helyzetét ecseteli, kik közül csak kevesen jutnak a VII. díjazási osztályba. Szónok visszautasítja Kraus azon állítását, mintha a csehek kac­érkodólag visel­nék magukat a panslavismussal szemben és előszere­tettel viseltetnének Oroszország iránt. Erre a »középiskolák« és a »tudományos könyv­tárak« czímek fogadttak. Az ipariskolákra vonatkozó tételnél A­n­g­e­r­e­r köszönetet mondott a kormánynak, hogy az alpesek vidékein iparszakiskolákat állított fel, melyek félreis­­merhetlenül jó hatásúak úgy társadalmi, mint anyagi tekintetben. Köszönetet mond továbbá az insbrucki kereskedelmi iskola létesítéséért és ugyan­ilyenek fel­állítását, illetőleg segélyezését ajánlja Bozenben. S a­­ a s­e­k úgy találja, hogy a kereskedelem emelése és új vevő­piac­ok teremtése tekintetében na­gyon is kevés történik és kéri, hogy a legközelebbi költségvetésben a kereskede­lmi tudományok fejlesz­tése figyelembe vétessék. W­e­i 11 o f f óva int az iparoktatás decentrali­­satiiójától. Gautsch tanügyminiszter köszönetet mond az összes pártok szónokainak, hogy a tanügyi kor­mányzatnak az utóbbi tíz év alatt tanúsított műkö­dését elismerésben részesítették. Angerer és Salasek indítványait a rendelkezésre álló eszközökhöz képest alkalmazni megígéri. A­mi a Westloff által az ipar­­tanítás terén czélba vett rendszer­változtatásról és az egyes tartományokban az iparoktatásról mondottakat illeti, megjegyzi a miniszter, hogy ő oly intézkedésről mit sem tud, mely az ipariskolákra vonatkozólag rendszerváltoztatást helyezhetne kilátásba. Az iparoktatási tanácsokra vonatkozólag pedig arra utal, a­mit a költségvetési bizottságban mondott Abban nem talál semmi különöset, hogy éppen a prágai helytartó hozta először szóba az iparoktatási tanácsosok alkalmazását, miután éppen az ő igazga­tása alatt álló területen, van a legtöbb ily tanintézet és mert a helytartóságok voltak mindenkoron azon közegek, melyek az ügyeket a legfőbb tanügyi kor­,­mányzat és az iparintézetek között közvetítették. És a jövőben sem fog az ügykezelés ez irányban, éppen úgy mint a közigazgatás más terén sem, másként tör­ténni, bárha a jelenlegi rendszer teljesen épségben tartatik is, miután a tartomány közigazgatásának fe­lét ily ügyekben is előbb meg kell hallgatni. A miniszter kijelenti, hogy az iparoktatásnak még inkább, mint más oktatási szakmának alkalmaz­kodnia kell az egyes tartományok sajátos viszonyai­hoz és éppen az iparoktatás fejlesztésének érdeke kí­vánja meg, hogy a szóban levő teljesen indokolt ja­vaslatot a tanügyi kormányzat elfogadja és kellőleg végre is hajtsa. A V e i 11 o f f további megjegyzésére ki­nyilatkoztatja a miniszter, hogy becsületbeli köteles­ségének tartandja, hogy kormányzati szakmáját, me­lyet mint jól kezeltet vett á­t annak idején is, mint jól kezeltet adhassa ismét tovább­át. (Zajos tetszés). Az ülés délután 5 órakor ért véget. Görz, ápril 2. Chambord grófné holtteste ma a koporsóba záratott. A temetésre Don Car­los, Ar­e­n­z­o­n herczeg mint a párisi gróf képvise­lője, T­a­c­c­o­­­i marquis, mint modenai herczegnő és a nápolyi király képviselője és a franczia aristocra­­tia számos tagja ide érkeztek. Bécs, ápril 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.«-nak Philippopolból azt írják, hogy mi­helyt oda érkezett Raroslawov igazságügyminiszter, azonnal elindult Stojanovicscsal, a szabadelvűek ve­zérével körútra, hogy a biróságokat inspiriálja. E körútnak tulajdonképeni czélja az, hogy a nép han­gulatát is kitanulmányozzák, s a nyerendő benyo­mástól tegyék függővé, hogy az ostromállapot megszüntethető-e, a­mi az ellenzék törekvései folytán a közeli választások alatt kellemetlen követ­kezményekkel járhat. Az ellenzék erős tevékenységet fejt ki, hogy az elégedetlenséget az országban növelje, de nagyobbára mit sem tudnak tenni. A hadsereg ra­gaszkodik a fejedelemhez, mindazáltal óvatosságból elhelyeztek több olyan tisztet Bulgáriába, a­kik azelőtt Kelet-Ruméliában szolgáltak. Berlin, ápril 2. A képviselőház mai ülé­sén elfogadta a Posenbe és nyugati Poros­z­­országba való betelepítésekről szóló tör­vényjavaslat hátralevő szakaszait is. Berlin, ápril 2. A birodalmi gyűlés mai ülésén névszerinti szavazás mellett, 169 szavazattal 137 ellenében elfo­gadta a socialista tör­vény meghosszabbításáról szóló törvényja­vaslatot, a második olvasás alkalmával megállapított két évi meghosszabbítással. München, ápr. 2. A képviselőház elfo­gadta a felsőház azon határozatát, hogy a kormány felszólítandó, hogy még a jelen országgyűlés tartama alatt terjessze elő a reichenhall-berchtesgadeni álla­mi vasút kiépítésére vonatkozó javaslatot. Páris, ápr. 2. A »N. Fr. Pr.« jelentése: A »Journal des Débats« Berlinből azt jelenti, hogy a keleten a nehézségek nem annyira Sándor fejedelem magatartásából erednek, mint inkább Oroszország ha­tározott eljárásából. A porta ellenben hajlandó mindent aláírni, még Sándornak élethossziglan kinevezését is, ha a megegye­zés fonala feltalálható volna. A­­­z­á­r, a­ki nem akarja elveszteni befolyását Bulgáriá­ban, a háborúig vinné a dolgot, ha a két császárral szemben nem vol­na személyesen lekötve. A három császári hatalom követségének czélja pedig a béke fentartása. E politikát — mint a »J. d. D.«-nak Londonból sürgönyzik — An­glia is követi és iparkodni fog arra bírni a fejedelmet, hogy fogadja el Oroszország ja­vaslatait. Londonban attól félnek, hogy Sán­dor fejedelem királylyá akarja magát kikiáltatni. Ez esetben legalább egy nagyha­talomnak közbe kellene lépnie, a­minek a legmesszebb menő következményei volná­nak. John Lemoinne ugyan e lapban el­lene nyilatkozik annak, hogy Fran­cziaország részt vegyen egy Grög­­rögország elleni flottademonstrá­­cióban, mert történetének számos lapját szakítaná el, ha Görögország ellen lépne fel. Páris, ápril 2. A közmunkaügyi miniszter hol­nap terjeszti a kamara elé a p­á­r­i­s­i városi vas­útról szóló törvényjavaslatot. Az engedélyt a vasút kiépítésére Christophie, a »Credit Foncier« igazga­tója kapta meg, a­ki egy csoportot képvisel, melynek tagjai kiváló pénzügyi férfiak. Képviselői körökben azt hiszik, hogy a köl­csönre vonatkozó javaslat tárgyalása hétfőn kez­dődik meg és két napig fog tartani. Páris, ápril 2. A Decazevilleből legújab­ban érkezett hírek szerint a helyzet ott nagyon feszült. A főállamügyészt ma estére várják oda. Pétervár, ápr. 2. A »Journal de St.-Pe­­tersbourg« szerint az orosz hajóraj nem Smyrnába, hanem Syrába ment és tervbe van véve, hogy onnan visszamegy a Suda­­öbölbe, ennélfogva alaptalan mindazon föltevés, melyet a hajóraj ez útjához fűztek. Konstantinápoly, ápr. 2. Az értekez­let hír szerint ápril 5-én fog ösz­­szeülni. Gadban effendi Sophiába utazása elhalasztatott. Konstantinápoly, ápril 2. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »P. C.« jelentése: A diplomaták körében hite jár annak, hogy a nagykövetek értekezlete nemsokára össze fog ülni, hogy a kelet-ruméliai helyzetet végleg befejezze, de ezt a hírt több oldalról kétségbe vonják. Ez azonban a közvéleményt nem nyugtatja meg, minthogy a conferentiában csak formaságot látnak, mely a kérdés valódi megoldását előidézni nem fogja. A diplomaták azt hiszik, hogy Sándor fejedelem végre is alá fogja magát rendelni a nagyhatalmak akaratának, de a nagy­közönség e véleményüket egy­­átalán nem osztja. Konstantinápoly, ápr. 2. (Eredeti tár­irat.) A »P. Corr.« jelentése: Az osztrák-magyar és a franczia kereskedelmi kamarák újólag tiltakoztak a keletruméliai vámvonal ellen; a philippoli főconsu­­lok hasonló lépéseket fognak tenni. Athén, ápril 2. (Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: A kamara összeülésére rendkívül viharos jeleneteket várnak. Hir szerint az ellenzék vezére Trikupis bizalmatlansági szavazatot fog a Delyannis kormány ellen indítványozni, mint­hogy ez elszalasztotta az erélyes katonai actióra al­kalmas pillanatot. E vita eldőltétől függ, hogy a De­lyannis kormány megmarad-e a kabinetben vagy nem. Mavronichalis hadügyminiszter a csapatok fölött szemlét tartandó, elutazott az artai táborba márczius 28-án. Saputzak tábornok ki fog neveztetni Thessalia addigi főparancsnokának a nyugalomba vonult Pamnezas tábornoknak helyébe. Róma, ápril 2. A »X fr. Pr.« jelentése : A mi­lánói községtanács azon intézkedése, hogy a fogyasz­tási adótól mentesen csak fél kilogramm kenyeret hozhatni be, a munkásokat nagyon felizgatta és már tegnap összekoc­czantak a vámőrséggel. Tegnap este néhány munkáspárt felhívására több ezer ember gyűlt össze a székesegyház terén és miután a meeting megkezdésével késedelmeztek, a tömeg lassan a vá­rosház felé vonult. A rendőrség szétverte őket, de erre egy részük a Galleria Vittoria Emmanuele felé tódult és ott a házak ablakait kövekkel dobálták, az­után a villamos lámpákat verték össze. Két vadász­század szétoszlatta a tömeget. Harmincz egyént el­fogtak. Egy katona megsebesült, de a fegyvereket nem vették igénybe. A községtanács valószínüleg vissza fogja vonni intézkedését. London, ápr. 2. A hivatalos lap a titkos tanács rendeletét közli, mely hatályon kívül helyezi az 1884. febr. 5-én kelt rendeletet, melynek értelmében a hulli kikötőbe Hamburgból és Brémából érkezett juhokat, kecskéket és sertéseket a Hember folyón az idegen marhák részére létesített telepre való szállítás czéljá­­ból át kellett rakni. Kairó, ápr. 2. Az egyedüli nehézség, mely a daira és kincstári uradalmi adósság convertálására vonatkozó javaslatot illetőleg fenforog, az uradalmak ezutáni kezelésére vonatkozik. Az egyptomi kor­mány kijelenté, hogy a convertálásra vonatkozó ja­vaslat valamennyi lényeges pontjával egyetért, fön­­tartván e kérdés rendezését. Zara, ápr. 2. Cornaro br. helytartó nagyon nyugtalanul töltötte az élét. A láz erősbödött. H­­JLPÖLn Budapest, ápr. 2. (Munkáskérdés Orosz­­országban.) A múlt évi munkásmozgalmak a moszkvai gyárterület több pontján arra birták Tol­stoi grófot, hogy egy gyártörvényt hozzon, melynek tárgyalását most kezdte el az államtanács. Minthogy e javaslatot egyenest a munkásmozgalmak következ­mény­ekép terjeszték elő, valószínű, hogy intézkedik a gyártulajdonosok erőszakosságainak a meggátlásáról is. Az Iwanowban és Wosseneskben történt mozgal­makat akkor az üzleti pangás folytán beállott mun­kabér leszállítása idézte elő, de a többi gyárak mun­kásai is lázongtak, minthogy egyéb panaszuk volt, pl. a nagymérvű büntetéslevonások. Ezek a gyárak akkor segítenek a bajon, hogy a büntetéspénzeket az összes munkások között szétosztják. Tolstoi javaslata csak az alapelveket állapítja meg, a részleteket a helyi körülményekhez képest hagyja megállapítan­­dónak. A szerb miniszterválság. A szerb miniszterválságra vonatkozólag írják nekünk B­é­c­s­b­ő­l : »Az itteni irányadó körök a szerbországi válságban beállt utolsó fordulat által nincse­nek meglepve. Risztics hatalomra jutását a szerb harc­téren múlt év november végén bekövetkezett catastrophák óta nem tekin­tették kizártnak az eshetőségek közül s ám­ Quarnero, különösen a nagy Boccából tekintve, soha sem ragadott el. Hozzáfoghatót az összes dalmát, s olasz partvidéken egyet sem találtam. A világot be­utazott kapitányoktól hallom, hogy a Quarnero lát­képe a földgömb egyik legszebb pontja, el is hiszem. Ha az istriai, dalmát, s olasz partoktól kezdve minden talpalatnyi föld classikus föld, úgy a Quarne­­rótól kezdve az Adria és Földközi tenger minden legkisebb része classikus tenger. Ezered­évek nehéz léptei dobogtak itt a part­vidékeken ; viharos, vagy a civilisatió fényét lövelő századok szelleme be­szél itt hozzánk a hajókötelek közt sivitó éles bóra vagy a bágyasztó sirokkó által. A középkor is classi­­cus kor e tengerek vidékein és igy a magyarnak szin­tén része van a classicus történelemben. Az ó­kor világcsatái e tengereken és azok partvidékein dől­tek el. Itt képezte magát nagy admirálissá Antonius a dalmát tengeri rablók ellen vívott harczokban. Itt vonult fel Pompejus hatalmas hajóhada, elvágva Cae­sart görögországi hadseregétől. Emitt ment át a nagy vakmerő egyszerű halászbárkán, sötét éjjel, viharos tengeren az olasz partokról Görögországba. Mintha még most is hallatszanék Dyrach­on ostromának zaja, a faltörő kosok robaja, figyelmeztetve a késő ezredéve­ket, mily vétlenségektől függ a világ sorsa. Ha Pompe­jus nem oly túlságosan óvatos, mint e nagy, Caesarnál minden esetre nagyobb tacticus tényleg volt Dyrach­­­onnál, ha leendett elég elhatározása Caesar vert légióinak összetörésére: az ó­kor s talán a közép­kor történelme egészen más irányt vesz. És mi történik akkor, ha Lepantonál a félhold marad győztes, s nem a dán Juan de Ausztria? Pedig mint a legújabb történeti kutatások bizonyítják, több mint valószínű volt a török flotta győzelme úgy annyira, hogy dán Juan legjobb alvezérei féltek az ütközet kimenetelé­től, sokan pedig éppen lebeszélték a fiatal, 24 éves admirálist a mérkőzés megkísérlésétől. Sajátságos tünete a történelemnek. Egy pusztai vad nép, mely a sivatag hajójához, a tevéhez volt szokva, csak hamar annyira otthonossá lett a tengeren, hogy a viharedzett, előtte ismeretlen földeket felfedezett,nagy világcsatákat vívott spanyol, genuai s velenczei kapitányok aggódva gondoltak a török tengerészet felsőbbségére. Íme a­­ régi igazság, hogy a körülmények szabják meg a népek, valamint az egyének fejlődési irányát. Mily tengerész nép leendett a magyarból, a puszták fürge lovasából,, a későbbi földművelő és táblabiró népből, ha az Árpádok s részben a vegyes ház politikája hosszú folytatást nyer? A magyar tengeri hatalom alapjai már is meg voltak vetve. Itt, a dalmát szigetek és partok sziklái képezték annak oszlopait. Itt kapcsolódott a magyar eszme a világeszmébe ; itt fonódtak a magyar politika szálai a világpolitika szövetébe. Itt kezdett már versenyezni is a magyar a tengerek feletti uralomért nem kisebb tengeri hatalommal, mint Ve­­lencze, melynek dögéi a tengeren jártak büszke hajó­hadakkal s melynek czifra vitorlásai e tengereken át hozták a világ kincseit a lagúnák városába. Az Árpádok politikája igazi magyar nagyha­talmi politika volt. A tengerre akart támaszkodni, mert nagyhatalom nem létezett s nem létezhet soha, mely a tengertől el van zárva. A népek a tenger ál­tal lélekzenek: megful, a melyik nem szidatja ma­gába a tenger friss, erősítő athmospheráját. Róma nem volt nagyhatalom, míg a Földközi tenger feletti uralmat meg nem szerezte. Egy város, egy maroknyi nép, a karthágói, százados harczokat, a siker komoly reményével vívhatott ellene, mert ez uralom a tenger segélyforrásainak birtokában volt. Mily nagy volt Spanyolország, sőt Velencze, Genua, a tengerek fe­letti diadalában és mily kicsiny Anglia, mielőtt az Armadát legyőzte, elfoglalta Gibraltárt s középten­geri uralmának gránitalapjává tette Máltát. A magyar hosszú századokra eltért Kálmán, Nagy Lajos, Zsigmond politikájától. A magyar ál­­lam súly­pontjává az Alföld lett, s nem mint kezdet­ben a Dunántúl. A magyar nemzet megragadt az Alföld kövér süppedőiben s nem ment el irtani a Karszt fenyőit, hogy árboczokat faragjon. Tanyákat épített és nem hajókat. Nyájakat nevelt a­helyett, hogy tengeri flottát fejlesztett volna. Corpus Jurist csinált és nem ipart, kereskedelmet. A magyar nagy­­hatalomnak Mátyás után, a mohácsi vész nélkül is csakhamar sülyednie kellett volna, mert szárazföldi erejének nem felelt meg tengeri fejlettsége. Mennyi század fogyott el, lassú sorvadást, vagy viharokat hozva, míg ismét megszületett a magyar tengeri hatalom eszméje, a negyvenes évek jelszava által: Tengerre magyar! A jelszó és valóság közt azonban mily roppant a különbség. A magyar még most sincs a tengeren. Az állam, a kormány ott van , nagyszerű kikötővé tette Fiumét, megcsinálni segített az »Adriá«-t. A magyar társadalom ellenben még mindig nincs ott. Fiuméban csak az állam alkalmazottjai magyarok (a nyelvet értve), a többi bevándorló is­­triai, dalmát, horvát, olaszországi olasz. A magyar társadalom egyénei, vállalkozói, tőkepénzesei által nem jó támogatni Fiuméban a magyar állam és ten­geri hatalom eszméjét. Pedig Fiumében nagy gazda­sági válság van. Az amerikai verseny Magyarorszá­gon a gazdát, a gőz Fiumében a hajótulajdonost te­szi tönkre. A vitorlás hajók tulajdonosai nem verse­nyezhetnek a gőzösökkel. A szél szeszélyeitől függő lassú közlekedés felemészti a szállítás költségeit. A fiumei armator, aki évtizedek előtt pipázva sétált a corsón, 40—50°/0-ot kapva befektetett tőkéje után, most sorban megbukik. E válság leginkább szemlélhető az Adriai ten­geren, mely most szinte holt tengernek tűnik fel. Nem nyüzsg rajta az élet, nem lihegnek-lobognak a fehér vitorlák, nem integetnek az árboczokra felvont zász­lók. Egész utamon alig két vitorlással találkoztunk. De azért tévedés volna azt hinni, hogy Fiume keres­kedelmi forgalma apadt. Ellenkezőleg: fejlődött. Csakhogy a gazdasági fejlődés társadalmi válsággal jár karöltve. A forgalmat most gőzösök (az Adria gőzösei és az ezeknek concurrentiát csináló angol gőzösök) közvetítik. Fehér vitorlák helyett fekete füst­oszlopokat látni. Hajótulajdonosok, tengerész­­greszlerek helyett társulatokat, nagy vállalkozókat, így folyik a harcz a létért vizen és szárazon. Az erős mindenütt megeszi a gyengét. Egész utam mind e harcz szintere. Itt minde­nütt társadalmak buktak el, vagy győztek, népek semmisültek meg, vagy lettek nagyokká a harcz, vagy a munka eszközeivel kezükben. Itt szemben, a lapá­­lyos olasz partokon élt az erélyes római társadalom, mely soha kétségbe esni nem tudott, s annyiszor meg­mentette az államot és ennek nagyságát. Pedig itt vitte át Epirusból, s Albániának mélyén az Adriába szögelő, Brindisihez átlátszó havasai közül győzhet­­lennek vélt hadát Pyrrhus. Itt van a tarentumi öböl, s maga Tarentum a római állam megrendülésének ta­núja. A győztes ellenség innét viselte irtó háború­ját, de a csüggedést nem ismerő Róma mit­sem adott fel, sőt Pyrrhus által megvert hadve­zérét kitüntetésekkel halmozta el, a­miért az a haza sorsa felett kétségbe nem esett. A görög nép halálra vagy száműzetésre ítélte még győztes hadve­zéreit is! A büszke, férfias társadalomra, okos, erélyes kezű államra emlékeztető partvidékek lassan kint el­maradnak. Következnek Sicilia, a classicus Itália ez ellentéte, hajdani rabszolga népével, undok zsarno­kaival, Yerres rablásaival, Spartacus lázadásaival, politikai és vallási vérengzéseivel. Róma e hajdani, magtárának partvidéke és hajónk közé azon­ban a tengerek leggonoszabb zsarnoka, a si­rocco lépett. Olyan a sirocco-vihar, mint a zsarnokok átalában: alattomos és kegyetlen. Nem jó sivitva, zúgva, mint a bóra: langyos dél-keleti szellő alakjában érkezik. Ha a bóra, mikor támad, oroszlán, a sirokkó áldozatát a víz alá rántó krokodil. Alig egy óra múlva hajónk hullámtorlaszok közt járt. Sokat olvastam »hullámhegyekről«, »hul­lámtornyokról« stb., de soha sem vettem az effélét egyébnek, mint a tengeren utazók poétika licentiájá­­nak; most már láttam hullámos, sőt viharos tengert, s így volt alkalmam fogalmat alkotni az auxesisek fe­lől. Sőt bizonyos kicsinyléssel mosolyogtam, midőn kérdezték tőlem, nem félek-e a vihartól. A Földközi tenger meg akart büntetni e ki­csíny­lő mosolyért. Megmutatta magát iszonyú, ember lesújtó fenségében. Megmutatta, hogy vannak valóban hullámtornyok, s hogy vannak nem csak hullámhegyek, hanem valóságos hullámhegységek. Kárpátok, Alpesek csupa vízből, habból. Maguk a viharedzett tengerészek meg­döbbenve szemlélték a természet erőinek rettenetes játékát. Parancsnokunk, aki éveken át járta az óceánt, utólagosan elismerte, hogy ily nagy hullámok még ott is a ritkaságok közé tartoznak, a Földközi I to...----- -a. - soha sem látott. A veszély érzetét ily jelenetnél soká háttérbe szorítja a rette­netes szépnek látványa. Délután 5-től éjfélig bámul­tam a kapitányi emelvényről a harsogó, tajtékzó, az árboczok magaslatáig felcsapkodó, hajónkat minden pillanatban víz alá borító tengert. Ekkor azonban már a létért folytatott nehéz küzdelem váltotta fel a költészetet. Teljes három éjjel és két nap tartott ez. Ily küzdelmen kell átmennie annak, aki valóban meg akarja ismerni és á­télni a tengert. És a­ki meg akarja érteni a tenger politikai, s társadalmi jelentőségét. Az Ocean felett csak az erős, bátor népek uralkodhatnak, s csak az erős, bátor népek lehetnek nagyok! Hogy a vihar a cataniai vagy a calabriai par­tok szikláin össze ne törje hajónkat, parancsno­kunk, a derék Golubovits, a nyílt tengerre, a hullá­mok ellen vezette a »Szapáry«-t. Ha az angol kapitány szintén ezt teszi, gőzöse, ugyanezen vihar­ban tán nem sülyed el, szerte zúzatva Curzoela éles szirtjein. Három teljes éjjel és két nap, messze távol úgy Európa, mint Afrika partjaitól, a nyílt tenge­ren birkózott a » Szapáry« e harsogó, tajtékzó, habokkal Bizonyára a hajónak is érdeme, hogy a 60 órai folyto­nos, leghevesebb d­ócban össze nem törött, de a fő­érdem természetesen a parancsnoké, a két kapitányé, sőt az összes legénységé. Az Adria ezúttal ezeknek köszöni, hogy a »Szapáry« úgy nem járt, mint előde és névrokona, mely pár év előtt az ír partokon ve­szett el. Ha a személyzet kifárad a három napi harcz­­ban, vagy ha a parancsnok elveszti fejét, okvetlenül ez következett volna be. De a parancsnok, s a két kapitány, angol barátommal együtt, a­ki mérnök a magyar állam szolgálatában, éjjel nappal, teljes hi­­degvérűen álltak az emelvényen, a legénység pedig folyton munkában volt, így e hó 15-dikén szerencsésen megérkeztünk első állomásunkra Máltába; épp akkor, midőn a leg­nagyobb angol pánczélos hajó, melyen a walesi her­czeg fia is szolgál, mint hadnagy, elhagyta a kikötőt, hogy a kormány rendelete folytán Krétába menjen. Málta sokkal érdekesebb, hogysem külön feje­zetben nem kellene szólnom felőle. BEKSICS GUSZTÁVo­ vics Mihály meggyilkolása után a kormányzóságba választották, mely 1872-ig, midőn Milan nagykorúvá lett, Szerbia kormányát képezte. 1872—1880-ig rövid megszakításokkal miniszterelnök volt. 1880-ban Pirotsanacz lett kormány­elnökké és ekkor az orosz befolyást az osztrák-magyar monarchia befolyása vál­totta fel. Ez óta Risztics a szabadelvű pártnak volt vezetője, ennek jelentősége azonban csakhamar any­­nyira csökkent, hogy Risztics az utolsó választások­nál alig rendelkezett egy tuc­at szavazattal. Most midőn a haladó- és a sociális-párt közt egyezség nem volt létesíthető, e két párt vezérei azt javasolták a királynak, hogy coalitionális minisztériumot alkosson és ez indította a királyt arra, hogy Riszticshez for­­duljon. _______________________________ Közgazdasági táviratok. Temesvár, április 2. (Eredeti távirat.) Ma volt a tems-bégavölgyi vízszabályozási tár­sulat kölcsönkötvényeinek első sorsolása Herte­­lendy József kormánybiztos elnöklete alatt. Kisorsol­talak a 23 sorszámú ezerforintos és a 47 sorszámú százforintos kötvények.

Next