Nemzet, 1886. július (5. évfolyam, 1377-1407. szám)
1886-07-14 / 1390. szám
Szerkesztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr.___________ 1990 (193.) szám. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................................ 2 frt. 3 hónapra .......... .. ............ •• 6 * 6 hónapra ..................................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * ______Reggeli kiadás. Budapest, 1886. Szerda, julius 14. évi folyam. _________Egyes szám 5 kr.________ Budapest julius 13. Javában folyik az aratás és ha nem is kitűnő, de jó közepes eredménynyel, jó minőségű maggal kecsegtet. Hogy a gazda fáradsága kellően jutalmazva és az ország szükségei kielégítve legyenek, ahhoz még csak az kell, hogy a termés értékesítése is kedvező legyen és az eredmény okosan legyen felhasználva. Tagadhatatlan, hogy mindez elsősorban és legnagyobb részben társadalmi feladat, mert sem az állam, sem a sajtó külön utasítást minden egyes gazdának, terményei értékesítésére nézve nem adhat, legfeljebb a régi előítéletek elhagyására vagy a csalódásokkal járó speculatióktól való lehető tartózkodásra figyelmeztetheti az utóbbi, aminthogy minden aratást fel is használ — józan, felvilágosodott része — arra, hogy az aratásban időszerinti elsőbbségünknek, a kivitel gyorsítása és a piacok korai elfoglalása által vegyük hasznát. Amit a gazdaközönség anynyival is inkább megtehet, mert két irányban lényegesen változott helyzete: egyfelől abban, hogy a nagy tengerentúli verseny folytonosan gondoskodik arról, hogy az árak az év későbbi részeiben is paralysáltassanak, az a régi számítás tehát, hogy tavaszszal az árak javulnak, homokra van építve, mert mennyiség (régen lényeges, most alig érezhető) fogyatékán kívül más tényezőknek kellene arra közreműködniük, hogy csakugyanezen eredmény álljon be, pedig ezek sokkal inkább véletlenek, hogysem oly biztosan lehetne azokra számítani, mint régebben lehete a készlet apadására ; mire volt alapítva, az a tavaszig való várás hagyománya, melyet arégi, jó gazdák annyira cultiváltak nálunk is. Másfelől az is bizonyos, hogy most már a nemzetközi verseny, a szállítási eszközök és utak tökélesbítése folytán nemcsak határtalannak mondható, de egyszersmind minket is arra kényszerít, hogy a szállításban és termelésben egyaránt a lehető legnagyobb olcsóságra és biztosságra törekedjünk. És meg vagyunk győződve arról, hogy ha gazdáink az utóbbi évtized alatt csak oly arányban tették volna olcsóbbá termelésüket, melyben az állam tette olcsóbbá — közvetve vagy közvetlenül — a szállítást, akkor sokkal, de sokkal kedvezőbb lenne versenyképességünk. És a napisajtó eltéveszti elfogulatlan feladatát és kötelességét, ha a szállítási tariftáknak még további — mindig az adózók terhére menő — leszállítását folytonosan követeli, de egy szóval sem emlékezik meg a termelésnek olcsóbbá tételéről és annak feltételeiről, valamint követelményeiről, amiben sokkal több segítség van, mint más olyan tényezőkben, melyek az állam rendelkezésére állanak. Ezek közt nemcsak a szállítási tarifa olcsósága, de egyszersmind a vámtarifa védelme is nagy mértékben jön az utóbbi időben igénybe véve. És habár a védvámoknak elvi ellenségei vagyunk, habár látjuk, hogy azoknak nem sok hatásuk van, mert a többi államokat is csak az e téren való máris uralkodó reactionak további fentartására, sőt fokozására ösztönzik, és főleg iparos országokban még azon hátrányuk is van, hogy a megélhetési viszonyoknak a kenyér olcsóbbá tételében rejtő könnyebbítését — a többi nehézségekkel szemben nagyon kívánatos könnyebítését — lehetetlenné teszik, sőt esetleg drágítják, nehezítik azokat, mindazonáltal a többi állam kizárólagossága folytán még nagyobb mértékben ellenünk forduló nemzetközi verseny elleni védekezés olyan kényszerűséggé nőtte ki magát reánk nézve, melynek Magyarország engedhet legkevesebb kárral és legtöbb reménnyel — legalább a monarchia belpiaczának biztosabbá tétele tekintetében. Mikor nem volt ilyen kényszerűség gabonánk védelme, akkor roppant fontosnak és elkerülhetetlennek kiáltotta ki az ellenzék, mikor (1882) kezdetét vette a védelem, roppant kárnak tartották és hirdették, hogy megrontja azt a romániai szerződésben biztosított szabad gabonabehozatal ; most, hogy ez is megszűnt és az óhajtott védelem teljes erővel lép életbe, ezt nem csak ignorálni akarják, nemcsak a régi követelményekről feledkeznek meg teljesen, egyszerűen azért, mert ki vannak azok elégítve, de egészen kicsinyük is a rendszabályt, hatálytalan, fölösleges dolognak szeretnék azt kikiáltani ; pedig ha valaha és valahol volt jogosultsága és hatálya a védvámnak, úgy a gabonára nézve nálunk fordul most elő az az eset, mert számunkra nemcsak a mi piacunkat, de a szomszéd Ausztriáét is biztosítja olyan verseny kizárása vagy megnehezítése által, mely nemcsak általános és növekedő, de egyszersmind kényszerítve, mesterségesen fokozva van, a külföldi vámreactió által. Természetetes, hogy amint ez előhalad — Francziaországban már 30 százalékos gabnavámot követelnek — abban az arányban fogja súlyát az iparos országokkal és hátrányait a többivel is éreztetni. Ez annyira bizonyos, hogy az embernek — jobb meggyőződése ellenére — kedve lenne a vámreactiót még tovább hajtani (a minthogy az államok csakugyan egymást hajtják is ebben) hogy annál hamarább álljon be a kiábrándulás és a megfelelő egészséges nemzetgazdasági politika. De ennek még csak azon korlátok közt van helye, melyeken belül, belpiaczunkat fentartjuk, termelési és szállítási viszonyainkat javítjuk és így — védelem hiányának esetében is — versenyképességünket biztosabbá tesszük. A NEMZET TÁRCZÁJA. Július 13. Balaton-Füred. (Július 10.) Tegnap délután a hűvös, szeles napokra olyan forróság jött, hogy a nyomott légben lélekzeni is nehéz volt. A nyárfák, platánok levelei pilledten csüngtek alá a hársfavirágillatos légkörben. Az alsó sétatéren Dankó pécsi zenekarának dalai mellett szórakozott a közönség tarka-barka csoportokban, míg a nagy víz, méltóságteljes nyugalmában mozdulatlanul állt hamvaskék ruhájában, mint az olvasztott ólom. — Rendkívüli nyomott a lég, s kiállhatatlan, — mondja Skublics, Zala megyei birtokos, kit az antisemiták fellépése a közelebbi zalaegerszegi választáson otthon marasztott, alighanem vihar lesz. Rá alig negyed órára, Aszófő helység felett az orkántól felvert por, a napsugártól megfestve, mint egy óriás sárga-vörös tölcsér hömpölygött a magasban, sebesen közeledve Füred felé. A Balaton először világos-zöld szint öltött, azután — a hullámok felkavarva a fenék iszapját,— hamuszinné lett s pár pillanat alatt végig seperte az orkán a tó felszínét, nyugatról fel egészen a gamászai partokig. A yachtok az őrültek tánczát járták a vízig hajló árboczaikkal, míg a vihar bömbölését csak az ég zengése kiáltotta túl. A fák koronáit kegyetlenül tépte a haragos elem, s hulló leveleik röpültek a víz színére. Felső és alsó sétatér portengerben, míg a fák alatt a vihar által a mezőségekről felkapott foglyot, fecskét, verebeket szedtek össze, melyek önkénytelenül lettek Füred látogatóivá. Bent messze a Balatonon két vitorlás kisértette az istent. Elindultak aranyos időben, s ott lepte őket a véletlen. A hazafutott közönség, az emeletek ablakairól szívszaggatva nézte a merész játékot, küzdelmet, melyet az emberi erő az elemekkel viv.... Lehetett látni, amint a vitorlákat összekuszálta — mint könnyű fehér szalagot — az orkán, aztán a hullámok közé hajtotta le! No most végük van felmerültek, íme az új Lenhossek-tragoedia, kit egyszer családjával, Zamárdin dobott ki a szél, elvesznek, volt a sikoltás, pedig csak a tornyosuló hullámoktól nem voltak láthatók. Pár pillanat alatt megint dagadt a vitorla, míg a villám ott czikkázott felettük mint egy végetlen lángkorbács. Azután rá megeredt a zápor, tehát felyül és alulról egyformán áztak , de az orkán nem engedett haragjából!! — Kik lehetnek ? Ők ezek elveszett emberek, töprenkedett a közönség. — Meg kell nézni a yachtokat, melyek nincsenek a kikötőben ? — Ah ! most már tudjuk. Egyik legnagyobb, legbiztosabb vitorláson, matrózaival maga van ott gr. Károlyi László, ki a legnagyobb bravourral áll szemközt az elemmel s uralkodik a hullámok felett. Tanult, bátor sportsman, aztán hajója a legkitűnőbb renomméban áll, habár nemrégen került ki az itteni angol munkások kezéből. — No most a villám épen mellette sújtott le, — vége ! A vitorlák annál büszkébben dagadnak a millió parányra törött hullámhabok fölött. Most már a part felé tart! Hála Isten, meg van mentve, — beszélgetik a nézők. — De már megint befelé tart a hajó — ez rémitő igen! mert a nemes grófnak passiója telik az ilyen zajos, félelmes játékban, s már régen kint volna sebes yachtjával, ha akarná. — Így is volt! akkor jött ki, mikor neki tetszett , átázva, megviselve, de meg nem törve a szelektől. De hát az a másik kis vitorlás, Tihany alatt? Ezeknek csakugyan végük van. Akkorának látszik a kis jármű, mint egy jól termett kókusdió... Hát ezek kik ? hogy mertek az ég és a vizekkel háborúba menni! ? A kis hajót csakugyan úgy elnyelték a hullámkörök, mélyedések, hogy sokszor 1—2 perczig nem volt látható. Jó időben bementek, s a rosszban nem tudtak kijönni. Valjon kik ők, s hol, merre van hazájuk? Két istenfélő tanár, ki vacallóra jött az elemek kezébe, megkóstolni, hogy milyen íze van a hullámnak ? milyen hangja víz felett a villámnak! Ezek csakugyan atyafiságban lehetnek Lenhossékkel! Igen! két tanár s egy debreczeni menyecske, aztán még matróz sincs velük — mint mondják — tehát magukra vannak hagyva, a véletlenre bizva. Pedig más ám a Balaton, meg a debreczeni homok... a catedra, meg a két-három öt magas hullám, mely sötétbarna színéből csak akkor veszt, midőn az istennyila megvilágítja... Aztán még praelectiót sem adhatnak a szép menyecskének, mert a háború, zápor, véletlen anynyira igénybe veszi lelki erejüket, hogy a szembenolvasást is elfelejtették. — Csak már tudnék, mi lesz velük ? Somogy- ban vannak-e már, vagy még Zalában ? vagy a másvilágon ?! Tűnődött a kiváncsi közönség a nyitott ablakok előtt. Jó •/* óra múlva nyugat felől tisztulni kezdett az ég, s a nap búcsúzó sugarait rávetette Tihany kettős tornyára, melyeknek keresztjei úgy égtek a tűzben, álltak a viharban, mint a hit a küzdelem és veszélyben. Megszűnt tombolni a vihar. A felhők kiontva könyeiket, elvonultak. Lassanként nyugodtá lett a Balaton is, a hullámok elaludtak, csak a kis hajót nem láttuk. Isten tudja hol vannak ? Eddig a hullám nem eresztette őket, most meg a szélcsendben nem szolgálhat a vitorla. Hol kötnek ki ? Bizony meguntuk mi a nézést. Be is esteledett, de a hajó még mindig nem került elő. Éji órákban mentek keresésükre a matrózok, s kihozták őket a szárazra szerencsésen, de nem szárazon, hanem talpig átázva, kegyetlenül megviselve. Ezek sem mennek mostanában a Balatonra. A viharral megjöttek ismét a hűvös órák, ritka évben járta annyira a bolondok tánczát a hévmérő higanya, mint most; soha sincs egy ponton, mindig szökik, száll, amint az időjárás parancsol neki; de ki tudja, pár óra alatt nem lesz-e megint 26—30 fok meleg? Jakab színigazgató társulata játszik naponkint az arénában, fájdalom, kis közönség előtt. Társulata 70 tagból áll, külön zenekarral, s olyan kiváló erőkkel, melyek méltán érdemelnék meg a meleg pártfogást. A műsor változatos, a rendezés gondos, hibátlan. De hát még sincs közönség, ha csak a közelebbi napok meg nem hozzák. A hajógyárban lázasan folyik a munka az angolok kezében. Young, az eddigi gyáros elment vagyis inkább felmenettetett a wörthi tó mellé, s uj gyáros és munkások érkeztek a Stephania yacht-egylet rendelkezése folytán. Most készül ismét három nagy hajó, gr. Festetics, gr. Eszterházy és Todesco bécsi bankár s nagy-varsányi birtokos számára. A yachtegylet hivatalos helyiségét rendezik a versenyekre, s a magas vendégek érkezésére. Most végzik be a tó partján a látó vagyis világító tornyot. Jókai öreg, régi házgondviselőnőjét kérdeztük, mikor jön meg a nagy regényíró ? — Mindennap várom őket — felelég — folytonosan öntözöm a rózsákat, csakhogy virágban találják ; a kisasszony rajzolóhelyét is rendbehoztam; csak már látnám őket, meg azt a nagy kutyát, a melyik 50 fitos bankót visz a mészárszékbe, aztán mégsem eszi meg a lelkem adta! Csakhogy az a mi urunk nem ad ám egy árkos papirost három nyaralóért, pedig istenemre, még könyemmel is öntözöm a pázsitot, csak zöldeljen!... Tehát jön Jókai családjával, s a napokban érkeznek a sportférfiak, tehát zajosabb lesz az élet. Itt vannak a többek közt: Vaszary, Kolos főapát, Csemegi Károly curiai tanácselnök, Tost Gyula min. oszt. tanácsos, Olaj Szilárd képviselő szép leányával, Say Andor kir. táblabiró, Zoltán Elek ezredes, Zimándy Ignácz, Ányos Tivadar, Bezerédy, dr. Mandel Pál képviselők, Kőrössy József statisticus, dr. Marczali Henrik egyetemi tanár, Szarvasy Sándor, B. Béldy Claudia, Török József gyógyszerész, dr. Sárváry, Endrődy Sándor, Bányainé, Madarász József képviselő családjával stb. A lég melegsége ma 16—17 fok, Balatoné 17. Tegnap 19 volt. ROBOZ ISTVÁN: BELFÖLD, Budapest, július 13. (A féldandár rendszer a honvédségnél.) Illetékes oldalról vettük a következő sorokat: A m. k. honvédgyalogság új szervezeti szabályzatát, melyet a honvédségi »Rendeleti Közlöny« közzétételének idejétől számítva egész négy hét múlva vett siralmas bírálat alá az »Egyetértés«, ma egy »kiváló szakférfiú« segítségével újra megénekeli, és pedig ugyanazon komoly szakavatottsággal, érdekeltséggel, hadszervezési képességgel,mely már többször kimutatta lábát az oroszlánybőr alól. Kivéve némely igen kis államot, egyetlen hadsereg szervezetében sincsen meg többé az önálló zászlóaljrendszer , és ott is a műszaki csapatoknál. Pedig más államban is ismerik a puskát. A m. kir. honvédgyalogság hadrendileg már a 70-es évek óta féldandárokba van beosztva; eddig a békeszervezetben, a zászlóaljak egyöntetű kiképzésére a dandárparancsnokok ügyeltek fel; inkább lehetett volna szó tehát, az egyöntetűség elérésére irányzott akarat megvalósíthatásának nehézségéről míg azt csak a dandárparancsnok egymaga — vezette — míg az új szervezés szerint — két féldandár parancsnok is támogatja, és pedig teljes felelőséggel. Ez irányban ne zavarják, tehát rémes kisértetetek a kiváló szakférfiú csendes álmait; bizza a katonai szervezést azokra, kiknek a mellett hogy az a mesterségük, érzékük is van arra, ha nem is az »Egyetértés« katonai szakiskolájában veszik a leczkéket. — No, de most aztán, a kiváló szakférfiú nehéz ütegei ellen, kell síkra szállanunk, és megvédeni ősi alkotmányunk falait, kiszórt lövedékei ellen, és pedig összes lövegei, és lőszertelepe ellenében, egy 7 lapra terjedő, de azért bevehetetlen védfalat képező könyvecskével, melynek a honvédelmi miniszter, »Indokolás a m. kir. honvédelmi minisztérium 1886. évi költségvetéséhez« czimet adta. Természetes, hogy a kiváló tekintélynek örvendő szakférfiú, mikor azt számítgathatja, hogy a féldandárrendszer mennyi nagy költséget fog okozni, nem foglalkozik az állami költségvetés prózai munkájával, mert ha annak 4-ik lapját elolvasta volna, nem született volna meg fejében — azaz ostoba gond. .az (az »Egyetértés« szótárából) szerintünk csak vastag tudatlanság — melynek nyomása alatt azt állítja, hogy a honvéd gyalog féldandárok szervezése csak rendeletileg intéztetett el, anélkül, hogy azt az országgyűlés tudta volna, szólván pedig a manifestum eképpen. A csapatok czímének egyes rovatai alatt előforduló létszámváltozások, a honvédségnél fennálló hadrendnek megfelelő féldandár beosztásnak következménye, mert ennek mozgósítás esetére fennálló rendszeresítését a békebeosztásnál is életbe kell léptetni, nehogy a béke és hadi rendszer közti beosztások különbsége a mozgósítást nehezítse. Miért nem szólalt fel az »Egyetértés« Napóleonja vagy Moltkeia a költségvetés tárgyalásakor ? Állott volna elő egetverő szaktudományával, akkor még segíthetett volna e rettenetes állapoton, legalább megmentette volna önmaga előtt kiválónak gondolt hadsereg szervezői képességét, és nem vitte volna — mint mostani véleményével— a piacra tájékozatlanságát és nem olvastatja nyomtatásban, hogy mily meggondolatlanul szól hozzá olyan dologhoz, aminek sem előzményeit, sem természetét nemcsak hogy szakavatottan, de még laikusan sem ismeri. Így van ez különben, egész szakavatott véleményében, a féldandárok szervezése körül felhozott minden vádjával is. Minden új szervezésnél, minden lakásváltoztatásnál van bizonyos calamitás; elhagyni a megszokott nyugalmat, új fészket rakni, nem mindig kellemes ; de azért ez nem ok arra, hogy ily, a szakavatottság mezébe takarózó kiváló férfiú, ferdítésekkel,rémképekkel, munkahalmaz kínjainak lefestésével ijeszsze és vezesse félre a közönséget, mely résztvevő könnyeket sir ily teremi adok után a honvédféldandárparancsnokokká, avagy pótcsapatparancsnokokká kinevezettek sorsa fölött ! Különben a legújabb időben minden pennával fölfegyverzett férfiú jogosan hozzászólhat a katonai ügyekhez, s pedig mint szakférfiú — meg lévén szavazva a népfölkelési törvény! Azért hát előre, tisztelt »kiváló szakférfiú«, hogy újra alkalmunk legyen kimutatni tájékozatlanságát. Budapest, júl. 13. (A tanítónők ügyében.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletet intézte az összes megyei kir. tanfelügyelőkhöz: »Az utóbbi években feltűnően szaporodik azon nőnövendékek száma, kik tanítónői pályára szánják magukat és a kik a tanítónői oklevelet, az annak megszerzésére megkívántató idő előtt szeretnék megszerezni. Még feltűnőbb, hogy az ily növendékek közt sokan vannak olyanok, kik a nyilvános tanítónő-képezdei tanfolyamok megfutásának kikerülésével, vagy magán nevelőintézetekben, vagy még azt is mellőzve, egészen magán után készülnek el azon fontos tantárgyakra, melyek a tanítónő-jelöltek számára az 1868: XXXVIII. t.-cz. 111. §-ban ki vannak tűzve. És ha meg is tanulják elméletileg ezeket, mellőzik a tanítónőképezdék mellé állított gyakorló-iskolákban a tanítás gyakorlását és az abba való beokulást. Nem ritka eset, hogy ily növendékleányok már 16 éves korukban jelentkeznek a tanítónői képesítő vizsgálatra, holott a törvény rendeletéből folyólag és az azon alapuló miniszteri rendelet értelmében, annak, aki a gyakorló tanítónői pályára léphet, 18 évesnek kell lenni. Jól tudván ezt mind az illető nőnövendék, mind szülei és tanítói, a korengedély megadásáért folyamodnak hozzám és minden lehető módon igyekeznek azt tőlem ki is kérni. Ezen törvénybe ütköző visszaéléseknek útját akarom vágni, és most már tökéletesen véget szakasztani, annálfogva meghagyom (czimnek) 1. Hogy a felügyelete és vezetése alatt álló tanítónő-képezdékbe csak oly jelölteket engedjen felvétetni, kik a szükséges iskolai előkészültség mellett életök 14. évét már túlhaladták. 2. Minden magánintézet tulajdonosának, sőt amennyire ügykörében tudomására jut, az egészen magán utón oktató, arra jogosított tanítóknak is hagyja meg, hogy a tanítónői képesítő vizsgálatra készülő jelölteket 18-ik életévük betöltése előtt tant Irodalom. A »Budapesti Szemle« júliusi füzetét »A szent Grál« czímmel hosszabb irodalomtörténeti tanulmány nyitja meg Heinrich Gusztáv tollából. A német középkor legnagyobb költőjét, Wolfram von Eschenbach bajor lovagot s a Grál-mondát ismerteti. Elmondja a »Grál« szó eredetét, mely tulajdonképen olyan edényt jelent, mely minden perczben ételt-italt és minden szükséges dolgot szolgáltat; azután áttér a monda jelentőségére, ismerteti tartalmát, viszonyát az Artus-mondához s kiváló költői szépségeit. Az érdekes tanulmány után, Bernáth István közöl közgazdászati czikket: »A gazdaosztály Észak-Amerikában«, Hunfalvy Pál észrevételeket tesz a Vámbéry-féle honfoglaló magyarok jellemzésére, Medveczky Frigyes pedig az újabb közleményben fejtegeti a társadalmi problémák szerepét az államregényekben, ezúttal Campanella Tamással s a »Civitas solis«-sal foglalkozván tüzetesebben. Ezek után Trefort Ágoston a középiskolákról szól néhány szót, egy névtelen Hillebrand utolsó munkáját ismerteti. A szépirodalmi részben Pálffy Albert »Dabóczycsalád« czimű új regényével és Bozzai Pál néhány kiadatlan költeményével találkozunk, melyeket a Lévay József által sajtó alá rendezett, már közelebb megjelenő gyűjteményből mutat be a szemle szerkesztője. Az »Értesítő« ezúttal szokatlanul gazdag ismertetésekben és bírálatokban. Egyes czikkei Acsády Ignácz, Telkes Simon és Rudttyánszky Gyula újabban megjelent köteteiről és a »Nem illik« czímet viselő kapós füzetről nyújtanak tájékozást. A »Budapesti Szemle« előfizetési ára egész évre 12 frt. Shakspere színműveinek 4. rétű illustrált kiadásából az 5-ik füzetet küldte szét Ráth Mór kiadóhivatala. »Antonius és Cleopatra« harmadik felvonása kezdődik benne két, külön lapra nyomott és három szövegképpel. A metszetek az eredeti angol kiadásból vannak véve, a nyomás tiszta és gondos. Shakspere illustrált kiadása, mint már írtuk, négy vastag kötetben fog megjelenni, kötetenkint mintegy 200 illustratióval. Egy-egy füzet ára 40 kr. — Ugyancsak Ráth Mórtól kapjuk a következő nagybecsű műveket: »Huszonöt év Magyarország történelméből« (1823—1848). Irta Horváth Mihály. Harmadik kiadás 5. és 6. füzet. Ára 80 kr. — »A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra.« Irta Br. Eötvös József. 3-dik kiadás. 12-dik füzet. Ezzel be van fejezve az egész munka s Ráth Mór a »Karthausi« közlését kezdi meg, melyet ezúttal már a kilenczedik kiadásban kapunk. A hires regény egy-egy füzetének ára 40 krajczár. — Gróf Tolstoj Leo nagy hirű korrajzából, a »Háboru és béké«-ből a kilenczedik füzet került a könyvpiaczra. Ára 60 kr. — Turgenjev Iván összegyűjtött munkáiból a második füzet jelent meg »Dimitri Rudin« végét a »Punin és Baburin« kezdetét tartalmazva. Ára 60 kr. — Érdekes kiadványa Ráth Mórnak, Gregorovius eszkoz okiratok és levelezések után készített korrajza: »Lucrezia Borgia«, mely nem csupán a Borgiák történetéhez járul nagy fontosságú adalékokkal, de mint olvasmány is rendkívül érdekfeszítő. A könyv, melynek fordítását Márkus Miklós kezdte meg és Feleki József végezte be, 3 füzetben fog megjelenni. Ara füzetenkint 80 krtónői képesítő vizsgálatra menni ne engedjék s ezt kérni meg se kisértsék. 3. Hirdesse ki, sőt magánúton is adja tudtokra, hogy minden oly tanitónőjelölt, ki az 1877. évi julius hó 13-án 10,998 sz. alatt kiadott miniszteri rendelet 2. §-a szerint tanítónőségre magánúton készült, hiteles bizonyítványnyal köteles kimutatni, hogy ő valamely nyilvános tanítónőképezde gyakorló iskolájában, vagy legalább mint magán nevelő-tanítónő gyakorlati tanítással egy évig foglalkozott. Csak ezen itt is kitűzött feltételeknek megfelelő tanitónőjelölt bocsátható a tanítónőket képesítő vizsgálatra, melyeknek megtartását (czim) szorosan szem előtt tartja. Kelt,Budapesten, 1886. évi jan. hó 24-én. Trefort, s. k. Budapest, jul. 13. (»A tót gyermekek ellen intézet háboru«) A turocz szent mártoni »Narodnie Noviny« »Gyermekeink ellen intézett háború« czim alatt Vajansky úr czikkébe többek között a következő Borocskákat írja: — »A nép legérzékenyebb idegére ütöttek. A férfiaktól nyíltan és bátran hirdetett igazság megvakitja gyülölségtől zavaros tekinteteket, pedig nyomorult eszék a hitvány phrasisokon kívül egyetlen egy bizonyítékot sem tud ellenünk! Az egész tótságon csak úgy dörögnek a fenyegetések meg a criminalis terminus technicusok, de bizonyíték nincs és nincs! Azért lehet kínozni gyermekeinket, ezeket a rájuk bízott fegyvertelen áldozatokat. Ismét tizenegy tót tanulót csaptak ki az iskolából, részben ötödik osztályú gyermekeket. Azért, mert ötödik osztályú tanuló levelezett az orosz czárral mert tőle havonkint 150 rubelt kaptak ! Hogy tót dalokat énekeltek, hogy tót könyveket olvastak! Azért a csodálatos igazgató »nyomorult tótoknak« nevezte őket, azért megfosztották őket az országban való élés jogától. Bebizonyult, hogy a fiúk nincsenek eléggé elrontva, nem arra termettek, hogy renegátok legyenek, hogy koronként visszaemlékeznek arra, mint tanította őket beszélni anyjuk, és ez elegendő volt, hogy inqusisitióval gyötörjék, azután az országból kitiltsák őket. Erre valami nyomorult firkász azt fogja mondani a »Nemzet«-ben, hogy a tót nemzetiséget nem üldözi. Undorral tölt el a hideg brutalitás eme tetteinek leírása, e világ hatalmasainak gyermekeink ellen intézett gyáva háborúja! »S igy tovább. Budapest, julius 13. (Az őszi hadgyakorlatokhoz.) A főváros környékén tartandó honvédségi gyakorlatok alkalmával az I. honvédhuszárezrednek Jászberényben állomásozó 2-ik százada Rákos-Kereszturon lesz beszállásolva s ez iránt az ezred parancsnoksága már megkereste a megye törvényhatóságát. Budapest, jul. 13. (A fegyvergyakorlatok kötelezettségére) szemben a tartalékos tisztekkel kimondotta a hadügyminiszter határozatilag, hogy az »elengedett« fegyvergyakorlatok nem tekinthetők ilyenekül, csupán elhalasztottak gyanánt, és a tart. tisztek az elengedett fegyvergyakorlatokat kötelesek pótlólag utána szolgálni, hahogy a szolgálati kötelezettség ideje ezt lehetővé teszi. Veszprémjük 12. (A megyeház fölépítése.) Veszprém megye mai rendkívüli közgyűlésén jelentékeny szótöbbséggel kimondotta, hogy a megyei székházat két emeletesre építteti, továbbá, hogy a székházban az alispán és a főjegyző kapjon lakást és a termek parketthoztassanak. Ez álláspontot védték : Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, Krisztinkovics Aladár és Szabó Imre. Eötvös Károlynak e két utóbbival szemben beadott indítványa mellett csak ketten szavaztak, s így Eötvös indítványa nagy többséggel elvettetett.