Nemzet, 1886. április (5. évfolyam, 1288-1316. szám)
1886-04-03 / 1290. szám
pávait: követnünk kellett nagy emlékű elődeinknek az 1843-iki munkálatban élőnkbe tűzött vezéreszméjét s az európaivá vált tanokban és törvényekben, valamint ezek eredményeiben e téren is gyakorlatilag megvalósítanunk a polgárosult világgal való közösségünket. Ezen befolyás alatt készült B. T. K.-ünk. Ez érvényesül annak egész rendszerében. De ha ez által megoltalmazhattuk törvényünket a félszegség, vagy a túlzás sok tévedésétől, másrészről az új intézményekkel rendszerint karöltve járó általános hátrányokon kívül, még azon nem jelentéktelen baj előtt is állunk, hogy a törvény, a fokozatos históriai fejlődéssel való szakításnak, és egy egészen új, idegenszerű alkotásnak látszatával lépend a magyar közszellem elé, mely ezt — legalább az első időben — bizonyos idegenkedéssel fogadandja. Ehhez csatlakozott még azon komoly nehézség is, mely a jogászaink nagy részének figyelmen kívül maradt, rengeteg háttérből kibontakozott törvénykönyvnek, a gyakorlat férfiaihoz intézett nagy követeléseivel szoros összefüggésben volt, s különösen a törvénykönyv életbe léptének első idejében — népszerűsítését nem mozdította elő. Habár a törvényjavaslat előkészítői mindezt előre látták , a kiemelt hátrányok — az adott helyzetben mégsem voltak elkerülhetők, amint nem kerülhető ki egyelőre — az éppen kifejtett okoknál fogva — az sem , hogy literatúránk és judicaturánk megizmosodásáig — kénytelenek vagyunk, a külföldi literatúrára kiváló figyelmet fordítani. Az végre is nagyon természetes, hogy a mi törvénykönyvünkben foglalt eszmék nem lévén sem istentől különösen kegyelt egy lángész rögtönzései, sem az azt közvetlenül megelőzött magyar törvénynek, a hazai literatura útmutatása alapján készült átdolgozása , a kétkedő és a tanulni akaró, biztos tájékozást egyelőre, főleg azoknál találhat, akik közel egy század fejlődését karolván át s az ez alatt fölmerült valamenynyi tant, ennek küzdelmét, a gyakorlati életben előfordult számtalan idevágó, a legkülönbözőbb és legváltozatosabb alakokban nyilvánult eseteket és ezeknek bírói valamint tudományos elintézését gondosan megfigyelve, minden idetartozó szempont átfoglalásával jelölik ki a helyes álláspontot, a controversiákat és azok megoldását. Hogy ez csak az esetre áll, ha a megoldás nincs ellentétben a hazai törvénynyel , ezt mondani sem kell; de más részről teljes félreértés volna a feladatnak: ha mi, akik a legkésőbben helyezkedtünk be a polgárosult világ büntető jogtudományával való közösségbe, egy nagyhangú mondattal — az egész világ literatúráját és judicaturáját — annyi nagy elme megbecsülhetlen értékű gondolatkincsét, a tapasztalatnak gondosan feldolgozott eredményeit egyszerűen kiküszöbölnék, s reánk nézve értéktelennek nyilvánítanék«. Budapest, ápril 2. (A függetlenségi és 48-as párt) Irányi Dániel elnöklete alatt tartott mai értekezletén, a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat ellen Justh Gyula által beható indokolással előterjesztett határozati javaslatot tanácskozás alá vévén, azt a túlnyomó állami befolyás veszélyére való tekintettel elfogadta s annak a házban beterjesztésével Justh Gyulát bízta meg. Ezután folytatván a javaslat részletes tárgyalását, ebben a X. fejezetig haladt az értekezlet. Budapest, ápril 2. (Pártértekezlet.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék f. hó 3-án, szombaton, délután 6 órakor, értekezletet tart, bár a monarchia külpolitikájának természetszerűleg arra kellett irányozva lennie, hogy a csalódás, melyet Szerbország nem saját hibájától menten szenvedett, ne legyen visszahatással a jó viszonyra, mely monarchiánk és ez állam közt több év óta fennáll, arra e politika nem terjeszkedhetett ki, hogy az események okozta válság belügyi szempontból tanácsosnak tetsző megoldási módját meghiúsítsa s a személyek megválasztása tekintetében korlátolja. Arra kellett irányozva lennie e politikának, hogy biztosíték adassék,hogy a szerb kormányban történő személycsere nem lesz egyszersmind rendszerváltozás; s hogy Ristics meghivatása nem jelenti Szerbország arczél változását. Mondhatom, hogy a legközelebb történt válságot megelőzőleg Belgrád és Bécs közt ebben az irányban többszörös érintkezés volt, és nem pusztán az itteni és a belgrádi kormánykörök, hanem az ez idő szerint az európai helyzetben döntő tényezők legtöbbjének nézete az volt, hogy állandóságra Szerbországban a kormányválság kérdésének csak oly megoldása számíthat, mely — számolva a belügyi exigenciákkal — érintetlenül hagyja a szerb külpolitika alapgondolatát, az osztrák-magyar monarchiával való jó viszonyt. Hogy Ristics az az ember-e, a akinek kiszemelésével e kettős czél elérhető, az mindenesetre erős kétség tárgya lehet; monarchiánk érdekei védelmezőinek azonban nincs okuk rá, hogy arra eleve a nem-mel feleljenek. Hisz az, ha Ristics úr, ismert előzményei után, kénytelen lenne arra, hogy legálisan folytassa az előzői által inaugurált politikáját, az végre is ennek nem közönséges diadala lenne. Constatáljuk azonban, hogy ezt mentül kevesebben várják, s általános a hit, hogy fokozott éberségre s erélyre lesz monarchiánknak szüksége, hogy az új helyzetben az utolsó évek eredményei ne kockáztattassanak. De hogy Ristics, mielőtt a hatalmat újból kezébe kapta, e tekintetben igyekezett az aggodalmakat eloszlatni, azt állíthatom , s ez már magában is egyik jele annak, hogy e kormányváltozással nem jár azonnal és szükségkép vele mindaz, amitől sokan félnek. Hogy a jövőben olyan lesz-e az események fejlődése, aminőnek az optimisták hiszik, vagy olyan, minőnek a pessimisták jósolják , arra nézve tartózkodunk a véleménynyilvánítástól. Mert az nem a jóslatoktól függ, hanem attól : minő súlylyal nehezedik az e monarchia érdekei respectálásának kötelezettsége mindenkire, aki a szerb kormányhatalmat képviseli. Külügyi hivatalunkra nem kis felelősség és nem könnyű feladat hárul e részben. De a nagy felelősség s a nehéz feladat nem okvetlenül egyértelmű a sikertelenséggel. (Bécsi levelezőnk e soraihoz utalunk azokra, mik pár sorral alantabb belgrádi táviratunk Risztics programmjára vonatkozó értesülésében foglaltatnak. Saját nézeteinket ez ügyben mai reggeli számunk mondta el. A »Nemzet szerkesztője. Belgrádi levelezőnk ma következőt sürgönyzi lapunknak: »Ma délelőtt Milán király R isticset hoszszabb kihallgatáson fogadta, melyben Ristics az általa alakítandó kormány tagjainak névsorát és az ő kormányzati programmját terjesztete elő. E programm az eddigi politika követését ajánlja, a szerződések tiszteletben tartásának elvét továbbra is fentartván , a pénzügyi téren pedig a legnagyobb takarékosságot javasolja. Ristics távozása után a király Garasaninnal tanácskozott. Délután Ristics a kinevezési ukászt szerkesztette, mely valószinűleg már holnap fog megjelenni a hivatalos lapban.« Risztics János, Szerbiának leendő miniszterelnöke és külügyminisztere már 30 év óta játszik kiváló szerepet hazájában. Mint a scupstinának befolyásos tagja 1859-ben ő is közreműködött Karageorgievics Sándor elűzésénél és az Obrenovics-háznak újra uralkodásra juttatásánál. 1868-ban Obreno Táviratok. BéCS, ápr. 2. (Eredeti távirat.) AP. Corr.-nak Budapestről írják, hogy remélhető, hogy a magyar miniszterek mostani utazása Bécsbe végre be fogja fejezni a kiegyezési tárgyalásokat. A bank vám és kereskedelmi szerződésre a vámtarifára és cukoradóra vonatkozó javaslatok teljesen készen vannak, s a még fönálló különbségek a petróleumvámra és petróleumadóra vonatkozólag olyan természetűek, hogy azok kiegyenlítésére bizonyossággal lehet számítani. A kiegyezési javaslatokat érdemlegesen a magyar képviselőház alig fogja az ősz előtt tárgyalhatni, s hogy a magyar kormány a kiegyezés fölmondási jogát el ne veszítse, megegyezést fog kötni az osztrák kormánynyal, mely e jog föntartását biztosítja. (Lásd erre vonatkozólag a lapunk első oldalán közölteket. A szerk.) Bécs, ápril 2. Képviselőház. Több képviselő személyes felszólalása után (Beer Türkkel, Chotkovski Bendllel szemben) a közoktatási tárcza részletes tárgyalása folytattatott. A »középiskolák« czíménél Gautsch miniszter Kraus képviselővel szemben, ki a helyettes tanárok anyagi helyzetének javítását kérte, kijelentette, hogy csatlakozván Mattuschnak e tárgyra vonatkozó kezdeményezési indítványához, melynek előterjesztését hálásan és örömmel üdvözli, oda fog törekedni, hogy a helyettes tanárok helyzetén ötödéves pótlékok által segítsen. Szándéka továbbá a kerületi tanfelügyelőkké kinevezett tanárok helyébe a szükséges tanári kinevezéseket már szeptember hóban eszközölni , ezáltal mintegy ötvenen fognak állást nyerni. A jelenleg üresedésben levő tanári állások pedig július vagy augusztus hóban be lesznek töltve. A miniszter továbbá meg akarja szüntetni mindazon állapotokat, melyek ez idő szerint a tanári helyettesítés terén méltán keserű panaszokra adtak okot. (Élénk tetszés.) Kowalski a ruthén gymnasiumnak Czernowitzban való fölállítása tárgyában beérkezett kérvényt pártolja. Kotzmann határozati javaslatot terjeszt elő egy második ruthén gymnasiumnak keleti Gácsország egyik nagyobb városában leendő fölállítása iránt. Menger óhajtja, hogy a tanrendben a német irodalom az azt megillető figyelemben részesüljön. Lupert kívánja, hogy Bukovinában a középiskolákban a román nyelven tartassanak az előadások. Beer (vezérszónok) azt ajánlja, hogy mindent kísértsenek meg előbb, mielőtt a gymnasiális oktatás időtartamát meghosszabbítanák; szónok a műegyetemek érdekében a reáliskolák szükségességét emelte ki. J ahn (vezérszónok) a középiskolai tanárok helyzetét ecseteli, kik közül csak kevesen jutnak a VII. díjazási osztályba. Szónok visszautasítja Kraus azon állítását, mintha a csehek kacérkodólag viselnék magukat a panslavismussal szemben és előszeretettel viseltetnének Oroszország iránt. Erre a »középiskolák« és a »tudományos könyvtárak« czímek fogadttak. Az ipariskolákra vonatkozó tételnél Angerer köszönetet mondott a kormánynak, hogy az alpesek vidékein iparszakiskolákat állított fel, melyek félreismerhetlenül jó hatásúak úgy társadalmi, mint anyagi tekintetben. Köszönetet mond továbbá az insbrucki kereskedelmi iskola létesítéséért és ugyanilyenek felállítását, illetőleg segélyezését ajánlja Bozenben. S a a sek úgy találja, hogy a kereskedelem emelése és új vevőpiacok teremtése tekintetében nagyon is kevés történik és kéri, hogy a legközelebbi költségvetésben a kereskedelmi tudományok fejlesztése figyelembe vétessék. Wei 11 o f f óva int az iparoktatás decentralisatiiójától. Gautsch tanügyminiszter köszönetet mond az összes pártok szónokainak, hogy a tanügyi kormányzatnak az utóbbi tíz év alatt tanúsított működését elismerésben részesítették. Angerer és Salasek indítványait a rendelkezésre álló eszközökhöz képest alkalmazni megígéri. Ami a Westloff által az ipartanítás terén czélba vett rendszerváltoztatásról és az egyes tartományokban az iparoktatásról mondottakat illeti, megjegyzi a miniszter, hogy ő oly intézkedésről mit sem tud, mely az ipariskolákra vonatkozólag rendszerváltoztatást helyezhetne kilátásba. Az iparoktatási tanácsokra vonatkozólag pedig arra utal, amit a költségvetési bizottságban mondott Abban nem talál semmi különöset, hogy éppen a prágai helytartó hozta először szóba az iparoktatási tanácsosok alkalmazását, miután éppen az ő igazgatása alatt álló területen, van a legtöbb ily tanintézet és mert a helytartóságok voltak mindenkoron azon közegek, melyek az ügyeket a legfőbb tanügyi kor,mányzat és az iparintézetek között közvetítették. És a jövőben sem fog az ügykezelés ez irányban, éppen úgy mint a közigazgatás más terén sem, másként történni, bárha a jelenlegi rendszer teljesen épségben tartatik is, miután a tartomány közigazgatásának felét ily ügyekben is előbb meg kell hallgatni. A miniszter kijelenti, hogy az iparoktatásnak még inkább, mint más oktatási szakmának alkalmazkodnia kell az egyes tartományok sajátos viszonyaihoz és éppen az iparoktatás fejlesztésének érdeke kívánja meg, hogy a szóban levő teljesen indokolt javaslatot a tanügyi kormányzat elfogadja és kellőleg végre is hajtsa. A V e i 11 o f f további megjegyzésére kinyilatkoztatja a miniszter, hogy becsületbeli kötelességének tartandja, hogy kormányzati szakmáját, melyet mint jól kezeltet vett át annak idején is, mint jól kezeltet adhassa ismét továbbát. (Zajos tetszés). Az ülés délután 5 órakor ért véget. Görz, ápril 2. Chambord grófné holtteste ma a koporsóba záratott. A temetésre Don Carlos, Arenzon herczeg mint a párisi gróf képviselője, Taccoi marquis, mint modenai herczegnő és a nápolyi király képviselője és a franczia aristocratia számos tagja ide érkeztek. Bécs, ápril 2. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.«-nak Philippopolból azt írják, hogy mihelyt oda érkezett Raroslawov igazságügyminiszter, azonnal elindult Stojanovicscsal, a szabadelvűek vezérével körútra, hogy a biróságokat inspiriálja. E körútnak tulajdonképeni czélja az, hogy a nép hangulatát is kitanulmányozzák, s a nyerendő benyomástól tegyék függővé, hogy az ostromállapot megszüntethető-e, ami az ellenzék törekvései folytán a közeli választások alatt kellemetlen következményekkel járhat. Az ellenzék erős tevékenységet fejt ki, hogy az elégedetlenséget az országban növelje, de nagyobbára mit sem tudnak tenni. A hadsereg ragaszkodik a fejedelemhez, mindazáltal óvatosságból elhelyeztek több olyan tisztet Bulgáriába, akik azelőtt Kelet-Ruméliában szolgáltak. Berlin, ápril 2. A képviselőház mai ülésén elfogadta a Posenbe és nyugati Poroszországba való betelepítésekről szóló törvényjavaslat hátralevő szakaszait is. Berlin, ápril 2. A birodalmi gyűlés mai ülésén névszerinti szavazás mellett, 169 szavazattal 137 ellenében elfogadta a socialista törvény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, a második olvasás alkalmával megállapított két évi meghosszabbítással. München, ápr. 2. A képviselőház elfogadta a felsőház azon határozatát, hogy a kormány felszólítandó, hogy még a jelen országgyűlés tartama alatt terjessze elő a reichenhall-berchtesgadeni állami vasút kiépítésére vonatkozó javaslatot. Páris, ápr. 2. A »N. Fr. Pr.« jelentése: A »Journal des Débats« Berlinből azt jelenti, hogy a keleten a nehézségek nem annyira Sándor fejedelem magatartásából erednek, mint inkább Oroszország határozott eljárásából. A porta ellenben hajlandó mindent aláírni, még Sándornak élethossziglan kinevezését is, ha a megegyezés fonala feltalálható volna. Azár, aki nem akarja elveszteni befolyását Bulgáriában, a háborúig vinné a dolgot, ha a két császárral szemben nem volna személyesen lekötve. A három császári hatalom követségének czélja pedig a béke fentartása. E politikát — mint a »J. d. D.«-nak Londonból sürgönyzik — Anglia is követi és iparkodni fog arra bírni a fejedelmet, hogy fogadja el Oroszország javaslatait. Londonban attól félnek, hogy Sándor fejedelem királylyá akarja magát kikiáltatni. Ez esetben legalább egy nagyhatalomnak közbe kellene lépnie, aminek a legmesszebb menő következményei volnának. John Lemoinne ugyan e lapban ellene nyilatkozik annak, hogy Francziaország részt vegyen egy Grögrögország elleni flottademonstrációban, mert történetének számos lapját szakítaná el, ha Görögország ellen lépne fel. Páris, ápril 2. A közmunkaügyi miniszter holnap terjeszti a kamara elé a párisi városi vasútról szóló törvényjavaslatot. Az engedélyt a vasút kiépítésére Christophie, a »Credit Foncier« igazgatója kapta meg, aki egy csoportot képvisel, melynek tagjai kiváló pénzügyi férfiak. Képviselői körökben azt hiszik, hogy a kölcsönre vonatkozó javaslat tárgyalása hétfőn kezdődik meg és két napig fog tartani. Páris, ápril 2. A Decazevilleből legújabban érkezett hírek szerint a helyzet ott nagyon feszült. A főállamügyészt ma estére várják oda. Pétervár, ápr. 2. A »Journal de St.-Petersbourg« szerint az orosz hajóraj nem Smyrnába, hanem Syrába ment és tervbe van véve, hogy onnan visszamegy a Sudaöbölbe, ennélfogva alaptalan mindazon föltevés, melyet a hajóraj ez útjához fűztek. Konstantinápoly, ápr. 2. Az értekezlet hír szerint ápril 5-én fog öszszeülni. Gadban effendi Sophiába utazása elhalasztatott. Konstantinápoly, ápril 2. (Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: A diplomaták körében hite jár annak, hogy a nagykövetek értekezlete nemsokára össze fog ülni, hogy a kelet-ruméliai helyzetet végleg befejezze, de ezt a hírt több oldalról kétségbe vonják. Ez azonban a közvéleményt nem nyugtatja meg, minthogy a conferentiában csak formaságot látnak, mely a kérdés valódi megoldását előidézni nem fogja. A diplomaták azt hiszik, hogy Sándor fejedelem végre is alá fogja magát rendelni a nagyhatalmak akaratának, de a nagyközönség e véleményüket egyátalán nem osztja. Konstantinápoly, ápr. 2. (Eredeti tárirat.) A »P. Corr.« jelentése: Az osztrák-magyar és a franczia kereskedelmi kamarák újólag tiltakoztak a keletruméliai vámvonal ellen; a philippoli főconsulok hasonló lépéseket fognak tenni. Athén, ápril 2. (Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: A kamara összeülésére rendkívül viharos jeleneteket várnak. Hir szerint az ellenzék vezére Trikupis bizalmatlansági szavazatot fog a Delyannis kormány ellen indítványozni, minthogy ez elszalasztotta az erélyes katonai actióra alkalmas pillanatot. E vita eldőltétől függ, hogy a Delyannis kormány megmarad-e a kabinetben vagy nem. Mavronichalis hadügyminiszter a csapatok fölött szemlét tartandó, elutazott az artai táborba márczius 28-án. Saputzak tábornok ki fog neveztetni Thessalia addigi főparancsnokának a nyugalomba vonult Pamnezas tábornoknak helyébe. Róma, ápril 2. A »X fr. Pr.« jelentése : A milánói községtanács azon intézkedése, hogy a fogyasztási adótól mentesen csak fél kilogramm kenyeret hozhatni be, a munkásokat nagyon felizgatta és már tegnap összekocczantak a vámőrséggel. Tegnap este néhány munkáspárt felhívására több ezer ember gyűlt össze a székesegyház terén és miután a meeting megkezdésével késedelmeztek, a tömeg lassan a városház felé vonult. A rendőrség szétverte őket, de erre egy részük a Galleria Vittoria Emmanuele felé tódult és ott a házak ablakait kövekkel dobálták, azután a villamos lámpákat verték össze. Két vadászszázad szétoszlatta a tömeget. Harmincz egyént elfogtak. Egy katona megsebesült, de a fegyvereket nem vették igénybe. A községtanács valószínüleg vissza fogja vonni intézkedését. London, ápr. 2. A hivatalos lap a titkos tanács rendeletét közli, mely hatályon kívül helyezi az 1884. febr. 5-én kelt rendeletet, melynek értelmében a hulli kikötőbe Hamburgból és Brémából érkezett juhokat, kecskéket és sertéseket a Hember folyón az idegen marhák részére létesített telepre való szállítás czéljából át kellett rakni. Kairó, ápr. 2. Az egyedüli nehézség, mely a daira és kincstári uradalmi adósság convertálására vonatkozó javaslatot illetőleg fenforog, az uradalmak ezutáni kezelésére vonatkozik. Az egyptomi kormány kijelenté, hogy a convertálásra vonatkozó javaslat valamennyi lényeges pontjával egyetért, föntartván e kérdés rendezését. Zara, ápr. 2. Cornaro br. helytartó nagyon nyugtalanul töltötte az élét. A láz erősbödött. HJLPÖLn Budapest, ápr. 2. (Munkáskérdés Oroszországban.) A múlt évi munkásmozgalmak a moszkvai gyárterület több pontján arra birták Tolstoi grófot, hogy egy gyártörvényt hozzon, melynek tárgyalását most kezdte el az államtanács. Minthogy e javaslatot egyenest a munkásmozgalmak következményekép terjeszték elő, valószínű, hogy intézkedik a gyártulajdonosok erőszakosságainak a meggátlásáról is. Az Iwanowban és Wosseneskben történt mozgalmakat akkor az üzleti pangás folytán beállott munkabér leszállítása idézte elő, de a többi gyárak munkásai is lázongtak, minthogy egyéb panaszuk volt, pl. a nagymérvű büntetéslevonások. Ezek a gyárak akkor segítenek a bajon, hogy a büntetéspénzeket az összes munkások között szétosztják. Tolstoi javaslata csak az alapelveket állapítja meg, a részleteket a helyi körülményekhez képest hagyja megállapítandónak. A szerb miniszterválság. A szerb miniszterválságra vonatkozólag írják nekünk Bécsből : »Az itteni irányadó körök a szerbországi válságban beállt utolsó fordulat által nincsenek meglepve. Risztics hatalomra jutását a szerb harctéren múlt év november végén bekövetkezett catastrophák óta nem tekintették kizártnak az eshetőségek közül s ám Quarnero, különösen a nagy Boccából tekintve, soha sem ragadott el. Hozzáfoghatót az összes dalmát, s olasz partvidéken egyet sem találtam. A világot beutazott kapitányoktól hallom, hogy a Quarnero látképe a földgömb egyik legszebb pontja, el is hiszem. Ha az istriai, dalmát, s olasz partoktól kezdve minden talpalatnyi föld classikus föld, úgy a Quarnerótól kezdve az Adria és Földközi tenger minden legkisebb része classikus tenger. Ezeredévek nehéz léptei dobogtak itt a partvidékeken ; viharos, vagy a civilisatió fényét lövelő századok szelleme beszél itt hozzánk a hajókötelek közt sivitó éles bóra vagy a bágyasztó sirokkó által. A középkor is classicus kor e tengerek vidékein és igy a magyarnak szintén része van a classicus történelemben. Az ókor világcsatái e tengereken és azok partvidékein dőltek el. Itt képezte magát nagy admirálissá Antonius a dalmát tengeri rablók ellen vívott harczokban. Itt vonult fel Pompejus hatalmas hajóhada, elvágva Caesart görögországi hadseregétől. Emitt ment át a nagy vakmerő egyszerű halászbárkán, sötét éjjel, viharos tengeren az olasz partokról Görögországba. Mintha még most is hallatszanék Dyrachon ostromának zaja, a faltörő kosok robaja, figyelmeztetve a késő ezredéveket, mily vétlenségektől függ a világ sorsa. Ha Pompejus nem oly túlságosan óvatos, mint e nagy, Caesarnál minden esetre nagyobb tacticus tényleg volt Dyrachonnál, ha leendett elég elhatározása Caesar vert légióinak összetörésére: az ókor s talán a középkor történelme egészen más irányt vesz. És mi történik akkor, ha Lepantonál a félhold marad győztes, s nem a dán Juan de Ausztria? Pedig mint a legújabb történeti kutatások bizonyítják, több mint valószínű volt a török flotta győzelme úgy annyira, hogy dán Juan legjobb alvezérei féltek az ütközet kimenetelétől, sokan pedig éppen lebeszélték a fiatal, 24 éves admirálist a mérkőzés megkísérlésétől. Sajátságos tünete a történelemnek. Egy pusztai vad nép, mely a sivatag hajójához, a tevéhez volt szokva, csak hamar annyira otthonossá lett a tengeren, hogy a viharedzett, előtte ismeretlen földeket felfedezett,nagy világcsatákat vívott spanyol, genuai s velenczei kapitányok aggódva gondoltak a török tengerészet felsőbbségére. Íme a régi igazság, hogy a körülmények szabják meg a népek, valamint az egyének fejlődési irányát. Mily tengerész nép leendett a magyarból, a puszták fürge lovasából,, a későbbi földművelő és táblabiró népből, ha az Árpádok s részben a vegyes ház politikája hosszú folytatást nyer? A magyar tengeri hatalom alapjai már is meg voltak vetve. Itt, a dalmát szigetek és partok sziklái képezték annak oszlopait. Itt kapcsolódott a magyar eszme a világeszmébe ; itt fonódtak a magyar politika szálai a világpolitika szövetébe. Itt kezdett már versenyezni is a magyar a tengerek feletti uralomért nem kisebb tengeri hatalommal, mint Velencze, melynek dögéi a tengeren jártak büszke hajóhadakkal s melynek czifra vitorlásai e tengereken át hozták a világ kincseit a lagúnák városába. Az Árpádok politikája igazi magyar nagyhatalmi politika volt. A tengerre akart támaszkodni, mert nagyhatalom nem létezett s nem létezhet soha, mely a tengertől el van zárva. A népek a tenger által lélekzenek: megful, a melyik nem szidatja magába a tenger friss, erősítő athmospheráját. Róma nem volt nagyhatalom, míg a Földközi tenger feletti uralmat meg nem szerezte. Egy város, egy maroknyi nép, a karthágói, százados harczokat, a siker komoly reményével vívhatott ellene, mert ez uralom a tenger segélyforrásainak birtokában volt. Mily nagy volt Spanyolország, sőt Velencze, Genua, a tengerek feletti diadalában és mily kicsiny Anglia, mielőtt az Armadát legyőzte, elfoglalta Gibraltárt s középtengeri uralmának gránitalapjává tette Máltát. A magyar hosszú századokra eltért Kálmán, Nagy Lajos, Zsigmond politikájától. A magyar állam súlypontjává az Alföld lett, s nem mint kezdetben a Dunántúl. A magyar nemzet megragadt az Alföld kövér süppedőiben s nem ment el irtani a Karszt fenyőit, hogy árboczokat faragjon. Tanyákat épített és nem hajókat. Nyájakat nevelt ahelyett, hogy tengeri flottát fejlesztett volna. Corpus Jurist csinált és nem ipart, kereskedelmet. A magyar nagyhatalomnak Mátyás után, a mohácsi vész nélkül is csakhamar sülyednie kellett volna, mert szárazföldi erejének nem felelt meg tengeri fejlettsége. Mennyi század fogyott el, lassú sorvadást, vagy viharokat hozva, míg ismét megszületett a magyar tengeri hatalom eszméje, a negyvenes évek jelszava által: Tengerre magyar! A jelszó és valóság közt azonban mily roppant a különbség. A magyar még most sincs a tengeren. Az állam, a kormány ott van , nagyszerű kikötővé tette Fiumét, megcsinálni segített az »Adriá«-t. A magyar társadalom ellenben még mindig nincs ott. Fiuméban csak az állam alkalmazottjai magyarok (a nyelvet értve), a többi bevándorló istriai, dalmát, horvát, olaszországi olasz. A magyar társadalom egyénei, vállalkozói, tőkepénzesei által nem jó támogatni Fiuméban a magyar állam és tengeri hatalom eszméjét. Pedig Fiumében nagy gazdasági válság van. Az amerikai verseny Magyarországon a gazdát, a gőz Fiumében a hajótulajdonost teszi tönkre. A vitorlás hajók tulajdonosai nem versenyezhetnek a gőzösökkel. A szél szeszélyeitől függő lassú közlekedés felemészti a szállítás költségeit. A fiumei armator, aki évtizedek előtt pipázva sétált a corsón, 40—50°/0-ot kapva befektetett tőkéje után, most sorban megbukik. E válság leginkább szemlélhető az Adriai tengeren, mely most szinte holt tengernek tűnik fel. Nem nyüzsg rajta az élet, nem lihegnek-lobognak a fehér vitorlák, nem integetnek az árboczokra felvont zászlók. Egész utamon alig két vitorlással találkoztunk. De azért tévedés volna azt hinni, hogy Fiume kereskedelmi forgalma apadt. Ellenkezőleg: fejlődött. Csakhogy a gazdasági fejlődés társadalmi válsággal jár karöltve. A forgalmat most gőzösök (az Adria gőzösei és az ezeknek concurrentiát csináló angol gőzösök) közvetítik. Fehér vitorlák helyett fekete füstoszlopokat látni. Hajótulajdonosok, tengerészgreszlerek helyett társulatokat, nagy vállalkozókat, így folyik a harcz a létért vizen és szárazon. Az erős mindenütt megeszi a gyengét. Egész utam mind e harcz szintere. Itt mindenütt társadalmak buktak el, vagy győztek, népek semmisültek meg, vagy lettek nagyokká a harcz, vagy a munka eszközeivel kezükben. Itt szemben, a lapályos olasz partokon élt az erélyes római társadalom, mely soha kétségbe esni nem tudott, s annyiszor megmentette az államot és ennek nagyságát. Pedig itt vitte át Epirusból, s Albániának mélyén az Adriába szögelő, Brindisihez átlátszó havasai közül győzhetlennek vélt hadát Pyrrhus. Itt van a tarentumi öböl, s maga Tarentum a római állam megrendülésének tanúja. A győztes ellenség innét viselte irtó háborúját, de a csüggedést nem ismerő Róma mitsem adott fel, sőt Pyrrhus által megvert hadvezérét kitüntetésekkel halmozta el, amiért az a haza sorsa felett kétségbe nem esett. A görög nép halálra vagy száműzetésre ítélte még győztes hadvezéreit is! A büszke, férfias társadalomra, okos, erélyes kezű államra emlékeztető partvidékek lassan kint elmaradnak. Következnek Sicilia, a classicus Itália ez ellentéte, hajdani rabszolga népével, undok zsarnokaival, Yerres rablásaival, Spartacus lázadásaival, politikai és vallási vérengzéseivel. Róma e hajdani, magtárának partvidéke és hajónk közé azonban a tengerek leggonoszabb zsarnoka, a sirocco lépett. Olyan a sirocco-vihar, mint a zsarnokok átalában: alattomos és kegyetlen. Nem jó sivitva, zúgva, mint a bóra: langyos dél-keleti szellő alakjában érkezik. Ha a bóra, mikor támad, oroszlán, a sirokkó áldozatát a víz alá rántó krokodil. Alig egy óra múlva hajónk hullámtorlaszok közt járt. Sokat olvastam »hullámhegyekről«, »hullámtornyokról« stb., de soha sem vettem az effélét egyébnek, mint a tengeren utazók poétika licentiájának; most már láttam hullámos, sőt viharos tengert, s így volt alkalmam fogalmat alkotni az auxesisek felől. Sőt bizonyos kicsinyléssel mosolyogtam, midőn kérdezték tőlem, nem félek-e a vihartól. A Földközi tenger meg akart büntetni e kicsínylő mosolyért. Megmutatta magát iszonyú, ember lesújtó fenségében. Megmutatta, hogy vannak valóban hullámtornyok, s hogy vannak nem csak hullámhegyek, hanem valóságos hullámhegységek. Kárpátok, Alpesek csupa vízből, habból. Maguk a viharedzett tengerészek megdöbbenve szemlélték a természet erőinek rettenetes játékát. Parancsnokunk, aki éveken át járta az óceánt, utólagosan elismerte, hogy ily nagy hullámok még ott is a ritkaságok közé tartoznak, a Földközi I to...----- -a. - soha sem látott. A veszély érzetét ily jelenetnél soká háttérbe szorítja a rettenetes szépnek látványa. Délután 5-től éjfélig bámultam a kapitányi emelvényről a harsogó, tajtékzó, az árboczok magaslatáig felcsapkodó, hajónkat minden pillanatban víz alá borító tengert. Ekkor azonban már a létért folytatott nehéz küzdelem váltotta fel a költészetet. Teljes három éjjel és két nap tartott ez. Ily küzdelmen kell átmennie annak, aki valóban meg akarja ismerni és átélni a tengert. És aki meg akarja érteni a tenger politikai, s társadalmi jelentőségét. Az Ocean felett csak az erős, bátor népek uralkodhatnak, s csak az erős, bátor népek lehetnek nagyok! Hogy a vihar a cataniai vagy a calabriai partok szikláin össze ne törje hajónkat, parancsnokunk, a derék Golubovits, a nyílt tengerre, a hullámok ellen vezette a »Szapáry«-t. Ha az angol kapitány szintén ezt teszi, gőzöse, ugyanezen viharban tán nem sülyed el, szerte zúzatva Curzoela éles szirtjein. Három teljes éjjel és két nap, messze távol úgy Európa, mint Afrika partjaitól, a nyílt tengeren birkózott a » Szapáry« e harsogó, tajtékzó, habokkal Bizonyára a hajónak is érdeme, hogy a 60 órai folytonos, leghevesebb dócban össze nem törött, de a főérdem természetesen a parancsnoké, a két kapitányé, sőt az összes legénységé. Az Adria ezúttal ezeknek köszöni, hogy a »Szapáry« úgy nem járt, mint előde és névrokona, mely pár év előtt az ír partokon veszett el. Ha a személyzet kifárad a három napi harczban, vagy ha a parancsnok elveszti fejét, okvetlenül ez következett volna be. De a parancsnok, s a két kapitány, angol barátommal együtt, aki mérnök a magyar állam szolgálatában, éjjel nappal, teljes hidegvérűen álltak az emelvényen, a legénység pedig folyton munkában volt, így e hó 15-dikén szerencsésen megérkeztünk első állomásunkra Máltába; épp akkor, midőn a legnagyobb angol pánczélos hajó, melyen a walesi herczeg fia is szolgál, mint hadnagy, elhagyta a kikötőt, hogy a kormány rendelete folytán Krétába menjen. Málta sokkal érdekesebb, hogysem külön fejezetben nem kellene szólnom felőle. BEKSICS GUSZTÁVo vics Mihály meggyilkolása után a kormányzóságba választották, mely 1872-ig, midőn Milan nagykorúvá lett, Szerbia kormányát képezte. 1872—1880-ig rövid megszakításokkal miniszterelnök volt. 1880-ban Pirotsanacz lett kormányelnökké és ekkor az orosz befolyást az osztrák-magyar monarchia befolyása váltotta fel. Ez óta Risztics a szabadelvű pártnak volt vezetője, ennek jelentősége azonban csakhamar anynyira csökkent, hogy Risztics az utolsó választásoknál alig rendelkezett egy tucat szavazattal. Most midőn a haladó- és a sociális-párt közt egyezség nem volt létesíthető, e két párt vezérei azt javasolták a királynak, hogy coalitionális minisztériumot alkosson és ez indította a királyt arra, hogy Riszticshez forduljon. _______________________________ Közgazdasági táviratok. Temesvár, április 2. (Eredeti távirat.) Ma volt a tems-bégavölgyi vízszabályozási társulat kölcsönkötvényeinek első sorsolása Hertelendy József kormánybiztos elnöklete alatt. Kisorsoltalak a 23 sorszámú ezerforintos és a 47 sorszámú százforintos kötvények.