Nemzet, 1886. július (5. évfolyam, 1377-1407. szám)
1886-07-01 / 1377. szám
Szerkesztéség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk-HIRDETÉSEK névy mnt előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: Kiadó-hivatal | Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .......................................... .. .. .. 2 frt, 3 hónapra ........................................ ......... 6 » 6 hónapra ...................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 5 kr. 1*77. (180.) szám. Budapest, 1886. Csütörtök, julius 15. évi folyam. Az olvasókhoz. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével bizalommal szólítjuk fel lapunk olvasóit előfizetésük megújítására. A »Nemzet« az uj évnegyedben is, mint eddig, igyekezni fog olvasó közönsége igényeit minden tekintetben kielégíteni. Lapunk mint a szabadelvű párt elveinek híve, ezen irányban fogja teljesíteni egy komoly, a sensatiót nem hajbászó, a nemzeti élet valódi szükségeinek kielégítésére törekvő nagy lap feladatait, tájékozva olvasóit a helyzetről mindenben gyorsan, tárgyilagosan, s igyekezve tartalmát — amiben mind a politikai, mind az irodalmi téren a magyar közélet első rangú kapacitásaira számíthat — mindegyre gazdagabbá tenni. A »Nemzet« megjelenési módja marad a régi. Jövőben is, ahányszor a politikai élet vagy egyéb események kívánják, reggeli lapunk mellékletekkel, estilapunk kettőzött terjedelemben jelenik meg, úgy hogy a »Nemzet« terjedelménél s kétszeri megjelenésénél fogva, leggyorsabban s legbővebben tárgyalhatja az eseményeket. A „Nemzet“ előfizetési ára : évnegyedre . . 6 frt. tel cVre . , . 12 frt. egész évre . .24 frt. - - estilap külön küldéséért, negyedévenkint 1 frttal t»V.b. Az előfizetési pénzek, lapunk kiadóhivatalához, Athenaeum-épület (Ferencziek tere 3. sz.) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, június 30. Boszantja Oroszországot és az orosz sajtót az, hogy Bulgáriában nem sikerül válságot idézni elő, sem befelé, sem kifelé, sem a portával, sem az európai hatalmakkal szemben. Ezért szólnak olyan satyricus és szenvedélyes hangon, úgy a bolgár fejedelemről, mint a portának és hatalmaknak, annak irányában tanúsított békülékeny, hogy ne mondjuk, elnéző magatartásáról. Mindig úgy keresik Sándor fejedelem magatartásának minden mozzanatában, hol a porta iránti kötelességek megszegését, hol a bolgár nép aspirátióinak megsértését, hol az európai határozatok iránti engedetlenséget, mintha Oroszországban most mindenki, a czártól, az utolsó emberig, azon törné fejét, hogy egész figyelmét és erejét, nem a szláv és pánszláv, hanem a török, bolgár és európai érdekek védelmére fordítsa. E meglepő lejalitás természetesen annál feltűnőbb orosz részről, minél elütőbb ugyanezen érdekek tekintetében Oroszországnak eddigi magatartása és másfelől minél túlhajtottabbnak tűnik az fel, a legközvetlenebbül érdekeltek magatartásával szemben. Mert az bizonyos — és ez világítja meg az orosz lojalitás érthetetlenségét, hogy azokat a gyöngéd tekinteteket, melyekkel az orosz közvélemény látszik viseltetni a porta tekintélye, a bolgár nemzetnek, saját fejedelmével szemben való megvédése és az európai határozatoknak sértetlen fentartása érdekében, a legközvetlenebbül érdekeltek sem nem igénylik, sem számba nem veszik. Hiában csap lármát az orosz közvélemény, hogy Sándor fejedelem és a bolgár nemzetgyűlés megsértő a porta tekintélyét és az európai határozatokat, a porta nyíltan kijelenti, hogy a fejedelem magatartása aggodalomra okot nem szolgáltat és a hatalmak — közvetve leplezetten — tudtul adják, hogy a keletruméliai statútumokat még nem látják veszélyeztetve az által, hogy a bolgár képviselők egy gyűlésben ültek össze. Azután észre veszik az orosz lapok, hogy Bulgária tartozik még a portának tributummal, szörnyen aggódnak a török financziák miatt ? — (de ugyanakkor nem sajnálják a hadi kárpótlás czime alatt Törökország egyes jövedelmi ágainak lefoglalását követelni — Oroszország javára) mire a porta megnyugtatja őke, hogy majd eligazítja ő ezt Bulgáriával, azért erre és fejedelmére éppen nem haragszik. Ekkor meg észreveszik az oroszok, hogy Kelet-Rumélia felől vámot szednek a bolgárok és felhívják Európa figyelmét e tapintatlanságra, mindenki helyteleníti ez eljárást, de oly szelíd, békés formában, minden casus belli kerülése mellett, hogy az oroszok nem tudják, hová legyenek mérgükben! Előveszik a kelet-ruméliai statútumokat is, apostrophálják az európai hatalmakat, hogy ne tűrjék, hogy tényleg egységes Bulgáriát csináljanak a bolgár nemzetgyűlésben , de a hatalmak csak gúnyos mosolylyal fizetik ki a gyanús aggályoskodást, mert az oly részről jött, melyről az európai érdekek önzetlen védelméhez éppen nincsenek szokva. Nem csodálkozhatni tehát, hogy az orosz lapok a legkülönbözőbb hangon, minden áldott nap Beusznak más alkalommal mondott másfél évtizedes híres mondását variálják és »nem látják Európát« sehol sem. Most keresik, holott eddig soha sem akartak arról bármit is tudni, vagy ha emlegették azt, csak az egyedül üdvözítő Oroszország által átalakítandó, moralizálandó, megrendszabályozandó, reformálandó, elrothadt rossz, élettelen anyagnak fogták azt fel és ilyennek hirdették. Ez az igazi orthodox orosz felfogás! Márpedig az bizonyos, hogy ezt a hagyományos és napjainkban inkább, mint valaha,általános orosz felfogást,nem fogná véletlenül és önzetlenül az orosz közvélemény egy napról más napra megváltoztatni. De még akkor is, ha nem ilyen magas szempontból fogjuk fel a legújabb jelenséget, ha csak a portával, a bolgár kérdéssel és az európai keleti politikával és erre vonatkozó határozatokkal szemben a legközelebbi múltban elfoglalt orosz álláspont jut is eszünkbe, akkor is fel fog tűnni nekünk Oroszország felette gyöngéd figyelme és a boszankodásig menő solidaritási érzete azon érdekek irányában, melyeket eddig vele szemben kell védelmezni, hol a zöld asztalnál, hol a zöld mezőn. Azt hiszszük tehát, hogy inkább fogásnak, mint őszinte elhatározásnak kell tekintenünk az orosz közvélemény újabb magatartását a Balkán félsziget ügyeiben. És épen azért örülünk annak, hogy sem a porta, sem Nyugat-Európa, sem Bulgária félre nem vezettetik magukat általa, hanem hagyják a megállapított alapon az események békés fejlődését s Oroszország mérgelődését. Ha amaz megrontatnék, vagy ha ez levetné álarczát, még akkor is lesz elég idő a porta és Európa valódi érdekeit megvédeni és érvényesíteni. A NEMZET TÁRCZÁJA. Június 30. A három márvány fej. Regény,kritikával elegy. Irta: JÓKAI MÓR. III. KÖTET. (Folytatás.) 65 Kiszámított megszégyenítés volt ez! Milenkát, az első asszonyt, akivel a remeténél esküdött meg Bobori János, azt üdvözölték egyedüli felesége, királynője gyanánt. Azt a másikat, akit a Davidita schisma tett feleségévé, nem akarták meglátni. Most azután megtudta Bobori János, miként tudnak az ő hazafiai halálos élő mérget főzni a köszönésből is, a nemköszönésből is. Lubomira teljes mértékben, testének minden ízében, lelkének minden indulatában érezte ezt a megmérgezést. Ez az, amitől az ember egyszerre megőrül. — Milenkát csak azért üdvözlik hódolva, hogy őt földig lealázzák. És szegény Milenka még jobban szenved, mint társnője. Mert ő annak a kínját is átérzi, s halálos ítélete hangját hallja az üdvözlő riadalban, s mentül jobban rivallja a sokaság : »erviva la Reina« annál jobban veri a mellét rebegve: »oh én bűnöm, oh én nagy bűnöm!« Lubomira halálsápadtan dűlt hátra, hordszéke mélyébe. Bobori János odaszólt hozzá: — Légy nyugodt, légy erős! Amit ígértem, megtartom. Én meg fogom őket hódítani te előtted, ha ég föld megrendül is bele. És mikor szétnézett a sokaságon, mely két felől utat nyitott előtte, egyetlen egy arczot sem látott maga előtt abból a pártból, mely az ő családját tartotta fejének, ezek itt mind hajdani ellenfelei voltak, a Damiani párt hivei. Amazok távolmaradtak, ezek eljöttek , hogy kigúnyolják. Az egyik gyűlölte, a másik megvetette. És különösen feltűnhetett neki, hogy egyetlen egy papot sem lát Ragusában, a papok és zarándokok gyülhelyén, a kámzsások, és a hasonló szerzetek megszállójában. Itt ő excommunicálva volt. És mégis győzni akart. Disputa. Criticus. Kezdem nagyrabecsülni Solom királyfinak az eszét! Hisz ez az egyetlen egy okos ember ebben az egész históriában. De jó orra volt, hogy ide nem jött a kedves prófétájával. De hátha tudta ezt a regényből, hogy itt neki minden ember ellensége, legelkeseredettebb a saját rokonsága ; tudta jól, hogy a fegyveres erő, és minden hatalom annak az apának a kezében van, akinek a leányát a kolostorból elcsábította ; és mégis ide mert jönni, védtelenül, bűntársai kíséretében, magával hurczolva közszégyenre azt a nőt, akit a katholikus vallás háromszoros tilalma ellenére vett el. S egyszerre mind a két feleségét oda merte hozni egy olyan apa elé, a ki Raguza tyrannusa, s a Boboli család halálos ellensége: — hát akkor hol volt ennek az embernek esze ? Szerző. Nagyobb volt a becsvágya és a szerelme. Criticus. S ez képes volt őt ily őrült vakmerőségre rábeszélni. Szerző. Hisz ha még csak annyit tett volna, egy márványfejem sem fájna miatta! De fog ő itt még oly rémséges merényleteket elkövetni, hogy elvégre magam sem tudom kisegíteni a bajból. Hanem hát ilyen a szerelem. Imádta Lubomirát s megakarta neki szerezni azt a lehetetlen drága követ, a minek a neve tisztelet — saját szülötte városában. »Fiam!« A város palotája előtt várt az érkezőre a Rettoréval az élén a tanács. Ez a tisztelet megillette azt, mint idegen nemzet fejedelmet. Mindenki kivácsi volt rá, hogy minő czimmel fogja őt megszólítani a Rettore : »király !« — vagy »polgár!« Damiani Judás igy szólita meg őt »Fiam !« És ezzel bizonyára mindenkit nagyon meglepett. Mert ha elfogadja Boboki Jánost vejének, akkor felismeri a Davidita schisma jogosultságát, s azzal együtt az ellenpápát. Beszéde után hangzott valami csendes kiáltás: »evviva il Re!« Az ifjú Boboli levett kalpaggal járult a tanács tagjai elé, a Rettore rövid üdvözlete után, a gyaloghintókat engedve az asszonyokkal a Boboli palota felé tovább haladni. — Nem mint király jövök vendégül Ragusába, hanem mint kegyelmet nyert száműzött, hazámba vissza. Azért engedjétek meg, hogy mielőtt házamba belépnék, letegyem a polgári esküt a nép előtt. Ezzel tartozott minden visszafogadott száműzött. Ott a piacz közepén, a dicső Roland szobrának a talapzatára felállva, kellett az esküt a pregado után elmondani. Ez önmegalázással egyszerre megvett minden szivet Bobori János. A ragusai polgárok előtt meghajtja fejét egy király s koronátlan fővel kéri a polgárjogot a köztársaságban. Ez kielégité büszkeségüket. Amint elkezdett beszélni, mintha leigázta volna az egész összegyűlt népet; eleinte némán hallgatták szavait, majdan átmelegedtek azoktól; ékesen szólása lekötötte a figyelmet, csengő, teljes éretű hangja betöltötte a nagy piaczot, hogy beszédének egy mondata sem veszett el, az ablakokban ülők is megérthettek mindent, játszott mint egy színész, felmagasztosult, mint egy próféta, jövendőit, mint egy augur és esküdött, mint egy vértanú. Utoljára magával ragadta az egész hallgatóságot. El lett feledve a köszöntési tilalom; vad, lelkesült örömrivallgásban hozta meg a hecatombéját a hidegvérű kalmárok köztársasága, a detronálhatatlan királynak, a költőnek. Tudta azt jól Bobori János, hogy csak egyszer engedjék őt fellépni arra a Roland talapzatára, onnan ő meghódítja az egész várost. Ez alatt a két gyaloghintó, a két nővel megérkezett a Boboli palota elé. A kapubejárat nem volt oly tág, hogy két gyaloghintó egymás mellett beférjen rajta; egymás után kellett következniük. A nobilik, kik Milenka hordszékét emelték, félretasziták az utjukból Lubomira székhordóit s előre siettek. A palotának udvara nem volt. Mindjárt a földszintet egy roppant tornácz foglalta el, melynek közepén remekművű szökőkút delfinje fújta szemein és orrlikain keresztül a vizet egy nagy anyx medenczébe ; azontúl következett egy tágas oszlopcsarnok, színes üvegekből összerakott ablakokkal: ez volt az elfogadó terem, körül antik szobrokkal megrakva: egyik féldomború fülkéjében, alabástrom canephorától emelt csigamedenczében felhalmozva a délszak pompás gyümölcsei, gránátalmák, fügék, a besperidák aranyalmái , egy massiv ezüst asztalon pedig a fényűzés remekei : hegyi kristályból köszörült poharak arany lábazattal, korall fogantyúkkal. Itt várt két hölgy az érkező királynékra. Csak kettő. Mert odáig terjedt ugyan a hatalma a Rettorénak, hogy a nobilikat kirendelje a városház elé az új Jeruzsálemi király elfogadására, de már az asszonyoknak nem parancsolhatott — Nem. Ahol az asszonyok országa kezdődik, ott megszűnik a felségi jog. — Csak a maga két aszszonyának parancsolhatott Damiani Judás. Az egyik volt a hites felesége, a másik annak a nővére, — az ő kedvese. Ezekre nézve ő még uralkodói hatalom volt. Monna Terezina tíz évvel volt idősebb, mint Monna Barbara, de az életkor különbsége alig látszott meg közöttük. Lubomira anyja épen olyan szoborszerű szépség volt, mint húga: magas termet, telt idomokkal, római szabású arcz, sötét szemek, büszke homlok, gömbölyű nyak, duzzadó kebel. De a hasonlatosság csak a hallgatás alatt volt feltűnő: mint Barbara megszólalt; a márvány arca egyszerre megváltozott, új és gyorsan változó kifejezést vett föl: a szemekből csáb és szenvedély sugárzott. Ez a két hölgy várt Lubomirára, ünnepély bevonulásakor. Az anya, a ki őt gyermek kora óta apáczáns nevelte, szigorú ascotai elzárkózottságban, a kint szenvedéseit már serdülő korában tanulta ismerni azok miatt az egész világot meggyűlölni, és azután nagynénje, a ki e szenvedéseknek okozója volt, amiatt az apját elitélte, s a szülői házat elhagyta. S most ennek a két nőnek az üdvözlésével kell talákoznia, hogy az egyiknek a szeméből olvassa a bai vádat, a másiknak a szeméből a kárörömet, és más a kettő előtt tűrje a megszégyenülést. Mert az első ki ő előtte a Boboki csarnok tarka márványmoza padlatára kilép nem ő, hanem a másik felesége urának, a »régibb,« az veszi el az első ölelés tisztek adóját. Ő csak másiknak következik. — És mikor reá kerül a sor, az édesanyja, a helyett, hogy meglelné, keresztet vett magára és összehúzódik; hlyette azonban monna Barbara rohan oda hozzá, forrón, hevesen átöleli és megcsókolja, ahogy egy bűnös a másikat, a kiben saját vétkének bánmás találja. És Lubomira mégsem érzi magát megtöl Hisz ő is küzdeni jött ide. Férje künn a piazza idebenn a palotában. Nagy a bőség, a díszöltözet terhes, a tengeparton végigvonuló utón folyvást odasütött a nap ,utazókra, a királyné szomjas. Körülnéz: Cselédek várnak künn a porticusi tisztelegve. (Folytatása következik.) BELFÖLD, Budapest, jun. 30. (Uralkodók és miniszterek találkozása.) A király ő felsége, ki julius 4-én érkezik Gasteinba, a mint a »Bud. Corr.« értesül, onnan rövid tartózkodásra Ischlbe utazik, ahonnan ő felsége julius hó második felében Vilmos császár látogatására ismét visszautazik Gasteinba. — Gr. Kálnoky közös külügyminiszter a nyár folyamában minden valószínűség szerint találkozni fog hy Bismarck vascancellárrk, mégpedig valószínüleg Kissingenben. Budapest, június 30. (A miniszterelnök Bécsben.) ABud. Corr --nak Bécsből táviratilag a következőket jelentik: Tisza Kálmán miniszterelnök a király ő felsége által ma délelőttikor egy óráig tartó kihallgatáson fogadtatott. A kihallgatást követőleg a miniszterelnök gr. Kálnoky külügyminiszterrel, később pedig gr. Brandt közös hadügyminiszterrel conferált. Délután 2-től 3 óráig gr. Taaffe osztrák miniszterelnökkel, azután pedig Szögyényi külügyminiszteri osztályfőnökkel értekezett a miniszterelnök. Este Tisza miniszterelnök gr. Kánoky külügyminiszter hosszabb látogatását fogadta. Azon körülménynél fogva, hogy Ausztriában most új kereskedelmi minisztert neveztek ki, aki az ügyek vezetését csak holnap fogja átvenni, az osztrák kormánynak a vámtárgyalások megújítására vonatkozó átirata csak későbbre várható. — A tárgyalások ezen átirat megérkezte után valószínűleg előbb írásbeli uton fognak megindíttatni, a conferentiák pedig augusztus közepén vétetnek fel. — Tisza Kálmán miniszterelnök este visszautazott Budapestre. Budapest, jun. 30. (A román ker. szerződés.) Azon hírek, mintha a román kormány felelevenítette volna a szerződési tárgyalásoknak monarchiánkkal való újból felvételét, mint a »Bud. Corr.« írja, teljesen légből kapottak. Ausztria és Magyarország kormányai ezt mostanra nem is várják, minthogy Románia csak a betakarított aratás után fogja a vámháború következményeit egész súlyukban érezni. Budapest, június 30. (Vám- és kereskedelmi viszonyunk Romániával.) Brassómegye törvényhatósági bizottsága e hó 28-án tartott évnegyedes közgyűlését Bethlen András gr. főispán a következő érdekes beszéddel nyitotta meg : Tekintetes törvényhatósági bizottság! Midőn önöket Brassómegye törvényhatósági bizottságának idei rendes tavaszi közgyűlése alkalmából szívélyesen üdvözölném, nem hagyhatom érintetlenül azon fontos, városunkat s megyénket elsősorban érdeklő ügyet, a Romániával szemben ez idő szerint fennálló szerződés nélküli állapotot. E körülmény iparunkra s kereskedelmünkre igen válságos lehet, de ha azzal férfiasan szembenézünk, ha az erre hivatott tényezők teljes erejükből közreműködnek, úgy a veszély elhárítható. Két tényezőnek kell itt közreműködni. Az egyik az iparosok és kereskedők, a másik a kormány. Egyedül egyik sem képes czélt érni, míg ha közösen, összevágón, vállvetve felelnek meg a nehéz kötelességnek, a siker biztos. Az első feltétel, hogy az érdekelt iparosok saját initiativájukból tegyenek meg minden lehetőt s ne desperáljanak, hanem erélyesen, szakavatottan kutassanak az orvoslás módozatai után. A kormány , mint annak itteni képviselője, én is, mindent meg fog tenni, ami más állampolgárok megkárosítása nélkül megtehető, így elsősorban a folyamatban levő tariftaleszállítás és ezzel kapcsolatban az olcsó nyerstermékek beszerzése s a nyugaton kellő piac feltalálása, amelyre különben egy új közeg már a legközelebb jövőben szerveztetik, ami egyszersmind legkönnyebb módja az olcsó hitel kieszközlésének. A mellett a tüzelő anyag, a kőszén lehető olcsó ide szállítása, mindazok, mikkel a kormány segíthet. Ha már most az összes érdekeltek vállvetve fognak a helyzet javítására törekedni, — bízom életrevalóságuk s szakavatottságukba, hogy képesek lesznek a válságot elhárítani. Ez ma a legfontosabb napi kérdés és midőn erre itt röviden utalnék, ezennel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A főispán beszédét zajos éljenzések követték, melyeknek csillapultával a napirendre kitűzött tárgyak elintézése vette kezdetét. —a dolgok üdvös fejlődésének feltétele — lehetetlenítését vonja maga után. lehetetlen! M.-Sziget, junius 28. (Máramarosmegye választói az 1887. évre.) [Saját levelezőnktől.] Megyénk összes kerületében bevégeztetvén a választók összeírása, érdekesnek tartjuk az eredményt — a tavalyival is összehasonlítva — a következőkben ismertetni: összehatott 1887-re a vissói választókerületben 2413 választó, a sugatagiban 3150, a szigetiben 3914, a técsőiben 2995, a husztiban 3590 és az ökörmezeiben 3506 választó. A hat kerületben, tehát egész Máramaros megyében van 19,568 választó. A vissói kerületben legtöbb választó jut Szacsal községére (263); a sugatagiban Szurdok községére (327); a szigetiben M.-Szigetre (758); a técsőiben Técső városára (516) ; a husztiban Huszt, városára (598) , az ökörmezei kerületben, Ökörmező községére (221). A legkevesebb választója van az egész megyében Borsa Bányának (vissói kerület) mindössze 7 ; Ruszkirvánnak (vissói kerület) 23; Veresmartnak (szigeti kerület) 19; Kerekhegynek (técsői kerület) 11; Podplcsának (técsői kerület) 12 ; Darvának (huszti kerület) 25. — Az 1886-iki összeíráshoz képesti, a vissói több 378-czal; 2. a sugatagi több 650-nel; 3. a szigeti kevesebb 109-czel;4. a técsői több 108-czal; 5. a huszti kevesebb 380-nal és 6. az ökörmezei választókerületben kevesebb 26-tal a képviselőválasztók száma. Budapest, jan. 30. (Mihálka László.) Mihálka László máramarosmegyei alispán váratlan halálát jelentette esti lapunk szigeti távirata. Mihálka, ki megyéje közéletében igen kiváló szerepet játszott, szélesebb körökben, főleg azon agitatio folytán jön ismeretes, melyet egy nyugtalan természetű különcz indított meg ellene, a hazafiatlanság, sőt állásával való visszaélés vádját emelve személye ellen. Ezen, a megye nagy többsége által ismételten defavoyált mozgalomnak sikerült megnyerni Herman Ottót, aki az egész dolgot országossá tette az által, hogy szóba hozta a képviselőházban. De valamint Mihálka fényes elégtételt nyert Máramaros megye törvényhatóságának legutóbbi közgyűlésén, épp úgy kurdarczot vallott Hollóssy István pártfogója Hermann Ottó akinek informatióit a mármaros megyei képviselők, nevezetesen Urányi Imre és Kricsfalussy Vilmos alaposan tönkre tették a parlamentben. Hermann Ottó, különben annyira ment, hogy M.-Szigeten népgyűlést is tartott ez ügyben, melylyel természetesen felsült, Mihálkát közelebbi ismerői épp ellenkező színben tüntették föl, mint őt ellenfelei jellemezték. Nem magyar létére hazafias érzelmű volt, a magyarositási törekvéseknek barátja, mint alispán pedig kitűnőn megállta helyét s erélylyel intézte exponált megyéje ügyeit. Kora ifjúságában állt Mármarosmegye szolgálatába s mint aggastyán is szívós kitartással működött az ottani viszonyok mellett különösen izgalmas állásában. Halála tán engesztelő hatással lesz azon elemekre, melyek évek óta a személyeskedés actióját folytatták Mármarosmegyében s vele együtt nyugalomra tér a szenvedély, mely a közügyek terére vitetvén át, szükségkép a harmonikus együttműködés .KÜTLFÖLD, Budapest,junius 30. (A német-román consuláris egyezmény.) A német-román consularis egyezmény, ■ — melynek megkötése most már befejezett tény, Romániában nagy ellenzékre talált. Már hetek óta a leghevesebb czikkekben fakadnak ki az ellenzéki lapok a szerződés ellen s mindent, amit ellene felhozhatnak, a lehető legsötétebb színben mutatják be olvasóiknak. A kamara ellenzéki pártjai egyesültek s Bukarestben f. hó 25-én óriási érdeklődés mellett ülést tartottak. A kormány nagymérvű zavargásoktól tartott ez alkalommal, s az egész várost szigorú rendőri felügyelet alá helyezte. Az utczákon minden 10—15 lépésre két-két rendőr állt felfegyverkezve, s a csoportosuló kiváncsiakat azonnal szétoszlatták. A csendőrséget is készletben tartották, hogy az esetleges zavargást, még csírájában elnyomják. Az értekezlet délután 3 órakor vette kezdetét, Bratianu Demeter elnöklete alatt. Az elnök megnyitóbeszédében kijelenti, hogy a románoknak kötelessége az említett szerződés ellen tiltakozni, főleg mivel e szerződésben Németország activ, Románia pedig csak passiv szerepet játszik. Szavait így végégezte: Le a szerződéssel, le a szolgai kormánynyal. Utána Vernescu kijelenti, hogy a románok óhajtják a kereskedelmi szerződést Németországgal, de a leghatározottabban protestálnak consularis egyezmény ellen, mint olyat ellen, amely az önző németek érdekeit dédelgeti Németország az atyáskodó szerepet játszó Romániával szemben, s ezen álcra alatt, amit csak előnyén fordíthat, mindent kiaknáz, természetesen a románok rovására. Erre az a száz millió szolgál jogczimül, melylyel Románia Berlinnek tartozik. Egy cseppe sem lepjen meg, ha majd egykor áruba bocsátja országunkat; mert ha Németország colonisál minket, akkor isten veled Románia! Németország e szerződéssel csak újabb jármot akar nyomni a románok nyakába s ezért a legszentebb jog nevében tiltakozz kell a kormány erőszakos eljárása ellen. Szólotta még azután Lahovari, Gradisteanu és Maiconi is ismert ellenzéki szónokok, mindannyia egész hévvel kelve ki a szerződés ellen. A szónoko beszédét zajos tetszés kísérte elejétől végig, a kormán ellen pedig a legnagyobb méltatlankodással fakadtak ki a jelen voltak. Az ülés végén Lahovari felolvasta határozati javaslatát, amelyben a román nél tiltakozik a szerződés megkötése és a kormánynapj