Nemzet, 1886. szeptember (5. évfolyam, 1439-1468. szám)

1886-09-12 / 1450. szám

SzERKESZTÖRÁÖ! ferenczlek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................. 2 fit. 3 hónapra .. ............................................. 6 , 6 hónapra ...................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felüdl­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­0 Egyes szám 5 kr. Egyes szám 5 kr. 1450. (253.) szám. Budapest, 1886. Vasárnap, szeptember 12­­. évi folyam. .........gggg—g—.................................................................................... Ili . ....................... ■ ■■■ ■■■■■—. L' . "_M­j 13 isxj péld. Budapest, szept. 11. (A képviselőház ülése.) A képviselőház szeptember hó 18-án, szombaton, d. e. 11 órakor ülést tart. Budapest, szeptember 11. (A főrendiház ülése.) A főrendiház f. hó 18-án, d. e. 12 órakor ülést tart, melyben az 1884—87-iki országgyűlés harmadik ülésszakát megnyitó kegyelmes királyi le­irat fog felolvastatni. Budapest, szept. 11. (A szélsőbal és a de- r e g a t i­o.) Régen hire jár, hogy a függetlenségi pártban mozgalom indult meg abban az irányban, hogy e párt tagjai vegyenek részt a delega­­tioba­n. Politikai körökben ismerni is vélték azon szélsőbali képviselőket — jobbára a párt fiatalabb elemei közül — kik a delegátióba való választás és belépés mellett buzognak, míg egész határozottan azt hirdelték, hogy e párt voltaképi vezérei (Helly, Budapest, szeptember 11. A kormánynak fontos és nehéz felada­tok egész halmazával kell rövid idő alatt el­készülnie. Megállapodásra kell jutni az Ausz­triával kötött kiegyezés függőben levő kér­dései iránt és ezeket, valamint a még le nem tárgyalt javaslatokat az országgyűlésen ke­resztülvinni. Meg kell állapítani a közös költ­ségvetést és a delegációk nehéz ülésszakában felmerülő kérdések megoldását előkészítenie és támogatnia kell. El kell készítenie az or­szágos költségvetést és azt minden stádiumon keresztülvinni, kielégítve, kiegyeztetve és soha szem elől nem tévesztve, a pénzügyi rendezés folytatását és az ország — kemény megpróbáltatásoknak kitett anyagi helyze­tét is. Ezeken kívül már­is annyi javaslat készült el és még annyit kell elkészí­teni, még a harmadik ülésszakban, hogy az administrate rendes menetéről való gondoskodáson kívül, lesz a kormánynak elég dolga még akkor is, ha a parlamenti pártok azokat teljesen méltányolni és így minden közérdekű munkálkodásában készsé­gesen segítségére lenni hajlandók lennének. Pedig ezt az ellenzékre fogni nem mer­jük, még ha azon kellemes csalódásnak tesz­­szük is ki magunkat, hogy nem a meddő és heves vitákra, a sensatióra, de az álláspontjá­nak és pártérdekeinek is megfelelőbb hasznos munkásságra fog törekedni. A kiegyezés folytatására, illetőleg, vég­leges megállapítására nézve fontos határoza­tokat hozott a minisztertanács, ezekben állást foglalt a kormány, az osztrák parlamentben a a közös vámtariftán eszközölt módosítások­kal szemben. A­mennyire a nyilvánosságra jutott hiányos adatokból megítélni lehet, úgy hisszük helyes irányban. Mert nem egyik vagy másik vámtétel merev fentartása ké­pezi Magyarország érdekét a tariffában, ha­nem azon közgazdasági és pénzügyi egyen­súly, mely a magyar és osztrák érdekek közt abban megállapítva van. Ha tehát az osz­trákok jónak látták a megállapodás egyes tételeit módosítani, igen természetes, hogy a magyar kormány kötelessége arra törekedni, hogy ha azokat elfogadja, a magyar érdekek­nek megfelő egyensúlyt vetesse fel a tarifába, a minket érdeklő tételek megfelelő módosí­tása által, így az egy melasse-vám emelésén kívül, melyet neutrális módosításnak te­kintünk, az osztrákok többi módosításai inkább osztrák szempontoknak felelnek meg, noha a fonógépek és borax-vám mérsék­lése nem provokál ellenvetést részünkről, de a damaszáruk és szövőgépek vámeme­lése igen. Legkevésbbé volt pedig elfogadható a nyers petróleum vámjának 2 frt, illetőleg 2 frt 40 krra emelése. Szépen fejlődő kőolaj finomítóink üzle­tét és egyúttal a magyar kincstárnak egy szintén nagy eredményeket felmutató jöve­delmi forrását rontaná az meg. Az emellett felmerült Suess-féle indítvány pedig ezt a jö­vedelmet nagy részben felolvasztotta volna a közös vám­jövedelembe, melyből csak 314/io°/o­kal részesülünk és így magyar szempontból, közjogi és pénzügyi kifogás alá egyaránt esett. A mellette felhozott — elismerjük — figyelemre méltó érvek : e­z­t a két szem­pontot meg nem változtatják és ezenkívül pénzügyi fejlődésünkre, valamint a finomító gyárakra gyakorolható rossz hatását meg nem szüntetnék ; eltekintve attól, hogy ha az esetleges vámjövedelemben meg is lenne a pénzügyi előny , az egyene­sen a magyar állami érdekek és pénzügyek fejlődésének megakasztásával állana össze­köttetésben, pedig, azt hiszszük, hogy saját, önálló jövedelmi forrásainknak, éppen a fogyasztási és más indirect adók terén való további fejlesztésére kell pénzügyeink ren­dezése és terheink egyenletesebbé tétele ér­dekében törekednünk, nem pedig a már meg­szerzett és fejlődésképes forrásoknak feladá­sára vagy nagymérvű elvezetésére, habár (be nem bizonyított) pillanatnyi vagy közelebbi pénzügyi előny fejében is. A ma megjelent közlemények szerint, a magyar kormány e tárgyban új álláspontot foglalt el, mely a magyar érdekeket az osz­trák követelményekkel, új alapon kiegyez­tetni van hivatva. E szerint — ha helyes a közlemény — a nyers petroleum bejönne vámmentesen és csak mikor finomítva kikerül a gyárból, fizetné a fogyasztási adót és vámot egyaránt. Azt hiszszük, hogy így az osztrákok nem mondhatják azt, hogy a hamisított nyers­anyaggal visszaélés űzetik, az adó alól semmiféle petroleum ki nem vonatik, és a beltermelés is csak finomítás után terheltet­­nék, mindenik államfélnek megmaradván saj­át jövedelmi forrása és a közösnek a ma­gáé. A beltermelés azért nem panaszkodhat­nék igazságtalan terheltetésről és helytelen versenyről, mert egyenlővé tétetnék az. Meg­látjuk, hogy az osztrákokban lesz-e annyi tárgyilagosság, hogy saját kifogásaiknak megfelelő javaslatot elfogadjanak, minden ér­dek kiegyenlítésére. Tárgyilagosak akarunk lenni, elismer­jük, hogy az új ajánlat is csak egy combina­­tio, nem zárkózunk el kritikája és ellenjavas­latok elől, de a jelzett közgazdasági és pénz­ügyi érdekeket fel nem áldozhatjuk semmi­féle combinatiónak és a­ kiegyezés létrejöttét, őszintén, de megkárosításunk nélkül óhajtjuk. A NEMZET TÁRCZÁJA ________________Szeptember 11. Franzensbad. Mintha csak kedves Margitszigetünket vará­zsolta volna elém a természet, sugárúti palotáink ál­tal körítve, oly kellemes meglepetésben részesíte, midőn a világhírű franzensbadi fürdőállomástól vezető négysoros gesztenye fasor közül, a nevezetes gyógy­hely sétakörutjához értem, hol a Lujza és császár­­körutak keresztezik egymást. Az épületek két-három, sőt négy emeletesek is. Minden ház erkélyét vadszőlő vagy repkény folyja körül, mi különös bájt kölcsönöz a svájczi és göth stylben váltakozó villáknak. A körútról közvetlenül, minden villa — képek és virágokkal díszített, lépcső­házába lehet jutni, melyeket a sok tükör és csillár pazar fényűvé varázsol. A körúti villákon belül egy nagy parkban vannak a gyógyhely forrásai, a fürdő­épületek, társalgó termek, bazárok, színház és mulató kertekkel együtt. S ha­bár nem is fedeztem fel mű­vészi virágcsoportokat és különféle válfajait a rózsák­nak, mint Margitszigetünkön, de igen jó ízléssel rendezett és tisztán tartott parkban találtam ma­gamat. »Belieben etwas zu kaufen!« kínál­­gatja csillogó csehüvegcséit az élelmes árus, midőn látja, hogy hosszasan nézegetem a fényes kirakato­kat. »Majd visszafelé!« mondom neki biztatólag, de aligha értett belőle valamit, mert ked­vetlenül fordítá el tőlem fejét. Utam a társalgó és ol­vasó termek felé vettem. Oly régen nélkülözi lelkem a kedves magyar szót, legalább a lapokban keresek kárpótlást. Gazdag választékát találtam minden­féle nyelven a lapoknak, a társalgó termek erkélyén. Vagy hatvan újságot számláltam össze és köztük a főváros kedvelt magyar lapjainak majd mindegyike található volt. Kellemesen érintett e körülmény. Méltó példa azon magyar fürdőknek, hol több a né­met lap, német felirat, mint a magyar szó! Élénk vágygyal lapozgattam a fürdővendégek névsorát; egy pár jó nevű magyar család nevét talál­tam benne, de legtöbb a külföldi és különös sok a mágnásnő. Olvasgatásom közepett, magyar zene hang­jai verődtek át hozzám a teremből, sietve hagytam el helyem, gondolva: hol magyar zene, ott magyar szó, hol magyar szó, ott a társaság is magyar! Tüzes szemű magyar leány játszta Székely egyik ábrándját, a hódolók seregétől körül­véve. »Nem cseheknek való nóta ez húgom!« mondja egy Mokány Berczi-féle alak az ablak mélyedésből. Mire a leányka kedves mosolylyal kezdi rá a »Hoch Habsburg marsch«-ot. Erre aztán a hódolók kerek­­ded arczát is elégült mosoly derité és rá is kezdték a tactus ütést, a dudolást mindannyian, közbe-közbe tüzes bókokat szórva e lányka felé. »Adta lebzselői! Nekik is tetszik a magyar leány! Csakhogy nem nektek van az teremtve! !! Be­szél méltatlankodva az öreg földbirtokos. De a hó­doló fiatalság, úgy bele­mélyed az áradozó érzelmek­be, hogy a megjegyzéseket észre sem veszi, de azt sem, midőn a csintalan kis­lány, egy futam végeztével az »Oda lieber Augustint« két három üte­­nyen keresztül játszva, kedves kaczagással végzi játé­kát. A mosolygó arczok egy pillanatra megnyúltak és bámulva néztek egymásra, de aztán jónak látták ők is kaczagásra venni a dolgot. Az ügyes magyar lányka pedig kecsesen lebeg a mosolygó zsinóros at­­tila elé és hamiskásan kérdi: »Nos kedves bácsi, meg van-e most elégedve kis húgával ?« De be sem várva a feleletet, a drei schrittet dudolgatva lejt ki a terem­ből , a fiatalság utánra, »Du, du, du nur allein«-ja hangzik végig az erkélyen. »Bomoljatok csak ne!­ügy is hiába bomoltok! Mire ti egyet gondoltok — régen túljárt az eszeteken az a kis tűzkő Kata! Ezer ördög lakik ebben a kis leányban. Az egész fürdőt felforgatja ! Nehéz dolog is ilyen pusztai leánygyerek félére vigyázni!!« Pedig későbbi ott tartózkodásom alatt többször hallottam, hogy mióta M.... Katicza itt tartózkodik, azóta van nagyobb élénkség a fürdőben. Az idei július zavargás esős ideje elrontá ,itt is a fürdőzők kedvét. Sokak tervét megváltoztatta, rövidre szabta a fürdőidényt. A 150 villa 3000 kiadó szobája csaknem felé­­nyire üres volt még az évad közepén is, a más években különben igen látogatott fürdő­helyen, hol későn van a fürdő­idény tetőpontja, mert a carlsbadi betegek is itt tartják ki a két-három heti »n a c h c u r t.« De az idő nem kellemes, borongós, szeles, sem a fürdőzés sem a séta nem esik jól. A vendégek a szobára van­nak utalva. A Parkstrasse egy c­ukrászdájában kere­sik délutánonkint a szórakozást. A sok édesség közé vegyítgetik az ürmöt egymás poharába ! »Ah! ez még­is borzasztó idő! Meddig fog ez így tartani?« mond egy hiú asszonyka, szép nyári öl­tözékeire gondolva. Kárba veszett munka, ha ő azo­kat fel nem veheti. Bizony idő uram nem igen udva­­riaskodik, ugyancsak csapkodja az ablakokat. Jelzi a vihart! »Talán jobb is lesz készülni haza felé?« mond egy korabeli özvegy, félve, hogy az eső nyomot hagy­hat gondozott bájain. »Hát a concert, hát a színház, hölgyeim ?! Csak nem hagynak magunkra ? ! Jegyzi meg a nők egyik hű lovagja. »Okvetlen, az egyiken ott leszünk, siet felelni a toilettját bemutatni óhajtó aszonyka. — Egy pillan­tást vetett a szinlapra »N a n o n«-t hirdeti a mai előadásra a nagy piros czimlap. Fogom esernyőmet, kicsatolva esőköpenyem a tartó szíjakból és én is megindulok egyedül, végig nézni a parkot, hogy milyen a művészi alkotás,­­ ha a természet haragja bántja ? ! Három negyedóra kellett, míg az egész parkon keresztül az­ ásvány­fürdőkig értem. Hirtelen sebes eső omlott a magas­ból. És esőköpenyem daczára is átáztam derekasan, mire a Stephanie és Herkules fürdők fedett sétánya alá érhettem. Nem egyedül voltam. Többen kerestek itt menedéket. Egy ablak mélyedéséből nézegettem a zuhogó esőt, önkénytelenül is a czukrászdabeli fiatal hölgy jutott eszembe : szegényke gondolom, még feldi ublánkáját is esőköpenynyel kell takarnia, a­melyet, mint fürdő újdonságot ma vett fel először! »I love you« hangzik mellettem. Meglepetten tekintek hátra . . . Mosolyognom kell az ellentéten! Egy angol jégcsapos szívéről pattant le a kéreg, az élénk magyar leányka oldala mellett. »Olvassuk csak, mit jegyezgettek fel ide a fa­lakra unalomból azok, kik valamikor erre jártak!« mond egy sugár szőke lány kísérőjéhez. És kaczagva mulat a bohónál bohóbb verseken, jókedvű meg­jegyzéseket téve mindegyikre. De egyszerre csak el­akad jókedvű megjegyzése, egy két­soros német vers olvasásánál: Ich liebte dich immer Ich lieb dich noch heut... »De kár, hogy nincs folytatása:« mondá me­rengve, lecsüggesztett fejjel. »Én tudnám folytatni ... ha megengedné ? ! . . . mondá sietve a kisérő és hirtelen közelebb hajol, lágy, olvadozó hangon folytatva: „Und werde dich lieben In Ewigkeit.« Ijedt, zavarodott arczczal néz reá a leányka, de szemei elárulják, hogy lelkének már van sejtelme arról, hogy lesz a versnek folytatása!. .. »Az eső csillapul, menjünk a Luiza forráshoz! Ez a fürdő tizenegy forrásai közül a vízben leggazda­gabb, mert míg a többi perczenként 10—20—30—70 liter vizet ad, ennek felforrása 550 literre megy per­czenként,­­magyarázgató a fürdőigazgató egyik ven­dégének. Én is kíváncsian indultam utánuk és sorba nézegettem ez egymáshoz igen közel eső forrásokat. A fürdő vizét mind 8—10 fokú hideg források képe­zik. Ezek közül legrégibb időtől fogva ismeretes a L­u­­­z­a-f­o­r­r­á­s. Már 1806-ban ismeretes volt, de csak 1818-ban lett bekerítve és egy födél alá kapcsolva a hideg sprudel-lel. A Ferenc­z-forrás, mely Il­ ik Fe­­rencz császárról lett elnevezve és 1820-ban lett is­meretes. A sósforrás, melyet leginkább a carls­badi betegek utógyógymódul használnak. A Réti forrás, melynek alkatrészei a Marienbadi kereszt­­forráshoz hasonlók. Azus és Leimann -források, melyeket csupán fürdésre használnak és végre egy mező közepén, melyhez a Schladabach kis folyón ke­resztül keskeny hidacska vezet, vannak a vasas források, körülvéve illatos rétekkel és mezőkkel. Itt a fenyvesek eltűntek egészen. Csupán vad­­gesztenye, cser, szil és nyárfák találhatók. Ki hinné, itt a virágos rétek mellett szemlélődve, hogy világ­hírű fürdő szomszédságában élvezi ezt az üde falusi levegőt ? ! De nini! Keskeny vasúti vágány vezet a kis folyó partja mellett, épp úgy, mint a Margit­szigetnél Dunánk partján. Fürkészve keresem az irányt, hogy merre és hova visz a mezőkön át ?! Ah­­ a moortelepekhez ! Tehát innen szállítják be a friss moort a fürdőkbe ?! De hogy és miben ? kérdem ön­magamtól hangosan. A következő pillanat megadta a feleletet. Kis, fedetlen vasúti kocsik hosszú sora volt látható, melyek mindegyikén négy fürdőkád volt elhe­lyezve tele láppal.... Csak mégis különös, hogy ezek a moort fürdőkádakban hordják be! Közelebb lépek, akkor láttam, hogy tévedtem. Az elhasznált lápot, midőn több kád összejön, a szolgák a kis vasúti ko­csikra rakják és egy háromszáz négyszögöles térre kiöntik, hol már egészen körül egy ölnyi magasság­ban van feltöltögetve az elhasznált moor. A kádakat a kiürítés alkalmával egyúttal meg is mossák a Schla­dabach folyócska partján és jól kisorolva viszik is­mét vissza a fürdőházba. Mind­ez a fürdővendégek megnyugtatására van igy rendezve, mert a sok mende monda, hogy többször is felmelegíttetik a mások által már használt lápot, sokakat elidegenített és bizalmat­lanságot szült a fürdő tisztasága iránt, de ez fényes bizonyítéka az ellentétes beszédeknek. Általában a fürdői rend és tisztaság ellen sem­mi kifogás sem lehet. De a fürdőszobák berendezése nem oly kényelmes mint a marienbadi fürdőké. Igaz, hogy Franzensbad régibb fürdő és hogy berendezése nem lehet új , de mint világfürdőtől megkívánható, hogy az európai igényeknek meg is feleljen minden tekintetben. Azonban Marienbadhoz hasonlítva, de bármely magyar fürdőnkhöz is, mesés a különbség a megélhetés és a bolti árak között. Míg Marienbadot fegyvesek körítik, addig itt rét és mezőből áll a vidék. Azért más sétánya, mint a park, nincs is, de ez oly nagy hogy ki is elégíti azokat, kik nem a feny­ves balzsamos illata és nem a havasi jég után sóvá­rognak ! Négy fürdőháza 448 fürdő­szobával áll ren­delkezésére a vendégeknek. Forrásvizei pedig oly kitűnők és keresettek, hogy évenkint 400,000 üveg viz küldetik szét a világ minden részébe. Ide nem számítva a hires­­Franzensbach moorsalz­­nak szétküldését, melyet 5—10 kilós ládácskában vagy egész nagyobb mennyiségben küldenek szét a gyógymódot használók számára. Azt hiszem nem csalódom, ha azt állítom, hogy e Martoni féle pesti sós fürdő vize is innen nyeri legna- Mai Kámnunkhoz féli? melléklet van csatolva, Irányi, Mocsáry, Madarász) határozottan ellenzik a delegatióba való részvételt. A szélsőbal körében a delegatióba való belépés mellett nyilatkozó han­gulat első fogható jelét ma találjuk a ko­lozsvári »Ellenzékiben , melynek szerkesztője, B­a­r­­­b­a Miklós országgyűlési képviselő. Az »Ellenzék« mai vezérczikke — megtámadván külügyi politikánkat s a delegatiónak azzal, va­lamint általában a közös kormányzattal szem­ben tanúsított magatartását, a következőkben con­­dludál: »A delegatio megszüntetése annyi kényelmi érdeket sért ma, hogy eltörölhetővé csak akkor válik, ha a delegatio igen sok kellemetlenséget okozott már. A nagy hatalmi tényezők ma nem mondanak le e könnyen használható eszközről, azonban elmúlni engednék azt, mihelyt az országgyűlésnél bírálóbb, makacsabb, követelőbb, alkotmányosabb és ren­­dü­letlenebb lenne. A delegatio sem alkotmányos, sem nemzeti irányú, sem ellenőrző, sem bün­tető, sem tántoríthatatlan nem lesz, a­míg a függet­­lenségi párt benne részt nem vesz, mert a főrendiház is, ahol nincs szélsőbal, csak olyan delegatio szelle­mű , mert a képviselőházban is az ellenzéknek azért van éle, mivel a mérsékelt ellenzék a függetlenségi párttal versenyezni kénytelen a­­ választók előtt. Most a külügyi helyzettel és a hadsereggel szemben a nemzeti politikát képviselni, a nemzeti érdeket felszínen tartani a delegációban is a függetlenségi párt van hivatva. Ennélfogva a delegatióba bemenni, ott az ellenőrzést teljesíteni, a nemzet aggodalmait, követeléseit hangoztatni, és a nemzet akaratát, gon­dolatát képviselni, — ezt a kötelességet a független­ségi párt aligha elodázhatja továbbra is magától.« Budapest, szept. 11. (Uj főügyészi he­lyettes.) A mai hivatalos lap, a király ő felségének Schönbrunnban augusztus 22-én kelt legfelsőbb elha­tározását közli, mely szerint Jeszenszky Sándor dr. nagyszebeni ügyész, az igazságügyminiszter előter­jesztésére a marosvásárhelyi főügyészséghez főügyé­szi helyettessé neveztetett ki. Budapest, szept. 11. (A cholera és a ke­­reskedelem.) A »Bud. Corr.« írja : Amint la­punknak Fiuméből jelentik, a cholera fellépése foly­tán a közegészségügy érdekében történt intézkedések, amennyiben azok a tengeri forgalomra vonatkoznak, rendkívül nagy akadályokat gördítenek a kereskede­lem elé. A hajóforgalom majdnem teljesen megakadt, miután a hajók 7 napi vesztegzár alá helyeztet­nek, ha Triest vagy Velenczéből érkeznek , s mint­hogy ugyanazok a hajók rendes járatuk sze­rint azután Triesztben ismét 7 napig tar­tatnak vissza, elképzelhető, mily nagy és el nem há­rítható akadályokat gördít ez­z intézkedés a forga­lom elé. Nagyon helyes kétségkívül a közegészség­­ügyi tanács törekvése, hogy a cholera behurczolása elől a magyar tengerpartot megvédje, de miután Fiuméban a cholera — habár nagyon csekély mér­tékben — tényleg már megvan, másrészt pedig a vasúton akadálytalanul jöhetnek utasok és áruk Triesztből: a lak­ás előtt nem érthető, mi­ért kell éppen a tengeren érkező utasok­nak és áruknak, ily hosszú ideig veszteg­zár alatt maradniuk. Ha a közegészségügyi tanács Fiume kereskedelmét rövid idő alatt teljesen tönkre tenni nem akarja, kénytelen lesz a legrövidebb idő alatt az eddigi intézkedéseket beszüntetni, és úgy mint Angolország összes kikötőiben — még­pedig a­mint tapasztaljuk — a legjobb eredménynyel — al­kalmazva van, az érkező hajókat csak 24 órai orvosi megfigyelés alá vétetni. Ennyi megfigyelés min­denesetre untig elég s az orvosnak a hajón való jelenléte nagyobb biztosítékot is nyújt a veszély ellen. Az eddigi rendszer mellett épen nincsen elég biztosíték és az összes kereske­delem kénytelen áruit Triesztbe küldeni, mert ott nem kell annyi ideig az árukat hevertetni, a­melyek ennél­fogva hamarább érik el rendeltetési helyüket. A fiu­mei érdekelt hajózási vállalatok — mint halljuk — már lépéseket is tettek a kormánynál, hogy a teljesen felesleges és a kereskedelemre nézve oly káros 7 napi vesztegzárt szüntesse be. Eperjes, szept. 9. (Közigazgatási bi­zottsági gyűlés.) [Eredeti tudósítás.] Sárosmegye törvényhatóságának közigazgatási bizott­sága f. hó 9-én tartá e havi rendes gyűlését. Dr. Tergina Gyula, kir. tanfelügyelő beterjesz­tett jelentéséből említésre méltók a következő ada­tok : A kassai róm. cath. egyházmegyei főtanhatóság képezdéjében közadakozásból fenntartott póttanfolya­mon tíz róm. cath. néptanító nyert képesítést, kik ez év folyamában szigorúan utasítva lettek arra, hogy állá­suk elvesztésének terhe alatt szerezzék meg maguknak az előirt képesítést. Újabban ismét 52 tanító szóllittatott fel a képesítésnek a I. 1886 — 7. tanévben való megszerzésére. A közoktatásügyi minisztérium Kapronczán egy állami iskola s egy kisdedóvó felál­lítását rendelte el. Ugyanitt a S­z­e­n­t-A­n­d­r­á­s­s­y Lajos alapítványából felépítendő iskola építése még ez év folyamán fog eszközöltetni. A cultusminiszté­­rium, Tomcsányi Béla tanfelügyelői napidíj­ásnak megengedte, hogy Sáros megye népiskoláiban látoga­tásokat eszközöljön, Vojtáskó Péternek pedig 15 frtnyi államsegélyt utalványozott. A pósfalvi és kap­­ronczai iskolákat tankönyvekkel és taneszközökkel látta el. A közigazgatási bizottság az átalános iskola­kötelezettségnek betartására szigorú rendelkezéseket tett s felhívta az iskolaszékeket is e tekintetben jo­gaik gyakorlására, illetőleg teljesítésére. A felekezeti iskolák elöljárói utasittattak, hogy tanrendjüket és eszközeik jegyzékét évenként beterjeszszék.­­ Az adófelügyelő jelentése szerint az egész megye területén behajtandó volt 1886. év augusztus hó végéig: 286,252 frt 53 kr. Behajtatott augusztus hó­ban 52,369 frt 23 kr, marad hátralék 233,883 frt 30 kr. Hadmentességi dijakban f. évi augusztus hó vé­géig behajtandó volt 13,379 frt. Tényleg befolyt 626 frt 86 kr, hátralék 12,752 frt 21 kr. Össze­hasonlítva a f. évi augusztus havi adóbefizetést az 1885. évi hason időszaki befizetéssel, 2.423 frt 380/s krnyi befizetési többlet mutatkozik.­­ Dr. K­r­a­u­­z­e 11 Aurél megyei főorvos jelentése szerint a köz­egészségi állapot a törvényhatóság területén, augusz­tus havában kedvező volt, s a betegforgalom határo­zott csökkenést mutat. A királyi ügyészség eperjesi fogházában az egészségügyi viszonyok kielégítők voltak. Gyógyke­zeltetett a hivatalos városi és járási orvosok által augusztus havában 420 járó, 161 fekvő beteg, össze­sen 581 egyén. Született Eperjesen 19 fiú (1 halva) és 15 leány, összesen 34 gyermek; Bártfán 8 fiú és 12 leány, összesen 20 gyermek és Kis-Szebenben 4 fiú s 4 leány, összesen 8 gyermek. A 3. szab. kir. vá­ros területén született tehát összesen 62 gyermek (1 halva) közöttük 30 fiú és 31 leány. Meghalt a 3. sz. kir. város területén összesen 42 egyén 21 férfi és 21 nő s így a születések 20-al múlják fölül a halálozá­sokat. Orvosrendőri vizsgálat, illetve bonczolás 4 esetben végeztetett. Az állategészségi viszo­nyok augusztus havában szintén kedvezőek voltak. A magyarországi gör. kel. szerb egyház önkor­mányzatáról. — Levelek a „Nemzet“ szerkesztőjéhez. — Irta: Sztojacskovics Sándor. A múlt évben Karlóczán egy begy­ült, de rövid működése után bizonytalan időre elnapolt szerb egyházi congressusnak kö­zel kilátásban levő ismért összejövetele s foly­tatólagos munkálkodása nagyon megérdemli a közfigyelmet, mert e congressusnak, mely első vonalban arra van hivatva, hogy az egyházi autonomicus szervezkedést a még be nem végzett részekben egészítse ki, hihető­leg még azon igen komoly és súlyos feladat is osztályrészül fog jutni, hogy kiegyenlítse a hierarchia és a világi hívek közt az autonó­mia terén felmerült ellentéteket s viszályo­kat, melyek a szerb egyház körében az utolsó években annyira megzavarták a békét és a jó viszonyokat. A congressus azonban csak úgy fogja ezen feladatát sikerrel teljesíthetni, ha nem hagyja magát személyi motívumok által ve­zéreltetni, hanem ha a nemzet-egyházi ügy fontosságától és magasztos voltától áthatva, a zilált viszonyok rendezésénél a pártszenve­délyektől menten, tárgyilagosan s higgad­tan jár el és ha másfelől a hierarchia is, merev állásával felhagyva, kész jóaka­rattal és őszintén közreműködni abban, hogy a kánoni törvényekre alapított köve­telményei összhangba hozathassanak a kor­szellem elutasíthatlan igényeivel és a törté­nelmi fejlődés útján keletkezett új viszo­nyokkal. Igen óhajtandó, hogy e congressus ered­ményes legyen, mert a béke és rendezett vi­szonyok helyreállítását a szerb egyház köré­ben nemcsak a szerb nép speciális érdeke, hanem általános állami érdek és fontos poli­tikai szempontok is parancsolólag követelik. A magyar lapokban többször jelentek meg a szerb egyházi ügyről értekező czikkek, melyek azonban e kérdést csak felületesen vagy egyoldalúlag tárgyalták úgy, hogy azokból lehetetlen megtudni a valódi tényál­lást. Miért is jó szolgálatot vélek tenni, midőn itt saját tudomásom szerint és hiteles adatok alapján, a szerb egyházi autonómia keletkezé­sének s fejlődésének történetét rövid vázlat­ban előterjesztem a végből, hogy a magyar olvasó­közönség a kérdésben forgó, a szerbek­nél annyi izgalomra s küzdelemre okot szol­gáltatott ügy iránt kellőleg tájékozva és egy­szersmind azon helyzetben legyen, hogy an­nak idejében az egy­begyül­endő congressus szervezkedő működését is helyesen és részre­­hajlatlanul megítélhesse. I. A szerbek e­zonban 1690. évben történt letele­pedésük óta mindig oda törekedtek, hogy egyházuk erkölcsi s vallási érdekeinek ápolása és a népnevelési ügy előmozdítása tekintetében, valamint az egyházi javak s alapítványok helyes kezeltetése és értékesíté­sére nézve kisebb-nagyobb mértékben gyakorolt auto­nóm jogaikat megtarthassák s nemzet-egyházi intéz­ményeiket a kor és haladás igényei szerint tovább fej­leszthessék s biztosíthassák. Nagy szellemi küzdelmek mellett, melyekről az utolsó két évszázad története, különösen pedig az 1769,1790 és 1865. években tartott egyházcongressusok tárgyalásai bő és meggyőző tanú­ságot nyújtanak,­­ sikerült is megtartaniuk, illető­leg kivívniuk egyházi autonómiájukat, habár a külön­böző viszonyok sajátságai szerint különböző alakban s felettébb korlátoltan is. Hazai alkotmányunknak 1867. évben történt helyreállitása után azonban ezen autonomiájuk a kü­lön alkotott 1868: IX. t. sz. által teljességben is­mertetett el s biztosíttatott oly módon, hogy »f­e­n­­tartatvány Felségének alkotmány­­szerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyeleti joga, a szerb karloviczi metropolia hívei jogosítva le­gyenek egyházi, iskolai s ezekre vonat­kozó alapítványi ügyeiket az ország törvényeinek korlátai között idősza­konként egybehívandó egyházi con­­gressusaikban önállóan intézm­ e­ren.

Next