Nemzet, 1886. szeptember (5. évfolyam, 1439-1468. szám)
1886-09-12 / 1450. szám
SzERKESZTÖRÁÖ! ferenczlek tere, Athenaeum-épület, I. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................. 2 fit. 3 hónapra .. ............................................. 6 , 6 hónapra ...................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 10 Egyes szám 5 kr. Egyes szám 5 kr. 1450. (253.) szám. Budapest, 1886. Vasárnap, szeptember 12. évi folyam. .........gggg—g—.................................................................................... Ili . ....................... ■ ■■■ ■■■■■—. L' . "_Mj 13 isxj péld. Budapest, szept. 11. (A képviselőház ülése.) A képviselőház szeptember hó 18-án, szombaton, d. e. 11 órakor ülést tart. Budapest, szeptember 11. (A főrendiház ülése.) A főrendiház f. hó 18-án, d. e. 12 órakor ülést tart, melyben az 1884—87-iki országgyűlés harmadik ülésszakát megnyitó kegyelmes királyi leirat fog felolvastatni. Budapest, szept. 11. (A szélsőbal és a de- r e g a t io.) Régen hire jár, hogy a függetlenségi pártban mozgalom indult meg abban az irányban, hogy e párt tagjai vegyenek részt a delegatioban. Politikai körökben ismerni is vélték azon szélsőbali képviselőket — jobbára a párt fiatalabb elemei közül — kik a delegátióba való választás és belépés mellett buzognak, míg egész határozottan azt hirdelték, hogy e párt voltaképi vezérei (Helly, Budapest, szeptember 11. A kormánynak fontos és nehéz feladatok egész halmazával kell rövid idő alatt elkészülnie. Megállapodásra kell jutni az Ausztriával kötött kiegyezés függőben levő kérdései iránt és ezeket, valamint a még le nem tárgyalt javaslatokat az országgyűlésen keresztülvinni. Meg kell állapítani a közös költségvetést és a delegációk nehéz ülésszakában felmerülő kérdések megoldását előkészítenie és támogatnia kell. El kell készítenie az országos költségvetést és azt minden stádiumon keresztülvinni, kielégítve, kiegyeztetve és soha szem elől nem tévesztve, a pénzügyi rendezés folytatását és az ország — kemény megpróbáltatásoknak kitett anyagi helyzetét is. Ezeken kívül máris annyi javaslat készült el és még annyit kell elkészíteni, még a harmadik ülésszakban, hogy az administrate rendes menetéről való gondoskodáson kívül, lesz a kormánynak elég dolga még akkor is, ha a parlamenti pártok azokat teljesen méltányolni és így minden közérdekű munkálkodásában készségesen segítségére lenni hajlandók lennének. Pedig ezt az ellenzékre fogni nem merjük, még ha azon kellemes csalódásnak teszszük is ki magunkat, hogy nem a meddő és heves vitákra, a sensatióra, de az álláspontjának és pártérdekeinek is megfelelőbb hasznos munkásságra fog törekedni. A kiegyezés folytatására, illetőleg, végleges megállapítására nézve fontos határozatokat hozott a minisztertanács, ezekben állást foglalt a kormány, az osztrák parlamentben a a közös vámtariftán eszközölt módosításokkal szemben. Amennyire a nyilvánosságra jutott hiányos adatokból megítélni lehet, úgy hisszük helyes irányban. Mert nem egyik vagy másik vámtétel merev fentartása képezi Magyarország érdekét a tariffában, hanem azon közgazdasági és pénzügyi egyensúly, mely a magyar és osztrák érdekek közt abban megállapítva van. Ha tehát az osztrákok jónak látták a megállapodás egyes tételeit módosítani, igen természetes, hogy a magyar kormány kötelessége arra törekedni, hogy ha azokat elfogadja, a magyar érdekeknek megfelő egyensúlyt vetesse fel a tarifába, a minket érdeklő tételek megfelelő módosítása által, így az egy melasse-vám emelésén kívül, melyet neutrális módosításnak tekintünk, az osztrákok többi módosításai inkább osztrák szempontoknak felelnek meg, noha a fonógépek és borax-vám mérséklése nem provokál ellenvetést részünkről, de a damaszáruk és szövőgépek vámemelése igen. Legkevésbbé volt pedig elfogadható a nyers petróleum vámjának 2 frt, illetőleg 2 frt 40 krra emelése. Szépen fejlődő kőolaj finomítóink üzletét és egyúttal a magyar kincstárnak egy szintén nagy eredményeket felmutató jövedelmi forrását rontaná az meg. Az emellett felmerült Suess-féle indítvány pedig ezt a jövedelmet nagy részben felolvasztotta volna a közös vámjövedelembe, melyből csak 314/io°/okal részesülünk és így magyar szempontból, közjogi és pénzügyi kifogás alá egyaránt esett. A mellette felhozott — elismerjük — figyelemre méltó érvek : ezt a két szempontot meg nem változtatják és ezenkívül pénzügyi fejlődésünkre, valamint a finomító gyárakra gyakorolható rossz hatását meg nem szüntetnék ; eltekintve attól, hogy ha az esetleges vámjövedelemben meg is lenne a pénzügyi előny , az egyenesen a magyar állami érdekek és pénzügyek fejlődésének megakasztásával állana összeköttetésben, pedig, azt hiszszük, hogy saját, önálló jövedelmi forrásainknak, éppen a fogyasztási és más indirect adók terén való további fejlesztésére kell pénzügyeink rendezése és terheink egyenletesebbé tétele érdekében törekednünk, nem pedig a már megszerzett és fejlődésképes forrásoknak feladására vagy nagymérvű elvezetésére, habár (be nem bizonyított) pillanatnyi vagy közelebbi pénzügyi előny fejében is. A ma megjelent közlemények szerint, a magyar kormány e tárgyban új álláspontot foglalt el, mely a magyar érdekeket az osztrák követelményekkel, új alapon kiegyeztetni van hivatva. E szerint — ha helyes a közlemény — a nyers petroleum bejönne vámmentesen és csak mikor finomítva kikerül a gyárból, fizetné a fogyasztási adót és vámot egyaránt. Azt hiszszük, hogy így az osztrákok nem mondhatják azt, hogy a hamisított nyersanyaggal visszaélés űzetik, az adó alól semmiféle petroleum ki nem vonatik, és a beltermelés is csak finomítás után terheltetnék, mindenik államfélnek megmaradván saját jövedelmi forrása és a közösnek a magáé. A beltermelés azért nem panaszkodhatnék igazságtalan terheltetésről és helytelen versenyről, mert egyenlővé tétetnék az. Meglátjuk, hogy az osztrákokban lesz-e annyi tárgyilagosság, hogy saját kifogásaiknak megfelelő javaslatot elfogadjanak, minden érdek kiegyenlítésére. Tárgyilagosak akarunk lenni, elismerjük, hogy az új ajánlat is csak egy combinatio, nem zárkózunk el kritikája és ellenjavaslatok elől, de a jelzett közgazdasági és pénzügyi érdekeket fel nem áldozhatjuk semmiféle combinatiónak és a kiegyezés létrejöttét, őszintén, de megkárosításunk nélkül óhajtjuk. A NEMZET TÁRCZÁJA ________________Szeptember 11. Franzensbad. Mintha csak kedves Margitszigetünket varázsolta volna elém a természet, sugárúti palotáink által körítve, oly kellemes meglepetésben részesíte, midőn a világhírű franzensbadi fürdőállomástól vezető négysoros gesztenye fasor közül, a nevezetes gyógyhely sétakörutjához értem, hol a Lujza és császárkörutak keresztezik egymást. Az épületek két-három, sőt négy emeletesek is. Minden ház erkélyét vadszőlő vagy repkény folyja körül, mi különös bájt kölcsönöz a svájczi és göth stylben váltakozó villáknak. A körútról közvetlenül, minden villa — képek és virágokkal díszített, lépcsőházába lehet jutni, melyeket a sok tükör és csillár pazar fényűvé varázsol. A körúti villákon belül egy nagy parkban vannak a gyógyhely forrásai, a fürdőépületek, társalgó termek, bazárok, színház és mulató kertekkel együtt. S habár nem is fedeztem fel művészi virágcsoportokat és különféle válfajait a rózsáknak, mint Margitszigetünkön, de igen jó ízléssel rendezett és tisztán tartott parkban találtam magamat. »Belieben etwas zu kaufen!« kínálgatja csillogó csehüvegcséit az élelmes árus, midőn látja, hogy hosszasan nézegetem a fényes kirakatokat. »Majd visszafelé!« mondom neki biztatólag, de aligha értett belőle valamit, mert kedvetlenül fordítá el tőlem fejét. Utam a társalgó és olvasó termek felé vettem. Oly régen nélkülözi lelkem a kedves magyar szót, legalább a lapokban keresek kárpótlást. Gazdag választékát találtam mindenféle nyelven a lapoknak, a társalgó termek erkélyén. Vagy hatvan újságot számláltam össze és köztük a főváros kedvelt magyar lapjainak majd mindegyike található volt. Kellemesen érintett e körülmény. Méltó példa azon magyar fürdőknek, hol több a német lap, német felirat, mint a magyar szó! Élénk vágygyal lapozgattam a fürdővendégek névsorát; egy pár jó nevű magyar család nevét találtam benne, de legtöbb a külföldi és különös sok a mágnásnő. Olvasgatásom közepett, magyar zene hangjai verődtek át hozzám a teremből, sietve hagytam el helyem, gondolva: hol magyar zene, ott magyar szó, hol magyar szó, ott a társaság is magyar! Tüzes szemű magyar leány játszta Székely egyik ábrándját, a hódolók seregétől körülvéve. »Nem cseheknek való nóta ez húgom!« mondja egy Mokány Berczi-féle alak az ablak mélyedésből. Mire a leányka kedves mosolylyal kezdi rá a »Hoch Habsburg marsch«-ot. Erre aztán a hódolók kerekded arczát is elégült mosoly derité és rá is kezdték a tactus ütést, a dudolást mindannyian, közbe-közbe tüzes bókokat szórva e lányka felé. »Adta lebzselői! Nekik is tetszik a magyar leány! Csakhogy nem nektek van az teremtve! !! Beszél méltatlankodva az öreg földbirtokos. De a hódoló fiatalság, úgy belemélyed az áradozó érzelmekbe, hogy a megjegyzéseket észre sem veszi, de azt sem, midőn a csintalan kislány, egy futam végeztével az »Oda lieber Augustint« két három ütenyen keresztül játszva, kedves kaczagással végzi játékát. A mosolygó arczok egy pillanatra megnyúltak és bámulva néztek egymásra, de aztán jónak látták ők is kaczagásra venni a dolgot. Az ügyes magyar lányka pedig kecsesen lebeg a mosolygó zsinóros attila elé és hamiskásan kérdi: »Nos kedves bácsi, meg van-e most elégedve kis húgával ?« De be sem várva a feleletet, a drei schrittet dudolgatva lejt ki a teremből , a fiatalság utánra, »Du, du, du nur allein«-ja hangzik végig az erkélyen. »Bomoljatok csak ne!ügy is hiába bomoltok! Mire ti egyet gondoltok — régen túljárt az eszeteken az a kis tűzkő Kata! Ezer ördög lakik ebben a kis leányban. Az egész fürdőt felforgatja ! Nehéz dolog is ilyen pusztai leánygyerek félére vigyázni!!« Pedig későbbi ott tartózkodásom alatt többször hallottam, hogy mióta M.... Katicza itt tartózkodik, azóta van nagyobb élénkség a fürdőben. Az idei július zavargás esős ideje elrontá ,itt is a fürdőzők kedvét. Sokak tervét megváltoztatta, rövidre szabta a fürdőidényt. A 150 villa 3000 kiadó szobája csaknem felényire üres volt még az évad közepén is, a más években különben igen látogatott fürdőhelyen, hol későn van a fürdőidény tetőpontja, mert a carlsbadi betegek is itt tartják ki a két-három heti »n a c h c u r t.« De az idő nem kellemes, borongós, szeles, sem a fürdőzés sem a séta nem esik jól. A vendégek a szobára vannak utalva. A Parkstrasse egy cukrászdájában keresik délutánonkint a szórakozást. A sok édesség közé vegyítgetik az ürmöt egymás poharába ! »Ah! ez mégis borzasztó idő! Meddig fog ez így tartani?« mond egy hiú asszonyka, szép nyári öltözékeire gondolva. Kárba veszett munka, ha ő azokat fel nem veheti. Bizony idő uram nem igen udvariaskodik, ugyancsak csapkodja az ablakokat. Jelzi a vihart! »Talán jobb is lesz készülni haza felé?« mond egy korabeli özvegy, félve, hogy az eső nyomot hagyhat gondozott bájain. »Hát a concert, hát a színház, hölgyeim ?! Csak nem hagynak magunkra ? ! Jegyzi meg a nők egyik hű lovagja. »Okvetlen, az egyiken ott leszünk, siet felelni a toilettját bemutatni óhajtó aszonyka. — Egy pillantást vetett a szinlapra »N a n o n«-t hirdeti a mai előadásra a nagy piros czimlap. Fogom esernyőmet, kicsatolva esőköpenyem a tartó szíjakból és én is megindulok egyedül, végig nézni a parkot, hogy milyen a művészi alkotás, ha a természet haragja bántja ? ! Három negyedóra kellett, míg az egész parkon keresztül az ásványfürdőkig értem. Hirtelen sebes eső omlott a magasból. És esőköpenyem daczára is átáztam derekasan, mire a Stephanie és Herkules fürdők fedett sétánya alá érhettem. Nem egyedül voltam. Többen kerestek itt menedéket. Egy ablak mélyedéséből nézegettem a zuhogó esőt, önkénytelenül is a czukrászdabeli fiatal hölgy jutott eszembe : szegényke gondolom, még feldi ublánkáját is esőköpenynyel kell takarnia, amelyet, mint fürdő újdonságot ma vett fel először! »I love you« hangzik mellettem. Meglepetten tekintek hátra . . . Mosolyognom kell az ellentéten! Egy angol jégcsapos szívéről pattant le a kéreg, az élénk magyar leányka oldala mellett. »Olvassuk csak, mit jegyezgettek fel ide a falakra unalomból azok, kik valamikor erre jártak!« mond egy sugár szőke lány kísérőjéhez. És kaczagva mulat a bohónál bohóbb verseken, jókedvű megjegyzéseket téve mindegyikre. De egyszerre csak elakad jókedvű megjegyzése, egy kétsoros német vers olvasásánál: Ich liebte dich immer Ich lieb dich noch heut... »De kár, hogy nincs folytatása:« mondá merengve, lecsüggesztett fejjel. »Én tudnám folytatni ... ha megengedné ? ! . . . mondá sietve a kisérő és hirtelen közelebb hajol, lágy, olvadozó hangon folytatva: „Und werde dich lieben In Ewigkeit.« Ijedt, zavarodott arczczal néz reá a leányka, de szemei elárulják, hogy lelkének már van sejtelme arról, hogy lesz a versnek folytatása!. .. »Az eső csillapul, menjünk a Luiza forráshoz! Ez a fürdő tizenegy forrásai közül a vízben leggazdagabb, mert míg a többi perczenként 10—20—30—70 liter vizet ad, ennek felforrása 550 literre megy perczenként,magyarázgató a fürdőigazgató egyik vendégének. Én is kíváncsian indultam utánuk és sorba nézegettem ez egymáshoz igen közel eső forrásokat. A fürdő vizét mind 8—10 fokú hideg források képezik. Ezek közül legrégibb időtől fogva ismeretes a Luza-forrás. Már 1806-ban ismeretes volt, de csak 1818-ban lett bekerítve és egy födél alá kapcsolva a hideg sprudel-lel. A Ferencz-forrás, mely Il ik Ferencz császárról lett elnevezve és 1820-ban lett ismeretes. A sósforrás, melyet leginkább a carlsbadi betegek utógyógymódul használnak. A Réti forrás, melynek alkatrészei a Marienbadi keresztforráshoz hasonlók. Azus és Leimann -források, melyeket csupán fürdésre használnak és végre egy mező közepén, melyhez a Schladabach kis folyón keresztül keskeny hidacska vezet, vannak a vasas források, körülvéve illatos rétekkel és mezőkkel. Itt a fenyvesek eltűntek egészen. Csupán vadgesztenye, cser, szil és nyárfák találhatók. Ki hinné, itt a virágos rétek mellett szemlélődve, hogy világhírű fürdő szomszédságában élvezi ezt az üde falusi levegőt ? ! De nini! Keskeny vasúti vágány vezet a kis folyó partja mellett, épp úgy, mint a Margitszigetnél Dunánk partján. Fürkészve keresem az irányt, hogy merre és hova visz a mezőkön át ?! Ah a moortelepekhez ! Tehát innen szállítják be a friss moort a fürdőkbe ?! De hogy és miben ? kérdem önmagamtól hangosan. A következő pillanat megadta a feleletet. Kis, fedetlen vasúti kocsik hosszú sora volt látható, melyek mindegyikén négy fürdőkád volt elhelyezve tele láppal.... Csak mégis különös, hogy ezek a moort fürdőkádakban hordják be! Közelebb lépek, akkor láttam, hogy tévedtem. Az elhasznált lápot, midőn több kád összejön, a szolgák a kis vasúti kocsikra rakják és egy háromszáz négyszögöles térre kiöntik, hol már egészen körül egy ölnyi magasságban van feltöltögetve az elhasznált moor. A kádakat a kiürítés alkalmával egyúttal meg is mossák a Schladabach folyócska partján és jól kisorolva viszik ismét vissza a fürdőházba. Mindez a fürdővendégek megnyugtatására van igy rendezve, mert a sok mende monda, hogy többször is felmelegíttetik a mások által már használt lápot, sokakat elidegenített és bizalmatlanságot szült a fürdő tisztasága iránt, de ez fényes bizonyítéka az ellentétes beszédeknek. Általában a fürdői rend és tisztaság ellen semmi kifogás sem lehet. De a fürdőszobák berendezése nem oly kényelmes mint a marienbadi fürdőké. Igaz, hogy Franzensbad régibb fürdő és hogy berendezése nem lehet új , de mint világfürdőtől megkívánható, hogy az európai igényeknek meg is feleljen minden tekintetben. Azonban Marienbadhoz hasonlítva, de bármely magyar fürdőnkhöz is, mesés a különbség a megélhetés és a bolti árak között. Míg Marienbadot fegyvesek körítik, addig itt rét és mezőből áll a vidék. Azért más sétánya, mint a park, nincs is, de ez oly nagy hogy ki is elégíti azokat, kik nem a fenyves balzsamos illata és nem a havasi jég után sóvárognak ! Négy fürdőháza 448 fürdőszobával áll rendelkezésére a vendégeknek. Forrásvizei pedig oly kitűnők és keresettek, hogy évenkint 400,000 üveg viz küldetik szét a világ minden részébe. Ide nem számítva a hiresFranzensbach moorsalznak szétküldését, melyet 5—10 kilós ládácskában vagy egész nagyobb mennyiségben küldenek szét a gyógymódot használók számára. Azt hiszem nem csalódom, ha azt állítom, hogy e Martoni féle pesti sós fürdő vize is innen nyeri legna- Mai Kámnunkhoz féli? melléklet van csatolva, Irányi, Mocsáry, Madarász) határozottan ellenzik a delegatióba való részvételt. A szélsőbal körében a delegatióba való belépés mellett nyilatkozó hangulat első fogható jelét ma találjuk a kolozsvári »Ellenzékiben , melynek szerkesztője, Barba Miklós országgyűlési képviselő. Az »Ellenzék« mai vezérczikke — megtámadván külügyi politikánkat s a delegatiónak azzal, valamint általában a közös kormányzattal szemben tanúsított magatartását, a következőkben condludál: »A delegatio megszüntetése annyi kényelmi érdeket sért ma, hogy eltörölhetővé csak akkor válik, ha a delegatio igen sok kellemetlenséget okozott már. A nagy hatalmi tényezők ma nem mondanak le e könnyen használható eszközről, azonban elmúlni engednék azt, mihelyt az országgyűlésnél bírálóbb, makacsabb, követelőbb, alkotmányosabb és rendületlenebb lenne. A delegatio sem alkotmányos, sem nemzeti irányú, sem ellenőrző, sem büntető, sem tántoríthatatlan nem lesz, amíg a függetlenségi párt benne részt nem vesz, mert a főrendiház is, ahol nincs szélsőbal, csak olyan delegatio szellemű , mert a képviselőházban is az ellenzéknek azért van éle, mivel a mérsékelt ellenzék a függetlenségi párttal versenyezni kénytelen a választók előtt. Most a külügyi helyzettel és a hadsereggel szemben a nemzeti politikát képviselni, a nemzeti érdeket felszínen tartani a delegációban is a függetlenségi párt van hivatva. Ennélfogva a delegatióba bemenni, ott az ellenőrzést teljesíteni, a nemzet aggodalmait, követeléseit hangoztatni, és a nemzet akaratát, gondolatát képviselni, — ezt a kötelességet a függetlenségi párt aligha elodázhatja továbbra is magától.« Budapest, szept. 11. (Uj főügyészi helyettes.) A mai hivatalos lap, a király ő felségének Schönbrunnban augusztus 22-én kelt legfelsőbb elhatározását közli, mely szerint Jeszenszky Sándor dr. nagyszebeni ügyész, az igazságügyminiszter előterjesztésére a marosvásárhelyi főügyészséghez főügyészi helyettessé neveztetett ki. Budapest, szept. 11. (A cholera és a kereskedelem.) A »Bud. Corr.« írja : Amint lapunknak Fiuméből jelentik, a cholera fellépése folytán a közegészségügy érdekében történt intézkedések, amennyiben azok a tengeri forgalomra vonatkoznak, rendkívül nagy akadályokat gördítenek a kereskedelem elé. A hajóforgalom majdnem teljesen megakadt, miután a hajók 7 napi vesztegzár alá helyeztetnek, ha Triest vagy Velenczéből érkeznek , s minthogy ugyanazok a hajók rendes járatuk szerint azután Triesztben ismét 7 napig tartatnak vissza, elképzelhető, mily nagy és el nem hárítható akadályokat gördít ezz intézkedés a forgalom elé. Nagyon helyes kétségkívül a közegészségügyi tanács törekvése, hogy a cholera behurczolása elől a magyar tengerpartot megvédje, de miután Fiuméban a cholera — habár nagyon csekély mértékben — tényleg már megvan, másrészt pedig a vasúton akadálytalanul jöhetnek utasok és áruk Triesztből: a lakás előtt nem érthető, miért kell éppen a tengeren érkező utasoknak és áruknak, ily hosszú ideig vesztegzár alatt maradniuk. Ha a közegészségügyi tanács Fiume kereskedelmét rövid idő alatt teljesen tönkre tenni nem akarja, kénytelen lesz a legrövidebb idő alatt az eddigi intézkedéseket beszüntetni, és úgy mint Angolország összes kikötőiben — mégpedig amint tapasztaljuk — a legjobb eredménynyel — alkalmazva van, az érkező hajókat csak 24 órai orvosi megfigyelés alá vétetni. Ennyi megfigyelés mindenesetre untig elég s az orvosnak a hajón való jelenléte nagyobb biztosítékot is nyújt a veszély ellen. Az eddigi rendszer mellett épen nincsen elég biztosíték és az összes kereskedelem kénytelen áruit Triesztbe küldeni, mert ott nem kell annyi ideig az árukat hevertetni, amelyek ennélfogva hamarább érik el rendeltetési helyüket. A fiumei érdekelt hajózási vállalatok — mint halljuk — már lépéseket is tettek a kormánynál, hogy a teljesen felesleges és a kereskedelemre nézve oly káros 7 napi vesztegzárt szüntesse be. Eperjes, szept. 9. (Közigazgatási bizottsági gyűlés.) [Eredeti tudósítás.] Sárosmegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartá e havi rendes gyűlését. Dr. Tergina Gyula, kir. tanfelügyelő beterjesztett jelentéséből említésre méltók a következő adatok : A kassai róm. cath. egyházmegyei főtanhatóság képezdéjében közadakozásból fenntartott póttanfolyamon tíz róm. cath. néptanító nyert képesítést, kik ez év folyamában szigorúan utasítva lettek arra, hogy állásuk elvesztésének terhe alatt szerezzék meg maguknak az előirt képesítést. Újabban ismét 52 tanító szóllittatott fel a képesítésnek a I. 1886 — 7. tanévben való megszerzésére. A közoktatásügyi minisztérium Kapronczán egy állami iskola s egy kisdedóvó felállítását rendelte el. Ugyanitt a Szent-Andrássy Lajos alapítványából felépítendő iskola építése még ez év folyamán fog eszközöltetni. A cultusminisztérium, Tomcsányi Béla tanfelügyelői napidíjásnak megengedte, hogy Sáros megye népiskoláiban látogatásokat eszközöljön, Vojtáskó Péternek pedig 15 frtnyi államsegélyt utalványozott. A pósfalvi és kapronczai iskolákat tankönyvekkel és taneszközökkel látta el. A közigazgatási bizottság az átalános iskolakötelezettségnek betartására szigorú rendelkezéseket tett s felhívta az iskolaszékeket is e tekintetben jogaik gyakorlására, illetőleg teljesítésére. A felekezeti iskolák elöljárói utasittattak, hogy tanrendjüket és eszközeik jegyzékét évenként beterjeszszék. Az adófelügyelő jelentése szerint az egész megye területén behajtandó volt 1886. év augusztus hó végéig: 286,252 frt 53 kr. Behajtatott augusztus hóban 52,369 frt 23 kr, marad hátralék 233,883 frt 30 kr. Hadmentességi dijakban f. évi augusztus hó végéig behajtandó volt 13,379 frt. Tényleg befolyt 626 frt 86 kr, hátralék 12,752 frt 21 kr. Összehasonlítva a f. évi augusztus havi adóbefizetést az 1885. évi hason időszaki befizetéssel, 2.423 frt 380/s krnyi befizetési többlet mutatkozik. Dr. Krauze 11 Aurél megyei főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot a törvényhatóság területén, augusztus havában kedvező volt, s a betegforgalom határozott csökkenést mutat. A királyi ügyészség eperjesi fogházában az egészségügyi viszonyok kielégítők voltak. Gyógykezeltetett a hivatalos városi és járási orvosok által augusztus havában 420 járó, 161 fekvő beteg, összesen 581 egyén. Született Eperjesen 19 fiú (1 halva) és 15 leány, összesen 34 gyermek; Bártfán 8 fiú és 12 leány, összesen 20 gyermek és Kis-Szebenben 4 fiú s 4 leány, összesen 8 gyermek. A 3. szab. kir. város területén született tehát összesen 62 gyermek (1 halva) közöttük 30 fiú és 31 leány. Meghalt a 3. sz. kir. város területén összesen 42 egyén 21 férfi és 21 nő s így a születések 20-al múlják fölül a halálozásokat. Orvosrendőri vizsgálat, illetve bonczolás 4 esetben végeztetett. Az állategészségi viszonyok augusztus havában szintén kedvezőek voltak. A magyarországi gör. kel. szerb egyház önkormányzatáról. — Levelek a „Nemzet“ szerkesztőjéhez. — Irta: Sztojacskovics Sándor. A múlt évben Karlóczán egy begyült, de rövid működése után bizonytalan időre elnapolt szerb egyházi congressusnak közel kilátásban levő ismért összejövetele s folytatólagos munkálkodása nagyon megérdemli a közfigyelmet, mert e congressusnak, mely első vonalban arra van hivatva, hogy az egyházi autonomicus szervezkedést a még be nem végzett részekben egészítse ki, hihetőleg még azon igen komoly és súlyos feladat is osztályrészül fog jutni, hogy kiegyenlítse a hierarchia és a világi hívek közt az autonómia terén felmerült ellentéteket s viszályokat, melyek a szerb egyház körében az utolsó években annyira megzavarták a békét és a jó viszonyokat. A congressus azonban csak úgy fogja ezen feladatát sikerrel teljesíthetni, ha nem hagyja magát személyi motívumok által vezéreltetni, hanem ha a nemzet-egyházi ügy fontosságától és magasztos voltától áthatva, a zilált viszonyok rendezésénél a pártszenvedélyektől menten, tárgyilagosan s higgadtan jár el és ha másfelől a hierarchia is, merev állásával felhagyva, kész jóakarattal és őszintén közreműködni abban, hogy a kánoni törvényekre alapított követelményei összhangba hozathassanak a korszellem elutasíthatlan igényeivel és a történelmi fejlődés útján keletkezett új viszonyokkal. Igen óhajtandó, hogy e congressus eredményes legyen, mert a béke és rendezett viszonyok helyreállítását a szerb egyház körében nemcsak a szerb nép speciális érdeke, hanem általános állami érdek és fontos politikai szempontok is parancsolólag követelik. A magyar lapokban többször jelentek meg a szerb egyházi ügyről értekező czikkek, melyek azonban e kérdést csak felületesen vagy egyoldalúlag tárgyalták úgy, hogy azokból lehetetlen megtudni a valódi tényállást. Miért is jó szolgálatot vélek tenni, midőn itt saját tudomásom szerint és hiteles adatok alapján, a szerb egyházi autonómia keletkezésének s fejlődésének történetét rövid vázlatban előterjesztem a végből, hogy a magyar olvasóközönség a kérdésben forgó, a szerbeknél annyi izgalomra s küzdelemre okot szolgáltatott ügy iránt kellőleg tájékozva és egyszersmind azon helyzetben legyen, hogy annak idejében az egybegyülendő congressus szervezkedő működését is helyesen és részrehajlatlanul megítélhesse. I. A szerbek ezonban 1690. évben történt letelepedésük óta mindig oda törekedtek, hogy egyházuk erkölcsi s vallási érdekeinek ápolása és a népnevelési ügy előmozdítása tekintetében, valamint az egyházi javak s alapítványok helyes kezeltetése és értékesítésére nézve kisebb-nagyobb mértékben gyakorolt autonóm jogaikat megtarthassák s nemzet-egyházi intézményeiket a kor és haladás igényei szerint tovább fejleszthessék s biztosíthassák. Nagy szellemi küzdelmek mellett, melyekről az utolsó két évszázad története, különösen pedig az 1769,1790 és 1865. években tartott egyházcongressusok tárgyalásai bő és meggyőző tanúságot nyújtanak, sikerült is megtartaniuk, illetőleg kivívniuk egyházi autonómiájukat, habár a különböző viszonyok sajátságai szerint különböző alakban s felettébb korlátoltan is. Hazai alkotmányunknak 1867. évben történt helyreállitása után azonban ezen autonomiájuk a külön alkotott 1868: IX. t. sz. által teljességben ismertetett el s biztosíttatott oly módon, hogy »fentartatvány Felségének alkotmányszerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyeleti joga, a szerb karloviczi metropolia hívei jogosítva legyenek egyházi, iskolai s ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket az ország törvényeinek korlátai között időszakonként egybehívandó egyházi congressusaikban önállóan intézm eren.