Nemzet, 1886. május (5. évfolyam, 1317-1347. szám)
1886-05-10 / 1326. szám
tak mit sem hoztak fel védelmükre. Az »Arbeiter-Zeitung« szerkesztőségében megtalálták még a forradalmi kiáltványok szedését, Spies Ágost fiókjában pedig kész bombákra és néhány font dynamitra akadtak. A chicagói rendőrség elfogta az »Arbeiter Zeitung« munkatársait és szedőit, összesen mintegy 25 embert és valamennyiök ellen a gyilkosság vádját emelték. Spies Ágost Kasseli származású 32 éves ember, aki örök bosszút esküdött a rendőrségnek, mert az megölte egyik fivérét, mikor ez ellenszegült egy elfogatásnak. Egy hírlapíró előtt, aki megintervieválta, így nyilatkozott: »Semmi kifogásom a dynamit használata ellen ; ha önnek ellensége van, azt meg kell ölnie. A rendőrséget a tőkepénzes osztály képviselőjének tekinti. Ön valamit a társadalom jóléte ellen tesz, önt tehát félre kell tenni az útból. Ellenzék minden törvényt, mert gátolják a társadalom fejlődését. Kijelentette továbbá, hogy a fiókjában talált dynamitot valami ellensége tette oda, mert ő mit sem tud róla. Schwab Mihály, egy ismert newyorki anarchista korcsmáros fivére, szintén kurhesseni származású; neje és ennek testvérei Ausztriából politikai vétségek miatt elmenekültek. Schwab beismerte, hogy a gyűlést egybehívó kiáltványt ő írta. »Socialista vagyok, mondá, és az országban sok egyletünk van, de nem vagyunk oly sokan, mint az anarchisták. Szörnyűség, minket gyilkossággal vádolni.« Parsons amerikai ember és már 9 évvel ezelőtt és igen tevékeny részt vett a munkásmozgalmakban ; neje, kinek ereiben indianus és néger vér foly, szintén jelentékeny szónoki tehetséggel bir. Fielden Sámuel, akinek beszéde az összeütközést előidézte, angol ember, akit igen veszélyes egyénnek tartanak. A nevezettek hívei jobbára németek, csehek lengyelek, izlandi kevés van köztük. Az összeütközések alkalmával tíz ember meghalt és 115 egyén megsebesült. A chicagói rendőrséget most már felfegyverezték puskákkal. A vasúti munkások, akik strikeolnak, gyűlést tartottak, melyben igen élesen rótták meg az anarchisták eljárását és kijelentették, hogy szükség, esetén segédkezet fognak nyújtani a rendőrségnek. A Deering-féle gazdasági gépgyárban behozták a 8 órai munkanapot is 15 százalékkal felemelték a munkabért. A New-York Herald egyik tudósítója Most-tal beszélt, aki nagy örömét fejezte ki a felett, hogy az általa elvetett szellemi dynamit ilyen szép gyümölcsöket terem és kijelentette, hogy New-Yorkban névszerint tud 10,000 anarchistát, akik várják a vörös lobogó kibontását. Ezzel szemben más lapok azt jelentik, hogy Most elmenekült New-Yorkból. Az egyéves önkénytesi intézmény Oroszországban. Oroszországban eddig az egyetemet s más főiskolákat végzett önkéntesek katonai szolgálati ideje csak három hónapra, a középiskolát s papi semináriumokat végzettekké hat hónapra terjedt. Ily rövid szolgálati idő alatt a legtöbben természetesen nem sajátították el kellőleg a katonai képzettséget. Egy hivatalos összeállítás szerint az évenként átlag jelentkezett első categóriájú (három hónapos) 248 önkéntes közül csak 43/4 százalék neveztetett ki tartalékos tisztté. A másod categóriájú (hat hónapos) önkéntesek közül 653 a saját költségén, 173 pedig az állam költségén szolgált, ezek közül évente szintén csak átlag 51/4°/0 neveztetett ki tartalékos tisztté, míg az előbbiek közül aránylag sok, tudniillik 47 százalék. A »Katonai Lapok« jelentése szerint ezek a viszonyok egy a czár által jóváhagyott birodalmi tanácsi határozat által legközelebb gyökeres változást szenvedtek. E szerint az egy éves szolgálatra önként jelentkező s önköltségükön szolgáló egyetemi s főiskolai polgárok szolgálati ideje 3 hóról egy évre, a középiskolai tanulóké pedig 6 hónapról 2 évre hosszabbittatott. A tartalékos szolgálati idő 9 esztendő. Az e kategóriákba tartozó olyan egyének, kik nemes származásúak, a tiszti rang katonai és polgári előjogait közvetlenül tartalékos tisztté történt kineveztetések után elnyerik, a többiek ellenben csak 3 évi tiszti szolgálat után és pedig csak a tettleges hadseregben való továbbszolgálatuk mellett. Az állami költségen szolgáló összes önkénteseknek, kik nem önként jelentkeznek, hanem sorozásra és sorshúzásra engedik a dolgot kerülni, teljes három évig kell tettleges szolgálatot teljesíteniük s 13 évig maradnak a tartalékban s évenkint jan. 1-én vagy aug. 15-én jelentkezhetnek szolgálatuk megkezdésére. A tiszti rang katonai és polgári előjogait ők is a felemlített feltételek mellett nyerik el. A nem nemesek tehát itt is csak az által érik el e jogokat, ha készek három évig a hadseregben tényleg szolgálni. .. Véres verekedések. Hétfőn reggel mindig véres verekedésről szokott jelentést tenni a rendőri sajtóiroda. Az ittas munkásoknak ez vasárnapi mulatságuk közé tartozik. A múlt éjjel Kaschauer Lajos és Antal a külső stáczióutczában egy rendőrt vertek meg, sőt leteperték a földre, kihúzták a kardját, és végig vágták vele, a Teleky utczában pedig több napszámos Maxi Mihályt és Imre testvéreket késelték meg. A verekedőket a rendőrség kinyomozta és letartóztatta. — A helyi hajók menetrendjére nézve a cs. kir. szabad. Dunagőzhajózási társaság újabban a következő intézkedéseket lépteti életbe. Május 8-án megnyílik Érd állomás a személy és áruforgalom számára. E naptól fogva Érden a lefelé menő postahajók kivételével az összes posta- és személyhajók, valamint a promontori helyihajók a megfelelő menetrend szerint kikötnek. Utasok, akik Érdről Budapesten felül vagy Adonyon alul fekvő állomásokra utaznak, az illető hajón váltanak menetjegyet. Az árukezelés az Érddel való forgalomban egyelőre fuvarjegyek segélyével fog eszközöltetni és a Budapestről Érdre irányított javak a görög templom előtt és a Tabánban lesznek feladandók; ugyanott adatnak ki az Érdről Budapestre jövő áruczikkek. A vámpalota és a plébániatemplom előtti állomások ezen áruforgalomból egészen kizáratnak. Ugyancsak május 8 - től kezdve a további intézkedésig a helyi hajók számára a következő menetrend lesz érvényes. A plébániatemplomtól Budafokra, a Tabán és a vámpalota érintése mellett 6.30, 7.30, 10.30, (e menetek a déli vaspálya s a pécsi vasút vonataival közvetlen összeköttetésben vannak) és 11.30 órakor délelőtt, 2, 3, 4, 5.30, 6.30, 7 és 8 órakor délután (öszszeköttetésben a déli és pécsi vasúttal). A plébániatemplomtól Tétényre, a Tabán és a vámpalota érintése mellett 6.30, 7.30 órakor délelőtt, 3, 7 és 8 órakor délután. A plébániatemplomtól Érdre 8 órakor este. Érdről Budapestre 5 és fél órakor reggel. Tétényről Budapestre 6, 7.30 és 9.30 órakor délelőtt, 5 és 8 órakor délután. Budafokról Budapestre 6.30,a déli és pécsi vasúttal összeköttetésben) 8, 10, 11 és 12 órakor délelőtt, 3, 4.30, 5.30, 6.15, (a déli és pécsi vasúttal összeköttetésben) 7 és 8.30 (a déli és pécsi vasúttal összeköttetésben) órakor délután. Vasárnap és ünnepnapokon Budapestről Budafokra este 9 órakor és Budafokról Budapestre este 9 és fél órakor is indulhajó. Az odessai zavargásokra vonatkozólag újabban a következőket írják: Az odessai orosz színházban a Paradies igazgatósága alatt levő moskvai német színtársulat vendégelőadásokat tartott. Április 26-án volt a második előadás, melyen Barnay lépett fel »Othello« szerepében. Esti nyolcz óra tájban hirtelen rendkívüli mozgolódás támadt a közönség körében, ami a miatt támadt, hogy a városi kormányzó feltűnő gyorsan elhagyta páholyát s egyes rendőrhivatalnokok is eltávoztak helyeikről. Csakhamar elterjedt a hir, hogy a városban zavargás tört ki és legtöbb család haza sietett az előadás befejezése előtt. Amint az utczára léptek a város már szokatlan képet mutatott. Valamennyi rendőr kerület tornyára két vörös lámpás volt kitűzve melyek a katonai csapatok részére irányjelzőül szolgáltak. A város fontosabb helyeit már megszállotta a katonaság, mely a tereken volt felállítva, ahonnét gyalogos és lovas őrjáratok indultak ki és járták be a körülfekvő utczákat. Zavargásnak azonban nyoma sem volt a városban, s mindenki kérdezte a rendőröket, hogy miért van e rendkívüli intézkedés. »Menjenek csak haza« — válaszolt röviden az őr — »a külvárosokban a zsidóellenes zavargások már megkezdődtek s csakhamar átcsaphatnak a városba is«. A dolog abból állott, hogy az úgynevezett »Bossa commanda« mezítlábasok közül való, 5—600 emberből álló csoport, az indóház előtti nagy téren néhány zsidót megtámadott. Midőn a kozákok szétkergették őket, nagy lármával a közeli utczákba menekültek és azokban több dohánytőzsdét kifosztottak, azoknak pedig a melyek zárva voltak beverték ablakait. A kozákok azonban mindenütt nyomukban voltak s gyorsan szétszórták a tömeget, mely már az alacsonyabb házak ajtait és ablakait kezdte lefeszegetni; csak a rögtön elősiető katonaság közbelépésének köszönhető,hogy a fosztogatások meg lettek akadályozva. A zavargás közben két zsidó súlyosan megsebesült, valamint két rendőrtisztviselő is veszélyes sérüléseket szenvedett, kiket kővel dobáltak meg. Egyesületek és társulatok. A magyar szent korona országainak vöröskereszt egylete ma délelőtt tartotta közgyűlését a magyar északkeleti vasúttársaság tanácstermében Károlyi Gyula gr. elnöklete alatt. Jelen voltak : özv. Teleky Sándor grófné I. alelnöktárs, Ivánka Imre gondnok, Ribáry József főjegyző, Lintner Imre a női osztály igazgatója, Tóth József Sándor pénztárnok, a belügyminisztérium képviseletében Jekelfalussy Lajos min. tan., a honvédelmi minisztériumot képviselte Benkő Rezső tábornok, a közös hadügyminisztériumot Gabmányi tábornok, ott voltak továbbá Pejacsevich László gr., Széchenyi Kálmán gr. főispán, Degenfeld József gr., Németh Imre min. tanácsos, Csávolszky József és Tallián Ede kanonokok, Rózsahegyi Aladár dr. kolozsvári egyet, tanár. A hölgyek közül Tisza Kálmánná, Sennyey Pál báróné, Batthyányi Lajos grófné sz. Andrássy Ilona grófnő, Szentkereszthy Stefánia báróné, Ivánka Imréné, Bischitz Dávidné, Kralovánszky Istvánná, Schnierer Aladárné,Rupp Zsigmondnéptb Az elnök az ülést megnyitván, felolvastatott a központi választmány évi jelentése, mely tudomásul vétetett. A számadások és vagyonkimutatás megvizsgálásáról beterjesztetett a jelentés s a felmentés megadatott. A fiókegyletek indítványai között tárgyaltatott Zsolna, Kanizsa és Nagyvárad kérvénye az iránt, hogy részükre az évi hányad befizetése 3 évi időre engedtessék el. Elfogadtatott. Sztáray Antal gr., mint a nagymihályi kórház elnöke 4000 irtot kér a kórház részére. A központi választmány a kérelmet akként teljesíti, hogy a kórház részére a hányadot 3 éven keresztül átengedi. Végül a központi választmányból kilépő és az év folytán elhunyt tagok helyett történt meg a választás. A hat számvizsgáló tag mind újonnan megválasztatott. A pesti jótékony nőegyesületf. hó 14-én (pénteken, d. e. 11 órakor) gróf Szapáry Géza palotájában (Szép-utcza 6. sz. a.) évi rendes közgyűlést tart. Napirend tárgyai: 1. A választmány évi jelentése: 2. A számvizsgálók jelentése a lefolyt év számadásairól, s az egylet vagyonáról, s ezzel kapcsolatban a választmány és tisztviselők részére a felmentvény megadása. 3. Három számvizsgáló választása a legközelebbi közgyűlés elé terjesztendő számadások megvizsgálása végett. 4. Egyéb az egyletet érdeklő indítványok, amennyiben a közgyűlés előtt legalább 3 nappal az elnöknél vagy a titkárnál írásban bejelentetnek. » A »Szent-István Társulat« folyó hó 13-án csütörtökön délutáni 4 órakor választmányi gyűlést tartotot megejteni.« A rendőri jelentés kapcsán Nászai bizottsági tag figyelmeztetett arra, hogy a faraktárak a főváros legélénkebb forgalmú városrészeiben a VII. és VIII. kerületben ijesztő módon szaporodnak és a tulajdonosok az e részben alkotott szabályrendeletet akként játszszák ki, hogy állítólag asztalos műhelyeket bérelnek ki és az illető helyeken nagymennyiségű fát halmoznak föl mint »szükséges anyagkészletet.« Pedig a stryi katastropha is megmutatta, mily veszélyes tűzfészkek az ily raktárak. Gerlóczy alpolgármester megjegyzi, hogy az illetők ellen nem igen lehet törvényes uton föllépni , mivel az asztalos műhelyek anyagkészletének minimuma nincs meghatározva. A tiszti főorvos jelentésének egyik feltűnőbb passusa az volt, hogy a fővárosban a múlt hó folyamán 21 ebmarási eset fordult elő. Dr. Ledermann J. főorvosi helyettes ennek okát a vidékről a fővárosba vetődő kóbor kutyák nagy számában találja. Elmondta, hogy minden lehető intézkedést megtesznek a baj elhárítására, és így pl. csak a múlt hóban 335 kóbor elt irtatott ki a gyepmester által. Ez alkalomból Királyi Pál biz.tag fölemlíti, hogy a szájkosár-rendelet végrehajtása nagyon hiányos, mert egyes tulajdonosok szájkosarakat készíttetnek, amelyek harapás ellen nem óvnak, mások meg a szájkosarat ebeik orra fölé kötik. A bizottság föl fogja hívni a rendőrséget a rendelet pontosabb végrehajtásával. Gerlóczy alpolgármester azt javasolja, intéztetnek fölterjesztés a kormányhoz, hogy az ebtartás tárgyában országos érvényű intézkedések tétessenek. Elfogadtatott és a főorvosi hivatal statistikai adatok gyűjtésére utasíttatott. Schweiger Adolf biz. tag arról panaszkodik a főposta jelenlevő képviselőjének, hogy a Bécsből reggel 7-kor érkező levelek csak délben hordálnak ki a városban, mit az tudomásul vett. A szokásos jelentések után még felolvastatott az igazságügyminisztérium leirata a soroksári-utczai járásbirósági pinczefogházban kiütött küteges hagymáz elfojtása tárgyában tett intézkedésekről. Örvendetes tudomásul vétetett. Böck kir. ügyész még hozzátette ehhez, hogy most a fővárosban lehetőleg csökkentik a foglyok számát és legközelebb is 80 foglyot vidéki fogházakba szállítottak. Ily módon a fogházak túlterhelésének és ragályos betegségek keletkezésének inkább eleje lesz véve. A tiszti főorvosi helyettes megjegyzi, hogy a fővárosi fogházakban az egészségi állapot a tett intézkedések folytán már egészen megnyugtató. Több apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. — Helybenhagyott közgyűlési határozatok. A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek azon határozatait, melyekkel a m. kir. államvasutak mozdonytelepe s a Ferencz József lovassági laktanya szüretlen vízzel elláttatni és a kültelki vízvezetékkel e czélból összeköttetni határoztatott s az erre szükséges költségek megszavaztattak. — A budapesti m. kir. zálogházak forgalma április hóban. Zálogfölvétel a belvárosi intézetnél: 27,600 drb. ingó, 59,149 frt értékben és 12,217 drb. ékszer 130,950 frt értékben. Kiváltás: 27,598 drb. ingó 55,341 frt értékben. A terézvárosi intézetnél fölvétel 12,942 drb. ingó 39,557 frt értékben és 6,288 drb. ékszer 51,104 frt értékben. Kiváltás: 12,491 drb. ingó 33,500 frt értékben és 6,550 drb. ékszer 50,948 frt értékben. — Közegészségi kimutatás. A tiszti főorvosi hivatal napi jelentése szerint a fővárosban e hó 7-én a következő hevenyragályos betegségek fordultak elő : u.m hagymáz ,4 himlő 3, vörheny 5, kanyaró 5, roncsoló torokláb 1, torokgyík 1. Kórházi beteglétszám : szt. Rókus k. 1563, szt. János k. 235. Általános napi halálozás: I. kér. 4, II. kér. 2, III. kér. 1, IV. kér. 0, V. kér. 2, VI. kér. 4, VII. kér. 5, VIII. kér. 7, IX. kér. 5, X. kér. 1, kórházakban 11. Halálokok : agy és idegbajok 6, tüdőbajok és egyéb légzőszervi bajok 17, vérkeringési bajok 4, gyomor és egyéb emésztőbajok 1, hagymáz 1, himlő 1, egyéb kórok 11. Dancz Lajos,Szamos-Ujváron Irsai Zsigmond, Sz-Gróton. Jakab Lajos, Szombathelyen. Komlósi József, Tordán. Krecsányi Ignácz, N. Váradon. Kövesi Albert, Gyöngyösön. Nagy Vincze, Nyíregyházán. Pesti Lajos, Salgó-Tarjánon.Polgár Gyula, Brassóban. Somogyi Károly, Pápán. Tordai Gyula, Magócson. Váradi Ferencz, Margitán. Völgyi József, Csik-Szeredán. Zoltán Gyula, Zilahon. A konsorciumok állomáshelyei: Andrássy Mihály, Berényi Gyula és Bogyó Alajos, Somorján. Aranyosi Gyula, Bodrogi László és Krasznai Andor, Zólyomban. Arányi Dezső Miklósi Gyula és Szathmáry Károly, Beregszászon. Báthory Mihály, Nyéky János és Simándy Zsigmond, Várpalotán. Bodrogi Dénes, Csiszér Kálmán és Szigetin Géza, Czegléden. Breznai Géza, Ditrói Mór és Sztupa Andor, Veszprémben. Dálnoki Gyula, Krémer Sándor és Saághy Zsigmond, Zsolnán. Deák Ferencz, Komlósi Gyula és Krecsányi Katalin, Rákos-Palotán. Erszényes István, Hevesi József és Jáni János, Szolnok-Abonyban, Follinusz Aurél, Szepesy Gusztáv, Tóth Béla és társai, H. M. Vásárhelyen, id. Bokor József, Hubainé Gizella és Kárpáthy György, Pakson. Fővárosi ügyek. — A főváros közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta rendes havi ülését. A különböző jelentések közül a főkapitány havi jelentése érdemel kiválóbb figyelmet, melyet Magyar titkár olvasott fel. A jelentés, miután felsorolja az újabb rendőrségi kinevezéseket és előléptetéseket, áttér a főváros biztonsági állapotának vázolására, melyet a lefolyt hóban elég kedvezőnek mond. Hosszasan foglalkozik a nagy port fölvert Brooser-ügygyel, melyet következőkben ismertet: »Brooser Károlyt évek óta azon gyanú terheli, hogy az állam fegyveres ereje ellen bűnös üzelmet folytat, hogy katonaszabadítás czímén katonaköteles egyénektől nagyobb összeget vesz fel és hogy üzelmei folytán számos egyén a hadkötelezettség alól kiszabadíttatott. Hasonló üzelmek kiderítése a dolog természeténél fogva a legnagyobb nehézségekbe ütközik. A bűnös üzlet kizárólag négyszemközt a legnagyobb elővigyázattal szokott megköttetni. Ennélfogva tanuk beszerzése teljesen ki van zárva, ami pedig az érdekletteket illeti, ezek valamennyien bűnrészesek lévén, tőlük — mint a gyakorlat számos esetben beigazolta — vallomás még akkor sem várható, ha az előbb »felszabadított« egyén későbbi korosztályban tettleg besoroztatott. Ez az oka annak, hogy a nyílt titkot képezett katonaszabadítási üzelmek, melyek tényezőit már a nagyközönség is ismeri, az illetőkre és különösen Brooserre nem voltak bizonyíthatók. A honvédelmi minisztérium ismételt felhívásai folytán, hogy az alaposan gyanúsítottak üzelmei kiderítésére minden rendelkezésre álló eszközökkel törekedni kell, a rendőrség széles terjedelmű intézkedéseket tett arra nézve, hogy Brooser Károly és más »katonaszabadítás« czímén pénzt szedő egyének üzelmei lehetőleg kideríttessenek. Ez intézkedések annyiban czélhoz is vezettek, amennyiben Brouserre tagadása ellenében eddig 4 esetben rábizonyíttatott, hogy hadköteles egyénektől — ezek fölszabadítása czímén — nagyobb összegeket vett föl. A rendőrség által vezetetett, előzetes nyomozás folyama alatt számos titkos följelentés érkezett be, melyekre nézve, miután e bizalmas följelentések az országban szanaszét lakó állítólagos felszabadítottakra vonatkoznak, a legszélesebb terjedelmű vizsgálatot indíttatott meg. E nyomozásokat a rendőrfőkapitány nagyobb szabású intézkedésekkel kívánta volna összekötni, melyek közül kiemelendő az illetékes sorozási kerületen kívül sorozásra került és fölmentett számos hadköteles újabb megvizsgálásának kieszközlése. Az ország különböző részeiben folytatott és a közbeesett minden hitfejezeti nagyünnepek által kérleltetett nyomozások eredményét a főkapitány csak később kívánta volna a kir. ügyészségnek átszolgáltatni. A sikerrel kecsegtető előnyomozat szélesebb körű folytatása tekintetében tett lépések azonban czélhoz nem vezettek, amennyiben az illetékes bíróság törvényes okból a már 24 napig rendőrileg letartóztatott Broosernek átkísérését ápr. 27-én váratlanul elrendelte. Most már tehát a bíróság feladata lesz a terhelő adatok alapján a vizsgáló Törvényszéki csarnok. „ Mérgezés bűntette miatt emelt panaszt Schveiger Ábrahám, Tarnovban (Galicziában) élő neje ellen. Azt adja elő, hogy körülbelül két hóval ezelőtt neje (kivel viszályban él) neki egy bádogszelenczében vajat küldött. Mi volt oka e meglepetésnek, csak utóbb tudta meg. Tapasztalta ugyanis, hogy az alatt az idő alatt, míg a vajat fogyasztotta, tagjai elbágyadtak, gyakran erőt vett rajta az álom, és az a gyanú villant meg agyában, hogy neje meg akarja mérgezni. Az orvosi jelentés szerint Schveiger Ábrahám — ki jelenleg a Rókus-kórházban betegen fekszik — látóidegsorvadásban szenved s rajta a mérgezésnek legkisebb jelei sem mutatkoznak. A vasat is vizsgálat alá vették, s csak annyit constatálhattak, hogy avas. Ily körülmények között dr. Kramplin Victor kir. alügyész az eljárás megszüntetését indítványozta. Irodalom, színház és művészet. — A magyarhoni földtani társulat f. hó 12-én, szerdán d. u. 5 órakor szakülést tart az academia földszinti kis termében. Az ülés tárgyai a következők : Dr. Schidt Sándor: A szerbiai czinoberről. 2. Dr. Schafarzik Ferencz : a) Jelentés az 1885. évben Magyarországon megfigyelt földrengésről; b) Photographiai czélokra szolgáló microscop bemutatása. 3. Hazay Gyula (mint vendég) a bélai cseppkőbarlang és egy Biharban fölfedezett uj barlang megismertetése. A szakülés után választmányi ülés következik. Folyó ügyek. »Magánjogi esetek.« Dr. Schwarz Gusztáv ügyvéd, budapesti egyetemi magántanár és az államvizsgálati bizottság tagja, kinek nevét a jogászközönség nem egy jeles munkából ismeri, lefordította volt mesterének, Ihering Rudolfnak a seminariumi oktatás megkönnyítése czéljából írt művét, melyben eldöntés nélkül bocsát közre néhány jogasabb jogesetet. Dr. Schwarzki a jogi seminariumok érdekében nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlat terén is nagy sikerrel működik, jó szolgálatot tett ez ügynek és a tanítás e megkönnyítésével bizonyára siettetni fogja a seminariumok máris tervezett életbe léptetését. A kötet száz oly esetet tartalmaz, mely nemcsak a római, hanem bármelyik modern magánjogi practicumban is használható. Díszes kiállítása a Franklin-társulat nyomdájának dicsérete. Ara 1 frt 20 kr. — »Az énektanításról.« Ily czim alatt különlenyomatként a »Zenelap«-ból egy érdekes szakszerű értekezés jelent meg, melyet szerzője — Schmid Tódor jeles fővárosi énektanáraink egyike — a zenetanárok országos egyesületének szakülésén olvasott fel. Értekező rövid, de tanulságos történeti visszapillantással vezeti be paedagogiai rendszerét, azon elvek, ismeretek és eszközök foglalatját, melyeknek segélyével az emberi hang rationális kiművelése eszközölhető. A fősúlyt a hangszervek élettani működésének ismertetésére és felismerésére helyezi és ennek kapcsán practicus rendszerességgel fejtegeti az elveket és eszközöket, melyek a hang, illetőleg a hangszerv kiművelésére szolgálnak. Az alapos értekezés méltán megérdemli a szakkörök beható figyelmét. — Színtársulatok állomáshelyei. A magyar színész-egyesület közpong tanácsához beérkezett jelentések szerint, a vidéki színtársulatok a nyári idény alatt a következő helyeken állomásoznak: Aradi Gerő, Eperjesen. Bács Károly, Rimaszombaton. Balogh Árpád, Csáktornyán. Balassa Károly és Ujvárossi Albert, Újpesten. Báródi Károly, Rozsnyón. Bánfalvi Béla, Huszton, Csóka Sándor, Kolozsvár. KÖZGAZDASÁG. Az erdőmivelés jelentősége hazánkban. Irta: Beelő Albert. Az erdőmivelés feladata két irányú hivatás teljesítésében áll. Egyik a már a meglévő erdők állapotának és minőségének a gondos kezelés segélye által való javítása, másik új erdők megtelepítése a természet által fatenyésztési használatra utalt talajon. Ha Magyarország erdőségei a gondviselés ajándékából önként megtelepülő erdők természetszerű rendes állapotához hasonló minőséggel bírnának, s az ilyenek már nem a legritkább vagy alig itt-ott előforduló kivételeket képeznék , akkor az erdőművelés terén közéletünk előtt álló országos hivatás betöltése és az ezzel járó munkásság azon könnyebbekhez tartoznék, melyet fejlettebb műveltségű korunk súlyos terhei mellett sem volna nehéz jó sikerrel végezhetni. De fájdalom, nálunk általában a meglévő erdők is oly megviselt vagy lehasznált állapotban vannak, hogy az erdőművelés munkásságának már nemcsak az élő nemzedék által levágott erdők helyett szükségelt új erdők nevelésére kell törekedni, hanem a tenyészetük korában már előhaladott, középkorú vagy idősebb erdők körében is igen kiterjedt és sürgős javító munkásságot kell kifejteni. Ezekből következően önként jelentkezik a válasz, hogy az erdőmivelés körében kifejtendő munkásságunknak mindkét irányra ki kell terjedni. Az a tisztelet, melylyel az emberi nem jobb része ősidőktől kezdve az erdők iránt viseltetett, azon titkos sejtelem sugallatából eredett, melylyel a parányi ember a teremtő gondviselés oltalma alatt nagyra nőtt fák előtt, midőn azok társaságba egyesítve a fenséges jellegét viselő erdővé alakulnak, önkéntelenül meghajolni kényszerül. E tisztelet évezredeken át ápolója és fentartója volt az erdőknek és ezzel földünk termőképességének a népek boldogulásának. Ott, ahol e tisztelet a föld első lakóitól kezdve egész a ma élő nemzedékig eljutott, gonoszság nélküli élet és haladó műveltség találhatók, a hol pedig teljesen kihalt és az erdők elpusztultak, elégedetlenség, nyomor s a kenyérért és vízért esengő tömeg kiáltása Lakik, s hogy idegen példát, ne említsek, még a Szent István birodalmában is a pusztuló erdők helyét, hol nem oly régen még élet és megelégedés volt, a nyomor és a nép pusztulása, az ember eltűnése váltja fel. Avagy mit igazolhat ma is most a hozzánk oly közel lévő Karst emberhez nem illő viskóiból rongyokban kilépő éhes gyermek, ki alig kaphat szomja oltására és étele számára elegendő vizet, a mozsdást pedig talán piros pünkösd ünnepén sem ismeri. Igaz, hogy a természet alkotó ereje is rombol és teremt, de ott, hol nem ő rontja le az erdőt, hanem az ő rendes működését megzavaró és munkáját megelőző önző ember cselekszi azt, már az ő teremtése is megszűnik , mert teremtő munkáját romboló hatalmának ereje túlszárnyalva azt megemészti, vagy ha érvényesül is teremtése csak évszázadok során, s a kapzsiságát mindenesetre pusztulásával fizető ember eltűnésének árán. A világ azon országai, melyek erdejüket elpusztították, maguk is a pusztulás sorsára vagy a barbár állapotba való visszaesésre jutottak, így az emberi műveltség bölcsője Kis-Ázsia is. A rövid életű és legtöbbnyire gyarló szemű ember előtt az erdők pusztulása sokáig hihetetlennek látszik, mert kezének korlátolt ereje aránylag csak kis mértékben tudja a természet alkotásából hatalmas tömegben megjelenő erdőn a csorbát éreztetni s mert a romboló munkásságával karöltve járó pusztulás teljes kifejlődését, a természet teremtő ereje sokáig mérsékelvén, azt a világegyetem jelenségei iránt eléggé nem érdeklődő szemével látni nem tudja s azért megtörténendőnek sem hiszi azt, ami elpusztulásával kérlelhetlenül megrontja az általa birt föld termő erejét, vagy termőképességének létalapját. Így történt, hogy egyes vidékek és egész országok erdeje elpusztult, mert e veszedelem, mintegy észrevétlenül lopja meg a nemzeteket, s a pusztítás útjáról annál nehezebb a visszatérés, minél tovább fejlődött. Hiszen, ha az apa megrontja az erdőt, a fiúra nem jön még az egész súlyával érezhető fahiány, mert a természettől öröklött erdő levágatása után nő még vágni való, fiatalabb és vékonyabb fa s ez ismétlődik többször. Minthogy azonban a vékonyabb és fiatalabb fából hasonló tömegű szükségletre nagyobb területű erdőt kell levágni, a sorrend második fogyasztója már sokkal hamarább elhasználja az erdőt mint elődje s ugyanígy a harmadik is, ki még fiatalabb erdőt kénytelen vágatni, ha ugyanazokra az erdőkre van utalva, úgy hogy a negyedik, ötödik nemzedék vagy a sorban végsőbb már csak cserjéket és bokrokat nevel s a letelt idő alatt még a talaj minősége is tetemesen megromlik. Minthogy pedig ez átmenet, vagy jobban mondva a pusztulásra való lefelé haladás, fokozatosan történt s igy minden következő nemzedék a rosszabbodó állapotokban mintegy gyermekkorától kezdve beleszoktatott vagy növekedett, egyik sem veszi, vagy vette észre, miként lett az erdő elvesztve. Távolról sem vagyok képes az erdők e lassú pusztulásának állapotát úgy leírni, mint amily élénken érzem annak jobbra változtatása végett arra figyelmeztetni, hogy az erdőmivelés javító munkáit a több, szebb, jobb s így értékesebb fa nyerhetése végett is összes meglevő erdeink állapota, de különösen annak egy negyed része, tehát 3 millió holdon felül lévő nagy terület a legsürgősebben igényli s ez legelsősorban szükséges a külföldi piaczra is kitűnő minőségű fát adó és rendkívül nagy értékű tölgyeseinkre, melyek szorgos gondozását elmulasztani valóságos nemzeti veszteség. A föld színén mindenütt, hol a fa testének a rendes tenyészeti időszak alatt való kiképződhetésére elegendő meleg és viz van s hol az álló vizek hatalma megszűnik, erdőt teremt a gondviselés keze, mely fent a magas vidékekre, le a völgyekre és a szomszédos lapályra egyaránt termékenységet áraszt. A gyermekség idejéből kifejlődött ember azonban fokozódó és finomodó szükséglete kielégítésére igen természetesen és helyesen sok helyt eltávolítja az erdőt, hogy más culturális czéljaira használja a földet, és ez igen helyesen is történik addig a határig, míg az erdő helyett másnemű mivelés alá került föld állandó termőképességének tétele veszélyeztetve nincs. E határ azonban megszabja az ember működésének körét és épen az ő érdeke tanácsolja, hogy e határvonalat gondosan felismerni és megtartani törekedjék. E határ túllépése következtében mutatkozó eredmények azonban az emberiéség és országok javáért gondolkozóbb elmék figyelmét felkeltvén, életre ébredt az erdők fentartásának szükségessége iránti érzék s megteremtő a természettudományok összeségén alapuló, azok minden ágát felölelő és korra nézve az újabbakhoz tartozó erdészeti tudományt, hogy az emberiség egyéneinek és társadalmi összeségének számára szükséges erdők fentartására és mivelésére szolgáljon. Nem tagadható ugyan, hogy e tudomány általános terjedése épen oly lassú, mint amily lassan tűnik el az ember romboló munkája alatt az erdő, de épen maga e körülmény magyarázza lassú terjedését is, mert az embernek szükség a mestere s ezért igen keveset ad addig az erdőmesterre, mig e szükség nyomasztó hatását nem kell szenvednie. Pedig ha felemlítjük, hogy már Plinius mondá, hogy Istennek legnagyobb ajándéka a fa és az erdő s Francziaország egykori hatalmas minisztere Colbert már szintén 200 évet meghaladó idő előtt jelzi, hogy Francziaország a fahiány miatt elvész: bizonyára úgy találjuk, hogy az öreg Európának elég ideje lett volna már arra, hogy földjének minden zugába, hol ember lakik, elterjedjen az a tudat, hogy az erdőt tisztelni kell s azzal gondosan bánni szükséges. A földmivelés tájékozott munkásai, az egyes államok gazdasági viszonyait figyelemmel kisérő nemzetgazdák s az erdőgazdaság kérdéseivel foglalkozó férfiak egyaránt ismerik, hogy Európa minden államában s még az erdőkben gazdag Amerikában is elérkezett már az idő, melytől kezdve az országok legfőbb anyagi erejét adó termőföld azon részét is, melyet minősége erdőtermelésre utal, a legbelterjesebb mértékben kel erre gondozni, kihasználni és mivelni; mert az képezheti minden országban azon állandóan éltető forrást, mely minden viszonyok közt változatlan erővel és mennyiségben adja áldását; s mely ezen fontos hivatásának betöltése mellett még az ország összes többi földterületét is állandó védelmében és jótéteményében részesíti azon kiváló tulajdonságánál fogva, melylyel égalj tekintetben a hőségi és csapadék viszonyokra bir. Hazánkban és különösen az alföldön, hol a nyár magas hősége, a tél nagy hidege s általában a hőmérsék gyors változása oly éles jelenségekben nyilvánul, kiváló fontossággal bir az erdők befolyása éghajlati tekintetben s bár eziránt még későbbi vizsgálatok adhatnak tüzetesebb tájékozást, mégsem lehetünk kétségben a felett, hogy az erdő, mely az általa elfoglalt talajnak, az ezen levő fáknak és cserjéknek s azok leveleinek természeti viszonyainál, minőségénél és működésénél fogva a helyi hőmérsékre és csapadékképződésre befolyással bír, ezen tulajdonságából eredő jótékony hatását a vele szomszédos területekre is kiterjeszti. Meggyőződésem ezért, hogy az erdőmivelés különösen alföldünkön, nemcsak talajjavítási és a homokterjedés gátlása ellen védelmi szempontból, de égalji érdekből is jelentékenyen kifejtendő, hogy csökkenthessük az égboltozat azon hosszas derültségét, mely magában ugyan szép, de amelyet a felmelegedő talaj erős hősugárzása a jótékony eső képződésének s igy a növénytenyészetnek rovására ad. Erre pedig még annál több ok is van, mert a vizszabályozások hatása különben is kevesiti a környék levegőjének nedvességét. Az alföldnek kevés erdőségei körében megforduló erdészek s bizonyára a figyelmes mezőgazdák is jól tudják azt, hogy az erdő harmatképző hatása mily jótékony szomszédságot képez a közelben levő földekre. Ezért szükséges az erdők fentartása és gondos mivelése hazánk minden vidékén és ezért helytelen, ha valaki állítja, hogy az ország hegyes vidékein levő erdők szükségtelenné teszik az alsóbb vidékek termékenyebb talajának erdőségeit. Ellenkezőleg alföldünkön egész hálózatszerű rendszerrel kellene a többi földek védelmére az erdőt kiterjeszteni. Szokássá, hogy ne mondjam törvénynyé lett már az embereknél, hogy birtoktárgyaik értékét az ezek után elérhető legmagasabb pénzjáradék vagy kamat szerint becsüljék s ez átcsapott már az erdőkre is, jóllehet ezeknek az emberi nem és társadalom javát s a föld termékenységét szolgáló jelentősége az ország és nemzet szempontjából közvetlenebb és becsesebb, mint azon pénzbeli jövedelem, melyet számokba foglalni lehet. A gondviselés alkotásaiban mindenütt a czélszerüség törvénye nyilvánul s igy a termőföldnek erdőmivelésre hivatott, vagy az alatt tartandó része, oly czélszerű arányban áll a fejlődő emberiség és világegyetem érdekével, melyet megsérteni vagy megváltoztatni csak káros lehet s mindazon törekvés, melyet az emberi ész leleményessége a mivelési módok tökéletesítésére való hivatkozással, a teremtés mindennap megújuló művének munkáiba való avatkozással megváltoztathat, oly parányi és elenyésző, mint éppen az emberi kéz ereje a nagy természet törvényeinek hatalmához és alkotásainak nagyszerűségéhez képest. Hiú és csalódással fizető reménynek hódolnak mindazok, kik hiszik, hogy az erdőtalaj természetével bíró talajokon előnyösebb mezőgazdasági mivelést lehet állandósítani s ezért nincs kára a birtokosnak vagy utódjainak és az országnak, ha arról az erdő eltűnik; mert a nagy természet csak ott tűri az alkotásaiba való beavatkozást, hol a gondolkozó és az ő egymással öszhangban álló törvényeinek utján és vezető szálainak segélyével dolgozik. Magyarország termőföldjének 27°/C-át ma tényleg erdők borítják. S az erdőül használandó terület nagysága 13.294.000 kath. hold, s bár egynegyed részét felülmúlja az ország egész termő területének, azért még sem mondható a nemzet erdőszükségletéhez képest nagynak, és bárha e területből is felvételeink szerint még kerek számban másfél millió hold olyan, mely másnemű mivelésre alkalmas, mégis úgy vagyok meggyőződve hazánk talajviszonyai alapján, hogy még legalább is három millió hold más mivelés alatt álló oly'területünk van, melyeit leghelyesebben csakis erdők nevelésére kellene használni. Hazánk földterületének felszíne igen szerencsés alakulással bír s épen ennek köszönheti talajának áldásos termékenységét, melyet jóságra Európa földjének kevés más része múlhat felül. Folyóink legnagyobb részének völgyei szélesek s alant és kétoldalt a mezőgazdasági mivelésre kiterjedt területekkel és oly előhegységi kisebb emelkedésekkel bírnak, melyeken a szomszédos erdők védelme alatt, óva a szelek és viharok ellen, a földmivelés mezőgazdasági ága sikerrel folytatható. Az erdőmivelés szükségessége és alkalmazandósága a természet törvényeiből eredő követelmény, melynek teljesítésénél nem csupán a pénzjövedelemre való kilátásnak szabad irányadóul szolgálni, de szorgosan figyelembe kell venni még azon közvetett szolgálatokat is, melyeket az erdő nyújt. A pénzbeli jövedelemre való számítás, összehasonlítva a tőkekamattal, vagy a rövid termelési időt